2018. június 23., szombat

A SKARLÁT ASSZONY- AZ Igazság jelenések paráznájáról

A KÉT ELLENFÉL KÜZDELME

János sokat mondó jelképek egész sorát alkalmazta, hogy érzékeltesse a Jézus és Sátán közötti végső küzdelem folyamatát.Ilyen például a sárkány, a bárány és a két fenevad.
Az ellenfelek legéletszerűbb megjelenítése a Jelenések könyve 12. és 17. fejezetében fellépő két asszony jellegzetes alakjában tárul elénk. Nem is lehetett volna szemléletesebben ábrázolni a küzdelem két résztvevőjének természetét. Az egyik fél a Jelenések könyve 12. fejezetében a tisztaságot szimbolizáló Napba öltözött asszony, akinek a fején csillagkorona és a lába alatt a Hold látható. Ő a tiszta egyházat, Krisztus menyasszonyát jelképezi.

A próféta megírta:
"A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát."

(Jer 6:2)

"És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával fedeztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a Földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!" (Ésa 51:16)

Később Pál apostol ugyanezt a szimbolikus képet használja az egyházra, amikor ezt írja:
"Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé." (2Kor 11:2)



A végidőben minden ember választani fog: a tiszta szüzet vagy a parázna asszonyt követi

A másik fél, a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő megrészegedett, skarlátba öltözött parázna asszony, aki sok vizeken ül, kezében az utálatosságokkal teli aranypohárral. Ő a Jelenések könyve 12. fejezetében ábrázolt tisztaságot jelképező asszony ellentéte. A parázna asszony is az egyházat szimbolizálja, még pedig azt az egyházat, amely a lelki paráznaság bűnébe esett. Pohara tele van utálatossággal. A Biblia szerint ennek az asszonynak az alakja a Jézus Krisztusról való elfordulást,
az Ige iránti hűtlenséget példázza.
"Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz." (Jak 4:4)

Ez az egyház Jézus Krisztus menyasszonyaként engedetlen Isten Igéje iránt - ehelyett a világ szokásai és az ellenség tanításai szerint él, ezért lelkileg paráznává válik. Az utálatosságokat tartalmazó pohár a hamis tanításokat példázza és azokat a hitelveket, amelyek teljesen ellentétesek Krisztus, az igazi vőlegény tanításaival.

Ahogy a Jelenések könyvében két csoportra oszlik a Föld lakossága, aszerint, hogy Krisztust vagy a Sárkányt követik, az igazságnak vagy a hamisságnak engedelmeskednek, illetve az Isten pecsétjét vagy a fenevad bélyegét veszik fel, a végidőben ennek megfelelően minden ember választani fog:
a tiszta szüzet vagy a parázna asszonyt követi.

Elgondolkodtató, hogy kivétel nélkül mindenki vagy az egyik, vagy a másik táborba tartozik, köztes megoldás nem lesz. Csak a megváltottak vagy az elveszettek tábora létezik. 
A próféta elnézett az egyik irányba és azt látta, hogy Isten haragja kitöltetik azokra, akik felvették a fenevad bélyegét (Jel 14:10-11). Majd tekintetét a másik táborra vetette:

"Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!" (Jel 14:12)

A hittapasztalat, a krisztusi hit gyakorlása teszi lehetővé az Isten parancsolatai iránti engedelmességet - ez különbözteti meg Krisztus és a fenevad követőit.

Forrás: Joe Crews "The Scarlet Woman" című írása alapján.

2018. június 21., csütörtök

Csendes percek Istennel: Törődik velem isten egyáltalán?

„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!” Mt 10,29

Egyik barátnőm még kislány volt, mikor édesapja elhagyta őket. Emiatt állandó gondot okoz neki, hogy Istenre Atyaként tekintsen. Egy másik barátnőmnek rideg, kritikus apja volt. Évekbe telt, míg átérezte, hogy Isten feltétel nélkül szereti őt.

Ifjú keresztényként hálás voltam, hogy nekem nem volt bajom az édesapámmal. Igaz, nem volt keresztény, de hagyta, hogy édesanyánk vasárnaponként templomba vigyen minket. És bár sosem hallottam tőle, hogy „szeretlek”, és nem jött el az iskolai szerepléseimre, tudtam, hogy szeret a maga módján. Jó ember volt az édesapám, szorgalmas, és hűséges a családjához. De tény, hogy nem vett részt az életemben.

Ha valami bajom volt, édesanyámhoz fordultam. Ha történt velem valami, őt hívtam fel. Ha tanácsra volt szükségem, sejtheted, kihez fordultam. De ez így volt természetes.

Évekig meg voltam elégedve magammal, amiért ilyen simán elfogadom édesapám távolságtartó természetét. Tudtam jól, hogy sokkal rosszabb is lehetett volna, és hálát adtam Istennek a boldog gyerekkoromért.

Annakidején sokan hozták szóba, olyanok is, akiknek szuper apukájuk volt, hogy saját földi (alapból bűnre hajló) édesapjuk miatt nehéz nekik Istenre apaként tekinteni. Nem akartam ezzel foglalkozni, de végül úgy döntöttem, megvizsgálom a kérdést. Rám is igaz lehet? Hiányzik valami az Istennel való kapcsolatomból?

Ahogy mélyebbre ástam, rájöttem, hogy bár biztos voltam Isten szeretetében, igazából nem bíztam abban, hogy ott van a nehéz pillanatokban. Közbelépne, ha bajba kerülnék? Vajon törődik velem Isten egyáltalán?

Minden felvetülő kérdés ugyanarra a zavaró igazságra mutatott rá: valójában, amúgy igazán, szívből, nem bízom Istenben. Hogy hiszek-e benne? Igen. Szeretem? Igen. De … bízom-e Benne? Szavak szintjén ment, de a szívem nem rezonált rá.

Ez a felfedezés sok apró gondra rávilágított, amit korábban nem tartottam figyelemre méltónak. Például, hogy nehezen tudok magamért imádkozni. Vagy hogy miért féltem annyira magamat és a gyermekeimet, és miért nem fordulok Isten bölcsességéhez tanácsért egy-egy döntés előtt.
Úgy tűnik, az én Istennel való bensőséges viszonyomnak is ártott a földi édesapámmal való kapcsolat. Nem tudom, milyen az, hogy van egy édesapám, akihez jóban-rosszban fordulhatok.
De meg akarom tanulni. Borzasztóan szerettem volna Istent tökéletes Apaként megismerni.
Így hát, bár eleinte idegenkedtem ettől, egy-két dolgon változtattam.

Szándékosan személyesebbé tettem az imádságot, néha „”Apának”, „Apukámnak” szólítottam Istent (Mk 14,36).
Döntések előtt, még ha kevésbé voltak jelentősek is, Istenhez fordultam tanácsért
(Jak 1,5).
Amikor kezdett eluralkodni rajtam a félelem, például repülőgépen, így szóltam magamban:

„Nem a pilótában bízom, nem a szerelőkben, akik összerakták a gépet, nem az időjárásban, hanem Benned, Uram!”
( Zsolt 91).

Hitem és bizalmam lassacskán növekedni kezdett. A kételkedő gondolatokat elkaptam (2Kor 10,5), és tudatosan lecseréltem arra, hogy Istenre segítségére mindig számítani lehet a bajban.
Mostani alapigénket is szívembe véstem:
„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!” (Mt 10,29).

Évekbe telt áthuzalozni a gondolkodásomat azzal az igazsággal, hogy Isten képes és akar is az én mennyei édesapám lenni. Az igazat megvallva, még mindig dolgozom rajta.

Mikor visszacsúszom a független döntések útjára, újra meg újra oda kell állnom az igazság mellé: van egy Mennyei Édesapám, aki az én hősöm, bajnokom, védelmezőm és bizalmasom akar lenni – csak hagynom kell.



Mennyei Atyám, te mindenben tökéletes vagy. Igéd szerint szerető apa vagy, és én így szeretnék tekinteni Rád. Csak te ismered igazán, milyen hiányosságok jellemzik tökéletlen tudásomat Rólad. Kérlek, mutass rá ezekre, segíts dolgoznom rajtuk. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Csendes percek Istennel
Glynnis Whitwer: Does God Even Care About Me?, Encouragement for today, 2018.06.15.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/06/15/does-god-even-care-about-me, kép:pinterest.com, fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu