Csendes percek: SOSEM TÚL IDŐS

Zsoltár: Ének szombatnapra. 

,,Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.
Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!
Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
De te, URam, magasztos vagy örökké!
Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.
De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.
Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!-,, Zsolt 92.

,,Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak.,, (Zsolt 92,15)

Több hónappal ezelőtt még egy zongorista csatlakozott a gyülekezeti kórushoz, így már négyen lettünk. Elbátortalanodtam, feleslegesnek és megalázottnak éreztem magam.

"Tényleg, 61 évesen nyugdíjba kellene mennem?" - kérdeztem Istent. Aztán, amikor a nővéremnek segítségre volt szüksége a műtéte után, úgy döntöttem, hogy átmegyek egy másik gyülekezetbe, ahol korábban kezdődtek az istentiszteletek.
Csupán egy hónap telt el, amikor közölték, hogy ez a kis gyülekezet azt tervezi, indít egy kórust. Azonnal tudtam, hogy Isten engem hív. Felajánlottam, hogy leszek a zongorista, és nagyon élvezem azóta is, hogy a kórusban szolgálhatok.
Ez a változás nemcsak a prédikációk jobb megértésében segít, mivel azok az anyanyelvemen szólnak, hanem élvezem, hogy új barátokra tettem szert, miközben a régi gyülekezetemben lévő barátaimmal is tartom a kapcsolatot.
Ebből a tapasztalásból megértettem, hogy ameddig akarjuk, Isten vezetni fog, és utat készít számunkra. Nem számít a korunk, ha hallgatunk Isten hívására, örömmel szolgálhatunk.

Imádság: Drága Istenünk! Köszönjük, hogy vezetsz minket, amikor elveszettnek érezzük magunkat. Segíts emlékezni arra, hogy mindig szolgálhatunk, ha akarunk! Ámen.

Ameddig készségesek vagyunk, Isten meg tudja találni a szolgálathoz vezető utat.
Doris Yeung (Samut Prakan, Thaiföld)

IMÁDKOZZUNK A GYÜLEKEZETI ZONGORISTÁKÉRT!

Csendes percek: RENDÜLETLENÜL KITARTANI

,,A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. ,, (Zsid 10,23)

,,Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.,, - Zsid 10,19-25.

Egyre jobban kételkedtem, hogy jó angoltanárt választottam, amikor azért küzdöttem, hogy C osztályzatnál jobb jegyet kapjak az óráján. Aztán kaptam egy újabb C osztályzatot, viszont csak egy javítás volt a dolgozatomon. Kitörölt olyan szavakat, amelyeket a drámai hatás miatt tettem bele. Amikor érdeklődtem, azt válaszolta, hogy a művészi stílust tartogassam a saját írásaimra, ne erre az órára. Ez a gyenge osztályzat segített, hogy kitartó legyek, és a tárgyat A osztályzattal zárjam.

Gyakran látjuk a kitartás jutalmát a Biblia történetein keresztül, köztük Bartimeus történetében. Jézus kifelé haladt Jerikóból, amikor Bartimeus, a vak férfi kiáltott hozzá (Mk 10,46-52). A tömeg próbálta csitítani. Fel is adhatta volna, de ehelyett még hangosabban kiáltott, kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg. Jézus meggyógyította, és Bartimeus követte őt, Istent dicsőítve. Bartimeus bizonyára boldog volt, hogy nem adta fel.

Amikor olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyre nincs befolyásunk, és nem látunk jó kimeneti lehetőséget, elbátortalanodhatunk. De még ha azt gondoljuk is, hogy senkit nem érdekel, rendületlenül kitarthatunk, és továbbra is helyesen cselekedhetünk, mert hű az Isten. Időnként az életünk sötétnek tűnhet, de Isten segít reménység között élni.

Imádság: Istenünk! Bátoríts és segíts, hogy a reménységünk felülemelkedjen azon, amit a szemünkkel látunk! Ámen.

Isten erőt ad a kitartáshoz.

Charles J. Huff (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK A TANÁROKÉRT!

E.W. Kenyon: A hit helye az Ő nevének használatában 7.rész

Aki imádkozva tanulmányozza az Igét, szembesül azzal a ténnyel, hogy Jézus sehol sem említi a hitet vagy a bizalmat, amikor nevének használatáról beszél — csupán jövő időbe teszi. 

Vegyük példaként a Márk 16:17–18 verseket:
„Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik, betegekre vetik kezeiket, és
meggyógyulnak.” 

Ennek a szó szerinti fordítása így hangzik: „A hívők ezeket a dolgokat fogják megtenni az én
nevemben.”
Magától értetődő, hogy csakis a hívőknek van meg az a joguk, hogy használják Jézus nevét. Az Ő nevének használati joga az egyházra ruházott áldás. Olyan jog, amivel Isten minden gyermeke rendelkezik.
Nekünk négyszeres jogunk van arra, hogy használjuk e nevet.
Először, mi beleszülettünk Isten családjába, és a név a családhoz tartozik.
Másodszor, belekeresztelkedtünk a névbe, és mivel be vagyunk keresztelve a névbe, magába
Krisztusba vagyunk bekeresztelkedve.
Harmadszor, Jézus nekünk adományozta, meghatalmazást adott nekünk erre.
Negyedszer, nekünk, mint követeknek, küldetésünk van arra, hogy hirdessük a nevet a nemzetek
között.
Mivel ez a hatalom ránk lett ruházva, mi Krisztus képviselőiként cselekszünk.
Tesszük ezt először a születési jogunk alapján; másodszor azon az alapon, hogy be vagyunk
keresztelve ebbe a névbe; és harmadszor, mivel törvényes joggal vagyunk felruházva, hogy használjuk ezt a nevet.
Végül azon az alapon, hogy mint követeknek, küldetésünk van arra, hogy hirdessük ezt a nevet a
nemzetek között.
Én nem értem, miért kellene valami különleges hit ahhoz, hogy használjuk Jézus nevét, hiszen ez a név már törvényesen a miénk.

Ha lenne ezer dollárom a bankban, nem volna szükséges semmilyen tudatos hitcselekedet ahhoz, hogy kiállíthassak egy csekket száz dollárról. Ha viszont ezeregyszáz dollárt akarnék kivenni az ezer dolláros bankbetétemről, ez esetben már hitre lenne szükségem.
Néhányunkkal bizony megtörtént már az a kellemetlenség, hogy túlléptük a földi bankszámlánkat,
Jézus Krisztus befejezett műve által viszont a mennyei bankban olyan betétünk van, amit lehetetlen
túllépnünk.
Ez már a miénk. Ez a mi áldásunk, ez örökre a miénk. Hála ezért Istennek!
Ha te gyermek vagy, akkor Istennek örököse vagy — Krisztusnak pedig társörököse —, megvan a
jogod, hogy használd Jézus nevét. A családban elfoglalt helyed adja ezt a jogot, hogy használhatod e nevet.
Hiszem, hogy eljön az idő, amikor hívők sokasága éli majd ezt az egyszerű hitéletet. Ösztönösen,
szinte napról napra, ebben a fenti világban fognak élni, ahol meglátják majd, hogy Jézus nevében
ugyanannak az erőnek és hatalomnak teljességében vannak, amiben Krisztus volt, amikor itt járt a földön.
Mi még csak a csecsemőkor állapotában vagyunk. Azzal próbálkozunk, hogy legyen hitünk,
megpróbálunk hinni, és amikor összejövünk alkalmainkon, mindenki a másikat sürgeti valami olyan dolog megtételére, amit maga sem tesz meg.
Sokszor úgy tűnik, mintha csak játszadoznánk egymást ugratva.
Olyan igei kifejezéseket és magasztos hangzású frázisokat használunk, amik semmit sem jelentenek
belső tudatunknak.
Hála Istennek, néhányunk már kezdi meglátni ezt az új világosságot, ami azonban csak akkor jön, ha alaposan tanulmányozzuk és valóban átgondoljuk ezt a problémát.
Túl sokan vannak, akik hallgatják a prédikátorokat, állandóan csak hallgatják őket, de sohasem
emésztik meg a hallottakat, sohasem gondolkodnak önállóan — őket hívta így Jézus: az Ige hallgatói és nem megtartói.
Abban a pillanatban, ha valaki valóban átgondolja ezt a problémát, a Krisztusban való élet egy új
világába fog felemelkedni, és valóban uralkodni kezd az élet birodalmában.
Akkor majd képes lesz szembeszállni a démonokkal és a betegségekkel, és le is fogja győzni azokat.
Élvezni fogja majd Krisztus befejezett munkájának gyümölcsét, és belép az Ő örökségének a gazdagságába. Jézus van e névben. Ő maga az a név.
Mindaz ami Ő volt, mindaz amit tett, mindaz ami Ő jelenleg, és mindaz, ami Ő valaha is lesz — benne van e névben most. Megszerezte a gyógyulást; Ő a gyógyulás a számunkra most.
Kielégítette az igazság követelményeit, és Ő lett a mi igazságunk — Ő a mi igazságunk most.
Lement, át a halálon és életre kelt, Ő a mi életünk most.
Ő adott nekünk életet — Ő maga az az élet, amit adott nekünk.
Ő a gyógyulás, Ő az egészség, Ő a győzelem, Ő a mi mindenünk és Ő van mindenben.
E név a gyógyulás

És amikor megadta nekünk azt a jogot, hogy használjuk az Ő nevét a betegek gyógyításában, ez
egyszerűen azért történt, hogy a név használatával előhozhassuk az Ő befejezett munkájának a teljességét, hogy a rászorult emberek megtudják, e név használatában az élő, gyógyító Krisztus van jelen. Nem arról van szó, hogy próbáljunk meg hinni, sem arról, hogy próbáljuk meg megszerezni a
gyógyulást. A hit szükségtelenné válik a szó jelenlegi értelmében.
A gyógyulás már a miénk; ez a név teszi elérhetővé számunkra.
Ez a név a miénk, és ebben a névben található minden segítség, minden győzelem, minden erő, minden egészség.
Ne próbálkozz; ne erőlködj — egyszerűen csak használd a nevet.
Használd ezt a nevet olyan szabadon, ahogy a csekkfüzetedet használod.
A pénz letétbe van helyezve; ezért a csekk kitöltéséhez nem szükséges valamiféle különleges hit;
pontosabban nem vagy tudatában annak, hogy hitet alkalmazol, bár azt teszed.
Jézus nevének használatában is hitet gyakorolsz — ez az ösztönös hit, az a fajta hit, amit olyan
bizonyságok hoztak nekünk, amelyek a kétség árnyékát is kiszorítják.
Minden másfajta hit természetellenes.
Jézus Krisztus második eljövetelekor részünkről a hitnek semmiféle cselekedetére nem lesz szükség
ahhoz, hogy elváltozzunk; semmiféle erőfeszítésre nem lesz szükségünk, hogy elfogadjuk a halhatatlanságot
— egyszerűen csak halhatatlanná válunk — el fogunk változni.
Ez benne van a tervben, Isten örök programjában. Nem lesz szükség különleges hitre a
feltámadáshoz — a feltámadás benne van a programban. Az Ő terve.
Ha megértenénk az Ő mának szóló programját, a betegek abban a pillanatban meggyógyulnának,
amint a betegség megérinti őket.
„Ha annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti [vagyis meggyógyítja] a ti halandó testeiteket is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által.”
Ez itt nem a feltámadásunkra vonatkozik; ez a testünkre vonatkozik mostani állapotában (a halandó azt jelenti, ki van téve a halálnak). A mi testünk a sírban nem lesz halandó, hiszen már meghalt, sem a szellemünk nem marad a halott testben.
Ez a terv egy része — a Szellem e célból lakik bennünk.
Nem az egyedüli cél, de az egyik oka az Ő bennünk lakozásának, hogy meggyógyítsa a mi fizikai
testünket azokból a betegségekből, amik folytonosan ránk próbálnak akaszkodni.
Amikor megértjük ezt, nem próbálkozunk majd azzal, hogy hitet gyakoroljunk a gyógyulásunk vagy
bármilyen más szükségletünk átvételekor — mert egyszerűen fel fogjuk ismerni azt a tényt, hogy a
gyógyulás, a szükségleteink betöltése benne van a programban, része a programnak és elfogadjuk azt, ami már hozzánk tartozik.

Vegyük például ezt az Igét:
„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg” , vagyis akinek sebeivel mi gyógyultunk meg.
Ő vitte fel a mi bűneinket az Ő testében a fára és Ő azok miatt a bűnök miatt halt meg, mi pedig
hisszük, hogy meghaltunk Ővele együtt — így nem kell újra meghalnunk a bűnnek.
Életre keltünk. Ő életre kelt és mi életre keltünk Vele együtt.
Meghaltunk a bűneinknek, meghaltunk a régi természetünknek, meghaltunk a betegségeinknek, és
feltámadtunk az Ő életének teljességében. Megszabadultunk régi bűnös természetünktől, megszabadultunk azoktól a bűnöktől, amiket valaha elkövettünk, és megszabadultunk betegségeinktől.
Amint megértjük ezt, amint tudatára ébredünk annak, hogy a mi régi bűnös természetünknek semmi joga, semmi hatalma sincs arra, hogy uralkodjék felettünk, mivelhogy halott; akkor nem fogadjuk el többé a
sátán hamisítványát, amit tudatlanságunk miatt próbál ránk erőltetni. Nem fogadjuk el a múltban elkövetett bűneink miatt való kárhoztatást sem, mert Krisztus azokat már elhordozta, és nekünk azokat már sohasem kell újra hordoznunk. Kárhoztatást sem kell elszenvednünk miattuk, mert Ő kárhozatra ment miattuk, és elhordozta azokat.
Következésképpen mi már szabadok vagyunk, és nincsen azért immár semmi kárhoztatásunk nekünk, akik Krisztus Jézusban vagyunk.
Ugyanez igaz a betegségeinkre is. „Betegségeinket Ő viselte és fájdalmainkat hordozta.” (Ésaiás 53:4)
Őt tették beteggé miértünk, és Ő viselte el a mi betegségeinket; amikor feltámadt, a betegség uralma
megszűnt. Ő pedig feltámadt, életre kelt, megszabadulván a betegség hatalmától.
Most már semmi joga a betegségnek, hogy ránk erőltesse magát, a sátánnak pedig semmiféle joga
nincs arra, hogy bármilyen betegséget helyezzen ránk.
Szabadok vagyunk!
Amikor jönnek ezek a betegségek és bajok, ezeket éppen úgy kell kezelnünk, ahogy a múltbéli
bűneinkkel is tesszük.
Lehet, hogy az ördög megpróbál minket kárhoztatás alá helyezni oly módon, hogy felidézi előttünk
múltbéli bűneinket, mi azonban azt mondjuk neki: „Sátán, nincs nekünk már semmi kárhoztatásunk, mert mi Jézus Krisztusban vagyunk. Ő elbánt már azokkal a bűnökkel és eltörölte azokat, és te már nem tudod azokat előhozni. A bűnök fényképét előhozhatod, de magukat a bűnöket nem, mivel azok már el lettek törölve.”

Törvényes jogaim
Amikor az ördög megpróbál betegségeket helyezni rám, jogom van azt mondani neki: „Sátán, ezeket a betegségeket Jézus az Ő testében már elhordozta, neked nincs jogod arra, hogy előhozd ezek fényképeit és ezekkel ijesztgess engem.”
„Azok a betegségek feltétel nélkül meg lettek semmisítve, én pedig éppúgy szabad vagyok a
betegségtől, mint Jézus teste, amikor feltámadt a halálból. Mivel én Jézus Krisztusban vagyok, te nem teheted rám ezeket.”
És ha a sátán esetleg megtámadná a testemet, nekem csak annyit kell tennem, hogy felhívom az én
Atyám figyelmét a fent említett tényre, a betegségnek pedig el kell mennie, hiszen én már szabad vagyok! Tudom, hogy „az Ő sebeivel én meggyógyultam”.

Ha meggyógyultam, egészséges vagyok.
Tudom, hogy az Ő feltámadása által én megigazultam, és nincs szükségem arra, hogy újra
megigazuljak. Én már igaz vagyok!
Tudom, hogy az Ő élete által életre keltem, és én élek!
Tudom, hogy én meghaltam Vele együtt; tudom, hogy feltámadtam Vele együtt; és tudom, hogy én
Őbenne vagyok. Tudom, hogy az Ő sebeivel meggyógyultam, ha pedig meggyógyultam, akkor én egészséges vagyok. Hála Istennek!

Nekem már semmit sem kell tennem a gyógyulásomért, mint ahogy semmit sem kell tennem a
feltámadásomért, mert Ő az én feltámadásom! Ő az én gyógyulásom!
Ő mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet!”
Ő az én feltámadásom; Ő az én életem; Ő az én gyógyulásom; Ő az én egészségem; Ő az én
győzelmem; Ő a mindenem, és Ő van jelen mindenben.
Most egyszerűen csak elismerem azt a tényt, hogy Ő meggyógyított engem az Ő helyettesítő munkája
során, és ennek köszönhetően én már meggyógyultam.
Eljön az idő, mikor ez a fajta tudás olyan elterjedt lesz, hogy azok a férfiak és nők, akik Krisztusban
vannak és Őbenne járnak, abban a pillanatban meggyógyulnak majd, ahogy megtámadja őket a betegség.
Tökéletes egészségben élnek majd, testileg éppúgy, mint lelkileg és szellemileg.
Így fognak élni, míg testük el nem használódik, és aztán elalszanak Krisztusban.
Éppúgy nem szükséges, hogy testünkben betegséget hordozzunk, mint ahogy nem szükséges, hogy
szellemünkben meg nem bocsátott bűnt hordozzunk.
Az Ő Igéje igaz
Abban a pillanatban, amikor megvallom bűneimet, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneimet, és
amikor Ő megbocsát nekem, akkor nekem meg van bocsátva.
Ugyanilyen alapon, amikor megvallom, hogy a sátán betegséget vagy gyengeséget tett rám, Ő hű és
igaz, hogy abban a pillanatban meggyógyítson engem, és én már meg is gyógyultam!
Ő meggyógyított engem a bűnömből, most meggyógyít a betegségemből — hisz mindkettő
ugyanabból a forrásból származik.
Nincs szükség erőlködésre, nem kell véget nem érő harcot folytatnunk a hitért.
Nekünk birtokunkban van az írott Ige, és Isten örökkön örökké fennálló trónja kezeskedik érte.
Az Ige éppúgy nem vallhat kudarcot, mint ahogy Isten sem vallhat kudarcot, és amikor megvallom
bűneimet, bűnbocsánatot nyerek.
Ha én ezt elutasítom, ha ezt kétségbe vonom, elutasításommal, illetve kétkedésemmel kinyilvánítom,
hogy Isten hazug, hogy az Ő Igéje nem igaz, hogy mindaz amit Ő az Írásban mondott, hazugság.
Minden hitetlenség Isten teljességének a megkérdőjelezése.
Ez az Őbenne való újfajta hit szilárddá teszi az ember egész szellemi természetét.
25 Ez a hit Isten hűségességének, és az Igében adott bizonyságoknak a megismeréséből nő ki; ezek a
tények részévé váltak a szellemi ismeretnek, így amikor a hívő „hitet gyakorol”, olyan ösztönösen
cselekszik, mint amikor egy olyan pénzösszegről állít ki csekket, amiről tudja, hogy megvan a bankban.
Eztán már nem több hitre, hanem több tudásra van szüksége, ami ösztönös hitet hoz létre a mi
hatalmas szerető Atya Istenünk irányában.
A megvallás helye
Az egyház még sohasem adott helyet tanításai között ennek az életbevágóan fontos témának, pedig a
megválaszolt ima, Jézus nevének a használata és a hit teljes mértékben ettől függ.
„Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a mi vallásunknak
(megvallásunknak) apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra.” (Zsid. 3:1)
A kereszténységet a mi megvallásunknak nevezi az Ige, és a Zsidó 4:14-ben ezt mondja nekünk: „ragaszkodjunk megvallásunkhoz” .
A mi bibliafordításunk itt vallást ír, de ennek a görög szónak a jelentése: tanúságtétel szánk
megvallásával.
Ismerjük a Róma 10:9–10-et: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol [azaz üdvözülsz]. Mert szívvel hiszünk az igazságra,szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.”
Láthatjuk, milyen helyet foglal el a megvallás az üdvösségben. Ugyanilyen helyet foglal el a hitben járásunk területén is.
A kereszténység megvallást jelent. Nyíltan megvalljuk, hogy kik vagyunk mi Krisztusban, és hogy ki Krisztus nekünk. A megvallásainkkal lehet mérni a hitünket. A hitünk nem tudja túlszárnyalni a megvallásainkat.
Nem a bűnmegvallásról beszélek. Itt most arról van szó, hogy megvallást teszünk a Krisztusban
elfoglalt helyünkről, törvényes jogainkról, arról, hogy mit tett meg értünk az Atya Krisztusban, hogy mit végzett bennünk a Szent Szellem az Igén keresztül, valamint arról, mire képes Ő rajtunk keresztül. Nagyon komoly veszéllyel jár, ha kétféle megvallást teszünk.
Az egyik megvallásunkban megerősítjük az Ige sérthetetlenségét, a másikban viszont kételyeink és
félelmeink jönnek elő.
Valahányszor megvalljuk gyengeségeinket, kudarcainkat, kételyeinket és félelmeinket, lesüllyedünk
ezek szintjére.
Lehet, hogy nagyon buzgón és elszántan imádkozunk, és imáink során meg is valljuk hitünket az
Igében, ennek ellenére a következő pillanatban még azt is kétségbe vonjuk, hogy Ő meghallgatott bennünket, mivel arról teszünk megvallást, hogy nincs meg nekünk az, amiért imádkoztunk. Ez az utóbbi megvallásunk tönkretette az előbbi imánkat.
Egyszer megkért valaki, hogy imádkozzam a gyógyulásáért. Én imádkoztam érte, az illető pedig azt
mondta: „Szeretném, ha továbbra is imádkoznál értem.” Megkérdeztem, mi a kívánsága, miért imádkozzam.
Így felelt: „Hát a gyógyulásomért.” Azt mondtam erre: „Nincs értelme imádkozni. Te épp most tagadtad meg Isten Igéjét.”

Mert az Ige azt mondja: Akik hisznek, betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak; valamint
hogy „akármit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” .
Én a hit imáját imádkoztam, ő azonban nem fogadta el. Megvallásával érvénytelenítette az imámat, és hatástalanná tette az én hitemet.
Megvallásodnak teljes mértékben meg kell egyeznie az Igével, és ha imádkoztál Jézus nevében, ki kell tartanod a megvallásod mellett. A negatív megvallás könnyen megsemmisítheti imád hatását.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt.” (Filippi 3,8)

Jézus Krisztus szellemi ismerete személyes ismeret. Az Úr Jézust nem ismerhetem valaki más által, ki Őt ismeri. Nem, nekem kell Vele megismerkednem: színről-színre és személyesen kell megismernem. Ez az ismeret tudatos legyen: nem úgy kell megismernem, ahogy az álmodozó álmában látja Őt, hanem az ige kinyilatkoztatása szerint. Mindkét természetét ismernem kell, úgy az emberi, mint az isteni természetet. Ismernem kell hivatalait, sajátságait, működését, gyalázatát és dicsőségét. Elmélkednem és tudakoznom kell felőle, hogy „megtudhassam minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának. És megismerhessem a Krisztusnak minden ismeretet feljebb való szeretetét.” 

Krisztusnak ismerete szeretetre buzdító legyen. Ha Krisztust általában megismerem, akkor meg kell szeretnem Őt. 

Az Ő lényének porszemnyi szívismerete többet ér fejbölcselettel telt hajórakományoknál. 

Az Ő személye felőli tudásunk, olyan ismeret, mely minden vágyunkat kielégíti. Ha Megváltómat ismerem, színig megtelik érzületem.

Érzem, hogy Benne birtoklom azt, ami után lelkem eped. Ő „az Istennek ama kenyere, mely a mennyországból jött alá és életet ad e világnak. Ő az életnek kenyere, aki Hozzá jön, nem éhezik meg”. Egyúttal ez buzdító ismeret. Minél jobban ismerem Barátomat, annál többet szeretnék felőle tudni. Minél feljebb hágok, annál inkább vágyódik tekintetem a csúcs után, mely fejem felett a felhőkbe nyúlik, és annál hatalmasabban igyekeznek lépteim fel a magasba. Minél többet kapok, annál többet szeretnék birtokolni. Mint a fösvényt az ő kincse, engem is folyton nagyobb vágy fog el Aranyom után. 

Jézus Krisztus ilyen ismerete mindenekfelett boldogító ismeret. 

Valóban olyan emelő, hogy sokszor messze felülemel minden nyomorúságon, kételyen és szenvedésen, mert az örökké élő Megváltó halhatatlanságával karol át engem és körülövez az örökkévaló öröm aranyövével. Jöjj kedves lélek, ülj Jézus lábaihoz, tanulj ma Tőle.

E.W. KENYON- Új teremtés valósága

Részlet az- E.W. KENYON- „Új teremtés valósága” című könyvéből a 72-73-as oldalakról.

A korai gyülekezet az új teremtés valóságában élt. Ők valóban megmutatták, hogy ők az Isten igazsága a Krisztusban. Amikor befogadták az Atya igazi természetét, ez a természet igazzá ( megigazulttá) tette őket. Amikor befogadták az Atya szeretet - természetét, a szeretet fiaivá tette őket. Ezért tudtak minden üldöztetést úgy elszenvedni, hogy közben szerették üldözőiket. Jézus szerette Júdást és szerette azt az embert is, aki szegeket vert az Ő kezeibe és lábaiba. 

Pál szerette azokat az embereket, akik megverték és megkövezték. István, amikor haldoklott, azt mondta: „Atyám, bocsásd meg nekik; nem tudják, mit cselekszenek.” Ez olyan újfajta szeretet volt, amit azelőtt nem ismert a világ. Isten szeretet. Az új teremtés birtokolja az Atya szeretet-természetét. Van azonban még egy másik tulajdonsága Istennek, amiről nem szabad megfeledkeznünk. Megismertük mint szerető Istent, igazságos Istent, szent Istent, de sohasem gondoltunk úgy Őrá, mint a hit Istenére. Pedig kiemelkedő jellemvonása Istennek. Ő hit által teremtette az Univerzumot. Minden, ami létre jött a teremtés- nél, hit által jött létre. Ő csak annyit mondott, „legyen”, és a dolgok meglettek. Isten a hit Istene. Nem kétséges, hogy e könyv minden olvasója vissza fog most emlékezni keresztény életének a kezdetére. Amikor újjászületett, betöltötte őt a szeretet; tele volt akkor a hit szülte buzgósággal. Ha továbbra is a megfelelő tanításban részesült volna, annyira magáévá tudta volna tenni ezt a hit szerinti életet, hogy egész környezetét megrendítette volna. Fontos tudatában lennünk, hogy részeseivé váltunk Isten természetének és hitének. 

Ezt magyarázza ez a rész a Róm.12,3-ban: „Amint Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” Minden ember megkapja az újjászületéskor a hit mértékét. Ez a mérték növekedhet, ahogy használja a hitét. Viszont ez a mai modern oktatás csupán az érzékszerveknek szól, így hatására általában megsemmisül az a hit, amit az ember kap újjászületés során.

Isten csodálatos kegyelme: Minden nemzet királya

,,Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész Földön.” (Zsolt 83:18)

Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy az események alakulását nagymértékben az emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalom és indulatok minden akciója és ellenakciója mögött, fölött és által meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez akaratát...

Minden, a cselekvés színterére lépő nemzetnek megengedték, hogy elfoglalja helyét a Földön, hogy nyilvánvalóvá legyen, betölti-e a vigyázó és szent Isten szándékát... A nemzetek elvetették Isten elveit, és ezzel saját vesztükbe rohantak, de még így is mindig megmutatkozott, hogy végső soron Isten szándéka valósult meg minden tettükön keresztül.

Erre a leckére Ezékiel prófétát .. csodálatos szimbolikus ábrázolás tanította meg... Bizonyos számú kereket, amely egymást keresztezte, négy élőlény mozgatott... A kerekek elrendezése olyan bonyolult volt, hogy első látásra zavarosnak tűntek, pedig tökéletes összhangban mozogtak. Mennyei lények, akiket a kerubok szárnyai alatti kéz tartott és irányított, hajtották ezeket a kerekeket; felettük, a zafír trónon volt az örökkévaló Isten; és a trónt szivárvány, az isteni irgalom szimbóluma vette körül. Isten irányítja az emberi események bonyolult játékát is, miként a kerubok szárnyai alatti kéz a kerékszerű alkotmányt. Most is Ő az, aki a kerubok felett ül, s a nemzetek küzdelme és kavargása közepette irányítja a Föld ügyeit.

Hozzánk is szól azoknak a nemzeteknek a történelme, amelyek egymást követve elfoglalták kiszabott helyüket a számukra meghatározott időben... Isten ma is kijelöli a terveiben minden nemzet és minden egyén helyét... Mindenki saját maga dönt a sorsáról, és Isten mindent úgy kormányoz, hogy tervei teljesüljenek.

MAI IGE:Isten valóban létezik 3.rész

„Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője…” (Ézsaiás 40:28)

Annak ellenére, amit el akarnak hitetni velünk, a tudomány és a Szentírás nem feltétlenül áll szemben egymással. A Bibliát hittel elfogadó tudósok száma rohamosan nőtt a kvantumfizika felfedezése óta, ami bemutatja, milyen csodálatos szimmetria és rend alkotja a világegyetemet. Tudtad, hogy minden idők egyik legzseniálisabb tudományos könyvét nem kevesebb, mint hatvan neves tudós írta, beleértve huszonnégy Nobel-díjas tudományos kutatót is? A könyv címe: Cosmos, Bios, Theos, ami azt jelenti: Világmindenség, Élet és Isten. Az egyik társszerzője, Henry Margenau, a Yale egyetem fizika professzora így összegzi: „Egyetlen meggyőző válasz létezik” a természetben működő bonyolult törvényekre. Vajon mit tart ez a briliáns elme meggyőző válasznak? Az evolúciót? A véletlent? Szerencsés egybeesést? Nem! Margenau hiszi, hogy a válasz: „a mindenható és mindentudó Isten teremtő munkája.” Az Istenbe vetett hit tehát egyben a tudományban való hit is… és Isten tévedhetetlen Igéjében való hit is. A Biblia azt mondja: „Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi… akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:28–31). Ez azt jelenti, hogy imádság által rácsatlakozhatsz a világmindenség legnagyobb erőforrására és legszeretőbb gondoskodására. Csodálatos! Az, hogy hogyan nézel szembe minden egyes nappal, azon múlik, hogy kire tekintesz. Nézz hát Istenre! Bízz benne! „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” (Példabeszédek 16:3).

Zsoltárok könyve 50. rész 15.vers

1. Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. 
16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Isten a mi mennyei Atyánk, Apukánk kegyelme az ami átsegít minket minden bajon, minden nehézségen!

Isten a háttérben angyalokat és embereket használ úgy, hogy közben minden a mi javunkat szolgálja! 

Emlékezzetek Dániel imájának történetére! 

Isten nem várja el tőlünk, hogy a puszta akaraterőnkkel küzdjünk, csak egyet vár el tőlünk: hogy higgyünk! 

Vannak körülmények amiken keresztül kell mennünk! Semmi mást nem kell tennünk, mint az Úr nevét, Jézus Krisztus Szent nevét kell hívnunk segítségül!
Az van megírva, hogy ,,És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. ,,

Tehát bármi is az amin keresztül kell mennünk Isten szeretete, kegyelme és irgalma az ami átvisz minket a túlsó partra, ami által képesek leszünk arra, hogy sikerüljön az életünkben az ami az Ő szent akaratában van!! MINDIG!! 

Az életemben amikor bajban voltam MINDIG bevált ez az ima!! 

Hívd segítségül az Urat és Ő megszabadít és megsegít! 

Legtöbbször meg is kaptam amiért imádkoztam, bármilyen hihetetlennek is tűnt az!

Volt amikor egy konkrét munkahelyért imádkoztam és nemleges választ kaptam! Megnyugodtam, azt mondtam, ez az Úr akarata, hogy ez a munka ne legyen az enyém! Rá pár hónapra kiderült, hogy nem fizetett a cég!

Legyünk ezért  MINDIG alázatosak, hajtsuk meg magunkat az Úr akarat előtt, ne veszítsük el  a hitünket, ha egy ajtót becsuk, a nem is egy válasz! Sokszor nagyon jó válasz! 

Kinyit egy másik ajtót :) amit meg is áld! 

Ámen!

Mónika-

Csendes percek Istennel: Találkozunk a mennyben

„Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” -Jel 21,4-5a

Ahogy fejemet a mellére hajtottam, éreztem lassú szívverését. Folyt a könnyem, próbáltam visszatartani a zokogást, ami ki akart törni a szívem mélyéből. Lehunyt szemmel magam előtt láttam ötéves önmagamat, amikor széles vállára ültetve először vitt el az állatkertbe. Olyan régen volt. Édes emlékek. És most megszakad a szívem.
Uram, ne még. Nem állok készen a búcsúra. Még annyi mindent el akarok mondani neki. Fontos dolgokat. Szeretném, ha tudná apukám, mennyire szeretem. Ne még, Uram, ne még.
Közelebb kucorodtam, mint hajdan az az ötéves kislány, hallgattam sekély levegővételeit. Gyöngéden tenyerembe vettem a kezét.
Köszönöm, Uram, hogy nincsenek fájdalmai. Ha eljön az idő, vedd őt magadhoz békességben. De ne még, Uram, ne még.
Ketyeg az óra. Múlnak a percek. Az emlékek maradnak.
És eljött az idő.
A búcsú édesapámtól azon a napon, életem legfájóbb élménye. Alig 15 hónappal korábban ment el édesanyám, és a gondolat, hogy most őt is elveszítem, elviselhetetlen volt.
Többé nem mondhatom neki, hogy „Szeretlek, apukám!” Nem hívhatom fel, hogy tanácsát kérjem. Nem látom többé mosolyogni, nem érzem kezét a kezemen.
Többé már nem.
Ebben a hónapban volt két éve annak, hogy apu elment. Egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy rájuk gondolnék. Nagyon hiányoznak. Annyira szeretnék velük lenni újra.
A földi élet „többé már nem” homályába betör egy reménysugár. Érzem magamban. Tudom. Ígéretem van rá, hogy egy napon újra látni fogom a szüleimet.
Vigasztalást találok abban, hogy tudom, létezik egy valóságos hely, amit Isten teremtett, és Jézus előkészít mindnyájunk számára, akik elfogadják a meghívását. Egy csodálatos hely. Nagyszerűbb mindennél, amit el tudunk képzelni. Egy hely, amit mennyországnak hívnak.
Ahogy felébredek egy újabb „többé már nem” napra, lehorgonyzom szívemet Jézus szavainak biztonságába: „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek” (Jn 14,2).
Azokban a percekben, mikor feltörnek az emlékek, és a szomorúság visszatér, megvigasztal, sőt örömöt okoz, ha ennek az ígéretnek a fényében gondolok a szüleimre. Mert a mennyországban nincs gyász, nincs sírás, nincs fájdalom, nincs halál. Minden megújul.
Ha egy cipőben járunk, és neked is nagyon hiányzik ma valaki – akit látni szeretnél újra, megfogni a kezét, és csak annyit mondani: Szeretlek, de aztán a „többé már soha” befurakodik a gondolataidba minden nap, amit nélkülük élsz meg – biztatni szeretnélek ezzel az igazsággal. Ha az, akire gondolsz, elfogadta Isten meghívását, nem halt meg, hanem a mennyben él. Azon a bámulatos csodákkal teli, rendkívüli helyen, ahol megszűnik a szomorúság és a fájdalom.
Öröm és békesség árad szét bennük, miközben gyönyörködnek örök otthonuk fényességében.
És adjon reményt, vigaszt, biztonságot, hogy ha elfogadod Isten meghívását, egy napon újra találkozni fogsz velük.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megalkottad a mennyországot. Azt a helyet, ahol Veled és meghívásodat elfogadó szeretteinkkel együtt leszünk az örökkévalóságban. Segíts, hogy öröm legyen a szívünkben, és megoszthassuk örökéletbe vetett reményünket másokkal is. Jézus nevében, Ámen.

Igazság a mai napra:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3,16
Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” Jn 11,25
„Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki.” Jn 10,28

(Leah Dipascal: When I See You in Heaven, Encouragement for today, 2015.01.21., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Jelenések könyve: Pogány invázió

Jelenések 9. fejezet

Az előző trombiták megszólalásakor elsősorban a nyugati kereszténységet érte támadás valamelyik barbár törzs részéről. A következő trombita kelet felé irányítja figyelmünket, Az események jelképes leírása sokkal részletesebb,

Az ötödik trombita megszólalása után sokkal hosszabb és részletesebb képet láthatunk. A látomás egy kúthoz visz minket, ami a mélység kútja. Ebből nem víz jön, ahogy a kutakból szokott, hanem füst, sáskák és lovas seregek. Ez a muszlim hódításokat jelképezi, amelyeket először VII. századtól az arabok, majd a XIII. század végétől a törökök folytatnak. Mohamed vallása egyre inkább terjed és egyre nagyobb területeket foglal el. A hulló csillag itt is, mint Attilánál egy vezető személyiséget ábrázol, aki ebben az esetben Mohamed. A Mohamed (570-632) által alapított vallás az a kulcs, ami a korábban egymás ellen harcoló beduin törzseket összefogta, s azok egységes népként nyomorgatták a Bizánci Császárságot.

A hatodik trombitaszó alkalmával a próféta olyan lovas sereget lát, aminek szájából tűz és kénkő jön ki, vagyis tüzet és kénkövet lövellnek. Ilyen lovak nincsenek, de jelképezik a nagy Oszmán Birodalom hatalmát és harciasságát, akik ágyukkal voltak felszerelve, lófarkuk volt és hatalmas lovas seregük. Konstantinápolyt 1449-ben elfoglalták a törökök és fővárosukká tették Isztambul néven. Majd közel 400 éven keresztül a kereszténységet veszélyeztették Európában. Ebből 150 évet nálunk is időztek. A prófécia meghatározza az uralom végét is, ami 1840. augusztus 11.-én bekövetkezett. A török birodalom végét Dr. Josiah Litch (1809-1886) 1838-ban előre napra pontosan meghatározta.

A hetedik trombitaszó Isten országának felállítását jelenti be. Ezt megelőzi a második advent és a mennyei ítélet hirdetése itt a Földön. Jön Isten országa, amelyben nem lesz háború, gonoszság. Jézus birodalmában igazság lesz. Mit tanulhatunk ebből a szakaszból? A birodalmak mennek, és sokszor győztesnek tűnnek, de a végső szó Istené. Érhet bennünket személy szerint is nehézség, támadás a gonosz emberek részéről, de ne felejtsük, az utolsó szó Istené. Véget fog vetni a rossznak. Az ítéletben pedig igazságot oszt.

E.W. Kenyon: Az ember és a csodák 6.rész

Jézus! Csodatévő erő van ebben a névben mind a mai napig, bár majdnem kétezer év telt el azóta, hogy Ő itt járt az emberek között. 

Jézus, a Galileai, csodatévő volt.
Jézus élete csoda volt.
Az Ő bölcsessége és tanításai csodaszámba mentek.
Ő a csodák birodalmában élt és járt.
Ő mindennapossá tette a csodákat.
Az Ő halála csoda volt.
Az Ő feltámadása csoda volt.
Az Ő megjelenései csodaszámba mentek.
Az Ő felemeltetése megrázó csoda volt.
Azoknak a csodálatos napoknak a legnagyobb csodája azonban mégis a Pünkösd eseménye lehetett.
A felsőházból férfiak és nők jöttek elő és bátran tettek bizonyságot Jézus nevéről azok az emberek,
akik ötven nappal azelőtt még rettegtek a főpap és társainak nevétől.
Péter, a félénk és reszkető Péter, most valami olyan erővel és rettenthetetlen bátorsággal van
felruházva, ami megmagyarázhatatlan; elmegy és szembenéz a zsidó főtanáccsal, a nagytanáccsal és a főpapokkal; elképeszt bennünket a bátorsága.
17 Az apostolok kezeiből kifolyó csodák áradata felforgatja a judaizmust, és alapjaiban rázza meg a római kormányzást. Felfedezik, hogy annak az Embernek a neve, akit ők szerettek, akit láttak meztelenül keresztre feszítve, most ugyanazzal az erővel bír, mint amivel Ő szolgált, amikor még közöttük volt.
A betegek meggyógyultak, a halottak feltámadtak, a démonok kiűzettek — egyszerűen csak azáltal,
hogy kimondták a nevet a lesújtottak felett.
Csodálatos szeretet, élet, remény és öröm árad ki ezeknek az alázatos galileai embereknek a szolgálata során.
Az Apostolok cselekedeteiben leírt első harminchárom évnek példaképként kell állnia az egyház előtt, hogy mi is ugyanazokat cselekedjük, amíg Urunk és Mesterünk vissza nem tér.
Az ember a csodatevés eredménye.
A csodatevés utáni vágy mélyen be van ágyazva az ember tudatába.
A kereszténység alapja egy olyan csodasorozat, ami Pünkösd napján éri el a csúcspontját.
A csodák természetessége
A kereszténység csodákkal kezdődött, és csodák által terjed.
Minden egyes újjászületés csoda; minden imára érkezett válasz csoda; minden kisértés felett aratott
győzelem csoda.
Amikor az észérvek átveszik a csodák helyét, a kereszténység elveszíti férfias erejét, magával ragadó vonzását és hatékonyságát.
A kereszténység nem vallás.
A kereszténység Isten élete az emberben.
A kereszténység úgy jött létre, hogy a hatalmas Atya Isten felfedte az Ő szívét és természetét az ember Jézusban.
Egy olyan vallás nem elégítette volna meg az embert, ami nem csodákra alapul és nem a csodák útján terjed.
Az ember ma is sóvárog egy csodatevő Isten után.
Amikor csak felbukkannak olyan férfiak és nők, akiknek imáira válasz jön, máris emberek sokasága
veszi körül őket.
Az embernek egy élő Istenre van szüksége.
Az ember sóvárog a csodák után.
Valamennyi vallás visszavezethető arra a mélységes vágyakozásra és éhségre, ami az emberi szívben él Isten után.
Ez a természetfeletti utáni éhség vezet oda, hogy az embert könnyen becsapják a hamis csodatevők.
Amerika egyik vezető pszichológusa, aki több mint harminc éven keresztül gúnyolódott a csodákon az órái alatt egyik tekintélyes egyetemünkön, végül egy spiritiszta papnő lábainál találta magát, és saját maga írta alá azt a vallomását tartalmazó cikket egy népszerű lapban, miszerint végre tud hinni a természetfelettiben. 

Milyen szánalmas ez a kép! Elfordulnak a csodatévő Jézustól a csodatévő sátánhoz.
Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, és Jézus Krisztuson keresztül lehetővé
teszi az embernek, hogy részesedjen az Ő természetéből.
Ez emeli fel az embert Isten birodalmába, és ebben a birodalomban az Atya Isten ki tudja jelenteni
magát az Ő gyermekének.
A választ az ember természetfeletti után való egyetemes sóvárgására az újjászületés, a Szent Szellem bennünk lakozó jelenléte és Jézus neve adja meg.
Az ima csodatévő erővé válik a világban.
A kereszténység csoda
Isten egy csodatévő Isten.
Jézus Krisztus csoda volt, és csoda is marad.
A Biblia a csodák könyve.
Ha kivesszük a kereszténységből a természetfelettit, csupán egy vallás marad.
A csodák nem ellentétesek az emberiség vágyaival.
Egy csodatévő ember — legyen valódi vagy megtévesztő — nagyobb tömeget vonz, mint a világ
legnagyobb filozófusa vagy államférfia.
Ez a csodavárás nem a tudatlanság jele, hanem inkább az ember törekvése arra, hogy kinyúlhasson a láthatatlan Isten felé.
A műveltség sem oltja ki az emberben a csodák utáni vágyat.
Ez a vágy inkább felfokozódik, mivel az ismeret felfedi, hogy az ember tehetetlen a természet
törvényeivel szemben, és megmutatja, hogy az ember teljes mértékben alá van rendelve a láthatatlannak. Az nem a nagy tudás, bölcsesség vagy éleselméjűség jele, ha valaki tagadja a csodák létezését.
Az ember hisz a csodákban.
A Biblia a csodák és az isteni közbelépések, beavatkozások egész sorát jegyzi fel.
Olyan esetekről tudósít minket, amelyekben a természetfeletti betör a természetes világba.
Ábrahámtól kezdve, az Ószövetség minden meghatározó személyisége csodatévő volt, pontosabban
szólva Isten csodákat vitt végbe rajtuk keresztül.
Józsefet is egy csoda hozta ki a börtönből és tette Egyiptom fejedelmévé.
Csodák sorozata szabadította ki Izrael népét az egyiptomi szolgaságból és alapjaiban rázta meg egész Egyiptomot.
A Vörös-tengeren való átkelés és a pusztában töltött negyven év az egész emberi történelem páratlan csodáinak sorozata volt.
E csodáknak az volt a célja, hogy elválasszák Izraelt Egyiptom halott isteneitől, és hogy Izrael népe
Ábrahám élő Istenét imádja.
19 A judaizmus addig volt valóban judaizmus, amíg a csodatévő Isten kinyilvánította magát benne.
Amikor vége szakadt a csodáknak, Izrael visszasüllyedt a pogányságba, és csak azután kerültek vissza az Istenükkel való közösségbe, miután döbbenetes csodák sorozata történt közöttük.
Ha lenne helyünk rá, érdekes lenne tanulmányozni azokat a csodákat, amik Kánaán földjének
elfoglalása során történtek, a királyok korszakának csodáit, vagy azt a négy hatalmas csodát Dániel
könyvében, ami visszahozta Izraelt a fogságból a saját földjére és szabaddá tette a bálványimádástól. A rabszolgaságban lévő nép megszabadult és visszaküldetett saját hazájába, engedéllyel, és — ami mégtöbb — a szükséges anyagiakkal, arra, hogy újra fölépítsék városukat, templomukat, lerakva imádatuk alapját.
Mindez páratlan az emberi történelemben, igen különleges, a maga nemében egyedülálló csoda.
Amikor Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát, az a csodák szolgálata volt.
Amikor az egyház elkezdte szolgálatát, az a csodák szolgálata volt.
Minden olyan ébredés Pünkösd óta, ami az alázatos Galileainak szerzett tisztességet, a csodák
újraéledését jelentette.
Az egyházat sohasem a nagy filozófus tanítók mentették ki visszaeséseiből, hanem azok az alázatos
laikusok, akiknek új látásuk volt Krisztusról, arról a Krisztusról „Aki tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz.”
Mi sóvárgunk a Szent Szellem jelenlétének megnyilvánulásaira vallásos összejöveteleinken, hiszen a
száraz és halott összejövetelek nem vonzzák az embereket. Azok az összejövetelek azonban, ahol gazdag áldás jön elő az Ige feltárulásából, ahol lelkek nyernek üdvösséget, ahol betegek gyógyulnak meg, ahol az emberek betöltekeznek a Szellemmel, mindig is vonzották az embereket.
A Szellem kiáradása minden esetben kihívást jelent egy közösség számára.
Minden normális ember vágyakozik a természetfeletti után. Vágyakoznak arra, hogy Isten ereje
megnyilvánuljon közöttük, hogy megérezzék a láthatatlan érintésének örömét.
Az ember igényli a csodákat
Az embert egy csodatevő Isten teremtette. A csoda alkotóeleme az embernek.
Az ember vágyakozik arra, hogy csodákat vigyen végbe, hogy a természetfeletti légkörében éljen.
Ez az alkotóelem tette feltalálóvá, felfedezővé, kutatóvá.
Ez késztette arra, hogy addig kísérletezzen, amíg hatalma alá nem veti a vegyszereket, az
elektromosságot, a levegőt.
Ez adta nekünk a repülőgépet, a tengeralattjárót, a drótnélküli távírót, a rádiót és minden olyan
eszközt, találmányt és felfedezést, ami létrehozta modern civilizációnkat.
A csodák birodalma az ember természetes birodalma — az ember teremtésénél fogva társa a csodatévő Atya Istennek.
A bűn megfosztotta az embert a csodák birodalmának trónjától, a kegyelem azonban visszaállítja az őt megillető helyre.
Igen nehéz volt számunkra e különös hitélet alapelveit felfogni.
A bűn munkásokká tett minket, a kegyelem bizakodóvá tehet minket.
20 Kezdetben az emberi szellem volt az uralkodó erő a világban; de amikor az ember bűnbeesett, az elméje vette át az uralmat. A bűn megfosztotta trónjától a szellemet, és az értelmet koronázta meg.
A kegyelem azonban visszaállítja a szellemet az uralom helyére, és amikor az ember elfogadja a
szellem uralmát, minden erőlködés nélkül a természetfeletti világában él majd.
A hit nem lesz többé görcsös akarás és küzdelem, hanem szinte ösztönösen éljük meg Isten világát.
A szellemi világ az ember normális otthona. Ez teszi őt arra a helyre, ahol az Istennel való közösség
természetes megtapasztalás, ahol a legmagasabb szinten gyakorolja a hitet, mégis oly ösztönösen, mint amikor kiállít egy csekket.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez.”(2 Korintus 7,10)

Valódi bűn feletti lelki bánat az Isten Szellemének műve. A bánat sokkal gyönyörűbb virág, hogy sem a természet kertjében növekedhetne. A gyöngyök természetszerűen nőnek a gyöngykagylókban, de a bánat soha sem jelentkezik magától a bűnösnél, csakis akkor, ha az isteni kegyelem hozza azt létre nála. Ha a bűntől való igazi iszonynak egyetlen szemcséje van benned, Isten adományozta azt neked, mert az emberi természet tövisei még soha sem termettek egyetlenegy fügét sem. „Ami testtől születtetett, test az.”

A valódi bánatban megvan a határozott, felismerhetetlen vonzalom a Megváltóhoz. Ha megbánjuk bűneinket, akkor egyik szemünket a bűnre, a másikat pedig a keresztre kell irányítanunk. Vagy még jobb, ha mindkét szemünk Krisztuson függ és az Ő szeretetének fényvilágában látjuk összes hamisságunkat. 

A bűn feletti valódi bánat leírhatatlan áldással jár. Senki sem mondhatja, hogy gyűlöli a bűnt, míg a bűnben él. A bánat feltárja előttünk a bűn rossz voltát, nemcsak gondolatban, hanem valóságos tapasztalatban: az égést szenvedett gyermekek félnek a tűztől. Annyira félünk tőle, mint a nemrég kirabolt ember fél a rablóktól. A bűn feletti valódi bánat magával hozza, hogy nagyon vigyázunk nyelvünkre, nehogy csak egy szót is elhirtelenkedjünk. Buzgón őrködünk mindennapi tetteink fölött, hogy a legkisebb dologban se vétkezzünk. Minden nap az estét azzal zárjuk, hogy őszintén és megalázkodva beismerjük, mily sokféleképen hibáztunk és minden reggel azzal a fohásszal ébredünk fel, hogy Isten óvjon meg az új napon új bűnöktől, nehogy megszomorítsuk Őt. 

A valóságos és őszinte bánat folyton tart. Aki szívből hisz, az halála napjáig bűnbánatot tart. Ez a csepegő forrás nem szárad ki. Minden gond elmúlik idővel, de ez a szívbeli bánat gyarapszik növekedésünkkel és annak keserűsége olyan kedves, hogy Istennek hálát adunk azért, hogy azt ízlelhetjük és elviselhetjük, míg egykor bemegyünk az örök nyugalomba.

Dicsőítések: Ne félj, mert megváltottalak,..

Signum - Ne félj, mert megváltottalak
https://www.youtube.com/watch?v=uuNHcIohz08

||: Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy. :||

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Ne félj...

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Jaj nekem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!” -(Zsoltárok 120, 5)

Mint keresztyénnek az istentelen világiak között kell élned és laknod, s nem sokat érsz vele, ha felkiáltasz: „Jaj nekem!”
Az Úr Jézus nem imádkozott azért, hogy ki legyél véve e világ közül. Tehát amit Ő nem kért részedre, az után nem is kell vágyakoznod. Sokkal jobb, ha szembeszállsz a nehéz megpróbáltatásokkal Úrnak erejében és küzdelmeid által megdicsőíted Őt. Az ellenség mindig lesben áll, hogy járásodban hibát és fogyatkozást fedezzen fel. Azért légy valóban szent. Gondold meg, hogy minden szem rajtad függ és hogy tőled többet várnak el, mint más embertől.

Törekedj arra, hogy ne szolgáltass alkalmat a megrovásra. Szóban és magaviseletben való őszinteséged legyen az az egyetlen szemrehányás, melyet neked tehetnek az emberek. Kényszerítsd ellenségeidet, mint Dániel, hogy azt mondják rólad: „Nem találhatunk ebben a Dánielben semmi okot, hanem ha valamit találunk Ő ellene az Ő Istenének törvényében”. Továbbá törekedj nemcsak állhatatosnak maradni, hanem áldásában működni is.
Talán azt gondolod: „ha kedvezőbb helyzetben volnék, úgy tehetnék szolgálatot az Úr ügyének, de ott, ahol most vagyok, nem tehetem a jót, melyet akarok”.

De minél rosszabbak azok az emberek, akik között laksz és élsz, annál szükségesebb részükre intésed. Ha elferdült érzelműek annál szükségesebb, hogy őket útbaigazítsd, mivel elfordultak, annál inkább törekedned kell gőgös szívüket az igazsághoz fordítani. Hol van az orvos helye, ha nem ott, ahol sok beteg van? Hol nyer a harcos dicsőséget máshol, mint a harc leghevesebb tüzében? S ha megfáradsz a bűnnel való küzdelemben, mellyel minden oldalról találkozol, gondold meg, hogy ezt a próbát valamennyi szentnek ki kellett állni.

Ők sem mentek a mennybe puhára kipárnázott nyugágyakon, így nem várhatod te sem, hogy utazásodat kényelmesebbé teheted, mint ők. Ők halálra adták magukat a harcmező halmain, s te sem fogsz koronát kapni, ha a nehéz harcot ki nem állod, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. „Azért vigyázzatok, álljatok meg a hitben. Úgy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek.” „A hit által való nemes harcot harcold meg; ragaszkodj az örök élethez, melyre hívattattál is és nemes vallást tettél, sok bizonyságok előtt.”

Rómabeliekhez írt levél 12. rész 11.vers

1. Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
3. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
4. Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
5. Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
6. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;
7. Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
8. Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.
9. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
10. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
11. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
12. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;
13. A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.
14. Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
16. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17. Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
18. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
21. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.

MAI IGE : Isten valóban létezik 2.rész

„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?” (Ézsaiás 40:26)

A világ nagy gondolkodói közül sokan nem csupán azt hiszik, hogy Isten létezik, de azt is, hogy ő teremtette a világmindenséget és annak lakóit. Tehát ha legközelebb valaki azt mondja neked, hogy csak a tudatlan és iskolázatlan emberek hisznek Istenben – ne dőlj be neki! Dr. Robert Jastrow, a NASA Goddard Űrkutatási Intézetének alapítója és igazgatója írta God and the Astronomers [Isten és a csillagászok] című sikerkönyvében: „A csillagászati bizonyíték alátámasztja a világ kezdetének bibliai nézetét… a részletek különböznek, de az alapvető elemek a csillagászat és a bibliai Teremtés beszámolójában ugyanazok… A tudomány bebizonyította, hogy a világmindenség egy bizonyos pillanatban létre robbant… Mi okozta ezt a hatást? Ki vagy mi helyezte el az anyagot vagy az energiát a mindenségben? A tudomány nem talál választ ezekre a kérdésekre… és egy tudós számára, aki az észérvek hatalmában hisz, a történet rossz álomként ér véget. Megmászta a tudatlanság hegyeit… éppen legyőzné a legmagasabb csúcsot, és ahogy átjut az utolsó sziklán, egy csapat teológus köszönti, akik már évszázadok óta ott üldögélnek.” Pierre-Simon Laplace, egy másik nagyszerű csillagász azt mondta, hogy az értelmes Isten mellett szóló bizonyítékok végtelenül nagyobb valószínűségűek, mint az, hogy egy pergamenre dobált sokféle íróeszköz véletlenszerűen létrehozná Homérosz Iliászát. Isten létére vonatkozó bizonyíték szemben azzal a bizonyítékkal, mely szerint nem ő a világegyetem teremtője, végtelen az egyhez. Le sem lehet mérni. Örülj hát, mert Isten valóban létezik. Elérhető és megközelíthető, ha időt szánsz az imádságra, és meghívod őt életedbe.

E.W. Kenyon: Az én nevemben ördögöket űztök 5.rész

Ennek a könyvnek legtöbb olvasója pontosan tudja, hogy milyen anyagi javai vannak.

Ha farmer vagy, pontosan tudod, mekkora földterület tartozik hozzád az adásvételi szerződés szerint.
Ha a városban van valami tulajdonod, vagy ha bérlő vagy, pontosan tudod, hogy hány szoba tartozik hozzád.
Ebben a mi kapzsi világunkban megpróbáljuk kihasználni minden tulajdonunkat; a szellemi világban
azonban milyen kevesen vagyunk tisztában azzal, hogy mi az, ami a miénk; így nem is élvezzük azt, ami jog szerint hozzánk tartozik.
Közülünk még a legbölcsebbek is csak nagyon keveset értenek meg a szellemi életből.
Emlékezzünk, mit mondott Jézus a tanítványoknak elmenetele előtt: „Az én nevemben ördögöket
űztök” , és azt se feledjük, hogy szolgálatának nagy részében a sötétség láthatatlan seregeivel folytatott harcot.
A természetesen gondolkodó ember, aki hallgatja az átlag prédikátor szónoklatait és olvassa a mai
vallásos írásokat, azt hiheti, hogy a démonok ma már nem is léteznek, vagy arra gondol, hogy ezek már csak a nagyvárosok nyomornegyedeiben sereglenek össze, és egész idejüket az emberiség alacsonyabb társadalmi rétegei között töltik.
Évekkel ezelőtt késztetést kaptam arra, hogy tanulmányozzam ezt a kérdést.
Úgy találtam, hogy az Írás nagyon is sokat tanít a démonokról, szokásaikról, hatásaikról és az emberek feletti hatalmukról. 

Amikor Pál az efézusi gyülekezetnek írt, elmondta nekik, hogy az ő harcuk „nem vér és test ellen van, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen.”
A Kolosséban lakókhoz ezt írja: „Köszönt titeket Epafrás, ki tiközületek való, Krisztusnak szolgája,
mindenkor tusakodván tiérettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában.”
Figyeljünk fel arra, hogy a tusakodván-nak fordított szó jelentése: birkózni, küzdeni, harcolni.
Kivel is harcolt ő? Kivel folyt ez a tusakodása?
Egészen biztos, hogy nem az Atyával! Az Atya örök célja az, hogy megáldja az embert.
Tudjuk, hogy az ima nem tudja megváltoztatni Isten célját; a szó hétköznapi értelmében semmiképpen sem.
Az ima felgyorsíthatja vagy ösztönözheti Istent, hogy segítségünkre jöjjön, vagy elérhetjük vele, hogy együttműködjön és együttérezzen velünk, segítsen minket a nehéz időkben, de a kinyilatkoztatások teljes során át érzékelhető az a tény, hogy létezik egy rejtett erő, ami intelligens módon Isten célja ellen hadakozik.
Saját szolgálatom során hosszú éveken keresztül nagyon sok nehézséggel kellett szembesülnöm;
persze lehet, hogy minden prédikátor és evangélista így van ezzel. Bizonyos emberek állandóan csak próbálkoztak, és úgy tűnt, hogy sohasem tudnak Istenben megnyugodni.
Ők voltak azok, akik mindig imát kértek magukért, de soha nem jutottak előbbre.
Másoknál úgy tűnt, hogy valóban megkapták a világosságot, de valami láthatatlan erő mégis
visszatartotta őket.
Ezek az emberek természetesen nagyon sok nehézséget okoztak nekem — azon törtem a fejem, miként segíthetnék nekik.
Történt egy napon, hogy rajtam kívülálló különös vezetésre megparancsoltam a láthatatlan erőnek,
hogy törjön meg az illető ember felett, akit fogva tart.
Jézus nevében imádkoztam.
Azt kiáltottam: „Jézus nevében megparancsolom, hogy a te erőd törjön meg ezen élet felett.”
Abban a pillanatban megszabadult az az ember, én pedig döbbenten álltam az eset előtt.
Különös félelem jött rám attól, hogy képes voltam működésbe hozni ezt a csodálatos erőt, csupán
azzal, hogy egyszerűen parancsot adtam Jézus nevében. Attól fogva, ahogy használtam Jézus nevét, számos döbbenetes eredményt tapasztalhattam meg az ébredési összejövetelek során.
Rájöttem, hogy sok ember azért nem tudta elfogadni Jézust személyes Megváltójának, mert démonikus erők megkötözöttségben tartották.
Az emberek éhesek; meg akarnak szabadulni a bűntől, vágyakoznak az örök életre, de sokan közülük
képtelenek megszabadulni azokból a kötöttségekből, amik fogva tartják őket.
Sok száz ember mondta már nekem: „Én nem lehetek keresztény. Szeretnék keresztény lenni, de
valami visszatart.”
Ilyenkor egyszerűen csak a vállukra tettem a kezem, és azt mondtam: „A názáreti Jézus nevében
megparancsolom a téged fogva tartó erőnek, hogy törjön meg. Most pedig az Ő hatalmas nevében állj lábra.”

Ők pedig örömkönnyek között engedelmeskedtek. 

Imádkoztam olyan emberekért, akiket szenvedélyek kerítettek hatalmukba — dohányzás, alkohol,
kéjvágyak —, és láttam, ahogy ők is megszabadultak ugyanabban a hatalmas névben.
Láttam olyan keresztényeket is, akik azelőtt képtelenek voltak nyilvános bizonyságtevésre vagy imára, mert úgy érezték, nem tudják a szájukat megnyitni, miközben a szívük szabadságért kiáltott.
Amikor emberekért imádkoztam ebben a névben és megparancsoltam az erőnek, hogy törjön meg,
szinte kivétel nélkül azonnal megszabadultak.
Láttam az isteni gyógyításnak néhány olyan esetét, ami felrázhatta volna az egész országot, ha az
emberek tudomást szereztek volna róla.
Egy majdnem teljesen vak nőt gyógyított meg Jézus nevének ereje, annyira, hogy ma már szemüveg nélkül olvas.
Mások súlyos szívbetegségből, és különböző bajokból gyógyultak meg.
Sokan viszont nagyon nehezen tudták átvenni a gyógyulásukat.
Több alkalommal imádkoztam értük, és rájöttem, az a baj velük, hogy meg vannak kötözve,
démonikus erők tartják őket fogságban. Ők akkor szabadultak meg, amikor azt mondtam: „Jézus nevében, démonok hagyjátok el ezt a testet!”
Ma csak akkor végezhetünk sikeres munkát, a hívők csak akkor élhetnek állandó győzelemben, ha
felismerjük, hogy a veszély forrását a démonikus erők jelentik, és hogy az őket legyőző erő Isten Fiának, a názáreti Jézusnak nevében van.
Minél hamarabb felismerjük azt, hogy a minket körülvevő légtér tele van ellenséges erőkkel, amik
megkísérlik tönkretenni az Atyával való közösségünket és hatástalanítani akarnak minket a mi mesterünk szolgálatában, annál jobb lesz nekünk. 

Három dolog szükséges ahhoz, hogy imádkozni tudjunk, megszabaduljunk és győzelmet arassunk a démonok felett. 

Először, Isten gyermekének kell lennünk.
Másodszor, nem szabad megvallatlan, vagy meg nem bocsátott bűnnek lennie a szívünkben, mert ha így van, a démonok csak nevetni fognak imáinkon.
Harmadszor, ismernünk kell Jézus nevének az erejét, és tudnunk kell használni azt.

Olvasd el figyelmesen az Apostolok cselekedeteit, és figyeld meg, hogyan használták a tanítványok e nevet. Kedves olvasó, ha az életed eddig csak kudarcokból állt, ha az ellenség ereje körülzárt, kelj fel most Jézus mindenható nevében, és rázd le magadról az ellenséget, szabadítsd meg magad, aztán menj és tegyél szabaddá másokat!
Az Ő nevében
Mit jelent az a kifejezés, hogy az Ő nevében?
Tudjuk, hogy az a kifejezés, Krisztusban, körülbelül százharmincszor található meg az Újszövetségben. Ez megmutatja nekünk a hívő helyzetét, törvényes jogát Isten programjában, illetve céljaiban, valamint családjában elfoglalt helyét.

Amikor Jézus megadta a korai egyháznak azt a jogot, hogy használja az Ő nevét, ez a jog azt jelentette, hogy ők fogják képviselni Őt. A hívők cselekszenek helyette, és amikor Jézus nevében imádkoznak, az olyan, mintha maga Jézus imádkozna. 

Ez azt jelenti, hogy mi átvesszük Krisztus helyét, és Krisztus képviselőjeként cselekszünk.
Krisztus jelenleg az Atya jobbján van, mi pedig itt vagyunk, mint az Ő képviselői, nemcsak
egyetemesen, hanem egyénileg is.
Amikor Jézus nevében imádkozunk, átvesszük a távollévő Krisztus helyét; használjuk az Ő nevét,
használjuk az Ő hatalmát, hogy véghezvigyük az Ő akaratát a földön.
Amikor azt mondjuk: „Atyám, mi ezt kérjük Jézus nevében” , akkor mint Jézus képviselői
imádkozunk.
Ilyenkor ezt mondjuk: „Atyám, Jézus ott van fent a Te jobb kezed felől, és Ő meghatalmazást adott
nekünk, hogy hajtsuk végre a Te akaratodat a földön. Most itt van ez a nagy szükség. Mi megkérünk Téged
az Ő nevében, hogy töltsd be ezt a szükséget.”
Ez lehet anyagi szükség, lehet szolgálatra való erő, lehet lelkek üdvössége, betegek gyógyulása — mi vesszük át Jézus helyét, és használjuk Jézus nevét éppúgy, mintha maga Jézus lenne itt.
Az egyedüli különbség: ahelyett, hogy Jézus tenné, most mi tesszük ezt helyette, az Ő parancsolatára.
Ő ugyanazt a hatalmat adta nekünk, ami neki volt, amikor itt járt a földön, és a hívőnek Krisztusban való helye megadja számára ugyanazt a rangot az Atyánál, ami Krisztusé volt itt a földön.
Jézus nevének korlátlan használata felfedi előttünk azt a végtelen bizalmat, amit az Atya az egyházba helyezett. Ez már önmagában hatalmas kihívás.
Az az egyszerűség, amivel Péter használta Jézus nevét az Apostolok cselekedeteiben, arra enged
következtetni, hogy Péter tisztában volt azzal, hogy Ő Jézus helyett cselekszik, ugyanazzal a hatalommal, ami Jézusnak volt.
Figyeljük meg, még imádkozni sem kezdett el a betegekért, egyszerűen csak azt mondta: „Jézus
nevében kelj fel és járj!”
Itt még burkolt célzás sincs arra, hogy megpróbált volna valamiféle „hitet” alkalmazni. Ez az egész
nagyon egyszerűnek tűnt a korai egyház számára — ők emlékeztek arra, amit a Mester mondott, és amit Őmondott, azt igazságnak fogadták el.
Hiszen Ő azt mondta: „Akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
Nem folytattak efelől vitákat, nem aggodalmaskodtak emiatt, nem kezdték el kielemezni, hogy vajon mit jelenthet ez — egyszerűen csak elfogadták és cselekedtek Jézus szavai alapján.
Ők még nem tudtak mindarról, amit később Pál kijelentett nekünk a Római, a Galata és az Efézusi
levelekben, azt viszont tudták, hogy Jézus megadta nekik azt a jogot, hogy használják az Ő nevét, és ők gyermeki egyszerűséggel éltek is ezzel.
Azt hiszem, nekünk is ezt kellene ma tennünk.
Az én nevemben ördögöket űztök, az én nevemben kezeteket a betegekre teszitek, és azok
meggyógyulnak. 

Ez a hívőknek szól, és mi hívők vagyunk.
„Akármit kértek az Atyától, az én nevemben, Ő megadja néktek” — ez egy olyan egyszerű kijelentés, amit bárki megérthet.
Mi nyilvánosan bele lettünk keresztelve ebbe a névbe. Szellemi értelemben is meg lettünk keresztelve: Krisztusba lettünk helyezve az újjászületés által, így mi most már a szőlőtőben vagyunk, annak egyik szőlővesszeje vagyunk, a szőlőtő pedig maga Krisztus.
Mi Krisztusban vagyunk, és mivel Krisztusban vagyunk, megvan a jogunk, hogy használjuk az Ő
nevét! Így ebben a névben cselekszünk, mint képviselők, teljes törvényességgel.
Ez dicsőíti meg az Atyát, ez magasztalja fel Jézust, ez ad választ az emberiség szükségeire.
Ez a természetfeletti erő minden hívő rendelkezésére áll.
Ez nem képzettség vagy felszenteltség kérdése, ez pusztán annak a megértése, hogy mi a valóságos
helyem Krisztusban, és hogy használom-e azt az erőt, ami nekem, és minden más hívőnek törvényesen megadatott.
Milyen hatalmasak Isten csodái és az Ő kegyelme!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Szívembe rejtettem a te beszédedet.” -(Zsoltárok 119,11)

Van idő, amikor a magány elviselhetőbb a társaságnál és a hallgatás jobb a beszédnél. 

Jobb keresztyének volnánk, ha gyakrabban egyedül lennénk az Úrra várakozva és az Ő igéjének megfigyelése által szellemi erőt gyűjtenénk az Ő szolgálatában való munkához. 

Már csak azért is kellene az isteni dolgokon elmélkednünk, mert csak ezen az úton meríthetünk abból igazi táplálékot. Az igazság hasonló a szőlőfürthöz. Ha bort akarunk belőle készíteni, össze kell azt zúzni; ki kell taposni és ismételten kipréselni. A taposó lábainak keményen meg kell nyomni a szőlőszemeket, egyébként nem folyik ki a must. Jól össze kell zúzni a fürtöket, másként sok veszne kárba a felséges italból. 

Így kell kinyomni az igazság szőlőfürtjeit is tudakozó megfigyelésünkkel, ha a vigasz borát akarjuk abból nyerni. Testünk nemcsak abból él, hogy eledelt vesz szájába, hanem csakis az emésztés által erősödnek meg az izmok és az inak, az idegek és a csontok. 

Csak az emésztés által válik a külső táplálék a belső élet fenntartó eszközévé. Lelkünk nem tápláltatik csupán azáltal, hogy egy ideig ezt, majd meg amazt hallja, ami vonatkozással van az isteni igazságra. Hanem a hallás és olvasás, a figyelem és tanulás belső feldolgozást kíván, hogy azáltal áldásos hatását teljes mértékben kifejthesse. 

Az igazság e belső feldolgozása főként azon alapszik, hogy azokat szívünkben forgatjuk. 

Mi az oka, hogy némely keresztyén a sok prédikáció dacára, melyeket hallott, olyan lassan halad előre az isteni életben? Mivel a magányban végzendő imát elhanyagolják, és nem adják neki magukat komolysággal és buzgósággal az Isten igéjén való elmélkedésnek. 

Szeretik a búzát, de nem tisztítják meg. Szeretnék, ha volna gabonájuk, de nem mennek ki a mezőre, hogy gabonát arassanak. A gyümölcs a fán függ, de ők nem akarják leszakítani. A víz lábaiknál folyik, de nem akarnak lehajolni, hogy abból igyanak. 

Az ilyen balgatagságtól ments meg, óh, Urunk! Legyen ez mai elhatározásunk: „Szívembe rejtettem a te beszédedet”.

Köszöntünk Szent Szellem!:AZ ALAPTALAN FÉLELEM

"Azt hallottam felőled, hogy Isteni lélek, világos értelem és rendkívüli bölcsesség van benned."(Dániel könyve 5:14;)

Amikor az emberiség nagy partija véget ér, az elveszettek a sziklákhoz és hegyekhez fognak kiáltani, hogy azok rejtsék el őket a Bárány haragja elől (Jelenések könyve 6:15-17).

Csak a nagyon mélyen félő emberek tudnak megijedni egy báránytól, de akik majd végleg visszautasítják Isten Lelkét, emiatt érzett határtalan kétségbeesésükben attól a csodálatos Lénytől is rettegni fognak, aki a legtöbbet segíthetett volna nekik.

Amikor ellátogattam Irakba, ott ültem az ősi Babilon romjai között, és újra elolvastam azt a világos és precíz üzenetet, amit a Szentlélek adott Dánielnek.
Itt, a birodalom utolsó óráiban Isten feltárta mindazokat a kulcsokat, amelyek segítenek elkerülni azt a félelmet, ami a világtörténelem végén teljesen önpusztító lesz. Hallgassuk meg, ahogy a próféta - Szentlélektől telve - félelem nélkül beszél a királlyal!

Figyeljük meg: először is Dánielt nem lehetett megvesztegetni, hogy fogadja el a világ által felkínált ajándékokat (Dn 5:17).
Ha ezt eszünkbe véssük, a gonosz hatalmak végül nem tarthatnak majd igényt ránk.
Másodszor Dániel elismerte, hogy a tisztesség és a tekintély valójában a Mindenható kezében van (5:21).
A bizottságokat, tanácsokat, választótestületeket meg lehet vesztegetni, tagjai hibákat követhetnek el, de örök életünk végső eldöntése az Úrtól függ. 
Harmadsorban amíg Isten uralmát el nem ismerjük szívünkben, addig ott csak őrültség és ostobaság lakik (5:27).
Negyedjére a valódi nagyság abból származik, ha őszintén megalázzuk magunkat Teremtőnk előtt (5:22).
Jézus keresztjénél térdelve életünk lehető legmagasabb csúcsán vagyunk!
Ötödször a valódi Istentisztelet meggyalázásának az az eredménye, hogy hamis bálványokkal fogunk manipulálni. 
Ha nem imádjuk Istent Lélekben és igazságban, akkor nyitottak leszünk a vallási materializmus, az üres szentimentalizmus és a rideg formaságok felé.
Végezetül pedig ha nem ismerjük el azt, hogy az Atya megszerezte Krisztus vére által a tulajdonjogot életünk felett, és nem Őt dicsőítjük meg testünkben és lelkünkben (5:23; IKor 6:19-20), akkor jövőnk csak az örök megsemmisülés tragédiája lehet (Dn 5:30).
Dicsőítsük az Urat azért, hogy engedhetjük a Szentléleknek szívünk falára írnia az élet csodálatos szavait! Az Üdvözítő "megméretett a mérlegen", és mindannyiunk helyett elégnek találtatott!

Imádság a mai napra
"Atyám, elismerem, hogy Te vagy egész lényem alkotója és fenntartója. A tiéd minden dicsőség!

/Minden elmúlik, de Krisztus él!/Itt jár az Úr

Minden elmúlik, de Krisztus él!

https://www.youtube.com/watch?v=5Q7dIR277x8

Amikor köddé válnak derűs álmaim,
És összetörve állok sorsom romjain,
Homályos utam végén felvillan egy kis fény:
Krisztus él! Krisztus él!
Refr:
Megváltóm, Királyom, Uram, aki nem felejtett el,
Most is megvigasztal Ő és fogja a kezem.
Kőszikla a viharban, a bánatban remény,
Minden elmúlik, de Krisztus él!
Krisztus él!
Mikor fáradt csendben nyomaszt a bús magány
És gondoktól terhelten kóborlok tétován
A Szent Szellem megszólít, s fülembe súg:
Ne félj! Krisztus Él! KRISZTUS ÉL!
Refr.:
Megváltóm, Királyom, Uram…

Napi Ige, Napi Gondolat

Napi ige:

Szélesítsd ki sátorhelyed,bátran terjeszd ki hajlékod határait,ne félj.Sátraid köteleit nyújtsd meg, cövekeit verd le jó erősen, mert terjeszkedni fogsz jobbra is, balra is! - (Ésaiás 54:2-3)

Napi Gondolat:

Máté 14:29-31 Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

Hitben növekednünk kell, ez viszont magába foglalja azt a döntést hogy kockáztatunk.
Amikor hittel kilépünk egy számunkra ismeretlen területre, mindig fennáll a bukás lehetősége.
Péter valóban elbukott amikor elkezdett merülni? Egy bizonyos szempontból igen, mert a hite nem volt elég erős. A kétségei erősebbek voltak. Látta a szelet, és elkezdett erre összpontosítani.
Eredmény....lassú merülés. Mit tett Jézus? Azonnal kinyújtotta a kezét és megragadta őt.

De mi a helyzet a többi tanítvánnyal? Akik a csónakból szemlélték az eseményt?
Ők semmit sem kockáztattak, megmaradtak a kis komfortzónájukban, de nem is tapasztalták meg azt az érzést hogy milyen lehet a vízen járni.

Jól jegyezd meg: Jézus a csónakban alszik, és a vízen jár!
Ha találkozni akarsz vele, ki kell lépned a komfortzónádból, és hittel el kell indulnod a Mester felé.
Ő ott van kint, és rád vár. Arra vár hogy segíthessen, ha a félelem a hatalmába kerít.
Járj hát a gondok és terhek tengerén!

A Jézus nevében!

Ámen!

Zsidókhoz írt levél 1. rész

1. Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,
2. A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
3. A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
4. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
6. Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
7. És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
8. Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
9. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
10. És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
11. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
12. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
13. Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14. Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?