Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Magától terem a föld...

"Magától terem a föld... érett magot a kalászban." (Mk 4,26-29)

A hagyomány szerint ezen a napon szokták elkezdeni az aratást. A következő hetekben kerül tető alá egész évi kenyerünk. Meg szoktuk-e köszönni Istennek a kenyeret? A miatyánk szavaival néha kérjük, de tudjuk-e, mennyire az ő kegyelmétől függ az, hogy legyen termés, és abból jusson kenyér mindenkinek? S tudjuk-e, hogy az emberi önzés miatt mégsem így történik?

Egyre többen vannak, akik vetés nélkül akarnak aratni, sőt már aratni sem akarnak, csak a kenyeret követelik az asztalukra. Amiért mások megdolgoztak, ők azt csak élvezni akarják. Isten az ilyen élősködő magatartást nagyon elítéli. Ezek az emberek azok, akik mindennek csak az előnyét akarják élvezni, de áldozatot nem vállalnak, csak jogaikat emlegetik, de kötelességüket elhanyagolják. Holott minket Isten arra teremtett, hogy új értékeket hozzunk létre, s azok egy részével másokat segítsünk, sáfárkodjunk.

S közben ne feledjük, hogy minden Isten kegyelmének az ajándéka! Ha van vetőmag, van hova elvetni, van erőnk a munkához, csoda, hogy a magból kalász lesz, ha abban sok mag van, abból kenyeret lehet sütni - ez mind nem magától értetődő, ahogyan Jézus mai példázatunkban meggyőzően szemlélteti is.

Ugyanez érvényes a lelkiekre. Nem magától értetődő, hogy miközben mi hagytuk ott Istent, ő jött utánunk, pedig nem neki van szüksége ránk, hanem nekünk rá. Úgy gondoskodott üdvösségünkről, hogy azért mi semmit nem tettünk. Csoda, hogy ha belehull az ige magja egy ember szívébe, megváltozik a gondolkozása és jelleme, és olyan gyümölcsöket fog teremni, mint az önzetlen szeretet, türelem, jóság. És mindez magától, mint a gabona is. Magától a kegyelmes Istentől. Legyen áldott az ő neve! Mi pedig ne tulajdonítsunk magunknak semmit abból, amiért egyedül őt magasztalhatjuk!

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, KÉSZSÉGNEK LELKE!

"Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen! (Zsolt 51:14; új protestáns fordítás)

A készséges, adakozó lelkű embereket könnyű szeretni. Ugye, milyen lelkesítő a gondolat, hogy a Szentlélek is készséges? Igaz ez azért is, mert a Szentháromság minden tagja bőkezű, nem nyomorúságos vagy közönséges. Dávid király elveszítette a megváltás és a Szentlélek bizonyságtétele feletti örömét (Rómaibeliekhez írt levél 8:16). Tudta azonban, hogy a bűnbocsánattal együtt érkezik majd a Szentlélek bőséges, nagy mértékű, túlcsorduló kiáradása, aminek az eredménye az éneklés, a dicséret és a lelki ajándékok csodálatos felhasználása lesz mások megtérésére (Zsolt 51:15—17).
Néhány évvel ezelőtt egyiptomi csapatokat látogattam meg, akik a Szuezi-csatornát őrizték. Különös volt nézni a hatalmas hajókat, hiszen úgy látszott, mintha a sivatag homokjában úsznának. Több mint 60 évvel korábban történt, hogy Oswald Chamberst, aki időközben tanítani kezdett a Dunoon Bibliaiskolában, 1915 júliusában alkalmazta a YMCA, és küldetésként azt jelölte ki számára, hogy a Szuezi-csatornánál szolgálatot teljesítő brit alakulatnál végezze kápláni munkáját.
Miután Chambers megtapasztalta a Szentlélek kiáradását, ezt írta: "Amikor átéled az Úr tetteit, a bűn hatalma és uralma megtörik rajtad, s helyét a benned lakozó Krisztus sugárzó, kimondhatatlan szabadítása tölti be; és látod a férfiakat és nőket, akik hercegek és hercegnők lehetnének Istennel, de rabságban tartja őket a dolgok illúziója - nos, akkor kezded már érteni, mire utalt az apostol, amikor azt mondta: kívánja, hogy bár ő maga lenne átokká elszakítva Krisztustól, csak testvérei megmenekülhessenek!
A Lukács 11:13-ban szereplő ígéret teljesedéseként Oswald Chambers megkapta a készség Lelkének teljességét, és ott, Zeitounban, a Szuezi-csatorna mentén Isten ezzel a hatalommal felruházva használta őt arra, hogy bűnösöket vezessen bűnbánatra és megtérésre. Majd 1917 novemberében ugyanott, Zeutounban hagyta el az élet lehelete ezt a férfit, aki - habár még csak a negyvenes évei elején járt — Isten készséges Lelkének hatalmas tanúságaként szolgál írásain keresztül még ma, a XXL század elején is.

Imádság a mai napra
"Uram, ahogy Oswald Chambers imádkozott, a bennem lakozó Szentlélekre hagyatkozva tekintek most rád, aki egyesít engem a Te természeteddel. Tégy engem mindazzá, amivé tenni szeretnél! Készségnek Lelke, segíts, hogy készséges szívű kereszténnyé váljak!"

Garrie F. Williams írása alapján

Napi áhítat:…a tiszta szívűek

Heti téma: Boldogok

Olvasmány: Mt 5,8

Istent csak úgy követhetem, ha tisztán látom. És úgy nem veszítem szem elől, ha követem. Bármerre vezessen.

8„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.”

Magyarázat:

Istent nem látja mindenki. Földi szemével csak néhány kiválasztott, hiszen az Isten lélek, nem húsnak és vérnek való látvány. Legtöbbször lélekben találkozunk vele. Hol lakik bennünk a lélek? Mi az valójában? Egy darab Istenből. Az egyetlen, ami örök bennünk. Ami túléli testünk elmúlását is. Függetlenül attól, hogy hiszünk-e benne. És végül megáll Isten előtt, visszatér hozzá, hogy számot adjon viselt dolgairól. Akkor már színről színre látva őt. De addig? Addig még sokszor azok sem látják Istent, akik követik. Krisztus az út, s az ember időnként gödörben találja magát, mert elvétette az utat. Bekúszott valami a látóterébe, ami elvonta figyelmét Krisztusról. Egy felhő. Egy kísértés. Egy barát. Egy sürgős munka. Egy gáncs. Egy gerenda. Egy pozíció. Egy kis pénz. Sajnos, nem az úton. De olyan közel. S a felszálló por megtelepszik testén-lelkén. Egyre sötétebb a táj. A sár lehúz. Az út, Krisztus, vajon hová is lett? Nem látom tisztán. Mit is tanácsolna ilyen helyzetben ő? Nem tudom biztosan. Ilyenkor csak egyféleképpen találhatok vissza az Úthoz: ha tiszta szívből hívom őt, mint elkóborolt bárány a pásztorát. S mivel szívem vágyai letisztultak az egyetlen valóban szükségesre: meglátom őt!

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: …az igazságra szomjazók

Heti téma: Boldogok

Olvasmány: Mt 5,6

Ha abban vagy elégedetlen, ahogyan Isten igéjét kutatod, jó úton jársz! Ne hagyd abba a kérdések sorát!

6„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Magyarázat:

Akik jó programokra vágynak az istentiszteleten, könnyed felüdülésre az igehirdetés alatt, érdekes sztorikra bibliaolvasás közben, természetfeletti történésekre imádságaik kapcsán, gyakran válnak csalódott emberekké, akik egyik egyházból a másikba lépve, gyülekezetek közt ingázva, lélekcsiklandó programokat hajkurászva válnak boldogtalan, Istenre ráunt (ex)hívőkké. Számukra nincs megelégedés. Isten nem készített. Ő nem az embert szolgálja ki. Ő önmagát adja. Aki rá kíváncsi, és nem a saját vágyaira, az rálép a boldogság útjára. Aki őt keresi igeolvasása, áhítata, imádsága közben, és nem önmaga körül forog, az megtanul járni a boldogság útján. Aki az igehirdető személyén és stílusán túl meghallja magát az Igét, mert arra éhezik és szomjazik, az megismeri a megelégedettséget. Az fölismeri a vezettetést. Abban fölfakad a hála és istendicséret minden külső rásegítés nélkül. Akörül feloszlik az elégedetlenség rossz szagú füstölgése. Ez a fajta boldogság nem csak úgy adatik. Nekünk magunknak kell előkészítenünk a helyét szívünkben, amit Isten betölt ígérete szerint.

(Szommer Hajnalka)

Heti imagondolatok: A GYÓGYULÁSÉRT MONDOTT IMA ÜNNEPÉLYES AKTUS

"Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki." (Jakab 5:14-15)

Miért nem tapasztalunk több hitbeli gyógyulást?

A gyógyulásért mondott ima ünnepélyes aktus: "Isten szavában tanácsot kapunk arról, miként imádkozzunk a betegek gyógyulásáért. Az ilyen ima a legünnepélyesebb aktus, ezért soha ne vállalkozzunk rá gondos mérlegelés nélkül..."

Óvakodjunk a fanatizmustól és a hamis csodatevőktől: "Vannak, akik azt kérdezik: Miért nem imádkozunk a betegek csodálatos gyógyulásáért inkább, minthogy annyi szanatóriumot alapítunk? Ha ezt tennénk, súlyos fanatizmus ütné fel fejét soraink között."
"'Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők' (Mt 7:21-23).

Ezek azt mondják magukról, hogy Krisztus követői, pedig elvesztették vezetőjüket szemeik elől. Azt mondhatják, Uram! Uram!, és rámutathatnak azokra a betegekre, akik közreműködésükre gyógyultak meg vagy más csodára, és azt állíthatják, hogy többet kaptak a Szentlélekből és Isten erejéből, mint azok, akik megtartják Isten parancsolatait. De ők az igazság ellenségének felügyelete mellett végzik munkájukat, akinek az a célja, hogy félrevezesse a lelkeket, elterelje őket az engedelmességtől, az igazságtól és a kötelességektől. A közeljövőben még több látványos megnyilatkozása lesz e csodatévő erőknek."

Először ne gyógyulást kérjünk, hanem vessük magunkat alá Isten akaratának: "Komoly imában egyesültünk beteg férfiak, nők és gyermekek ágya mellett, és megtapasztaltuk, hogy imánkra adott válaszul Isten visszaadta őket szeretteiknek. Úgy gondoltuk, hogy imánkban - ha ki akarjuk fejezni hitünket - nem kérhetünk kevesebbet, mint az életet. Ezért nem mertük kimondani: 'ha ez megdicsőíti Istent', mert azt hittük, hogy ez kételyt és bizonytalanságot fejez ki. Aggódó szemmel figyeltük azokat, akik visszaadattak, mintha már a halál torkában lettek volna.
Láttunk néhányat - különösen a fiatalabbak közül -, akik meggyógyultak, de később megfeledkeztek Istenről. Méltatlan életükkel szomorúságot okoztak szüleiknek és barátaiknak, és szégyenére váltak azoknak, akik imádkoztak értük. Életük hátralévő részében nem Isten dicsőségére, hanem az Ő nevének gyalázatára voltak.
Ezért többé nem jelöljük ki az utat, és nem törekszünk arra, hogy rávegyük az Urat a mi kívánságaink teljesítésére. Azt mondjuk, ha a betegek élete megdicsőíti Őt, akkor adja nekik vissza az életet, de ne a mi, hanem az Ő akarata legyen meg."

Összefoglalás és imagondolatok
A Generál Konferencia Lelkészi Osztálya meghívott Utrechtbe, hogy tanácsoljam és imádkozzak azokkal az emberekkel, akik bejöttek az imaszobába. Számos csodát láttunk válaszul komoly imáinkra. Egyszer egy New Guinea-i lelkipásztor jött be. Egy nappal azután, hogy Ausztráliába, majd onnan Utrechtbe indult, kisgyermeke beteg lett. Nem tudott sem enni, sem inni, és ez a helyzet a legjobb gyógyszerek alkalmazása mellett sem változott. Az apa ara számított, hogy a csecsemő meghal. Szeretett volna hazamenni, de nem tudta módosíttatni a repülőjegyét. Indíttatva érezte magát, hogy bejöjjön az imaszobába. Hitte, hogy az evangélium minden ígérete érvényben van ma is. Néhányan leborultunk, imádkoztunk és kértük, hogy Jézus nevében gyógyuljon meg a gyermek. Másnap telefonáltunk és megtudtuk, hogy abban az órában, amikor mi Hollandiában imádkoztunk, jobban lett a gyermek és enni kért.

Áldott legyen az Úr, hogy Ő meghallgatja imáinkat, válaszol azokra és csodákat tesz.

Reggeli gyöngyszemek: Ne hazudj, ne tégy hamis tanúságot!

„Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!” (2Móz 20:16)

A kilencedik parancsolat azt kívánja tőlünk, hogy teljes körűen tartsuk tiszteletben a pontos igazságot minden kijelentésünkkel, mely embertársunk becsületét érintheti. a nyelvet, melyet oly kevéssé fékeznek az emberek, szigorú lelkiismereti elvekkel kell megzabolázni, melyek az Isten és ember iránti szeretettörvényből fakadnak. (Letter 15, 1895.)

Bármilyen témában folytatott hamis beszéd, vagy felebarátaink megtévesztésére irányuló minden kísérlet vagy szándék benne foglaltatik ebben a parancsolatban. A hamisság nem más, mint megtévesztési szándék. Hazudni pedig ugyanúgy lehet szemünknek egy intésével, kezünknek egy mozdulatával vagy az arckifejezésünkkel, mint szavainkkal. Minden tudatos túlzás, minden jeladás vagy utalás, ami várhatóan téves vagy túlzott benyomást kelt, sőt a tényeknek megtévesztő beállítása egyaránt hazugság. Ez a parancsolat megtiltja azt is, hogy felebarátunk tekintélyét a dolgok elferdítésével vagy gonosz feltevésekkel, rágalmazással, pletykálkodással lerontsuk. Az igazság szándékos elhallgatása, ami másoknak hátrányt jelenthet, szintén a kilencedik parancsolat megszegése.

Jézus azt tanítja, hogy a beszéd törvénye legyen a pontos valóság. … Ezek a szavak elítélik azokat a haszontalan kifejezéseket, henye töltelékszavakat, amelyek a szentségtörés határait súrolják. Elvetik a színlelő udvariaskodást, az igazságtól való eltérést, a hízelgő beszédmódot, a túlzásokat, az üzleti életben előforduló megtévesztéseket, amint ez ma a társadalmi és üzleti életben szokásos. Jézus szavai azt tanítják, hogy senkit sem nevezhetünk őszintének, becsületesnek, aki másnak igyekszik feltűnni, mint ami a valóságban, vagy akinek szavai nem fejezik ki szívének igazi érzelmeit.

Amit a keresztények tesznek, legyen átlátszó, mint a napsugár. Az igazság Istentől van; a hazugság és a hamisság ezernyi megnyilvánulása pedig az ördögtől. … Nem tudjuk az igazságot szólni, csak ha értelmünket mindenkor az irányítja, aki maga az Igazság. 

Reggeli gyöngyszemek: Ne lopj!

„Ne lopj!” (2Móz 20:15)

E tilalom magában foglalja mind a társadalmi, mind az egyéni bűnöket. A nyolcadik parancsolat elítéli az emberrablást, a rabszolga-kereskedelmet, és tiltja a hódító háborúkat. Elítéli a lopást és a rablást. Szigorú igazságosságot követel az élet legkisebb dolgaiban is. Tiltja a csalást, a megtévesztést a kereskedelemben, és megköveteli a jogos tartozások és munkabérek megfizetését. Kijelenti, hogy a mások tudatlanságából, gyengeségéből vagy szerencsétlenségéből való előnyszerzés a mennyei könyvekben csalásként fog szerepelni.

A nyolcadik parancsolat megfékezi az ember lelkét, hogy ne akarjon ártó kihágásokat tenni, melyekre mások jogait megsértve önszeretete és nyereségvágya késztetné. Ez a parancsolat a becstelenség, igazságtalanság és csalás minden fajtáját tiltja, legyen az bármily nyilvánvaló, vagy bármily hihetően színlelt. (Letter 15, 1895.)

Isten saját ujjával írta fel a kőtáblára: "Ne lopj!" (2Móz 20:15), mégis a szenvedélynek alattomos lopását gyakorolják és mentegetik. Megtévesztően udvarolnak, titkos találkákat tartanak fenn mindaddig, amíg a tapasztalatlan érzelmét - aki nem tudja hova vezetnek e dolgok - elvonja szüleitől és afelé irányítja, aki éppen a vele szemben tanúsított eljárása által beigazolja, méltatlan szerelmére. A Biblia kárhoztatja a becstelenség minden formáját.

A szívekkel való játék nem kis jelentőségű bűncselekmény a szent Isten szemében.

Amikor embertársainkkal szemben kis becstelenséget és egyre nagyobb csalást követünk el, ugyanazt Istennel szemben is meg fogjuk tenni. Azok az emberek, akik megmaradnak jellemtelenségük útján, elveiket e szerint valósítják meg, míg végül saját lelküket is becsapják és elvesztik a mennyet, az örök életet.

Amíg az ég és a föld fennáll, mindaddig érvényesek az isteni törvények is. Igazsága olyan szilárdan megáll, … és az áldás forrásává válik, amely szétárad az egész földre, hogy felüdítse azt. 

Szenteljük meg a szombat napját!

„Emlékezz meg a Szombat napjáról, és szenteld meg!” 
(2Móz 20:8)

Isten ezt mondja: „A hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek a szombatja.” Megszentelte és megáldotta ezt a napot, és a nyugalom napjául rendelte… Ez az egyetlen parancsolat az egész Tízparancsolatban, amely elmondja, hogy kicsoda Isten. Megkülönbözteti Istent minden más istentől. Azt mondja, hogy az eget és földet teremtő Isten, aki a fákat, a virágokat és az embert alkotta. Ő az isten, akit gyermekeid elé állíts. Csak mutass a virágokra, és mondd el nekik, hogy Isten alkotta ezeket, és a hetedik napon megpihent minden munkájától… A hetedik nap az Isten által adott emlékezés napja.

Azzal, hogy Istenre mint a menny és föld teremtőjére mutat, megkülönbözteti Őt a hamis istenektől. Mindazok, akik a hetedik napot ünneplik, e tettükkel bizonyítják, hogy Jahve tisztelői. Így tehát a szombat az ember Isten iránti hűségének a bizonyítéka, amíg csak a földön él azért, hogy szolgálja Őt.

Isten hat napot adott az embernek a munkálkodásra, és megkívánja, hogy saját feladatait a hat munkanapon elvégezze. Az elkerülhetetlen feladatok és az irgalmasság tettei szombaton is elvégezhetők, a betegekről és a szenvedőkről mindenkor gondoskodnunk kell, de a szükségtelen munkákat szigorúan kerülnünk kell. … Ez a parancsolat mindenre és mindenkire érvényes, aki a mi kapuinkon belül tartózkodik. Házunk lakói tegyenek félre minden világi elfoglaltságot a szent órák alatt. Istent készséges szolgálattal tisztelve egyesüljenek az Ő szent napján.

Amíg a menny és a föld fennáll, addig a szombat is megmarad, mint a Teremtő hatalmának jelképe. Amikor pedig az Éden újra felvirágzik a földön, Isten szent pihenőnapját mindenki tisztelni fogja a nap alatt. A dicső újföld lakosai „szombatról szombatra” feljönnek „engem imádni, szól az Úr”. 

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Óh, Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy Te vagy Isten az Izraelben és hogy én a Te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem! Hallgass meg, Uram, engem, hallgass meg, hogy tudja meg a nép, hogy Te, az Úr vagy az Isten és Te fordítod vissza az ő szívüket! (l.Kir 18,36-37)

Illés tüzért való imádságánál két dologra figyeljünk; ezek adnak kérésének különös nyomatékot. Először: a cél, amit Illés könyörgésében állandóan szem előtt tartott, egyedül Isten dicsősége és Izrael megtérése volt. Az imádság rövid volt, de így is kétszer jön elő benne az a kívánság, hogy Jahveh, mint egyedüli élő Isten jelentse meg magát, ez által a kinyilatkoztatás által térjen vissza Izrael szíve az Úrhoz. Ez volt Illés célja.

Ha imádságunkban mentesek vagyunk a kevélységtől és az önző hátsó gondolatoktól, ha nem keresünk mást, mint Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét, akkor kérhetünk nagy dolgokat. Illés megtaníthat bennünket arra, hogy az úri-ima első kérése valóban az első helyre kerüljön: "Szenteltessék meg a Te neved"!

A második tanítás ebben a kifejezésben van: "hadd ismerjék meg,...hogy mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem". Ez az Ige megmutatja nekünk, hogy Illés az áldozattal kapcsolatos minden intézkedésében és kérésében teljes egyetértésben volt Isten akaratával. Illés nem mert volna ilyet tenni, ha nem kapott volna közvetlen utasítást erre Istentől, és azt akarta ő engedelmesen végrehajtani. Ezért könyöröghet teljes bizalommal Istenhez cselekedetei igazolásáért.

Ez arra tanít minket, hogy Isten hitelesítő pecsétjét útjainkon és vállalkozásainkon csak akkor várhatjuk, ha Isten akaratával teljes egyetértésben vagyunk.
Magunk választotta utainkat nem kíséri Isten áldása. Gyakoroljuk abban magunkat, hogy Illés nyomában járjunk!

Isten asztaláról-Varga László

 "Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol."     ( Példabeszédek 25,20)

Szinte hihetetlen, hogy Isten igéje még az ilyen apró figyelmességekre is gondol. Alapvető tanítása: Figyelj a többiekre! Nem vagy magad. Ne ereszd el magad mások előtt, mint akinek mindegy, hol van, és milyen hatással van a közösségre, a másik emberre. Nem jelent ez gyávaságot, megalkuvást, amivel a keresztyéneket vádolni szokták. Magától jövő figyelmesség a keresztyén magatartás mind az áldozatos szolgálat, mind a legegyszerűbb, jelentéktelennek gondolt tapintat tettében. Kétségtelen, igen kellemetlen, mikor valakinek száz gondja, bosszúsága van, éppen a legkevesebb kedve a vidámságra, s akkor én vidáman dalolok az orra előtt. Nem szabad. Persze itt is előbukkan a kérdés: miért ne daloljak, ha ahhoz van kedvem? A feleletet ebben sem adja meg más, mint az unalomig ismétlődő figyelmeztetés: Azért, mert szeretni vagy köteles felebarátodat. Ha szereted, nem okozol neki rossz érzést. Ha bosszantod, rossz érzést okozol. Hát nem éri meg, hogy ha segíteni nem tudsz neki, legalább hallgass? Ha látja, hogy tapintatosan hallgatsz előtte, együttérzésed segíthet rajta, s még a rosszkedve is elmúlik. Akkor aztán dalolhattok vidáman együtt.

Jó Istenem, köszönöm, hogy Te még az ilyen apró kérdésekben is útmutatást adsz. Tudom, nemcsak engem figyelmeztetsz a tapintatosságra. Ez a figyelmeztetés is engem véd. Azokat is figyelmezteted, akik nekem okozhatnak rosszkedvet, ha nem figyelnek az én érzékenységemre. Engem is megvéd attól, hogy meggyűlöltessem magam nemtörődömségemmel. Taníts meg, Uram, a szeretetnek olyan magától értetődő gyakorlatára, hogy ne is legyen szükség a figyelmeztetésre, természetes legyen az, hogy nem viselkedem bántóan felebarátaim előtt. Nem a jólneveltségem, nem az udvariasságom, hanem a Tőled tanult szeretet tegyen erre képessé. Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-AZ EVANGÉLIUM EREJE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 1,8-17 

8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.  
9 Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,  
10 és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.  
11 Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek,  
12 vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.  
13 Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt.
14 Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.  
15 Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.  
16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,  
17 mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni."

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, amellyel minden hívőt üdvözít." (Róm 1,16) 

Isten az Újszövetség nagy részét Pál apostol közvetítésével adta nekünk. És az evangélium, a maga legteljesebb megfogalmazásában, ahogy Pál hirdette azt, abban a levélben található, melynek neve: a Rómaiakhoz írt levél. A "Róma" - az evangélium Pál szerint.
A levél nagyon régen megíratott, mégpedig az 58. évben. Abban az időben Róma volt a Római Birodalom fővárosa. Maga a császár Rómában élt. De a császár és a többi jelentős római állampolgár zöme mit sem tudott arról, hogy városukban van egy kicsiny keresztyén csoport, akik egy nap kaptak egy levelet, mely túl fogja élni a birodalmat. Isten úgy döntött, hogy ez a kis levél mélyebb hatást tesz az emberiség történetére, mint az összes római hadsereg.
Isten római gyülekezete leült, hogy elolvassa a levelet. "Pál Rómába jön", - kiáltották. "És íme itt írja az evangéliumot, ahogy ő hirdeti azt."


Ez a kis római keresztyén egyház hamarosan nagy bajba keveredik majd. A császár és a többi jelentős ember a városukban éppen készültek tudomást szerezni felőlük. Nem akarták eltűrni ezeket a keresztyéneket, akik a császár helyett Jézust szolgálják Úrként. Az oroszlánok elé vetik majd a keresztyéneket. A birodalom azonban nem fogja legyőzni a keresztyén hitet. A keresztyénség fogja legyőzni a birodalmat, mivel az evangélium Isten üdvözítő ereje.

Amikor a keresztyének a történelem folyamán győzelmeket arattak, rendszerint a Római levél evangéliumának újra felfedezése volt erejük titka. A Római levél gondos olvasása mindig új meglátásokat ébreszt az egyházban és új erőt önt azokba, akik Krisztust képviselik ebben a világban.


Nem szégyelljük olvasásra ajánlani ezt a levelet. A keresztyén evangélium ez - Isten üdvözítő ereje az mindenkinek, aki olvassa és hiszi. E dokumentum által Isten üdvözítő ereje itt és most működni kezd. Bárhol, ahol hit van.

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-KIKERÜLHETETLEN BÜNTETÉS

   "Bizony mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig" (Mt 5,26). 

Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt. De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is. "Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod. Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve. Istennek az a terve, hogy téged onnan tisztán, mocsoktalanul és szeplőtelenül hozzon ki; de azt akarja, hogy ismerd be azt a hajlamodat, ami kiderült rólad: hogy jogot formálsz magadhoz. Abban a percben, amikor kész vagy rá, hogy Isten megváltoztassa ezt a hajlamodat, az Ő teremtő ereje munkálkodni kezd. Amikor felismered Isten tervét, hogy helyes viszonyba akar állítani önmagával és embertársaiddal, abban a pillanatban az egész világmindenség végső határáig mindent igénybe vesz, hogy a helyes útra segítsen téged. Határozd el most: "Igen, Uram, meg akarom írni azt a levelet még az éjjel; ki akarok békülni azzal az emberrel most". Jézus Krisztusnak ezek az üzenetei nem az értelemhez, hanem az akarathoz és a lelkiismerethez szólnak. Ha csak értelmeddel vitatkozol a Hegyi beszédről, eltompítod a szívedhez szóló felhívást. "Csodálkozva kérdezem magamat, Isten útján miért nem haladok előre?"
 Fizeted-e adósságodat, amire Isten figyelmeztet? Tedd meg most, amit előbb-utóbb úgyis meg kell tenned. Minden erkölcsi felszólítás mögött ott van egy "kellene". 

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És nyárban és télben is úgy lesz.” -(Zakariás 14,8)

Élő vizek jöjjenek ki Jeruzsálemből, melynek folyásait a tikkasztó nyári hőség épp oly kevésbé fog kiszárítani, minthogy be nem fagyasztja a dermesztő hideg télnek havas süvítése sem. 

Örülj lelkem, hogy tanúskodhatsz az Úr hűségéről! 

Az évszakok változnak, te is változol velük, de az Úr mindenkor ugyanaz marad; szeretetének folyásai pedig épp olyan mélyek, szélesek és telve vannak, ahogy régen is voltak. A mindennapi gondok epesztő hősége, a nehéz megpróbáltatások az Úr kegyelmének hűsítő áradatába kergetnek engem, hogy abban felüdülést találjak. Odasietek feltartóztathatatlanul a világ tömkelegéből és a bajok iszapos sarából, s ott, a kiapadhatatlan forrásból megelégedésig iszom, mert ennek kristályvizei „nyárban és télben is folynak”. 

A felső források soha ki nem apadnak, amiért magasztaltassék az Úr neve! Az alsó kutakból sem fogyhat ki a víz soha. Illés tapasztalta, hogy a Kérit patakja kiszáradt, de Jehova ugyanaz a gondviselő Isten maradt. Jób így szólt: „Az én barátaim megcsaltak engem, mint a megáradt patak, és mint az elmúló patakoknak áradása”, - de Istenében túláradó üdülésre talált. 

Egyiptomnak a Nílus folyó képezi a reményt és bizalmat, ennek vize változó, de Urunk ugyanaz marad örökké. Cyrusz bevezette az Eufrátesz folyóvizét és úgy nyerte meg Babilont, de semmiféle erő vagy hatalom – legyen az földi vagy pokolbéli – nem képes az Isten kegyelme folyamát elterelni vagy levezetni. Az emberi bölcsességeknek hatalmas ősrégi folyóinak medre régóta kiszáradt és elavult, de az örök folyamok, melyek az Istennek korlátolhatatlan kegyeiből és végtelen szeretetéből erednek, mindenkor telve maradnak csordultig. Nemzedékek elfonnyadnak, de az isteni kegyelem hullámai szakadatlanul ömledeznek az idők terjedelmes síkságán keresztül.

Jönnek – mennek az emberek,

De megmarad irgalmad és kegyelmed.

Boldog vagy lelkem, hogy te ezen üde vizek mellett vagy vezetve! 

Ne térj el más forrásokhoz, mert abban az esetben hallanod kell az Úr dorgáló szavát: 

„Mi dolgod van Egyiptom útjaival, hogy a Nílus vizét iszod?”

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett -TEDD MEG MOST

"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" -(Mt 5,26)

Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul." 

Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva. Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem. 

Ragaszkodom-e jogaimhoz, vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom? Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol tanításával szemben, a Szent Szellem nem hagyja abba ítélő munkáját. 

Ha igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan hatalmasan ösztönöz arra, hogy maradjunk állandóan a világosságban. "Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele." Nem lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt? Valld meg gyorsan, gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg most!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” -(Jelenések 22,17)

Jézus mondja: „vegyetek ingyen”. Nem kíván fizetést, sem előleget. Ha nincsenek is valami jó érzéseid, meghívott vagy, ezért jöjj! Nincs hited, sem bűnbánatod, csak jöjj Hozzá, ajándékul kapod Tőle. Jöjj csak úgy, amint vagy és állsz, vegyél „ingyen”, vásárolj pénz nélkül ingyen. Akiknek szükségük van rá, azoknak ajándékozza önmagát. A nagy városok nyilvános terein és útjain az ivó kutak dicső berendezések, alig képzelhető, hogy kerülne olyan féleszű, aki a szomjúságtól epedezve, ilyen kút előtt álldogálva, előbb erszényét venné elő ás azután kiáltozná: „Nem szabad innom, de nem is ihatok, mert nincs tíz tallér a zsebemben.” 

Bármilyen szegény legyen az ember, itt áll a kút és ihat ennek vizéből, ahogyan és amennyit tetszik. Akárhány szomjas, aki arra jár, legyen bár durva vászonban, vagy selyemben és bársonyban öltözködve, jöhet, s nem kell tekintgetnie előtte engedélyért, - ugyan szabad-e neki is inni; hiszen ennek a kútnak az a rendeltetése, hogy igyanak belőle, tehát ez kielégítő engedély, hogy a vizet ingyen elfogadják. Néhány jóakaró érzettől áthatott, adakozó értelemmel bíró jó barát ide alapította ezt a felüdítő kristálytiszta kutat, mi pedig merítünk belőle, ehhez nincs szükség további engedélyre. Lehetnek ugyan olyan személyek, akik szomjazva haladnak azon az úton, melyeken ilyen szabad kutak léteznek, előkelő urak és hölgyek, kik négyes fogatukban kocsikáznak el mellette. Lehetséges, hogy nagyon szomjasak, de nem szabad megkísérelniük, nehogy olyan közönségesekké váljanak, hogy egy italért leszálljanak hintójukról. 

Véleményük szerint, rájuk nézve nagyon megbecstelenítő lenne, ha valamelyik nyilvános kútnál innának, így aztán elhaladnak epekedő ajkakkal. Óh, milyen sokan vannak, akik magukat gazdagnak gondolják jó-cselekedetekben, emiatt nem jöhetnek Krisztushoz! 

Ezt mondják: „Nem akarok hasonló módon üdvözülni, mint a házasságtörők és istenkáromlók. Mit, azon az úton menjek a mennyországba, amelyiken ez a koldus? Nem létezik még egy út az üdvösséghez, hanem csak az, amelyen minden tolvaj futkos? Akkor nem akarok üdvözülni!” Ilyen kevély durcáskodók kénytelenek az élet vize nélkül maradni, de: „aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”.

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

   Illés megépítette az Úr oltárát, amely le volt rombolva.( l.Kir.18,30)

 A nép szétszaggatta Isten oltárát, s ezért Isten is szétszakította a népet. Az ország két részre szakadt, és ellenségeskedésben volt egymással. Isten mindkét rész Istene és megmentője volt, ha igazán visszatértek hozzá. Illés 12 nagy kőből építette az oltárt, kifejezve ezzel azt, hogy Izrael 12 nemzetsége összetartozik, s mindnyájuknak részesedniük kell Isten kijelentésének áldásában. Illés a pártok fölött állt. Az ő célja az volt, hogy Isten hatalmát és könyörülő szeretetét az egész nép előtt döntő módon nyilvánvalóvá tegye. Megépítette az oltárt, levágta az áldozati állatot, a fát az oltárra rakta. Aztán megparancsolta, hogy az áldozatot, a fát és az oltárt többször öntsék le vízzel. Végül ezzel bizonyította be győzedelmes hitét. Ez a hit dacolt a természet akadályaival és a hamis próféták hiábavaló próbálkozásaival. A kishitűség aggódva tartott volna távol az oltártól minden nedvességet, hogy a tűz gyulladását megkönnyítse. Illés szándékosan gördített akadályt a tűz útjába, hogy a Baál tehetetlenségével szemben még jobban előragyogjon az Úr mindenható ereje.

Könyörögjünk azért, hogy ilyen erős hitünk legyen a hitetlenséggel vívott harcunkban! De ne csak Illés hitére gondoljunk, hanem azt is lássuk meg, kinek az eszköze volt ő. Isten szerette a hűtlen, bűnös népét. Ki akarta gyógyítani őket teljesen a kételkedésből és bálványimádásból. Ezért kellett Illésnek így cselekednie. Isten népéhez való szeretete annál inkább figyelemreméltó volt, mert a 3 évig tartó szárazságban sokan azt gondolhatták, hogy Isten már nem is szereti őket.

Pedig Isten szeretete és hűsége minden reggel megújul.

Isten asztaláról-Varga László

"Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak... Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte."      Efezus 5,21-25

Mai világunk egyik leggyűlöltebb szava az engedelmesség. Talán azért, mert annyi felől követelik meg tőlünk. Ahol csak lehet, kibújunk alóla. És hol lenne könnyebb a kibúvás, mint a családban? A nők ma élénken tiltakoznak ez ige parancsa ellen, hallani sem akarják. Pedig éppen ez az ige az, mely annál sokkal nagyobb, példátlanul nagy kötelességet ró a férjekre. Engedelmeskedni sokkal könnyebb, mint úgy szeretni valakit, hogy Krisztus példája szerint önként vállalni érte a keresztet, a teljes önátadást. Csak így lehet egyensúlyban a család, ennek mintájára az egész társadalom élete. Az egyensúlyt az idézett ige első mondata adja meg: "Engedelmeskedjetek egymásnak." Nem egyik a másiknak, hanem közösen fogadni meg az engedelmesség igazi, Krisztusi értelmét: vállalni a másik fél minden gondját, minden érdekét, minden vágyát, annak vetni alá a magam gondját, érdekét és vágyait. Így lehet az engedelmesség és az áldozatos szeretet eggyé, egységet, áldást, boldogságot adóvá. Végső soron tehát nem is egymásnak, Krisztusnak kell engedelmeskedni, akkor a többi magától jön, és mindkét részről örömmel valósul meg.


Istenünk, taníts meg minket az önként vállalt engedelmesség örömére! Amikor nem magunk vagyunk a cél, melyet mindenki mással szolgáltatni akarunk, hanem a mi célunk lesz az, hogy magunk körül boldogságot árasszunk azokra, akiket ránk bíztál. Kérünk, add, hogy a családban tanuljuk meg az engedelmes szeretet gyakorlását! Hogy őszintén tudjunk örülni annak, ha szeretteink vágya teljesül, s inkább feledkezzünk meg a magunkéról, olyan öröm legyen látni a többiek örömét. Taníts közösen hordozni a keresztet, ha vállunkra teszed, s tedd édessé a kereszthordozást is egymásért! Így áldd meg, Uram, az én családomat is. Krisztust kérem, Ő legyen az Úr házunk felett! Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-A GYÜMÖLCSTERMÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 15,1-11  

1 "Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.
2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.
3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.
4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.
5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.
6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.
7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.
8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek."
9 "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.
10 Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen."

"Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és tanítványaim lesztek." (Jn 15,8)  



A "gyümölcstermés", emberekre alkalmazva képes beszéd. Gyümölcsösre vagy szőlőskertre kell gondolnunk. Isten a gyümölcsös tulajdonosa. Most jön, hogy gyümölcsöt keressen, hisz ez a gyümölcstermelő elsődleges érdeke.

A sok gyümölcs a tulajdonos díszére válik. Boldoggá teszi őt. Ha nincs gyümölcs, metszőkésével megmetszi az ágakat. Ha ezután sincs gyümölcs, levágja az ágakat.

Ahogy a gyümölcstermelő bajlódik fáival, úgy bajlódik Isten az ő népével. Célja a gyümölcs - a sok gyümölcs. Csak azért használja a kést, hogy gazdagabb termésre tegyen szert. Az ágat pedig csak akkor vágja le, ha semmiféle gyümölcs nem mutatkozik miután minden munkáját elvégezte. Ez azt jelenti, hogy nem tűri el többé az ilyen embert, mint népének tagját.

Nem teremhetünk gyümölcsöt, hacsak Jézushoz nem tartozunk. "Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." Csak akkor cselekedhetünk Isten jótetszése szerint, ha kegyelmét ismerjük, és Lelke bennünk van. Az ilyen cselekedetek a gyümölcsök, amelyek tetszenek az Atyának.

Akkor termünk gyümölcsöt, ha szenvedünk anélkül, hogy megkeserednénk, ha jót teszünk anélkül, hogy nagyra lennénk vele, ha engedelmeskedünk, még ha az sokba kerülne is, ha megvalljuk Jézust még akkor is, ha népszerűtlenné leszünk, ha követjük Krisztust akkor is, ha oda vezet minket, ahová mi magunktól nem mennénk.

Nem teremhetnek gyümölcsöt azok, akik nincsenek Krisztusban, de semmi különleges nincs a gyümölcstermésben azokra nézve, akik új életet kaptak Jézustól. Amikor egy keresztyén ember egyáltalán nem terem gyümölcsöt, ott valami baj van, és eljött az ideje egy alapos önvizsgálatnak.

Isten nem hiába munkálkodik. Ha elküldte ezt az életünket megváltoztató hatékony kegyelmet, le is akarja aratni azt a termést, amelyet ő maga érlelt meg.



Egy régi hitvallás azt mondja, lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcseit ne teremjék (Heid. Káté 64. kérdése, a ford. megj.).

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Jézus megtagadása

   "Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. " (Máté 10, 33)   

Jézus megtagadásának nagy a veszélye és végzetesek a következményei. Miért vált ki olyan nagy ellentmondást Jézus neve az emberekből? Miért tapad gyűlölet az Ő nevéhez? Hát van valami Jézusban, ami joggal hat ilyen vissza taszítólag? Követőinek tényleg okuk van rá, hogy szégyenkezzenek miatta? - Még soha senki semmiféle jogos szemrehányást, kifogást nem tudott ellene felhozni. Jézus megkérdezte egyszer ellenfeleit, akik igen éles szemekkel és rosszindulatúan figyelték Őt, hogy tud-e valaki közülük bűnt tulajdonítani neki? Jellemző módon senki nem jelentkezett semmiféle ellene irányuló váddal. Minden szem előtt mocsoktalanul és tisztán áll a képe. Még senki nem járt ezen a földön, aki olyan tökéletesen tiszta maradt volna minden földi szennytől, mint Ő. Hát akkor miért szégyenlik Őt az emberek?

Jézusnak valóban lenne oka arra, hogy szégyelljen minket, nekünk azonban nincs. Miért hat az Ő neve mégis sokakra úgy, mint bikára a vörös posztó? Mit tett Ő az emberekkel, hogy olyan gonoszul bántak el vele, amikor a földön járt? Csak jót! És mivel bántja meg most az embereket, akik annyira ellene vannak? Hiszen mindenkit meg akar menteni az örök kárhozattól! - Ennek az idegenkedésnek oka egyrészt a bűn szeretetében van. Az ember nem szívesen zavartatja magát a könnyelműség és az élvezetvágy útjain. Másrészt a gőg és főképpen az elbizakodottság az oka. Senki sem akar elveszett és kárhozatra méltó bűnösként szerepelni, akin már csak a kegyelem segíthet. Ez a gőg indította fel valamikor a zsidókat és különösen a kegyes farizeusokat, írástudókat Jézus ellen. Nem tudták megbocsátani neki, hogy kegyes szavaikat leleplezte és megmutatta igazi mivoltukat. A gőg számára különösen a megfeszített Megváltó hat taszítótag, mert a Megfeszített előtt úgy állunk, mint gonosztevők, akik joggal megérdemelnénk a bitófát. És ez felháborít. Aki azonban szabadulását a Megváltónak köszönheti, annak nem szabad szégyenkeznie miatta. - És kikkel kapcsolatban félünk a kegyvesztéstől? Jézus "gonosz nemzetségnek" nevezi azokat, paráznáknak, mivel az Isten iránti hűséget és szövetséget megtörték és hátat fordítottak neki. Az ilyen hitehagyott és gonosz emberekért szégyelljük a mi dicsőséges Megváltónkat?
Elég szégyen ez reánk! Ezért odaát majd Ő tagad meg minket. Ne rejtőzködj! Vállald az igazságot!

Zsoltárok könyve 119. rész 80.vers

Zsoltárok könyve 119. rész


1. Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7. Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9. Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10. Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11. Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21. Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22. Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23. Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26. Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27. Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28. Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29. A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30. Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32. A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33. Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36. Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40. Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41. És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43. És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44. És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45. És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46. És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47. És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49. Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51. A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52. Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56. Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57. Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58. Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59. Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64. A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65. Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66. Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68. Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69. A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70. Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72. A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74. A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76. Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77. Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79. Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80. Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

Köszöntünk Szent Szellem!: NE ENGEDD ELMENNI!

"Ne vess el engem a Te orcád elől, és a Te Szentlelkedet ne vedd el tőlem! (Zsolt 51:13)

Ha már megismerted, mit jelent a Szentlélek által élni, és egy szoros barátságot alakítottál ki vele, akkor semmiképpen nem akarod elveszíteni ezt a kapcsolatot és ezt a minőségi életet. Természetesen Isten soha nem veszi el senkitől az Ő Szentlelkét, de az ember eltávolodhat a mennytől.

Lehetséges megszomorítani a Lelket (Efézusbeliekhez írt levél 4:30) vagy kioltani magunkban Őt (IThessz 5:19). Dávid bizonyára élénken emlékezett még arra, milyen tragikus következményekkel járt Saul életében, hogy elfordult a Szentlélektől. Az Ószövetségben találunk olyan leírásokat, hogy a Lélek betöltött bizonyos személyeket, felkente őket a szolgálatra, felruházta erővel és vezette őket. Dávid olyan bűnt követett el, amivel szörnyű szégyent hozott Istenre, de nem akarta, hogy az Úr elvegye tőle Szentlelkét, és ez soha nem is történt meg, mert a menny folyamatosan ellátta erővel a bűnbánó királyt.

A fiatal konzulens, Oswald Chambers ott a Dunoon Biblia-iskolában még nem ízlelte meg a Szentlélekkel telt életet úgy, mint egykor Dávid, de valahogy ráérzett arra, hogy mindennél inkább szüksége van a valódi lelki életre. Igényelni kezdte önmaga számára a Lukács 11:13-ban található ígéretet, és meggyőződött arról, hogy másoknak is beszélnie kell a Lélek kitöltetéséért mondott imádságairól.

Eljött végül az alkalom, hogy Oswald Chambers elmondja bizonyságtételét egy délutáni missziós összejövetelen a Dunoonban. A jelenlévők együtt énekelték az "Érints meg újra, Uram! kezdetű éneket, és Chambers érezte, hogy eljött az ő ideje. Boldogan üdvözölte a Szentlélek jelenlétét életében. Amint a későbbiek során visszatekintett erre a változásra, így fogalmazott: 

"Ha a korábbi négy év a földre szállt pokol volt számomra, akkor ez utóbbi öt év a mennyországot jelenti. Dicsőség legyen Istennek, aki az emberi szív utolsó fájdalmas szakadékát csordultig tölti az Ő szeretetével! A szeretet a kezdet, a szeretet a folytatás, és a szeretet a vég! 

Miután a szívedbe költözik, világosan látni kezded, hogy csak Jézus kell, és mindig csak Ő! így már érthető, Dávid miért nem akarta elveszíteni a Szentlelket.

Imádság a mai napra:

"Dicsőítlek téged, mennyei Atyám, hogy az én életemet is Lelked tölti be! Soha nem akarom elveszíteni ezt az életet, vagy bármilyen szempontból lazán kezelni azt!"

Garrie F. Williams írása alapján-

Reggeli gyöngyszemek: Legyetek tiszták!

„Ne paráználkodj!” (2Móz 20:14)

Ez a parancsolat nemcsak a tisztátalan cselekedeteket tiltja, hanem az érzéki gondolatok és kívánságok ápolását is, sőt az azokat ébresztő szokásokat is. Nemcsak külső életünk tisztaságát követeli meg tőlünk, hanem a szív rejtett gondolatainak és törekvéseinek tisztaságát is. Krisztus, aki Isten törvényének messzemenően kötelező voltát tanította, kijelentette, hogy a gonosz gondolat vagy tekintet éppen olyan bűn, mint a törvényellenes cselekedet elkövetése.

Jézus azt mondta, hogy ha titkon is, de szeretjük és melengetjük a gonosz, erkölcstelen gondolatokat, ez azt bizonyítja, hogy még mindig a bűn uralkodik a szívünkben. A lélek még mindig a bűn rabszolgaságában sínylődik. Aki örömöt lel a tisztátalan jelenetekben, aki megtűri magában a gonosz gondolatot, aki kéjvágyó pillantást enged meg magának, az majd a nyílt bűnben, a tényleges elkövetésben ismerheti föl a lelkében rejtegetett gonoszság valódi természetét. A bűn szégyenterhe és szívet tépő nyomorúság lesz a sorsa. A kísértés alatt valaki talán súlyos bűnbe esik, mégsem ez az időszak termi meg a nyilvánvalóvá vált gonoszságot. A kísértés csupán napvilágra hozza, ami már azelőtt is a szívében lappangott. Ahogy „az ember gondolkodik szívében, az ő”; mert a szívből „indul ki minden élet.” (Péld. 23:7; 4:23) (Thoughts from the Mount of Blessing, 94.) A szív, amelyben Krisztus lakik, annyira elégedett lesz az Ő szeretetével, hogy nem emészti a vágy, hogy sajnáltassa magát, önmagára terelve a figyelmet. Ha lelkünket Istennek adjuk át, az Ő bölcsessége eléri, amire az emberi bölcsesség képtelen. (Thoughts from the Mount of Blessing, 101.)

Amíg csak élünk, szilárd céltudatossággal őrködni kell érzelmeink és szenvedélyeink felett. Egyetlen pillanatig sem lehetünk biztonságban, csak akkor, ha Istenre bízzuk magunkat, és életünk Krisztusban rejtőzik. (Prophets and Kings, 84.)

Minél közelebb kerülünk Jézushoz, annál inkább részesei leszünk tiszta és szent jellemének; a bűn egyre bántóbbnak tűnik fel előttünk, Krisztus tisztasága és világossága pedig egyre kívánatosabb lesz. (Testimonies For The Church 5:141.)

Reggeli gyöngyszemek: Ne ölj!

„Ne ölj!” (2Móz 20:13)

Minden igazságtalan cselekedet, amely az élet megrövidítésére irányul; a gyűlölet és a bosszúállás lelkülete, vagy bármilyen szenvedély kielégítése, ami másokat sértő tettekhez vezet vagy akárcsak a rossz kívánásához mások számára (mert: „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind gyilkos az” I. Jn. 3:15), a szenvedők és nyomorgók önző elhanyagolása; az élvezet hajszolása vagy szükségtelen nélkülözés és az egészséget veszélyeztető, mértéktelen munka – mindez kisebb vagy nagyobb mértékben a hatodik parancsolat megszegése.
Vannak, akik feláldozzák fizikai és erkölcsi kötelezettségeiket, úgy gondolván, hogy megtalálják a boldogságot, de közben mind a testet, mind a lelket elveszítik. 

Mások az étvágy természetellenes kielégítésében keresik a boldogságot, és ezt kívánatosabbnak tartják az egészségnél és az életnél. Sokan érzéki szenvedélyeik rabjai, és feláldozzák erejüket, értelmüket, és erkölcsi tartásukat a vágyak kielégítéséért.
Az ilyenek idejekorán a sírba szállnak, az ítélet pedig öngyilkossággal vádolja majd őket. 

(The Youth’s Instructor, April 1, 1872.)

A gyűlölet és bosszúállás szelleme a Sátántól ered, ez vitte rá őt Isten Fiának megölésére. Aki rosszindulatot táplál magában, ugyanezt a szellemet melengeti, melynek halál lesz a gyümölcse. A bosszúálló gondolatban úgy rejtőzik a gonosz cselekedet, mint növény a magban.

Isten törvénye akkor is kiterjed a féltékenységre, irigységre, gyűlöletre, rosszindulatra, bosszúvágyra és nagyravágyásra, ha ezek külső cselekedetekben nem fejeződnek ki, mivelhogy csupán az alkalom hiányzott megvalósulásokhoz, nem pedig az akarat. 

Ezek a bűnös érzések felsorolásra kerülnek majd, amikor „Isten minden cselekedetet megítél, minden titkos dologgal együtt.” 

(The Signs of the Times, January 10, 1911.)

Krisztus a megigazulás, a megszentelődés és a megváltás a benne hívőknek…Az Isten törvénye iránti szent engedelmesség tökéletes példáját tárja elénk. 

(The Review and Herald, February 4, 1890.)

Reggeli dicséret: Hazatérés

"Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé."-
 Jeremiás 31:12

Jóléti és túlbiztosított társadalmunkban alig-alig érthetjük, mit jelenthetett ez Izraelnek a babiloni fogság után. Talán ezért is tűnik számunkra olyan távolinak a hazatérés Isten országába. Pedig nagyapáink, akik megjárták a Don-kanyart, sokat tudtak mesélni erről az érzésről (Vihar Béla: Egy katona megy a hóban):

„Tizenhét nap és tizenhét éjszaka és megint ugyanannyi...

Társaim elsodródtak a havas éj határtalanságában.
[…]




Már csak egyedül voltam az antarktiszi magány gyűrűjében,

zsákcsomóba burkolózva, két birkózó láb, bal, jobb, jobb, bal...

S akkor engem is szolított a Hang, mint hajdan a sellők

Odüsszeuszt, a harcokból hazatérőt...

Hang: Kedves, ne menj tovább, hajtsd fejedet az ölembe,

szegény vándor, kiskatona...

Ő: Mit akarsz tőlem?

Hang: Ezüst násszal fogadlak. Hajamon kristálykorona, homlokomon

porcelán, pillám gyémántcsillag, ölem a feledés...

Csókommal megszabadítlak terheidtől, habkarom elringat,

belesimít a fehérlő, kéklő csend édes megsemmisülésébe.

Ne vonakodj... Várlak... Nem kerülhetsz el.


Már-már megtorpantam. Előbb a lábam unszolt, aztán a kezem,

aztán a szívem, aztán egész valóm.

És mentem a Hang bűvöletét követve a többiek közé,

társaim után, oda a sorba,

akik, mint márványszobrok gubbasztottak hóbasüppedten,

de immár a fájdalom béklyóitól megoldottan.

Tizenhét nap és megint tizenhét nap és éjszaka.

Hang: Kedves, ne menj tovább, hajtsd vállamra fejedet, szegény vándor...

– Miért nem követtem hívását?

Amikor megadtam volna magam, egy küszöb szólt rám,

otthonunk küszöbe, a kisajtó kilincse,

egy szék, egy asztal, egy kerti ösvény:

gyere, gyere haza, gazdánk gyere haza...

Miért akarsz élni, balga? – fedett meg lábam, eszméletem.

Megéri?

Egy este a hóhalomra kuporodtam és néztem

a lángoló csillagképek ünnepi szertartását,

szomjúhozva az elkerülhetetlent,

a kegyetlen megváltás pillanatát.


Már én is meg akartam halni.

Tagjaim mintha elvesztettem volna, és helyükön furcsa semmi támadt.

Talán meg is haltam. De zsibbadó öntudatomat

anyám sikolya hasította át. Megrezzentem.


Anya: Fiam, Fiam!

Ő: Már nem sokáig leszek gyermeked, mama.

Anya: Kapaszkodj meg szeretetemben.

Ő: Messze vagy. Nem érlek el, anyám.

Anya: De én elérlek téged. Én tanítottalak meg járni, s most

ismét erre tanítalak. Parancsolom: ha csúszva is, ha

véres tenyérrel is, indulj el fától fáig, bokortól

bokorig, ároktól árokig: kelj fel, én foglak, kelj fel, fiam.



Tizenhét nap és tizenhét éjszaka,

és tízszer tizenhét nap és éjszaka.

Eközben ezer kilométernyi utat raktam össze.

Ezer kilométert tíz és tíz lépések sorából.

Az első tizet anyámért, hogy kezére roskadhassak egy napon.

A párolgó tálért, amelyben megmeríti a kanalat,

levest oszt, s vele önmagát is nekünk adja.
[…]


Anyámért, hogy játszott velem,

hogy dalolt az alkonyatban, ha féltem,

hogy karjába emelt, amikor elfáradtam.

A másik tizet eljövendő kedvesemért,

aki az olajfa illatú éjben

majd alélt öleléssel a szerelem borával itat meg.
[…]




Ha az orkán földhöz vágott, immár felszökkentem,

mert szárnyak emeltek,

s tíz lépést áldoztam megszületendő gyermekeimért,

akik létem jegyeit továbbosztják az időben.

Tizet játékaikért, a mackóért, a hajas babáért,

a fürge karikáért, az esendő szeretetért,

a felelősségért, hogy ne ismerjék meg soha a félelmet,

se a szolgaságot, se a gyávaság kínját,

a légi riadók vonítását,

a pánikot az óvóhelyen, a kicsorduló vért,

és e sorsot, ami részemül jutott,

az utat, amelyen egy katona megy a hóban,

tizenhét nap és tizenhét éjszaka sűrűjében.



Emlékeztek még reám?

A halványuló ködből látjátok-e,

hogy én vagyok a tizenhét nap és tizenhét éjjel

ismétlődő körein a bolyongó fiú, férj és testvér

az örök katona a hóban,

amint egy ablakot keresek, ahová bezörgetnék:

megjöttem.

S akkor nyissatok ajtót,

ültessetek szótlanul az asztalhoz,

mert fáradt, nagyon fáradt vagyok,

és adjatok a kezembe, mint a vaknak

egy bögrét meleg kávéval,

majd vezessetek csendesen az ágyamhoz

a könyveimet őrző polchoz,

s én béna ujjaimmal megsimogatom.

Megjöttem.”

Bejegyezte: Árvai Tamás

Reggeli dicséret: Dicsőség Istennek!

„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”

- Pál levele az efézusbeliekhez 3. fejezet 20-21. vers

Néha van olyan nap az életünkben, amire csak annyit tudunk mondani, hogy jobb lett volna, ha meg sem történik. Nemcsak azért mert az élet balsorsa utolért bennünket, hanem azért mert néha van, hogy (hogy is mondjam) mi is szerencsétlenkedünk egy kicsit. Nemrég történt, hogy annyira dekoncentrált voltam, hogy valahogy minden kiesett a kezemből. Töltöttem egy pohár vizet, amit asztalomra tettem, fél perc múlva a vízben áztak a könyveim és a telefonom. Mondhattam volna, hogy talán a balsors üldöz, de nem. Egy nap, amin törtem zúztam, és nem is direkt.

Természetesen Istenhez fordultam segítségért, de nem elsőre, mint ahogy kellett volna, hanem összevártam még két három hasonló nívós eseményt. Majd a nap végére mintha minden megváltozott volna. Hihetetlennek hangzik, de igaz. Az én Istenem a rosszat jóra fordította, amit tönkre tettem, azt kijavította (megesett, hogy nem akaratból, de megbántottam embereket. Persze később megbántam, de akkor már nem lehet csak úgy magyarázkodni- tehát amit tönkre tettem kijavította úgy, hogy alkalmam nyílt ezektől az emberektől bocsánatot kérni).

Személyesen én nagyon szeretem a kiszámíthatóságot. Talán unalmas vagyok, de szeretem tudni, hogy mikor mit fogok csinálni, a feladataim milyen sorrendben következnek és így élni. 

Pedig nincs két egyforma nap. Ha a napot imával kezdjük sem mindig biztosíték arra, hogy szuper napunk lesz. Ez nem azért van, mert Isten nem hallgat meg, inkább azért, mert nem a szívemből szólítottam meg! 

Szólj az Úrhoz, kérj Tőle, mert többet ad, mint amennyire szükséged lenne!

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Reggeli dicséret: Hűséges Istenem

"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten." -Zsoltár 31,6

Milyen sokféleképpen volt, van jelen az Isten az életünkben?


- A család, ahova születtem:
Jelen volt a hit és a hitetlenség, a szeretet és a szeretetlenség, az elfogadás és az elutasítás. Bár javarészt ateista nevelésben részesültem anyai nagyanyám templomba járó asszonyként megtanított minket, unokáit a fontos imádságokra. Titkos, rajzos könyve lapozgatása - ami egy régi Biblia volt - gyerekkorom egyik kedves szórakozásává vált. Talán itt, ekkor szerettem meg a könyveket és lettem hűséges olvasójává a történeteknek.


- A falu papja:
Nem érdekelt a templom és az ott zajló ceremóniák. Az én időmben ciki volt odajárni, meg - ahogy később megtudtam - rendszerellenes is. Mivel apám hitt a szocializmusban én is hittem. Ugyanakkor a papunk érdekes ember volt. Bár rebesgettek valamit a nőügyeiről és prédikációi sem jelentettek nagy vonzerőt, a törődése az emberek iránt elgondolkodtatott. Focimeccseket szervezett nekünk, srácoknak még akkor is, ha nem jártunk hittanra. Elfogadott minket és észre sem vettem, de én is elfogadtam őt. Nem hittem, de tiszteltem, hogy ő hisz.


- Fekete István állatregényei:
Olyan kézzelfoghatóvá tette a természet történéseit, mint senki más. Együtt éltem, együtt lélegeztem szereplőivel. Emlékszem számára a nyár szépséges asszony volt a tél pedig kemény öregember. Valahogy az ő írásai mutatták meg nekem először, hogy a mögött a világ mögött, amit látok és szeretek sokkal több is létezik.


- Sinkovics Imre imádsága:
Egy krízisben láttam először a Lukács evangéliuma alapján készült Jézus filmet. Az egész csodálatos volt, de méltán híres, kiváló színművészünk imája a film végén mélyen megérintett. Egy imádság volt, ami behívta az ember életébe Krisztust. Ha utána mondtad, akkor engedélyt adtál Jézusnak, hogy lépjen be közvetlenül az életedbe. Én megtettem és szinte egy éven belül megtértem és megkeresztelkedtem, bár ekkor még nem is sejtettem, hogy így lesz. Azóta is számtalan esetben jelentett számomra Istentől való üzenetet egy film.


- Vákuum és üresség:
A rendszerváltás környékén egy lelkileg kiüresedett világban éltünk. Az egész ország csalódott már az addigi ideológiákban és megérezte a szabadság lehetőségének ízét, mit sem sejtve, hogy milyen buktatókat tartogat a jövő. Aztán az a sok-sok természetfeletti jelenség, amit sehogyan sem tudtunk magyarázni az akkori felfogásunkkal. Ahhoz pedig túl sok minden történt, hogy azt lehessen mondani, mindez csak kamu. Így hát útnak indult a keresés, hogy valami betöltse az űrt. Istennek ez sikerült nálam.


- Nehezen/könnyen érthető Szentírás:
Emlékszem az első Bibliám illatára, még a tapintására is, ahogy a kezembe fogtam. A vágyra, hogy olvassam, ami azóta sem szűnt meg. Isten gondviselésére, hogy mindig akadt olyan, amit olvasva megértettem, ami megragadott, amit tovább akartam adni.


- A beszéd:
Egészen pontosan a prédikáció, hogy tudok érdekesen továbbadni dolgokat, hogy képes vagyok lekötni mások figyelmét, amikor tanítok. A felkészülés különösen jelentős, mert az az Isten megtapasztalása. Az üzenet nem tőlem jön, nem bennem születik meg, mindig kapom. Mint ezt az írást is. Volt, hogy én akartam valami nagyot mondani, sosem sikerült. Akkor mindig jött a szégyen. De amikor Isten akart felhasználni, és én engedtem, az mindig sikeres volt. Ez máig alázatra tanít.


- Furcsa, saját imák:
Bár az első imám tanult volt, egész hamar, még gyerekként elkezdtem beszélgetni "valakivel" csak úgy, mert kellett. Sokáig nem neveztem Istennek, mert csak később jöttem rá, sok tapasztalat által, hogy Ő az. Ezek a beszélgetések mindig azt jelentették, hogy kitárom a szívem, kiöntöm a lelkemet. A lényeg a teljes őszinteség, még akkor is, ha ez néha brutális volt. Mert mindig megkönnyebbülést hozott. A nyilvános imát jól elsajátítottam, megtanultam. Tudom mikor, hol, mit kell mondanom. De a legjobb pillanatok ma is azok, amikor naponta, séta közben a természetben csak úgy beszélgetek Istennel. És ezek azok, amikre a legtöbbször válaszol.


Ez, amit leírtam, csupán csak az én életem néhány részlete, amiből kiderül, hogy Isten mindig hűséges volt hozzám és máig az. Számtalanszor, folyamatosan és különböző módokon megkeresett, megszólított és megragadott. De én nem vagyok egy egyedi eset! A te életed is ilyen, mert Isten téged is keres. :-)

Bejegyezte: Restás László