Joel Osteen : Egy pár sasszárny vár rád

Mint ahogy az anya sas, aki kiszórja fiókáit a fészekből, így kényszerítve őket arra, hogy szárnyukat használják, Isten is így szór ki bennünket fészkünkből. Ha bezárulnak ajtók, változások történnek, lásd helyes szemszögből. Ez a zavarodás felkészít egy új szintre.

Így késztet Isten arra, hogy kiterjeszd szárnyaid és te is meg tanulj szárnyalni.
Ne ragaszkodj a régihez, a hagyományoshoz!
Akarj kilépni a kényelmi zónából, akarj valami újat kezdeni. Vagy talán egy olyan helyen vagy, ahol az ajtó teljesen bezárult mögötted, nem tudsz visszamenni.
Ne légy negatív, keserű! Ez egy új korszak.
Várd hittel, maradj reményteli!
Kelj fel minden reggel lelkesen, tudván, hogy Isten tenyérén tart. Ha megtanulod nemcsak elfogadni, hanem befogadni a változást, Isten megígéri, hogy újat fog tenni.
Én felfedeztem, hogy Isten új dolga sokkal jobb, mint a régi. Talán nagyszerű sikereid voltak a múltban, de a legnagyobb sikereid a jövődben vannak.
Még nem élted meg a legjobb éveidet. Még nem játszottad le a legjobb játszmád. Még nem kötötted meg életed legjobb üzletét. Egyre magasabbra fogsz emelkedni. A szelek, amikről azt gondoltad, elpusztítanak, új szintre fognak repíteni.

Meg fogod látni, hogy Isten olyan helyekre visz el, amiről álmodni sem mertél.

REINHARD BONNKE: Mi az örök élet?

„Élet!” Mindenki él, de vajon milyen életet? Júdás apostol, Jézus testvére, olyan elveszett életekről beszél, akik „gyökerestől kiszakítva kétszer halnak meg” (Júdás 12. vers).

Sőt, egy másik igehely azt mondja, hogy vannak olyanok, akik bár élnek, valójában halottak. Lélegeznek és járkálnak ide-oda, de nincs szikra a szemükben. Az élet Krisztus nélkül mesterséges. Az alkohol, a kábítószerek, az üvegből nyert feldobottság, a bőr alá szúrt tű okozta élvezet, az „élet” egyéb megnyilvánulásai csupán a vágyott boldogság pótszerei. De mankóra csak bénák szorulnak. A Jelenések 3:1 brutálisan őszinte: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Hány és hány emberre illik e leírás? Mennyire más, amiről Pál apostol tesz bizonyságot, amikor azt írja a hívőkről, hogy „mint halálra váltak, és íme, élők” (2Kor 6:9)! A hívőknek életük van - ami alatt azt értem, hogy ÉLETÜK van! 

Az élet sokféle lehet: beszélünk jó életről, rossz életről, mozgalmas életről, szomorú életről, üres életről és beteljesedett és boldog életről.
A Biblia az életnek egy új kategóriájáról beszél: ez az „örök élet”.
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (János 3:36).

Ennél magasabb rendű élet elképzelhetetlen. 

Ez minden reménység végcélja. Jézus a válasz! Isten áldjon benneteket!

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-33.nap

A SZERETET KIEGÉSZÍTI A MÁSIKAT.

.

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?

"Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek;
az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?" 
(Prédikátor 4:11)

• Isten az emberiséget egy nővel és férfival indította útjára. Két hasonló, egymást kiegészítő felépítésű teremtménnyel, hogy összhangban éljenek. A másik számára lettünk teremtve.

• Míg egyikőtök szelídebb, a másik hatékonyabban tud nevelni. Egyikőtök jó üzleti érzékkel rendelkezik, a másikra viszont szüksége van, hogy figyelmeztesse nagylelkűségre. Fogadjuk el tehát társunk egyéni jellemvonásait.

"Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki."
(Prédikátor 4:9-10)

• Hatékonyságotok együttműködésetektől függ. Fontos döntés előtt állsz? Ne próbálj meg egyedül dönteni; ne zárd ki társad, működj együtt vele! Ha különbözik a véleményetek, az átgondolásra int. Szükségetek van egymásra, hiszen kiegészítitek a másikat.

"Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele." (Kolossé 3:14)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„A Simon anyósa pedig hideglelésben feküdt, és azonnal szóltak neki felőle.” (Márk 1, 30)

Van-e beteg a ti házatokban? Akkor az Úr Jézus a legjobb orvos, menjetek rögtön Hozzá és mondjatok el Neki mindent.

Kellemesen érint bennünket ez a futólagos bepillantás a halász apostol családi életébe. Mindjárt látjuk itt, hogy a családi öröm és a családi gond nem akadály az evangéliumi tevékenység hű teljesítésében. Nem, sőt inkább azok jobban kioktatják az isteni üdvüzenet hirdetőit, mint akármilyen iskola vagy nevelés, mert alkalom kínálkozik részükre, hogy saját húsuk és csontjuk előtt tanúi legyenek az Úr kegyelmi munkájának. 

Babona és hitetlenség, az önalkotta szentség és a féktelen szabad gondolkozás elvethetik és kárhoztathatják a házasságot, mindannak dacára az igazi keresztyénség és a kedves családi élet kiválóan egybe illenek. 

Péter háza kétség nélkül egyszerű halászkunyhó volt, de a dicsőség Ura belépett oda, benne lakozott és csodát művelt ott. Ha könyvecskénk ma valamely szegényes hajlékban lesz olvasva, annak lakói bátorságot meríthetnek ebből az igéből, hogy a király Jézus társaságát keressék. 

Isten gyakrabban lakik a szegények kunyhóiban, mint a pompás palotákban. Az Úr Jézus megfigyeli földi otthonotokat és várakozik, hogyan és hol tanúsíthatna irántatok kegyelmet. 

Simon házába betért a betegség, halálos hideglelés döntötte betegágyba anyósát és mihelyt eljött Jézus, elbeszélték Neki a súlyos megpróbáltatást, aki azonnal a beteg ágyához sietett. 

Van-e beteg a ti házatokban? Akkor az Úr Jézus a legjobb orvos, menjetek rögtön Hozzá és mondjatok el Neki mindent. Ismertessétek meg Vele azonnal körülményeiteket. Övéinek egyikét illeti az, azért nem lehet Előtte közömbös. 

Figyeljétek meg, hogy a Megváltó a beteg asszonyt azonnal meggyógyította. Senki sem tud úgy gyógyítani, mint Ő. Persze arra nem számíthatunk, hogy az Úr azonnal elvesz minden betegséget szeretteinkről. De azt tudjuk, hogy a hívő ima sokkal hamarabb eszközli a beteg gyógyulását, mint az emberi művészet és tudomány. S ahol az ima nem teszi meg a remélt hatást, alázattal kell meghajolnunk Annak akarata előtt ki az életnek és halálnak Ura. 

Jézus szerető szíve vár és hallgat sóhajainkra, nyugodjunk meg tehát vidáman akaratában.

Mózes V. könyve 31. rész 8.vers

1. És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;
2. Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
3. Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, a ki átmegy előtted, a mint megmondotta az Úr.
4. És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala.
5. Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek.
6. Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.
7. Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.
8. Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!
9. És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.
10. És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;
11. Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására.
12. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.
13. És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
14. Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
15. És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
16. És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem.
17. De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
18. Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
19. Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.
20. Mert beviszem őt arra a földre, a mely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
21. Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, a mely felől megesküdtem vala.
22. Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.
23. Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.
24. Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe:
25. Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
26. Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
27. Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
28. Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.
29. Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.
30. Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.

Áhítat morzsák: "...fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad." Ézs 60,2

Az Isten hatalma nyilvánvaló... az Egyházban! A világban mindig áttételes, mert szabad akaratunk van. Az Isten hangjának engedelmeskedő Noét kinevették és Jézust hátbaverték, leköpték, ugyanígy sokan ma is így tesznek: az ember nem változott semmit. "Magától" nem is tud. Ha változik, az mindig Isten munkája.

Ha Isten hatalma közvetett, akkor dicsősége is áttételes. A nyíló virág csodájában Istent felfedezni nem mindenki számára "természetes".v Van, aki a természet véletlenszerűségből kifejlődött nagyszerűségét imádja. Akkor mit jelent mégis ez, "fölötted ott ragyog az ÚR?"

Elsősorban azt, hogy nem alattad, hanem fölötted. Ha lefelé nézel, a ragyogás soha nem nyilvánvaló, mert a Fény nem alattad van, hanem fölötted. Ezért mindig felnézzél és legyél mindig bizakodó. Aki az anyagvilágba gabalyodik, azt az anyag lehúzza, s nem a fény vezérli, hanem a félhomály. Ugyanakkor a fény ragyogása fölöttünk nem attól függ, hogy mi felnézünk rá vagy sem. Az Isten dicsősége akkor is dicsőség, ha mi nem veszünk róla tudomást! Ha rácsodálkozunk, ettől még nem lesz az nagyobb vagy "fényesebb". Sokan mégis "subickolják" az Isten dicsőségét a világban vagy a világot sározzák, hogy jobban fényeskedjék az Isten dicsősége... Istennek sem egyikre, sem másikra nincs szüksége. Csak az embernek van szüksége az Istenre, mert az ember ember. Istenteremtette ember. Azaz emberségét csak akkor tudja igazán megélni, ha Teremtőjére rátalál. Az ember léte ugyanis Istenbe "ágyazott", ez a természetes "közege." Ha máshol, másképpen akarja megélni önmagát, akkor természetellenes környezetbe téved. A természetellenes pedig pusztít, de a természetes az mindig növel, nevel, emel. 

Amiért ma imádkozunk:
Több fényért az emberek között...

Uram! Fénytelenségbe menekülő gyermekeiden könyörülj! Segíts meg mindannyiunkat, hogy észrevegyük életünkben hatalmadat, s engedelmeskedjünk szereteted hívásának! Ámen

Örömteli mindennapok: Az Ige fegyvere

Máté 4:1-11; Márk 1:12-13; Lukács 4:1-13.

Jézus így válaszolt neki: “Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember.” (Lukács 4:4)

Amikor a Szent Szellem elvezette Jézust a pusztába, a gonosz megkísértette. Hogy reagált Jézus erre? Minden kísértésre így válaszolt: meg van írva. Az Isten Igéje a Szellem kardja (Efézus 6:17.), ez az egyetlen támadó fegyver, amivel rendelkezünk. Jézus megmutatta, hogy miként használjuk azt.
Mivel Jézus az Isten Igéje (János 1:1), bármi, amit mondott, az Ige volt. Kísértése idején azt mondhatta volna: “Sicc innen!”, és az ördögnek el kellett volna mennie. Ennek ellenére Ő az írott Igét idézte minden alkalommal, ugyanazt az Igét, amit te és én idézünk ma.
Ez a tény hatalmas biztonságot ad nekünk abban, hogy Isten írott Igéje elegendő a számunkra. Jézusnak a Sátántól telhető legnagyobb kísértéssel szembenézve sem volt szüksége egyébre, mint a már feljegyzett Igére. Az Ige megtartotta Őt és képessé tette arra, hogy a bűnre vezető minden kísértést legyőzze. Valószínű, hogy amikor visszatér a földre, csupán a leírt Igét fogja szólni, hogy legyőzze az ellenségeit. Nem csoda, hogy Sátán megpróbál megakadályozni bennünket abban, hogy Isten Szavát ismerjük és tanulmányozzuk.
Isten odaadta Igéjének hatalmas fegyverét neked. Amikor hit által szólod az Igét, akkor reszket a pokol. Sátán és talpnyalói már megtapasztalták, hogy mit tud tenni az Ige. Ismerik az erejét. Szükséges, hogy ismerd és higgy is benne.

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-32.nap

SZERETET ÉS SZEXUÁLIS IGÉNYEK.

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?

"A férjnek teljesítenie kell kötelességét felesége felé, és hasonlóan, a feleségnek is a férj felé." 
(1Korinthus 7:3, angol fordítás)

• A Bibliának a tévhittel ellentétben rengeteg mondanivalója van a szexről, mely a férj és feleség számára is áldás. Elvégre Isten teremtette ezt is. Az Énekek éneke többek között bemutatja, hogy a szexuális téren megélt őszinteség és összhang egy magabiztos szerelmi életet eredményez.

• A szerelem megnyilvánulásai közben "egy testté" lesztek. Azonban amikor valamilyen emberi okból nem elégül ki e vágyunk a házasságban, gyengeségünk miatt hajlamosak vagyunk máshol keresni e vágy kielégítését.

"A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje;
hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége."
(1Korinthus 7:4)

"Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre..,
nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni."
(1Korinthus 7:5)

• A szeretet az egyetlen módja, hogy ez a testi kapcsolat helyreálljon. Veszekedés, duzzogás nem vezet célhoz. Az eddig tanultak - mint például a türelem, és kedvesség - mind hozzá fognak járulni intimitásotok megújulásához.

"Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!" (Énekek éneke 7:6)

Jelenések könyve: A hétpecsétes titok

A hétpecsétes könyv
Jelenések 5. fejezete

Ahogy János apostol ott van a mennyei istentiszteleten, látta, hogy az Atya egy hétpecsétes tekercset tart a kezében. Ha valami nagyon bizalmas, arra azt szoktuk mondani, hogy hétpecsétes titok. Régen az emberek tekercsekre írtak. Ezeket összegöngyölték. Viaszból pecsétet is raktak rá, hogy el ne olvashassa illetéktelen. Amíg a pecsét sértetlen volt, addig biztosak lehettek benne, hogy senki sem olvasta még a levél tartalmát.

A szóban forgó levélen hét sértetlen pecsét is volt, tehát Isten egy olyan tekercset tartott a kezében, amit még senki nem olvasott el. Egy angyal megkérdezte: Vajon ki lenne méltó arra, hogy feltörje ezeket a pecséteket és elolvassa az írást? János lélegzet- visszafojtva figyelt, de senki sem jelentkezett. Emiatt nagyon elszomorodott, hisz tudta, hogy az emberiség számára fontos üzenet van a tekercsen, de ha nem nyitják ki, senki sem tudja meg, hogy mi van benne.

Ekkor megvigasztalták Jánost. Van valaki, aki méltó, hogy felnyissa a pecséteket és elolvassa az üzenetet. Jézus az, aki megteheti ezt. Ekkor fellélegzett, és vele örült a többi jelenlévő angyal is. Hálájukat imában fejezték ki.

Ebben az esetben is láthattuk, hogy vannak dolgok, amire az ember nem méltó, és nem képes. Mit tegyünk akkor a lehetetlennel? Forduljunk Jézushoz! Ő meg tud gyógyítani, el tud hárítani veszélyt, tud segíteni, és képes "feltörni a pecséteket". 

De ne csak akkor imádkozzunk, amikor bajban vagyunk, hanem máskor is. És ne felejtsünk el soha, de soha hálát mondani!

Napi áhítat: Jézus a célmutatónk

Hét témája: Mindenki munkálkodik

Olvasmány: Zsid 12,1–4

Isten trónjának a jobbjára ült Jézus. Ott vár ránk. Ott fogunk találkozni legközelebb.

1.„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2.[Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett] – a gyalázattal nem törődve – [vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.] 3.Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4.Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig.”

Magyarázat:
Vannak időszakok, amikor semmi másban nem találunk vigaszt, csak abban, hogy Krisztus hazavár bennünket.
Amikor igazságtalanságokat kell elszenvednünk, eszünkbe jut, hogy ő némán tűrte az igaztalan vádakat. Amikor nyomorúságok és tragédiák vesznek bennünket körül, látjuk őt magunk előtt a kereszten függve kiszolgáltatottan, azokkal az ember ütötte sebekkel, amelyekből öt még a feltámadt testen is látható maradt, s a mennyországba is vele ment, nem mint szégyenbélyeg, hanem mint hatalmának bizonyítéka. Egy fiatalon kettétört élet. Vajon így volt eredetileg az isteni terv is? Mindössze három év a tanításra? Vagy maradt volna még hosszabb ideig is (Jn 16,12), ha nem éri utol oly gyorsan a gonoszság, aminek utat engedtünk magunkban? Megtörtént, de az isteni cél mégis megvalósult, dicsőségesebben, mint bárki várta volna. Bennünket nem ér annyi támadás, kísértés, mint őt, erőnk feletti pedig nem is érhet (1Kor 10,13). Mégis elbukunk sokszor. De ha rátalálunk az alázat útjára a bűnfelismerésen, bűnbánaton keresztül, függetlenül attól, hogy mit gondolnak rólunk ezután az emberek, miénk lehet a biztos remény: Jézus előrement, és ezúttal mi megyünk el oda, ahol ő lakik, mert hivatalosak vagyunk hozzá.

(Szommer Hajnalka)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.” -(Zsoltár 73, 24)

A zsoltáríró érezte, hogy Isten vezérletére nagy szüksége van. Szívének balgatagságát már régen megismerte, s hogy azáltal újból és újból félre ne legyen vezetve, elhatározta magát arra, hogy ettől fogva Isten tanácsa fogja őt vezetni és kormányozni. 

Belátásunknak hiányos ismerete egy nagy lépés a bölcsesség felé, kiváltképpen, ha ez arra szolgáltat alkalmat, hogy egészen az Úr bölcsességére bízzuk magunkat. 

Mert tudjuk határozottan, hogyha bár nem is vagyunk képesek azt mindig belátni, hogy részünkre az a legjobb és legbiztosabb, ha a mindent látó Istenben bízunk. „Te igazgatsz engem.” Ez a legfeltétlenebb bizalom dicső kifejezése. 

Dávid bizonyos volt afelől, hogy az Úr leereszkedő szeretetteljes művét iránta nem hagyja abba. Ez neked való ige, hívő lélek, csak bízz meg benne. Biztos lehetsz abban, hogy a te Istened tanácsadód és barátod akar lenni, igazgatni akar és minden utadat elkészíteni. 

Megírt igéjében ez afelől való biztosítás számodra már részben beteljesedett, mert a Szentírásban az Ő tanácsa van veled közölve. 

Boldogok vagyunk, ha mindig az Isten igéje a mi irányadónk és vezetőnk! 

Mit érne a tengerész delejtűje nélkül? És mit érne a keresztyén bibliája nélkül? 

Az a csalhatatlan térkép, az a tengeri térkép, melyen minden sekélyes hely meg van jelölve, amelyen a romlás zátonyától az üdv égi kikötőjéig minden út meg van adva és fel van jegyezve azáltal, aki jártas az egész tengeri úton. 

Áldott légy, óh, Isten, hogy Benned bízhatunk, és hogy bennünket vezetsz és vezetni akarsz mindvégig! Istennek ez életben való vezérlete mellett megfigyeli a zsoltáros előrelátó tekintetével a végül bekövetkező isteni elfogadtatást: „hogy azután a dicsőségbe fogadj be engemet.” 

Minő gondolat, kedves hívő lélek! Isten maga fog téged dicsőségébe fogadni - igen, téged. Tévelyegsz, mellékutakon bolyongsz és kóborolsz ide-oda, mindazáltal végre a dicsőségbe fog téged bevenni! 

Lásd, ez a te örökséged; üdítsd ma ezzel magad, s vegyenek bár nehézségek körül, menj e igének erejében egyenesen a dicsőség trónjához.

Az Ige az élet kenyere- KI az én királyom?

Az én királyom egy fenséges király, semmihez sem hasonlítható a szeretetének határtalan nagysága!
Ereje nem múlk el, teljesen ôszinte; Soha meg nem rendül, halhatatlanul kegyelmes.
Eröteljes mint egy császár, mindenkivel irgalmas;
Ö a legnagyszerübb jelenség aki valaha megjelent ebben a világban.
Ô Isten fia! A bûnösök megmentôje! A civilizáció központi alakja.
Páratlan, példátlan! Ö az irodalom legmagasztosabb eszméje,
Ö a filizófia legnagyobb személyisége! Ö az igazi teológia alapvetö tanítása.
Egyedül Ö alakalmas a “tökéletes megváltó” címre;
Ô ad erôt a gyengének, a megpróbáltatásban és kísértésben elérhetö.
Együtt érez, és megment; megerôsít és megtart; megôriz és utat mutat!
Meggyógyítja a beteget, megtisztítja a leprást, megbocsát a bûnösöknek, az adósságot elengedi, kiszabadítja a foglyokat, megvédelmezi a gyengét. Megáldja a fiatalokat, szolgál a bajbajutottak felé.
Tiszteli az idôseket, megjutalmazza azt, aki szorgalmas. Megszabadítja az elnyomottakat.
Ö a kulcs az ismerethez, a bölcsesség kút-forrása!
A szabadítás kapuja! A békesség ösvénye, az igazságosság útja!
A szentség országútja, a dicsöség kapuja!
Az Ö élete egyedülálló! Jósága határtalan, irgalma örökké tart!
Szeretete soha nem változik. A szava elég!
Kegyelme elengendô, uralkodása igazságos, igája gyönyörüséges, és terhe könnyű!
Bárcsak leirhatnám ÖT, de leírhatatlan! Semmihez sem fogható, legyözhetetlen!
Ellenállhatatlan, nem tudod kiverni a fejedböl!
Nem tudsz elöle elrejtôzni, nem élheteted túl ÔT. Nem tudsz nélküle élni!
A farizeusok ki nem állhatták, de rájöttek hogy megsem állíthatják.
Pilátus semmi hibát nem talált benne. Heródes képtelen volt megölni ÔT.
A halál nem talált fogást rajta, és a sír nem tudta fogva tartani!!
Ô az igazságosság királya, a korszakok királya, a menny királya, a dicsöség királya és az uraknak Ura. Ö az én királyom!
Ismered ŐT? Hívd be és fogad be a szívedbe!  Ámen💖

Heti imagondolatok: IMÁDKOZZ TELJES SZÍVBŐL!

"Akkor segítségül hívtok engem, elmentek, és imádtok engem, és én meghallgatlak titeket. Kerestek engem, és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem." (Jeremiás próféta könyve 29. fejezetének 12-13. verse)

MIT JELENT A TISZTA SZÍVBŐL VALÓ IMA?

Küzdelem imában. "Szükség van az imára - komoly, buzgó, küzdő imára -, olyanra, mint amilyet Dávid küldött Istenhez, amikor ezt mondta. 'Mint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, Istenem!' 'Íme, kívánkozom a te határozatod után.' 'Vágyódom a te szabadításod után.' 'Kívánkozik, sőt, emésztődik a lelkem az Úr tornácai után.' 'Elfogy az én lelkem a te ítéleted után való szüntelen vágyódás miatt.'(A 42. zsoltár 2. verse; a 119. zsoltár 40. és 174. verse; a 84. zsoltár 3. verse; a 119. zsoltár 20. verse) Ez a küzdő ima lelkülete, ahogy az a királyi zsoltárokban megnyilatkozott."

Tanuljunk meg komolyan imádkozni! "Amikor buzgósággal és mélységes áhítattal Krisztus nevében imát rebegünk, ez az áhítat, amelyet Isten ébresztett, biztosítja a választ az imánkra, 'aki a kérésünk és gondolatunk mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni' (Eféz 3:20)."

Tanuljunk rendszerességet! "Isten minden lesz nekünk, aminek hagyjuk, hogy legyen. A langyos, félszívű imánk nem hoz nekünk áldást a Mennyből. Nyomatékosan kell feltárnunk a kérésünket. Kérjünk hittel, várjunk hittel, fogadjuk el hittel, örüljünk reménységben, mert aki keres, mind talál. Legyünk buzgók az ügyben. Keressük Istent teljes szívünkkel, teljes komolysággal sajátítsuk el azt a mesterséget, amely képessé tesz bennünket Isten megígért áldását keresni, s akkor a kitartó erőfeszítésünk eredményeként elnyeljük az Ő világosságát, igazságát és kegyelmének gazdagságát."

Hogyan szembesüljünk a kísértéssel és próbával? "Ha kísértés és próba jön ránk, járuljunk Istenhez, és küzdjünk Ővele imában. Isten nem enged minket üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk, és az ellenség hatalmát megtörjük."

Hogyan vívhatjuk ki a legnagyobb győzelmet? "Krisztus egyházának és a keresztény embernek nem az a legnagyobb győzelme, amelyet tehetséggel vagy műveltséggel, gazdagsággal vagy az emberek jóindulatával elér, hanem amelyet Isten fogadótermében arat, amikor a komoly, küzdő hite belekapaszkodik Isten hatalmának erős karjába."

A rostálás ideje megmutatja, hogy ki az őszinte. "Megmutatták nekem Isten népét, láttam a tagjait a nagyon megrostált állapotukban. Szilárdság és komolyság nyilatkozott meg az arckifejezésükben, miközben súlyos izzadtságcseppek hullottak alá a homlokukról."

A nyomorúság ideje. "A ránk váró kín és gyötrelem olyan hitet igényel, amely elvisel fáradságot, késedelmet és éhséget; olyan hitet, amely a kemény próba idején sem lankad. Akik nem hajlandók önmagukat megtagadni, és Istennel küzdeni, akik nem imádkoznak az áldásáért buzgó kitartással, azok nem fognak áldást kapni."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLAT

Valóban tudjuk-e, mit jelent tiszta szívből imádkozni? Ima közben nem kalandozik-e el túl hamar a gondolatunk? Képesek vagyunk-e a figyelmünket úgy összpontosítani az imára, mintha az egész életünk ezen múlna? Mivel sokkal többről van szó, mint az erkölcsi életünkről, teljes szívből oda kell szentelnünk magunkat a Menny ügyének. 
Az üdvösség ingyen ajándék, de ha elfogadtuk, Sátán erőteljes támadásával szembesülünk. Egyre több gonosz angyalt küld ellenünk, akik mindent el fognak követni, hogy bűnre csábítsanak bennünket. Isten azért engedi meg a kísértést, hogy próbára tegyen, és megtanítson bennünket az ellenség feletti győzelemre.

A rövid, alkalomszerűen elmondott ima nem biztosítja a győzelmünket. Meg kell tanulnunk ellenállni, és legyőzni a kísértést a Szentléleknek az életünkben megnyilatkozó ereje által. Ezt a segítséget azonban csak akkor nyerhetjük el, ha állhatatosak és kitartók leszünk a hitben. 
A komolyságunk gyakran könny és verejték által nyilatkozik meg. 
Az a győzelem, amelyet így vívunk meg, felkészít bennünket a végső győzelemre.

Napi ima, napi gondolat

,,…és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ,,(Márk 13:13)

Nagyon ragaszkodunk földi dolgainkhoz, berendezett kis életünkhöz, mindennapi rutinjainkhoz, szinte bízunk ezekben a dolgokban, amelyek körülvesznek bennünket. De jönnek, és mindig vannak megpróbáltatásaink, és maga Jézus is erre figyelmeztet, készít minket igéjén keresztül. Lesznek megtévesztő emberek, események, lesz háborús helyzet, nem csak országok között, hanem emberek, családok között is. Az ige alapján kijelenthetjük, hogy az élet egész területén megpróbáltatunk.
A kérdés az, hogy kitartunk-e ezek között? A próbák előtt, mindig azt mondja az ember, hogy igen, de mikor benne vagyunk, akkor hamar elbágyadunk, elerőtlenedünk, és akár meg is tagadjuk a hitünket. 

A kitartás hiánycikk ma, a türelemmel együtt. Sietünk, kapkodunk, aggodalmaskodunk, kevés a napi 24 óra, és bizony sokszor arra nincs időnk, amire kellene. 

Pedig Ézsaiás próféta könyvében azt olvassuk: aki hisz, az nem siet.
Hova, miért, kiért sietsz, mihez, kihez ragaszkodsz e földi életben? A hitedben kitartó vagy-e?

Törekedj erre minden viszontagság között tudva, hogy aki mindvégig kitart az üdvözül. 

Vegyük a példát Krisztustól, kit senki és semmi nem tudott eltántorítani az Atya által neki szánt küldetéstől a megváltástól. 

A nap gondolata:
Fontos, hogy minden nap imádkozzunk és olvassuk a Bibliát, hogy ne veszítsük el Istennel való kapcsolatunkat. Tanuljunk, olvassunk-hallgassunk tanításokat. Fejlődjünk, fejlesszük, erősítsük hitünket, tudás által is! Jézus arra figyelmeztetett bennünket, hogy tudás nélkül elveszünk! Amikor jönnek a problémák, az utolsó időkben nagy nyomorúságot ír az Ige, az a fontos, hogy ki tudjunk tartani!
Engedjük, hogy az Úr használjon minket! Milyen jó lenne, ha életünk, ahogy kopik, egyre fényesedne. Míg egyszer felkerülünk Isten országába, és ott örökké fénylünk. 

Mit ér a hosszú élet, ha az Úr nem használhat? 

Azt kívánom, hogy az utolsó lélegzetig a kezében legyünk, Ő tartson meg minket, amíg el nem jön értünk! Ámen!

MÁRIÁHOZ való imádkozásról:

Egy közbenjárónk van az Atyánál, az pedig Jézus, Ő a mi Főpapunk!

"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus között." (1Timótheus 2:5)

„… ott ül a Mindenható Atya Istennek jobbján…”

Máriához való imádkozás, könyörgés, közbenjárás a hitetőtől van, hogy a közbenjárás erejét elvegye, letérítse!

CSAK és kizárólag Jézus aki által mi megtartatunk és aki közben jár értünk!

Senki nem mehet az Atyához csak Ő általa!

Amikor én kerestem, bennem felcsendült az Ő drága, gyönyörű hangja és mint egy belső hangszórón úgy hallottam, hogy ezt mondja: 

 “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.,,

Jézus az út az Atyához

14 “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.

2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?

3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.

4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.”

5 Tamás erre így szólt hozzá: “Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?”

6 Jézus így válaszolt: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

7 Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.”

8 Fülöp így szólt hozzá: “Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!”

9 Jézus erre ezt mondta: “Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?

10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.

11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.”

Még egy gondolat jött ehhez: 

A Mária jelenésekkor Mária sosem sem magára mutatott és nem mondta,hogy Ő lenne a közbenjáró,hogy ő hozzá imádkozzanak, hanem mindig Fia munkáját, megváltási tervét és visszajövetelét tanította! Nem tudom mikor és hol ferdült el ez, de a legrosszabb az, hogy az ős Egyház alszik és hagyja, mert nem a Szent Szellem vezetése alatt van már régóta, hanem emberi hatalmasságok által van irányítva! Ha nem így lenne, akkor ezt már rég a helyére tette volna és akkor nem lenne elzárva annyi ősi dokumentum a világtól Rómában...

Mindazonáltal NEM a papságra, nem gyülekezetekre -főleg, ha nem igei- kell hallgatni az embereknek, hanem az Igére és a Szent szellem vezetésére, aki elvezet minden igazságra! 

Tudta ezt már akkor Jézus, amikor ezt mondta a tanítványoknak és figyelmeztetett bennünket, hogy sok hitető lesz! 

ÉBREDJETEK FEL , ne tévelyegjetek és NE engedjétek magatokat bábuként vezetni, mert ez csak is a mi felelősségünk, mit kezdünk az életünkkel és a felajánlott örök élettel!
Amikor ott fogunk állni Jézus előtt nem mutogathatsz senki felé sem, hogy ő tette, ő hibás ezért, vagy azért...legyen az feleséged, férjed, lelkészed, vezetőd stb..
Két dolgot kaptunk: az élő Igét, ami maga Jézus és a Szent Szellemet, aki elvezet minket minden igazságra!

Olvasd a Bibliát, tanulj, olvass sok igei tanítást, amiit csak úgy tudsz kiszűrni, ha ismered az Igét! 

Ebben az értelemben is igaz, hogy 

„..sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” (Mt 22,14).

Legyél benne a választottakba! 

Ámen!

Csendes percek: A MEGÉRTÉSEN TÚL

Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy. Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb; mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.
Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.- 1Jn 5,1-14.

A lányom évek óta súlyos migrénes fejfájástól szenved, amely csak gyógyszerekkel enyhíthető egy sötét, csendes szobában. 

Ezt látva tehetetlennek érzem magam, és azt kívánom, bárcsak én szenvedhetnék helyette. 

Három éve imádkozom a gyógyulásáért, buzgón, reménykedve, bizalommal, és oly sok hittel, amennyi csak telik tőlem. De a lányom mégis tovább szenved a fájdalomtól, amelyet én nem tudok megszüntetni. 

A Biblia beszél arról, hogy aki kér, az kap. De arról is tudósít, amint tanítványok két csoportja is könyörgött imában Isten két szolgájáért, börtönből való szabadulásukat kérve. 

Biztos vagyok abban, hogy mindkét csoport buzgón, reménykedve, bizalommal, és nagy hittel imádkozott. 

Mégis, Pétert megszabadította egy angyal, Keresztelő Jánost viszont kivégezték. A Péterért imádkozó csoport talán erőteljesebben könyörgött, mint János tanítványai? Ha nem, akkor miért tűnik úgy, hogy Isten egyes imádságokat meghallgat, másokat pedig nem?

Isten minden imádságunkat hallja, és válaszol is azokra. Néha azonnal megérkezik a válasz, máskor így szól Isten: nem most. És néha talán soha nem ismerjük meg a választ. 

Tovább folytatom a lányomért való imádságot, tudva, hogy Istennek iránta való szeretete sokkal nagyobb, mint az enyém. Hiszem, hogy Isten meghallgat minket, és reményünk felett válaszol.

Imádság: Urunk, segíts bízni, hogy válaszolni fogsz imáinkra, még ha nem is értjük az időzítést vagy a választ. Ámen.

Isten nagyobb távlatokban gondolkodik, mint én.
Tom Smith (Utah, USA)

IMÁDKOZZUNK A MIGRÉNTŐL SZENVEDŐKÉRT!

Napi áhítat: Az ő életét élők Pártfogója

Hét témája: Mindenki munkálkodik
1Jn 2,1–6

Nem mentességünk van, ha bűnt követünk el, hanem pártfogónk.

1.„[Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus,] 2.mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is. 3.És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 4.Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, 5.aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. 6.Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.”

Magyarázat:

A „tudok róla” és az „ismerem” közt óriási a különbség. Bibliai értelemben hatványozottan. Lehetek nagy tudású anélkül, hogy az ismeretem bővülne. Olvashatom a Bibliát, olvashatok keresztény irodalmat, szakkönyveket, tarthatok bibliaórát, hirdethetek igét, írhatok könyveket Istenről anélkül, hogy ismerném. Mindezzel az embereket vezethetem félre, egy részüket, mert akik ismerik Istent, azok elől nem tudom elrejteni kontárságom jeleit.
Istent megismerni csak úgy lehet, ha ő mutatja be magát. Tehát az ismeretség személyes, mert ő élő személy.
Még emberekre se mondjuk, hogy ismerjük őket, ha nem találkoztunk soha.
Bibliai értelemben pedig még többet jelent ismerni Istent: befogadni nemcsak a tanításait, elveit, hanem őt magát a szívünkbe, és engedni, hogy átalakítson bennünket egyre inkább hozzá hasonlóvá. Sosem válunk Krisztussá, de krisztusivá igen.
Ennek egyik jele, ha a bűnök lecsökkennek az életünkben. Bárcsak azt írhatnám: eltűnnek teljesen, ahogyan ő bűn nélküli volt. Ez a cél. Ám ha mégis vétkeznénk, van egy ismerősünk a Bíró közvetlen közelében, egy barát, egy pártunkat fogó… Töredelmesen járuljunk elé, csak ő segíthet.

(Szommer Hajnalka)

Krisztusi élet: ISTEN JELLEME KRISZTUS ÁLTAL LETT NYILVÁNVALÓVÁ

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Én és az Atya egy vagyunk” (Jn. 10:30)

Isten személyes lényként nyilatkoztatta ki önmagát Fia által. Jézus – az Atya „dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása” – személyes Megváltóként jött a földre. Személyes Megváltóként emelkedett a mennybe. Mint személyes Megváltó közbenjár a mennyei csarnokokban. A mi érdekünkben szolgál Isten trónja előtt Ő, aki hasonló az ember Fiához. (Zsid. 1:3; Jel. 1:13)

Krisztus, a világ Világossága, Istenségének vakító ragyogását elfátyolozva jött el, és emberként élt az emberek között, hogy a föld lakói megsemmisülésük veszélye nélkül megismerjék Teremtőjüket. Mióta a bűn válaszfalat emelt az ember és Alkotója közé, ember soha nem látta Istent, kivéve Krisztus által kinyilatkoztatva.
Krisztus eljött, hogy megtanítsa az embereket arra, amit Isten akarata szerint tudniuk kell. Az égen fent, a földön, az óceán hatalmas víztömegében Isten keze munkáját láthatjuk. Minden teremtett dolog az Ő hatalmáról, bölcsességéről, szeretetéről tesz bizonyságot. A csillagokból, az óceánból és a zuhatagból mégsem ismerhetjük meg Isten személyiségét úgy, ahogy az Krisztusban kitárulkozott.
Isten látta, hogy a természetnél világosabb kinyilatkoztatásnak kell mind személyiségét, mind jellemét megmutatnia. Elküldte Fiát a világra, hogy – amennyire az ember szeme el tudja viselni – kinyilatkoztassa a láthatatlan Isten jellemét és tulajdonságait. 

Krisztus az emberi természetet magára öltve jött el, hogy eggyé legyen az emberi családdal, és ugyanakkor kinyilatkoztassa mennyei Atyánkat a bűnös embernek. Csak Ő, a láthatatlan Isten valóságának képmása, aki kezdettől fogva az Atyánál volt, tudta kinyilatkoztatni az Istenséget az emberiségnek. Ő mindenben hasonlóvá lett testvéreihez. Testté lett, mint ahogy mi is test vagyunk. Megéhezett, megszomjazott és elfáradt. Ha evett, megerősödött, és alvással pihente ki magát. Osztozott az ember sorsában; mégis Isten feddhetetlen Fia volt. 

Idegen és jövevény volt a földön – a világban, de nem volt a világból való. Kísértések és próbák között élt, miként az ember ma is, de Ő nem vétkezett. Tapintatos, könyörületes, megértő és figyelmes volt. 

Isten jellemét ábrázolta, és szakadatlanul szolgált Istennek és embernek.

Az örökkévalóságban a megváltás témája fogja lekötni az üdvözültek elméjét és lesz beszélgetésük témája. A Megváltó arcán Isten dicsősége fog ragyogni végtelen időkön át.

Zsoltárok könyve 67. rész 2.vers

1. Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.
2. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela.
3. Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
4. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
5. Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
6. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
7. A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;
8. Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Reggeli gyöngyszemek:A bűn szolgájából Isten fejedelme

„Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32:28) 

Azon az éjszakán Jákob, anyjának dédelgetett fia megtapasztalta az újjászületés élményét és Isten gyermekévé lett. Kétségbeesésében a fény, mely ráragyogott, a legdrágább világosság lett számára, és a kemény kő, melyen fejét nyugtatta, a legkívánatosabb fekhellyé változott, melyen valaha pihent.

Milyen boldog is volt Jákob! Tudta, hogy Istennel találkozott. És mi is, ha befogadjuk az Isten trónjáról áradó fényt, tapasztalni fogjuk, hogy szívünk megtelik dicsérettel és hálával mennyei Urunk iránt.

Élete nagy válságának órájában Jákob félrevonult imádkozni. Egyetlen, mindent túlszárnyaló szándék töltötte el: hogy jelleme átalakulását keresse. Miközben Istenhez esedezett, kéz – hite szerint ellenséges kéz – érintette meg, akivel azután egész éjjel küzdött életéért.
Lelkének célkitűzését azonban még az életét fenyegető veszedelem sem változtatta meg. Amikor ereje már-már végleg elfogyott, az angyal, isteni hatalmát igénybe véve, megérintette őt, s az érintésről felismerte ellenfelét.
Ekkor rokkantan, magatehetetlenül az Üdvözítő keblére borult, s áldásáért esedezett. Nem hagyta magát elutasítani, hanem addig könyörgött, míg Krisztus meghallgatta tehetetlen, bűnbánó lelke kérését, az Úr ígérete szerint: „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa. 27:5)
Jákob eltökélt lélekkel kérlelte: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem.” (I. Móz. 32:26)
Az állhatatosságnak ezt a lelkületét az ihlette, aki azon az éjjelen Jákobbal küzdött. Ő adta meg Jákobnak a győzelmet, Ő változtatta Izraelre a nevét, mondván: „Küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (I. Móz. 32:28)
Amiért Jákob hiába küzdött és viaskodott a saját erejével, azt átadása és rendíthetetlen hite által végül is elnyerte. 

Napi áhítat: Közös munka, kölcsönös gondoskodás

Hét témája: Mindenki munkálkodik

Olvasmány: Ruth 2,14–23                    

A pártfogó, aki Isten szívének szándékait valósítja meg, kivétel nélkül mindig áldást örököl.

14.„Az evés idején azt mondta neki Boáz: Jöjj közelebb, egyél kenyeret, és mártsd falatodat az ecetes lébe. Ő tehát leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonával kínálta, az asszony pedig evett, jóllakott, sőt még hagyott is. 15.Azután fölkelt tovább szedegetni. Boáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és ne pirongassátok! 16.Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok! 17.Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa lett. 18.Fölvette, és hazament a városba. Megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Azután elővette, és odaadta neki azt is, amit meghagyott, amikor jóllakott. 19.[Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett!] Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Boáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. 20.Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzánk tartozó ez az ember, közeli rokonaink közül való. 21.A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. 22.Naomi ezt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, leányom, ha az ő szolgálóival jársz, akkor nem bántanak más mezőn. 23.Ruth tehát Boáz szolgálóinak a nyomában járva szedegetett, amíg be nem fejeződött az árpa és búza aratása. De az anyósánál lakott.”

Magyarázat:

Isten az özvegyekről és árvákról különösen is gondot visel. 

Számtalan helyen ígéri ezt a Bibliában. Sokszor említve mellettük a jövevényeket is. 

Védi az özvegyek és árvák jogát, betölti szükségeiket, gyógyítja sebződéseiket. 

Mert kikezdhetőek, megtaposhatóak, kihasználhatóak, nincs hatalmuk, biztonságuk, megszakadt a kapcsolatrendszerük, a szívük, a reménységük. 

Ezért Isten – rá jellemző módon – melléjük áll, örömét lelve abban, hogy a kicsiken, a semmiken, a megtörteken segítsen. 

Nincs is ez ellen kifogásunk. Helyeseljük, ez méltó az Istenhez. 

Ki más segítené őket, ha nem éppen a Mindenható? Aztán továbblépünk. 

Pedig Isten segítsége nem úgy érkezik, hogy az asztalon ott terem egy kenyér, hogy a számlák elpárolognak a nyilvántartásból, hogy visszatér a már eltemetett szülő vagy társ. 

Istennek ennél szeretetteljesebb terve van a megsegítésükre. 

Rajtunk keresztül akar gondoskodni róluk. Rajtad és rajtam. 

Krisztus testén, a gyülekezeten keresztül. Nem eltartani őket, hanem bevonni a közös szolgálatba, hogy érezzék értékességüket, és szájukban a megosztott kenyér ne váljon keserű kegyelemkenyérré.
Mivel tudnál szolgálni Isten e kicsinyei felé? Mivel enyhíthetnéd hiányaikat? 

Tedd meg! Isten kezeként.

(Szommer Hajnalka)

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTELEK, ÚJ ÉLET!

"Fölemelt engem a Lélek, és bevitt az Úr házának keleti kapujához, amely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonötférfi volt, kik között láttam Jaazanját, Azzurfiát és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit." (Ez 11:1)

A Szentlélek úgy emel fel a legcsodálatosabb módon, amikor azt a személyt, aki elfogadta Jézus kereszthalálát, új életre támasztja fel. Ez a tapasztalat akkor következik be, amikor megengedjük, hogy a Lélek az Úrjézussal együtt új életre keltsen (Efézusbeliekhez írt levél 2:5; Rm 8:11).

Eszter hónapokon keresztül a kétségbeesés újabb és újabb mélységeit tapasztalta meg. Végül már odáig jutott, hogy alig tudott aludni, és azon tépelődött, hogy ebből az állapotból csak egyetlen kiút van: a halál. A gonosz újabb és újabb hazugságokkal bombázta, így próbálta tönkretenni őt és csodálatos imaszolgálatát, amelyet az Úrtól kapott, és nagyon hűségesen végzett.
Isten azonban ígért egy menekülési útvonalat (Korintusbeliekhez írt első levél 10:13), hogy minden gyermeke előtt ismert legyen, milyen ösvény vezet el a kereszttől az üres sírig.

- "Úgy érzem magam már hónapok óta, mintha a keresztre lennék szögezve, és nem tudok leszállni - panaszolta Eszter a barátnőjének, aki imádkozott vele. Olyan az egész, mintha az egész világ súlya az én vállamat nyomná." - "Csak fogadd el a Szentlélek újjáteremtő erejét! - tanácsolta neki a barátnője. Szállj le most a keresztről, és támadj fel Jézusban! így megismered az új élet örömét!

Eszter lelkében nagy harc dúlt pár percig, de végül megtette a hitbeli lépést, és engedélyt adott a Szentléleknek, hogy felemelje őt, miként Krisztust is feltámasztotta a halálból.
Eszter már egy ideje próbálta megérteni azt a mély érzést, ami azt a helyet foglalta el szívében, ahol Istennek kellett volna lennie.
Most, ahogy kinyitotta a szemét, ezt kiáltotta barátnőjének: - "Igen, most minden a helyén van! Az érzelem most félrevonult, és átadta helyét Istennek, hogy Ő töltse be a szívem közepét! Micsoda öröm és micsoda győzelem! Bár minden keresztény megismerné ezt a mélységes gyógyítást és tapasztalatot a saját életében! - lelkesedett Eszter, amikor az imacsoport többi tagjának is beszámolt a történtekről.

Imádság a mai napra
"Atyám, Istenem! Most elfogadom tőled a feltámadást és az új életet, amit felkínálsz nekem!"

Maranatha: Jön a Király:Tanulmányozzuk a próféciákat!

„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.” (Jel 1,3)

„Hirdessük azt az üzenetet, amely felébreszti az egyházakat! Mindent meg kell tennünk, hogy terjesszük a világosságot nemcsak saját népünk körében, hanem a világban is. Utasítást kaptam, hogy adjuk ki Dániel és Jelenések könyvét kisebb könyvek formájában, a szükséges magyarázatokkal, és küldjük szét az egész világban. Saját népünknek is szüksége van arra, hogy a világosságot érthetően eléje tárjuk.

Akik Isten Igéjével táplálkoznak, azok Dániel és Jelenések könyvéből a Szentlélek által ihletett igazságokat hoznak majd elő. Olyan erőket indítanak el és mozgatnak meg, amelyeket nem lehet visszaszorítani. Gyermekek ajkáról hangzanak majd el olyan titkok, amelyek mindeddig el voltak rejtve az emberek értelme elől…

Több prófécia gyors egymásutánban teljesedik. A múlt történelme ismétlődik, régi viszályok kelnek új életre, és Isten népét veszedelem környékezi majd minden oldalról. Az emberi család állandó feszültségben él.

Tanulmányozzuk Jelenések könyvét Dániel könyvével összefüggésben, mert a történelem megismétlődik! Lehetőségeink folytán ma már sokkal többet kellene tudnunk, mint amennyit valójában megismertünk.

Angyalok vágyakoznak betekinteni az igazságokba, amelyeket Isten azoknak adott, akik töredelmes szívvel kutatják Isten szavát, és olyan ismeret elmélyítéséért imádkoznak, amelyet csak Isten adhat.

Amint a földi történelem végéhez közeledünk, különösen az utolsó időkre vonatkozó próféciákat kell tanulmányoznunk. Értsük meg az Újszövetség utolsó könyvének igazságait! 

Sátán sok ember értelmét elvakította: mennyire örülnek annak, ha kifogást találhatnak, hogy e könyv tanulmányozását elkerülhessék. 

Ám szolgája, János által Krisztus kijelentette az utolsó napok eseményeit, és Ő ezt mondja: »Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban.«” 

Apostolok Cselekedetei 2. rész 21.vers

1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25. Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Várjad az Urat!” - (Zsoltár 27, 14)

Úgy tűnhet fel előttünk, mintha a várás könnyű dolog volna, holott ez olyan feladat, melyet a keresztyén hosszas évekre terjedő gyakorlat után tanul meg. Gyors menetelések és sáncmunkák könnyebbek Isten harcosainak a veszteglésnél és várakozásnál. A várakozó bizonytalanságnak vannak olyan órái, amikor a készséges keresztyén az Úrnak óhajtva szolgálni, nem tudja melyik útra lépjen, mire határozza el magát. Mit tegyen akkor? Nyugtalansággal gyötörje magát? Gyáván elfusson, félelemtelten kitérjen jobbra, vakmerően előre nyomuljon? Nem, egész egyszerűen várjon! De várjon imában! Kiálts Istenhez, vesd Ő reá gondjaidat! Mondd meg Neki, mi terhel, mi aggaszt és hivatkozz ígéretére, hogy nem akar téged elhagyni, sem el nem távozik tőled. A kétely idején, amikor különböző, össze nem egyeztethető kötelességek között kell döntenünk, dicső dolog az, ha gyermeki alázatban belenyugszunk a dologba és lelki együgyűséggel várjuk az Urat. Biztosan üdvünkre válik az, ha tudatlanságunkat érezzük, elismerjük, és készséges szívvel hagyjuk magunkat az isteni akarattól vezettetni. De várj hittel! Mutasd meg Benne vetett rendíthetetlen bizalmadat, mert a hitetlen és kétkedő várakozás csak szégyen az Úrra nézve. Hidd, hogy ha bár késő éjjelig várakoztat is, mindazáltal annak idején megjelenik. Jövetele bizonyos és nem késik. Várj csendes türelemmel. Ne lázadj fel amiatt, ha a próbáltatások vesszőjét némán kell tűrnöd, hanem áldd és magasztald Istent azért. Ne kívánkozz ismét a világba visszamenni, hanem fogadj mindent úgy, ahogyan Isten küldi. Menj készséges szívvel és együgyű lélekkel, minden akaratosság nélkül.

Engedj át mindent szövetséges Istened kezébe és mondd: „Legyen meg Uram a Te akaratod”.
Nem tudom mit tegyek, tanács nélkül vagyok, nem tudok többé kivezető utat, de várok, míg nem eloszlatod az áradatot vagy ellenségeimet visszaűzöd hátam mögül. Várok, ha naphosszat váratsz is, mert szívem egyedül Benned bízik, óh, Isten.
Az én lelkem abban a teljes meggyőződésben vár Téged, hogy mindazáltal Te vagy az én vigaszom, osztályrészem, menedékem és váram.

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-31.nap

SZERETET ÉS HÁZASSÁG 

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?

"Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." (1Mózes 2:24)

• Ebben az igeversben a házasság eredeti célját olvassuk. Elszakít de össze is köt. Átrendezi a kapcsolatokat és mindent megváltoztat. Szüleid átülnek a tanácsadói székbe, erre azonban nekik is készen kell állniuk.

• Képesek vagytok egységre jutni különféle kérdésekben még az eltérő háttér ellenére is? Isten döntése, az "egy testté" válás képes bármit elérhetővé tenni.

• Különösképpen nehéz, ha egyoldalú kezdeményezés részedről az egységre törekvés. Ha azonban nem adod fel e törekvésedet, kapcsolatotok idővel elkezdi visszatükrözni ezt a beléprogramozott mintát. Merj egyként járni vele!

"Hogy mindnyájan egyek legyetek; s mint te énbennem, Atyám, és én tebenned." (János 17:21)

REINHARD BONNKE

Egy pásztorok számára rendezett imaalkalmon vettem részt. A térdeinken voltunk. Mellettem Istennek egy idős szolgálója térdelt, és bár nem akartam, meghallottam az imádságát: „Uram, bocsáss meg minden alkalomért, amikor tisztátalan dolgokat engedtem az életembe!” Mélyen megindított ez. Akkoriban még fiatal voltam, és csak ezt tudtam kérni: 
„Uram, segíts nekem, hogy kezdettől azt tartsam fontosnak, ami a végén igazán számít majd!” 
Legyen ez mindig a szemünk előtt, és éljünk megszentelt életet, Jézus nevében!

Ámen!
REINHARD BONNKE