Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

...poklosság ez a házon. Rontsák le azért a házat köveivel együtt!      3Móz 14,44-45

Nemcsak az emberi testen, hanem a házakon is kiüthetett a poklosság. Néha csak a meszelésen, vagy egyes köveken, de megtörtént az is, hogy a meszelés vagy az egyes kövek eltávolítása után egész nagy ilyen felületet találtak. Ilyenkor az egész házat alapjáig le kellett rontani és a törmeléket ki kellett vinni messzire a városon kívül. Ha egy izraelita háztulajdonos ilyen betegséget pillantott meg a házán, jobban megijedt, mint amikor mi penészedést fedezünk fel a falon. Nálunk is vannak ilyen poklos házak? - kérdezhetnénk. Sok van! Vannak üzletházak, amik bűnös pénzen épültek, s ebből vannak fenntartva. Más házat az örökösök perlekedéssel, vagy erőszakkal ragadtak magukhoz. Másokat lopott anyagból építettek. Megint mások nyilvánosan a bűnt szolgálják. Ha Isten gyermeke előtt nyilvánvalóvá válik, hogy házán ilyen "poklosság" van, akkor menjen a nagy főpaphoz és kérdezze meg: mit tegyek? Csak a poklossággal fertőzött köveket kell kiszedni? Csak a vasárnapi munkát, az italeladást, a sötét üzleteket kell abbahagyni, vagy hagyni kell az egész házat? Lehet, hogy a családapa felfedezi házán a poklosság jeleit, de hanyagságból, vagy fösvénységből nem veszi komolyan. Egy napon aztán szeretett gyermekének a kezén veszi észre a "poklosságot". Akkor már hiábavaló minden jajgatás. A gyermek elveszett! És ki a hibás? Az apa! Boldog az, aki ilyen esetben kímélet nélkül cselekszik, és nem néz a veszteségre. Isten gazdagon kárpótolja, ha mi lelkiismeretünk miatt felszámoljuk azokat, amik a szent Istennek nem tetszenek. A te házadban csakugyan nincs poklosság?

Varga László: Isten asztaláról

"...Néhány farizeus ment oda hozzá [Jézushoz], és így szóltak: Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni. Erre ő ezt mondta nekik: Menjetek el, mondjátok meg annak a rókának..."      Lukács 13,31-32

Ki hitte volna, hogy Jézus így is tud beszélni? Ő, aki maga volt a szelídség, felindul és odavág. Csúnyán odavág. Sötét gazember volt ez a kisebbik Heródes, a kegyetlen, de nagystílű király méltatlan fia. Olyan minizsarnok, akit csak utálni lehetett. De arra képes volt, hogy levágassa Keresztelő János fejét. És Jézus, aki vitára méltatta a képmutató farizeusokat, alapos tanításra a samaritánus asszonyt, belépett a zsaroló vámszedő házába, megmentette a parázna asszonyt, erről az alakról csak így tud beszélni. Neki az ember minden nyomorúságát végig kellett szenvedni, még azt is, hogy nagypénteken megkötözve, megalázva odavigyék a sötét kis zsarnok elé, hogy az ítéljen felette. Elviselte, de ott se állt szóba vele. Szerette volna a nyomorult, hogy megalázkodjék előtte, hogy kegyeit kérje. Ezt az örömöt nem adta meg neki Jézus. Vannak olyan esetek, amikor már nem érdemes valakivel szóba állni. De jól gondoljuk meg, kit ítélünk olyannak! Nem az árokban fetrengő részeg az, hanem aki hitünk és Istenünk felett, magát nagynak és bölcsnek tartva, fölényesen csak gúnyolódni akar. Akkor jogunk van a Jézus stílusában felelni neki. De csak addig, amíg meg nem bánta.

Uram, szégyenkezve kérem bocsánatodat, ha valaha gúnyolódtam a Te igéd felett. Most már tudom, hogy szavad messze felette áll minden emberi bölcselkedésnek. Tégy engem elég bölccsé ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, kivel, hogyan kell szóba állni, bizonyságot tenni, kit kell messze elkerülni, vagy éppen kinek kell keményen ellene állni. Se az ne történjék, hogy később megszégyenülve lássam, hogy különb, mint én vagyok, se az, hogy hagyjam, hogy az én bizonytalankodásom miatt a Te nevedet érje gyalázat. Taníts meg arra, hogy a szeretet irányítsa ítéleteimet és magatartásomat, és ne keressem a magam dicsőségét, de ne hagyjam megcsúfolni a Te rám is bízott dicsőségedet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS SZOMORÚSÁGA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 23,37-39 37 "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 38 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. 39 Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!" "Jeruzsálem, Jeruzsálem ... hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok!" (Mt 23,37) Istennek az ő elszökött gyermekei miatt érzett szomorúsága olyan súlyos, hogy lejött a Földre, megkeresni és hazavinni őket. Isten Jézus Krisztusban jött le hozzánk. Jézus nem csupán egy közülünk, aki Istenre, mint kiútra mutat rá. Istentől jött és Ő maga a kiút. Jézus Krisztusban Isten eljött megkeresni és megmenteni azt, ami elveszett. Természetesen először a fiát, Izráelt kereste, mert Izráel volt az, akire Ő oly sok szeretetet pazarolt, és az, akikhez oly gyakran szólt. A hívogatás, keresés és könyörgés sok-sok éve után mondja ki Krisztus a szomorú szavakat: "Jeruzsálem, Jeruzsálem, mily sokszor megpróbáltalak hazahozni téged, de te nem akartad." És a nép még mindig nem értette. Egyetlen arcizmuk sem rándult, amikor Isten könnyeit látták Jézus szemében. Az emberiség nem úgy szenved, hogy valamiféle hidegkék mennyei acélboltozat borul rá, amint néhány filozófus gondolja. Isten szomorúsága Igéjében lepleződik le. A menny könyörülete testté és vérré lett Jézus szavaiban és tetteiben. Ő utánunk kiált, de oly kevesen válaszolnak rá. Ez a szeretet szomorúsága. Akik nem szeretnek, nem is ismerik ezt a szomorúságot. A szülők ismerik. A gyermekek soha nem tudják azt teljesen felfogni, míg nekik maguknak nincsen gyermekük. Mégis: sok szülői fájdalom teljesen evilági. Sértett büszkeség. Vagy még az is meglehet, hogy nemes, de nem keresztyén. A keresztyén szomorúság a keresztyén szeretetből fakad. Összhangban van Isten és Krisztus szeretetével és szomorúságával. A legszörnyűbb fájdalom, amit keresztyén szülők átélhetnek, ha gyermekeik elhagyják Istenüket. Bármit megszerezhetnek is gyermekeik, vagy bármivé lehetnek is, erre a gyötrelemre nincs gyógyír. Ugyanígy, azoknak a keresztyén szülőknek az öröme, akiknek gyermekei az Úr útján járnak, mély és maradandó. Semmi nincs rendben, ha mi nem vagyunk rendben Istennel. De minden csak akkor lesz rendben, ha ragaszkodunk Istenhez.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A LEGKÉNYESEBB KÜLDETÉS A FÖLDÖN

"A vőlegény barátja" (Jn 3,29).

A jóságnak és tisztaságnak sohasem szabadna önmagára vonnia a figyelmet, hanem mint a mágnesnek Jézus Krisztushoz kellene vonzania az embereket. Ha szentségem nem Őfeléje vonz, akkor nem is igazi szentség, csupán olyan hatás, amely oda nem illő érzelmeket ébreszt és mellékvágányra tereli a lelkeket. A legkomolyabb szent is akadály lehet, ha nem Jézus Krisztust mutatja meg, hanem csak azt, amit Krisztus tett érte. Az ilyen ember azt a benyomást kelti: "Milyen nagyszerű jelleme van!" - A Vőlegény hűséges barátja nem ilyen; mert ha ilyen vagyok, mindig én növekszem, és nem Ő. Hogy a Vőlegény barátságában és az iránta való hűségben megmaradhassunk, minden másnál több gondot kell fordítanunk a vele való eleven, benső kapcsolatra. Semmi más nem fontos ennyire, még az engedelmesség sem. Néha nincs is minek engedelmeskednünk, egyetlen teendőnk az, hogy fenntartsuk Jézus Krisztussal élő kapcsolatunkat és jól vigyázzunk, hogy semmi ne kerüljön kettőnk közé. Engedelmeskednünk csak adódó alkalommal kell. Amikor válságba jutunk, rá kell jönnünk arra, hogy mi az Isten akarata, de az élet nagyobb része nem tudatos engedelmesség, hanem annak a viszonynak a megőrzése, amiben a Vőlegény barátja maradhatok. A keresztyén munka is visszatarthat valakit attól, hogy egész figyelmével Jézus Krisztus felé forduljon. Ahelyett, hogy a Vőlegény barátai lennénk, műkedvelő gondviselést játszunk és saját fegyvereivel harcolunk ellene.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A megigazulás másik oldala

"(Isten) azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. "

(2 Kor 5, 21)

A megigazulásnál nem csupán az történik, hogy Isten nekünk tulajdonítja Jézus Krisztus igazságát és engedelmességét, hanem bűnösökből valójában igazzá válunk - "hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne". Tehát az Istentől eredő s ezért őelőtte mindenképpen érvényes igazság lényünk részévé válik. Úgy is mondhatnánk, hogy hit által mély, bensőséges, személyes viszonyba kerülünk az Úrral. Őbelé oltatunk és vele eggyé leszünk (Róm 6, 5). Ezért mondja az Ige, hogy nemcsak általa, hanem őbenne válunk igazzá. Ő maga lesz a mi igazságunk (Jer 23, 6). Ábrahám is magát az Urat ragadta meg hitben és ez számíttatott be neki igazságul. Jézus Krisztusban, mint megfeszítettben és feltámadottban Isten olyan igazságot számít be nekünk, melyet csak az ő személyében nyerhetünk el. Mindenki, aki igazán hisz őbenne, az valósággal mint valami új ruhát öltheti magára Jézus Krisztust (Róma 13, 14). Mikor Jézus Krisztussal hit által ilyen életszövetségre lépünk, nem csupán felmentést kapunk a bűn büntetése alól, hanem tényleges szabadulást is a bűntől. Nincs teljesebb szabadulás annál, mint amit a halál idéz elő. Mindnyájan, akik Jézus Krisztusban hisznek, meghaltak a bűn számára. Az óember Krisztussal együtt keresztre került, meg van feszítve, tehát egy teljes szakítás, elidegenülés következik be a bűnhöz és a világhoz való eddigi kapcsolatainkban. Lehet ugyan, hogy a megkísértés óráiban a gonosz még ki tudja fejteni vonzóerejét, de utána rögtön jön a bűnbánat és a fájdalom. A megigazult ember szíve mélyén már elszakadt a bűntől. Nem fut már utána, mint addig. A bűn ugyan még követi őt, de ő menekül előle. És ha elő is fogja valami bűn, védekezik, harcol ellene és minden vágya az, hogy úrrá legyen teljesen felette. A megigazult ember nem tud többé zavartalanul vétkezni. A megigazulás nem tehet senkit könnyelművé. Pál apostol idejében voltak emberek, akik a kegyelemről való tanítását durván félremagyarázták. Úgy gondolták, ha ilyen könnyen - "ingyen" - jutunk kegyelemhez, könnyen és nyugodtan vétkezhetünk tovább; annál több alkalmat adunk a kegyelem kibontakozására. Pál ezt a feltételezést megdöbbenve utasítja vissza: "Hogyan? Tovább éljünk a bűnben, miután meghaltunk a számára?" - Jézusban már holtak vagyunk a bűnnek és Istennek élünk.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Üdítő álom

"Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol" (Péld 3,24)

Talán betegágyhoz vagy kötve hosszabb, vagy rövidebb időre, kedves olvasó? Ne szomorkodj ezen! Vedd szívedre az ígéretet: "Ha lefekszel, nem rettensz fel". De akkor is, amikor este aludni térünk, ez az Ige simítsa el párnánkat. Mi nem tudunk vigyázni magunkra,amikor alszunk, de az Úr vigyáz ránk. Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban. Ha este, mikor aludni térünk minden gondunkat meg becsvágyunkat is letesszük, akkor reggel felüdülve ébredünk, olyan nyugodtan és kipihenten, ahogyan az aggodalmaskodók és pénzsóvárak sohasem. A rossz álmok eltávoznak tőlünk, de ha mégis jönnének, kitöröljük hatásukat az emlékezetünkből, hiszen tudjuk, hogy csak álmok. Ha így tudunk aludni, jó dolgunk lesz. Milyen édesen tudott aludni Péter, hogy még az angyal fényessége sem keltette fel. Az angyalnak meg kellett löknie az oldalát, hogy felébressze. Pedig börtönben volt, és másnapra várhatta a halálos ítéletet. Így aludtak a mártírok is máglyahaláluk előestéjen. "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2). De ahhoz hogy ilyen nyugodtan tudjunk aludni, a békességnek kell uralkodnia minden cselekedetünkben és gondolatunkban, vérmérsékletünkben és társainkhoz való viszonyunkban, tehát egész életünkben.

KENNETH COPELAND: Tárd ki az ajtót!

,,És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. És egy szegény özvegyasszony is odajövén, két fillért… vet bele. Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik… ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mint a többi.,,  – Márk 12: 41-43

Próbáltad már valaha Isten figyelmét megragadni?

Ez ugyanis lehetséges. Van egyfajta bátorság, egyfajta hit az adakozásban, ami minden alkalommal magára vonja Isten figyelmét. Láthatjuk a Márk 12-ben. Olvasd el a fejezetet, és képzeld el a szituációt, amiről szó van benne. Jézus a perselynél ült, és figyelte az embereket, amint beletették az adományaikat. Volt ott, ugye, egy-két álszent gazdag elöljáró, akiknek látványos viselkedése, suhogó köntöse megragadta Jézus figyelmét. Eközben jelent meg ez a szegény özvegyasszony, és ő is bedobta az adományát. Magam előtt látom, és hallom, amint azt mondja magában: „Az örökkévaló Istenre, elegem van ebből a szegénységből. Elegem van a nincstelenségből. Lehet, hogy most egy szegény özvegyasszony vagyok, de ennek is egykettőre vége. Tönkrement özvegyasszony lenne belőlem, hacsak Isten nem tesz valamit – mert mindenemet Neki adtam!” És valóban! Odaadta az utolsó fillérjét is. Tudod, mi történt? Felfigyelt rá Jézus. —„Figyeljen ide mindenki. Mondok valamit erről az asszonyról.” — És elkezdett prédikálni. Jézust figyelmét nem csak az ragadta meg, hogy az asszony adott, hanem az, ahogyan adott: hitből, nem pedig félelemből. Nem állt meg összeszámolni, mije nincsen, és nem mondta azt: „na, ha ezt megteszem, holnap nem lesz mit ennem”. Csak bátran elvetette, amije volt, és várta, hogy Isten cserébe gondoskodik róla. A mi hozzáállásunknak ugyanilyennek kell lennie. Az adományainkat bizalommal kell az Úr elé vinnünk, bátran kell odaadnunk az Ő szolgálatára, várva cserébe az Ő áldásait.

Ha van most valamilyen szükséged, akkor ragadd meg Isten figyelmét azzal, hogy olyan bátorsággal adsz, mint az özvegyasszony. Tárd ki a házad ajtaját, és add mindenedet Jézusnak. Tudasd Istennel, hogy Ő a te forrásod. Nem telik bele sok idő, és Isten bősége fog rád áradni!

Igei olvasmány: Márk 12: 28-44

Kenneth E.Hagin : Bölcsesség és kijelentés!

,,Nem szűnöm meg hálát adni érettetek, említést téve rólatok az én imádságaimban.,,
— EFÉZUS 1,16.

Az Efézus 1,17–23 és a 3,14–21 Szellem adta imák, amelyek az egyetemes Gyülekezetre vonatkoznak. Akkor következett be a fordulópont az életemben, amikor ezeket ezerszer vagy még többször is elimádkoztam magamért. Letérdeltem, kinyitottam a Bibliámat, és azt mondtam:

—Atyám, ezeket az imákat magamért mondom most.

Mivel ezek Szellem adta imák, biztos, hogy a Te akaratod ez az én számomra, éppúgy, ahogy az efézusi gyülekezet számára. — Majd úgy folytattam az imámat, hogy felolvastam ezeket az igerészeket, azzal a különbséggel, hogy magamra vonatkoztattam, ily módon:

„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, adjon nekem bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében; és világosítsa meg az értelmetek szemeit, hogy tudhassam, mi az Ő elhívásának reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének gazdagsága a szentek között [a szentekben]. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben…”

Körülbelül hat hónap múlva, elkezdett megtörténni az első dolog, amiért imádkoztam: Kezdtem kijelentéseket venni Isten Igéjéből!

Megvallás: (Imádkozd el az Efézusi levél első fejezetében lévő imát saját magadért.)

Joel Osteen pásztor bátorító üzenete: Mennyire fontos megszabadulni negatív godolatoktól?

Mindannyiunknak vannak gyökerező gondolatai. Ezek azok a központi gondolatok, amiket önmagunkról hiszünk. Az önképünkkel kapcsolatosak, hogy hogyan közelítünk az élethez. Ezek a gondolatok elkísérnek, még ha nem is gondolunk rájuk. Olyan régóta hiszünk bennük, hogy automatikusan vezetnek bennünket. A probléma az, hogy néhány embernek negatívak a gyökerező gondolatai. Ha ők, - mondjuk úgy, hogy „autópilot“ üzemmódban vannak, - elkezdenek azon gondolkodni, hogy nem vagyok attraktív, nem vagyok kitartó, sosem fogok ebből kimászni, nem bízhatsz meg senkiben. Nem veszik észre, hogy saját gondolataik tartják őket a kisszerűség szintjén. Nem lehetnek negatív gondolataid és nem várhatod a legkevesebbet az élettől.


A nap folyamán a következőkre kellene gondolnod: Áldott vagyok, győztes vagyok, értékes vagyok, tehetséges vagyok. Az emberek szeretnek, Isten kegyelmét élvezem. Ha győzni akarunk, gyökerező gondolatainknak pozitívnak kell lenniük. Figyelj arra, hogy mi jön fel belőled természetesen. Mit vársz el minden nap? Lelkesen és izgatottan mégy végig a napon vagy csak leverten állsz hozzá, hogy egy újabb nap, amikor dolgoznom kell? Hogyan érzel önmagaddal kapcsolatban? Lelked mélyén elégedett vagy azzal, ami vagy? Tudod, hogy értékes vagy? Büszke vagy arra, amit elértél? Vagy gondolataid azt mondják neked, nem az vagy akinek lenned kellene, nem használtad ki a lehetőségeidet, képességeidet. Ezek a rossz gyökerező gondolatok, mert ha nem szabadulunk meg tőlük, korlátot szabnak életünknek. A jó hír az, hogy képesek vagyunk új gyökerező gondolatokat kialakítani. Ha a negatív gondolatok visszatérnek, és azt mondják neked, ma megint vacak napom lesz, nincs semmi, amire várjak, ahelyett hogy rágódsz rajtuk és hagyod, hogy gyökeret verjenek, fordítsd meg őket és válts támadásba, jelentsd ki: ez egy csodálatos nap lesz, fényes jövőm van, értékes vagyok, Isten kegyes hozzám. Ez a legjobb módja, hogy megszabadulj a negatív gondolatoktól és újakat alkoss.

Sokan nem veszik észre, hogy nem az a normális, ha rossz érzésünk van magunkkal szemben, nem várunk semmi jót. De már olyan régóta így tesznek, hogy ez már természetesen jön fel. Az egyedüli módja annak, hogy megváltozzunk az, ha megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat. Át kell programoznunk magunkat a helyes információkkal. Az agyunk olyan, mint egy számítógép. Lehet a legdrágább, legerősebb számítógéped, ami csak létezik. Lehet a legnagyobb a memóriája, lehet a leggyorsabb, de ha rossz szoftverrel programozod, nem fog megfelelően működni.

Mindannyian hallottatok a számítógépes vírusokról. Ezek a tökéletes számítógépbe is be tudnak jutni és elkezdik irányítani a szoftvert. A számítógép lelassul, nem tudod elérni a fájlt. Ilyen problémák merülnek fel. Nem azért, mert hibás, vagy rosszul rakták össze. Mindez azért történik, mert valaki átprogramozta a szoftvert. Valaki belement a programba és telerakta hulladékkal. Ugyanilyen módon te és én Isten képére teremttettünk. Ő az alkotónk. Ha Isten alkotott bennünket, győzteseknek teremtett. Kezdettől fogva sikerre, boldogságra, békére, győzelemre programozott. De az a baj, hogy néha engedjük az ellenséget bejutni és szoftverünket átprogramozni. Elkövetjük a hibát, hogy el hisszük hazugságait. Mint pl.: én sosem leszek sikeres, mert nincs meg a végzettségem hozzá. Én sosem leszek boldog ennyi gond mellett. Annyi igazságtalanság történt velem.. Mindez a hulladék elnyomja szoftverünket. Alacsony az önbecsülésünk, értéktelennek érezzük magunkat. De értsd meg, veled nincs semmi hiba. Mint ez a számítógép, te nem vagy hibás, nem vagy elromolva. Mikor Isten megteremtett, azt mondta, jó vagy. Nem a hardverrel van a baj, hanem a szoftverrel. Meg kell változatnod gondolkodásmódod. Lelked mélyén tudnod kell, hogy van értelmed, értékeid és barmi jön ellened, te győztes vagy és nem legyőzött.

Ismerek olyanokat, akik elutasításokat, negatív dolgokat éltek át és hagyják újra és újra lejátszódni ezt a felvételt, hogy nem vagy elég jó, kevés vagy hozzá, ez a te hibád. Alacsony önbecsülésük, önértékelésük van. Ha át is éltél negatív dolgokat, az emberek elutasítottak, akkor se, de senkinek és semminek ne engedd, hogy visszatartson attól, hogy tudd, ki vagy igazából. Te a leghatalmasabb Isten gyermeke vagy. Az ő lélegzete áramlik tüdődben, az ő királyi vére folyik ereidben. Az emberek megpróbálhatnak elnyomni. Lehet, hogy megalázó kapcsolatban voltál, amikor valaki meghatározta, hogy mit főzz, mit tegyél. De értsd meg, ez nem változtat azon, hogy ki vagy. Még mindig egy alma vagy Isten fáján. Mindegy, hogy milyen igazságtalan volt az, Isten még tartogat számodra nagyszerű tervet. Még tenyerén tart téged.

Egyszer beszéltem egy fiatalemberrel, aki nagyon bizonytalan volt. Amikor megszületett, szülei kislányt akartak. Ő volt az ötödik fiú. Szülei természetesen szerették, de lelke mélyén úgy érezte, ő egy hiba volt. A szülei már nem terveztek több gyereket és erre ő született meg. Azt mondta nekem: Joel, én nem tudom, nekem egyáltalán itt kellene-e lennem. Én csak egy baleset voltam, a szüleim kislányt akartak. Ilyen gondolatok vésődtek fejébe: te egy hiba vagy, nem vagy értékes, semmit nem tudsz nyújtani. Kérlek, ne hidd ezeket a hazugságokat. A Biblia azt mondja Jeremiás 1:5-ben, hogy Isten látott téged, még mielőtt megszülettél anyád méhébe.

Ő ismert téged és megtervezte életed, mielőtt megjelentél volna a Földön. Nem vagy hiba, nem vagy egy baleset, hanem a végzet embere vagy. Van egy aláírásod, van valami, amit rajtad kívül senki más nem tud véghezvinni. Ezért nem egyforma ujjlenyomatod senkiével sem, mert te egyedi vagy, mint senki más. Lehet, hogy az emberek elutasítanak, de tudd, hogy Isten már elfogadott és engedélyezett téged. Csak azért, mert valami igazságtalanság történik, nem változtatja meg Isten tervét. Dávid írja a Zsoltárok 27:10-ben: még ha anyám és apám el is vet engem, Isten gyermekeként fog engem befogadni.

Miről is beszélek ma? Ne hagyd, hogy a múlt eseményei befolyásolják szoftvered! Ha ezek a hazugságok azt mondják neked, nem vagy értékes, isten nem törődött veled, miért engedte meg, hogy ez megtörténjen, csak fordítsd meg és mondd: Istenem, tudom, hogy jövőm olyan fényes, hogy csak napszemüveggel tudok rátekinteni. Programozd át számítógéped! Tudósok teszteltek 2-4 éves gyerekeket. Megállapították, hogy 95%-uk rendkívül kreatív volt és képes absztrakt gondolkodásra és képzeletre. Nagyon nagy százalékuk ragyogó elméjű, intelligens gyermek. Ami érdekes, hogy ugyanezeket a gyermekeket 7-éves korukban újra tesztelték és úgy találták, hogy mindössze 5%-uk rendelkezik magas kreativitással. A következtetés egyszerű volt. A gyerekeket megtörte az élet. Megmondták nekik, hogy mire nem képesek, mivé nem fognak válni és mostanra kialakították ezeket a negatív gondolatgyökereket. Tény az, hogy hasonló történhet mindannyiunkkal, ha nem maradunk támadásban. Az életnek megvan a módszere, hogyan nyomjon el bennünket elutasításokkal, csalódásokkal, visszaesésekkel. Ha nem vigyázunk, egyszer azt vesszük észre, hogy semmi jót nem várunk már el. Nem érezzük jól magunkat bőrünkben, feladjuk álmainkat. Meg kell tanulnunk visszatérni az eredeti beállításhoz.

Emlékszem, egyszer addig állítgattam a számítógépemet, hogy 6 hónap után hívni kellett egy szakembert, aki visszaállította az eredeti gyári beállítást. Csak a gyár tudja, hogyan kell a számítógépnek működnie. Ez az, amiben segíteni akarlak ma téged, hogy térj vissza az “eredeti gyári beállításodra”! Az alkotód, a Teremtőd azt mondja rólad, hogy áldott vagy, értékes vagy, tehetséges vagy, kreatív vagy, Isten kiváltságát élvezed. Bármihez nyúlsz, virágzik és sikerre viszed. Erős vagy és képes arra, amire Isten teremtett. Ez állít vissza téged eredeti gyári beállításodra. Azt mondod, Joel, én nem érzek így. Annyi problémám van, annyi igazságtalanság történik velem. Ezt jelenti a hit. Lehet, hogy nem érzed, de hinned kell benne. Kezdj úgy beszélni, mintha. Kezdj úgy menni, mintha. Kezdj úgy gondolkodni. Késztesd Istent a megvalósításra! Túl gyakran, mint ezek a gyerekek, megengedjük, hogy az élet elnyomjon. Átesünk csalódásokon, azt hisszük, hogy ez már nem lesz jobb, elértük a felső határt. Talán rosszul bánik velünk valaki, valaki hazudik rólunk. Mi azt gondoljuk, ilyen igazságtalan az élet. Ezek a dolgok apránként megpróbálják befolyásolni szoftverünket. Arra ébredünk, hogy már nem várunk el jó dolgokat. A jó hír, hogy visszaállítunk eredeti gyári beállításodra, de neked is meg kell tenned a rád eső részt azáltal, hogy nem rágódsz többé a negatív hazugságokon és azon kezdesz gondolkodni, amit Isten mond rólad. Azt mondja a Zsoltárok, hogy egész nap meditáljunk Isten szavain.

Ez azt jelenti, hogy mondjuk magunknak: áldott vagyok, értékes vagyok, győztes vagyok, Isten mindig sikerhez segít. Mit teszünk? Programozzuk számítógépünket. A negatív gondolatokat ki kell cserélned a remény, hit, győzelem gondolataira. Amikor reggel felkelsz, az legyen az első dolgod, hogy elmédet helyes irányba állítsd. Mint amikor újraindítod számítógéped néha, hogy megszabadulj a hulladéktól. Úgy kell felkelned reggelente, hogy ez egy nagyszerű nap lesz, erős vagyok, kész vagyok mindenre. Azt mondja a Biblia, hogy rendezd gondolataid és tartsd őket rendben. Ha nem rendezed gondolataid a nap elején, az ellenség fogja neked rendezni. Ezért van annyi vírusunk, annyi negatív gondolatunk. Hányszor keltél azzal a gondolattal, hogy ez már megint egy nyomorult nap lesz, annyi problémád van, a főnököd nem kedvel téged? Ha nem fordulsz támadásba és nem rendezed megfelelő irányba a gondolataidat, akkor valóban nyomorult napod lesz. Sokan nem veszik észre, hogy nem kell minden gondolaton rágódni, ami a nap folyamán felmerül. Megválaszthatod, hogy mire fogsz gondolni. Ha a gondolat negatív, romboló, azonnal szabadulj meg tőle és cseréld ki pozitív, reményteli gondolatra. Ha nem tartasz rendet gondolatvilágodban, sosem fogod a győztesek életét élni. Ezért mondja a Biblia is, hogy védenünk kell elménket.

Mert mi történik, amikor a negatív, rossz dolgokon rágódunk olyan sokáig, akkor azok fogva tartanak, és távol tartanak Isten legjavától. Vannak, akiknek szülei vagy más fontos személy életükben negatív dolgokat mondtak róluk. Nem tudták, hogy jobb is létezik, ebben hittek. Ezen töprengtek mindig és mára ez korlátozza életüket.

Egyszer egy férfi jött hozzám és elmesélte, hogy apja nagyon negatív volt vele. Az apja sosem bátorította, sosem mondott jót róla, hanem csak lehordta és elmondta neki, mit nem fog megkapni. Az ilyen szavak olyanok, mint egy mag. Ha kimondjuk őket, gyökeret vernek. Ha folyamatosan rágódunk rajtuk, akkor ezáltal meg is locsoljuk is őket. De csak azért, mert valaki valami rosszat mondott rólad, még nem jelenti azt, hogy be is következik. Attól függ, te mit teszel vele. Tied a végső döntés. Senki nem tarthat vissza sorsodtól, csak te magad. Ha valaki negatívan beszélt rólad életedben, egy szülő, vezető, tanár, ne engedd, hogy gyökeret verjen azáltal, hogy folyamatosan rágódsz rajta. Ezt a férfit apja szavai tartották évekig a kisszerűség szintjén. Azt mondta, hogy apja még a halálos ágyán is ránézett és azt mondta neki, sosem fogod valamire vinni. Nézd a bátyád, neki sikerült, de neked sosem fog. Ezek a szavak késként szúrtak. Évekig dühös, megkeseredett, bizonytalan volt, félt előrelépni egy új pozícióba. Mindez azok miatt a negatív szavak miatt. Mi tudjuk, hogy a szülők szava mennyire meghatározza egy gyermek életét. De a jó hír, hogy Isten szava felülmúlja az ember szavát.

Néhány évvel ezelőtt hallott engem prédikálni az emberek életéről, amint arról beszéltem, mint ma is, hogy fontos vagy, tehetséges vagy. Ő azt mondta, hogy valami megtört benne. Hirtelen rádöbbent, hogy nem kellett volna aggódnia azok miatt a szavak miatt. Azt tette, amiről beszélünk. Azt mondta: Joel, ma szabad vagyok. Nem haragszom, nem vagyok megkeseredve, áldott vagyok, boldog vagyok, és új magasságokra emelkedek. Mit tett ő? Átprogramozta a számítógépet. Megszabadult a vírusoktól. Barátaim, ne hagyjátok, hogy mások megakadályozzanak sorsotok beteljesítésében. Ez nem tőlük függ, hanem tőled. Az nagyszerű, ha van valaki, aki bátorít. Nekem szerencsém volt, hogy olyan szüleim voltak, akik szerettek és jókat mondtak rólam. Ha neked nem ilyen gyerekkorod volt, az nem szabad, hogy visszatartson attól, hogy megkapd mindazt, amiért Isten megalkotott téged. Lehet, hogy a földi atyád nem mondott rólad semmi pozitívat, lehet, hogy nem kaptad meg azt a szeretetet, törődést, odafigyelést, amire szükséged lett volna. De hagy mondjam el, mit mond égi atyád. Ő azt mondja, büszke rád. Ő azt mondja, mindent meg tudsz tenni. Ő azt mondja, legszebb napjaid még nem múltak el, hanem előtted vannak. Mondd ki minden nap, hogy áldott vagyok, értékes vagyok, fényes jövőm van. Vissza kell térnünk az eredeti gyári beállításunkhoz. Arra kérlek, ne hagyd, hogy mások miatt, az idő miatt, igazságtalan körülmények miatt elfeledd ki vagy valójában.

Ez a férfi az 50-es éveiben járt már. Úgy érezte elvesztegette éveit. Most jó úton volt már, de volt egy álma, amihez úgy érezte, hogy már túl öreg. Elmondtam neki, hogy olvastam egy cikket arról, hogy tudósok magokat találtak légmentesen kapszulába záródva. Ezek a magok kb. 2500 évesek voltak. A tudósok elültették az egyiket, hogy megnézzék él-e még. Ez csodálatos. Ez a kicsi, 2500-éves mag pár nap alatt gyökeret eresztett és idővel gyönyörű növény lett belőle. Ez azt mondja nekem, hogy álmaim, amit Isten ültetett szívünkbe, a remény magjai, a győzelem magjai meglehet, hogy évekig aludtak, de tudnod kell, hogy a mag még él. Csak arra vár, hogy valaki higgyen és a megfelelőt tegye.

Hallottam egy fiatal afro-amerikai fiúról. Rendkívül szegény körülmények között nőtt fel. Nem sok esélye volt. Nem volt iskolai végzettsége, pénze, jövője. Anyja egyedül nevelte. Apja sosem volt ott, anyja 2-3 állásban dolgozott, hogy fenntartsa magukat. Senki nem volt, aki irányítást, útmutatást adott volna neki. Járta a külvárost, lopott, autókat tört fel. Egyik reggel nem akart iskolába menni. Az egyik unokatestvére, aki velük lakott, mondta neki, hogy hagyja ki nyugodtan az iskolát, nem mondja el senkinek. Amúgy sem fogja soha semmire vinni, mert ebből a családból még senki sem vitte valamire. Ez nagyon feldühítette és azt mondta magában, be fogom bizonyítani, hogy ez nem igaz. Ezen a napon valami új született benne. Nem hagyta, hogy ezek a negatív szavak gyökeret verjenek benne, hanem esélyt látott bennük. Egyszer javasolták neki, hogy bokszoljon. Elment az edzőterembe és mondta, hogy bokszolni szeretne. Az edző megkérdezte, hogy van-e gyakorlata. Azt válaszolta, hogy nincs, mert még sosem bokszolt. Az edző nagyon durván elküldte, hogy: ne vesztegesd az időmet, kölyök, nekem itt van a sok gyakorlott bokszoló, akivel foglalkoznom kell. Nagyon csalódott és letörve hagyta el az edzőtermet, amikor a segédedző meglátta és magához szólította: Hej, holnap visszajössz és én leszek az edződ. Adott neki egy pár vadonatúj bokszcipőt. Rövidre fogva a történetet, 1 év múlva George Forman olimpiai aranyat nyert és továbbment, hogy megkapja a nehézsúlyú világbajnoki címet, és ma minden egyéb mellett pásztor egy templomban. Tudod mi a vicces? Amikor az unokatestvére, aki azt mondta neki, sosem viszi semmire, meglátta őt az aranyéremmel, és azt mondta neki: mindig is tudtam, hogy meg tudod csinálni.

Miről akarok ma beszélni? Ne hagyd, hogy mások lebeszéljenek álmaidról! Ne hagyd, hogy az elutasítások, csalódások elvegyék önértékelésed! Te a mindenható Isten gyermeke vagy. A magok, amelyeket szívedbe ültetett, az álmok bensődben mindig élnek. Ha megteszed részed és öntözöd ezeket a magokat azáltal, hogy jót mondasz életedről és pozitív gyökerező gondolatokat alakítasz ki, akkor Isten meg tudja valósítani. Szeretném, ha leltároznád gondolatvilágod. Valakinek évekig negatív gondolatmintái vannak. Határozd el, hogy még ma teszel valamit ellene! Gondolj nagyobbat, jobbat, térj vissza eredeti beállításodra! Ne feledd, győzelemre vagy programozva! Ha megszabadulsz a vírusoktól és egész nap azt forgatod az elmédben, amit Isten mondott rólad, akkor egyre magasabbra jutsz, Isten áldását hinti rád és győztes életed lesz!

Lisa E Szanyel megosztása-

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Csókkal árulod el az Emberfiát?" (Lukács 22,48)

Salamon azt mondja, hogy a gyűlölet csókja csalfaság. Jegyezd meg magadnak, hogy habár a világ nyájas arcot mutat, de ha lehetséges, megcsal és elárul téged egy csókkal épp úgy, mint Mesteredet. Ha valaki a keresztyénségre észrevétlenül csapást akar mérni, rendesen nagyrabecsülést színlel ezzel szemben. Oh, én óvakodom a kétszínűségtől és hízelgéstől, mely az ellenségeskedés és istentelenség fegyverhordozója. Mivel az igazságtalanság hamis voltát felismerem, okosnak kell lennem, mint a kígyónak, hogy az ellenség tervét kijátsszam és meghiúsítsam. A „bolond ifjút” félrevezeti a „paráznának ékessége” egy csókkal „mígnem átjárja a nyíl az ő testét”; bár tanulna ma az én lelkem Isten kegyelme által annyi bölcsességet, hogy a világ „sok beszéde és sikamlós nyelve” ne gyakorolhatna rám befolyást. Szentlélek, ne engedd meg, hogy én, szegény és gyarló embernek fia, csókkal árultassam el!
Ám mi lesz, ha ennek az elveszett fiúnak, Júdásnak kárhozatos bűnébe már beleestem? Megkeresztelkedtem az Úr Jézus nevében, e földön levő gyülekezetének tagja vagyok és asztalához járulok, mindezek az én szám megannyi csókjai. Őszinte vagyok mindezekben? Ha nem, akkor aljas áruló vagyok. Épp olyan gondtalanul élek e világon, mint mások és mégis azt merészelem mondani, hogy Jézus tanítványa vagyok? Akkor az isteni félelmet csúfságra állítom és az általam viselt szent név káromlására ingerlem az embereket. Ha ilyen álnokul járok el, bizonyára én is Júdás vagyok és jobb lett volna, ha meg nem születtem volna. Lehet remélnem, hogy ebben ártatlan leszek? Óh, Uram, őrizz meg engem! Óh, Uram, tégy engem őszintévé és hűvé! Óvj meg a csalárdságnak minden útjától. Megváltóm, ne engedd, hogy Téged valaha eláruljalak. Óh, Úr Jézus, szeretlek téged, habár gyakran megszomorítottalak is, mindazáltal óhajtom szívemből, hogy Hozzád halálig hű maradhassak. Óh, Istenem, őrizz meg, hogy vallástételemben ne legyek magasra törő sas, hogy utóvégre mégis csak a gyehennába hulljak alá, „mivel Uramat, Mesteremet netalán csókkal árultam volna el”.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja:Mennyit látunk a valóságból?

"Jézus erre így szólt: „Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta..." (Jn 12,7)

Néha nagyon felszínesen értékeljük az eseményeket. Nem is sejtjük, mi lehet egy-egy mondat, mozdulat, cselekedet mögött. Márpedig helyesen értékelni csak az tud, aki a teljes valóságot látja. Jézus Krisztus erre tanít minket.

Ő feltámasztotta Bethániában Lázárt. Utána Lázár testvérei meghívták sokadmagával egy vacsorára. Nagy szenzáció volt: Lázár, aki halott volt, ott ül Jézus mellett. Márta felszolgált, Mária pedig...?

Mária eltűnt, majd visszajött egy kis edénykével, amiben drága illatos kenet volt, azt mind Jézus lábára kente, s a hajával megtörölte. Mindenki látta, hogy ez kincset érő kenet, amiből legfeljebb egy cseppet szoktak a nagyon tisztelt vendég hajára tenni. De nem így eltékozolni!

Júdás azonnal számol: legalább háromszáz dénárt (egyévi átlagkeresetet) ért. Ő is szívesen fogadta volna, vagy a szegényeknek kellett volna adni.

A jelenlevők nem is sejtik, hogy Mária milyen hálás Jézusnak, hogy visszaadta a testvérüket. A hála mellett ott van benne az Istennek kijáró tisztelet és imádat is. Élete legnagyobb kincsét adta oda, és eszébe sem jut számolgatni, mert mindent szeretne Jézusnak ajándékozni.

Közben pedig ő sem tudja, hogy ennél még többről van szó. Egy hétlel később Jézus már meghal a kereszten, és gyorsan kell majd eltemetni, a szokásos kegyeleti megkenés nélkül. Ezért mondja a Mester: az én temetésem napjára szánta ezt. Mária tehát tudtán kívül részt vett Isten üdvterve megvalósulásában.

De jó lenne a dolgok mélyére látni, és így mindig helyes ítéletet alkotni!

Uram, segíts, hogy egyre többet lássak a valóságból, s hadd lehessek én is eszközzé a kezedben, tudatosan vagy tudtomon kívül is!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja:Őszinte imádság

"Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk." (Jn 2,3)

Mit tanulhatunk Máriától?

Észrevette a mások baját. Ő ott vendég volt, de nyitott szemmel látta, milyen kellemetlen helyzetbe kerültek meghívói, és érző szíve arra indította, hogy tegyen valamit értük.

Azonnal Jézushoz fordult. Mi sokszor futunk fűhöz-fához, s csak utána jut eszünkbe: imádkozni is lehetne. Röviden közli a tényt: nincs boruk. Ez a két szó őszinte imádság, követésre méltó szép példa.

Miért? Mert segíteni akarás van mögötte, bízik Jézusban, egészen természetes módon, egyszerű hittel fordul hozzá, teljesen rábízza a megoldást, nem ad neki ötleteket, hogy mit tegyen. És amikor Jézus nem azonnal segít, nem türelmetlenkedik. De használja az eszét is: nehogy a szolgák értetlensége hiúsítsa meg a segítséget, szól nekik. Aztán csendben visszaül a helyére. Vár.

Mire? Jézus segítségére. És mikor fog segíteni? Nem tudjuk. És hogyan? Nem tudjuk. Hát mit tudunk? Hogy „jó várni az Úr szabadítására". Mert ő már tudja, mit fog tenni, s nyugodtan rábízhatjuk az időt és a módot. Ezzel is dicsőítjük őt.

Dicsőítjük-e mi így? Vagy türelmetlenül toporzékolunk, mint egy akaratos gyerek, és követeljük, amit kértünk tőle? Mária nem kért semmit, csak a hiányt közölte bizalommal. Bárcsak így tudnánk mi is a magunk és mások szükségeit az Úr elé tárni!

Reggeli dicséret: Éjjel, nappal

"Nappal (kegyelmes) szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez." Zsoltár 42,9.

Hiszel a gondviselésben? Hiszed, hogy van valaki, aki mindig vigyáz rád, amikor csak szükséged van rá? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. De én itt most nem a csodákról és nem is a természetfeletti jelenségekről akarok írni, hogy győzködjelek. Nem. Csupán a megtapasztalásról, a kegyelem és az ima megtapasztalásáról.

Életünkben sok mindent természetesnek veszünk, ami egyáltalán nem az. Amikor szociális területen önkénteskedem, mindig rájövök erre. A fogyatékkal élőktől nagyon sokat lehet tanulni. Leginkább alázatot. Mivel függnek másoktól, megtanulták ezt elfogadni. Nem lázadoznak ellene, igyekeznek türelmet gyakorolni, megtanultak várni. Ezek ma olyan erények, amit egyre kevesebb ép ember gyakorol. Aki nem tud járni, annak meg kell várnia, míg valaki kiemeli az ágyból, segíti a fürdőszobai dolgokban, aztán az öltözködésben, az étkezésben és így, egész napon át. Valaki egyszer azt mondta nekem: "Nem tudnám elviselni, hogy mindig valaki másra szoruljak". De ők nem tehetnek másként. Mindig rászorulnak valakire, egy gondozóra, aki vigyáz rájuk és így mindig megtapasztalják a gondoskodást. Kölcsönös kapcsolat ez a gondozó és a rászoruló között, miközben mindketten szeretni tanulnak. Szeretni, elfogadni, segíteni a másikat. A kegyelmes szeretet megtapasztalásának a lehetősége ez, ha jól csinálják. Mert szeretetből való kegyelem az, hogy jó szóval, kedvesen adok segítséget és az is, ha nem nehezítem meg a másik munkáját daccal, csökönyösséggel, azzal, hogy kihasználom a segítséget adót. Amikor megoldhatatlan kérdésekkel találjuk szembe magunkat az életünk során, akkor jövünk rá arra, hogy mi is függünk valakitől/valamitől. Ha ez így van, akkor talán nekünk is kellene egy kis alázatosságot gyakorolni és akkor többször megtapasztalnánk a kegyelmes szeretetet.


Szeretek énekelni és szeretem, ha énekelnek körülöttem. Megfigyeltem, hogyha a feleségem boldog, vidám, akkor a legtöbbször énekel. Olyan jó érzés, hogy hallom őt, mert ilyenkor tudom, minden fontos dolog rendben van. Amikor napok, hetek telnek el úgy, hogy nem csendül fel egyetlen ismerős dallam sem, elkezdek aggódni. Mit rontottam el, mire nem figyeltem oda? Megint magára hagytam és elfáradt? Megbántottam valamivel? Ezek a kérdések járnak a fejemben. Az éneklés egy jel nálunk, hogy rendben vannak a dolgok. Rólunk, magyarokról azt mondják, hogy sírva vigadunk. Szeretjük a szomorú dalokat és bánatunkban is énekelünk, mert a dal maga visszabillent minket a harmóniába. Az ének helyreállít, rendbe hoz, az énekelt imádság is ilyen. Segít a kibillent lelki egyensúlyunkon.



Bejegyezte: Restás László

Biblia-Ige:Jób könyve 5. rész

1. Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2. Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
5. A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7. Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10. A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12. A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13. A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15. A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16. Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17. Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18. Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21. A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23. Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
26. Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ha látja a pap, hogy a tarjagosság tovább terjedt a bőrön, ítélje azt a pap tisztátalannak, poklosság az... És ha látja a pap, hogy elborította a poklosság annak egész testét, akkor ítélje tisztának...      3Móz 13,8.13

Keleten régen és ma is borzalmas betegség a poklosság (lepra). Aki ezt elkapja, élő halott. El kell hagynia családját, sziklahasadékban, barlangban vagy sírboltokban kell laknia. Aki a legkisebb jelét is felfedezi magán, azonnal a paphoz kell mennie. A poklosság fertőző. Elfertőzheti az egész családot és szomszédságot. A mózesi törvényben számos utasítást találunk erre nézve. Valaki pl. észrevesz egy fehér pontocskát a karján, olyat, mint a gombostű feje. A pap megnézi és ezt mondja: 8 nap múlva vissza kell jönnöd, ha a pontocska olyan naggyá lett, mint egy borsószem, akkor elhangzik az ítélet: "Tisztátalan, poklosság! Azonnal száműzetésbe kell menned". Aztán jön a paphoz egy másik ember, akit fejétől talpáig elborított a poklosság. A pap szól: "Tiszta vagy! Egészséges"! Első hallásra ez érthetetlen, de mégis így igaz. Az első esetben a betegség terjed. A második esetben a test kidobja a poklosságot okozó mérgező anyagot a bőr felületére, és a betegség megszűnik. Mi, emberek mindnyájan egy még rettenetesebb betegséget kaptunk el: a bűnt. Ez legjobban az elrejtett helyeken terjed. Elrejthetjük, de attól még betegek vagyunk, s egykor elvettetünk. Némelyeknél azonban a poklosság az egész testet elborította. Lelki értelemben ilyen volt a vámszedő. Csak a bűnt látta és ezt hebeghette: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek"! Erről az emberről azt mondja Jézus: "Megigazulva ment haza". Aki így látja a bűneit, arról ma is így vélekedik az Úr. Urunk! Nyisd meg szemünket pusztulásunk nagyságának meglátására, hogy Nálad kegyelmet találjunk!

Varga László: Isten asztaláról

"A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz."      Máté 6,22-23

Különös ige. Nyilván nem a testi szemről és fizikai testről beszél itt Jézus. Arról van szó, milyennek látod a világot. Hány szerencsétlen ember éli le úgy az életét, hogy mindent feketének lát maga körül. Legszerencsétlenebb az, aki elmondja, hogy "engem nem szeret senki". Lehet, hogy igaza van, de jó megkérdezni tőle: "Mondja, lelkem, maga kit szeret?" - s talán megnyílik a szeme, és meglátja, hogy ő hunyta azt be mások szeretetrevalóságának meglátására. Van, aki csak azt látja, hogy mindenki gazember, amíg maga is azzá változik. Van, aki úgy rohan a haszon után, hogy nem látja meg azt a sok apró szépséget, amivel Isten kívánja őt megajándékozni, és szerencsétlen marad egész életében. Te nyisd meg a szemed! Tiszta szemmel nézd, milyen szépnek teremtette Isten ezt a világot, és benne milyen szépnek, szeretnivalónak az embert. Tanulj gyönyörködni minden kis virágban! Gyönyörködj minden eléd kerülő kis csibész hamis elevenségében! Lásd meg, milyen büszke egy közismert tolvaj, ha te kivételesen megbízol benne. És meg fogod látni Isten teremtésének minden szépségét. És végül, ahogy Jézus ígérte, meglátod magát Istent az Ő szeretetében, és boldog leszel.

Krisztusom, annyi vaknak nyitottad meg a szemét, hogy lásson. Kérlek, nyisd meg az én szememet is, hogy mindenben lássam meg a szépet! Annyi szépség van ebben a teremtett világban, és én olyan keveset látok belőle. Nem baj, ha látom a sötétséget is, a sok bűnt és nyomorúságot. Kell az, hogy különbséget tudjak tenni a jó és a rossz között. Nem hamis gyámoltalanságot kérek, mindenbe beletörődő, mindennel megelégedő közömbösséget, hanem azt a belelátást, amely képessé tesz arra, hogy a tisztán látszó sötétség mögött észrevegyem a fényt, amely Tőled származik: a jóság szomjazását a bűnös emberben, a képességet a lustában, a hitre való vágyat a hitetlenben, a megszeppent gyermeket a gőgös dicsekvőben. Szépet látni taníts, Uram! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ISTEN SZOMORÚSÁGA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 81,6-16

6 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: 7 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. 8 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) 9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! 10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! 11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! 12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. 13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. 14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! 15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. 16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.

"Bárcsak rám hallgatna népem, az én útaimon járna Izráel!"

(Zsolt 81,14)

Irtózatos mennyiségű szenvedés van a világban. Mindenütt van és mindenkit elér. Csak a puszta rágondolás is szenvedést okoz az embernek. Van fizikai fájdalom, van szellemi fájdalom. Van szenvedés, amit meg lehet szüntetni, és van olyan is, amit nem lehet megszüntetni, mivel az emberi sors tartozéka. Van szenvedés, amit az ember maga hoz magára, mert tévedett, mert hibás nézetei vannak, vagy mert vétkezett, de vannak olyan szerencsétlenségek is, melyeket nem lehet előre látni vagy megakadályozni. Lehetetlennek látszik, hogy valamennyit csoportosítsuk. Az ember megpróbálhatná osztályozni a szenvedések különféle fajtáit, és mégis, valahogy úgy látszik, minden szomorúság összefügg egymással létünk mélységeiben, mint valami dúsan elágazó hajtás. Az emberiség csupa fájdalom. A sebek már régen léteztek, mielőtt megszülettünk. A Biblia lerántja a leplet előttünk egy olyan szomorúságról, amelyre nézve tudatlanok maradunk mindaddig, amíg el vagyunk foglalva saját szenvedéseinkkel, és világunk jajaival. Ez pedig Isten szomorúsága. Isten panaszkodásáról olvasunk ennek a lapnak a tetején: "Ember miért nem figyelsz rám?" Az egész Biblia annak az Istennek a története, aki keres, és azé az emberé, aki elrejtőzik. "Ádám hol vagy?" És Ádám elrejtőzött. Egyetlen hosszú történet ez, egy Atyáról, aki lenéz az útra nap mint nap és így sóhajtozik: "Fiam, mikor jössz haza?" Isten szomorúsága magyarázza meg a mi szenvedésünket. Mélyen, nagyon mélyen, minden fájdalmunk annak a következménye, hogy elveszítettük Istent. "A vallás", ami Isten keresése, nemcsak menekülés a gyengék számára, ahogy néhányan mondják. Egyikünk sem elég erős ahhoz, hogy túléljük, ha nem találjuk meg Őt. Ha elveszítjük Istent, elveszítettük azt a környezetet, ahol valódi életet élhetünk. Így hát egyetlen reménységünk az Istenünkkel való tökéletes újraegyesülésben van. Szomorúságaink akkor fognak majd gyökerestől kiszakadni, amikor az ég és a föld újból egyesül. Akkor már ott vagyunk a gyógyulás forrásánál. És Isten letöröl minden könnyet.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ALÁBB KELL SZÁLLNOD AZ Ő CÉLJAIRA

"Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom" (Jn 3,30).

Ha szükségletté (nélkülözhetetlenné) lettél egy léleknek, kiléptél Isten rendjéből. Mint munkásnak az a nagy felelősséged, hogy "a Vőlegény barátja" légy. Amikor észreveszed, hogy egy lélek felismerte Jézus Krisztusnak rá vonatkozó igényét, akkor tudod, hogy helyesen irányítottad. Ahelyett, hogy kinyújtanád kezed a szülési fájdalmak megelőzésére, imádkozz, hogy tízszeresére fokozódjanak, amíg nincs már se a földön, se a pokolban olyan erő, ami ezt a lelket távol tarthatná Jézus Krisztustól. Újra meg újra "műkedvelő" gondviselést játszunk. Közbelépünk és elébe vágunk Istennek így szólva: "Ennek vagy annak nem kell így lennie!" - Ahelyett, hogy a Vőlegény barátja maradnál, együttérzéseddel útját állod és az a lélek egy szép napon majd kijelenti: "Ez a tolvaj ellopta Jézus Krisztustól a szeretetemet, és én elvesztettem a látásomat felőle." - Őrizkedj attól, hogy valakivel együtt egy méltatlan vagy igazságtalan dolognak örülj, de örülj az igazságnak. "A Vőlegény barátja... örvendezve örül a Vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom." Örömmel mondja ezt János, nem szomorúan. - Végül mégis meglátják majd a Vőlegényt! János azt mondja: ez az ő öröme. Itt a munkás teljesen eltűnik, nem is gondol rá többé senki. Figyelj, ahogy csak tudsz, míg egy másik ember életében meg nem hallod a Vőlegény hangját. Ne törődj azzal, hagy ez mennyi zavart, nyugtalanságot, talán a testi egészség megrendülését is magával hozza annak az életében. Isten örömével örülj, ha az végre eljutott odáig, hogy meghallja az Ő szavát. Azt is gyakran láthatod, hogy Jézus Krisztus zátonyra futtat egy életet, mielőtt megmentené (Mt 10,34).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A bűnös megigazulása

"Megigazulnak ingyen az ő kegyelméből. " (Róma 3, 24)   Isten ingyen, azaz érdem nélkül igazítja meg a bűnöst és istentelent, mintegy ajándékképpen, a Jézus Krisztusban való hit révén. Ez az evangéliumnak egyik legdrágább titka. Mi mindent rejt magában a megigazulás? Mindenekelőtt az adósság, vétek elengedését és a bűnök bocsánatát. Isten a Jézus Krisztushoz ragaszkodó bűnös oldalára áll. Kegyelmébe és szeretetébe fogadja őt. Eltépi az adósságlevelet és megkegyelmez a halálra méltó bűnösnek. De még ennél is több rejlik a megigazulásban. Isten nem csak igaznak nyilvánítja a bűnöst, hanem valójában azzá is teszi. Isten szavai mindig tettekké formálódnak át. Amikor így szól: "Legyen világosság!" - akkor máris ott a világosság. Így teszi a bűnöst is igazzá. A megigazulás fogalma tehát két tényt rejt magában: igaznak nyilvánítanak valakit és igazzá is teszik. Amikor az Írás a hit által való megigazulásról beszél, azt mindig mind a két értelemben érti. De miképpen teszi Isten a bűnöst valóban igazzá? Belsőleg megújítja őt. Új érzületet ajándékoz neki. Nemcsak Isten kerül vele teljesen más viszonyba,tudniillik a kegyelem viszonyába,hanem maga a bűnös is másként viszonyul; teljesen más lelki helyzetbe kerül. Isten ugyanis a maga Lelkét ajándékozza neki s ezen keresztül újjászületését és megváltozását munkálja. Ha a bűnös előzőleg Isten ellensége volt, most Isten barátjává lett. Isten szerelme kitöltetik a szívébe. Magatartása alapvetően más lesz. Aki Krisztusban van, új teremtmény az. Régi lénye eltűnik, a megigazulás révén itt van az új ember. Mindez megelevenedést, életre jutást is hoz magával. A bűnös Krisztussal együtt él és életének súlypontja most már el van rejtve a mennyben. Ezért beszél az apostol "az élet megigazulásáról" (Róma 5, 18). Azok, akik eddig a halál rabszolgái voltak, a megigazító kegyelem révén"uralkodnak az életben" (Róm 5, 17). "Ha olyan törvény adatott volna - móndja az apostol -, amely képes megeleveníteni, valóban törvény által volna az igazság." Tehát a megigazulás és az életre jutás egy és ugyanazon dolog. Egy másik helyen azt mondja az apostol: "mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége hiányában" (Róm 3, 23). A dicsőség itt az élet teljességét jelenti és ellentéte a halál sötétségének. A bűnös tehát mindkettőt elnyeri: a bűnből való szabadulást s az új életet, ami azután egyre inkább kialakul és valósággá válik nála.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Megerősít és megtart

"De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól" (2Tesz 3,3)

Az emberekből gyakran hiányzik mind az értelem, mind a hit. Mindig vannak körülöttünk oktalan és gonosz emberek. Semmi értelme, hogy vitatkozzunk velük, vagy egyezkedjünk: csalárd a szívük és fondorlat a beszédük. Mit tegyünk hát akkor? Állandóan gyötrődjünk miattuk? Nem! Forduljunk inkább erőért az Úrhoz, mert Ő hűséges. Igéjének egyetlen ígéretét sem szegi meg soha. Nem túlzottak a velünk szemben támasztott igényei, és nem zárkózik soha el, amikor kérdéseinkkel hozzá fordulunk. Hűséges Istenünk van! Örvendezzünk ezen! Úgy megerősít bennünket, hogy a gonoszok nem okozhatják bukásunkat, és úgy megőriz, hogy mindaz a gonosz, amely most fenyeget minket, valójában nem árthat nekünk. micsoda áldás, hogy nem kell az emberekkel hadakoznunk (versengenünk), hanem az Úrhoz menekülhetünk, aki őszintén együttérez velünk. Van egy hűséges szív, van változhatatlan, örök szeretet; találjuk meg Benne nyugalmunkat. Az Úr valóra váltja, amit szolgáival eltervezett. Ne engedjük, hogy a félelemnek akár csak az árnyéka is elhomályosítsa szellemünket. Sem az emberek, sem az ördögök nem tudnak semmi olyasmit tenni, ami megfoszthatna minket Isten gondoskodásától és védelmétől. Kérjük ma az Urat, hogy erősítsen és tartson meg kegyelmében bennünket.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Meghallgattatott istenfélelméért.” (Zsidók 5,7)

Meghallgattatott az ő félelméből, ahogy ez a hely világosan mondja, amely félelem csakis attól a pokoli kísértéstől származott: mintha teljesen el lett volna hagyva Istentől és emberektől. Talán még ennél keményebb kísértés is létezhet, de egészen biztos, hogy a legnehezebbek egyike a teljes elhagyatottság.
„Lásd” – mondta a sátán – „egyetlen barátod sincs! Atyád elzárta előled részvétet tanúsító szívét. Dicsőségének angyalai közül egy sem nyújtja ki kezét segítségedre. Az egész menny elfordult Tőled; el vagy hagyatva. Nézd társaidat, akikkel nyájasan társalogtál, mit érnek azok? Mária fia, nézd testvéreidet, Jakabot, nézd kedvenc tanítványodat, Jánost, nézd Pétert a tüzes apostolt: milyen nyugodtan alszanak ezek a restek, mialatt fájdalmaidban gyötrődsz! Lásd, nincs barátod sem a mennyben, sem a földön. Az egész pokol összeesküdött ellened. Rémisztő poklaim mélységét felnyitottam, követeimet mindenfelé elküldtem a sötétség fejedelmei után, hogy törjenek ezen az éjszakán. A nyilakkal nem fogunk takarékoskodni, összes hatalmunkat felhasználjuk, hogy Téged legyőzzünk; mi lesz akkor veled Te egyedül való?”
Lehet, hogy a kísértés ilyen volt; ami annyival is inkább hihető, mivel az angyal megjelenése, aki Őt erősítette, elvette félelmét. Meghallgattatott az Ő félelméből, többé nem volt egyedül, hanem Vele volt a menny. Talán éppen azért ment vissza háromszor tanítványaihoz, ahogy a költő mondja:




„Háromszor ment el magányos helyre és vissza,
Embereknél lelni, enyhítő vigaszra.”




Meg akart győződni, hogy tényleg igaz-e az, hogy Őt mindenki elhagyta volna? Mindnyájukat alva találta. De mégis talált némi vigaszt abban, hogy nem rosszindulatból, hanem mély szomorúság következtében aludtak: „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen”. Minden esetre meghallgattatott az Ő félelmei között. Jézus meghallgattatást nyert legnagyobb szenvedései közepette. Én lelkem, téged is meghallgat az Úr.

Napi áhítat: Ki forgat kicsodát?

Mk 12,18–27

Én forgatom a Bibliát, vagy a Biblia s mögötte Isten hatalma forgat engem?

„Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: „Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt.” Jézus ezt mondta nekik: „Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Mert az emberek amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben. Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”

Magyarázat

Találkoztál már olyan emberrel, aki Istenről, Bibliáról beszél, valami mégis elárulja, hogy nem a kegyelem útján jár? Hogy lehetséges ez?
A Szentírást nagyon sokféle indítékból és sokféle lelkülettel lehet kézbe venni. A történetben is az írást betűiben ismerő emberekről olvasunk, akik forgatták az írást, de istenellenes gondolatokat olvastak ki belőle. Ha úgy közelítettek az igéhez, ahogy Jézus Krisztushoz is, akkor cseppet sem kell csodálkoznunk. Olyan dolgok felől kérdezik és próbálják ezzel kapcsolatban csapdába ejteni, amelyekben nem is hisznek. Ahogy forgatják az Írást, úgy akarják Jézust is forgatni, kiforgatni. Ilyen zárt szívvel lehet olvasgatni, még tanulmányokat is folytatni, sőt vitázni és érvelni is. De Isten személyét és hatalmát, a valódi igét (szentírás) és az élő Igét (Jézus Krisztus) csak alázattal, nyitottsággal lehet megtapasztalni.
Tehát én forgatom a Bibliát, vagy a Biblia s mögötte Isten hatalma forgat engem? S okoskodó eszmecserék helyett még azt is meg merem kérdezni: „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” Akkor Isten biztosan nem marad válasz nélkül.
(Boros Dávid)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja:A félelem ellenszere

"Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! "(Zsolt 56,5)

Valaki ezt kérdezte: ismeri-e a hívő ember a félelmet, vagy neki már nem illik félnie soha semmitől? Óvakodjunk a végletektől: a hívő nem szuperember, akinek nincs idegrendszere, és mindent bírnia kell. De ne hivatkozzék általános emberi gyengeségére se, amikor a hitetlensége miatt tele van félelemmel!

Mit mond erről a Biblia? Isten gyermekeit sem kerülik el a bajok és veszedelmek. Ők is ismerik, milyen egy váratlan támadás miatt megijedni, életveszélyes helyzetben félni a haláltól, vagy aggódni azok miatt, akiket szeretünk és akikért felelősek vagyunk. A hívő ember is ismeri a félelmet, és szenved tőle.

Azonban mindezt úgy éli át, hogy közben ismeri a mindenható Istent, aki őt szövetségébe fogadta, s bízik hatalmas és hűséges szövetségesében. Ezért olvassuk a zsoltárokban gyakran: Isten az én erős váram, biztos menedék a baj idején. Az Istenben való bizalom erőt ad, tartást, kitartást, lelki állóképességet, reménységet a különféle nehézségek közt.

A félelmek leghatásosabb ellenszere az istenfélelem: amikor valaki ismeri Istent, és komolyan számol azzal, hogy ő mindenható, kegyelmes, szerető Atyja a benne bízóknak, aki reménytelen helyzetből is tud adni kiutat, emberileg megoldhatatlan problémákra is megoldást, nagy túlerővel szemben is győzelmet. S így el lehet jutni oda, hogy már kezd nem félni az ember. Lehet, hogy félnem kellene, de bízom Istenben, és nem félek.

Aki emberektől fél, attól tart, hogy árthatnak neki. Aki Istent féli, abban bízik, hogy ő segíteni fog neki. Istennel szövetségben végzetes baj már nem érheti az embert. Még ha meghal, akkor sem.