2017. október 7., szombat

Joel Osteen: Mindig örülni


Mindannyiunk számára reális lehetőség, hogy elveszítjük az örömünket, hogy elkedvetlenedünk. 

De Isten szándéka nem az, hogy csupán elviseljük az életet, hanem hogy élvezzük azt. Már reggel eldől, hogy egy napunk győztes lesz-e vagy vesztes. Amikor reggel felkelsz, az elmédet kell megfelelő irányba állítanod. Lehet, hogy az érzéseid azt mondják: "fáradt vagyok, nincs kedvem felkelni, dolgozni menni még annyira sem. Nem akarok a problémáimmal foglalkozni, még a gyerekeimmel sem. Annyi problémám van…"

Ha ezekkel a gondolatokkal akarod eltölteni az egész napot, biztos hogy rossz napod lesz. A hitedet rosszul használod. Meg kell fordítanod a helyzetet. Mondd: „ez a nap egy nagyszerű nap lesz, valami nagyszerű fog velem történni ma. Istennek fontos az én jövőm, s Ő jóindulattal fog beavatkozni ma is. Várom, hogy új lehetőségek, istentől való kapcsolatok, természetfeletti áttörések jöjjenek ma.” S ezzel már fel is készítetted magad a győzelmekre, a helyreállásra, növekedésre.

Isten azt fogja mondani angyalainak: „figyelitek? Ez a gyermekem várja az én jóságomat. Várja, hogy növekedjen, bővölködjön, annak ellenére hogy a gazdaság rosszul működik. Azt várja, hogy egészséges legyen, az orvosi diagnózis ellenére. Azt várja, hogy az álmai beteljesüljenek, annak ellenére, hogy nincs erre lehetőség.” Ha a napodat így kezded, Isten azt fogja mondani az angyalainak: „menjetek, dolgozzatok! Intézkedjetek, hogy jól alakuljanak a gyermekem dolgai. Adjatok áttörést az életébe. Intézzétek el, hogy a megfelelő emberekkel találkozzon a megfelelő pillanatban. Nyissátok meg a megfelelő ajtókat a számára.” Ezután jelenik meg Isten jósága, szokatlan módon az életedben.

Jónéhányatoknál tudom, hogy a nagy áttörések így jelentek meg az életetekben. Egy kicsit módosítottatok a reggeleteken, jobb attitűdöt vettetek fel, és sokkal hatékonyabbá váltatok: új ajtók nyíltak meg, új barátokkal találkoztatok, s áttörést tapasztaltatok meg azon a területen, amiért korábban imádkoztatok. Csak annyi kell ehhez, hogy reggel, mikor felkelsz, ne a vereséget várd, hanem a győzelmet. Isten jóindulatát, növekedést, áttörést várj.

A napod első néhány perce meghatározza, mi történik veled később. Ha semmire sem akarsz gondolni, akkor evilág biztos, hogy negatív gondolatokkal árasztja el az elmédet. Voltál már úgy, hogy reggel csak úgy feküdtél az ágyban, és egyszer csak az elmúlt nap összes hibája az eszedbe jutott? Az összes probléma, ami beárnyékolta a jövődet? Az ellenséged gondoskodik arról, hogy rossz gondolatok miatt csak rosszat várj, és egy nagyon rossz napot készítsen elő neked. Ne ess ebbe a csapdába. A Kol 3:2 azt mondja: Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

Legyél kezdeményező. Ha felkelsz, Dáviddal együtt mondd: „ez az a nap, amit az Úr szerzett nekem. Nem érdekel, mit érzek, a körülmények milyenek, hogy a gazdaság összeomlás előtt áll, hogy az orvos tegnap mit mondott nekem. Úgy döntöttem, hogy az örvendezést választom. Úgy döntöttem, hogy ezt a napot is boldogan fogom átélni. Nem engedem, hogy mások ellopják az örömömet. Nem engedem, hogy a csalódottság letörje a jókedvemet. Nem a problémáimra fogok nézni, vagy a hibáimra. Döntöttem, és élvezni fogom ezt a mai napot is.”

Reggelenként azt szoktam mondani: „Atyám, köszönöm, hogy ez egy áldott nap lesz, maikor tőled kapok áldásokat. Egy olyan nap lesz, mikor valaki számára áldás leszek, és elfogadom a te jóságodat egy még nagyszerűbb formában.” Mit is csinálok ilyenkor? Meghatározom az egész napom lefolyását.

Reggel már keresem, ki az, akinek áldás lehetek. Keresek valakit, akihez jó tudok lenni. Akit bátoríthatok, akit felemelhetek. Tehát azt várom, hogy először is áldott napom lesz, másodszor hogy valamit fogok kapni az Úrtól. Azaz Isten jóságát még nem tapasztalt módon, nagyobb mértékben fogom megkapni. Hogy Isten jósága megjelenik az életemben a mai napon. Természetfeletti áttöréseket várok. Nemcsak azt várom, hogy áttörések lesznek, hanem azt is, hogy amikor segítek valakinek, Isten engem is megsegít. A gondolataimat úgy készítem fel, hogy várom Isten jóságának még nagyszerűbb megjelenését az életemben.

Hallottam egy történetet egy 92 éves férfiról. Annyira friss, amennyire csak lehet. Reggel 8-kor már felöltözötten, tökéletesen megborotválkozva, haját makulátlanul elkészítve kezdi a napot. Már csak homályosan lát - a felesége, közel 70 évesen elköltözött az Úrhoz -, ő pedig beköltözött egy idősek otthonába. Amikor megérkezett, néhány órát türelmesen várakozott a recepciónál. Egy fiatal hölgy jött, hogy elvezesse őt új szobájába. S ahogy a tolókocsival mentek a szoba felé, a fiatal hölgy nagy részletességgel kezdte leírni a szobát, hogy milyen nagyszerű kilátás nyílik belőle, hogy milyen kényelmes a karosszék.

A férfi azonban félbeszakította: „nagyon szeretem azt a szobát!” A hölgy nevetett: „uram, még nem is látta. Néhány perc és ott leszünk.” De a férfi azt mondta: „a boldogság nem attól van, hogy látunk-e valamit - a boldogság egy döntés kérdése. Akár szeretem a szobát, akár nem, akármilyen is a bútor, valójában attól függ, hogy a gondolataimat hogyan készítem fel.”

Szeretem ezt a fajta hozzáállást. Ehhez hasonlóan kell az elménket felkészítni, hogy élvezzük a napunkat. Azt is várnunk kell az elménkben, hogy ez egy áldott, természetfeletti év lesz. Lehet, hogy lesznek visszacsúszások, a körülmények kedvezőtlenül alakulnak, de ez az elmémet nem változtatja meg. Lehet, hogy a gazdaság hatással van a cégemre, de a gondolatomat ez nem változtatja meg. Tudom, hogy Isten ennek ellenére bővölködésben fog tartani. Lehet, hogy a betegség megváltoztatja, hogyan érzem magam, de nem változtatja meg a gondolataimat. Én már döntöttem: ezt a napot is boldogan fogom leélni. Barátom, a boldogságod nem attól függ, mi történt veled, hanem hogy az elmédben mit vársz.

Most arra kérlek, az elmédben készítsd fel magad, hogy a mai napod is teljes örömben fog lezajlani. Hogy minden nap győzelmet várva fogsz felkelni. Egyik reggel korán kisétáltam a kertünkbe, és gyönyörködtem a madarak énekében – a kis madarak hangosan énekeltek, a nagyobbak megpróbálták elnyomni őket, úgy tűnt, mintha egy nagy házibulit tartottak volna ott fenn, az ágak között.

Meg akartam kérdezni tőlük: „hé madarak, nem olvastátok a mai újságot? Nem olvastátok, mi történt a tőzsdén? Ha olvastátok volna, nem örülnétek itt ennyire. Úgy tesztek, mintha minden olyan nagyszerű lenne.” De a madarakkal semmi gond nem volt, ők valami titkot tudnak: tudják, hogy mennyei Atyjuknak gondja van rájuk. S úgy döntöttek, hogy a reggelt énekelve kezdik, és élvezik a napjukat, függetlenül attól, hogy mi veszi körül őket. Nekünk is így kellene elkezdeni minden napunkat. Kelj fel reggel, és töltse meg a házad a hálaadás éneke. Kezdj el mosolyogni, döntsd el, hogy élvezni fogod az életedet.

1Thess 5:16 Mindenkor örüljetek (legyél boldog a hitedben, és legyél boldog a szívedben folyamatosan, és mindig – angol ford.)Figyeld csak, mit mond az Úr: milyen hosszú ideig legyél boldog és örömteli? Milyen hosszú ideig kell derűsen élni? Annyi ideig, amíg az emberek jók hozzánk, amíg jól érezzük magunkat, amíg a gazdaság jól működik? Nem. Az Ige szerint folytonosan, mindig. Akkor is, amikor jól mennek a dolgok, és akkor is, amikor rosszul. Amikor süt a nap, s amikor esik.

Amikor sötét felhők gyülekeznek a fejed fölött, úgy érezheted az élet tele van rossz dolgokkal. De mindig emlékezz: a sötét felhők felett süt a nap. Mindig. Lehet hogy nem vagy képes a napot látni a felhők miatt, de ez nem jelenti azt, hogy a nap nincs ott. Épp csak a sötét felhők eltakarják. A jó hírem számodra az, hogy a sötét felhők csak átmenetiek. Nem maradnak ott mindig. A nap marad ott mindig!

Ebben az átmeneti időben is őrizd meg az örömödet, légy boldog. Ne engedd, hogy néhány felhő megkeserítse az életed. Az eső esik az igazra és a hamisra egyaránt. Ez azt jelenti, hogy mindannyian kerülünk nehéz helyzetbe. Igazságtalanságok történhetnek velünk, kísértések, próbák. De tudd, amikor benne vagy egy nehéz próbában, Isten mindig megsegít. Ha nehézségeken mégy keresztül, de az arcodon mosoly, a szívedben Istent dicsőítő ének van, a próba után jutalom vár téged.

Gyakran a nehéz időkben kedvetlenség vesz erőt rajtunk. Mondhatod: „Joel, a cégem rosszul megy, nehéz idők járnak rám. Az orvosom nagyon rossz diagnózist adott nekem. Nagyon aggaszt engem egy bírósági tárgyalás.” Az emberi természet hajlamos arra, hogy ilyenkor aggódó és letört legyen. Az Ige szerint viszont pont az ellenkezőjét kell tennünk.

A Jak 1,2 szerint teljes örömnek tartsátok, mikor különféle kísértésekbe estek… Hát, ennek bizony nem sok értelme van. Tényleg úgy gondolja az Úr, hogy nehéz időkben legyünk tele örömmel? Pedig úgy gondolja. Amikor elveszíted az örömödet, akkor az erődet is elveszíted. Ha valamikor szükséged van az erőre, akkor bizony a nehéz időkben. Ha egy nehezen nevelhető gyermeked van, akkor sok erőre, energiára van szükséged. De csak akkor lesz erőd, ha az örömödet nem veszíted el.

Ha pénzügyileg ellehetetlenültél, ha súlyos betegség fenyeget, vagy egy fontos kapcsolatod veszélybe került, az ilyen helyzetekben könnyű kiszáradni, keserűvé, elkedvetlenedetté válni. Ekkor van szükséged az erőre, hogy fel tudj állni. Hogy meg tudd harcolni a hit nemes harcát. De csak akkor tudod megőrizni az örömödet, ha tudod, hogy a próba végén jutalom vár. S minden akadályoztatás után új lehetőségek nyílnak ki. Minden ellenállást növekedés követ. S ha tudom, hogy bár igazságtalan, ami történt velem, és bár nehéz helyzetben vagyok, ennek ellenére megőrzöm a jó hozzáállásomat és teljes örömömet, akkor ez a helyzet nem vet vissza, hanem inkább segíteni fog az előremenetelben, I áttörésének az átvételében, hogy Isten még több jó dolgot hozzon az életemben.

A kulcs: hogyan is kezeled az ilyen nehéz helyzeteket. Ha panaszkodsz, akkor benne maradsz. Ha negatív és keserű maradsz, nem fogsz átmenni a próbán, pedig a segítség és a kimenekedés a rendelkezésedre áll. De mert nem tartod örömnek a próbát, elmulasztod az új lehetőségeket, amelyek a növekedésedet segítenék elő. Isten új lehetőségekkel ajándékoz meg, ha pl. valaki megsért téged, akkor nem fogsz emiatt szomorkodni, hanem teljes örömnek tartod. Mert tudod, ez csak egy próba, és a végén egy fantasztikus új lehetőség vár. Ahelyett hogy panaszkodnál, tartsd teljes örömnek. Én örömnek tartom ezt a próbát, és tudom, hogy az Úr betölti minden szükségemet.

Ha valami csalódás ér, az érzelmeid azt mondják: itt az idő, hogy behúzd a kéziféket, és szomorkodj egy kicsit. És hirtelen elborít az önsajnálat. De ahelyett, hogy engednéd az érzelmeidet elhatalmasodni, beszélj magadhoz: „azonnal felállsz, és összeszeded magad. Jó, igenis jó napod lesz ma.” Így tudod a próbát sikeresen megvívni. Így tudod teljes örömnek tartani. Ha nehéz időket élsz át, ne csodálkozz, ha nehéznek érzed az életet, és megpróbál téged lenyomni a szellemi valóság. Ne lepődj meg, ha mindenünnen ilyen gondolatok jönnek: „soha nem fogsz kijönni ebből. Kész, vége. Nincs újabb esélyed.” Ne higgy ezeknek a hazugságoknak. Ne engedj az érzelmeidnek. Nem az érzelmeid a főnökök. Te vagy a főnök. Ne engedd, hogy az éned kezdjen beszélni hozzád, te kezdj beszélni az énedhez.

Ha reggel felébredsz, és a gondolataidba az jön: „hű, ez egy ritka nehéz nap lesz” - ne egyezz meg ezzel, és ne mondd: „igen, tényleg nagyon sok problémám van, soha nem sikerül ezeket megoldanom már.” Fordítsd meg inkább a helyzetet, és beszélj magadhoz, valld meg a hitedet: „Igenis jól fogom magam érezni, átkerülök a nehézségeken, meg fogom oldani a problémákat – mert Isten megsegít és helyreállít.” Ha korán reggel már az a gondolat jön, hogy a mai napon bizony semmi esélyed sincs, beszélj magadhoz: „Ez egy nagyszerű nap lesz, Istennek gondja van a jövőmre, alig várom, hogy meglássam, mit készített a mai napra.

Mit is csináltál? Örömnek tartottad a próbát. Dávid is ezt tette. Ez a lehúzó, nehéz hangulat majdnem elrabolta a jövőjét Dávidnak. Depressziós lett, de ahelyett, hogy hagyta volna elhatalmasodni, elkezdett beszélni magához: miért csüggedsz, kedvetlenedsz el én lelkem? Helyezd a reményed Istenbe. (42,11 zsoltár) Más szavakkal ezt mondta: „Dávid, mi a baj veled? Miért csüggedtél el? Miért vesztetted el az örömödet? Isten még mindig a trónon ül. Ő jó dolgokat készít neked. Vesd a reményedet újra Istenbe.”

Amikor a letargia el akar borítani, tedd ugyanazt. Nézz bele a tükörbe, és mondd azt: „fejezd be, tessék örülni!” Vedd fel ezt az új hozzáállást, amiről most hallottál. Nem fogunk vereségben maradni, mert a reményünket Istenbe vetjük. Manapság annyi bizonytalanság történik körülöttünk, rengeteg rossz hírt kapunk. Ha nem vagy óvatos, ezek mind lehúznának, letargiába taszítanának. Nincs öröm, nincs lelkesedés. Minden olyan rosszá válik ilyenkor.

De az Ige megmondja, mi a teendőd: Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére! (Ézs 61:3)

Ha csüggedés próbálna elborítani, és magadban azt gondolod, hogy semmi jóra sem számíthatsz már ebben az életben, a jó napjaidat elmulasztottad – az első dolog, amit meg kell tenned, hogy a csüggedés palástját hajítsd el magadtól, és ezzel együtt az önsajnálat kabátját is vesd le. Kerekedj felül a csüggedésen, és vedd fel új kabátként a dicséretet.

Kezdd el megköszönni azokat a dolgokat, amiket Isten már elvégzett az életedben. Köszönd meg neki, hogy nagy győzelmeket adott az életedben, hogy milyen messzire hozott már téged. Majd egy lépéssel menj tovább, és köszönd meg neki azokat a győzelmeket, amik még előtted állnak. Köszönd meg az új ajtókat, amiket meg fog nyitni számodra, hogy a nehéz helyzeteket meg fogja fordítani, hogy a jövőben is az Ő jóindulata lesz veled. Ha ezt megteszed, új örömöt fogsz megtapasztalni. És meglátod, a hited növekedni fog. Többé nem áldozatnak fogod érezni magad, hanem győztesnek.

Egy dolgot megtanultam: nem maradhatsz vesztes állapotban, ha elkezded dicsérni az Urat. Nem maradhatsz kedvetlen, és csüggedt, ha hálát adsz az Úrnak a szabadításért. Ha felveszed a dicséret palástját, a csüggedés el kell hogy távozzon tőled.

Van amikor nem érzed magad képesnek, hogy hálát adj, azért mondja az Úr a Zsid13,15-ben, hogy ajánld fel a dicséret áldozatát. Isten tudja, hogy ez nem mindig könnyű. S van idő, mikor azt kell mondanod: Uram, nem érzem, hogy hálát tudok most adni neked. Minden rossz irányba fordult, letört vagyok, magányos. De tudom, hogy Te még ott ülsz a trónon, tudom, hogy jó vagy, hogy mindig jó vagy. Ezért én úgy döntök, hogy dicsérlek téged. Úgy döntöttem, hogy hálát adok neked mindenképpen. Amikor a dicséret áldozatát viszed az Úr elé, akkor történnek természetfeletti áttörések a mennyben.

Ezt tette Pál és Silás is. Éjfélkor börtönben voltak. Igazságtalanul megverték őket, és vajon mit tettek? Panaszkodtak? Sajnálták magukat? „Istenem, nem volt szép dolog hogy magunkra hagytál. Hol voltál?” Nem. Ők dicséretet énekeltek az Úrnak, és hálát adtak Istennek. S azt mondták Neki: „tudjuk, te nagyobb vagy a mi problémáinknál, tudjuk, hogy te még mindig ellenőrzés alatt tartod ezt a helyzetet, és képes vagy kivinni minket erről a helyről.” És tudjátok, éjfélkor egy földrengés kinyitotta a cellák ajtajait, sőt, a láncok is leestek a lábukról, és már szabad emberként sétáltak ki a börtönből.

Mivel kezdődött? Hogy a dicséret áldozatát vitték az Úr elé. Bármelyikünk képes arra, hogy ilyen hozzáállása legyen. Amikor könnyen mennek a dolgok, mindannyian tudunk hálát adni az Úrnak, de mi van, ha egy börtön mélyén csücsülsz? Hol vagytok, akik reggelenként győzelmet vártok, bár ezt semmi nem indokolja. Amikor minden körülmény azt mondja: nehéz napod lesz. Hol vannak azok az emberek, akik azt mondják: bár az orvos diagnózisa szerint beteg vagyok, de én ennek ellenére hálát és dicséretet adok Neked Uram. Uram, Hálát adok neked, bár még nem látom a kimenekedés útját.

Ha körbe nézek ebben a gyülekezetben, nagyon sok ilyen embert látok. Mert tudom, hogy nagyon nagy hitű emberek vannak itt. Tudom, hogy sokatok jogosan panaszkodhatna, sajnálhatná magát, akár depressziós is lehetne, ehelyett hálát adtok az Úrnak, és mosolyogtok, akkor is jól döntötök, amikor rossz dolgok vannak az életetekben. Ezért vagyok biztos benne, hogy még nagyobb győzelmeket fogtok megtapasztalni. Szükséges, hogy a látásotokat merjétek megnagyobbítani. Végre vegyétek észre, hogy Istennek nincsenek korlátai. A legjobb napjaitok még most következnek.

Isten győzelmeket készített a jövőtökben, melyek a csodálatotokat fogják kivívni. Szokatlan dolgok fognak történni az életetekben, lehet hogy nehéz időszakon mégy át, de soha ne feledd, az ellenség a legkomolyabb fegyvereit akkor veti be, amikor tudja, hogy Isten valami nagyszerű dolgot készít neked. Amikor a legsötétebb időket éled, akkor vagy a legközelebb a győzelemhez. Az ellenség a leghatékonyabb fegyvereit már elhasználta ellened, ne kezdj el ilyenkor panaszkodni, hanem add továbbra is a dicséret áldozatát az Úrnak.

Jer 33:11 Örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelőtte, azt mondja az Úr.

Amikor a szádban öröm hangja csendül fel, és az öröm áldozatát viszed az Úrnak, akkor a foglyot az Úr megszabadítja, és az Ő sikerét helyreállítja.
Ebben az Igében két szót szeretek: visszahozza – megfordítja -, és helyreállítja.

Amikor tele vagy örömmel, és a dicséret áldozatát adod az Úrnak, Ő akkor fogja a dolgokat az érdekedben megváltoztatni, a kedvezőtlen helyzeteket megfordítja, amiket elloptak tőled, azt visszaadja. De ez nem fog megtörténni, ha panasszal van tele a szád, ha negatív vagy, keserű. Ez akkor történik meg, amikor öröm hangjával van tele a szád. Ha reggel zsoltárral ébredsz. S ha minden napod örömmel kezded, mosollyal az arcodon.

Nem mindig indokolt az öröm, de rázd le az elkedvetlenedést. Ha így élsz, Isten tudni fogja, kész vagy arra, hogy megfordítsa a helyzetedet, és helyreállítson. Megfordítsa a helyzetet, mikor egyre kedvezőtlenebb az életed, amikor a céged nehéz időket él át, vagy megfordítja a bírósági tárgyalást, sőt az egészségeddel kapcsolatban is képes megfordítani a helyzetedet.

Isten helyreállít, és visszaad mindent, ami a tiéd volt. Visszaadja az ellopott éveket, amiket az ellenség tönkretett. Emberi kapcsolataidat is helyreállítja. Ez azért történik meg, mert öröm van a szádban, és a boldogság szavai, mert a dicséret áldozatát viszed az Úrhoz. Az Ige azt mondja: örvendezz az Urban mindenkor.

Az öröm nemcsak azt jelenti, hogy énekelsz az Úrnak örömmel, hanem a szád mosolyra derül, megfordulsz a tengelyed körül, és felfelé nézel. Tudod, hogy úgy is tudsz örülni, ha egyszerűen mosolyogsz? Amikor nehéz idők járnak, és sokan lógó orral járkálnak, és aggodalmaskodnak, csüggedtek – te pedig mosollyal az arcodon jársz, nem feltétlenül azért, mert okod van rá, hanem hitből mosolyogsz. Mert tudod, az arckifejezéseddel azt üzened: bízom benned Uram. Bár nem érzem így magam, de úgy döntöttem, bízom Benned. Mikor a nehéz időkben mosolyogsz, akkor is a dicséret áldozatát viszed az Úr elé.

A nehéz napokban talán a legnehezebb mosolyogni. Sokan ilyenkor lógó orral járnak. Úgy tűnik, mintha mindenüket elveszítették volna. S jönnek hozzám szomorúan: „Joel, én örvendezek az Úrban.” Miközben szomorúak! Figyelned kell arra, hogy a szavaid, az arcod és a szíved összhangban legyenek. Ha meghallod, hogy egy kismadár hogyan örvendezik, tudod, hogy minden rendben lesz. Hogy Isten csatározik most érted. Tudod, hogy senki nem vehet ki az Ő kezéből. Tudod, hogy a győzelmet Isten már elkészítette számodra. S tudod, hogy egyetlen ellened készült fegyver sem lehet jószerencsés. S ami most károdra volt, azt Isten fel fogja használni a megsegítésedre.

Ami a szívedben van, engedd hogy megjelenjen a külsődön is. Az örvendezésed ne csak szavakban álljon, de az arckifejezésed is ezt sugallja. Örvendezz felemelt kezekkel, mosolyogva. Az örömödnek sohasem szabad rejtve maradni. Te vagy a világ világossága, ne rejtsd el a fényt. Akárhová is mégy, lássák a te örömödet. Mondhatod: Joel, most semmi okom, hogy örvendezzek. Tudod, nagyon sok gondom van. Összefogtak az ellenségeim. De tudod mit? Ekkor kell a leginkább mosolyognod. Ekkor kell a hitedet gyakorolnod. Amikor valaki udvariatlan, durva veled, és legszívesebben ugyanilyen lennél vele, ekkor kell a legjobban mosolyognod. S miért? Mert igen nagy örömnek tartod ezt a helyzetet.

Ha valaki az autópályán szabálytalanul előz, és nehéz helyzetbe kerülsz, ahelyett hogy tülkölnél neki, és vörös képpel ordítanál vele, ehelyett inkább ránézel, és mosolyogsz. Tudod, mit csinálsz ilyenkor? A dicséret áldozatát viszed az Úr elé. Vannak helyzetek, mikor nagyon nehéz ez. Mikor a gyermeked lesütött szemmel jön, és közli, leöntöttem cékla lével a fehér kanapét – mosolyogsz. A dicsér áldozatát viszed Istennek. Vagy: munkatársad mindig pletykál rólad, és rosszat terjeszt a hátad mögött. Utána odamegy hozzád, és megkérdezi : „segítenél ebben a projektben?” Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „nem szégyelled magad te szemétláda?!” Inkább rámosolyogsz és azt mondod: teljes örömmel. De azért magadban mondhatod: „Uram, ennél nagyobb dicséret áldozatát még nem vittem eléd.”

Egyszer Viktóriával mentünk a reptérre, és két bőrönddel várakoztunk a reptéren. De nem engedtek át, mert a biztonsági tiszt szerint folyadékot vittünk a csomagban. Viktória mondta is: Joel, elfelejtettem, és vizet tettem a bőröndbe. De én azt hittem, hogy Viktória a másik csomagra gondolt, és én nem vettem ki az enyémből a vizet. A biztonsági tiszt felhergelte magát, és úgy beszélt velem, mintha főbenjáró bűnt követtem volna el. Rám kiáltott: „nem hallotta? Azonnal nyissa ki!” Nem éreztem, hogy mosolyognom kellene, mindenről akartam tudni ebben a pillanatban, csak nem az örömről.

Akkor magammal kellett beszélni: „Joel, neked udvariasnak kell lenned, mert te pásztor vagy. Nem emlékszel, miket prédikáltál?” És széles mosolyt erőltettem az arcomra, de meg kell mondanom, nagyon hamis mosoly volt. S mikor vége volt ennek a megalázó helyzetnek, mondtam: „Uram, ezért nagy jutalmat várok…”

Testvérek, örömnek tartsátok mindig a próbákat. Határozd el magadban, hogy mindig örömnek fogod tartani, akármilyen helyzetbe is kerülsz., mindennap úgy kelj fel, hogy győzelmet várj. Az elmédet irányítsd jó irányba. S valld meg, hogy ez egy nagyszerű, áldott nap lesz, mikor Isten áldásai jelennek meg az életedben. S nem baj, akármi is jöhet aznap, ne veszítsd el az örömödet. Tanuld meg a dicséret áldozatát odavinni az Úrhoz. Ha megtartod az öröm hangját, nem képes az ördög vereségben tartani téged. Mert Isten megígérte, hogy megfordítja a helyzetedet, és megjutalmaz téged. S nem csak ezért, hanem mert ha az örömöt megőrzöd, az erőt is megőrzöd, ami képessé tesz ara, hogy minden akadályt legyőzz, minden támadást visszaverj. És azzá tudsz válni, amivé Isten tervezett.

Fordította: Orbán Tibor

Cseri Kálmán Igehirdetései: ALAPOK, FALAK, KAPUK

Alapige:Jel 21,10-14

,,Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.,,

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, áldunk téged, hogy meghosszabbítottad időnket. Köszönjük, hogy napjainkhoz napokat adsz, éveinkhez új évet.

Te látod, hogy mindnyájan erre vágyunk, amiről most olvastunk. Szeretnénk, hogy megkoronázzad ezt az évet is javaiddal, hogy betölts minket testi és lelki áldásokkal. Hisszük, hogy minden áldás forrása nálad van.

Ezért alázatosan kérünk, add meg nekünk az idén is azt, amire szükségünk van, s tedd világossá számunkra, mi az, amit nem nekünk szántál csak nálunk helyezted el, hogy azt szeretettel továbbadjuk másoknak. Hadd legyünk mi a te áldást közvetítő eszközeid ebben az évben.

Köszönjük, hogy minden gondunkat tereád vethetjük, mert neked gondod volt, gondod van, és hisszük, hogy lesz is reánk.

Kérünk, hogy világítson utunkon a te igéd. Taníts minket Szentlelkeddel egyre inkább igeszerűen gondolkozni és cselekedni. Hadd legyen egyre könnyebb, hogy engedelmeskedünk neked. Hadd lássuk, hogy ez nem kényszer, hanem nagy lehetőség.

Magasztalunk bölcsességedért. Áldunk azért, mert mindent szeretetből cselekszel. Köszönjük, hogy azoknak, akik téged szívből szeretnek, mindent a javukra fordítasz.

Kérünk, adj nekünk útmutatást már most, ezen az első istentiszteleten is. Taníts minket szüntelenül tereád nézni. Segíts, hogy ha gondok között járunk, akkor se földre szegezett tekintettel botorkáljunk, hanem a mennyre függesszük a szemünket. Merjük komolyan venni a láthatatlanokat is, téged magadat, mindeneknek Urát, a te igaz ígéreteidet, amikben méltán bízhatunk, mert megvalósulnak.

Kérünk, beszélj velünk most igéden keresztül. Tégy minket fogékonyakká Szentlelkeddel, és az engedelmesség lelkével is támogass.

Ámen.

Igehirdetés:

Amikor tavaly a Jelenések könyvét tanulmányoztuk, nem tudtunk minden részletre kitérni. De már akkor feltűnt nekem ez a néhány mondat, amit most hallottunk, és úgy gondolom, hogy az új esztendő első istentiszteletén különösen is időszerű ennek az igeszakasznak az üzenetét kibontani.

A mennyei Jeruzsálemről van itt szó, tehát az üdvözültek gyülekezetéről, a megdicsőült egyházról. Erről a csodálatos közösségről, mint egy városról ír itt a szentíró, és három jellegzetességére hívja fel a figyelmet: az alapjára, a falaira és a kapuira.

Több adattal is szemlélteti csak ezen a rövid szakaszon belül is, hogy ez a közösség, a mennyei Jeruzsálem, a megdicsőült egyház már tökéletes, hibátlan. Erre utal az, hogy kocka alakú. Az ókorban a kockát tekintették a tökéletes formának. Erre utal az is, hogy többször ismétlődik benne a tizenkettes szám, de leginkább ez a megállapítás: "Benne volt az Isten dicsősége." Ilyen lesz az örökkévalóságban a hívők közössége, a Krisztus egyháza. És ilyen lesz minden egyes hívő ember is.

Most még nem ilyen. Most még egyáltalán nem tökéletes az egyház. Nem tökéletesek a helyi gyülekezetek sem. Ez a miénk sem. És nem tökéletes a mi hívő életünk sem. De ez a minta, efelé haladunk, erre kell törekedni, ezt lehet egyre inkább megközelíteni. Tekintsük ezt most úgy, mint újévi programot. Ezt közelítheti meg az egyház, a mi gyülekezetünk is, és ez lehet állandó célkitűzése, megvalósítandó programja a személyes hívő életünknek is.

Azt nézzük meg tehát most: mit jelent ez a mennyei Jeruzsálem esetében és mit jelent ez minden mai földi gyülekezet esetében, hogy annak szilárd alapja, magas falai és nyitott kapui vannak. Ma ennek szinte csak a tartalomjegyzékét tudom röviden elmondani, de ha Isten segít minket, a következő vasárnapokon szeretném majd részletesen kibontani, hogy a Szentírás mit tanít erről.

Tehát szilárd alapja, magas falai és nyitott kapui lesznek a mennyei Jeruzsálemnek, és ez kell, hogy jellemezzen ma is minden egészséges gyülekezetet és újjászületett hívő embert.

1. Mit mond az alapokról? "A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve."

Pál apostol az Efézusi levélben ugyanezt így írja le: "Ráépültetek az apostolok és próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus." (Ef 2,20).

A korinthusiaknak pedig azt fejtegeti, hogy "más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus." (1Kor 3,11).

Az egyház alapja, és nyugodtan fogalmazhatjuk így is: a mi hitünk alapja tehát Jézus személye. Az Ő testtélétele, örök istensége, megváltó halála, dicsőséges feltámadása és személyes visszajövetele. Röviden összefoglalva ez a mi hitünk alapja.

Erről írtak a próféták, hogy majd mindez beteljesedik, és erről írnak az apostolok, hogy mindez beteljesedett. Mind az Ó-, mind az Újszövetség, vagyis a teljes Szentírás a mi hitünk alapjáról: Jézusról szól.

A Szentírást úgy tekintjük, hogy Isten a szerzője, Ő írta, csak a próféták és apostolok írták le. Mivel Isten a szerzője, igaznak tekintjük. Mindazt, amit a Biblia Istenről, rólunk, a világról ír, igaznak tekintjük, tévedhetetlennek és ma is érvényesnek. Ez a mi hitünk alapja.

Sokan vannak, akik ugyanezt vallják, csak valamivel kiegészítik. Vannak, akik bólogatnak, igen, ez a mi hitünk alapja is, de - noha tudjuk, hogy Jézus adja az üdvösséget - fontos az úgynevezett szentek tisztelete és bizonyos jó cselekedetek elvégzése is. Jézus adja az üdvösséget, de fontos a szombatnap megtartása, bizonyos ételektől való tartózkodás. Jézus adja az üdvösséget, de fontos az üdvösséghez az ún. lélek-keresztség, és annak egyik következménye, az új nyelveken való megszólalás.

Mi azt valljuk: a mi hitünk alapja, Jézus Krisztus nemcsak szükséges az üdvösséghez, hanem elégséges is. Semmivel nem kell kiegészíteni azt, amit Ő értünk tett. Tökéletes az a váltság a benne hívők közösségére és személyére nézve is.

Ragaszkodni kell tehát az alapokhoz. Tisztázni kell, hogy mi a hitünk alapja. Az alapok arra utalnak, hogy mit hiszünk, kiben hiszünk. Kinek hisszük azt az Istent, azt a Megváltót, aki nekünk magát a Szentírásban kijelenti.

2. És mit tudunk meg a falakról? Ezt olvastuk: "a fala nagy és magas volt."

Az alapokra falakat szoktak építeni. A mennyei Jeruzsálem falai nagyok és magasak. A fal elhatárol és véd. A fal mutatja meg egészen egyértelműen, hogy mi tartozik a városhoz, és mi az, ami azon kívül van. Ami azon kívül van, az nem feltétlenül ellenség, nem is okvetlenül ellenfél vagy vetélytárs. Egyszerűen más. Nem azonos azzal, ami a falakon belül van.

Isten hangsúlyozza, hogy a benne hívőknek szenteknek kell lenniük. A szent azt jelenti: Isten számára elkülönített. Egészen más használatra való, mint minden egyéb.

A jeruzsálemi templom szent edényeit csak áldozatok bemutatására volt szabad használni, semmi másra nem. Az Istenben hívő szenteket csak Isten használhatja a maga céljaira. Nekik el kell különülniük, sőt el kell válniuk mindentől, ami Isten nélküli és Isten-ellenes. Vagyis bibliai szóval: a világtól. A világ nem a teremtett világot jelenti ebben az összefüggésben, hanem az Isten nélküli gondolkodást és életvitelt. Szemben az Isten akaratának engedelmeskedő gondolkozással és életvitellel. Ezt nevezi a Biblia az Isten országának, ahol az Isten királyi uralma megvalósul. A szenteknek nem szabad elegyedniük a világgal. Akkor lesznek áldássá a világ számára.

Ha a város alapjai arról szólnak, hogy mit hiszünk, a város fala arra utal, hogy kik vagyunk. Hol lakunk, hol lehet megtalálni, kikkel tartozunk össze, kikkel vállalunk közösséget, milyen jellegzetességeket hordozunk. Az identitásunk kérdését veti ez fel. Aki vállalja a maga identitását és annak megfelelően is él, az tartozik Isten népéhez.

Itt egy fontos bibliai igazság szólal meg. Ez az egyértelmű keresztyénségről, az elkötelezett Krisztus-követésről szól. A szent nem keveredhet a világgal. Mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? - olvassuk a Szentírásban.

Péter apostol azt írja a gyülekezet tagjainak Isten parancsára hivatkozva, aki azt mondta, hogy szentek legyetek, mert én szent vagyok, hogy "szentek legyetek egész magatartásotokban." (1Pét 1,15).

Tehát mindenféle kettősséget száműznie kell a hívőnek a maga életéből. A hívő életét a hívség, a hűség jellemzi. Hűség Jézushoz, aki az Ő vére árán új szövetségébe fogadott minket. Hűség a hívők közösségéhez, hűség a helyi gyülekezethez, hűség azokhoz a feladatokhoz, amiket a szolgálat Ura adott nekünk. A fal elválasztja a belül lévőket a kívül lévőktől.

Ezért írja János apostol élesen fogalmazva: "Fiacskáim, ne szeressétek a világot (tehát az Isten nélküli gondolkozást és életvitelt), se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (1Jn 2,15-17).

Az első újévi feladatunk tehát - már azoknak, akik komolyan akarják venni a hitüket és a Krisztushoz való tartozásukat -: megszüntetni mindenféle kettősséget az életünkben. Véget vetni minden ilyennek, hogy valaki itt benn szépen dicsőíti Istent, kívül pedig ugyanúgy káromkodik, mint egy nem hívő ember. Hogy a fiatalok a bibliaórán örömmel beszélgetnek Isten dolgairól, de a kapun kívül parázna vicceken nevetnek, és füves cigivel kínálják egymást. Hogy az elmúlt éjjel itt sokan úrvacsoráztunk, de talán vannak, akik előtte meg utána ugyanúgy töltötték a szilveszter éjszakát, mint a világ, mintha nem lennének hívők.

Isten élesen mondja több helyen a Bibliában, hogy valamelyiket abba kell hagyni. A kettő együtt nem megy. Isten nem retten vissza attól sem, hogy azt mondja: akinek ilyen kettősség van az életében, hagyja abba a vallásoskodást. Nemcsak azt mondja: hagyjátok abba a bűnt. Azt mondja: ha ragaszkodtok a bűnhöz, ha nem akartok változni, akkor ne gyertek be az én házamba.

Sok igét olvashatnánk. Az Ézsaiás könyve első részéből hadd olvassak néhány verset.

"Mit kezdjek a sok véres áldozattal? - mondja az Úr.

Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot (nem azt mondja: áldozatot, hanem hazug áldozatot), még a füstjét is utálom! (...) Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést!" (Ézs 1,11-13).

Valamelyiket abba kell hagyni, mert amíg együtt van, addig az ünneplés sem hiteles. Addig nem kedves neki a vallásoskodás, az istentiszteletesdi, ha azt nem követi életváltozás, tényleges szakítás mindazzal, ami világi, vagyis Isten nélküli, Isten-ellenes.

"Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez!" (Ézs 1,15).

Hiába teszem össze úgy a kezemet, hogy közben vér tapad hozzá. Ígéri Isten, hogy nem hallgatja meg. Félelmes, nem? Jó, ha beleborzong a hátunk és összetörik a szívünk, és elkezdjük kérdezni Őt: Uram, mi az, amit ki kell vetnem az életemből, mert tiszta kezeket szeretnék felemelni hozzád és nem véres kezeket!

És így folytatja: "Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni..." (Ézs 1,16-17).

Valamelyikkel szakítani kell. Isten a kettősséget nem tűri. Aki Isten népéhez akar tartozni, annak le kell lepleznie a maga életében a kettősségeket, és tisztázni kell, hogy a falon belül, vagy falon kívül óhajt lakni. Mert a senki földjén nem lehet házat építeni, és a kétlaki ember mindig kiszolgáltatott, nem számíthat Isten védelmére. Aki félig Jézusé és félig a világé, az egészen az ördögé. Az ilyen emberek életében botrányos és tragikus bukások szoktak bekövetkezni, mert egyedül akar megvalósítani valamit, amit egyedül nem lehet. Úgy akar feltűnni Isten gyermekének, hogy közben nincs igazi, elkötelezett kapcsolata az élő Istennel.

A 118. zsoltár végén van egy megdöbbentő mondat. Így hangzik: "Kötelekkel kötözzétek az áldozati állatot az oltár szarvaihoz!"

Ha egy állatról eldöntötték, hogy az az Úrnak bemutatandó áldozat lesz, azt nem lehet engedni megszökni, azt oda kell kötözni. Ezt az elkötelezettséget hangsúlyozza Isten igéje sok helyen. Azt a hűséget, ami az Újszövetségben a hitet is jelenti, nincs külön szava az Újszövetség eredeti szövegének arra, hogy hit és hűség, és a magyarban sem volt korábban. "Légy hív mindhalálig!" Hív az, aki hívő, és aki egyben hű. Az egész életünkre kiterjed Istennek ez az igénye.

Most nyugodtan sorolhatnánk, hogy ez a rövid h-betűvel kezdődő szócska: hű, hogyan terjedjen ki az egész életünkre, hogy ez határozza meg mindazt, amit ezek alá a címszavak alá írhatunk: hit, haza, házasság, hívatás, sőt még a hitközség, a gyülekezet is. Isten hűséget vár az övéitől, és aki szórakozik az ilyen kettősségekkel, hogy egy kicsit neki is, egy kicsit a világnak is, mert nem lehet mindennel szakítani, az előbb-utóbb el fog szakadni a kegyelmes Istentől.

Készek vagyunk-e vállalni Őt áldozatok árán is? Az alapok arról szólnak, mit hiszünk, és ezt is világosan látni kell; a falak arról, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Belül vagyok, vagy kívül vagyok. A fal tetején nem lehet lakni, hogy hol erre mutatom magamat, hol arra.

Ez az elkötelezettség áldozatokkal jár, de az számíthat Isten védelmére és áldására, aki elkötelezte magát neki úgy, ahogy azt a Sadhu Sundar Singh indiai keresztyénnek tulajdonított világos, kristálytiszta kis ének mondja:

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust.
Ha nincs is társam, követem mégis Őt.
Mögöttem a világ, előttem Jézus.
Nincs visszaút, nincs visszaút.

Ilyen elkötelezett követőket vár Jézus. Ennek az elkötelezettségnek a hiánya sok-sok gyengeségünk, erőtlenségünk, gyávaságunk oka. Akinek a szívében eldől, hogy követi Jézust, nemcsak néz utána, hanem követi, és csak Őt követi, és mindvégig követi, annak az életében kezdődnek el a csodák. Ott az Ő jelenléte érezteti magát. Ott Ő cselekszik, mint mindenható Isten.

3. És mit tudunk meg a kapukról? Így olvastuk ezt alapigénkben: "tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu."

Isten népe elhatárolódik a világtól. De ez az elhatárolódás nem elzárkózás. Tudjuk, hogy kihez tartozunk, és mihez akarjuk tartani magunkat. Elkülönülünk mindattól, ami Isten nélküli és Isten ellenes, de nem zárkózunk be. A falakon kapuk vannak, mégpedig nyitott kapuk, amiken be lehet jönni és ki lehet menni.

Kik jöhetnek be? Így olvassuk a következő fejezetben: "Akik megmossák ruhájukat, azoknak joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba." (Jel 22,14).

Akik Istent keresik, akik Jézusban bíznak, akik megmossák a ruhájukat, azok jöhetnek be. Nyitva van a kapu. Bárki bejöhet, személyválogatás nélkül. A rablógyilkos is, ha megmosta a ruháját. - És a kapun ki is lehet menni, mert az Isten választottjai mennek ki a világba. Elkülönülnek tőle, a fal mutatja, hogy mit jelent bent lenni és kik vannak kívül, de a kívülvalókat szeretik azok, akik már kegyelmet kaptak. Viszik az evangéliumot és hívogatnak Jézushoz másokat.

Vannak gyülekezetek, amelyeknek szinte nincs faluk, minden előtt nyitottak. Jöhetnek a farkasok, jöhetnek a báránybőrbe bújt farkasok, téphetik szét a nyájat. És vannak gyülekezetek, amelyek bezárkóznak. Jól érzik a hívők magukat összebújva, de semmi felelősség nincs bennük mások iránt. Annak a küldetésnek, amit Jézus adott a benne hívőknek, hogy "menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet", nem tesznek eleget. Márpedig ha az alapok arról szólnak, hogy mit hiszünk, a falak arról, hogy kik vagyunk, akkor a kapuk azt prédikálják: mi a feladatunk. Mégpedig mi az Urunktól kapott feladatunk. "Tegyetek tanítvánnyá minden népet!" (Mt 28,19).

Az egészséges gyülekezet misszionáló gyülekezet. Az egészséges hívő ember másokat is Jézushoz hívogató ember.

Olyan beszédes az, hogy mind a négy égtáj felé három-három kapuja van a mennyei Jeruzsálemnek. Ez minket arra bátorít, hogy hívogassunk, mert be lehet jönni, mi pedig menjünk hívogatni másokat a mi Urunkhoz. A kapuk nyitva vannak, de azt olvastuk: mindegyik előtt ott áll egy angyal. Akárki nem jöhet be. Akik megmosták ruhájukat. Akik szabadulást keresnek a szabadító Krisztusnál, azok jöjjenek és meg fogják azt találni.

Biztos alapok, magas falak és nyitott kapuk. Ez jellemzi a mennyei Jeruzsálemet. Ez jellemez ma is minden egészséges gyülekezetet, és ez kell, hogy jellemezze a mi személyes hívő életünket is. Egészen világosan tudni kell, hogy mit hiszünk, kik vagyunk és kikké szeretnénk egyre inkább válni, és mi az Istentől kapott feladatunk.

Szeretném kérni, mindnyájan vizsgáljuk meg ma, hogy melyik területen van híjával az életünk. Miben kellene változni. Mit lehet pótolni. Mit kell most mindjárt abbahagyni. Kezdve azzal, hogy minden kettősséget kíméletlenül kiirtani az életünkből, mert a világ mindig arra törekszik, hogy bekússzon a hívő életébe, és ügyesen tudja álcázni magát a gonosz, ha kell, akár világosság angyalának is álcázza magát. Minden ilyentől meg kell tisztulnia Isten népének, akkor leszünk használhatóak az Ő kezében, és akkor lesz áldás a gyülekezeti életünkön is, meg a személyes hívő életünkön is.

Mielőtt ezért imádságban könyörgünk, valljuk meg ezt az ének szavaival:

Az egyháznak a Jézus a fundámentoma,
A szent igére épült fel lelki temploma. (mindez azért lehetséges, mert)
Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, (mármint a benne hívőket)
Megváltva drága vérén a váltságban hívőt.
(392,1 dicséret)

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk téged azért, mert megalapozott a hitünk. Köszönjük, hogy te vagy annak a fundámentoma, és mi hisszük, hogy más alapot senki sem vethet, amely vettetett, amely te magad vagy.

Bocsásd meg, valahányszor bizonytalan, megalapozatlan hiszékenység áldozataivá váltunk. Segíts átgondolni, mi is az, amit hiszünk, és miért hisszük azt. Segíts minket, hogy mindent a te igaz igédhez igazítsunk. Olyan sok téves gondolat, olyan sok keveredés van az agyunkban. Adj nekünk megújult értelmet. Szentlelked tisztítson ki minden szennyet a gondolatainkból. Igéd szerinti döntéseket hadd tudjunk hozni ebben az évben is mindig, minden tekintetben.

Adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy vállaljuk azt a keskeny, de egyenes és az életre vezető utat, amit te tapostál ki előttünk, és amelyiken te jársz előttünk. Téged akarunk követni, hozzád és csak hozzád akarunk ragaszkodni.

Kérünk, végezd el ezt a megtisztító, megújító munkát az életünkben.

Könyörülj rajtunk, indíts Szentlelkeddel arra, hogy sokkal szentebb felelősséget érezzünk azok iránt, akik kívül vannak még a te néped közösségén. Hadd tudjunk reménységgel és szeretettel gondolni rájuk, menni hozzájuk, beszélni velük, és állhatatosan imádkozni értük.

Bocsáss meg minden beképzeltséget, önhittséget, minden ítélkezést, ami a szavainkban is megnyilvánul. Add nekünk a te irgalmas lelkületedet. Add, hogy az Isten szeretete töltessék ki a szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk, és add nekünk ezt a te Szentlelkedet.

Könyörgünk, őrizd meg a gyülekezetünket is. Add, hogy tisztán és elegyítetlenül hangozzék itt a te igéd mindig, és őrizz meg minket attól, hogy az igének csak hallgatói legyünk. Segíts, hogy cselekvői legyünk. Hadd váljék gyakorlattá, hogy minden egyes igehirdetés után változik valami az életünkben. Engedd értenünk, hogy te mit akarsz tőlünk.

Adj Lelkedből erőt, hogy értsük és szeressük elrendelt utunkat és minden parancsodat. S egy vágyat hagyj nekünk: hogy halljuk és kövessük szent igazságodat.

Ámen.

Igehirdetési, hét részből álló videó tanítási sorozata: Érdemes sokat hallgatni az Ő tanításait! 
Nagyon építőek! Ő az Úrtól kimondottan tanítói ajándékot kapott!


HÁLÁVAL telve adom közre...


HÁLÁS szívvel adom közre, hogy a Blogot és a Facebook oldalt nagyon sokan olvassák és nem csak Magyarországon, hanem  a világ különböző Országaiban is!


BejegyzésOldalmegjelenítés
Magyarország
6477
Románia
1307
Németország
538
Egyesült Királyság
399
Egyesült Államok
378
Ukrajna
258
Szlovákia
250
Kanada
247
Szerbia
126
Ausztria
125



Privátban kapok sok szép képet, heberül, spanyolul, üdvözléseket és Igeképeket is visszajelzésként, köszöntésként! 💖

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK!

Személy szerint én nem is akartam ilyen blogot, azt sem tudtam, hogy kell csinálni..lépésről-lépésre tanított meg rá és mindig ad új ötleteket is hozzá..
Maradandót tervez az ÚR MINDIG!
Hála az Úr irányításáért, tényleg mindig maradandót ad nekünk, hogy mindig megmaradjon az Ő beszéde nekünk tanításra, okulásra!
Használjátok ezért az oldalán lévő tartalomjegyzéket is bátran!


*******

EGYET szeretnék kérni:
Bárki, bármit megoszt annak nagyon örülök, hisz terjed az ÚR Igéje!
Mindazonáltal, kérek mindenkit, hogy forrás megjelöléssel tegye ezt, hisz az így korrekt és becsületes!
Hiszem, hogy az Úr adja nekem amiket osztok és írok, legyetek ezért hűek és igazak hiszen ez a kereszténység alappillérének egyike!
Találkozok olyan általam megírt egy az egyben kiírt mondataimmal amikkel Ő mutatkozik be..és sajátjaként jeleníti meg...??? Nem is értem...
Testvérnő is visszajelezte ezt már nekem, hogy kikeresnek egy-egy tanítást, képeket gyűjt hozzá és megszerkeszti azt, közre adja sok-sok oldalon és másnap kiszedve megosztják sajátként!!
Ez a másik munkájának a semmibevétele! Abszolúte de nem keresztény cselekedet!
A legtöbb világi oldal pedig becsületesen megjelölik mindig a forrást..vagy az író nevét!
Ezek saját szellemi termékek, amik azért vannak fent, hogy tanuljunk belőle és megosszuk egymással...de korrekten! Mert ez lopás és az bűn!
Vannak oldalak akik ezért perelnek is, Szerzői jogok megsértése miatt!


Szeretet nem illeti gonosszal a felebarátját. ...... másokkal úgy bánsz, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, akkor betöltötted a szeretet törvényét.
 Ámen💖


Reggeli dicséret: Csak hitelesen

"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud."1 János 3,18-20

Észrevettük már, milyen nagy gondban vagyunk mi, keresztények a hitelesség területén? Először is ott vannak a történelmi anomáliáink. A szeretetet, békességet hirdető Biblia ellenére a kereszténység szörnyű vallásháborúkat hirdetett a kereszt nevében a pogányok ellen. Továbbá vezető vallásként nem igazán voltunk toleránsak a másként gondolkodókkal szemben. Legyenek azok a tudomány emberei, mint Kopernikusz és Galilei, vagy asszonyok, akik túl szépek, túl okosak voltak egy olyan korban, amikor ez bűnnek számított (lásd boszorkányperek) és még sorolhatnánk. Majd ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kereszténység a leginkább széttagoltabb világvallás a többi között, melynek részei egymás hitelességét vonták kétségbe, vagy épp átkozza ki egymást kölcsönösen... Természetesen tudjuk, hogy akkor lehetünk autentikusak, ha mindannyian önvizsgálatot tartunk, hogy azok vagyunk-e, akikről a Szentírás mondja, hogy Krisztust követők. De hogyan lehetünk mi önazonosak, hitelesek?

János apostol szerint akkor, ha a szavaink és a tetteink megegyeznek egymással, így nincs ellentmondás közöttük. Azt ilyen ember igaz, boldog, hiteles személy. Ezeket az embereket mai világunk is sokra tartja. Annyira, hogy számos cikk, írás foglalkozik ezzel a témával az interneten is. Hogyan látják ők ezeket az embereket? 

Íme néhány példa:

1. Segítenek másoknak is önazonosnak maradni

"Mivel nem játszanak szerepeket, a környezetükben élőktől sem várják el, hogy olyan képnek próbáljanak megfelelni, ami valójában távol áll tőlük. Az önazonos emberek szeretete nem elvárásokhoz kötött, ők olyannak fogadják el a többieket, amilyenek, ami szabadságot ad a körülöttük lévőknek is, hogy önmaguk lehessenek." El tudom-e fogadni a másikat olyannak, mint amilyen? Tudom-e őt úgy szeretni, ahogyan van? Nagyon fontos kérdés.

2. Távol tartják magukat a negatív emberektől
Vagyis nem keresik azoknak a társaságát, akik nem becsülik őket, akik meg akarják változtatni őket. Engedik, hogy ezek az emberek távol maradjanak tőlük. "Az elengedés során pedig nem a harag vezérli őket, hanem a tudat, hogy szükségük van arra, hogy minden helyzetben önmaguk tudjanak maradni." Mondtuk már azt, vagy gondoltuk, hogy: Ez nem is én lennék, ha rád hallgatnék!

3. Nem félnek kifejezni a véleményüket és az érzéseiket
"Nem jellemző rájuk a simulékonyság, másoknak és maguknak sem hajlandóak hazudni. Bátran felvállalják a véleményüket és az érzéseiket, még akkor is, ha emiatt nem lesznek mindig népszerűek a környezetükben. Fejlett igazságérzetük nem hagyja, hogy olyan dolgokat képviseljenek, amikben nem hisznek, vagy amik ellenkeznek az értékrendjükkel."Természetesen hiteles keresztényeknél ez az értékrend a Biblián alapszik.

4. Magabiztosak
"Sok ember közvetít olyan képet magáról, ami esetenként távol áll a valóságtól. Ők joggal tartanak attól, hogy egyszer kiderül, mégsem olyan okosak, szellemesek vagy magabiztosak, mint ahogyan azt a környezetüknek mutatják. A hiteles, önmagukhoz hű emberekben azonban nincs félelem, hiszen őszintén, hazugságok nélkül élnek. Nincs rejtegetnivalójuk, mivel mindig is olyannak mutatták magukat, amilyenek. Akit pedig nem bénít a félelem, az sokkal magabiztosabban, és nyugodtabban éli az életét is."

5. Kerülik a felszínes beszélgetéseket
„A nagy emberek eszmékről beszélnek, az átlagos emberek dolgokról, a kis emberek pedig más emberekről” – Eleanor Roosevelt szavai, akár a jelmondatuk is lehetne. Nem fecsérlik az idejüket felszínes emberekre, ők ugyanis az igazi értékekben hisznek. Nincs energiájuk, sem kedvük a bájcsevejekre, a pletykálástól pedig kirázza őket a hideg. Inkább a mély beszélgetéseket preferálják: ha egy önazonos ember valakitől megkérdezi, hogy érzi magát, az valóban érdekli, és őszinte választ is vár cserébe."

6. Nem fogadnak el meggondolatlanul tanácsot
"Nem arról van szó, hogy az önazonos emberek ne fogadnának el tanácsokat – éppen ellenkezőleg. Felismerik, ha segítségre van szükségük, azonban, ha valakitől tanácsot kapnak, nem ugranak fejest rögtön a megvalósításba. Kritikusan végiggondolják, milyen hatással lenne az életükre a dolog, és csak megfontolást követően döntenek arról, elfogadják-e azt."

7. Nem panaszkodnak a problémáikról
"'Az emberek általában akkor panaszkodnak, ha olyan helyzetbe kerülnek, amiről azt hiszik, mások sodorták őket bele, és a megoldás sem tőlük, hanem másoktól függ. Ezzel ellentétben, aki önazonos, az felelősséget vállal a tetteiért, és tudja, hogy a megoldás sosem mástól, hanem saját magtól várható – éppen ezért az időt is sajnálja a panaszkodásra." Keresztényként pedig hisz abban, hogy Az, Aki önmagunktól is képes megmenteni bennünket, ha akaratával megegyezik, mindig segíteni fog rajtunk.

8. Zsigerileg motíváltak
"Mivel nagyon jól ismerik magukat és a céljaikat, nem mástól várják, hogy motiválja őket. Tisztában vannak vele, mit kell tenniük, hogy elérjék, amit szeretnének, ez pedig lelkesedéssel és lendülettel tölti el őket."

9. A legjobbat igyekeznek kihozni minden helyzetből
"Nem keseregnek, ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretnék, optimizmusuknak és pozitív gondolkodásuknak köszönhetően igyekeznek minden helyzetben megtalálni a jót. Nehézségek esetén nem nyafognak és nem búslakodnak, hanem számba veszik a lehetőségeket, és azok fényében próbálnak változtatni a dolgokon."

10. Nem lesznek lelki betegek attól, ha valaki nem szimpatizál velük
"Ismerik a saját értékeiket és hiányosságaikat, és azt is tudják, hogy az emberek annyira különbözőek, hogy képtelenség mindenkinek megfelelni, szimpatikusnak lenni. Nem is akarnak! Viszont nagyon hamar felismerik, ha valaki olyannal találkoznak, aki érdemes a figyelmükre." Hívő emberként az Írásra alapozva tudják, hogy Isten szemében igazán értékesek és ez képzi önértékelésük alapját.

Idézettek forrása: http://noklapja.nlcafe.hu/test-es-lelek/2017/01/10/onazonos-vagy-10-dolog-amibol-konnyen-kiderul/ 2017.10.06.

Az Ige az élet kenyere-Áldott napot



Reggel mikor a nap még gyengéden ontja sugarait,
lágy tavaszi szellô suhan végig arcomom, és madárkák

édes kis dalai verik fel az éj csendjét…
akkor, igen akkor vagyok igazán boldog.
Mosolygó arccal, könnyekkel tele szemmel, boldogságtól
túlcsordult szívvel adok az én Istenemnek hálát
az életért és azért a sok gyönyörûségért amivel
megajándékozott minket.

Ne gondolj a rosszra, a gondokra, ne engedd a lelkedbe
a sötétséget. Istenben gyönyörködj!
Nézd a gyönyörû kék eget a fehér felhôivel, nézd a szebbnél szebb virágokat, a fákat, hallgasd a madárkákat, és örülj!

Örülj az életnek! Emeld a fejed az ég felé, és élvezd a nap
meleg sugarait az arcodon! Szeresd az Urat, és köszönd meg neki!
Tölsd fel lelkedet a szeretet és tisztaság fényével,

És megkeni a fejedet az Ùr a boldogság olajával!
Legyen áldott, és örömökben gazdag minden napod!


Zsoltárok könyve 118. rész 25.vers


1. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
2. Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
3. Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
4. Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
5. Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
6. Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7. Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
8. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9. Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
10. Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.
11. Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.
12. Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.
13. Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
14. Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
15. Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
16. Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
17. Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
18. Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
19. Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!
20. Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
21. Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
22. A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
23. Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
24. Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
25. Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
26. Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
27. Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
28. Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
29. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!


Derek Prince: Találkozás Istennel...


Fontos, hogy legyen Istentől személyes kijelentésed! Ne csak arra támaszkodj, amit valaki mondott neked, vagy amit egy könyvben olvastál vagy akár a gyülekezetben hallottál. Mindez jó lehet, de nem elég. Kell, hogy eljöjjön az az idő, mikor személyesen megtapasztalod Istent – amikor első-kézből ismered meg, mikor olyan kijelentésed lesz Róla, hogy semmi más nem tud többé teljesen kielégíteni, csak maga Isten.

„Isten! Én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize; Hogy láttalak téged a szent helyen, szemléltem a te hatalmadat és dicsőségedet. … reád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem.”
(Zsoltárok 63:2-3, 7)

Dávidnak ilyen kijelentése volt, így szólt Istenhez: „Láttalak a szent helyen; szemlélem a te hatalmadat és dicsőségedet. És most egy kiaszott és elepedt földön vagyok, de a lelkem jobban sóvárog utánad, mint a víz után. Még ha éjjel az ágyban fekszem is, rólad elmélkedem. Betöltöd szívemet, az elmémet, a képzeletemet, a vágyaimat. Láttalak és megismertelek úgy, hogy azt soha nem fogom elfelejteni. Örökre meghatározta az életemet.”

Azon tűnődsz, hogy manapság vajon létezik-e ilyen megtapasztalás? Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy igen. 1941-ben, egy éjszaka a Brit Hadsereg egyik barakkjában találkoztam Istennel, Jézus Krisztus által. Ez a találkozás teljesen és alapvetően átalakította az életemet. Ma, több mint negyven év múltán, ugyanolyan intenzív szomjúság van a lelkemben, mint amiről Dávid beszél – egy olyan szomjúság, amit semmi más nem tud eloltani, csak maga Isten.

A hit megvallása:
Istenem, imádkozom, hogy töltsd be az egész lényemet Rólad való kijelentéssel.


Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

2017. október 6., péntek

Csendes percek Istennel-Üres fészek

              „Nem maradok el tőled, nem hagylak el.”Józs 1,5

Vajon a rózsabokornak vannak tüskéi, vagy a tüskebokornak rózsái? Minden attól függ, honnan nézzük.
A tüskékkel teli nézőpontról tekintek rövidesen kiürülő fészkemre. Keményen igyekszem elűzni a gondolatot, hogy nemsokára egyedül maradok (a macskámmal!), mikor a fiam leérettségizik, és az idei nyártól kollégiumba költözik, mert felvették a főiskolára.
15 éve, mióta a férjem meghalt, csak mi ketten vagyunk.
Durva dolog egyedül felnevelni egy gyermeket. De életem legnagyobb öröme volt végignézni, ahogy a totyogó kisfiú kedves, rendes fiatalemberré serdül.

Gügyögése minden pillanatát élveztem, szerettem az autótologatást kísérő brüm-brüüüm-öket, de még a videó játékok hangját is, ami a szobájából kiszűrődik.
Könnyű filmekkel, mások szolgálatával, állandó nyüzsgéssel próbálom elvonni a figyelmemet a napról, amikor bepakolunk a kocsiba.
De végül elfáradok, s minden este álomba sírom magam.
Hogy miért fáj ennyire? Mert ha Nick elmegy, ezentúl egy személyre fogok főzni. Egy személyre fogok takarítani. Minden egyszemélyes lesz. Nem hallok szívemnek kedves hangokat, mikor hazaérkezem. Nem jön senki, hogy segítsen behozni a vásárolt holmit a kocsiból. Nem meséli el, mi történt ma az iskolában. Nem hallom a kacagást, ahogy a macskánkkal bolondozik.
Az elengedés és egyedül maradás gondolata mindig előcsalja a könnyeket, s a párnám újra lucskos lesz. Pedig nagyon ronda ilyenkor.
Azokon a napokon, mikor rám nehezednek a kiürülő fészekkel kapcsolatos gondolatok, reggel nem igyekszem kikelni az ágyból. Csak fekszem, és dagonyázom az önsajnálatban. Minek igyekeznék? Csak hogy induljon egy újabb nap, amelyik közelebb visz az elváláshoz?

De aztán egy keskeny fénysugár beóvakodik a szobába. Nyávogni kezd a macska, ki akar menni. A kamaszgyerek, aki még az enyém, eldönti, hogy éhes. Indul az élet.
Nincs idő tocsogó párnára, félig üres napra, tüskékkel teli rózsabokorra.
Ugrás ki az ágyból, fogadni kell az új napot a maga új kihívásaival. Ideje feltűzni a gyönyörű rózsákat a tüskebokorra.
- Isten szeret, örökké tartó szeretettel (Jer 31,3).
- A tenyerébe vésett (Ézs 42,16).
- Átsegít minden viharon (Mk 4,35-41).
- Csodásan megalkotott (Zsolt 139,14).
- Éjjel-nappal oltalmaz (Zsolt 121, 1-8)
- Megbocsátott, megtisztított (1 Jn 1-9).
- Ujjongva örül nekem (Zof 1,17).

Nem félig teli, hanem csordultig van az életem. Csak akarjam észrevenni, akarjak örülni Istennek és mindannak a gyönyörűségnek, amit ad nekem.
Fájnak a tüskék, de az élet tele van rózsákkal. Azt kérem mindegyikünknek, akik az üres fészekkel szembesülünk, engedjük, hogy eláradjon bennünk az Isten jósága fölött érzett öröm, és mindannak a jó illata, ami Tőle származik.
A gyermekek kirepülnek a fészekből, de Isten nem hagy el sohasem.

Uram, segíts, hogy meglássam a rózsákat a tüskék között. Arra akarok figyelni, hogy Te mindig velem maradsz, és vigyázol rám éjjel-nappal. Uram, hálás vagyok, hogy eddig a gyermekemmel lehettem. Köszönöm, Uram, hogy Hozzád tartozom, és hogy sosem vagyok egyedül. Jézus nevében, Ámen.


Csendes percek Istennel: A fájdalmas gyermekkor átalakítása egy céltudatos felnőttkorrá

,,Az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik.,, (Ézsaiás könyve 61. rész, 1,3. vers)


Múlt héten Eszter királynőről írtam áhítatot. Nem vagyok még kész azonban arra, hogy magára hagyjam ezt a kis árva lányt, akiből egy gyönyörű, hatalommal rendelkező királynő vált. Amikor történetét olvasom, mindig megtelek reménnyel. Bár nem sokat tudunk Eszter szüleiről, arról azonban szól a Biblia, hogy unokatestvére, Márdokeus nevelte fel. A feljegyzések alapján, megállapíthatjuk, hogy nem voltak nők a környezetében, ennek ellenére egy bájos, szeretetre méltó, fiatal hölggyé cseperedett, megnyerve mindenki szívét, akivel kapcsolatba került.

Lehet, hogy a te gyermekkorod sem volt ideális. Talán egy alkoholista apád volt, vagy egyáltalán nem is volt egy apa jelen az életedben. Talán egy függőségektől megterhelt anyával éltél együtt, de az is lehet, hogy a szülő anyád elhagyott mielőtt megismerted volna. Szegénységben nőttél fel, vagy árva otthonban, esetleg nevelő szülők neveltek? A szüleid azt éreztették veled, hogy nem ajándék vagy számukra, csupán egy teher, akivel küszködniük kell? Bár az is lehet, hogy csodálatos gyermekkorod volt, de egészen biztos vagyok abban, hogy a környezetedben nem mindenki büszkélkedhet ezzel.

Arról szeretnélek biztosítani, hogy a gyermekkori emlékeidet Isten fel tudja és fel is fogja használni célja elérésében az Ő dicsőségére...de csak akkor, ha ezt megengeded neki. Nem az számít, hogy hogyan kezdted az életet, sokkal fontosabb, hogy miként fejezed be.

Pál apostol a következőt írta a Filippi beliekhez írt levelének 3. fejezetének a 14. versében: "egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."

Pálnak fel kellett dolgoznia a múltját, hogy képes legyen betölteni amire Isten elhívta a jelenben.

Ehhez hasonlóan, ha a fájdalmas múltunkat magunk mögé tudjuk tenni, és engedelmeskedünk Isten tervének a jelenben, akkor egy gyümölcsöző, a feladatát betölteni képes, sok örömet adó felnőttkorunk lehet. A múlt nehézségeit a jelen szolgálatában tudjuk felhasználni. Isten a káoszt a reménység üzenetévé formálhatja. Ő egy megrettent kis árva lányt használt hatalmas tervében. Isten kész volt ezt megtenni Eszter királynőért. Ő érted is meg szeretné tenni ugyanezt.

Uram, Eszterhez hasonló életet szeretnék élni. Ez nem jelenti azt, hogy királynő akarok lenni, hanem a szolgád kívánok lenni, hozzá hasonlóan. Segíts kérlek, hogy ne a múltam sebeit nyalogassam, hanem arra tekintsek, hogy mit szeretnél, hogy elvégezzek a jelenben és a jövőben. Válassz engem. Küldj engem. Használj engem. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: November 20, 2013 Transforming a Painful Childhood into a Purposeful Adulthood, Sharon JaynesCopyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission  www.girlfriendsingod.com)

Kenneth E. Hagin-Parancsolt, hogy őrizzenek

,,Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon.,,- Zsoltárok 91,11

Én egy úttörő pünkösdi misszionáriustól hallottam ezt az esetet.

Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből, ahol ő misszionárius volt. A lány törzsébe tartozó emberek tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni.

Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába. Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett. 

Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles kunyhóban. Másnap dobok ébresztették őket. 
A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket. A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az ajándéktárgyakat mind a lányt. Aztán hallották amint az ellenséges bennszülöttek jönnek értük.

A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és átadták magukat Istennek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre.”
Csukott szemmel kilépett és várt. Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára. Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott.
Amikor odanézett, a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak. „Ezek ‘isten’-nek nevez-nek téged” — mondta a tolmács. „Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas kard volt.”

Megvallás: Isten az Ő angyalainak parancsolt felőlem, hogy őrizzenek engem minden utamon.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Valaki pedig iszik abból a vízből, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik” (János 4,14)

Aki az Úr Jézusban hívővé lett, az teljes megelégedést talál Nála a jelenre nézve és bőséges örömöt az örökkévalóságra nézve. A hívő nem az az ember, akinek napjai komorak, a vigasz fogyatékossága miatt; — akinek éjjele nem ér véget, a szívet emelő gondolatok hiánya miatt, mert Megváltójában az örömnek olyan kútfejére és a vigasznak olyan forrására talál, hogy folyton megelégedett és boldog. Állítsátok őt egy utálatos szemétdomb közepére, még ott is nemes társra talál. Űzzétek ki a sivár pusztaságba, égi mannát eszik, kergessétek ki őt a rokonai közül, a saját házából, ő mindazáltal talál „igaz barátot, ki jobban szeret és szilárdabban támogat a testvérnél.” Hervasszátok el valamennyitek indáját, az idők sziklája oltalmazó árnyékot nyújt neki. 
Ássátok alá minden földi reményének alapját, szíve mégis rendíthetetlen marad az Úrban való bizalomban. 

A szív telhetetlen sírüreg, míg be nem vonul abba az Úr Jézus, azután pedig egy csordultig teli pohárrá lesz. A Krisztusban olyan bőség van, hogy Ő egyedül mindene a hívőnek. A valóban szent érzelmű, annyira megelégszik a Jézusban található bőséggel, hogy soha sem szomjazik meg, ha csak azért nem, hogy nagyobb kortyokat ihasson az élő kútfőből. Ez ne a bágyadtság okozta szomjúság legyen, hanem az édes vágyakozás szülte szomjúság. Valami felségesnek fog előtted tűnni, Jézus szeretetének teljes élvezetéért esedezni. Egyszer valaki ezt mondta: „Sokszor és gyakran merítgettem vedremmel a forrásból, de most Jézus után való szomjúságom olyan elégedetlenné vált, hogy szeretném magát, a forrást ajkamhoz emelni és megszakítás nélkül kedvemre inni”. Ez-e a te szíved érzése is, kedves hívő keresztyén? Érzed, hogy Jézusban minden vágyad teljesült és hogy most nincs más kívánságod, mint többet tudni Őróla és Vele bensőbb közösségben állni? Akkor jöjj szüntelen e forráshoz és vedd az életnek vizét ingyen. 
Jézus nem fogja soha sem azt gondolni, hogy túl sokat veszel, hanem mindenkor szívélyesen fogad és mondja: „Igyál, igen csak igyál mindig, én szerelmesem és barátom”.

Jelenések könyve: Az első négy trombitaszó

Jelenések 8:6-12.

Isten a Jelenések könyvében többféle módon mutatta be a világtörténelmet és a kereszténységgel kapcsolatos események részeit, hogy amikor majd bekövetkeznek, ne ijedjünk meg, ne essünk pánikba. Szerette volna, ha ismernénk azt az időt, amiben élünk. Éppen ezért különféle formákban, más, és más képekkel illusztrálva mondta el azokat, amik majd történnek.

Először a levelek – amelyeket a hét gyülekezetnek küldött – mutatják be az egyház állapotát az apostoloktól egészen Jézus második eljöveteléig. Másodszor a pecsétek felnyitásával kísérte végig a történelmet az apostolok diadalmas szolgálatától egészen az Ő visszajöveteléig. A megszólaló trombiták is végigvezetnek bennünket a történelmen. Általában tömören fogalmaz, mégis találó szavakkal segít abban, hogy a történelmi eseményt behelyettesíthessük. Vannak, amik a kereszténységen belül, vannak, amik azon kívül történnek. A trombitaszók által megjelenített események kívülről támadják a hitehagyó kereszténységet.

Az első trombita megszólalásakor vérrel és tűzzel elegyített jégeső hull a földre. Ez jelképesen a nyugati gótok hódítását írja le, akik Alarich vezetésével 402-ben télen keltek át az Alpokon, elpusztították az itáliai városokat, végül 410 augusztusában kifosztották a fővárost, Rómát.

A második trombitaszó nyomán lángoló hegy esett a tengerbe. Ez a kép azt szeretné szemléltetni, hogy 455-ben a vandálok feldúlták Rómát, és a Földközi-tengert is teljes egészében elfoglalták, amivel a kereskedelmet felügyeletük alá vonták. A „mi tengerünk”, ahogy a rómaiak nevezték vandálok kezére jutott.

A harmadik trombita megszólalása után egy „üröm” nevű csillag esett le az égből a folyóvizekre. Ez tömören azt mutatja be, ahogy Attila a hunok királya vezette hadjáratait 451-től 453 tavaszán bekövetkezett haláláig. A hulló csillag démoni személyiségre utal. Attila az Ég fiának tartotta magát, s az Isten kardjáról szóló legenda is hozzá kötődik.

A negyedik trombita hangja után a Nap, a Hold és a csillagok harmadrésze elhomályosodott. Róma bukását jelképezi, ami a civilizáció elveszítését is magával hozta. Barbár népek és körülmények következtek évszázadokon át Európában. A herulok vezére Odoaker 476-ban végső csapást mért a Nyugatrómai birodalomra, amikor az utolsó nyugatrómai császárt, Romulus Augustulust lemondásra késztette, és helyére lépett. Róma fennhatósága alatt volt társadalmi szervezettség, kultúra, bizonyos rend, ami bukásakor megszűnt. A civilizáció fénye kialudt.

Minden pontosan úgy következett egymás után, ahogy a próféta leírta. Ez azt jelzi, hogy Isten kezében tartja a történelmet, és a Te sorsodat is. Tud mindenről, ami történt veled, és történni fog. Ha Ő ilyen mindentudó és hatalmas, legjobb, ha rábízod életedet. Mondd el imában, hogy szeretnéd, ha Ő irányítaná sorsodat.

Gyűrűs Panni-