Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ábel hite által még holta után is beszél.      Zsid. 11,4

Ha a Zsid. 11. első hithősét, Ábelt, Ádám fiát nézzük, elsősorban is azt látjuk, hogy életében nagy nehézségek voltak. Naponként együtt kellett élnie Káinnal, sötét, gyűlölködő, gonosz testvérével, akinek "cselekedetei gonoszak voltak" (Jn 3,12). Ábel azonban úgy élt mellette, mint igaz. Mondhatná valaki, mindenütt lehet kegyesen élni, csak a gonosz Kain mellett nem! Ő akkor is sötéten nézett, ha barátságosan közeledtek hozzá. Akármilyen elővigyázatosak voltak is körülötte, ő gyűlölködő maradt. Nem változott meg soha. Honnan vett Ábel erőt ennek a nehézségnek a legyőzésére? Az Ige ezt mondja: "hit által nyert bizonyságot afelől, hogy ő igaz". "Isten bizonyságot tett az ő áldozati ajándékairól." Isten kegyelmes tekintete volt Ábel erőforrása. Ha a világ Káinokkal volna is tele, egy Ábel akkor is békességben élhetne köztük, ha az Úr kegyelmesen tekintene rá. Istennek ezt a kegyelmes tekintetét mi a kereszt alatt nyerhetjük el, hit által. Ott fakad erőforrásunk. Ábel nagy áldást hagyott hátra. Korán meghalt rettenetes halállal. Saját testvére ölte meg. Azonban fénylő áldásnyomot hagyott hátra: "Hit által még holta után is beszél". Egyetlen szót sem ismerünk, amit Ábel mondott volna, de alázatban és igazságban való élete az istentelen testvére mellett minden szónál hangosabban beszél. Évezredeken is áthallatszik szava. Nem az a legjobb szónok, akinek legszebben cseng a szava, hanem akinek élete és példája prédikál. Isten adja nekünk Ábel hitét, amely minden nehézségen áthatol, és maradandó áldást hagy maga után!

Varga László: Isten asztaláról

"Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál... Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. Ezért ontotta rá heves haragját és a háború tombolását."      Ézsaiás 42,19-25

Nem szívesen, de az ige alapján kénytelenek vagyunk szembenézni az egyház nyomorúságaival is. Az egyház, mint szervezet, személy szerint annak vezetői felelősek az egész nép hitéért és életéért. Elsősorban a tiszta igehirdetésért. Az emberek magatartását meggyőződésük, hitük irányítja. Ha az egyház bizonytalanul hirdeti az igét, az egész nép hite, ennek alapján magatartása is bizonytalanná válik. Sajnos, ma sem a társadalom, sem maguk a lelkipásztorok zöme nem éli át ezt a hatalmas felelősséget. Benne élünk a legsúlyosabb lelki és közösségi káoszban. Nincs irányító vezéreszme egész Európában. A múlt század nagy ideológiái csődöt mondtak. Egyedül a keresztyén hit maradt, de a többivel együtt az is elvesztette hitelét és átütő erejét. Mintha valóban vakok és süketek lennének vezetőink, belemerülnek a káoszba, nem látják és nem hallják, hogy a lelkek segélykérése nekik szól, nem érzékelik, hogy a szájukba adott igének mekkora ereje és fontossága van. A hívők és keresők kell, hogy ráébresszék őket feladatuk fontosságára.

Uram, Istenem, mit tehetnénk az egyházért, hogy rásegítsük a tanult, szépen beszélő igehirdetőket arra, hogy ők maguk komolyabban vegyék életfontosságú feladatukat, és azt, amit hirdetnek? Nem elég az ő tudásuk, se a kívánságunk, egyedül Lelked képes arra, hogy felébressze félálomban szendergő egyházunkat. Ébreszd fel újra, amint a reformáció idején és máskor is tetted, és erőt adtál vele a legszörnyűbb idők túléléséhez. Gyerekeink jövőjéért aggódunk, mert nélküled nem fognak közösséget, eszményt, erőt találni a cselekvéshez. Könyörülj rajtunk, az ige hirdetőin és egész egyházunkon! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A VÉG KEZDETE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 14,6-12 6 És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; 7 és hatalmas hangon így szólt: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!" 8 Egy második angyal követte őt, aki így szólt: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet". 9Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: "Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, 10 az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; 11gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. 12 Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét".  "És láttam hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek." (Jel 14,6) Az evangélium prédikálása a vég kezdete. Most hát a követek (angyalok) repülése megkezdődött. Minden népnek, törzsnek, nyelvnek és nemzetnek meg kell hallania, hogy a vég megkezdődött, minthogy az örök evangélium hirdettetik. Most az üzenet eljut mindenkihez, aki a földön lakik. Isten, aki előzőleg Ábrahám, Izsák és Jákób fiaihoz szólt, most Krisztusban kinyújtja a kezét minden ember és az egész világ után. Az egész földet vissza akarja szerezni magának, azt akarja, hogy minden ember az ő országában legyen. "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert az ország közel van." Az egyház az evangélium gyümölcse. Maga az egyház a vég kezdete. Pünkösd óta mi az utolsó napokat éljük. Már semmiféle lényegesen új esemény nem várható. Természetesen a történelem folyik tovább: még vannak szép idők, nehéz idők és szörnyű idők. Szigorúan véve azonban, a Golgotán minden beteljesedett. Mióta a feltámadás és az örök evangélium hirdettetik, az új világ megkezdődött. A vég kezdete eljött. Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget! Isten népe azért van a világban, hogy mondja hangosan, és fejtse ki világosan, hogy a vég már csak egy karnyújtásnyira van, s hogy Isten országa eljött és jön. Hogy néhány évszázaddal több vagy kevesebb van még hátra, ennek nincs jelentősége, ha a helyzetet Isten bölcsessége alapján mérlegeljük. A döntést meghozták. A vég közel van. És ezt mi nem komor hangon mondjuk. Az ilyesmi a vallásgyakorlat félremagyarázása és a hitetlenség félreértése. Amikor azt mondjuk, hogy a vég közel van, nem a halált hirdetjük. A halál végét hirdetjük. Azt a jó hírt hirdetjük, hogy a vég közel van, mivel látjuk egy új kor hajnalhasadását. Vége lesz a fájdalomnak. Vége lesz a bűnnek. Az evangéliumban kapjuk erre a teljes bizonyosságot. Hála Istennek! A vég közel van.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA

SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA

"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).

Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje! "Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő. Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai. Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.

Isten műhelyében- Megszólítás az imádságban

"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben! "

(Máté 6, 9)

Jézus mintaimádságként ajándékozta nekünk a Miatyánkot. De nem azért, hogy csak gépiesen utánamondjuk. Nem forma az, amihez oda akarja kötni tanítványait; lényege nem az ismételgetésben van, hanem abban, hogy magunkévá tesszük tanításait. Mennyire visszaélnek ezzel a csodálatos imádsággal, mintha varázsszöveg volna! Miért? Mert mindenki ismeri ugyan, de kevesen értik meg. A megszólítás arra tanít, hogy ne kéréssel kezdjünk mindjárt. Elsősorban Isten jelenlétébe kell kerüljünk általa; úgy lássuk Őt, amilyen a valóságban. Ne álljunk oda, mint országúti vándorok, poros csizmával a király elé. Dávid többször hosszabb ideig hallgatagon ült az Úr előtt, mielőtt hangosan megszólalt volna. "A beszéd az ideigvalóság ajándéka, a hallgatás az örökkévalóság felé mutat" - mondta egyszer valaki. Atyának nevezhetem Őt, többé nem mint homályos kép áll előttem, arcát Jézusban leleplezte, belelátok a szívébe. Ez a megszólítás lelkiismeretedet fontos kérdések elé állítja: Eltűnt-e már a közted és Isten között levő válaszfal? Megkegyelmezett gyermeke vagy-e? Odavittél-e minden bűnt, ami ismét közéd és Isten közé furakodott, hogy elválasszon tőle? Megtisztultál-e újra Jézus vérében? Gyermeki engedelmességben jársz-e? Atyának nevezed Őt, de engeded, hogy megfegyelmezzen? Isten Lelke vezet-e dolgaidban? Földhözragadt gondolkodásoddal, világszereteteddel nem állsz-e szemben vele? (Róma 8, 7; Jak 4, 4). De az "Atya" név bátorítás is a csüggedő, kishitű gyermekeinek. Megváltójukra való tekintettel minden hiányosságuk és bűnük ellenére bátran állhatnak Isten elé. "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" - ez Isten fenséges voltát fejezi ki. Mindenütt jelen van, mindent tud és mindenre van hatalma (Zsolt 33, 13; 115, 3). Nála semmi sem lehetetlen. A világmindenséget kormányzó Isten ne tudna vezetni és irányítani téged legkisebb dolgaidbán is? Aki minden teremtményt megtart, csak téged ne tudna átsegíteni a veszélyeken? A legnagyobbnak tartsd Őt, és nagy dolgokat várj tőle! Ami gyermekeinek üdvösségére van, azt Ő megakarja adni, mert Atyjuk, és meg tudja adni, mert a mennyben van. A magasságos Istenre gondolva szent tisztelet és félelem kell hogy ébredjen szívünkben. Az igazi imádkozóban együtt van mindkettő: bensőséges szeretet és mély istenfélelem.

Napi áhítat- Ingyenes békesség

Hét témája: Minden ingyen!

Olvasmány: 2Kor 5,18–21.                    

A barikádok mögött csak várni lehet. Megpihenni nem. Isten békéje kihoz a barikád mögül.

„Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”
Magyarázat

Azt mondják, a békének ára van. De hát mi az ára? Hiszen ajándékként éljük meg, ha békés az otthonunk, a lakókörnyezetünk, a gyülekezetünk, a munkahelyünk, az országunk. A békét egymásnak ajándékozzuk, és örömmel fogadjuk. Isten adta, kívánta, földön jártakor még így is köszönt az embereknek. Hol itt az ár? Ára a fegyverszünetnek van, ami nem azonos a békével. A harcnélküliség egy családban, gyülekezetben, munkahelyen stb. valóban sokba kerülhet, mert önzésünk fékentartásához iszonyú erőket kell megmozgatnunk. Az isteni béke kiárad, míg az emberi fegyverszünet állandó készenléttel tartható csak fenn. Épp ezért a békéltetés, béketeremtés szolgálata, munkája csupán törékeny látszateredményt, elfojtást vagy lefojtást képes csak elérni, ha a felek legelőször is nem élnek békességben Istennel. Ővele pedig csak úgy lehet békében élni, ha nem hisszük, hogy a mi oldalunkon áll. Ő független, viszálykodásainkban nem ad igazat nekünk. Konfliktusainkban azt várja, hogy krisztusi jellem fejlődjön ki bennünk, hogy törekedjünk a békességre, nem az elvtelenségre, hanem a kárelszenvedő (1Kor 6,7) megnyugvásra őbenne, átélve az ő mindent meghaladó belső békességét. Ez a béke harcba kerül. De csak önmagunkat kell legyőznünk érte.
(Szommer Hajnalka)

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- A Szentírás megértése

Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat (Lukács 24:45)

Sokan olvassák a Bibliát, azonban nem értik meg üzenetét. A Szentírás Isten beszédét tartalmazza. Istenről való bizonyság, hogy miket mondott Ő, miket mondtak az emberek, miket
mondtak a démonok, miket mondtak az angyalok, és miket mondott Jézus. Mindezt értenünk kell, hogy mikor ki beszél, és mit vonnak maguk után a szavaik és írásaik. A Biblia Isten bizonysága az emberiség, a szellemek és a világ eredetéről, életéről és rendeltetéséről.

Például az Újszövetségben a korai egyházat tanulmányozva fontos meglátnunk azt a fejlődési ívet, melyen a korai egyház keresztülment. A tanítványok nem tudtak mindent azonnal. Az
Apostolok Cselekedetei első tizenöt fejezetének tanulmányozása során látni fogod, hogy az egyház abban az időben igazán nem is hitte, hogy Krisztusban lehetnek nem zsidó származásúak is.
A tizenötödik fejezeben olvashatjuk, hogy volt egy komoly vitájuk, és Péternek el kellett ezt magyaráznia a többieknek, míg Jakab Igeversekkel támasztotta alá Péter mondaniválóját (Apcsel 15:6-29).

Ezért amikor a Bibliádat tanulmányozod, meg kell értened az adott időben élő emberek és írók gondolkodásmódját és kultúráját. Jézus néhány tanítása például a Máté, Márk, Lukács és János
evangéliumában nem az új teremtésnek szól. Néhány tanítás nem a keresztényeket szólítja meg, hanem leírja az embereknek, hogy az alapján éljenek. A zsidókhoz íródott, és nem azokhoz, akik örök életet nyertek. Egy alkalommal Jézus ezt mondta tanítványainak: “…Hogy van (hogy lehet az), hogy nincsen hitetek?” (Márk 4:40).
Amikor ezt olvasod, nem értelmezheted így: “Óh, biztosan azért nem működnek dolgok az életemben, mert nincs hitem.” Ez rossz feltételezésen alapulna, mert nincs olyan keresztény, akinek ne lenne hite. A Bibliában ezt olvashatjuk: “…Isten adta kinek-kinek
a hit mértékét” (Róma 12:3). “…Isen adta minden embernek a hit mértékét” (KJV). Megtörténhetett, hogy nem volt hitük azoknak, akik az Ószövetség ideje alatt éltek, mivel nem voltak újjászületve. Akik a Törvény alatt éltek, azok érzékeik szerint jártak, a hit azonban nem az érzelmek szerint működik, hanem Szellem szerint. Krisztusban mindanyian megkaptuk a hit mértékét.

Tanulmányozd az Írásokat szellemi megértéssel, és mélyebb betekintést nyersz Isten tervébe az egyházról, saját magadról és a világról a múltban, a jelenben és a jövőben.

Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy biztosítod számomra az Írások megértését, és bölccsé teszel a megváltásra hit által Jézus Krisztusban. Kiváltság számomra, hogy a kegyelmedből képessé
tettél a Királyság titkainak megértésére. Köszönöm, drága
Szent Szellem, hogy mindenre megtanítasz. Jézus nevében.
Ámen.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Érdemes szomorkodni?

"...szomorúságotok örömre változik" (Jn 16,20)

A tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála volt. Ez a szomorúság örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból feltámadt és megjelent közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a hívők minden szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyek pedig úgy látszanak, mintha mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az életünkben.

Minél nagyobb valahol a szomorúság, annál több lehet ott az öröm. Ha egy halom fájdalmam van, az Úr hatalma egy nagy hegynyi örömre fordítja azt. Minél keservesebb a baj, annál édesebb az Úr vigasztalása: ha az inga magasra lendül jobbra, ugyanolyan magasra fog kilendülni balra is. A fájdalmakat a velük kapcsolatban megtapasztalt örömök teszik emlékezetessé, és ha szembeállítjuk egyiket a másikkal, az öröm gyémántjai kiragyognak a fekete háttérből.

Jöjj, én lelkem, örvendezzél. Még egy kis idő, és olyan boldog leszek, amilyen komor most vagyok. Az Úr Jézus azt ígéri. hogy a mennyei "gyógyszer" örömre fogja változtatni szomorúságomat. Nem tudom, hogyan lesz ez lehetséges, de hiszek benne, és már előre énekelek boldog reménységben. A szellem szomorúsága nem tart sokáig. Nemsokára ott leszek az örvendezők között, velük együtt dicsérem az Urat szüntelen, és irgalmáról énekelek, mert megszabadított a nagy megpróbáltatásokból.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Kiálts, mert van kihez!

"Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" (Mk 10,47)

Honnan ismerte Bartimeus Jézust? Minden bizonnyal sok mindent hallott róla az úton a járókelőktől. Tele volt akkor az a kis ország Jézus tanításával és csodatetteivel. Talán még azt is hallotta, hogy vakon születettnek is megadta Jézus a látását.

Ez a jó hír hitet ébresztett benne, s várni kezdte, hátha egyszer ott megy el Jézus. A hit valóban hallásból születik. Ezért fontos, hogy hallgassuk Isten igéjét.

Két tényt kellett komolyan vennie ahhoz, hogy hittel tudjon kiáltani: azt, hogy ő vak, és nem tud magán segíteni, és azt, hogy Jézus valóban az, akinek mondta magát, Dávid Fia, a megígért Messiás, Isten teljhatalmú küldöttje.

Amíg valakinek nincs betegségtudata, nem lehet rajta segíteni. S amíg valaki nincs meggyőződve arról, hogy Jézus Krisztus tud segíteni rajta, nem tud hozzá hittel kiáltani. Ez a kiáltás, ez az életre-halálra hangzó imádság hiányzik sok szenvedő emberből. Isten panaszolja ezt a hitetlen népről: „Ahelyett, hogy szívből kiáltanának hozzám, csak jajgatnak fekvőhelyükön, keseregnek a gabona és a must hiánya miatt" (Hós 7,14).

Bartimeus tudta: segítségre szorul, és Jézustól várt segítséget. A Bibliában háromszor is meg van írva: mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét (Jóel 3,5; ApCsel 2,21; Róm 10,13).

Lelki vakságunkon, egész elrontott, Istentől elszakadt életünkön egyedül Jézus Krisztus tud segíteni. Ne csak elmélkedjünk ezen, hanem ténylegesen kiáltsunk hozzá, tudva, hogy

Csak Jézus az, aki segíthet,
Üdvöt nem ad más, csakis ő.
Itt áll, és türelmes, vár még.
Mit késel ? Nincs már sok idő!
Ó, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég!
(F. J. Crosby)

Michael L. Brown- A kritizáló szellem jellemvonásai

 Pál apostol egyik legkeményebb üzenete azok számára, akik azzal kérkednek, hogy ismerik Istent, és jobban értik akaratát, mint mások, holott Pál szerint a sötétben tapogatóznak. 

Róma 2,18-21

„Aki azért mást tanítasz, magadat tanítod-é?”

Igen, te, aki azt állítod, hogy „a törvényből megtaníttattál” te, aki meg vagy győződve róla, hogy a „vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, a balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy” - lehet, hogy mégis vak vezető vagy? Jézus is ilyen vezetőkről mondta szinte legsúlyosabb szavait:

„...Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők; ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten verembe esnek.” Mt 15,13-14.

„Jaj néktek vak vezérek (...) Bolondok és vakok (...) Bolondok és vakok (...) Vak vezérek (...) Vak farizeus...” Mt 23,16-17; 19; 24; 26.

Maga az Úr kiáltott jajt ezekre a vak vezetőkre. Ez komoly dolog!

Lehet valaki vak, de ha vezetőként vak valaki, az egészen más. Mert más beleesni egy verembe, mint másokat is abba vezetni. Más az, ha egyvalakit félrevezettek, és megint más sokakat félrevezetni. Milyen veszélyes vak vezetőként járni; úgy vezetni másokat, hogy az ember maga sem tudja, hová tart. Micsoda felelőtlenség másokat olyasmire tanítani, amit az ember még soha nem látott, nem tapasztalt. Legyenek óvatosabbak, kedves kritikusaink! Lehet, hogy látásuk súlyosan károsodott.

„És monda Jézus: ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele valának, és mondának néki: avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, ámde azt mondjátok, hogy látunk, ezért a ti bűnötök megmarad." Jn 9,39-41

Azok a vallásos vezetők, akiket Jézus szigorúan megintett, nem ismerték igazán az Urat. Vallásos módon ugyan érdekelte őket, de nem volt személyes kapcsolatuk az Úrral. Elméleti síkon nagyon otthonosan mozogtak, de ha a gyakorlatra került sor, nem jeleskedtek. Olyan elveszett bűnösök voltak, akik nem ismerték fel, mire van szükségük. Újszövetségi értelemben nem lehettek volna egyháztagok. Ma viszont olyan vak vezetők is vannak, akik a testvéreink, személyes kapcsolatuk van az Úrral, és örökké velünk lesznek Isten országában, mégis ugyanazokat a hibákat követik el, mint a Jézus korabeli képmutatók. Azt hiszik, látnak, pedig vakok. Hogy mi homályosította el a látásukat? A destruktív, kritizáló szellem. A mi látásunk is elhomályosodhat olyan mértékben, amilyen mértékben áldozatává válunk ennek a negatív és romboló szellemiségnek. Egy jól ismert kritikus határozottan tiltakozott az ellen, hogy vak vezetőnek nevezzék. Ettől függetlenül ez igaz mindazokra, akik azt állítják, hogy ők az igazi vezetők, akik felfedik a hibákat, holott nyilvánvalóan nem látnak tisztán. Ha ma Isten ébredést támaszt (ami nyilvánvaló), és ezt egy keresztény vezető egyáltalán észre sem veszi, sőt a Szent Szellem kiáradásáról azt állítja, hogy csak testi törtetés, vagy az ördög munkája, akkor joggal lehet róla azt állítani, hogy - ami az ébredést illeti - vak vezető. Én egyáltalán nem bánnám, ha valaki vak vezetőnek nevezne, mert nem veszem észre Isten hatalmas munkáját, és ezzel sokakat félrevezetek. Ennek ellenére sok olyan vezetőt, aki nem rejti véka alá más vezetőkkel kapcsolatos vádaskodásait, hideg zuhanyként ér, amikor a vádak visszafordulnak rá: „Hogy én? Én az igazság oldalán állok.” Természetesen létezik építő korrekció (minden helyénvaló és időben tett korrekció építő), ami jó és nélkülözhetetlen. Felfedi a hibákat, figyelmeztet a veszélyekre, megerősíti a kritikus pontokat, rámutat a gyengeségekre és hiányosságokra. Ezt a korrekciót a szeretet motiválja, és nem bánja ha félreértik. Türelmes és kitartó, és soha nem mondja: „Látod, előre megmondtam!” Jó szellemből jót szól, és megjelenésében is, tartalmában is krisztusi. Az építő korrekció segít, még ha fájdalmas is első hallásra, hosszabb távon békességet hoz. Nem fél attól, hogy a frontvonalban szolgálva piszkos lesz a keze, és mindig távol tartja magát a háttérből folytatott, önelégült vallásos huzavonáktól. Az építő szándékú kritikus becsben tartott munkatárs és barát. Jöhet atyai pásztorként, aki átkarolja fiatal társát, és szeretetben a szívére beszél. Lehet szenvedélyes próféta, aki kiönti megtört szívét az önelégült gyülekezet előtt, és felszólítja az embereket: tartsanak önvizsgálatot. A korrekció jöhet istenfélő feleségtől, aki figyelmezteti sikeres férjét, hogy túl profi és rideg lett, s hiányzik belőle az a tűz és lelkesedés, amivel régebben szolgált. Lehet imádkozó szívű misszionárius, aki arra buzdítja társait, hogy ne essenek a „Márta-szindrómába”, ne szolgáljanak állandóan, hanem szakítsanak időt az Úr előtt való várakozásra is.

Reggeli dicséret- Ki véd meg engem?

"Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre."
Zsoltár 41,12-13

Ritkán fordul elő manapság, hogy az erős nem elpusztítja, hanem megvédi a gyengét. Egyik nap internetes barangolás közben találtam rá erre a különös történetre:
Egy hatalmas tigris észrevett egy kis gidát a magas fűben. Egy pillanatra megdermedt, mint a ragadozók szoktak. A kis állat remegett mint a nyárfalevél. A szülei, a mamája sehol, hogy megvédjék. Ilyenkor teljesen természetes, hogy a hatalmas macska felfalja a védtelen prédát, de nem ez történt. Talán a gida gyámoltalansága, talán szomorú csendessége tette, de valami kiváltotta a csíkos bundásban a szülői ösztönöket. Nem erőszakosan, hanem védelmezőn lépett fel. Odament, megnyalogatta, teste melegével bátorította a védtelen jószágot. Milyen csoda!

Sajnos az embernek elegendő ellensége van ezen a világon ahhoz, hogy nehezen menjen a sora. Sokszor nálunk is farkastörvények uralkodnak. Az erős győz a gyenge felett. Kihasználja, eltiporja, felfalja, ha kell. Bukásainknak olykor sokan tapsolnak kárörvendően, mi pedig csak állunk védtelenül. Ki véd meg ekkor minket?

Az a különös, hogy Isten viselkedése teljesen hasonló ehhez a nagymacskához, aki az erdő királya. Azzal a különbséggel, hogy amíg ez a tigristől teljességgel szokatlan, addig a mi Atyánknál ez a természetes. Nincs nála hatalmasabb, erősebb, mégis Ő az, aki a leggyengébbet és a legelesettebbet is megvédi. Róla írták:
"A megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a népek."

(Máté 10,20-21)

Szerző: Restás László

Will Graham: Miért vagyok protestáns?

Nem keresztyén családban nőttem fel, hálát adok az Úrnak a protestantizmus erős befolyásának az én szeretett országomban, Észak Írországban...

https://www.facebook.com/notes/isten-kincses-l%C3%A1d%C3%A1ja/will-graham-mi%C3%A9rt-vagyok-protest%C3%A1ns/700759706757585

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A hit bizodalom azokban, amiket remélünk, és meggyőződés a nem látott valóságokról.      Zsid. 11,1

Az igazi hit sziklaszilárd, Istentől munkált bizonyosság. A legnagyobbra vonatkozik, ami létezik: az élő Istenre és az Ő munkájára az embereken és az emberekben. Hitben biztosítja Isten a szegény bűnöst minden bűnének bocsánatáról, a Jézusért. Ennek annyira örül az ember, hogy nem tudja visszatartani ujjongását, s így kiált: "Kegyelmet találtam!" Mondhatnak mások, akik erről a kegyelemről semmit sem tudnak, amit akarnak. Nevezhetik képmutató farizeusnak, s minden gúnynevet ráakaszthatnak: ez nem rendíti meg. Isten az Ő Szentlelke által rendíthetetlen bizonyosságot munkál benne. A Jn. 9. azt beszéli el, hogy Jézus meggyógyított egy vakot. Ezt az embert Jézus ellenségei kihallgatásra hurcolták. Nem akarták elhinni neki, hogy valóban vak volt születésétől fogva, és hogy Jézus gyógyította meg. Azt akarták bebizonyítani neki, hogy ez lehetetlen. Azonban az embert ez egy cseppet sem zavarta. Az ellenség minden agyafúrtsága csődöt mondott a meggyógyult ember rendíthetetlen bizonyosságán, amely mellett szilárdan megmaradt: "Egyet tudok, hogy vak voltam és most látok". Az igazán hívőknek Isten megnyitja szemét olyan dolgok meglátására, amit mások nem látnak. Izraelből kémek mentek Kánaánba. Egyesek csak azt látták, ami a szemük előtt volt, óriásokat, égig érő erődítéseket. Két kém azonban látta azt, ami sem távcsővel, sem szemüveggel meg nem látható: "... eltávozott tőlük az oltalmuk". S a nagy népgyűlésen, ahol a hitetlenség dühe meg akarta kövezni őket, rendíthetetlenül megállva énekelték a hit énekét, amely végül is túlharsogta a hitetlen tömeg farkasordítását. Isten adjon nekünk ilyen szent határozottságot!

Varga László: Isten asztaláról

"Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől."      Apostolok cselekedetei 15,19-20

Vajon miért éppen erre a négy dologra hívta fel a pogányból lett keresztyének figyelmét a jeruzsálemi zsinat? Nyilván nem azért, mert ezek a legfontosabbak a hit szempontjából. A hit tételeire a hittérítők már megtanították a megtérteket. De mivel ők a pogány világban éltek, fontos volt megkülönböztetniük magukat a pogányoktól. Legfontosabb volt tehát, hogy semmi közösséget ne vállaljanak a bálványokkal. A paráznaság természetes dolog volt abban a korban, a keresztyéneket tiszta életükről lehetett és kellett felismerni és elismerni. Mind a pogányok, mind a zsidók vérrel áldoztak, mivel úgy tudták, hogy minden élőlény lelke, azaz élete a vérben van. Ezért kellett abban is különbözniük, hogy sem a frissen megölt állatok vérét, sem a fúlva holt állatok húsát, mivel abból nem folyt ki a vér, nem illetik. Mennyiben érvényesek ma ránk ezek a szabályok? Amennyire a céljaik ma is érvényesek. Az első kettő ma is célszerű. A ma divatba jövő pogány vallások istenféléivel nem szabad még játékból vagy kíváncsiságból se közösködni. Legyen tiszta a családi életünk. A vér kérdése elavult. Fúlva holt állatot senki nem fogyaszt. Nyugodtan eheti meg tehát minden istenfélő ember a véres hurkát!

Jó Istenem, úgy belekeveredett keresztyén néped a világi életbe, nagyon nehezen lehetne mindennapi magatartásunk alapján megkülönböztetni minket a mai pogányoktól. Nem is lehet elvárni tőlünk, míg hitünk nem tiszta. Szekták hebehurgyaságain komolyan elgondolkozunk: vajon nem nekik van-e igazuk? Sok magát hívő keresztyénnek valló társunk kacérkodik a lélekvándorlás meséjével, hát még a horoszkóp hazugságaival! Tömeges köztünk a paráznaság, a válás. Szoktass le minket, Uram, a csak vasárnapi keresztyénségről! Úgy erősítsd meg hitünket, hogy életünket is az uralja! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- AKIK NEM HAJOLNAK MEG A FENEVAD ELŐTT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 14,1-5

1 És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. 2 Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. 3 És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: 4 ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, 5és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.

"Ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahová megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak."

(Jel 14,4)

Nem is gondolnánk, hogy bárki meg tudott menekülni a fenevad hatalmából, és ki tudta vonni magát a hamis próféta ravasz propagandája alól (Jel 13). Ezért olyan vigasztaló az a látomás, mely a Sion hegyén lévő megváltottakat állítja elénk. A 144000-es szám említtetik ismét (ld. 7,4), azért, hogy újból felismerjük: Isten az, aki kiválaszt, oltalmaz, és megszentel. Valamikor Illés próféta azt gondolta, hogy senki nem menekült meg Aháb zsarnokságából és Jezábel hamis vallásától. "Egyedül én maradtam meg" - panaszkodott. De Isten, aki kiválaszt, oltalmaz és megszentel, ezt mondta prófétájának: "De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt" (1Kir 19,18). Az egyház, amely megmenekül, "áron vétetik meg a földről". Ez azt jelenti, hogy a hívők a Bárány vére árán vásároltattak meg. Ezek szüzek, ami nem azt jelenti, hogy nem élnek házasságban. Amit ez jelent az az, hogy tettetés nélkül hűségesek férjükhöz, aki az ő Uruk. Soha nem tekintenek Isten parancsolataira úgy, mint amelyek elavultak a hamis próféta elméleteinek fényében. Ezek követik a Bárányt, ahová megy. Nem a saját ízlésüknek megfelelően alkottak (maguknak) egy Jézust - azt az ártatlan hamis hőst, aki soha sem bánt meg senkit - , hanem a Szentírás Krisztusának engedelmeskedtek, aki követőire keresztet rak, hogy hordozzák azt. "Szájukban nem találtatott hazugság." Természetesen bűnösök voltak, máskülönben nem lenne szükségük a Bárány vérére. De nem voltak képmutatók. Nyíltan elvetették koruk hazugságát, amelyet a hamis próféta igazságként és őszinteségként nyilatkoztatott ki. Megmaradtak Jézus igazságában. Majdnem hihetetlen, hogy ilyen emberek életben tudnak maradni mindvégig. Ez azonban azt bizonyítja, hogy sem a sárkány, sem a hamis próféta, sem a jelenvalók, sem az eljövendők nem tudnak bennünket elszakítani Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA

"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14). Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét ismerik el, a "felső emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért. Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A Jézus nevében való imádkozás

"Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. "

(János 16, 23)

Általános keresztyén gyakorlat az imádkozás, mégis ritka az igazi imádság. Az a döntő, hogy milyen a viszonyunk Istenhez. A gyermek és a barát másképpen kér, mint a napszámos és a szolga; a bűnbánó vámszedő megint másképpen, mint az önigazult farizeus. Az igazi imádság Jézus nevében történik. Aki az Ő nevében kér, az már befogadta Őt és egyedül benne bízik. Ennek ellentéte a magunk nevében mondott imádság, amikor valaki önigazsága tudatában, kérkedve járul Isten elé.lmádságával hidat akar verni az égbe, de közben annál biztosabban halad a pusztulás felé. Amikor Péter el tudta mondani: "Eredj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok" - akkor kezdett helyesen imádkozni. Csak ha feladja az ember önmagát és Jézusnak kiszolgáltatja énjét, egyedül Megváltójában bízik, akkor lesz az imádsága kedves Isten előtt, akkor kér Jézus nevében. Jézus nevében imádkozni azt jelenti: Jézus imádkozik bennem. Ez csak akkor lehetséges, ha Jézus az Ő Lelkét adja. Ha a Fiú Lelke bennünk van, akkor kiálthatunk: "Abba!" azaz "Atyám!", mint ahogyan Jézus kiáltott Istenhez. A Szentlélek által eggyé leszünk Krisztussal, és így őbenne lépünk Isten elé. - Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy úgy imádkozunk, mint Ő imádkozott. Olyan bizalommal, bizonyossággal és kétségektől szabadon, mint Jézus tette földi napjaiban. A kételkedések mindig olyan szívből jönnek, amely még Isten és a világ között ide-oda ingadozik. Minél határozottabbak leszünk, annál bizakodóbban tudunk imádkozni. "Ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy már teljesítette kéréseinket, amelyekkel hozzá fordultunk" - mondja János apostol (1 Jn 5, 15). Végül Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy nem annyira magunkért, hanem inkább másokért és mindenekelőtt Isten országa nagy ügyéért állunk elébe. Ez a papi imádság; az olyan ember imádsága, akinek akarata eggyé vált Isten akaratával. Ezekre vonatkozik Jézus szava: "Kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek." Semmi mást nem akarnak kérni, mint amit Isten akar. Jézus nevében az Atyához imádkozunk, s ez más, mint amikor Jézus nevét hívjuk segítségül a bűn és a szorongatott lelkiismeret nyomorúságában, vagy egyéb személyes nehézségünkben.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A hegyek síksággá lesznek

"Ki vagy te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!" (Zak 4,7).

Lehet, hogy éppen a nehézségek, bajok és szükségek mint egy nagy hegy tornyosulnak előttünk, és a természetes ész nem talál utat felettük vagy rajtuk keresztül, sem megkerülni nem tudja őket. Engedjünk ilyenkor a hit szavának, ésegyszerre el fog tűnni a hegy, és síksággá válik. Hitünknek azonban először meg kell hallania az Úr szavát az előző versből: "Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel - mondja a Seregek Ura!" Ennek a nagy igazságnak kell a középpontban állnia, ha le akarjuk győzni az élet legyőzhetetlennek látszó nehézségeit. Be kell látnom, hogy magam nem tehetek semmit, és hiábavaló az emberekbe vetett bizodalmam is. Erőszakkal és hatalommal semmire sem megyek. Be kell látnom, hogy semmiféle látható eszközben nem bízhatok, csak Isten láthatatlan Szellemének erejében. Hagynom kell, hogy Isten egyedül cselekedhessen, emberekre és dolgokra nem szabad számítanom. Ha azonban a mindenható Isten veszi kézbe népe ügyét, akkor még a legnagyobb "hegy" sem lehet akadály. Isten képes világokat megmozgatni, és ezt olyan könnyedén teszi, ahogyan a gyermekek labdáznak. Ezzel az erővel engem is felruházhat. Ha az Úr rajtam keresztül egy hegyet akar elmozdítani, akkor az Ő neve által meg is tudom ezt tenni. Akármilyen nagy az a hegy, még az én erőm erőtlenségem előtt is síksággá válik - ha ez az Úr akarata. Miért félnék hát a tornyosuló nehézségektől, ha az Úr mellettem van?

Joel Osteen- Mai napon Isten felgyorsítja életemre vonatkozó tervét....

Mai napon Isten felgyorsítja életemre vonatkozó tervét. Gyorsabban valósítom meg álmaimat, mint ahogy ezt lehetségesnek gondoltam. 

Ha aggaszt, hogy nem lesz elég időd álmaid és céljaid beteljesítésére, csak emlékezz - Isten a másodperc törtrésze alatt képes elvégezni azt, amit neked sok évedbe telne. Jó hír, hogy Isten otthon van a gyorsítási szakmában. .
Adhat olyan áttörést, amely harminc évvel repít előre. Isten, tudja, hogyan gyorsítsa fel a természetes folyamatokat. Hinned kell, hogy messzebbre tud eljuttatni, és gyorsabban, mint azt valaha is képzelnéd. / Joel Osteen/

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Egy névtelen koldus

"Jerikóba értek..., egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. "(Mk 10,46)

Bartimeus története az Úr Jézus szívébe enged bepillantást. Ki volt ő?

A leírás első mondata egy rövid életrajz. A neve? Kiderül, hogy nincs is saját neve, csak az apja után hívják így: a Timeus fia (bar = fia). Egy névtelen senki. Lakhelye Jerikó, foglalkozása koldus, munkahelye az út széle. Ide botorkál ki vagy vezetik ki mindennap, s ha annyi adomány összejön, amiből ehet valamit, legyen boldog!

Az úton jönnek-mennek az emberek, elkap egy-egy mondatfoszlányt, abból próbál tájékozódni. Néhány méternyi hallótávolság - ide zsugorodott az élete. Pedig csak egyetlen érzékszervét veszítette el.

A haszonelvű világ ezt mondja: értéktelen ember, semmit nem tud termelni, csak terhére van másoknak. Jerikóban pezseg az élet, kortársai építik a maguk világát, ő pedig csak tengődik egyik napról a másikra, minden távlat nélkül.

Az egész emberiség képe ez. Mi is csak egy „érzékszervünket" veszítettük el, az Istennel összekötő hitünket, és mennyire összezsugorodott a világunk! A valóság csak hittel érzékelhető részét nem ismerjük, s emiatt sok téves következtetésre jutunk. És nem látjuk sokszor önmagunkat sem helyesen, nem találjuk a helyünket, a feladatunkat, nem vagyunk tekintettel egymásra, nem látjuk a bűneinket és azok megoldását, nem érzékeljük Isten valóságát.

Bartimeus azonban egyvalakinek nagyon fontos: Jézus ismeri őt és számon tartja. És a keresztre vezető utolsó útján megáll mellette, és meggyógyítja. Ma pedig nekem üzeni: én nem feledkezem meg rólad (Ézs 49,15). És bátorít: végy tőlem szemgyógyító írt, hogy láss (Jel 3,18).

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:         

Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.
(Jakab 4:7-8)

Napi Gondolat:

Nem arra hívattunk el, hogy olyanok legyünk mint a többi keresztény, arra hívattunk el hogy olyanok legyünk mint Krisztus!

Napi áhítat- Ingyenes új teremtés

Hét témája: Minden ingyen! 

Olvasmány: 2Kor 5,11–17                    


A Krisztusban nyert új identitás megfizethetetlen. De felismerhető.

„Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”
Magyarázat

Mibe kerül egy identitás? Egy személyazonosság? Születésünk jogán van egy nekünk. Úgymond alanyi jogon. Pál meg azt állítja, hogy új identitásuk, személyazonosságuk van a Krisztusban hívőknek, tehát „állítmányi” jogon lett nekünk egy másik. A kettő pedig üti egymást. A bemerítésben olyan szépen kiábrázolódó régi életünk halála és az új feltámadása döntésileg ugyan vízválasztó az életünkben, de a gyakorlatban időnként szembetaláljuk magunkat régi énünkkel. Ezek döbbenetes találkozások. Nem csoda, hiszen amit olyankor meglátunk magunkban, arról azt gondoltuk, hogy rég elporladt bennünk. Az ördög ravaszul kísérti ilyenkor a gondolatainkat: „Nézd, ez vagy te igazán. A megtérés, a bemerítés, az új élet meg minden csak hazugság volt, tudod jól. Ha valóban igaz ember lennél, belátnád ezt, hiszen ismered a szívedet, látod, milyen sötét. De ha nincs hozzá erőd, csak játszd tovább a megigazult hívőt, komédia az egész, mindketten tudjuk.” Ilyenkor kell fölidéznünk magunkban Krisztus keresztjét. Az ördögnek válaszolni tilos. De Krisztusnak elmondhatom: „Tudom, hogy halálod és feltámadásod valóságos volt, és ezért az enyém is az. Újjáteremtettél. Más vagyok, mint voltam. Segíts győznöm régi énem árnyai fölött!”
(Szommer Hajnalka)

Reggeli dicséret- Mire jó a diploma?

Mire jó a diploma?                   

Természetesen arra, hogy bekeretezzem, és felakasszam a falra, eltakarva vele egy kis tapétázási hibát.
Mire való az ismeret, a tudás? Hogy kérkedjek vele? Hogy lenézzek másokat, akiknek kevesebb van?
Mire való a pénz? Hogy felhalmozzam, semmit ne vegyek a legszükségesebbeken kívül, és évről évre kérkedjek vele, mennyit sikerült megint összekuporgatnom?
Mire jó a képesség, az adottság? Hogy örüljek neki, és még véletlenül se kamatoztassam, ne segítsek másokon, ne adjak belőle, nehogy elfogyjon?
Nem! Nem! Nem!
A diploma arra való, hogy elvégezzek egy olyan munkát, amit ennek megszerzése nélkül nehezen tudnék elvégezni.
Az ismeret, a tudás akkor jó, ha megosztom.
A pénz, ha átgondoltan, megfontoltan élek vele.
A képesség, az adottság, ha kamatoztatom.
Ma reggel ezt olvastam: „A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van az erők megnyilvánulásában is, de ugyanaz az Isten, aki mindenben, és mindenkiben megmutatja az erejét. A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy HASZNÁLJON vele.”
1Korintus 12:4-7.
Isten tálentumokat osztott, hogy azokat az Ő szolgálatában értékesítsük.
Nem öncélúan, hanem a közösségért.
Nem kérkedve, hanem szolgálva.
Nem elásva, hanem kamatoztatva. Azért kaptuk, hogy éljünk vele. Mert ha nem, belepi a por. Értéktelenné válik. Nem segítettünk, nem okoztunk örömöt vele másoknak.
Te is kaptál. Indulj el, és használd!
Utóirat:
1.) Istentől kaptuk – nem a miénk
2.) Azt adott, amit Ő akart – ne válogassunk! Egyszerűen fogadjuk el!

3.) Használjuk – különben berozsdásodik.

Szerző: Gyürüs Panni

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Az angyalokat is, akik nem őrizték meg eredeti méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy napon végbemenendő ítéletre örökkévaló bilincsekben, sötétségben tartja.      Júd. 6.

Ahogy van Istentől adatott hatalom, úgy van saját maga szerezte hatalom is, amely ragadomány. Hogy ez utóbbi milyen szomorú dolog, azt mutatja a Sátán története. Ő angyalfejedelem volt, nagy hatalommal és dicsőséggel, de nem maradt meg Isten előtt való alázatban és alárendeltségben, hanem hamis önállóságot keresett. Elvesztette méltóságát. Mint ahogy egy hadseregben senki sem hagyhatja el őrhelyét, így ez az angyalfejedelem sem cselekedhetett saját akarata szerint. Elhagyta az Istentől neki szánt utat. Önálló hatalmat akart, s meg is kapta. De mily szomorú sorsot választott magának! Nyugtalanul bolyong ide s tova - mint a Biblia leírja -, s keresi az embereket, hogy a maga pártjára állítsa őket. A hűséges imádkozókat gyűlöli, és rágalmazza őket. Kárhozatban van, s másokat is oda akar vonni. Ahol Isten Igéjét hirdetik, ott résen van, "kiragadja az Igét a szívekből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek" (Lk. 8,12). Elimás, a varázsló, akiről a Csel. 13,8 beszél, hűséges tanítványa volt a Sátánnak. Sergius Paulus tiszttartót el akarta fordítani a hittől. Ilyen volt a gyilkos Jézabel is. Ki adta szívébe a gonosz tervet? Ki segített neki, hogy hamis, hazug tanúkat toborozzon Nábót kivégzéséhez? A Sátán a hazugságnak és a hazugoknak atyja. Sohase feledjük el: a Sátán félelmes valóság. Reátekintve szóljunk így: "Uram, figyelj rám!" (Jer 18,19), "Őrizd meg életemet a rettenetes ellenségtől!", "Ne add a fenevadnak a te gerlicéd lelkét!" (Zsolt 74,19).

Varga László: Isten asztaláról

"Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek... Péter felállt és így beszélt hozzájuk: ...Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? ...Mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők."      Apostolok cselekedetei 15,1-11

Tanulságos végigolvasni az első, jeruzsálemi zsinat történetét. Az egyház kezdettől fogva nem volt egységes. Gyakorlatában alkalmazkodott hívei állapotához. Az első keresztyének zsidók voltak, természetesen tartották tovább is a zsidó kóser szabályokat. A pogányokból lett keresztyéneknél ez szóba se került, ez pedig megbotránkoztatta a zsidó keresztyéneket, akik így asztalhoz ülni sem tudtak velük együtt. A kérdést rendezni kellett. Összegyűltek hát az apostolok és az egyház többi vezetői, alapos, kemény vita után a Szentlélek irányítása alatt megegyeztek, és minden keresztyénre kötelező törvényt hoztak. Eszerint a zsidó származásúak ezután is tartsák meg a mózesi törvényt, a pogány származásúakat ez ne kötelezze. Ezzel megszületett, és még évszázadokig fennállt a két felekezet. Ez volt az ősi ökuménia. Mindkettő a maga törvénye szerint élt, kölcsönös testvéri szeretetben. Ma is ez a keresztyén közösség egyetlen útja. Akkor még tudták, hogy "mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk, mint azok." Ma ezt meg kell tanulni.

Uram, olyan kellemetlen az, hogy Krisztus követői nem tudnak Téged egyféleképpen imádni és szolgálni. Mennyi harc, mennyi átok származott ebből, milyen sok családban okoz ma is meghasonlást! Köszönöm, hogy annyi csapás után kezdjük megtanulni egymás megbecsülését anélkül, hogy saját meggyőződéséről bárkinek le kellene mondania. Adj békességet közöttünk, Atyánk! Taníts meg arra, hogy mindnyájunk imája kedves előtted! Hadd tudjuk tisztán megőrizni hitünket, a veled való közvetlen közösség ajándékát, de tartsuk testvérünknek azokat is, akik másképpen keresnek Téged, s tanuljuk meg testvérként szeretni minden gyermekedet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- A HAMIS PRÓFÉTA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 13,11-18

11 És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. 12 Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. 13 Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; 14 és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. 15 Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. 16 És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, 17 és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. 18 Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.

"És láttam hogy a földből feljön egy másik fenevad."

(Jel 13,11)

A második fenevad nem a tengerből való. Ezzel azt mondjuk, hogy nem a politikai hatalmak zűrzavarából jön. Ez a vadállat a földből emelkedik ki, tehát abból a rendezett világból, amely Isten kezéből eredt. És jobban mutat, mint az első fenevad. Még emlékeztet is a Bárányra - ámbár úgy beszél, mint a sárkány. Ez az a vallási és kulturális hatalom, amelyik támogatja az első fenevadat. Egyetlen egy politikai hatalom sem állhat meg pusztán erőszak segítségével. A fenevadnak szüksége van erőszakra és hitványságra, de ennél még több is kell neki. Szüksége van ideológiára, amely igazolja a fenevad imádatát. Minden zsarnoknak kell egy politikai kiáltvány. A második fenevad fogalmazza meg a jelszavakat, amelyeket mindenki elhisz. A hamis próféta formálja a fenevad királyságának az eszméit, és komponálja annak himnuszait. Csodákat mutat be, melyeket mindenki csodál. Ez a hamis vallás késztet mindenkit arra, hogy hű legyen a vadállat társadalmi rendjéhez. Megfigyelted-e, hogy a fenevad királysága Isten királyságának a pontos karikatúrája? Van messiása, és vannak jelei és csodái. Célja egy új társadalmi rend, amely az élet egészét felöleli. Még egyfajta keresztelési szertartása is van, azaz van egy olyan jele, mely tanúsítja, hogy hová tartozol. Ez nem Isten, hanem a fenevad bélyege. Az evangélium nem ideológia, de az Isten országáról szóló evangéliumnak van világnézete és életszemlélete. Szükségünk van keresztyén eszményekre, amelyeket világosan kifejtünk elméletileg, programokra, amelyeket alkalmazunk a politikára és a gazdasági életre. Szükségünk van keresztyén tudósokra, akik ízekre szedik a hamis próféta jelszavait az elemzés éles bonckésével. A keresztyén üzletembereknek nyíltan ki kell mondaniuk a véleményüket. A keresztyén újságíróknak ésszerűen és mértékletesen kell írniuk ebben a tömény őrületben. Ha csak a saját lelkünk üdvösségének a megmentésével törődünk, akkor hűtlenek vagyunk az Úrhoz, s a hazát kiszolgáltatjuk korunk hamis prófétáinak. Csak Isten országának az evangéliuma adhatja a kezünkbe azokat a fegyvereket, amelyekkel megküzdünk a hamis próféta vadállati gondolataival.