„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.” (Mt 18:10)
Csak az eljövendő örökkévalóságból visszatekintve érthetjük meg majd teljesen Isten gondviselését. Még nem látjuk tisztán, hogy mennyit köszönhetünk az angyalok gondoskodásának és közbelépéseinek. A mennyei lények tevékeny szerepet vállalnak a földi eseményekben. Fényruhában, emberi alakban és vándorként jelennek meg közöttünk. Elfogadják az emberek vendégszeretetét, és vezetik a sötétben járó utazó lépéseit…
Habár a Föld uralkodói nem tudják, a tanácskozásaikon gyakran angyalok szóltak. Az emberek a saját szemükkel látták őket, és fülük hallotta a felhívásukat. A tanácstermekben és törvényszékeken mennyei küldöttek védték az üldözöttek és elnyomottak ügyét. Keresztülhúzták az ellenség számításait, feltartóztatták a gonoszt, amely kárt és szenvedést okozott volna Isten gyermekeinek. Mindezek feltárulnak a mennyei iskola tanulói előtt.
Minden megváltott a saját életéből érti meg majd az angyalok szolgálatát. Milyen csodálatos élmény lesz az, amikor beszélgetést folytathatnak azzal az angyallal, aki őrzőjük volt a korábbi éveiktől kezdve. Aki vigyázott lépéseikre, és befedezte fejüket a veszedelem napján, velük volt a halál árnyékának völgyében, megjelölte nyugvóhelyüket, és aki először üdvözölte őket a feltámadás hajnalán! Megtudhatják tőle az isteni közbelépés történetét az ő egyéni életükben, és a mennyei együttműködés szerepét az emberiségért végzett minden munkájában.
(Education 304-305.)
Kezében Isten Igéjével, minden emberi lény – bárhová sodorja is a sorsa – közösségben maradhat Istennel, ha maga is úgy akarja… E világban is mennyei légkörben időzhet… [miközben] mindig közelebb jut az örökkévaló világ küszöbéhez, míg végül a kapuk megnyílnak előtte, és beléphet oda. Nem érzi majd magát idegennek. Fülébe csendül láthatatlan földi társai, a szentek hangja, akik üdvözölve fogadják őt. Ugyanaz a hang köszönti majd, amelyet megismert és megszeretett már ezen a Földön. Akik Isten Igéje által közösségben éltek a Mennyel, azok otthonosan fogják érezni magukat a mennyei lények társaságában.
2016. december 24., szombat
Az én életem ma-A dicsőség országa- ÖRÖK BOLDOGSÁG
„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt 16:11)
Szolgálata során Jézus többnyire a szabadban végezte a munkáját…
A legtöbb tanítását a természetben mondta el.
A Biblia az üdvözültek örökségét országnak nevezi. A mennyei Pásztor ott az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és a fa levelei a nemzeteket fogják szolgálni. Állandó folyamok folynak ott, amelyek kristálytiszták, partjain a lengedező fák árnyékot vetnek az Úr megváltottai számára készített ösvényekre.
A messze nyúló síkságok szép dombokká emelkednek, és Isten hegyei felemelik szellős ormaikat. Azokon a békés síkságokon, ama élő folyamok mellett talál otthont Isten népe, amely oly sokáig volt zarándok és vándor.
A Biblia elénk tárja a Menny kikutathatatlan gazdagságát és örökkévaló kincseit. Az embert a legerősebb vágya arra ösztönzi, hogy keresse a boldogságát. A Biblia elismeri ezt a vágyát, és megmutatja, hogy az egész Menny egyesül az emberrel az igazi boldogság elnyeréséért tett igyekezetében. Kijelenti azt a feltételt, amelynek alapján az ember elnyerheti Krisztus békességét. Bemutatja az örök boldogság és napfény otthonát, ahol többé nem lesz könny és nélkülözés.
Földi otthonunk szépsége emlékeztessen minket a kristályfolyóra és zöld mezőre, a hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei otthonunkra… a szépségnek arra a világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni, és egyetlen halandó nyelv sem képes leírni…
Véget nem érő korszakokon át növekedhetünk bölcsességben, ismeretben és szentségben. A gondolatoknak mindig új területét fedezhetjük fel. Mindig új szépségre és csodára lelhetünk. Szüntelenül növekszünk értelemben, örömben és szeretetben, tudva, hogy még mindig végtelen öröm, szeretetet és bölcsesség vár ránk.
Szolgálata során Jézus többnyire a szabadban végezte a munkáját…
A legtöbb tanítását a természetben mondta el.
A Biblia az üdvözültek örökségét országnak nevezi. A mennyei Pásztor ott az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és a fa levelei a nemzeteket fogják szolgálni. Állandó folyamok folynak ott, amelyek kristálytiszták, partjain a lengedező fák árnyékot vetnek az Úr megváltottai számára készített ösvényekre.
A messze nyúló síkságok szép dombokká emelkednek, és Isten hegyei felemelik szellős ormaikat. Azokon a békés síkságokon, ama élő folyamok mellett talál otthont Isten népe, amely oly sokáig volt zarándok és vándor.
A Biblia elénk tárja a Menny kikutathatatlan gazdagságát és örökkévaló kincseit. Az embert a legerősebb vágya arra ösztönzi, hogy keresse a boldogságát. A Biblia elismeri ezt a vágyát, és megmutatja, hogy az egész Menny egyesül az emberrel az igazi boldogság elnyeréséért tett igyekezetében. Kijelenti azt a feltételt, amelynek alapján az ember elnyerheti Krisztus békességét. Bemutatja az örök boldogság és napfény otthonát, ahol többé nem lesz könny és nélkülözés.
Földi otthonunk szépsége emlékeztessen minket a kristályfolyóra és zöld mezőre, a hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei otthonunkra… a szépségnek arra a világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni, és egyetlen halandó nyelv sem képes leírni…
Véget nem érő korszakokon át növekedhetünk bölcsességben, ismeretben és szentségben. A gondolatoknak mindig új területét fedezhetjük fel. Mindig új szépségre és csodára lelhetünk. Szüntelenül növekszünk értelemben, örömben és szeretetben, tudva, hogy még mindig végtelen öröm, szeretetet és bölcsesség vár ránk.
Az én életem ma- A dicsőség országa- AZ ÉDENI KÖRÜLMÉNYEK VISSZAÁLLÍTÁSA
„Házakat építenek, és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak, és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.”
(Ésa 65:21–22)
A Mennyben foglalatosságok várnak ránk. A megváltott állapot nem egyenlő a rest semmittevéssel.
Az újjáteremtett Földön a megváltottak azt a munkát végzik, és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek a kertben és a mezőn…
Ott minden erő kifejlődik, minden képesség kibontakozik. A legnagyszerűbb vállalkozásokat viszik véghez, a legmagasztosabb törekvéseket is megvalósítják, és a legszentebb vágyakat is elérik. Mégis, új magasságok emelkednek előttük, amelyeket mindig felülmúlnak; új csodát szemlélhetnek, új igazságot érthetnek meg, és új célok váltják ki testi, lelki és szellemi erejük tevékenységét.
„Az ő szolgái szolgálnak néki” (Jel 22:3). A földi élet a mennyei élet kezdete.
Az igazi földi nevelés bevezetés a Menny alapelveibe. Itteni életünk kiképzés az ottani életre. Amik most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, az biztos előképe annak, amivé leszünk.
„...Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon...” (Mt 20:28) Krisztus földi munkáját, a tanítást és pásztorolást a Mennyben is végezni fogja, és a Krisztussal való együttműködésért jutalmunk az a nagyobb hatalom és kiváltság lesz, hogy az eljövendő világban is együtt munkálkodhatunk vele.
„...Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok” (Ésa 43:12).
Krisztus tanúi leszünk az örökkévalóságban is…
Földi életünkben – habár a bűn ezt korlátozza – a legnagyobb öröm és a legmagasabb nevelés a szolgálatban van. Jövendő állapotunkban is, amikor már nem léteznek a bűnös emberiség által emelt akadályok, a legnagyobb örömünk a szolgálatban lesz. Amikor bizonyságot teszünk, újból megismerjük azt, hogy mi „...eme titok dicsőségének gazdagsága... hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27).
(Ésa 65:21–22)
A Mennyben foglalatosságok várnak ránk. A megváltott állapot nem egyenlő a rest semmittevéssel.
Az újjáteremtett Földön a megváltottak azt a munkát végzik, és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek a kertben és a mezőn…
Ott minden erő kifejlődik, minden képesség kibontakozik. A legnagyszerűbb vállalkozásokat viszik véghez, a legmagasztosabb törekvéseket is megvalósítják, és a legszentebb vágyakat is elérik. Mégis, új magasságok emelkednek előttük, amelyeket mindig felülmúlnak; új csodát szemlélhetnek, új igazságot érthetnek meg, és új célok váltják ki testi, lelki és szellemi erejük tevékenységét.
„Az ő szolgái szolgálnak néki” (Jel 22:3). A földi élet a mennyei élet kezdete.
Az igazi földi nevelés bevezetés a Menny alapelveibe. Itteni életünk kiképzés az ottani életre. Amik most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, az biztos előképe annak, amivé leszünk.
„...Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon...” (Mt 20:28) Krisztus földi munkáját, a tanítást és pásztorolást a Mennyben is végezni fogja, és a Krisztussal való együttműködésért jutalmunk az a nagyobb hatalom és kiváltság lesz, hogy az eljövendő világban is együtt munkálkodhatunk vele.
„...Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok” (Ésa 43:12).
Krisztus tanúi leszünk az örökkévalóságban is…
Földi életünkben – habár a bűn ezt korlátozza – a legnagyobb öröm és a legmagasabb nevelés a szolgálatban van. Jövendő állapotunkban is, amikor már nem léteznek a bűnös emberiség által emelt akadályok, a legnagyobb örömünk a szolgálatban lesz. Amikor bizonyságot teszünk, újból megismerjük azt, hogy mi „...eme titok dicsőségének gazdagsága... hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27).
Az én életem ma-A dicsőség országa-MINDEN SZENVEDÉSNEK VÉGE
„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4)
A Menny világában nem létezhet fájdalom. A megváltottak otthonában nem lesz könny, halottsiratás és gyászolás. „Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa 33:24). A boldogság gazdag áradata egyre nagyobbra duzzad az örökkévalóság folyamán.
(Testimonies for the Church, vol.9, 286.)
Elérkezett az az idő, amely felé a szent emberek vágyakozva tekintettek, amióta a lángoló pallos kizárta Édenből az első emberpárt; az idő „Isten tulajdon népének megváltatására” (Ef 1:14). A Földet eredetileg az ember kapta, mint országot, de az ember bűnbe esése után Sátán kezébe került, és a hatalmas ellenség mindaddig megtartja, amíg a megváltás magasztos terve által vissza nem kerül az ember tulajdonába.
Mindazt, amit az első Ádám elvesztett, a második Ádám helyreállítja… Isten azért teremtette a Földet, hogy szent és boldog lények lakhelye legyen. Ez a szándéka akkor teljesedik be, amikor Isten hatalma által megújítva, a bűntől és szomorúságtól megszabadítva, a megváltottak örök lakhelye lesz…
Ott „örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság, és virul, mint őszike”. „A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtusz nevekedik.” „Lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik... és egy kisgyermek őrzi azokat.” „Nem ártanak, és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén” – mondja az Úr (Ésa 35:1; 55:13; 11:6, 9).
(The Great Controversy 674-676.)
A bűnnek csak egy emléke marad, Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán…
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.
A Menny világában nem létezhet fájdalom. A megváltottak otthonában nem lesz könny, halottsiratás és gyászolás. „Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa 33:24). A boldogság gazdag áradata egyre nagyobbra duzzad az örökkévalóság folyamán.
(Testimonies for the Church, vol.9, 286.)
Elérkezett az az idő, amely felé a szent emberek vágyakozva tekintettek, amióta a lángoló pallos kizárta Édenből az első emberpárt; az idő „Isten tulajdon népének megváltatására” (Ef 1:14). A Földet eredetileg az ember kapta, mint országot, de az ember bűnbe esése után Sátán kezébe került, és a hatalmas ellenség mindaddig megtartja, amíg a megváltás magasztos terve által vissza nem kerül az ember tulajdonába.
Mindazt, amit az első Ádám elvesztett, a második Ádám helyreállítja… Isten azért teremtette a Földet, hogy szent és boldog lények lakhelye legyen. Ez a szándéka akkor teljesedik be, amikor Isten hatalma által megújítva, a bűntől és szomorúságtól megszabadítva, a megváltottak örök lakhelye lesz…
Ott „örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság, és virul, mint őszike”. „A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtusz nevekedik.” „Lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik... és egy kisgyermek őrzi azokat.” „Nem ártanak, és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén” – mondja az Úr (Ésa 35:1; 55:13; 11:6, 9).
(The Great Controversy 674-676.)
A bűnnek csak egy emléke marad, Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán…
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.
Az én életem ma- A dicsőség országa-HELYREÁLLÍTOTT ÉDEN
„A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.”
(Jel 2:7)
Az Éden a Földön maradt, hosszú idővel azután is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte az első emberpárt. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok által őrzött kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek Isten tiszteletére. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent
elhagyniuk.
Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert a gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a Földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
Akkor azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája alá lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen korszakokon át szemlélni fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját, azt, amelyet a bűn átka nem érintett; ízelítőt abból, amivé a Föld lehetett volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte volna.
(Patriarchs and Prophets 62.)
Ádám visszakapja korábbi birodalmát. Elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden.
(The Great Controversy 648.)
A rég elvesztett Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei „az Úrnak, a mi Istenünknek” szépségét fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni. Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!
(Jel 2:7)
Az Éden a Földön maradt, hosszú idővel azután is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte az első emberpárt. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok által őrzött kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek Isten tiszteletére. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent
elhagyniuk.
Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert a gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a Földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
Akkor azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája alá lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen korszakokon át szemlélni fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját, azt, amelyet a bűn átka nem érintett; ízelítőt abból, amivé a Föld lehetett volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte volna.
(Patriarchs and Prophets 62.)
Ádám visszakapja korábbi birodalmát. Elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden.
(The Great Controversy 648.)
A rég elvesztett Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei „az Úrnak, a mi Istenünknek” szépségét fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni. Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!
Az én életem ma-A dicsőség országa-VÉGRE OTTHON!
„Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1Kor 2:9)
Ha e Föld pompájában és szépségében gyönyörködünk, gondoljunk az eljövendő világra, amelyben soha semmi nyoma sem lesz a bűnnek és halálnak, ahol a természet nem viseli majd az átok nyomát. Képzeljétek magatokat az üdvözültek boldog honába, és gondoljatok arra, ez az ország olyan dicső lesz, hogy a legtermészetesebb képzelet sem tudja lefesteni. Az a sok jó adomány, amelyet Isten a természetben ajándékoz nekünk, csak halvány tükörképe az Ő dicsőségének.
Így majd annak idején megnyílnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei, s a dicsőség Királyának ajkáról, mint legszebb zene érinti fülüket: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett!” (Mt 25:34)
Ezután üdvözölni fogják a megváltottakat abban a hazában, amelyet Jézus készít a számukra.
Azután láttam, ahogyan Jézus a megváltottak seregét a város kapujához vezette. Megragadta a kaput, és ragyogó sarkait kitárva, megparancsolta a nemzeteknek, amelyek megőrizték az igazságot, hogy lépjenek be. A városban minden szemet gyönyörködtető volt. Mindenhol gazdag dicsőség volt látható. Ekkor Jézus a megváltott szentekre tekintett; arcuk dicsőségtől ragyogott. És amint szeretetteljes tekintetét rájuk vetette, dallamos, zengő hangon mondta: „Látom lelki gyötrelmeimnek gyümölcseit, és megelégszem. Ez a gazdag dicsőség mind a tietek, hogy örökké örvendezzetek! Szomorúságotok véget ért! Többé nem lesz halál, bánat, kiáltás, sem semmi fájdalom”…
Emberi nyelv nem képes elbeszélni a Menny dicsőségét. Amikor a jelenet elém tárul, elmerülök a csodálatban. Mindent felülmúló fényétől és rendkívüli dicsőségétől elragadtatva leteszem a tollat, és így kiáltok fel: „Ó, mily szeretet! Mily csodálatos szeretet!” A legmagasztosabb nyelv sem képes leírni a Menny dicsőségét és Megváltónk szeretetének határtalan mélységét!
Ha e Föld pompájában és szépségében gyönyörködünk, gondoljunk az eljövendő világra, amelyben soha semmi nyoma sem lesz a bűnnek és halálnak, ahol a természet nem viseli majd az átok nyomát. Képzeljétek magatokat az üdvözültek boldog honába, és gondoljatok arra, ez az ország olyan dicső lesz, hogy a legtermészetesebb képzelet sem tudja lefesteni. Az a sok jó adomány, amelyet Isten a természetben ajándékoz nekünk, csak halvány tükörképe az Ő dicsőségének.
Így majd annak idején megnyílnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei, s a dicsőség Királyának ajkáról, mint legszebb zene érinti fülüket: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett!” (Mt 25:34)
Ezután üdvözölni fogják a megváltottakat abban a hazában, amelyet Jézus készít a számukra.
Azután láttam, ahogyan Jézus a megváltottak seregét a város kapujához vezette. Megragadta a kaput, és ragyogó sarkait kitárva, megparancsolta a nemzeteknek, amelyek megőrizték az igazságot, hogy lépjenek be. A városban minden szemet gyönyörködtető volt. Mindenhol gazdag dicsőség volt látható. Ekkor Jézus a megváltott szentekre tekintett; arcuk dicsőségtől ragyogott. És amint szeretetteljes tekintetét rájuk vetette, dallamos, zengő hangon mondta: „Látom lelki gyötrelmeimnek gyümölcseit, és megelégszem. Ez a gazdag dicsőség mind a tietek, hogy örökké örvendezzetek! Szomorúságotok véget ért! Többé nem lesz halál, bánat, kiáltás, sem semmi fájdalom”…
Emberi nyelv nem képes elbeszélni a Menny dicsőségét. Amikor a jelenet elém tárul, elmerülök a csodálatban. Mindent felülmúló fényétől és rendkívüli dicsőségétől elragadtatva leteszem a tollat, és így kiáltok fel: „Ó, mily szeretet! Mily csodálatos szeretet!” A legmagasztosabb nyelv sem képes leírni a Menny dicsőségét és Megváltónk szeretetének határtalan mélységét!
Az én életem ma:A dicsőség országa- ÖRÖK ÖRVENDEZÉS
„Hiszen az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejükön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.” (Ésa 35:10)
Krisztus első eljövetelekor alázattal és ismeretlenségben jelent meg. Szegényes élete tele volt szenvedéssel… A második eljövetelkor ez már nem így lesz. Az emberek nem egy csőcselék által körülvett fogolyként látják meg Őt, hanem mint a Menny Királyát. Krisztus saját, mennyei Atyja és a szent angyalok dicsőségében jön el. Ezerszer ezer és tízezerszer tízezer angyal, Isten szépséges, diadalmas és tündöklő gyermekei fogják kísérni az útján. A töviskorona helyére a dicsőség koronája kerül. A régi bíborpalástot olyan hófehér ruha váltja fel, „amihez hasonlót a ruhafestő e Földön nem fehéríthet” (Mk 9:3). Mellén és derekán ez a név olvasható: „Királyok királya és uraknak Ura.”…
Jézus Krisztus mindennapi társa és meghitt barátja hűséges követőinek, akik Istennel szoros kapcsolatban és állandó közösségben élnek. Rajtuk támad fel az Úr dicsősége. Visszatükrözik Isten dicsőségének fényét, amelyet Jézusban látnak. És amikor a királyok Királya eljön a maga fenségében, örvendeznek dicsőségének és ragyogásának fényes sugaraiban. Alkalmasak a mennyei lények társaságára, mert a Menny a szívükben él.
Felemelt fejjel, az igazság Napjának rájuk hulló fényes sugaraiban, megváltásuk elérkeztén örvendezve, e szavakkal fogadják a Vőlegényt…
Már csak egy rövid idő, és meglátjuk a Királyt a maga szépségében és dicsőségében. Már csak egy rövid idő, és Krisztus letöröl a szemünkről minden könnyet… Nemsokára számtalan ajak énekli majd: „Ímé, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az Ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük…” (Jel 21:3)
„Annak okáért, szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben” (2Pét 3:14).
Az én életem ma: A dicsőség országa -GYŐZELEM A HALÁL FELETT
„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből; és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.” -(1Thessz 4:16–17)
A Föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket… A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” (1Kor 15:55) – kiáltják…
Az élő igazak „nagy hirtelen, egy szempillantásban” elváltoznak. Isten szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elé a levegőbe…
A Megváltó, mielőtt belép Isten városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk jeleit… Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta az új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll: „Szentség az Úrnak.” Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan örömmámorban úszik, és minden száj hálás dicséretre nyílik…
A szent város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk… Halandó fül által soha nem hallott hangon e szavak hallatszanak: „Küzdelmetek véget ért.” „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.”
Ekkor teljesedik be az az ima, amelyet a Megváltó a tanítványaiért mondott. „Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek.” Krisztus az Atya elé, „az Ő dicsősége elé” állítja „feddhetetlenségben nagy örömmel” (Júd 24) azokat, akiket a vére árán vásárolt meg… A megváltó szeretet csodái ezek! Mily mámoros örömet hoz az az óra, amikor az örökkévalóság Atyja a megváltottakra tekintve meglátja a saját képmását!
A Föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket… A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” (1Kor 15:55) – kiáltják…
Az élő igazak „nagy hirtelen, egy szempillantásban” elváltoznak. Isten szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elé a levegőbe…
A Megváltó, mielőtt belép Isten városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk jeleit… Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta az új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll: „Szentség az Úrnak.” Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan örömmámorban úszik, és minden száj hálás dicséretre nyílik…
A szent város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk… Halandó fül által soha nem hallott hangon e szavak hallatszanak: „Küzdelmetek véget ért.” „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.”
Ekkor teljesedik be az az ima, amelyet a Megváltó a tanítványaiért mondott. „Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek.” Krisztus az Atya elé, „az Ő dicsősége elé” állítja „feddhetetlenségben nagy örömmel” (Júd 24) azokat, akiket a vére árán vásárolt meg… A megváltó szeretet csodái ezek! Mily mámoros örömet hoz az az óra, amikor az örökkévalóság Atyja a megváltottakra tekintve meglátja a saját képmását!
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen,...és szemgyógyító kenőccsel kend meg szemedet, hogy láss!
Jel. 3,18
|
A karácsony előtti idő különösképpen a bevásárlások ideje. Az emberek tolongnak az üzletekben. Menjünk most a földi üzletekből a Biblia nagy áruházába! Ott ez az Ige hangzik felénk: "... gyertek, vegyetek pénz nélkül, ingyen bort és tejet!" (Ézs. 55,1). A Péld. 23,23 ezt mondja: "Végy igazságot, bölcsességet, erkölcsöt és eszességet!" A laodiceaiakhoz írt levélben is drága dolgokat ajánl az Úr. Először is tűzben megpróbált aranyat. Mire gondol ennél? Ez az igazi hit lehet, amely sokkal becsesebb a veszendő, bár kipróbált aranynál (l.Pt. 1,7). Lehetsz olyan gazdag, mint Dárius király, de ha ez a kincsed hiányzik, örökre szegény maradsz. Jézus pedig azt mondja, hogy ez hiányzik. Nyújtsd ki hát kolduskezed és Jézus ad neked! Továbbá fehér ruhát ajánl Jézus, hogy elfedje mezítelenségedet. A példázatbeli gazdag bíborba és finom gyolcsba öltözött, mégis szegény mezítelen ember volt, mert nem volt lelkének ruhája. Amikor Isten előtt meg kell jelennünk, jobb ruhára van szükségünk, mint amilyet a szabók varrhatnak. A Jézus Krisztus vérének igazsága a mi díszes ünneplő ruhánk. Ez Jézus Krisztus ajándéka a hívőknek, akik ezt azon az "áron" kapják meg, hogy odaadják Neki saját igazságuk mocskos ruháját -tehát Ő ingyen, pénz nélkül adja. S végül a szemgyógyító kenőcs! Természetünknél fogva vakok vagyunk önmagunk és bűneink meglátására. Mások helyesen ítélhetnek meg bennünket, de mi nem ismerjük magunkat. - Jézus ajándéka és Lelke nyitja meg szemünket a saját nyomorúságunk meglátására, de annak meglátására is, hogy kicsoda nekünk Jézus. - A haszontalanságok helyett vegyük ezeket, amik igen fontosak! |
Varga László: Isten asztaláról
"A pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."
Lukács 2,15
|
Betlehem mezején felriadtak a pásztorok. Valami olyant hallottak, amihez nem voltak hozzászokva. Tudtak ők a Messiásról, de hogy valósággal eljött volna, az nemcsak olyan mese, amiről az öregek évszázadok óta beszélnek? Nem valószínű, még akkor sem, ha angyali üzenet szól róla. De érdemesnek tartották utánanézni a dolognak. Néha mi is hallunk egy jó igehirdetést, felmerül bennünk a vágy: valóban élni kellene keresztyénségünket, de legtöbbször annyiban maradunk. A döntő szó ebben az igében: Menjünk el egészen Betlehemig! Nézzünk utána alaposan! Ne elégedjünk meg azzal, hogy néha jólesik angyali szót hallani. Ha tényleg igaz az ige mondanivalója, az nem tréfa, attól az életünk függhet. Ha nem, ne foglalkozzunk vele! De a kérdés sokkal fontosabb annál, mint hogy félúton, néhány gondolattal, néhány futó imával túltegyük magunkat rajta. |
Jó Istenünk, nemcsak a pásztoroknak, nekünk is szól az üzenet: üdvözítő született annak idején Betlehemben, s ez az üdvözítő ma is él és üdvösségre vár minket. Hihetetlen, hogy engem üdvözítő vár, és én ezt nem veszem halálosan komolyan. De olyan régen, annyiszor hallottam gyermekkorom óta, és az életemben nem változott semmi, igen megszoktam ezt az üzenetet. Beleszürkült rohanó életem szürkeségébe. Csak te tudod, Uram, megmozdítani begyepesedett lelkemet, félig elveszett félhitemet, hogy nézzek utána alaposan, hogy jussak el Betlehemig, élő Krisztusomig, és fogadjam el Tőle boldogító, megnyugtató, örök életet adó üdvösségemet. Tedd meg, Uram, mozdíts meg engem, ne engedj megtorpanni félhittel, félúton! Tudom, nincs fél-üdvösség, azt vagy megkapom, vagy elpusztulok. Ha hívsz, azt jelenti, rám is vársz. Add, hogy megtaláljalak! Ámen.
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-CSAK GYERMEKEKNEK
A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Sám 2,1-10 | |||||
| |||||
"Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel." | |||||
(Lk 1,52) | |||||
Nem sokat számít, hogy Anna énekét hallgatjuk-e, amelyet azután énekelt, hogy ajándékba kapta a kis Sámuelt, vagy pedig Mária énekét a Lk 1-ből. Lehet hogy énekeik személyesek, de nem eredetiek. Verseik anyagát a Bibliában mindenhol meg lehet találni. Énekeik lényege a következő: Isten szuverén Úr, elfordul a gőgös emberektől, letaszítja trónjukról a fennhéjázókat, segíti viszont azokat, akik alázatosak. És ez a megfelelő ének szentestére. Egy olyan eseményre akarunk most emlékezni, amelyen Isten elfordul mindazoktól, akik trónjukon ülnek, és kiterjeszti kezét mindazok fölé, akik térdelnek. Az alázat az egyetlen kapu, amelyen át az ember eljuthat Betlehembe. Emlékszel? Történelmünk kezdetén olyanok akartunk lenni, mint Isten. Igen! És mindig fel akarjuk építeni azt a tornyot, amely az egekig ér. Megszállottjai vagyunk annak a gondolatnak, hogy saját magunk főnökei legyünk. A saját szabályaink szerint akarunk élni, és Istennel egy szintre akarunk emelkedni. És ekkor jön karácsony. Ahelyett, hogy az ember Istenné lenne, Isten lesz emberré. És Isten azt mondja, hogy ha bolygónkon valaki meg akar felelni rendeltetésének, akkor el kell mennie a betlehemi jászolhoz és térdre kell hullania. Másképpen nem lehet belépni a mennyek országába. Igen, ez egy egyszerű dallam, Anna éneke és Mária éneke. A két nő azokból a szavakból komponálta az énekeket, amelyekben bővelkedik a Szentírás. A Bibliában mindenütt lehet hallani ezt a dallamot, és mindannyian jól tennénk, ha megtanulnánk azt. Most vagy soha. "Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel." Karácsonynak talán olyan ünneppé kellene lennie, amely csak a gyermekeké. Isten országa kétségtelenül csak azoké, akik olyanok lesznek, mint a gyermekek. | |||||
Aranyosi Ervin: Ami számít…
Ami számít az ünnepben,
azt fa alatt nem leled,
nem tudja becsomagolni,
bármily ügyes két kezed.
azt fa alatt nem leled,
nem tudja becsomagolni,
bármily ügyes két kezed.
Ami számít, áruházban,
s pénzért nem is kapható,
csupa olyan kedves dolog,
s pénzért nem is kapható,
csupa olyan kedves dolog,
ami szívekig ható.
Minden nap lehetne adni,
s többet érne, azt hiszem,
befoltozná a sérülést,
a sok meghasadt szíven.
Ami számít láthatatlan,
az csomagban nem lehet,
Minden nap lehetne adni,
s többet érne, azt hiszem,
befoltozná a sérülést,
a sok meghasadt szíven.
Ami számít láthatatlan,
az csomagban nem lehet,
mert az igazi ajándék:
Ölelés és szeretet.
Akit szeretsz, csomagold be,
két karoddal vedd körül.
Öleld át és figyeld arcát,
– látszik, ha a szív örül!
Arcod díszítsd mosolyoddal,
s mindenkinek add tovább!
Néhány jó szó csodát tehet,
beszéljünk, tegyünk csodát!
Ne csak mondd a mondandódat,
hallgasd is a másikat,
a figyelem szép ajándék,
mely a lélekre kihat.
Vess véget a rohanásnak,
várd lemaradt lelkedet,
engedd meg, hogy utolérjen,
s szebbé tegye ünneped.
Ölelés és szeretet.
Akit szeretsz, csomagold be,
két karoddal vedd körül.
Öleld át és figyeld arcát,
– látszik, ha a szív örül!
Arcod díszítsd mosolyoddal,
s mindenkinek add tovább!
Néhány jó szó csodát tehet,
beszéljünk, tegyünk csodát!
Ne csak mondd a mondandódat,
hallgasd is a másikat,
a figyelem szép ajándék,
mely a lélekre kihat.
Vess véget a rohanásnak,
várd lemaradt lelkedet,
engedd meg, hogy utolérjen,
s szebbé tegye ünneped.
Élvezd ki, hogy szívből adhatsz,
és megélhetsz száz csodát.
Ne keresd a miérteket,
és megélhetsz száz csodát.
Ne keresd a miérteket,
sose kutasd az okát!
Szeretettel, kedvességgel
díszítsd fel az ünneped,
s gondolj arra, hogy mi,
mind-mind, együtt ünneplünk veled!
Szeretettel, kedvességgel
díszítsd fel az ünneped,
s gondolj arra, hogy mi,
mind-mind, együtt ünneplünk veled!
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- ELREJTETT ÉLET
"A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3,3). |
Pál apostol leveleiben Isten Szent Szelleme bizonyságot tesz arról, milyen egyszerűen, de mindenható biztonságban van elrejtve életünk a Krisztussal Istenben. Úgy beszélünk, mintha megszentelten élni a legbizonytalanabb dolog lenne. Pedig ez a legbiztosabb, mert Isten mindenható hatalma van benne és mögötte. A legbizonytalanabb az, ha megpróbálunk Isten nélkül élni. Ha felülről születtünk, a legkönnyebb Istennel igazi kapcsolatban élnünk és a legnehezebb letérnünk a helyes útról; csak figyeljünk Isten intéseire és járjunk világosságban. Amikor elgondoljuk, hogy mit jelent szabadnak lenni a bűntől, megtelni Szent Szellemmel és a világosságban járni, egy nagy hegység csodálatos magas hegycsúcsát képzeljük magunk elé, akkor így szólunk: "Ó, én soha nem tudnék ott fent élni!" De amikor Isten kegyelméből odaérünk, úgy találjuk, hogy nem is hegycsúcs az, hanem fennsík, ahol tágas térség van az életre és növekedésre. "Kiszélesítetted lépésemet alattam" (Zsolt 18,37). Amikor valóban meglátod Jézust, már nem tudsz kételkedni benne. Többé nem tud megzavarni semmi, ha látva Őt, hallod a hangját: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Amikor Ő jelen van, bensőleg lehetetlen kételkedned. Valahányszor Jézus személyesen megérint, szavai valósággá válnak előtted: "Békességemet adom neked!" Olyan békesség ez, mely az egész embert betölti tetőtől talpig, elfojthatatlan, boldog bizalom. "Életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" - Jézus Krisztus rendíthetetlen békességében részesülsz. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében- A csodálatos gyermek
| ||||||
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Ne higgy hazug hízelgéseinek!
"Hízelegnek majd ellenségeid..." (5Móz 33,29).
Ősellenségünk, az ördög hazug volt kezdettől fogva, és hazugságai olyan meggyőzően hízelgőek, hogy mi hajlamosak vagyunk arra, hogy higgyünk neki, mint annak idején Éva.
Az ördög azt mondja, hogy elveszítjük a kegyelmet, gyalázatot hozunk elhivatásunkra és el fogunk veszni, mint hitehagyottak. Mi azonban bízunk Jézus Krisztusban, megmaradunk az Ő útján és tanúsítjuk, hogy Ő senkit el nem veszít azok közül, akiket az Atya neki adott. Az ördög olyanokat is mond, hogy el fog fogyni a kenyerünk, éhenhalunk gyermekeinkkel együtt, de mi tudjuk, hogy aki a hollókat táplálja, rólunk sem fog megfeledkezni, sőt, asztalt terít nekünk ellenségeink szeme láttára (Zsolt 23,5).
Az ördög azt susogja a fülünkbe, hogy az elkövetkezendő veszedelmekből nem fog megszabadítani minket az Úr, és azzal fenyeget, hogy a sok próba alatt egyszer még összeroskadunk. Micsoda hazugság! Az Úr soha nem fog elhagyni bennünket, sem el nem távozik tőlünk. "Szabadítson meg most, ha akar!" - kiáltja gonosz ellenségünk, amikor bajba kerülünk, de az Úr elhallgattatja azzal, hogy segítségünkre siet.
Az ördög különösen nagy gyönyörűségét leli abban, hogy a halállal rémítgessen minket. "Hogyan kelsz majd át a halál tornyosuló hullámain?" - kérdi. De ebben is hazugnak fog bizonyulni, mert a halál nem fog ártani nekünk, zsoltárokat énekelve fogunk átkelni hullámain.
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Van hely?
"Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely." (Lk 2,7)
Az a népszámlálás, amit Augustus császár akkor elrendelt, tulajdonképpen az adóköteles polgárok összeírása volt, s egyben alkalom az adó emelésére is. Mindenkinek a származási helyén kellett jelentkeznie. Ezért volt kénytelen József is Názáretből Betlehembe gyalogolni a várandós feleségével mintegy százhúsz kilométert. Ott már nem éltek rokonaik, így az egyetlen karavánszerájban kerestek szállást. Ennek ajtajában hangzott el a karácsonyi történet két sötét szava: nincs hely. Aztán végül valaki mégis befogadta őket a ház alatti birkaistállóba, ott szülte meg Mária első gyermekét - ki tudja, milyen segédlettel vagy anélkül.
Ez a karácsony igaz története, minden ráaggatott díszítés nélkül. Miért nem volt hely nekik? Mert a fél ország úton volt, s lehet, hogy valóban megtelt a fogadó. És mert József és Mária nem ígérhetett nagy bevételt a fogadósnak, inkább csak gondot, ha ott születik meg a kisbaba.
A mi életünk ajtajára nem ugyanez van kiírva: nincs hely? Tele vagyunk tennivalókkal, gondokkal, félelmekkel, nincs hely Jézus számára az időnkben. Reggel sem és este sem. Talán még ma sem fér bele az esti programunkba. Vagy legfeljebb így karácsony este meghívjuk vendégnek, remélve, hogy utána hamar távozik. - De nincs hely számára a költségvetésünkben sem. így is nehéz beosztani, Jézus ügyére, Jézus kicsinyeinek már nem jut semmi.
De nem lehetne helyet szorítani neki? Ha ez a fogadós mégis befogadja őket, búcsújáró hellyé lett volna a háza, még anyagilag is jól járt volna. De ki hitte ezt erről az elcsigázott fiatal házaspárról?
Nagyon megszegényíti magát, aki kizárja életéből a világ Megváltóját. Ezzel kizárja önmagát az Isten országából, ahol csak azoknak lesz helyük, akik itt befogadták Jézust az életükbe.
Napi áhítat-Elküldte egyszülött Fiát
Hét témája: Az érkező Úr
Olvasmány: Jn 3,1–20
Isten Jézus Krisztusban a legnagyobb szolgálatot tette az emberiségért!
Magyarázat
Nobel Alfréd 1895. november 27-én keltezett végrendeletében rendelkezett arról, hogy vagyonának kamatait osszák fel évről évre. Ezt nevezzük Nobel-díjnak, melyet minden év december 10-én adnak át. Olyan személyek kaphatják meg a díjat, akik a legnagyobb szolgálatot tettek az emberiségnek a megelőző évben a fizika, kémia, fiziológia, irodalom és orvostudomány területén, továbbá a béke előmozdításáért.
A mi Istenünk és Atyánk több mint kétezer évvel ezelőtt a legnagyobb szolgálatot tette az emberiségnek azzal, hogy Fiát elküldte a mi megváltásunkért. Jézus Krisztus születéséről az angyalok örömmel szóltak, s hirdették, hogy Jézus személye az egész nép öröme lesz.
Jézus születésével és egész szolgálatával a világ megváltozott. Emberi életek és rendszerek változtak meg a múltban és alakulnak át napjainkban. A mai napon is számos ember találkozott és találkozik Jézussal, átélheti a benne való örömet és szabadságot. A megváltozott életek pedig a világot tovább formálják és alakítják Jézus Krisztus erejével és szolgálati mentalitásával. Adj hálát azért, hogy Isten az ő egyszülött Fiát adta, s így a legnagyobb szolgálatot tette érted!
(Kapitány Zsolt)
Isten Jézus Krisztusban a legnagyobb szolgálatot tette az emberiségért!
„Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?” Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei.”
Magyarázat
Nobel Alfréd 1895. november 27-én keltezett végrendeletében rendelkezett arról, hogy vagyonának kamatait osszák fel évről évre. Ezt nevezzük Nobel-díjnak, melyet minden év december 10-én adnak át. Olyan személyek kaphatják meg a díjat, akik a legnagyobb szolgálatot tettek az emberiségnek a megelőző évben a fizika, kémia, fiziológia, irodalom és orvostudomány területén, továbbá a béke előmozdításáért.
A mi Istenünk és Atyánk több mint kétezer évvel ezelőtt a legnagyobb szolgálatot tette az emberiségnek azzal, hogy Fiát elküldte a mi megváltásunkért. Jézus Krisztus születéséről az angyalok örömmel szóltak, s hirdették, hogy Jézus személye az egész nép öröme lesz.
Jézus születésével és egész szolgálatával a világ megváltozott. Emberi életek és rendszerek változtak meg a múltban és alakulnak át napjainkban. A mai napon is számos ember találkozott és találkozik Jézussal, átélheti a benne való örömet és szabadságot. A megváltozott életek pedig a világot tovább formálják és alakítják Jézus Krisztus erejével és szolgálati mentalitásával. Adj hálát azért, hogy Isten az ő egyszülött Fiát adta, s így a legnagyobb szolgálatot tette érted!
(Kapitány Zsolt)
Biblia-Ige-Thessalonikabeliekhez írt I. levél 3. rész
1. Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tűrhetők, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében,
2. És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának hirdetésében, hogy erősítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felől;
3. Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.
4. Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok.
5. Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk?
6. Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket;
7. Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:
8. Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.
9. Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?!
10. Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.
11. Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok!
12. Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok;
13. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, a mikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben.
Reggeli dicséret-Karácsonyi gondolat
"...Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, ... Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely." Lukács 2,4-7.
Itt a karácsony, itt van az ünnep minden szépségével, jóságával és ellentmondásaival együtt. Ez utóbbit Mikszáth Kálmán fogalmazza meg számomra leginkább a "Falusi karácsony" című írásában 1886-ban, mikor is egy gyermekről ír, aki ezer különös kérdéssel zaklatja az öregeket:
"- Rokona Mikulás a Jézusnak, hogy mind a kettő a gyerekeknek keresi a kedvét?
- Nemcsak a gyerekekre viselnek ők gondot, de a nagyokra is.
- Mért van az, édesapám, hogy a kastélyba az úri gyerekeknek többet visz a Mikulás, mint nekünk?
- Bizony nem tudom én, édes fiam.…"
Egy olyan világban élünk, ahol tán a legszebb ünnep az egyre nagyobb szegénység és nehézség miatt, nem örömöt, hanem ürömöt hoz az emberek otthonába a megígért békesség helyett. De ma reggel én nem az egyenlőtlenségekről szeretnék gondolkodni, hanem az Isten jóságáról és arról, hogy mire is indít mindez bennünket.
Először is, Jézus sem gazdagnak született, pedig az Isten megtehette volna, hogy a Fiát, az egyetlen-egyét, a legjobb és a legszebb körülmények közé vezesse, ha már egyszer úgy döntött, hogy a Földre küldi érettünk. Mégse tette, és ennek oka volt. Mert tudja az Isten, hogy milyen embernek lenni, annak minden nyomorúságával együtt! Ezért a kettesben való út szamárháton Názárettől Betlehemig. Ezért az istálló a fogadó helyett, és ezért van a szegénység minden földi jó helyett. Mert az első karácsony az Isten irántunk való szeretetéről beszél.
Ezért hát nem tartozunk-e mi is a lakoma, a jóllakottság meleg boldog érzése mellett a hálával Őfelé? Ahogy alább olvashatjuk:
"Ne feledkezzünk meg Jézusról! - Testvéreim, miközben ajándékokat adtok egymásnak, emlékeztetlek benneteket mennyei Barátunkra, nehogy elfeledkezzetek igényéről. Vajon nem nyernénk-e el tetszését, ha megmutatnánk, nem feledkeztünk el róla? Jézus, az élet fejedelme mindent odaadott, hogy közel hozza az üdvösséget... Még a halált is elszenvedte, hogy örök életet adhasson nekünk. Krisztus által nyerünk minden áldást...Vajon mennyei Jótevőnk ne részesüljön hálánk és szeretetünk jeleiből? Jöjjetek, Testvéreim, gyermekeitekkel, még a karjaitokon levő csecsemőkkel is, és hozzatok áldozatot Istennek lehetőségeitek szerint! Keljenek szárnyra a dallamok szívetekben és legyen az Ő dicsérete ajkaitokon! A karácsony Isten tiszteletének ideje... Hadd jegyezzenek be a mennyei könyvekbe olyan karácsonyt, amilyet még sohasem láttak az adományok miatt, amelyeket Isten művének fenntartására és országának építésére adtak."
Másodszor az evangélisták azt is feljegyzik, hogy a napkeleti bölcsek is ezt tették, aranyat, tömjént és mirhát hoztak a kisdednek, akiben már akkor a világ eljövendő nagy királyát látták. Nem takarta el szemük elől a szegénység a menny dicsőségét. Vajon mi is, amikor a környezetünkben levő elesetteket nézzük, tovább látunk-e az orrunknál? Észre vesszük-e, hogy szokásos ünnepi jótékonyságunk számunkra lehet kegyelem? Mert akin segítünk az több lehet annál, mint amit gondolnánk róla!
Ezért ne engedjük, hogy az ünnep külsőségei, az ajándékok, a fa, a díszek, elnyomják a lényeget:
"Istennek nagyon tetszene, ha karácsonykor minden gyülekezetnek volna fenyőfája, amelyre ráhelyeznék kis és nagy adományaikat az istentisztelet háza számára... A fa lehet olyan nagy és ágai olyan szélesek, amely a legjobban megfelel az alkalomnak, de rakjátok tele ágait jótékonyságtok arany és ezüst gyümölcseivel, és mutassátok be ezt karácsonyi ajándékként Jézusnak. Szenteljétek meg adományaitokat imával! Karácsonyi és új évi ünnepeket tarthatunk, és kell is tartanunk a gyámoltalanokért. Istent dicsőítjük meg, amikor adakozunk, hogy segítsünk azokon, akiknek nagy családot kell eltartaniuk."
Ellen G. White: Boldog otthon-
Bejegyezte: Restás László
2016. december 23., péntek
Az én életem ma-A dicsőség országa-KRISZTUS DICSŐSÉGES MEGJELENÉSE
„Amikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe.” (Mt 25:31)
Isten a Mennyből fogja meghirdetni Jézus eljövetelének napját és óráját, és megkötni népével az örökkévaló szövetséget. Szavai zúgó mennydörgésként zengenek végig a Földön. Isten Izráele figyel, felfelé tekint. Arcuk Isten dicsőségétől fénylik…
Keleten nemsokára megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a Föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő… A királyt szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri az útján. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható, „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer”. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet…
Az igazak reszketve kiáltják: „Ki állhat meg?” Az angyalok ajkán elhal az ének, és egy ideig félelmes csend van. Majd Jézus hangja hallható. Ezt mondja: „Elég néked az én kegyelmem.” Az igazak arca felragyog, és minden szívet öröm tölt be. Az angyalok pedig, akik közelednek a Földhöz, egyre hangosabban kezdenek énekelni…
A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen felgöngyölődik, a Föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből… A gonoszok azért imádkoznak, hogy inkább a hegyek sziklái temessék el őket, mintsem találkozzanak azzal, akit semmibe vettek, és elutasítottak…
Azok, akik Krisztust és hű népét el akarták pusztítani, meglátják a megdicsőültekre sugárzó fényességet, és rémüldözésük közben hallják a szentek boldog kiáltását: „Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket!” (Ésa 25:9)
Isten a Mennyből fogja meghirdetni Jézus eljövetelének napját és óráját, és megkötni népével az örökkévaló szövetséget. Szavai zúgó mennydörgésként zengenek végig a Földön. Isten Izráele figyel, felfelé tekint. Arcuk Isten dicsőségétől fénylik…
Keleten nemsokára megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a Föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő… A királyt szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri az útján. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható, „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer”. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet…
Az igazak reszketve kiáltják: „Ki állhat meg?” Az angyalok ajkán elhal az ének, és egy ideig félelmes csend van. Majd Jézus hangja hallható. Ezt mondja: „Elég néked az én kegyelmem.” Az igazak arca felragyog, és minden szívet öröm tölt be. Az angyalok pedig, akik közelednek a Földhöz, egyre hangosabban kezdenek énekelni…
A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen felgöngyölődik, a Föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből… A gonoszok azért imádkoznak, hogy inkább a hegyek sziklái temessék el őket, mintsem találkozzanak azzal, akit semmibe vettek, és elutasítottak…
Azok, akik Krisztust és hű népét el akarták pusztítani, meglátják a megdicsőültekre sugárzó fényességet, és rémüldözésük közben hallják a szentek boldog kiáltását: „Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket!” (Ésa 25:9)
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-JÓZSEF
| ||||||||||||||
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Akkor embereket küldött Jerikó királya Ráhábhoz ezzel az üzenettel: hozd ki a férfiakat, akik bementek hozzád.
Józs. 2,3
|
Ráháb nehéz helyzetbe került. A király követelte, hogy adja ki a kémeket. Ráháb hazudott. Megadta az irányt, amelyen a kémek eltávoztak. Szabad nekünk ezt a hazugságot "szükség-hazugság" címen igazolnunk? Nem, semmiképpen! A Szentlélek, az igazság Lelke soha nem hagyhatja jóvá a hazugságot. Ráháb hite nem volt elég erős ahhoz, hogy igazat mondjon. Sok okunk van arra, hogy gyengeségét enyhébben ítéljük meg. Ilyen először is a pillanatnyi félelme, amikor a király emberei megjelennek nála. Mindjárt mondania kellett valamit. Nem jutott eszébe jobb ennél, inkább hazudott. Azért is enyhébben kell megítélnünk Ráhábot, mert istentelen, ítéletre érett nép tagja volt. Jaj nekünk, akik Isten szent törvényét ismerjük és keresztyén nevelésben részesültünk, ha Ráháb példájával akarjuk mentegetni magunkat! Az is enyhítő körülmény Ráhábra nézve, hogy a kémek megmentéséért hazudott. Ez másként áll Isten előtt, mintha valaki saját hasznáért vagy mások kárára hazudik. - Isten azonban a legveszélyesebb helyzeteken is keresztülsegítheti övéit, nem szükséges hazugsághoz folyamodniuk. Ezt mutatja Oberlin lelkész esete is. A forradalom idején egy száműzött kislányát rejtette el a parókiáján. Jöttek az üldözők, s megkérdezték tőle, hogy a kislány a házában van-e. Oberlin bensejében felfohászkodott Istenhez segítségért és egyszerűen ennyit mondott: "Uraim, tegyék, ami a kötelességük"! A nyomozók végigmentek a szobákon. Mikor a gyermek a nehéz lépteket hallotta, szobácskája ajtaja mögé állt. A nyomozók benyitották kissé az ajtót, futó pillantást vetettek be, s azzal tovább mentek. - Isten minden helyzetben meg tud bennünket menteni, anélkül, hogy hazudnunk kellene. |
Varga László: Isten asztaláról
"Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme..."
Ézsaiás 9,5
|
Ezt a szép, verses próféciát mintegy ötszáz évvel írták Jézus születése előtt. Ez volt egyik alapja a választott nép Messiás-várásának. Ez teljesedett be karácsony éjszakáján. A próféták legfőbb gondja az egyetlen Isten valóságának hirdetése volt, amikor tehát Ézsaiás próféta a megszületendő gyermeket Erős Istennek, Örökkévaló Atyának nevezi, akkor azt hirdeti, hogy maga az Egyetlen Isten fog megjelenni az emberek között. Maga Isten váltja meg az övéit. Maga Isten akar segítséget és boldogságot hozni a földre útbaigazításával és megváltásával. Isten azt akarja, hogy közvetlen ismerősei, gyermekei, barátai, tanítványai legyünk. Nincs ennél nagyobb megtiszteltetés. Nem lehet nagyobb öröm. Ki kell ezzel állni az emberek közé, és szívből kikiabálni, vagy összehívni szeretteinket, behúzódni otthonunkba, és ott közösen örülni, úgy készülni fel arra, hogy méltóképpen tudjuk fogadni Őt, mindenható Istenünket, amikor egyszerű, síró kisgyermek képében megérkezik közénk. Mert Ő nemcsak egyszer jött el, valamikor régen. Velünk akar élni, áldani akarja egész életünket. Próbáljunk meg úgy ünnepelni, hogy soha el nem múló élmény maradjon mindnyájunk számára! |
Örökkévaló Istenünk, csodálatos az, hogy Te, a Mindenség Ura, belépsz mindennapi éltünkbe. Síró kisgyermekként szolgáltatod ki magad, majd fáradt vándorként lépsz be otthonainkba, hogy társunk légy, s mi a Tieid. Ne hagyj el minket, ha eljöttél közénk! Tedd olyan széppé életünket, mint a legszebb karácsonyestét! Hogy megtanuljuk ujjongó örömmel szeretni egymást, hogy legfőbb gondunk az örömszerzés legyen, ne csak ezen az estén. Szeress minket, testté lett Krisztusunk, szeresd ezt a nyomorult világot, szeresd jövendőnket, minden megszületett, parányi gyermeket, mint édes testvéreidet! Ámen.
|
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett
HOGYAN LEHET SZEMÉLYESEN RÉSZEM A VÁLTSÁGBAN? |
"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14). |
Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti. Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt? Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét? Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem? Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek. Maradj egyedül Jézussal és vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával. Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal. Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi. Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5). A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak. Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az örökkévalóság küszöbén
"Eltétetett nekem az igazság (a megigazult élet) koronája, amelyet megad nekem azon a napon az Úr, az igaz bíró. " |
(2 Tim 4, 8) |
Az apostol azzal a biztos reménnyel áll a halál előtt, hogy megkapja az igazság koronáját. Isten gyermekei bizonyosak abban, hogy koronát kapnak. Az Ige beszél az élet koronájáról és a dicsőség koronájáról is. Többször találkozunk ilyen fogalmi összekapcsolásokkal az Újszövetségben. Az örök élet, a dicsőség és a megigazulás az a korona, amit Isten gyermekei kapnak egykor. Kétféle megigazulás van. Ha a bűnös bűnbánattal jön a Megváltóhoz és bízik benne, akkor minden érdem nélkül ajándékul kapja a megigazulást. Maga Jézus Krisztus lesz az ő igazsága. Aki ezt a kegyelemből ajándékozott megigazulást megőrzi és mindinkább magáévá teszi, életében hatni engedi és megtermi az igazság gyümölcsét, azt a bíró végérvényesen igazolja, vagyis igazsággal koronázza meg. Az angyalok és a választottak elé igazként állítja oda. Rajta beteljesedik ez az Ige: "Az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuknak országában." Így lesz az igazság, a megigazulás, ragyogó koronává. Ezt a bíró azért teszi, mert Ő maga igaz. Az istentelennek rémítő az isteni igazság, de a hívőknek vigaszuk. Itt a világ félreismeri, kiveti, elárulja és gyalázza őket. Az igaz bíró azonban tisztességre emeli és befogadja őket az igazak közé, akik öröklik az országot. Ez a korona azonban nemcsak az apostolok és Isten országa más nagyjainak az előjoga és kiváltsága. Az Úr megadja mindazoknak, akik örülnek az Ő megjelenésének, elszakadnak a világtól és kitartással futnak az örök élet felé, miután kegyelemből megigazultak, igazzá lettek. A szenvedésben és a halál közelében is vigasztaló, ha erre a koronára tekintünk. "Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek. Ott fogad engemet Mesterem, Jézusom, hogy vele örökké ottlegyek. Kapok-e csillagos, ragyogó koronát, ama szép honba' fenn odaát, Amikor lelkem a mennybe száll, kapok-e ragyogó csillagos koronát? Most tehát munka vár szüntelen énreám, amihez Mesterem ad erőt. Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt. Vár reám csillagos, ragyogó koronám, ama szép honba' fenn, odaát! Amikor lelkem a mennybe száll, vár reám ragyogó, csillagos koronám!" |
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Fentről való kincsek
"Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az Úr az ég fentről jövő ajándékával és a lent elterülő vizekkel"
(5Móz 33,13)
|
Mi is lehetünk gazdagok olyan dolgokban, amikben József, de magasabbrendű értelemben: a menny drága kincseiben lehetünk gazdagok. Közbenjáró imádságaink meghallgatása, Isten erejének megtapasztalása drága kincs a számunkra. Megtapasztalhatjuk Isten békességét, az Úrtól való örömet, Istenünk dicsőségét. Élvezhetjük a Szentháromság áldásait, a szeretetet, a kegyelmet és a testvéri közösséget, amelyeket többre becsülünk a színaranynál. A földi dolgok értéke elhalványul a mennyei kincsek mellett.
Milyen drága kincs "az ég fentről jövő ajándéka", a harmat. Mennyire hálásak vagyunk és dicsérjük az Urat érte. Hogy illatozik a harmat, felüdít, növekedést ad és életet támaszt! Mint az Úr által ültetett palántáknak, minden másnál fontosabb a számunkra a mi felülről jövő ajándékunk, a Szent Szellem vezetése. "A lent elterülő vizek" áldása nyilván arra a föld mélyében elterülő láthatatlan vízforrásra utal, amely minden frissen felbuzgó forrást táplál. Milyen csodálatos, ha egyszer az örökkévalóság forrása tárul fel a számunkra. Ez kimondhatatlan gazdagságot jelent. Egy hívő se nyugodjék, míg nem ivott belőle. A mindenható Úr gazdagsága a miénk mindörökre. Éljünk kincseivel már most! |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)