Titushoz írt levél 3. rész

1. Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, minden jó cselekedetre készek legyenek,
2. Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt.
3. Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk.
4. De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,
5. Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,
6. Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;
7. Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.
8. Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel előljárni azok, a kik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek;
9. A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harczokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók.
10. Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld;
11. Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.
12. Mikor Ártemást vagy Tikhikust hozzád küldöm, siess hozzám jőni Nikápolyba; mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.
13. A törvénytudó Zénást és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk.
14. Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
15. Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, a kik szeretnek minket hitben. Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.

Zsoltárok könyve 16. rész

1. Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4. Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5. Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Ésaiás próféta könyve 12. rész

1. És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!
2. Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm!
3. S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből,
4. És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő neve.
5. Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!
6. Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!

Zsoltárok könyve 115. rész

1. Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2. Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3. Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6. Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7. Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9. Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10. Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11. A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13. Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Zsoltárok könyve 10. rész

1. Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2. A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3. Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6. Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12. Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13. Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14. Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17. A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18. Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

Zsoltárok könyve 119. rész

1. Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7. Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9. Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10. Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11. Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21. Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22. Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23. Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26. Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27. Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28. Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29. A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30. Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32. A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33. Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.

35. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36. Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40. Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41. És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43. És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44. És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45. És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46. És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47. És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49. Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51. A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52. Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56. Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57. Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58. Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59. Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64. A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65. Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66. Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68. Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69. A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70. Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72. A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74. A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76. Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77. Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79. Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80. Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81. Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82. A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83. Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84. Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85. Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86. Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87. Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88. A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89. Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91. A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92. Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95. Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96. Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97. Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101. Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102. Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103. Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
104. A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105. Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106. Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107. Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108. Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109. Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110. Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111. A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112. Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113. Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114. Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115. Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116. Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117. Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118. Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119. Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120. Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121. Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122. Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123. Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124. Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125. Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126. Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129. Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130. A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
131. Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132. Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133. Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134. Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135. A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136. Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137. Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138. A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139. Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140. Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141. Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142. A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143. Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144. A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145. Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146. Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149. Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150. Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151. Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153. Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154. Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155. Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156. Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157. Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159. Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160. A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163. A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165. A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166. Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168. Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169. Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170. Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171. Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173. Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174. Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175. Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176. Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

Zsoltárok könyve 57. rész

1. Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
2. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3. A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
4. Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
5. Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
7. Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
8. Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9. Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10. Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
12. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja -Őszinte imádság

"Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk." (Jn 2,3)

Mit tanulhatunk Máriától?

Észrevette a mások baját. Ő ott vendég volt, de nyitott szemmel látta, milyen kellemetlen helyzetbe kerültek meghívói, és érző szíve arra indította, hogy tegyen valamit értük.

Azonnal Jézushoz fordult. Mi sokszor futunk fűhöz-fához, s csak utána jut eszünkbe: imádkozni is lehetne. Röviden közli a tényt: nincs boruk. Ez a két szó őszinte imádság, követésre méltó szép példa.

Miért? Mert segíteni akarás van mögötte, bízik Jézusban, egészen természetes módon, egyszerű hittel fordul hozzá, teljesen rábízza a megoldást, nem ad neki ötleteket, hogy mit tegyen. És amikor Jézus nem azonnal segít, nem türelmetlenkedik. De használja az eszét is: nehogy a szolgák értetlensége hiúsítsa meg a segítséget, szól nekik. Aztán csendben visszaül a helyére. Vár.

Mire? Jézus segítségére. És mikor fog segíteni? Nem tudjuk. És hogyan? Nem tudjuk. Hát mit tudunk? Hogy „jó várni az Úr szabadítására". Mert ő már tudja, mit fog tenni, s nyugodtan rábízhatjuk az időt és a módot. Ezzel is dicsőítjük őt.

Dicsőítjük-e mi így? Vagy türelmetlenül toporzékolunk, mint egy akaratos gyerek, és követeljük, amit kértünk tőle? Mária nem kért semmit, csak a hiányt közölte bizalommal. Bárcsak így tudnánk mi is a magunk és mások szükségeit az Úr elé tárni!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Ha valóban kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városait.,,- 4Móz 21,1-3

Vannak olyan történetek az Ószövetségben, amelyek olyan bájos vidékekhez hasonlók, amelyeket senki sem ismer, mert nem vezet út hozzájuk. Ilyen ez a történet is, amely az Arad királya elleni harcot beszéli el. Arad királya rajtaütött Izrael hadseregén, s foglyokat is ejtett közülük. Ez nagy rémületet keltett Izraelben.

Istenhez fordultak, Tőle kérték a győzelmet Arad királya felett és megígérték, hogy mindent elpusztítanak, ahogy azt Isten megparancsolta. Elkezdődött a második ütközet. Arad királyát legyőzték és mindenüket elpusztították. - Érdekes történet!

Isten határozottan megígérte Izraelnek, hogy minden ellenségüket kezükbe adja. A vereség egész váratlanul jött. Talán súlyos és meglepetésszerű volt a támadás? Talán Izrael elgyengült a hosszú biztonságérzet miatt? Izrael nem nyugszik bele a verségbe, Istenhez fordul. Megfogadja: ha valóban kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városait. Egy fillérüket sem akarom megtartani magamnak. Ez a fogadalom mély bepillantást ad. Izrael megvizsgálja saját szívét, s annak egy sötét zugában bizonyos dolgot talál, amit ki kell szolgáltatnia Istennek: "Uram, én mindent el akarok törölni" - semmit sem akarok magamnak megtartani. - így vonul ki Izrael a harcra, nem a maga megtört erejében, hanem egyedül Isten erejében és hűségében bízva.

És íme: most minden másképpen megy. Arad hadserege megint felvonul. Remélik, hogy hirtelen, súlyos támadásukkal Izraelt felmorzsolják. De támadásuk hirtelen megakad. Izrael győzelmesen előrenyomul. Aradnak menekülnie kell. Izrael üldözi.

Teljes a győzelem, és Izrael teljesíti fogadalmát: az ellenséget minden vagyonával együtt kiirtja, elpusztítja. A vidék a Hor-ma nevet kapja, ami azt jelenti: pusztulás.

Az egész történet nagyon jelentős példaképe a keresztyének bűn elleni harcának. De erről majd holnap.

Varga László: Isten asztaláról

"Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos."
Példabeszédek 28,9

Rettenetes veszedelemre figyelmeztet ez az ige. Milyen sokszor panaszoljuk, hogy Isten nem hallgatja meg imádságunkat! Egy diáklány megharagudott Istenre, és nem volt hajlandó többé hinni benne, mert kérte, hogy segítse át a felvételin, és Isten nem tette meg. Cégéres bűnösök és istentagadók gyakran imádkoznak a kórházi ágyon, és újra tagadókká válnak, mert nem gyógyulnak meg. Hát nem! Isten nem lesz senkinek szolgájává. Nem lehet megparancsolni neki, hogy mikor és hogyan álljon rendelkezésünkre, csak azért, mert nekünk most kivételesen eszünkbe jutott imádkozni. Előbb álljunk az Ő rendelkezésére! Előbb hallgassuk meg az Ő parancsait, és vállaljuk azok teljesítését! Ő az Úr, nem az, aki véletlenül éppen imádkozik. Kemény ige, de egyenes beszéd: aki Őt megtagadja, aki jó dolgában rá se gondol, aki feladatát, rendeltetését nem vállalja, aki a saját akaratát kívánja Istenre erőszakolni, annak imádsága utálatosabb, mint a káromlása. Gondoljuk meg, hogyan fordulunk Istenünkhöz!

Mennyei Atyám, sokszor voltam elkeseredve amiatt, hogy nagyon kértem Tőled valamit, és Te nem hallgattál meg. De ritkán jutott eszembe, hol volt abban az én hibám és felelősségem. Igaz, az is gyakran előfordult, hogy később hallgattál meg, vagy sokkal jobbat adtál annál, mint amit én kértem. De volt, amikor azt éreztem, hogy imádságom elakad, nem jut el hozzád, éreztem, hogy bezárva imádságom előtt a menny, nem jut oda az én szavam. Ez az ige mindent megmagyaráz. Olyankor nem figyeltem rád. Nem a Te akaratod értelmében kértem, amit kértem. Idegen szavak voltak imádságomban. Bocsásd meg, Istenem. Taníts meg előbb a Te akaratodra, azután fogadd el az én imádságomat! Azt kérem, amit tanítványaid: Uram, taníts engem a Te tanításod, a Te akaratod szerint, a Te szolgálatodban imádkozni. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ATEISTÁK ÉS MÁS BŰNÖSÖK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 14.

1 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 2 Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?

3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az ÚRhoz nem kiáltanak -,

5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 6 A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma! 7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel. 

"Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! ... Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem." (Zsolt 14,1 és 3b)

A bolond nem számol Istennel. "Az ő szívében", vagyis magában, lényének középpontjában tagadja, hogy Isten létezik. És cselekedetei összhangban vannak azzal, amire szíve irányul. Romlott, gyalázatos dolgokat cselekszik, nem jó. Ahogy az Istenben való hithez jó cselekedetek társulnak, a hitetlenség ugyanúgy gonosz fajzatot kell hogy szüljön. "Utálatosak tetteik." Ha az Istennel való kapcsolat megszakad, az emberek az egyik bűnből a másikba esnek. Nem automatikusan és nem mindig egyénileg, ahogy mi látjuk az emberi tetteket, hanem fokozatosan és nemzedékekben gondolkodva, ahogy a Biblia látja az embert.

Úgy látszik, mintha ez a zsoltár az ateistákat akarná támadni. "Az Úr letekint a mennyből az emberekre. "Derűs méltósággal tekint le Isten a kis ateistákra.

De olvassad csak tovább: Isten ránk is néz. "Mindnyájan elfordultak tőle... Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem." A zsoltáros, ahelyett hogy az ateistákat támadná, elmondja nekünk, hogy Isten szemében minden ember egyformán bűnös.

Így olvasta Pál ezt a zsoltárt, amikor amellett érvelt, hogy nemcsak a gonosz embereknek, hanem minden embernek szüksége van az evangéliumra. A Római levél 3. részében arra a következtetésre jutott, hogy mindnyájunknak abba kell hagynunk az emberiséget "jó fiúkra" és "rossz fiúkra", ateista bűnösökre és vallásos jótét lelkekre felosztani. Mindannyian bűnösök vagyunk.

Nem kapunk engedélyt arra, hogy önelégülten nézzük Istennek az őt tagadó bolondok elleni haragját. Amikor éppen már készségesen kinyitnánk szánkat, hogy helyeseljünk Istennek, ezt mondja nekünk: "Némuljon el minden száj. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem."

Ebben a helyzetben sír fel az Ószövetség zsoltárunk szavaival: "Bárcsak eljönne Izráel szabadulása a Sionról!"

És az Újszövetségben az evangélium szava ez: "Nevezd el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." (Mt 1,21) Nincs senki, akinek ne lenne szüksége a bűnökből való váltságra. Nem, nincs senki.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ Ő FELTÁMADÁSÁNAK RENDELTETÉSE

"Avagy nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?" (Lk 24,26)

Urunk keresztje a kapu az Ő életébe: feltámadása azt jelenti, hogy most már hatalma van átadni nekem az Ő életét. Ha újjászülettem felülről, a feltámadott Úrtól elnyerem az Ő igazi életét. 

Urunk feltámadásának az a rendeltetése, hogy "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10). 

Rendeltetésének betöltése adja neki azt a jogot, hogy minket Isten fiaivá tegyen. Sohasem vagyunk olyan kapcsolatban Istennel, mint Isten Fia, de a Fiú bevisz minket a fiúság helyzetébe. 

Amikor az Úr a halálból feltámadt, teljesen új életre támadt fel, olyan életre, amelyben testté létele előtt nem élt. Olyan életre támadt fel, amely nem is létezett azelőtt. Az Ő feltámadása azt jelenti nekünk, hogy minket is az Ő feltámadt életébe emel be, nem hagy meg régi életünkben. 

Jön egy nap, amikor majd a mi testünk is hasonlóvá lesz az Ő dicsőséges testéhez, de már most megismerhetjük az Ő feltámadásának erejét és járhatunk új életben. 

"Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét" (Fil 3,10). "...amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket néki adtál" (Jn 17,2). 

Az örök élet tapasztalati elnevezése: "Szent Szellem", aki itt és most az emberekben munkálkodik. A Szent Szellem az az isteni személy, aki növekvő hatalommal tapasztalattá teszi nekünk a váltságot. Hála legyen Istennek azért a dicső és felséges valóságért, hogy a Szent Szellem ki tudja formálni bennünk Jézus Krisztus igazi természetét, ha engedünk neki.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Először le s azután fel (III.)

"Beméne azért a Jordánba... " (2 Kir 5, 14)

Naámán és kísérete leszállnak a lovakról és szerekerekről. Fordulópont ez ebben a történetben. Naámán számára egy lelki alászállást is jelentett ez. Előzőleg még túl magasan volt. 

Ezért haragudott meg, hogy Elizeus látszólag olyan kevéssé törődött vele és mások által üzente, hogy fürödjék meg hétszer a Jordánban. Több megbecsülést és valami egészen más gyógymódot várt volna. Gőgje ágaskodott az olyan eljárás ellen, mely nevetségesnek és gyerekesnek látszott előtte. De éppen ebből a gőgből kellett először kigyógyulnia. Ezért is bocsátotta rá Isten a bélpoklosság megalázó szenvedését, mely utálattá tette őt még környezete felé is. Gőgje miatt rendel ki Isten egy fiatal rabszolgaleányt útmutatóul, s ezért van az, hogy Elizeus sem hajlongva jön eléje, hanem egy megalázónak tűnő gyógymódra utasítja.

Nekünk is le kell szállnunk a magas lóról, ha meg akarunk tisztulni és gyógyulni a bűn bélpolklosságától. Le kell szállnunk arról a magas lóról, melyre állásunk, kiválóságunk, pénzünk vagy más egyéb következtében kerültünk; arról a magas lóról, melyre ügyességünk, teljesítményeink, bátorságunk vagy makulátlan voltunk lendített fel minket. Le kell szállnunk tanultságunk, éles elméjűségünk, valódi vagy képzelt adottságaink magas lováról. Az önigazult embernek szegény bűnössé kell lennie, a magasból lekerül a vádlottak padjára és önnön szemében sem lehet más, mint elveszett, elkárhozott ember. A dacos fejnek meg kell hajolnia, mert különben soha nem tapasztalhatja meg az irgalmasságot. Amint Naámán szemében a felajánlott gyógymód igen megvetett volt, így a nekünk felajánlott megváltás és a bűnből való szabadulás útja is annak látszik. A kereszt, mint a gyógyulás és a Krisztus vérével való meghintés eszköze a művelt görögök szemében bolondság volt, az erényeikre büszke és önigazult zsidóknak pedig botránkozás. Így van ez ma is. Isten Fiának a gonosztevőkre kimért kereszthalála csak azoknak lesz örömmel fogadott gyógyulás, akik önmagukat gonosztevőknek s a keresztre méltónak tekintik. Csak az alázatosak és összetörtek azok, akik vágyva nyúlnak utána és gyógyulnak meg az ő sebei által.

Naámán nemcsak a bélpoklosságból tisztult meg, hanem eljutott az igaz Isten megismerésére is, s amikor hazatért, többé nem a pogányok képzelt világosságában, hanem az igazság fényében járt.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Megőrizve munkánk végeztéig

"... odaállott mellé az Úr, és azt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!" (Csel 23,11)

Veszedelembe kerültél az Úrról való bizonyságtételed miatt? Ne félj, gondolj arra, hogy nem halhatsz meg, míg munkádat el nem végezted. Ha az Úr még több szolgálatot tartogat a számodra, élni fogsz, amíg azokat is elvégzed. Mert ugyan ki törhetné el az edényt, amelyet még használni akar az Úr!

Ha azonban már nincs több feladatod a Mester számára, akkor nem szomoríthat el, ha haza akar vinni oda, ahol már nem ér utol az ellenség keze. Hiszen életed fő célja a Krisztusról szóló bizonyságtétel, ennek elvégzésében pedig nem akadályozhat meg senki: ezért légy békességben! Kegyetlen csalárdság, rosszindulatú félremagyarázás, a barátok hűtlensége, a legmeghittebb bizalmasod árulása vagy bármi más következzék is, mindez nem árthat annak a munkának, amit az Úr bízott rád! A szomorúság éjszakáján melléd áll az Úr és ezt mondja: "Bizonyságot kell tenned!" Ezért nyugodj meg, és teljesedj be az Úr örömével!

Ha most éppen nincs is talán szükséged erre az ígéretre, igen hamar szükséged lehet rá. Ezért tedd el jól! És ne feledkezz meg imádságaidban a misszionáriusokról és azokról a hívőkről, akiket most üldöznek, kérve, hogy az Úr tartsa meg őket.

Csendes percek Istennel: Kétség diéta: 6. nap: Megfelelni

„ Mert mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlgatják. De azok sem cselekszenek okosan, akik magukat önmagukhoz mérik és magukat önmagukhoz hasonlítják.” -(2 Kor 10:12)

Szoktad-e hasonlítgatni magadat másokhoz sikertelenül? Talán azt gondolod, nem vagy elég okos, tehetséges, kellemes megjelenésű, vagy éppen elég lelki?

Annyira könnyű azt gondolni, hogyha több mindenünk lenne, vagy többet tudnánk, nyugodtak lennénk. A Biblia egy olyan nő történetével nyit, akinek mindene megvolt, de ez mégsem volt elég neki. (1Móz 2)
Isten Évát gyermekének teremtette, a teremtés koronájának. Mindent megadott neki, amire egy nő vágyhat: intimitás, szépség, biztonság, jelentőség, cél. Sátán mégis előhozta benne a bizonytalanságot, és Éva levette szemeit mindarról, amit kapott és arra fókuszált, amije nem volt.

Pont, mint én. Hallottam én is a kígyó beszédét, hogy lehetnék ennél is több. Egyik nap, amikor olvastam ezt a történetet, feltűnt, hogy a kérdéseivel és javaslataival a kétség magvait akarta szándékosan elültetni Éva szívében. Azt akarta, hogy ne bízzon Istenben, és saját magában.

Az ellenség szavai arra csábították Évát, hogy több akarjon lenni, és többre vágyjon Isten figyelmen kívül hagyásával. Sátán meggyőzte Évát, hogy nem teljes az élete, és a tiltott gyümölcs Istenhez hasonlóvá teheti.
Nevetséges összehasonlítás, de a legtöbb összehasonlítás az. Mégis nem ezt tesszük állandóan? Bárcsak olyan lennék, mint ő… bárcsak olyan házam, férjem, vagy munkám lenne, mint neki… bárcsak olyan jó gyerekeim lennének, mint neki… bárcsak… akkor fontosnak érezném magam, elégedettnek, nyugodtnak.
A mai igénkben, Pál felhívja a figyelmet azokra, „akik magukat önmagukhoz mérik és magukat önmagukhoz hasonlítják”

( 2Kor10:12) Azzal, hogy összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, rá fogunk jönni, hogy sosem leszünk elegek. Megpróbálhatjuk, hogy többet és többet teszünk, de soha nem lesz elég.

Bárcsak Éva arra nézett volna, hogy ő ki, és mije van Isten gyermekeként. De a sátán azt akarja, hogy a hibáinkra, és az alkalmatlanságunkra nézzünk, és aztán kimerüljünk abban, hogy ezeket az érzéseinket rejtegetjük. Nem kell részt vennünk a cselszövésében! Helyette ismerjük fel a hazugságait, mondjunk nemet a kísértésekre és fókuszáljunk Isten elfogadó szeretetére. Ezek után képesek leszünk megköszönni gondoskodását, ígéreteit, mert ezek emlékeztetnek arra, hogy kik is vagyunk Őbenne.

Elfogad…

Efézus 1:3-8 kiválasztott és gyermekévé fogadott.
Kolossé 1:13-14 megváltott és megbocsátotta bűneimet.
Kolossé 2:9-10 Teljes vagyok Krisztusban.

Megtart…

Róma 8:28 Isten mindent javamra fordít.
Róma 8:31-39 Semmi sem választhat el Isten szeretetétől.
Filippi 1:6 Bizonyos vagyok abban, hogy ha Isten elkezdte bennem a jó munkát, be is fejezi azt.

Fontosnak tart…

Efézus 2:10 Isten alkotása vagyok
Efézus 3:12 Bátran és bizalommal fordulhatok hozzá.
Filippi 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban.

Uram, köszönöm, hogy kiválasztottál. Megszentelsz és hőn szeretsz engem. Amikor kísértést érzek, hogy a Te jóváhagyásod nélkül keressem a biztonságom, segíts felismernem a sátán hazugságait, nemet mondanom neki, és sziklaszilárdan állnom a hitben. Emlékeztess mindig, hogy ezt a magabiztosságot Krisztuson keresztül nyerhetem el. Ezt a készséget nem magamnak köszönhetem, hanem ez is Tőle jön. Jézus nevében kértem, ámen.

Azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, öltözzétek fel a könyörületességet, a jóságot, az alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést.
(Kolossé 3:12)



Álljatok ellen neki, legyetek erősek a hitben, tudva, hogy a ti atyátokfiain szerte a világon ugyanazok a szenvedések telnek be.” ( 1 Péter 5:9)

Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit kigondolni. Ellenkezőleg, a mi alkalmas voltunk az Istentől van.-( 2 Kor 3:4-5)

(Forrás: The 7 Day Doubt Diet, http://reneeswope.com/aconfidentheart/, used with permission)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” -(Lukács 3,31)

Bár sokféle alkalmazás merül fel e kérdés körül, mégis legközelebb az a gondolat férkőzik hozzánk, hogy Megváltónk ezzel azt akarta mondani: „Ha nekem, ki ártatlan vagyok, oly sokat kell szenvednem a bűnösökért, mi lesz akkor, ha a bűnös maga – a száraz fa – esik az élő Istennek kezébe?” Mikor Isten az Ő Fiát engesztelésül adta a bűnösökért, akkor nem kímélte Őt; mennyivel inkább nem fogja kímélni, a meg nem térteket és újonnan meg nem születetteket, ha azokat Krisztus nélkül találja. Lásd, bűnös, az Úr Jézust elvitték ellenségei, azonképpen elvisznek téged is gonosz ellenségeid arra a helyre, mely számodra lett készítve. Jézust elhagyta Isten, s ha Ő, aki csak értünk lett bűnössé, el lett hagyva, te nem sokkal inkább? Milyen rettentő kiáltás ez: „Éli, Éli, Lama Sabaktani!” De milyen szívszorító lesz majd a te kiáltásod, mikor te fogsz felkiáltani: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Mire ez lesz a felelet: „Mivel hívlak titeket és nem akarjátok, kiterjesztem az én kezeimet és senki nem gondol majd rá, hanem elfordítjátok arcotokat minden tanácsom elől és az én dorgálásomra nem figyeltek; én is a ti nyomorúságaitokon nevetek; megcsúfollak, mikor eljön az, amitől féltek”. Ha Isten saját Fiát nem kímélte, titeket még kevésbé fog kímélni! Milyen égető ostorcsapásokat fogtok érezni, ha majd a lelkiismeret mardosása fog rettegtetni benneteket! Gazdagok, vidámak és önigazultak, ki vágyna veletek hasonló helyzetben lenni, ha majd Isten ezt fogja mondani: „Kelj fel, fegyver, azon férfi ellen, ki engem megvetett, vágjad, hadd érezze annak kínját örökké!” Jézus megkötöztetett, bűnös, milyen szégyenre számíthatsz te? Azokat a fájdalmakat, melyek az értünk megáldoztatott Jézus fejére szálltak, nem vagyok képes szóval kimondani, azért a te lelkedre zúduló nyomorúságnak folyama és tengere még inkább megmondhatatlan, ha jelenlegi állapotodban halsz meg. Jézus Krisztus lelki gyötrelmeire, sebeire és vérére kérlek téged, ne vond fejedre a következő haragot! Bízz Isten Fiában, akkor nem fogsz elkárhozni!

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet:KRISZTUS SZAVAI MEGÉLÉNKÍTENEK

„Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn. 1:29)

„Amikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást, az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek; mert halászok voltak. És mondta nekik: Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyták a hálókat, követték Őt…”
Az a gyors, habozás nélküli engedelmesség e férfiak részéről, a jutalom bármely kilátása nélkül, meglepőnek tűnik, de Krisztus szava olyan meghívás volt, amely ellenállhatatlan erőt rejtett magában. Krisztus ezekből a szegény halászokból - összekötve őket magával – eszközöket alkotott, akik lelkeket ragadnak ki Sátán rabságából és Isten szolgálatába állítják őket. Tanúi lettek ebben a munkában és Isten igazságát vitték el a világnak, hagyományoktól és emberi okoskodásoktól mentesen. Amennyiben gyakorolják magukat az Ő erényeiben, és Vele együtt járnak, dolgoznak, akkor emberhalászokká válnak. Az első tanítványok így hívattak el az evangélium szolgálatára. Három éven át munkálkodtak Üdvözítőjükkel együtt, és így készítette elő őket tanításaival, gyógyításaival és példaadásával az általa megkezdett munka folytatására. Őszinte hittel és tiszta, alázatos szolgálattal tanultak meg a tanítványok Isten ügyében felelősséget hordozni.
Sok tanítást nyerhetünk az apostolok tapasztalataiból. Ezek az emberek acélos szilárdsággal ragaszkodtak az alapelvekhez. Olyan emberek voltak, akik nem tévelyegtek és nem csüggedeztek. Telve voltak tisztelettel és buzgósággal Isten iránt, telve nemes szándékkal és igyekezettel. Jóllehet természettől fogva gyengék és erőtlenek voltak, mint azok is valamennyien, akik ma állnak kapcsolatban a művel, azonban minden bizalmukat Istenbe helyezték. Gazdagok voltak, gazdagok a gondolkodás és a lélek műveltségében. Ennek az adománynak részese lehet mindenki, akinek Isten az Első és az Utolsó és a Legjobb minden dologban! Sokáig küzdöttek, míg megtanulták a Krisztus iskolájában kapott leckéket, de fáradalmaik nem voltak hiábavalók. A minden hatalom forrásával kötötték össze magukat. Vágyakoztak az örök igazságok mélyebb, nagyobb, kiterjedtebb megértésére, hogy a szükséget szenvedő világnak eredményesen tárhassák fel az igazság kincseit…
Az igazság fénye ragyogjon mindenfelé, hogy a szívek felébredjenek és megtérjenek! Hirdetni kell az evangéliumot minden országban. Isten szolgái közel és távol munkálkodjanak, nagyobbítsák meg a szőlőskert már beültetett helyeit és menjenek el távoli helyekre is. 

Dolgozni kell, míg nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat.

(Az evangélium szolgái, 24-26)

Heti imagondolatok: BUZGÓSÁG AZ IMÁBAN

"Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." (Jakab 5:16)

HOGYAN LÉPHETÜNK BE A BUZGÓ IMÁDSÁG TAPASZTALATÁBA?

Buzgó, állandó ima: "Ha tehát az emberiség Megváltója, az Isten Fia szükségét érezte az imának, mennyivel inkább ismerjük fel mi, bűnös, gyenge emberek annak szükségét, hogy bensőségesen és állandóan imádkozzunk Istenhez. Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy oly keveset imádkozunk? Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat. Miért vonakodnak Isten gyermekei imádkozni, holott tudják, hogy az ima kulcs a hit kezében, amely megnyitja a mennyei tárház ajtaját, ahol a Mindenható kincseinek forrásai vannak felhalmozva?"

Hitből való ima: "A hit nem csupán érzés. Az igazi hit nem előítélet. Csak azok vannak biztonságban az előítéletekkel szemben, akiknek igaz hite van, hiszen az előítélet a Sátántól származó hamis hit. Ha csak alkalmanként beszélünk lelki dolgokról, és ha csupán lelki szomjúság és élő hit nélkül imádkozunk, az semmit sem ér. Az emberek azt hiszik, hogy a hit csupán vélemény, de az igaz hit olyan tranzakció, melynek során azok, akik befogadják Krisztust, szövetséges viszonyba kerülnek Istennel. Az igazi hit: élet. Az élő hit azt jelenti, hogy növekszik életerőnk, elmélyül bizodalmunk, miáltal lelkünk diadalmas erővé válik."

A kitartó kérés értéke: "Isten nem azt mondja, hogy kérd egyszer és megkapod, hanem arra szólít, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. Ha kitartunk a könyörgésben, buzgóságunk erősödik, és még jobban vágyunk arra, amit kérünk. Sok embernek nincs élő hite. Ezért riem látják, hogy Isten milyen hatalmas. Terveznek, de keveset imádkoznak. Nem bíznak igazán Istenben. Azt gondolják, hogy hisznek, pedig csak a pillanat hatása alá kerültek. Nem ismerik fel, hogy mire van szükségük, és hogy Isten kész azt megadni nekik. Ezért nem ismételgetik kéréseiket az Úr előtt. Olyan buzgón és kitartóan kell könyörögnünk, mint az a megszorult barát, aki éjfélkor ment kenyeret kérni. Minél buzgóbban és állhatatosabban kérünk, annál szorosabb lelki egységre jutunk Krisztussal. Több áldást kapunk, mert hitben erősödünk."

Sátán elveszti a csatát: "Ha Sátán azt látja, hogy az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti befolyását valamely lélek felett, fokozott erőfeszítéseket tesz, hogy megkötözze őt. De ha a veszélyben lévő lélek kitart, és Krisztus vérének érdemeire hagyatkozik, Urunk meghallgatja hitből fakadó buzgó imáját, és elküldi angyalai felmentő seregét, akik elegendő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy megszabadítsák őt. Sátán nem képes megállni az ütközetben, mert fél és megremeg Krisztus hatalma és dicsősége előtt. A buzgó ima hangjaira Sátán egész serege megrendül."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Szerető Jézus, közülünk sokan csaknem hitetlenek. Alig van élő hitünk az imát meghallgató, megválaszoló, csodatévő Istenben, ezért olyan ritkán látjuk Isten hatalmas kezének megnyilatkozásait közöttünk. Milyen bátorító, erőt adó és hitépítő dolog, ha a Te példádról olvashatunk. Te rendszeresen, buzgón és kitartóan imádkoztál az Atyához, és megerősödtél, mivel az imát fontosabbnak tartottad az éjszakai alvásnál is. Kérünk, segíts nekünk Lelked által, hogy megtanulhassuk: mit jelent a kitartó, állhatatos és őszinte ima, amit kifejeztünk mind szavainkkal, mind hitünkkel.

Az állhatatos hitben elmondott ima valóban megmozgatja Isten kezét. Imádkozzunk úgy, hogy megláthassuk és örvendezhessünk abban, hogy Isten meghallgatja az imát, válaszol rá, és csodákat tesz bennünk és általunk.

Zsoltárok könyve 50. rész 23.vers

1. Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Zsoltárok könyve 103. rész

1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

Zsoltárok könyve 68. rész

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
2. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
3. A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
4. Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
5. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
6. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
7. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8. Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
9. A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
10. Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11. Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
13. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14. Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
16. Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
17. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
18. Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
19. Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
20. Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
21. Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22. Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
23. Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
24. Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
25. Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26. Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
28. Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
29. Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
30. A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31. Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32. Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33. E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
34. A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
35. Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
36. Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!

Zsoltárok könyve 91. rész

1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Kérlek, távozzatok el ezeknek az istentelen embereknek sátorai mellől...!      4Móz 16,26

Mikor Kóré csoportja Mózes ellen fellázadt, Isten azt parancsolta Izraelnek, hogy ezektől az emberektől mindenki távozzon el. Kóré csoportja elvetette az isteni rendet. Megtámadták Mózes vezetői tisztét, a népen belül minden különbséget el akartak törölni (3. v.). A rejtett cél természetesen önmaguk felemelése volt. Az arcátlan lázadás lelke csendül ki szavaikból (3,12-14). Hogyan viselkedett Mózes ezekkel az emberekkel szemben? Elnézően tűrt? Az volt a véleménye, hogy majd elmúlik ez a lázadás magától? Nem! Isten rendelkezése alapján azt parancsolja, hogy határolják el magukat teljesen ezektől a lázadóktól, úgy, hogy még csak azt se érintsék, ami az övék. Minden ilyen érintés az ő ítéletükbe való belekeveredést jelentette volna. Azokat az időket éljük, amikor a fegyelmezetlenség az Isten egyházában is jelentkezik. Újra komoly és szent fegyelmezést kell gyakorolnunk az Isten nevében. Sok esetben ez kell, hogy a jelszó legyen: "Szakasszátok el magatokat tőlük"! Mózes a Kóré csoportjával szembeni fellépésében két tévutat kerül ki. Nem engedi, hogy eluralkodjék rajta a testi harag a lázadók ellen. Nem ő kéri az Urat, hogy a föld meghasadjon és ezek az emberek elevenen szálljanak a pusztító tűzbe. Az ő imája csak ez: Ne tekints az ő áldozatukra! Micsoda figyelmes, finom mértéktartás ez a háborgatóival szemben! Másfelől pedig nem látunk benne semmit a hamis gyengeségből, amely a bűn komolyságát és Isten dicsőségének megsértését lekicsinyelné. Jézus tanítványainak nem szabad gyáván visszariadniuk a komoly fegyelmezés gyakorlásától. Vannak esetek, amikor egyetlen jelszó marad: "Szakasszátok el magatokat tőlük"!

Varga László: Isten asztaláról

"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."      Máté 10,32-33

Sok olyan ige van, főként Jézus szavai közt, amihez nem szükséges semmiféle magyarázat. Ez is azok közé tartozik. Éppen csak tudomásul kell venni, és egyeseknek nagyon megrémülni tőle. Nem mindenkinek. Mennyi boldog ember él a földön, akinek ez a legnagyobb reménysége. Soha eszébe se jutott Krisztust megtagadni. Gyermekeinek, unokáinak örömmel beszélt Megváltójáról, szomorú ismerőseit azzal vigasztalta, imádságában, csendes bizonyságtételében tett róla tanúságot, nyugodtan néz halála elé. Ma azokhoz szól a figyelmeztetés, akik az elmúlt, vagy még el sem múlt évtizedekben utánzásból, hamisnak bizonyult, elavult téveszmék hatására, vagy éppen haszonlesésből megtagadták, sőt kinevették, gáncsolták azokat, akik megmaradtak a tiszta vallástételben. Nem kell kétségbe essenek. Krisztus őket is szereti. De annyival tartoznak, hogy nyilvánosan is kijelentsék: Bocsássatok meg nekem, hogy Isten is megbocsásson. Vallást teszek róla, Ő győzött felettem is, és én szégyenkezve, de hálás örömmel vallom, hogy Ő az Úr. Mostantól kezdve Övé kívánok lenni. Ő pedig kész arra, hogy feltétel nélkül visszafogadja tékozló, elcsatangolt, de hozzá térő gyermekeit.

Uram, Krisztusom, hálát adok neked, hogy Te számon tartod minden gyermekedet, aki Téged Urának elfogad és megvall. Add meg nekem is azt a bizonyosságot, hogy ameddig én Téged Uramnak vallak, Te is magadénak vallasz engem, és nekem is helyet készítettél örökkévaló országodban. Add meg, hogy egyre kevesebben legyenek, akik még nem találták meg ezt a bizonyosságot! Térítsd magadhoz valamikor Téged megtagadó gyermekeidet, főleg ifjainkat, hogy mind együtt lehessünk majd előtted, mint magadénak vallott, megváltott gyermekeid! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KÉTSÉG ÉS BIZALOM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 13

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? 3 Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? 4 Tekints rám, hallgass meg, URam, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! 5 Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! 6 Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem.

"Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? ... Mert én hűségedben bízom."

(Zsolt 13,2 és 6a)

Négyszer mondja Dávid Istennek: "Meddig?" Azért mondja, mert úgy látszik, hogy Isten megfeledkezett róla. Az Úr elrejti arcát. Nem veszi el a fájdalmat, és engedi, hogy az ellenség felmagasztaltassék. "Meddig tart ez?" Ha még sohasem mondtad Istennek azt, hogy "meddig még?", akkor valószínűleg nem veszed nagyon komolyan ígéreteit. Végül is ő azt mondta, hogy meghallja kiáltásainkat. Megígérte, hogy "a gonoszság" el fog pusztulni, és azok, akik Istenben reménykednek, felmagasztaltatnak. Ha zörgetünk, ő megnyitja, ha keresünk, találunk. És a "királyság" a küszöbön áll. "Meddig még?" A várakozás a keresztyén élet lényeges vonása. Nem az a fajta várakozás, amiben akkor van részünk, amikor a várószobában megpróbáljuk agyonütni az időt, átlapozva a képes folyóiratokat. A várakozás azért jellemzője életünknek, mert az ígéretek adta erőforrásból munkálkodunk és élünk, mindig várva, hogy Isten megteszi azt, amit megígért. Amikor azt kiáltjuk, hogy "meddig még?", türelmetlenek lettünk. Lehet, hogy kételkedés is van szívünkben. Csakugyan törődik velünk? Tényleg figyel Isten reánk? Jönni fog? A kételkedés annyi idős, mint a 13. zsoltár. Senki ne féljen, hogy különösen bűnös, ha szívében kételkedést fedez fel. A kételkedést ki kell fejeznünk, majd szembe kell vele szállnunk. Olyan szabadon kifejezhető, ahogy az ebben a zsoltárban áll. És aztán hit által kell szembeszállni vele. A hit mindig dacol a kételkedéssel. A hit így szól: "Istenben van bizalmam még a sötétben is. Hiszem, hogy ha késik jövetele, ez azért kell hogy így legyen, mivel még többet fog adni nekem, mint amennyit kértem." Lehet, hogy a kételkedés mindennapi dolog, de aki dajkálgatja kételyeit, az bolond. A nátha mindennapos betegség a világ sok részén, de ennek ellenére is betegségnek tekintendő. A kételkedést le kell győzni, s bizalomnak kell a helyét elfoglalnia. A zsoltár végén az Istenben való bizalom hangja szólal meg: "Mert én hűségedben bízom."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MIÉRT NEM BESZÉL NYÍLTAN

"Megparancsolta nekik, hogy senkinek ne beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámad" (Mk 9,9).

Ne beszélj semmit róla, amíg az Ember Fia benned fel nem támadt! Amíg a feltámadott Krisztus nem uralkodik annyira az életedben, hogy megérted, amit a történelmi Krisztus tanít. Amikor belsőleg megfelelő állapotba jutottál, Jézus szava olyan érthetővé lesz, hogy csodálkozol, miért nem értetted meg azelőtt. Nem érthetted meg előbb, mert nem voltál még abban az állapotban, hogy elviselhetted volna. Urunk nem titkolja el ezeket a dolgokat; de nem tudjuk elviselni addig, míg szellemi életünk megfelelő érettségre el nem jut. "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." Közösségbe kell jutnunk az Ő feltámadt életével, mielőtt egyetlen szavát is elhordozhatnánk. Tudunk-e valamit arról, hogy Jézus feltámadt életének részeseivé lettünk? Ezt az a tény bizonyítja, hogy szavát kezdjük megérteni. Isten semmit sem jelenthet ki nekünk, ha az Ő Szelleme nincs bennünk. Egyetlen makacs állásfoglalás megakadályozza Istent abban, hogy valamit is kijelentsen nekünk. Ha valamelyik tantétel felől megcsontosodtak a nézeteink, Isten világossága nem fér hozzánk többé azon a vonalon. Ez a tompa állapot feloldódik abban a pillanatban, mihelyt az Ő feltámadt élete munkálkodni kezd bennünk. "Senkinek se beszéljék el ..." Olyan sokan elmondják, amit a megdicsőülés hegyén láttak. Valamiről látást kaptak és bizonyságot tesznek róla, de életük nincs összhangban azzal, az Ember Fia még nem támadt fel bennük. - Mikor ölt majd testet benned és bennem?

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Először le s azután fel (II.)

"Ímé én azt gondoltam, hogy kijő hozzám és előállván segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét. "

(2 Kir 5, 11)

Naámán egészen mást gondolt, amikor gyógyulást keresve Elizeushoz jött: hogy Isten embere - legalábbis ezt várta - maga fog személyesen körülötte szorgoskodni s ünnepélyes kézrátétel után szívből az Úrhoz kiált majd. Ehelyett Elizeus egy követ útján csak annyit üzent neki, hogy fürödjék meg a Jordánban. Isten gondolatai mindig egészen mások, mint a mi emberi elképzeléseink. Legtöbbször helytelenül és fordított módon gondolkodunk, de annyira belebonyolódunk saját elképzeléseinkbe, hogy nehezen tudjuk elengedni azokat. A különösen mélyre gyökerezett kedvenc elképzeléseinket a világért sem adnánk fel. Jézus tanítványai is azt gondolták, hogy Mesterük ügyének egészen más kimenetelt kell vennie. Elképzelésükben egy dicsőséges befejezés élt és nem a gyalázatos halál. "Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt" - ti. a római elnyomás alól. Jézus ellene volt ezeknek a téves elképzeléseknek és ismételten bizonyságot tett arról, hogy az ő útja a szenvedés útja. - Pálnak a maga meg nem tért állapotában az volt a véleménye, hogy Istennek nem tehet jobb szolgálatot, mintha tűzzel-vassal irtja a Názáreti gyűlölt követőit. "Egykor én is úgy véltem, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem." - Mózes "úgy vélte" Egyiptomban, hogy népének fel kell ismernie, hogy Isten éppen az ő - Mózes - keze által nyújt majd szabadulást, amikor önfejű módon erőszakhoz nyúlt. Nincs veszélyesebb dolog, mint a hitetlen emberek téves elképzelése: "hiszen én már a helyes úton vagyok, miért ne jutnék célba? Semmi rosszat nem teszek és teljesítem Isten iránti kötelességemet". Keresztelő János és előtte valamennyi próféta ilyen téves vélekedések ellen harcoltak. Jézus maga is ellene volt kortársai téves elképzeléseinek s utána ugyanígy volt ezzel az igazság minden tanúja. Csak a hazug próféták erősítették meg hallgatóikat fonák vélekedésükben, hogy a helyes úton vannak. Engedd meg, hogy Isten Igéje korrigálja saját egyéni elgondolásaidat. Naámánnak is nehezen ment ez. Már-már kedveszegetten visszafordult, de azután mégis meggondolta magát. Jó annak, akit Isten Igéje helyes belátásra bír és értelmét foglyul adva engedelmeskedik az igazságnak!