,,💞Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.,, Péter második levele 3.fejezet 8-9.vers
Gyermekként vártuk, hogy felnőttek legyünk. Diákként vártuk, hogy dolgozzunk és saját pénzünk legyen. Télen várjuk a nyarat, ősszel a tavaszt. Várjuk a nyaralást, a szabadságot, a könnyű életet. Várjuk a nagy szerelmet, a házasságot, a gyerekeket, majd az unokákat. Mindig várunk valamit, nem? Csak a várakozás veszélyeket is rejt magában, mégpedig a figyelmetlenség veszélyét.
Ha nem figyelünk, csak mindig várunk valamire, úgy suhannak el mellettünk a lényeges dolgok, hogy észre sem vettünk belőlük semmit.
Az idő és a várakozás kérdése gyakran mumusként él bennünk, pedig ez a kombináció akár az életünket is megmentheti. A kérdés egyik fő gondolata, amit sokan figyelmen kívül hagynak, hogy minden, amit érzékelünk mi magunk érzékeljük csupán, emiatt nem biztos, hogy objektív az észrevétel. 10 perc ugyanannyi a fogorvosi székben egy foghúzás közepette, mint egy szerelmes séta a parkban, előbbi mégis óráknak tűnik, míg utóbbi pillanatoknak csupán.
Az idő múlásának gyorsasága vagy épp lassúsága tehát legfőképpen attól függ, hogy boldoggá vagy szomorúvá tesz az adott körülmény.
A második megállapítás pedig az, hogy Isten időszámítása teljesen más.
Ő másképp érzékeli az idő múlását, a dolgok történését és másképp látja a teljes képet.
Isten nem az emberek időmértékével mér és nem azért, mert nem ismeri az óra-perc fogalmát.
Isten látása és ideje arra lett specializálva, hogy elősegítse a haladást és ne a bukást idézze elő.
Isten mindannyiunk számára elegendő időt biztosít arra, hogy a látásunk, a gondolataink, érzelmeink úgy alakuljanak és fejlődjenek, hogy a javunkat szolgálják.
Isten terve az, hogy mindannyian belépjünk abba az országba, amelyet készített és ehhez megadja a szükséges időt.
Ha eddig haboztál engedni az Úr hívásának, akkor ez most egy újabb alkalom arra, hogy átgondold és át add neki az életed, hogy azzá válhass, aki lehetsz, akinek ő szánt téged. Egy csodává.
Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)