Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

 Amikor a Szentlélek eljön rátok, vesztek erőt és tanúim lesztek nekem, mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeában és Samáriában, egészen a föld végső határáig. (Csel 1,8)

Ezekkel a szavakkal az Úr Jézus teljes világosságot adott tanítványainak arra vonatkozólag, hogy mi életüknek a feladata. Először is megmutatja nekik azt az erőt, amellyel munkálkodniuk kell.

Nem a természeti adottságok erői ezek. Emberi okosság és ékesszólás hogyan szállhatna szembe a sötétség hatalmas fejedelmével, hogy országát megsemmisítse?

Ehhez csak Isten ereje, a Szentlélek ereje elégséges. Enélkül tehetetlenek vagyunk a Sátánnal szemben. Aztán az Úr azt a munkát mutatja meg a tanítványoknak, amit el kell végezniük. Az emberek vakok, a Sátánnak és bűnnek rabjai, ki vannak szolgáltatva a halálnak és az örök kárhozatnak.

Jézus tanítványai a legnagyobb buzgóságukkal és erejük teljes latba vetésével sem képesek egyetlen embert sem megmenteni, de bizonyságot tehetnek Arról, Aki azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. "Lesztek tanúim."

A legszebb, legragyogóbb beszéd sem használ semmit, ha a hallgatók nem kerülnek kapcsolatba az Úr Jézussal, a bűn, halál és ördög legyőzőjével.

Végül a munkamezőt is megmutatja az Úr. A Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételnek Jeruzsálemben, a Jézus elleni gyűlölet és hitetlenség fellegvárában kell elkezdődni. Itt élhetik át Urunkról való bizonyságtételük első nagy győzelmét. Innen terjed majd tovább az evangélium egész Júdeába és Samáriába. Az az üldözés, amely a Saulus idejében volt Jeruzsálemben, nem oltotta el azt a tüzet, amit az Úr gyújtott, hanem sokkal inkább heves szélviharhoz volt hasonló, amely a szikrákat széjjelhordta, s mindenfelé új tüzet támasztott. Egyetlen mozgalom se tudta és nem is tudja megakadályozni Jézus utasításának teljesítését, beteljesülését: "Tanúim lesztek nékem... egészen a föld végső határáig".

Jézus programja nem vall szégyent.

Isten asztaláról-Varga László

"Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled.... de azon az éjszakán semmit sem fogtak... Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, ...belevetette magát a tengerbe." (János 21,3-7)

 

Szegény Péter! Mint a megvert kutya, úgy kullog Jézus után. Tudja, korábbi tagadásával minden jogát elvesztette arra, hogy Jézus valaha is szóba álljon vele. De azt is tudja, hogy Jézus szereti őt, azt is, hogy bocsánata nélkül az élete semmit nem ér. Elsőként rohan az üres sírhoz. Kutyaszemekkel néz a megjelent Jézusra. Szomorúan hallgatja az emmausi tanítványok lelkes beszámolóját: őket megszólította, őt nem. Tamásnak a Mester előtte mutatja meg a sebeit, őrá nem is pillant. Napok, hetek telnek, megpróbálkozik régi foglalkozásával, a halászattal. A többi tanítvány szereti, most is becsüli őt, vele mennek, de Jézus nélkül nincs eredmény. Észreveszik, hogy Jézus áll a parton, Péter otthagy barátot, halat, ugrik a tengerbe, hogy elsőként érjen hozzá, de Jézus még akkor se hozza szóba tanítványa viselkedését. Nem ismersz magadra, testvérem? Nem tapasztaltad még, milyen az, mikor az ég bezárul fölötted, érzed, hogy imádságod fennakad, üresen kong, nincs rá felelet? Hogy csődöt mond, bármihez kezdesz? Igen, valahol elhibáztad. Valami olyant tettél, amitől a becsületed elveszett Isten előtt. Fogadd el ezt a leckét! És kitartással kérd a bocsánatot, míg meg nem hallod a kérdést: "Szeretsz te engem?"

Kegyelmes Istenem, szeretlek Téged. Úgy mondom, mint Péter, mikor végre megszólította megbántott Jézusa. És bár igaz, ugyanolyan hiteltelenül kong a szavam, mint az övé. Talán lehet, hogy nem akarok őszintén szembenézni azzal, mit vétettem, hogy nem felelsz imádságomra. Talán mentegetőzni próbálok. Kapcsolj magadhoz, nehogy elkeseredve ismét megtagadjalak. Mutass rá kegyetlen őszinteséggel, hol hibáztam el! Büntess, ha arra van szükség, de ne vond meg tőlem szeretetedet. Halld meg imádságomat, fogadd el megbánásomat, bocsánatkérésemet. Bűnös vagyok, Uram, de szeretlek! Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében- A GYILKOS

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 1,15-22

15 Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve. 16 Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! 17 De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. 18 Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és ezt mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? 19 A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek. 20 Ezért jót tett Isten a bábákkal. A nép pedig szaporodott, és igen megerősödött. 21 És mivel a bábák félték az Istent, Ő tovább szaporította Izráel házát. 22 Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!

"Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba." (2Móz 1,22)

A fáraó kegyetlensége határtalan volt, de nem egyedülálló. A történelem azt mutatja, hogy az emberek bármilyen embertelenségre képesek, ha egyszer az ördög hatalmába keríti őket.

Márpedig nem esik nehezére az ördögnek, hogy hatalmába kerítsen minket. Mindnyájan bűnben születtünk. Nem azért válunk bűnössé, mert bűnöket követünk el, hanem azért követünk el bűnöket, mert bűnösek vagyunk.

Ennek a bibliai tanításnak sok megvetésben volt része, még azoktól a teológusoktól is, akiknek tudniuk kell, hogy ez igaz. Egy olyan korban amikor az emberek tiszta inget és zoknit viselnek nap mint nap, különösen is nehezen lehet meggyőzni a lakosságot, hogy mi egyáltalán nem vagyunk jók természetünk szerint. Amikor az emberek fürdőkádat vesznek és kellemes modort sajátítanak el, hajlamosak azt hinni, hogy kinőttek már a barbár fejlődési korból. A jó élet megnyilvánulási formái azonban nem tartják távol az ördögöt. A British Museum tanúsíthatja, hogy az egyiptomiak a kultúra minden rafinériájával rendelkeztek már egy olyan korban, amikor vízbe fojtották a héber fiúkat.

Az emberi nem, mint egész semmit sem tanult a gonosz megnyilatkozásaiból. Hallatlanul felületesek vagyunk. Az egyik nemzedék átéli az ördög nyers erejét és gyermekeik, akik túlélik őket, mégcsak nem is kíváncsiak az eseményekre, hogy ne is szóljunk az eseményeket kiváltó okok ismeretéről. Tiszta inget, fürdőkádat, sört és szórakozást akarnak.

Személyes életünket illetően nehezen tudnánk eldönteni, hogy a felejtés képessége áldás vagy átok. Lehet, hogy mindkettőből van benne valami?

Minden ember életében eljön legalább egy olyan pillanat, amikor meglátja a gonosz kérlelhetetlen valóságát. Reménykedjünk, hogy abban a pillanatban bölccsé válik.

Nemzedékünk morcosnak és ünneprontónak fog majd bennünket tartani még akkor is, ha csak annyit mondunk nekik, hogy az élet nem kéjutazás életvidám embereknek.

Tulajdonképpen az élet-halál kérdése minden emberi lény számára nem más, mint az Isten országa és a Sátán országa közötti harc. Vagy a sötétségben élünk és halunk meg, vagy a fény irányába haladunk. Krisztus az, akitől minden függ.

 

Krisztus mindenek felett- ÖNTSD KI ISTEN ÁLDÁSAIT!

"Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt az Úrnak" (2Sám 23,16).

 

 

Mi volt neked az utóbbi időben olyan, mint Dávidnak a betlehemi forrás vize: szeretet, barátság, szellemi áldás? Ezt a vizet csak saját lelked kárára ihatod ki a magad megelégítésére. Ha megteszed, nem öntheted ki az Úrnak. Semmit nem szentelhetsz oda az Úrnak, amivel saját kívánságodat szeretnéd kielégíteni. Ha Isten valamelyik áldásának csak haszonélvezője vagy, az megront téged; oda kell áldoznod, kiöntened, azt kell tenned vele, amit a józan ész értelmetlen tékozlásnak mond. Hogyan önthetem ki az Úr előtt a természetes szeretetet vagy a szellemi áldást? Csak egyféleképpen: belső elhatározással! Embertársaink egyes cselekedeteit sohasem fogadhatnánk el, ha nem ismernénk Istent, mert nincs módunkban visszafizetni. De amint ezt mondom: "ez túlságosan nagy és értékes nekem; egyáltalán nem embernek van szánva, ki kell öntenem az Úrnak", akkor ezek élő víz folyamaként ömlenek mások felé. Ha nem öntöm ki az Úrnak, akkor nemcsak engem veszélyeztetnek, hanem azokat is, akiket szeretek, mert élvezetvággyá torzulnak. Olyanban is lehetünk élvezetvágyók, ami nem rút és nem aljas. A szeretetnek meg kell tisztulnia azáltal, hogy kiöntjük az Úrnak. Ha savanyú és megkeseredett lettél, azért van, mert valamilyen áldást megtartottál magadnak, holott ha kiöntötted volna az Úrnak, te lettél volna a leggazdagabb ember, aki valaha e földön élt. Ha Urad áldásait megtartod magadnak és nem tanulod meg kiönteni Őelé, akkor mások nem láthatják meg általad a Királyt és nem "láthatnak széles országot" (Ézs 33,17).

Isten műhelyében- Tanítómesterünk tulajdonsága

"Én szelíd és alázatos szívű vagyok. (Máté 11, 29) 

 

 

Ilyen a tanítómesterünk. Szelídsége és szívbeli alázata megkönnyíti számunkra a tanulást. A szelídség nem temperamentum dolga. A Biblia a dolgok mélyére hatol és gyökerénél fogja meg azokat. Mi szelídségnek mondjuk a csendes kedélyt, ellentétben a felcsattanó természettel. De a természettől csendes emberek még korántsem szelídek az Ige értelmében. Lehet, hogy nem indulatosak és hangosan nem berzenkednek, de belsőleg mégiscsak felháborodnak, keserűek és dacosak, ha ingerlik őket. Csak az az ember szelíd valójában, aki önző énjétől szabad. Az ilyen ember belsőleg csendes és másoknak is teret ad, hogy boldoguljanak.

A szelídség a Lélek egyik gyümölcse. Ha a Lélek gyümölcse a szeretet és a többi csak e szeretetnek a kisugárzása, akkor a szelídség az igénytelen, lemondásra kész és védtelen szeretet. Ez a báránytermészet, amely készségesen hajol meg Isten és emberek előtt. Lemond a maga hasznáról, zúgolódás és panasz nélkül fogadja becsülete sérelmét. Ez az a csodálatos erő, amely leveretve győz; csendes és drága Isten előtt. Határtalanul készséges a tűrésre és megbocsátásra.

Ilyen alázatos szívű az Úr. És mert Ő szelíd, nem áll elénk nagy igényekkel és kemény követelésekkel. Nem akar mindenáron azonnal olyanná tenni, mint amilyennek szeretne látni minket. Sokat tud elhordozni, tud csendben várni, míg eljön az az idő, amikor új leckére taníthat. Nem kíván túl sokat tőlünk, nehogy megfélemlítsen és elcsüggesszen. Nem kényszerít ránk külső formákat, nem üti rá a lélekre erőszakosan a maga bélyegét. Szeretettel, kíméletesen és gyengéden kezel mindenkit a maga természete szerint. A szelídség és az alázatosság együtt járnak. Az elbizakodottság erőszakosságot szül, amely mindenáron a saját akaratát akarja keresztülvinni. Jézus alázattal hajol le gyengeségünkhöz. Uralkodása tulajdonképpen szolgálat. A mi javunkat tartja szem előtt. Nem ejt el könnyen és nem sújt megvetéssel, ahogy érdemelnénk. Mélyen lehajol hozzánk és magához emel fel, a saját lényébe és saját tulajdonságába.

Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd, Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait. 

 

Isten ígéreteinek tárháza-Kiút a szellemi halálból

„Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!" (Ez 37,13)

Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem képes megcselekedni, csak az élő Isten, az élet Ura és teremtője.

Milyen jól emlékszem arra, amikor én is a „csontok völgyében" hevertem, magam is annyira kiszáradva, mint azok a csontok. Áldott volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért, amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csontjaimban. De még áldottabb legyen a „négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony, az ÚR az élő Isten, mert ő elevenített meg engem is. Új életem még így, a gondokkal és fájdalmakkal is világosan bizonyítja számomra, hogy az Úr megöl, de meg is elevenít. Csak ő egyedül Isten. Benne van minden, ami nagyság, dicsőség és kegyelem. Megelevenedett szellemem őt imádja, mint a nagy „Én vagyok"-ot. Legyen ezért nevéé minden dicsőség! őt akarom dicsérni, amíg csak élek.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Helyén mondott ige

"Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. "(Péld 29,20)

 

 
Van, aki tudja, mit beszél, s van, aki csak beszél, amit tud. Akiknek eltompult a hallásuk, azok általában könnyen beszélnek, fecsegnek, akkor is, ha nincs mondanivalójuk. Ez a kiskorúság jele. Ők gyakran meg sem várják, hogy befejezze a másik, nekik mindegy, mi a kérdése, kész válaszaik vannak. Így aztán nem a valódi kérdésre felelnek, csak beszélnek, amit tudnak. És beszélnek, kibeszélnek mindent.

Az érett korú keresztény előbb igyekszik megérteni a problémát, világosan látni a kérdést, és utána válaszol arra. Ha pedig nem tudja a választ, azt is bevallja, vagy kérdez. Legfőképpen pedig az jellemzi, hogy Istent kéri, adjon szót a szájába, hogy igaz, helyes beszéd hangozzék el, így lesz a szava „aranyalma ezüsttányéron", helyén mondott ige (Péld 25,11).

Pál apostol az ilyen beszéd ismérveit így sorolja fel: „jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják." (Ef 4,29) Hasznos, szükséges, építő.

Akinek nincs füle a hallásra, az könnyen, sokat, feleslegesen és ártó módon is beszél. Aki tud figyelni másokra, az akkor szól, ha van mondanivalója, tud hallgatni, ha az a hasznos, és semmiképpen nem fecsegi ki mások bizalmas közléseit, „...a más titkát ne fedd föl..." (Péld 25,9) Semmiképpen nem mond olyat, ami bárkinek árthatna.

A kiskorú kifárasztja a másik embert a beszéddel. Az érett korú tudja erősíteni a megfáradtat a beszéddel (Ézs 50,4).

 

Reggeli dicséret-Hinni Jézusnak

"Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?"  (János 3,12)

 

Egy idős tanító látogatott Jézushoz azon az éjjelen. Nikodémus, aki maga is tagja volt a nagytanácsnak, amely akkor a nép vallási vezetőiből állt, leginkább a farizeusokból és a sadduceusokból. A Megváltó, látva az őszinte érdeklődést, a legkomolyabb üzenettel szólította, meg őt ("Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." Jn 3,3), de az nem akarta megérteni ("Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?" Jn 3,4). Miért kellene egy olyan embernek is megtérnie, újjászületnie, aki egész életét Isten törvényének szentelte? Nem elég, hogy mindvégig hitben élt? Nem elég, hogy helyesen cselekedett, nem bántott másokat, ...?

Ma is sokan vannak, akik követik az öreg farizeust ebben az eltökéltségben. Miért kellene nekem még változnom, miért kellene nekem megtérnem? - kérdezik. Tisztességes vagyok, becsületes. Nem lopok, nem csalok, nem ölök, nem hazudok. Vagyok olyan jó, mint más! - mondják, talán kicsit felháborodva egy kicsit azon a feltételezésen, hogy az életük nem elég Istennek. Pedig így van, a Biblia szerint nem is született ilyen ember erre a földre Jézuson kívül ("Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék." Prédikátor 7,20). A földi életünkre nézve tehát nem látunk tisztán, szükségünk van Isten vezetésére, Jézus útbaigazításaira. Sokszor ezek a tanácsok nem könnyűek, nem egyszerűek és ezért ellenállást váltanak ki bennünk, de ne tegyük! Ne álljunk ellent az Úrnak! Nem azért, mert Neki mindig igaza van, hanem azért, mert Ő mindig értünk cselekszik és értünk szól. Az Ő célja: "A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson." 1Tim 2,4. Tanácsai már ebben az életben örömet és boldogságot hozhatnak ránk. Jézus mondta: "...én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek." (János 10,10.) Ha hűségesen olvassuk a Szentírást és hagyjuk magunkat meggyőzni, vagyis nyitottak vagyunk és nem zárunk be eleve, akkor megérthetjük, miért fontos, hogy mind bűnösök vagyunk. Megértjük, hogy ez a lelki gyógyulásunk első lépése. Mint a betegnek az orvosnál el kell ismernie betegségét és vágynia kell a gyógyulásra, úgy van szükségünk nekünk is arra, hogy a Mennyei Nagy Orvos elé menjünk alázattal. Így megtörténhet a csoda, hogy a földi dolgok mellett egyre inkább érteni fogjuk a nagy összefüggéseket is. Elkezdünk látni Isten szemszögéből...

Közzétéve ennyi ideje: 10 hours ago, szerző: Restás László

Prófétai Áhítatok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

A szellemi alapod Krisztusra épült és ez továbbra is szilárd. Amit az emberek és a vallás előírásai szerint építettél, az most rombolódik le, hogy készen állj újra építkezni a Szellemem szerint, mondja az Úr. Hamarosan újat kezdesz, és ez az új kezdet felül fog múlni minden más kezdetet. Lesz benned egy erős kívánkozás, amit a reménységen és ígéreten alapuló titokzatosság kelt benned, ugyanakkor izgatottan fogod várni, hogy az Én terveim megvalósuljanak. Az életnek ez az újszerűsége túl fog mutatni mindenen, amit eddig elképzeltél vagy hittél. Viszont annak a megtisztulásnak az erejét, amit belül és kívül átéltél, meg kell őrizned. 1 Korinthus 3:11 Mert más alapot azon kívül, amely le van rakva, senki nem rakhat, és ez a Jézus Krisztus.

--------------------------------------------------------
 

Arra adtalak titeket, hogy világosság legyetek a világon, ami elűzi a szellemi sötétséget. Ahogy a sötétség egyre nagyobb, úgy kell egyre fényesebben ragyognia a ti világosságotoknak. Amikor ápoljátok a kapcsolatotokat Velem, akkor nem jártok sötétségben. Taszítsátok vissza a sötétséget, ahol csak rátaláltok, és ne hagyjátok, hogy legyőzzön titeket, mondja az Úr. János 8:12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

A gadarénusok kérték Jézust, hogy távozzék el az ő határukból. A volt ördöngös arra kérte Jézust, hogy Vele maradhasson. (Mk 5,17-19)

Két kérés van itt előttünk, az egyik hallatlanul balga, a másik igazán jó kérés. A gadarénusok arra kérik az Urat, hogy távozzék el határukból. Az Úr egy megszállott elmebeteget meggyógyított, aki miatt az egész vidék rettegett. Ez jó volt a gadarénusoknak. De a megszállottból kiment démonok a disznónyájukba mentek és az egész nyájat a tengerbe fojtották. Ezt az anyagi kárt már nem tudták megbocsátani Jézusnak. Ha a vagyonukat megduplázta volna, drága és kedves lett volna nekik, de így: távozzál el tőlünk!

Isten irtsa ki belőlünk azt a gadarénusi gondolkozást, amely szerint a földi vagyon szaporítása a fő dolog!

A gadarénusok balga kívánsága mellett ott állt a meggyógyult jó kérése, hogy Jézussal akar maradni. Nem akart megmentőjétől többé eltávolodni. Ez volt legbelső vágya. S mi volt Jézus válasza a két kérésre? Gondolatunk szerint a helytelen kérést el kellett utasítania, a jót pedig teljesítenie. Jézus azonban ellenkezőleg cselekedett. A szégyenletes kérésnek eleget tett: hajóba szállt és elment hazájába. A meggyógyult kérésére pedig ezt felelte: "Eredj haza a tieidhez és beszéld el nekik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és hogy megkönyörült rajtad".

Ismerjük fel itt, hogy Isten gondolatai magasabbak és jobbak, mint a mi gondolataink! Ha Jézus a mi jónak vélt gondolatainkat nem hallgatja meg, ha egész más úton jár, mint mi gondoljuk, ha a mi terveinket keresztülhúzza, akkor is higgyük el, hogy jobban tudja, mi használ nekünk, mint mi.

Elégedjünk meg mindig azzal, ahogy Ő dönt!

 

Isten asztaláról-Varga László

"Igazságos az Úr, mert szembeszálltam parancsával." (Jeremiás siralmai 1,18.)

Annyira megszokott, szinte természetes magatartás az, hogy aki a legkevésbé tartja számon Isten törvényét, ha bajba kerül, méltatlankodva tiltakozik a következmények ellen: miért engedi meg Isten, például, korunk nyomorúságait? Egyet meg kell értenie mindenkinek, aki valamit is tanult Isten törvényéből: ha lehetne más úton, Isten törvénye nélkül boldogsághoz, jó eredményhez jutni, Isten kijelentése nem lenne igaz. De nem lehet. Előbb-utóbb öszszeomlik, amit Isten nélkül épít az ember, akármilyen hatalmas alkotás legyen az. Ennek az igazságnak a mi nemzedékünk a leghitelesebb tanúja. A nyomorúságra jutott keresztyén embernek tudnia kell, hogy nem érdemelt mást. Mind önmaga, mind közössége bűnei méltán hozták rá a veszedelmet. Nincs értelme lázadozni, Istent hibáztatni. Ha tudomásul veszem, hogy igazságosan kaptam meg bűneim következményeit, nyugodt lélekkel tudom elfogadni és elviselni a nyomorúságokat, engedelmesen kérni, megkeresni, megtalálni és végezni az ott kapott feladatokat. Akkor Isten mindig, minden engedelmes gyermekének megmutatja nem az okát, hanem a célját szenvedésének, boldoggá és eredményessé teszi nyomorúságban végzett szolgálatát a vele együtt szenvedők között.

Ítélő Istenem, nem lázadozom a rám rótt szenvedések ellen. Tudom, hogy megérdemlem, mert nem voltam engedelmes szolgád. Elfeledkeztem rendeltetésemről, magam akartam utat szabni, nélküled akartam eredményt elérni a magam céljai szerint. Azt is tudom, hogy szeretsz, hogy nem azért büntetsz, mert gyötörni akarsz, hanem megállítani abban, ami nem a Te akaratod szerint való, és a saját utadra vezetni. Ezért megköszönöm a szenvedéseket, melyekkel kézbe akarod venni az életemet. Mutasd meg, Uram, mit vársz tőlem! Mutasd meg, mi a feladatom a szenvedések között! Adj hitet, hogy ne az okát, hanem a célját keressem, és ezáltal is hozzád jussak közelebb! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- AZ ELNYOMOTTAK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 5,1-10

 

 

1 Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. 2 Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: 3 "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 4 Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. 5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. 7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. 8 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. 9 Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

"Boldogok akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek." (Mt 5,6)

Kik is lehetnek hát a fáraótól elnyomott és az Istentől megszabadított emberek?

A Biblia nemcsak Mózes II. könyvében beszél az ilyen emberekről. Ugyanezek az elnyomottak kiáltanak az Úrhoz a Zsoltárok könyvében is. Ézsaiás próféciái megígérik nekik, hogy "segítőt" kapnak. A Hegyi Beszédben pedig Jézus áldását veszik. Ezekben az áldásokban vagy "boldogságmondásokban" mód felett teljes képet kapunk róluk.

Ezek az emberek a rövidebbet húzzák a jelenvaló világban. Nem olyanok, akik másra nem szorulnak, hanem inkább szegények. Igazságtalanság áldozatai, de nem folyamodnak erőszakhoz. Nem hajlandók elfogadni a "status quo-t", vagyis azt, ahogyan a dolgok a jelenvaló világban folynak. Ámbár a jó szándékú emberek azt mondják nekik, hogy meg kell próbálniuk élvezni azt, ami itt élvezni való, és hogy "törődjetek a magatok ügyével", ahogy mindenki más magával törődik, ők mégsem idomulnak, és mégsem érzik otthon magukat. Gyászolnak.

Mélységesen nyugtalanítja őket, hogy nem érvényesül az igazság, szeretik az irgalmasságot, a békességet és az igazságosságot. Idegenek a jelenlegi világrendszerben. Éheznek az igazságra, és szomjaznak az új életre és egy jobb világra.

Jézus azért jött, hogy megszabadítsa ezeket az embereket. Messiásukká lett. Ő maga a szelídek ösvényét járta végig. Elviselte a gonosz elnyomását, de meg is törte a gonosz zsarnoki hatalmát szilárd hitével és hajthatatlan engedelmességével.

Isten elnyomott népének a vezére azt mondta: "Áldottak, hétszeresen áldottak vagytok ti, óh Istennek népe. Tudom, hogy nem a saját erőtökben, okosságotokban, nyelvetek erejében és pénzetek hatalmában bíztok. Istenben reménykedtek. Most én, Jézus nyilvánítalak áldottnak titeket. Ha még éheztek is, kijelentem, hogy a ti igazságot éhezésetek megelégíttetik. Legyetek hűségesek. Szemeitek meglátják Istent. Tietek az ország."

 

Krisztus mindenek felett- AZ ÁLDOZAT SZENTSÉGE

"Aki hisz énbennem..., élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Jn 7,38)

 

Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap". Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel. Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül. Nem az a cél, hogy Isten szép kerek szőlőszemekké formáljon, hanem hogy kisajtolja belőlünk az édes mustot; vagyis szellemi értelemben véve életünket nem mérhetjük le a sikereken, hanem egyedül azon, amit Isten adhat rajtunk keresztül, ezt pedig egyáltalán nem lehet lemérni. Amikor a bethániai Mária széttörte az alabástromszelencét és a benne lévő drága kenetet az Úr fejére öntötte, erre rajta kívül senki nem érzett indítást; a tanítványok azt mondták, hogy tékozol. Jézus azonban megdicsérte Máriát ezért a tékozló hűségért és azt mondta: "Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére" (Mk 14,9). Az Urat elárasztja az öröm, amikor látja, hogy valamelyikünk úgy tesz, mint Mária, nem akar takarékoskodni, hanem egészen odaadja magát neki. Isten odaadta Fia életét, hogy megváltsa a világot; mi készen vagyunk-e odaadni az életünket Őérte? "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből", vagyis emberek százait üdíti fel szüntelenül. Itt az ideje, hogy szakítsunk azzal az élettel, amely mindig saját magát kívánja megelégíteni. Ő ma megkérdezi tőlünk, ki teszi ezt meg Őérette? 

 

Isten műhelyében- Az Úr iskolája

"Tanuljátok meg tőlem. "(Máté 11, 29) 

 

 

Sok olyan tanítómester ajánlkozik, aki ért hozzá, hogy tanítását csábítóvá és kellemessé tegye. Milliókat csapnak be és vezetnek félre. Krisztus az egyetlen igazi tanító. Istentől jött. Isten útját igazán tanította és élte. Mivel fentről jött, mindenek felett áll. Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott. Az isteni rendet hozta be ebbe a világba, hogy egészen áthassa azt vele. Minden nép az Ő tanítványa kell legyen. Egyenként hív.

Ha Jézus elfogadott minket és megkegyelmezett nekünk, még nem vagyunk a célnál. Most kezdődnek a leckék és a próbák. Nem leszünk egyszeriben hibátlanok. Az a legnagyobb baj, ha csalhatatlanok akarunk lenni, hibátlanok és nem fogadjuk el, hogy mások megmondják az igazságot. Az ilyeneket a Megváltó nem használhatja iskolájában. Csak azokat viheti előbbre, akik készek tanulni, hibáikat, bűneiket belátni és azoktól megszabadulni. Ezek a bölcs emberek: A bolond nem fogadja el, ha helyreigazítják őt. Jézus iskolájában nem az értelemé a főszerep, hanem az akaraté; nem a tudás, hanem a lelkiismeret, nem a szellemi felfogóképesség, hanem az erkölcsi befogadókészség számít. Lelkiismeretünket ragadja meg a Mester. Itt fedi fel hibáinkat, int és óv minket. Minél jobban figyel lelkiismeretünk az Ő hangjára, annál finomabb a hallásunk. Ha elengedjük a fülünk mellett, eltompulunk. Ha bedugjuk fülünket Jézus igazsága elől, süketté válhatunk.

Az Úr Jézus szívünk rejtekében tanít, magyaráz, int, büntet és megítél. Igéjével tanít, amely hallás révén vagy mindenféle eseményen és élettapasztalaton át jön hozzánk. Mindig az a cél, hogy megtanuljuk átadni az akaratunkat. Maga a Mester is engedelmességet tanult földi napjaiban, s végül meg kellett tanulnia, hogy igent mondjon a legnehezebb szenvedés útjára is. Így kell nekünk engedelmességet tanulnunk minden helyzetben és minden körülmények között, mindenekelőtt a szenvedésben is.

Mi megtorpanunk, ha nehéz dolgokat kell elviselnünk, bántásokat kell eltűrnünk. Többnyire lassan haladunk előre. A bizonyítványt, amely a mennyei városba való felvételre jogosít, szeretnénk mégis elnyerni. Ki szeretne ott rostokolni a zárt ajtó előtt? Tökéletességre akarunk eljutni, tanuljunk tehát fáradhatatlanul tovább.

 

Kenneth E. Hagin -Elrendezve!

De hát hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hűségét? Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug… - (Róma 3,3. 4)

 

 

Hogy erős alapja legyen a hitednek, azt javaslom fogadd el a következő jelmondatot, amit én piros tintával írtam a Bibliám előlapjára sok évvel ezelőtt. „A Biblia mondja. Én hiszem. És ezzel el van intézve.”

Határozd el, hogy mindig megteszed ezt a két dolgot: (1) elfogadod Isten Igéjét úgy, ahogy mondja, és (2) jársz annak a világosságában, amit az Ige mond. Ne próbálj bizonyos dolgokat kikerülni vagy félremagyarázni. Ne próbálj beleolvasni dolgokat az Igébe, csak azért mert egy bizonyos módon akarsz hinni valamit. Tanulmányozd az Igét — és fogadd el pontosan úgy, ahogy az le van írva.

Az a felekezet például ahol felnevelkedtem, nem tanított a hitről és a gyógyulásról. Tinédzserként tizenhat hónapig voltam fekvőbeteg, és öt orvos mondta, hogy meg fogok halni. Én azonban Isten Igéjéhez fordultam és minél többet tanulmányoztam, annál inkább beláttam, hogy az Ige igaz. Kijelentettem: „Én annak a világosságában fogok járni, amit az Ige mond. Nem veszem figyelembe a felekezetem tanításait, mert az Ige Isten hozzám szóló beszéde, ma.” Amikor ezt eldöntöttem, a csatát kétharmad részt már megnyertem: úton voltam az isteni gyógyulás felé.

Megvallás: Isten Igéje igaz. Én hiszek Istennek. Annak a világosságában járok, amit az Ige mond, mert Isten Igéje Isten hozzám szóló beszéde, ma.

 

Gloria Copeland- Szívből szívbe!

Mert ki ismeri vagy értette meg az Úrnak értelmét (tanácsait és szándékait), hogy oktathatná, vezethetné Őt? Bennünk pedig Krisztus, a Megváltó értelme van, és az Ő szívének gondolatai (érzései és szándékai) a miénk. - 1 Korinthus 2:16 

Nem izgalmas azt tudni, hogy Isten tulajdon szívének gondolatai, érzései és szándékai lehetnek a szívedben?

Nem óriási dolog annak a tudatában lenni, hogy a menny és föld Teremtője egy szellem akar lenni velünk, és a gondolatait közölni akarja az értelmünkkel?
Az 1 Korinthus 6:17 azt mondja, hogy amikor az Úrral egyesültél, egy szellem lettél Vele. Egyesült veled, hogy bizalmasan beszélhessetek. Isten azt akarja, hogy ilyen harmóniában legyél Vele, hogy az Ő gondolatai a te cselekedeteiddé válhassanak. Azt akarja, hogy olyan közelségben járj Vele, hogy mindig elég erőd legyen, hogy az ördögöt legyőzd ezen a világon. Azt akarja, hogy olyan összhangban legyél a Szellemével, hogy érezhesd a szívének könyörületét azok iránt, akik fájdalmat vagy betegséget hordoznak. Egy akar lenni veled, hogy kinyúlhasson mások felé rajtad keresztül, és beteljesíthesse a célját a földön.
Kötelezd el magad ma, hogy egységben jársz az Úrral! A belső emberedben figyelj az Ő Szellemére! Határozd el, hogy az Ő hangjának engedelmeskedsz, nem pedig a világ vagy a test hangjának!
Hagyd, hogy Krisztus értelme áradjon rajtad keresztül!
Igei olvasmány: 1 Korinthus 2

Napi áhítat- Vissza az iskolába

Hét témája: Iskolakezdés – tanulás – munka – felelősség

Olvasmány: Zsolt 119,65–72          
          

Ahhoz, hogy kérjem: taníts, alázat szükséges.

„Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, URam!
Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat.
Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet.
Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre!
Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből.
Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.
Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.
Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.”

Magyarázat

„Vissza az iskolába!” – hangzik egyes cégek reklámszövege iskolakezdéskor. A reklámtól eltekintve ez a mondat sok diák számára okoz szorongást az új kihívások miatt, a nyári szünet vége miatt, de okoz fokozott örömet is a tanítóra és tanulótársakra, az új ismeretekre vágyókban.
A 119. zsoltár írója őszintén vágyik vissza az iskolába, Ura keze alá. Folyamatos kérése (kilencszer): taníts. Micsoda kérés! A szülő, tanár elvárásként közli a gyermekkel: tanulj. De melyik iskolás kéri, hogy tanítsák? Ehhez a kéréshez alázat szükséges, felismerés és odaszánás a kérő részéről. A zsoltáros két dolog miatt kéredzkedik vissza tanítójához: egyrészt azért, mert tapasztalatai szerint az iskolakerülése, azaz tévelygése nyomorúságra vitte (67. v.), és mert szemmel láthatóan a halál torkából kiált fel (87. v.). Ez önmagában is bölcsességre utal: tanul hibáiból. Másrészt felismeri azt, hogy az Úrtól jövő tananyag tökéletes, életre való, ezért az Úr rendelkezéseit hittel elfogadni a legjobb lehetősége. Micsoda felismerés!
Immáron nem tűnik számára nyűgnek a tanulás, mert mély a motivációja és igazi a lelkesedése. Nem unalmas, merev szabálygyűjteményt lát Isten törvényében, hiszen zsoltára szerelmes vers arról. A mi lehetőségünk is adott iskolakezdéskor: vissza az iskolába.
Szerezzünk örömet Mesterünknek ezzel az őszinte, rövid imával: taníts!

Imaáhítat

Valljuk meg az Úrnak, hogy gyakran nem járunk az ő igazságában! (3Jn 3–4)

(Seres Győző)

Joel Osteen üzenetei

Mai napon természetfölötti lehetőségek tárulnak elém. :)

 

Ahogy egy vírus le tud fagyasztani egy számítógépet, egy hiedelem is meg tudja fagyasztani gondolatainkat. Az egyik legjobb dolog, amit megtanulhatunk, hogy megnyomjuk a DEL (törlés) gombot. Ki kell törölnünk a "nem - tudom-megtenni", "nem- vagyok- rá-képes", "nem- vagyok- elég-jó" gondolatokat, és programozzuk át gondolkodásunkat azzal, amit Isten mond rólunk. Isten azt mondja, képesek vagyunk rá. Isten azt mondja, mindent meg tudunk tenni. Isten azt mondja, erősek, tehetségesek, kreatívak vagyunk. Isten magjait hordjuk bensőnkben. Szabadulj meg a rossz gondolamintáktól és lépj be egy új korszakba, a kiváltságokba, a jobb egészségi állapotba, a fontos összeköttetésekbe, a természetfölötti lehetőségekbe. Ez lehet hosszú út, talán évekig is eltarthat, de a jó hír, hogy ez egy új nap és Isten kész új dolgokra. /Joel Osteen/

Isten ígéreteinek tárháza- Törekedjünk megismerni, hogy megismerhessük!

„Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!" (Hós 6,3).

Nem egyszerre, hanem fokozatosan jutunk a szent ismeret birtokába. A mi dolgunk a szívós, lépésről-lépésre való tanulás. Ha hálaadásunkat lassúnak találjuk, ne csüggedjünk el, mert egyszer majd megvilágosodnak a dolgok számunkra. Az Úr, aki tanítónk lett, nem mond le rólunk, akármilyen nehezen tanulunk is. Nem válna dicsőségére, ha emberi korlátoltságunk meghiúsítaná tanítói munkáját. Az Úr abban leli örömét. ha bennünket, együgyűeket bölccsé tehet.

Ragaszkodnunk kell tanításához, és nem ilyen vagy olyan ismeretre, hanem magának az Úrnak az ismeretére kell törekednünk! Megismerni az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet, a Szentháromság Istent, ez maga az örök élet: tanuljuk ezt meg, mert így lesz részünk a teljes ismeretben. Ha az Úr megismerésére törekszünk, meggyógyulunk, ha megsebesültünk, vigasztalást nyerünk ha bántanak, és életet kapunk ha meghaltunk. Ha szívből követjük Urunk útját, mindezt egyre tökéletesebben megtapasztaljuk.

Én lelkem, maradj mindig Krisztus mellett, törekedj benne megismerni Istent, és akkor eljutsz a Krisztus megismerésére! Ez minden ismeretek között a legfőbb! A Szent Szellem vezérel el minket a teljes igazságra. Bízzál benne és támaszkodj rá!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Van füle a hallásra

"...legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra..."(Jak 1,19)

 
Ezekben a napokban sok diák eggyel magasabb osztályban vagy évfolyamon folytatja a tanulását. Jó látni ebben a növekedést, előrehaladást.

A Biblia azt tanítja, hogy a hívő ember lelki életében is folyamatos fejlődésnek, gyarapodásnak kell lennie. A keresztény élet, a Krisztus-követés dinamikus életforma, Jézus nem azt mondta, hogy elmélkedjünk az ő gondolatain, vagy hogy nézzünk őutána, hanem ezt: Aki utánam akar jönni, kövessen!

Akinek a lelki életében nincs egészséges növekedés, aki az idő múlásával is kiskorú marad, az beteg, meg kell gyógyulnia. Mi a különbség kiskorú és érett korú keresztények között? Ezt vizsgáljuk meg most néhány alkalommal. A Zsid 5,11-14 több különbséget is felsorol.

A kiskorú keresztényeknek „eltompult a hallásuk", restek lettek a hallásra. Aki önmagával van tele, az nem nagyon érdeklődik mások sorsa iránt. Aki mindig csak saját bajaival foglalkozik, annak nincs figyelme más emberek nehézségeire. Lehet az ok fizikai fáradtság is, de gyakrabban lelki közöny. Vagy egyszerűen éretlenség: képtelen igazán figyelni másokra, érdeklődéssel kérdezni, végighallgatni embereket.

A nagykorú keresztény Istenre is éberen figyel (Hab 2,1!), és másokat is szeretettel, türelmesen, megértően tud hallgatni. Ahogyan Jézus Krisztus így tette ezt mindenkivel. Ő még segített is, hogy a nehezen kimondható is elhangozzék, és jó kérdésekkel bátorította azokat, akik hozzá fordultak.

Kérjünk Istentől ilyen nyitott szívet és fület, hogy érdemes legyen szeretteinknek is megnyílniuk előttünk, és hallgatásunkban is megérezzék az őszinte szeretetet és elfogadást!

Isten csodálatos kegyelme- ERŐ AZ ENGEDELMESSÉGRE

''Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből'' (Filippibeliekhez 2:13).

Istennek a Krisztusban megnyilatkozó kegyelme a keresztény reménység alapja. Ez a kegyelem az engedelmességben mutatkozik meg. Krisztus szeretetteljes és együttérző Üdvözítő. Fenntartó hatalma által az emberek erőssé válhatnak a kísértések elutasításához. Amint az elítélt bűnös a bűnre tekint, az igen nagy gonoszsággá válik a szemében... Meglátja, hogy hibáit le kell győznie, és étvágyát és vágyait alá kell rendelnie Isten akaratának... Miután megbánja, hogy áthágta Isten törvényét, komolyan igyekszik győzelmet aratni a bűn felett. Igyekszik nyilvánvalóvá tenni Krisztus kegyelmének hatalmát, és személyes kapcsolatba kerül Üdvözítőjével. Szüntelenül Krisztust tartja szem előtt. Miközben imádkozik, hisz, és el is nyeri a szükséges áldásokat, s így egyre jobban megközelíti azt a mértéket, amelyet Isten állít elé. Amikor megtagadja önmagát, felveszi a keresztjét, és követi Jézust mindenhová, jellemében új erények mutatkoznak meg. Teljes szívvel szereti az Úr Jézust. Krisztus lesz számára a bölcsesség, igazság, megszentelődés és szabadulás...

Krisztus kegyelmének csodatevő hatalma nyilvánul meg akkor, amikor új szívet, magasabb rendű életet és szentebb odaadást teremt az emberi lélekben. Isten így szól: ''És adok néktek új szívet'' (Ez 36:26). Történhet-e az ember megújításánál nagyobb csoda? Mi az, amire nincs ereje annak, aki hit által megragadja Isten erejét? Az emberi erőfeszítés eredménytelen a mennyei erő nélkül; és emberi igyekezet nélkül a Menny nem sokat tehet értünk. Isten kegyelme úgy lesz a miénk, ha a magunk részét megtesszük. Isten azért adja kegyelmét, hogy munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, de sohasem helyettesíti saját erőfeszítésünket... Akik az engedelmesség útján járnak, számos akadályba ütköznek. A világ erős, szövevényes befolyásával magához kötheti őket. De az Úr hatástalanítani tud minden olyan erőt, amely választottai elbuktatására irányul. Az Ő erejével győzhetnek minden kísértésen, küzdhetnek le minden nehézséget.

A forráskönyv: "Isten csodálatos kegyelme"  -Ellen White írása alapján

Győztes élet-Dicsérem az Urat

„Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok.”

Tied a dicsõség és imádat, felemeljük kezeinket
és dicsérjük szent neved 
Ó hatalmas, kezed nagy csodákat tesz,
Veled senki nem ér fel, veled senki nem ér fel

(Zsoltárok 146,2)

Szép napot mindenkinek.:)

Napi Gondolatok

A bátorság az amikor kilépünk a komfort zónánkból, ellenállunk a félelemnek és megtesszük a nagy lépést az ismeretlen felé. Soha NE félj az ismeretlentől, az újtól, mert Istened számára semmi rejtett dolog nincs, sem a földön, sem a föld alatt.

Légy tehát bátor, és akkor is menj az új felé amikor mindenki más megáll, vagy visszafordul.
Mielőtt feladnád tedd fel magadnak azt a kérdést:"Miért ne mennék tovább".

Jézus így fogalmaz:"
Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek erősek!" 
(1 Korintusi 16:13.)
Miért szükséges hitben állni? Azért mert mi nem vagyunk sem erősek sem bátrak, de Isten aki hit által bennünk él, hatalmas, erős, bátor. Ő a Királyok Királya, Uraknak Ura!
Az Ő számára minden lehetséges! A Jézus nevében!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért Jézushoz és hangosan dicsőítette Istent, Jézus előtt arcra borult és megköszönte Neki; ez az ember samáriai volt.

     (Lk 17,15-16)

A tíz bélpoklos közül - akiket Jézus meggyógyított -, egy jött vissza, hogy hálát adjon neki.

Három körülmény teszi ezt a hálaadást különösen értékessé. - Ez az ember jött, pedig a szükség már nem kényszerítette. Első jövetelét az Úrhoz betegség okozta. Ez már megszűnt, ő azonban mégis visszajött Jézushoz.

Hányan vannak, akik nem keresik már a magános és közös imádságot, mihelyt a baj elmúlt. Az első világháború kezdetén tódultak az imaórákra. Amikor az első győzelmi hírek megérkeztek, sokan távolmaradtak.

Ez a samaritánus visszajött; társai mind más utat jártak: egyetlenegy sem tért vissza a Megváltóhoz. Ő is azt mondhatta volna: ha a többiek nem mennek, nekem sem szükséges. Ez az ember azonban nem a tömeget követte, hanem saját szíve tanácsát. Így indult el a Jézushoz vezető úton, noha senki sem ment vele.

Kérjük Istentől azt a szent szívbeli önállóságot, hogy akkor is tudjunk az Úr útján járni, ha senki nem jön velünk!

Végül ő Jézushoz ment, noha samaritánus volt. A zsidók nem tartottak kapcsolatot a samaritánusokkal. (Jn 4,9) A samaritánusok nem adtak szállást Jézusnak, mivel Jeruzsálembe ment. Ha a meggyógyultnak is olyan előítéletei lettek volna, mint kortársainak, akkor távol maradt volna Jézustól. Családunk, munkatársaink előítélete nem tart-e vissza az imádkozástól, vagy nem fojtja-e el hálánkat?

Hasonlítsunk az egy hálás samáriaihoz, és ne a kilenc hálátlanhoz!

Isten asztaláról-Varga László

   "Az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket..." "Pál azonban így szólt hozzájuk: Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk... jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket!"      
(Apostolok cselekedetei 16,22-37)

Az alázat csak Isten felé kötelezi a keresztyén embert. Nemcsak szabad, de kötelessége is megőrizni emberi méltóságát az emberek között - természetesen gőg, felvágás nélkül. Ha megaláznak, el kell viselnünk, de Isten gyermekeihez illő méltósággal, és ha megvan rá a lehetőségünk, azt ki is kell követelni. Képzeljük el: Pál és társai véresre verve, kalodába zárva ülnek a börtönben, és jön a parancs: dobják ki őket, menjenek, amerre látnak. Pál büszkén hivatkozva római polgárságára követeli törvényes jogait, követeli, hogy a város elöljárói menjenek oda, kérjenek tőle bocsánatot, és személyesen engedjék őket szabadon. Neki van erre szüksége? Nem. Az ő szavukra megtért városbeli keresztyéneknek van szüksége arra, hogy ne kelljen szégyenkezniük miattuk, hogy nekik is legyen meg az a tisztességük, ami ebből a bocsánatkérésből származik. Az igazságtalan tisztviselőknek pedig jár az a tanulság, hogy ők szégyenüljenek meg, nem azok, akiket meg akartak szégyeníteni. Szabad, sőt kell tehát minden jogi lehetőséget felhasználni magunk és közösségünk tekintélyének fenntartására. Isten gyermekei vagyunk, öntudatosan kell viselnünk magunkat.

Mindenható Istenem, köszönöm azt a belső öntudatot, hogy én a Te gyermeked vagyok, s ez minden emberi méltóságnál többet ér. Tudom, nem szabad ezzel dicsekednem, mert nem engem illet meg, hanem a Te nevedet és egyházad nevét, és azt is tudom, hogy én magam méltatlanul viselem nevedet. De tagja vagyok egyházadnak, és ez kötelez. Segíts, hogy megtaláljam a helyes magatartást: se visszataszító gőgösségem, se hazug alázatoskodásom ne hozzon szégyent nevedre és egyházadra. Ha meg akarnak alázni hitemben, tudjam felemelt fővel fogadni, vissza is verni, ha kell, Tőled kapott lehetőségeimmel. Ámen.

Mindennap az Ige fényében- BOCSÁSD EL NÉPEMET

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 1,8-14 

8 Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet. 9 Az pedig ezt mondta népének: Lám, az izráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. 10 Bánjunk csak okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból. 11 Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.12 De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek, úgyhogy félni kezdtek Izráel fiaitól. 13 Ezért kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait. 14 Kemény munkával keserítették az életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával; sokféle munkával kegyetlenül dolgoztatták őket.

"Ezért kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait. Kemény munkával keserítették az életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával, sokféle munkával kegyetlenül dolgoztatták őket." (2Móz 1,13-14)  

Az Exodus könyve (magyarul: a Kivonulás, azaz 2Móz) az elnyomott nép felszabadításával foglalkozik. Ezért lett közkedvelt minden idők elnyomottai között.
A fekete rabszolgák az Exodus könyvének énekeit énekelték az Egyesült Államok déli részén elterülő ültetvényeken. A munkásnyúzó elnyomók üzemeinek dolgozói a fáraó uralmát nyögő izraelitákhoz hasonlították magukat. Az ő Mózesük egy munkásvezér volt. A cionista mozgalom, amely sok zsidót vett rá arra, hogy visszatelepüljenek Palesztinába, gyakran utalt az egyiptomi elnyomásra. Leon Uris írt erről a drámai hazatérésről egy bestsellert. (divatos könyvújdonság). A könyv címe: Exodus
Így hát, amikor elkezdjük olvasni a Biblia Exodusnak nevezett könyvét, fel kell vetnünk a kérdést, és válaszolnunk kell rá: kinek a számára íródott ez a könyv ? Kik az elnyomottak? Ki a fáraó, ki a szabadító és miféle szabadságot hoz el ő nekünk?
Ez tulajdonképpen bibliamagyarázati kérdés. A bibliamagyarázat egyik alapvető szabálya az, hogy minden versszakot és minden szakaszt a többi verssel való kapcsolatában kell látnunk. Továbbá a Biblia minden könyvét a többi könyvvel való kapcsolatában kell látnunk. Máskülönben bárki gyakorlatilag bármilyen céllal felhasználhatja a Biblia bármelyik részét.
Az Exodus könyve történelmi beszámoló Izráel népének a születéséről. Elbeszélés, melyben Mózes a központi alak. Meghalljuk, hogy miként próbálta meg a fáraó megnövelni királyságának erejét, s közben csökkentetni a zsidó népesség számát. Aztán Isten intézkedett. Rákényszerítette akaratát a fáraóra, szabadsággal és szövetséggel ajándékozta meg Izráelt.
A könyvnek maradandó tanulságai vannak a zsarnokságról, az elnyomásról, és a szabadságról. Ezt azonban csak úgy kell értelmeznünk, mint ami egy hatalmas tétel a Bibliában elmondott egész szabadítási történetben, vagyis abban az elbeszélésben, amelynek Jézus a központi alakja.
Mózes Istene és Jézus Atyja meg fogja semmisíteni a Sátánt és minden elnyomó hatalom zsarnokát. Meg fogja ajándékozni gyermekeit szabadsággal Krisztusban, aki az ő Fia és az ő Uruk.

Krisztus mindenek felett- SZENTSÉGRE RENDELVE

  "Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1,16). 

Mindig vizsgáld meg magadat újra, mi az életed célja. Az ember elrendelt célja nem a boldogság, nem is az egészség, hanem a szentség. Manapság annyiféle hajlam forgácsol szét minket; egészséges, jó, nemes hajlamok, amelyek beteljesedhetnek; de közben Isten elgyengíti őket. Minden egyedül azon fordul meg, hogy az ember elfogadja-e Istent, aki meg akarja őt szentelni. Bármibe kerüljön is, az embernek rendbe kell jönnie Istennel. Hiszem én azt, hogy szentnek kell lennem? Hiszem, hogy Isten lakozást vehet bennem és engem szentté tehet? Ha az igehirdetés arról győz meg engem, hogy szentségtelen vagyok, ezt rossz néven veszem. Az evangéliumot hallva mélyen megsértődöm, mert a kijelentés megmutatja, hogy szentségtelen vagyok. De heves vágy is támad bennem, ha megértem, hogy Isten azt a célt állította az ember elé, hogy szent legyen. Egy terve van: megszentelt emberek teremtése. Isten nem gép, hogy örökké áldásokat osztogasson. Nem azért jött közénk, hogy szánalomból megváltsa az embert a nyomorúságából; azért váltotta meg az embert, mert arra teremtetett, hogy szent legyen. A megváltással az az elgondolása, hogy újra teljesen eggyé tegye az embert Istennel Jézus Krisztus halála által, anélkül, hogy a leghalványabb árnyék maradna Isten és az ember között. Ne tűrj meg sem magadban, sem másokban semmi olyat, amivel a szent Isten nem ért egyet. A szentség: hogy lábad tiszta úton járjon, nyelved ne szóljon tisztátalanul, értelmed tiszta gondolkozású legyen. Az élet minden apró részlete nyitva van Isten fürkésző szeme előtt. Szentség nemcsak az, amit Isten ad nekem, hanem amiről én is bebizonyítom, hogy Ő adta nekem. 

Testünk odaszánása -Isten műhelyében

   "A test azonban nem a paráznaság számára van, hanem az Úr számára és az Úr a test számára. " (1 Kor 6, 13) 

Amikor Jézus az előtte álló borzalmas szenvedésekről beszélt tanítványainak, Péter így szólt: "Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg veled!" (Máté 16, 22). Azt akarta ezzel mondani: Uram, kíméld magad! - Természetünk szerint ezt a kíméletet hirdetjük önmagunknak is és azoknak is, akiket szeretünk. Ez a lágy, becézgető szeretet, amely csak kímélni akar, nem isteni, hanem emberi. Testünk minden erejével az Úré, és az Ő rendelkezésére kell, hogy álljon. Drága áron váltott meg minket, nemcsak lelkünket, de testünket is. Őt dicsőítsük hát ne csak lelki erőinkkel, hanem a testiekkel is.

Pál apostol Ura szolgálatában mások javát kereste, és ezért nemcsak mindent kárba veszni hagyott, hanem önmagát is odaszánta és felemésztette. Olyan borzalmas dolog egészségünket és életünket odaáldozni Jézusért? Hányan emésztik fel magukat becsvágyuk szolgálatában és őrlődnek fel idő előtt? Hányan roskadnak össze a munka terhe alatt, holott csak nyereség- meg dicsőségvágyból teszik! Hányan rövidítik meg életüket, rontják meg egészségüket a bűn szolgálatában! Az erkölcstelen élet évről évre megszámlálhatatlanul sok áldozatot követel. Az iszákosság sok drága emberi életet nyel el. Hát olyan sajnálnivaló és borzasztó, ha valakit az Úr házáért való féltő szeretet emészt? Nem sokkal inkább ez az élet legmagasztosabb célja?

Nem úgy nyerjük-e meg életünket, ha az Úrért kockára tesszük és elveszítjük? Mert aki meg akarja tartani életét, élvezni akarja és azért kíméli, hogy lehetőleg meghosszabbítsa, az elveszíti azt. Ezzel szemben Jézus a neki szentelt életet különös védelmébe veheti és védelmébe akarja is venni. Ha testedet rendelkezésére adod, akkor mindenható erejével Ő is rendelkezésedre áll. Ezt fejezi ki ez az Ige: "Az Úr a test számára." Ha valóban az Ő ügyéért tölt be tiszta buzgóság és szeretet, különös erősítést és segítséget ad még testileg is. Amíg használni akar, megtart. Arit neki áldozol oda, vissza tudja adni, ki tudja pótolni.

Nagyszerű megtapasztalásaink lesznek testi életünkre nézve is, ha odaszánjuk a Megváltónak. Ha korán halunk is meg, mégsem túl korán. Az Úr őrködik az életünkön, amit érte élünk és pontosan kimérte életünk idejét.
 

Isten ígéreteinek tárháza- Megmaradni a szeretetben

„Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben" (Jn 15,10).

 
 
Ezt a kettőt, az engedelmességet és a Jézus Krisztus szeretetében való megmaradást, nem lehet elválasztani egymástól. Csak Krisztusnak engedelmeskedő élettel bizonyíthatjuk, hogy szeretetközösségben vagyunk vele. Engedelmeskednünk kell az Úrnak, ha érezni akarjuk szeretete melegét. Ha bűnben élünk, nem élhetünk szeretetben. Istennek tetsző szent élet híjával nem lehetünk kedvesek az Úrnak. Aki nem törődik a megszentelődéssel, mit sem tud Krisztus szeretetéről.

Az Úr szeretetének tudatos megtapasztalása valami igen finom műszerhez hasonló. Sokkal érzékenyebb a bűnre és a kegyelemre, mint a hőmérő higanyszála a melegre és a hidegre. Ha szelídek vagyunk és ügyelünk arra, hogy gondolatainkkal, szavunkkal és életünkkel az Urat dicsőítsük, akkor ő szeretetének számtalan jelével áraszt el minket. Ha pedig meg akarunk maradni ebben a szeretetben, meg kell maradnunk a megszentelődés útján. Nem rejti el arcát előlünk, ha mi nem rejtőzünk el előle. A napunkat elsötétítő felhőt a bűn támasztja, de ha éberek és engedelmesek vagyunk, és teljesen Istennek szenteljük magunkat, akkor világosságban járhatunk, mert Isten világosság, és akkor megmaradhatunk Krisztus szeretetében, amiképpen Krisztus is megmarad Atyja szeretetében. Ez tehát egy vigasztaló ígéret, amely azonban komoly feltételhez van kötve.

Uram, add, hogy figyeljek erre a „ha" szócskára, mint valami kulcsra, amellyel az ígéret megvalósul számomra!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Véget ért a nyár

"Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!" (Jer 8,20)

Az a nyár, amiről itt Jeremiás ír, a Kr. e. 587. év nyara volt. Ezt követően Nebukadneccar babiloni király hadai a földdel tették egyenlővé Júda városait, köztük Jeruzsálemet és a templomot is.

Az előző fejezetben Isten részletesen elmondja, hogy miért. „Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök", pogány környezetetek hatására az ég királynőjének és egyéb bálványoknak áldoztok, asztrologiát és más sötét babonaságot gyakoroltok, mindezt leöntitek vallásos mázzal, és úgy vélitek, minden rendben van. Változni senki sem akar, „már pirulni sem tudnak".

Pedig az egyetlen menekvés az őszinte bűnbánat lenne, s akkor Islen nem hajtaná végre a kilátásba helyezett ítéletet. Az a nyár még a kegyelmi idő meghosszabbítása volt. De hiába, az emberek nem arra használták, amire Isten adta. így bekövetkezett az ítélet.

Komolyan vesszük-e, hogy minden bűnnek következménye van? Hisszük-e igazán, hogy minden megbánt és abbahagyott bűnre Isten bocsánatot ad? És arra használjuk-e a kegyelemből kapott időt, hogy megragadjuk az elkészített kegyelmet? Arra használjuk-e az alkalmakat, amire Isten adta?

Így a nyár végén, tanév elején mindig feltűnik: milyen gyorsan megnőnek a gyerekek. Amit nem adtunk meg nekik kiskorukban, talán soha nem lehet pótolni. S milyen hamar elmennek az öregjeink - s mi itt maradunk sok lelkiismeret-furdalással a mulasztásaink miatt. És váratlanul távoznak sokan a derékhadból is.

Egyszer pedig elmúlik nemcsak egy nyár, hanem az életünk is. Mit kell majd mondani: sajnos nem szabadult meg, vagy ezt: idejében megragadta Isten szabadító kegyelmét, s most hazament hozzá a mennyei dicsőségbe?

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek... kihasználva az alkalmas időt mert az idők gonoszak." 

(Ef 5,15-16)