A szabadságot drágán vette meg, mégis ingyen adja azt

„Hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak” (Lukács 4, 18)

Senki más, egyedül az Úr Jézus hozhat a foglyoknak szabadulást.

Az igazi szabadságot egyedül Ő adja. Ez egy jogosan adott szabadság, mert a Fiúnak, ki mindenekkel bír, joga van az embereket megszabadítani. 

A szentek tisztelik és becsülik Isten igazságát, mely szabadulásukat állandóvá és bizonyossá teszi. 

Ez egy drágán szerzett szabadság. Krisztus tejhatalmának erejében mondja azt ki nekünk, de Ő azt vérével szerezte, megszabadít téged, de azért önmagát engedte megkötöztetni. 

Te szabaddá lettél, mivel terhedet Ő hordozta érted, te fel vagy mentve és szabad vagy, mivel Ő helyetted szenvedett. 

De habár ezt a szabadságot drágán vette meg, mégis ingyen adja azt. 

Jézus nem kíván tőlünk semmiféle előkészületet e szabadsághoz. Zsákban és hamuban talált minket és felszólít, hogy öltsük magunkra a szabadság dicső ruháját; amint vagyunk, éppen úgy tesz minket szabaddá és boldoggá és pedig egészen a mi segítségünk és érdemünk nélkül. Akit Jézus megszabadít, annak szabadsága örökre biztosítva van; azt nem lehet soha többé újra megbéklyózni. Ha a Mester azt mondja nekem: „Fogoly, én megszabadítottalak”, az érvényes mindörökre. 

A sátán előveheti minden cselét és hatalmát, hogy minket újból rabszolgává tegyen, de nem sikerül neki, mert velünk az Úr, s kitől féljünk? A világ kísértéseivel azon lehet, hogy minket félrevezessen, de hatalmasabb az, aki mi mellettünk van mindazoknál, akik mi ellenünk vannak. 

A mi csalárd szívünk cselszövése zavarba hozhat és veszélybe sodorhat bennünket, de aki a jó munkát elkezdte bennünk, véghez is viszi és befejezi azt. Istennek és az embereknek ellenségei összeszedhetik hadierejüket és tajtékzó dühvel törhetnek ránk, de ha Isten minket megigazít, kicsoda kárhoztatna? 

A sas, mely sziklán rakott fészkébe száll és majd ezután a felhőkön felül szárnyal, nem szabadabb annál a léleknél, kit Krisztus megszabadít. 

Ha nem vagyunk többé a törvény alatt, hanem mentesek vagyunk annak átkától, szabadságunk abban nyilvánul, hogy hálával és örömmel szolgálunk Istennek.
„Én kétség nélkül a Te szolgád vagyok, a Te szolgálóleányodnak fia, ki az én kötelemet elszaggattad. Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?”

Csendes percek Istennel: Isten többre szánt

„Ekkor így szólt hozzá az ördög: ’Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!’” - Lk 4,3

„Szerintem nem bánja Isten” – mondta a barátnőm.
A sírás kerülgetett.
Meg akartam értetni vele, hogy Istennek bizonyára nem tetszik, ami potenciálisan bánatot okoz azoknak, akiket szeret.

Nem tudtam meggyőzni, összetört a szívem. Később aztán az ő szíve következett.
Barátnőm küzdelme egy kísértéssel kezdődött.
Eleinte csak eljátszadozott a gondolattal. Aztán összeszedte a mellette szóló érveket, de ami ellene szólt, azt nem vette számításba. Később a tettek mezejére lépett. Végül pedig összeomlott, mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy gondolta.

Mind szembesülünk kísértésekkel. Talán nem azzal, amivel a barátnőm.
Fel akarjuk adni, amikor nehézségekbe ütközünk. Nem fogadunk el valami jó dolgot, mert úgy érezzük, méltatlanok vagyunk rá.
Küzdelmeinkben nem vagyunk egyedül. Jézus is megtapasztalta a kísértést.
A Lukács evangélium negyedik fejezetében Jézus szemtől szemben találja magát a Sátánnal a pusztaságban. Minden szinten kísértés éri, ugyanúgy, mint minket.

Az ellenség egy egyszerű csábítással indít.
„Ekkor így szólt hozzá az ördög: ’Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!’” (Lk 4,3).
Képzeld el magad a sivatagban minden élelem nélkül. Jézus gyomra már-már kilyukadhatott az éhségtől. Egyetlen szavától kenyérré válnának a kövek a lábai előtt. Jézus rendíthetetlen.
Tudja, mi  az ellenség terve. A Mennyei Atya azért küldte Jézust, hogy ezt a sebzett világot magához vonja. Ez nem a kenyérről szól.
Az ellenség nemcsak Jézust akarta tönkretenni, hanem Isten tervét Vele.

Jézus nem bonyolódik vitába. Nem időzik a kísértésnél, Isten igéjét szegezi neki.
Példája megmutatja nekünk, hogy a Mennyei Atyához való hűség fontosabb, mint a pillanatnyi éhség csillapítása. Jézus nem hagyja magát félrevezetni az által, aki bár úgy tesz, vele törődik, igazából a lelkét akarja elpusztítani.
Mind hallottuk már a csábítás hangját. Nem is egyszer.
A kísértés kompromisszumra hív, vagy arra, hogy elégítsük ki pillanatnyi vágyunkat, mely eltávolít Istentől. Hogy vegyük saját kezünkbe a dolgainkat, ragadjuk ki őket Isten kezéből. Amennyire lehetséges, el akar távolítani Istentől és az Ő rólunk szóló tökéletes tervétől.
Kísértéssel küzdő barátnőm a pillanatnyi éhségre fordította figyelmét, és így nem vette észre a valódi harcot, ami benne zajlott.
Ha kísértést érzel, tudd, Megváltód ismeri a mostani pillanaton túli szükségleteidet is. Tudja, milyen kísértést szenvedni. Ígéri, hogy segít küzdeni a kísértés ellen mindaddig, míg az ellenség fel nem adja.
Évek múltán a barátnőm megtalálta a visszautat. Hosszú szenvedéseken át Isten végül meggyógyította a szívét, és ő nem tágított Mellőle, mialatt igyekezett rendbehozni a tettével szétzilált kapcsolatait.
Amikor felkérik, hogy mondja el történetét, így foglalja össze a tanulságot:
 „Ha nem illeszthető be Isten legjobb tervébe rólad, fuss az ellenkező irányba”.
Bármi legyen a kísértés, pillanatnyi igényeink kielégítése sosem múlja fölül az igazság melletti döntésből fakadó tartós átalakulást.

Drága Jézus, segíts túllátnom az érzéseimen, hogy Rád találjak. Segíts legyőznöm a kísértést

igéddel, és kizárnom azt szívemből és gondolataimból. Jézus nevében, Ámen.

Jelenések könyve: Egy különleges hatalom

Jelenések 13:11-18.

János apostol most egy nagyon érdekes állatot látott. A földből jött fel, két szarva volt, olyan, mint a bárányé. Amikor megszólalt, úgy szólt, mint a sárkány. Vajon melyik országot, hatalmat jelképezi ez a furcsa, különleges állat?

Egy viszonylag új hatalomnak kell lennie. Ezt két dologból tudjuk:

- Akkortájt jön létre, amikor a pápaság halálos sebet kapott

- Fiatalságát a „bárány” kifejezés is alátámasztja. A bárány a fiatal juh.

Jellemzője ennek az országnak, hogy két oszlopon (két szarv) áll a hatalma, ami szelíddé teszi.

De amikor megszólal, a Sátán eszközévé válik. Segíti az előző hatalmat megerősödni, és akik nem imádják, azok ellen erőszakot alkalmaz. Az egész földön kiterjed a befolyása. Ezek a jellemzők egy országra mutatnak – az Amerikai Egyesült Államokra.

Ez az ország Amerika ritkán lakott földjén nőtt fel. Nem sokkal a pápaság hatalmának csökkenése után lett független ország. Alkotmányában az állam és az egyház szétválasztását szavatolta. A két szarv a lelkiismereti és vallásszabadság is fontos része volt. Időközben ez az ország sokat változott. Egyre kevésbé tiszteli a vallásszabadságot. Befolyását az egész világra kiterjesztette. Eljön az idő, amikor a még be nem teljesedett próféciák is teljesülnek. A középkori egyház az akaratát állami fegyverekkel erőszakolta ki. Amerika segíteni fogja az erősödő egyházat tervei megvalósításában. Ki fogják erőszakolni, hogy olyan ünnepet tartsanak meg, amit nem Isten, hanem az egyház hozott létre.

A vallás dolgába senkinek sincs joga beleszólni. Az imádatot nem lehet erőszakkal elérni. A jó dolgokat sem erőszakolhatjuk másokra, tisztelnünk kell minden ember saját választását.

Akkor várhatod el, hogy mások tiszteljék a te saját szabad akaratú döntésedet, ha te is tiszteletben tartod mások saját választását.

Heti imagondolatok: AZ IMA LEGYŐZI SÁTÁNT

"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus között." (Efézus 6:11)

Mi AZ EGYETLEN MÓDJA ANNAK, HOGY LEGYŐZZÜK SÁTÁNT A KERESZTÉNY ÉLETKÜZDELEMBEN?

A biztonság ára: "A sátáni erőkkel vívott harcban vannak olyan döntő pillanatok, melyek eldöntik a küzdelmet, hogy Isten oldalára, vagy e világ fejedelmének oldalára kerülünk. Ha a küzdelem részesei nem éberek, komolyak és nem imádkoznak bölcsességért, és nem vigyáznak imában, akkor Sátán lesz a győztes, miközben legyőzték volna őt az Úr seregei. Személyes lelki éberségünk a biztonságunk ára. Ne csússzatok át Sátán oldalára egyetlen centit sem, különben legyőz benneteket." | "Az ima Jézust társunkká teszi. Új erőt ad a lankadó, tépelődő léleknek, hogy legyőzze a világot, a test kívánságait és az ördögöt. Az ima elhárítja Sátán támadásait."

A Sátán elleni küzdelem élethosszúságú: "Előttünk a harc - életfogytiglani küzdelem Sátánnal, és csábító kísértéseivel. Az ellenség minden érvet, minden csalást felhasznál, hogy a lélekben zavart keltsen, tehát hogy elnyerhessük az élet koronáját, komolyan, kitartóan kell küzdenünk." | "Fel kell öltenünk Istenünk minden fegyverét, s minden pillanatban felkészülten kell állnunk a harcra a sötétség hatalmasságaival. Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk,járuljunk Istenhez és küzdjünk Ővele imában. Isten nem enged minket üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk és az ellenség hatalmát megtörjük."

Az ima elhanyagolásának következménye: "Ha elhanyagolod az imát, vagy csak alkalmanként imádkozol, amikor kellemesnek tűnik előtted, elveszted Isten erősségeit. Lelki képességeid elveszik életerejüket, vallásos tapasztalatodból hiányozni fog az egészség és az életerő."

Vigyázz: "Ha az imát és a bibliatanulmányozást egy ízben elhanyagolod, akkor előkészíted az utat a további hanyatláshoz. A Szentlélek ellen tanúsított első ellenállás utat nyit a további ellenállásnak. Így keményedik a szív és a lelkiismeret."

Sátán hízelgése: "A hitből való ima a keresztény nagy erőssége, ami bizonyosan ellenáll Sátánnak. Ezért hiteti el velünk, hogy nincs szükségünk az imára. Fél Jézusnak, a mi ügyvédünknek nevétől, ezért amikor Jézushoz jövünk segítségért, Sátán seregei megriadnak. Jó szolgálatot teszünk neki, ha elhanyagoljuk az imát, mert akkor hazug csodáit készségesebben elfogadjuk. A legegyszerűbb szentnek mennybe irányuló kérése félelmetesebb Sátán számára, mint a kormányok határozatai és a királyok rendeletei."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Sajnos, míg élünk, Sátán mindig bűnre csábít bennünket. Így leszünk megpróbálva, hogy valójában kire hagyatkozunk és kit szolgálunk. Hála Istennek, minden gyermeke, aki hit által kitartóan imádkozik a kísértések ellen, és akaratát Isten akarata alá veti, azt a Szentlélek győző kereszténnyé teszi Ha mi Jézust választjuk, mint Urunkat és mesterünket, a bűn nem uralkodhat rajtunk.

Köszönjük szerető jó Atyánk, hogy felruházol bennünket fegyvereiddel, a hit szép és nemes harcára. Nincs hatalom mennyen és földön, mely legyőzhetné Isten gyermekét, ha az teljesen és maradéktalanul bízik Istenben és engedelmeskedik neki. Hála Istennek az O szeretetéért és kegyelméért és nagy megmentő erejéért.

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, NAGYSZERŰ VÉDELMÜNK!

"Annakokáért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket." (Zsidókhoz írt levél 3:7)

Hol keresed az igazságot vagy a követésre méltó eszméket?

Sokan a modern filozófiák, a pszichológiai elméletek, a politikai szólamok, a pszicho-spirituális misztika vagy a szemlélődés fényében kutatják azt. Joan Borysenko beszéli el egy férfi történetét, aki egy utcai lámpás tövében kereste a kulcscsomóját. "Amikor egy segítőkész járókelő segíteni akart neki, és megkérdezte tőle, hogy pontosan hol veszítette el a kulcsát, a férfi az utca túloldalán lévő üres telekre mutatott. A magától értetődő kérdésre, hogy akkor miért emitt keresi a kulcsokat, a férfi így válaszolt: 'Mert itt van világos.'"

Jézus Krisztus minden más vallási rendszer és emberi érdem fölött áll, s ezt kiválóan kifejezi az evangélium egyszerűsége. A lelkünk sötétben vesztegel, olyan, mint egy üres telek, amíg újjá nem születünk, s a Szentlélek ránk nem talál. Akkor készségesen vállaljuk, hogy elvisszük a fényt az elveszettekhez, és bemutatjuk nekik az Üdvözítő életének és halálának jelentőségét a lehető legkönnyebben befogadható módon. A kereszténységet Isten kegyelmének egyszerű üzenete és az a lehetőség teszi egyedivé, hogy a Jézusba vetett hit által elfogadhatjuk az örök életet. A kereszténységet a Szentlélek által átalakított élet bizonyossága teszi hatalmassá.
Az egykori Trans World Airlines légitársaság vezető légiutas-kísérője, Margaret a hedonizmusban és a keleti vallásokban kereste az igazságot, de nem talált megelégedettséget, békét vagy tartós örömöt. Egy napon a Portland és Los Angeles között közlekedő járaton egyik utasa bemutatta neki Jézust, és felvázolta előtte az üdvösség egyszerű evangéliumi lépéseit. Margaret figyelt a Szentlélek szavára, aki ezen a lelkes keresztényen keresztül szólt hozzá, és néhány perces imádságban elfogadta Őt személyes Megváltójának. A Margaret életében ezután bekövetkezett változás ismét nyilvánvalóvá tette Isten csodatévő hatalmát. Figyelj Krisztus hangjára, amint ma hozzád szól! Hallani fogod, miközben a Bibliát olvasod, vagy keresztény testvéreiddel imádkozol.
A Szentlélek folyamatosan arra törekszik, hogy egyre nagyobb és nagyobb világosság felé vezessen az igazság megismerésében és abban a tudatban, hogy te Isten gyermeke vagy.

Imádság a mai napra
"Atyám, segíts odafigyelnem hangodra, hogy ne zavarjanak össze az egymásnak ellentmondó eszmerendszerek, hiedelmek vagy emberi cselekedetek!"

Garrie F. Williams írása alapján-

Napi áhítat: A TOVÁBBADÁS ÖRÖME

''Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-e ti is a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt az Ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk." (1Thesszalonikabeliekhez 2:19-20)

Isten a mi segítségünk nélkül is elérhette volna célját, a bűnösök megmentését, de azért, hogy mi Krisztuséhoz hasonló jellemet fejleszthessünk ki, osztoznunk kell a munkájában. Azért, hogy beléphessünk az általa elkészített otthonba, hogy áldozata árán üdvözült embereket láthassunk, részt kell vennünk a megmentésükért folyó munkában. Jézus minden emberben olyasvalakit látott, akit hívni kell az Ő országába. Az emberek szívéig hatolt, mert úgy járt közöttük, mint aki a javukat keresi. Megkereste őket a nyílt utcán, magánházakban, bárkákon, a zsinagógában, tópartokon és a menyegzői ünnepségen. Találkozott velük napi foglalatosságuk közben, érdeklődést tanúsított világi ügyeik iránt. Eljutott a háztartásokba, a családok a saját otthonukban kerültek Isteni jelenlétének hatása alá. Erős, személyes együttérzése segítette a szívek megnyerésében.

Jézus személyes kapcsolat és érintkezés útján képezte tanítványait. Olykor köztük ült a hegyoldalban, olykor a tengerparton, vagy együtt ment velük az úton. Így fedte fel Isten országának titkait. Nem prédikált nekik, ahogyan ma teszik. Ahol csak megnyílt szívek fogadták az Isteni üzenetet, Ő feltárta az üdvösség útjának igazságát. Nem parancsolta meg a tanítványainak, hogy ezt vagy azt tegyék, hanem így szólt: ''Kövess engem!''(János evangéliuma 1:44) Magával vitte őket az utazásaira, a városokba és falvakba, hogy lássák, miként tanítja az embereket. Krisztus példáját - hogy összekapcsolta a saját és az emberiség érdekeit - követniük kell mindazoknak, akik Igéjét hirdetik, és elfogadták kegyelmének evangéliumát. Az Isteni igazság nemcsak a szószékről érintheti az emberi szíveket. Van egy másik munkaterület is, lehet, hogy szerényebb, de ugyanolyan ígéretes. Ez az alacsony sorsúak otthona, a gazdagok palotája, a vendégszeretők asztala és az ártatlan társas örömet nyújtó összejövetelek helye.

Bárhová megyünk, vigyük magunkkal Jézust, és hozzuk mások tudomására, hogy mennyire értékeljük Megváltónkat!

Zsoltárok könyve 68. rész 20.vers

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
2. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
3. A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
4. Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
5. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
6. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
7. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8. Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
9. A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
10. Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11. Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
13. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14. Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
16. Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
17. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
18. Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
19. Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
20. Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
21. Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22. Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
23. Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
24. Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
25. Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26. Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
28. Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
29. Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
30. A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31. Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32. Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33. E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
34. A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
35. Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
36. Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Uram, emlékezzél meg rólam

"Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba. " 
(Luk 23, 42)

Csodálatos ennek a gonosztevőnek a megfordulása is és a hite is. Szilárdan hiszi, hogy az a Jézus, aki most ott haldoklik a kereszten, visszajő majd királyi dicsőségben. "Akkor gondolj majd rám - kéri őt - és engedd meg, hogy részt vegyek az igazak feltámadásában."

"Jézus, a zsidók királya" - ezt íratta Pilátus gúnyból Jézus keresztjére. És ez vezette el a gonosztevőt a helyes ösvényre. Azoknak a lelkeknek, akiket Isten meg akar menteni, minden javukra szolgál, még maga a gúny is. De ezért a gonosztevő hite még mindig nagy csoda marad. Jézusban csak a tehetetlenséget látja, egy hasonlóképpen halálra ítélt gonosztevőnek gondolja, és mégis elhiszi, hogy népének ő a megígért királya, aki visszatér majd a halálból. Ezzel a hitével még az apostolokat is túlszárnyalja, akiket ezekben az órákban a Jézus Messiás voltáról való elképzelésük tévútra vezetett. Ez a mélyre süllyedt gonosztevő oly szilárd volt a maga hitében, hogy még népe szellemi vezetőinek, a főpapoknak és írástudóknak ítéletével sem törődött. Az igazi hit nem igazodik mások ítéletéhez, még ha azok tanultak is. Maga az igazság vonzza őket (Ján 4, 42). Így volt ez a vakon születettel is. Az előzőleg teljesen tudatlan embert a tanultak ellenvetései sem tudták megingatni (Ján 9, 30-34). Az egyre növekedő istentelenség korszakában nekünk is ilyen hitre van szükségünk.

A gonosztevő kérése igen szerényen hangzik: "emlékezzél meg rólam". Az ilyen alázatos lelkek mindig többet kapnak, mint amennyit várnak. "Ma!" - így válaszol a Megváltó. Tehát nem majd egyszer, a távoli jövőben, hanem már most magához veszi azt az embert. Általában a Megváltó nem ismer halogatást. Most akar megmenteni, csak te légy készen arra, hogy elfogadd az üdvösséget. "Velem" - Jézus tehát a legelesettebb bűnössel is közösséget vállal. Nem szégyenli őt, sőt úgy tekinti, mint valami nagy értéket. Mindent megoszt velünk: igazságát, békéjét, királyi székét. - "A Paradicsomban" leszel majd velem. Az átoknak tekintett bitófáról egyenesen a Paradicsomba. Micsoda óriási lépés ez! A golgotai gonosztevő helyet kap Isten bűntelen Fia mellett. Odakerülése nem fokozatosan történik, hanem egyszerre. Amint a bűnös hitben megragadja a kegyelmet, máris Isten gyermeke.

Igazságok Rapszódiája: Válasz az Igére

,,...Mert ő mondotta:...Így hogy bízvást mondjuk... ,, (Zsid 13:5-6).

Isten Igéjét szólni, valamint Isten Igéjére válaszolni két különböző dolog. Sokan azt gondolják, hogy ugyanaz, de ez nem így van. A legtöbb ember soha nem is gondolt arra, hogyan
válaszoljon Isten Igéjére, és sokan nem tudják, gyakorlatilag mit is jelent Isten Igéjét szólni.

A Máté 4:1-4-ben feljegyzett szembesülése Jézusnak és sátánnak jó példa az Ige szólására válaszként egy helyzetre (olvasd el a teljes történetet).
A Mester a Szentírást idézve válaszolt sátánnak: „Meg van írva...” (Máté 4:4).

Ő az Igét szólta; pontosan elmondta, amit Isten már elmondott, Mózesen, a prófétán keresztül.

Tehát mikor szólod az Igét? Főképp, amikor sátán gondolatokkal bombáz téged, és a körülmények ellened emelik a hangjukat. Mondd: „Meg van írva”, azután kezdd el kimondani azt, ami meg van írva; ne próbáld a saját szavaiddal elmondani! Mondd pontosan úgy, amint az a Szentírásban van! Ezt Jézustól tanultuk. Ő nem próbálta körülírni vagy saját szavaival elmondani; azt mondta: „Meg van írva”, azután idézte, ami meg volt írva. Nem próbált magyarázatot adni; Ő az Igét adta.
Ez az egyik ok, amiért az Igének gazdagon kell lakoznia benned.

Azután hogyan válaszolsz az Igére? Alapigénk egészen pontosan megmutatja nekünk, hogyan: azáltal, hogy hangoztatod hitedet az alapján, amit Isten már kimondott. Isten egy adott szavának vagy kijelentésének hitedből származó megvallása a te válaszod arra az Igére. Ez az, ami megváltoztatja az életedet és a körülményeidet.

Például, az Ige azt mondja az 1 János 4:4-ben: „Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.” A válaszodnak erre ennek kell lennie: „Igen, én Istentől származom, legyőztem sátánt és az élet viszontagságait, mert nagyobb Az, Aki bennem van, mint aki a világban van.” Dicsőség Istennek! Ez a módja annak, hogy aktiváld az Ige erejét, hogy létrehozza életedben azt, amiről beszél.

Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy megmutattad nekem az utat
a folyamatosan győzedelmes élethez! A csalódottság,
valamint a világ bénító elvei felett élek. Az Igét szólva és
hitben válaszolva az Igére, fenntartom a győzelmemet és
hatalmamat Krisztusban ma és mindenkor. Jézus nevében,
Ámen. 

Chris Oyakhilome pásztor-

Közösségünk van magával a Végtelennel és Örökkévalóval.

„Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok” (Ézsaiás 33,21)

A széles vízi utak és folyamok megtermékenyítik a földet s gazdagsággal és bőséggel árasztják el a vidéket. A nagy folyamok melletti mezőségek és szántóföldek kitűnnek növényzetük sokféleségével és a dús aratás által. 

Isten mindezt megadja az Ő gyülekezetének. Ha Istenben bízik, úgy bőségben úszik. Mit kívánhatna, amit Isten meg nem adhatna neki? 

Mit tudna megnevezni, amivel meg nem ajándékozhatná? „A seregeknek Ura szerez minden népnek e hegyen lakodalmat, kövér állatokból, megtisztult borból.” 

Kívánjátok az életnek kenyerét? Mannaként csepeg az alá az égből. Óhajtjátok az üdülés patakjait? A kőszikla, mely a Jézus Krisztus, követ benneteket. 

Ha valamiben hiányt szenvedtek az a magatok hibája; ha megszorultok, annak oka nem Őbenne keresendő, hanem a ti saját bensőtökben. 

A bővizű folyamok kedveznek a kereskedelemnek is. A dicsőségnek Ura, a mennyei kereskedelemnek helye a mi részünkre. Megváltónk által kereskedelmi összeköttetésben állunk a múlttal: a Golgota drágaságai, a szövetség kincsei, a kegyelmi választás ősrégi napjainak gazdagságai, az örökkévalóság készlete, mind a mi kegyelmes Urunk széles folyóvizén jut el hozzánk. 

Hasonló képen kereskedelmi összeköttetésben állunk a jövővel is. Azok a vízi járművek, melyek annyira meg vannak terhelve, hogy még a fedélzetük is alig emelkedik ki a vízből, jönnek át hozzánk az ezeréves országból! Milyen fenséges jelenségekben részesülünk, melyek a földön levő menny korszakára vonatkoznak! 

A mi kegyelemdús Urunk és Megváltónk által érintkezésben állunk az angyalokkal; közösségünkben van a megdicsőült, vérrel megmosott szellemekkel, kik Isten trónjánál állnak; igen, sőt mi több, közösségünk van magával a Végtelennel és Örökkévalóval. 

Ó, milyen csodás oltalma Isten az Ő gyülekezetének! Az ördög nem lépheti át Istennek ezt a széles folyamát. Mennyire szeretné e folyamot levezetni: de ne félj, mert Isten változatlanul ugyanaz marad. A sátán dühönghet, de nekünk semmit sem árthat; idegen evező nem érinti folyónkat, ellenséges vitorlás nem járhat azon.

Ésaiás próféta könyve 40. rész 31.vers

1. Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4. Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7. Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
9. Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
10. Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
11. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
12. Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
13. Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
14. Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
15. Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
16. És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.
17. Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
18. És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
19. A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
20. A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
21. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
22. Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
24. Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
25. Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
26. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
27. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
28. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29. Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
31. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Nem nagyobb a tanítvány az Ő Mesterénél.

„…közösségünk van vele,…” (1 János 1,6)

Jákob Lábánnál való társalgásában, ezekben a szavakban ecseteli fáradtságát és munkálkodását: „Immár húsz esztendeje, hogy nálad vagyok, a te juhaid és a te kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. Amelyet a vadak megszaggattak, azt haza nem vittem, hanem én fizettem meg, mert az én kezemből kívántad azt meg, azonképpen, amit vagy nappal, vagy éjszaka elloptak. Noha nappal a nagy hévség emésztett meg, éjszaka a hideg; és az álom az én szemeimtől távol volt”. Ennél még fárasztóbb volt a mi Megváltónk élete ezen a földön. Ő valamennyi juha fölött őrködött úgy, hogy végül elmondhatta: „Akiket nékem adtál, megőriztem és egy is azok közül el nem veszett”. Fejét permetezte a harmat és a hajfürtjeit az éjjeli nedvesség. Az álom elszállt szemeiről, mert éjjelenként imában küzdött térdein az övéiért. Péterért esedezett, majd meg egy másik tanítvány késztette Őt esedezésre. A hideg éjjeli égbolt alatta üldögélő és a csillagokat szemlélgető pásztorok egyikének szívéből sem szállhatott el olya sóhaj hivatásának terhes volta miatt, mint amilyenre az Úr Jézusnak lett volna oka kemény szolgálata miatt, mellyel jegyeséül választott gyülekezetét szerezte, ha Ő panaszkodni szándékozott volna:

"Szíved szeretete
Szívünk arról meggyőzte:
Mily hévvel szerettél,
Mikor értünk szenvedtél!”

Mikor hit által Krisztussal egyesültünk, oly teljes közösségbe jutottunk Ő vele, hogy eggyé lettünk Vele, minélfogva az Ő és a mi hajlamaink kölcsönösen és egybehangzóan alakultak. 

Közösségében vagyunk Krisztussal az Ő szeretetében, mindazt, amit Ő szeret, szeretjük mi is. 

Ő szereti a szenteket, mi is. Ő szerei a bűnösöket, mi is. Szereti a szegény eltévedt emberi nemzetet és esdve esd azért, hogy e föld pusztasága az Úr paradicsomává változzék át, mi szintén. Közösségünk van Ővele vágyaiban. Ő óhajtja Istennek dicsőítését, arra törekszünk mi is. Óhajtja, hogy a szentek Nála legyenek, ahol Ő van, s mi is Nála óhajtunk lenni. Óhajtja, hogy a bűn megsemmisüljön; íme, mi az Ő zászlaja alatt harcolunk. Szeretné, hogy Atyjának neve szeretve és dicsérve lenne minden teremtmény által; mi is azért imádkozunk naponként: „Jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is”. 

Közösségünk van Krisztussal az Ő szenvedéseiben. Jól lehet, nem leszünk keresztre függesztve, s nem kegyetlen halállal halunk meg, de ha Ő gyaláztatik, mi is gyaláztatunk Ővele; s tényleg, Ő érte gyalázatot szenvedni üdvös; megvettetni, mivel az Ő követségében járunk, s emiatt a világ ellenségünk lesz. Nem nagyobb a tanítvány az Ő Mesterénél. 

Nekünk közösségünk van iránta az Ő fáradozásaiban és munkáiban is, amennyiben szolgálunk az embereknek az igazság beszéde és a szeretet munkája által. A mi életünk és üdvünk, mint az Övé; ami abban áll, hogy Annak akaratát cselekedjük, Aki minket küldött és elvégezzük az Ő dolgát. Ekként közösségünk van Krisztussal az Ő örömeiben is. Boldogsága boldogít minket és örülünk az Ő felmagasztalásának. Megkóstoltad-e ezt az örömet kedves hívő lélek? Nincs tisztább és elragadóbb gyönyör, s nem ismerünk az ég alatt annál nagyobbat, hogy Krisztus öröme tökéletességgel bennünk van. 

Hogy örömünk szerfelett legyen, dicsősége várakozik ránk, hogy közösségünket teljessé tegye, mert gyülekezete együtt ül Vele királyi székében, mint az Ő bensőleg szeretett menyasszonya és királyi hitvese.

Győztes élet: Az áldásod úton van feléd

Ragadd meg hit által és ne engedd, hogy az ellenség az ellenkezőjét elhitesse veled. Imádkoztál valamiért és még nem érkezett meg?
Ne kételkedj! Isten meghallgatta kérésed és meg is adja rá a választ.
Lehet, hogy nem olyan formában érkezik ahogy te elgondoltad és nem akkor, amikor várod, de az biztos, ha az Ő akaratában vagy, akkor megkapod.
Isten soha nem késik, de nem is siet. Ő nem úgy gondolkodik, ahogy mi tesszük.

Ézsaiás 55:8-9- Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
Az én gondolataim nem a ti gondolataitok!

8 „Mert az én gondolataim,
nem a ti gondolataitok.
Útjaitok sem az én útjaim!
— mondja az Örökkévaló. —
9 Amennyivel az ég magasabb a földnél,
annyival magasabbak útjaim útjaitoknál,
és gondolataim gondolataitoknál.

KERESD ezért mindig az Ő akaratát! Ami tőle van az megáll, megmarad, idővel megerősödik a szívedben a vágy! Ezért van az, hogy várni kell!
Bátorítalak, hogy ne add fel!! A győzelem nem marad el!

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.” 
(Zsoltárok 40,2)

Legyen szép napod Ámen💖

Örömteli mindennapok: Ha Isten kegyelmére nézel, akkor Ő látja a hitedet

,,Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.,,Efezus 2,8 -

Sokan felteszik a következő kérdést: „Tudom, hogy Isten Ígéretei igazak, de hogyan lehetek biztos benne, hogy az én életemben is be fognak teljesülni?” Ha azt akarod, hogy Isten ígéretei valóra váljanak az életedben, akkor nem építhetsz magadra. Ha magadban bízol – az engedelmességedben, jóságodban, szolgálatodban, hitedben – akkor nem leszel képes magadévá tenni Isten ígéreteit.

De amikor Isten kegyelmében bízol – az Ő meg nem érdemelt és kiérdemelhetetlen jóindulatában feléd – akkor fognak ígéretei bizonyossággá válni az életedben.

Ez igaz volt a vérfolyásos asszony esetében is (Máté 9:20-22). Nem úgy járt-kelt egész nap, hogy közben mondogatta: „Kell, hogy legyen hitem…remélem, elegendő hittel rendelkezem…lesz hitem…nem veszítem el a hitem.” Nem, ő egyedül Jézus kegyelmével foglalkozott, és csak arra tekintett – tudta, hogy meggyógyítja a betegeket; tudta, hogy milyen hatalmas, mert még a holtakat is feltámasztja; és ismerte Jézus hajlandóságát, hogy hatalmával meg akarja őt gyógyítani.

Csak Jézus feléje áradó kegyelmére tekintett, olyannyira, hogy ezt mondta: „Ha csak a ruhájának a szegélyét érintem is meg, meggyógyulok.” Így is történt, amikor hátulról megérintette Jézus ruhájának a szegélyét, azonnal meggyógyult. Jézus abban a pillanatban megállt, megfordult és így szólt hozzá: „Leányom, a hited meggyógyított téged.” Amikor az asszony látta Isten kegyelmét, akkor Isten látta az asszony hitét! Így tehát kegyelemből, hit által vált Isten ígérete valósággá az életében.

Isten azt akarja, hogy lásd az Ő kegyelmét. Amikor az Ő kegyelmére nézel, akkor Ő látja a hitedet. Isten azt mondja: „Kegyelemből van megváltásotok, a hit által.” Görögül a megváltani, azaz „sozo”, nem csak azt jelenti, hogy a pokoltól megmenteni, hanem azt is, hogy meggyógyítani, megtartani és teljessé tenni. Tehát kegyelemből tesz téged teljessé, kegyelemből gyógyít meg, kegyelemből tart meg, és kegyelemből tesz áldottá. Kegyelemből, hit által válnak valósággá Isten ígéretei az életedben.

Ne aggódj, ha úgy érzed, hogy nincs elég hited. Lásd meg Isten kegyelmét a jelen helyzetedben, Ő pedig ezt a hited megnyilvánulásának fogja tulajdonítani. És mivel látja a hited, elhozza az életedbe az áttörést, amire szükséged van!

Zsoltárok könyve 32. rész 10-11.vers

1. Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
2. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
3. Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
4. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
5. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.
6. Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.
7. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.
8. Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
9. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.
10. Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
11. Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!

Köszöntünk Szent Szellem!:GYŐZELEM A FENEVADAK FELETT

"A Lélek azonnal elragadta Őt a pusztába. És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vadállatokkal volt együtt; és az angyalok szolgáltak néki." (Márk evangéliuma 1:12-13) A kísértés pusztájában a vadállatok mindig ott leselkednek, hogy megtámadjanak és elpusztítsanak. Az egyik legpusztítóbb közülük a vágy, mert a vágy következménye mindig levertség. Ahogy Oswald Chambers írja: "Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. Célja: 'Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt.' A szellemi vágy arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől - ahelyett, hogy magát a választ adó Istent keresném." A sivatagban még más vadállatokat is találhatunk: az alacsony önértékelést, a tökéletességre törekvést és a bizalomhiányt. Ezen a sivár helyen az ember hitványnak érzi magát, olyannak, akit senki sem szeret, és aki senki számára nem kívánatos. Ezek az érzések gyakran vezetnek önpusztító gondolatokhoz. Az embereket többek között a családon belüli vagy azon kívüli, gyermekkorban elszenvedett erőszak; démoni vagy gonosz kultikus eseményben való részvétel; törvényeskedő vallási irányzat; erkölcstelenség vagy valamilyen súlyos függőség kergetheti ki a pusztába. Ezt a létet állandó depresszió jellemzi, hiszen ebben az állapotban sehol sem látjuk a reménység élő vizét, és csöppnyi árnyékot sem találunk a kétségbeesés égető sugarai ellen. A sivatag vadállatai sokszor embertársaink képében jelentkeznek: egy hitetlen vagy hűtlen házastárs, durva szülők, engedetlen gyermekek, ellenséges munka- vagy osztálytársak, zavaró magatartású szomszédok, hamis pásztorok vagy hűtlen barátok személyében. Legyen az bármilyen valószínűtlen, a puszta is kivirulhat és virágozhat, mint a rózsa (lásd: Esa 35:1). A rózsa, amit ma ismerünk tulajdonképpen egy tövises bokor, de a virágok, amelyeket növeszt, sokak szerint a legszebbek e világon. Innen csakis a Szentlélek által találhatjuk meg a kivezető utat, aki képessé tesz arra, hogy megragadhassuk azt a valóságos tényt, hogy gyermekeiként fontosak vagyunk Istennek! Jézus átment volna a pusztai tapasztalaton, és vállalta volna a golgotai kereszthalált bármelyikünkért! Ez a bizonyosság igencsak gyönyörű rózsa a pusztában! Krisztusnak abszolút üdvbizonyosságot találhatunk, ami illatos virágkosárrá és kívánatos gyümölcsös tállá változtatja a sivárságot mindenki számára, aki elfogadja az evangéliumot. Imádság a mai napra "Uram, oszlasd el a depressziót és a levertséget a lelkemben, és add, hogy tudatosuljon bennem: angyalaid kenyérrel és vízzel táplálnak engem."

Andrew Wommack-Ő látta a hitüket

És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: “Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” (Máté 9:2)

Hogy néz ki a hit? A hit hasonló a szélhez. Nem láthatod a szelet közvetlenül, de a hatásait megfigyelheted. Láthatod azokat a dolgokat, melyeket megmozdít a szél. Hasonlóképpen, nem láthatod a hitet, de az ember cselekedeteiből megmondhatod, hogy az illető hit által cselekszik-e.
Jézus számára az, hogy látta ezeknek az embereknek a hitét azt jelentette, hogy látta a cselekedeteiket. Konkrétan azt, hogy felmásztak a tetőre, megbontották azt, majd beteg barátjukat leengedték Jézus elé egy meglehetősen ellentmondásos tömeg jelenlétében. Bizonyára erős kritikával illették őket a vallási vezetők és a ház tulajdonosa is problémázhatott, mivel épp akkor bontották meg a háza tetejét! Erősen hinniük kellett abban, hogy amit kapnak, az megéri az árát. Hittek abban, hogy barátjuk meg fog gyógyulni.
Ezek az emberek abban is hihettek volna, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a barátjukat, de végül nem történik semmi. Ha nem cselekedtek volna a hitüknek megfelelően, akkor barátjuk számára semmi jót sem jelentett volna hitük. Hitük cselekedetük nélkül nem produkált volna semmit. A cselekedetek életbevágóan fontos részét képezik a hitnek. A hit megfelelő cselekedetek nélkül egyáltalán nem hit. (Jakab 2:17.)
Milyen fajta cselekedet mutatná meg, hogy valódi bibliai hited van jelenlegi körülményeid közepette? Így is teszel? Ha nem, miért? Azért, mert még nem alakult ki valódi bibliai hited? Határozd el a szívedben, hogy ma valóságos hittel és bizalommal támaszkodsz Istenre. Ez után meglátod, hogy megváltoznak a cselekedeteid.

Köszöntünk Szent Szellem!: A KÍSÉRTÉS, MIT SOHASEM VÁRUNK

"Akkor Jézus vitetett a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől." 
(Máté evangéliuma 4:1)

Az a kifejezés, hogy Jézus "vitetett" a pusztába, magában hordozza azt a jelentésárnyalatot, hogy bizonyára vonakodott. Nyilván megértjük az érzéseit, hiszen tudjuk, hogy a kísértés nem vasárnapi piknik! Számára itt kezdődött el az ellenséggel vívott, három és fél éven át tartó konfliktus, és emberi természete egyáltalán nem vágyakozott erre. Elképzelhetjük, miként imádkozott a Szentlélekhez: "Szükségem van a segítségedre ahhoz, hogy elinduljak a harcmezőre, és rálépjek a Golgotához vezető útra! Az ellenség azonban megvárta támadásával a Megváltó legsebezhetőbb pillanatát. Negyvennapos böjtje után szervezete már táplálékért kiáltott, és ez az érzet olyan erős volt, akár egy függőségben az elvonási tünet.

Nemrégiben olvastam, hogy az Egyesült Államok egyik magas rangú kormányzati tisztviselőjének lakosztályába új, biztonsági üvegből készült ajtókat szereltek be. A titkosszolgálat szerint az 58 000 dolláros ajtókra nagy szükség volt, ám amikor egy pénzügyi ellenőr az új biztonsági ajtók értékét vizsgálta, döbbenten tapasztalta, hogy a drága ajtók mindig tárva-nyitva állnak, és nem is őrzi azokat senki! Más szóval pénzkidobás volt az egész. Pusztai megkísértése során Krisztus olyan biztonsági rendszert használt, amely Isten minden gyermekének egyformán a rendelkezésére áll. "Meg van írva" - ezzel csukta be a kísértés előtt az ajtót, és győzelme előkészítette Sátán végső vereségét.

Bár miután megkeresztelkedtünk vízzel vagy Szentlélekkel, az ellenség általában fokozottabb erővel támad, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a Lélek nem vezet bennünket kísértésekbe. Sőt, Jézus azt tanította, úgy imádkozzunk, hogy ne vitessünk kísértésbe, hanem nyerjünk szabadulást a gonosztól. Ha azonban ostobaságunk miatt olyan helyzetbe kerülünk, ahol a kísértés már ellenállhatatlannak tűnik, a Szentlélek még akkor is emlékezetünkbe idézheti a Biblia szavait, amelyek profi biztonsági rendszerként működnek! A csüggedés pusztájában ilyenkor a győzelem és öröm virágai nyílnak!

Imádság a mai napra
"Köszönöm, Uram, hogy kész voltál megtapasztalni a kísértés intenzitását, és ugyanazokkal a fegyverekkel tudtál győzni, amelyek nekem is rendelkezésemre állnak!"

Személyes kezesség terhe

„…egy asszonyért szolgált Izráel, egy asszonyért őrizte a nyájat” (Hóseás 12,13)

Jákob Lábánnál való társalgásában, ezekben a szavakban ecseteli fáradtságát és munkálkodását: „Immár húsz esztendeje, hogy nálad vagyok, a te juhaid és a te kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. Amelyet a vadak megszaggattak, azt haza nem vittem, hanem én fizettem meg, mert az én kezemből kívántad azt meg, azonképpen, amit vagy nappal, vagy éjszaka elloptak. Noha nappal a nagy hévség emésztett meg, éjszaka a hideg; és az álom az én szemeimtől távol volt”. 

Ennél még fárasztóbb volt a mi Megváltónk élete ezen a földön. Ő valamennyi juha fölött őrködött úgy, hogy végül elmondhatta: „Akiket nékem adtál, megőriztem és egy is azok közül el nem veszett”. Fejét permetezte a harmat és a hajfürtjeit az éjjeli nedvesség. Az álom elszállt szemeiről, mert éjjelenként imában küzdött térdein az övéiért. Péterért esedezett, majd meg egy másik tanítvány késztette Őt esedezésre. A hideg éjjeli égbolt alatta üldögélő és a csillagokat szemlélgető pásztorok egyikének szívéből sem szállhatott el olyan sóhaj hivatásának terhes volta miatt, mint amilyenre az Úr Jézusnak lett volna oka kemény szolgálata miatt, mellyel jegyeséül választott gyülekezetét szerezte, ha Ő panaszkodni szándékozott volna:

"Szíved szeretete
Szívünk arról meggyőzte:
Mily hévvel szerettél,
Mikor értünk szenvedtél!”

Milyen gyönyörűséges és dicső dolog, ha Jézusnak ezt a hűségét szembeállítjuk Jákob felelősségével, kinek kezéből Lábán összes juhait megkívánta.
Ha vadállatok szaggatták el azokat, Jákobnak jóvá kellett tenni a kárt, ha egy meghalt, mind kezesnek, neki be kellett számolni a teljes létszámról. 

Nem úgy dolgozott és fáradt-e szintén az Úr Jézus is, mint aki személyes kezesség terhe alatt a felelősséget magára vállalta, hogy minden hívőt épségben visszaszolgáltasson Annak kezébe, ki azokat gondjára és őrizetére bízta? 

Nézd meg a nehéz szolgálatot teljesítő Jákobot, s úgy látod benne Annak mintaképét, kiről ezt olvassuk: „Mint egy pásztor, úgy legelteti az ő nyáját!”

János Evangyélioma 5. rész 24.vers

1. Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2. Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
3. Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
4. Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
5. Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
6. Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
7. Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
8. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
9. És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
10. Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
11. Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
12. Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
13. A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
14. Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
15. Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
16. És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
17. Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18. E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
19. Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
21. Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29. És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30. Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31. Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32. Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33. Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35. Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36. De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40. És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41. Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43. Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44. Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45. Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

Csendes percek: KULCS A BÁTORSÁGHOZ

,,Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.,, -4Móz 13,26-33.

,,A férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! ,,(4Móz 13,31)

Zakatolt a szívem. Nem tudtam aludni. "Uram, nem tudom ezt megtenni." - gondoltam. Bár hetek óta imádkozva készültem egy beszédre, amit egy női konferencián kellett elmondanom, az alkalom előtti estén minden magabiztosságom eltűnt. Mi van, ha elrontom? Mi van, ha nem tetszik majd nekik? Emlékeztetnem kellett magamat, hogy Isten hívott el erre a szolgálatra, amitől annyira féltem. Bátorságért imádkoztam és hitért, hogy elhiggyem, Isten ott lesz majd velem, bármi is jöjjön.
A félelem erősen hat ránk. Isten mondta Mózesnek, hogy küldjön embereket Kánaánba, hogy megnézzék, milyen. Amikor a kémek visszatértek, megerősítették, hogy ez valóban tejjel és mézzel folyó föld. De az ott élő erős emberekhez hasonlították magukat, és ezt mondták: "Nem szállhatunk szembe velük".
Miért mondta Isten Mózesnek, hogy térképezze föl a földet? Talán azért, hogy elhiggyék, Isten jelen van, és betölti az ő ígéretét, bármi is várja ott őket. Csak így győzhetik le az ellenségeiket. De az izraeliták nem hittek Istennek.
Hol van a mi hitünk, amikor félünk? Vagy bízunk abban, hogy Isten megsegít minket vagy a gyengeségeinkre figyelünk.
A bátorság kulcsa visszaemlékezni Isten tetteire az életünkben, hogy hittel mehessünk tovább.

Imádság: Urunk, ha a körülményeink miatt elfog a félelem, emlékeztess, hogy te többet tudsz tenni, mint gondolnánk! Ámen.

Félelem helyett Istenben bízok és bátorságért imádkozom.
Karen Foster (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK SOKAK ELŐTT BESZÉLNI!

KENNETH COPELAND: Az engedelmesség nem jelentéktelen dolog!

,,Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.,, 
– Lukács 6: 49

Vannak olyan időszakok az életedben, amikor úgy tűnik, minden istentiszteleten, és minden ima, vagy igeolvasás alatt kijelentést kapsz Istentől? Nekem vannak. Szellemi értelemben minden nagyszerűen megy. Magasabban szárnyalok, mint a Himalája. És akkor hirtelen mintha elvágták volna.

Szellemileg kezdek kiszáradni. Bár ugyanúgy imádkozom, és ugyanannyit olvasom az Igét, mégsem jutok előre. Szellemi értelemben kiszáradtam. Sokáig nem értettem, miért van ez. Nem volt bűn az életemben – erről gondoskodtam. Imádkoztam, elmélkedtem az Igén, megvallottam és megcselekedtem, mégsem láttam eredményét. Nem jutottam sehova. Álltam a tükör előtt, újra és újra megvallottam a hitemet, de csupán annyi történt, hogy kiment a hangom! Ha veled is történt már ilyen, tanácsolhatok valamit? Gondolj vissza az elmúlt időszakra, és keresd meg, mi volt az utolsó dolog, amit Isten kért tőled, és nem tetted meg – aztán tedd meg! Valószínűleg nem nagy dologról van szó, látszólag apróságról. De hidd el nekem, a kis engedetlenségek éppúgy leállítják a Szellem áradását, mint a nagyok. A legtöbben nem ismerjük fel ezt. Térdre borulunk, és azt mondjuk: Ó, Uram, elmegyek Kínába szolgálni Téged. Elmegyek Afrikába. Vagy Oroszországba. De amikor Isten azt mondja, menjünk át a szomszédba, azt nem vesszük komolyan. Ezt nem tudom megtenni. A szomszéd nem kedvel engem. Különben is olyan akarok lenni, mint Schambach testvér, és olyan nagy sátorban akarok prédikálni, mint ő.

Ha ilyesmit mondtál, térj meg, menj vissza oda, ahol letértél az útról, és tedd meg, amire Isten indított. Mostantól kezdve ne felejtsd el a következőt: nem számít, milyen jelentéktelennek tűnik az, amit Isten kér tőled, az engedelmességa fontos! Az egyszerű, engedelmes cselekedetek fogják a szellemi házadat megtartani… különben összeomlik. A sok kis dolog összessége mutatja meg azt az irányt, amerre az életünknek haladnia kell.

Igei olvasmány: Lukács 16: 1-10

Minden jó, amivel a hívő bír, Krisztustól származik

„És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét…” 
(Efézus 4,30)

Minden jó, amivel a hívő bír, Krisztustól származik és az Ő adománya, de azt csak egyedül a minden kegyelem Lelkének közvetítése révén kapja. 

S mivel minden áldásban a Szentlélek által részesülsz, így a szent gondolatokat, a buzgó áhítatosságot és a szeretet munkáit illetőleg nem származhat tőled semmi jó egyébként, csak ha ennek a léleknek a megszentelő ereje munkálja azt benned. Még ha a jó mag el is lett ültetve benned, az is szunnyadó állapotban marad, ha Ő nem hozza létre benned az akaratot és a véghezvitelt az Ő ingyen való jókedvéből. Szeretnél Jézus Krisztusról vallást tenni, miként volna az másként lehetséges, mint azáltal, hogy a Szentlélek megérinti a te nyelvedet? Szeretnél imádkozni? Ó, milyen bágyadtak és restek a mi imáink, ha a Szentlélek közbe nem lép! Szeretnél a bűnnek meghalni? Szeretnél megszentelődni? Óhajtod követni Uradat és Mesteredet? Kívánnál a szellemi élet magasabb légkörébe emelkedni? Vágyódsz Isten angyalaihoz hasonlóvá válni és Urad iránti buzgósággal és tűzzel betelni? 

Mindezekre képtelen vagy a Szentlélek nélkül: „Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek”. 

Ó, szőlővessző, te nem gyümölcsözhetsz a tőke nélkül! Ő, Istennek gyermeke, nincs benned élet, ha távol vagy attól az élettől, melyet Isten ad neked a Szentlélek által! Azért ne illessük Őt keserűséggel és ne ingereljük haragra bűneinkkel. Az Általa felkeltett leggyöngédebb gerjedelmet se oltsuk meg lelkünkben, hallgassuk meg minden sugallatát és kövessük készséggel minden felhívását. Ha a Szentléleknek tényleg akkora hatalma van, akkor semmire sem vállalkozunk Nélküle; semmit se tegyünk fel magunkban, vállalkozásba nem fogjunk és egy munkát se végezzünk el anélkül, hogy áldásért ne esedeznénk. Adjuk meg neki az Őt megillető hódolatot, amennyiben nyíltan bevalljuk és őszintén érezzük, hogy Nélküle tehetetlenek vagyunk, és egyedül Őbenne bízunk; imánk pedig ez legyen. „Nyisd meg Előtted az én szívemet és egész lényemet, készíts bennem lakást és a Te lelkedet tartsd meg nálam, miután azt belső emberem már megnyerte.”

Isten csodálatos kegyelme: ÁBRAHÁM ÉS GYERMEKEI

''Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.'' (Galátziabeliekhez 3:29)

Ábrahámról azt írja a Szentírás, hogy ''Isten barátjának neveztetett,'' és ''atyja mindazoknak, akik hisznek.''  
Nagyon megtisztelő volt az a feladat, amelyre Isten Ábrahámot elhívta, hogy atyja legyen annak a népnek, amely századokon át védi és őrzi Isten igazságát a világ számára, annak a népnek, amelyen keresztül a megígért Messiás adventjével Isten megáldotta a Föld minden nemzetét. Ábrahámot a környező népek hatalmas fejedelemként, bölcs és tehetséges vezetőként tisztelték. Nem zárta el befolyását a szomszédai elől. A bálványimádókétól élesen elütő élete és jelleme kedvező benyomást keltett az igaz hitről. Ábrahám rendíthetetlenül hű volt Istenhez; kedvessége és jóindulata pedig bizalmat és barátságot ébresztett; a lényéből áradó nagyság tiszteletet parancsolt, és megbecsülést vívott ki. Vallását nem őrizte értékes kincsként féltékenyen, amelyet csak tulajdonosa élvez. Az igazi vallást az ember nem tarthatja meg csak önmagának, mert ez a lelkület ellentétben áll az evangélium elveivel. Ha Krisztus lakik a szívben, lehetetlen elrejteni vagy elhomályosítani jelenlétének fényét.

Ellenkezőleg, egyre ragyogóbbá válik, amint a lelket körülvevő önzés és bűn ködét napról napra szétoszlatják az igazság Napjának fényes sugarai. Isten népe az Ő képviselője a Földön, és Ő azt akarja, hogy e nép minden tagja fény legyen a világ erkölcsi sötétségében. Az egész országban, a kis- és nagyvárosokban és a falvakban szétszóródva ők Isten tanúi; azok a csatornák, amelyeken keresztül egy hitetlen világ megismerheti Isten akaratának és kegyelmének csodás dolgait. Ő azt akarja, hogy mindazok, akik a megváltás csodájában részesülnek, a küldöttei legyenek. A keresztény kegyessége képezi azt a normát, amelyből a világiak megítélik az evangéliumot. A türelmesen elviselt próbák, a hálásan fogadott áldások, a nemcsak alkalmi szelídség, kedvesség, irgalom és szeretet alkotja azt a fényt, amely a jellemből ragyog fel a világ előtt.

Ellen G. White:Isten csodálatos kegyelme: MEGŐRIZVE AZ ELESÉSTŐL

KIZÁRÓLAG KEGYELEM ÁLTAL

''Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel.'' (Júdás 24)

Ezekben az utolsó napokban, amikor a gonoszság megsokasodik, a szeretet pedig sokakban meghidegül, Isten népet hív elő nevének dicsőítésére és a szentségtelenség megfeddésére. Ez a megszentelt nép hűséggel megtartja Isten törvényét akkor, amikor a világ igyekszik megsemmisíteni annak rendeléseit. Amikor Isten megtérítő ereje a szolgáin keresztül megnyilatkozik, a sötétség seregei keserű és eltökélt ellenállásban sorakoznak fel... Attól az időtől kezdve, hogy a Menny Istenének szolgálata mellett határoztuk el magunkat, szüntelenül küzdelmünk lesz mindaddig, amíg Isten ki nem ragad bennünket ebből a jelenlegi gonosz világból. Ez alól a háború alól nincs felmentés...

Kemény munkát kell végeznünk, és mint Jézus hű katonái, a véres zászlót az ellenség sorainak közepette kell magasba emelnünk... Ha kezeinket összetéve leeresztjük a vér itatta zászlót, és Sátán foglyaivá és szolgáivá válunk, felszabadulhatunk a harc és szenvedés alól. Ezt a ''békességet'' azonban csak Krisztus és a Menny elveszítésével érhetjük el. Ilyen feltételek mellett nem kívánhatunk békét. Inkább folyjon küzdelem és harc a földi történelem végéig, mintsem hogy hitehagyás és bűn által szerezzünk békét.

A hitehagyás a szív titkos lázadásával kezdődik Isten törvényének a rendelései ellen. A lélek megszenteletlen vágyaknak hódol, és törvénytelen terveket sző. A hitetlenség és sötétség elválasztja Istentől. Ha nem győzünk e felett a bűn felett, az fog győzelmet aratni felettünk... A lelki büszkeség, a megszenteletlen vágyak, a gonosz gondolatok és minden, ami elválaszt minket a Jézussal való bensőséges és szent kapcsolattól, megmérgezi a lelkünket...

Ha el kívánjuk nyerni az örök életet, meg kell harcolnunk ''a hitnek szép harcát" (1Tim 6:12). Isten hatalma őriz minket ''hit által az üdvösségre'' (1Pét 1:5). Ha a hitehagyás gondolata megterhelő a számotokra... akkor ''iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz'' (Róm 12:9).

Higgyetek abban, aki ''titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben és nagy örömmel''.

Reggeli dicséret-Hinni Istenben

„Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben!”
Márk evangéliuma 11. fejezet 22. verse

Hinni Istenben. Egyesek számára ez egy lehetetlen kérés, mások számára viszont teljesen elképzelhetetlen. Jézus egyértelművé szeretné tenni minden ember számára, hogy az Istenbe vetett hit, az ember számára szükséges. Sokan hisznek Istenben, sokat hallom, amint emberek nyilatkoznak az Istenhitükről. Lehet, hogy naiv vagyok, de amikor valaki azt mondja nekem, hogy én hiszek Istenben, akkor én azt várnám, hogy ez az életében valamilyen formában megnyilatkozzon. Miért? Azt gondolom, hogy aki hisz Istenben, az jól ismeri Őt. Ha pedig jól ismeri Őt, akkor nyilvánvalóan azok a tanácsok, törvények betartásra kerülnek és az egész ember átmegy egy jellemformáláson. De nem ezt tapasztalom. Megmaradunk sok esetben a felületességnél. Elég nekünk annyi, hogy tudjuk (illetve hisszük) van Isten. De nem járunk utána. De miért nem? Hiszen van egy nagyszerű könyv, ahonnan megismerhetjük Istent. Ez a Szentírás. Nem kell csak vakon bízni valakiben, mert Isten megismerteti magát velünk, segít nekünk azzal, hogy közelebb hozza magát, hozzánk. Az Isten valóságosságot a következő történettel tudnám illusztrálni.

Volt egyszer egy kisfiú, aki minden áron találkozni akart Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért összepakolt magának egy hátizsákra való ételt és innivalót, majd elindult. Már nagyon régóta ment amikor elfáradt és úgy döntött leül egy padra. A padon egy öreg néni ült, hát leült mellé.
A néni galambokat etette száraz kenyérrel. A kisfiú elővette a hátizsákját, hogy a hosszú útán falatozzon egy keveset. De amikor ránézett a néni, arra gondolt, hogy ez a néni biztos nagyon éhes, és megkínálta őt. Azután a kisfiú inni akart, de arra gondolt, hogy a néni biztos nagyon szomjas is, ezért oda adta neki az üveg vizet. A néni nagyon kedves mosollyal jutalmazta a kisfiú önzetlenségét, de egyebet nem mondtak egymásnak. Már lassan besötétedett, és a kisfiú úgy döntött, hogy hazamegy, elég volt a kalandból. Amint elindult pár lépést tett, majd megállt. Hátrafordult, és megölelte jó szorosan az idős nénit. Ez a kedves idős hölgy újra bájos mosolyával ajándékozta meg a kisfiút.

Aztán amikor a kisfiú hazaérkezett az édesanyja valami különös mosolyt látott gyermeke arcán, ezért hát megkérdezte, hogy mi történt ma vele? Ő csak annyit mondott: Istennel ebédeltem, akinek olyan csodálatos a mosolya. Amikor az idős néni ért haza, őt a fia várta és megkérdezte: „miért vagy ilyen boldog? Ő erre így felelt: Istennel ebédeltem. Fiatalabb, mint gondoltam

Mt. 25,45: „Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.”

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Thessalonikabeliekhez írt I. levél

1. Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
2. Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
4. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
5. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
6. Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
7. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.
8. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
9. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10. A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.
11. Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.
12. Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket;
13. És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.
14. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.
15. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
16. Mindenkor örüljetek.
17. Szüntelen imádkozzatok.
18. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.
19. A Lelket meg ne oltsátok.
20. A prófétálást meg ne vessétek,
21. Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
22. Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
23. Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
24. Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt.
25. Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.
26. Köszöntsétek az összes atyafiakat szent csókolással.
27. Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi előtt.
28. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.