...kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt. (Csel 6,5.)
Háromszor mutat rá a Szentírás a Szentlélek munkájára István életében.
Először
a diakónusi szolgálatban. Az apostolok erre a szolgálatra Szentlélekkel
teljes embereket kerestek. Emberileg elég lett volna ehhez az üzleti
érzék és tisztesség, valamint az igazságosság, hiszen a gyülekezet közös
élelmezési feladatainak ellátásáról volt szó. De az apostolok mélyebbre
néztek. A gyülekezetben fel akarta ütni a fejét a zúgolódás és
elégedetlenség lelkülete. Ennek a legyőzésére szükség volt a
Szentlélektől való szeretetre, erőre, bizalomra mindannak, aki adott,
mindannak, aki kapott.
István és segítőtársai a Szentlélek által
végezték munkájukat, és a zúgolódás eltűnt a gyülekezetből. A
keresztyéneknek nem külsődlegesen és felületesen kell venni hivatásukat,
hanem Isten dicsőségére kell azt betölteniük, és ehhez nem elég az
emberi ügyesség.
Hivatása végzése közben ellentét támadt István
és a különböző filozófiai iskolák képviselői között. Tudományban és az
írásban való jártasságban kétségtelenül felülmúlták Istvánt. Az ő
egyszerű beszédéből azonban olyan ereje áradt a Léleknek, amelynek ezek a
tudósok nem állhattak ellent (10. v.). Ez a döntő minden idők vitáira
nézve a keresztyének és ellenségeik között: nem az emberi értelem segít
győzelemre, hanem a Szentlélek ereje.
István halálánál jön szóba
még egyszer a Szentlélek. A fanatikus ellenségek kőzápora alatt István
kileheli lelkét. Körülötte tombol a gonoszság, gyűlölet és harag. És
István? "Szentlélekkel telve a mennybe nézett." Megnyílt előtte az ég.
Látta Istent a trónon és az Úr Jézus Krisztust, Aki magához vette
lelkét.
A legnagyobb békességben búcsúzott, telve Szentlélekkel
"Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki." (Lukács 13,6-9)
Isten szőlőjében sok gyümölcsfa áll. A világ Isten kertje, melyben minden egyes növény azért kap helyet, hogy hasznot hozzon. Nem erdő, ahol a fa csak azért van, hogy legyen. A nem termő fát ki szokták vágni. Annál inkább, ha csak egy fügefa, melynek nincs nagyobb értéke arrafelé, mint nálunk egy szilvafának: ha terem, jó, de nem nagy kár érte, ha kivágják. Jézus, a kegyelmes vincellér, érted is szót emel, akkor is, ha még semmi gyümölcs sem termett az életeden. Megtesz mindent azért, hogy termésre buzdítson. Vár és biztat sokáig. De nem a végtelenségig. Füge- vagy szilvafa, teremnie kell! Köszönd meg a jó vincellérnek, hogy szól érted, és szedd össze magad! Nem kívánnak a szilvafától császárkörtét. Teremjen csak közönséges szilvát, ha annak született. Tőled sem kíván Isten világmegváltást. De vedd számba: Hány ember élete lett gazdagabb, boldogabb attól, hogy te élsz mellette? Mennyivel lett több egyházad, néped azzal, amit te tettél érte? Ma még kegyelmi időben élsz. De a termésnek meg kell jelennie.
Uram, tudom, hogy nem feleslegesen adtál életet nekem. Nem feleslegesen áldottál meg annyi áldásoddal. Nem feleslegesen adtál képességeket, lehetőségeket, családot, iskolát, otthont nekem. Én is köteles vagyok megteremni életem gyümölcseit, hogy a világ ne csak sűrűbb, de több legyen azáltal, hogy engem beleültettél. Bocsásd meg, ha semmi vagy csak nagyon kevés és fanyar gyümölcs termett rajtam eddig. Adj még haladékot és több erőt! Segíts, hogy képes legyek jót tenni, szolgálni, örömöt okozni, boldogságot, békességet hozni azokra, akiket rám bíztál és bízol. Fogadj be szolgálatodba! Ámen.
1 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,
2 mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
3 Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben,
4 hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
"Hogy a törvény rendje teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint."
(Róm 8,4)
A kereszt által való megváltás nagyobb, mint a Vörös-tengeren át történt megváltás. Ez azért van, mert az első exodus az egyiptomiak hatalmát törte meg, míg a második exodus a bűnnek hatalmát.
Most végre az emberek cselekedhetik azt, amit Isten megkíván tőlük az ő törvényében. Isten új népe kiszabadult a belső ellenség hatalmából. A Szentlélek hatalma most már legyőzi saját testiségük gyengeségét, hogy Isten népe képes legyen engedelmeskedni Istenének.
A Róm 8,1-4 versekben mindennek a summája áll előttünk. Megszabadultunk a bűn hatalmából, mert Krisztus meghalt értünk. Megszabadultunk a bűn hatalmából, mert a Lélek bennünk lakozik.
Mihelyt Isten szövetséges népe szabaddá lett, hogy szolgálja Urát, megkapták Isten törvényeit. Ez nagy megtiszteltetés volt, de bukásukká vált. Engedetlen szívük soha sem tudott Istennek tetsző módon szolgálni, az ő törvényeivel összhangban.
Izráel felelős volt saját engedetlensége ért. A törvény mégis szolgált bizonyos célt Isten tervében. "A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek"(Róm 5,20). Más szavakkal: Isten arra is felhasználta a törvényadást, hogy elkészítse az útját annak, hogy Jézus Krisztust nekünk adja.
Akik elfogadták Jézus Krisztust, a valóságos szabadságot fogadták el. Nemcsak megszabadultunk a haláltól, hanem megtaníttatunk arra is, hogy miként kell élnünk. Nemcsak bocsánatot nyerünk rossz cselekedeteinkre, hanem megtaníttatunk arra is, hogy miként kell jót cselekedni.
És ez teljesen Isten műve: Ő szabadított meg bennünket abból az állapotból, hogy gyengék vagyunk az engedelmességre, azáltal, hogy nekünk adta a Lelket. A Lélek az az erő, amely képessé tesz minket az engedelmességre. Az exodus és az Ígéret Földjére történő megérkezésünk közötti időben Isten dicsőségére élünk. Az exodus - a mi megváltásunk - Istennek Jézus Krisztus által végrehajtott műve volt. Engedelmességünk pedig Isten műve bennünk a Szentlélek által.
"Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, békülj meg előbb a testvéreddel és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5,23.24)
Könnyű elképzelni, hogy végül csak eljutunk arra a helyre, ahol készek és mindenre hajlandók leszünk, de a felkészülés nem egy pillanat műve, hanem olyan folyamat, amelyhez állhatatosság kell. Veszélyes, ha keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotba belerögződünk. Felkészülés alatt vagyunk, formálódunk. A fiatal keresztyén hajlandó az áldozatkészségre. Emberi módon szólva: Jézus Krisztus iránti vonzódásunk egyik alapja a hősiesség iránti érzékünk; de túláradó lelkesedésünket azonnal próbára teszi Urunk komoly szava: "Menj el, békülj meg előbb a testvéreddel." A "menj el" itt azt jelenti: engedjük, hogy Isten szava alaposan megvizsgáljon. Nem elég a hősies áldozatkészség átérzése. A Szent Szellem felszínre hozza bennünk azt a hajlamot, amely nem akar az Ő szolgálatában munkálkodni. Ezt a hajlamot bennünk senki sem tudja felfedezni, csak Isten. Van Őelőtte valami rejtenivalód? Ha igen, akkor engedd, hogy Isten átvilágítson téged. Ha bűn az, valld meg, ne tűrd meg magadban. Kész vagy-e engedni Uradnak és Mesterednek, bármennyire megalázó is ez? Fel kell adnod a magadhoz való jogodat! Ha meggyőz a Szent Szellem valamelyik bűnödről, soha ne tiltakozz. Miután elég fontosnak találta, hogy erre rávezessen, ezért éppen ez a bizonyos bűn az, amit fel akar fedni. Valami nagy bűn után kutattál, hogy feladhasd, és Isten most egy jelentéktelennek látszó dologról beszél neked; de e mögött a kis bűnöd mögött van makacsságod központi erődje. "Nem akarok lemondani a magamhoz való jogomról" - pedig ezt akarja Isten, ha valaha is Jézus Krisztus tanítványa akarsz lenni.
"Ha valaki köztetek eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelkét megmenti a haláltól és sok bűnt elfedez. "
(Jakab 5, 19-20)
Aki maga megmenekült, köteles másokat is megmenteni. Különösen, ha valaki a testvéri körből rossz útra kerül, tegyünk meg mindent, hogy helyreigazítsuk őt. Ügyeljünk egymásra és ne mondjuk Kainnal: "Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?" Ha egy tévelygő testvér megmentésén fáradozunk, az érte való komoly könyörgés a fő dolog. "Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak" (1 Ján 5, 16). János apostolnak ez a szava világosan megmutatja, hogy a mentés munkájában az imádság a legfontosabb, mert egyedül Isten tudja hazahozni az eltévedtet, mi nem vagyunk erre képesek. Mégis, mi csak akkor hagyjuk abba egy lélekért a fáradozásunkat, ha meggyőződtünk róla, hogy az az ember megkeményíti magát az igazsággal szemben úgy, hogy semmit sem lehet neki megmondani, sem négyszemközt, sem két-három tanú előtt, sem az egész gyülekezet előtt. Minden bűn halálos bűnné lehet, ha az ember elzárkózik a bűnbánat elől. Az ilyen megtérni nem akaró embert Istenre kell bíznunk. Ő nehéz ítéletekkel mégis célhoz juthat vele. Más esetekben azonban szívből könyörögnünk kell a megtévedt vagy elbukott testvérért.
Aki bűnöst térít meg, az a saját lelkét menti meg a haláltól. Furcsán hangzik ez, de megegyezik Jézus Igéjével. Csak aki más lelkek megmentésén munkálkodik, menti meg a saját lelkét is. Aki másokkal nem törődik, a saját belső életét is elsorvasztja. Aki mások iránt nem irgalmas, attól Isten is megvonja irgalmát (Luk 6, 36-37). Ha nem inted meg testvéredet, a te kezedből kéri számon Isten az ő vérét, vagyis lelkét. Csak akkor találsz új kegyelemre, ha te is a kegyelemhez vezetsz másokat. Bűneid egész sorát befedezi, ha másokat Krisztus vérének védelme alá segítesz. Sok szeretet és türelem kell ahhoz, hogy valakit visszatérítsünk a bűn útjáról, hiszen ő rendszerint azt véli, hogy neki van igaza. Félrelépése következtében látása is meghomályosodott, mert a bűn elsötétíti a lélek szemét. Egyedül a Szentlélek győzheti őt meg eltévelyedéséről. Azonban hálás munka az ilyenek megmentése. Gazdag jutalma van nemcsak a megmentettre, hanem saját magunkra nézve is. Ügyeljünk hát egymásra, szálljunk síkra a testvérünkért.
„Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz" (Ez 47,9)
A próféta látomásában az éltető víz a Holt-tengerbe ömlik, és még
ebbe a halott tóba is életet visz. Amerre Isten kegyelme jár, ott
azonnal maradandó szellemi élet támad. A kegyelem szabadon áramlik Isten
akaratának engedelmeskedve, amiképpen a folyó is jótetszése
szerint kanyarog. Amerre csak halad, nem azt várja, hogy az élők
menjenek hozzá, hanem ő teremt életet a maga megelevenítő áradatával.
Bárcsak végigfolyna utcáinkon és sikátorainkon is! Bár beáradna a
házamba és addig emelkedne, amíg minden egyes zug megtelne vele.
Uram, áraszd az élő vizet barátaimra, családomra, és add, hogy engem se
kerüljön el. Már ittam belőle, de kívánok belemerítkezni, sőt úszni
benne. Ó, Megváltóm, szeretném, ha gazdagabb lenne az életem. Kérlek,
jöjj hozzám, tölts el, míg teljesen megelevenedem és megerősödöm a
szolgálatra. Kérlek, Uram, Istenem, tölts meg a belőled áradó élettel!
Nyomorult, száraz és merev vagyok. Jöjj és eleveníts meg, hogy
kirügyezzem, virágot hozzak és gyümölcsöt teremjek a Te dicsőségedre.
Eleveníts meg, Krisztusért kérlek. Ámen.
Lehet máshogy látva a világot különválni egymástól. Akinek a munkája nyomán szebb lesz a világ, az látott jól.
„Néhány
nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: „Térjünk vissza, látogassuk
meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és
lássuk: hogy megy a soruk?” Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak.
Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki
elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket.”
Magyarázat
Az egyetértés hiánya szétválást, elszakadást, néha
szembenállást vált ki. Milyen kicsinyke dolgok is előidézhetik a hívők
meghasonlását! A két kiváló apostol, a pogányság nagy misszionáriusai
egy személyi kérdésen, Márk-János misszionáriussá nevelésének kérdésén
annyira eltérő látásra jutottak, hogy nem tudtak tovább együtt menni.
Mennyivel magasabb rendű szempont volt, amit a második misszióút
motivációjaként megfogalmaztak: „Térjünk vissza, látogassuk meg a
testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk:
hogy megy a soruk?” – és milyen mértékű akadállyá tornyosult egyik és
másik apostol gondolata! Pál a misszió komolyságára gondolhatott,
Barnabás szíve egész szeretetével mentorálhatta Márk-Jánost, de
valakinek engednie kellett volna. Ennek hiányában nem maradt más, mint
külön úton menni a misszióba. Pedig milyen kiválóan tudtak eddig együtt
dolgozni! Mennyire egyek voltak, még a szenvedések elhordozásában is.
Igaz, Isten még a meghasonlásukat is felhasználta az evangélium
terjesztésére, megáldotta mindkettejük további erőfeszítéseit, mert
hűséges szolgái voltak, de – az egyetértés hiánya miatt – külön-külön
vették az áldást.
"Szeressétek ellenségeiteket..., hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai... "(Mt 5,44-45)
Jézus egy idézettel kezdi: „megmondatott: Szeresd felebarátodat, és
gyűlöld ellenségedet." Ez azonban nem az Ószövetségből vett idézet, ott
nincs ilyen gyűlöletre felszólító mondat, hanem az akkori torz
gondolkozás szülötte. Ezzel szemben folytatja Jézus így: „Én pedig azt
mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket..." Az őszinte ember ezt kérdezi: szépen hangzik, de ki képes rá?
Kit tekintünk ellenségnek? Aki az életharcban szemben áll velünk, aki
rossz szándékkal, ártó indulattal közeledik, aki akadályozza terveink
megvalósulását, nehezíti érvényesülésünket, zavarja nyugalmunkat. Kinek
vagyok én ellensége? Isten nemcsak a tetteink alapján minősít, hanem a
szív szándékai alapján is!
És milyen szeretetről van itt szó?
Nem arról, ahogyan az anya szereti gyermekét, egyik szerelmes a másikat,
hanem ahogyan Isten szeret minket. Ennek az agapé szeretetnek a
feltétele és forrása nem abban van, akit szeretnek, hanem abban, aki
szeret. Oka csupán az, hogy a másiknál szüksége van rá. Ez nem a szív
ösztönös mozdulata (mint a gyermek vagy a szerelmes iránti szeretet),
hanem az akarat tudatos engedelmessége. Erre is érvényes Jézus szava: új
parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást (Jn 13,34).
És
mégsem keserves parancsteljesítés az ellenség szeretése, hiszen az, aki
már Isten szeretetét megtapasztalta és befogadta, mintegy átengedi
magán ezt a szeretetet. Erre csak Isten újjászületett gyermekei képesek.
Ezért ez nem az ő érdemük vagy teljesítményük, hanem kiváltságuk. Így
olvassuk a folytatásban: „hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai". Azért szerethetjük ellenségeinket, mert „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által" (Róm 5,5).
Ha
Krisztusban hiszünk, tudunk önmagunkban is hinni. A Krisztusban való
bizalom önbizalmat ad. Nem abban bízunk, amik vagyunk, hanem abban,
amivé Krisztus tesz minket. Helyes önértékelésünk van, mert tudjuk, hogy
Krisztus munkája vagyunk. Pállal együtt vallhatjuk: „Mindenre van erőm a
Krisztusban, a ki engem megerősít.” (Fil 4,13). Persze tudta azt is,
hogy „nem lakik én bennem, azaz a testemben jó” (Róma 7,18), de bizalma
volt abban, akivé Isten formálta őt. Helyes önértékelése a benne
kiformálódó Jézus Krisztus képének visszatükröződése volt. Úgy gondolom,
minden hívőnek így kellene önmagára tekintenie. Legyetek áldottak ma
is! REINHARD BONNKE
------------------------
Krisztus olyan ellenállhatatlan eltökéltséggel ment a kereszt felé,
amilyen eltökéltséggel a tenger hullámain járt. Úgy lépdelt a gyűlölet
és tajtékzó harag hullámverésein, mintha azok pusztán eszközei lennének
szándéka véghezvitelében és céljai elérésében. Róma, Izráel, királyok,
fejedelmek és intrikus vallási vezetők - Isten bölcsessége Krisztusban
olyan bolonddá tette mindannyiukat, mint mikor egy felnőtt játszik
bújócskát a kisgyerekkel. Krisztus dicsősége a kereszt volt. Ott jelent
meg, és drága vérének kiömlése által ott mutatkozott meg teljességében
dicsőségének a lényege. Azok a vércseppek lettek az Isten ábécéje,
amellyel megírta üdvösségünket és dicsőségünket. Tudsz erre „Halleluját”
kiáltani? REINHARD BONNKE
Ne
csüggedj, ha még most nem jutottál el oda, ha még nem látsz eredményt,
választ az imáidra. Amit az Úr eltervezett számodra, azt Ő véghez is
viszi. Nincs olyan erő, amely megtudná akadályozni. Ami az Úr tervében
szerepel az életedre nézve, az meg is lesz. Ami pedig nem, akkor bezárja
azt a kaput. Ne félj az ellenségtől bármivel is próbálkozik.
,,Ezt üzeni a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van. Ha ő kinyit egy ajtót, azt senki sem zárhatja be, de ha bezárja, akkor senki sem képes kinyitni.” (Jelenések 3/7) Ámen Legyen szép napod :)
Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az szeresse a testvérét is Isten szeretetével. (1 Jn.4,21.)
Kizárólag a Szereteten keresztül tudunk engedelmeskedni Istennek és a
Szereteten keresztül tud általunk hatni az emberekre.Az Istennek való
engedelmességhez először meg kell bocsátanod magadnak és mindenki
másnak.Veszélyesek a vallás szavai ha nincsenek ott a megfelelő cselekedetek ,csak egy elmebeli jóváhagyás marad Isten beszéde.
Ha mindened oda is adod a szegényeknek,de ha te nem szeretsz,úgy
mindegy ,hogy mit mondasz,nem számít ,hogy mit hiszel,mindegy mit
teszel,mert te csődbe jutott vagy Szeretet nélkül (1Kor,13) Ha Szeretetben maradsz és a Szeretet benned marad ,úgy te Istenben maradsz.(1 Jn.4)
A Szeretet körülnéz,keresi a szükségben lévőket ,fontos neki mások
problémája .A Szeretet mindig ott van ,meglátja a szükségeket,mindig
kész cselekedni,soha nem adja fel.A Szeretet többet törődik
másokkal,mind saját magával.Nem sértő,nem néz le ,nem bánt másokat
,mindig toleráns ,mindig a jót keresi. Amíg nem tudod szeretni a
másikat ,Isten nem ruház fel az Ő erejével. A legnagyobb a Szeretet,ami megmarad a földön! Maradj meg a Szeretetben! Legyen örömteli napod:)
"Aki
alkalmatosakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem
betűé, hanem Léleké; mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít." (2Kor 3:6)
Az
evangélium betűjének körébe beletartoznak az olyan csodálatos
igazságok, mint a víz általi keresztség, az úrvacsora, a szolgálat, a
közös Istentisztelet, a győzelem a bűn felett stb. De Krisztus
engesztelő áldozata nélkül mindezek nem képesek megmenteni. A betű, ami
megöl, azt jelenti, hogy én a keresztség vagy a szolgálatban való
részvétel általi üdvösségbe vetem bizalmamat, és nem abba, hogy hitemmel
a Megváltóban üdvözülök.
Másrészről ha az újszövetségi értelemben vett szolgálatot
végzem, akkor nem a betű legalizmusát fogom hirdetni, hanem hogy Jézus
vére által Szentlélekkel telt életet élhetek. Ez semmiképpen nem
csökkenti az evangélium betűjének jelentőségét, sokkal inkább helyes
viszonyba állítja azt a maga szellemiségével.
Pál a
Tízparancsolat példájával illusztrálta a betű és a szellemiség közötti
különbséget. Amíg a törvényt az üdvösség eszközének tekintik, addig az
betű marad, ami megöl. A parancsolatok nem menthetnek meg senkit, mert "mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül"(Római levél 3:23). Ez a "halálnak szolgálata" olyan értelemben, hogy a bűn zsoldjának tekintélyét és igazságát erősíti meg (lásd: 2Kor 3:7).
Az új szövetség azonban az élet és a Lélek szövetsége. A Tízparancsolat
nem változott és nem szűnt meg, hanem a Szentlélek írja azt azok
elméjébe és szívébe, akiket Jézus élete és halála által megváltott (Jer 31:33; Ez 36:25-27).
Minden
felekezetnek megvan a maga betűje és a lelkisége is. Ha hajlandóak
vagyunk a lelkiség szerint élni, akkor felekezetünk szabályainak és
tantételeinek betűit - amennyiben azok biblikusak - az új szövetség
keretében hirdethetjük és élvezhetjük.
Imádság a mai napra
"Atyám, segíts, hogy soha ne hirdessem úgy a szabályok sorát, mint az ember üdvösségének alapját!"
''Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel'' (2Korinthusbeliekhez 6:7).
A tanítványok teljesítették Jézus megbízását. Amikor a
kereszt e hírnökei szerteszéjjel járva hirdették az evangéliumot, Isten
kinyilatkoztatta dicsőségét, oly mértékben, ahogy halandó emberek még
sohasem láthatták. Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát
végeztek, amely a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék
alatt eljuttatták az evangéliumot minden néphez. A kiválasztott
apostolok szolgálata dicső eredményeket érlelt. Hivatásuk kezdetén,
néhányan még tanulatlan emberek voltak. Azonban fenntartás nélkül
szentelték az életüket Mesterüknek; tanításai által felkészültek a rájuk
bízott nagy mű vezetésére. Szívükben az irgalom és igazság uralta az
indítékaikat, ihlette eszméiket, irányította tetteiket. Életük
Krisztussal volt elrejtve Istenben. Énjük beleolvadt, elmerült a
végtelenül szerető Isten mélységeiben...
Jézus Krisztus,
Istennek bölcsessége és ereje volt minden beszédük tartalma. Nevét -
egyetlen nevet az ég alatt amely embereket üdvözíthet, felmagasztalták.
Miközben hirdették Krisztus, a feltámadott Megváltó tökéletességét,
szavuk szíveket indított meg, férfiakat és nőket nyert meg az evangélium
számára. Egész tömegek, amelyek sokáig gyalázták a Megváltó nevét,
megvetették erejét, a megfeszített Jézus tanítványainak vallották
magukat. Nem saját erejükből végezték a munkájukat az apostolok, hanem
az élő Isten hatalma támogatta őket... A rájuk háruló felelősség tudata
megtisztította őket, és gazdagította tapasztalataikat. A Menny kegyelme
nyilvánult meg győzelmükben, amelyet Krisztusért arattak. Isten a
mindenhatóságával működött általuk, hogy győzelemre vigye az
evangéliumot. Miként Krisztus kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma
gyülekezetének tagjait. Ugyanaz a hatalom, amellyel az apostolok
rendelkeztek, számukra is létezik. Ha Isten az ő erősségük, akkor
együttműködik velük, és munkájuk nem lesz hiábavaló. Ismerjék fel, hogy
arra a műre, amelyben munkálkodnak, Isten nyomta rá a pecsétjét...
Nekünk is parancsolja az Úr, hogy menjünk ki, és ajkunkon érezve szent
kezének érintését, hirdessük üzenetét.
"Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is."(2Korinthus 8,21)
Mondhatjuk úgy is: Légy mindig hiteles! A tisztesség: ragaszkodás a becsületes elvekhez; erkölcsös viselkedés; tiszteletre méltó állapot; tiszteletadás; magas pozíció.
- írják a szótárak. Becsületes ember az, aki ragaszkodik az elveihez
minden körülmények között. Az, aki a kísértő körülményekben is képes
mindig erkölcsös választ adni saját kihívásaira. Mert az ilyen ember
tiszteletre méltó, hiszen maga is mélységesen tiszteli a másikban az
embert, annak méltóságától vagy méltatlanságától függetlenül; csupán
önmagáért.
De mit ért Pál az alatt, hogy nekünk erről gondoskodnunk kell nem csak az Isten, hanem az emberek előtt is?
Való igaz: "Isten szeme
mindent lát." De nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az emberek
könnyen megzavarhatók, becsaphatók. A látszattal sokan visszaélnek.
Viszonylag ritkán tapasztaljuk, hogy a Magasságos büntetése azonnal
lesújtana arra, aki helytelenül cselekszik. A valóság inkább az, hogy a
sok igazságtalanság megítélése és helyrehozatala várat magára a végső
ítéletig. Ezért sokan, akik csak rövidtávon, ebben az életben
gondolkodnak, megjátsszák magukat mások előtt. Vagyis tetteiket nem az
erkölcsi tisztaság elvei, hanem a pillanatnyi előny, érdek irányítja. Az
egyenes ember azonban nem járhat ezen az úton. Ha hitelesek akarunk
lenni, nem tehetjük meg, hogy csak a látszatra adunk! Isten elveinek
kell áthatnia és irányítania sz életünket. Csak így adhatunk tiszteletet
és megbecsülést Urunknak és embertársainknak.
Válasszatok magatok közül hét férfit..., hogy rájuk bízzuk ezt a feladatot. ( Csel 6,3)
Egy visszapillantást teszünk a diakónusok
tisztének történetére, akik közül egy volt István. Háromféle ellentét is
előjött itt, és kétféle aggály.
Egyik oldalon álltak a görögök.
Köztük zúgolódás támadt, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik
a mindennapi szolgálatnál.
Úgy vélték, hogy az ő népükhöz tartozók károsulnak ebben a szolgálatban.
Emellett
ott volt az apostolok aggálya, hogy az élelem és pénz elosztása miatt
nincs idejük az imádkozásra és az Ige szolgálatára.
Féltek, hogy a sokféle elfoglaltság miatt életük középpontjában, az imaéletben károsulnak.
Boldog, aki így gondolkozik! A történet kétféle harcmódot is mutat.
Egyik
oldalon állnak a liberalizmus és a filozófia képviselői. Ők mindenáron
meg akarják védeni igazukat. Ha a szellemi harc nem sikerül, a
gyalázatos fegyverek után nyúlnak. Hazugsággal, vádaskodással, a zsidó
fanatizmus felkorbácsolásával jönnek elő. S mikor ez sem elég, köveket
ragadnak, hogy ellenfelüket agyonverjék.
És István? Ő
visszautasítja az emberi bölcsesség fegyvereit, a ravaszságot és
furfangosságot. Az ő fegyvere Isten Igéje. Ezt hirdeti egyszerűen a
Lélek erejével, úgy, hogy ellenségei "nem állhattak ellene annak a
bölcsességnek és Léleknek, amellyel beszélt".
Isten őrizzen bennünket az ellenség módszerétől, és ajándékozza nekünk István fegyverét!
Még
két különböző kép. Ilyen pillanatfelvételt csinálhattak volna akkor:
itt vannak István ellenségei. Arcukat elöntötte a harag, gyűlölet,
keserűség, bosszú és a gyilkos düh. Fogukat csikorgatják, arcuk mint az
ördögé. István pedig derűsen áll, nagy lelki nyugalommal. Arca fénylik,
mint egy angyalé (15. v.). Elváltozott a Jézus ábrázatára.
"Kardjaikból kapát kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt!" (Mikeás 4,3-4)
Igen, ez Isten célja. Ezt kell megtanulni, vagy elpusztul az emberiség. De addig nem fog elpusztulni. Isten végrehajtja akaratát. Hogy mikor, hogyan, nem tudhatjuk. Minél reménytelenebbnek tűnik, annál biztosabb, mert annál hamarabb fog világossá válni, hogy pusztán emberi erővel és akarattal nem lehet megvalósítani. Ameddig az emberben bízunk, minden reményünk hiábavaló. Ki kell végre ábrándulni a ma istenített Emberből. Ha az ember képes lenne a maga erejéből megvalósítani Krisztus tanítását, volna reménye az igazi, nagy békére, de sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy amíg sem a vezetők, sem a közemberek nem akarják vagy nem képesek magukat annak alávetni, addig nem lesz se béke, se biztonság, se boldogság a földön. El kell, hogy jöjjön az az idő, mikor megvalósul az ígéret: "Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre." (Jer 31,33-34) Akkor, csak akkor, de akkor biztosan megvalósul a Mikeás által küldött ígéret is.
Mindenható, örök Isten! Egyedül benned bízhatok. A nagybetűvel írt Ember már mindent kipróbált, hogy boldogsághoz jusson. Fegyver, tárgyalás, béketervek, csodálatos eszközök, bölcs kormányzás, mind csődöt mond, mert nem hajlandó megváltozni. Nem hajlandó elismerni, hogy Krisztus az egyetlen hiteles tanító, elfogadni, hogy az Ő tanítása az egyetlen út a boldogság felé. Azért két kérésemet tárom most eléd: Hozd el minél előbb Krisztus teljes uralmát a földön! De ha ennek még nem jött el az ideje, valósítsd meg békességedet közöttünk, családomban, egyházamban, népem minél több közösségében, hogy legalább mi boldog néped lehessünk! Ámen.
1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: 2 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3 Ne legyen más istened rajtam kívül! 4 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. 6 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. 7 Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! 8 Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 10 De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11 Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját. 12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! 13 Ne ölj! 14 Ne paráználkodj! 15 Ne lopj! 16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!
"Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más Istened rajtam kívül."(2Móz 20,2-3)
Ha gondosan megfigyeljük azt az időt, amikor a törvény adatott, meg fogjuk tanulni azt is, hogy milyen célt kell a törvénynek betöltenie a megváltottak életében.
A törvény az exodus (kivonulás) és az Ígéret Földje közötti időben felel meg a maga rendeltetésének. Izráel most a pusztaságban van, a Sínai-hegy lábánál. Az exodus mögöttük van. Már megváltattak. Nem parancsolatok megtartása, hanem Isten kegyelme és hatalma szabadította meg őket a szolgaság házából. Isten megkönyörül rajtuk. Szabadságukat nem a saját cselekedeteiknek, hanem Isten szeretetének köszönhetik. Megmenekülésük Isten cselekedete volt.
Most hát a pusztaságban vannak, amelyen át kell utazniuk, hogy eljussanak rendeltetési helyükre. Ezen a ponton kapják a törvényt, mint a megváltott nép életére vonatkozó térképet és útikalauzt. Ez a törvény az ő Megváltójuk és a közöttük kötött szövetség alkotmánya. Ezek az Isten népének adott szabályok, amelyek az ő Urukkal való partneri viszonyt határozzák meg.
Ezért tisztán kell látnunk, hogy a törvény soha sem az üdvösség útja.
Mégis, alig lehet megszabadulni attól a hajlandóságtól, hogy a törvényt az üdvösség útjának tartsuk.
Az izráeliták a törvény birtoklását - vagy a törvény megtartását - olyan eszköznek tartották, amellyel megigazulásra tehetnek szert. Mióta csak Pál apostol megírta leveleit, az evangélium valamennyi hirdetőjének rengeteg időt kell arra fordítania, hogy megmagyarázza: a törvény nem az üdvösség útja, és nincs hatályon kívül helyezve.
Az exodus az üdvösség. És ez a hatalmas tett Isten műve. A törvény kicövekeli az engedelmesség útját. Megmagyarázza, hogy egy választott népnek most már hogyan kell élnie, Megváltója iránti hálából.
Később, az Újszövetségben, a törvény értelme elmélyül, és kijelentés által megjelenik a törvény megtartásához szükséges erő. A törvény szerepe azonban változatlan: az Isten törvényének való engedelmességben Isten népe hódolatát fejezi ki az exodus Istene előtt.
Természeti életünkben törekvéseink aszerint változnak, amint fejlődünk. Keresztyén életünkben a cél mindjárt az elején adva van és a végén is ugyanaz: az Úr a kezdet és a vég! Krisztussal kezdünk és vele végzünk - "míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való... érett férfiúságra" (Ef 4,13) - nem a magunk elképzeléséhez, amilyennek mi gondoljuk el a keresztyén életet. Isten szolgájának nem kell arra törekednie, hogy hasznosítsa magát, vagy pogányokat térítsen meg; az ő célja az, hogy teljesítse Ura akaratát. Urunk életében Jeruzsálem volt az a hely, ahol akaratát a legteljesebb mértékben átadta Isten akaratának - a kereszten. Ha ide nem követjük Jézust, nincs közösségünk vele. Az Urat Jeruzsálem felé vezető útján semmi sem csüggesztette el. Nem sietett át azokon a falvakon, ahol üldözték, és nem időzött ott sem hosszabb ideig, ahol áldották. Sem hála, sem hálátlanság egy hajszálnyira sem térítette el attól a szándékától, hogy Jeruzsálembe felmenjen. "Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél" (Lk 6,40). Ugyanezek történnek velünk is a mi "jeruzsálemi" utunkon. Isten munkája lesz nyilvánvalóvá általunk - emberek áldást nyernek, egy-kettő hálás lesz, a többség hálátlan -, de semmi nem téríthet el minket attól, hogy felmenjünk Jeruzsálembe. "Ott megfeszítették Őt" (Lk 23,33). Ez történt, amikor Urunk Jeruzsálembe ért, és ez az esemény a kapu a mi váltságunkhoz. A szentek útja nem a kereszten végződik, hanem az Úr kegyelméből a dicsőségben. De közben ez a jelszavunk: Én is felmegyek Jeruzsálembe.
"Epafroditus ... nyugtalankodott amiatt, hogy értesültetek betegségéről. "(Fil 2, 26)
Epafroditusról keveset tudunk, de ez a kevés is az önzetlen, gyengéd szeretet szépségének fényében mutatja be őt. Ilyen csak Jézus tanítványa lehet. Filippiből származott, abból a gyülekezetből, amely mindenáron, ismételten szeretetadományokat küldött az apostolnak, bár többnyire szegény emberek voltak. Epafroditus ajánlkozott, hogy a gyülekezet levelével együtt elviszi az apostolnak Rómába ezt az ajándékot. Hosszú, fárasztó, sőt életveszélyes utat vállalt magára. Róma valamikor, bizonyos évszakokban, veszedelmes lázas betegség színhelye volt és Epafroditus valóban halálos beteg lett. Mi volt a legnagyobb gondja a betegágyon? Az a gondolat, hogy a filippibeli hívők aggódnak miatta, mert hallottak súlyos betegségéről. Gyengéd szeretet mutatkozik meg ebben!
Amíg valaki önző, inkább az esik neki jól, ha mások aggódnak érte és lehangolt lelkiállapotba jutnak. De az ilyen beteg teher a környezetének. Nem örül, hogy mások egészségesek és vidámak. Sokszor az emberek betegebbnek mutatják magukat, hogy részvétet ébresszenek másokban. Jajgatnak és megterhelik a körülöttük élőket szenvedéseik gyakori, kimerítő emlegetésével. Igénylik, hogy mindenki mélyen együtt érezzen velük és belemélyedjen nyomorúságuk megértésébe. Milyen másként viselkedett Epafroditus!
Isten emberei nem terhelnek másokat, inkább tehermentesíteni akarják a hozzájuk tartozókat. Ilyen volt az egyik híres lelki vezető, aki hosszadalmas és rendkívül fájdalmas betegségében gyakran kérte az övéit, hogy menjenek ki a betegszobából. Nem akarta, hogy fájdalmait végig kelljen nézniök. Az ilyen gondolkozást többnyire nem sokan értékelik, még hívő körökben is többre becsülik azokat, akik öntudatosan lépnek fel és valakinek tartják magukat. Ezért írja Pál: "Becsüljétek és fogadjátok szeretettel az ilyeneket." A filippibeliek ugyanis azt kívánták, hogy Epafroditus tovább maradjon Rómában és könnyítsen a fogoly apostol helyzetén. Ugyanilyen gyengéd szeretettel hangsúlyozza Pál, hogy Epafroditus nem saját elhatározásából tér haza, hanem ő küldi vissza. Közben "testvérének, segítőjének, harcos társának" nevezi őt. A szeretetlen szív másokat szívesen lekicsinyel, a szeretet azonban inkább felemel. Különösen az olyanokat, akik nem kapnak megérdemelt elismerést.
Testvéreinkkel egyetértésben élni a krisztusi élet megbízható jele.
„Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak.” Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A
türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös
egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”
Magyarázat
Az Úrtól távol élve egyéni érdekeink határozták meg
céljainkat, és mindenben magunknak kedveztünk. De megtértünk, és
Krisztus uralma alá adtuk életünket. Életpéldánk is, de főként új
emberünk mozgatóereje a bennünk lakó Krisztus, aki a mi megmentésünk
alkalmakor sem magának kedvezett, hanem értünk, méltatlanokért
feláldozta magát. Nyilvánvaló előttünk, hogy ezt még akkor tette, amikor
ellenségei voltunk, tudatlanságban, közönyben éltünk. Keresztény
ismeretünk legfőbb kincse annak felismerése, amit Urunk tett az
emberért. Ez végig alázatban tart, és úgy fordít oda hívő társaink
felé, hogy krisztusi indulatot ébreszt bennünk irántuk. Képessé tesz az
erőtlenek terheit részben vagy egészben átvállalni, képessé tesz tűrni,
és megtanít egyetértésben élni velük. Amikor hiányzik a gyülekezetben az
egyetértés, akkor mindig meg kell vizsgálnunk magunkat, nem önmagunknak
akarunk-e valamiben kedvezni! Krisztusban maradtunk-e, vagy valamiképp
visszavettük a régi, megszenteletlen önző, önfejűsködő indulatainkat?
Nem felejthetjük el: „az Úr adósai vagyunk”! Ezt az adósságot
letörleszteni nem tudjuk, de valamit mégis tehetünk: azonosulunk a
gyülekezet Urának céljával, és önzetlenül munkáljuk az egységet és az
egyetértést a gyülekezetben.
„Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre" (Ám 9,9)
A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít és rostál
bennünket. Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a világban,
mint ahogy a gabonát is megrostálják. Olykor az ördög tartja a kezében a
rostát, és jól megrázza abban a
reményben, hogy így végleg tönkretehet minket. A hitetlenek sem restek,
hogy szívünkbe és elménkbe ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és
félelmét. A világ pedig készségesen segít nekik ebben, és nagy
lendülettel ráz jobbra- balra bennünket. Ami pedig a legrosszabb, maga a
hitetlenné vált egyház is hozzáadja erejét ehhez a rostáláshoz.
Nos, csak hadd rostáljanak! Így különül el a pelyva a búzától. A
tiszta búza így legalább megszabadul a pelyvától és a portól. De milyen
nagy kegyelmet hirdet nekünk mai igerészünk, amikor azt ígéri, hogy:
„egy szem sem esik a földre". Ami jó, igaz és kegyes, azt Isten megõrzi.
A legkisebb sem vész el gyermekei közül, és egyetlen hívõ sem szenved
olyan veszteséget, ami igazán kárára lenne. A rostálásban úgy
megtartatunk, hogy azt a végén Krisztus Jézus által nyereségnek találjuk
majd.
"Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált
nemz. "(Jak 1,14-15)
Ha Géhazi tegnap vizsgált történetét
figyelmesen elolvassuk (2Kir 5), világosan láthatjuk a bűn
természetrajzát. Jó ezt megjegyezni, hogy már az elején felismerjük a
kísértést, és ne essünk áldozatul neki.
Elizeus próféta rámutat, hogy Géhazi szívében kezdődött a baj: szerezni
akart. Minden ember ősi vágya, kicsi kortól kezdve, hogy birtokolni,
parancsolni és szüretelni akar. S hiába volt Géhazi Isten emberének a
közelében, a szívében ott volt ez a rejtett vágy, s egy
kísértéshelyzetben belobbant.
Ami a szívben van, az egyszer
csak gondolattá válik. Jézus találóan mondta: „a szívből származnak a
gonosz gondolatok..., lopások..." (Mt 15,19). Ezekkel még szembe lehetne
szállni, de aki nem teszi, hanem játszani kezd velük, az maga válik a
gonosz játékszerévé.
A meg nem fékezett gondolat tettre
sarkall: utánafut a szekérnek, mozgásba jön a lába is. Majd a szája is:
ott már hazudik többször egymás után. Kezével pedig megragadja a
zsákmányt - maga alá teperte a bűn az egész embert. S mivel kikerült
Isten világosságából, nem vallja be ezt Elizeus kérdésére sem.
A kívánság megfogant, bűn lett belőle, s ez maga után vonja ítéletét, halált nemz: Géhazi megkapja a meglopott Naamán lepráját.
Istenem, segíts, hogy ne én akarjak birtokolni, hanem te birtokolj
engem! Ne én akarjak parancsolni, hanem te parancsolj nekem! Nem én
akarok szüretelni, hanem szeretnék inkább sok gyümölcsöt teremni a te
dicsőségedre. Adj nekem tiszta szívet, tiszta gondolatokat, hogy soha ne
engedjek a kísértésnek, és ne hozzak szégyent a te nevedre! Ámen.
"Mert
nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele
vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva;
és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira." (2Kor 3:3; új protestáns fordítás)
Elizabeth
Pilenko gazdag, arisztokrata orosz családban nőtt fel a XX. század
elején. Egyházában hallott Jézusról szóló tanítást, de az egyház
gazdagságát képtelen volt összeegyeztetni azzal a ténnyel, hogy
szegények ezrei halnak meg télen az éhség és kihűlés következtében.
18 éves korában a szentpétervári egyetem hallgatójaként
tudomást szerzett a kommunista forradalom előkészületeiről, de a cári
hatalom megdöntése után kiábrándult, és Franciaországba szökött.
Szegénységben és
nyomorban töltött párizsi évei alatt Elizabeth Isten felé fordult, és a
Szentlélek csodálatos levelet kezdett írni szívébe. Visszatért ősei
hitéhez, és az orosz ortodox egyház egyik kolostorának apácája lett,
nevét pedig Maria nővérre változtatta. Végül sikerült annyi pénzt
összegyűjtenie, hogy egy kis kórházat hozzon létre Párizsban, ahol
árvákról és végső stádiumban lévő betegekről gondoskodott.
A 2. világháború
idején a nácik elfoglalták Franciaországot, és Maria nővér zsidókat
bújtatott el a kórházban, de a Gestapo rajtaütött, és letartóztatták. A
ravensbriicki női koncentrációs táborban raboskodott, ahol rengeteg
lehetősége adódott, hogy bizonyságot tegyen a Szentlélek végtelen
hatalmáról. Nagyon kevés asszony élte túl Ravensbriick szörnyűségesen
embertelen körülményeit. A feljegyzések szerint több mint 95 000 nő halt
meg ott, köztük Corrie ten Boom nővére, Betsy is.
"1945-ben
történt, hogy egy napon felsorakoztatták a női rabokat a gázkamrák
előtt, s ott várták sorsukat, amikor egy fiatal lány félelmében
sikoltozni kezdett. Két őr fenyegetően felé indult, mire Maria nővér
odarohant, és átölelte a kislány vállát. Így szólt hozzá: 'Ne félj!
Látod, veled jövök!' " Bár Maria nővér fogvatartói állították, hogy
halála tévedés volt, mi azonban ámulattal olvassuk azt a szeretetteljes
levelet, amit a Szentlélek írt ennek az orosz apácának a szívébe.
Imádság a mai napra
"Bármilyen levelet írsz is a szívembe, Uram, engedd, hogy Jézus teljes dicsőségét sugározza!"
Ma szomorúan olvastam, hogy vannak keresztények, akik kenyér problémájuk van! Úgy gondolom, hogy gyors segítségen kívül hosszú távon meg kell keresni az okát mitől van ez a probléma. Hisz mi értünk Jézus meghalt...és nem azért hordozta el az összes átkunkat, betegségünket, szegénységünket, hogy mi keresztényként szegények legyünk! A másik, hogy mi jó értelemben irigylésre méltónak, követendő példának kell lennünk a világban! Egyszer a szomszédom, aki tudta, hogy megtért keresztény vagyok, azt mondta, hogy ő nem akarja követni Jézust, mert az szegénységgel és szenvedéssel jár!
Mi jó illat kell, hogy legyünk a világi embereknek azt kell látniuk, hogy nekünk ragyog a szemünk és áldottak vagyunk! Miért választottam én, hogy megkeresem az egy igaz Istent? Mert találkoztam egy hívő hölggyel, akinek ragyogott szeme, csillogott amikor beszélt, áradt belőle valami plusz és én akkor azt mondtam, hogy nekem az kell!! :)
Ilyenek legyünk kedveseim, ragyogó -csillogó szeműek..:), hisz a világ Teremtője a mi Megváltónk, aki mindent, de mindent már elvégzett helyettünk, hogy mi TELJES, ÁLDOTT életet tudjunk élni! Ámen! :)
"Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek
vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az
élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem
vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja
őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy
könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért
nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem
fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem
volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei
virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti
az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne
aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?
Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre
szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak
igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok
tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a
maga baja." (Máté 6, 25-34.)
Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. (Zsoltárok 37:25)
Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk (János 10,10).
MINDENT (Munka helyet, otthonodat, egészségedet társadat, gyermekedet.....) elkészített az Úr neked már, minden áldást!
Ott van a szellemi szférában, csak meg kell vallanod a hitedet!
Mi a hit?
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Zsid. 11:1)--------------ÁLDOTT VAGY!! -------(...nem átkozott)
V. Mózes 25.
,,1. Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára,
és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én
parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz
téged az Úr, a te Istened;
2. És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.
3. Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben.
4. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek
gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te
juhaidnak ellése.
5. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd.
6. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben.
7. Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, a kik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled.
8. Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, a
mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a
te Istened ád néked.
9. Az Úr felkészít téged magának szent néppé, a miképen megesküdt
néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő
útain jársz.
10. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled.
11. És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek
gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek
gyümölcsében, azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te
atyáidnak, hogy néked adja azt.
12. Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy
esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden
munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt.
13. És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább
feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te
Istenednek parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy
tartsd meg és teljesítsd azokat;
14. És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, a melyeket én
parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után,
hogy azokat tiszteljétek.,,
Jézus két parancsolatot adott!Nem 100-at, csak kettőt, az mindent elvégez :) A szívedbe véste! Már nem vagy kitéve a bűnnek! Ad hozzá erőt is, hogy a bűn többé ne uralkodjék rajtad!
,,Rómabeliekhez írt levél 6. rész
1. Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
2. Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
3. Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
4. Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a
halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának
dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
5. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.
6. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy
megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:
7. Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.
8. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.
9. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,
10. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
11. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
13. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a
bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a
halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az
Istennek.
14. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.,,
”Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!” (3.Móz. 19,2-ben és 1.Pét. 1,15-16.),, Hanem a miképpen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben,,
1. Megtértél, Isten kezébe tetted le az életedet
2. Szereted Istened és szereted felebarátaid
3. Nem élsz bűnben, Istennek szentelt életet élsz és mindent megteszel a munkádban is.
4. Imádkozol, Olvasod- tanulámányozod az Igét, Hálát adsz mindenért az Úrnak, Megvallásokat teszel naponta.....
Mégis kenyér problémáid, számla problémáid vannak.....
Jártam én is így...kérdeztem a Pásztort, mitől van ez??
Lehet, hogy próba is, de lehet, hogy erősség áll a probléma mögött! Te ÁLDOTT VAGY!! mondta és megismételtette velem a gyülekezett előtt mikrofonba meg kellett vallanom hangosan!
DE jó volt, hallani magamat, ezt a megerősítést, csupán ezt a két szót..mégis milyen sokat jelent :) :)
1. Próba:“Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok
különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal
becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre,
tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus
megjelenésekor;” 1 Péter 1.6-7.
2. Keress más munkát! Ha nincs kérj, mert aki kér az kap..
3.Erősség: Jézus azt mondta a Máté 12:29-ben, hogy először az erős embert kell megkötözni, majd bemenni a házába, és kirabolni.
Lehet, hogy az életeden egy erőség, gonosz uralkodik..aki meg hiúsít mindent ami előre visz téged az Isten útján. Akkor ezt meg kell kötözni! Vagy te, vagy kérj segítséget a Pásztorodtól!
