REINHARD BONNKE

Isten megalkotta az első embert, Ádámot, majd megalkotta az első „civilizált” embert, Ábrahámot,
akin keresztül megajándékozott minket minden idők legnagyobb felfedezésével, a HITTEL, amely a kulcs az élet titkainak megértéséhez. Ábrahám volt az első, aki használta ezt a kulcsot, és megnyitotta vele az isteni áldás és gondoskodás kincsestárát. 

Ezért hívja őt az Ige „a hit atyjának” 
(Róma 4:11).
E nélkül a kulcs nélkül nem érthetjük meg a Teremtő gondolatait és terveit. 
Akkor a Tervező nélkül élünk és építkezünk, és minden, amit építünk, olyan mintha homokra építenénk. A zsoltáros azt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon az építők" (127:1). A hit nélküli élet = élet nélküli élet. A hit teszi az életet élővé. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1 János 5:12).
A hit ad az életnek elevenséget. „Csak higgy!” (Márk 5:36) 

Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

E.W. Kenyon: Utószó 18.rész

Elolvastad ezt a figyelemreméltó könyvet. Sokan úgy gondolják, hogy ez az egyik legjelentősebb
üzenet, amit az egyház kapott az elmúlt ötven év során.
Most, hogy elolvastad, mi a te felelősséged, esetleg segíthetnél azzal, hogy átadod ezt az üzenetet azoknak a férfiaknak és nőknek, akiknek életbevágóan szükségük van rá.

Ez a könyv már több százezer ember imaéletét és gondolkodásmódját változtatta meg. Azt mondják, hogy e könyv első tízezer példánya megváltoztatta az egész Csendes-óceáni partvidék imaéletét, ahova ez az igazság eljutott.
A könyvet lefordították kínai nyelvre, és ott is hatalmas szolgálatot tett.
Esetleg meghívhatnád otthonodba barátaidat közös bibliatanulmányozásra, átvehetnétek ezt a könyvet, miközben mindennek alaposan utána járnátok a Bibliából. Talán lenne kedved elolvasni a többi könyvemet is. Egyéb könyveim listája az utolsó oldalon található. Ezek a könyvek segítenek neked abban, hogy úgy tanítsd az Igét, hogy áldás legyél a világ számára.
Ha valaki megérti az ebben a könyvben leírtakat, ezután már sohasem vallhat kudarcot az életben.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Én választottalak ki magamnak titeket e világból.” 
-(János 15,19)

E szavakban elválasztó kegyelem és a megszentelő megőrzés van kifejezve, mert közülük néhányan ezután lettek kiszemelve az isteni szeretet és vonzalom kiváltképpen való tárgyaivá.

Kedves keresztyén, ne félj vizsgáló tekintetedet a kegyelemből való választás magasztos tanára irányítani. 

Ha kedélyed nagyon levert és nyomott, tapasztalni fogod, hogy ez az igazság kellemesen erősíti szívedet. Aki a szabad kegyelem tanában kételkedik, vagy azt árnyékba helyezi, Eskol legfenségesebb szőlőfürtjétől fosztja meg önmagát; kövér lakomát, a tiszta bornak, kövérségeknek és seprűjétől megtisztított bornak lakomáját veszíti el. 

Nincs ehhez hasonló kenet Gileádban. Ha Jonatán vesszőjén lévő méznek már csak a megízlelése élénkké tette a szemeket, úgy ez a méz, szíved erősíti meg és szeretetre buzdítja, s megtanítja Istennek titkaira. Csak egyél, és ne tarts attól, hogy túl sokat eszel. Táplálkozz e drága csemegékkel és ne félj, hogy túlságosan nyalánk táplálkozás lesz ez. A király asztalának étkeitől udvaroncainak egyike se undorodik. 

Törekedj arra és viseld szíveden, hogy lelki erődet kifejleszd, hogy Istennek örök, el nem múló, megszentelő szeretetét mind inkább-inkább felfoghasd és megérthesd. 

Ha a kegyelemből való választás magaslatait egyszer megmásztad, úgy időzz annak testvérhegyén mely a kegyelem szövetsége. A szövetségi ígéretek képezik azon hatalmas vár erősségeit, amely mögött el vagyunk sáncolva. 

A szövetségi ígéretek a mi Megmentőnk és megváltó Jézus Krisztusunk kezességével együtt a reszkető lélek csendes nyughelyei.
Ha Jézus kötelezte magát, hogy bevisz a dicsőségbe, és ha az Atya megígérte, hogy Fiának ajándékoz, mint lelki szenvedéseinek végtelen jutalmának járulékát, akkor biztonságban vagy kedves lélek, amíg Isten hű lesz, amíg Jézus meg nem szűnik út, élet és igazság lenni. 

Mikor Dávid a szövetség ládája előtt táncolt, azt mondta Mikálnak, hogy elválasztatása okozza vidámságát. Jöjj, lelkem, szívednek örömében ujjongj Isten kegyelme előtt.

Józsué könyve 1. rész 9.vers

1. És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2. Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3. Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
4. A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
10. Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:
11. Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.
12. A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
13. Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.
14. Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;
15. A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
16. Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
17. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
18. Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!

Jelenések könyve: A két tanú

Jelenések 11. fejezet

Ez a fejezet két különös tanúról szól. Ezeket a tanúkat Te is ismerheted. A Biblia két része, az Ó- és az Újszövetség – Isten két tanúja. Ezek mondják el Isten akaratát. Világítanak az embereknek. Tanácsot, vigaszt tudnak adni minden élethelyzetben. Amit megjövendölt bennük Isten, azok a dolgok bekövetkeznek, senki és semmi nem akadályozhatja meg. De ezzel a csodás könyvvel történnek rossz dolgok is. Hosszú ideig gyászruhában prédikálhattak, ami azt jelenti hogy a középkor évszázadai alatt tilos volt a Bibliát vagy egyes részeket a Bibliából olvasni, másolni, terjeszteni. Aki ezt tette, életével játszott.

Különösen gonoszul bántak a Bibliával a francia forradalom alatt. Elégették, szamár farkára kötötték az istentelen emberek. Örültek, hogy így kicsúfolhatják Isten szavát. A forradalom rémtettei után megváltozott a helyzet. Ahol Voltaire kijelentette, hogy a Biblia és a vallás megszűnik, ott egy nagy biblia- lerakat létesült. Isten nem engedte, hogy a világ legértékesebb könyvét eltüntessék.

Ebben a fejezetben van időmeghatározás. 42 hónap és 1260 nap. Ha hiszed, ha nem, a kettő ugyanaz. Egy hónap – harminc napból áll. ha a 42-t megszorzod harminccal, akkor 1260 napot kapsz. A bibliai próféciákban egy nap egy évet jelent. Emlékezz csak vissza! Az izraeli kémek 40 napig voltak kikémlelni az Ígéret Földjét. Mivel nem jó hírt hoztak, Isten visszavitte őket a sivatagba. 40 napért 40 évig kellett vándorolniuk még a kietlen vidéken. Így hát az 1260 nap a középkor 1260 évét jelent, ami 538-tól 1798-ig tartott.

A történelem során az emberek két nagy csoportra oszlottak. Szerették olvasni a Bibliát. Igyekeztek tanításai szerint élni. A másik csoport mindent megtett volna, hogy egyetlenegy Szentírás se maradjon. Természetesen ezek olvasni sem akarták ezt a könyvet.

Te is valamelyik csoportba tartozol. Remélem, hogy Te szereted a Bibliát és örömmel hallgatod!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Igaz beszéd ez.” - 
(2 Timóteus 2,11)

Pál négy helyen erősíti: „Igaz beszéd ez”. 

Az első helyet a Timóteushoz írt első levél első rész tizenötödik versében találjuk: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket”. 

A következő hely 1 Timóteus 4,8-9: „Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete. Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk”. 

A harmadik hely 2 Timóteus 2, 11, mely így szól: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is”. 

A negyedik helyet a Titushoz írt levél 3,8-ban találjuk: „Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elől járni azok, akik Istenben hívőkké lettek”. 

Belső összefüggést fedezhetünk fel e négy nyomatékosan erősített igazság között. Az első Isten szabados kegyelmében vetett örök megváltásunk alapját veti meg, mely a nagy Közbenjáró elküldésében nyilvánul. 

A következő e megváltás által nyert kétszeres áldást bizonyítja. Azt az áldást, melyet a mennyből kapunk, és azt, amely a testi életből fakad, t. i. az időleges és az örökkévalóság áldásait. 

A harmadik hely rámutat arra a kötelességre, melyre a választottak hívattattak. 

Mi arra rendeltettünk, hogy Krisztusért szenvedjünk, melyhez ez az ígéret fűződik: „Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is”. 

Az utolsó hely keresztyénségünk tevékeny oldalát tárja szemeink elé és megkívánja tőlünk, hogy igyekezzünk jócselekedettel elől járni. Így hát itt találjuk: a szabados kegyelemből fakadó megváltás gyökerét. 

Azután e megváltás áldásait ebben és az elkövetkező életben. Továbbá itt találjuk a Krisztussal való szenvedés és a Krisztussal való járás két nagy ágát, a lélek gyümölcseivel megrakva. 

Gyűjtsd össze magadnak ezeket az igaz bizonyságokat kincs gyanánt. Válasszuk ezeket életünk, vigaszunk és bíztatásunk vezéréül. 

A pogányok apostola bizonyítja, hogy ezek a bizonyságok igazak, még mindig igazak. A legkisebb szócska sem esik a földre. 

Drága értékes igék ezek, azért fogadjuk el azokat most és erősítsük azok bizonyosságát és csalhatatlanságát.

János Apostol II. levele 1. rész 3.vers

1. A presbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot.
2. Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:
3. Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.
4. Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától.
5. És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!
6. És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
7. Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.
8. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.
9. A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.
10. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek;
11. Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.
12. Sok írni valóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.
13. Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.

Napi Ige, Napi gondolatok

,,Várva vártam az Örökkévalót,s ő lehajolt hozzám, meghallotta segélykiáltásomat.Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból kihúzott a sárból,sziklára állított, megerősítette lépteimet.,, -(Zsoltár 40:1-2)

Napi Gondolat:

 ,,Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.,, Zsoltár 121: 2-3

Gyakran halljuk "bajban vagyok, ki segít rajtam?"
Időnként bizony elfogynak az emberi opciók. Mit lehet ilyen esetben tenni?

Odavinni Isten elé azt az óriási terhet amit mi magunk már képtelenek vagyunk elhordozni.

,,Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.,, Máté 11,28-30.

Lehet hogy hátat fordítanak a barátaid, elhagynak azok akikben nagyon bíztál, de egyvalaki SOHA nem fog sem elhagyni ,sem hátat fordítani neked....ISTEN!

Ő segíteni fog, mert megígérte, képes rá, és mert betartja a szavát.
Bízz Benne! Hívd magadhoz! 

A kérdés nem az, hogy mikor lehet Jézushoz menni. A Megváltó mindig vár, mindig kész arra, hogy közel lépjen Hozzád. A valódi kérdés az, hogy mikor tudsz te Jézushoz menni.

Amikor elfáradtál, amikor elfogynak az ötleteid, mikor eljutsz oda, hogy ezt a helyzetet, amiben most vagy, a saját eszköztáradból nem fogod tudni megoldani, akkor menj oda Jézushoz! Ő már vár rád! A távolság csak egyetlen imádságnyi,  imádkozz hozzá!

A Jézus nevében! Ámen :

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Sokat vártatok, de íme, kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! Mi okért? Azt mondja a Seregeknek Ura. Az én házamért, amely ilyen romban áll, ti pedig siettek, ki-ki a maga házához.”  (Aggeus 1,9)

A fösvények az Úr ügyére az Ő helybeli gyülekezetüknek és a pogány világban levő kiküldöttek szükségletére szánt adományaikat gondosan kiszámítgatják, s azt jótékony és bölcs háztartásnak nevezik, de meg sem álmodják, hogy az olyan fösvénységgel magukat teszik szegénnyé. 

Azzal mentegetőznek, hogy kötelesek gondot viselni saját családjukról és elfelejtik, hogy az Úr házának elhanyagolása a legbiztosabb útja annak, hogy saját házukat romba döntsék. 

A gondviselés menete annyira Isten kezében van, hogy munkánkat várakozásunkon felül megáldhatja, vagy pedig keresztülhúzhatja tervünket, úgy hogy szégyennel és kárvallottan kell azt abbahagynunk. 

Kezének egyetlen intésével a szerencse útjára fordíthatja járművünket, vagy pedig hajónkat a szegénység és nyomor mélységébe taszíthatja. 

Az írás tanítja, hogy az Úr a szíves adakozót meggazdagítja, a fösvénynek pedig tapasztalni kell, hogy aki a részvétet visszafojtja, szükségbe jut. Széleskörű tapasztalataim folytán nyertem azon meggyőződést, hogy akik a legszívesebben adakoznak, azok egyszersmind a legboldogabb keresztyének is és azoknak jólétük szemmel láthatóan felvirágzik. 

Láttam, hogy a jókedvű adakozó olyan gazdagsághoz jutott, amit álmában sem remélt volna soha. S éppen oly gyakran láttam, hogy a kopott, részvétnélküli fösvény szegénységbe jutott, azon zsugoriság következtében, melynek véleménye szerint elő kellett volna segíteni. 

Az emberek a jó sáfárra mindig nagyobb és nagyobb összeget bíznak, az Úr is úgy tesz gyakran. Egész gabonarakományt ad azoknak vissza, kik egy kévét ajándékoztak el. Ahol nem ad gazdagságot, megszaporítja a keveset a megelégedés által. Ezt érzi az istenfélő szív, ha a tizedet Úrnak szenteli abból, amiben őt részesítette. 

Az önzés először a maga házára tekint, de az isteni félelem először az Istennek országát és annak igazságát keresi. Az önzés idővel kárt hoz, az istenfélelem pedig gazdag nyereséget. 

Hit kívántatik ahhoz, hogy Istennek megnyissuk kezünket, de tény, hogy megérdemli azt tőlünk.

E.W. Kenyon: Közösség és kapcsolat 16.rész

,,Hű az Isten, ki elhívott titeket az Ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (I. Kor. 1:9)

A megváltás egész terve ebben a csodálatos szóban tetőzik: közösség; mert mi lenne az értelme a 

megváltásnak és az új teremtésnek, ha Ő nem lehetne közösségben a gyermekeivel.
Az Úr azokra bízza titkait, akik közösségben vannak vele.
A hívők azért nem képesek belemélyedni az Igébe és élvezni a Krisztusban való kiváltságaik
gyümölcseit, mert közösségük megszakadt, vagy igen alacsony szinten tartják.

Az otthon boldogsága az illető család tagjai között levő közösségben van. Az élet igazi gyümölcse a közösség.
Sohasem kerülne sor válásra, ha a közösség nem szakadna meg a férj és a feleség között.
Amikor közösségben vannak, gyerekek után vágyakoznak.
Amikor megszakad a közösségük, ennek még a gondolatától is visszariadnak.
Amikor a közösség megszakad, egyszerűen csak együtt élnek; elviselik egymást.
A házasság oka a közösség utáni vágy, és az ebből a közösségből származó öröm a házasság
gyümölcse.
Amikor valaki újjászületik, új teremtéssé válik, szellemének legnagyobb öröme abból származik, hogy közösségben lehet az Atyával, Jézussal és az Igével.
A meggondolatlan cselekedetek, a durva szavak és a kihívó tekintetek törik meg az otthoni közösséget.
Ezek sebzik meg a szívet; ezek betegítik meg a szellemi természetet.
A közösség nem elmebeli, hanem szellemi dolog. Az elme összhangba kerül a szellemmel, és
gazdagabbá teszi a közösséget.
Amikor a közösség megszakad az Úrral, a Biblia olyan bezárt könyvvé válik, ami csak kárhoztat és
fájdalmat okoz.
Ezért van az, hogy azok az emberek, akik kikerülnek az Úrral való közösségből, elveszítik az Ige után való éhségüket. Nincs bennük vágyakozás arra sem, hogy imádkozzanak. Jézus nevének használata sem egy
kis boldogságot, sem egy csepp örömet nem jelent nekik. Szellemi természetük úgy lebénult, mint egy merev kéz.
A Szellem azt mondja: „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek
legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.” (I. Ján. 1:3–4)
Érted a különbséget a boldogság és az öröm között?
A boldogság a helyes társkapcsolatokból származik. Az öröm pedig az Atyával való közösségünkből
az Igén keresztül.
Milyen különösen jólesik megtapasztalni, mikor imánkra válasz jön. Csodálatos dolog tudni azt, hogy Jézus nevében ördögöket űzhetünk, embereket szabadíthatunk meg. Ezzel szerezhetsz örömet az Atya szívének, és ez okoz örömet a te saját szívednek is.
„Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van Vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (I. Ján. 1:6–7)
A mi közösségünk háromszoros; közösségben vagyunk az Atyával, az Igével és egymással — és talán még azt is hozzá tehetnénk, hogy saját magunkkal.
Amikor a közösségünk megszakad, tudjuk, hogy elvesztettünk valamit, és saját elménkkel vitatkozunk, magunkat vádoljuk azzal, hogy valami olyasmit tettünk, amivel megszakítottuk a közösséget és elvesztettük az örömünket.

Ha annyira esztelenek vagyunk, hogy azt mondjuk, nem követtünk el bűnt vagy semmi olyat nem
tettünk, ami megszakíthatta volna a közösségünket, ilyenkor nem az igazságot szóljuk, mert az Atya sohasem vonja meg az Ő közösségét senkitől, aki a világosságban jár. (I. Ján. 2:8–9)
„Aki azt mondja, hogy a világosságban van és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy...” (Az illető szelleme a sötétségben van.) (I. Ján. 2:9–11)
Az I. János 1:9-ben viszont az áll: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”
Az I. János 2:1-ben olvassuk: „...ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az Igaz Jézus Krisztus.”
Amint megtöröd a közösséget, abban a pillanatban mondd azt: „Atyám, Jézus nevében bocsáss meg nekem,” és a te Szószólód, vagyis a te ügyvéded, aki az Atya jobbján foglal helyet, átveszi ügyedet és visszaállítja megszakadt közösségedet.
Ha csak egy pillanatra is kikerültünk ebből a közösségből, nem vagyunk biztonságban. Mert amikor
kint vagyunk a közösségből, a sátán közösségében vagyunk — minden védelem nélkül.
A sötétségben vagyunk, és nem tudunk okos döntéseket hozni; nem tudjuk felfogni az Ő akaratát.
Sohasem fogsz a hamis tanítások felé tévedni, amíg közösségben vagy Ővele.
Amikor megszakadt a közösséged, ez nem jelenti azt, hogy a kapcsolatot is megszakítottad; még
mindig az Ő fia vagy. A kapcsolatot egyedül Ő tudja felbontani. A közösséget pedig csak te tudod
megszakítani.
Alapvetően fontos, hogy megtanuljuk ezt a leckét és ennek a világosságában járjunk; sohasem
tudhatjuk, hogy mikor kell az Atya elé járulnunk minden félelem nélkül, magunk vagy szeretteink érdekében — ezért járjunk a világosságban, ahogy Ő is a világosságban van.
Senki sem használhatja a nevet, amíg kívül van ezen a közösségen. Életbevágóan fontos, hogy
megőrizzük e közösség teljességét.

János Apostol I. levele 5. rész 20.vers

1. Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született.
2. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.
3. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.
4. Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.
5. Ki az, a ki legyőzi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!
6. Ez az, a ki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság.
7. Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.
8. És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három is egy.
9. Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, a melylyel bizonyságot tett az ő Fiáról.
10. A ki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. A ki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, a melylyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról.
11. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.
12. A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.
13. Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.
14. És ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:
15. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk ő tőle.
16. Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.
17. Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is.
18. Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.
19. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.
20. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
21. Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!

E.W. Kenyon: Az ember hármas természete 15.rész

Az ember hármas lény — szellem, lélek, test. 

Az embernek az egész lényét kellene fejleszteni. 

Ha csupán a fizikai testet fejlesztjük, kizárólag professzionális boxolókat fogunk kapni.
Ha csak az elmét fejlesztjük, mindent felforgató értelmiségieket fogunk kapni.
Ha csak a szellemet fejlesztjük, elvakult szélsőségekbe fogunk ütközni.
Isten úgy tervezte, hogy az egész embert fejlesszük.
Az ember szellemi természete fogékony a kultúrára, ami képessé teszi arra, hogy megismerje Istent, és intelligens kapcsolatot tartson fenn Vele.
Istennek az volt az álma, hogy az ember az Ő társa legyen, ezért az ember szellemi képességei
eredetileg összhangban voltak ezzel az álommal.
A bűnbeesés következtében azonban az ember elidegenedett Istentől.
Az ember szellemi képességei nagy mértékben leromlottak; de Krisztuson keresztül ez az elveszett
közösség visszaállt.
Az ember szellemi adottságait csodálatos módon lehetne fejleszteni; oktatási intézményeink azonban még nem fedezték fel az ebben rejlő lehetőségeket.

A mi birodalmunk
Valójában a természetfeletti birodalom a hívő birodalma.
Senki sem ismeri még, milyen hatalmasan lehetne az elmét és a szellemet fejleszteni.
Ha a testet jó formában tartjuk, szinte korlátok nélkül fejleszthető az ember értelme és szelleme.
Lassan jöttünk rá arra, hogy az ember szellemi lény és szellemi természete az alaptermészete.
Arra törekedtünk, hogy az embert értelmi képességeiben fejlesszük, viszont teljesen megfeledkeztünk a szelleméről, ily módon az ember önző, énközpontú lénnyé lett.
Így történt, hogy az ember már nem látja annak értelmét, hogy közösségben legyen Istennel és
embertársaival, hogy felelősséget tanúsítson Isten és az emberek iránt.
Ettől válik az ember törvénynélkülivé — mindent felforgató lázadóvá.
Ha megfeledkezünk az ember szellemi természetéről, ez oda vezet minket, hogy felmagasztaljuk az
értelem és a test dolgait; és ha ezt a szellem megerősítése nélkül tesszük, ezzel szabadjára engedjük a testi vágyakat és megengedjük, hogy uralkodjon az egész ember felett.
Az embernek közösségre van szüksége szellemi természete miatt.
Az ember szellemi természetét fel kell fejleszteni arra a szintre, ahol már élvezni tudja az Atya Istennel való közösséget.
Az ember szíve, vagyis szelleme természetfeletti érintésre vágyakozik.
A csoda szeretete benne van az emberben.

Az elme nem képes arra, hogy alaposan feltárja vagy megismerje az ember szellemi dolgait; a szellem az elme felett van, ahogy Isten is felette van az anyagi természetnek.
Az emberi értelem állandóan tudatában van a természetfeletti erőknek, amelyek körülveszik, de nem tudja őket megérteni, illetve megmagyarázni; talán ezért van, hogy az ember annyira vágyódik a csodák után.

A lélek csodákért kiált
A csodák utáni vágyakozás be van ültetve az ember lényének a mélyébe.
Az embert egy csodatévő Isten hozta létre, és az ember mindig vágyakozni fog arra, hogy csodákat
tudjon tenni.
Valójában a természetfeletti birodalom az ember birodalma.
A bűn megvakított minket, és megakadályozott abban, hogy megtaláljuk azt a titkos ajtót, ami
visszavezet majd minket egykori előkelő helyünkre.
A csodák utáni éhség azonban jelen van, és ez vezeti vissza az embert Istenhez.
Megvan még ez a csodaelem a mai kereszténységben?
A tanítványok halálával véget értek a csodák?
Azok az úgynevezett csodák, amiket manapság az emberek tesznek, csalás vagy csupán emberi
képzelgés?
Ezek olyan kérdések, amelyek mellett nem mehetünk el. Az egyházak nagymértékben eltávolodtak
a csodákban való hit világától.
A modernizmus uralkodik a kereszténység nagy vallásos tömegei felett; mivel tagadják a
kereszténység természetfeletti elemét, ettől az egész csupán egy erkölcsökkel foglalkozó vallássá lett.
Másfelől ott vannak azok, akik kiállnak amellett, hogy kezdetben jelen volt ez a csodaelem a
kereszténységben, de kijelentik, hogy a csodák kora véget ért az apostolok halálával; hogy a
kereszténységnek ma már nincs szüksége a csodákra ahhoz, hogy meggyőzze az embereket Jézus
Istenségéről.
Van még egy harmadik csoport, akik azt állítják, hogy ma is történnek csodák; hogy a betegek
meggyógyulnak, hogy az imádságra válasz jön, és hogy Isten élő valóság a hívő mindennapi életében.
Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy milyen döbbenetesen terjednek az álkeresztény irányzatok
(Christian Science, Unity, New Thought és a spiritizmus).
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy sok Csendes-óceán parti városunkban több követője van manapság Mrs. Eddy-nek [a Christian Science első pásztora, aki azt hirdette, hogy Jézus nem Isten fia — a ford.], és több ember látogatja az ő egyházait, mint a „ régi vonalbeli” felekezeteket, és követőinek nagy százaléka valaha ezeknek a gyülekezeteknek volt a tagja.
Az emberek azért hagyták el ezeket a gyülekezeteket, mert úgy érzik, hogy több segítséget kapnak
Mrs. Eddy tanításaiból, mint a prédikátoroktól.
Az emberek elmesélik, hogyan gyógyultak meg és hogyan segített szellemi életükben ez a furcsa
kultusz.
Ez szégyenfolt a mai egyházon, de nemcsak szégyenfolt, hanem kihívás is.

Amire szükségünk van
Elvesztettük a kereszténység természetfeletti elemét, és reszkető kézzel ragaszkodunk egy olyan
történelmi Krisztushoz, akinek ma már nincs ereje meggyógyítani a betegeket, és arra sem képes már, hogy betöltse mindennapi szükségleteinket.
A valóságos evangelizálás szelleme már majdnem a múlt dolgai közé tartozik.
Kiűztük a csodatévő Krisztust az egyházból; most pedig a csodákban hívőket űzzük ki az egyházból.
Nem háríthatjuk a felelősséget azokra az egyházellenes mozgalmakra és kultuszokra, amik mindenütt gombamódon szaporodnak.
Az emberek így tiltakoznak az ellen a modern teológiai felfogás ellen, ami uralja az egyházat.
A Christian Science nem juthatott volna el odáig, hogy sok nagyvárosunkban uralomra jusson, ha az emberek szívében nem lett volna meg a vágy egy természetfeletti vallás után.
A pünkösdi mozgalom sem támadhatott volna fel ilyen erővel, ha az emberek szíve nem sóvárgott
volna, hogy egy új, friss látásmódot kapjon Krisztusról.
A hagyományokhoz mereven ragaszkodó halott vallásban nincs meg a feltámadás ereje, nincs mögötte csodatévő erő.
Az emberek inkább elviselik a különcségeket és a szélsőségeket, csakhogy egy kicsit is megérintse
őket a természetfeletti Isten.
Iskolázott férfiak és nők hallgatják a tanulatlan prédikátorokat, mert még ha a szolgálatuk nem is olyan előkelő, de legalább van hitük egy élő Istenben.
Amikor az emberek azt mondják nekünk, hogy ma már nincs szükségünk csodákra — mert az
iskolázottság átvette a csodák helyét —, akkor még nem gondolták végig ezt az egész dolgot.
Valójában senki sem élhet és járhat együtt a Galileaival anélkül, hogy a csodák birodalmában élne.
Jézus ma legalább annyira csoda, mint valaha volt.
Az embernek ma nagyobb szüksége van az Ő csodálatos érintésére, mint valaha.
Csak az mentheti meg országunkat és népünket, ha visszatérünk a csodák Istenéhez.
Ez igaz lehet?
Ha híre megy annak, hogy egy prédikátor a Jakab 5:14 vagy a Márk 16:18 alapján cselekszik, a
legtöbb hagyományos egyház alkalmatlannak nyilvánítja őt a szolgálatra.
Az egyházat már nem Isten irányítja, hanem olyan merev gondolkodású emberek, akik nem tűrnek
ellentmondást.
Jelszavunknak így kellene hangzani: Térjünk vissza az élő, csodatevő Krisztushoz.
Az emberek akarják Őt, ezért zsúfolásig megtöltik azt az épületet, ahol megengedik Neki, hogy
cselekedjen.
Jézus az emberek sokaságát vonzotta a csodákkal.
Jézus ma is vonzani fogja őket.

„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.”
Az embereket ma három csoportba oszthatjuk.
Az első csoportba azokat sorolhatjuk, akik felett a fizikai test uralkodik. Szenvedélyeik, vágyaik és
testi kívánságaik irányítják ezeket az embereket.
A második csoportba azok tartoznak, akik felett az értelem, az elme uralkodik.
Ebben a csoportban találhatjuk a nagy pénzügyi, művelődési, társadalmi és politikai vezetőket.
Nagyon veszélyes lehet a társadalom számára, ha az embereknek csupán az értelmét, észbeli
képességeit fejlesztjük. Ez az ember saját énjét, az ember önzését és énközpontúságát helyezi előtérbe.
A harmadik csoportban azokat találjuk, akik felett a szellem uralkodik.
Ma ezek az emberek az egyház nagy szellemi vezetői, akik arra törekszenek, hogy visszaállítsák az
embert eredeti szellemi birodalmába.

Háromszoros fejlesztés
Háromszoros képzésre van szükség ahhoz, hogy a társadalmat egészségessé, biztonságossá és
fejlődőképessé tegyük.
Amikor kizárólag az értelmi képességeket fejlesztjük, hiányozni fog az az egyensúly, az a vezetés és
fegyelmezettség, amit csak a szellem tud megadni.
Ez a magyarázata annak a bűnözési hullámnak, ami végigsöpör jelenleg az országon.
Már két generáció is felnőtt úgy, hogy a fizikai és értelmi képességeket fejlesztettük a szellemiek
rovására.
Amikor a gyerekek sem otthon, sem az iskolában sem pedig az egyházban nem részesülnek szellemi oktatásban, tudat alatt ki fog fejlődni bennük egy rendellenes énközpontúság.
Ez az alapja az anarchiának.
Így válik minden ember öntörvényűvé; csak a saját vágyaikat kívánják kielégíteni, csak a saját
terveiket akarják megvalósítani. Ennek az lesz az eredménye, hogy semmilyen személyes felelősséget sem tanúsítanak embertársaik iránt.
Minden normális ember vágyakozik a természetfeletti után.
A természetfeletti birodalom volt az ember eredeti birodalma; ahol királyként uralkodott.
Jött a bűn, és az ember elvesztette a trónját; mégis az emberi történelem során mindig azt látjuk, hogy az ember egyre csak próbál kinyúlni a csodák felé.
A sátán sokmindent kínált már helyette az embernek, ezek azonban mindig csalódáshoz vezettek.
A szellemnek kellene uralkodnia
Amikor Isten megteremtette az embert, úgy tervezte, hogy az ember szelleme legyen az uralkodó erő.
A bűn ledöntötte trónjáról a szellemet, és a testet illetve az elmét tette uralkodóvá.

Az emberiség megoszlik azok között, akiknek az elméje uralkodik a teste és a szelleme felett, és azok között, akiknek a teste uralkodik az elméje és a szelleme felett.
A művelődési, a pénzügyi és a társadalmi élet nagy vezetői között az elme az uralkodó.
Van egy másik nagy csoport országunkban, akik között a fizikai test az uralkodó.
Egy generációval ezelőtt még azt tanítottuk fiainknak és leányainknak, hogy alávetettségben kell
tartaniuk a testet, mert különben a test el fogja pusztítani őket.
A mai középiskolákban a fizikai test vette át a vezető szerepet.
A kereszténység visszaállítaná a szellemet vezető helyére, ha lenne rá lehetősége.
Az embernek — szellemi természetéből adódóan — szüksége van szellemi táplálékra.
Addig kell képezni, fejleszteni, ápolni az ember szellemi természetét, míg az át nem veszi a hatalmat az értelem és a fizikai test felett. Amikor ez valóban megtörténik, az ember visszariad a törvénytelenségtől.
Az ember szellemi természetének ez a felébredése adja erkölcsi tudatunkat; ez fejleszti ki bennünk a felelősségérzetet embertársaink iránt.
Az az ember, akinek csak az elméje művelt, egyharmad részben művelt, az az ember, akinek teste és elméje művelt, kétharmad részben művelt; az viszont akinek elméje, teste és a szelleme is művelt, teljesen műveltnek mondható.
Az ember akkor válik anarchistává, amikor megfeledkezünk a szellemről és felmagasztaljuk az emberi értelmet — az ember így kiegyensúlyozatlan, irányíthatatlan és veszélyes erővé válik a világban.
Amikor kivesszük a természetfelettit a kereszténységből, elveszti minden ízét; pont azt veszíti el,
amivel vonzást gyakorolhatna a fiatalokra.
A kereszténység nem lehet meg egy élő Isten nélkül — aki uralkodik és megkövetel bizonyos
áldozatot, mivel az önmegtagadás nélküli vallás kudarcra van ítélve.
Azt látjuk mindenütt az elmúlt korok során, hogy a harc a természetfeletti és az emberi értelem között folyt.
A csodák Istene az ember Istene, és amikor kiküszöböljük a csodákat, a kereszténység legvonzóbb elemét vesszük el. 

Istenem, kérlek szólj hozzám!

"Istenem, kérlek, szólj hozzám!", suttogta az ember.
És a réti pipis énekelni kezdett, - de az ember nem hallotta meg.



Így az ember kiáltott: "Istenem, kérlek, szólj hozzám."
Mennydörgés rázta meg az eget, és villámlás hasította ketté, - de az ember nem hallotta meg.



Az ember körülnézett és azt mondta: "Istenem, engedd meg, hogy lássalak."
És felragyogott a nap az égen, - de az ember nem látta.




Erre az ember még hangosabban kiáltott: "Uram, tégy csodát!"
És új élet született a világra, - de az ember nem vette észre.

Így végső kétségbeesésében az ember így kiáltott: "Érints meg Istenem, hogy tudjam, valóban itt vagy."
Erre Isten lenyúlt az égből és megérintette az embert.



Az ember elhessegette a pillangót és tovasétált.

Átölel minket Isten szeretetével és számtalan módját adja annak, hogy megláthassuk őt a természeten, az emberi kapcsolatokon keresztül. Sokszor figyelmetlenül és vakon elmegyünk mellette, nem ismerjük fel hangját, érintését.

Kopogtat szívünk ajtaján, de nem halljuk meg a hangot, vagy épp nem érünk rá megnézni, hogy ki áll ott.

Legyünk készek és figyelmesek, mert Isten minden lehetőséget meg ad arra, hogy felismerjük Őt és kapcsolatba kerülhessünk vele.

"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. "

Jelenések 3,20



Forrás: http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1193644

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Az igazságért, amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké.” -(2 János 2)

Ha az isteni igazság egyszer bejutott az emberi szívbe és az egész embert alárendeltjévé tette, úgy sem emberi, sem ördögi hatalom nem képes arra, hogy azt kiirtsa belőlünk. 

Nem mint vendég marad nálunk, hanem mint isteni uralkodó. Ez a keresztyénnek múlhatatlanul szükséges, aki ezt nem hiszi, az nem keresztyén. Aki az evangéliumnak megelevenítő erejét érzi és a Szentlélek hatalmát ismeri, ki az Úrnak beszédét megnyitja, működni engedi és megpecsételi, az inkább engedi magát széttépetni, mintsem engedné magától elrabolni megváltásának evangéliumát. 

Hány ezer kegyelmi mondás biztosítja azt, hogy az igazság megmarad mi bennünk és velünk lesz mindörökké, hogy az az életben reménységünk, a halálban vigasztalásunk, a feltámadáskor diadalénekünk, az örökkévalóságban megdicsőülésünk lesz. 

Ez a keresztyén előnye, e nélkül hitünk kevés értékkel bír. Némely igazságon felnövekedünk és mögöttünk hagyjuk, mivel azok csak előgyakorlatok és bevezetések a kezdők részére. De az isteni igazsággal nem bánhatunk hasonló módon, mert: jóllehet a kis gyermekeknek édes és kedves, mint a tej, de egyszersmind erős étel az erőseknek a szó legteljesebb értelmében. Az az igazság, hogy bűnösök vagyunk, kínos nekünk is, megaláz és vigyázóvá tesz. 

Az a felséges igazság, hogy aki a Jézus Krisztusban hisz, üdvözül, reményünk és örömünk lesz minden időben. A belső tapasztalat, nem hogy meglazítaná a kegyelem tanaihoz való ragaszkodásunkat, hanem minél tovább, annál inkább hozzá bilincsel. Most bizonyosabban és rendíthetetlenebbül hiszünk, mint ezelőtt és számosabb okunk van az e hithez való ragaszkodáshoz, mint valaha. Reméljük biztosan, hogy ez így fog maradni, mígnem a halálban karjainkba zárhatjuk Megváltónkat.
Valahányszor ez a maradandó szeretet valóban láthatóvá lesz, kötelességünk szeretetet gyakorolni. Részvétünk ne szorítkozzon csak valami szűk körre, szívközösségünk legyen széleskörű, mint a választott szeretete. Így habár tévedéssel küzdünk, mindazáltal szeressük a testvért ama igazság mértékéért, melyet nála tapasztalunk.

Zsoltárok könyve 91. rész 9-10.vers

1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

Örömteli mindennapok: A Szeretet nem szab feltételeket

Az igazi szeretet ingyenes ajándék, és mindig annak is kell maradnia.
Az isteni szeretet feltétel nélkül ad.
Nincs harmadik lehetőség, a szeretet vagy feltételekhez kötött, vagy feltétel nélküli.Mindaddig, amíg feltételeket szabok, nem szeretek igazán. 

Csupán cserét ajánlok fel, nem pedig ajándékot.
A feltétel nélküli szeretet szabaddá tesz .
A szeretet inkább elhatározás és elkötelezettség, nem mindig érzelem.
Isten szeretetével szeress és adj.

******************************
Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész

Károly Gáspár fordítása

1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

Ágnes - a szeretet himnusza
https://www.youtube.com/watch?v=-MdhS2Fw_n8

Gyere haza, Anyád vár!

A leány életében először minden olyan érdekes volt, de azután minden szertefoszlott, és nem maradt más, mint a nyomorúság. Végül is Chicago alvilágában kötött ki.

Zajos mulatságokat csapott barátaival és barátnőivel, szíve mélyén azonban ott volt az elveszett otthon utáni vágy.

Anyja egész éven át várt gyermekére. Szívesen utána ment volna, hogy megkeresse, de hol? 

A szeretet találékony. Levelet írt. De hová? Leányának címét a bűnügyi rendőrség sem tudta már évek óta felfedezni.

Csináltatott magáról egy csomó fényképet, úgy, ahogy volt, a szomorúságtól megöregedve; a képeket papírlapra ragasztotta, és minden egyes papírra felírta:

Gyere haza, Anyád vár!

A képeket azután elvitte azokra a szórakozóhelyekre, ahova a chicagói alvilág járt,
és engedélyt kért, hogy a falra akaszthassa. 

Vajon ér ez valamit? Elolvassa a lánya? És ha igen, hallgat rá?

Sötét éjszaka volt. Az egyik bárban valami nótát játszott a zenekar. Fiatal nő imbolygott a bárpult felé a bűnbarlangon végig. Lelke üres volt, élete elrontva. Hirtelen megállt, mint akit villám sújtott végig.

A falon egy idős asszony képét látta....

Szívszaggató sikoltás hallatszott: Anyám !

Egy órával később otthon volt.

Csupán négy szó : nem sok !

De ebben a négy szóban benne van annak a levélnek a tartalma is , amit Isten küld Neked.

Gyere haza !Valaki aki nagyon szeret, vár Rád !

Isten is így vár rád! Ha megfáradtál, eltévedtél akkor ne feledd: Ő mindig vár Reád!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Megelégíttetnek az Úrnak fái.” -(Zsoltár 104, 16)

Nedv nélkül a fa nem zöldülhet, és nem virágozhat. 

Az életerő egy keresztyén részére valami elengedhetetlen és lényeges. Életnek kell benne lenni, éltető erőnek, melyet a Szentlélek Isten önt belénk, egyébként nem lehetünk az Úrnak fái. 

Az üres keresztyén név holt dolog. Az isteni élet szellemének kell minket betölteni. 

Ez az élet egy titokteljes erő. Nem értjük egyáltalán, hogy miként végzi a nedv körútját a növényekben, milyen erő által szívódik felfelé és milyen hatalom űzi ismét lefelé. Így a mi benső életünk is egy titok. Az újjászületést a Szentlélek hozza létre, ki az emberbe bevonul és az embernek új élete lesz, s ez az isteni élet az emberben azután Krisztus testével és vérével táplálkozik és isteni táplálék által tartódik fenn. De ki mondhatja és magyarázhatja meg, honnan jön és hová megy? Milyen elrejlett valami ez a nedv! A gyökerek finom rostjaikkal kutatva nyomulnak a talajon keresztül, de nem láthatjuk, miként szívják fel a különböző légnemű anyagokat és a nedvességet, vagy miként alakítják át a föld anyagát növényi elemmé. Ez a munka homályban és elrejtve megy végbe. 

A mi gyökerünk Krisztus Jézus, életünk Őbenne van elrejtve. Ez az Úrnak titka. A keresztyéni élet alapja éppen olyan nagy titok, mint maga az élet. Mily szakadatlanul működik a nedv a cédrusokban! A keresztyénben az isteni élet mindig tevékenynek és erősnek mutatkozik, nem mindig érlel gyümölcsöket, de a belső növekedés mindig halad előre. 

Hát a keresztyén kegyelmi erényei: nincs-e azok mindegyike állandóan mozgásban? Élete nem szűnik meg benne uralkodni és működni. Nem dolgozik mindig Istenért, de szíve mindig Istenből él. Miképpen a nedv a fa gyümölcsének képződésében nyilvánul, azonképpen van ez az egészséges keresztyéni élet megnyilvánulásával is: a benne működő kegyelem járásában és beszédében nyilatkozik meg külsőleg. Ha vele beszélnek, ő nem tehet mást, neki Jézusról kell beszélni. Ha tetteit figyelik meg, látják, hogy ő is Jézussal volt.

E.W. Kenyon: A Krisztussal való azonosítás 14.rész

A mi Krisztussal való azonosításunk dicsőséges ténye egyike a leggazdagabb mozzanatoknak a megváltás egész tervében. 

Isten szemében mi Krisztussal együtt keresztre feszíttettünk — Vele együtt odaszegeztettünk a 

keresztfára.
Ahogy Ő ott függött a kereszten mezítelenül, szégyenteljesen és megalázva, mi is ott függtünk Vele
együtt meztelenül, mert Ő a mi helyünket vette át a kereszten.
Ahogy Ő meghalt, úgy mi is meghaltunk Krisztussal együtt.
Ahogy Ő meghalt a bűnnek, úgy mi is meghaltunk a bűnnek.
Ahogy Ő meghalt a sátán uralmának, úgy mi is meghaltunk annak.
Ahogy Ő meghalt a betegségnek, úgy mi is meghaltunk annak.

Vele együtt temettettünk el, majd Ő elment értünk a szenvedés helyére a pokolba, és megfizette értünk az árat, Ő fizette meg a mi bűneinkért és a sátánnal való egyesülésünkért járó büntetést.
Ahogy Ő lerázta magáról a bűn és a sötétség erőit, az ember betegségét és gyengeségét, úgy
szabadultunk meg mi is ezektől Őbenne; mindezeket a pokolban hagytuk.
Mi Krisztussal együtt feltámadtunk.
Miután kielégítette az igazságosság követelményeit és a sötétség régióiban megmérkőzött a mi nagy
ellenségünkkel — a sátánnal — és az Ő seregével és diadalt aratott felettük, feltámadt az Atya dicsősége által.
Életre kelt szellemben, és megigazíttatott szellemben.
Majd feltámadt; és mi is feltámadtunk Ővele.
Ő feltámasztatott, mert Isten megigazította Őt, így a halál és a pokol többé nem tarthatta fogságban Őt.
Amikor Ő megigazíttatott, mi is megigazultunk Őbenne.
Amikor Ő meggyógyult a halálból, mi is meggyógyultunk Őbenne.
Amikor Ő legyőzte a betegséget és a gyengeséget, mi is hasonlóképpen legyőztük azt Őbenne.
Mindazok számára, akik Krisztusban vannak — a betegség legyőzött ellenség.
Mi Krisztussal együtt ülünk az Atya jobbján a világegyetem legmagasabb hatalmi helyén.
Azonosulva Vele az Ő szenvedéseiben és szégyenében, valamint dicsőségében is.
Az azonosítás törvénye
Ő legyőzte a halált, a poklot és a sírt.
Győztesként támadt fel, legyőzve a mi ellenségeinket. Mi azonosíttattunk Ővele abban a
győzelemben.
Meghaltunk Ővele, szenvedtünk Ővele, és amikor lerázta magáról a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, legyőzte a sátánt, megbénította halált osztó erejét, mi győzelmében azonosíttattunk Ővele.

Amikor feltámadt a halottak közül és ott állt győzedelmesen a halál, a pokol, a sátán, a betegség és a sír felett, mi is ott állunk vele együtt.
Most nekünk adja az Ő nevét, amit akkor adományoztak neki, amikor végrehajtotta ezt a hatalmas
művet, aminek során betöltötte az igazságosság követelményeit. Legyőzte a sátánt és választ adott az emberiség szükségleteire.
Odaadja nekünk azt a nevet, ami minden név felett való, azt a nevet, amire minden térd meghajol, és amit minden nyelvnek meg kell vallania mindhárom világban.
Az Ő nagy kegyelméből megadta nekünk, hogy használjuk e nevet, törvényes jogot adott nekünk
nevének használatához.
A mi képviselőnkként halt meg, mi pedig mint az Ő képviselői élünk most itt.
Ez a név képvisel mindent: ami Ő volt és van; mindazt, amit Ő valaha is tett, vagy tenni fog.

Amikor teljesen megértjük ezt, bejutunk az ebben való hit birodalmába és értelmes módon használjuk
ezt a nevet, akkor mindazt, amit e név a mennyben jelent, nekünk is jelenti majd.
Ő semmiféle korlátot nem szabott e név használatával kapcsolatban.
Most már csak az a kérdés: Megértem-e, hogy Istennek mi volt a célja azzal, hogy nekem adta e név használatának jogát ?
Nem szabad úgy használnunk e nevet, mint ahogy a pogányok használják bálványaikat, hanem
gyakorlatias módon kell használnunk, úgy, hogy tisztában vagyunk azzal, felhatalmazásunk van erre.
Úgy használjuk ezt a nevet, mint az Ő képviselői.
Amikor a betegek és lesújtottak hozzánk jönnek segítségért, a gyógyító erő — amely Krisztusban és az Ő befejezett munkájában van — a betegek rendelkezésére áll ebben a névben.
Ily módon, a gyógyulás már nem Krisztuson keresztül történik, hanem e név lesz maga Krisztus, a
gyógyító.
Egy élő tény
Amikor Jézust keresztre feszítették, Ő átvette az én helyemet mint bűnösét.
Ő vitte fel az én bűneimet testében a fára; Ő viselte az én szégyenemet, ami a sátánnal való
egyesülésemből származott; Ő viselte azokat a betegségeket, amiket a sátán helyezett rám; Ő viselte el a nekem járó ítéletet az Isten ellenségeivel való egyesülésem miatt.
Amikor Ő meghalt, mindezeket elhordozta a feledés földjére és feltámadt, mert mindezeket félre tette az útból.
Nemcsak a bűnömet, a szégyenemet és a betegségeimet semmisítette meg, hanem engem is, az én régi bűnös énemet is megsemmisítette.
Megsemmisítette az én bűnös természetemet.
Megsemmisítette az én gyengeségeimet, bűneimmel, betegségeimmel és bajaimmal együtt, most pedig
Vele együtt állok, Őbenne vagyok, és éppúgy megszabadultam ezektől, mint ahogy Ő megszabadult ezektől, amikor feltámadt.
Egy új teremtés
Az Ő megigazultsága az én megigazultságom; az Ő igazsága az én igazságom; az Ő egészsége az én
egészségem; az Ő szabadsága a sátán uralmától az én szabadságom; az Ő megszabadulása a kárhozattól az
én megszabadulásom a kárhozattól, az Ő megszabadulása a gyengeségektől az én megszabadulásom a gyengeségektől; mert Őbenne én mindazt élvezem, amit Ő tett, és mindazt, ami Ő jelenleg is.
Mindazt, amit Ő tett, értem tette.
Szeretném újból kijelenteni:
Jézus az én helyettesítőm
Ha Ő viselte az én bűneimet, akkor nekem már nem kell viselnem azokat; ha Ő viselte az én bűnös
természetemet, akkor nekem már nem kell viselnem, ha Ő elhordozta az én gyengeségeimet, akkor nekem már nem kell. Ha én mégis hordozom ezeket, akkor Ő hiába halt meg.

Így amikor elfogadom Őt Megváltómnak, megvallom Őt Uramnak és bekereszteltetem az Ő nevébe,
én az Ő Atya előtt elfoglalt helyébe kereszteltetem be.
Én bekereszteltettem az Ő igazságába, amit Ő szerzett meg; belekereszteltettem az Ő
megigazultságába; belekereszteltettem az Ő testi, lelki és szellemi egészségébe; belekereszteltettem az Ősátán feletti győzelmébe; és bele lettem keresztelve mindabba, amit Ő jelent az Atyának, mert Ő az én képviselőmként halt meg; most pedig ott fent uralkodik, mint az én képviselőm.
Miként Ő az én képviselőm ott fent, én vagyok az Ő képviselője itt lent a földön.
Ő megsemmisítette mindazt, ami én voltam és ami az enyém volt és minden bűnt énbennem, és
mindazt odaadta nekem, ami az Övé volt; mindazt, amit Ő tett és mindazt ami Ő volt, azért, hogy „amint Ő van, úgy legyek én is e világban.”
Vége a harcnak
Részemről nincs szükség hitre ahhoz, hogy élvezzem ezt, mert Ő nekem adta, ez már az enyém, és ami az enyém, ahhoz nem kell hit, hogy elnyerjem, mert már megkaptam; már a birtokomban van.
Nem kell mást tennem, mint hogy dicsérem Őt ezért, és amikor dicsérem Őt és hálát adok Neki, a
dolgok elkezdenek megvalósulni az életemben.
Így én most Isten és az angyalok előtt állok — igen persze a sátán előtt is — Krisztusban felöltözve,
Krisztusban elrejtve, Krisztusban befedve.
Gondoljuk csak meg, hogy mit jelent ez! Az Ő neve a győztes neve, én pedig bele vagyok keresztelve ebbe a névbe, és viselem ezt a nevet; a győztes nevét viselem.
„Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.”
Én felöltöztem Krisztust, maga Krisztus sátorozik felettem.
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.”
Akkor én egy új teremtés vagyok, és ez az új teremtés együtt trónol Krisztussal.
„...a régiek elmúltak...”
Elmúltak a régi gyengeségek, a régi kudarcok, a régi tehetetlenség, a régi hitetlenség, mindezek
elmúltak és új dolgok jöttek létre; új hit, új élet, új testi, lelki és szellemi egészség mind az enyém lett.
Olyan új világban élek, ahol ezek az új dolgok valóságosak.
„Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és
önmagát adta érettem.”
Nekem nem kell harcolnom, hogy elérjek erre a helyre; én már ezen a helyen vagyok.
Nem kell küzdenem érte, a hit harcát sem kell megvívnom ezért, nem kell ezért naponta meghalnom,
mert én már ezen a helyen vagyok — ez a hely az enyém. Az enyém, mert amikor újjászülettem és
belekeresztelkedtem az Úr Jézus nevébe, beleszülettem mindebbe, belekereszteltettem ebbe, és benne vagyok. Hallelúja!
Ez vitathatatlanul jogot ad nekem az Ő nevének használatára és mindarra, amit ez a név képvisel a
földön, a mennyben és a pokolban.

Az imaharc
Ha imaharcban kívánjuk használni Jézus nevét, tudnunk kell, hogy milyen erő helyeztetett abba a
névbe, amit Isten minden más névnél magasabbra becsül.
Ez a név értünk van, mint ahogy Jézus értünk van. Amikor valaki ebben a névben értelmes módon
imádkozik — az Ige alapján és Isten akarata szerint — akkor ez olyan, mintha maga Krisztus imádkozna.
Nincs olyan erő, hatalom vagy méltóság, sem a földön, sem a levegőben, sem pedig a pokolban, ami megakadályozhatná, hogy az ilyen imára válasz jöjjön; ennek egyszerűen meg kell történnie.
Saját jogaid, kiváltságaid és hatalmad alapján szembeszállsz az ellened tornyosuló heggyel, és
megparancsolod neki e névben: „Kelj fel és vessd magad a tengerbe!”
Te csak ennyit teszel és annak a hegynek mennie kell. A pokol teljes ereje sem tudja megakadályozni
ezt. A hegynek egyszerűen mennie kell.
Parancsszavad mögött ott áll Isten Igéjének sérthetetlensége, az Ő mindenhatósága és Krisztus
végtelen ereje, mindez a te rendelkezésedre áll.
Álljunk meg a névben
Lehet, hogy a pokol seregei megtámadtak, te azonban ellenállsz nekik abban a névben, amely egykor szétzilálta a pokol minden seregét, amikor Ő „semmivé tette azt, akinek hatalma volt a halálon, tudniillik az
ördögöt.” (Zsid. 2:14)
A sátán nem mer szembeszállni azzal a harcossal, aki magára öltötte Krisztus megigazultságát, és aki ismeri annak a hatalmas névnek az erejét.
Márk 11:23 „Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe és szívében nem
kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”
Te azt hiszed, hogy a hegy, ami téged körbevesz hatalmas, a tenger nagyon messze van, és hogy a
hited kevés; nos, lehet, hogy mindez igaz, azonban még ha a saját hitedben nem is bízol, abban a névben meg kell bíznod.
Ezért ebben a hatalmas névben parancsold csak meg annak a hegynek, hogy keljen fel és menjen el —ne tekints a saját hitedre, hanem tekints arra a névre. A hegy el fog menni. El kell, hogy menjen!
Nem a hitünk mértékén múlik, hanem azon, hogy hova összpontosítjuk.
Ha kértél abban a névben, attól a pillanattól fogva győztes vagy, mindegy, hogy mit kértél, pénzt,
egészséget vagy lelkek üdvösségét, egész biztosan megkapod, amit kértél.

Isten akarata
A rendíthetetlen és legyőzhetetlen akarat nem ismeri a kudarcot.
Odalépsz a hegyhez, ismered az erejét és a nagyságát; már több, mint hét napon keresztül körbe és
körbe jártad; lehet, hogy már régóta nézegeted, de ma kell megharcolnod vele.
Tudod, hogy az Ő akaratában vagy.
Most, hogy azt akarod, hogy ez a hegy menjen el; a te akaratod az Ő akaratává lett; a te parancsszavad az Ő parancsszava egyben.
Azt mondod: „Jézus nevében megparancsolom neked, hogy menj el!”

Ez olyan, mintha Jézus mondta volna, és amikor Jézus mondja, azt az Atya is mondja.
A Szentháromság egysége és az univerzum ereje áll mögötted.
A te akaratod és Isten akarata egyesül az ellenség ellen. E két akarat most megegyezik.
Isten most képes arra, hogy rajtad keresztül megharcoljon az Ő ellenségeivel.
Isten most rajtad keresztül tud cselekedni.
Isten most képes arra, hogy rajtad keresztül használja az Ő erejét, az Ő akarata szerint.
Te az Ő Fiának páratlan, semmi máshoz nem hasonlítható, mindenek felett való nevével lesújtasz a
pokol seregeire, azok pedig zavarodottan elfutnak.
Te úgy jársz az emberek között, mint egy Isten-ember — Istennek egy embere.
Isten kezedbe helyezte Önmagát, és azt mondja: „Használd az én akaratomat, az én nevemet, az én
Igémet és az én erőmet, és a hegy amely körülvesz, síksággá válik.”
Istennel kell megharcolni azoknak, akik veled szembeszállnak.
A harc az Övé.
Ellenségeid most már az Ő tekintélye ellen hadakoznak. Ő harcol; az emberek meg remegve
elbuknak, és többé fel nem állhatnak.
Övezd fel magad a névvel
Amikor a gonoszság seregei ellened támadnak, összeszedve minden erkölcsi, észbeli és szellemi
erődet, Krisztus nevében bátran szállsz szembe velük.
Te éppúgy része vagy ennek a névnek, ahogy része vagy Istennek, ezért egész biztosan teljes
győzelmet fogsz aratni.
Te azonossá lettél Krisztussal, mindazzal, ami Ő jelenleg, ami Ő volt vagy ami Ő lesz.
Lehet hogy ellenséged makacs és ellenáll neked, te azonban eltökélted magad — te elhatároztad, hogy győzni fogsz, és szó szerint megrohamozod az ellenséget abban a mindenek felett és mindenkor győztes névben.
Lehet, hogy az ellenség egy ideig ellenáll, de végül kénytelen megadni magát.
Néhány helyzetben erős akaratra van szükségünk, hogy megőrizzük béketűrésünket, de Isten képes
arra, hogy elegendően erős akaratot adjon nekünk ehhez.

Kitartás
Ismered Isten akaratát, és elhatároztad, hogy Isten akaratát cselekszed; most pedig átgázolsz
mindazokon az akadályokon, amiket az ellenség próbál utadba gördíteni.
Szedd össze mindazt, ami benned van, és fegyelmezd meg bátortalan hústestedet, ami megpróbál
visszatartani. Az ellenségnek engedelmeskednie kell — bátran add ki a parancsot és tarts ki a szavad mellett, míg be nem teljesedik.

„És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a Szellemem” — ez az igevers sok nehéz helyzeten
átsegített már, és szörnyű nehézségekben is megtartott.
Ha már egyszer megragadtad az eke szarvát, tarts ki amíg be nem fejezed a szántást.
Szomorú képet nyújt ez a reszkető térdű férfiakból és nőkből álló hadsereg.
Nézz arra a hegyre; az a hely már a tiéd!
„Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam örökségül” — ez az áldott és ösztönző ígéret
köszöntötte Izraelt, ahogy ott álltak az ígéret földje előtt. Minden hely, amit talpuk érintett, az övék lett, de saját maguknak kellett birtokba venniük minden helyet.
A mi Józsuénk ugyanúgy ösztönöz minket a hódításra. Az Újszövetség minden egyes ígéretére
igaz: amit „talpunk érint” — a miénk.
A gyógyulás gazdagon termő sík földje a tiéd, ha egyszerűen ráteszed a lábadat.
A szellemi erők magaslatai is a tiéd, bár lehet, hogy ott él az óriás Anák; a tiéd azonban ez a föld is, ha szembe szállsz vele és kiűzöd őt erődítményeiből ebben a hatalmas névben.
A „Régi Könyv” minden áldott ígérete a tiéd, mire vársz akkor, miért nem foglalod el a földedet?
Közted és az örökséged között ami téged illet, ott magaslik az a hatalmasnak látszó hegy.
Öltözd fel erősségedet, és ebben a mindenre elegendő névben szállj vele szembe.
Ne add fel, míg az utolsó ellenséget is le nem győzted és vissza nem hozta köteles tartozását.
Az örökséged nagysága attól függ, hogy mekkora földterületet jelöltél ki lábad nyomával, vagyis hogy mekkora földterületet foglaltál el és hódítottál meg.
Igényt tarthatsz mindazokra az ígéretekre (és tulajdonodként rájuk teheted a kezed), amiket az Ige
szerint megvizsgáltál és igaznak találtál.
Ezért vonulj ki a hegyhez és vedd birtokodba.
Foglyul ejthetsz és a kereszt katonájává tehetsz minden vágyat és kívánságot, ha rendíthetetlenül
kitartasz olyan akarattal, amit nem lehet letörni és kiszorítani a hadszíntérről.
A rendíthetetlen kitartás sokkal többet ér az emberi zsenialitásnál.
A sátán tudja, hogy te tisztában vagy azzal, hogy a te érdekeid és Isten érdekei azonosak, és ha te
kudarcot vallanál, akkor Isten azt úgy tekintené, hogy Ő maga bukott el; ezt azonban Ő semmiképpen nem fogja megengedni.
Ha már megismerted az Isten gyermekeként neked járó kiváltságaidat, és meg akarod ezeket
magadnak és másoknak szerezni, ez olyan kitartást fog benned szülni, ami nem ismeri a vereséget, így a tengerbe vethetsz minden olyan hegyet, ami az utadba áll.
Járj ebben a hatalomban, ami a tiéd — és Isten dicsőséget vesz magának, te pedig győzelmet aratsz.

Kenyér és a hal

,,Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.,, -János evangéliuma 6:5-13

Ne panaszkodj, ne lázadj, azért amid nincs, hanem légy hálás azért amid van.
Figyeljétek meg: Jézus NEM kért, hanem ,,csak,, hálát adott azért amijük volt!
Te is adj hálát amid van és oszd amid van!!
Mindig adj hálát Istennek!

,,Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.,,
(1 Thesszalonika 5,18 )

Görögül a „köszönet" szó „charis", és ugyanennek a szónak egy másik jelentése a „kegyelem". Tehát kegyelemmel telve lenni azt jelenti: hálaadással ...

„Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. 
Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek? Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba. Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.”-János evangéliuma 6:5-13

Nem, Ő nemcsak valami keveset akar neked adni. Nem kóstolót, ami után még éhesebb leszel, hanem azt akarja, hogy végre lakj jól. Végre érezd át, milyen is az igazi szeretet, hogy többé ne legyél éhes, hanem ismerd és tapasztald meg Istent. Ő azt akarja, hogy végre lakj jól Vele, és ne nyúlj holmi hamis gyors ételekhez, olyan istenképekhez, amiknek semmi közük sincs a valósághoz.
Szeretné, ha többé nem éreznéd azt a kimondhatatlan űrt szíved mélyén, ha végre betölthetné életedet. Szeretné, ha közel engednéd magadhoz, és te magad ismerhetnéd meg a Mindenhatót.
Mert Ő szerepet szánt neked. Igen, számít rád. Azt szeretné, ha kenyér és hal lennél az Ő kezében. Azt szeretné, ha rajtad keresztül sok-sok emberhez eljuthatna az igazi szeretet. A szeretet, ami nem személyválogató, ami nem a maga, hanem mások hasznát keresi. 
A szeretet, ami összeköti a mennyet a földdel, embert az emberrel, és begyógyítja a fájó sebeket, az Isten szeretete.
Ma reggel tedd az Ő kezébe életed! Engedd, hogy hálát adjon érted, hogy megköszönje döntésedet, és felhasználjon másokért.

Júdás Apostol levele 1. rész 17-25.vers

1. Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2. Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4. Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6. És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7. Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8. Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10. Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11. Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
12. Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13. Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14. Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15. Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
16. Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.
17. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.
18. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságai szerint járnak.
19. Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.
20. Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,
21. Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.
22. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.
23. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett.
24. Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,
25. Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.