A négy lovas
Jelenések 6:1-8.
2017. szeptember 9., szombat
Cseri Kálmán Igehirdetései: DÁNIEL IMÁJA
Alapige:
„És arcomat az Úr Istenhez emeltem, hogy keressem Őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban.
És imádkoztam az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tettem, és ezt mondtam:
Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, Aki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak,
akik őt szeretik és teljesítik parancsait, vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk Ellened, és eltávoztunk a Te parancsolataidtól és ítéleteidtől”. Dn 9,3-5
Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk, Téged hívtunk segítségül ennek az évnek első reggelén, és most Téged magasztalunk hűségedért, meg nem érdemelt szeretetedért, sokszor megtapasztalt irgalmadért, atyai kegyelmedért. Köszönjük, hogy Te hű voltál ígéreteidhez akkor is, ha mi olyan sokszor hűtlenek voltunk Hozzád. Köszönjük gondviselő szeretetednek sok jelét, köszönjük, hogy ebben az ínséges világban megadtad a mindennapi kenyerünket. Köszönjük, hogy adtad, vagy adtad volna a mindennapi igét is. Köszönjük, ha világosságodban járhattunk, köszönjük, ha kész volt a szívünk mindig arra, hogy megalázkodjunk Előtted, és igazat adjunk Neked.
Magasztalunk Téged, mert Te adtál erőt terheinkhez, Te adtál új reményt a csüggesztő körülmények között. Köszönjük, ha gazdagok voltunk a megbocsátásban, hiszen Tőled is oly sok bocsánatot kaptunk, s köszönjük, hogy mindazt, amit ránk bíztál, hűséggel továbbadhattuk másoknak.
A Te jóságodnak olyan sok bizonyságát el is felejtettük már, Urunk. De vannak felejthetetlen ajándékaid, és vannak az esztendőnek felejthetetlen megpróbáltatásai is a számunkra. Kérünk Téged, hogy mindkettőt hadd tudjuk újra elfogadni Tőled. És kérünk Téged, hogy itt a végén is Te segíts rendet tenni. Te mutasd meg nekünk, hogy minek mi a súlya, mi a valódi jelentősége. Oda akarunk állni most a Te világosságodba, igéddel világíts bele a szívünkbe, hadd derüljön ki mindenről, hogy mi az valójában, hadd lássuk magunkat is annak, akik vagyunk, és Téged is annak, Aki vagy. Hadd lássuk a múltat is helyesen, és hadd tudjunk előre nézni azzal a reménységgel, mint akik nem abban reménykedünk, hogy valahogy majd csak lesz, hanem mint akik Benned reménykedünk, Aki igaz vagy és Aki akkor is szeretsz, ha sokszor semmi szeretnivaló nincs bennünk.
Segíts most így figyelni Rád és belsőleg is igazán elcsendesedni Előtted. Világítsd nekünk az utat, hadd lássunk visszafelé is, előrefelé is helyesen, tévedések, öncsalások nélkül.
Ámen.
Aki szokott néha számadást készíteni magának, azt így év vége felé többnyire vádolni kezdik a mulasztásai. Sok mindent elterveztünk, amit szerettünk volna megvalósítani, aztán itt van az év utolsó estéje és meg kell állapítanunk, hogy elmaradt. Vagy azért, mert halogattuk, vagy el is felejtettük, vagy nem tartottuk igazán fontosnak, és jórészük az ilyen mulasztásoknak már soha többé nem pótolható. Ha lényegtelen dolgok maradnak el, akkor nincs nagy baj. Gyakran azonban az életünk legfontosabb tennivalóit mulasztjuk el halogatás miatt.
Valóban igaz az, amit egyszer így mondott valaki: a sürgős könnyen kiszorítja életünkből a fontosat.
Baranyi Ferencnek van egy megrendítően őszinte költeménye, amelyikben erről vall. Hadd olvassak belőle néhány versszakot:
Valami mindig közbejön: távolban tengő vén apádnaksós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad,futnál hozzája bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,futnál hozzája szüntelen, devalami mindig közbejön.Valami mindig közbejön: mosolyognál az elesettre,s nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve,a csüggedőkre biztatón, a lányokra ingerkedőnmosolyognál szíved szerint, devalami mindig közbejön.Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad,de mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak,hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn,lehetnél hős, nem csak derék, devalami mindig közbejön...Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségekmiatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet,pedig adódna még idő kifogni az adott időn,igen, adódna még idő, devalami mindig közbejön.
Jó lenne, ha ma este becsületesen végig gondolnánk ezt a mondatot, mert ez komoly vád lehet. „Létfontosságú semmiségek miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet.” Létfontosságúnak tűnő semmiségek, amikor utólag kiderül, hogy valóban semmiségek, kiszorítják a programunkból azt, ami a puszta létet valóban gazdag, emberi, tartalmas életté tehetné.
Nem volt ez jellemző egyikünkre sem ebben az évben? Vajon nem az-e az oka sok most bennünk levő keserűségnek, elégedetlenségnek, hogy nagyon fontos dolgokat mulasztottunk el ebben az évben, amik miatt nem lett igazán életté a létünk. Talán maga Isten maradt ki ebből az évből. Az, hogy komolyan figyeltünk volna Rá minden döntés előtt. Az, hogy folyamatos, napi kapcsolatban maradtunk volna Vele.
Talán elmentünk az ajándékai mellett úgy, hogy mindig újabbakat követeltünk, és hálaadásra soha nem nyílt a szánk. Talán ismeretlen maradt az, hogy mindenekelőtt Neki, de másoknak is igazat adjunk, amikor rámutattak a bűneinkre. Nem éltünk olyan lehetőségekkel, amiket Isten az elmúlt évre készített el, és többet nem fognak ismétlődni. Elmentünk azok mellett, akik pedig a legközelebb vannak hozzánk, úgy, hogy nem vettük észre a szemükben a ki nem mondott kérdést vagy kérést, hiszen a mi szívünkben is ott lett volna sok kérés, amit meg mások nem vettek észre.
Végig rohantuk ezt az évet is úgy, hogy mindig csak teljesíteni akartunk, és most itt vagyunk a végén, és sok mindenről meg kell állapítanunk, hogy „létfontosságú” semmiségek miatt elmulasztottuk azt, ami igazán életté, meleggé, tartalmassá tette volna a létet.
Nagyon fontos az, hogy időnként, és ha máskor nem, legalább így az év végén mérjük fel magunknak becsületesen, hogy mivel töltjük az időnket? Mi jellemez minket alapvetően? Mi az, amit az idén is minden körülmények között feltétlenül megcsináltunk? S mi az, amit annyira halogattunk, hogy a mai napig sem került rá sor? Bizonyos az, hogy amit feltétlenül elvégeztünk, az volt a fontos? Vagy az csak sürgős volt? És kiszorította az igazán fontosat.
Sok mindent nem lehet már pótolni, de legalább azért készítsünk számadást, hogy jövőre ne ismétlődjék ez a súlyos mulasztás, hogy létfontosságúnak tűnő semmiségek kiszorítják az igazi értékeket s meghiúsítják az igazán fontos tennivalókat az életünkben.
Nemrégiben részt vettem egy imaórán. Az imaóra vezetője kérte a résztvevőket, hogy először dicsőítsük Istent, azután vigyük Elé a bűneinket, utána adjunk hálát mindazért, amit kaptunk Tőle, aztán könyörögjünk, és megemlített néhány fontos közös ügyet, és a végén hozzuk Elé személyes kéréseinket. S mi lett ebből a szép programból? Néhány rövid hálaadás után záporozni kezdtek a kérések.
Az jutott eszembe: vajon nem sokunk sokféle mulasztása tükröződik-e ebben a jelenségben? Eszembe jutottak a Biblia nagy imádkozói: Mózes, Ezékiás, Ezsdrás, Nehemiás, Dániel, akiknek az imádságait pontosan az jellemezte, amit az imaóra vezetője mondott. Ezek az emberek mindig azzal kezdik az imádságaikat - legalábbis, amelyeket a Szentírás feljegyzett, hogy dicsőítik Istent, megvallják bűneiket, aztán következik a hálaadás, majd könyörögnek. De miért? Nagy közös ügyekért, mások nyomorúságáért, lelki áldásokat, ajándékokat kérnek Istentől, önmagukról megfeledkezve.
Arra gondoltam, talán nem lenne haszontalan, ha azzal zárnánk ezt az évet, hogy Isten igéjének a mérlegére tesszük ma este az imádságainkat. És nézzük meg ennek alapján egész hitbeli állapotunkat, belső világunkat. Mert az, hogy ki hogyan imádkozik, nemcsak a kegyességére jellemző, abban az egész ember, az ember egész szemlélete, világképe tükröződik. Kik vagyunk mi valójában? Mik azok a lényeges dolgok, amik csakugyan hiányoznak a gondolkozásunkból, a hétköznapi gyakorlatunkból, a hitünkből?
Amit már nem lehet pótolni, arra kérjük Isten bűnbocsátó kegyelmét, de amit még lehet vagy amit másként lehet folytatni, azt folytassuk másként. Ne legyünk fáradtak ahhoz, hogy változzunk, és a múlt bűneiből ennek az évnek a mulasztásaiból tanuljunk a jövőre nézve. És ha Isten megengedi érnünk a következő év szilveszter estéjét, hátha hálát adhatunk azért: Uram, köszönöm, hogy mégis csak mássá formáltál, mint amilyen egy évvel ezelőtt voltam.
Nos, így tegyük mérlegre imádságainkat, benne egész önmagunkat, és legyen a tükör, amibe belenézünk, Dánielnek ez a most olvasott imádsága. Hasonlítsuk össze a magunkéit az övével, a magunk lelkületét az ő lelkületével, ami tükröződik ebből a fejezetből, és engedjük, hogy Isten leleplezze mulasztásainkat, rámutasson hiányosságainkra, és megajándékozzon új programmal. Mondok először valamit Dánielről, aztán a felolvasott imádságáról.
Tizenéves volt, amikor őt is deportálták i.e. 587-ben, amikor Babilonba hurcolták Júdea és Jeruzsálem lakosait. Ott nőtt fel ő is idegen kultúra és idegen ideológia hatása alatt. De tizenévesen is rendkívüli módon ragaszkodott Istenhez. Neki Szentírás volt a Biblia, és amit otthon megtanult a Szentírásból, ahhoz ragaszkodott a fogságban is. Néha elképesztő helyzetekben sem engedett. Még az étkezési szokások tekintetében sem akart eltávolodni Isten igéjétől, a mózesi rendelkezésektől. És Isten csodálatos módon védte, segítette, és felnőtt fejjel a nagy birodalom három legfőbb tisztviselője közül az egyik ő volt.
Életeleme az imádkozás volt. Naponta háromszor kinyitotta szobája ablakát Jeruzsálem felé és leborulva imádkozott. Abban a világban, amelyik hemzsegett a bálványoktól, ő az egy igaz, élő Istenhez ragaszkodott, Benne hitt. Ezt tudták is róla, és Hozzá imádkozott akkor is, amikor ezt megtiltották. Neki ez nem elmélet volt, hanem annyira gyakorlat, hogy tetten lehetett érni, amint a dolgozószobájában térdre borulva imádkozik. Emiatt vetették az oroszlánok vermébe, hogy a kiéheztetett vadak felfalják. Dániel ott is imádkozott, és Isten csodálatosan kiszabadította onnan.
Ő abból élt, hogy az élő Istennel egy vaskosan pogány környezetben is bensőséges, meghitt, naponta megújuló kapcsolata volt. Állandó párbeszédben élt Istennel. Az imádkozás olyan forrás volt, amiből táplálkozott, ami nélkül elpusztult volna. Ezért szánt rá időt, ezért vállalt érte áldozatot, és ezért volt azon olyan gazdag áldás.
Itt is olyan természetesen mondja ezt, mint a mindennapos eseményről való beszámolót: „orcámat az Úr Istenhez emeltem, hogy keressem Őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban.”
Ha itt egy picit megállunk, és valóban tükörnek tekintve belenézünk ebbe, akkor mit látunk? Jellemző volt e erre az esztendőnkre ez a lelkület? Ragaszkodtunk-e ennyire Istenhez? Jellemző-e reánk ez a folyamatos párbeszéd Ővele? Hogy megvan az ideje az imádságnak, de azon kívül is bármikor megszólíthat minket, és bármikor meg tudjuk szólítani Őt, mert közel van, hallótávon belül. A bálványok világában, amelyikben élünk, tudjuk-e, hogy ki az egyetlen, igazi, élő Isten, és meg tudjuk-e Őt vallani mások előtt? Tudunk-e így bízni Benne?
Arra, hogy valaki így ragaszkodjék Istenhez, és ilyen buzgón imádkozzék, nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. Pontosan azért, hogy el ne sodródjunk a világban. Azért, hogy amikor valaki ezt megvallja imádságában, amit Istenről hisz, akkor érezze mindig újra a biztos talajt a lába alatt. Tudja újra, hogy kihez tartozik, hogy kire bízta rá magát, és minden körülmények között megújuló reménység legyen a szívében. Ismerős-e nekünk, hogy Isten igéjét Szentírásnak tekintjük? Hogy ami abban van, annak minden szava igaz ma is és érvényes reánk is, mert Dániel így gondolkozott. E nélkül kár beszélni az imádság hasznairól, áldásairól, amig valakiben az az eltökélt ragaszkodás nincs ott az élő Istenhez.
Erre hívogat minket a mi Urunk. Ezért olvastunk itt az igében is az Ő szövetségéről. A szövetségnek, a Vele való összetartozásnak a legnagyobb áldása, védelme, gazdagsága, hogy valaki minden pillanatban ilyen közel tudhatja Őhozzá magát. És ez megvalósítható a legnagyobb hajszában, sok tennivaló és gond között is, temérdek bosszúság ellenére is. Dánielnek is meg volt mindez bőven.
Jellemző volt-e ez ránk? Vagy pedig inkább az jellemző, hogy létfontosságú semmiségek miatt halasztjuk mindig azt, ami életté tenné a létet, s maradt mi volt a puszta lét most az év végén is, ahogy az év elején volt, és az a gazdag élet, amit Jézus Krisztus hozott és kínál nekünk, még mindig ismeretlen a számunkra?
***
És mit tanulhatunk meg az ő imádságából? Azt, hogy mindazok a fontos elemek, amiket az elején említettem, bőven megvannak benne, és ez meg is látszott Dániel gazdag lelki életén.
1) Azzal kezdi az imádságát, hogy elmondja, kinek vallja Istent. Ezt olvastuk az elején: „Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyelmet azok iránt, akik Őt szeretik és teljesítik az Ő parancsolatait.” Végignéztem az előbb említett nagy imádkozók imádságait. Mindegyikük így kezdi. Tisztázza újra önmaga számára, hogy ki előtt borul most le, és leborul előtte, mert látja, hogy milyen nagy ez az Isten.
Nehémiás egyik imádságának az elejét hadd olvassam. „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, és az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege Előtted borul le. Te vagy az Úr, az Isten, aki kiválasztottad magadnak Ábrahámot ...” Tisztázza a maga számára, hogy ki előtt borul most le. Kicsoda Isten nekem, kinek ismertem meg, ha már megismertem, és kinek vallom, mert megvallom mások előtt is.
Elsorolja Isten nagy tetteit és ez nem unalmas neki, mert azt nem lehet megunni, hogy annak a hatalmas Istennek a szövetséges társa lehetek, Aki teremtette az eget és a földet. Aki az Ő népét csodálatosan kihozta Egyiptomból. Aki a történelemnek is Ura. Ezeket a nagy tetteket nem lehet elégszer elsorolni. És aki olyan nagy szabadítást szerzett a Golgotán, hogy az elég az én számomra, és mindannyiunk számára is.
Aztán elsorolja, hogy Isten tetteit a maga hétköznapjaiban. Hogyan bizonyította meg Isten újra és újra, hogy Ő jelen levő Úr, hogy ténylegesen uralkodik, hogy hatalma van minden ember szíve indulata és gondolatai felett. A bálványok világában ezzel dicsőíthetjük az Istent, hogy megvalljuk kinek tekintjük Őt. És hogy újra és újra boldogok leszünk, hogy a szövetségébe fogadott bennünket.
Az első tehát, ami Dániel imádságában megvalósul a hitvallás.
2) A második a bűnvallás. „Vétkeztünk és gonoszságot cselekedtünk, hitetlenül cselekedtünk, pártot ütöttünk ellened, eltávoztunk parancsaidtól és nem hallgattunk a te szolgáidra, a prófétákra, akik a Te nevedben szóltak hozzánk. Vétkeztünk ellened: királyaink, fejedelmeink, atyáink és az ország egész népe.” Utána jön még egy hosszú felsorolás, amit nem is olvastam fel az előbb sem, ahol nem ködösít és nem általánosít, hanem néven nevezi a bűnöket, amikkel vétkeztek Isten ellen. Amiknek egy jó részét ő maga nem is követte el, de ő is annak a népnek egy tagja, amelyik az Isten népe, és ő is vállalja ezt, és bűnbánattal vallja meg Istennek.
Jellemző-e ez a ma esti lelkiállapotunkra, hogy készek vagyunk Istennek igazat adni mindabban, amiben az Ő igéjével elmarasztal? Készek vagyunk-e konkrétan megvallani, hogy: igen, Uram, én is hitetlenül cselekedtem, nem bíztam Benned, másokban bíztam? Igen, Uram, én sem hallgattam a Te szolgáidra, akik a nevedben szóltak hozzánk. Hány igehirdetés elment a fülünk mellett! Hadd kérdezzem inkább fordítva: hány igehirdetés változtatta meg az életünket úgy, hogy arra ma is emlékszünk? Arra, hogy ott Isten igéje telibe talált, és azt mondtam: mától kezdve ezt másképp csinálom.
Volt ilyen. El is mondták év közben többen a testvérek közül. De vajon miért nem mindegyik igehirdetést így fogadjuk Őtöle? Itt van felsorolva világosan és ez érvényes mireánk is: királyaink, fejedelmeink, atyáink, akik sok jóra akartak tanítani, és a föld egész népe, mi mindnyájan sokféleképpen vétkeztünk Isten ellen. Ezért folytatja úgy, hogy megérdemeljük a sorsunkat.
Dániel nem lázad, nem tiltakozik. Nem azt mondja Istennek: mi gonoszságot cselekedtem, hogy így bánsz velem? Azt mondja: igazad van, Uram, amikor ideküldtél minket idegen földre, amikor a szégyenünkben nem tudunk mit szólni, megérdemeljük mindazt, amit velünk tettél. Még ennél többet is érdemelnénk, de Te megint a nagy irgalmad és kegyelmed szerint cselekedtél velünk, és nem úgy, ahogyan érdemelnénk.
Testvérek, ez az, ami ellen a legtöbben tiltakozni szoktak. Vajon a mi kemény, gőgös szívünk kész-e ma este őszintén megalázkodni Isten előtt? Őt úgy sem lehet becsapni. Őszintén elmondani: vétkeztem és vétkeztünk ellened ebben, meg ebben, meg sok mindenben, amit észre sem vettünk, és még így sem úgy bántál velünk, ahogyan érdemeltük volna. Legyen áldott a Te neved!
Ez az Isten gyermekeire jellemző magatartás. Ebből jöhet ki valami jó. Az ilyen őszinte bűnvallást szokták követni a csodák. Amikor Isten odafordul újra az Ő népe felé és meglepetésszerűen olyanok történnek, amiket csak Ő tud a nép életében elvégezni.
3) Ezt követően hálát ad azért, hogy az Isten szövetségének annyi ajándéka van. Megköszöni azt a sok jót, amit ennek ellenére adott nekik. Azt hiszem, ha semmi másról nem lett volna ma este szó, csak egy hosszú listát összeállítanánk - de ezt közösen kellene összeállítani -, hogy mi mindent köszönhetünk meg ma este Istennek, hogy annak ellenére, hogy mi olyanok voltunk Hozzá ebben az évben, amilyenek, Ő mégis elhordozott, megőrzött, gondoskodott rólunk. Sok nyomorúságból kihozott, sok betegségből meggyógyított, sok betegség folyamatos hordozásához erőt és türelmet ad, még a velünk történt soksok rosszat, veszteséget, megaláztatást is a javunkra használta, akkor azt hiszem nehezen érnénk a lista végére.
Most karácsony táján különösen is sok elesett, nehéz sorsú testvérünket látogattuk meg, és a sok nyomorúság között ott ragyogott egy fényfolt: talán a legelesettebb, ágyhoz kötött, magatehetetlen valaki, aki teljesen egyedül áll a világban, senkije nincs, egyfolytában arról beszélt, amíg ott voltam: milyen jó az Isten. Sorolta azt a sok mindent, amiért hálát szokott adni. Szerettem volna elsüllyedni ott a betegágy mellett, a széken ülve a magam panaszaival, elégedetlenségével, követelőzéseivel. Egy nyomorult ember, aki tele van hálával. És igaza van! Csupa olyan dolgot sorolt, amiért hálát lehet és kell adnunk. Csak ő látja, mert nemcsak az ajándékokat látja, hanem az ajándékozóval van szoros kapcsolata. És öröm neki, hogy megköszönheti az Ő jóságát, amit a nyomorúságok között is észrevesz.
Azt hiszem, a legértelmesebben akkor töltenénk el a mai estét, ha tudatosan ráállítanánk magunkat a hálaadásra. Vegyem számba vagy ha hajlandó még valaki a családból, vegyük számba: mennyi jót kaptunk az idén is Istentől. Aki ezt kipróbálja, meglátja milyen gazdag lesz az, aki veszi a fáradságot és hálát ad.
4) És itt jönnek Dánielnek a kérései. Ez az imádságának a negyedik szakasza. De milyen kérések ezek? „Uram, a Te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a Te haragod és búsulásod a Te városodtól, Jeruzsálemtől, a Te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a Te néped mindeneknek mikörülöttünk. És most hallgasd meg, oh Istenünk, a Te szolgádnak könyörgését és világosítsd meg a Te orcádat a Te szent helyeden, amely elpusztíttatott. Uram, hallgass meg! Uram légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késsél, Te magadért, oh én Istenem; mert nem a mi igazságunkban, hanem a Te nagy irgalmadban reménykedve terjesztjük Eléd kéréseinket.”
Mit kér itt Dániel? A városért, az országért, a népért, a templomért esedezik. És aki ismeri az Ószövetség nyelvét és ezeket a kifejezéseket, az tudja, mit kell érteni rajtuk. Dániel itt azért könyörög Istenhez, hogy adjon lelki ébredést. Hogy a nép e közt a sok nyomorúság között ne keményedjék meg, ne keseredjen el, ne fordítson hátat Istennek, de Isten se fordítson hátat az Ő népének, amely megérdemelné, hanem forduljanak oda egymáshoz. Fordítsa Isten az Ő népe szívét egészen maga felé, és fordítsa az Ő atyai szívét egészen az Ő elesett népéhez. És a többi kérés el is maradhat, mert ha ez megtörténik, annak olyan gyümölcsei, olyan következményei lesznek, amiket fel sem tudna sorolni az ember.
Ébredésért könyörög Dániel. Azért, hogy a nép újra Istennek tekintse Istent, hogy tudja Őt imádni. Kész legyen a bűnvallásra, és akkor valami egészen új kezdődhet. Mert ahol egy nép megtér, és visszafordul Istenhez teljes szívéből, ott újra lesz munkalehetőség, ott másképp történik a javak elosztása, ott nem fog fokozódni a különbség gazdag és szegény között, ott nem lesz megalázott. Ott a kicsi fontos lesz és felkarolják. Ott lesz erkölcs. Egész más lesz a munkaerkölcs. Ott az asszonyok szülnek gyerekeket, és a férfiak hűségesek maradnak az asszonyukhoz. Ott fontos lesz az, aki segítségre szorul, és nem a maga önös érdeke hajtja az embert és állítja szembe a másikkal, hanem ott átélik, hogy mind a szövetségen belül vannak és mind a szövetséges Isten kegyelméből élnek. Mindnyájan koldusok Nélküle, de mindnyájan gazdagok Vele. Ezért könyörög Dániel.
Ide juthat el az, aki azzal kezdi: megvallja kicsoda Isten, megvallja mit vétett Isten ellen, és veszi a fáradságot és felsorolja mind azt a sok jót, amit érdeme nélkül mégis csak kapott Istentől. Utána tud igazán fontos dolgokért könyörögni. Nem a gazdasági fellendülésért imádkozik Dániel mindenekelőtt, mert tudja: az is meglesz, ha az istentelen nép újra visszafordul Istenéhez teljes szívéből. És más lesz az emberi együttélés, és más lesz a közbiztonság. Nem fognak félni az emberek és nem csinálnak börtönt az otthonokból az ablakokra szerelt rácsokkal, mert nem lesz rá szükség, ha visszafordul teljes szívével Istenhez.
Persze, hogy egy egész nép, úgy minden egyedével együtt sose fordult oda Istenhez. De ha ez lesz a jellemző, ha legalább oda eljutnak sokan, hogy ez szükséges ... Ez nem olyan luxus, amit majd nagy jómódunkban megengedhetünk magunknak, hanem ettől függ, hogy lesz-e jómódunk. Hogy ha valóban szíve szerint keresi sok ember az Istent, akkor Isten is az Ő orcáját visszafordítja. Ez nagyon fontos kifejezés, aminek a gazdag jelentését nem is érzékeljük. Ez azt jelenti: rendbe jönnek a dolgok. Az a sok anomália, törvény nélküliség és törvénytelenség, ami miatt szenved az egész társadalom, egyszerre megszűnik, mert rend lesz. Mert Isten az Őt megillető első helyre kerül, és helyükre zökkennek sorba a dolgok. Ide jut el az, aki Istent keresi, annak vallja, aki, aki nem gőgös arra, hogy bűnt valljon és változzék, aki tud hálát adni, annak Isten ilyen nagy szívet ad. Belefér minden és mindenki. Saját magáért nem is imádkozik, hát ő is benne van a népben és ő is az Isten kegyelméből él.
Mi volt jellemző erre az esztendőnkre? S mik azok a jellegzetes mulasztások, hi-ányosságok, amik a most felsoroltak kö- zül hiányoztak belőle és hiányoznak belőlünk? Isten olyan kegyelmes, hogy nem azt mondja, ha eddig nem csináltad, maradj ilyen, hanem azt mondja: látod, ezek hiányoznak. Most kezdhetsz újat. Elkezdhetjük már ma, hogy megvalljuk Őt annak, akinek megismertük, hogy elkezdjük a bűnvallást, a naponkéntit, hogy elkezdjük a hálaadásban való bővölködést, és önmagunkról sokszor megfeledkezve vagy magunkat is beleértve, ilyen igazán fontos kérésekkel állunk a mi Urunk elé. És akkor valóban a létfontosságú dolgokkal telik el majd a hátralevő időnk és nem semmiségekkel.
Imádkozzunk!
Istenünk, nem mondhatunk most más, mint Tied az igazság és miénk az orcánk pirulása. Bocsásd meg, hogy olyan sokszor vettük magunknak a bátorságot, hogy lázadtunk ellened, követelőztünk és elégedetlenkedtünk. Téged okoltunk amiatt, aminek egyértelműen mi voltunk az oka. Neked teszünk szemrehányást azért, mert sok minden hiányzik az életünkből, holott mi nem Nálad keressük azokat, és nem is azokat keressük. Önmagunkat keressük és önmagunkat akarjuk érvényesíteni mindig újra, ha kell egymás rovására is, ha kell, Veled szembeszegülve is. Légy irgalmas nékünk!
Kérünk, segíts el erre a világos, tiszta látásra. Ismertesd meg Magadat velünk jobban, mint ahogy eddig megismertünk. Engedd meglátni a magunk elesett állapotát is, és segíts, hogy ne mondjunk le arról, hogy másként folytassuk, mint eddig.
Köszönjük, hogy ilyen nagy szívet kínálsz a Benned bízóknak. Köszönjük, hogy egyszerre fontos lesz a másik ember. Köszönjük, hogy fontosabbak lesznek ügyek, mint egyéni érdekek.
Könyörgünk mi is, Urunk, adj ébredést a mi népünknek! Fordítsd magad felé a mi népünk szívét, s benne a mi szívünket személy szerint, külön-külön is. Fordulj felénk a Te nagy irgalmasságoddal, mert annyira rászorulunk arra. S miközben kérjük Tőled bocsánatodat a múlt mulasztásaira és bűneire, kérünk, tölts meg minket reménységgel a jövőt illetően.
Köszönjük, hogy Te nem változol, Te tegnap, ma és örökké ugyanaz maradsz. Köszönjük, hogy mi a Te kezedben egészen megváltozhatunk. Teljesen újjá lehet az életünk. Ajándékozz meg minket ilyen igazi új élettel.
Kérünk, adj vigasztalást azoknak, akiknek ez az esztendő gyászt hozott. Adj békességet azoknak, akik körül sokféle bizonytalanság és feszültség van. Adj békességet ott is, ahol háború pusztít. Könyörgünk a nélkülözőkért, a félelmek között élőkért. Könyörgünk mindazokért, akik még nem hallottak a Rólad szóló örömhírről és mindazokért, akik már sokszor hallották azt, de még nem hallották meg.
Adj nekünk a jövő évben sokkal nyitottabb fület és szívet, hogy öröm legyen az, hogy Tőled függünk és Neked engedelmeskedünk.
Ámen.
Örökkévaló Istenünk, Téged hívtunk segítségül ennek az évnek első reggelén, és most Téged magasztalunk hűségedért, meg nem érdemelt szeretetedért, sokszor megtapasztalt irgalmadért, atyai kegyelmedért. Köszönjük, hogy Te hű voltál ígéreteidhez akkor is, ha mi olyan sokszor hűtlenek voltunk Hozzád. Köszönjük gondviselő szeretetednek sok jelét, köszönjük, hogy ebben az ínséges világban megadtad a mindennapi kenyerünket. Köszönjük, hogy adtad, vagy adtad volna a mindennapi igét is. Köszönjük, ha világosságodban járhattunk, köszönjük, ha kész volt a szívünk mindig arra, hogy megalázkodjunk Előtted, és igazat adjunk Neked.
Magasztalunk Téged, mert Te adtál erőt terheinkhez, Te adtál új reményt a csüggesztő körülmények között. Köszönjük, ha gazdagok voltunk a megbocsátásban, hiszen Tőled is oly sok bocsánatot kaptunk, s köszönjük, hogy mindazt, amit ránk bíztál, hűséggel továbbadhattuk másoknak.
A Te jóságodnak olyan sok bizonyságát el is felejtettük már, Urunk. De vannak felejthetetlen ajándékaid, és vannak az esztendőnek felejthetetlen megpróbáltatásai is a számunkra. Kérünk Téged, hogy mindkettőt hadd tudjuk újra elfogadni Tőled. És kérünk Téged, hogy itt a végén is Te segíts rendet tenni. Te mutasd meg nekünk, hogy minek mi a súlya, mi a valódi jelentősége. Oda akarunk állni most a Te világosságodba, igéddel világíts bele a szívünkbe, hadd derüljön ki mindenről, hogy mi az valójában, hadd lássuk magunkat is annak, akik vagyunk, és Téged is annak, Aki vagy. Hadd lássuk a múltat is helyesen, és hadd tudjunk előre nézni azzal a reménységgel, mint akik nem abban reménykedünk, hogy valahogy majd csak lesz, hanem mint akik Benned reménykedünk, Aki igaz vagy és Aki akkor is szeretsz, ha sokszor semmi szeretnivaló nincs bennünk.
Segíts most így figyelni Rád és belsőleg is igazán elcsendesedni Előtted. Világítsd nekünk az utat, hadd lássunk visszafelé is, előrefelé is helyesen, tévedések, öncsalások nélkül.
Ámen.
Aki szokott néha számadást készíteni magának, azt így év vége felé többnyire vádolni kezdik a mulasztásai. Sok mindent elterveztünk, amit szerettünk volna megvalósítani, aztán itt van az év utolsó estéje és meg kell állapítanunk, hogy elmaradt. Vagy azért, mert halogattuk, vagy el is felejtettük, vagy nem tartottuk igazán fontosnak, és jórészük az ilyen mulasztásoknak már soha többé nem pótolható. Ha lényegtelen dolgok maradnak el, akkor nincs nagy baj. Gyakran azonban az életünk legfontosabb tennivalóit mulasztjuk el halogatás miatt.
Valóban igaz az, amit egyszer így mondott valaki: a sürgős könnyen kiszorítja életünkből a fontosat.
Baranyi Ferencnek van egy megrendítően őszinte költeménye, amelyikben erről vall. Hadd olvassak belőle néhány versszakot:
Valami mindig közbejön: távolban tengő vén apádnaksós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad,futnál hozzája bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,futnál hozzája szüntelen, devalami mindig közbejön.Valami mindig közbejön: mosolyognál az elesettre,s nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve,a csüggedőkre biztatón, a lányokra ingerkedőnmosolyognál szíved szerint, devalami mindig közbejön.Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad,de mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak,hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn,lehetnél hős, nem csak derék, devalami mindig közbejön...Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségekmiatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet,pedig adódna még idő kifogni az adott időn,igen, adódna még idő, devalami mindig közbejön.
Jó lenne, ha ma este becsületesen végig gondolnánk ezt a mondatot, mert ez komoly vád lehet. „Létfontosságú semmiségek miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet.” Létfontosságúnak tűnő semmiségek, amikor utólag kiderül, hogy valóban semmiségek, kiszorítják a programunkból azt, ami a puszta létet valóban gazdag, emberi, tartalmas életté tehetné.
Nem volt ez jellemző egyikünkre sem ebben az évben? Vajon nem az-e az oka sok most bennünk levő keserűségnek, elégedetlenségnek, hogy nagyon fontos dolgokat mulasztottunk el ebben az évben, amik miatt nem lett igazán életté a létünk. Talán maga Isten maradt ki ebből az évből. Az, hogy komolyan figyeltünk volna Rá minden döntés előtt. Az, hogy folyamatos, napi kapcsolatban maradtunk volna Vele.
Talán elmentünk az ajándékai mellett úgy, hogy mindig újabbakat követeltünk, és hálaadásra soha nem nyílt a szánk. Talán ismeretlen maradt az, hogy mindenekelőtt Neki, de másoknak is igazat adjunk, amikor rámutattak a bűneinkre. Nem éltünk olyan lehetőségekkel, amiket Isten az elmúlt évre készített el, és többet nem fognak ismétlődni. Elmentünk azok mellett, akik pedig a legközelebb vannak hozzánk, úgy, hogy nem vettük észre a szemükben a ki nem mondott kérdést vagy kérést, hiszen a mi szívünkben is ott lett volna sok kérés, amit meg mások nem vettek észre.
Végig rohantuk ezt az évet is úgy, hogy mindig csak teljesíteni akartunk, és most itt vagyunk a végén, és sok mindenről meg kell állapítanunk, hogy „létfontosságú” semmiségek miatt elmulasztottuk azt, ami igazán életté, meleggé, tartalmassá tette volna a létet.
Nagyon fontos az, hogy időnként, és ha máskor nem, legalább így az év végén mérjük fel magunknak becsületesen, hogy mivel töltjük az időnket? Mi jellemez minket alapvetően? Mi az, amit az idén is minden körülmények között feltétlenül megcsináltunk? S mi az, amit annyira halogattunk, hogy a mai napig sem került rá sor? Bizonyos az, hogy amit feltétlenül elvégeztünk, az volt a fontos? Vagy az csak sürgős volt? És kiszorította az igazán fontosat.
Sok mindent nem lehet már pótolni, de legalább azért készítsünk számadást, hogy jövőre ne ismétlődjék ez a súlyos mulasztás, hogy létfontosságúnak tűnő semmiségek kiszorítják az igazi értékeket s meghiúsítják az igazán fontos tennivalókat az életünkben.
Nemrégiben részt vettem egy imaórán. Az imaóra vezetője kérte a résztvevőket, hogy először dicsőítsük Istent, azután vigyük Elé a bűneinket, utána adjunk hálát mindazért, amit kaptunk Tőle, aztán könyörögjünk, és megemlített néhány fontos közös ügyet, és a végén hozzuk Elé személyes kéréseinket. S mi lett ebből a szép programból? Néhány rövid hálaadás után záporozni kezdtek a kérések.
Az jutott eszembe: vajon nem sokunk sokféle mulasztása tükröződik-e ebben a jelenségben? Eszembe jutottak a Biblia nagy imádkozói: Mózes, Ezékiás, Ezsdrás, Nehemiás, Dániel, akiknek az imádságait pontosan az jellemezte, amit az imaóra vezetője mondott. Ezek az emberek mindig azzal kezdik az imádságaikat - legalábbis, amelyeket a Szentírás feljegyzett, hogy dicsőítik Istent, megvallják bűneiket, aztán következik a hálaadás, majd könyörögnek. De miért? Nagy közös ügyekért, mások nyomorúságáért, lelki áldásokat, ajándékokat kérnek Istentől, önmagukról megfeledkezve.
Arra gondoltam, talán nem lenne haszontalan, ha azzal zárnánk ezt az évet, hogy Isten igéjének a mérlegére tesszük ma este az imádságainkat. És nézzük meg ennek alapján egész hitbeli állapotunkat, belső világunkat. Mert az, hogy ki hogyan imádkozik, nemcsak a kegyességére jellemző, abban az egész ember, az ember egész szemlélete, világképe tükröződik. Kik vagyunk mi valójában? Mik azok a lényeges dolgok, amik csakugyan hiányoznak a gondolkozásunkból, a hétköznapi gyakorlatunkból, a hitünkből?
Amit már nem lehet pótolni, arra kérjük Isten bűnbocsátó kegyelmét, de amit még lehet vagy amit másként lehet folytatni, azt folytassuk másként. Ne legyünk fáradtak ahhoz, hogy változzunk, és a múlt bűneiből ennek az évnek a mulasztásaiból tanuljunk a jövőre nézve. És ha Isten megengedi érnünk a következő év szilveszter estéjét, hátha hálát adhatunk azért: Uram, köszönöm, hogy mégis csak mássá formáltál, mint amilyen egy évvel ezelőtt voltam.
Nos, így tegyük mérlegre imádságainkat, benne egész önmagunkat, és legyen a tükör, amibe belenézünk, Dánielnek ez a most olvasott imádsága. Hasonlítsuk össze a magunkéit az övével, a magunk lelkületét az ő lelkületével, ami tükröződik ebből a fejezetből, és engedjük, hogy Isten leleplezze mulasztásainkat, rámutasson hiányosságainkra, és megajándékozzon új programmal. Mondok először valamit Dánielről, aztán a felolvasott imádságáról.
Tizenéves volt, amikor őt is deportálták i.e. 587-ben, amikor Babilonba hurcolták Júdea és Jeruzsálem lakosait. Ott nőtt fel ő is idegen kultúra és idegen ideológia hatása alatt. De tizenévesen is rendkívüli módon ragaszkodott Istenhez. Neki Szentírás volt a Biblia, és amit otthon megtanult a Szentírásból, ahhoz ragaszkodott a fogságban is. Néha elképesztő helyzetekben sem engedett. Még az étkezési szokások tekintetében sem akart eltávolodni Isten igéjétől, a mózesi rendelkezésektől. És Isten csodálatos módon védte, segítette, és felnőtt fejjel a nagy birodalom három legfőbb tisztviselője közül az egyik ő volt.
Életeleme az imádkozás volt. Naponta háromszor kinyitotta szobája ablakát Jeruzsálem felé és leborulva imádkozott. Abban a világban, amelyik hemzsegett a bálványoktól, ő az egy igaz, élő Istenhez ragaszkodott, Benne hitt. Ezt tudták is róla, és Hozzá imádkozott akkor is, amikor ezt megtiltották. Neki ez nem elmélet volt, hanem annyira gyakorlat, hogy tetten lehetett érni, amint a dolgozószobájában térdre borulva imádkozik. Emiatt vetették az oroszlánok vermébe, hogy a kiéheztetett vadak felfalják. Dániel ott is imádkozott, és Isten csodálatosan kiszabadította onnan.
Ő abból élt, hogy az élő Istennel egy vaskosan pogány környezetben is bensőséges, meghitt, naponta megújuló kapcsolata volt. Állandó párbeszédben élt Istennel. Az imádkozás olyan forrás volt, amiből táplálkozott, ami nélkül elpusztult volna. Ezért szánt rá időt, ezért vállalt érte áldozatot, és ezért volt azon olyan gazdag áldás.
Itt is olyan természetesen mondja ezt, mint a mindennapos eseményről való beszámolót: „orcámat az Úr Istenhez emeltem, hogy keressem Őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban.”
Ha itt egy picit megállunk, és valóban tükörnek tekintve belenézünk ebbe, akkor mit látunk? Jellemző volt e erre az esztendőnkre ez a lelkület? Ragaszkodtunk-e ennyire Istenhez? Jellemző-e reánk ez a folyamatos párbeszéd Ővele? Hogy megvan az ideje az imádságnak, de azon kívül is bármikor megszólíthat minket, és bármikor meg tudjuk szólítani Őt, mert közel van, hallótávon belül. A bálványok világában, amelyikben élünk, tudjuk-e, hogy ki az egyetlen, igazi, élő Isten, és meg tudjuk-e Őt vallani mások előtt? Tudunk-e így bízni Benne?
Arra, hogy valaki így ragaszkodjék Istenhez, és ilyen buzgón imádkozzék, nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. Pontosan azért, hogy el ne sodródjunk a világban. Azért, hogy amikor valaki ezt megvallja imádságában, amit Istenről hisz, akkor érezze mindig újra a biztos talajt a lába alatt. Tudja újra, hogy kihez tartozik, hogy kire bízta rá magát, és minden körülmények között megújuló reménység legyen a szívében. Ismerős-e nekünk, hogy Isten igéjét Szentírásnak tekintjük? Hogy ami abban van, annak minden szava igaz ma is és érvényes reánk is, mert Dániel így gondolkozott. E nélkül kár beszélni az imádság hasznairól, áldásairól, amig valakiben az az eltökélt ragaszkodás nincs ott az élő Istenhez.
Erre hívogat minket a mi Urunk. Ezért olvastunk itt az igében is az Ő szövetségéről. A szövetségnek, a Vele való összetartozásnak a legnagyobb áldása, védelme, gazdagsága, hogy valaki minden pillanatban ilyen közel tudhatja Őhozzá magát. És ez megvalósítható a legnagyobb hajszában, sok tennivaló és gond között is, temérdek bosszúság ellenére is. Dánielnek is meg volt mindez bőven.
Jellemző volt-e ez ránk? Vagy pedig inkább az jellemző, hogy létfontosságú semmiségek miatt halasztjuk mindig azt, ami életté tenné a létet, s maradt mi volt a puszta lét most az év végén is, ahogy az év elején volt, és az a gazdag élet, amit Jézus Krisztus hozott és kínál nekünk, még mindig ismeretlen a számunkra?
***
És mit tanulhatunk meg az ő imádságából? Azt, hogy mindazok a fontos elemek, amiket az elején említettem, bőven megvannak benne, és ez meg is látszott Dániel gazdag lelki életén.
1) Azzal kezdi az imádságát, hogy elmondja, kinek vallja Istent. Ezt olvastuk az elején: „Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyelmet azok iránt, akik Őt szeretik és teljesítik az Ő parancsolatait.” Végignéztem az előbb említett nagy imádkozók imádságait. Mindegyikük így kezdi. Tisztázza újra önmaga számára, hogy ki előtt borul most le, és leborul előtte, mert látja, hogy milyen nagy ez az Isten.
Nehémiás egyik imádságának az elejét hadd olvassam. „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, és az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege Előtted borul le. Te vagy az Úr, az Isten, aki kiválasztottad magadnak Ábrahámot ...” Tisztázza a maga számára, hogy ki előtt borul most le. Kicsoda Isten nekem, kinek ismertem meg, ha már megismertem, és kinek vallom, mert megvallom mások előtt is.
Elsorolja Isten nagy tetteit és ez nem unalmas neki, mert azt nem lehet megunni, hogy annak a hatalmas Istennek a szövetséges társa lehetek, Aki teremtette az eget és a földet. Aki az Ő népét csodálatosan kihozta Egyiptomból. Aki a történelemnek is Ura. Ezeket a nagy tetteket nem lehet elégszer elsorolni. És aki olyan nagy szabadítást szerzett a Golgotán, hogy az elég az én számomra, és mindannyiunk számára is.
Aztán elsorolja, hogy Isten tetteit a maga hétköznapjaiban. Hogyan bizonyította meg Isten újra és újra, hogy Ő jelen levő Úr, hogy ténylegesen uralkodik, hogy hatalma van minden ember szíve indulata és gondolatai felett. A bálványok világában ezzel dicsőíthetjük az Istent, hogy megvalljuk kinek tekintjük Őt. És hogy újra és újra boldogok leszünk, hogy a szövetségébe fogadott bennünket.
Az első tehát, ami Dániel imádságában megvalósul a hitvallás.
2) A második a bűnvallás. „Vétkeztünk és gonoszságot cselekedtünk, hitetlenül cselekedtünk, pártot ütöttünk ellened, eltávoztunk parancsaidtól és nem hallgattunk a te szolgáidra, a prófétákra, akik a Te nevedben szóltak hozzánk. Vétkeztünk ellened: királyaink, fejedelmeink, atyáink és az ország egész népe.” Utána jön még egy hosszú felsorolás, amit nem is olvastam fel az előbb sem, ahol nem ködösít és nem általánosít, hanem néven nevezi a bűnöket, amikkel vétkeztek Isten ellen. Amiknek egy jó részét ő maga nem is követte el, de ő is annak a népnek egy tagja, amelyik az Isten népe, és ő is vállalja ezt, és bűnbánattal vallja meg Istennek.
Jellemző-e ez a ma esti lelkiállapotunkra, hogy készek vagyunk Istennek igazat adni mindabban, amiben az Ő igéjével elmarasztal? Készek vagyunk-e konkrétan megvallani, hogy: igen, Uram, én is hitetlenül cselekedtem, nem bíztam Benned, másokban bíztam? Igen, Uram, én sem hallgattam a Te szolgáidra, akik a nevedben szóltak hozzánk. Hány igehirdetés elment a fülünk mellett! Hadd kérdezzem inkább fordítva: hány igehirdetés változtatta meg az életünket úgy, hogy arra ma is emlékszünk? Arra, hogy ott Isten igéje telibe talált, és azt mondtam: mától kezdve ezt másképp csinálom.
Volt ilyen. El is mondták év közben többen a testvérek közül. De vajon miért nem mindegyik igehirdetést így fogadjuk Őtöle? Itt van felsorolva világosan és ez érvényes mireánk is: királyaink, fejedelmeink, atyáink, akik sok jóra akartak tanítani, és a föld egész népe, mi mindnyájan sokféleképpen vétkeztünk Isten ellen. Ezért folytatja úgy, hogy megérdemeljük a sorsunkat.
Dániel nem lázad, nem tiltakozik. Nem azt mondja Istennek: mi gonoszságot cselekedtem, hogy így bánsz velem? Azt mondja: igazad van, Uram, amikor ideküldtél minket idegen földre, amikor a szégyenünkben nem tudunk mit szólni, megérdemeljük mindazt, amit velünk tettél. Még ennél többet is érdemelnénk, de Te megint a nagy irgalmad és kegyelmed szerint cselekedtél velünk, és nem úgy, ahogyan érdemelnénk.
Testvérek, ez az, ami ellen a legtöbben tiltakozni szoktak. Vajon a mi kemény, gőgös szívünk kész-e ma este őszintén megalázkodni Isten előtt? Őt úgy sem lehet becsapni. Őszintén elmondani: vétkeztem és vétkeztünk ellened ebben, meg ebben, meg sok mindenben, amit észre sem vettünk, és még így sem úgy bántál velünk, ahogyan érdemeltük volna. Legyen áldott a Te neved!
Ez az Isten gyermekeire jellemző magatartás. Ebből jöhet ki valami jó. Az ilyen őszinte bűnvallást szokták követni a csodák. Amikor Isten odafordul újra az Ő népe felé és meglepetésszerűen olyanok történnek, amiket csak Ő tud a nép életében elvégezni.
3) Ezt követően hálát ad azért, hogy az Isten szövetségének annyi ajándéka van. Megköszöni azt a sok jót, amit ennek ellenére adott nekik. Azt hiszem, ha semmi másról nem lett volna ma este szó, csak egy hosszú listát összeállítanánk - de ezt közösen kellene összeállítani -, hogy mi mindent köszönhetünk meg ma este Istennek, hogy annak ellenére, hogy mi olyanok voltunk Hozzá ebben az évben, amilyenek, Ő mégis elhordozott, megőrzött, gondoskodott rólunk. Sok nyomorúságból kihozott, sok betegségből meggyógyított, sok betegség folyamatos hordozásához erőt és türelmet ad, még a velünk történt soksok rosszat, veszteséget, megaláztatást is a javunkra használta, akkor azt hiszem nehezen érnénk a lista végére.
Most karácsony táján különösen is sok elesett, nehéz sorsú testvérünket látogattuk meg, és a sok nyomorúság között ott ragyogott egy fényfolt: talán a legelesettebb, ágyhoz kötött, magatehetetlen valaki, aki teljesen egyedül áll a világban, senkije nincs, egyfolytában arról beszélt, amíg ott voltam: milyen jó az Isten. Sorolta azt a sok mindent, amiért hálát szokott adni. Szerettem volna elsüllyedni ott a betegágy mellett, a széken ülve a magam panaszaival, elégedetlenségével, követelőzéseivel. Egy nyomorult ember, aki tele van hálával. És igaza van! Csupa olyan dolgot sorolt, amiért hálát lehet és kell adnunk. Csak ő látja, mert nemcsak az ajándékokat látja, hanem az ajándékozóval van szoros kapcsolata. És öröm neki, hogy megköszönheti az Ő jóságát, amit a nyomorúságok között is észrevesz.
Azt hiszem, a legértelmesebben akkor töltenénk el a mai estét, ha tudatosan ráállítanánk magunkat a hálaadásra. Vegyem számba vagy ha hajlandó még valaki a családból, vegyük számba: mennyi jót kaptunk az idén is Istentől. Aki ezt kipróbálja, meglátja milyen gazdag lesz az, aki veszi a fáradságot és hálát ad.
4) És itt jönnek Dánielnek a kérései. Ez az imádságának a negyedik szakasza. De milyen kérések ezek? „Uram, a Te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a Te haragod és búsulásod a Te városodtól, Jeruzsálemtől, a Te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a Te néped mindeneknek mikörülöttünk. És most hallgasd meg, oh Istenünk, a Te szolgádnak könyörgését és világosítsd meg a Te orcádat a Te szent helyeden, amely elpusztíttatott. Uram, hallgass meg! Uram légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késsél, Te magadért, oh én Istenem; mert nem a mi igazságunkban, hanem a Te nagy irgalmadban reménykedve terjesztjük Eléd kéréseinket.”
Mit kér itt Dániel? A városért, az országért, a népért, a templomért esedezik. És aki ismeri az Ószövetség nyelvét és ezeket a kifejezéseket, az tudja, mit kell érteni rajtuk. Dániel itt azért könyörög Istenhez, hogy adjon lelki ébredést. Hogy a nép e közt a sok nyomorúság között ne keményedjék meg, ne keseredjen el, ne fordítson hátat Istennek, de Isten se fordítson hátat az Ő népének, amely megérdemelné, hanem forduljanak oda egymáshoz. Fordítsa Isten az Ő népe szívét egészen maga felé, és fordítsa az Ő atyai szívét egészen az Ő elesett népéhez. És a többi kérés el is maradhat, mert ha ez megtörténik, annak olyan gyümölcsei, olyan következményei lesznek, amiket fel sem tudna sorolni az ember.
Ébredésért könyörög Dániel. Azért, hogy a nép újra Istennek tekintse Istent, hogy tudja Őt imádni. Kész legyen a bűnvallásra, és akkor valami egészen új kezdődhet. Mert ahol egy nép megtér, és visszafordul Istenhez teljes szívéből, ott újra lesz munkalehetőség, ott másképp történik a javak elosztása, ott nem fog fokozódni a különbség gazdag és szegény között, ott nem lesz megalázott. Ott a kicsi fontos lesz és felkarolják. Ott lesz erkölcs. Egész más lesz a munkaerkölcs. Ott az asszonyok szülnek gyerekeket, és a férfiak hűségesek maradnak az asszonyukhoz. Ott fontos lesz az, aki segítségre szorul, és nem a maga önös érdeke hajtja az embert és állítja szembe a másikkal, hanem ott átélik, hogy mind a szövetségen belül vannak és mind a szövetséges Isten kegyelméből élnek. Mindnyájan koldusok Nélküle, de mindnyájan gazdagok Vele. Ezért könyörög Dániel.
Ide juthat el az, aki azzal kezdi: megvallja kicsoda Isten, megvallja mit vétett Isten ellen, és veszi a fáradságot és felsorolja mind azt a sok jót, amit érdeme nélkül mégis csak kapott Istentől. Utána tud igazán fontos dolgokért könyörögni. Nem a gazdasági fellendülésért imádkozik Dániel mindenekelőtt, mert tudja: az is meglesz, ha az istentelen nép újra visszafordul Istenéhez teljes szívéből. És más lesz az emberi együttélés, és más lesz a közbiztonság. Nem fognak félni az emberek és nem csinálnak börtönt az otthonokból az ablakokra szerelt rácsokkal, mert nem lesz rá szükség, ha visszafordul teljes szívével Istenhez.
Persze, hogy egy egész nép, úgy minden egyedével együtt sose fordult oda Istenhez. De ha ez lesz a jellemző, ha legalább oda eljutnak sokan, hogy ez szükséges ... Ez nem olyan luxus, amit majd nagy jómódunkban megengedhetünk magunknak, hanem ettől függ, hogy lesz-e jómódunk. Hogy ha valóban szíve szerint keresi sok ember az Istent, akkor Isten is az Ő orcáját visszafordítja. Ez nagyon fontos kifejezés, aminek a gazdag jelentését nem is érzékeljük. Ez azt jelenti: rendbe jönnek a dolgok. Az a sok anomália, törvény nélküliség és törvénytelenség, ami miatt szenved az egész társadalom, egyszerre megszűnik, mert rend lesz. Mert Isten az Őt megillető első helyre kerül, és helyükre zökkennek sorba a dolgok. Ide jut el az, aki Istent keresi, annak vallja, aki, aki nem gőgös arra, hogy bűnt valljon és változzék, aki tud hálát adni, annak Isten ilyen nagy szívet ad. Belefér minden és mindenki. Saját magáért nem is imádkozik, hát ő is benne van a népben és ő is az Isten kegyelméből él.
Mi volt jellemző erre az esztendőnkre? S mik azok a jellegzetes mulasztások, hi-ányosságok, amik a most felsoroltak kö- zül hiányoztak belőle és hiányoznak belőlünk? Isten olyan kegyelmes, hogy nem azt mondja, ha eddig nem csináltad, maradj ilyen, hanem azt mondja: látod, ezek hiányoznak. Most kezdhetsz újat. Elkezdhetjük már ma, hogy megvalljuk Őt annak, akinek megismertük, hogy elkezdjük a bűnvallást, a naponkéntit, hogy elkezdjük a hálaadásban való bővölködést, és önmagunkról sokszor megfeledkezve vagy magunkat is beleértve, ilyen igazán fontos kérésekkel állunk a mi Urunk elé. És akkor valóban a létfontosságú dolgokkal telik el majd a hátralevő időnk és nem semmiségekkel.
Imádkozzunk!
Istenünk, nem mondhatunk most más, mint Tied az igazság és miénk az orcánk pirulása. Bocsásd meg, hogy olyan sokszor vettük magunknak a bátorságot, hogy lázadtunk ellened, követelőztünk és elégedetlenkedtünk. Téged okoltunk amiatt, aminek egyértelműen mi voltunk az oka. Neked teszünk szemrehányást azért, mert sok minden hiányzik az életünkből, holott mi nem Nálad keressük azokat, és nem is azokat keressük. Önmagunkat keressük és önmagunkat akarjuk érvényesíteni mindig újra, ha kell egymás rovására is, ha kell, Veled szembeszegülve is. Légy irgalmas nékünk!
Kérünk, segíts el erre a világos, tiszta látásra. Ismertesd meg Magadat velünk jobban, mint ahogy eddig megismertünk. Engedd meglátni a magunk elesett állapotát is, és segíts, hogy ne mondjunk le arról, hogy másként folytassuk, mint eddig.
Köszönjük, hogy ilyen nagy szívet kínálsz a Benned bízóknak. Köszönjük, hogy egyszerre fontos lesz a másik ember. Köszönjük, hogy fontosabbak lesznek ügyek, mint egyéni érdekek.
Könyörgünk mi is, Urunk, adj ébredést a mi népünknek! Fordítsd magad felé a mi népünk szívét, s benne a mi szívünket személy szerint, külön-külön is. Fordulj felénk a Te nagy irgalmasságoddal, mert annyira rászorulunk arra. S miközben kérjük Tőled bocsánatodat a múlt mulasztásaira és bűneire, kérünk, tölts meg minket reménységgel a jövőt illetően.
Köszönjük, hogy Te nem változol, Te tegnap, ma és örökké ugyanaz maradsz. Köszönjük, hogy mi a Te kezedben egészen megváltozhatunk. Teljesen újjá lehet az életünk. Ajándékozz meg minket ilyen igazi új élettel.
Kérünk, adj vigasztalást azoknak, akiknek ez az esztendő gyászt hozott. Adj békességet azoknak, akik körül sokféle bizonytalanság és feszültség van. Adj békességet ott is, ahol háború pusztít. Könyörgünk a nélkülözőkért, a félelmek között élőkért. Könyörgünk mindazokért, akik még nem hallottak a Rólad szóló örömhírről és mindazokért, akik már sokszor hallották azt, de még nem hallották meg.
Adj nekünk a jövő évben sokkal nyitottabb fület és szívet, hogy öröm legyen az, hogy Tőled függünk és Neked engedelmeskedünk.
Ámen.
Szombat vagy vasárnap, vagy valami egész más?
Áldott, békés szombatot kívánok mindannyiunknak!
Shabbat Shalom! Ámen💖
Shabbat Shalom! Ámen💖
2017. szeptember 8., péntek
Joyce Meyer: AZ ÉRTÉKEDET KRISZTUS VÉRE HATÁROZZA MEG!
1,5 … Jézus Krisztus… aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől. (Jelenések)
Ahhoz, hogy önértékelésünk ne mások véleményétől függjön, el kell jutnunk arra a szintre, hogy teljes biztonságban érezzük magunkat abban, akik Krisztusban vagyunk.
Ne próbáld az értékedet a kinézetedre alapozni. Ne az határozza meg az értékedet, hogy mivel foglalkozol.
Ne abból merítsd az értékedet, hogy az emberek hogyan bánnak veled. Értékes vagy, mert Jézus a vérét ontotta érted!
Lehet, hogy vannak hibáid, és vannak dolgok, amikben változnod kell, de Isten ugyanúgy munkálkodik rajtad is, mint mindenki máson.
Ne hagyd, hogy az emberek lelki szemetesládának nézzenek, és rád ömlesszék a problémáikat.
Ne hagyd, hogy mások elhitessék veled, hogy értéktelen, haszontalan vagy, csak azért, mert nem tudnak veled rendesen bánni, vagy nem tudnak úgy szeretni, mint Isten drága véren meg-váltott gyermekét.
Ne töltsd életed hátralevő részét azzal, hogy valakinek az elfogadását, elismerését próbálod megnyerni.
Ne felejtsd el, hogy Isten már elfogadott és jóváhagyott! Belőle merítsd az értékedet és önbecsülésedet!
Horváth Ilona megosztása-
MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-38.nap
A SZERETET VALÓRA VÁLTJA AZ ÁLMOKAT
Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?
"Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét." (2Korinthus 9:8)
Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?
"Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit." (Zsoltárok 37:4)
• Elgondolkoztál már azon, hogy mi az, amit a társad nagyon szeretne? A józan ész szerint nem vagyunk képesek megadni mindent a másiknak, amit csak szeretne. De mi van akkor, ha egy kérését csupán azért nem teljesítetted, mert hagytad, hogy túl hamar "nem" legyen a válasz?
• A szeretetnek olykor-olykor tékozlónak kell lennie. Odaadónak. Félretenni a formaságokat, és csak adni. Mi lenne, ha a szeretetnek arra a szintjére lépnél, amely tényleg valóra akar váltani minden álmot?
• Nem lóg mindenen árcédula, amit társad szeretne. A kívánságok sokszor nem is kerülnek pénzbe. Lehet hogy a figyelmedre, az idődre van nagy szüksége. Talán csak arra vágyik, hogy kincsként kezeld őt. Olykor csak egy ölelésre, egy érintésre, egy csókra vágyik a másik, különösebb alkalom nélkül, csak úgy.
"Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét." (2Korinthus 9:8)
Joyce Meyer: NE BESZÉLJ FOLYTON A PROBLÉMÁIDRÓL!
Észrevetted már, hogy Jézus sohasem beszélt a problémáiról? Megtehette volna; hiszen sok hasonló problémával is meg kellett küzdenie, mint nekünk.
Úgy tűnik, hogy elég hektikus beosztása lehetett, számos goromba és kellemetlen emberrel találkozhatott. Gyakran igen nehéz helyzetekben kellett helyt állnia, arról nem is beszélve, hogy pontosan tudta miféle borzalmas szenvedés vár rá, amikor meghal a kereszten a tudta miféle borzalmas szenvedés vár rá, amikor meghal a kereszten a világ bűneiért.
Az evangéliumokat olvasva, tudjuk, hogy Jézus szájából sosem hangzott el olyasmi, amit morgásnak, vagy elégedetlenségnek vehetnénk.
Jézus egyértelműen tisztában volt a szavak erejével. Ahogy közeledett szenvedésének és kereszthalálának ideje, azt mondta a tanítványainak, hogy onnantól kezdve jóval kevesebbet fog kommunikálni velük (lásd: János 14:30).
Vajon miért mondhatta ezt?
Szerintem azért, mert ismerte a szavak erejét, és tudta, hogy megpróbáltatások közepette milyen nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ostobaságokat beszéljünk.
Ismerte az Atyának az emberiség megváltására alkotott tervét, és tudta, hogy annak megvalósulása tőle függ.
Elhatározta, hogy mindenképp egyetértésben marad Istennel, beleértve azt is, hogy csak Atya által jóváhagyott szavak hagyhatták el a száját.
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme (gonosz géniusza, uralkodója): és én bennem nincsen semmije (Nincs bennünk semmi közös, nincs semmi Bennem, ami hozzá tartozna, és nincs hatalma felettem); De (a sátán jön és), hogy megtudja (legyen meggyőzve) a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nékem (teljes egyetértésben cselekszem az Ő rendeléseivel): keljetek fel, menjünk el innen.” János 14:30–31
Jézus persze rengeteg dologról beszélt, beleértve a bűnt is. Esetenként megfeddte a farizeusokat, és helyre tette a tanítványait is.
Ahogy az Evangéliumokat olvasod, rájössz, hogy Jézus sok mindenről beszélt, kivéve a problémáit. A Lukács 4:22 szerint „elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak”.
Jézusnak küldetése volt, nem hagyhatta, hogy a mindennapi problémák eltereljék. Azt mondta, hogy a beszédek, amelyeket szól, szellem és élet (lásd: János 6:63).
Vajon a te beszéded is „szellem és élet”, vagy test és halál? A jó hír az, hogy bármi is legyen a válaszod, most megváltoztathatod, ha szükséges. Elsőként bevallom, hogy Isten segítsége nélkül a szájunk megfékezése és irányítása lehetetlen vállalkozás.
Ezzel szemben viszont, ha jó döntésre jutunk ebben az ügyben, és egyetértésbe kerülünk Istennel, Ő biztosan segít majd pozitív irányba változnunk.
Részlet Joyce Meyer, FEL A FEJJEL! című könyvéből
Köszöntünk Szent Szellem: KÖSZÖNTÜNK, LÁTOMÁS!
"A Lélek pedig felvett engem, és vitt Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten Lelke által, és felszállt előlem a látás, amelyet láttam." (Ezékiel 11:24)
A Szentlélek nemcsak olyan látomásokat ad embereknek, amelyek hatalmas nemzeteket és óriási városokat érintő drámai eseményekről szólnak, hanem az egyének életében - Isten hatalmas ereje által - végbemenő csodálatos változásokat is feltárhatja látomásokban. Miközben Altermatt lelkész és én Debbie-vel beszélgettünk, aki "véletlenül" jelent meg szüleivel és gyermekeivel a Fort Lauderdale-ben tartott szemináriumon, úgy tűnt, a Szentlélek azonnal látást ad nekünk arról, hogy ennek a fiatal hölgynek az élete drámai módon megváltozik, mert meghallgatta és elfogadja a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumát. Pár perc múlva ez a látomás nagyon pozitív megerősítést nyert.
Altermatt lelkész lépésről lépésre vezette Debbie-t, elmondta neki a megváltás örömhírét, míg a hölgy fel nem ismerte, hogy szüksége van Jézusra. Ráébredt, hogy Krisztus kereszthalála érte történt, és csak annyit kell tennie, hogy teljes odaszánással megnyitja a szívét a Megváltó előtt. A megfelelő pillanatban a prédikátor megkérdezte Debbie-t, van-e valami az életében, ami gátolja abban, hogy elfogadja Jézust Üdvözítőjének. Mindnyájan boldogan lélegeztünk fel, amikor azt válaszolta, hogy nincs, és letérdeltünk vele együtt, hogy meghallgassuk megtérést jelentő imáját, s azt, hogyan fogadja be az élete Urát. Nem volt nehéz észrevenni, milyen csodálatosan sugárzik az arca, amikor picivel később az egész csoporttal megosztotta tapasztalatát.
- "Én nem akartam ma gyülekezetbe jönni - vallotta be Debbie. - De a szüleim imája meghallgatásra talált. Nagyon boldog vagyok, hogy pár perccel ezelőtt újjászületett keresztény lettem! Az egész közösség dicsőítette Istent, és együtt örült a menny családjának legújabb tagjával! Kész csoda volt, hogy egy lélek tért meg vasárnap délelőtt egy adventista gyülekezetben. Debbie édesapja így fogalmazta meg, mit érzett ekkor ő és a felesége: - "Nem adtuk volna ezt a tapasztalatot sok ezer dollárért sem!
Ezékielhez hasonlóan az Úr ma is ad gyermekeinek látomást arról, hogy a foglyok szabadulást nyerhetnek. Mindazok, akik a félelem, a lázadás, a bűntudat vagy a bűn fogságában vergődnek, ugyanúgy visszatérhetnek az öröm és békesség megígért földjére, mint Debbie is.
Altermatt lelkész lépésről lépésre vezette Debbie-t, elmondta neki a megváltás örömhírét, míg a hölgy fel nem ismerte, hogy szüksége van Jézusra. Ráébredt, hogy Krisztus kereszthalála érte történt, és csak annyit kell tennie, hogy teljes odaszánással megnyitja a szívét a Megváltó előtt. A megfelelő pillanatban a prédikátor megkérdezte Debbie-t, van-e valami az életében, ami gátolja abban, hogy elfogadja Jézust Üdvözítőjének. Mindnyájan boldogan lélegeztünk fel, amikor azt válaszolta, hogy nincs, és letérdeltünk vele együtt, hogy meghallgassuk megtérést jelentő imáját, s azt, hogyan fogadja be az élete Urát. Nem volt nehéz észrevenni, milyen csodálatosan sugárzik az arca, amikor picivel később az egész csoporttal megosztotta tapasztalatát.
- "Én nem akartam ma gyülekezetbe jönni - vallotta be Debbie. - De a szüleim imája meghallgatásra talált. Nagyon boldog vagyok, hogy pár perccel ezelőtt újjászületett keresztény lettem! Az egész közösség dicsőítette Istent, és együtt örült a menny családjának legújabb tagjával! Kész csoda volt, hogy egy lélek tért meg vasárnap délelőtt egy adventista gyülekezetben. Debbie édesapja így fogalmazta meg, mit érzett ekkor ő és a felesége: - "Nem adtuk volna ezt a tapasztalatot sok ezer dollárért sem!
Ezékielhez hasonlóan az Úr ma is ad gyermekeinek látomást arról, hogy a foglyok szabadulást nyerhetnek. Mindazok, akik a félelem, a lázadás, a bűntudat vagy a bűn fogságában vergődnek, ugyanúgy visszatérhetnek az öröm és békesség megígért földjére, mint Debbie is.
Imádság a mai napra
"Uram, nyisd meg a szemem, hogy meglássam azokat a lelkeket, akik készek elfogadni téged Megváltójuknak, és segíts, hogy én lehessek az a szolgád, aki bemutatja nekik Jézust!"
"Uram, nyisd meg a szemem, hogy meglássam azokat a lelkeket, akik készek elfogadni téged Megváltójuknak, és segíts, hogy én lehessek az a szolgád, aki bemutatja nekik Jézust!"
Krisztusi élet: JÉZUS A MI PÉLDAKÉPÜNK
Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet
„Legyetek annak okáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek.” -(Ef. 5:1)
Isten őreinek elfoglaltsága nem az kell, hogy legyen, hogy az emberek tetszésére törekedjenek, sem az, hogy másokat hallgatva tovább adják szavaikat; mivel ők arra kell, hogy figyeljenek, amit az Úr mond, amit népének üzen. Hogyha évekkel azelőtt előkészített beszédeket mondanak el, megtörténhet, hogy nem tudnak eleget tenni az adott helyzet szükségleteinek. Szívüknek nyitottnak kell lennie arra, hogy az Úr ihlesse őket, és a népnek értékes, mennyből jövő üzenetet tudjanak közvetíteni.
Az őrök munkájában túl kevéssé van jelen Isten Lelke és ereje. A Lélek, amely a pünkösdi gyülekezés lényeges elemét képezte, arra vár, hogy erejét azokra árassza, akik most az élők és holtak között állnak, mint Isten küldöttei. Az az erő, amely 1844-ben oly erősen megrázta a népet, újra éreztetni fogja hatását. A harmadik angyal üzenete hangos szóval és nem suttogva fog hangzani.
Sokan, akik úgy tartják magukról, hogy nagy világosságuk van, saját szikráik fényében járnak. Ajkaikat meg kellene érintenie az oltárról vett eleven szénnek, hogy ihlettel terjesszék az igazságot.
Hogyha Krisztus királyi pompában jött volna el, azzal a pazar megjelenéssel, amely a világ nagyjait kíséri, sokan elfogadták volna. De a názáreti Jézus nem külső nagysággal akarta megnyerni az emberek figyelmét és imádatát.
Alázatos emberként jelent meg, hogy az emberiség Tanítója és Példaképe, ugyanakkor Megváltója is legyen. Ha kedvelte volna a pompát, ha megengedte volna, hogy a világ nagyjai kísérjék, hogyan taníthatta volna meg nekünk az alázatot? Hogyan szólhatott volna még olyan mélyreható igazságokról, mint ami elhangzott a Hegyi beszédében? Példája olyan volt, hogy minden követője nyomába szegődhetett. Mi lett volna azoknak reménységével, akik szerény életet folytatnak, ha Ő pompában jelent volna meg, és e földön úgy élt volna, mint egy király?
Jézus jobban ismerte a világ szükségleteit, mint maguk az emberek. Ő nem angyal képében jelent meg, mennyei szépségbe burkolva, hanem emberi testben. Ennek ellenére alázatához olyan hatalom és lényéből fakadó nagyság társult, amely az emberekből hódolatot és szeretetet váltott ki. Megjelenése bár kellemes és szelíd volt, egy mennyei király méltóságával és hatalmával járt-kelt az emberek között. Az emberek csodálkozással és csodálattal nézték, ugyanakkor elképzeléseikhez való ragaszkodásukban továbbra is egy olyan Megváltót vártak, akit földi dicsőség övez.
„Legyetek annak okáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek.” -(Ef. 5:1)
Isten őreinek elfoglaltsága nem az kell, hogy legyen, hogy az emberek tetszésére törekedjenek, sem az, hogy másokat hallgatva tovább adják szavaikat; mivel ők arra kell, hogy figyeljenek, amit az Úr mond, amit népének üzen. Hogyha évekkel azelőtt előkészített beszédeket mondanak el, megtörténhet, hogy nem tudnak eleget tenni az adott helyzet szükségleteinek. Szívüknek nyitottnak kell lennie arra, hogy az Úr ihlesse őket, és a népnek értékes, mennyből jövő üzenetet tudjanak közvetíteni.
Az őrök munkájában túl kevéssé van jelen Isten Lelke és ereje. A Lélek, amely a pünkösdi gyülekezés lényeges elemét képezte, arra vár, hogy erejét azokra árassza, akik most az élők és holtak között állnak, mint Isten küldöttei. Az az erő, amely 1844-ben oly erősen megrázta a népet, újra éreztetni fogja hatását. A harmadik angyal üzenete hangos szóval és nem suttogva fog hangzani.
Sokan, akik úgy tartják magukról, hogy nagy világosságuk van, saját szikráik fényében járnak. Ajkaikat meg kellene érintenie az oltárról vett eleven szénnek, hogy ihlettel terjesszék az igazságot.
Hogyha Krisztus királyi pompában jött volna el, azzal a pazar megjelenéssel, amely a világ nagyjait kíséri, sokan elfogadták volna. De a názáreti Jézus nem külső nagysággal akarta megnyerni az emberek figyelmét és imádatát.
Alázatos emberként jelent meg, hogy az emberiség Tanítója és Példaképe, ugyanakkor Megváltója is legyen. Ha kedvelte volna a pompát, ha megengedte volna, hogy a világ nagyjai kísérjék, hogyan taníthatta volna meg nekünk az alázatot? Hogyan szólhatott volna még olyan mélyreható igazságokról, mint ami elhangzott a Hegyi beszédében? Példája olyan volt, hogy minden követője nyomába szegődhetett. Mi lett volna azoknak reménységével, akik szerény életet folytatnak, ha Ő pompában jelent volna meg, és e földön úgy élt volna, mint egy király?
Jézus jobban ismerte a világ szükségleteit, mint maguk az emberek. Ő nem angyal képében jelent meg, mennyei szépségbe burkolva, hanem emberi testben. Ennek ellenére alázatához olyan hatalom és lényéből fakadó nagyság társult, amely az emberekből hódolatot és szeretetet váltott ki. Megjelenése bár kellemes és szelíd volt, egy mennyei király méltóságával és hatalmával járt-kelt az emberek között. Az emberek csodálkozással és csodálattal nézték, ugyanakkor elképzeléseikhez való ragaszkodásukban továbbra is egy olyan Megváltót vártak, akit földi dicsőség övez.
Jeremiás siralmai 3. rész 22-26.vers
1. Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2. Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3. Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4. Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5. Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6. Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7. Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8. Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9. Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10. Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11. Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12. Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13. Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14. Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15. Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16. És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17. És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18. És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19. Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20. Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21. Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23. Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24. Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30. Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31. Mert nem zár ki örökre az Úr.
32. Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33. Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34. Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35. Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36. Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37. Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38. A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39. Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40. Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41. Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42. Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43. Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44. Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45. Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47. Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48. Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49. Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50. Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51. Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52. Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53. Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54. Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55. Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56. Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57. Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58. Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59. Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60. Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61. Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62. Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63. Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64. Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65. Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66. Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
2017. szeptember 6., szerda
MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-37.nap
A SZERETET EGYETÉRT AZ IMÁBAN
Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?
"Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. " (Máté 18:19, új kiadás)
"Jó reggel eléd jut az én imádságom." (Zsoltárok 88:14)
- Érdekel, hogy mi az az egyetlen dolog, amit ha megváltoztatnál, közös életetek jelentősen javulna? Ez a dolog az együtt-imádkozás mindennapos gyakorlata. De annak, aki alábecsüli a szellemi dolgokat, csupán nevetségesen hangzik a dolog.
- Nehéz tartósan haragban lenned olyan valakivel, akivel együtt imádkozol. Az imádkozó szív arra ösztönöz, hogy jobban törődj társaddal. Isten számára pedig öröm, ha közösen keresitek jelenlétét.
- Az ima megállítja az indulatok további szívárgását, lecsendesíti a hangos szavakat. De ugyanakkor sokkal több is ennél: ezzel Istent állítjátok mindennek a központjává.
"Jó reggel eléd jut az én imádságom." (Zsoltárok 88:14)
Napi áhítat: Megtérés
Hét témája: Üdvösségünk összetevői
Olvasmány: ApCsel 17,29–31
Istenhez térni a legjobb tudás, mert nélküle a minden is semmi, de vele a kevés is minden.
Magyarázat
Pál apostol az Istentől elfordult világ fellegvárában, Athénben van, ahol láthatja a sokféle istent, akit az ember teremtett magának. Sajnos, meg van a veszélye annak, hogy mi is a saját elgondolásunkra formáljuk azt az istenképet, amely bennünk él. Ha szeretjük a laza szabályokat, amelyek semmiben sem korlátoznak, akkor az Atyáról alkotott képünk inkább egy ősz öreg nagyapa képévé fog változni. Ha nagyon csapongó az életünk, akkor az istenkép helyét egy jó haver képe fogja helyettesíteni. Észre sem vesszük, hogy teremtettünk magunknak istent, aki pont olyan, amilyennek szeretnénk. Ezért mondja az apostol, hogy a tudatlanság idejét elnézte az Isten, de most azt hirdeti, hogy mindenütt mindenki térjen meg. Az Isten megismerhető, és az ismeret segít belátni, hogy nem hasonlít az emberi elképzeléshez. Az igazi megismeréshez egy egész örök élet kell, amibe beletartozik a földi élet is. Sőt, aki itt nem kezdi megismerni őt, az utána sem fogja megismerni. Fordulj el a magad formálta istentől, hogy megismertethesse magát veled, sőt azt is, hogy miért alkotott téged és mit bízott rád ezen a földön. A magad kis világa helyett élj az általa teremtett világban, ahol ő az Úr.
Uram, segíts odafordulni feléd, hogy egyre jobban ismerjelek és érthesselek!
(Tenkely Béla)
Olvasmány: ApCsel 17,29–31
Istenhez térni a legjobb tudás, mert nélküle a minden is semmi, de vele a kevés is minden.
„Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.”
Magyarázat
Pál apostol az Istentől elfordult világ fellegvárában, Athénben van, ahol láthatja a sokféle istent, akit az ember teremtett magának. Sajnos, meg van a veszélye annak, hogy mi is a saját elgondolásunkra formáljuk azt az istenképet, amely bennünk él. Ha szeretjük a laza szabályokat, amelyek semmiben sem korlátoznak, akkor az Atyáról alkotott képünk inkább egy ősz öreg nagyapa képévé fog változni. Ha nagyon csapongó az életünk, akkor az istenkép helyét egy jó haver képe fogja helyettesíteni. Észre sem vesszük, hogy teremtettünk magunknak istent, aki pont olyan, amilyennek szeretnénk. Ezért mondja az apostol, hogy a tudatlanság idejét elnézte az Isten, de most azt hirdeti, hogy mindenütt mindenki térjen meg. Az Isten megismerhető, és az ismeret segít belátni, hogy nem hasonlít az emberi elképzeléshez. Az igazi megismeréshez egy egész örök élet kell, amibe beletartozik a földi élet is. Sőt, aki itt nem kezdi megismerni őt, az utána sem fogja megismerni. Fordulj el a magad formálta istentől, hogy megismertethesse magát veled, sőt azt is, hogy miért alkotott téged és mit bízott rád ezen a földön. A magad kis világa helyett élj az általa teremtett világban, ahol ő az Úr.Uram, segíts odafordulni feléd, hogy egyre jobban ismerjelek és érthesselek!
(Tenkely Béla)
Csendes percek Istennel: Amikor nem szabadít meg Isten
Gyors mozdulattal törölgette a könnyeit, mint ahogy a matróz igyekszik kimeríteni a vizet a süllyedő hajóról. Minden erejét összeszedte, hogy ne boruljon ki.
Egy ideje a szíve alatt sarjadó új élet örömében élt. De kiderült, ezt az örömöt el kell halasztani. Még nem jött el az ideje. Talán soha nem is jön el.
A görcsös vágy, hogy karjaiban tartsa kisbabáját, lassacskán uralni kezdte gondolatait, érzelmeit, cselekedeteit. Tudta, meg kell válaszolnia néhány fontos kérdést, ha nem akarja, hogy ez az izgalom feleméssze.
A vágy, hogy arcát hozzásimítsa egy bársonyos pici arcocskához képes kiszorítani Isten dicséretét az életéből? Képes lenne tökéletesen Istenre hagyatkozni, és bízni Benne akkor is, ha méhe zárva marad? Ámulattal állna továbbra is mindaz előtt, amit Isten véghezvitt az életében, vagy megkeseredett szívvel, csalódottan kételkedni kezdene Isten jóságában és hatalmában?
Itt volt az idő, hogy állva maradjon, és szembeszálljon a trombiták hangjával.
Mint a három zsidó fiatalember, Sadrak, Mesak és Amednegó Dániel könyvében.
A zsidók a babilóniaiak fogságában voltak már évek óta. A fanatikus Nebukadnezár király hatalmas ünnepséget rendezett. Hogy kiélje vágyát a mások fölötti uralomra és rettegésben tartásukra, megparancsolta, hogy amikor bizonyos hangszerek megszólalnak, az emberek boruljanak térdre, és imádjanak egy 30 m magas arany bálványszobrot. Aki nem teszi, tüzes kemencébe fogják vetni.
Mindenki leborult, kivéve Isten három emberét. Ők állva maradtak, szembeszálltak a trombiták és más hangszerek hangjával.
A királyi parancs megtagadása életük végét jelentette – legalábbis így gondolta a király.
A Biblia beszámol a folytatásról: „Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót… ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtől?” (13a, 15b)
Nem sejtette a fiatalemberek hitének mélységét. Ők tudták, hogy életük Istenük kezében van, nem a király szeszélyei határozzák meg. Figyeld, hogy válaszoltak: „Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király. De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük…” (17-18a).
Feleletük olaj volt a király dühének tüzére.
Nagyon tetszik a kiállásuk. Főleg, mert ebben a szövegben a megmentés csak lehetőségként szerepel, nem bizonyosságként. Tudták, hogy Isten akarhatja, képes volna rá, de nem biztos, hogy megmenti őket.
Valójában nem egy csodálatos megmenekülés lehetősége volt figyelmük középpontjában, hanem az, hogy Isten bölcs, Isten jó, Istenben lehet bízni függetlenül a végkifejlettől. Szembeszálltak a vággyal, hogy bármi– akár saját életük is – fontosabb legyen Istennél.
Úgy egy évvel később megláttam az ismerősömet a templomban. Tudtam, hogy nehéz év áll mögötte. Bár a karja még mindig nem ölelt kisbabát, Ő továbbra is Istenbe kapaszkodott. Szembeszállva a trombiták hangjával hűséges maradt. Teljes szívvel dicsőítette az Urat.
Istenem, néha nem értem a döntéseidet. Megzavarják az álmaimat. Segíts észrevennem, hogy a kételkedés, az idegesség, a félelem azt jelzik, hogy valami másra jobban vágyom, mint Rád.
Segíts, hogy bízzam Benned, és szeresselek teljes szívemből. Jézus nevében, Ámen.
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak
„Az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Filippi 2, 15)
A lámpást világításra használjuk. A keresztyén embernek olyan fényt kell terjeszteni életével, hogy senki se élhessen vele egy hétig sem anélkül, hogy az evangéliumot meg ne ismerné.
Beszéde és szavai olyanok legyenek, hogy mindenki, aki körülötte van, világosan felismerje, hogy mely lélek gyermeke és kinek szolgál, és hogy Jézus képét visszatükröződve lássák minden tettében.
A lámpásnak vezetni kell. Támogatásunkban kell részesíteni azokat, kik körülöttünk a sötétségben lakoznak. Eléjük kell tartanunk az életnek igéjét. A Megváltóhoz kell utasítanunk a bűnösöket és a fáradtakat az isteni nyughelyre.
Némelyek gyakran olvassák a Szentírást, de nem tudják megérteni. Legyünk azonnal készek, mint Fülöp, az üdv után vágyókat az Isten Igéjének jelentősége felől oktatni, az üdvösség útját előttük megvilágítani és az istenfélő életet magasztalni.
A lámpásnak óvni is kell. Szirteken és zátonyokon világítótornyokat állítanak fel. A keresztyéneknek tudniuk kell, hogy mindenütt e világon mindenféle hamis lámpások vannak, azért az igaz világosság annál szükségesebb.
A sátán partszéli rablói mindig lesben állnak és bűnre csábítják az istenteleneket az élvezet csalogató ígéreteivel. Hamis fényt gyújtanak, de rajtunk áll, hogy minden veszélyeztető sziklára kitűzzük az igaz világosságot és mindenképpen rámutassunk arra, hová vezetnek azok, hogy mentesek legyünk minden ember vérétől és fénylegyünk, mint lámpások e világon.
A lámpás vigasztaló hatást is gyakorol, éppen úgy a keresztyének is. A keresztyén vigasztaló legyen, kedves szavakkal szájában és benső részvéttel szívében. Napfényt vigyen magával, ahol csak jár és boldogságot terjesszen maga körül, minden útjaiban.
„Mint a nap az égboltjáról,
Jó és rosszra hint sugarából,
Olyan légy te keresztyén!
Tanulj Krisztusként szeretni,
Ebben Hozzá hasonlítani,
Bármilyen a körülmény!”
A lámpást világításra használjuk. A keresztyén embernek olyan fényt kell terjeszteni életével, hogy senki se élhessen vele egy hétig sem anélkül, hogy az evangéliumot meg ne ismerné.
Beszéde és szavai olyanok legyenek, hogy mindenki, aki körülötte van, világosan felismerje, hogy mely lélek gyermeke és kinek szolgál, és hogy Jézus képét visszatükröződve lássák minden tettében.
A lámpásnak vezetni kell. Támogatásunkban kell részesíteni azokat, kik körülöttünk a sötétségben lakoznak. Eléjük kell tartanunk az életnek igéjét. A Megváltóhoz kell utasítanunk a bűnösöket és a fáradtakat az isteni nyughelyre.
Némelyek gyakran olvassák a Szentírást, de nem tudják megérteni. Legyünk azonnal készek, mint Fülöp, az üdv után vágyókat az Isten Igéjének jelentősége felől oktatni, az üdvösség útját előttük megvilágítani és az istenfélő életet magasztalni.
A lámpásnak óvni is kell. Szirteken és zátonyokon világítótornyokat állítanak fel. A keresztyéneknek tudniuk kell, hogy mindenütt e világon mindenféle hamis lámpások vannak, azért az igaz világosság annál szükségesebb.
A sátán partszéli rablói mindig lesben állnak és bűnre csábítják az istenteleneket az élvezet csalogató ígéreteivel. Hamis fényt gyújtanak, de rajtunk áll, hogy minden veszélyeztető sziklára kitűzzük az igaz világosságot és mindenképpen rámutassunk arra, hová vezetnek azok, hogy mentesek legyünk minden ember vérétől és fénylegyünk, mint lámpások e világon.
A lámpás vigasztaló hatást is gyakorol, éppen úgy a keresztyének is. A keresztyén vigasztaló legyen, kedves szavakkal szájában és benső részvéttel szívében. Napfényt vigyen magával, ahol csak jár és boldogságot terjesszen maga körül, minden útjaiban.
„Mint a nap az égboltjáról,
Jó és rosszra hint sugarából,
Olyan légy te keresztyén!
Tanulj Krisztusként szeretni,
Ebben Hozzá hasonlítani,
Bármilyen a körülmény!”
A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor:
Táplálkozz a megfelelő információval
,,… Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.,,(Máté 4:4).
Napjainkban az egyes embereknek sokkal sajátosabb az étkezésük. Míg egyesek a megfelelő ételeket eszik, hogy megőrizzék egészségüket, vannak olyanok is akik minden olyan rossz dolgot megesznek, ami veszélyezteti egészségüket.
Ugyan ez a helyzet szellemileg is. Keresztényként a helyes információval kell táplálkoznod. Isten Igéjével kell táplálnod hitedet. Sok keresztény inkább a félelmet táplálja önmagában, mintsem a hitét táplálná. A félelmeidet táplálod mindahányszor a rossz, ártalmas információknak szentelsz figyelmet.
Az emberi szellem tápláléka Isten Igéje. Jézus azt mondta, "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik." (Máté 4:4). Míg Isten Igéje által az emberi szellem felelevenül - úszkál a hitben, reményben és szeretetben- addig az egészségtelen szavak mérgezik, és tönkreteszik az emberi szellemet. Az ilyen negatív információk, melyek károsak az ember szellemére abból származnak, hogy helytelen dolgoknak szentelünk figyelmet. A helytelen információval való táplálkozás hatása egy keresztény életében nem fog meglátszani egyik napról a másikra , idővel viszont az ilyen személy gyengébb, és egyre gyengébb lesz szellemileg. Csakhamar már nem lesz ugyanolyan buzgó a szellemi dolgok terén mint azelőtt. Aztán az élete egy fordulatot vesz és egyre távolodik Isten eredeti tervétől.
Szentelj figyelmet a helyes információnak. Erősítsd meg és töltsd meg élettel hitedet az Ige által, hogy sikered legyen. Az élet erői a szellemedben lakoznak; amint táplálod szellemedet az Igével, képes leszel megteremni minden jó dolgot amit akarsz az életben a benned levő jó dolgokból kifolyólag. Jézus azt mondta “A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.” (Máté12:35).
Ima
Drága Atyám, köszönöm a lehetőségét annak, hogy meghallhatom és befogadhatom Igédet, hogy általa megváltozzon az életem. Megnövekedett a szenvedélyem Igéd iránt, mára bölcs és kiváló lettem Igéd által Jézus Nevében, Ámen.
További tanulmányok:
1 Péter 1:23;
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.Kolossé 3:16;
2 Timótheus 2:15;
Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.
Olvasd az Igét, Szeresd, éld meg, járj a neked szánt áldásokban és állj készen a győzelemre .
Szeretettel
❤
Rhapsody Influencers Network
,,… Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.,,(Máté 4:4).
Napjainkban az egyes embereknek sokkal sajátosabb az étkezésük. Míg egyesek a megfelelő ételeket eszik, hogy megőrizzék egészségüket, vannak olyanok is akik minden olyan rossz dolgot megesznek, ami veszélyezteti egészségüket.
Ugyan ez a helyzet szellemileg is. Keresztényként a helyes információval kell táplálkoznod. Isten Igéjével kell táplálnod hitedet. Sok keresztény inkább a félelmet táplálja önmagában, mintsem a hitét táplálná. A félelmeidet táplálod mindahányszor a rossz, ártalmas információknak szentelsz figyelmet.
Az emberi szellem tápláléka Isten Igéje. Jézus azt mondta, "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik." (Máté 4:4). Míg Isten Igéje által az emberi szellem felelevenül - úszkál a hitben, reményben és szeretetben- addig az egészségtelen szavak mérgezik, és tönkreteszik az emberi szellemet. Az ilyen negatív információk, melyek károsak az ember szellemére abból származnak, hogy helytelen dolgoknak szentelünk figyelmet. A helytelen információval való táplálkozás hatása egy keresztény életében nem fog meglátszani egyik napról a másikra , idővel viszont az ilyen személy gyengébb, és egyre gyengébb lesz szellemileg. Csakhamar már nem lesz ugyanolyan buzgó a szellemi dolgok terén mint azelőtt. Aztán az élete egy fordulatot vesz és egyre távolodik Isten eredeti tervétől.
Szentelj figyelmet a helyes információnak. Erősítsd meg és töltsd meg élettel hitedet az Ige által, hogy sikered legyen. Az élet erői a szellemedben lakoznak; amint táplálod szellemedet az Igével, képes leszel megteremni minden jó dolgot amit akarsz az életben a benned levő jó dolgokból kifolyólag. Jézus azt mondta “A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.” (Máté12:35).
Ima
Drága Atyám, köszönöm a lehetőségét annak, hogy meghallhatom és befogadhatom Igédet, hogy általa megváltozzon az életem. Megnövekedett a szenvedélyem Igéd iránt, mára bölcs és kiváló lettem Igéd által Jézus Nevében, Ámen.
További tanulmányok:
1 Péter 1:23;
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.Kolossé 3:16;
2 Timótheus 2:15;
Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.
Olvasd az Igét, Szeresd, éld meg, járj a neked szánt áldásokban és állj készen a győzelemre .
Szeretettel
❤Rhapsody Influencers Network
Maranatha: Jön a Király: Az eljövendő események
„Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az Ő szolgáinak, a prófétáknak.”
(Ámós 3,7)
Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, hogy miként kell felkészülnünk a nyomorúság idejére. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna őket.
Sátán résen áll, hogy elragadjon minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre.
És a nyomorúság idején sokan készületlenek lesznek.
Amint e világ történelmének lezárulásához közeledünk, az utolsó napokkal kapcsolatos próféciákat különösképpen tanulmányoznunk kell. Az Újtestamentum utolsó könyve telve van olyan igazságokkal, amelyeket meg kell értenünk.
Jelenések könyve ünnepélyes üzeneteinek fő helyet kell elfoglalniuk Isten népe gondolkodásában. Semmi másnak nem szabad lekötnie a figyelmünket, mert az értékes idő gyorsan elszáll.
Fennáll a veszély, hogy sokan megfosztják magukat az időtől, amelyet arra kellett volna fordítaniuk, hogy hirdessék Isten üzenetét a bukott világnak. Sátán örül, ha látja, hogy más köti le gondolatainkat, melyeknek az örök igazságok tanulmányozásával kellene foglalkozniuk.
Közölnünk kell a világgal a legünnepélyesebb bizonyságtételt, Krisztus bizonyságtételét. Jelenések könyvében a legbecsesebb, legmagasztosabb ígéreteket és a legkomolyabb figyelmeztetéseket olvashatjuk.
Akik azt állítják, hogy ismerik az igazságot, kutassák fáradhatatlanul Krisztus bizonyságtételét, amelyet Jánosnak adott. Nem találgatás ez, sem pedig álokoskodó félrevezetés, hanem azokat az igazságokat tartalmazza, amelyek elengedhetetlenek jelenlegi és jövőbeli jólétünkhöz.
Csak azok lesznek felvértezve az egész világot foglyul ejtő hatalmas csalással szemben, akik szorgalmasan tanulmányozták a Szentírást, és szeretik az igazságot.
A Biblia bizonyságtétele nyomán felismerik az álcázott csalót. A próba senkit sem fog elkerülni. A kísértés rostája megmutatja, ki az igazi keresztény.
Vajon Isten népe olyan szilárdan ragaszkodik az Igéhez, hogy érzékei nem fogják megcsalni?
(Ámós 3,7)
Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, hogy miként kell felkészülnünk a nyomorúság idejére. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna őket.
Sátán résen áll, hogy elragadjon minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre.
És a nyomorúság idején sokan készületlenek lesznek.
Fennáll a veszély, hogy sokan megfosztják magukat az időtől, amelyet arra kellett volna fordítaniuk, hogy hirdessék Isten üzenetét a bukott világnak. Sátán örül, ha látja, hogy más köti le gondolatainkat, melyeknek az örök igazságok tanulmányozásával kellene foglalkozniuk.
Közölnünk kell a világgal a legünnepélyesebb bizonyságtételt, Krisztus bizonyságtételét. Jelenések könyvében a legbecsesebb, legmagasztosabb ígéreteket és a legkomolyabb figyelmeztetéseket olvashatjuk.
Akik azt állítják, hogy ismerik az igazságot, kutassák fáradhatatlanul Krisztus bizonyságtételét, amelyet Jánosnak adott. Nem találgatás ez, sem pedig álokoskodó félrevezetés, hanem azokat az igazságokat tartalmazza, amelyek elengedhetetlenek jelenlegi és jövőbeli jólétünkhöz.
A Biblia bizonyságtétele nyomán felismerik az álcázott csalót. A próba senkit sem fog elkerülni. A kísértés rostája megmutatja, ki az igazi keresztény.
Vajon Isten népe olyan szilárdan ragaszkodik az Igéhez, hogy érzékei nem fogják megcsalni?
Ragaszkodik-e majd a Bibliához – és csakis az Igéhez– ebben a válságban?”
Kolossébeliekhez írt levél 3. rész
1. Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,
2. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
3. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
4. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.
5. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;
6. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira;
7. Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.
8. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.
9. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.
10. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:
11. A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
12. Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
13. Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;
14. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.
15. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
16. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
17. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.
18. Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban.
19. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvűek.
20. Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.
21. Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.
22. Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent.
23. És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;
24. Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.
25. A ki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás.
Reggeli dicséret: A harag bolondsága
„Ne bosszankodjál föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.” Prédikátor könyve 7. fejezet 9. vers
Képzeld el, hogy egy előadó vagy! Prédikátor, szakmai tanácsadó, tréner, tanár, stb. Felkészülsz az előadásodra (Te tudod, hogy mennyire), beleadod a legjobb tudásod (elvárhatóan) és mintegy 45 percnyi önálló beszéd után a hallgatók 30-40%-a odamegy hozzád, hogy van egy-egy észrevételük. Mindenkinek külön-külön... Elkezdik mondani a jó szándékú kritikát, és te csak hallgatod türelmesen. Megvan? Jó érzés? Hasznos, de jó érzés?
Vannak, akik nagyon hamar felcsattannak, vagy megsértődnek. A legapróbb dolgon képesek évekig tartó haragot táplálni a szívükben. Az emberek másik csoportja pedig türelmesen állják a sarat, és átgondolják a hallottakat, mielőtt megfontolás nélküli szavak hagynák el a szájukat.
A két típus közül melyik boldogabb, mit gondolsz?
Ma egy újabb nap egy újabb lelki útravalóval, mely gondolkoztasson el bennünket, és át kell értékelnünk egyes dolgokat az életünkben. Hogyan reagálunk a bennünket ért támadásokra?! És meddig elég a muníciónk?! Tanuljunk ma együtt türelmesebbeknek, megfontoltabbaknak lenni.
Bejegyezte: Laszlo Osvald
Ha a kritizálás olimpiai szám lenne, akkor mi biztos a mezőny elején foglalnánk helyet. Azonban ha arról lenne szó, ki hogyan bírja a kritikát, valahol a versenypálya végén kullognánk. Persze, van a jó szándékú kritika, ami elvileg jól esik az embernek, de az is csak mértékkel.
Képzeld el, hogy egy előadó vagy! Prédikátor, szakmai tanácsadó, tréner, tanár, stb. Felkészülsz az előadásodra (Te tudod, hogy mennyire), beleadod a legjobb tudásod (elvárhatóan) és mintegy 45 percnyi önálló beszéd után a hallgatók 30-40%-a odamegy hozzád, hogy van egy-egy észrevételük. Mindenkinek külön-külön... Elkezdik mondani a jó szándékú kritikát, és te csak hallgatod türelmesen. Megvan? Jó érzés? Hasznos, de jó érzés?
Vannak, akik nagyon hamar felcsattannak, vagy megsértődnek. A legapróbb dolgon képesek évekig tartó haragot táplálni a szívükben. Az emberek másik csoportja pedig türelmesen állják a sarat, és átgondolják a hallottakat, mielőtt megfontolás nélküli szavak hagynák el a szájukat.
A két típus közül melyik boldogabb, mit gondolsz?
Ma egy újabb nap egy újabb lelki útravalóval, mely gondolkoztasson el bennünket, és át kell értékelnünk egyes dolgokat az életünkben. Hogyan reagálunk a bennünket ért támadásokra?! És meddig elég a muníciónk?! Tanuljunk ma együtt türelmesebbeknek, megfontoltabbaknak lenni.
Bejegyezte: Laszlo Osvald
2017. szeptember 5., kedd
Derek Prince: Isten igéjének megvallása
Hitből élek a nekem tulajdonított igazság kifejezéseként, és a hitem gyakorlása révén megmutatom kimunkált igazságomat. Kijelentem, hogy hit által Isten igaz emberré tett engem.
Köszönöm Jézus, hogy magadhoz kapcsoltál. Egységben vagyok az Úrral, és mert a Szent Szellem megvilágít, nem vagyok többé sötétségben. "Aki az Úrral egyesül, egy szellem Ővele" - és ez az igazság rám is vonatkozik. Istennel való közvetlen, személyes érintkezésem szellemtől Szellemig hat. A legmagasabb rendű tevékenységem az Istennel való egység, amikor szellemben és igazságban imádom Őt. Az Istennel való egyesüléssel az a célom, hogy szellemi gyümölcsöt teremjek. Csatorna leszek, amelyen keresztül Szent Szellem és a szellemi élet vize áradhat ki a világba, betőltvén a szükségeket. Egyesültem Istennel és egy szellem lettem vele.
Köszönöm Uram, hogy megvásároltál. Jézus a megválltásom teljes árát kifizette. A fizikai testrészeim Isten számára használható eszközök, és én a rendelkezésére bocsátom őket. Én vagyok az a felbecsülhetetlen értékű gyöngy, amelyet Isten megvásárolt. Jézus szeretet engem és önmagát adta értem, és Övé vagyok mindörökre! Én Jézus drága vérén váltattam meg. A testemet fölajánlom neked élő áldozatul. Isten megszentelt engem, elválasztott a maga számára, és átvitt az Ő királyságába. Áron vétettem meg, és Istenhez tartozom.
Köszönöm Jézus a tested részévé tettél. Benned megtalálom a helyemet és elhívásomat. Nem vagyok egyedül, hanem Krisztus testének többi tagjával együtt foglalom el a harcállást. Isten elvezet engem a nekem rendelt különleges helyre. Összeköttetésben állok más tagokkal. Tisztelem őket. Az Úr pont a nekem megfelelő helyre vezet engem a testében. Kegyelmed által tisztelni fogok más tagokat, és olyan embereknek tekintem őket, akikért Jézus meghalt. Isten a helyemre illesztett, egyéni identitással, mégis az egész részeként, hogy Krisztust a maga teljességében képviselje a világban. Krisztus testének tagja vagyok.
Köszönöm Uram, hogy elhívtál. Kijelentem, hogy egy pozitív tartalmú, hatékony erőként engedni fogom, hogy "fényljék a világosságom". Kimunkálod bennem az elhívásodat. Törekedni fogok a szentségre, amint a békességre is minden emberrel, hogy részesedjem szentségedből. Az elhívásom az Ő választásából az örökkévalóságban történt, nem önkényes tett volt. Isten igéjének tiszta vize megmosott és megtisztított engem. Élni fogok minden gondviseléssel, amit Isten elkészített. Jézus vére megőriz és elválaszt, megszentel engem. A testemet élő áldozatként felajánlom Istennek. A szentség nem az összes szabálynak való engedelmességből származik, hanem abból, hogy Jézus megváltott. Jézus az én szentsége, ezért szent vagyok.
Köszönöm Uram, hogy elválasztottál szeretetben. Jézus viselte el az elutasítottságomat, hogy Isten elfogadhasson engem. Már a világ teremtése előtt szeretetett és kiválasztott engem, és ellenálhatatlan szeretetéből elhívott engem. Isten örökbe fogadott gyermeke lettem.
Forrás: Derek Prince: Isten igéjének megvallása című könyvéből...
Napi áhítat: Kiengesztelés
Olvasmány: Róm 3,21–31
A legokosabb dolog mindenki számára kibékülni Istennel. Mégis Jézus Krisztus kellett ahhoz, hogy ezt meg is tegyük.
„Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is; mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által. Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.”
Magyarázat
Mi emberek sokféle módot kerestünk már a bűn rendezésére, amiről azt gondoltuk, hogy megoldás, de valójában nem segített. Van, aki elfut a probléma helyszínéről, mintha nem is ő tette volna, és ezzel csak még bűnösebb lesz. Van, aki ajándékkal igyekszik feledtetni a bűneit. Izrael fiai is volt, amikor áldozattal akarták kiengesztelni az Istent. Bármivel is próbálkozunk, nem lehet jóvátenni a bűnt. Isten viszont készített egy helyettes áldozatot, melyre nézve kiengesztelődött a bűn miatt. Ha beismerem a bűneimet, és elfogadom, hogy Jézus ezek miatt halt meg, Krisztusért kiengesztelődik Isten, és megbocsátja a bűnt. Ő már nem úgy tekint rám, mint bűnösre, de azt várja, hogy én is másként éljek azután. Mi nem tudjuk megoldani a bűn kérdését, de kegyelemből ő készített egy megoldást, amit ha hittel megélek, akkor igaznak fogad el. Ez a kegyelmi megoldás minden ember számára készen áll. A gyermekei számára sincs külön út, csak ez az egy. A bűn miatt ítélet alá van rekesztve a teremtett világ, de ha elfogadom, hogy a bűneim ítélete Krisztuson teljesedett be, akkor nekem már nem kell félnem az ítélettől.
Uram, segíts felvállalni a bűneimet, és a kereszthez vinni, hogy Jézusért megszabaduljak azok terhétől!
(Tenkely Béla)
MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-36.nap
| A SZERETET ISTEN IGÉJE. |
Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?
"Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága."
(Zsoltárok 119:105)
(Zsoltárok 119:105)
• A Szentlélek a megváltás révén már a szívedben él, ő az igazság megvilágosítója és magyarázója. Az Ő lámpása révén, a Szentírás a rendelkezésedre áll, hogy megértsd és élj általa. Szánd oda magad erre!
• Ha otthonodat Isten örök érvényű Igéjére alapozod, akkor bebiztosítod a pusztulás ellen. Istennek minden helyzetre van megfelelő terve, melyeket Igéjében kijelentette. Csupán olvasni, majd alkalmazni kell. Pontosan tudja, mi mindenre van szükséged.
"[Isten beszédei] kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is;
és édesebb a méznél, még a színméznél is."
(Zsoltárok 19:11)
és édesebb a méznél, még a színméznél is."
(Zsoltárok 19:11)
"Aki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez,
aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek,
és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva."
(Máté 7:24-25)
aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek,
és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva."
(Máté 7:24-25)
• Idővel életed minden olyan területe, amelyet alárendeltél Isten alapelveinek, erősödni fog. De ez fordítva is igaz. Amelyik területet a saját kezedbe szeretnél tartani, egyre gyengébb lesz, majd jönnek az élet viharai, és a "ház" összedől. A bölcs házaspárok tehát Isten Igéjének kősziklájára építik a házukat.
"Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg." (Róma 15:4)
|
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak
„Te, akit az én lelkem szeret.” - (Énekek éneke 1, 7)
Dicső dolog, ha olyan állapotban vagyunk, hogy minden „ha” vagy „de” nélkül mondhatjuk az Úr Jézusnak: „Te, kit az én lelkem szeret”.
Némelyek csak annyit mondhatnak Jézusról: reméljük, hogy szeretjük Őt, hisszük, hogy szeretjük Őt. De ilyesmivel csak szegényes és felületes tapasztalat elégedhet meg.
Senki se hagyjon a legkevésbé sem addig lelkének nyugtot, míg egy ily komoly, mély, életbevágó dologban teljes bizonyosságot nem szerez magának. Ne elégedjünk meg azzal a felületes reménységgel, hogy Jézus minket szeret, sem azzal az üres bizodalommal, hogy szeretjük Őt. Az ókor szentjei nem éltek ilyen határozatlan szavakkal: „de”, „ha”, „remélem”, „hiszem”, hanem őszintén és nyíltan beszéltek. „Tudom, kiben hiszek”, mondja Pál apostol.
„Jól tudom, hogy az én Megváltóm él”, mondja Jób.
Szerezz biztos tudomást Jézus iránt való szeretetedről és ne elégedj meg kevesebbel addig, míg teljes bizonyossággal mondhatod, hogy részed van őbenne. Bizonyságul szolgál az, „hogy a Szentlélek tanúbizonyságát nyered, és annak bélyegét hordod lelkeden hit által”.
A Krisztus iránti valódi szeretet minden esetben a Szentlélek műve, Ő hozza létre a szívben.
A Krisztus iránti valódi szeretet minden esetben a Szentlélek műve, Ő hozza létre a szívben.
E szeretetnek hatásos okozója a Szentlélek, de annak belső oka, hogy Jézust szeretjük, magában az Üdvözítőben van.
Miért szeretjük Jézust? „Mert értünk odaadta magát.” Az Ő halála által nyertünk életet.
Az Ő vére által jutottunk békéhez. Jóllehet gazdag volt, mégis szegénnyé lett értünk. Miért szeretjük mi Jézust? Az Ő személyének kiválóságaiért. Szépségének csodálása, szeretetreméltó voltának elragadtatása és az Ő végtelen tökéletességének ismerete tölt el bennünket!
Nagysága, jósága és kedves lénye egy ragyogó sugárrá olvadnak össze, mely a lelket elbájolja és a gyönyör oly tengerébe meríti, hogy így kell felkiáltania: „Igen, Ő kedves, mindenestől fogva kívánatos!” „Óh, boldog szeretet — oly szeretet, mely a szívet a selyemnél puhább kötelekkel kötözi meg és a gyémántnál keményebb béklyókkal.”
Jeremiás próféta könyve 7. rész 23.vers
1. Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
2. Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
3. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
4. Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
5. Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
6. Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
7. Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8. Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
9. Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
10. És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
11. Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
12. Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!
13. Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:
14. Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.
15. És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.
16. És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!
17. Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?
18. A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
19. Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
20. Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24. De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25. Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26. De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
27. Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
28. Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.
29. Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik.
30. Mert gonoszt műveltek előttem Júdának fiai, azt mondja az Úr; útálatosságaikat bevitték abba a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.
31. És felépítették a Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt.
32. Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, a mikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég.
33. És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, a ki elriassza azokat!
34. És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)