,,💞Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.,,
Pál második levele a korintusiakhoz 3:18
Peter Benjamin Parker középiskolás koráig úgy élt, mint bármely más gyermek, és akkor történt valami. Egy tudományos kiállításon megcsípte egy radioaktív pók, és ennek következtében átalakult, és emberfeletti képességekre tett szert.
Később, amikor jóra kezdte használni a képességeit, szuperhőssé vált.
Ő lett Pókember, sok gyermek kedvence (egyik évben farsangkor a fiam osztályában három Pókember is volt egyszerre, ez azért mutat valamit). S mint minden pozitív szuperhős, igaz, hogy erőszakot és fegyvereket is alkalmazva, de harcol a bűn, a rossz ellen, s hogy megmentse a világot.
Van azonban egy sokkal nagyobb, és nem csak kitalált szuperhős, aki sokkal több embernek lett példaképe, mint Pókember. Valaki, aki harcol a gonoszság, a bűn ellen, de nem használ erőszakot, hanem feltétel nélküli szeretetével és elfogadásával győz meg – és győz le.
Természetfeletti erővel rendelkezik, mégis, nem ezzel győzött, hanem azzal, hogy az életét adta azért, hogy megmentse a széteső világot.
Hogyan lehetnénk hozzá hasonlókká, ha ő a példaképünk?
Magunktól nem megy, de nem csípés kell hozzá, hanem az, hogy szemléljük őt:
„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”
Természetfeletti képességekre teszünk szert az átváltozás következtében,
Jézushoz válunk hasonlóvá: békés, elégedett, pozitív légkört árasztó emberekké válunk, akikből sugárzik a szeretet, a megértés, akik nem magukkal törődnek csak és elsősorban, hanem másokkal is; olyanokká, akiken keresztül Isten áldása áradhat a környezetükre.
Akarsz szuperhős lenni?
(Simon Csaba)