🌟Az örök élet ajándék Istentől számodra❣️

,,💞...de Isten ingyen ajándéka az örök élet a mi Urunk, Krisztus Jézus által” 

Róma 6:23

Az örök élet ajándék Istentől számodra. Az ajándékod el van készitve, arra vár, 

hogy átvedd. Nem kell tenned érte, mert ajándék, ingyen kegyelemből. 

Azért kaptad, mert Isten nagyon szeret téged. 

Ezért hívják kegyelmi ajándéknak. Felfoghatatlan Isten irántunk való szeretete, ahhoz, hogy megértsük, el kell fogadni kegyelmét és közel kell kerülnünk Hozzá. 

Enélkül lehetetlen! Az ajándék semmit nem ér számodra, ha nem fogadod el! 

El kell fogadnod Isten kegyelmét az ő Fia, Jézus Krisztus által.
Lehet,hogy sok elutasítást kaptál életed során és félsz. 

De van egy személy, aki soha nem fog elutasítani. 

Az ő neve Jézus Krisztus. Ő folyamatosan hív: „Gyere haza!”

Ma megszabadulhatsz a félelmeidtől, mert minél többet megértesz majd Isten kegyelméből, annál inkább meg fogod szeretni Őt és annál inkább akarsz közelebb húzódni Jézushoz.
Lehetetlen nem szeretni azt, aki ennyire szeret téged!
Gyere és fogadd el Isten kegyelmét,hogy élhess egy örömteli életet.

Legyen örömteli napod :)

⭐Biblia- Isten Szent Igéje❣️

Ézsaiás 53. fejezet 5

,,💞Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. 

Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.,,

1 Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló?
2 Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.

3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.
4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.
5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
7 Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.
8 Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!
9 A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.
10 Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele.
11 Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.
12 Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.

Betegségeinket viselte🌹

„💞Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!” 

(Ézsaiás könyve 53. fejezet 4-5. vers)

Sokan vitatkoznak azon, hogy Jézus mennyiben azonosult velünk bűnös földi emberekkel, s vajon tényleg átélte-e a kísértés minden válfaját. 

Mert ha nem – állítják némelyek – akkor mi módon tud teljesen együtt érezni velünk!

Egy biztos, bár ’betegségeinket viselte’, mégsem olvasunk arról, hogy valaha is beteg lett volna. Megváltónk nem küzdött a rákkal, leukémiával, cukorbetegséggel, törött csontja sem volt, nem volt menstruációs fájdalma, szuvas foga, és biztos, hogy mentális zavarai sem voltak.

De akkor, hogyan értsük, hogy ’fájdalmainkat hordozá’, vagy hogy ’az Ő sebei által gyógyultunk meg’?

A valódi megértéshez elengedhetetlen, hogy a megváltás valódi célját szemléljük, ami nem egyenlő a jelenben oly kívánatosnak tűnő fizikai, vagy lelki gyógyulással. 

Mert akármilyen és akármennyi súlyos betegségből is gyógyít meg Isten, amíg nem zárul le a bűn történelme, 90-100 év és jön a koporsó.

Így, minden fájdalom és betegség nem más, mint a bűn tünete. 

Amikor ’megsebesítetett bűneinkért’ az ő sebe mindennél mélyebb seb, a ’kárhozat sebe’ volt. 

Mert Jézus nem tüneti, vagy időleges kezelést akar adni, hanem teljes megújulást. 

Ő az elvesztett édeni állapotot fogja visszaállítani, ahol örökre Vele leszünk.

S ha beteg vagy, ha fájdalom gyötör, ha gondok marcangolnak, mondjuk el az apostollal együtt:
„..nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor.4:16-18)

Bejegyezte: Szilárd -

💥Van Erőm - Veled lesz!⭐

Hogyan is beszélhetnénk ünneplésről, hisz az igerész épp az ellenkezőjéről szó?
Valóban, Jákob életének alkonyán úgy dönt, hogy megáldja fiait, majd elmondja számukra utolsó rendelkezéseit. De, abban az órában történik még valami igazán fontos.

Jákob fiainak, unokáinak, népének a jövőjét Istenre bízza és egészen egyszerűen ennyit mond: „Isten veletek lesz!”

Ez a mai nap is erről kellene szóljon: Isten jelenlétének az ünnepléséről.
Amikor mi is bátran kijelenthetjük: Immánuel! Velünk van az Isten!
Jákob gyermekeit, azoknak életét, jövőjét bízza Istenre. Tegyük ezt mi is.
Jákob unokáinak, egész háza népének az életét bízza Isten. Tegyük ezt ma is.

Kedves Olvasóm! Ma reggel ragyogja be ez az áldás életed: Isten legyen veled minden utadon, bárhova is sodorjon az élet. Isten őrizze meg gyermekedet minden veszélytől, bajtól, nehézségtől. 

Isten vegye körül gondviselő szeretetével egész házad népét. 

Isten legyen a biztos jelen a kilátástalannak tűnő időszakokban. 

Isten legyen erőd gyengeséged közepette, és támaszod, amikor egyetlen szeretted sem lehet épp melletted. 

Vezessen a Szentlélek, hogy te magad is áldás lehess másoknak számára.

Jákob hitte, hogy Isten véghez viszi megígért, csodálatos munkáját.
Te hiszed–e ezt?

🌟Lelkem megtelik jóságoddal❣️

,,💞Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged;,, Zsoltárok 63,2.

Tedd szokásoddá elsőként Istent keresni, mindenek elé helyezni Őt.
Áldást hoz számodra,ha ébredés után Vele kezded a napodat.
Fordítsd Hozzá a szívedet, fordulj Hozzá imádságban, dícsérd Őt.
Istenem mielőtt elkezdem ezt a napot, átadom az érzelmeimet Neked!
Szeretném, ha érzelmeim Ura lennél, ha Te viselnéd gondját érzelmeimnek és gondolataimnak. Átadom a szívem Neked.

Szeretném, ha a Te szereteted járna át és vezetne egész napon át.
Hálát adok és dícsérlek magasztalom szent Neved ezért!
Amikor mindent átadsz Neki, Ő megtölti a szíved szeretetével, félelem nélkül élheted a napjaidat, az Ő természetfeletti békességében. Próbáld ki, meglátod, működni fog.

,,Lelkem megtelik jóságoddal: jóllakik, mint egy bőséges lakomán, 

mikor téged dicsérlek, Istenem!,, (Zsoltárok 63:5) 

Legyen örömteli napod :)

💥Van Erőm - Vigasztal⭐

Néha ez az életút nehéz. Egyszerűen túlterheltek vagyunk és úgy tűnik, nincs vége a sötétségnek.

Amikor ilyen időszakon megyünk keresztül, mindig emlékeztessük önmagunkat a következőre:
„Azt hiszem, Isten azt akarja, hogy ne felejtsük el a fényben (jólétben) azt, 

amit ebben a sötétségben (próbák közepette) tanulunk.”

Pál ugyanezt a gondolatot írja a korintusiaknak, miután leírta azokat a szörnyű nehézségeket, amelyeket ő és társai Ázsiában átéltek. 

Pál azt szeretné, ha a korintusiak megértenék, hogy Isten még a legsötétebb pillanatainkat is meg tudja változtatni. 

Azért vigasztal minket, mondja, hogy megtanuljuk, hogyan vigasztaljunk másokat. 

Pál és csapata olyan dolgokat tanult Istentől a megpróbáltatásaik során, amelyeket felhasználhattak a korinthusiak vigasztalására és tanácsadására, amikor hasonló nehézségekkel szembesültek. 

És Isten ezt teszi értünk is, ha hajlandóak vagyunk hallgatni rá. 

Velünk van a megpróbáltatásokban, és megtanít arra, hogyan használhatjuk fel a próbák idején tanultatok mások megsegítésére.

Te most a sötétségben vagy? Bátorítsanak Pál szavai és tapasztalatai. 

Bízz abban, hogy Isten éppen most irányítja a lépteidet, és hogy az Ő igazságait is a szívedbe zárja, hogy megoszthasd azokat másokkal, akik hasonló körülmények között vannak. 

Ha te már kijutottál a nehézségből, mutasd meg másoknak is hazavezető utat.

💥BESZÉJ ISTENNEL ⭐

Mindig értékeltem azokat az embereket, akik a napi munka, fáradozás után megkopott naplókba jegyzik fel az imakéréseket;
akik minden imát és dicséretet számon tartanak, majd hűségesen frissítik a listájukat; akik másokkal együtt gyűlnek össze imádkozni, és akiknek a térdelésük koptatja az ágyuk melletti szőnyeget.
Évekig arra törekedtem, hogy megfejtsem hogyan kell helyesen imádkozni; díszített mondatokat használni; költői képekkel élve kifejezni haragom, bánatom, hálám.
Végül megtanultam, hogy Urunk egyszerűen azt kívánja, hogy az imádság alázattal kezdődjön és végződjön.
Meghív minket egy bensőséges beszélgetésre, amelyen keresztül megígéri, hogy meghallgat minket.
Soha nem követel meg díszes vagy bemagolt szavakat vagy kifejezéseket.
Biztosít minket arról, hogy az imádság ajándék, lehetőség arra, hogy tiszteljük az Ő fenségét, 

hogy megmutassuk az Ő gondviselésébe vetett bizalmunkat, és hogy megerősítsük a megbocsátásában és vezetésében való biztonságunkat.
Isten biztosít bennünket arról, hogy hallja és törődik minden egyes kimondott és ki nem mondott imával, valamint azokkal az imákkal, amelyek néma könnyek formájában csúsznak le az arcunkon.
Mivel Istenbe és az Ő tökéletes szeretetébe vetjük bizalmunkat, biztosak lehetünk abban, hogy mindig az imádkozás helyes módja az, ha alázatos szívvel imádkozunk, amely átadja magát neki és függ tőle.

💥Van Erőm - Repülőn Istennel⭐

Egy nemrégiben történt repülőút során a leszállás kissé nehézkes volt. 

A szél jobbra-balra lökdöste a repülőt a kifutópályán. 

Néhány utas láthatóan ideges volt, mások meg összekulcsolták kezüket. 

Két kislány felkiáltott: "Ez az! Csináljuk még egyszer!"
A gyerekek nyitottak az új kalandokra, és alázatos, tágra nyílt szemmel csodálkoznak az életre. 

Talán részben erre gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy "úgy kell fogadnunk Isten országát, mint a kisgyermekeknek" (Márk 10:15).

Az életnek megvannak a maga kihívásai és szívfájdalmai. 

Kevesen tudták ezt jobban, mint Jeremiás, akit "a síró prófétának" is neveznek. 

De Jeremiás gondjai közepette Isten egy csodálatos igazsággal bátorította őt:

 "Az Úr hűséges szeretete soha nem ér véget! Irgalmassága soha nem szűnik meg. 

Nagy az ő hűsége; irgalmassága minden reggel újrakezdődik" (Lám 3:22-23 nlt).

Isten friss kegyelme bármelyik pillanatban betörhetnek az életünkbe. 

Mindig ott van, és akkor láthatjuk meg, ha gyermeki várakozással élünk 

- figyelve és várva azt, amit csak Ő tehet. 

Jeremiás tudta, hogy Isten jóságát nem csak a közvetlen körülményeink határozzák meg, és hogy az Ő hűsége nagyobb, mint az élet zord eseményei.

Keressük ma Isten kegyelmét.

Egy mindenkiért!🌹

,,💞Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá.,,
Pál levele a rómaiakhoz 5:18

"Mindenki egyért, egy mindenkiért!" - hangzik a három testőrtől ismert mondat. 

Ha egyet közülük megtámadtak, mindenki a támadóra vetette magát. Ez a bajtársiasság netovábbja. Gyerekként nagyon szerettem a történeteiket, és sokszor gondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne, 

ha ilyen barátaim lennének. (És voltak is. Sőt, vannak is.)

Annyira csodálatos számomra, hogy a fenti ige valójában csak az "Egy mindenkiért!" részig jut el. 

Egy ember, aki teljesített minden kritériumot. 

Egy ember, aki elég jó volt ahhoz, hogy mindenki helyett teljesítse a követelményeket. 

Mintha egy focicsapat megszerezné a világ legjobb játékosát, mindenki más kancsal, félsánta rokkant lenne, de sorra nyernék a kupákat, mert az az egy játékos mindent visz. 

Egy csapatjáték, amiben egy ember dolgozik mindenki helyett.

Így működik a megváltás. Egy személy, aki mindenki helyett elég. 

Egy, aki olyan tiszta, hogy megtisztulsz mellette. 

Megfeszítheted az összes izmod, összeszorított fogakkal kipréselheted magadból amit csak lehet, de akkor sem érsz el semmit. 

Viszont Jézus mindent elért helyetted, érted, neked. 

Nem azért, mert te elég jó vagy, hanem azért, mert Ő elég jó. 

Nem azért mert te tudsz valamit amire szükség van, hanem azért, mert Ő tudja mire van szükség. 

Nem azért, mert te megtetted amit kell, hanem mert Ő megtett mindent amit kell.

Az megváltáshoz nem kell mindenki egyért. Elég az Egy mindenkiért!

(Ömböli Dávid)

Fel vagy írva?🌹

,,💞De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.,, Lukács 10:20

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk hozzá, mégis elmondható, hogy a hatalom minden ember számára vonzó. Vannak, akik az egész világot uralni akarják, mások beérik egy országgal. 

Vannak, akik a beosztottjaikat akarják leuralni, és vannak, akik megelégszenek azzal, ha csak néhány embert irányítanak (miközben a Bibliában azt olvassuk, hogy az az igazán nagy dolog, ha önmagunk felett tudunk uralkodni, lásd Példabeszédek 16:32). Olyanok is vannak, akik látszólag visszahúzódók: ők különböző játszmákkal próbálják rávenni az embereket arra, hogy az ő kívánságaik szerint tegyenek dolgokat. Ezek az embertársaink trükkösen gyakorolnak hatalmat, lehet, hogy felettünk is.

A hatalom önmagában nem rossz. Jézus is hatalommal cselekedett és tanított, sőt, hatalmat adott a tanítványainak is, mégpedig arra, hogy hirdessék Isten országát, hogy gyógyítsanak, halottakat támasszanak fel, és ördögöket űzzenek. Az apostolok és társaik helyesen éltek ezzel a hatalommal, 

Isten országa építésére használták, Krisztus mégis helyre igazította őket, a fent olvasott szavakkal. 

Mit üzennek ma nekünk Jézus szavai?

A nekünk engedelmeskedő lelkek nem azok az embertársaink, akikre rá tudjuk erőltetni az akaratunkat. Így viszonyulni másokhoz nem Krisztusi viselkedés. 

Ha Jézus hatalommal ruház fel, és az ő nevében mondott imáinkat követően csodadolgok történnek: betegek gyógyulnak, megszállottak szabadulnak, az azt mutatja, hogy Isten országa bennünk él, és mi a Megváltó követei vagyunk. Ez nagyszerű dolog! 

De ha így történik, akkor se annak örüljünk elsősorban, hogy hatalmunk van, amit jóra használunk, és ezért Isten országa terjed, hanem annak, hogy a nevünk fel van írva a mennyben, vagyis, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk. Mert igazából csak ez számít!

Mit gondolsz, a te neved fel van írva a mennyei könyvekben?

(Simon Csaba)

Ne maradj le!🌹

,,💞Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen,, Péter első levele 5. fejezet 8. vers

Aki látott már természetfilmet az oroszlánokról, az tudja, hogy a macskafélék közül egyedülállóan falkában, jól összedolgozva, sajátos taktika alapján vadásznak. 

A magas fűben a földhöz lapulva minél közelebb kúsznak a szavannán legelésző zebra vagy antilop csordákhoz, türelmesen várnak, figyelnek, majd hirtelen egyszerre rájuk rontanak és rendszerint a lemaradozó, a gyenge, a sánta, vagy a fiatal egyedeket ejtik el.

Péter apostol azt írja, hogy így vadászik az Ördög is. Nem szemtől szembe támad, nem akkor terít le, amikor erősek vagyunk, hanem, mint ahogyan az oroszlán, megpróbál leválasztani Istenről és a nyájról, az egyházról, a közösségről.

Így ejtette el anno ősszüleinket is. Először a kérdéseivel éket vert a Teremtőjükkel való kapcsolatukba, majd miután megfertőzte őket az önzés szellemiségével, a másikra mutogatás során egymástól is elszakította őket. És ezzel a módszerrel próbálkozik velünk is.

„Sátán jól tudja, hogy a sötétség seregei a leggyengébb embert sem képesek legyőzni, ha az Krisztusban marad. Ha Sátán nyíltan megmutatja magát, ellenállásba ütközik, és alulmarad. 

Ezért igyekszik a kereszt katonáit kimozdítani szilárd erődjükből, ő pedig lesben áll seregével, 

hogy elpusztítsa azokat, akik területére merészkednek. 

Csak akkor vagyunk biztonságban, ha alázatosan bízunk Istenben, és engedelmeskedünk minden parancsolatának.”

Mai Igénk felhívása: Vigyázz! Az oroszlán ott lapul melletted és azt akarja, hogy eltávolodj Mennyei Atyádtól. Azon ügyködik, hogy minél kevesebbet beszélgess a Megváltóddal, vagy ha imádkozol is Hozzá, az csak gépies kéréshalmaz legyen. Ne várj választ, ne hallgasd, ne kutasd a Szavát, a Bibliát.

És vigyázz! Mert emellett azt is el akarja hitetni veled, hogy a többiek csak hátráltatnak, hogy nincs is rájuk igazán szükséged. Az egyház, a szolgálat, a másokkal való törődés felesleges. Élj csak magadnak. Megérdemled.

Vigyázz tehát, ne maradj le a Pásztortól! Ne maradj le a nyájtól!

(Tóth Szilárd)

Ahogyan Ő megért🌹

,,💞Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 

Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. 

Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. 

Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség.,, Ézsaiás 11:1-5

Jézus úgy tud megérteni és segíteni nekünk, ahogy senki más. Miért?

Mert "emberfiaként" ismeri az emberi lét minden küzdelmét, gyötrelemét. 

Tapasztalatból ismeri a szegénységet, a fárasztó munkát, az elutasítottságot, a kísértéseket. 

Ezért tudja, min megyünk keresztül. Megérti küzdelmeinket és együttérez velünk.

Tapasztalatból ismeri azt is, hogy mi a megoldás, mi segít rajtunk. 

Isten Lelke nyugodott meg rajta és hit által győzött minden élethelyzetben földi élete során.

Feltámadása után, mint szerető megváltónk munkálkodik értünk, az összes hatalom birtokában. 

Látja mi van a felszín mögött, és segíteni akar, mert szeret.

Legyen áldott a napod!

(Hites Gábor)

Karnyújtásnyira🌹

,,💞Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. 

Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.,, Mózes első könyve 28:15

Emlékszel még gyerekként milyen volt elveszve egy boltban? 

Emlékszel milyen kétségbeejtő volt az érzés, amikor észrevetted hogy a szüleid elmentek 

(lehet, hogy csak 2 méterre tőled, de nem vetted észre őket)?

Bár nem emlékszem, hogy bárhol elvesztettek volna szüleim, vagy esetleg nem találtuk volna egymást, de emlékszem, amikor eltévedtem külföldön egy olyan városban, amit abszolút nem ismertem. 

Nem értettem mit mondanak az emberek (ők sem engem), nem volt mellettem senki aki tudott volna segíteni. 

Már nem voltam kicsi, de azért így is megrémültem, és a szívem a torkomban dobogott. 

Az a kis szikra, hogy megláttam egy ismerőst borzasztó nyugalommal töltött meg.

Mondanám, hogy Isten nem hagy el, de ezt sokszor mondjuk, és szinte már közhely lett belőle. 

Mondok jobbat. Még ha te akarod Őt elhagyni, akkor sem tágít mellőled. 

Mint az idegesítő barát, akit ha mérgedben elküldesz, akkor is csak karnyújtásnyira megy. 

Mint egy szülő, aki ha átkozza is a gyermeke, ha rúgja, ha karmolja, akkor is öleli őt, mert szereti mindentől függetlenül.

Isten nem távolodik el tőled akkor sem, ha te épp az ellenkező irányba rohansz, és próbálsz menekülni tőle. Mindig ott van, mert megígérte, hogy melletted lesz. 

Nem érdeklik a hibáid, nem érdeklik a kifogásaid.
Isten veled van, mert szeret. Ezen nem tudsz változtatni akkor sem ha akarsz.

(Ömböli Dávid)

Dicsekedj!🌹

,,💞Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.,,
Rómabeliekhez írt levél, 5. fejezet 3-5. vers

Talán te is többször összefutottál már az interneten azzal a mémmel, ahol két kisfiú beszélget arról, milyen híres személyeket ismernek, és egyikük szégyenlősen ezt mondja: 

"Nem akarok dicsekedni, de én hallottam, amikor apukám Istent az Atyjának szólítja."

A Bibliából jól ismert Pál apostol már kevésbé visszafogott ezen a téren. 

Ő többször is határozottan kijelenti, hogy Istent ismerni, vele kapcsolatban lenni igenis dicsekvésre méltó tény, és gyakran büszkélkedik is vele.

De felmerülhet bennünk a kérdés: a büszkeség és a dicsekvés nem rossz dolog?
Hát, attól függ, mi a célod vele.

Ha dicsekvéseddel mások fölé emeled magad, és azt érezteted a környezetedben élőkkel, hogy ők valamilyen téren alsóbbrendűek nálad, az nem vezet semmi jóra. 

Istennel dicsekedni viszont pont azért jó, mert a vele való kapcsolatunk (jó esetben) nem a mi felsőbbrendűségünkre mutat rá, hanem az ő megbocsátására, nagyvonalúságára, végtelen szeretetére.

És ez a dicsekvés senkit nem zár ki a körből, senkit nem tesz alacsonyabb rangúvá, hiszen Isten számára mind ugyanolyan értékesek és szeretettek vagyunk, és bármelyikünk számára ott a lehetőség, hogy kapcsolatba lépjünk vele.

Bárhová is mész ma, bármit teszel, bármilyen nehéz helyzetbe is kerülsz, dicsekedj, mert a világmindenség ura, akit édesapádnak nevezhetsz, szeret és nem hagy el téged!

(Cserpán Ádám)

Ne haragudj, nem értem!🌹

,,💞Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe,[…] járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. 

A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett.,,

A zsidókhoz írt levél 10:19-23

A hét végén az egyik gyülekezetemben beszélgetős alkalmat tartottam, és a téma a gyülekezet működése, szokások, változások voltak. Arra szerettem volna felhívni a tagok figyelmét, hogy sajnos – sok ok együttes hatása következtében – úgy a gyülekezetünkben, mint az egyházban általában csökkenő tendenciát mutat a fiatalok részvétele. Különösen a 18-35 éves korosztály tekintetében egyre alacsonyabb a fiatalok létszáma. Feltettem hát egy kérdést, amit már én se tudnék szó szerint idézni. Próbáltam minél pontosabban behatárolni, hogy mire is vagyok kíváncsi, de a rá adott első reakció bizonyította, hogy ez nem igazán sikerült. Az egyik testvérnő feltette a kezét, és azt mondta:

“Krisztián! Nem értjük a kérdést!”

Olvasva a mai szakaszt, ami egészen a 19-23. versekig egyetlen, többszörösen összetett mondatot tartalmaz, látom, hogy nem csak én tudok olyan kacifántosan fogalmazni, hogy az emberek még a kérdésemet se értsék. A Zsidókhoz írt levél szerzője (a hagyomány szerint Pál apostol) is híres ezekről a nyakatekert eszmefuttatásokról, melyekből itt egy példát is találhatunk.

Nekem még meg kell tanulnom, hogy a kevesebb néha több, és hogy néha jobb az egyenes beszéd. 

Itt is ez a helyzet. Mert a mai szakasz fő mondanivalója nagyon egyszerű:
“Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe, […] járuljunk azért oda […] mert hű az, aki ígéretet tett.”

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az az Isten, aki elküldte egyszülött fiát, hogy örök életet adjon nekünk, hűségesen megtartja az ígéreteit, így biztosak lehetünk benne, hogy nyitva áll az ajtó a szentélybe – egyenesen az Ő jelenlétébe. Nem az én tisztaságom, hanem az ő hűsége okán.

Így már érthetőbb, nem?

(Ömböli Krisztián)

Állíts helyre!🌹

,,💞Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!,, 

80. Zsoltár 8. vers

Már 22 éve vagyok házas, de mindmáig komoly kihívást jelent számomra a háztartási tisztítószerek, bizonyos konyhai kellékek, konyharuhák, gépek, törülközők, stb. megtalálása. 

S mikor feleségemnél rákérdezek, hogy például hol van a habverő, a válasz kurtán csak annyi: a helyén! Kösz – mormogom magamban –, de hol a helye? 

Azt pedig nem is említem, hogy mit kapok azért, ha valamit aztán nem a ’helyére’ teszek vissza… 

Így, azt találtam, Salamonnal szólva, hogy a dolgoknak nemcsak rendelt ideje, hanem rendelt helye is van.

És valóban. Nehéz kérdés ugyan, hogy hol a habverő helye, de még nehezebb, hogy hol van az én helyem? A helyemen vagyok-e? S ha nem, akkor hogyan találhatom meg és miként kerülhetek a saját helyemre?

Mikor reggelente egyre fáradtabban, egyre lassabban ébredek, mikor a tükörbe nézve látom szemem körül az egyre több ráncot, a fejemen az egyre több ősz hajszálat, mikor azt találom magamban, hogy egyre türelmetlenebb vagyok és, hogy egyre nehezebb leküzdeni a rossz szokásokat, akkor azt mondom; ez biztos nem az a hely, amit Isten rendelt nekem.

A bűn, a szenvedés, az elmúlás világa olyan számomra, mint a mai zsoltárban Isten népe számára Babilon. A száműzetés és a fogság helye. 

S még ha olyan hűséges lennék is, még ha annyira helytállnék is, mint Dániel, vagy a társai, akkor is tudnom kell, ’Babilon’, a bűn hatalma alá vetett világ nem az én helyem. Idegen és vándor vagyok e világban.

Hol a helyem? Hol a helyünk?
A mi helyünk „a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; 

Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” (Fil.3:20-21)

„Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!” 

(80. Zsoltár 8. vers)

(Tóth Szilárd)

Mekkora árat fizetnél?🌹

,,💞Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! 

Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.,, Máté evangéliuma 16.fejezet 24-25.vers

Mindennek meg van az ára! – ismerős mondat, ugye? 

Minél nagyobbnak tűnik az elérni kívánt cél, annál nagyobb árat kell fizetni érte. 

Jézus minden emberi célt felülmúlt és ennek még annál is magasabb volt az ára. 

Vajon nekünk mekkora árat kell fizetni?

Jézus ezen a ponton kezdi el nyíltan felvállalni, hogy mi vár rá Jeruzsálemben. 

Minden szava egyfajta prófécia is, amely kifejti, hogy nem csak az tartozik hozzá messiási küldetéséhez, hogy feltámad a halálból, hanem az is, hogy ismeri az utat, 

amit a halálig meg kell tennie és az azon tovább vezető utat is. 

Többeket magával ragad a tömeg gondolkodás módja és a közeli tanítványi körben is akad olyan, aki nem tudta összeegyeztetni a halált a Messiás küldetésével. 

Az egyik tanítvány fölényesen még rendre is utasítja Jézust, amikor messiási küldetésének erről az oldaláról szól. Jézus viszont határozottan érzékelteti, 

hogy a szavak mögött rossz gondolatok és érzések húzódnak meg, amelyek emberi oldalról közelítik meg a kérdést. 

Jézus küldetése túl nő az emberi gondolatokon és tanítványainak ezt a tényt kellett elfogadni és amennyire lehetett megérteni. 

Jézus azt akarta megértetni a tanítványokkal, hogy az ő útja, lehet akár az ő személyes fejlődésük útja is, amely nem jár együtt feltétlenül a kereszthalállal

 (bár néhányan fájdalmas halált haltak), de az értékítéletük, az isteni gondviselésbe való kapaszkodás vagy akár az önmegtagadás magatartása szerepel a repertoárba.

Úgy tűnhet, hogy Jézus valami nagyon bonyolult dolgot kér a tanítványoktól és tőlünk is. 

A valóság azonban teljesen más, hiszen az igazán nagy árat ő már megfizette. 

A mi fizetségünk abban áll, hogy felismerjük az életünk értékét és ehhez mérten döntünk, fejlődünk és alakulunk. 

Ha megértjük az életünk értékét, akkor semmi sem olyan drága, hogy megmentsünk azt főleg, ha az örök életről van szó.

Áldott napot!

(Pörneki-Csomó Hajnalka)

🌟SOHA NEM HAGYLAK EL❣️

“SOHA nem hagylak el, sem el nem távozom tőled!” Zsid. 13:5 (angolból ford.)

Minden hívő jól értse meg e szavak súlyát, fontosságát, és jól őrizze meg ezeket szívében!
Legyen ez az ígéret mindig közel hozzád, tartsd ezt frissen emlékezetedben – mert egy nap szükséged lesz rá!
Akkor, amikor rajtad ütnek a filiszteusok; a betegség keze ágyba nyom; a félelmek királya a közeledbe férkőzik; és a halál árnyékának völgye feltárul szemeid előtt.
Igen, akkor jön majd el az óra, amikor semmit sem fogsz annyira vigasztalónak találni, mint ezt az igeverset, és semmi sem fog neked akkora örömet okozni, mint az Istennel való közösséged valódi, drága tudata!
Ragaszkodj erősen e szóhoz, hogy “soha”! Ennek súlya ugyanis túltesz az aranyénál. 

Úgy kapaszkodj ebbe, mint süllyedő ember a kötélbe! Ragadd meg erősen, mint ahogy a katona, akit minden oldalról támadnak, megragadja jó erősen kardja markolatát. Isten ígérte és Ő meg is tartja azt, hogy “Soha el nem hagylak téged, sem el nem távozom tőled!”
SOHA! Bár van, hogy a SZÍVED elerőtlenedik, és torkig vagy már saját magaddal is; és a sok kudarcod, meg a gyengeségeid teljesen lenyomnak – ám ez az ígéret kudarcot akkor sem vall, soha!
SOHA! Bár az ÖRDÖG azt suttogja, hogy “Végül úgyis az enyém leszel, még egy kis idő, és elhagy a hited, és az enyém leszel!” – Ám Isten Beszéde áll ekkor is, rendületlenül!
SOHA! Amikor a HALÁL hidegsége feléd kúszik, és a barátok már nem tudnak tenni semmit, és elindulsz azon az úton, amelyről visszaút már nincsen – Krisztus akkor sem, ott sem hagy el téged!
SOHA! Amikor az ÍTÉLET napja eljön, és a könyvek megnyittatnak, és a halottak előjönnek sírjaikból, és elkezdődik az örökkévalóság – még akkor is ez az ígéret fogja a teljes életed súlyát hordozni; Krisztus fogja ekkor is lelkedet erősen tartani!
Ó, olvasó, aki hiszel, bízz hát az Úrban örökké, mert Ő mondja, “Soha el nem hagylak téged!”
Vesd hát Őreá minden terhedet, és ne félj! Legyen örömöd és dicsekedésed az Ő ígéretében. Örvendezz megvigasztaltatásod erejében!
Mondd hát bátran: “Az Úr az én segítségem, nem félek!”

🌟Már áldott vagy Krisztusban❣️

,,💞Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki Krisztusban megáldott bennünket minden szellemi áldással a Mennyben.,, Efézus 1,3.

Mit mond Isten Igéje? Már áldott vagy Krisztusban!
Elhiszed az Igét, vagy legyintesz egyet és azt mondod á nekem még nincs hitem.

Ha újjászülettél, akkor van, minden ember kapott hitet Istentől.

Ha hiszel és elfogadtad Jézus Krisztust megváltódnak, azt hit által tetted.
Ha az a hited, ami most van elegendő arra, hogy az örök életedet elfogadd és üdvözülj, 

akkor mindenre elegendő! Ne mondd,hogy nincs hited!

Használd azt a kicsit és növekedni fog. Kezdd el ott, ahol most vagy, kezdj el hinni kis dolgokban, majd így fog növekedni a hited, ahogy gyakorlod.

A hit izmaidat csak te tudod növelni, az Ige hallása és cselekvése által. 

Annyi a hited, amennyit megcselekszel belőle.
Isten nem tud többet tenni érted, mert már mindent odaadott, mindennel megáldott Krisztusban.
A többi a te részed,hogy elhidd és hit által átvedd az áldásokat.

Ne mondd többé, hogy szükségben vagy,mert minden a tiéd,ha Krisztus a tiéd,

hisz Ő a minden!
Ha nem vagy teljesen meggyőződve arról, hogy valami már a tiéd, akkor nehéz lesz megküzdened a kétségekkel, melyek szerint soha nem is lesz a tiéd. 

Azonban ha egyszer tudod, hogy a tiéd, hogyan kételkedhetnél abban, hogy megkapod-e?  Ez ilyen egyszerű, ugyanakkor mélyreható!

Könnyebb felszabadítani valamit, amiről tudjuk és hisszük, hogy már a miénk, mint megpróbálni megszerezni valamit, ami még nincs meg.
Mindössze annyi a dolgunk, hogy megújítjuk a gondolkodásunkat az Ige szerint és megengedjük azt, hogy az áldások megnyilvánuljanak az életünkben hit által.

Legyen örömteli napunk :)

Meddig kell szomorkodni?🌹

,,💞Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.,,
2Korinthus 7:10

Szécheni István mondotta volt: „Az ember élete két részből áll. 

Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. 

E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.”

Vajon igaza volt-e? Tényleg erről szólna az életünk? 

Ha Isten kegyelmi szeme nélkül szemléljük hibáinkat, mullasztásainkat, akkor valóban csak bánkódás hiszen az ihletett igében, a Korinthusi gyülekezetnek írt levélben Pál is így látja ezt a kérdést. 

De ha a szomorúságunkban Isten szemével nézzük az életünket és feltesszük neki a kérdést: mit tegyünk? – akkor Ő kész minket elvezetni a változáshoz, feloldoz minket és újjáteremt.

Ha Isten kegyelmi szemüvege nélkül szomorkodunk vétkeink felett, belesüppedünk a szomorúságba, amely depresszióhoz, céltalansághoz vezet minket, mert csak a hibánkat látjuk magunk előtt meg a kudarcainkat. És valóban lelkünk elhal a nagy szomorúságban és ezt követni fogja a fizikai állapotunk romlása is.

Vannak keresztények, akik hiába ismerik a Biblia tanítását a megtérésről, még mindig a bánkódásnál és önmarcangolásnál ragadtak le, és nem jutnak el a feloldozásig. 

Ez nem az Isten szerinti szomorkodás a bűneink felett. Isten nem küld bennünket a vádlottak padjára üldögélni, hanem megmutatja a helyreállítás útját. 

Fontos tanulmányoznunkk a Biblia szakaszait, ahol megismerhetjük, hogyan bánik Isten a vétkező emberrel. Hogyan állította helyre Isten az emberek "szomorúságát"?

Jézus azért jött a földre, hogy megmutassa milyen az Isten. 

A Biblia azt mondja Jézus „A láthatatlan Isten látható formája”. Jézus úgy fogadta el, és fogadta az embereket, ahogy voltak, és látta azt is, hogy mivé válhatnak. 

Elfogadta a bűnösöket, de nem fogadta el a bűneiket. Jézus kitérőket tett azért, hogy találkozhasson szükségben lévő emberekkel, mint a vámszedőkkel és más bűnösökkel. 

Jézus mindenkivel tisztelettel bánt, még a társadalom perifériáján lévőkkel, és a megvetettekkel is. Ennek klasszikus példája, amikor Jézus a kútnál találkozott az asszonnyal. 

Azért, hogy beszélhessen vele, átlépte a nemek közötti és a származásról adódó kulturális korlátokat is. Még teológiai kérdéseket is megvitatott vele és válaszolt a kérdéseire. 

A többi férfi csak használta őt, de itt volt valaki, aki tisztelettel és méltósággal kezelte.

Jézus felépítette az emberek önértékelését. 

Egy héttel keresztre feszítése előtt Jézus időt szánt arra, hogy néhány órát töltsön együtt Jerikó legmegvetettebb emberével. 

Végig sétált az alacsony termetű Zákeussal a város utcáin, aki azon a napon biztosan 3 m magasnak érezte magát, és nem csoda, hogy megváltozott az élete.

Jézus nem vádolta az embereket. Egy napon házasságtörésen kapott asszonyt hoztak eléje. 

A farizeusok már elítélték őt és készek voltak halálra kövezni, de Jézus nem kárhoztatta az asszonyt. 

Egyértelműen elítélte a viselkedését, de az asszony mégsem érezte kárhoztatva magát, mint máskor, és a lakoma alkalmával az utcanő drága kenettel kente meg, és saját könnyeivel öntözte Jézus lábait. 

A házigazda bűnösnek tekintette őt, Jézus azonban tisztelettel beszélt róla és vele.

Téged is el akar vezetni a szomorúságból a feloldozásig, Ő képes rá, mert kegyelme épp elég számodra is. 

Zárásként hallgasd meg az alábbi linken a dalt, amelynek címe a Kegyelmed épp elég:
https://www.youtube.com/watch?v=IJLA-_qct7o

(Csalami Renáta)

💥Van Erőm - Isten vigyen tovább⭐

Az e-mail rövid volt, de sürgős. "Szeretném megismerni Jézust." 

Micsoda meghökkentő kérés. Ellentétben a vonakodó emberekkel, akik még nem fogadták be Krisztust, ezt az embert nem kellett meggyőzni. 

Az én feladatom az volt, hogy lecsendesítsem az evangelizálással kapcsolatos önbizalmamat, és egyszerűen megosszam a Jézusról szóló írásokat, a Szentírást és a megbízható forrásokat, amelyek ennek az embernek a kérésére válaszoltak. 

Onnan, hit által, Isten vezette volna az útját.

Fülöp ilyen egyszerű evangelizációt mutatott be, amikor egy sivatagi úton találkozott Etiópia kincstárnokával, aki Ézsaiás könyvéből olvasott fel hangosan.

 "Érted-e, amit olvasol?" Kérdezte Fülöp (ApCsel 8:30). 

"Hogyan tudnám - válaszolta a férfi -, hacsak valaki el nem magyarázza nekem".

 A magyarázatra felkérve "Fülöp éppen azzal a szentírási résszel kezdte, és elmondta neki a Jézusról szóló jó hírt".

Ott kezdeni, ahol az emberek vannak, és az evangelizációt egyszerűen hirdetni, 

ahogyan Fülöp megmutatta, hatékony módja lehet Krisztus megosztásának. 

Valójában, ahogy ők ketten továbbmentek, a férfi azt mondta: 

"Nézd, itt van víz", és kérte, hogy keresztelkedjen meg. 

Fülöp engedelmeskedett, és az ember "örömmel ment tovább".  

Örültem, amikor az e-mail írója azt válaszolta, hogy megbánta bűneit, 

megvallotta Krisztust, talált egy gyülekezetet, és tudja, hogy megváltozott az élete. 

Micsoda gyönyörű kezdet! Ezután pedig Isten vigye őt tovább!

🌟AZ ISTENTISZTELETRŐL❣️

Az istentisztelet szent idő és szent esemény!

Az Istentisztelet Isten szövetséges népének valóságos találkozása az élet Urával. 

Az Istentisztelet kihagyhatatlan és pótolhatatlan 

(amint a hét hetedik napját sem tudjuk átugrani). 

Az Istentisztelet megismételhetetlen és egyszeri. 

Az Istentisztelet valós közösség.

Ezért az Istentisztelet nem lehet opció. Nem alternatív program.
Nem akar vonzó lenni, hogy versenyezzen. Nem akarja magát olcsóvá tenni.
Az Igehirdetések, az istentiszteletről sorozat legerősebb üzenete nekünk, 

Isten népének ez: Lépjünk be, közösen imádjuk Istent, éljünk kegyelmével

 (Ige és sákramentum), és tegyük ezt rendszeresen!

Találkozás Isten szentségével

Lekció: Ézs 57,14-20 / Textus: Ézs 6,1-9a, 13.

Kedves Testvérek!

Pünkösd vasárnapján egy héttel a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük!

Ilyenkor zsúfolásig megtelik  a közösségi hely, hangzik a pünkösdi evangélium, meglátogat minket az Úr a jelenlétével, együtt örülhettünk a  bizonyságtételeknek, részünk lehetett az Úrvacsorai közösségben. Együtt dicsőíthettük Istent. 

Fantasztikus élmény hallani és érezni, hogy a gyülekezet énekel, együtt, egy szívvel és szájjal dicsérjük az Urat. Talán el is hangzik köztünk ez a mondat: milyen jó Istentisztelet volt!

Pünkösd a Lélek eljövetelének ünnepe, a keresztyén egyház születésnapja. 

Létrejött az első keresztyén gyülekezet, és sorra alakultak a kisebb nagyobb sejtek, 

ahol összejöttek, imádkoztak, hirdették az evangéliumot, dicsérték Istent, úrvacsorai közösséget gyakoroltak. 

Különböző helyeken, otthonokban, nyilvánosan vagy bujkálva, de elindult valami, 

amit nem lehetett megállítani- és nem lehet azóta sem! 

Elindult valami akkor, ami még nem volt addig: keresztyén gyülekezet, keresztyén összejövetelek, kialakult a keresztyén istentisztelet. 

Egy hely, ahol összejöttek, és ahol Isten ott volt egyszerűen köztük abban az ígéretben, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus nevében, Ő ott lesz közöttük.

Az, ami ma itt és most közöttünk történik, nem más, mint annak a folytatása, ami ott az első pünkösdkor elindult. 

Jövünk a közösségben, összegyűlünk egy helyen, találkozunk egymással, Istennel, magunkkal. 

Ha a gyülekezet tagja vagy, akkor ez egyértelmű lehet a számodra, ha vendég vagy, 

de egyébként Krisztus követőjének vallod magadat, akkor is itthon érezheted magad, 

de ha nem hiszel Istenben, 

ha keresed Őt, akkor furcsa lehet számodra: miben más ez a hely, mint bármilyen más? 

Mi teszi különlegessé? Mitől szent, mitől lesz istentiszteletté egy beszéd, néhány ének és fura, csukott szemmel elmondott monológ a kéréseinkkel, vágyainkkal?

Istentiszteleten vagyunk, szent helyen, szent időben. A nyugalom napján, az Úr házában. Tudjuk, 

hogy illik itt viselkedni… 

De vajon tényleg, mi teszi szentté ezt az időt? A naptárunk? 

A mi időbeosztásunk, vagy az áldozat, hogy nem szabadidős programunkat töltjük éppen? Vagy mi teszi ezt a teret szentté? 

A színek, az arányok, a berendezés, a tér belső struktúrái, a felhasznált anyagok, formák, fények, a díszítés? 

Valaki azt mondta egyszer nekem, hogy ő a szívét öltözteti ünneplőbe minden vasárnap, úgy készül Isten elé az istentiszteletre, a szolgálatába.

/Az biztos, hogy szubjektív mércével van, aki szerint ez a hely szent és különleges, és amit teszünk itt, az fontos- és van, aki szerint nem az. 

Mert hiszen az számít, amit ki-ki maga gondol, szubjektív módon érez – és ahogy „fogyaszt”, ahogy használja a világot a maga örömére.
- A fogyasztói kultúra ugyanis az utóbbi évtizedekben természetes módon érte el az élet minden részét: a szent és a profán területeket egyaránt. 

Benyomult az emberi élet minden szegmensébe, így a hit és spiritualitás világába is. 

A fogyasztói ember fogyasztói módon keresi és utána sajnos „használja” Istent. 

Használni próbálja, élvezni, ameddig lehet, azután lecserélni másra, ha már nem élvezi eléggé. Ez a lecserélés történhet más vallási formára, más gyülekezetre, más irányzatra./

- A klasszikus társadalmi formák devalválódásával, a tekintélyelvű rendszerek általános krízise miatt az egyház és az istentisztelet helyzete is relativizálódott. 

Korábban egy falu- vagy városi közösség központi helye volt a templom, az istentisztelet pedig az a hely volt, ahol meg kellett jelenni, aminek része kellett lenni. 

Főleg egy nagyvárosi közegben egészen más elvárások kapcsolódnak egy templomhoz és egy istentisztelethez.

- Itt, a gazdagréti református gyülekezetben is azt tapasztaljuk, hogy az istentisztelet még a hívő emberek számára is sokszor opcionális szabadidős program. 

Egy olyan rendezvény, ami értékes, de ahonnan rendszeresen lehet késni, amit ki lehet hagyni akár heteken keresztül is, amin nem kell annyira jelen lenni, a szónak a teljes lelki jelenlétére gondolva. Szolgáltatás, amit ha máshogy nem, valamilyen egyéb gyülekezeti szolgálattal vásárolunk meg.

A mai vasárnappal kezdődően új sorozat indul, melynek témája: az Istentisztelet. 

Különböző szentírási helyek alapján fogunk azzal foglalkozni, mi az istentisztelet.

 (nem mi mit érzünk, hogy mi az, hanem hogy a Szentírás mit tanít róla).

Csak két rövid vonatkozás, amit szeretnék leszögezni a sorozat elején:

I. Az istentisztelet: találkozás. A találkozás több dimenzióban is zajlik. 

Sokan örülnek a gyülekezeti tagok közül az egymással történő találkozásnak, 

a kapcsolattartásnak. Ennek helye van az istentisztelet keretében, előtte, utána. 

Mégsem ez a hangsúlyos, hanem Isten kijelentésének meghallása, megértése, és ebből fakadóan az egymással és magunkkal való találkozás. 

Ez a találkozás olykor kellemes, megnyugtató, de legtöbbször szembesítő, kemény, akár fájdalmas is lehet. Ez a találkozás átformáló kell, hogy legyen. 

Ha nem az, akkor lényegében talán sosem történt meg igazán.

II. Az Istentisztelet: ünnep. Isten szeretetének ünnepe. 

Ennek az ünnepnek vannak hagyományai, van reformátori öröksége és van egy ünnepeltje is: a kereszten meghalt és feltámadt Jézus Krisztus. 

Az élő módon hirdetett evangélium varázsolhatja ünnepé a nyugalom napját és magát az istentiszteletet is. Így válhat az istentisztelet hétről-hétre megújulásunk helyévé, életünk lüktetésévé, lelki lélegzetvételünkké.

A felolvasott Ige alapján a mai állításunk a következőképpen hangzik: 

az Istentisztelet: találkozás Isten Szentségével.

1. Találkozás Isten Szentségével…?

Isten szentségének döbbenetes, drámai leírása áll előttünk a mai Igében. 

A Szentírás egyébként beszél máshol is Isten szentségéről, dicsőségéről, hatalmáról, különböző megnyilvánulásairól, amik lényéhez tartoznak.

Különösen erős ez a visszatérő motívum a prófétai elhívásokban, mikor Isten emberei szemtől-szembe találják magukat Istennel. 

Mózesnek az égő csipkebokornál le kell oldania a saruit, hiszen szent az a hely, ahol jár. 

Nem a hely bírt valamilyen mitikus szentséggel, hanem Isten valósága, jelenléte szentelte meg azt.

Ízlelgessük most ezt a szót: szent. Szentnek lenni… 

Összesen 497-szer szerepel a Szentírásban, de azt gondolom, egyet érthetünk abban, hogy nehéz megérteni, megfogalmazni, befogadni.

Hadd hangsúlyozzam, hogy kevés objektívabb dolgot tudnék felsorolni Isten szentségénél! 

Ez egy olyan tény, igazság, amit az Írás kijelent Istenről, és amit valamiért fontos tudnunk róla. Nem számít, megérthetjük-e teljesen ezt vagy sem…

Elmondhatjuk összességében a bibliai beszámolók alapján, hogy aki találkozik Istennel a Szentírásban, aki valamilyen módon „látja”, érzékeli Őt, az azt mondja róla: szent. 

Nem mondhatjuk: Istent még soha senki nem látta… sok beszámolót ismerünk a Bibliából ilyen találkozásokról. Mind a szentséggel való szembesülés példái!

I. A látható szentség

Ézsaiás elhívása kapcsán bepillantást nyerünk Isten lényébe, szentségébe. 

Isten jelenléte, Isten megbízása, küldése a próféta szolgálatát hitelesíti. 

Ézsaiás megbízatást kap Isten jelenlétében. 

A fejezetben a próféta üzenetet ad át Istenről, önmagáról, a világról. 

A látomás ideje feltehetően Kr.e. 738. Ézsaiás ekkor még eléggé fiatal.

Azt olvassuk, hogy Ézsaiás látta az Urat: nem írja le, milyennek látja. 

Ezeket látja belőle: lépcső, trón, palást. /Arcát nem/

Talán érzékeljük a párhuzamot Jákób álmával, ahol szintén lépcsők vezetnek a mennybe. 

E képben Isten uralkodó, Isten bíró, trónon ül, magasan minden felett.
Isten jelenléte betölti a templomot. Ő magasztos és fenséges. 

A palást szegélye: ez jut a halandóknak, ezt érinthetik, ezt csókolhatják meg!
Kálvin János azt mondja, hogy itt, ebben a látomásban olyan dolgot mutat meg Isten Ézsaiásnak, ami ember számára nem érthető. 

Isten szentsége befogadhatatlan lenne teljes valóságában a múlandó ember korlátozott értelmének, ezért olyan képi elemek, keretek között jelenik meg, hogy érthető legyen a számára. 

Így tudta a próféta befogadni Isten elképzelhetetlen dicsőségét és fenségét.
A mennyei trónteremben Isten nincs egyedül, szeráfok veszik körül. 

Ezek csodálatos mennyei lények, nem angyalok! A „saraph” szó azt jelenti: égni. 

Fény, tűz a testük, ragyognak, mint a láng. Isten dicsőségének megjelenítői. 

Mégis, arcukat el kell takarniuk Isten elöl: ők sem nézhetik színről-színre Istent… a földtől elszakadva, lebegve vannak itt a trónteremben.

Ez a különleges kép tehát Isten szentségének, dicsőségének képi kerete.

II. A szentségről szóló kijelentés

A történetben ugyanakkor hallható elemek is vannak.

A szeráfok a mennyei liturgia részesei: folyamatosan ismétlik és kiáltják:

 „Szent, szent, szent a seregek ura… teljes mind a széles föld az Ő dicsőségével/dicsősége betölti az egész földet!”

 „A menny, az Isten közvetlen jelenléte nem más, mint végsőkig fokozott istentisztelet.” 

Örök, állandó liturgia. Ennek a kultusznak a tárgya Isten szentségének, dicsőségének magasztalása. Fogadjuk most el ezt a képet anélkül, hogy teljesen meg akarnánk érteni! Ez a mennyei valóság…

Na de mi ez a szentség? „A szentség Isten minősége, a dicsőség ennek a hatása.” 

A héber szó, a „Kados” azt jelenti: szent, más…

Isten szent, azaz „hozzáférhetetlen”, elérhetetlen, megközelíthetetlen az ember számára. 

Semmihez nem hasonlítható, semmilyen emberi keretbe, formába nem szorítható! 

Szent, szuverén, hatalmas és dicsőséges! Háromszor szent, hiszen Isten teljesség és tökéletesség!

A szent Isten dicsősége betölti a földet. „A szentség és dicsőség – így együtt – nem állapot, hanem folyamat.” 

Az egész világon megjelenik Isten dicsősége, felismerhető teremtő, gondviselő hatalma, minden szépség, tökéletesség, ami még ebben a megtört világban is jelen van Isten dicsőségéről beszél. Isten dicsősége ezen a földön ereje, szava, munkája, tettei, hatalma, uralma.
Az egész föld tele van Isten dicsőségével, tulajdonképpen egy nagy templom a világ! 

És miközben Isten szent, e világ feletti, mégis itt van ebben a világban, és ahogy a lekcióban hallhattuk: „Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézs 57) 

A legnagyobb magasságban és a legmélyebb emberi helyzetben is ott van.

III. Isten szentségének „hatása”

Ezen a ponton talán azt gondolhatod, hogy ma tényleg inkább valami szabadidős programot kellett volna választani, mert eléggé elvont és nehéz ez a mai igehirdetés… 

de most jön a témánk szempontjából a legérdekesebb dolog az Igéből.

Az Isten szentségéről, dicsőségéről szóló kijelentés majdnem szétfeszíti az észlelés kereteit: megrendült küszöb, megremeg minden. 

Megterhelni az ember befogadóképességének kereteit… Ez pedig félelmetes, ijesztő.
Füst tölti be a templomot, ami nem Isten jelenléte, hanem a kijelentést eltakaró, titkát és fenségét őrző lepel. A kijelentés itt kinyilvánítás, és ismét visszazárkózás.

 „A beszéd globális hangsúlya az elnémulás.”
Isten szentségében, leplezetlen dicsőségében, jelenlétében, valóságában az ember semmisége lesz nyilvánvalóvá. 

Nem segít Ézsaiáson semmi: liturgiai gyakorlat, az ígéret népéhez tartozás, közbenjáró: azt érzi, hogy vége van.
Nyilvánvalóvá válik az, aki ő: tisztátalan. Nem szent. Ez az ember. 

Ez vagy te és én. Hiszen „Az vagyok, amit beszélek - vagy amiről hallgatok.” 

Isten jelenlétében, szentségében szavaink a legnagyobb ítélet rajtunk.
És itt van a fordulat, itt a kegyelem, a legnagyobb érdekesség e részben: a tökéletes és szent Isten jelenlétében leleplezett ember új esélyt kap: 

Isten megtisztítja a száját, küldetést kap, identitást kap, értelmet kap az élete. 

A szent Isten küldötte lesz: kapcsolódik a múlandó az örök és szent, fenséges Istenhez.

2. Mire hív minket Isten szentsége?

I. Mi a válaszunk Isten szentségének tapasztalására?

Nem vagyunk Ézsaiás próféta, nem (vagy nem feltétlenül) kapunk látomást, személyes benyomást- pedig talán erre vágynánk. 

Ehelyett van egy Ige, a Szentírás, egy hely, ahol ezt hirdetik és egy közösség, ahol ezt meghirdetik.

Hiszem, hogy legelőször is minket, itt és ma élő embereket, talán személyes benyomásokat, bizonyosságot, átélést, élményt kereső embereket arra hív ma Isten, hogy lássuk be: Ő szent! 

Fogadjuk el ezt az igazságot, hiszen kijelentette és itt áll előttünk a Szentírásban. 

Higgyük el anélkül, hogy éreznénk, átélnénk bármit is! 

Ez igazság, kinyilatkoztatás, csak elhinni lehet! Engedjük el minden más igényünket, bizonyíték és jel kérési szándékunkat…

Másodszor ha Isten szent, akkor a mi válaszunk erre a hódolat és az imádat. 

Erre hív és ez lehet a válaszunk: hódolunk a szent Isten előtt és imádjuk Őt, mert Ő az Úr.

Harmadszor odaszánhatjuk magunkat, hiszen ez Isten igénye: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok…!” Szánjuk oda neki magunkat, ahogy Ézsaiás is tette! 

Tehetjük ezt teljes rábízással, hiszen ugyancsak Ő mondta: „Én, az Úr szentellek meg titeket…!”

II. Hogy jelenhet meg az istentiszteletünkön Isten szentsége?

Az Istentiszteletről szóló sorozat első részeként kulcsfontosságú, hogy megértsük: 

nem egy klubban vagyunk! 

Nem egy közösségi házban- még akkor sem, ha a hely, ahol összejövünk otthonos. 

Nem azért jövünk, mert ki mit gondol, ha nem jövünk. 

Nem azért vagyunk pontosak és nem késsük le az istentisztelet felét, mert kiprédikál a lelkész. 

Nem azért jövünk, mert ha nem tudjuk le ezt, akkor megharagszik a jóisten… 

hanem azért vagyunk itt, mert Isten szent és mi együtt akarjuk Őt imádni, hódolunk neki és keressük az Ő akaratát az életünkre, várunk együtt a szavára!

Az Istentiszteleten Isten szentsége jelen lehet lélekben, valóságosan, jelenlétében. 

Ez a hely szent, de nem a falak vagy a berendezés különlegessége miatt, hiszen a szentség nem szorítható emberi keretek közé, hanem folyamatosan változó módon jelenhet meg Isten szuverén akarata szerint.
Az istentiszteleten a szentséget egyrészt az Igének a szentsége, isteni kijelentése, Istentől jövő volta adja. 

Az Ige szent, mert Istentől jövő felfedése lényének, ami magunktól, kijelentése nélkül megismerhetetlen lenne számunkra.
Isten szentsége megjelenhet váratlan módon a Szentlélek kiáradásában. 

Ennek lehetnek akár tapasztalható jelei is (például belső megrendülés az Igével való találkozás miatt, akár érzetek is), de nem feltétlenül vannak.
Isten szentségére adott válaszunk, ahogy az istentiszteleti helyre készülünk, jelen vagyunk, kifejezzük alázatos közeledésünket Isten felé.

Mindezek után végül egy fontos kérdés maradt még számunkra. 

Ha Isten jelenléte ennyire szent miért is akarjuk, hogy köztünk legyen? 

Miért hívjuk Őt? Miért jó ez nekünk, hogy Ő itt van, hogy leleplez és szembesít magával és magunkkal?

Azért, mert igazából, miközben félelmetes Isten szentsége és dicsősége, az ember ez után vágyik vagyon mélyen! A közelség vágya ott van mindenkiben, abban is, aki nem tudja megfogalmazni közel akarok lenni hozzá, ott akarok lenni! 

„Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.” Zsolt 27, 4 Így vall a zsoltáros.

Az is lehet persze, hogy leginkább a méltatlanság és a félelem érzését váltja ki benned az Isten szentségről szóló üzenet. Meg tudlak érteni. 

Van egy visszatérő álmom: istentisztelet kezdődik, mindenki itt van, szólnak az irodába, hogy indulni kell, de nem vagyok kész, koszos a ruhám, vagy pizsamában vagyok, nem vagyok megborotválkozva, nincs rajtam cipő és be kell jönnöm és ide kell állnom. 

A gyülekezet pedig áll és néz érdeklődve. Méltatlanság. Nem vagyok kész…

Az Evangélium, hogy Jézus Krisztus azért jött el, azért váltott meg, hogy az Ő gyermekeként, a benne való hitben felszabadultan, megtisztítva jöhessünk a szent Isten jelenlétébe. 

Akár vágysz oda, akár méltatlannak érzed magadat! 

Jézus lett az út Istenhez, általa van szabad utunk az Atyához! 

Járulhatunk bizalommal a kegyelem királyi trónusához, hogy irgalmat nyerjünk…!

A Jelenések könyvében olvashatjuk, hogy János apostol látja a mennyei trónt, 

a szent, dicsőséges Istent fényességben és ragyogásban; látja a mennyei lényeket is, de látja a Bárányt! 

Jézus Krisztust, akiről ezt mondják a mennyei lények:

 „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből…” Jel 5, 9

Isten szentségével Jézus Krisztuson keresztül találkozhatunk ma is. 

Ezt tehetjük most is, ma is, és életünk minden napján. Hála legyen és dicsőség ezért a szent és dicsőséges Istennek!

Ámen!

(Thoma László)

https://www.gref.hu/hu/igehirdetes/az-istentiszteletrol/talalkozas-isten-szentsegevel/

🌟KIK JÁRULHATNAK AZ ÚRVACSORÁHOZ?❣️

Némelyünk számára lehet, hogy az úrvacsora témája egy kicsit zavaros, nem egészen tiszta vagy talán soha nem hallottunk egy jó elméleti tanítást róla. 

Mivel az úrvacsora témája egy nagyon fontos rendelet és gyakorlat a hívő ember életében, meg kell értsük, hogy valójában miről is szól. 

Ezért, ebben a cikkben különböző kérdések formájában szeretném, hogy minél jobban megérthessük mit foglal magába az úrvacsora és oszoljanak el a kételyeink.

Lehet sokan felteszik a kérdést, hogy mikor kell venni úrvacsorát? Vagy mikor nem vehetsz úrvacsorát? Most le kell ülnöm vagy maradhatok állva a kenyértörés alkalma alatt?

Mindenekelőtt, hadd adjak egy rövid bevezetőt arról, hogy hogyan alakult ki az úrvacsora. 

Az úrvacsorát maga az Úr Jézus alapította a pászkavacsora alkalmával. 

Ezt a Biblia is világosan megmagyarázza az 1Kor. 11:23-26-ban: 

”💞az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, 

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: 

E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend”.

Miért kell megtörni a kenyeret?

Jézus a kenyér megtörésével világosan jelzi, hogy ezzel kívánja jelpékezni az Ő testének megtöretését a bűnösök megváltásáért. Mivel Jézus a tanítványok jelenlétében törte meg a kenyeret, ezért mi is a testvéreink jelenlétében és szeme láttára kell megtörnünk a kenyeret.

Ki kell tölteni előre a bort?

A Biblia nem ír arról, hogy Jézus a bort az ő jelenlétükben töltötte ki vagy sem, csupán azt írja, hogy “Hasonlatosképpen a pohárt is vette” (1Kor. 11:25), az egyszerű fordításban úgy van megírva, hogy: “Ugyanígy, a vacsora után felemelte a borral teli poharat”, ezért nincs lényegre törő dolognak tekintve az úrvacsora alkalom lefolyása során. Habár egyesek, abból a tényből, hogy a kenyeret meg kell törni, arra következtetnek, hogy a bort is az úrvacsorázok jelenlétében kell kitölteni. 

Viszont újból mondom, ez nem egy lényegre törő dolog, míg a kenyér megtörése az.

Számit az, hogy milyen fajta a kenyér vagy a bor?

Jézus, természetből fakadóan kovásztalan kenyeret használt, mivel akkor csak az volt kéznél, valamint egyszerű közönséges bort, melyet akkor Palesztinában használtak italként. Viszont sem az egyik sem a másik nincs kihangsúlyozva a Bibliában, így ebből nem következik, hogy nem megengedhető a kovászos kenyér, illetve az egyébfajta bor használata. Ha már itt tartunk és még mélyebbre szeretnénk ásni ebben a témában, vehetjük például a tanítványok helyzetét. Vajon milyen helyzetben voltak a tanítványok mikor vették az úrvacsorát? Fekvő? Ülő? Vagy álló? Ez sincs részletezve a Bibliában tehát, ha folytatjuk az előbbi érvelésvonalat megállapíthatjuk, hogy erre sem volt fektetve nagyobb hangsúly tehát elvileg mindegy, viszont úgy gondolom, hogy jó ha megadjuk Istennek a kellő tiszteletet és fennállva veszünk úrvacsorát.

Kik számára adatott az úrvacsora?

Krisztus az úrvacsorát az ő tanítványainak és minden keresztyén hívőnek a javára rendelte el, ezért az úrvacsora kizárólag a hívőknek adatott. Viszont nem mindegy, hogy milyen lelki állapotban járulunk az úrvacsorához. Nem szabad félvállról vennünk ezt a szent rendeletet, amit maga Krisztus hagyott hátra nekünk.

Hogyan járuljunk az úrvacsorához?

A hívőnek önvizsgálatot kell tennie mielőtt járulna az úrvacsorához, ahogyan az 1Kor. 11:28-29-ben is olvashatjuk: “Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét”. Mit jelent megpróbálni magad? Egyszerűbb szavakkal ez azt jelenti, hogy mielőtt vennél úrvacsorát: vizsgáld meg magad, valóban hitben élsz-e? Jézus Krisztus benned él? Tedd próbára magad, gondolkozz el az elmúlt napokon, heteken vizsgáld meg a cselekedeteidet és indulataidat, kedvesek voltak-e az Úr előtt? Melyek azok a dolgok, amelyekkel megszomorítottad az Urat? Ha az önvizsgálatod valójában őszinte és mély volt, bizonyosan fel fogod ismerni (a Szentlélek segítségével) azokat az indulatokat, bűnöket, gondolatokat, s mindazokat a dolgokat melyekkel megszomorítottad az Urat az elmúlt napokban, ezért őszinte bűnbánatban kell megállnod az Úr előtt és megalázkodva, összetört szívvel kell letenned azokat a mi Áldott Megváltónk lábainál, aki annyira szeretett minket, hogy önmagát adta érettünk.

Lehet, sokakban felmerül a kérdés: és akkor mit jelent méltatlanul járulni az úrvacsorához? Méltatlanul járulni az úrvacsorához, azt jelenti, hogy egy közömbös és rutinos magatartással, egy nem megtért és nem őszinte szívvel járulni a jegyekhez. Viszont ha bűnnel a szívünkben és könnyelműen járulunk az Úr asztalához, nem csupán a szertartást gyalázzuk meg, hanem a Krisztus testét és vérét is. Ahogyan az Igében is megvan írva: “Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának” (1 Kor.11:29), tehát ismét mondom ne vegyük könnyelműen és félvállról az úrvacsorát, mert súlyos következményei lesznek.

Ezért szükséges, hogy megvalljuk és megbánjuk a bűneinket a mi Urunknak, még az úrvacsora osztás előtt azért, hogy ne gúnyoljuk ki az Ő áldozatát, amit a mi bűneinkért vitt véghez. 

Természetesen, ebből nem az következik, hogy csak vasárnaponként közvetlenül az úrvacsora osztás előtt, hamar elmormolok egy bűnbánó imát és akkor ezzel végeztem is. 

Mert ha neked csak vasárnap reggel jut eszedbe, hogy tedd rendbe a dolgaidat az Úrral az már késő. 

És ha a másoktól való szégyen miatt, hamar elhadarsz egy imát, hogy állva maradhass és vehess úrvacsorát, akkor inkább maradj ülve és gondolkozz el, próbáld meg és vizsgáld meg magad, mert lehet, hogy méltatlanul járulsz az Úr asztalához.

A bűnbánat ennél sokkal több kell legyen mint egy vasárnap reggeli rövid ima. Mi folyamatosan meg kell valljuk és bánjuk a bűneinket minden egyes nap tudva azt, hogy az Úr Jézus megbocsát nekünk.

Kik vehetnek részt az úrvacsorában?

A Heidelbergi Káté szerint, azok járulhatnak az úrvacsorához: „akik bűneik miatt valóban bánkódnak, mindazonáltal bíznak abban, hogy bűneik meg vannak bocsátva és a mégis fennálló emberi gyarlóságot Krisztus szenvedése és halála elfedezi, egyszersmind buzgón törekednek is, hogy hitüket erősítsék és életüket megjobbítsák”. Láthatóan, az úrvacsora nem mindenki számára rendeltetett, sőt még a keresztyén körökön belül is van különbség, mivel csak azok a testvérek vehetnek úrvacsorát, akik őszintén megvallják bűneiket és bíznak abban, hogy az Úr Jézus vére által eltöröltettek az ők bűneik, és vágynak a hitben és a szentségben való növekedésre. Tehát az úrvacsorában azoknak a bűnösöknek kell részt venniük, akik készek elismerni és megvallani azt, hogy önmagukban el vannak veszve.

Arra a kérdésre, hogy az úrvacsorához járulóknak mivel kell rendelkezniük, Berkhof professzor egy nagyon világos magyarázatot ad: “Rendelkezniük kell a Jézus Krisztusba vetett élő hittel, így bízniuk kell a megváltásukban a Megváltó engesztelő vérében. Sőt, rendelkezniük kell az úrvacsorával kapcsolatos helyes ismeretekkel és méltányolniuk kell azt, különbséget kell tenniük közötte és a közönséges étkezések között, s nagy hatást kell kiváltania bennük a ténynek, hogy a kenyér és a bor Krisztus testének és vérének jelképei. S végül, szent vágyat kell érezniük a lelki növekedés és a Krisztus képére való egyre növekvő elváltozás iránt”.[1]

Kiket kell kizárni az úrvacsorából?

Egyértelmű, hogy akik a Gyülekezeten kívül állnak nem járulhatnak az úrvacsorához, mivel ez a gyülekezet rendelete és a gyülekezetért alapíttatott. Viszont, a gyülekezeten belül sem szabad mindenkit részesíteni az úrvacsorából.

Első sorban a gyermeknek nem megengedett, hogy járuljanak a jegyekhez, mivel még nem képesek felfogni vagy nem képesek eleget tenni a méltó részvétel követelményeinek. 

Pál elrendeli nekünk a Bibliában, hogy tartsunk önvizsgálatot a kenyértörés előtt, viszont a gyermekek nem képesek az őszinte és mely önvizsgálatra, amiről az 1Kor. 11:28-ban beszél az Ige. 

Csak miután elérték a felnőtt kort, vehetnek részt az úrvacsorában, természetesen a bemeritkezés után, illetve ha valaki még nem érte el a felnőtt kort, de szeretne csatlakozni az úrvacsora szertartásához, azért a személyért elsősorban imádkozni kell, az Úr elé vinni, azután pedig leülni vele beszélgetésben és komoly fontolóra venni az ő akaratát, átbeszélni az illető személlyel mindazt, ami az úrvacsorához való járulás jelent.

Másodsorban, azoknak a személyeknek, akik részt vesznek a gyülekezet alkalmain, de nincsenek megtérve illetve bemeritkezve, nem megengedett és nincs joguk járulni az úrvacsorához. 

Meg kell óvni az úrvacsora szentségét.

Harmadsorban, még az igaz hívők sem járulhatnak az úrvacsorához bármilyen körülmények között vagy bármilyen lelki állapotban. Ha a lelki állapotuk, az Istennel való kapcsolatuk és a keresztyén testvéreik iránt tanúsított viselkedésük arról árulkodnak, hogy ezek a dolgok nincsenek rendben, ez kizáró ok lehet reájuk nézve az úrvacsorából. Amikor egy hívő tudja, látja és érzi az Úrtól és a testvéreitől való elhidegülést, nincs jogos helye az Úr asztalánál.
Azonban egy nagyon fontos dolgot meg kell jegyezni, az úrvacsorával kapcsolatban. 

Lehet, hogy sokan átmentek már ezen vagy éppen benne vannak ebben a helyzetben, amikor az üdvbizonyosság hiánya miatt nem járulnak az úrvacsorához. 

Téves! Nagyon téves! Az úrvacsora éppen a hit megerősítése céljából volt alapítva. 

Az úrvacsorától senkit nem szabad eltántorítson, az üdvbizonyosság hiánya, sőt éppen ellenkezőleg. 

Az úrvacsorához való járulás nem csak a hitünket erősíti, hanem a személyes kapcsolatunkat az Úr Jézus Krisztussal, aki önzetlenül feláldozta magát, hogy nekünk örök életünk lehessen. Szükséges erre emlékezni, de nem csak vasárnap, hanem a hét minden egyes napjában és órájában.

Konklúzió:
Remélem, hogy ez a cikk segített egy tisztább és világosabb áttekintést adni az úrvacsoráról. 

Ne felejtsük el, hogy vegyük komolyan ezt a szent rendeletet, amit a mi Úr Jézusunk hagyott nekünk hátra, hogy gyakoroljuk egyben a közösségápolást, a mi hitünk megerősítését és nem utolsó sorban mélyíteni a vele való személyes kapcsolatunkat. 

Tegyünk őszinte és mely önvizsgálatot, hogy elkerüljük a borzalmas ítéletet, ami a méltatlan úrvacsorához való járás von maga után. 

Az én imádságom az, hogy az Úr használja fel mindezt az Ő dicsőségére!

Forrás: 
Krisztus mindenek felett - Krisztus-központú keresztyén tanítások

 kmfweb.wordpress.com/

ÚRVACSORA Igéje

Máté evangéliuma 26. fejezet

Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!”
Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan,
mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.
Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

🌟MIÉRT ÚRVACSORÁZZUNK?❣️

Miért és hogyan jel az úrvacsora?

Pál apostol kifejti a korinthusi gyülekezet tagjainak az úrvacsora lényegét, amelyet nem máshol, mint Jézus szavaiban találunk. 

Emlékezteti őket arra, hogy Jézus Krisztus azon a különleges páskavacsorán, amelyet a halála előtti napon a tanítványokkal töltött el, újraértelmezte Izrael legnagyobb ünnepét, az egyiptomi szabadulásra emlékező páskaünnepet. Hasonlóan szabadulásról beszélt, de egy új szabadulásról, Istennek egy új munkájáról, egy új szövetségről. Itt a kenyér, amit megtörnek a páskán, nem más, mint Jézus teste, amely megtöretik; és a pohár, amelyet felemelnek hálaadással, nem más, mint Jézus vére, amely kiontatik. A páskavacsora minden elemét magára vonatkoztatja Jézus: az ő halála és feltámadása által születik meg az új szövetség, ez az egészen új kapcsolat Isten és a Krisztusban bízók között. 

Amiről a vacsorán Jézus beszélt, a következő napon valóság lett: testét szögekkel és lándzsával megtörték, vérét kiontották a kereszten. Mindez azonban értetek, értünk történt, mondta Jézus, ismétli az apostol, és halljuk mi is újra és újra. Amikor a gyülekezet egybegyűl Isten magasztalására, az úrvacsora ünneplésével rendszeresen felidézi maga előtt Jézus Krisztus üdvözítő kereszthalálát.

Ez a keresztény istentisztelet kritériuma. Ez a keresztény istentisztelet szíve, szívdobbanása, együtt az igehirdetéssel. Mert az igehirdetés csak arról szólhat, amiről az úrvacsora. 

A megfeszített és feltámadott Krisztus hirdetéséről. És ha az igehirdetés eltévelyedik, emberi célok szolgálatába áll, kiüresedik, lapossá, sekélyessé, sőt, akár hamissá és hazuggá lesz (amint lehet és gyakran lett is), az úrvacsora emlékeztet: mi azért vagyunk együtt, hogy a megfeszített és feltámadott Krisztus magasztaljuk, aki közöttünk van. Ezért és így lesz az úrvacsora minden istentisztelet kritériuma: nem engedi elfelejtenünk a lényeget. Lássuk ezt bővebben!

Az úrvacsora jele annak, hogy Jézus Krisztussal eggyé lettünk, és általa tápláltatunk. 

Miközben nem valljuk, hogy a kenyér valóságosan Jézus testévé, a bor valóságosan Jézus vérévé változna át, azt sem hisszük, hogy az úrvacsora nem több, mint emberi cselekedet. 

Hisszük, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van a Szentlélek által, és amint hittel vesszük magunkhoz a kenyeret és a bort, ő táplál bennünket, ahogy a régiek mondták, "lelkiképpen." 

Pál levele előző fejezetében egyértelműen rámutat a Krisztussal való egységre: 

"💞Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? 

A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?" (1Kor. 10. 16)

Másodszor, az úrvacsora jele annak, hogy Jézus Krisztus egymással is közösségbe vont bennünket. 

Az úrvacsora gyülekezeti esemény, nem egyéni. Jézus azt mondja: "vegyétek, egyétek…" - és közben körbeadja az egy kenyeret. Majd vette a poharat, hálát adott, és körbeadta. 

Erre mutat, hogy az előbb idézet helyen Pál ezt is hangsúlyozza: "Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian egy kenyérből részesedünk." (v. 17) Te csak abból a kenyérből ehetsz, amiből a testvéred is eszik. Nincs más. Te csak abból a kehelyből ihatsz, amiből a testvéred is iszik - nincs más. (Ezért veszélyes teológiailag a kiskelyhek használata… mindig emlékezz, egy kelyhet emelünk fel Jézus szavait ismételve!) Az úrvacsora jel: azok gyűlünk össze az istentiszteleten, akik megbékéltünk egymással, akik szeretetközösségben élünk, akik az Isten által teremtett új emberiség előhírnökei vagyunk.

Harmadszor, az úrvacsora (és az istentisztelet) jele annak, hogy Isten még mindig végzi a maga elhívő, megváltó és üdvözítő munkáját a világban. "Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön." Figyeljük meg, hogy Jézus egyrészt elrendelte, hogy követői gyakorolják az úrvacsora ünneplését, másodszor pedig ehhez hozzákapcsolta az evangélium hirdetését. Amint a keresztény gyülekezet újra és újra ünnepli az úrvacsorát, emlékezik Jézus halálára, megéli Jézus jelenlétét a jelenben, előre is tekint: hirdeti őt minden népnek amíg ő vissza nem jön. Igen, újra hangsúlyozzuk: az istentiszteletünk nem csak magunkért van. A népekért, a népekre nézve is összejövünk, és ennek jele az úrvacsora. Minden alkalommal, amikor megtörjük a kenyeret és felemeljük a poharat, Krisztus megváltó halálát hirdetjük minden népeknek!

 Azt, hogy egy nap visszajön ítélni élőket és holtakat. Ezért most van a kegyelem, a megtérés, az Istenhez fordulás ideje.

Forrás: https://www.gref.hu/hu/igehirdetes/az-istentiszteletrol/miert-urvacsoraz-z-unk/