– C.H. Spurgeon (1834 – 1892)-(Ezt a verset Spurgeon 18 éves korában írta.)
“Immánuel,,ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mát. 1:23).
Bűneim terhét mikor gyászolva cipeltem; s lelkiismeretem mélyen sebzett engem; sok gyarló tettem mind félrehullt, erőtlen; és én térdeimre hulltam, imádkoztam csendben; s akkor – boldog óra, hogy’ feledhetnélek! – megismertem szereteted, Uram, Immánuel. Szomorú viharok olykor tépik lelkem; máskor a törődés hullámai nagyon átölelnek; ám vigasz és öröm van, hogy tovatűnnek; s csak reménytelen bánat tátong fel helyükben; ám egy szó, s csendesül a vihar dühöngése – s e szó: szent Neved, Uram, Immánuel. Az igazságért van, hogy gyalázat ér engem; ellenségeim botrányokkal sározzák be nevem; kegyetlen tréfák és gúnykacajok jönnek; „Básán bikái” körbekerítenek, ám én tornyodban lakozom biztosan, csendesen – s e torony: kegyelmed, Uram, Immánuel. Mikor a dühödt pokol üvölt rám erejével; és elém vág a sátán, hogy utam szegje nékem; ellenségeim meg ujjongva várják végemet; és felém légiónyi seregek nyilai röpülnek; ne félj, lelkem, csak ronts rá a pokolra bátran – hangos csatakiáltással: ami a Te Neved, Uram, Immánuel. Az élet hegyéről mikor már majd lefelé tartok; s majd’ elsodorják léptem halálos hullámok; és én már süllyedek a mélyülő árban; s barátaim könnyezve a meredélyen állnak; utolsó búcsúmban, mely felszáll belőlem – a Te gyönyörű Neved lesz ott, Uram, Immánuel. Könnyeim mikor végleg letörlöd szememről; s egy szebb világ felém elközelg; mikor a menny szépsége bűvöli tekintetem; és én édes örömben mártózom majd meg; lesz egy boldogság, mely felette áll mindnek – az, hogy szent arcod láthatom, Uram, Immánuel!
,,Az éjszaka
múlik, a nappal pedig már egészen közel van.
Tegyük le tehát a sötétség
cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.,, Róma 13,12
Száguldó világban élünk. Szaladunk-futunk
nappal és éjszaka is.
Ahogyan az autópályákon éjjel sincs megállás, úgy
az életben sincs - mindig mozgásban vagyunk. Kivilágítatlan gépjárművel
belevágni a sötét éjbe, meglehetősen kockázatos.
Néhányan mégis
megteszik - mert "menni kell"... pedig ilyenkor létszükséglet a
világítás.
Ha gyalog megyünk, elég egy gyertya pislákoló fénye, ha
gyorsabban, akkor már nem elég a gyertya, komolyabb fényforrás kell.
Sokan vakmerőségükért az életükkel fizetnek...
Úgy látszik, az emberek nagy része nem
veszi komolyan az élet realitásait.
Felkészültnek lenni, tudni, ismerni az utat és a törvényeket nem intellektuális luxus, hanem az
életbenmaradás és a célbajutás egyszeregye.
A "sötétség cselekedetei"
kifejezés azt az állapotot jelzi, amikor még nem tudja valaki, mi az
élete értelme és célja, azaz minek is jött ő erre a világra.
A
válaszkeresés bonyolultsága abban is tükröződik, hogy a választ nem
lehet sem gyorsan megkapni, sem könnyen rátalálni.
Mindennek ára van, a
kérdések feltevésének is. Ez legtöbbször az idő, amelyből oly kevés van.
Csak idővel, néha nagyon hoszzú idő elteltével tudjuk magunknak
megfogalmazni életünk kérdését, s ha végre kimondjuk, akkor megszólal
bennünk a Hang... Választ kaptunk.
Innentől kezdve tudjuk, mit jelent a Fény
az életben, mit kapok a Fénytől naponta, azaz kicsoda az Isten
valójában. Életünk mindennapjai változnak így meg.
Ha nem éget a kínzó
kérdés, mert Válaszom van, akkor tudom élni az életemet úgy, ahogyan azt
Isten többé-kevésbé látni szeretné.
Tökéletes nem leszek, mert nem is
lehetek. Idő és tér, kívánságok és körülmények sokszor kaleidoszkóposan
tükrözik életemet...
bármennyire is szeretnénk, a valóság megragadása
csak pillanatokra lehetséges.
Ha villanásszerűen, jelzésértékűen
megtörténik az életünkben, akkor tudnunk kell, ez a kegyelem pillanata
volt! Tudni, érezni egy pillanatra, hogy velünk az Isten, olyan erőt
kölcsönöz, mely jó ideig elűzi félelmeinket.
Tudni és érezni, hogy nem
tévúton rohanunk, hanem Felé közelítünk - a bölcsesség maga.
"💞Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." Galata 6,1
Mai, másokat hibáztató
világunkban elgondolkodtatnak ezek a sorok, hogy miként gondolkodjam a
hibázó emberekről. Olyan természetes dolog szidni a másokat, okolni a
bajokért, elítélni, haragudni a csalódás miatt. Sokszor ezt is tartjuk a
természetesnek.
Alapból pesszimisták és bizalmatlanok vagyunk másokkal
szemben ezért üt szíven már ennek a gondolatnak az eleje is: "még ha"
meg is történik.
Már hogyne történne! Hát persze, hogy úgy lesz, ahogy
nem kellene. Vagy mégsem?
Szerintem a hozzáállásról van szó. Nem hiszem,
hogy Pál korában az emberek jobbak lettek volna, vagy kevesebb
csalódást okoztak volna másoknak a közösségen belül.
De az öreg apostol
azt mondja, hogy a testvéri közösség nem működik bizalom nélkül.
Igenis
néha megtörténik a rossz, de ettől még alapból a jót feltételezzük!
Aztán, ha mégis megesik, na akkor igazítsuk helyre a dolgokat.
Kiigazítás, helyreigazítás, mert a bűn nem más, mint céltévesztés.
Aki
rosszat tesz elvéti az irányt, nem jó felé indul, rossz irányba tart és
ezért szólni kell neki, hogy nem fog odaérni, ahová szeretne.
Ezt pedig
nem lehet haraggal, kiabálva elmondani a másiknak, csak szelíden,
szeretettel.
Mert hát a cél közös, az út is közös és együtt is
szeretnénk járni rajta.
Persze ez a mi döntésünk. Mert dönthetünk mégis
úgy, hogy szidunk okolunk, hibáztatunk, csak akkor mi magunk is
vállaljuk annak kockázatát, hogy lelketlenek leszünk.
Mert ez a lelki
ellentéte ugye? A döntés a miénk és ez azért érdekes, mert megmutatja
nekünk, hogy mindig válaszút elé állunk mi is, amikor a másik rosszul
dönt.
Bizony, ez nem csak az ő próbája, nem csak az ő sorsa! Azért Pál
kétszeresen is segít.
Ne ess abba a kísértésbe, hogy elítélj másokat,
mert te is kísértésbe ejthető vagy!
És ugye te is azt szeretnéd, hogy
szelíden igazítsanak helyre, ha megbotlottál...
"De szolgámat , Kálebet, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre..."(4Mózes 14-24)
Káleb ezt mondta Mózesnek:"..Bátran fölmehetünk, és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták:
Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk...
A nép pedig, amelyet ott láttunk,csupa szálas emberekből áll.
Sőt láttunk ott óriásokat is... Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák.." (4Mózes 13:30-33).
Figyeld meg a kétféle hozzáállást ebben a történetben:
1.) A kételkedő szemléletmód.
A tizenkét kém közül tízen visszajőve ezt mondták:"Ez teljesen lehetetlen!"
A többségnek azonban nem feltétlenül van igaza. Ha Isten megígért valamit, akkor az a tiéd, még akkor is, ha a kisebbséghez tartozol.
A többség véleménye elrettentette Isten népét, lelki amnéziát kaptak, elfelejtették, hogy milyen csodálatos, természetfeletti módon gondoskodott róluk eddig is Isten.
Addig győzködték magukat, míg elhitték, hogy igazából Egyiptom a tejjel és mézzel folyó föld."..elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában..."(4Mózes 16/13).
Hihetetlen! Egyiptom a rabszolgaság országa volt, nem pedig tejjel és mézzel folyó föld.
Mi bajuk volt ezeknek? Engedték, hogy a körülmények jobban befolyásolják őket, mint Isten ígéretei. Amikor ez történik, lelkileg kiszáradsz, zúgolódni kezdesz, és ilyesmiket mondatsz:
"Lehet, hogy Isten tett csodákat a múltban, de többé már nem tesz".
Hitetlenségük következtében senki sem mehetett be az Ígéret földjére Józsuén és Káleben kívül.
2.) A hit viszonyulása.
Isten azt mondta:
,,De szolgámat, Kálebet, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt"
(4Mózes 14-24). Nos, te melyik hozzáállást választod?
Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én Igém, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és áldott lesz ott, ahová küldöttem.
(ÉSAIÁS 55,10. 11.)
Az Ésaiás 55,11 egy olyan igevers, amit állandóan használnod kellene az imáidban. Ez az imaélet gerince. Az Istentől kiment egyetlen Ige sem térhet vissza hozzá üresen. Isten azt mondta: „… gondom van az én Igémre, hogy beteljesítsem azt.” (Jer. 1,12) A King James-Biblia széljegyzete szerint: „Ügyelek arra, hogy az én szavamat végrehajtsam.”
Isten be fogja teljesíteni az Ő Igéjét, ha te rendületlenül kitartasz mellette!
Imáimra akkor jöttek a leghatalmasabb válaszok, amikor Isten elé vittem az Ő Igéjét, és emlékeztettem Őt arra, hogy mit mondott. Dicsőség Istennek, Ő megtartja a Szavát.
Megvallás: Én elfogadom a szövetséget megtartó Isten felhívását! Emlékeztetem Istent az ígéreteire. Előállok az ügyemmel. Megkeresem az én esetemre vonatkozó Igéket, és az ügyet Isten elé viszem. Isten Igéje szerint járulok elé, Isten Igéje pedig nem vallhat kudarcot!
A legjobb prédikáció az, amelyik a leginkább telve van Krisztussal.
Azt az igehirdetést hallgatjuk szívesen, amelyben szó esik Krisztusról.
Egy walesi szolgálattevő, aki az én kedves bátyám, Jonathan George gyülekezetében prédikált a múlt szombaton, hangsúlyozta, hogy Krisztus az evangélium lényege és esszenciája, majd ezt a rövid történetet mondta:— Volt egy fiatalember, aki egyszer egy idős, tiszteletre méltó lelkész jelenlétében prédikált.
Miután befejezte, odament ehhez az idős szolgálattevőhöz, és azt kérdezte:
“Mi a véleménye az igehirdetésemről?” “Nos, elég szegényes volt.” – válaszolta az idős lelkész. “Hogy-hogy szegényes volt?!” – kérdezte a fiatalember. – “Elég sok időmbe került, amíg megtanultam!” “Igen, efelől semmi kétségem sincs.” – volt a válasz. “De miért? Nem gondolja azt, hogy a szövegmagyarázásom kitűnő volt?” “Ó, igen,” – mondta az idős lelkész – “az valóban kiváló volt.” “Nos, akkor meg miért mondja azt, hogy szegényes volt az igehirdetésem?
Nem gondolja azt, hogy az általam használt metaforák és érvek meggyőzőek voltak?” “Igen, alapjában véve azok nagyon jók voltak, de ez mégis egy szegényes prédikáció volt.” “Elmondaná, miért gondolja azt, hogy ez egy szegényes prédikáció volt?” “Azért, ” – válaszolta a férfi – “mert nem volt benne Krisztus.” “Nos,” – felelte a fiatalember – “Krisztus ebben az igeszakaszban pont nem volt benne; és nekünk nem kell mindig Krisztust prédikálnunk – azt kell prédikálnunk, ami abban az adott bibliai szakaszban van.” De az idős lelkész így válaszolt: “Nem tudja, maga fiatalember, hogy Anglia minden városában, minden falujában, és minden kis községében, legyen az bárhol is, van egy út, amely Londonba vezet?” “Dehogynem” – felelt a fiatalember. “Hát ez az!” – mondta az idős lelkész. – “És így van ez minden szentírásbeli igeszakasszal is: mindenhonnan vezet egy út a Szentírás nagy fővárosába, amely Krisztus.
És kedves testvérem, a te dolgod az, hogy amikor egy adott részhez érsz, akkor feltedd ezt a kérdést: ‘Nos, mi innen a Krisztushoz vezető út?’, és csak azután szolgálj igehirdetéssel, úgy, hogy közben azon az úton haladsz, amely a nagy fővárosba vezet – Krisztushoz!
És,” – tette hozzá – “én még soha nem találtam egyetlen olyan igeszakaszt sem, amelyben ne lett volna Krisztushoz vezető út, és még ha találnék is egyet, amelyben nincs ilyen út, én akkor is csinálnék egyet; ha kell, árkon-bokron is átmászok, de igenis elérek az én Mesteremhez, mert a prédikációnak semmi haszna sincs, ha egy csipetnyi Krisztus sincsen benne!”
Mikor [az ördög] hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.– János 8:44
Sokan nehezen tudják elhinni Isten ígéreteit, mert a fizikai világban
sok mindent látnak, ami azoknak ellentmond. Láttak hűséges
tizedfizetőket tönkremenni.
Láttak beteg keresztényeket, akik nem tudták
elfogadni a gyógyulásukat.
Valójában pontosabb lenne, ha azt
mondanánk, hogy csak gondolják, hogy látták ezeket a dolgokat. Ugyanis
egy megtévesztő működik itt a világban. Egy megtévesztő, aki ugyanazzal
foglalatoskodik az Éden kertje óta: elhiteti az emberekkel, hogy Isten
Igéje nem igaz.
És mivel évezredek óta ezzel foglalkozik, igazán
jól érti a dolgát.
Gondolj erre legközelebb, amikor megpróbálja úgy
láttatni a dolgokat, mintha Isten Igéje nem működne a számodra, és
amikor el akarja hitetni veled, hogy minden reményed elveszett.
Mondd
ezt: „Nem foglalkozom a láthatókkal. Hiszem az Igét, és nem vagyok
hajlandó kételkedni benne.”
Elmondom, hogyan értem ezt. Ismered
azt a bűvészmutatványt, amikor valaki bemászik egy dobozba, majd úgy
tűnik, mintha a bűvész kettévágná? A saját két szemünkkel láthatjuk.
Az
ember lába kilóg a doboz egyik végéből, a feje pedig a másikból, és a
dobozt egész egyszerűen kettévágják. Aztán a bűvész összetolja a két
dobozt, és a látszólag két részre szakadt fickó egy darabban kiugrik a
dobozból.
Mondd meg nekem, elhitted-e egy pillanatig is, hogy a
bűvész tényleg félbevágta azt az embert? Természetesen nem! Tudtad, hogy
egy trükköt, egy megtévesztést láttál, ami valójában nem is az volt,
aminek látszott. Talán nem tudtad, hogyan csinálták. Talán nem tudtad
megmagyarázni a dolgot.
De tudtad, hogy nem lehetséges az, hogy valakit
kettévágnak, majd összeragasztanak, ezért nem hittél a szemednek.
Isten Igéjéhez is így kell hozzáállnod. Meg kell tanulnod annyira
megbízni benne, hogy amikor a sátán az Igének látszólag ellentmondó
dolgot mutat a természetes világban, azt tudd mondani: „Igen, láttam, de
nem vagyok olyan bolond, hogy elhiggyem.
Ragaszkodom az Igéhez.”
Ha így teszel, a hazugság atyja soha nem lesz képes keresztbe tenni neked!
Teljesedjék
be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm.
Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem, én pedig
utasításaidon elmélkedem. Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik
intelmeidet. Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne
valljak szégyent!
„Teljesedjék be rajtam irgalmad,…”
Isten irgalma az ember legfőbb vágy kell hogy legyen. Ebben létezem én
is napról napra, mert ha ez nem lenne, már rég elvesztem volna. Miért
fontos ez? „…hogy éljek,…” Mert az Isten irgalma az élet forrása! Ekkor teljesedhet ki az Istenben és az Ő törvényeiben való gyönyörködés: „…mert törvényedben gyönyörködöm.”
„Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem…” Istenhez mindig fordulhatok, ha örömöm, ha bánatom van, ha ünnepelnek, ha szidalmaznak, vagy akár bántalmaznak is.
„…én pedig utasításaidon elmélkedem…” Minden helyzetben az Úr legyen az én életem központjában.
„Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik intelmeidet.”
Vágyom a testvérek társaságára, kikkel együtt dicsérhetem az Élő
Istent, ezért kérem Őt, hogy legyen társaságukból mindig részem.
„Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent!”
Istenem kérlek, formáld szívem a te akaratod szerint. Tudom tökéletlen
vagyok, de abban is bizonyos vagyok, hogy a te utadon nem vallok
szégyent, mert te velem vagy! Ámen!
"💞...Életben tartott engem az Úr..." (Józsué 14/10)
Káleb már meglehetősen idős volt, nyolcvanöt éves, amikor ezt mondta Józsuénak:
...életben tartott engem az Úr, ahogyan megígérte...
Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem.
Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek.
Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr azon a napon...
Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebont Kálebnek,
Jefunne fiának...mert teljes mértékben követte az Urat..."(Józsué 14:10-14).
Káleb nem fél szívvel vagy átgondolatlanul élte az életét.
Álma tartotta életben, és minden reggel azzal a szándékkal kelt fel az ágyból, hogy megvalósítja.
Amikor Isten olyan nagy álmot ad, mint egy hegység, ez arra fog késztetni, hogy folytasd az utad akkor is, amikor körülötted már mindenki más feladta.
De légy óvatos, hogy kire hallgatsz! Ne engedd, hogy a bírálóid elcsüggesszenek ezt mondva:"te ehhez már túl öreg vagy"!
A Biblia azt mondja, hogy a pálmafához hasonlóan te is utolsó éveidben tudod a legnagyobb termést adni (Zsoltárok 92:13-15). Amikor lemegy a nap, feljönnek a csillagok - te is ragyoghatsz fényesen életed utolsó fejezeteiben.
Barbara Klassen mondta: "Az üknagybátyám százhat éves koráig élt.
Egészséges volt és fürge, örömét lelte abban,hogy kocsikázni vitte a városban a nála kevésbé munkabíró idősebb barátait.
A századik születésnapján adta be megújításra a jogosítványát.
Amikor az egészségügyi bizottság elé ment, egy hivatalnok hűvös kétkedéssel megjegyezte:"
Hiszen maga száz éves! Ugyan minek magának jogosítvány?"
Az üknagybátyám elképedve így válaszolt:" Valakinek az öregeket is fuvaroznia kell!"
Még öt évre meghosszabbították a jogosítványát."
Csináld te is Káleb módján: élj az utolsó pillanatig!!
Tudod mi van a "mennyei szobáidban"? Írta: Doug Addison
A zsidó pászka ünnep. [Az angol pászka szó, a
"passover" (csakúgy, mint a héber eredeti szó) jelentése: átlépés,
áthaladás; - a ford.]
Ez azoknak a csodáknak az ünnepe, amiket Isten
tett azért, hogy kiszabadítsa a népét az egyiptomi fogságból (lásd: 2
Mózes 12).
Eddig ez az egyik legerőteljesebb pászka hetem, amit valaha átéltem.
Isten
prófétai meglátást küldött a következő évekről és rendeltetésről.
A pászka pedig teljes mértékben arról
szól, hogy stratégiákat kapunk az előmenetelre és az ellenség
legyőzésére.
Éppen mostanában leplezi le Isten az ellenség terveit ésprófétai
stratégiákat küld neked, hogy jelentős áttörésben legyen részed.
Ez az
év egy olyan időszak, amikor az elhívásaink még világosabbá válnak.
Teret nyit Isten teret nyit neked és az elhívásodnak, és most ráhangol téged egy fontos pillanatra a rendeltetésedben.
"Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja."
[az angol fodításokban a "tér" ugyanaz a szó, mint a "szoba"] Péld. 18:16 ÚF
Ez az ígéret mindenkinek szól! Annak az ideje van, amikor Isten
behangol és újrahangol téged, hogy jelentőségteljes hatást tudj
gyakorolni olyan dolgokban, amelyek a következő néhány év során jönnek
el. Ezért van az, hogy nagyon fontos rugalmasnak lenni és készen állni a hirtelen változásokra.
Szobák a mennyben
Jézus mondott egy jelentőségteljes dolgot, amelyet meggyőződésem szerint
tévesen értelmeztek úgy eddig, hogy a jövőre vonatkozik, a Mennyben. Ez
is lehetséges, de a jelenről is szól.
"Atyám házában sok lakás van. Ha nem úgy volna, megmondtam volna
nektek. Mert azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. És ha
elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét megjövök, és magamhoz veszlek
titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek."
János 14:2-3 Csia
Isten lakásokat [angolul: szobákat] készített neked a Mennyben, és Jézus azt mondja, hogy visszajön és bevisz egy mélyebb, bensőséges kapcsolatba, és bölcsességet és értelmet fog adni.
Amikor Jézus azt mondja, hogy visszajön, az gyakran jelenti a hatalom és
jelenlét visszatérését; sokan tévesen értelmezik úgy, hogy ez Krisztus
második eljövetele lesz. Vannak a Mennyben olyan szobák, amik nekünk vannak elkészítve; mind a jövőre, mind a jelenre nézve.
Tavaly január óta számos komolyabb átélésem volt már, amelynek során
különböző szobákat láttam a Mennyben. Gyakran látok bírósági
tárgyalótermet is, ahol aktívan folyik a munka, mert ott adják át az
emberek kérelmeit és imádságait. Láttam egy könyvtárait is a Mennyben,
ahol például olyan kijelentéseket tárolnak, amelyek az időkről, az
ébredésekről vagy Isten munkálkodásairól szólnak.
Legutóbb olyan szobákat láttam a Mennyben, amelyekre családnevek
voltak felírva. Generációs elhívások, ajándékok és áldások vannak
elkészítve - amiket névre szólóan tárolnak ott.
Néha egy-egy előtted
élt családtag bűne lezárhatja a szobákat. Ezért kell stratégiákat
kapnunk Istentől, hogy kinyithassuk ezeket.
"Neked adom az elrejtett kincseket, a rejtekhelyeken tárolt
gazdagságot, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr, Izráel Istene, aki
neveden szólítalak." Ézsaiás 45:3 (az angol NIV ford. alapján)
Akár tudsz róla, akár nem, a szellemünk folyamatosan kapcsolatban van a
szellemi világgal.
Ez leggyakrabban álmok formájában történik, amik
lehetnek lepecsételt és nyilvánvaló álmok is. Vannak olyan szobák a
Mennyben, amik tele vannak minden egyes család elhívásához kapcsolódó
dolgokkal. Ezért találkozunk olyan sokszor nemzetségtáblázatokkal a
Bibliában.
A te generációs elhívásod is fontos, és Ábrahám és Dávid esetében több mint egy egész generáció kellett a betöltésükhöz.
Elhívások és átkok feltárulása
Isten új kijelentést küld ki most az életedre szóló elhívásokról,
valamint azokról a démoni küldetésekről, amelyek mindeddig megpróbálták
visszatartani ezt. A generációs elhívásokhoz gyakran kapcsolódnak
generációs átkok, amelyek azzal a céllal lettek kiküldve, hogy az
elhívás akadályai legyenek.
Még ha keresztül is mentél is generációs gyógyuláson (helyreállításon) korábban,hasznos
lehet újra imádkozni és arra kérni Istent, hogy leplezzen le előtted
mindent, amiről az ellenség nem akarja, hogy meglásd.
Az utóbbi néhány hét során volt néhány fantasztikus felfedezésem,
amelyek megnyitnak bizonyos dolgokat az életemben, és amelyekről tudom,
hogy végső soron a gyógyulásomat fogják elhozni, valamint az előttem
álló generációk áldásait.
Készüljetek fel, hogy átvegyétek a saját stratégiátokat az új időszakba való átlépésetekhez!
AZ ELLENÁLLÁS ÓRIÁSÁNAK A TÚLSÓ OLDALÁN OTT A KETTŐS MÉRTÉK!
Ezen a héten megnövekedett az ellenállás, óriások jöttek elő a múltból,
varázsló és jézabeli szellemek támadtak intenzíven sokak ellen, és úgy
éreztem, hogy azt mondja az Úr, hogy ezeknek a nektek ellenálló és
ellenetek támadó óriásoknak A TÚLSÓ OLDALÁN ott vannak a KETTŐS
MÉRTÉKEK.
Talán úgy érzed, hogy
nem tudsz területet foglalni, vagy mintha a lendületed hirtelen
megtorpant volna. KELJ FEL és HARCOLJ, mert ebben a pillanatban, éppen
most, több területet foglalsz el!
Ezek az ellenálló óriások AZ IMÁD KÖZBEN VANNAK LEVÁGVA, és hamarosan teljes mértékben összeomlanak.
Nincs semmi baj veled! Most van a KITÖRÉSED és az ÁTTÖRÉSED egy
teljesen új szintre a szabadságban, a bátorságban és az Ő erejének a
megmutatkozásában.
KETTŐS MÉRTÉKEK várnak rád ezeknek az
óriásoknak a túlsó oldalán! Most fogsz A FEJÜKÖN TAPOSNI, JÉZUS
hatalmával és erejével!!!! Azért támadtak ilyen keményen ellened, mert
előtted áll az ÁTTÖRÉS és az előléptetésed új szintje.
Sok keresztény „jobb időkre” vár az evangelizáláshoz, pedig az idők csak
egyre rosszabbak lesznek.„Ma van az üdvösség napja.” Mindig a ma a
legalkalmasabb!
A Szent Szellem soha nincs szabadságon. Sokan örökké
csak készülnek az evangélizációra, pedig a legjobb módja a
felkészülésnek, ha elkezdjük tenni.
A „hogyan evangélizáljunk” típusú
konferenciák és előadások hasznosak lehetnek, de túl gyakran csak a
fejbeli tudást növelik a hallgatókban, és nem a lélekmentés tüzét
gerjesztik fel.
Túl sok időt töltenek
azzal, hogy megtanulják, hogyan evangélizáljanak, és nem marad idejük
arra, hogy elkezdjék.
Az elménk trenírozásával egyetlen darabka missziós
földet sem szántunk fel.
Jézus soha nem sietett, de mindig aktív volt.
Azt mondta, addig kell hirdetnie az Isten országát, „amíg nappal van,
mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat” (János 9,4).
Mi a személyválogatás, vagy modernebb kifejezéssel: az előítélet?
Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben.
Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek.
De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. (Példa 24,22-25)
A bölcsek mondásainak első darabjai ezek a példabeszédek – nem ok
nélkül. Később az első verset megtaláljuk szóról szóra egy vérfagyasztó
figyelmeztetéssel együtt:
A személyválogatás nem jó dolog, egy falat kenyérért is vétekbe viheti az embert. (28,21)
Mi tehát a személyválogatás, vagy modernebb kifejezéssel: az előítélet? Amikor elmarasztaló ítéletet mondunk egy ember felett még azelőtt, hogy megismertük volna
Ez olyan, mint amikor hamarabb van készen az ítélet a bíróságon, mint
a vádirat – Lásd még: Pelikán elvtárs. Jézust már az előtt halálra
ítélték, mielőtt meg tudták volna mondani, hogy miért. Elfogása után
kerestek kétségbeesetten vádat, ami legalább látszólag megáll.
Nikodémus éppen erre figyelmeztette Izrael bíráit:
„Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?” (Jn7,51).
Mózes törvénye ugyanis szigorúan előírta a bíráknak, hogy nem
lehetnek személyválogatók: gazdagot, szegényt, honfit és idegent ugyan
aszerint a mérce szerint kell ítélni. A törvénynek egyformán vonatkoznia
kell mindenkire. A szegénység vagy gazdagság nem lehet sem enyhítő, sem
súlyosbító körülmény:
“Ne legyetek
személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint
a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye.” (5M1,17)
Ennek oka pedig abban volt, hogy maga Isten is ilyen bíró:
16Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak! 17Mert
Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és
félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet
megvesztegetni. 18Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. (5M16-18)
Jób az őt bűnnel vádoló barátait éppen ez
előítéletességükre és annak következményeire figyelmezteti. Nem tudták
megmondani, hogy Jób miben vétkezett, csak azt bizonygatták, hogy
megérdemelte, ami vele történt.
7Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot? 8Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni? 9Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket? 10Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok. 11Nem ijedtek meg fenséges voltától? (Jób 13,7-11)
Ha valaki úgy gondolná, hogy mindez csak a szigorú ószövetség miatt van így, az hallja meg, mit mondanak az apostolok:
Pál (Róma2)
6Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: 7azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad; 8azoknak
pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a
hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. 9Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; 10viszont
dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki
a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is! 11Mert Isten nem személyválogató.
Jakab ugyanezen az alapon száll síkra, hogy
embereket a vagyoni vagy társadalmi helyzetük alapján ítéljünk
értékesebbnek vagy kevésbé értékesnek:
Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók… (2,1)
Péter pedig a
megszentelődésünk kapcsán figyelmeztet az előítéletességre, mivel az a
megfertőzött lelkiismeret terméke. A megszentelődés pedig a jó
lelkiismerettel kezdődik:
14Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, 15hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, 16úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” 17Ha
pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás
nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el
jövevénységetek idejét, … (1Pé1,14-17)
Az előítéletesség testi magatartás, amire a romlott emberi
természet végtelen önzése miatt hajlamos. Mást gyorsan felcímkézünk és
elítélünk, míg magunkhoz igen „irgalmasak” és „megbocsátóak” vagyunk.
Isten az embert a tettei és a jelleme alapján ítéli meg, és nem
aszerint, hogy férfi vagy nő, milyen néphez, rasszhoz, nyelvhez vagy
kultúrához tartozik.
Péterben nagy előítélet volt a pogányokkal (gójokkal) szemben, de az
Úr Joppéban kemény munkával és nagy kijelentésekkel rávette, hogy
elmenjen egy római centúrióhoz Cézáreába, és minden előítélet nélkül
hirdesse neki és barátainak az evangéliumot. Péterben ekkor omlottak le a
zsidó előítélet falai:
34Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, 35hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. (ApCsel 10).
Halld meg az apostol szavait: Féld Istent és cselekedj igazságot, és az Úr előtt kedves leszel.
Akármit is gondolsz egy népről, kultúráról, vallásról, előbb vedd
szemügyre az embert, mielőtt ítéletet mondasz felette. Lehet, hogy
találkoztál már 99 pirézzel, akik mind aljas gazemberek voltak, és
jogosan tartasz tőlük, de lehet hogy a századik – akin te a mérgedet
kitöltöd – éppen jó ember, és magadat teszed bűnössé, ha bántod a
többiek bűnei miatt. Egy falat kenyér miatt is vétkes lehetsz, ha az
előítélet vezet. A fasizmus alatt embereket gyilkoltak meg azért, mert
megpróbáltak kenyeret adni a nyomorult üldözötteknek.
Tudom, hogy akik a menekültektől most tartanak, valójában nem a
szerencsétlen menekülő családoktól félnek, hanem attól a vallástól,
kultúrától, mentalitástól, amit hoznak.
Ezért a következő írásomban
ezzel fogok foglalkozni.
folyt. köv.
Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál! —ÉSAIÁS 43,26. „Juttasd eszembe…” Mit akar ezzel Isten mondani? Azt, hogy emlékeztetnünk kell Istent az imával kapcsolatos ígéreteire. Amikor imádkozol, állj Isten trónja elé és emlékeztesd Őt az ígéreteire. Tárd Isten elé az ügyedet, úgy ahogy az ügyvédek szokták. Az ügyvéd állandóan a törvényre hivatkozik. Te hivatkozz Isten Igéjére. Hivatkozz az Ő szövetségi ígéreteire. A King James-féle utalójegyzetes Biblia széljegyzete szerint az itteni ‘beszéld el’ egy másik jelentése: ‘add elő az ügyedet’. Ebben a versben Isten arra kér téged, hogy hivatkozz az Igéjére, emlékeztesd Őt és élj a szövetség adta jogaiddal. Isten azzal a felhívással fordul hozzád, hogy vidd elé az ügyedet. Ha a gyermekeidnek még nincs üdvössége, keresd meg azokat az Igéket, amelyek erre a helyzetre vonatkoznak, majd vidd az ügyet Isten elé. Keresd meg azokat az Igéket, amelyek határozott ígéretet tesznek arra, amire éppen szükséged van. Ha az Ige szerint járulsz Isten elé, az Ő Igéje nem fog kudarcot vallani. Megvallás: Jézuson keresztül szövetségem van Istennel. Ez egy jobb szövetség, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Nekem nagyobb szövetségi jogaim vannak, mint Ábrahámnak, Józsuénak, Illésnek és Dávidnak. Én, mint az új szövetség hívője, elfoglalom helyemet az imában. Az én imáimra meg kell jönnie a válasznak.
Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek
között! Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
Zsolt 67,2–3
Kiváltság számomra, hogy evangélikus missziómunkások
közösségében szólhatok. Különösen az adott témakörben. Az evangélikus
egyház ismerte fel először és tett a legtöbbet – a magyarországi
egyházak között – a zsidó misszió terén. Közel egy évszázada, hogy az
evangélikus egyház hazánkban helyet adott a Norvég Egyházi Szolgálat
Izraelért elnevezésű missziós szervezetnek.
Ez a szervezet már 1844 óta
munkálkodik azon, hogy a zsidók ismerjék meg a Messiásukat, és
támogatják a Messiáshívő zsidókat abban a törekvésükben, hogy zsidó
identitásuk megtartásával legyenek Krisztus testének tagjai. Ez a
missziós szervezet jelenleg Izraelben jelentős evangéliumi missziót
folytat, és több ottani Messiáshívő gyülekezet alapítója. Tudtommal ez a
szervezet tartott konferenciát legutóbb 2010 novemberében Budapesten a
Messiáshívő misszióról, amelyen magam is részt vettem.
Az evangélikusok
zsidómisszió iránti elkötelezettségét jelzi az is, hogy a Híd evangélikus missziói magazin ez évi második száma teljes egészében ennek a témának szentelte írásait.
Személyes indítékaim is vannak arra, hogy a zsidóság és a kereszténység témakörével foglalkozom.
Az első személyes jellegű indítékom, hogy
gyermekkoromban egy gyermektelen ortodox zsidó házaspár volt a
szomszédunk. Nagyon szerették a családunkat, engem meg sok ajándékkal
halmoztak el. Őszintén megsirattuk, amikor elhurcolták őket.
Az apám hatása is jelentős volt. 1942-ben, amikor Európa Hitler
lába alatt hevert, egy házi áhítaton – egyszerű bibliás
parasztemberként – kijelentette: „Hitlernek el kell buknia, mert Isten
szeme fényével fordult szembe.” Személyes igetanulmányozásaim is – már
akkor – világossá tették számomra, hogy Izrael Isten választott népe, és
ez a kiválasztás nem szűnt meg Izrael szétszóratásával sem.
Megerősödött ez a látásom, amikor 1950-ben Ungár Aladár
– zsidóként megtért kiemelkedő keresztény vezető – Újpesten (ahol akkor
lelkipásztorként szolgáltam) Isten üdvtervéről tartott egy egész évig
hetenként tanítást.
Végül nagy hatással volt rám egy zsidó fiú: dr. Kovács György.
Fiam barátjaként igazi megtérésre jutott, majd egész életét az Úr
szolgálatára adta. Megtérése után lett számára óriási harccá
identitásának a kérdése. Több ízben hosszú időt töltött Izraelben.
Beavatott a lelki harcába. Évezredek mélységében láttam meg benne a
zsidót, ugyanakkor a Krisztusban nyert szabadítás túláradó örömét. Végül
egy könyvben is megírta az eredményt: „Fizikailag zsidó, kulturálisan
magyar, szellemileg pedig keresztény vagyok” – vallotta magáról. Ezek a
hitbeli tapasztalatok megerősítették bennem azt az igei látást, hogy
Izrael Isten választott népe, és hogy az ő különleges kiválasztásuk a
jövőre is vonatkozik.
Izrael kiválasztottsága a múltban
Miért választotta ki Isten a zsidókat?
Lázas elménk felteszi ezt a kérdést olykor alázatosan
Istenhez simulva, máskor lázadó kérdőre-vonással: miért emelte Isten őket
más népek fölé? – Mózes azt írja, hogy amikor Isten kiválasztotta
Ábrahámot, ezt mondta:
„Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok?
Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer
áldást a Föld minden népe. Mert őt választottam ki arra, hogy
megparancsolja fiainak és háza népének, hogy őrizzék meg az Úr útját.” (1Móz 18,17–19)
Hitünknek és Isten munkájának egyik nagy titka az, hogy
miként működik Isten kiválasztása? Itt mégis feltárul ez a titok
Ábrahámnak (és vele utódainak) a kiválasztásával kapcsolatosan. Isten,
az ő mindentudásánál fogva előre tudta, hogy Ábrahám – aki vele
személyes kapcsolatot, beszélő viszonyt ápolt – az ő ismeretét, a benne
vetett hitet tovább fogja adni utódainak. Isten szuverén döntése szerint
választotta ki Ábrahámot, de ebben a kiválasztásban benne volt az Isten
eleve ismerete, amely által ő előre pontosan tudta azt, hogy Ábrahám és
az ő utódai, Izrael népe a későbbi évezredekben eszköz lesznek abban,
hogy Isten ismerete megmaradjon, majd később kiteljesedjen ezen a
Földön. Lássuk, hogyan valósult ez meg!
I. Krisztus előtt a politeizmus tengerében Izrael
volt egyedül az a sziget, amely megőrizte az egy teremtő, láthatatlan
Isten ismeretét és hitét
Az özönvíz, majd Bábel után a föld szétszéledt lakói
elszakadtak Istentől, az egy igaz, láthatatlan, szent és teremtő Isten
ismeretétől. Teljessé lett a hitbeli zűrzavar, általánossá lett az ember
által alkotott, a sötétség szellemiségét árasztó, és a testiességet
kiszolgáló sokistenhit. Óriási jelentősége volt annak, hogy Isten talált
egy embert, aki az ő ismeretére törekedett. Kiválasztotta hát Ábrahámot
és utódait, hogy – sok engedetlenségük és gyarlóságuk ellenére is –
több évezreden át, hűséges prófétáik által őrizzék meg az egy teremtő
Isten ismeretét, vegyék át tőle és örökítsék meg az Ő kijelentéseit. Pál
apostol felteszi a kérdést: „Mi a zsidó előnye?” Aztán így válaszol: „Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.” (Róm
3,1–2) A Bibliában kijelentett hitet és az igaz Isten ismeretét – az ó
és újszövetségi Szentírást – számunkra, keresztények számára is a zsidók
vették át Istentől, és ők őrizték meg. A Biblia írói – egy kivétellel –
valamennyien zsidók voltak.
II. Jézus Krisztus, az Isten Fia, emberként zsidónak született, zsidóként élt és váltotta meg a világot
Jézus a földi életében nem hagyta el zsidó hazáját, sőt azt mondta: „Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.”
(Mt 15,24)
Emberi síkon Jézust a zsidóság ajándékozta a világnak, még
akkor is, ha akkor a hivatalos zsidóság vallásos és féltékeny vakságában
elvetette őt. Hol is jelenhetett volna meg máshol, mint egy olyan nép
fiaként, amely – még ha élettelen vallásosságba merevedve is – egyedül
képviselte ezen a földön az egy igaz Isten hitét és ismeretét? A
korabeli zsidóság döbbenetes példa arra, hogy Krisztusgyilkos az a
vallásosság, amelyből hiányzik a Szentlélek által munkált bűnismeret,
megtérés és újjászületés.
Ha az egyetlen helyes istenismerettel rendelkező nép
arra volt képes, hogy megölje a Messiását, mennyivel inkább megváltásra
szorultak az Istentől távol élő népek! – Jézus pedig önként vállalt
halálával és feltámadásával kaput nyitott az üdvösségre zsidónak és nem
zsidónak, mindazoknak, akik felismerik elveszett állapotukat, és hittel
szívükbe fogadják őt.
III. A Jézus által kiválasztott tanítványok, az apostolok, valamennyien zsidók voltak
Imádság a siratófalnál
Az ő szolgálatuk felmérhetetlenül nagy jelentőségű az
Evangélium győzelmes terjedésében. Az a 120 személy, akik pünkösd napján
a felházban beteljesedtek Szentlélekkel, a 3000, akiket ugyanezen a
napon beépített a Szentlélek a Krisztus testébe, szintén Izrael fiai
voltak.
Igaz, hogy a hivatalos Izrael elvetette a Messiást, de a
zsidóságnak egy rétege befogadta Jézust. Pál apostol a saját példájára
hivatkozva teszi fel a kérdést: „elvetette Isten az ő népét? Szó
sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül. Isten
nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott” (Róm
11,1–2.5)
Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint.
Vagyis a kegyelem kapuja folyamatosan nyitva állt és nyitva áll minden
zsidó ember számára. Sőt Pál így fogalmaz: „elsőként zsidónak”. Hiszen
Jézus saját szeretett népének tekintette Izrael fiait.
Az apostolok korának zsidósága három irányba tagolódott
1. A „megkeményített” Izrael.
A zsidóság nagy többsége volt ez. Azok, akik „feszítsd
meg”et kiáltottak nagypénteken, és Pilátus előtt kihívták magukra és
gyermekeikre Isten ítéletét. Róluk azt is olvassuk a Bibliában: „Az ő
elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz!”
Vagyis Isten a
hivatalos zsidóság megkeményedése nyomán megnyitotta az ő örök idők
előtt elkészített tervét: feltárta a kegyelem kapuját a világ minden
népe felé. A megkeményedés ítélete a zsidókon már 2000 éve tart, egészen
addig tart, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és (akkor)
üdvözülni fog az egész Izrael.
Vagyis a „megkeményített” Izrael
kiválasztása sem szűnt meg, hiszen „Isten ajándékai és elhívása
visszavonhatatlanok” (Róm 11,26.29) – Eljön a nap, amikor Izrael
felismeri a Messiását, és megtér hozzá.
2. Izrael népének másik – sokkal szűkebb – rétegét
képezték azok, akik igaz megtéréssel elfogadták Jézust Messiásuknak, de
megmaradtak a zsidó identitásukban.
A szombatot és a zsidó ünnepeket tartották, a tételes
mózesi törvényeket is érvényesnek tekintették és betartották.
Vezetőjükről, Péter apostolról írja Pál, hogy reá a „körülmetélés
evangéliuma” volt bízva (Gal 2,7) Ez az irányzat 70 után, a zsidóság
szétszóratása után elsorvadt, illetve beolvadt a pogányokból megtért
keresztények közé. Hozzájuk címezi levelét Jakab és Péter apostol is:
Jak 1,1; 1Pt 1,1.
3. A harmadik irányzat a zsidóságtól szellemileg
elszakadó, a „tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelennek”
tekintő zsidók voltak (Ef 2,15). Pál volt a vezetőjük, aki Istentől
kapta ezt a különleges elhívást.
Pál apostol, a pogányok apostola, nem emberektől
tanulta, hanem különleges kijelentésben kapta Istentől a kegyelem
evangéliumát, az egyetemes keresztény egyház alapokmányát (Gal 1,11–12)
Ennek alapján Pál – bár nagyon szerette zsidó véreit – Istennek engedve
kiszakadt a zsidóság szellemi közösségéből, és a Szentlélek által
alapítója és építője lett a „népek” közül megtérő Krisztus testének.
Ebben a testben „nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és
körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus”(Kol 3,11)
Ismeretes, hogy az utóbbi két Krisztus hívő zsidó
irányzat – az ApCsel 15. fejezetének leírása szerint – „kezet adott”
egymásnak, vagyis a másik fél látását és független működését elismerve,
békességre igyekeztek egymással. Az első kategóriába tartozó zsidóság –
vagyis a hivatalos Izrael azonban mérhetetlen haraggal és gyűlölettel
fordult a Krisztust elfogadó zsidók ellen, különösen Pál, és a
zsidóságból kiszakadók ellen.
A zsidók kiválasztottsága az utolsó időkben
A zsidók körüli események „az idők teljessége rendjének” az óramutatója
Régen elhangzott az ígéret: „Én kihozom Izrael fiait a népek közül, bárhova kerültek. Összegyűjtöm őket mindenfelől, és bevisszem őket a saját földjükre.”
(Ez 37,21).
Közel 2000 éves szétszóratásuk után, a 20. század elején
kapu nyílt, és – bár nagyon lassan – megindult a hazatelepülési
folyamat.
Aztán Isten megengedett egy démonikus, szörnyű
tragédiát: a holokausztot, amely után megtörtént az, amit mind a zsidók,
mind a politikusok lehetetlennek tartottak: a tömeges hazatelepülés és a
zsidó állam megalakulása. Most, a 21. század elején – több, mint 60
évvel az államalapítás után – megállapíthatjuk Ámósz próféciájának
beteljesülését.
Ámósz ezt írta: „Eljön majd az idő – így szól az Úr –
amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. Must
csorog a hegyekről, és ömlik a halmokról. Jóra fordítom népemnek,
Izraelnek sorsát! Az elpusztult városokat felépítik, és laknak bennük.
(…) Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből,
amelyet nekik adtam.”(Ám 9,13–15)
Izrael termő földjei
Magam is szemeimmel láttam, hogy az elmúlt évszázadok
alatt pusztává és sivataggá vált Palesztina földje ismét édenné
formálódott. Hatalmas gyümölcsösökben minden fa tövén csöpög a takarékos
öntözőberendezés csövéből a víz. A terméketlen Negev sivatag is
termőfölddé alakul. 1948–2006 között 9 régi várost építettek újjá és 24
teljesen új várost létesítettek. Európa nagyvárosaiba naponta szállítják
a friss virágokat és gyümölcsöket. A fél Dunántúlnál alig nagyobb (20
770 km2) Izraelben ma közel nyolc millió ember él,
meghatározó szerepe van az egész világ politikájában, ipara,
mezőgazdasága a világ élvonalában termel. A lakosság természetes
növekedésének aránya: évi 1,8 %. Izrael katonai hatalma pedig –
különösen az 1967-es 6 napos háború, megmagyarázhatatlan, csodákkal is
tele győzelme után – sokak számára félelmetes.
Lehet mindezeket irigy és dühödt ellenszenvvel, vagy
elismerő csodálattal és szimpátiával tekinteni: a kiválasztottságot
igazoló tényeken ez semmit sem változtat.
Beteljesülőben lévő prófécia a zsidókra vonatkozóan
Sok ilyen van. Kiemelem azt, amelyet Jeremiás mondott:„De eljön majd az idő – így szól az Úr – amikor nem azt mondják többé,
hogy él az Úr, aki fölhozta fiait Egyiptom földjéről, hanem azt, hogy él
az Úr, aki fölhozta Izraelt az Észak földjéről és mindazokból az
országokból, amelyekbe szétszórtam őket. Mert visszaviszem őket
földjükre, amelyet őseiknek adtam. Íme sok halászt hívatok – így szól az
Úr –, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák
össze őket minden hegyről, minden halomról és sziklahasadékból.”
(Jer 16,14–17)
A zsidók hazatelepülése folyamatban van. Izraelen kívül
legtöbben (mintegy 5,5 millióan) ma az USAban élnek. Az idézett
próféciában az a figyelemre méltó, hogy Izrael fiainak a hazatelepülése
nem az ő jótetszésüktől vagy készségüktől függ. Isten megfelelő
eszközöket vagy történelmi körülményeket (halászokat, majd vadászokat)
tud támasztani ahhoz, hogy a próféciában kijelentett akarata
teljesüljön. – Ezt tette a múltban, és – bizonyára – teszi a jövőben is.
Próféciák Izrael jövőjére vonatkozóan
Az Izrael jövőjére vonatkozó próféciák egyrészt félelmetesek, másrészt csodálatos reménységet tárnak elénk. Zakariás írja: „Úgy
jár az egész ország – így szól az Úr –, hogy kétharmad részét kiirtják,
és elpusztul, csak egyharmada marad meg. Ezt a harmadrészt is tűzbe
teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom
őket, ahogyan az aranyat próbálják. (…) Eljön az Úrnak a napja. (…)
Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az
asszonyokat. (…) De az Úr harcba száll majd azokkal a népekkel. (…)
Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén (…) Mert eljön az Úr,
az én Istenem, szentjeivel együtt.(Zak 13,8–14,5)
A hazatelepült zsidókról van szó. Isten „megtisztítja”
őket. – Mit jelent ez? – Annyit tudunk, hogy Izrael mai lakosságának
45%a Istentől, hittől elforduló, liberális gondolkodású. További 38%
pedig nem hitből, hanem hagyománytiszteletből tartja meg a vallásos
ünnepeket. 17 % a vallásos zsidók aránya, Ők is sok egymással hadakozó
irányra szakadozva, ősi, merev szabályokhoz ragaszkodó hívők.
A
megtisztító fájdalmas ítéleteknek Jézus Krisztus megjelenése vet majd
véget, és akkor megvalósul az is, amit ugyancsak Zakariás próféciája
mond el: „Azon a napon meg fogok semmisíteni minden népet, amely
Jeruzsálemre támad. Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a
könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek…”
(Zak 12,9–10)
Vagyis akkor megvalósul az, amit Pál apostol ír:
„Üdvözülni fog az egész (akkor ott élő) Izrael” Teljesül, amit Ézsaiás
prófétált: „A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez. Mert
ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a
maradék tér meg.” (Ézs 10,21–22)
A Biblia több kijelentése szerint
ekkor és ezek után a megtért Izrael közreműködésével Jézus Krisztus ezen
a Földön megvalósítja az Ő békekirályságát. Teljesülnek az erre
vonatkozó próféciák is: „Az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják
nevezni: Csodálatos Tanácsos. Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség
Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid
trónján és országában.” (Ézs 9,5–6) János – a mennyei látnok – így szól erről: „ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” (Jel 20,4)
A próféciák arról szólnak, hogy akkor a népek rokonszenvvel és szeretettel fordulnak majd Izrael felé. Zakariás írja:
„Bár átkozottak voltatok a népek között, Júda háza és Izrael háza, én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek.” (Zak 8,15) Ézsaiás így látja: „Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai, lábad elé borulnak mind, akik megvetettek, és így neveznek: az Úr városa.” (Ézs 60,14) Mikeás ezt látja: „Eljön a sok nép, és ezt mondják: jöjjetek,
menjünk az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket
útjaira, hogy ösvényein járjunk. Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr
igéje Jeruzsálemből” (Mik 4,2).
Meg kell állapítanunk, hogy ma az emberek többsége vagy
valamiféle tartózkodó fenntartást, vagy egyenesen antiszemita
indulatokat hordoz szívében a zsidósággal szemben. Krisztus
királyságában szívből fakadó szeretet és békesség uralkodik majd Izrael
és a népek között.
A Messiás előhírnökei a zsidók között
A messiáshívő zsidók- Messiáshívő dicséri az Urat
Fő jellemzőjük, hogy élő hittel elfogadják az
Újszövetségben kijelentett Jézus Krisztust, mint Messiásukat, ugyanakkor
megmaradnak zsidó identitásukban. A körülmetélés evangéliumát hirdető
Péter apostol és az akkori zsidók közül megtért Messiáshívő gyülekezetek
utódai ők most az idők végén. Előhírnökei azoknak a zsidóknak, akik
majd a visszatérő Jézus Krisztusban „felismerik azt, akit átszegeztek”,
és mély bűnbánatban megtérnek a Messiáshoz.
Mint említettem, Kr. u. 70 után elsorvadt, majd megszűnt
ez az irányzat. Egyedül Isten tudja, hogy azóta hol, mikor és hány
zsidó jutott Messiáshitre és maradt zsidónak. Tudunk arról, hogy például
1413ban Aragóniában (Spanyolország északkeleti része) 27 rabbi és velük
mintegy 5000 zsidó lépett erre az útra. Az akkori inkvizíciós egyházi
fegyelem lehetetlenné tette a megmaradásukat. A 19. századból három
rabbi neve ismeretes, akik – egymástól teljesen függetlenül személyes
hitharcuk eredményeként élő hittel fogadták el és nyilvánosan
megvallották, hogy a názáreti Jézus Krisztus a világ Megváltója. Tették
ezt úgy, hogy maradtak zsidók.
Egyik közülük (Lichtenstein Izsák) a
magyarországi Tápiószelén volt rabbi. A másik kettő orosz, illetve
bolgár zsidó volt. Hitrejutásuk és zsidóként való megmaradásuk megható
történetek
A mai zsidó identitásban maradó evangéliumi misszió az
USA-ban bontakozott ki az 1960-as, 70-es években. Akkor a lázadó
fiatalok tömegei között kialakult Krisztus-mozgalom mellékágaként a
megtérő zsidó fiatalok hozták létre a „Jews for Jesus” irányzatot.
Jelentős számú megtért zsidó fiatal indította el a Messiáshívő zsidóknak
ezt az evangéliumi mozgalmát, amelynek fő jellemzője, hogy zsidó
identitásukban megmaradva lettek Jézus Krisztus tevékeny követői.
Becslések szerint ma az USA-ban mintegy 300 000 messiáshívő zsidó él, és
az egész világra kiterjed evangelizációs szolgálatuk. Elsősorban a
zsidóság felé.
A legfontosabb és legizgalmasabb a Messiáshívő zsidók
missziója Izraelben. A teljes lakosság létszámához viszonyítva Izraelben
még kevesen, 10-15 ezren vannak, de a terjedésük aránylag gyors. 1520
évvel ezelőtt még csak néhány százan voltak. A gyülekezetek önállóak,
nincs közös szervezetük, a legtöbb gyülekezetnek önállóan megfogalmazott
hitvallása van.
Megalakult ugyan a „Messiáshívő Zsidó Szövetség”, de
nem minden gyülekezet csatlakozott hozzá. Van még egy másik közös
szervezetük is: a „Messiási Akció Bizottság”.
Ez utóbbi 1997- ben azzal a
céllal jött létre, hogy a Kneszetben képviselje a Messiáshívő zsidók
érdekeit.
A gyülekezetek istentiszteleti alkalmai mozgalmasak, tág
teret kap a dicsőítés, de legfontosabb az igehirdetés és a
tanúságtételek. A gyülekezetek közötti különbségek leginkább abban
mutatkoznak, hogy milyen mértékben gyakorolják istentiszteleteiken az
ősi zsidó vallási szokásokat (a sálak, a kipa, a Tóraolvasás, stb
alkalmazását), illetve milyen stílusú zenével dicsőítik az Urat.
Imaházaikban nincs kereszt, hanem menóra, mégpedig égő mécsesekkel.
Vannak gyülekezeteik, amelyek csak megtérő zsidókat fogadnak be a
tagjaik sorába, más gyülekezetek befogadják azokat is, akik nem
rendelkeznek zsidó gyökerekkel. Például egy unkaöcsém évek óta a
Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatójaként dolgozik. Ő a 230 tagú
„Jeruzsálemi Üdvösség Háza” nevű Messiáshívő gyülekezet tagja.
Lelkipásztoruk lengyel származású, neve: MenoKhalisher.
Ebben a gyülekezetben a zsidó ünnepeket ünnepelik, de
istentiszteleteiken – zsidó szertartások nélkül – az evangéliumi
keresztény gyülekezet szabadságában dicsőítik az Urat.
Izrael állam törvényei védik a vallásszabadságot, így a
messiáshívők működését is. Mégis sok és durva támadást szenvednek el, az
ortodox zsidók részéről. (Úgy, mint Pálék az első században.) Egyrészt a
törvényhozást és a hivatalos szerveket igyekeznek befolyásolni a
Messiáshívők ellen, másrészt a fanatikus ortodox zsidók támadásokat
intéznek Messiáshívő gyülekezetek, imaházaik, és Messiáshívő személyek
ellen. (Például bombát dobnak az imaházukra, vagy a lakóházaikra,
kiközösítik, csúfolják a gyermekeiket stb.) – A lakosság nagy többsége
azonban rokonszenvvel fogadja a Messiáshívőket és a tevékenységüket.
Általában szívesen átveszik a röplapjaikat és meghallgatják őket az
utcai rendezvényeiken, folyamatosan vannak megtérők a gyülekezeteikben.
„Egy az Úr, egy a hit, (…) egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által és mindenekben!” (Ef 4,5–6)
Magasztaljuk Istent azért, hogy az ő végtelen
bölcsessége által kiválasztotta a zsidó népet, amely megőrizte számunkra
ennek az egy Istennek a hitét és ismeretét. E nép fiaként ideadta az ő
egyszülött Fiát, aki által teremtetett minden, mennyen és a földön, hogy
halála és feltámadása által örök életet és üdvösséget ajándékozzon, hit
által kegyelemből zsidónak és nem zsidónak. Évezredek sok értetlensége
és gyűlölködése után – Jézus Messiás visszajövetelének küszöbén – ideje,
hogy zsidók és keresztények hitben és szeretetben testvéri közösségre
találjunk egymással, és boldog reménységben várjuk őt az értünk
visszaérkező mennyei Vőlegényt.
Amikor teljesen elkötelezed magad Jézus Krisztussal, akkor egy másik világ kezd megnyílni számodra.
„Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?”
Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik
követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül
dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és
ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És
mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját,
gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és
megörökli az örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”
„Jer, kövess engem!” – hangzik a meghívás. Péter és
tanítványtársai nemcsak arra vállalkoztak, hogy tanulni fognak a rabbi,
a filozófus, a gyógyító, a tanító társaságában, hanem számukra ez új
foglalkozást, új hívatást, életmódot is jelentett.
Péter – a többiek
nevében is – megkérdezi hát: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged,
mi lesz hát a jutalmunk?” – Sajnos mi sem vagyunk mások, mint ők. Nem
elég adomány az ő részéről számunkra, hogy megkapjuk az örök életet? – Ő
azonban annyira nagylelkű és nagyvonalú Úr, hogy még jutalmat is ígér
„ráadásul”.
A kisiskolás gyermek hazamegy a szüleihez tanítás után,
és ujjongva mondja: Apa, anya, ma délelőtt három „csillagos ötöst”
kaptam a tanító nénitől! – Az ötös önmagában is szép eredményjelző. De
hogy „csillagos”, ez egy külön jutalom az ernyedetlen szorgalomért.
A
mi jutalmunk a mennyben az lehet, hogy örökké részesülünk az égi
seregek örvendező szeretetében. „Mondom nektek, így fognak örülni az
Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.” (Lk 15,10) Ugyanakkor mi is,
ha oda kerülünk, örök örvendezéssel áldhatjuk, dicsőíthetjük az
örökkévaló Atyát. Számomra ez rendkívüli jutalomnak számít! – Ez lesz a
mi „csillagos ötösünk!”
Az ószövetség prófétáknak nevezi azokat az embereket, akiknek közvetlen
személyes kijelentésük, és ezáltal kapcsolatuk volt az Élő Istennel.
Ilyen próféta volt Énók, Noé vagy Ábrahám is. Ők jelentették a nép
kezdeteit, gyökereit.
Mózes alatt változott meg először a prófétai
szolgálat, ugyanis különvált belőle a pap. Mózes felkente Áront és
azután már többé nem végzett papi szolgálatot, ez a koheniták feladata
lett. Ez az időszak volt a törvényadás és a néppé válás ideje.
Új
korszakot a királyság hozott. Izrael királyait Sámuel próféta kente fel
(először Sault, azután Dávidot). Ezután Jeruzsálemben csak Dávid utódai
uralkodhattak a Messiás-királyig bezárólag. A kettős királyság idején is
próféták jelölték ki az új dinasztiákat (az elsőt, Jeroboámot a silói
Ahió az utolsót, Jéhút, Elizeus egy tanítványán keresztül). Bár voltak
olyanok, akik prófétai szó nélkül ragadták magukhoz a hatalmat, mint
Omri (Akháb apja), vagy a Jéhú dinasztiát váltó utolsó királyok. Péter
is Sámuel prófétától jegyzi az új időszámítást, amikor az Ékes-kapunál
meggyógyult béna este után így prédikál (ApCsel3):
„A próféták is -
Sámueltől és az utána következőktől fogva -, akik csak szóltak, mind
ezekről a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak
és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így
szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden
nemzetsége.Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el
Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga
gonoszságából.” (24-26)
Sámuel átmenetet képviselt a
törzsszövetségből (bírák kora) a dinasztikus, központosított királyság
korába, de nem csak erről volt nevezetes. Rendkívül karizmatikus
személyiség volt, akiben a kijelentés olyan erősen működött, hogy Saul
szolgája teljes meggyőződéssel ajánlotta a szamarak megkereséséhez is. Ő
alapított először próféta-iskolát, amely szinte újszövetségi alapokon
állt. A közhatalom gyakorlástól visszavonult prófétát úgy látjuk
Rámában, mint aki tanítványok elöljárója, akik hangszerrel kísért és
énekelt imák (zsoltárok) közepette prófétáltak. A Szent Szellem működése
pedig olyan erős volt, hogy nem csak Saul katonái, hanem maga a király
sem tudta kivonni magát a hatása alól. Az üldöző mezítelenre vetkőzött a
próféta lábainál, mert a Szellem így emlékeztette arra, hogy
mezítelenül jött a világra, és semmije sincs, amit ne úgy kapott volna.
(Ezért nem kellene az Istentől kapott hatalmát Isten akarat ellen
fordítania.) Saul azonban hiába volt három napig egyfolytában a próféták
között, a döntését Dáviddal kapcsolatban nem változtatta meg. Ebből azt
is megérthetjük, hogy a Szellem inspirációja – bármilyen erős –
önmagában nem elegendő ahhoz, hogy helyes és jó döntést hozzunk. Saulban
az irigy féltékenység, a hatalomba való görcsös kapaszkodás felülírta a
Szellem inspirációját. Inkább a gonosz szellemre hallgatott, amely
gyötörte. Dávidot ellenben jogosan tekinthetjük Sámuel egyik
tanítványának – bár erről az Írás nem közöl közvetlen adatot. A
zsoltáréneklés és a hangszeres játék tudományát azonban felkenetése után
éppen Rámában tanulhatta meg a betlehemi ifjú, Sámuel próféta
iskolájában. Ahogyan a rajta megnyugvó Szellem tette bátorrá a pásztori
munkájában is. Bátyjai kifejezetten vakmerőnek tartották, de vakmerősége
nem „vakságon”, hanem a Szent Szellem inspirációján nyugodott, ahogy
kezdetben Sault is ez a bátorság jellemezte. Sámuel tehát több
szempontból is mérföldkövet jelentett a prófétálásban, de a
leglényegesebb változás az volt, hogy a dinasztikusan öröklődő papi és
királyi hatalom ellensúlyát képezték a próféták. Az ószövetség ideje
alatt a királyok legfontosabb tanácsadói voltak, akiknek a segítségével
kutatták Isten akaratát – és néha ellenségei is, ha a király a
politikai, hatalmi játszmák vagy az idegen kultuszok követőjévé vált. A
próféták feladata volt őrködni a Mózesi Törvény és a tiszta monoteizmus
felett, amely minden fellángolás (megtérés) után szinte azonnal
hanyatlani kezdett, ahogyan Izrael fiai igen hamar letértek az Útról a
Tízparancsolat kinyilatkoztatása után, amikor aranyborjút készítettek
maguknak. A próféták épen ezért ostorozták koruk elhajlásait és egyúttal
beszéltek annak a Prófétának az eljöveteléről, akit már Mózes is
megígért („Prófétát támaszt nektek az Örökkévaló, olyat, mint engem…) és
aki tökéletesen betölti majd mind a király, mind a főpap feladatát.
Ennek a prófétának az eljöveteléről beszél Péter a béna ember gyógyulása
kapcsán az Ékes-kapunál egybesereglett embereknek. Erre hivatkozva
hirdeti nekik, hogy „ti vagytok a próféták fiai”, azaz örökösei, vagyis
itt és most, a názáreti Jézusban teljesedett be mindaz, amit a próféták a
királyságról és a papságról hirdettek. (A másik két hivatkozási alap
pedig az Ábrahám magváról szóló ígéret (lásd Galata 3), illetve Ésaiás
prófétának az Úr szolgájáról mondott híres ciklusa a vigasztalások
könyvében – ide értve a híres 53. fejezetet is az Úr szenvedő
szolgájáról).
Ez azt jelenti, hogy az újszövetségben alapvetően
megváltozott a prófétálás és annak természete is. Hiszen az újszövetség
már nem egy földi teokráciát hirdet, hanem Isten Országát, melynek egy
tökéletes pap-király áll az élén. Így a prófétának már nem a hatalom
ellensúlyozása lesz a fő célja, hanem annak hirdetése, hogy ki ez a
Király, mi ez a Királyság, és miről szól.
Isten Országa már nem fikció, jövőre vonatkozó ígéret, hanem valóság, amely először bennünk jön létre, majd a maga idejében eltörli és újjáteszi a bennünket körülvevő világot is, nekünk is egy új testet adva. Ezért súlyosan tévednek azok, akik az újszövetségi prófétálást a patriarchák vagy az izraeli teokrácia korából akarják levezetni. Új a szövetség, újak az ígéretek, új a papság és új a prófétálás is.
Görbicz Tamás-
"...az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. "(ApCsel 16,14)
Ezt az asszonyt Lídiának hívták, a mai Törökország területén levő
Thiatírában született, de Filippiben lakott. Ott volt kelmefestőműhelye
és üzlete is. A bíborcsigából nyert festékkel megfestették a gyapjút, s
az abból készült kelmének magas ára volt.
Eredetileg pogány volt, de kereste a láthatatlan Istent, és
szombatonként együtt imádkozott az ott lakó zsidó asszonyokkal. Amikor
pedig Kr. u. 49-ben Pál apostol Filippibe is eljutott, Lídia figyelmesen
hallgatta a Jézusról szóló igehirdetést. Eközben „az Úr megnyitotta a
szívét". Jézus melletti döntését megpecsételte azzal, hogy
megkeresztelkedett, házát pedig felajánlotta a keresztény misszió
részére. Így lett Lídia filippi háza az első keresztény gyülekezeti ház
Európa földjén.
Nem kis döntés volt ez, mert a pogány városban
gyanakodva nézték a láthatatlan Istent imádó zsidókat is, és ezt az új
vallást is, amely a király Krisztust tisztelte. Lídia azonban vállalta
az esetleges következményeket. Mindez a figyelmes igehallgatás közben
dőlt el. Isten így tud nekünk világosságot adni, új utakra vezetni,
lelki gazdagsággal megajándékozni, amelyet mi továbbadhatunk másoknak.
Akinek az Úr megnyitja a szívét, annak megnyílik a szeme, s meglátja,
kinek mivel segíthet. Megnyílik a szája, s bizonyságot mer Jézusról
tenni. Megnyílik az ökölbe szorított keze, s tud vele simogatni és
imádkozni, akár még az ellenségeiért is. Megnyílik az egész ember, mert
megnyílt előtte a menny, amit Jézus Krisztus nyitott meg minden benne
hívő előtt. Boldog, aki belép az ajtaján!
.jpg)
