Andrew Wommack-Új teremtés vagy!

Nagyon fontos megértened, mi történt, amikor elfogadtad Jézust, mint Megváltódat. Csak így akadályozhatod meg, hogy a sátán ellopja a szívedben elvetett Igét.

A Szentírásból megtudhatod, hogy az üdvösség több a bűnök bocsánatánál, bár azt is magában foglalja. A bűnbocsánat teszi lehetővé a bensőséges közösséget az Úrral, de annál sokkal többet adott neked, talán többet, mint amit el tudnál képzelni.

Az Ige egyértelmű a múlt, a jelen és a jövő bűneivel kapcsolatban.
Az üdvösség kegyelemből van, hit által!

A Szent Szellem

Miért elengedhetetlenül fontos a Szent Szellem keresztsége? Nélküle lehetetlen azt a gyümölcsöző életet élni, amit az Úr gyermekeinek szánt. Mielőtt Jézus tanítványai befogadták a Szent Szellemet, gyengék és félénkek voltak. De miután pünkösdkor betöltekeztek Vele, egy csapásra Isten csodatevő erejének hőseivé váltak. Az Apostolok Cselekedetei 1,8-ból tudjuk, hogy mi is megkaphatjuk ugyanazt az erőt.

Ha hisszük, hogy a Biblia valóban Isten Igéje,akkor azt is hinnünk kell, hogy mindenkit be akar tölteni Szellemével. Tévedés azt gondolnunk,hogy az üdvösséggel együtt automatikusan megkaptuk a Szent Szellem keresztségét, vagy hogy a velejáró csodák a jelenre már nem vonatkoznak.

Sokan felteszik a kérdést: „muszáj nyelveken szólnom, amikor betölt a Szent Szellem?”
Nem kötelesség, hanem előjog. Mint amikor veszünk egy pár teniszcipőt: a nyelvek járnak hozzá. 

Alfred Christlieb:Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Vállald a szenvedést!      2.Tim. 4,5

Így szól Pál apostol szeretett fiatal munkatársához, Timótheushoz. Ez a szolgálat szenvedéssel jár. Tartósan külföldön kellett élnie. Az állandó utazás sok fáradtságot és veszélyt jelentett. Sok mindenről lemondott naponként. Emellett Timotheus gyenge fizikumú ember volt. Gyakran volt beteg. Krónikus gyomorfájása sok bajt okozott neki. Mint Pál munkatársának, el kellett szenvednie mind a zsidók, mind a pogányok ellenségeskedését. Harag, gyűlölet és üldözés volt az Ige szolgájának sorsa. Sok szenvedést elkerülhetett volna Timotheus, ha nem Pál utasítását követte volna, hogy ti. minden helyen először a zsinagógát keresse fel, és ott hirdesse az evangéliumot. Akkor kikerülhette volna a fanatikus zsidókkal való súlyos összetűzéseket. Pál ismerte a terhet, amely fiatal munkatársára nehezedett. Semmit sem vett le azonban ezekből, hanem ezt mondja: vállald a szenvedést! Ne riadj attól vissza, hogy a zsinagógákban halálos ítéletet hirdess az emberek saját igazságára! Tégy bizonyságot a megfeszített Úr Jézus Krisztusban való hit általi megigazulásról! Ha Isten Jánosnak azt parancsolta, hogy intse meg Heródes királyt házasságtörése miatt, akkor János a börtöntől való félelem miatt nem vonakodhatott a feladat teljesítésétől. Ha az Úr Nátánt Dávidhoz küldte, hogy megmutassa neki azt a mélységet, amibe a király bűne miatt jutott, akkor Nátánnak a "kardot" a király szívébe kellett szúrnia, ezt mondva: "Te vagy az az ember!" Jaj annak az igehirdetőnek, aki a rábízott üzenetért nem kész vállalni a szenvedést! A megigazulásról, megtérésről szóló üzenetnek nem szabad az élét elvenni, nem szabad ezektől az óembert csak azért megkímélni, hogy magunknak kellemetlenséget ne szerezzünk. Ezért "vállald a szenvedést"!

Varga László: Isten asztaláról

"Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk... Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel. ...Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett... odahívta a vőlegényt és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort adja fel először... te pedig ekkorra tartogattad a jó bort."      János 2,2-10

Sok kérdést vet fel és válaszol meg ez a kis történet. Jézus magától értetődően uralkodik az anyag felett. Személyében Isten teremtő hatalma van jelen. Csak nekünk csoda az, amit tesz, neki természetes. De csak akkor tesz olyat, ami számunkra csoda, ha segít valakin, legtöbbször úgy, hogy példát ad vele. Öncélú csodát soha nem tesz. Jézus szereti a vígságot, az öröm minden egészséges megnyilvánulását. Sokan nehezen tudják elképzelni Őt egy jókedvű lakodalomban, italozás és éneklés közben. Itt látjuk: jól érzi magát a vidám társaságban. Mária tudja, amennyire a maga egyszerű szintjén megértheti, hogy ki az ő fia. Azért biztatja a csodatevésre, hogy ezt megmutathassa. Jézus ezt nem fogadja szívesen. De nem tudja elviselni a fiatalok szomorúságát és megszégyenülését. Bort ad nekik, hogy tovább vigadhassanak. Szokás ezt a sokakat megbotránkoztató történetet szimbolikusan magyarázni. Úgy is érvényes, de többet mond nekünk, nehéz életünkben besavanyodott mai embereknek, ha úgy látjuk Jézust magunk mellett, mint aki örül a mi jókedvünknek, és szívesen vesz részt benne.

Jó Istenem, köszönöm, hogy nem vonod meg tőlünk az örömet, a vidámságot. Azért teremtettél annyi kellemes dolgot, hogy éljünk vele szabadon, gyönyörűségünkre. Milyen kár, hogy mint minden ajándékoddal, ezzel is visszaélünk, mikor bűnös módon, magunkat vagy mást megkárosítva használjuk fel. Kérlek, taníts meg arra, hogy ne vessem meg a jó dolgokat, ne irigyeljem és ne botránkozzak meg azon, ha mást vigadni látok, de mindig tudjam, hol van a különbség a jókedv és a dorbézolás, a közös vigasság és a mások megszomorítása között, hogy az én örömöm soha ne sértse a más örömét, se magamat ne szennyezzem be vele. Bölcsességet adj, hogy jókedvemben is tiszta és a Tied maradjak. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- AZ ELLENFÉL

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 12,1-6 1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. 3 Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém; 4 farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét. 5 Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához, 6 az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.  "És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét." (Jel 12,4) János látja a tűzvörösen izzó sárkányt, aki támadni készül. Ő az "antimessiás". A másik jelölt a világ trónjára. A hét fej és a tíz szarv a gigászi szellemi és fizikai erejéről beszél. A vörös sárkány farka elsodorta a csillagok egyharmadát. Mit kell gondolnunk ezekről a csillagokról? Mik ezek? Angyalok? Fejedelmek? Vagy talán ez csupán azt jelzi, hogy kozmikus jelentősége van a sárkánynak? A sárkány fenyegetést jelent az asszonyra nézve. El akarja ragadni az asszony fiát, mert az a Fiú ellenjelölt a világ trónjára. Az asszony Fia Isten jelöltje. Ez a kép megmagyarázza a történelmet, melyet az első olvasók mind olyan jól ismertek, és amelyet minden mai olvasónak is meg kell ismernie. Izráelt Isten az asszony Fia miatt szerette és oltalmazta. Izráelt a sárkány az asszony Fia miatt támadta és fenyegette. A sárkány kívülről támadott: az egyiptomi fáraó megpróbálta megölni Izráel szabadítóját olymódon, hogy a fiúgyermekeket belefojtatta a Nílusba. Az amálekiták, a filiszteusok és sok más törzs megkísérelte, hogy elpusztítsa Isten népét, de senkinek sem sikerült. Saját bűneik mégis csaknem elpusztították az izráelitákat. Ezeket a bűnöket a Sátán Izráel léte ellen irányuló belső támadásainak nevezhetnénk. Ez az a pont, ahol a sárkány majdnem sikerrel járt. Voltak pillanatok Izráel történetében, amikor maga Isten ismerte el, hogy népe nem jobb, mint azok a nemzetek, amelyeket bűneik miatt ő elpusztított. Olykor Isten tulajdon népe nem volt jobb, mint Sodoma és Gomora. Isten azonban szerette népét. És az Úr hű maradt ígéretéhez, hogy Sion leánya ad majd életet a Fiúnak. Ezért, és tulajdon nevéért Isten megkímélte az asszonyt a sárkány dühétől.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- AMIKOR Ő ELJÖN

"És ha eljön, meggyőzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8).

Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6). Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. Hogy megbocsát, az az Ő kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hű maradhasson önmagához. Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Ő szeretet. Mihelyt Szelleme meggyőzhetett a bűn felől, soha többé nem mondunk ilyet. Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztről tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan. Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! Lelkiismerete ott megnyugodott. A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára. Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. A vele való azonosulásba Krisztusban. A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Ő magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Előkészület az úrvacsorára

"Próbálja meg tehát az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból! " (1 Kor 11, 28)    Az önvizsgálathoz csendességre és időre van szükség. Ehhez a hétköznapok forgatagában nem jutunk hozzá. Időt kell szentelnünk arra, hogy magunkba nézzünk. Mindennap legalább fél órát kellene szakítanunk ehhez. - Azután önmagunkkal szemben is elfogulatlannak és őszintének, igazságosnak kell lennünk. Természetünk szerint mindannyian elnézők vagyunk önmagunkkal szemben és kétféle mértékkel mérünk. A mások hibája súlyosabban esik latba, a mienk felett pedig átsiklunk. Csak a megvilágosodott értelem ismeri fel a saját romlottságát és azt kíméletlenül nevén nevezi, elítéli. Mindenkor imádkozzunk a szemgyógyító írért (Jel 3, 18). Végül az önvizsgálathoz biztos mértékre is szükségünk van. Ezt Isten Igéje nyújtja, amely megismerteti velünk Isten akaratát, megmutatja nekünk Jézus arcát, ami különösen nagy segítség az önismerethez. - Önvizsgálatkor mindenekelőtt ezt kérdezzük meg magunktól: Milyen a szívem Jézus iránt? - "Szeretsz-e engem?" - kérdi tőlünk is az Úr. Ha a szívem kihűlt, vagy ami még rosszabb, lágymeleg, azaz nem tudok elszakadni kedvenc bűneimtől, de még a szennytől és undokságtól sem, akkor bizony a Jézus iránti szeretetem elégtelen. - Tudok-e szeretetből áldozatot hozni, magamat megtagadni, parancsait teljesíteni? Elviselem-e a gúnyt és gyűlöletet iránta való szeretetből? Kész vagyok-e arra, hogy meghaljak érte? - Az úrvacsorában testét kínálja fel, amit halálra adott értem, vérét, amit kiontott értem. Felmérem-e ezt a szeretetet? Éhezik és szomjazik-e szívem az Ő szeretetének ereje után? - Az úrvacsora megerősít a pusztai vándorlásra ebben az életben. Pusztává lett-e már nekem a világ? A mennyei Kánaán-e az én otthonom, célom? Az úrvacsora közösséget teremt. Egy testté, egyetlen megbonthatatlan egységgé kapcsolja össze azokat, akik részesednek benne. Nemcsak az egyénnek ad erőt, hanem a gyülekezetet is eggyé formálja tagjaiban. Élő keresztyéneknek mindig fel kell tenniök ezt a kérdést: Kész vagyok-e arra, hogy mindenkivel egyetértésben és békességben éljek, vagy él még bennem a harag és a keserűség? - Csak ilyen önvizsgálat után menjünk az Ő asztalához, nemcsak egyszer-kétszer egy évben, hanem valahányszor alkalmunk van rá!

Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Engedelmességből áldás

"Ettől a naptól fogva áldást adok" (Hagg 2,19)

Az eljövendő dolgok rejtve vannak előttünk, ez az Ige mégis egy tükör, amelyben láthatjuk a következő éveket. Az Úr így szót: "Ettől a naptól fogva áldást adok."

Érdemes megjegyeznünk, mikor hangzott el először ez az ígéret. Aszály, gabonarozsda, jégeső pusztított mindenfelé, és ennek oka a nép bűne volt. De meglátta Isten, hogy megfenyített népe elkezd engedelmeskedni Igéjének, építi a templomot, ezért mondja ezt: "Attól a naptól kezdve, hogy lerakták az Úr templomának alapját; gondoljátok csak meg! Ettől a naptól fogva áldást adok!" Ha bűnben éltünk, de a Szent Szellem világosságában erre rádöbbentünk és megtagadtuk a bűnt, akkor számíthatunk Isten áldására. Sőt, jótetszését, Szellemét, kegyelmét és a valóság mélyebb kinyilatkoztatását - mind gazdagabban fogjuk megtapasztalni. Hűségünk miatt az emberek részéről talán nagyobb ellenállásba ütközünk majd, de az Úrhoz való kapcsolatunk egyre bensőségesebb lesz és világosabban fogjuk látni, hogy Isten elfogadott minket.

Uram, elhatároztam, hogy hűségesebb leszek Hozzád, nagyobb igyekezettel követem tanításodat és parancsaidat; kérlek ezért a Krisztusért, tedd áldottá az életemet mostantól fogva mindennap. Ámen.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Isten munkája az életünkben

"Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. "(Ézs 35,7)

Ézsaiás próféta is képekkel szemlélteti azt, hogy milyenné vált az ember élete Isten nélkül, és milyen lesz Isten szabadítása után.

Isten nélkül olyan az élet, mint a puszta: kietlen, terméketlen, szikkadt. Érzelmileg is nagyon sivárrá válik sok kapcsolat. Az öröm, a kedvesség, szívesség hiányzik a szívekből. Amikor Isten igéjének az esője megöntöz egy kiszáradt emberi lelket, olyan lesz, mint amikor kivirágzik a sivatag. És tartósan olyan is marad, Jézusi tulajdonságok jelennek meg benne (1-2. v.).

Isten nélkül nagyon erőtlenné válik sokszor az ember. Csüng a keze, rogyadozik a térde, remeg a szíve - írja itt a Biblia. Amikor Isten megszabadítja, elszáll a félelme, látja a célját, bátran halad előre az útján, s még mások terhét is képes hordozni, nemcsak a magáét (3-4. v.).

Isten nélkül sokféle betegség nyomorít meg bennünket, lelkileg is. Nem látunk tisztán, nem halljuk Isten szavát, még egymást sem, nem tudunk egyenesen beszélni, megkeményedett a szívünk... Isten szabadító munkája nyomán a vakok látnak, a siketek hallanak, ujjong a néma nyelve (5-6. v.).

Isten nélkül a szomjhalál fenyeget a pusztában. De az ő csodájaképpen „víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek ott" (6-7. v.). Ez különösen fontos ígéret volt, mert sokan attól való félelmükben nem indultak haza a fogságból, hogy elhullanak az úton víz nélkül. Hisznek-e az emberek Isten ígéretének, hogy átsegíti őket a víz nélkül való helyeken, vagy pedig hitetlenül ott maradnak a fogságban? Akik hittek, hazamentek, akik nem, a fogságban maradtak.

Mi jellemzi pillanatnyilag az életünket? Hol van szükség Isten szabadítására?

Rick Warren-Napi remény-Jót tesz az egészségednek, ha Istenben bízol

„Azt mondtam magamnak: ’Nyugodj meg, az Úr gondot visel rólad.” (Zsolt 116:7, TEV fordítás)

Isten ajándékként adta neked a tested, használati utasítással, a Bibliával együtt. Tartalmazza az összes tudnivalót, amelyre szükséged van ahhoz, hogy vigyázhass magadra és hosszú életet élj.

Az alapokat már tudod: megfelelő táplálkozás, mozgás és a jól megérdemelt pihenés. A négy egészségfaktorból, ma az elsőt fogjuk közelebbről megnézni, amiről lehet, hogy nem gondoltad, hogy fontos a hosszú és jó élethez.

Jót tesz az egészségednek, ha Istenben bízol.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Pb 3:5).

Miért jó az egészségednek, ha bízol Istenben? Mert amikor bízol benne, nem aggódsz. A Zsoltárok 116:7 azt írja,

„Azt mondtam magamnak: ’Nyugodj meg, az Úr gondot visel rólad.’”

Ha igazán bízol Istenben, kevesebb stressz fog érni. A Biblia ezt mondja a Példabeszédek 14:30-ban:

„A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat.”

Nem csak az számít, hogy mit eszel, mit emésztesz, hanem az is, hogy téged mi emészt. Lehet, hogy az életedben jelen van minden szükséges életmeghosszabbító és organikus étel, de ha tele vagy nehezteléssel, aggodalommal, félelemmel, vágyakozással, bűnnel, méreggel, megkeseredettséggel, vagy egyéb érzelmi betegséggel, az megrövidíti az életedet.

Van választási lehetőséged:
• Aggódsz vagy dicsőítesz;
• Imádkozol vagy pánikolsz.

Minél többet imádkozol, annál kevesebbet pánikolsz. Nyugodj meg, mert Isten gondot fog rólad viselni!

Derek Prince - Mérték nélküli szeretet

Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az Ő szeretete az Őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. (Zsoltár 103:11-12.)

Dávid sem csillagász, sem földrajztudós nem volt, hanem minden bizonnyal a Szent Szellem inspirálta. Valamilyen mértékegységet keresve arra, hogy kifejezze Isten szeretetének nagyságát, az egek magasságához hasonlítja azt. Ma jobb helyzetben vagyunk, hogy megértsük ezeknek a szavaknak a jelentőségét mint Dávid, mikor lejegyezte azokat. Csillagászok a galaxisok megszámlálhatatlan millióiról beszélnek, sokkal nagyobbakról, mint a mi naprendszerünk. Olyan tényeket tárnak fel, hogy nincs az az emberi intellektus, ami maradéktalanul képes lenne azokat felfogni. Ugyanez a helyzet Isten szeretetével. Azontúl és afelett, amit véges értelmünk feldolgoz-hatna, határtalan kiterjedése marad, ami a képzelőerőnket meghaladja.

Dávid azzal a képpel folytatja, hogyan bánik Isten a bűneinkkel: „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” Mennyire hálásnak kell lennünk, hogy Dávid nem az észak és dél közti távolságot használta mértékül! Ez ugyanis véges, mérhető távolság, de a kelet-nyugat távolsága végtelen. Nem számít, milyen messze jutunk keletre, mindig lesz előttünk annyi távolság nyugatig, mint mikor elindultunk. Ha irányt váltunk és nyugatra indulunk, ugyanaz a helyzet.

Így bánik Isten a bűneinkkel, ha egyszer már megbocsátott nekünk. Olyan messze veti el tőlünk, hogy többé a közelébe se tudunk kerülni. Milyen bolondság lenne részünkről, ha aggódnánk vagy kárhoztatnánk magunkat amiatt, amit Isten maga tett elérhetetlenné számunkra.

A hit megvallása:
Elfogadom Isten szeretetét annak végtelenségében, és az Ő bűnbocsánatát annak teljességében.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-Vedd körbe az életedet és a gondolataidat az Igével

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre (2 Timóteus 3:16)

Az Ige haszna a gondolkodásmódod megváltozása. Ez az, amit az Úr akar. Arra vágyik, hogy megváltozzon a látásod Őróla, az
emberekről, a világról, és még saját magadról is. Azt akarja, hogy megváltozzon az életfelfogásod. Isten azt akarja, hogy mindenkor helyesen gondolkodj. Ha például félelmeid voltak, akkor Isten azt akarja, hogy hittel és bátorsággal helyettesítsd azt. A 2 Timóteus
1:7-ben azt olvashatjuk, hogy: “Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.”

Isten Igéje a megoldás minden problémára, ezért bíznod kell Isten Igéjének az integritásában (csorbítatlanságában). Isten azért adta Neked az Ő beszédét, hogy a helyes úton, a dicsősége és
igazságossága útján tartson Téged. Azért adta a beszédét, hogy általa életed pályáját győzelemre és sikerre navigálhasd. Az Ézsaiás 30:21-ben ezt olvashatjuk: “És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.” Isten arra törekszik, hogy megváltozzon a gondolkodásmódod, és Igéje által az Ő számodra tervezett csodálatos rendeltetésének útján tartson Téged.

A Róma 12:2-ben azt olvashatjuk, hogy: És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Az elmélkedés az egyik módja a gondolkodásmódod, és –végeredményben – az életed megváltozásának dicsőségről dicsőségre.

Amint tanulmányozod Isten Igéjét, az életed sikerre programozod, és a gondolkodásod Isten szintjéhez emelkedik. Ez azért van, mert az Ige szolgál az életedben. Az Ige segít összhangba hozni az életed és gondolkodásmódod Isten tökéletes akaratával. Az 1 Timóteus 4:15-ben azt olvashatjuk, hogy: “Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt.”(Ezeken a dolgokon elmélkedj, teljesen add
át magad ennek, hogy a profitálásod mindenki számára nyilvánvalóvá váljon.” (KJV) Ahogy alárendeled magad Isten Igéjének, és megengeded,hogy hatalma legyen az életedben, nagy változást fogsz megtapasztalni az életedben – megnövekedett dicsőséget, kiválóságot és a Szellem csodálatos
dolgait.

Ima:
Drága Atyám, köszönöm Igédet, ami átformálja az életem és megújítja a gondolkodásmódom. Amint elmélkedem Igéden a mai napon, az elmém kiváló gondolatokkal telik meg: a győzelem és a
hatalom gondolataival. Jézus nevében, ámen.

Kenneth Hagin : Hálaadásnap!

Adjanak hálát az Úrnak az Ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, és áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az Ő cselekedeteit örvendezéssel!— ZSOLTÁROK 107,21–22.

Az Egyesült Államok alapítóatyái szenteltek egy napot, amelyen minden évben hálát adnak Istennek azokért az áldásokért, amelyekkel megáldotta őket ebben az új világban.

Megáldotta őket szellemileg, és megáldotta őket anyagilag.

Nekünk is hálát kellene adnunk Istennek az életünk szellemi és anyagi áldásaiért, amelyeket Tőle kaptunk. És hálát kellene adnunk Istennek az Ő szerető oltalmazásáért, és rólunk való gondoskodásáért.

A hálaadás ünnepén, nézzük meg Isten Igéjét, hogy meglássuk, mit mond a „hálaadásról“. 

Az Újszövetségben fogjuk megnézni — mivel az új szövetség alatt élünk —, hogy az új szövetség szerint miért adjunk hálát.

Megvallás: Dicsérem az Urat az Ő jóságáért. 
A hálaadásnak áldozatával áldozom és hirdetem az Ő cselekedeteit örvendezéssel. 
Hálát adok Neki az élet szellemi és anyagi áldásaiért. 
Hálát adok Istennek az Ő oltalmáért és gondoskodásáért.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Végezd az evangélista munkáját.      2.Tim. 4,5

Timóteusnak az a feladata, hogy Istennek az Úr Jézusban megjelent idvezítő kegyelméről szóló örömüzenetet vigye az emberekhez. Aki ezt az élethivatást választja, azt meg kellett hogy ragadja az evangélium. Az evangélium nem tanítás vagy ismeret, vagy tudomány, hanem Isten boldogító cselekedete: "Eljegyezlek téged magamnak, bizony hittel jegyezlek el" (Hós. 2,22). Isten műve ez bennünk, amely által az újjászületést, megváltozást, üdvösséget munkálja bennünk a Lélek által. Aki az evangélista munkáját akarja végezni, az hatoljon be Isten Igéjének kincsesházába, hozza napvilágra Isten hűségének aranyát, türelmének drágaköveit, hogy az emberek önként megnyíljanak Isten megmentő irgalma előtt! Egy igazi evangélista nem tehet mást, mint hogy egész életét Isten Igéje szolgálatának szentelje. - Pál apostolt minden lépésénél ez a gondolat vezette: "... csak hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé" (l.Kor. 9,12). Ha valaki emberek vagy angyalok nyelvén beszélne is, de nem akarná, hogy Krisztus szerelmétől megragadva másokat is ehhez a szeretethez vezessen, csak zengő érc és pengő cimbalom lenne szava. Az ember észreveszi azt egy igehirdetőn, hogy kapzsiság, uralkodás és testi kívánságok határozzák-e meg életét, vagy Istennek Jézus Krisztusban megjelent kegyelme. Ha Isten kegyelme győz egy igehirdetőben, akkor annak feladatot ad Isten. Mint egykor Fülöpnek is: -Csatlakozz ehhez a kocsihoz!-kereső lélek ül azon. Az ilyen emberek, -mint a pásztorok Betlehemben- továbbadják a karácsonyi örömhírt nagy boldogan. Olyanok, mint a samáriai asszony (Jn. 4.), aki egy egész falut Jézushoz hívott. Kergethetik, üldözhetik őket, mint az első keresztyéneket (Cse.l 8,4), de nem tesznek mást, mint azok tettek: "szétszóródtak, elmentek és hirdették az Igét".

Isten Isten asztaláról-Varga László

"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében... Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt."      Lukács 15,4-7 A farizeusok, akik betű szerint tartották meg a zsidó hagyományok aprólékos törvényeit, és szóba se álltak azzal, aki nem volt képes azt úgy megtartani, felháborodtak azon, hogy Jézus jól érezte magát megvetett bűnösök társaságában. Ez bizony súlyos hibája mai keresztyén csoportoknak is. "Ha mi megtértünk, vállaljuk a keresztyénség terheit, mit keres köztünk az, aki...", és itt jönnek a kegyetlen ítélkezés összes vádjai. Nincs pogányabb magatartás, mint mikor kinézik a templomból azt, aki először szégyenkezik be oda. Vagy amikor a lelkész nagy nehezen rávette a cigányokat, hogy jöjjenek el a templomba, a gondnok pedig kijelentette: "Vagy ezeket dobja ki innen, vagy mi távozunk!" Pedig "azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett". Hozzám sem úgy jön, mint mintagyermekéhez, hanem mint aki nélküle elveszett lennék. Ha követni akarom, úgy kell a megvetettek közé mennem, ahogy Ő tette: nem bűneik követésével, de nem is ítélkezéssel, hanem megértéssel és szeretettel. Tetszik – nem tetszik, másképp nem lehetek a Övé. Egyházunk megújulása ott kezdődik, ahol a gyülekezet tagjai hívják, a többiek figyelmébe ajánlják, szeretettel fogadják azt, aki soha a lábát se tette be a templomba, vagy éppen ellensége volt az egyháznak. Atyám, nagyon jól tudom, hogy ez az én feladatom is. Te azt is szereted, akit én nem tartok magamhoz méltónak, s ha én nem vállalom vele a közösséget, nem ő marad ki a Te közösségedből, hanem én. Tudom, ilyen esetben éppen az a szeretet hiányzik belőlem, amely egyedül szükséges ahhoz, hogy gyermekeddé lehessek. Add meg nekem, tégy képessé a gyakorlására! Ha pedig én lennék elveszett juhod, adj elég erőt és alázatot, hogy bekéredzkedjem a közösségbe, a ferde szemeket is vállalva, hogy ott veled és rossz, de megváltott népeddel együtt lehessek! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A SZÜLÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 12,1-2 1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. "Várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott." (Jel 12,2) Egyetlen kép felér ezernyi szóval. Ez a kép is 2000 évnyi történelmet summáz. Isten népe, Izráel adott életet a Messiásnak. A Krisztus születése előtti egész történelem ebben az egy formulában összegezhető: a nép sírva kérte a Fiú születését. Nagyon jól tudjuk, hogy a Messiás nemcsak Izráel alkotása volt. Amikor Jézus eredetére gondolunk, mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy ő Izráel méhéből eredt. Izráelé "a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint" (Róm 9,4-5). Tudjuk, hogy Jézus nem csupán ember és izráelita volt ("test szerint"). Azt is el kell mondanunk, hogy mi ő "a Szentlélek szerint" (Róm 1,4). És mint ilyen, ő "Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké" (Róm 9,5). A tény hát tény marad, az ti., hogy Izráel szülte meg a Messiást. Ő a Fiú, és Sion leányának a reménye. Ezért az Ószövetség egésze egyetlen jelképben összegezhető: Isten népének áldott állapotában. De a látomás nemcsak összegezi a történelmet, hanem értelmezi is a történelmet. Isten most megmagyarázza nekünk, hogy miért formálta és tartotta meg ezt az Izráelt. Ez azért volt, mert ennek a népnek kellett életet adnia Krisztusnak. Ez a cél lebegett Isten szeme előtt, amikor elhívta Ábrahámot, hogy ő általa nyerjen áldást a föld minden nemzetsége. Ezért vette őket körül, mintegy kerítéssel, a Mózes révén adott törvénnyel. Megerősítette a Dávidnak adott ígéreteket, a gonosz királyok és az engedetlen nép dacára is, mivel az ő rendíthetetlen irgalmának az volt a célja, hogy megszülessen Dávid nagy Fia. Soha senki nem mondhat egyetlen értelmes szót sem Izráelről, ha elfelejti, hogy Jézus Krisztus ad értelmet Izráel létének. És az Ószövetség egész története egyetlen képben mondható el megfelelően: a vajúdás fájdalmai, a szülés gyötrelme.

Krisztus mindenek felett- BELSŐ SZABADSÁG ÁLTAL GYŐZÜNK

"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36).

Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: "Nem tudom megtenni." A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. A személyiség egyre többet és többet kíván Istenből, ilyennek vagyunk teremtve. Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. De a bűn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bűntől, egyéniségünktől nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté. Isten figyelemre sem méltatja természettől való egyéniségünket szellemi életünk kifejlődésében. Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!" Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt megtennünk. Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!" Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé! "Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t. A Megváltó a bűntől szabadít meg; itt azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel. Erről beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem". Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!" Szabadok legbensőbb lényetekben, szabadok belülről. Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tőle nyerjük az erőt.

Isten műhelyében- Az úrvacsora erősítés a harcra

"A hálaadás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e? "

(1 Kor 10, 16)

Az úri szent vacsora erősítésül szolgál. Valósággal részt nyerünk általa Jézus megdicsőült életéből. Az apostol Izrael pusztai vándorlásával hasonlítja ezt össze. Már akkor "lelki eledel" és "lelki ital" volt ez. A manna és a kősziklából fakadt víz nem természetes úton keletkezett, hanem csodálatos módon, Isten Lelke által. Mennyivel inkább az úrvacsora, ez a csodálatos lelki ajándék. Ha hittel vesszük a kenyeret és a hálaadás poharát, akkor az Úr megdicsőült testében és vérében részesedünk. De hittel való élvezésről és nem átlényegülésről van itt szó. Vagy mégis csupán emlékvacsora ez? Nem maga Jézus mondta-e: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre?" Bizonyos, hogy rá emlékezünk közben; szenvedésére és halálára gondolunk. Maga az úrvacsora átütő módon hirdeti az Úr halálát, mi pedig vallást teszünk benne őróla, aki testét adta, vérét ontotta értünk. De nem csupán emlékezés ez. A Megváltó valósággal megvendégel vele. Az Ő asztalának vagyunk a vendégei. Megdicsőült életének erőit osztja szét közöttünk. Tehát nemcsak lelkileg szolgál javunkra, hanem még testileg is áldásul szolgál. Így is mondhatnánk, hogy mélyebb valónkat a maga egészében befolyásolja, ahol törekvéseink, terveink, egész gondolkodásunk gyökerezik és formálódik (Róma 8, 5). Jézus megdicsőült testének vétele az alapja a mi egykor bekövetkező megdicsőülésünknek is. Mint ahogyan az úrvacsora hittel való vétele által áldott erők áradnak életünkbe, ugyanúgy lehetséges az is, hogy méltatlan használatával a halál erői hatnak ki ránk. Akik tehát nem az övéi és méltatlanul eszik a kenyeret és isszák a bort, vétkeznek az Úr teste és vére ellen és egyben ítéletet esznek és isznak maguknak, mert nem becsülik meg az Úr testét és nem különböztetik azt meg a más, közönséges ételtői. Ennek aztán betegség, talán még korai halál is lehet a következménye. Nem jelenti ez az örök kárhozatot, de könnyelműségük miatt az ilyenek az Úr ítélő, fegyelmező keze alá kerülnek - csak azért, hogy megmeneküljenek az örök kárhozat szörnyűségétől.

Isten ígéreteinek tárháza- Természetfeletti erőt ad

"Azon a napon az Úr oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid. Dávid háza pedig előttük jár, mint Isten, mint az Úr angyala" (Zak 12,8).

Az Úr egyik legjobb módszere az övéi megvédésére az, hogy belsőleg erőssé teszi őket. Az ember így erősebb lesz, mint a kőfal, hite szilárdabb, mint az erődítmények.
Az Úr közülünk még a leggyengébbet is Dávidhoz hasonlóan hőssé tudja tenni. Uram, cselekedd ezt meg velem! Add erődet és tölts meg szent bátorsággal, hogy egyszerű parittyámmal, de benned bízva, szembeszállhassak még az óriással is.
Az Úr még a legerősebb bajnokot is még erősebbé tudja tenni; mert isteni erővel ruházza fel, természetfeletti erővel.
Uram, cselekedd meg ezt legjobb vezetőinkkel. Mutasd meg, mire vagy képes: emeld hűséges munkásaidat a kegyelem és a szentség természetfeletti magaslatára.
Uram, kérlek, végy szállást gyermekeidben, hogy egyre hasonlóbbá legyenek hozzád. Erősítsd őket szent erőddel, hogy hasonlókká váljanak azokhoz a bölcsekhez, akik Isten trónját körülveszik. Teljesítsd be ezt az ígéretedet egész mai Gyülekezeteden ezen a mai napon az Úr Jézusért kérlek! Ámen.

Spurgeon-

Napi áhítat- Elhívottak, hűségesek

Hét témája: A hívő jellem

Olvasmány: Jel 17,1–14                    

Bárki képes felismeri a belső elhívását, küldetését. De csak akik hűségesek is hozzá, azok lesznek győztesek.

„Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói”. És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: „A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja”. Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam. Ezt mondta nekem az angyal: „Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik. Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek”.”
Magyarázat

A mára előírt igeszakasz utolsó versére kellene összpontosítanunk! – A „Jelenések tizenhét” az apokaliptikus irodalom egyik legnehezebb része, főleg nekünk, „laikusoknak”. Nyeg­le sarlatánok a kisujjukból kirázzák a fejezetben rejlő titokzatos „asszony” megfejtését. Mi azonban ma is imádkozni szeretnénk, vagy­is megerősödni hitünkben és keresztény jellemünkben a Bibliánk mellett.
Kik azok, akiket a Bárány befedez legyőzhetetlen igazságának a palástjával? Amikor majd jönnek az emberfeletti próbáltatások. – Ezek az elhívottak, a kiválasztottak. Akik mindvégig hűségesnek bizonyultak.
Csendesedjünk hát el! – Szól hozzád Jézus, vagy meg is szólít? Hallgatod őt, vagy meg is hallod szavát? Jársz-kelsz negédesen Krisztus közelében, vagy ő csakugyan benned él, te pedig őbenne? Szereted olvasni-hallani beszédét, mert neki „annyira igaza van!”, vagy készen állsz engedelmeskedni is neki? Emlékszel arra a bizonyos vendégre, akinek nem volt menyegzői ruhája? Ott volt ő a meghívottak között – elmosódva –, de nem volt elhívott igazán a Szentlélek által.
És a hűség a másik imatémánk. – Megtérésed idején annyira boldog és buzgó voltál, hogy szinte repültél! Valaki azonban csendben ezt mondja ma reggel: „De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet!” Ezek Jézus szavai (Jel 2,4). Megalázod magad, vagy legyintesz csak és futsz tovább?
(Gerzsenyi Sándor)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Ki mennyit lát?

"Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! "

(2Kir 6,16-17)

Egy időben az arámok gyakran megtámadták Izraelt, de Izrael királya Elizeus próféta tanácsára mindig ott várta őket, ahol titokban támadni akartak. Az arám király ezért megparancsolta, hogy fogják el Elizeust. Éjjel körülvették a várost, ahol éppen tartózkodott, s amikor a szolgája ezt reggel meglátta, megrémült. Elizeus imádságára azonban megnyílt a szeme, és meglátta, hogy az ellenséges katonák és őközöttük egy védőgyűrű van, Isten megvédte szolgáját. Viszont az ellenség büntetése az lett, hogy elveszítették látásukat, és el lehetett vezetni őket.

Van, aki a láthatókat sem látja. Nem is mindig orvosi értelemben vakul meg, hanem elbizakodottságában vagy félelmében nem tudja felismerni a helyzetet, megmámorosodik valamitől, megszédül a sikertől, elvakult lesz, mert könnyelmű, vagy egyszerűen nem vesz észre másokat, még a hozzá legközelebb állókat sem.

Van, aki csak a láthatókat veszi számításba, de nem számol a láthatatlanokkal. Az arámok (és sokan ma is) csak racionális tényezőkkel számoltak, nem gondoltak arra, hogy Isten meghiúsíthatja haditervüket. Elizeus szolgája is először csak az ellenséget látta, de az Isten által küldött védelmet nem.

És vannak, akik ugyanolyan komolyan veszik a valóság láthatatlan részét, mint a láthatót. Elizeus is pontosan látta a veszedelmet, de tudta, hogy Isten meg fogja őket védeni. Tudta, hogy tehetetlen ebben a helyzetben, de azt is, hogy nem védtelen. Ezt a látást nevezi a Biblia hitnek. Ábrahám közel százéves, és még nincs gyermeke, de „hitében erős volt", és várta, hogy Isten teljesíti ígéretét. Dávid sem csupán Góliát méreteit látta, hanem Isten hatalmát is.

A teljes valóságon az tájékozódik, s az jut el helyes következtetésekre, aki a láthatatlanokkal, Isten létével és igéjével is számol.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Első törvényszéki védekezésem alkalmával senki sem állt mellettem, sőt valamennyien elhagytak engem, ne számíttassék be nékik.      2.Tim. 4,61

Így ír Pál Rómából. Több mint kétévi fogvatartás után került sor törvényszéki kihallgatására, Néró császár által. A zsidók között sok ellensége volt Pálnak, akik a halálát kívánták. Milyen fontos lett volna, hogy hű keresztyének bátran kiálljanak mellette, és tanúsítsák ártatlanságát és erkölcsi tisztaságát! Sok ilyen keresztyén volt pedig Rómában. Érkezésekor több órai járóföldre elébe mentek. Ők meg voltak győződve Pál ártatlanságáról. Az őszinte szeretet sem hiányzott belőlük, de a bátorság annál inkább. Egyeseknél bizonyára megszólalt a belső hang: Vallj színt! Lépj fel az igazság mellett! Ott volt azonban a befolyásos zsidóság hatalma! Aki Pál mellett kiállt, ezek haragját vonta magára. Minden keresztyén hátat fordított Pálnak, senki sem állt mellé. Ez nagyon fájt neki. Aki már átélte, hogy barátja cserbenhagyta, az tudja, milyen fájdalom ez. És Pál? Nem engedi, hogy a keserűség erőt vegyen rajta. Nem szidja lelkében a római testvérek gyávaságát. Csak így szól enyhén: "Ne számíttassék be nékik". Nagy győzelem volt ez, mely megóvta őt a szeretetlenségtől. S ki segített rajta? A szomorúság mellett áldott megtapasztalása volt. Amikor mindenki hűtlen lett hozzá, átélte Jézus hűségét: "de az Úr mellém állt". Ez segítette Pált ahhoz, hogy győzzön minden keserűségén, s új bátorságot adott neki igehirdetői szolgálata elvégzésére. Az emberek nélkülözhetők. Csak egy valaki nélkülözhetetlen. A hitnek minden bizodalmat le kell vetkőznie, amit nem Istenbe vetett, így nyer győzelmet.

Isten asztaláról-Varga László-

 "Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat." 1Mózes 2,25

Sokkal többről van itt szó, mint a test mezítelensége. Az Isten kezéből frissen, tökéletes ártatlanságban kikerülő embernek nincs takargatni-, titkolni-, szégyellnivalója. Milyen csodálatos megfogalmazása ez az ember teremtett bűntelenségének! Két egymásra utalt ember nyugodtan néz egymás szemébe. Nem fél attól, hogy jaj, mi lenne, ha a társam belelátna a gondolataimba, az emlékeimbe, a vágyaimba. Egyszer autóstoppal utazva hallgattam, ahogy a vezető csábítgatta nőutasait. Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni? Elkomolyodott, bevallotta, éppen most válik a felesége az ilyen dolgok miatt, nem tudja, mi lesz a gyerekeivel. És megérte? – kérdeztem. Csak sóhajtott: Nem, de így szoktam meg. Mernénk ezzel a bibliai mezítelenséggel állni családunk, barátaink elé? Gondoljuk és köszönjük meg: ilyennek, ilyen ártatlannak, lelkünk, gondolataink, vágyaink ilyen mezítelenségére teremtett Isten. Mivé tettük bizalmának ezt a csodáját?

Uram, köszönöm, hogy úgy teremtettél, hogy arra rendeltél, hogy ilyen őszinteséggel, lelkemnek ilyen mezítelen tisztaságával álljak eléd és embertársaim elé. Bűnbánattal vallom, nem vagyok rá képes. De segíts, hogy előtted és önmagam előtt hazugság nélkül állhassak meg, ne próbáljam takargatni magam. És segíts, hogy legalább a házasságom legyen ilyen tiszta, legalább otthon ne kelljen hazudnom, legalább ott lehessek mindig őszinte, s ne takargassam szégyellni való dolgaimat amúgy is átlátszó fügefalevelekkel. Áldd meg otthonomat, magamat és házastársamat is igazi őszinteséggel, a szeretet tisztaságával, hogy képesek legyünk ezt a csodás ajándékodat romlatlanul adni tovább gyermekeinknek! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A TÜNDÖKLŐ ASSZONY

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 11,15-12,1 15 A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: "A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké". 16 Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent, 17 és így szóltak: "Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz. 18 Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet." 19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt. 1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona;  "Nagy jel is tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona." (Jel 12,1) Egy új látomás jelenik meg Jánosnak. A látomás az egész történelmet felöleli egy rövid képsorban. És ez a látomás megmagyarázza az egész történelmet azoknak, akik hallják és hiszik az Igét. Az asszony Istennek a világ kezdetétől fogva annak végéig létező népét jelképezi. Nagy a dicsősége ennek a népnek. A hold sarlója zsámolyául szolgál, a nap az ő ragyogó palástja, a csillagok pedig fejének koronája. A napot, a holdat és a csillagokat valamikor istenként tisztelték földünk lakói. Valójában még ma is milliók hódolnak babonásan ezek előtt az égitestek előtt. Isten azonban azt mondja e kép segítségével, hogy a nap, a hold és a csillagok csak díszei az ő szeretett népének. A múltban az emberek hosszú időn át vitatkoztak arról, hogy vajon a Nap vagy a Föld-e a világmindenség középpontja. A Föld forog-e a Nap körül, vagy pedig a Nap a Föld körül? Most Isten így szól: "Az én tulajdon népem alkotja a világmindenség középpontját. Minden körülöttük kering." Amikor az űrhajósok először szálltak le a Holdra, némely egyszerű keresztyén ember végiggondolta a dolgot, és kijelentette, hogy az ember ezzel átlépte a neki rendelt határokat. Azt gondolták, hogy a Hold annyira Isten birodalma, hogy az embernek nem lenne szabad érintenie azt, arra elhelyeznie tudományos felszerelését, vagy kísérleteket folytatnia azzal. Isten azonban így szól: "Az én szeretett népem az én szent tulajdonom, és az én népem alkotja az én szent birodalmamat. Jaj annak, aki erőszakot alkalmaz vele szemben! Ami a Holdat illeti, az csak az ő zsámolya." Ennyire fontosak Isten gyermekei mennyei Atyjuknak, aki a világmindenség Ura is. Isten kijelenti, hogy ezek az ő bárányhoz hasonló gyermekei a "só", amely nélkül a föld megromlana, és hogy ők a "világosság", olyannyira, hogy sötétség ereszkedne a Földre, ha az ő népét eltávolítanák innen. Még azt is kijelenti, hogy az ő népe a történelem megértésének kulcsául szolgál. Az asszony fontosságának a további magyarázatát az asszony fiában kell megtalálnunk, aki az ő Ura is.

Krisztus mindenek felett- AZ ÖRÖK CÉL

"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1Móz 22,15-19).

Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát. "Célom Isten maga..., minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton" azt jelenti, hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a célhoz vezet. Amikor Isten szól - és Ő a bennem lévő természetéhez szól -, akkor már nincs többé lehetőség a kérdezősködésre: annak egyetlen következménye az azonnali engedelmesség. Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor egyszerűen megyek. Ha Ő azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem, ha ő azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor bízom. Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten természete. Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Ő lénye határozza meg, hanem az enyém. "Mert én hitvány s földhözragadt vagyok, Azért nem látom utad magasabbnak..." Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten! Addig nem lehet valóságos Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtől szembe nem állok vele, de akkor tudom, hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak Te!" Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét. Háromszázhatvanötször elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen meglátjuk, mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben engedelmeskedtünk neki és az Ő lénye azonnal megnyílt előttünk. "Isten minden ígérete Őbenne lett igen és Őáltala ámen" (2Kor 1,20). Engedelmességből születik az "igen". Amikor életünk engedelmességével mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.

Isten műhelyében-Szörnyű csalódás

"Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? " (Máté 22, 12)    Ez a megrázó Ige éppen a kegyesekre vonatkozik. A király "barátom"-nak szólítja, tehát azok közül való volt. Velük akarta ünnepelni a "menyegzőt", de ennél hiányzott a legfontosabb: a menyegzői ruha. Ez pedig Krisztus, akibe felöltözünk (Róma 13, 14). A menyegzői ruha ünnepi ruha, Isten gyermekei ünneplő nép. A panaszkodás, kritizálás, zúgolódás, elégedetlenség, kicsinyes gondok és a földiekben való turkálás pontosan ellentéte az ünnepi magatartásnak. A hála, dicséret és imádat ünneplő emberekké tesz minket a hétköznapokban is. Igen sokan vannak, akik ezt a ruhát sohasem teszik igazán magukévá. Isten népéhez akarnak tartozni, de régi életüket sohasem számolják fel teljesen. Isten gyermekeinek nevezik magukat, de nem azok, mert az Úr sohasem tudott bennük lakozást venni, nem volt alapos megtérésük. "Hogyan kerültél ide?" Egyszerűen becsempészted magad? Nem volt életközösséged Krisztussal, mégis elhitetted magaddal és mások is veled, hogy Isten gyermeke vagy? Mindez csak vallásos formaság volt. Kölcsönvetted, elméletileg megtanultad, de nem felülről plántálták beléd. Mondogattad, hogy "Uram! Uram!", de ezt a dicsőséges nevet nem a Szentlélek írta be a szívedbe. Fenntartottad az istenfélő élet látszatát, de hiányzott annak ereje. Kegyes fátyol leplezte régi, gonosz lényedet. Kegyes csalásban éltél. Becsaphatjuk magunkat, még az embereket is, de Istent soha. Előtte nem állhat meg a kegyes látszat. Lehull az álarc. "Az pedig hallgatott." Máskor kegyes szólamokkal jól kivágta magát és kedvező fénybe állította személyét. De ennek most már vége. "Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külső sötétségre!" - hangzik a király rendelkezése. Szörnyű ítélet vár minden hamis és képmutató emberre. Nincs szó ennek az embernek gonosz tetteiről, de soha nem ragyoghatta át az igazság fénye, ezért valóban a sötétséghez tartozik. Tulajdonképpen már régóta megkötözte őt a bűn és a saját énje. - Nem az istentelenek kapják a legsúlyosabb ítéletet, hanem azok, akik a király barátai akartak lenni, de soha nem fogadták el az Ő lelkületét. A király "barátom"-nak nevezi, de éppen ez teszi súlyossá bűnét. Annak akart látszani, aki nem volt - ez a legítéletesebb, legszörnyűbb dolog.

Isten ígéreteinek tárháza- Fenyít, de nem hagy el soha

"Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét" (Zsolt 94,14)

Bizony, egyet sem vet el közülünk. Az emberek között mindig vannak kivetettek, Istennél soha. Az Ő kiválasztása megmásíthatatlan és szeretete örök. Senki sem talál olyan embert, akit Isten elhagyott volna, miután kijelentette magát neki, és az Krisztust Megváltójaként elfogadta.

A zsoltáros meg akarja vidámítani a megszomorodottak szívét ezzel a nagy igazsággal. Isten megfenyíti ugyan az övéit, de soha nem hagyja el őket. A törvény és a vessző által Isten nevel bennünket. Nevelése gyümölcse az, ha szellemünk megnyugszik, elménk kijózanodik és nagy békesség tölt el minket. Az istenteleneket magukra hagyja, hadd ássák a vermet, hogy végül a saját vesztükre beleessenek. Az istenfélőket viszont iskolába küldi az Úr, hogy előkészítse őket az odaát váró dicsőséges rendeltetésükre. Eljön az ítélet, hogy végezzen a lázadókkal, és elégtételt szerezzen az istenfélőknek. Ezért viseljük nyugodt alázattal a fegyelmezés vesszejének csapásait; nem a haragvó, hanem a nagyon szerető Isten csapásai azok.

Tisztogass bár bajjal olykor engemet,
kegyelmeddel szenteld szenvedésemet;
bár e test erőtlen, te oltárodon
keserű pohárral, hittel áldozom.