Áhítat morzsák: Irigység és mohóság; békesség és öröm…

Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. (Róma 14:17)

Az evés és ivás, a ruházat és a lakás mind-mind fontosak. Ezért van az, hogy az Úr igenis el akar minket látni mindezekkel, ha mi Őreá hallgatunk, és nem vagyunk restek.
A fenti igéhez tartozó részben arról olvashatunk, hogy az emberek az étkezéssel kapcsolatban is törvényeket szabtak: ezt meg lehet enni, azt nem. A Biblia azonban azt mondja: Minden, amit Isten teremtett, jó, és hálaadással éljünk ezekkel. Ha viszont valakinek erőtlen a lelkiismerete, akkor inkább ne egye meg ezeket az ételeket.
A másik dolog: Ne ítélj meg másokat. Ha egyeseknek szabadságuk van arra, hogy egyenek és igyanak, hagyd rájuk. Isten az Ítélőbíró, nem te. Ne rombold le Isten munkáját bármely étel miatt. Ne zavard meg az Isten-adta békességet apróságok miatti veszekedéssel! Merthogy ezek – az evés, ivás, élvezetek, ruházkodás, lakás, stb. – csupán apróságok, melyekkel most még élünk, aztán nincsenek többé. De Isten Királysága, az igazság, béke és öröm – soha el nem múlnak! Minden másnál többet érnek. Mert ugyan lehet-e igazságunk és békességünk evés által? Ki tudjuk-e böjtölni azt, hogy örömünk legyen?
Mikor éhes vagyok, és elmegyek a boltba, sokszor annyi mindent meglátok, amit oly szívesen megvennék! Olyan dolgokat, amikre feltétlenül szükségem lenne! …Nem nehéz rájönni: a mohóság utat tört magának – megélhetési fenyegetettségnek álcázva magát.
Egyszer meghívtak egy kerti grillezésre. De aznap reggel igen siettem, és ezért csak kevés kenyeret és kolbászt vittem magammal. A többiek ott dőzsöltek: ínycsiklandó salátákat és jól megrakott saslikokat ettek – én pedig rágcsáltam a száraz kenyérkémet. S hogy mi kezdett el szétterjedni a szívemben? Természetesen az irigység – ami az igazság utáni éhségnek álcázta magát!
Mindaddig, míg az irigység, vagy a mohóság, jól álcázva magát, de ott rejlik bennünk, és irányít minket – még akkor is, ha csak néha nyilvánul meg –, nem vagyunk teljesen az Isten Királyságában, ami pedig telve van az Ő igazságával, békéjével és örömével. Csak ha már valóban felette állunk e dolgoknak, akkor tud az Úr békessége szétáradni szívünkben.
Erősen ragaszkodjunk hát az Úrhoz, és higgyünk Benne az ellátásunkat illetően is. Ha sokat ad az Úr, hálás vagyok érte; ha keveset, akkor is hálát adok Neki. Nem fogom többé magamat összehasonlítani másokkal. Elégedett leszek azzal, amit Ő ad.
Mindaddig, amíg Isten Szelleme vezet, minden irigység és mohóság elhallgat bennem. Isten Szelleme elhozza a szívembe az igazságot, békét és örömet. Igen, ez kell nekem! Az élet-utamat úgy fogom járni, hogy Jézustól függjek, és az Ő Szelleme uralkodjon szívemben. Vidám és bizakodó, és mindenért hálás leszek, és leteszem terheimet. Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te nagyon jól gondoskodsz rólam!

Köszönöm, mennyei Atyám, hogy olyan jól gondot viselsz reám! Benned hiszek és bízom, hogy Te minden szükséges dologgal ellátsz, és ezért hálát adok Neked. Nem engedem, hogy az irigység és mohóság irányítson, és megzavarja a békességemet! Kérlek, Uram, segíts nekem ebben!

Bibliaolvasási részek: Kolossé 4, 2–18

Forrás: https://franklitauen.wordpress.com/2016/05/11/neid-und-gier-friede-und-freude-11-05-2016/.

Elkészült Noé bárkája... újra

A holland Johan Huibers megépítette Noé bárkáját 1:2 arányban. Amíg mi megcsodálhatjuk ezt a 70 méteres csodahajót az egyik hollandiában lévő kikötőben, addig Huibers már egy másik terven gondolkodik: újraépíti a bárkát, immáron 1:1 arányban!...

 

Noé bárkája A hívő Johan Huibers megépítette a legkülönlegesebb hajót, ami a holland kikötőben van: Noé bárkáját egy "kisebb" méretben: 70 méter hosszú, 10 méter széles, és 13 méter magas. Nagyobb nem lehetett volna, mivel nem fért volna ki a holland csatornákon. De így is a fából készült óriás elképesztő látványt nyújt, még akkor is, ha csak feleakkora, mint az eredeti.

Amíg a kíváncsiak megcsodálhatják a hajót, addig Huibersnek már egy másik terv is a zsebében van: ugyanezt a hajót megépíteni eredeti méretekben. Johan most még az engedélyekért küzd, de megközelítőleg egy év múlva elkezdődhet az építkezés. De maradjunk még a jelenben: beszélgettünk a tehetséges áccsal.

Hogyan reagálnak az emberek a bárkára?

Johan Huibers: Nagyon tetszik nekik. Amikor meglátják a hajót, gyakran hallom: "Ez hihetetlen! Olyan szép, olyan nagy.. és az a sok állat, és mindez fából!". Egyszóval, odavannak érte.

És mi a véleménye önnek a bárkájáról? Nos, azt hiszem én vagyok a világ legboldogabb embere... Lehet ezzel a bárkával hajózni? Igen, lehet, de most jelenleg a kikötőben pihen, Amsterdamtól 40 kilométerre. Már most 24 ezer ember csodálta meg - ennek nagyon örültem. Turnéra is fognak a bárkával menni? Igen, az engedélyünk már megvan Amsterdamig. Utána, augusztusban pedig Rotterdamba megyünk, ott maradunk két hónapig, majd tovább indulunk Németországba, Kölnbe.

Vannak állatok is a hajón, s mennyi? Igen, mintegy 600 állat van odabenn, több mint 120 fajtából. Élő állatok? A többségük élő. Persze az elefánt, és a zsiráf műanyagból van... Kölcsön is kértek állatkertekből állatokat? Nem, minden állat a sajátunk.

Milyen rég óta dolgozik ezen a hajón?
Már majdnem két éve. A fákat én vágtam ki, majd azokat feldolgoztam, és megépítettem velük a bárkát - utóbbi két lépésben fiam is segített. Pénteken és szombaton szabadnapom volt, ezeken a napokon, illetve a szünetekben építettük. Idén, április 13-ra épült fel.
Mennyibe került mindez?
Kerek egy millió euróba.
Mégis, miért csinálta ezt?
El akarom mondani az embereknek Noé bárkájának a történetét. Fel akarom ébreszteni az emberekben a Bibliaolvasási vágyat, hogy naponta, legalább pár percig vegyék kézbe. Az szeretném üzenni, hogy Istent meg kell ismerni, közeledni kell hozzá. Elfelejtettük Őt, mert mindenünk megvan: házunk, kertünk, autónk, ágyunk, minden - úgy néz ki, mintha nem is lenne már szükségünk Istenre. De Ő minden nap szeret minket, s az embereknek pedig végre el kellene kezdeniük az Isten felé a közeledést.
Azt hallottuk, hogy egy második bárkán is gondolkodik, méghozzá eredeti méreteiben. Így van ez?
Igen, de ez attól is függ, hogy hányan nézik meg a bárkát. Három euró a gyerekdíj - 12 éven alattiaknak-, azon felül pedig öt. Ebből a pénzből akarjuk aztán megcsinálni a nagy bárkát, ami háromszor szélesebb, két és félszer hosszabb, és másfélszer magasabb lesz. Ehhez szükségünk van anyagiakra...

Az eredeti interjú megtalálható: www.arkvannoach.com
Szerző: Daniel Gerber
Forrás: Livenet.ch
Fordította: Ifj. Franko Mátyás

REINHARD BONNKE

DANIEL KOLENDA

Jeremiás próféta figyelmeztet egy napra, amikor elveszett emberek sokasága fog így kiáltani: „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer 8:20). Jézus szintén figyelmeztette a tanítványait: „...eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat” (Ján 9:4). Ezért kell most elmennünk! Ezért kell most prédikálnunk! Ezért kell most imádkoznunk... mert közeledik az éjszaka! DANIEL KOLENDA

Napi Ige

 BÍZD MAGAD ISTENRE

Isten, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. 

(2Kor 4,6)

 

2Kor 4,5-16.

5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.
6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:
8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;
10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.
12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.
13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk!
14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.
15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.
16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.


Hosszú ideig azt hittem, bármit képes vagyok megtenni, és mindent az irányításom alatt tartok. A saját kezemmel felépítettem két házat. Az ács- és kőművesmunkát, a vízvezeték- és villanyszerelést mind én végeztem. Később egy cégen belül többfajta pozíciót is betöltöttem. Két évvel ezelőtt feleségem egészsége kezdett megromlani, és át kellett vállalnom minden házimunkát. Ezzel is jól megbirkóztam, amíg a feleségem egy gondozó otthonba nem került. Akkor hirtelen kicsúszott az irányítás a kezemből. Fizikailag belebetegedtem. Az orvosom azt tanácsolta, egyszerre csak egy napra koncentráljak.
A valódi segítség azonban Istentől jött. A feleségem és én már hatvan éve jártunk együtt templomba. Tinédzserként sokszor énekeltük a "Jöjj szívembe áldott Jézus" kezdetű dalt. Most újra, esténként mielőtt lefeküdtem, ennek az éneknek a szövegét kezdtem ismételgetni, és kértem Jézust, hogy segítsen rajtam. És segített. Mert ő mindvégig itt volt a szívemben, csak én nem fordultam hozzá. Nagyon sajnálom, hogy 78 évembe tellett, hogy erre rájöjjek. De most már tudom. Amikor Krisztusra bíztam magam, megváltozott az életem.

Imádság: Úr Jézus, te ismered minden gondolatunkat. Emlékeztess, hogy beszélgessünk veled minden nap. Ámen.

A mai nap jó alkalom, hogy Istenre hagyatkozzunk.

Napi Áhitat-Lelke hasonlít a küldő lelkéhez

 Olvasmány: Jn 15,9–17

A feladatainkat Isten barátjaként érdemes végezni. Egész másmilyen.

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.”

Magyarázat

Hogyan tudjuk bemutatni Isten iránti szeretetünket? Beszéddel, aktív tevékenységgel, bőséges adakozással, feltűnést keltő szolgálattal...? Sok látványos dolognál hangosabban szól egy pohár víz, amit egy szomjas ember kap tőlünk. Ez benne van a Szentírásban. Sokszor ellenállóvá válunk az igével szemben, nem akar hatni ránk. Sokan ezért találnak valami „új” tanítást, amivel továbbépíthető a lelkiség. Pedig a „régi” tanítás megélésénél nincs felfrissítőbb élmény. A lelkiség sok apró hétköznapi cselekedet által válik lelkiséggé, amikor Isten szava testet ölt bennünk és rajtunk keresztül! Ki lehet próbálni, és működni fog.
Jézus a saját szeretetét kínálja fel: „úgy... ahogyan én...” (Jn 15,12) Lehet így szeretni? Nem, mert Jézus mindent odaadott, amire sajnos még nem vagyok képes! Igen, mert Jézus soha nem kért lehetetlent a követőitől! Az ő küldetése az volt, figyelni, mit tesz az Atya, és azt megtenni (Jn 5,19). Közben átitatódott az Atya lelkével. Képes volt azt érezni, látni, tenni, amit az Atya tett. Ennyit kér Jézus tőlünk, figyeljünk rá és tegyük, amit ő tett. Közben a lelkünk átitatódik az ő lelkével, és olyanok leszünk, mint ő!

(Dani Zsolt)

Kenneth & Gloria Copeland-A bővölködés prioritásai

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. – Máté 6:24

 

Isten nincs az ellen, hogy rendelkezzél pénzzel. Azt nem akarja, hogy a pénz rendelkezzen veled. Nem akarja, hogy a pénz elsőbbséggel rendelkezzen az életedben, és abban bízzál Őhelyette.

Miért? Mert tudja, hogy a pénz gyenge isten. Korlátozott az ereje. Annyit ér, amennyit, és nem többet.

Ha gyógyíthatatlan betegségből szeretnél meggyógyulni, a pénz egyáltalán nem segít. Ha a családod szétesik, a pénz nem hozza rendbe. De ha Istent keresed először, az Ő gazdagsága az életed minden területére kihat.

Isten olyan nagylelkű, hogy arra vágyik, hogy neked a legjobb jusson itt a földön – amiként te is a legjobbat kívánod a gyermekeidnek. Azt akarja, hogy minden szükséged be legyen töltve az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. Csatlakozz rá erre a tervre azáltal, hogy rendbe teszed a prioritásaidat. Keresd először Őt és az Ő igazságát.

Legyen elsődleges fontosságú az, hogy Istennek tetszésére legyél. Vesd Őrá a tekintetedet minden más fölött, és mindezek a dolgok megadatnak neked.

Igei olvasmány: Márk 10:17-27

Prófétai Áhitatok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Az átmeneti időszakod már majdnem véget ért. Már csak egy kevés türelemre és állóképességre van szükséged, mielőtt nekikezdhetsz a vándorutad következő szakaszának. Engedd, hogy a reményteli várakozás legyen a motivációd, miközben ráállsz a továbbhaladásra. Építsd fel és ápold a tisztaságot, mondja az Úr. Eltökélten törekedj felkerülni az erkölcsi és szellemi magaslati helyre. 3 Mózes 20:26 Legyetek előttem szentek, mert én, az ÚR, szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek.

Zsoltárok 119,85-88

Vermeket ástak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. Minden parancsolatod igaz. Galádul üldöznek, segíts meg! Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el utasításaidat. Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom intelmeidet.

Ez a szakasz már az előzőekben is előrevetített aggodalmat és az Istenhez való menekülést tükrözi. Egyedül az Élő Isten az, aki bármilyen támadás idején oltalmazónk és segítségünk lehet! Viszont Isten nem csak óv és megvéd, hanem el is rendezi a támadó felet, ahogy sok más helyen is láthatjuk ezt a Bibliában.

Lássuk, hát mivel is indít itt a zsoltár írója: – Milyenek az ő ellenségei, akik rátörnek és vermet, azaz csapdát állítottak neki ravasz módon? 1. Kevélyek; 2. Nem Isten akarata szerint élők. Ez jellemzi azokat, akik szívében a támadás gonosz fullánkja van.

Tehát mit is csináltnak vele?  1. Csapdába csalták; 2. Galádul üldözték; 3. Csaknem kiirtották. És mindezt miért? „…mert nem hanyagoltam el utasításaidat.”[1]  Mert Istenhez ragaszkodik és mélyen bízik, azaz hisz Őbenne. Ezért az író reménységéről bizonyságot téve fordul az Atyához, mint oltalmazóhoz, megmentőhöz. Ez az oltalom ma is érvényes és arra bátorít, hogy én is forduljak oda szenvedő testvéreimhez és azokhoz, akik nem ismerik Istent. Bátorítással és iránymutatással élve, megmutatva nekik, hogy igenis van reménység és van menekülés Jézus Krisztusban, a mai napokban is. Mert: „aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”[2] Mert Jézus a mi reménységünk és az életünk forrása, megtartója.

[1] Magyar Bibliatársulat 2004; Biblia, (Zsolt 119,87b)

[2] Magyar Bibliatársulat 2004; Biblia, (Jn 3,16b)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Meglepő megoldás

"Amikor megteltek az edények,... nem folyt több olaj. "(2Kir 4,6)

 

Tud-e adni Isten reménytelen helyzetben is megoldást? Igen, a kérdés csak az, hogy elfogadjuk-e olykor meglepő segítségét.

Ki képes elfogadni? Aki tudja, hogy rászorul, aki nem az öklét rázza, hanem a kezét nyújtja és kér Istentől, s aki okoskodás nélkül megteszi azt, amit Isten parancsolt neki. Alázat, hit, engedelmesség szükséges a mi részünkről.

Isten a prófétán keresztül felel ennek az özvegynek, s ez olyan, mintha ma valaki a Bibliából érti meg, mit üzen neki Isten. Azt a parancsot kapta, hogy gyűjtsön össze üres edényeket, s a maradék kis olajukból töltsön azokba. Ez furcsa utasítás volt, de szót fogadott, s így minden edény tele lett. Az eladott olajból ki tudta fizetni az adósságot, s maradt nekik is bőségesen.

Milyen fontos volt az, hogy a gyerekek látták édesanyjuk hitét, és látták, hogyan cselekszik Isten! Válaszolt az imádságra, könyörült a nyomorultakon, s bőséges ajándékot adott. A Biblia ezt nevezi kegyelemnek. Az, hogy csorgott az olaj az üres edényekbe: a kegyelem. Az, hogy az asszony Isten szavára egymás után rakta oda az üres edényeket: a hit. Kegyelemből - hit által van az üdvösségünk is.

Jézus Krisztus így jelentette be a programját: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (Jn 10,10) Az emberiség helyzete is reménytelenné vált a bűn miatt, s rabszolgák maradtunk volna, ha ő nem segít rajtunk. Boldog ember az, aki megragadja az általa felkínált szabadulást és életet.

Minden nyomorúságunkból bizalommal kiálthatunk az Úrhoz segítségért.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Van kiút?

"..férjem meghalt... Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. "(2Kir 4,1)

 

Ez a történet egy özvegyasszonyról szól, aki Kr. e. 700 körül élt, és megoldhatatlan helyzetbe került. Egyedül nevelte két fiát, s mivel a kölcsöneit nem tudta törleszteni, a hitelező el akarta vinni rabszolgának a fiúkat. Mit lehet itt tenni? Az asszony kétségbeesésében Istenhez kiáltott, és az Úr különös megoldást adott. Erről majd holnap olvasunk, most csak azt nézzük meg, milyen bajok halmozódtak itt egymásra.

Az első baj az volt, hogy a gyerekeknek nem volt apjuk, az asszonynak pedig nem volt társa, támasza. Sok gyerek nő fel ma is apa nélkül, rendszeresen megfigyelhető pozitív apakép nélkül. És sok asszony hordoz ilyen terhet: mindent egyedül kell eldönteni, roskasztó a felelősség. Sose hagyjuk, hogy a társunk „özveggyé" váljék, és a gyermekeink árván nőjenek fel mellettünk!

A másik baj a nagy szegénység volt, az asszony nem tudott enni adni a fiainak. A világon ma is naponta több ezer gyermek hal éhen, és az emberiség egynegyede alultáplált. A mi országunkban is van ilyen probléma. Ugyanilyen szörnyű a lelki éhezés, tömegek nem kapják meg az egészséges lelki fejlődéshez szükséges táplálékot, sőt sokan szellemi mérgekkel etetik a gyermekeiket, miközben ők maguk is azt fogyasztanak. Legyünk ezen a téren nagyon éberek!

A harmadik veszedelem a hitelező volt, aki el akarta vinni a fiúkat. A világ irgalmatlanul meg akarja kaparintani az ifjúságot, s különböző csalikkal rabul ejti őket.

Mit tett ez az asszony a maga tehetetlenségében? Nem törődött bele, hogy mindnyájan elpusztulnak, hanem Isten emberéhez fordult. Istenhez kiáltott, aki „árváknak atyja, özvegyek védője" (Zsolt 68,6), és Isten különös megoldást adott neki.

Imádkozzunk ma az árvákért, özvegyekért, nehéz helyzetben levőkért, nélkülözőkért, népünk fiataljaiért!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Tagadja meg magát

"..te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted... "(Jón 4,2)

Jónás prédikálására Ninive megtért, Isten pedig nem hajtotta végre a kilátásba helyezett ítéletet. Jónás emiatt nagyon megharagudott. Mindenki örül Isten megbocsátó kegyelmének, még az angyalok is a mennyben, csak Jónás háborog, és fenti igénket nem hálával emlegeti, hanem szemrehányást tesz Istennek azért, hogy ő ilyen.

Miért? Mert Jónás megtért ugyan az engedetlenségéből, és elment Ninivébe, de a természete nem változott meg. A neveltetéséből az következik, hogy gyűlöli Ninivét. Az elvei, a maga igaza még mindig elválasztják őt Istentől. Márpedig Isten kezében csak az használható, aki nemcsak egy-egy bűnét hagyja el, hanem új természetet, új szívet is kap.

Sok hívő ember elakad ezen a ponton. Van már közösségük Istennel, kaptak bocsánatot sok bűnükre, de amíg minden tulajdonságukat, az erényeiket is, az elveiket, az igazukat nem teszik oda Isten ítélete alá, nem lesznek örvendező, felszabadult, Istennel mindenben egyetértő emberek, hanem csak duzzogó, ítélkező, keserű keresztények.

Jézus Krisztus ezt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát" (Mt 16,24). Tehát nemcsak a rossz tulajdonságait, hanem önmagát, az egész Isten nélküli természetét, mert enélkül a szíve még nem lesz az Úré. Lehet, hogy már hisz, de a kínosan precíz vagy bosszantóan rendetlen, indulatos vagy félénk természete akadályozza a szolgálatban. Mint Jónást is.

Ezért Jézus húsvét után Pétertől csak ezt kérdezte: Szeretsz-e engem? Mert ha a szíve egészen az Úré, ha szereti őt teljes szívéből és lelkéből, akkor lesz a szolgálata erőteljes, örömteli, akkor nem vád, hanem magasztalás lesz az ajkán: te kegyelmes és irgalmas Isten vagy.

Mit őrzök még a régi természetemből, esetleg keresztény mázzal bevonva?

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- A megtérés mozdulatai

"Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg. "(Jón 3,10)

Mi mutatta azt, hogy Ninive lakói komolyan vették Isten igéjét?

1. A király felkelt trónjáról, és hamuba ült. Mi nagyon szeretünk parancsolni, uralkodni. A megtérés biztos jele, amikor valaki megalázza magát a mindenható Isten előtt, és önként átadja az uralmat neki. Mostantól az ő akarata érvényesüljön, mintegy átadja a trónt az Úrnak. Ahogyan Pál apostol tette: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

2. Levette díszruháját, és zsákruhát öltött magára. Ez volt a bűnbánat jele. A díszruha sok mindent eltakar, és benne szebbnek, jobbnak látszunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Isten gyermeke nem akar rejtegetni többé semmit, világosságra hozza bűneit, és elválik azoktól. És nem akar látszani sem, hanem őszinte, egyenes életet élni. Erre a bűnbánatra és bűnvallásra a Szentlélek segít el bennünket az ige által.

3. „Kiáltsanak teljes erővel Istenhez, talán megszán, és nem veszünk el." Nem mentegetőznek, és nem vádolnak senkit, hanem kegyelemért könyörögnek. A „talán megszán" pedig arra utal, hogy nem természetes a kegyelem, az lenne magától értetődő, ha Isten ítélete sújtana le rájuk.

A magunk megalázása és az őszinte, konkrét bűnvallás, a bűnök elhagyása, és egyedül az Isten kegyelmében való reménykedés - ezek a megtérés mozdulatai. Aki így leszáll a maga csinálta trónusról, azt Jézus maga mellé ülteti majd az ő trónjára. Aki leveti díszruháját, kap tőle fehér ruhát (bocsánatot). És aki hittel kiált kegyelemért, annak ő ezt ígéri: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom." (Ézs 65,24)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Az ige ereje

"Ninive lakosai azonban hittek Istennek..." (Jón 3,5)

 

Isten újra küldi Jónást Ninivébe, s ő ekkor már engedelmeskedik. De sok bajt elkerülhetnénk, ha az első szóra engednénk az Úrnak!

Ninive mohósága és kegyetlensége hírhedt volt akkor. Isten minden gonoszságot megítél, de az ítélet előtt igéjével figyelmeztet. Minden ige intés is: térjetek meg, mert ha nem, jön az ítélet!

Elhangzik itt is a világos figyelmeztetés: még negyven nap, és elpusztul Ninive. És láss csodát: a niniveiek hittek Istennek. Nem is Jónásnak, hanem annak, aki őt küldte. Ilyen ereje van Isten igéjének, ezt semmi más módon nem lehetne elérni.

Aki úgy olvassa vagy hallgatja Isten igéjét, mint ami valóban az Úr hozzánk szóló szava, abban ez munkálkodik, hit ébred benne, s ez a hit azonnal cselekedetekben is megnyilvánul. A király megalázza magát, bűnbánatot tart, és az emberek kegyelemért kiáltanak Istenhez.

A sorrend mindig ez: Isten igéje hangzik, ez hitet támaszt a hallgatókban, s ez a hit tettekre indítja őket: Isten előtti megalázkodásra és bűnbánatra, s az emberek iránti jó cselekedetekre. A jó cselekedet tehát a sor végén van, gyümölcse, következménye Isten munkájának, és nem oka.

Nem a csoda szüli a hitet (Jónás nem tett semmi csodát), nem látomásaik voltak, nem ők határozták el, hogy megváltoznak, hanem az egyszerű igehirdetést komolyan vették, s Isten ezáltal újjáteremtette őket. Ezzel a hittel hallgassuk és mondjuk másoknak mi is Isten igéjét!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Kiáltás a mélyből

"Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. "(Jón 2,2)

 

Jónást saját kérésére a hajósok bedobják a tengerbe, s a vihar erre elcsendesedik. Ennyire megkeményedhet egy ember szíve, hogy inkább a halált választja, mint az engedelmességet. Isten őrizzen bennünket ettől!

Az Úr azonban nagyon türelmes, meg akarja menteni Jónást. Ha egyelőre nem tud általa munkálkodni, akkor először benne dolgozik. Odaparancsol egy nagy halat, ami mint egy mentőcsónak megmenti Isten szolgáját a haláltól. (Sokat vitatkoztak ezen, de többször megesett már, hogy egy kék bálnából vagy ámbrás cetből élve szedtek ki balesetet szenvedett embert vagy delfint, fókát.)

A nagy halban végre megszólal Jónás. Eddig egy szava sem volt Istenhez, nem mondott sem igent, sem nemet, csak némán menekült előle. Most beszél, imádkozik. Néha mi is csak egy nagy halból - megoldhatatlan helyzetből, betegségből, valamilyen függőségből - kezdünk kiáltani Istenhez. Meg kell ezt várni, nem lehetne már előbb? Onnan is lehet, a legnagyobb mélységből is eljut Istenhez az imádság, de ő minket a vele való folyamatos, boldog párbeszédre teremtett. Ezt kellene gyakorolnunk.

Jónás imádkozik - de a szíve még nem változott meg. Vágyódik Isten után, elmondja, milyen szoros helyzetben van, de hiányzik belőle az, amivel a tékozló fiú kezdte: vétkeztem, de szeretnék újra neked engedelmeskedni. Amíg valaki ragaszkodik a maga igazához, és nem ad igazat Istennek, késlelteti a szabadulását.

Isten olyan türelmes, hogy ad még egy esélyt a makacs szolgának. „Az Úr parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre." Csak vissza ne éljünk Isten türelmével!

Napi Ige: ÉREZD MAGAD OTTHON URAM 3.)

"...maradjatok meg az én szeretetemben..."(János 15:9)

 

 

Ha a megmaradás a gyümölcsözés kulcsa, akkor miért nem tesszük meg? Azért mert:

1) azt hisszük, hogy a megmaradás az érzéseinken múlik. Nem, a megmaradás alapja a kapcsolat, nem egy érzés. Valószínüleg ettől most megkönnyebbültél, főleg akkor, ha azt hiszed, hogy mindenképpen valamilyen emelkedett hangulatban kell lenned, amikor időt töltesz Istennel. Ez nem mindig fog bekövetkezni, és nem is szükséges. Megérthetjük ezt, ha a házasságra gondolunk. A megmaradás a hit cselekedete. Azt mondod ki ezzel, hogy jobban értékeled Isten jelenlétét az életedben, mint bármely múló érzést vagy gyors benyomást. Ha azt hiszed, hogy mindig erős érzelmi töltet kell ahhoz, hogy tudd, Istennel voltál, akkor csalódás fog érni, és végül majd azt gondolod:"ez nem nekem való". Pedig igen.!

2.) Azt hisszük, hogy megmaradhatunk Krisztusban anélkül, hogy engedelmeskednénk Neki . Jézus azt mondta: "Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben..."(János 15:10)Az engedetlenség megtöri a Krisztussal való szövetséget.Megteheted, hogy vasárnaponként érzelmes IStentiszteleteken veszel részt, de ha a hét többi napján bűnös életet élsz, sohasem sikerül "megmaradnod". Az egyik legnagyszerűbb kép a bőséges gyümölcstermésről az, amit az Igéret Földjére érkező kémek láttak. A Bibliában a szőlő, amelyből a bor lesz, a bőséget jelképezi. "Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon.."(4Mózes 13:23). El tudod képzelni? Két ember kellett ahhoz, hogy egyetlen szőlőfürtöt cipeljen. Hűha! Hallottál már valaha ilyen gyümölcstermésről? Ez a kép lebegjen a szemed előtt! Emlékeztesd magad folyamatosan arra, hogy ez jut mindazoknak, akik hallják Isten Igéjét és engedelmeskednek annak!

Részlet T. L. Osborn, A betegek meggyógyulnak címü könyvéböl

T. L. OSBORN - HÉT MEGVÁLTÓI NÉV  

Dr. Scofield azt Írja az ő nevét viselő Biblia 6. és 7. oldalain (Lásd a megváltói nevekről szóló lábjegyzeteit.), hogy a Jahve az Istenség megváltói neve és az „Önmagában létező, Önmagát kijelentő” Istenre utal.
Ez a hét megváltói név – írja, „Istennek önmagáról szóló folyamatos és egyre inkább kiteljesedő kijelentésére mutat”. Később így folytatja: „A népéhez fűződő megváltói kapcsolatában Jahve hét összetett néven mutatkozik be, amelyek úgy jelentik ki Őt, mint aki betölti az emberiség minden szükségét.” Mivel ezek a nevek azt jelentik ki számunkra, hogy Isten megváltói kapcsolatba lépett velünk, mindnyájuknak arra a Golgotára kell mutatniuk, ahol a megváltásunk megtörtént.
Az egyes nevek által kijelentett áldásoknak a megváltás során kellett realizálódniuk. A Szentírás erről világosan tanít. Ez a hét megváltói név a következő: Jahve Samma: ’az Úr ott van, illetve jelen van’, ami azt a megváltásból fakadó privilégiumot fejezi ki számunkra, hogy élvezhetjük Annak jelenlétét, aki így szól: Íme, én veletek nagyok a világ végezetéig. Hogy ez az áldás benne foglaltatik a megváltásban, az a tény bizonyítja, hogy közelvalókká lettünk Krisztus vére által.  Jahve Salom: ’az Úr a békességünk’, azt a megváltásból fakadó előjogot jelenti ki számunkra, hogy részesülhetünk Isten békességéből. Ennek megfelelően Jézus így szól: Az én békességemet adom néktek: Ez az áldás is benne van a megváltásban, hiszen a békességünknek büntetése rajta van’, hiszen Ő szerzett békességet az Ő keresztjének vére által.  Jahve Rói: ’az Úr a pásztorom’. Jézus lett a pásztorunk, amikor életét adta a juhokért: ezért ez az előjogunk is benne foglaltatik a megváltásban.  Jahve Jíre: ’az Úr gondoskodik’ áldozatról és Krisztus volt az az áldozat, aki megszerezte teljes megváltatásunkat. Jahve Nisszi: ’az Úr a lobogónk’ vagy győztesünk vagy kapitányunk.  Amikor Krisztus a kereszt által diadalmaskodott a fejedelemségek és hatalmasságok fölött, akkor szerezte meg számunkra helyettesítőnkként azt a megváltási előjogot, hogy elmondhatjuk: Hála legyen Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!’ Jahve Cidkénú: ’az Úr az igazságosságunk.’  Jézus lett a mi igazságosságunk, amikor elhordozta a bűneinket a kereszten; ezért abban a kiváltságban van részünk, hogy megkaphattuk az igazságosság ajándékának  megváltásból fakadó áldását. Jahve Rófe: ’Én vagyok az Úr, a te Gyógyítód’; vagy: ’Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged.’ Ezt a nevet azért kaptuk, hogy kijelentse számunkra azt a megváltásból fakadó előjogunkat, hogy átvehetjük azt a gyógyulást, amelyet Krisztus, a Helyettesítőnk szerzett meg számunkra. Ézsaiás a könyvének megváltásról szóló fejezetében kijelenti: Betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta.  Nem véletlenül hagytam ezt a nevet, a Jahve Rófét utoljára. Rögtön azután, hogy Izrael népe átkelt a Vörös-tengeren, ami a megváltásunk előképe, Isten bevezette őket a gyógyulás szövetségébe. Ekkor jelentette ki magát Gyógyítónkként ezen a megváltói és szövetségi nevén, a Jahve Rófén keresztül: Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged. Ez nem csupán ígéret, ez egyben egy végzés és rendelet is.  Ennek a szövetségnek megfelelően kapjuk azt az utasítást Jakabtól, hogy gyógyuljunk meg a Krisztus nevében, és ez a pozitív rendelet, épp oly szent és érvényes a mai egyház számára is, mint akár az úrvacsorával, akár a vízkeresztséggel kapcsolatos rendeletek. Minthogy a Jahve Rófe Isten egyik megváltói neve, amely a gyógyulás szövetségét pecsételi meg, ezért Krisztus most, miután felmagasztaltatott, nem adhatja alább gyógyítói küldetését, mint az összes többi megbízatását, amelyeket a többi megváltói nevei jelentenek ki.
Elképzelhető-e, hogy a megváltói neveiben kijelentett bármelyik áldását visszavonta volna ebből a jobb szövetségből, amely jobb ígéretek alapján köttetett?
 
Ézsaiás a következő kérdéssel kezdi a megváltásról szóló fejezetét: Ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek jelentetett ki? Ez a bizonyos beszéd azzal folytatódik, hogy Krisztus elhordozta a bűneinket és a betegségeinket is.  A kérdésre adott válasz a következő: csak azok hihettek ennek a beszédnek, akik hallották, hiszen a hit hallásból származik. Minthogy Jézus minden ember helyett meghalt, ezért nagyon is érdemes erről beszélni. A megváltói fejezet 4. és 5. verseiben Ézsaiás úgy mutatja be Jézus szenvedéseit, mint aki helyettünk elviselte: - betegségeinket,  - fájdalmainkat,  - bűneinket,  - vétkeinket, és megszerezte  - békességünket,  - gyógyulásunkat.  Szándékosan félre kellene magyaráznunk a Bibliát ahhoz, hogy kizárjuk magunkat ezeknek az áldásoknak bármelyikéből. Máté a következőképpen interpretálja Ézsaiás próféta könyvének 53. fejezetét: Jézusról azt állítja, hogy meggyógyított minden beteget, azért, hogy betöltse Ézsaiás próféciáját: Ó vette el az erőtlenségeinket, és Ő hordozta a betegségeinket.  Szándékosan félre kellene magyaráznunk a Szentírást ahhoz, hogy kizárjuk magunkat a testi gyógyulás megváltásból fakadó áldásából. Ha úgy volna, ahogy némelyek állítják, hogy Krisztus most, a felmagasztaltatása idején már kevésbé hajlandó egyetemlegesen meggyógyítani a betegeket, mint ahogy azt a megaláztatása idején tette, akkor azt kellene mondanunk, hogy megszegte az ígéretét - akkor viszont nem lehetne igaz, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.  Mivel a gyógyulás ígérete, amely mindenkinek szól, aki beteg, épp oly egyetemlegesen alkalmazható mint az üdvösség ígérete, amely minden bűnösnek szól, és mivel Jézus Krisztus áldozati halálában elhordozta a betegségeinket, épp úgy, mint ahogy elhordozta a bűneinket, ezért egyértelműen leszögezett ténynek számít a Szentírásban, hogy a betegeknek épp úgy joguk van meggyógyulni a testükben, mint ahogy a bűnösöknek joguk van meggyógyulniuk a szellemükben. Ha a testre nem terjedne ki a megváltás, akkor hogyan várhatnánk a feltámadást? Hogyan öltözhetne magára a romlandóság romolhatatlanságot, és a halandóság halhatatlanságot?  Ha Krisztus nem váltott meg minket a betegségből, akkor talán még a mennyben is ki leszünk szolgáltatva a betegségeknek — ha egyáltalán a feltámadás elképzelhető a megváltástól függetlenül?  Az életünk azonban egyszerre szellemi és fizikai. Ezért nagyon is logikus, hogy a megváltás mind a szellemi, mind a fizikai szintre kiterjed. Ahogy dr. R. A. Torrey is Írja a Divine Healing (Isteni gyógyítás) című könyvében: „Ahogy az ember a szellemi megváltás első zsengéjét is ebben az életben, tehát most veszi át, így van ez a fizikai megváltás első zsengéjével is, amely szintén most átvehető. Krisztus evangéliuma kiterjed nemcsak a szellem, hanem a test megváltására is. Jézus Krisztus megváltói halála nem csupán fizikai gyógyulást, hanem a testünk feltámadását, tökéletessé válását és megdicsőülését is megszerezte számunkra.”
Bibliai hivatkozások:
Ezékiel 48:35
Máté ev. 28:20
Efézusi levél 2:13
Júdás levél 6, 23-24
János ev. 14:27
Ézsaiás 53:1-4,5
Kolosse 1:20
Zsoltárok 23:1
János ev. 10:11,15; 14:12-13; 3:16 1
Mózes 22:14 2Mózes 17:15 Kolosse 2:15
1Korintus 15:54, 57
Jeremiás 23:6
Róma levél 5:17
2Mózes 15:26
Máté 8:16-17
Jakab 5:14
Zsidó levél 13:8
1Péter 2:24

Napi áhítat-Mindig értékes marad a küldő számára

Hét témája: Küldetésben

Olvasmány: Jón 1

 

Ha erős maradsz a nehéz helyzetekben, a nyomorúságokban, másoknak az is segítség.

„Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül - mert Jónás elmondta nekik -, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok. Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! Azzal fogták Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt. Ezért az emberek nagy félelemmel félték az URat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.”

Ha vásárolok egy csokoládét, az elfogyasztása után a csomagolást szemétbe dobom. Sok munkahelyen ez a trend: amíg profitot termelsz, maradhatsz, ha nem termelsz, mehetsz a szemétbe.
Jónás a kikötőig engedelmes küldöttnek látszik, de ott kiderül az ellenkezője, más irányba indul el, a viharban nem imádkozik a többiekkel, aztán inkább a halált választja, mint a küldetést. Kiégett, sértődött próféta.
Vajon az Úr tudta azt, hogy Jónás kiégett? Ha tudta, miért nem gyógyította meg a küldetése előtt? Jónás életében ott ragyog Isten kegyelme, amit ő nem fedezett fel: egyrészt nem lett eldobva, mint egy tartalmát vesztett értéktelen csomagolás, másrészt pont a megújulása és gyógyulása érdekében kapta feladatát! A ninivei emberekkel nem kellett vitatkoznia, meghallották, megértették és befogadták az üzenetet. Minden álomszerűen történt. És a kiégett próféta élete legnagyobb csodájának lehetett a részese, látta megtérni egy város minden lakosát.
Megfáradt és kiégett vagy? És ráadásul pont most bíznak rád feladatot, felelősséget? Vállald fel, lehet, hogy hívő életed legnagyobb csodája van előtted! Beléphetsz egy ajtón, amelyet az Úr nyitott meg előtted!

(Dani Zsolt)

Kenneth & Gloria Copeland

Foglald el a helyedet

[Mert az én feltett szándékom az,] hogy megismerjem Őt, hogy egyre mélyebben és bensőségesebben megismerjem Őt, felismerve és megértve [az Ő Személyének csodáit] még erősebben és tisztábban. És hogy ugyanilyen módon megismerjem az Ő feltámadásából kiáradó erőt. – Filippi 3:10 ¹

 

 
 
Minél több időt töltesz az Igében és Istennel közösségben, annál jobban megismered az Ő feltámadásának erejét. Örömöt és hitet kapsz a szívedbe, és Isten tulajdonságai fejlődnek ki benned… pusztán az által, hogy közösségben vagy Vele. Kezded megérteni, hogy ki vagy valójában Krisztusban.

Emlékszem, egyszer a vérfolyásos asszony történetét olvastam, aki megérintette Jézus ruháját, és meggyógyult.

Sokszor olvastam már a történetet, és majdnem mindenki helyébe beleképzeltem már magam… elképzeltem, milyen lett volna valakinek a helyében lenni a tömegben, de beleképzeltem magam az asszony helyébe is.

Hirtelen Isten szólt a szellememhez: „Olvasd el még egyszer, és most annak a helyébe képzeld bele magad, akinek a ruháját megérintette az asszony.”

Megdöbbentem. „Uram, hogyan tehetnék ilyet? Nem foglalhatom el a Te helyedet!”

„Pontosan ez a gond Krisztus Testével,” válaszolta Isten. „Ezért nem tud a világ semmit Jézusról. Mindenkivel azonosultok, kivéve velem. De én azért küldtelek titeket, hogy az ÉN tanúim legyetek, ENGEM utánozzatok, az ÉN helyemben álljatok… nem máséban!”

Szóval elolvastam még egyszer a történetet. Ez alkalommal annak a helyébe képzeltem bele magam, akin a Szent Szellem kenete volt. Ahelyett, hogy a földön csúsztam-másztam volna, hogy megérintsem Jézus ruhája szegélyét, én voltam az, akinek megérintették a ruháját, és én voltam az, aki szabadon adta tovább, amit Isten neki adott. Végül is a Biblia mondja azt, hogy öltözzük fel az Úr Jézus Krisztust!

Tudtad, ki rémíti meg az ördögöt a legjobban? Azok a hívők, akik rájöttek, hogy ezt megtehetik. Azok a hívők, akik ahelyett, hogy egy röpke érintésért könyörögnének Jézushoz, engedik, hogy az Ő saját élete áradjon ki rajtuk keresztül mások felé.

Rajta, ijeszd meg az ördögöt! Tölts időt ma az Igében, az Atyával való közösségben, és kezdd el felfedezni, ki vagy valójában!

Igei olvasmány: Lukács 8:40-48