Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Őszinte vágyakozás az élet után

,,Aki szomjúhozik, jöjjön el és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.,,-(Jelenések 22, 17)

„Aki szomjúhozik." A szomjúság csillapíthatatlan vágy, mely parancsoló módon kielégítést követel. Alig van elviselhetetlenebb az égetõ szomjúságnál. Lelkünkben is ilyen leküzdhetetlen vágyakozásnak kell lennie az Istenbõl eredõ élet után. De csak a bűntudat alatt kezd a lélek enyhülésért kiáltani Krisztusban.

„Aki szomjúhozik, jöjjön el." Ez az utolsó hívó szó Jézus szájából Bibliánkban. A királyok Királyának hívását ember nem utasíthatja vissza. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák Isten igazságát. Nincs rettenetesebb, mint a telítettség, a csömör. A belsõ sorvadás biztos jele ez és a lelki halál útján az elsõ állomás.

„És aki akarja, vegye az élet vizét." Teljes akarásra van szükség. Jóllehet sokan szeretnének az életük végén az üdvösség birtokában kimenni e világból, de nem akarják azt most és ma. Inkább csak kegyes vágy, mint akarás van bennük. Gyakran találkozhatunk olyan keresõ lelkekkel, akik akarják Jézust, de a világot is, a földi dolgokat is. Ilyenkor nem is olyan egyszerû világosan felismernünk, mit is akarunk lényünk legmélyén. Egészen õszinte emberek gyakran elismerik, hogy akarásuk alapjában véve nem teljes. Mert ha valaki egészen akarja Jézust és semmi mást, akkor már nyert az ügye. - Törekedj arra, hogy akarásod szilárd és teljes legyen. Isten „munkálja az akarást", de csak azokban, akik õszintén bevallják nem-akarásukat. Bizonyos mértékig az üdvösség az ember akaratának függvénye: „aki akarja, vegye..." Az Úr ismeri az ember szívét. Tudja, milyen nehezen szánja rá magát arra, hogy gyermekként vegyen, elfogadjon. Ezért teszi hozzá ezt is: „ingyen".

A saját érdem rögeszméje mélyen benne gyökerezik a szívekben. Mindenbõl, még az imádságból is érdemet farag magának az ember s úgy gondolja, hogy ezáltal Istent majd mozgásba hozza. Pedig helyesen nézve az imádság csupán kinyújtott kéz, mely hittel megragadja azt, amit az isteni irgalom nekünk szánt. - Az „ingyen" szócska drága vigasztalást rejt magában. Isten ajándékát mindenki megkaphatja, aki õszintén akarja. De ez súlyos felelõsséget is helyez ránk. Senki sem mondhatja, hogy túl magas, számomra elérhetetlen volt az ár. Az isteni élet ingyen a tied, csak valóban akard azt.

Biblia-Ige- Apostolok Cselekedetei 13. rész 38. verstől

38. Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
39. És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
40. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
41. Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
42. Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
43. Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44. A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
45. Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
46. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.
47. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
48. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.
49. Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
50. A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
51. Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
52. A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.

Hogyan vegyük a gyógyulást Jézus Krisztusban? - Németh Sándor igehirdetése

Ádám és leszármazottai a bűnbeesés következtében ki lettek szolgáltatva a betegségek, fájdalmak és szenvedések minden formájának, melyek az ember ellenségei. Isten megváltó tervének, üdvözítő munkájának célja, hogy visszafordítsa mindazokat a folyamatokat, amelyek a bűnbeesés után indultak el az emberiség történetében. Már az Ószövetségben kijelentette magáról, hogy minden betegségre vonatkozóan megvan benne a gyógyító képesség. Ha azt szeretnénk, hogy az Úr gyógyítóként legyen jelen az életünkben, illetve védelmezze az egészségünket, akkor ennek fontos feltétele az Isten beszédére való figyelem, a szavára való hallgatás, valamint az Isten Igéjének megfelelő cselekvés és beszéd.

Elhangzott igék:

Apostolok Cselekedetei 3,1-8
II. Mózes könyve 15,25
1 Péter levél 2,24
János Evangéliuma 4,24
1 Korinthus levél 2,14
Efézus levél 1,17-18
Zsidó levél 11,26-27
Zsidó levél 11,1
2 Korintus levél 4,18
Róma levél 10,17
Zsidó levél 4,12

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ezt mondta az Isten Noénak: Csinálj magadnak bárkát gófer fából... És úgy cselekedett Noé, amint parancsolta néki Isten, mindent akképpen cselekedett.      l.Móz. 6,14,22

Micsoda nevetés törhetett ki a világban, amikor Noé, ez a "különcködő szent" a szárazföldön egy rettenetes nagy hajó építésébe kezdett! Ha újságok lettek volna abban az időben, bizonyára csúfolódó cikkek jelentek volna meg a kegyesek legújabb elmebetegségéről. De Noé, Isten embere, aki egyedül járt Istennel az elfordult és elvetemült nemzetségben, csendben tovább építette bárkáját a csúfolódás és gúnyolódás ellenére. Hogy gyötörhették rokonai, szomszédai és ismerősei, ennek a szerintük értelmetlennek tűnő munkának a láttán! Az egész világ, aki csak hallott róla, nagy és kicsi, gazdag és szegény, tudós és tudatlan, mindnyájan egyetértettek abban, hogy Noénak elment az esze. Pedig mégis Noé volt az egyetlen értelmes ember akkor azok között, akik őt bolondnak tartották. Mit válaszolt ő csúfolódásukra? Semmit! Hallgatott és építette tovább bárkáját. Értelmi aggályaikról úgysem tudta volna lebeszélni őket. Az igazi keresztyéneket, akik teljes komolysággal veszik az Úr Jézus követését, manapság is mint a világtól idegen lényeket kigúnyolják. Bolondoknak tartják őket. Ők is úgy vannak, mint Noé: eltűrve a gúnyt, csendesen munkálkodnak tovább, ahogyan Isten nekik megparancsolta. A legnehezebb órákat azzal okozhatta a Sátán Noénak, amikor azt sugallta neki, hogy minden, amit csinál, csak önáltatás. Saját ötletét összetéveszti Isten szavával. De Noé nem hagyta magát félrevezetni. Mindent megtett, amit az Úr parancsolt neki, s így csodálatosan igazolódott munkája Istentől. Eljött az óra, amikor csúfolódói őt, a "bolondot" jajkiáltások között az egyetlen "okosnak" ismerték el. Maradjon Noé a példaképünk!

Varga László: Isten asztaláról

"Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal."      Példabeszédek 21,19

Azt mondják, ma egészen más a nők helyzete és a családok élete, mint a régi időkben, amikor a nőket elnyomták, valóságos rabszolgaságban éltek, semmi joguk nem volt. Ma bezzeg szabadok, egyenjogúak, boldogok. Kedves testvérem, hány ismerősödre ismersz rá keserűen elmosolyodva, amikor ezt az igét olvasod? Remélem, nem önmagadra? Az emberi természet akkor is ugyanaz volt, a zsémbesség és bosszúság sem változott. A papucsférjek sorsa akkor sem volt különb. Akkor is éppen úgy nevettek rajtuk mások, akik talán ugyanazt az igát húzták, de éppen a többiek kinevetésével próbálták eltakarni a maguk hasonló nyomorúságát. Nem jó megvetni a régieket, nem érdemes dicsekedni mai világunk nagyszerűségével. Igaz, akkor nem utaztak a Holdra, de otthon csak az volt boldog, aki ma, aki családi életét is Isten törvénye szerint tudta irányítani, szeretetben és egyetértésben. A zsémbes és bosszús asszonyok pedig mosolyoghatnak e szavakon, de próbáljanak úgy megváltozni, hogy másoknak véletlenül se jusson ez az ige eszükbe, ha velük találkoznak.

Jó Istenünk, add, hogy ezek a mindennapra érvényes igék Szentlelked erejével tudják megváltoztatni azok életét, akik elé tükröt tartanak. Te azért adtad a családot, hogy boldoggá tedd általa az embereket, akiket mint egymáshoz illőket vezet egymás mellé a Te jó rendelésed. Tudjuk, amelyik családban naponta szól igéd, ott nem lesz zsémbesség, bosszúság, emiatti elkeseredés. Adj nekünk boldog, istenfélő családokat, s bennük kiegyensúlyozott, egymásnak szolgáló, a Te törvényed szerint alakuló életet! Áldd meg az én családomat is tiszta szeretettel, békességgel, közös gondokkal és közös eredményekkel! Soha ne kelljen magunkra venni mai igénk tanítását! Őrizz meg attól, hogy inkább a pusztába kívánkozzunk, mint egymás mellé! Áldásodat kérjük magunkra, családunkra, egész életünkre. Ámen.

Krisztus mindenek felett- GONDOLJ ARRA, AMIRE ISTEN EMLÉKEZIK

"Emlékezem... gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére..." (Jer 2,2). Mindig olyan kényszer nélkül kedves vagyok-e Istenhez, amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen kedves hozzám? Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten szívét, vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom? Nem lehet öröm abban a lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek. Nagy dolog elgondolni, hogy Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7). Mennyi kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten? Neve jó hírét hirdette-e az életem? Isten így szól népéhez: "Ti már nem szerettek engem, de én visszagondolok azokra az időkre, amikor még szerettetek." "Emlékezem mátkaságod szeretetére!" Betölt-e a Jézus Krisztus iránti túláradó szeretet most is, mint kezdetben, amikor a magam útját is elhagytam, csakhogy bebizonyítsam neki odaadásomat? Úgy talál-e rám ma Ő, a régi időkre emlékezve, amikor rajta kívül senki mással nem törődtem? Így van-e most is, vagy csak bölcselkedem afelett, hogyan szeressük Őt? Szeretem-e Őt annyira, hogy már nem számít, hova megyek? Vagy csak a tekintélyemet féltem, amivel "tartoznak" nekem és azt méregetem, hogy mennyi szolgálatra kötelezhetnek? Ha arra gondolva, amire Isten emlékezik, felfedezem, hogy Ő már nem az nekem, aki egykor volt: akkor hadd hasson ez reám megszégyenítően és megalázóan, mert ez a szégyenkezés Isten szerint való szomorúsággá lesz, amely megbánhatatlan megtérést szerez.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Őszinte vágyakozás az élet után

"Aki szomjúhozik, jöjjön el és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. "

(Jelenések 22, 17)

"Aki szomjúhozik." A szomjúság csillapíthatatlan vágy, mely parancsoló módon kielégítést követel. Alig van elviselhetetlenebb az égető szomjúságnál. Lelkünkben is ilyen leküzdhetetlen vágyakozásnak kell lennie az Istenből eredő élet után. De csak a bűntudat alatt kezd a lélek enyhülésért kiáltani Krisztusban. "Aki szomjúhozik, jöjjön el." Ez az utolsó hívó szó Jézus szájából Bibliánkban. A királyok Királyának hívását ember nem utasíthatja vissza. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák Isten igazságát. Nincs rettenetesebb, mint a telítettség, a csömör. A belső sorvadás biztos jele ez és a lelki halál útján az első állomás. "És aki akarja, vegye az élet vizét." Teljes akarásra van szükség. Jóllehet sokan szeretnének az életük végén az üdvösség birtokában kimenni e világból, de nem akarják azt most és ma. Inkább csak kegyes vágy, mint akarás van bennük. Gyakran találkozhatunk olyan kereső lelkekkel, akik akarják Jézust, de a világot is, a földi dolgokat is. Ilyenkor nem is olyan egyszerű világosan felismernünk, mit is akarunk lényünk legmélyén. Egészen őszinte emberek gyakran elismerik, hogy akarásuk alapjában véve nem teljes. Mert ha valaki egészen akarja Jézust és semmi mást, akkor már nyert az ügye. - Törekedj arra, hogy akarásod szilárd és teljes legyen. Isten "munkálja az akarást", de csak azokban, akik őszintén bevallják nem-akarásukat. Bizonyos mértékig az üdvösség az ember akaratának függvénye: "aki akarja, vegye..." Az Úr ismeri az ember szívét. Tudja, milyen nehezen szánja rá magát arra, hogy gyermekként vegyen, elfogadjon. Ezért teszi hozzá ezt is: "ingyen". A saját érdem rögeszméje mélyen benne gyökerezik a szívekben. Mindenből, még az imádságból is érdemet farag magának az ember s úgy gondolja, hogy ezáltal Istent majd mozgásba hozza. Pedig helyesen nézve az imádság csupán kinyújtott kéz, mely hittel megragadja azt, amit az isteni irgalom nekünk szánt. - Az "ingyen" szócska drága vigasztalást rejt magában. Isten ajándékát mindenki megkaphatja, aki őszintén akarja. De ez súlyos felelősséget is helyez ránk. Senki sem mondhatja, hogy túl magas, számomra elérhetetlen volt az ár. Az isteni élet ingyen a tied, csak valóban akard azt.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten ellenségei térdet hajtanak

"Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr" (2Móz 7,5)

A hitetlen világ nehezen tanítható. Egyiptom nem ismeri az élő Urat, ezért mer bálványokat felállítani, sőt még azt is meg merészeli kérdezni: "Kicsoda az Úr?" De az Úr megtöri a gőgös szívűeket, akár akarják, akár nem. Mikor ítélete mennydörög fejük felett, és elsötétíti egüket, elpusztítja termésüket, megöli fiaikat, akkor megsejtenek valamit Isten hatalmából. Ezután is lesznek mindig olyan események a földön, amelyek térdre kényszerítik majd a hitetlenkedőket. Ezért ne háborodjunk fel káromlásaikon, mert az Úrnak gondja van arra, hogy nevének dicsőséget szerezzen. Ő ezt nagy hatalommal meg is teszi. Népének megszabadítása egy másik hatalmas eszköz volt, amellyel Isten tudtára adta Egyiptomnak, hogy Jahve, Izráel Istene, az élő és igaz Isten. Egyetlen izráelita sem halt meg a tíz csapás során, egy sem fulladt bele a Vörös-tengerbe. A választottak szabadulása és az igaz hívők megdicsőülése Isten legmegrögzöttebb ellenségével is elismerteti majd, hogy egyedül az Isten az Úr. Ó, bárcsak ilyen meggyőző erő kísérné a Szent Szellem által az evangélium hirdetését szerte a világon, míg minden nép meg nem hajlik Krisztus nevére, és Urának nem nevezi Őt!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És így az egész Izráel megtartatik.” (Róma 11,25)

Midőn egykor Mózes a Vörös tengernél az Úrnak éneket mondott, ama hálaénekből az afölötti öröm tört elő, hogy az egész Izráel megmentetett. A védő vízfalakról egyetlen habcsepp sem esett le mindaddig, míg Isten Izráele közül a legutolsó is a hullámokon túl száraz talajra nem lépett. 

Alighogy ez megtörtént, a habzó hullámok ismét visszatértek régi helyükre; de egy szempillantással sem hamarább. „Irgalmasságodból hordoztad népedet, megszabadítottál.” Az idők végén, midőn az elválasztottak fogják énekelni Mózesnek, az Isten szolgájának és a Báránynak énekét, akkor ez lesz Jézus legnagyobb diadala. „Akiket nékem adtál, én megőriztem és egy is azok közül el nem veszett.” A mennyben nincs üres hely.

„Isten trónja körül állnak,
Mind a megváltottak,
Hálát, magasztalást hoznak
Hogy kegyhez juthattak.”

Amennyit Isten elválasztott, amennyit Krisztus kibékített, amennyit a Szentlélek elhívott, amennyi az Úr Jézusban hívővé lett, azok mind szerencsésen át fognak jutni a nyomorúság tengerén. 

Még nem érte el mind a biztos kikötőt:

„Némely szív már odafenn, Némely még utazik.”

A sereg elővédje már elérte a partot. Mi most megyünk át a mélységen; ma követjük vezérünket, nyomába lépve a tenger közepébe. De legyünk nyugodtak: az utóvég is mihamarabb oda jut, ahol most az elővéd van; nemsokára az elválasztottak közül az utolsó is átjut a mélységen, s akkor felzendül a messze hangzó győzelmi ének, amikor valamennyi biztonságban lesz. De mi lenne, ha csak egy is elveszne a kiválasztottak közül! Az a megváltottak énekében egy örökös rossz hang lenne, a paradicsom hárfája húrjainak el kellene pattanniuk, hogy soha többé hangot nem adhatnának!

„Hogyha minden össze is dől, Bírom az Úr nagy kegyét, Ki tartja ígéretét.”

KENNETH COPELAND- Békesség az otthonunkban!

,,Mert ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz cselekedet is van.,,– Jakab 3: 16.

Észrevetted, hogy otthon a legkönnyebb én-központúnak lenni? Valami arra késztet bennünket, hogy másokkal kedvesen viselkedjünk, de a családunk körében meg vagyunk kísértve, hogy több önzést engedjünk meg magunknak – mintha ott nem számítana annyira.

Mielőtt keresztény lettem, udvariasabb és kedvesebb voltam a barátaimhoz, mint a saját családomhoz. Követelőzőbb voltam és kevésbé engedékeny a hozzám legközelebb állók iránt, mint mások iránt. Miután elfogadtam Jézust életem Urának, felismertem, hogy ennek meg kell változnia. Gloria és én kezdtük megérteni az Igéből, milyen fontos az összhang a családunkban. Megtanultuk, hogy ha meg akarjuk tapasztalni az életünkben a közös akarat erejét (lásd a Máté 18: 19-et), akkor nem engedhetjük meg a viszálykodást egymás között. A viszálykodás rést üt a hit pajzsán, megakadályozza az ima eredményességét, és a bensődbe hívja a sátánt és a csapatát. Megbénítja Isten erejét az életedben.

Ne engedd meg, hogy az ellenség a saját bejárati ajtódnál megállítson azáltal, hogy utat engedsz a viszálykodásnak az otthonodban. Ha így teszel, máshol sem jelentesz veszélyt számára. Hozd működésbe az összhang erejét a családodban.

Tökéld ezt el!

Igei olvasmány: Filippi 2: 1-13

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Isten imádása

"...mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Mt 6,13)

A kétszer három kérés ebbe a keretbe van foglalva. Az indítás a gyermek őszinte bizalma: mi Atyánk. A befejezés az érett felnőtt bizonyossága, aki tudja, kihez imádkozott: tied az ország, a hatalom és a dicsőség. A kisgyerek és a tapasztalt felnőtt együtt van jelen a hívő emberben.
Elfogytak a kérések, de nem ér véget az imádság. Miért? Mert Isten gyermeke még szeretne időzni Atyja előtt. Ahogyan egy kisgyerek mondta egyszer apjának: nem kérek most semmit, csak szeretném nézni, hogyan dolgozol. Nem kérek semmit, csak szeretnélek jobban megismerni.

Te kellesz, Atyám, nemcsak az ajándékaid. És közben hátha lesz egy szavad hozzám.
Erre mondja a zsoltár: „Gyönyörködj az Úrban..." (Zsolt 37,4)

Olyan ritkán szánunk erre időt. Pedig a mennyben csak ebből áll majd az üdvözültek imádsága: imádni a Mindenhatót. Engedjük, hogy néha már itt kapjunk ízelítőt, előleget a menny tiszta levegőjéből! Tanuljuk a Lélek által imádni az Urat!

Tied az ország, vagyis a királyi uralom. Soha ne feledjem: az Úr uralkodik, ténylegesen gyakorolja uralmát az egész világ felett. Miért és mitől félnék, ha ilyen Atyám van?!

Tied a hatalom, és te adsz hatalmat egy időre mindenkinek, aki kap ezen a földön. Jézus, aki elmondhatta: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön, az Atya gyermekeinek, az újjászületett hívőknek testvére (Róm 8,29; Zsid 2,11). El ne felejtsem ezt soha!

Tied a dicsőség, egyedül a tied. Nem akarok belőle semmit magamnak eltulajdonítani. 

Sőt szeretnék mindent a te dicsőségedre tenni.

Az ámen azt jelenti: mindebben bizonyos lehetek, mert megbízható az, akihez imádkoztam.

Napi áhítat-Isten országa felülmúl mindent

Olvasmány: Mk 4,30–34                             
                       

Isten uralma letaglóz. De nem leigáz, hanem felemel.

„Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.” Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.”

Magyarázat

Egykor mindössze tizenegy jézusi tanítvány meg néhány apostol… Egy csapásra háromezres, rövidesen pedig ötezres tömeg… Kétezer év múltán immáron több mint kétmilliárd ember, a Föld népességének mintegy egyharmada… Számok tükrében így jellemezhető a Krisztus-követők körének kialakulása. Nincs ehhez fogható mértékű növekedés a világtörténelemben! (Lásd „nagyobb lesz minden veteménynél”.)
A szerdai gondolatkör köszön ma vissza: a természet megmagyarázhatatlan csodáihoz hasonló módon hódít Isten országa.
Mivel a végtelen Isten emberi eszközökkel leírhatatlan országáról van szó, az gond nélkül képes lenne uralma alá hajtani az egész földet, ha az ember megadná magát Istennek. Nem a kapacitás szab ennek határt tehát, hanem a fogadókészség.
Bár világméretekben ez valószínűtlennek tűnik a tapasztalatok alapján, egyéni életében ki-ki maga nyithat kaput előtte. Ha pusztán csak engedjük, hogy Isten országának felségterületévé váljon a gondolatvilágunk, az akaratunk, a terveink, és nem gátoljuk ezt, akkor mindent felülmúló élményben, sőt, mi több: állapotban lehet részünk. Túl tud nőni bűneinken, aggodalmainkon, kilátástalanságunkon.
(Várady Endre)

Kenneth E. Hagin : Minden!

…Ugyanis minden a tiétek […] Ti pedig a Krisztusé, Krisztus pedig Istené.
— 1KORINTHUS 3,21. 23.

Az ember nem gondolná, hogy a korinthusiak bármit is kaphattak volna Istentől; olyan testiek voltak. Pál azzal kezdte ezt a fejezetet, hogy közölte velük, mennyire testiek, mégis hozzátette: „…minden a tiétek.”


Amikor beleszülettél Isten családjába, tiéd lett a jog és a kiváltság: használhatod Jézus nevét. Mindaz, amit Jézus megvásárolt és mindaz, aminek kifizette az árát, természetszerűen a tiéd lett. De rajtad múlik, hogy használd, ami a tiéd. Gondoljunk csak a tékozló fiú történetére. Ha a tékozló fiú a bűnöst vagy a visszaesőt jelképezi, az apa pedig Istent, akkor az idősebb testvér olyan keresztényt, aki nem tévelyedett el. Amikor a nagyobbik fiú hazajött a mezőről, zene és tánc kiszűrődő hangjait hallotta. Az egyik szolga adta tudtára:

„A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot.” Az idősebb testvér erre nagyon megharagudott, és nem volt hajlandó bemenni együtt ünnepelni velük. Így atyja ment ki hozzá és kérlelte. „Nem, nem megyek be — mondta az idősebb testvér. — Ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked. Én sohasem hagytalak el. Nem költöttem el a pénzedet. És te sohasem rendeztél ilyen lakomát nekem.” „Fiam…—mondta az atya—mindenem a tiéd!” (Luk. 15,31) Istennél megvan az, amire szükséged van. Ha megvan, akkor az a tiéd. De neked kell birtokba venned.

Megvallás: Minden az enyém. Én a Krisztusé vagyok, Krisztus pedig Istené. Jézus neve az enyém, használhatom ezt a nevet, és fogom is használni. Minden, ami az Atyáé, az enyém is.

Biblia-Ige- Korinthusbeliekhez írt I. levél 15. rész

1. Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
2. A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3. Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
4. És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
5. És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
6. Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
7. Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
8. Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
9. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
10. De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
11. Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
12. Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
13. Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
14. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16. Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
17. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
18. A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
19. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
21. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
28. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
29. Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
30. Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
31. Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
32. Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
33. Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
34. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
55. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
56. A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
57. De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Reggeli dicséret- Úton

"Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem."
 -Zsoltárok könyve 32:8

Egy vallástörténeti könyvben olvastam, hogy az ókori Közel-kelet többistenhitű vallásai, tehát az ószövetségi Izrael népét körülvevő vallások (Mezopotámia, Szíria, Hettita, Fönícia, Egyiptom) nem ismerik az „út” fogalmát. Ez a talán első olvasásra jelentéktelennek tűnő dolog mély mondanivalót rejt magában. Egy babiloni ember részt vett a vallási szertartásokon anélkül, hogy bármiféle belső lelki változáson keresztülment volna. Féltve őrizte ősi rendtartásait, nehogy bármi változás csússzon a liturgiába, úgy azonban, hogy eközben ő maga spirituálisan érintetlen maradt. A vallás nem kínált föl semmilyen lelki utat, szellemi kalandot, spirituális fejlődést, nem nyújtott semmi nemű bensőt formáló istenélményt. Arra volt hivatva, hogy a világ állandó és változatlan voltát mutassa be.
Evvel szemben a zsoltáros „útról” beszél – jól ismert fogalom ez az egész Bibliában. Isten nem vallást kért az ószövetségi embertől, nem szertartásokat várt el Izrael népétől, nem bonyolult és évezredekig változatlan liturgiában lelte örömét, hanem azt mondta – jelen esetben – Dávidtól, hogy lépjen rá egy „útra”. Az „út” sokszor kanyarog, visszafordul, elágazik – csupa olyan tényező, melyek megnehezítik az életet. Emellett azonban magában rejti a folyamatos fejlődés lehetőségét is. Erről számol be Dávid a 32. zsoltárban. Arról ír, mennyi lelki viaskodáson ment keresztül valamilyen bűne miatt („kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett”). Hosszú idő elteltével végül megérett benne, hogy a Mindenható elé vigye terhét, ami szabadulás érzésével töltötte el. Az egész folyamat egy lelki utat ír le. Ezek az élmények folyamatosan ismétlődnek, és spirál-szerű mintát képezve visznek előre Istennel – Isten felé.
Vajon mi milyen vallással rendelkezünk? Fontos számunkra a szent liturgia? Az, hogy a templomi szertartások változatlanok maradjanak? Jobban figyelünk arra, hogy minden „rendben és ékesen” zajlódjon, mint saját benső spirituális folyamatainkra?
Úton lenni ma sem jelent mást, mint 3000 évvel ez előtt. Beismerni, hogy minden változik körülöttünk és bennünk, minden bizonytalan kívül is és belül is. 

Ugyanakkor Isten hívott el minket erre az útra, ő tanácsol, ha elágazáshoz érkezünk, ő tesz bölcsé, mikor leküzdhetetlennek tűnő akadályba ütközünk. Ha úton vagyunk, fokozatosan megtanuljuk a Mindenhatóra bízni magunkat. Menjünk hát ma is tovább ezen az úton!

Bejegyezte: Árvai Tamás

Biblia-Ige-Sámuel II. könyve 22. rész

47. Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48. Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49. Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50. Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51. Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ezt mondta Jákob: Jehova! Ki azt mondtad nékem: Térj vissza hazádba... és jól teszek veled; kisebb vagyok minden Te jótéteményednél és hűségednél, amelyeket a Te szolgáddal cselekedtél... Szabadíts meg, kérlek, az én bátyám kezéből!      l.Móz.32,9-11.

Jákobnak ebből az imájából sokat tanulhatunk a saját imaéletünkre nézve. Figyeljük meg, Jákob imájában Isten ígéreteire támaszkodik. Azzal kezdi, hogy Istent Igéjére emlékezteti: "Azt mondtad nékem..., hogy jól teszek veled." Imájában Istennek ahhoz az ígéretéhez is kapcsolódik, amelyet neki az égig érő létra látásakor álmában adott. Tanuljunk meg mi is Isten ígéreteire támaszkodni! Ez ad erőt imánknak. Legyen ebben Dávid is példaképünk: "Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A Te orcádat keresem, Uram!" (Zsolt 27,8) A másik tanulság abban van, hogy Jákob nem feledkezett el a háláról és hódolatról. Segítséget akart kérni testvérével, Ézsauval szemben, de egy helyes érzése ezt diktálta: először hajolj meg mély hálaadással minden jóért, amit Istentől elvettél. Ezért mondja imádságában: "Kisebb vagyok minden Te jótéteményednél és hűségednél, amelyekkel a Te szolgáddal cselekedtél". Imádságaink erőtlenek, ha erről megfeledkezünk; ha csak szükségeinket sírjuk el Isten előtt, de elfeledjük miden velünk közölt jótéteményét és hűségét megköszönni. Végül figyeljünk arra is, hogy Jákob egy pontosan meghatározott ügyet hoz Isten elé: "Szabadíts meg, kérlek, az én bátyám kezéből"! Tanuljuk meg ebből, hogy egészen konkrét szükségeinket vigyük Isten elé, adódjanak bár azok körülményeinkből, gonosz emberek ellenségeskedéséből vagy saját bűneinkből. Isten meghallgatója az imádságnak és mestere a segítésnek.

Varga László: Isten asztaláról

"Amikor [Jézus] a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást... és így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket. Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt."      Márk 1,16-20

Igen, ez ilyen egyszerű. Az ember végzi megszokott munkáját, több-kevesebb sikerrel. Aztán egyszerre Krisztus megszólítja. Mindenkit más módon. Más nem érzékeli, de a megszólított biztosan tudja, hogy őt most megszólították. És ezzel megváltozik az élete. Isten a tulajdonába veszi, és attól kezdve Ő irányítja. Nem mindig egyszerre. Péter, András és János már korábban találkoztak Jézussal. Lukács úgy írja meg, hogy Jézus előbb szívességre kérte Pétert: nagy tömeg várta a parton, és Jézus bekéredzkedett a hajójába, hogy onnan beszéljen a tömeghez, majd a beszéd végén adta meg magát Simon, a későbbi Péter. Van, aki előbb tiltakozik, nincs kedve megváltoztatni az életét. Van, aki örömmel fogadja, hogy megszabadulhat megunt, hiábavaló életétől. De a megszólított mindenképpen értelmet, értéket, célt nyer, ha hajlandó elfogadni Isten kezéből. Péter és társai emberhalászok lettek, emberek sokaságát fogták el Isten és az örök élet számára. Másnak nem kell más foglalkozást keresni, eredeti helyén kapja meg új minőségét. De az közös, hogy mind új életet nyernek.

Istenem, Te úr vagy az életem felett. Akár tudom, akár nem, csak az történhet velem, amit Te akarsz. Szeretném tudatosan rendelni alá magam a Te irányításodnak. Éreztesd meg velem naponként kegyelmed ajándékait! Szólíts meg, kérlek, úgy, mint tanítványaidat annak idején, és követőidet azóta! Nem tudom, milyen feladatokat akarsz nekem adni, de tudni, érezni, megtapasztalni szeretném jóságodat, vezetésedet, azt a biztonságot és örömöt, amiről azok beszélnek, akik azt már megtapasztalták. Állíts be engem is abba a munkába, amellyel újjá akarod formálni közösségünk életét! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ APOSTOLI TANÍTÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Tim 1,12-17

12 Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 13 Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 14 De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 15 Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 17 Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

"Igaz az a beszéd és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket

(1Tim 1,15)

Amikor Pál a Timótheushoz írt első levelét írta, az volt a fő gondja, hogy az egészséges tanítás fennmaradjon: "Timótheus, őrizd meg a rád bízott kincset". (6,20) Ez az apostoli tanítás, amelyet Timótheusnak ki kell fejtenie és amelyet meg kell őriznie, Jézus Krisztusra vonatkozik. Erre a Jézusra vonatkozó bizonyságtételre épül az egyház és ebből a tanításból él Isten népe állandóan. Nem csoda hát, hogy az idős apostol annyira szenvedélyes mind az egészséges evangéliumi igazság ajánlásában, mind pedig a tévtanítók elleni figyelmeztetésben. A fent idézett bibliai versekben Pál röviden megfogalmazza azt a célt, amiért Jézus eljött e világra: hogy a bűnösöket üdvözítse. Továbbá megállapítja, hogy az erről szóló beszéd "igaz", vagyis, hogy teljes joggal tart igényt az elfogadásra. Csodálatos, hogy az evangélium lényege ilyen egyszerű és félreérthetetlen szavakkal megragadható: "Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse". Mindaz, amit Jézusról mondanak nagyon zavarossá válhat. Több könyvet írtak már Krisztusról, mint amennyit bármelyikünk is el tudna olvasni életében. De ha valamikor már-már majdnem belezavarodunk a dolgokba, ne felejtsük el, hogy visszatérjünk az alapvető igazsághoz. Abban kell megnyugodnunk, hogy keresztyén hitünknek sziklaszilárd fundamentuma van: "Igaz ez a beszéd és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse." Ez a mondás nemcsak azért vigasztaló, mert olyan rövid és világos. Ami különösképpen is megvigasztal minket, az az, hogy Jézus a bűnösöket megtartani jött. Talán mindnyájan voltunk már olyan lelkiállapotban, amikor Isten előtt egészen elfogadhatónak éreztük magunkat, míg vannak olyan időszakok is, amikor tudjuk, hogy "nem vagyunk elég jók". De bizonyára éppen akkor hisszük igazán, hogy Ő értünk jött, amikor felismerjük, mennyire méltatlanok vagyunk szeretetére. Krisztus Jézus a bűnösöket megtartani jött. És ezek azok, akik "nem elég jók".

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MINDENRE FRISS VAGY-E?

"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten királyságát" (Jn 3,3).

Néha frissek vagyunk az imaórára, de nem vagyunk frissek a cipőtisztításra. A Szent Szellemtől való újjászületés félreismerhetetlenül Isten műve; olyan titokzatos, mint a szél fúvása és olyan meglepő, mint Isten maga. Nem tudjuk, hol kezdődik, el van rejtve személyes életünk mélységeiben. A felülről születés örökké tartó, szakadatlan és folytonos kezdet: állandó frissesség a gondolkozásunkban, beszédünkben és életünkben: Isten életéből fakadó folytonos meglepetés. A bágyadtság arra mutat, hogy kikapcsolódtunk az Istennel való közösségből. A bágyadtság első jele az ilyen beszéd: "Ezt a munkát most kell elvégeznem, különben sohasem lesz meg." Az újjászületés frissessége van-e bennünk ebben a pillanatban, vagy fáradtan törjük a fejünket azon, hogy mit is csináljunk? A frissesség nem az engedelmesség gyümölcse, hanem a Szent Szellemé; az engedelmesség csak megőriz a világosságban, mint ahogyan Isten is a világosságban van. Féltve őrizd Istennel való közösségedet! Jézus Krisztus azért imádkozott, "...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,11) - semmi se legyen köztünk és közte. Életed legyen mindig nyitva Krisztus előtt; ne alakoskodj előtte! Nem táplálkozik-e az életed más forrásból is, nemcsak Istenből? Ha rajta kívül bármi mástól függsz, észre sem veszed, amikor Ő eltávolodik tőled. A Szellemtől újjászületni sokkal többet jelent, mint amit mi általában értünk rajta. Új látást kapunk tőle, és mert szakadatlanul Isten élete táplál, minden eshetőségre felkészülten frissek maradunk.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A szívbe fúródó tövis

"Az pedig elszomorodott e beszéden és búsan eltávozott. "

(Márk 10, 22)

Jézus megkedvelte ezt az ifjút és szeretetből bánt vele keményen. És mivel szíve az anyagi javakon csüggött, a csapás is a szívét érte. Lelkében élt ugyan egy felülről ható vonzás, de működésbe lépett egy alulról jövő vonzás is, és ez utóbbi bizonyult erősebbnek. Mi magunk sem sejtjük sokszor, hogy milyen erők és súlyok nehezednek ránk lelkileg, mennyi hatásnak, áramlatnak vagyunk kitéve. Milyen gyakran teremtünk magunk körül hamis látszatokat s élünk édes álmokban. Ezekből ébreszt fel bennünket Jézus nem éppen szelíden, de jótékonyan Igéjén keresztül vagy emberek révén, akikben a szeretet lelke van. Ez a lélek kérlelhetetlenül ragaszkodik az igazsághoz, halálosan tud sebezni, de gyógyítása is alapos. Engedd, hogy a leplek lehulljanak s te magad visszakerülj álmaid felhőiből a valóság talajára. Persze lehet, hogy ez felszítja majd a harcot benned a test és a lélek között. Ez a kettő benned előzőleg alaktalan tömeggé olvadt össze. Hagyd, hogy az Isten beszéde, mely élesebb minden kétélű kardnál, beléd hatoljon, a szívnek és a léleknek megoszlásáig. Ki győz most már? a test vagy a lélek? Az dönti el sorsodat, amelyiknek engedelmeskedsz. - Az ifjú búsan és lehangoltan távozott. De belül állt a harc. Miért esik ez a döntés ilyen nehezedre? Bármennyire jó is az Isten, még mindig nem a legfőbb jó a számodra. Lehet, hogy egy időre a lelkiismeret szava kerekedett felül és meg volt benne a készség, hogy a pénz terhétől megszabadulva Krisztus keresztjének drága terhét vegye magára. De Jézus senkit sem kényszerít és senkit sem akar túl gyorsan magához vonni. Sőt, mintha először inkább taszítana. Jézus tudja, hogy csak úgy nyerheti meg ezt a fiatalembert, ha a lelkiismeretébe fúródó tövis győzi majd meg őt. Akkor igazán az övé lesz és nemcsak látszatra. Mindenesetre Jézus ez ifjú előtt nem mutatott fel más és jobb utat az örök életre, mint a földi javakról való lemondás útját. Ez persze nem törvény minden vagyonos emberre nézve. Jézus mindenkinek sajátos utat kínál és ebben nincsenek sablonok, de mindenkinek, aki örök életre vágyik, el kell engednie mindazt, ami romlásba és kárhozatba visz. Nem üdvözülhet az, aki minden áron gazdag akar lenni.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ábel volt juhoknak pásztora” (1 Mózes 4,2)

Ábel az Úr dicsőségére szentelte hivatását; oltárára véres áldozatot hozott, minélfogva az Úr kegyelmesen tekintett Ábelra és az Ő áldozatára. Ez a legelső képlet Urunkra vonatkozólag, csodálatosan tiszta és világos, ez olyan, mint mikor napfelkeltekor a legelső sugár előretör. Bár nem nyilatkoztat ki mindent, de hirdeti, hogy a nap megjelenik. Ábelben, - aki pásztor és pap, mert áldozatot mutat be az Úrnak kedves illatul, - képletesen látjuk a mi Urunkat, aki Atyjának áldozatot hoz, melyért a Jehovának mindörökké kedves. Ábel bátyjától gyűlöltetett, mégpedig minden ok nélkül; ezt kellett tapasztalni a Megváltónak is. Mert a természeti és testi ember gyűlöli a jámbort, akiben a kegyelem szelleme van, és nem nyugszik addig, míg vérét ki nem ontja. Ábel megöletett és befecskendezte az áldozatot meg az oltárt saját vérével; ebben az Úr Jézusra mutat, kit az emberek gyűlölete kivégzett, mialatt, mint pap, az Úr előtt állt. „A jó pásztor az ő életet adja a juhokért”. Sírjunk fölötte, amikor látjuk, hogy az emberek gyűlölete Őt a halálba vitte és oltárának szarvát saját vérével befecskendezte. Ábel vére beszél: „Monda pedig az Úr Káinnak: a te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.” Az Úr Jézus vére hatalmas nyelven beszél, de nem bosszúért, hanem kegyelemért kiált. Mindenekfölött becses és dicső jó pásztorunk oltáránál állani és látni, hogyan vérzik el, mint megölt pap; azután hallani, hogy vére az egész emberiségnek békét hirdet; békét a lelkiismeretben, békét zsidók és pogányok között, békét az ember és a megsértett Teremtő között, békét itt és az örökkévalóságban, minden vérében megmosott ember számára. Ábel az első juhpásztor, de szívünk az Úr Jézust elébe helyezi, mint legelsőt. Juhaid nagy pásztora, mi, mint legelődnek népe dicsérünk téged teljes szívünkből, mert értünk ölettél meg.

„Te vagy lelkem hű pásztora,
Ki bár tévely’gtem vadonba’,
Értem egykor meghaltál,
Véreddel megváltottál.”

Joel Osteen pásztor üzenete: Hogyan élj békés, hittel teljes, örömteli életet?

Minden nap van rá alkalmunk, hogy megharagudjunk, idegesek legyünk. Az élet tele van kellemetlenségekkel. Az emberek nem mindig azt teszik, amit kellene, terveink nem mindig jönnek be.
Mindig van valami, ami elrabolhatja boldogságunkat. Az emberek, a forgalom, a csalódások. Ha győzelemben akarunk élni, a helyes szemszögből kell megközelítenünk az életet.
Először is minden nap el kell döntenünk, hogy mindegy mi jön ellenünk, nem leszünk bosszúsak. Jó, ha vannak terveink, de azokat elé is kell terjeszteni Istennek.
Azt kell mondanunk: Istenem, ma ezt szeretném véghezvinni, de tudom, hogy Te uralod a helyzetet, ezért eléd terjesztem terveimet és előre elhatározom, hogy mindegy mi jön utamba, békés maradok, mert tudom, hogy irányítod lépteim, és hogy minden dolog az én javamra történik. Ha meg tanulod terveid Isten elé terjeszteni és előre elhatározod, hogy békés maradsz, akkor, ha ellened is lesznek a dolgok, ez nem nagy ügy, nem fogja elvenni örömöd.

Szeretek minden reggel úgy imádkozni, hogy: Atyám, köszönöm, hogy bármi is kerül az utamba, módomban áll kezelni. Ha azok a kényelmetlenségek jönnek, és tervünk nem jön be, az legyen az első elhatározásunk, hogy nem leszek bosszús, nem vesztem el örömöm, megvan az erőm hozzá, hogy békés maradjak. Ezt mondja a Szentírás (Janos 16:22): Senki sem veheti, el boldogságod.

Ez azt jelenti, hogy senki sem tehet boldogtalanná. Semmilyen körülmény nem kényszeríthet rá, hogy bosszússá válj. Csak rajtad múlik. Te irányítod, hogy milyen békésen, milyen boldogan élj.
Az élet élvezetének egyik kulcsa az, hogy felelősséget kell vállalnod a saját boldogságodért.
Annyi kifogást hallok. Akkor leszek boldog, ha a társam jobban bánik velem. Akkor leszek boldog, ha nem kell ilyen sok negatív ember között dolgoznom. Ha nem lennének ezek a problémáim, akkor nem lennék ilyen ideges. Nem! Ott is boldog lehetsz, ahol most éppen vagy.
Lehet, hogy nehéz helyzetben vagy, de ez érdekes, Pál apostol soha nem úgy imádkozott az emberekért, hogy megszabaduljanak problémáiktól, hanem azért imádkozott, hogy Isten megadja nekik az erőt, hogy át tudjanak lépni rajta.
Sokszor azt gondoljuk, Istenem, bárcsak megváltoztatnád az embereket, akik idegesítenek, bárcsak elküldenéd a főnököm egy másik bolygóra. Ha megszabadítanál ezektől az emberektől, akkor boldog lennék. De az az igazság, hogy azok az emberek talán sosem fognak megváltozni.
Remélem, hogy mégis, de ha nem, akkor, ha te megváltozol, akkor nem fog többé bosszantani.
Már most is megvan benned az erő ahhoz, hogy békés, hit teljes, örömteli életet élj. De el kell jutnod arra a pontra, amikor azt mondod: még ha nem is fog megváltozni, akkor sem fogja elrabolni boldogságom. Tudom, hogy tenyereden hordasz, tudom, hogy a legjobbat akarod nekem, ezért megbízom benned Istenem. Bármire is van szükséged a boldogsághoz, azt az ellenség felhasználhatja ellened. Ha azt hiszed, hogy meg kell házasodnod ahhoz, hogy boldog légy, az ellenség ezt felhasználhatja ellened. Ha azt hiszed, hogy főnöködnek meg kell változnia ahhoz, hogy élvezni tudd a munkád, akkor évről évre emiatt nem leszel boldog. Dobd ki ezeket a kifogásokat! Ott is boldog lehetsz, ahol most vagy.

Ismerek olyanokat, akik halálos betegséggel néznek szembe. Valójában, ha valakinek joga van a levertségre, akkor nekik biztosan, de mégis mosolyognak, békések és hittel vívjak harcukat. Ha valami kell nekünk, az egy biztos jele annak, hogy nem vagyunk egyensúlyban.
Legtöbbször ez csak arra készteti Istent, hogy elhalassza annak megvalósulását. Jó, ha vannak reményeink és álmaink, jó ha minden reggel hittel és elvárással kelünk fel, de arról beszélek, hogy ne várj azokra a dolgokra, hogy élvezd az életed és boldog légy.
Ez a nap, amit az Úr teremtett. Nem a holnap, nem amikor megvalósulnak álmaid. Nem akkor, amikor minden negatív ember megváltozik, hanem ma. Értsd meg, hogy pontosan ott vagy, ahol Isten akarja, hogy légy!
Ha megtanulsz boldog lenni ott, ahol vagy, akkor Isten eljuttat oda, ahol lenni akarsz. Megígérte, hogy megadja neked szíved vágyait. Ha van valami, amit igazán szeretnél, én arra biztatlak, hogy tedd az oltárra!

Mondd: Istenem, én igazán szeretnem ezt. Istenem, te tudod milyen vágyakat ültetsz el bennem. Szeretnék megházasodni, szeretném, ha párom megváltozna, vagy szeretném ezt az előléptetést megkapni, de nem várok addig azzal, hogy boldog legyek, boldog vagyok itt és most. Ilyen hozzá állást vár el Isten.

Egyszer egy hölgy jött oda hozzám és azt mondta: Joel, a főnököm nem adja meg nekem azt a fizetésemelést, amit megérdemeltem. Átnéz rajtam és ez nem igazságos. Azt mondtam neki, amit most neked is elmondok, hogy ne engedje meg másoknak, hogy elrabolják boldogságát. Nem kényszerítheted a főnököd, hogy helyesen cselekedjen, nem tudod megváltoztatni. Úgy kell hozzáállnod, hogy mindegy mit tesz a főnököm, vagy mit nem tesz. Nem neki dolgozok, hanem Istennek. Mosolygok és boldog vagyok, mert tudom, hogy elintézi nekem.
Ha ilyen a megközelítésed, nemcsak hogy jobban fogod élvezni az életet, hanem Isten meg is vívja csatáidat. Biztosítani fog, hogy mindent megkapsz, amit kiérdemeltél. Nem várhatunk arra, hogy mások megváltozzanak, nekünk kell változni.

Ismertem egy férfit, aki évekig szenvedett a házasságában. Nemrég újra találkoztam vele és megkérdeztem, hogy van. Azt válaszolta: Joel, minden rendben van, élvezem az életet. Azt hittem megváltozott a felesége. Azt mondta: Nem. A feleségem ugyanolyan. Még mindig nem nézünk egymás szemébe. Még mindig nem jár velem templomba. De valami érdekeset mondott. Azt mondta: Joel, ő nem változott, én változtam meg. Már nem hagyom, hogy ez elkeserítsen, hogy elvegye örömöm. Erről beszélek.
Ne engedd meg másoknak, hogy visszatartsanak boldogságodtól. Lehet, hogy idegesítő dolgokat tesznek, lehet, hogy van olyan családtagod, aki az idegeidre megy éjjel-nappal, de el kell határoznod, hogy nem veszed lelkedre és mindenképpen élvezni fogod az életet.
Ha megengeded másoknak és saját körülményeidnek, hogy visszatartsanak boldogságodtól, akkor mindig lesz valami, ami elrabolja boldogságod. Néhányan, ha nem húztok egy vonalat, az elkövetkező 20 évben úgy fogtok járni, hogy hagyjátok, hogy más irányítson, elnyomjon, elbátortalanítson.
Én azt vettem észre, hogy néhányan sajnos nem igazán akarnak boldogok, lenni. Értsd meg, hogy nem tudod megváltoztatni az embereket! Bátoríthatod őket, feltöltheted őket hittel, de ezzel még nem fogják automatikusan azt tenni, ami helyes. Tiszteletteljesen mondom, de te nem vagy felelős az ő boldogságukért, te a saját boldogságodért vagy felelős.
Legyen olyan a hozzáállásod, hogy ha nem akarsz boldog lenni, az rendben van, de nem fogsz engem visszatartani a boldogságtól.

Gödörben akarsz élni?

Oké, de én nem megyek oda veled, én élvezni akarom az életet. Néha egy bizonyos távolságról kell szeretnünk az embereket. Talán vannak olyan családtagjaid, rokonaid, barátaid, akiket szeretsz, jó emberek, de nem tudod minden percben elviselni őket magad körül. Lehetsz kedves, tiszteletteljes, de nem töltheted minden idődet, ahogy én nevezem, mérgező emberekkel.
Olyanok, akik mindig negatívak, akik a rosszat hozzák ki belőled, akik irritálnak, és mindig bosszantanak. Minél kevesebb időt töltesz ilyen emberekkel, annál jobb lesz neked.
Rájöttem, hogy néha nincs választásunk. Talán valaki olyannal élsz vagy dolgozol, aki szinte szándékosan bosszant mindig. Úgy érzik, arra hivatottak, hogy borzalmassá tegyék életed. Meg kell változtatnod megközelítésed. Minél inkább hagyod, hogy bosszantsanak, minél inkább lelkedre veszed, azzal annál jobban biztatod őket. Ha frusztrálni tudnak, akkor tudják, hogy kontrollálni tudnak téged.
Legközelebb, ha olyat tesznek, amitől bosszús szoktál lenni, csak maradj nyugodt, ne engedj nekik! Ha durvák veled, csak mosolyogj! Ha föléjük emelkedsz és megőrzöd boldogságod, nem táplálod többé. Más szavakkal elveszed az erejüket. Amíg tudják, hogy ezt a gombot kell megnyomni, hogy elszomorítsanak, ezt a gombot, hogy elűzzenek, ezt a gombot, hogy elrontsák a napod, addig meg is fogják tenni. Azt mondod, Joel, nem tudok mit csinálni, annyira bosszantanak, az idegeimre mennek. Nem-nem. Tudunk segíteni.

A Szentírás azt mondja Zsoltárok 94:13-ban: Isten megadta nekünk az erőt ahhoz, hogy nyugodtak maradjunk hányattatás idején.

Itt a kulcs

Amit táplálsz, az fog növekedni. Nem szabad azokat a rossz érzéseket táplálnod. Más szavakkal, ha legközelebb dugóba kerülsz, és éppen bosszússá akarsz válni, ne tápláld!
Ha legközelebb durva veled az egyik munkatársad és éppen el akarja rontani ezzel a napod, nézd el, ne hagyd, hogy elrabolja örömöd! Ha nem táplálod azokat a rossz érzéseket, akkor egyre gyengébbekké válnak és végül nem fognak rád hatni.

Amikor Victoria és én összeházasodtunk vagy 20 évvel ezelőtt, sokszor tettünk olyat, ami a másikat irritálta. Nem szándékosan, hanem egyszerűen azért, mert különböző a személyiségünk.
Ha nem vigyázunk, felfújjuk a dolgokat. Meg kell tanulnunk megérteni és alkalmazkodni. Nem várhatunk arra, hogy mások megváltozzanak, nekünk kell megváltozni.
Például ha valahova megyünk, én szeretek 15 perccel korábban indulni, hogy legyen elég időm. Victoria pont az ellentéte. Ő 15 perccel később indul és behozza az autópályán. Különbözőek vagyunk. Amúgy nagyon jól vezet. (Ha látsz bennünket, az a bukósisak a fejemen csak biztonsági okokból van.) De vasárnap reggel külön autóval jövünk a templomba. (Nem emiatt, hanem azért, mert én sokáig maradok.)
Mindig olyan ideges voltam, hogy nem ér ide időben. Mielőtt elindultam, mindig elmagyaráztam neki, hogy ekkor kell elindulnia, lehet, hogy forgalom lesz és ez nagyon fontos és így tovább. Mielőtt az Istentisztelet elkezdődött, a hátsó ajtónál vártam. Mondtam Jonnynak, szóljon, ha meglátja. Kinyitotta az ajtót, nézte az utat, hogy jön-e a kocsi. Annyira feszült voltam emiatt. De az igazat megvallva egy olyan alkalmat sem tudok, hogy lemaradt volna az Istentisztelet elejéről. Egy nap elhatároztam, amire most téged is kérlek, megváltoztattam megközelítésem. Nem zsémbelődök vele, nem akarom megváltoztatni, hanem hagyom, hogy olyan legyen, amilyennek Isten teremtette.
Azok a dolgok, amik idegesítettek, ma már nem zavarnak. Valójában mulatságos, hogy amióta ez nem bosszant, azóta Victoria elkezdett egyre korábban jönni. Néha még 30 percet is rám ver. Isten a csodák Istene. De arról beszélek, hogy én változtam meg. És most is, ha késésben van és bosszús akarok lenni, emlékeztetem magam, hogy ha még nem is ér ide időben, ha nem is sikerül neki kisminkelnie magát miközben az autópályán hajt, ez nem fogja elrontani a napom. Nyugodt maradok.

De láttam olyan embereket, akik hagyják, hogy évről évre ugyanaz a dolog bosszantsa őket. Ha dugóba kerülnek, egy bizonyos módon reagálnak. Minden alkalommal, ha társuk egy bizonyos dolgot tesz, elvesztik örömüket, elrontja napjukat. Te ne légy ilyen! Találd ki, hogy mi az, ami elveszi örömöd! Leltározd az életed!

Mi tud felbosszantani?

Mitől tudsz egész nap idegessé válni?

Azonosítsd be, hogy mi az és határozd el, hogy megváltoztatod megközelítésed azokon a területeken! Egyébként is, ha dugóba kerülsz és bosszús leszel, azzal nem haladsz gyorsabban.
Ha valaki durva velünk és mi durván visszavágunk, azzal csak a saját napunkat rontjuk el. Ha terveink nem jönnek be, maradjunk békések tudván, hogy Isten irányítja lépteinket és pontosan ott vagyunk, ahol ő akarja.

Egyszer parkolóhelyet kerestem egy épületnél és már a sokadik kört megtettem, amikor egy pár kijött az épületből és az autóhoz tartott. Kitaláltam, hogy kb. melyik kocsihoz fognak menni és odaálltam. Olyan szerencsém volt, hogy pont a bejárathoz közel volt. Megköszöntem Istennek és vártam, hogy elmenjenek. Amikor kitolattak, a főútról jött egy autó, visszafordult és elvette tőlem ezt a parkolóhelyet. Legszívesebben az öklömet ráztam volna, de eszembe jutott, hogy pásztor vagyok, én nem tehetem meg.
Úgy döntöttem, nem hagyom, hogy ez felbosszantson. Azt mondtam magamban, átadom a parkolóhelyet, de az örömömet nem. Ha bosszússá akarsz válni, ha valaki rosszat tesz veled, kérdezd meg önmagadtól; Ez megér, annyit, hogy feladjam örömöm?

Éppen megtámadtak és tegyem rosszabbá azzal, hogy az egész napom elrontom?

Sokan nem veszik észre, hogy folyamatosan kiadják boldogságukat. Csodálkoznak, hogy miért nem boldogok. Azért nem, mert elvesztik örömüket, ha reggel nem találjak az autókulcsot, ha nagy forgalomba kerülnek, ha későn érnek a munkahelyre, ha a hátuk mögött beszél valaki. Az élet túl rövid ahhoz, hogy igazságtalanságok, kellemetlenségek megakadályozzák boldogságunkat. Nem tudunk megszabadulni tőlük, ezek az élet részei és meg kell tanulnunk megfelelően kezelni. Az olyan felszabadító érzés, ha megtanulod ezt az elvet, hogy nem kell eladnod a boldogságod.
Minden nap boldogan élhetsz, ha akarsz. Nem arra gondolok, hogy minden nap ugrálunk örömünkben, hanem a boldogság egyik definíciója: nyugodt élvezet.

Ez azt jelenti, hogy békések, nyugodtak vagyunk. Nem pedig a plafonon a társunk miatt, dühösek a főnök miatt, csalódottak, mert tervünk nem jött be.
Így másnak adod boldogságod. Így aztán elhaladtam a parkolóhely mellett, nem csináltam nagy ügyet az egészből. Már nem is gondoltam rá. Néhány perc múlva találtam egy másik parkolóhelyet. Amikor az épület felé tartottam, ez a fiatal pár jött szembe. Megállítottak és elmondták, hogy fiuk kórházban van. Olvasták a könyvemet, ami számukra a remény forrása volt. A hölgy elkezdett sírni és azt mondta: Joel, az hogy itt találkoztunk, tudom, hogy annak a jele, hogy minden rendben lesz a fiunkkal.
Miután imádkoztunk, arra gondoltam, hogy nem kaptam meg a parkolóhelyet, amit akartam, de megkaptam azt a parkolóhelyet, amit Isten nekem szánt. Isten irányította lépteim. Ez nem volt véletlen. Isten idézte elő, hogy útjaink találkozzanak. De ha csalódottá, dühössé válok és elkezdek veszekedni velük, talán nem ott lettem volna, ahol kellett volna.
Barátaim, Isten uralja a helyzetet. Ha tervünk nem jön be, nem jelenti azt, hogy nem a megfelelő parkolóhelynél vagyunk. Ha valaki durva és bosszant, csak menj az autópályán és maradj békés!
Isten igazságos. Ő lát minden rosszat, ami megtörtént. Ha békében maradsz, ő jóváteszi a rosszat. Amire azt gondoltad, hogy visszaesés, hátrányos helyzet, azt ő javadra fordítja.

Ismerek olyanokat, akik minden hónapban idegesek, amikor a számlákat kell kifizetni, vagy amikor takarítani kell, vagy ha sokáig kell dolgozni. Ha nem változtatnak, akkor az elkövetkező 20 évben is úgy fognak élni, hogy eladják örömüket. Valahol olvastam, hogy hétfőn sokkal több szívinfarktus szokott lenni, mint bármely más napon, a hét folyamán.

Miért?

Az emberek feszültek, stresszesek. Az egyik oka annak, hogy társadalmunkban olyan sok betegség van, a stressz. Az orvos látogatások 90%-a stresszel kapcsolatos.
Csodálkoznánk, hogy mennyivel egészségesebbek lennénk, ha nem harcolnánk minden ellen, ami nem kedvünkre történik.
Ha valóban hisszük, hogy Isten uralja a helyzetet, nem kell bosszankodnunk, ha valaki durva velünk. Nem kell feszültté válnunk, ha nem kapjuk meg az előléptetést, amit szeretnénk.
Nem kell aggódnunk, ha rossz jelentést kapunk egy orvostól.
Tudjuk, hogy Isten tenyéren tart bennünket. Tudjuk, hogy semmilyen ellenünk fordított fegyver nem fog célba találni. Ha örömteli maradsz, az olyan, mintha gyógyszert szednél.
Ha békés, ellazult vagy, az az egész szervezeted számára egészséget hoz.

A Szentírás azt mondja Példabeszédek 14:30-ban: A nyugodt hozzáállás meghosszabbítja az életet.

Én hiszem, hogy sok fejfájás, hátfájás, álmatlanság elmúlna, ha visszatérnénk a béke szigetére. Sokan mindig harcolnak belül. Nem ismerik fel, hogy azt adják fel, ami egészségesen tartaná őket. Elengedik örömüket.

Hallottam egy férfiról, aki nem érezte jól magát. Elment az orvoshoz és azt mondta, hogy szédül és újabban fehér pontokat lát. Az orvos megvizsgálta. Néhány nap múlva felhívta és azt mondta neki: Uram, nem szívesen mondom ezt, de különleges betegsége van, és 6 hónapja van még hátra.
A férfi otthagyta állását és utazni kezdett a világban. Elhatározta, hogy mindazt megteszi, amire vágyott. Sok időt töltött családjával. Vett egy sportkocsit. Egyszer egy híres ruhabutik előtt hajtott el. Elhatározta, hogy bemegy és csináltat egy öltönyt. A szabó lemérte a karját – 33 inch, derekát – 32 inch, nadrághosszát – 34 inch. Megnézte a nyakát és azt mondta: Varrok önnek egy 16 ½-inches inget. A férfi azt mondta: Nem, Én 15-ös inget hordok. A szabó újra megmérte, elég szorosan és mondta: Nem uram. Önnek 16 és ½-es a mérete. A férfi dühbe gurult: Én egész életemben 15-ös inget hordtam és azt akarom, hogy 15-ös inget varrjon nekem. A szabó azt válaszolta: Rendben. Varrok önnek egy 15-ös inget, de abban szédülni fog és fehér pontokat fog látni.

Mi a lényeg?

Ha meg akarunk változni, ha változtatunk, akkor sokszor eltűnnek a fehér pontok, elmúlik a frusztráltság.
Ez az, amikor azt gondoljuk, mindig így csináltam. Mindig bosszús vagyok, ha a társam lekési a vacsorát. Mindig ideges vagyok, ha túlóráznom kell. Joel, a lányom mindig felbosszant. Tudja, melyik gombot kell megnyomnia.
Kapcsold ki ezeket a gombokat!
Ne hordj 15-ös inget, ha tudod, hogy 16 ½-es kell!
Tedd meg a szükséges változtatást! Néhányan azzal, ha csak visszanyeritek örömötök, már azzal egészen új szintre léptek. Folyamatosan hagyjátok, hogy más emberek, körülmények bosszantsanak, frusztrálttá, aggódóvá tegyenek.
Ha csak egy picit változtatsz és megváltoztatod megközelítésed, jelentős fejlődést fogsz megtapasztalni.
Emlékezz rá, hogy nem tudjuk irányítani környezetünket, hogy mások mit tesznek, de irányíthatjuk saját hozzáállásunk!
Ebben van a hatalom. Kíváncsi vagyok, hányan lennének mérgesek, ha tudnák, hogy csak 6 hónapjuk van hátra. Nem bánnák, ha sokáig kellene dolgozni. Nem lennének idegesek, ha dugóba kerülnének. Értékelnénk minden pillanatot.
Barátaim, nézzetek helyes perspektívából. Nem leszünk mindig itt. Minden nap Isten ajándéka.
Azt kérem, hogy tegyük meg most ezeket a változtatásokat, hogy ne kelljen felnézned egy nap és azt mondani: Éveket vesztegettem azzal, hogy hagytam, hogy ez az ember frusztráljon, hogy ideges voltam a munkahelyen, hogy bosszantott a takarítás.
Ha megváltoztatod megközelítésed és hiszed, hogy Isten irányítja lépteid, hiszed, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell, akkor visszatérsz a béke szigetére és nemcsak hogy jobban fogod élvezni az életet, hanem Isten rád hinti áldását és kegyét és a győztesek életet fogod élni, amit tartogat számodra.

Lisa E Szanyel megosztása

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Aki győz

"Aki győz, annak megadom, hogy egyék az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van" (Jel 2,7)

Senki sem futhat el a csatából, senki nem tagadhatja meg, hogy részt vegyen a szent harcban. Küzdenünk kell, ha győzni akarunk. Hadakoznunk kell, míg minden ellenséget le nem győztünk, mert különben ez az ígéret nem lehet a miénk, hiszen csak azoknak szól, akik "győznek". Győznünk kell a világ hamis prófétái és mindama gonosz felett, amely tanításukat kíséri. Győznünk kell tulajdon szívünk lagymatagsága fölött, amely olyan könnyen elhagyja az "első szeretetet"! Olvassuk el a Jelenések könyvéből az efézusi gyülekezetnek írt egész levelet (Jel 2, 1-7). Ha Isten kegyelméből győzünk, amint győzni is fogunk, ha győzedelmes Királyunkat híven követjük, akkor Isten bebocsát minket paradicsomának közepébe. Bátran elmehetünk majd a lángoló pallossal őrködő Kérub mellett, és eljuthatunk ahhoz a fához, amelyről ha eszik az ember, örök élete lesz. Így megmenekülünk az örök haláltól, amely a bűn zsoldja. Elnyerjük az örök életet, amely az ártatlanság pecsétje, az Istennek odaszentelt élet jutalma. Jöjj szívem, bátorodj fel! Ha menekülsz a harc elől, elveszted az új és örök paradicsom örömét; de ha küzdesz a győzelemig, Istennel jársz a paradicsomban.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Isten: szabadító

"...ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól..".(Mt 6,13)

Ez a kérés három feladatra figyelmeztet:
1. Ismerjük fel a gonoszt, amikor támad, és semmilyen kapcsolatba ne kerüljünk vele! Jézus világosan tanította, hogy a sátán személyes hatalom, aki Isten gyermekeit el akarja szakítani mennyei Atyjuktól. Emberi kívánságainkra épít, és ismeri gyenge pontjainkat. Mindig „segíteni" akar, de tőle semmit nem szabad elfogadni. Minden ajánlatára (kísértésére) minden esetben azonnal egyértelmű nem-et kell mondani saját érdekünkben.

2. Ismernünk kell saját kísérthető szívünket is, és nagyon ragaszkodnunk kell győzelmes Urunkhoz. Nem kötelező belemenni a kísértésbe, Jézus ad erőt észrevenni és ellenállni. Ő a kereszten legyőzte a gonoszt, ne feledjük, hogy legyőzött ellenség támad! Így is sokat árthat, de Jézussal közösségben védve van a hívő. Csak ne játsszunk a csábítással!

3. Ismerjük meg egyre jobban mennyei Atyánkat is, és bízzunk benne! Ő a teremtés okán is Ura a sátánnak, s az Isten nélkül semmit sem tehet. Még a mi kísértéseink idejét és mértékét is a mi Atyánk határozza meg. (Lásd Jób esetét.) Ezért hozzá imádkozunk, és nem a gonoszt kérjük, hogy ne vigyen kísértésbe, mert a gonosznak is ő parancsol, akivel egyáltalán semmilyen kapcsolatot sem létesítünk. Isten gyermeke a kísértéseivel harcolva is mindenható mennyei Atyjához ragaszkodik. Ő azt ígéri nekünk: „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet." (Zsolt 91,14)