A konfucianizmus megrendülése okozta résekbe a szintén reneszánszát élő buddhizmus és sámánizmus mellett a kereszténység is sikeresen be tudott hatolni.
A pünkösdi tűz Phenjanból (a későbbi Észak-Korea fővárosából) terjedt el és néhány év alatt már százezrek vallották magukat protestáns kereszténynek.
A következő évtizedek sok változást hoztak: az Észak-Koreában kiépülő dzsucse, azaz a Kim Ir Szen által megalapított rezsim miatt a kereszténység központja Dél-Koreára koncentrálódott, ahol az egyháztörténelem egyik legnagyobb ébredése vette kezdetét.
EGY CSODA, AMI MEGVÁLTOZTATOTT EGY NEMZETET
Ebben kétségkívül David Yonggi Cho játszotta a főszerepet. Az 1936-os születésű Cho buddhista családban nőtt fel, öt öccse és négy húga mellett egy kis faluban.
Amikor a konfuciánus és buddhista filozófiát tanult apja karrierje megfeneklett, és nem tudták az iskolai tandíjakat megfizetni, inkább szakmát tanult.
Az 1950–53-as koreai háború során amerikaiakkal barátkozott, és úgy megtanulta az angolt, hogy a bázisparancsnok tolmácsa lett.
19 éves korában egy nap vért kezdett köpni. Mellkasa hamar megtelt vérrel; 3-4 hónapot jósoltak számára a tehetetlen orvosok, akik a tuberkulózis egy súlyos formáját diagnosztizálták nála.
Eleinte Buddhánál keresett segítséget, de a tüdőbaj csak súlyosbodott.
Emiatt megtagadta buddhista hitét és egy ismeretlen Istenhez kiáltott.
A válasz az egyik húgának barátnője, egy gimnazista lány személyében érkezett, akit eleinte a buddhista szülők a fiú közelébe sem akartak engedni. Ám a lány addig erősködött, mígnem beszélhetett Chóval Jézus Krisztusról. A bibliai megváltástörténet eleinte sehogy sem fért a fiatalember világnézetébe.
A lány napokon át zaklatta Chót az evangéliummal, és amikor ő ezért ráförmedt, a lány csak térdre ereszkedett és könnyek közt imádkozni kezdett érte.
Cho a síró lányt látva azt mondta, inkább áttér keresztény hitre (neki már úgyis mindegy), csak ne sírjon tovább. A diáklány ezután már ragyogó arccal egy Bibliát nyomott a haldokló srác kezébe, aki először egy nemzetségtáblázatra bukkant és makacsul ellenállt annak, hogy tovább olvassa a könyvet (mondván, ennyi erővel telefonkönyvet is olvashatna). Végül aztán beadta a derekát, és a bibliai üzenetekből hamar rádöbbent: alapvetően nem vallásra vagy filozófiára van szüksége, hanem egy személyre.
Az evangélium jó híre végül győzött előítéletein: Jézushoz fordult, és megtért a szkepticizmusából. Később Jézus meg is jelent előtte látomásban, és kijelentette neki, hogy az evangélium hirdetése lesz a feladata. Ez olyan mély belső változást hozott benne, hogy állítása szerint attól fogva úgy olvasta a Bibliát, mint ahogy az éhhalál szélén lévő eszi a kenyeret. A lánynak még a nevét sem tudta meg soha…
A megtérés után nem maradt el a csoda: fél év alatt nyomtalanul elmúlt a tüdőbaj.
Ezt követően egy evangélista tolmácsaként kezdte el keresztény szolgálatát.
Beiratkozott a szöuli Teljes Evangéliumi Bibliaiskolába, ahol 1958-ban végzett.
Itt ismerte meg leendő feleségének, Kim Sung Haének az édesanyját is.
Jashill Choi, a lelkész leendő anyósa ösztökélte Chót a saját gyülekezet alapításának irányába.
Az anyós Cho egész életében óriási hatást gyakorolt a férfi szolgálatára, akitől sokat tanult a szolgálat, odaszántság, kitartás és a család tekintetében.
A koreai háború után a gazdasági összeomlás és társadalmi apátia idején egy másik fiatal szolgáló családjával gyűltek össze egy szöuli nappaliban, hogy Istent keressék.
Ezt innentől fogva rendszeresítették, és így vette kezdetét 1958-ban a nagyívű szolgálat.
BAMBUSZSZERŰ NÖVEKEDÉS
Első „gyülekezeti házukat” egy kiöregedett amerikai katonai sátorból eszkábálta Cho anyósa.
A Daejo-dong nevű nyomornegyed szegényei, bűnözői rendszeresen betévedtek a sátorba, ahol Cho és kis csapata készséggel szolgált a kisiklott életűek felé.
„A szolgálatom ezekkel az emberekkel kezdődött; Jézus üdvözítő evangéliumát hirdettem, hogy bátorítsam őket, és legyen reményük a jövőre nézve, hogy választ kapjanak a belső szükségeikre” nyilatkozta később. Még a téli hidegek sem rettentették el az embereket és a szolgálókat, hogy kitartsanak e szerény körülmények között.
A csoportból pár év alatt többezres tagságú gyülekezet lett.
A növekedésre Chót Isten azzal tanította meg állítása szerint, hogy nagyon konkrét víziókat kellett megfogalmaznia a jövőre nézve.
Amikor a szolgálatuk elején még semmijük nem volt és időről időre éheztek is,
Isten nem töltötte be a szükségeiket, amíg nem konkrétumokat kért. Így hát – a szavajárása szerint – „állapotos lett” egy mahagóni íróasztal, egy amerikai bicikli és egy gurulós szék gondolatával.
Attól fogva úgy csúfolták, hogy ő az „állapotos lelkész”, de ő nevetett utoljára, mert a kérés szó szerint megvalósult.
1961-ben az ifjú szolgáló katonai behívót kapott, ami jelentősen hátráltatta az új gyülekezeti ingatlanba költözés folyamatát. A próbatételt nehezítette, hogy súlyos bélfertőzéssel műtötték, ami miatt 7 hónap után leszerelték a seregtől.
A seb még be sem forrt, mikor Cho már lelkesen segédkezett külföldi szolgálók mellett tolmácsként, s közben saját szolgálatát is tovább építette.
Miután 1961-ben lelkésszé szentelték, a nagyjából 600 fős gyülekezetével kapcsolatban azt vizionálta, hogy 1964-re eléri a háromezres tagságot.
A cél elérése érdekében olyan szinten kihajtotta magát, hogy egy nap összeesett százak keresztelése közben. Egy hét után kijött a kórházból és újra szolgálatba állt, de a munka terheitől és a stressztől legyengült szívvel megint hamar ágynak esett.
Tanúsága szerint Isten szólt hozzá a betegágyon, hogy 10 évig nem is fog teljesen felépülni.
Bár egyes napokon még az ágyból is alig tudott felkelni, arra használta ezt az időszakot, hogy annyit imádkozott és olvasta a Bibliát, amennyit csak tudott.
Ezalatt írta első könyveit, és rendkívül szoros közösségbe került a Szent Szellemmel, akivel átható módon saját állítása szerint 1964-ben találkozott először.
E periódus alatt kapta azt a látást a 2Mózes 18 alapján, hogy ne egymaga szolgáljon, hanem házicsoportsejtekből álljon a gyülekezet. A kezdeményezést a férfi presbitérium leszavazta, így végül Cho nőket állított a házicsoportok élére, ami a feminizmust nem ismerő Koreában óriási kihívást intézett a férfitársadalom felé.
A VILÁG LEGNAGYOBB GYÜLEKEZETE
A hölgyek házról házra járva hirdették az evangéliumot, így a 20 csoportból hamar 150 lett, aztán még több. Gyülekezete máig kis egységekben működik, akiknek a központi gyülekezetben napi szinten rotációban biztosítanak istentiszteleteket is.
A növekvő tömegnek viszont egyre nehezebben tudtak helyet adni.
Mire 1973-ban a szöuli Yoido szigetén megvásárolták a leendő gyülekezeti ház telkét, már 18 ezren voltak. A sziget (ami ma elit övezet) akkor még homokos puszta volt. Az építkezéshez szükséges 5 millió wonból csupán 1 millió állt rendelkezésre, a pásztor azonban kitartott hitben és adakozási mozgalmat indított a gyülekezetben.
Mire az építkezés elkezdődött, a közel-keleti olajválság miatt a koreai valuta bezuhant, az építőanyagok ára pedig az egekbe szökött. Számos gyülekezeti tag munkanélküli lett, drasztikusan visszaestek az adományok is, így az építkezés leállt. Ez idő alatt Cho pásztor nemegyszer omlott össze az építkezés helyszínén a kimerültségtől és a stressztől. Az épület árván tátongó vázai között az életveszélyes építési területen imádkozott isteni segítségért.
A gyülekezet egy rétege csatlakozott hozzá, és együtt imádkoztak, böjtöltek az áttörésért. Végül 1973-ra elkészült az épület. 1980-ra már 150 ezren tartoztak a 10 ezer kis csoporthoz, ezért felépítették a ma is álló, 10 ezer férőhelyes központot, amit aztán további intézményekkel egészítettek ki.
A többfelé osztódó közösség Cho szerint abban is segített, hogy ne alakulhasson ki személyi kultusz körülötte, ugyanakkor elősegítette a hívek személyes közösség és pásztorlás iránti szellemi igényét. Cho szemei előtt a magányos távol-keleti kultúrában nagyon fontos célként lebegett, hogy az egyén ne vesszen el magányosan a megagyülekezet forgatagában.
A lelkész 1976-ban alapította meg a Church Growth International szervezetet, ami több tízezres gyülekezetnövekedési rendezvényeket tartott a világ minden pontjáról érkező szolgálók számára.
Egy ilyen konferencián vett részt a magyarországi Hit Gyülekezetét megalapító Németh Sándor és Judit is 1989-ben.
Forrás: Hit Gyülekezete - Németh Sándor és Judit 1989-ben vett részt Szöulban Yonggi Cho gyülekezetnövekedési konferenciáján. (Forrás: Hit Gyülekezete)
Yonggi Cho segélyszervezetet, egyetemet és napilapot is alapított.
A valóságos intézményi birodalmat létrehozó pásztor azonban köztudomásúan szerény körülmények között élt. Élete nagy részében elérhető volt több százezres gyülekezete számára, gyakran az éjszaka közepén is felvette a hívek telefonhívásait. Szolgálatának 50 évében a bevételeiből közel 170 millió dollárral támogatta gyülekezetét.
Cho az egész intézményrendszert felülről koordinálta, nála összpontosult minden jelentős döntéshozatal, ami bevallása szerint szükséges volt az egység megteremtéséhez egy ilyen népes közösségben. Cho nagyszerűen ötvözte a távol-keleti ország kulturális fegyelmezettségét az evangéliummal, amit nyugaton is csodáltak, mivel egy óriási közösséget tudott így egységben tartani.
Szigorú vezetési stratégiája miatt ráragadt az „Isten tábornoka” becenév.
Nagy fegyelmezettség jellemezte őt is és munkatársait is a házi gyülekezetek élén, akiket annyi teendő kötött le, hogy a pozícióharcnak és hasonló egoista törekvéseknek igen kicsi hely maradt. Ahogy Németh Judit is fogalmazott az Új Exodusban megjelent szöuli útinaplójában: „kisebb dolguk is nagyobb volt ennél”, hiszen havi szinten 12-13 ezer ember tért meg.
A Cho-féle gyülekezeti sejthálózat tagsága országszerte mára az egymilliót súrolja, így a gyülekezet még a Guinness világrekordjai közé is bekerült.
AZ IMÁDKOZÁS HEGYE
Cho szolgálatának egy különleges eleme az Imahegy intézményének megalapítása, ahol folyamatosan zajlik szellemi tevékenység a mai napig. Az észak-koreai határ közelében, a 70-es években épült létesítmény célja, hogy a hívők hosszabb, elmélyültebb időt tölthessenek Istennel ima, böjt, virrasztás útján.
A hely átütő szellemiségéről Németh Judit is írt beszámolójában, de erről tanúskodnak azok a kiadványok is, amelyek az itt átélt gyógyulásokról és imameghallgatásokról készültek.
Mint minden más Cho szolgálatában, az Imahegy is szerény, sátoros szintről növekedett hatalmas komplexummá. Mára tízezrek elszállásolására alkalmas imatábor áll itt több óriási konferenciateremmel, könyvtárral, étteremmel, imahelyiségekkel.
Kifejezetten remetebarlang-szerű létesítmények is elérhetők a leginkább elkötelezetteknek.
Egy ilyen barlangban töltött el 100 napot imádkozással az alapítás környékén Jashill Choi is, Yonggi Cho anyósa, annak érdekében, hogy tömegek kapjanak majd választ e helyen az imájukra.
Yonggi Cho azt vallotta és arra tanította gyülekezetét is, hogy az ima amolyan „teszed vagy meghalsz” szintű létszükséglet. Ezért vezették be először Koreában, hogy minden pénteken egész éjjel ima-összejövetelt tartanak. Az imaprogramokon nem ritkán 50 ezres tömegben gyűlnek össze a hívők.
Forrás: fgtv.comAz Imahegy nevű komplexum, ahol a szellemi elmélyülésnek biztosítanak lehetőséget tízezrek számára. (Forrás:
fgtv.com)
Az ima mellett a Yoido Gyülekezet nagy hangsúlyt fektetett a karizmatikus megtapasztalásokra, a gyógyulás, a démonoktól való szabadulás, a nyelveken szólás stb. tanításaira és gyakorlatára.
A sok-sok szolgálót a pásztor mindig bevezette a Szent Szellem keresztségébe, mert szakítani akart az újjászületett, de Szent Szellemmel be nem töltekező kereszténységgel.
A pásztor szerint „a mai keresztények egyik legsúlyosabb hibája, hogy várják a Szent Szellem ajándékaiból való részesedést, ám igen kevés időt szánnak arra, hogy napi szinten találkozzanak a Szent Szellemmel. Nagy bajt okozhat, ha a Szellemre eszközként és nem célként tekintünk.”
Yonggi Cho arról számolt be, hogy mindig kérte a Szent Szellemet, hogy legyen vele, mert egyedül semmire sem képes.
Cho azt tanította, hogy a korai egyház által az Apostolok cselekedeteiben demonstrált csodák ideje nem járt le. Németh Judit beszámolója szerint a hatalmas közösség megdöbbentő fegyelmezettségben képviselt óriási szellemi erőt. A Szent Szellem ereje a sok ima, a szakadatlan dicséret és a hívők katonás életvezetése révén tapintható volt a gyülekezetben.
NEMZETKÖZI HATÁS
Szolgálata során Cho számos neves szolgálóval működött együtt a világ minden pontján.
A magyarországi kereszténységgel Yonggi Cho a Németh házaspáron keresztül ismerkedett meg, akiknek az 1989-es szöuli konferencián felszólalási lehetőséget is adott. Szerteágazó szolgálata mély hatással volt a Hit Gyülekezete alapítóira, és inspirációul szolgált a Budapest Sportcsarnokban tartott összejövetelekhez és a Hit Park felépítéséhez.
A budapesti gyülekezet a következő évtizedekben a koreai pásztor több könyvét kiadta, melyek idehaza is bestsellerek lettek. Legismertebb művében, a Negyedik dimenzióban azt tanította, hogy a látható világ fölött áll a szellemvilág (a negyedik dimenzió), amely minden szellemi ember számára nyitott, és ahol a szellemi harcot végeznünk kell.
A Dániel c. könyv a próféta életébe és Istentől kapott eszkatologikus álmaiba vezeti be az olvasót.
A Szentlélek: Támogató útitárs és az Ima: Kulcs az ébredéshez c. kiadványokban pedig a pásztor és gyülekezete által megélt szellemi alapelveket közli más közösségek és híveik megsegítése érdekében.
1993-ban Yonggi Cho Magyarországon is járt; gyülekezetnövekedési és evangelizációs összejöveteleket tartott a Nemzeti Sportcsarnokban.
A főpásztor 2008-ban vonult vissza a gyülekezetvezetéstől, s ettől fogva „csak” heti egyszer prédikált. 2020 óta agyvérzés következményeivel küzdött. Szeptember 14-én, 85 évesen követte feleségét, aki februárban hunyt el. A jelenleg nagyjából félmilliós szöuli közösségben Cho örökségét három gyermeke közül két kisebbik fia, illetve a Yoido Gyülekezet pásztori hivatalában őt követő Young Hoon Lee viszi tovább.
Amikor sikerének titkáról kérdezték, a tőle megszokott alázattal és nemes egyszerűséggel válaszolt:
„Én csak annyit tettem, hogy felajánlottam az életemet, mint a kisfiú az öt kenyerét és két halát Jézusnak. Egyszerűen ragaszkodtam a víziókhoz, amiket Istentől kaptam, és Ő volt az, aki a Yoido Gyülekezetet a világ legnagyobb gyülekezetévé tette.”
Fotó: AP / Ahn Young-joonA Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet 10 ezer férőhelyes csarnoka Szöulban. (Fotó: AP / Ahn Young-joon)
