Alapige:Gal 5,22-23
,,A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.
Az ilyenek ellen nincs törvény.,,
Imádkozzunk!
Kegyelmes Istenünk, magasztalunk azért, mert ezt az ígéretedet is beteljesítetted, amit évszázadokon át a prófétákon keresztül üzentél. Köszönjük, hogy kitöltötted Szentlelkedet előbb az apostolokra, és köszönjük neked, megváltó Urunk Jézus Krisztus, hogy ezt a kimondhatatlan ajándékot minden benned hívő számára hozzáférhetővé tetted.
Áldunk azért, hogy aki téged hittel befogad a szívébe, az kapja Szentlelkedet. Magasztalunk téged a Szentlélek újjáteremtő, ajándékokat osztogató munkájáért.
Megvalljuk, Urunk, hogy rászorulunk arra, hogy a te gazdagságodból ajándékozz meg minket is. Oly sokszor kiderül tehetetlenségünk, erőtlenségünk, ürességünk. Oly sokan keresnek rajtunk jó gyümölcsöt, és nem tudunk adni semmit, vagy a magunk fanyar gyümölcseivel terheljük a környezetünket. Kérünk, ragyogtasd fel előttünk most azt a lehetőséget, hogyan teremhet életünkön a Lélek gyümölcse.
Kérünk, hogy ne csak beszéljünk itt most a te Szentlelkedről és az Ő munkájáról, hanem áraszd ki reánk Lelkedet, Ő tegye számunkra személyessé, meggyőzővé az igét. Ő győzzön meg minket bűn, igazság és ítélet tekintetében. Szentlelked vezéreljen el most az igazságra, Ő juttassa eszembe mindazt, amire tanítottál, amire mindnyájunknak szükségünk van. Mi pedig úgy szeretnénk most hallgatni az igét, mint akik tudjuk, hogy mindnyájan előtted állunk és tőled kérünk és várunk útmutató, teremtő, leleplező és feloldozó igét.
Ámen.
Igehirdetés:
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet ezen a szép ünnepen, aminek a jelentőségét egyre kevesebben tartják számon. Bevallom, nem jelentett csalódást, hogy amikor a múlt héten többeket megkérdeztem, nem tudták, hogy minek az ünnepe pünkösd. Pedig az, ami Jézus mennybemenetelekor és a Szentlélek kitöltetésekor történt, egyenrangúan fontos üdvesemény azzal, ami karácsonykor, nagypénteken és húsvétkor történt.
Jó lenne, ha azt tudatosítanánk magunkban és meg is tudnánk indokolni, hogy miért egyenrangú, egymás nélkül elképzelhetetlen isteni csodálatos tettek azok, amikre ezeken az ünnepeken emlékezünk.
Vannak azonban, akik nagyon készültek erre az ünnepre, több olyan telefon is érkezett a múlt héten, amiből ez kiderült. Valaki hosszú betegség után ma van itt először istentiszteleten. Isten hozta, Isten adjon teljes gyógyulást neki. Van, aki azt kérdezte, hogy lesz-e úrvacsora, mert ő a múlt héten jött rá arra, hogy ki ő valójában, és ez ijesztő, és szeretne ma itt hagyni sok mindent, és megtisztult szívvel elmenni. Van, aki súlyos döntés előtt áll és Isten útmutatását várja. Ahányan vagyunk talán annyiféle teherrel, bánattal, örömmel vagyunk itt. Csoda, hogy Isten ugyanazon az igén keresztül ahányan vagyunk, annyiféle segítséget tud adni nekünk.
Azért könyörögtem, hogy ez megtörténjék.
* * *
Az Úr Jézus feltámadása után ötven nappal, a mennybemenetelét követő tizedik napon tanítványai különös tapasztalatokat szereztek. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy azon a napon Jeruzsálem tele volt a világ minden tájáról érkező zarándokokkal, akik az aratási hálaadó ünnepre jöttek fel a templomba.
Jézus tanítványai azonban nem voltak köztük. Ők félve bezárkóztak egyik ismerősük kis jeruzsálemi házába. Még mindig rájuk telepedett Jézus mennybemenetelének a szomorúsága. Úgy érezték, hogy a pásztorukat veszítették el. Ott maradtak tanácstalanul, bizonytalanságban, és egyre jobban féltek attól, hogy Jézus miatt őket is bántani fogják.
Egyszer csak váratlanul, mintha ez lett volna a legtermészetesebb dolog, Péter előállt és megkérdezte: Miért vagyunk itt, amikor ott kinn olyan sok ember van, akik nem hallottak még Jézusról? Menjünk, és mondjuk el nekik, ki az ő Megváltójuk is. Erre kimentek az utcára az emberek közé, és Péter elmondta azt a prédikációt, aminek az elejét olvastuk most a Szentírásból.
Beszélt Jézus kereszthalálának a jelentőségéről, feltámadásának a tényéről, és olyan erővel hangzott az igehirdetés, hogy több ezer ember magára ismert, amikor bűnökről volt szó, bűnbánatra jutott, ennek a jeleként megkeresztelkedtek. Amikor hazamentek Jeruzsálemből, otthon elmondták ők is, amit hallottak és amit már hittek, és csodák csodája, az ő szavukra is sokan hittek Jézusban. Ezeket, akik hitre jutottak, egyenlőképpen az jellemezte, hogy jézusi tulajdonságok jelentek meg rajtuk. Valamint az, hogy olyan képességeket kaptak, amikkel eredményesen tudtak lelki munkát végezni.
A tanítványok ezt úgy élték át, hogy addig magukat féltették, jaj, mi lesz velük, attól kezdve másokért kezdtek aggódni: jaj, mi lesz velük, hogy ha még nem hallották az evangéliumot, és nem ismerik Jézust. Ahelyett, hogy továbbra is összebújtak volna, kimentek az emberek közé és elkezdték mutatni nekik az üdvösségre vezető utat. Felébredt szívükben a másokért érzett felelősség és szeretet, és nemcsak nagy erővel prédikáltak, még egy írástudatlan Péter is - szeretnék olyan összeszedett, céltudatos, tartalmas igehirdetéseket mondani, mint az ő pünkösdi beszéde volt -, hanem Jézus erejével gyógyítottak, vigasztaltak. Lényegében ugyanazt folytatták, amit az Úr Jézustól láttak.
Mi volt ennek az oka? Az, hogy megkapták a Szentlélek ajándékát. Beteljesedett az, amit Jézus ígért, de nem egészen értették az ígéret tartalmát, amikor elhangzott. Azt mondta nekik: kaptok erőt, amikor a Szentlélek eljön reátok, és tanúim lesztek. Átélték azt, amivel Pál apostol az ifjú Timótheust bátorította, hogy nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem a szeretetnek, az erőnek és a józanságnak a lelkét.
Senki nem látta, hogyan töltetett ki a Szentlélek, de az erejét, a munkáját, a hatását kétségbevonhatatlanul tapasztalták magukon meg egymáson. Mint ahogy senki nem látja, hogyan terjed az elektromosság a vezetékben, de az erejét, a hatását, a munkáját kétségbevonhatatlanul lehet mérni.
A Szentlélek jelenlétét ma is ugyanígy tapasztalhatjuk meg. Aki kapja Isten Lelkét, annak az életében Jézusra jellemző tulajdonságok jelennek meg, elkezd előbb-utóbb szolgálni Jézusnak és hasznos lesz másoknak. Azt az előbbit, hogy jézusi tulajdonságok jelennek meg rajta, a Szentírás a Lélek gyümölcsének nevezi. Az utóbbit, hogy eredményesen tud lelki munkát végezni, és ehhez kap bizonyos képességet, lelki ajándékoknak, kegyelmi ajándékoknak, görög szóval: karizmáknak nevezi a Szentírás.
Ma az előbbiről szeretnék mondani néhány dolgot a felolvasott ige alapján.
Mi a Lélek gyümölcse?
Olvastunk itt egy felsorolást. Kilenc gyönyörű kincset sorol egymásután a Szentírás. "A Lélek gyümölcse ez: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás."
Gyümölcsöt csinálni nem lehet, a gyümölcs terem. És minden fán pontosan olyan gyümölcs terem, amilyen az a fa. Ezért hangsúlyozza nekünk Isten igéje, hogy a mi Istentől elidegenedett, megromlott természetünk nem tud olyan gyümölcsöket teremni, amik Isten minősítése szerint is jók lennének.
Sajnos igaz az a diagnózis, amit a mindenható Isten az özönvíz előtt a tőle elszakadt emberiségről mondott: "az ember szívének minden gondolata szüntelen csak gonosz." Lehet ezt kimagyarázni, ez ellen védekezni, hosszú védőbeszédet is tartani, vagy az ellenkezőjét állítani, sajnos az élet azt mutatja, hogy ez történt, ilyenek vagyunk.
Istentől elvadult természetünk csak vad gyümölcsöket tud teremni. Ezeket a vad gyümölcsöket is felsorolja a Biblia itt, közvetlenül a lélek gyümölcse előtt. Így olvassuk ezt: "A test cselekedetei ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlóak. Ezekről mondom nektek, hogy akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát."
Isten országát csak azok öröklik, akik a lélek gyümölcsét termik. Ezért mondta Jézus, mivel ennyire megromlott a természetünk, hogy szükséges újjászületnetek. Ezt egy vallási kiválóságnak, Nikodémusnak mondta. Még neki is, még az erkölcsös embereknek is, még a jó embereknek is szükséges újonnan születniük Jézus szerint, mert másképp nem tudják a Lélek gyümölcsét teremni.
A Lélek gyümölcsét nem lehet sem neveléssel, sem tanítással, sem jutalmazással, sem fenyítéssel kicsikarni belőlünk. Mert amit a Lélek gyümölcseként jelöl meg a Szentírás, azok nem nemes emberi tulajdonságok, hanem krisztusi tulajdonságok. Krisztusi tulajdonságokat csak Krisztus maga tud felmutatni.
Ezért írja Pál apostol - éppen tegnap olvastuk a bibliaolvasó kalauzunk szerint - az Efézusi levélben, hogy "hatalmasan erősödjék meg bennetek a belső ember az Isten Lelke által, hogy Krisztus lakjék a szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, hogy így képesek legyetek..." és jön egy felsorolás, hogy mimindenre. Krisztus lakjék a szívetekben hit által, és ebben a belső emberben hatalmasan erősödjetek meg.
Ezek nem üres képek, hanem ez valóság. Aki átélte ezt, az tudja, hogy milyen volt az az úgynevezett élet, amit magamban éltem, minden jó és nemes törekvésemmel együtt, és milyen életet kaptam Istentől, amikor Jézus kezdett el munkálkodni bennem. Ég és föld a kettő. Itt már nem én törekszem vagy vágyakozom valamire, hanem itt Ő kezd el megvalósítani valamit. Rám addig nem jellemző, de Jézusra jellemző tulajdonságok ütköznek ki rajtam, jelennek meg bennem.
Ezt az új életet, amit a Szentlélek ad a hívőnek, ezt nevezi a Biblia belső embernek, új embernek, vagy sokszor egyszerűen: léleknek. Szemben a régi természetünkkel, ami velünk született, amit pedig külső embernek, ó, vagyis régi embernek, vagy egyszerűen testnek nevez. A Lélek gyümölcse mindaz, amit ez az új természet gondol, mond és cselekszik, vagyis amire Jézus képesíti a benne hívőket.
Sok emberrel találkozom, akik eljutnak oda, hogy felismerik életük erőtlenségeit, sok helyzetben a tehetetlenségüket, és vágyakoznak valami több, valami jó után. Sokan elhiszik, hogy önmagukon tudnak segíteni. Különböző technikákkal, tréningekkel próbálkoznak, de mindenkinek rá kell jönnie, hogy a természetünket épp úgy nem tudjuk megváltoztatni, mint ahogy a próféta által mondta Isten: ha a párduc meg tud szabadulni a foltjaitól, akkor ti is meg tudjátok változtatni a lelkületeteket, a gondolkozásotokat.
Nem tudjuk megváltoztatni. Ezért jött Jézus, hogy Ő adjon nekünk új természetet, mégpedig a saját természetét. És aki odáig eljut, hogy nem tudok alapvetően segíteni magamon, de engedem, hogy az Úr Jézus segítsen, behívom Őt az életembe, és azt mondom: mostantól kezdve te parancsolj, Uram, én pedig neked akarok engedelmeskedni, az ilyen ember kapja Isten Szentlelkét, kapja ezt az új természetet, és elkezdi teremni a Lélek gyümölcsét.
Érdekes, hogy egyes számban említi a Szentírás: ez a Lélek gyümölcse, nem gyümölcsei. De akkor miért sorol fel kilencet? Azért, mert ez olyan, mint egy szőlőfürtön kilenc szem. Egy fürt egy gyümölcs, csak több szem van rajta. Vagy egy narancsnak több gerezdje van, de az egy gyümölcs, ami azt jelenti, hogy az újjászületett hívő életében ennek mindnek jelen lehet és jelen kell lennie. Hol az egyik hangsúlyosabb, hol a másik. Isten mindig abból ad többet, amire nagyobb szükség van. Nekünk nem szabad igényteleneknek lennünk, hanem várnunk lehet és kell. Kérnünk kell azt, hogy ez a gyümölcs, így, ahogy van, az újjászületett életünkön megjelenjék.
1. Az első a szeretet. Itt arra a szeretetre gondoljunk, amiről a Róma 5,5-ben Pál ír. "Az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk." Az újjászületett ember kapta Isten Szentlelkét, és az ilyen emberbe mintegy kitöltetik az üres vagy önszeretettel, személyválogató szeretettel teli szívébe az Isten szeretete. És csak ez a szeretet képes arra, hogy például az ellenségeit is szeresse.
2. Az az öröm, amit itt említ, az, amire Jézus utalt: "Az én örömömet adom nektek (mondta a benne hívőknek), hogy a ti örömötök teljes legyen." Nem alkalmi kis örömöcskéket ígér, amikről Tóth Árpád írja: az öröm illan. Ez nem illan. Ez az öröm betölti a hívő szívét akkor is, ha például gyászol és a zsebkendője után nyúl és törölgeti a könnyeit. Ez az öröm nem illan el a legnagyobb nyomorúság közepette sem. Sőt, azt mondja Jézus: azért adom, hogy a ti örömötök teljes legyen, hogy még ki is csordul. Még másnak is jut belőle.
Egy ideig élhettem egy olyan családban, ahol volt egy hívő kislány. A család napsugarának nevezték, de annál többről volt szó. Ez egy komolyan hívő, megszentelt életű, keresztyén leány volt. Sugárzott az öröm belőle mindig. Akármi baj történt, akármi váratlan csapás jött, akármennyi feszültséggel jöttek haza a család tagjai, az a csendes öröm, ami áradt belőle, mindnyájunkat felderített. Nem mindig jókedvre derített, mert van, amikor nincs az embernek kedve nevetgélni, viccelődni, de akkor is felderített.
3. Ez a békesség, amiről itt szó van, az, amit Jézus kínál az övéinek. Azt mondja: "Az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom nektek, mint a világ adja." Ez az a békesség, amiről Remenyik Sándor azt írja: lehet, hogy valakinek nyugalma nincs, de békessége van. A körülményei miatt éppen nincs nyugalma, de a békesség akkor is megmarad a szívében, ha az ez a békesség.
4. A türelem. Az újjászületett ember azért tud várni, mert tudja, hogy kire vár. Tudja, hogy az események irányítása Isten kezében van, és Ő bölcsen és szeretettel időzít mindent. Ezért nem kell türelmetlenkedni. Nála minden el van készítve a maga idejében, amire az övéinek szükségük van.
5. A szívesség több mint a kötelesség teljesítése. A szívesség a szeretetnek az egyik válfaja, amikor a kötelességteljesítésben a szíve is benne van valakinek, mégpedig az új szíve, amit a Szentlélek teremtett.
6. A jóság azért különös, mert Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: senki sem jó, csak egy, az Isten. De ez mutatja, hogy az újjászületett emberben isteni tulajdonságok jelennek meg, és ezért merte leírni Péter apostol levele elején, hogy isteni természet részeseivé lettetek a Szentlélek munkája nyomán az újjászületésében.
7. A hűség azt jelenti, hogy a hívő mindent arra használ, amire Isten adta neki. Egyáltalán tudatos benne, hogy mindent Istentől kapott, és rendeltetésszerűen használja az idejét, a testét, a képességeit, mindent.
8. A szelídség tipikusan jézusi tulajdonság. Külön mondta Jézus a tanítványoknak: tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és szívből alázatos vagyok, és akkor mindig nyugalom lesz a szívetekben.
9. A mértékletesség. Ebben a mohó, tülekedő világban egészen kivételes érték, kivételes erény. Mértékletes is az tud lenni, akinek van gazdag mennyei Atyja, és tudja, hogy tőle mindent a legjobbkor meg fog kapni, amire nemcsak neki van szüksége, hanem amivel másokat is gazdagíthat.
Felismerhető a te életedben a Lélek gyümölcse? Amikor jönnek mások gyümölcsöt szedni, mert ezekre van szüksége mindenkinek, és ha van hiánycikk ezen a világon, akkor a Lélek gyümölcse. Erre vágynak a családunk tagjai, a munkatársak, mindenki, akkor lehet-e szedni az életed fájáról ilyen szeretetet, ilyen örömöt, ilyen békességet, ilyen jóságot, szívességet és a többit? Ezek nem velünk született tulajdonságok. Még csak nem is velünk született tulajdonságok javított változatai. Végképp nem arról van szó, hogy nagy önfegyelemmel egy ideig megpróbáljuk leplezni vagy fékezni a magunk hibáit és rossz tulajdonságait. Itt arról van szó, hogy a teremtő Szentlélek valami újat teremt a hívő életébe. Ez a Lélek gyümölcse.
Ismertem egy férfit, úgynevezett nagytermészetű ember volt, hirtelen indulatú. Sokat szenvedett miatta a családja is, meg munkatársai is. Néha megbánta, és felszínesen bocsánatot kért, de akkorra a sebeket már kiosztotta, és a kárt előidézte. Ez az ember mondta el egyszer, hogyan találkozott önmagában az újjászületése után legelőször ezzel az új természettel.
A munkahelyén viszonylag nagy nyilvánosság előtt megalázták és mindenki úgy látta, igazságtalanul megszégyenítették, megsértették. Utána beszélgetett a munkatársakkal. Ki ilyen, ki olyan tanácsokat adott neki, hogyan kell ezt megtorolni. Ő elkezdett csodálkozni, mert neki egyetlen dolog jutott eszébe, hogy az, aki őt a legdurvábban megrágalmazta mások füle hallatára, vajon miért kerülhetett ilyen lelki állapotba, hogyan lehetne segíteni rajta? A többiek nem értették. Akkor döbbent rá arra, hogy ilyenkor már mindig az öklét rázta, üvöltözött, bosszút forralt, most meg másért aggódik, az ellenségéért aggódik. Ez végképp nem jellemző rá. Akkor már valamennyire ismerte a Bibliát, és eszébe jutottak a bibliai igék. Azt mondta: ott realizálódott benne, hogy ő tényleg újjászületett. Valóban él benne Krisztus. Ezt nem ő mondta, nem ő tette. Ez az indulat, ami benne van, krisztusi indulat. Áldotta Istent.
Amikor egy önző, mindig önmaga körül forgó ember egyszer csak észre sem veszi, hogy mások erényeiről kezd beszélni, vagy védelmébe vesz olyanokat, akiket mások ítélgetnek. Vagy egy örökké ítélkező, magát mindenkinél különbnek tartó ember elkezdi keresni másokban a jót, és azt teszi szóvá, nem a hibáit. Mindezt egészen természetesen, nem mesterkélten, hanem belülről fakadóan, ahogy a gyümölcs fakad belülről a fán, és ahogy az növekszik, élvezhetővé válik, ez a Szentlélek munkája. Ezek a cselekedetek, gondolatok, tettek a Lélek gyümölcse.
Jellemző-e ez ránk? Vagy ha nem, akkor ott van-e a szívünkben az a szenvedélyes vágy, amelyikről mind a két kórusimádság szólt. Ezért énekelte el a kórus ezt a két éneket itt most. Ott van-e bennünk az a nagyon erős vágy: Uram, nem akarok így élni tovább, nem akarok így meghalni. A testben hátralevő időmet úgy szeretném eltölteni, hogy szedhessen rólam bárki Lélekgyümölcsöt, amit nem tudok magamból kipréselni, nem tudok magamra erőszakolni. De amit te ígértél a benned hívőknek, nincs ez rajtam, vagy kevés ez rajtam, vagy csak egyszer-egyszer tudok valami ilyesmit adni. Vagy ehhez hasonlót próbálok adni, de az nem igazi. Műanyag gyümölcs nem táplál senkit. Adj nekem igazi gyümölcsöt! - Ott van-e bennünk ez a vágy?
Hadd kérdezzem ilyen bántóan személyesen: jó neked az, ahogy most élsz a házasságban? Jó az, ahogy hordozod az egyedüllétnek a sorsát? Jó az, ahogy nevelitek vagy nem nevelitek a gyerekeiteket? Kiváló, első osztályú? Így kell csinálni? Vagy már le is mondtatok arról, hogy jobban lehet, sokkal jobban lehet? Sőt, egész másként lehet? Akiben Isten Szentlelke lakik, az egész másként viszonyul: a közvetlen hozzátartozóihoz, az alkalmi ismerőseihez, az ellenségeihez. Az egészen másként él a nehéz szomszédok között, egészen másként oldja meg - mert nem is ő oldja meg - hitbeli problémáit, annak megoldódnak a problémái, mert a hit által benne lakó Krisztus, akiről olvastunk az Efézusi levél 3. részében, oldja meg és ad tanácsot, igazítja el az eseményeket, és ad türelmet, hogy kivárjam, amíg megérkezik az Ő szabadítása. Minden terhet másként hordoz az, akiben Isten Szentlelke lakik. Minden sikert másként él át. Isten-dicsőítés lesz belőle. Minden kudarcból másként okul, mert megalázza magát Isten előtt. Egészen más lesz az élete. Ismerjük-e ezt az egészen más életet?
Nem azt, a kicsit jobb, erkölcsösebb vallásos életet, amiben sokan benne vannak, azt a langyosságot, hanem a Krisztus-követést. Ezt a vele való egységet, amiről majd mindjárt énekelünk. Már e földön egy legyek Krisztussal. Ő énbennem és én Őbenne, ahogy Jézus mondta szó szerint. Ez a kettős kötődés, ez az eltéphetetlen szövetség, amit a Szentlélek hoz létre, és a Szentlélek erősít folyamatosan a hívőben.
Ezek az emberek azok, akikről el lehet mondani, amit a múltkor mondott valaki találóan egy közös ismerősünkről, hogy: ez az ember a képességeit messze meghaladó teljesítményeket mutat fel. És ez tényleg így van, mert a Szentlélek képesíti az embert arra, hogy egy írástudatlan Péter olyan prédikációt mondjon, mint pünkösdkor. Egyáltalán a remegő, magukat féltő tanítványok egyszer csak kinyitják az ajtót, és azok között kezdenek aktívan szolgálni, akiktől addig féltek. Ez a Szentlélek munkája.
Ez nem úgy történik, hogy elhatározom, és nekidurálom magamat, hanem úgy, hogy eljutok oda: Uram, nélküled semmi vagyok. Tizenkét felnőtt férfiember összebújik, bezárkózik, hogy jaj, mi lesz velünk. Ezek vagyunk Jézus és a Szentlélek nélkül. Utána kimennek, és messze emberi képességeiken felül, adnak valami olyan kincset az embereknek, amit csak rajtuk keresztül adhatott a Szentlélek, amire annak a tömegnek is múlhatatlanul szüksége volt, amely cselekménynek alanya a feltámadott, dicsőséges Krisztus volt Szentlelke által.
Hogy kezdődött ez el? Az emberek megváltozása úgy kezdődött el, hogy hallgattak egy igehirdetést. Isten ma is az Ő igéje által teremt hitet minden hitetlen szívben. Az Ő igéjével erősíti mindenkinek a hitét, aki már elindult ezen az úton. Ezért mondta Jézus: "Szükséges újonnan születnetek."
Most, ahogy újra áttanulmányoztam a Szentlélek munkájáról szóló igéket, elcsodálkoztam azon, hogy mennyire beszűkült a tudatunk. Kineveztük a karácsonyt az ajándékozás ünnepének. Pedig ha valami az ajándékozás alkalma, az a pünkösd. Isten pünkösdkor csak ajándékokat adott. Először megajándékozta az övéit, akiknek Jézus személy szerint ígérte a Lélek ajándékát, és mindazt a változást, amit az jelentett. Utána rajtuk keresztül szórta gazdagon az Ő ajándékát mindazoknak, akik tartották a kezüket és elfogadták az ajándékot. Vagyis akik hittek. De még a hit is az Ő ajándéka volt, és ma is az. Minden az Ő ajándéka.
Ha valami egyszerű és gyakorlati bátorítással szabad befejeznem az igehirdetést, akkor azt mondom: nyújtsuk ki ma végre mindkét kezünket Isten felé. Mind a két üres vagy kacatokkal teli kezünket, és engedjük, hogy minden feleslegeset Ő onnan kidobjon, az üres kezünket pedig megrakja ajándékokkal. Felülről való mennyei ajándékokkal. Adja először a nagy ajándékot, Jézust, az Ő Szentlelkét, az új életet, és azután ad valami ráadás ajándékot, ezek a karizmák, a kegyelmi ajándékok, hogy képesek is legyünk hálából neki szolgálni.
Jó lenne, ha mindannyiunk szívéből fakadó imádság lenne az, amit hallottunk:
Igéddel hívtál most is, hű Urunk,
Bármerre küldesz, bátran indulunk.
Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked,
Áraszd ki ránk is áldott Lelkedet.
Imádkozzunk!
Istenünk, bűnbánattal megvalljuk, hogy sokszor előfordult az, hogy joggal vártak tőlünk mások igazi értékeket, helyes tanácsot, őszinte szeretetet, és mi nem tudtunk adni.
Megvalljuk neked minden ürességünket, képmutatásunkat, amikor nagy erőfeszítéssel fenn akartunk tartani valami hamis látszatot, de nem volt mögötte semmi.
Köszönjük, hogy jöhetünk hozzád így, amint vagyunk.
Köszönjük, hogy a te mérhetetlen gazdagságodból minden benned hívőnek eleget akarsz adni. Add nekünk a te ajándékaidat. Azt, amire szerinted most a legnagyobb szükségünk van. Adj nekünk többet, mint amire nekünk szükségünk van, hogy gazdagon tudjunk továbbadni másoknak is tőled kapott ajándékokat.
Könyörülj meg rajtunk, hogy ne beteljesületlen vágy maradjon bennünk a több utáni vágyakozás, és ne álljunk meg itt, hogy most tudjuk, hogyan lehetnénk lelkiekben gazdagok, hanem eljussunk a benned hívők igazi lelki gazdagságára, hogy hatalmasan megerősödjék bennünk az új ember. Hogy lakozzék Krisztus hit által a szívünkben, és teremje bennünk ez az új élet gazdagon a Lélek gyümölcsét.
Könyörgünk hozzád azokért, akiknek különösen szükségük van a te segítségedre, bocsánatodra, szabadításodra, vigasztalásodra.
Ezen a napon könyörgünk különös szeretettel a határokon kívül maradt testvéreinkért. Kérünk, hogy nehéz sorsuk között is te erősítsd őket. Adj nekik lelki megújulást, belső tartást, benned való reménységet.
Könyörülj meg mindnyájunkon. Tégy minket lelkiekben igényesekké, hogy ne érjük be azzal, ahol éppen most vagyunk. Ameddig eljutottunk, az is a te kegyelmed. De tudjuk, hogy ez csak a kezdet. Köszönjük, hogy akiben elkezded a munkádat, be is végzed azt.
Segíts megszentelnünk ezt az ünnepet. Segíts, hogy odaálljunk eléd csendben, és téged kérdezzünk. Tőled kérjünk, és rád merjük bízni egész jövőnket.
Segíts most ebben a csendben folytatni ezt az imádságot, és taníts meg minket szüntelen imádkozni.
Ámen.
