Az én életem ma: ERŐ AZ IMÁBAN

Ima az életemben
„Akármit kértek majd az én nevemben, én megcselekszem azt.” (János evangéliuma 14,13) 

Isten nem veti meg az alázatos szív és a bűnbánó lélek imáját. Az igazi ima: szívünk megnyitása mennyei Atyánk előtt, elismerése annak, hogy teljesen tőle függünk, szükségleteink feltárása, és hálás szeretetünk kinyilvánítása.

Az angyalok feljegyeznek minden komoly és őszinte imát. Inkább engedjük el önző kedvteléseinket, de ne hanyagoljuk el Istennel való kapcsolatunkat. A legnagyobb szegénység és önmegtagadás Isten helyeslésével jobb a gazdagságnál, kényelemnél és a világ barátságánál Teremtőnk nélkül. Időt kell szakítanunk az imára. Ha megengedjük, hogy gondolatainkat csupán a világi dolgok foglalják le, Isten adhat nekünk időt az imára azáltal, hogy elvétetnek bálványaink: vagyonunk, házaink vagy földjeink.

A fiatalok sem esnének bűnbe, ha nem térnének olyan ösvényekre, amelyeken haladva nem kérhetik Isten áldását. Ha a küldöttek, akik az utolsó ünnepélyes üzenetet viszik a világnak, nem hideg szívvel, lanyhán, kedvetlenül, hanem buzgón és hittel imádkoznának, mint Jákob, akkor gyakran elmondhatnák: „Láttam Istent színről színre, és megőrizte életemet.” A menny fejedelmeknek tekintené őket, akiknek hatalmuk van arra, hogy Istennel és emberekkel vívott harcukban győzzenek.

A hitben mondott igazi ima hatalom annak számára, aki kérésével Istenhez fordul. Az ima – akár a gyülekezetben vagy a családi oltárnál hangzik el nyilvánosan, avagy titokban, a belső szobánkban – közvetlenül Isten jelenlétébe emeli fel az embert. Az állandó ima által a fiatalok is olyan szilárd elvek birtokosaivá válnak, hogy a leghevesebb kísértés sem képes eltéríteni őket Isten iránti hűségüktől.

Krisztus gyülekezete és a hívő ember a legnagyobb győzelmeket ima által nyerheti el, amikor komoly, tusakodó hittel imádkozva megragadja Isten hatalmas karját.

Az én életem ma: IMÁDKOZZ SZÜNTELENÜL!

Ima az életemben
„Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” 

(Lukács evangéliuma 21,36) 

Gondolj arra, hogy Jézus gyakran imádkozott: a Szentlélek ihletése tartotta fenn az életét. Gondolataid olyanok legyenek, hogy ne szégyenülj meg, amikor majd szembe kell nézned a mennyei feljegyzésekkel Isten ama nagy napján.

A menny nincs bezárva az igazak imája előtt. Illés hozzánk hasonló természetű ember volt, Isten mégis meghallgatta, és a legkézzelfoghatóbb módon felelt a kérésére. Magunkban kell keresnünk az okát, ha hiányzik belőlünk Isten ereje. Ha feltárnák a belső életét azoknak, akik Krisztus követőinek vallják magukat, sokan nem állítanák magukat kereszténynek. Nem növekedhetünk a kegyelemben, ha csak időnként mondunk el egy elsietett imát, de nem tartunk fenn valódi kapcsolatot Istennel.




Ha előre akarunk haladni a menny felé vezető úton, nem hanyagolhatjuk el az imát. Amikor először hirdettük az igazság üzenetét, milyen sokat imádkoztunk! Milyen gyakran hangzott fel a közbenjárás esdeklő szava a szobában, csűrben, gyümölcsösben vagy ligetben! Gyakran órákat töltöttünk el komoly imában, ketten-hárman, és igényt tartottunk Isten ígéreteire. Sokszor hallatszott sírás, majd a hálaadás szava és Istent dicsérő ének. Most közelebb van hozzánk az Úr napja, mint amikor hívőkké lettünk, ezért most komolyabbnak és lelkesebbnek kell lennünk, mint azokban a korai napokban. Most nagyobb veszedelmek fenyegetnek bennünket, mint akkor. Az emberek szíve még inkább megkeményedett. Most különösen szükségünk van arra, hogy áthasson bennünket Isten Lelke, ezért ne nyugodjunk addig, amíg el nem nyertük. (Counsels to Teachers, Parents, and Students, 161–162. o.) {ML 17.4}




Ápold a Megváltóval folytatott beszélgetés szokását! (…) Emeld fel szívedet állandóan segítségért csendes imában, és kérj világosságot, erőt és ismeretet. Legyen minden lélegzeted imádság! (Ministry of Healing, 511. o.) {ML 17.5}

Krisztusi élet:ISTEN SZERETETÉNEK KIFEJEZŐDÉSE A KERESZTEN

„Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van” (Róm. 8:34)

A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása, amely az ember iránti szeretetét hirdeti. Hogy ez igazán mit jelent, azt nyelv nem tudja kifejezni, toll nem tudja leírni, emberi értelem képtelen felfogni. A Golgota keresztjét szemlélve csak ennyit tudunk mondani: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn. 3:16)
„Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van” (Róm 8:34) „Ennek okáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7:25).
Krisztus ajándékaként kapunk minden áldást. Ez az ajándék teszi lehetővé, hogy nap mint nap reánk árad Jahve jóságának kiapadhatatlan árja. A finoman árnyalt illatos virágokban is, mint Krisztusban kapott ajándékban gyönyörködhetünk. Ő teremtette a Napot és a Holdat. Az égboltot ékesítő csillagok közt egy sincs, amelyet ne Ő teremtett volna. Minden esőcsepp, amely lehull, minden fénysugár, amely hálátlan világunkra árad, Istennek Krisztusban megmutatkozó szeretetéről tanúskodik. Mindent e kimondhatatlan nagy Ajándék, Isten egyszülött Fia által kapunk. Keresztre feszítették, hogy ez a sok ajándék Isten keze munkájára áradjon.
„Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk” (1Jn 3:1)
Minden megmentett embernek meg kell ismernie Istent, ahogy Krisztus kinyilatkoztatta. 

Ez az ismeret átalakítja a jellemet. Ez az az ismeret, amely Krisztus képmására újjáteremti az embert. Egész lényét lelki erővel hatja át. Ez az erő Isten ereje. […]
Amilyen Jézus volt emberi testben, Isten azt akarja, hogy követői is olyanok legyenek. Az Ő erejével olyan tiszta és nemes életet kell élnünk, amilyet a Megváltó élt.

Jézus Krisztus, a Szikla a mi egyetlen biztonságunk.

Isten csodálatos kegyelme: A BÉKESSÉG EVANGÉLIUMA

''És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. '' (Ef ézusbeliekhez 6:15)

A bűn járványa között élünk, amit minden gondolkodó, Istent szerető ember rémülten vesz tudomásul. Minden nap újabb meglepetéssel szolgál, ami a politikai viszályt, megvesztegetést és csalást illeti. Minden nap magával hozza az erőszakos cselekmények, a törvénytelenség, a közömbösség, az emberi élet brutális, ördögi pusztításának elszomorító híreit. Minden nap az elmebetegség, gyilkosság, öngyilkosság szaporodásáról tanúskodik.

Ki vonná kétségbe, hogy sátáni erők növekvő aktivitással munkálkodnak az emberek között, és megzavarják, megrontják a gondolkodást, beszennyezik és tönkreteszik a testet?

És miközben a világ tele van ezekkel a veszedelmes dolgokkal, az Evangéliumot nagyon sokszor olyan közömbösen mutatják be, hogy nem sok hatást gyakorol az emberek lelkiismeretére és életére.

Az emberek szíve mindenütt kiált valami után, ami nincs nekik. Olyan erőre vágynak, amellyel le tudják győzni a bűnt, ami megszabadítja őket a gonoszság fogságából, ami egészséget, életet és békességet ad. Az evangélium a békesség üzenete.

A kereszténység olyan életforma, amely ha elfogadják és követik békét, összhangot és boldogságot teremt az egész Földön.

Krisztusban való hit szoros testvéri közösségbe vonja mindazokat, akik elfogadják tanításait. Krisztus békéje az igazságból fakad, és Istennel áll összhangban. A világ ellenségeskedik Isten törvényével, a bűnösök az Alkotójukkal, ennek eredményeként egymással is.

Az ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom felemelésére szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatnak a szívre.

Az egyetlen erő, amely az igazi békét fenntarthatja, Krisztus kegyelme.

Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti onnan a gonosz szenvedélyt, amely zavart okoz. Az Istennel együtt munkálkodó férfiak és nők arca mennyei békességet fejez ki.

A Menny légköre veszi körül őket.

Számukra már eljött Isten országa. Az Úr hamarosan eljön.

Ez legyen beszédünk és imádságunk tárgya. Higgyünk ebben!

Tegyük ezt életünk részévé. Övezzük fel magunkra a keresztény fegyverzetet, és tegyünk róla, hogy lábaink útra-készek legyenek ''a békesség evangéliumának'' hirdetésére.

Isten csodálatos kegyelme: AZ IGAZSÁG MELLVASA

''Felöltözvén az igazság mellvasába. '' (Efézusbeliekhez 6:14)

Fel kell öltenünk minden egyes harci eszközt, s utána szilárdan megállnunk. Az Úr megtisztelt bennünket azzal, hogy kiválasztott minket katonáiként. Harcoljunk érte bátran, és minden lépésünkben őrizzük meg az igazságot. Mindannyiunk kiváltsága, hogy magunkra öltsük a gondviselés által őrzött igazság mellvértjét, amely védelmezni fogja lelki életünket. Isten kellőképpen gondoskodott mindazokról, akik őszintén, komolyan és meggondoltan hozzáfogtak, hogy véghezvigyék megszentelődésüket Isten szeretetében. Krisztus által gondoskodott az erőről, kegyelemről és dicsőségről, amit a szolgáló angyalok hoznak el az üdvösség örökösei számára. Senki nem annyira romlott, gonosz és erkölcstelen, hogy ne találhatna az érte meghalt Krisztusban erőt, tisztaságot és szentséget, ha elhagyja bűnét és a romlottság útját, és szíve teljes tisztaságával az élő Istenhez fordul. Az Úr készséggel levetné róla bűntől szennyes ruháját, hogy fehér ruhába, az igazságosság ragyogó palástjába öltöztesse fel. Az őszinte igazak, akik valóban szeretik Istent, bőségben és nélkülözésben egyaránt viselik Krisztus igazságosságának palástját. Azok, akik igazán kapcsolatban vannak Istennel, az önmegtagadás, önfeláldozás, jóság, kedvesség, szeretet, türelem, erő és keresztényi bizalom gyümölcseit termik naponként. Lehet, hogy tetteiket nem ismeri meg a világ, ők mégis naponta küzdenek a gonosszal, és értékes győzelmet aratnak a kísértések és a rossz felett. Mindazok, akik magukra öltik Krisztus igaz voltának palástját, előtte fognak állni, mint választottai, hűségesek és igazak. Sátán nem tépheti ki őket a Megváltó kezéből. Krisztus egyetlen olyan embert sem enged át az ellenségnek, aki bűnbánattal és hittel igényli az oltalmát. Mindegyikünknek heves harcot kell vívni, hogy leküzdjük a bűnt a saját szívünkben. Időnként ez fájdalmas és csüggesztő feladat, mert jellemünk torz oldalait nézegetjük, ahelyett, hogy tekintetünket Jézusra függesztenénk, és magunkra öltenénk az Ő igazságos tetteinek ruháját. Mindenki, aki belép Isten városának gyöngykapuin, az győztesen megy be, és legnagyobb győzelme a saját énje felett aratott győzelem lesz.

Reggeli gyöngyszemek: Ne szolgáljunk faragott képeket!

„Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van!” (2Móz 20:4)

Teremtőnk a legnagyobb odaszentelődést és hűséget kívánja tőlünk. Minden, ami csökkenti Isten iránti szeretetünket, vagy akadályozza szolgálatát, ez által bálvánnyá válik. Egyeseknek a földjük, házuk vagy üzleti ügyeik a bálványaik. A pénzügyi vállalkozásaikat buzgósággal végzik, miközben Isten szolgálata másodlagossá válik. Az otthoni áhítatot elhanyagolják, a magányos imádságról megfeledkeznek. Sokan azt állítják, hogy igazságosan bánnak embertársaikkal, és úgy érzik, ezzel minden kötelességüknek eleget tettek. Azonban nem elegendő az utolsó hat parancsolat megtartása. Teljes szívünkkel kell szeretnünk Istent.

Sokan vannak olyanok, akiknek szíve annyira megkeményedett a jólétben, hogy megfeledkeznek Istenről és embertársaik szükségletéről. Állítólagos keresztények önmagukat fényezik ékszerekkel, láncokkal, drága külsőségekkel, miközben az Úr szegényei az életszükségletekben is hiányt szenvednek. Férfiak és nők, akik a Megváltó vére által igénylik a megváltást, elpazarolják eszközeiket, melyek lelkek megmentésének céljából bízattak rájuk, aztán pedig kelletlenül osztogatnak alamizsnát, és ezt is csak akkor teszik szabadon, amikor ezzel önmaguknak vívnak ki tiszteletet. Ezek bálványimádók.

Minden, ami elfordítja az embert Istentől, bálvánnyá változik, és ez az oka annak, hogy olyan kevés erő van manapság az egyházban.

A második parancsolat megtiltja, hogy az igaz Istent képek, szobrok, vagy bármilyen hasonmás formájában imádjuk… Az emberi elmét, ha elfordul Jahve végtelen tökéletességétől, inkább vonzza majd a teremtmény, mint a Teremtő.

Isten minden szív vizsgálója. Különbséget tesz az őszinte szívű szolgálat és a bálványimádás között. (Ellen G. White Manuscript 126, 1901.)

Reggeli gyöngyszemek:Ne legyenek más isteneink

„Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Móz 20:3)

A Tízparancsolat előírásai valójában tíz ígéretet jelentenek számunkra, ha engedelmeskedünk a Világegyetemet kormányzó törvénynek.

A Bibliában sehol nincs egyetlen erkölcsi előírás sem, amely ne lenne összhangban a két kőtáblára írt törvénnyel, melyet Isten a saját kezével írt. Mózes ennek másolatát vette át a Sínai hegyen. Az első négy parancsolat meghatározza az ember azon kötelességét, hogy szolgálja az Urat teljes szívével, teljes lelkével, teljes elméjével és minden erejével. Ez az egész embert igényli. Olyan szeretetet kíván meg, ami olyan buzgó és olyan erős, hogy az ember semmit sem dédelget gondolataiban vagy érzéseiben, ami ellenségeskedne Istennel; Akkor cselekedetei a menny jóváhagyását bírják. Minden másodlagossá válik az Isten dicsőségéhez képest. Mennyei atyánkat kell szem előtt tartanunk mindenekelőtt, aki minden öröm és jólét forrása, életünk kiteljesítője és osztályrészünk mindörökké.

Az ember egyedül csak Istent imádja és szolgálja. Ne engedjük, hogy az önző büszkeség fölmagasztaltassék, és Istennek járó imádatban részesüljön. A pénzből se csináljunk istent! Ha az érzékiséget nem tartják kézben az elme magasabb rendű erői, akkor az alantas szenvedélyek fogják uralni az embert. Minden dolog, ami méltatlan, és az elmét felemésztő csodálatban részesül, istenként emelkedik az Úr fölé.

Jahve, akinek élete van önmagában, nem teremtmény, mindenek Forrása és Fenntartója, aki egyedül jogosult a legnagyobb tiszteletre és imádatra. Tilos az embernek érzelmeiben vagy szolgálatában az első helyet más személynek vagy tárgynak átengedni. 

Bármihez is ragaszkodunk, ami csökkenti Isten iránti szeretetünket vagy megzavarja iránta való szolgálatunkat, abból istent alkotunk magunknak. 

Heti imagondolatok: A GYÓGYULÁSÉRT MONDOTT IMA

"Szenved-é valaki közöttetek? Imádkozzék." (Jakab 5:13)

VAJON A MI URUNK ÉS MESTERÜNK UGYANOLYAN GYÓGYÍTÓ MA IS, ÖLDÖNJÁRTAKOR VOLT?

Krisztus ma is nagy Orvos: "A mi Urunk Jézus Krisztus úgy jött e világra, mint az emberek fáradhatatlan szolgája. Magára vette gyengeségeinket, viselte betegségeinket, hogy az emberiség minden szükségletét kielégíthesse." | "Egészségben és betegségben, Ő a mi mentsvárunk, '.amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt' (Zsolt 103:13). Isten ma éppen olyan kész visszaadni a betegek egészségét, mint akkor volt, amikor a Szentlélek a zsoltárt adta a szerző szájába. Krisztus éppolyan együttérző orvos ma, mint amilyen volt földi szolgálata idején. Benne van balzsam minden betegségre és gyógyító erő minden gyengeségre."

A gyógyulás forrása: "Isten minden emberi lénnyel kapcsolatos vágya fogalmazódik meg az alábbi igékben: '.kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek' (3Jn 2). 'Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged' (Zsolt 103: 3-4)."

Szükség van az Istennel való együttműködésre: "Az orvosnak meg kell tanítani a beteget arra, hogy együtt kell működnie Istennel gyógyulása érdekében. Tudja, hogy a természet törvényei éppen úgy, mint a Tízparancsolat előírásai mennyei eredetűek, s az egészség csak akkor állítható helyre és őrizhető meg, ha az ember engedelmeskedik ezeknek a törvényeknek. Sok olyan szenvedőt lát, akik helytelen életmódjuk következtében kerültek ebbe a helyzetbe, és akik egészsége helyreállítható volna, ha megtennék azt, amit saját gyógyulásuk érdekében tenniük kell. Meg kell tanítani őket arra, hogy minden, ami rombolja fizikai, szellemi és lelki erejüket, bűn, és hogy az egészség biztosításának feltétele, hogy az ember engedelmeskedjen azoknak a törvényeknek, melyeket Isten az emberiség javára alkotott."

Vedd igénybe a gyógyszereket: "Azok, akik gyógyulásért imádkoznak, ne hanyagolják el azokat az eszközöket, melyek elérhető közelségben vannak hozzájuk. Nem jelent hitetlenséget, ha az ember felhasználja azokat a gyógyító eszközöket, melyeket Isten biztosított számára azért, hogy csökkentsék fájdalmaikat és segítsék a természetet a helyreállítás munkájában. Isten tette lehetővé számunkra, hogy megismerjük az élet törvényeit. Isten úgy helyezte el ezeket az ismereteket, hogy elérhessük és felhasználhassuk őket. Ezért minden rendelkezésünkre álló eszközt igénybe kell vennünk az egészség helyreállításáért, együttmunkálkodva a természet törvényeivel."

Isten célja a betegségekkel: "Sok olyan betegség van, amit - bölcsessége folytán - Isten engedett meg azért, hogy közelebb vonjon bennünket kegyelme trónjához."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Megváltoztathatatlan fizikai és lelki törvények vannak életünkben. Amilyen mértékig engedelmeskedünk ezeknek a törvényeknek, olyan mértékig reménykedhetünk abban, hogy áldást merítünk. Ha gázolajat töltünk benzinmotorba, mi történik gépkocsinkkal? Sajnos, gyakran sokkal kevesebb figyelmet szentelünk a bennünk lévő természeti törvények megismerésére és követésére, mint amennyit gépkocsinkra. Isten csodálatosan alkotott meg bennünket. Ha tökéletes egészségre törekszünk, vissza kell térnünk az édeni táplálkozáshoz. Ha meg akarjuk ismerni az egészséges életmód bibliai elveit, tanulmányozzuk azoknak a keresztény szerzőknek a műveit, akik élethivatásuknak tekintették ezeknek az elveknek a bemutatását.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Az Úrtól többet kapsz

"Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől: De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izráeli csapatnak adtam? Az Isten embere így felelt: "Tud az Úr neked annál többet is adni!"
(2Krón 25,9)

Ha hibát követtél el, viseld annak veszteségét, de ne cselekedj az Úr akarata ellen. Az Úr sokkal többet adhat neked, mint amennyit elvesztettél, de ha mégsem tenné, elkezdenél alkudozni és vitatkozni Istennel? Amacjá, Júda királya, sereget bérelt a bálványimádó Izráeltől. Isten viszont megparancsolta neki, küldje haza ezeket a harcosokat, mert különben az Úr nem lesz vele. A király kész volt hazaküldeni a sereget, csupán azon bosszankodott, hogy hiába fizetett ki nekik már 100 talentumot. Milyen szégyen! Ha az Úr győzelmet akar adni a zsoldosok nélkül is, nyilván jó üzlet volt kifizetni őket és megszabadulni tőlük.

Ne bánd, ha anyagi veszteséged van a békességért, Krisztusért végzett szorgos munkádból! Nyugodj meg, mert az Úrért elszenvedett kár sohasem veszteség. Még e földi életben bőven kárpótol érte, és hányszor akadályozza Ő meg, hogy valóban kár érjen. Ami pedig örök életünket illeti, ott a Krisztusért elszenvedett veszteség mennyei befektetésnek fog számítani. Ne zsörtölődj tehát, ha veszteség ér, hanem hallgass a csöndes szóra: ”Tud az Úr neked annál többet is adni”

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A feddhetetlen szív

"Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent!"
(Zsolt 119,80)

Ebben az ihletett imádságban biztosítékot nyerünk, hogy akik szoros közösségben élnek Isten Igéjével, nem szégyenülnek meg soha.

Ez az ima a tökéletes szívről szól. Jó egy tökéletes ima, még jobb a tökéletes ítélőképesség, de az igazságban tökéletes szív a legjobb. Szeretnünk kell az igazságot, és éreznünk, de engedelmeskednünk is kell az igazságnak, különben nem lehetünk feddhetetlenek Isten előtt. Vajon hányan feddhetetlenek -ezekben a gonosz időkben? Bárcsak a szerző és az olvasó is ilyenek lennének!

Sokan megszégyenülnek majd ama napon, amikor minden vita eldől. Akkor belátják saját elgondolásaik ostobaságát, és szégyenkeznek büszkeségük, hűtlenségük, az Úr iránti bizalmatlanságuk miatt, de akik hittek az Úr tanításának és engedelmeskedtek parancsolatainak, igazolást nyernek mindabban, amit tettek. ”Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap” (Mt 13,43). Akiket itt e földön megszégyenítettek és rágalmaztak, azoknak szégyene dicsőségre változik ama napon.

Legyen imádságunk ez a fenti Ige, akkor biztosak lehetünk, hogy ígérete beteljesedik rajtunk. Ha az Úr tökéletessé teszi szívünket, meg is szabadít mindenkor.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Aki igazán hisz, egyre jobban fog hinni

"Mert akinek van, annak adatik, és az bővölködik"- Mt 13,12

Akit az Úr elárasztott kegyelmével, annak még többet akar adni. Már egy kicsiny hit is olyan, mint a fészekbe tett tojás; még több hit jön hozzá. De ez a hit ne legyen színlelt hit, hanem valóságos gyümölcsöket termő hit legyen, ne csupán szép beszéd. Mert egy napon elvétetik tőlünk a bizonyságtétel, ha az csak üres beszéd volt. Az ítéletet éppolyan komolyan kell vennünk, mint az ígéretet.

Áldott az Úr, aki folyamatosan árasztja ránk kegyelmét, még az is bővölködhet majd, akinek most még csak kicsi, de valóságos hite van. Bárcsak így bővölködhetnénk! A kegyelemben való bővölködés olyan dolog, amire érdemes törekedni. Jó, ha az ember bővölködik a tudásban, de még jobb, ha a szeretetben bővölködik. Jó, ha igyekszünk hasznosak lenni Isten szolgálatára, de még jobb, ha az Úrtól tudunk mindent hittel elkérni, még a szolgálatra való alkalmasságot is.

Uram, Te adtad belém a bűn felismerését, kérlek, mélyítsd el bennem a gonosz iránti gyűlöletet. Te ébresztetted a Krisztusban való hitet, mélyítsd el azt teljes bizonyossággá. Te ébresztetted bennem az irántad való szeretetet, tedd azt teljes odaadássá!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Menj el innét... és rejtőzzél el a Kérith patakja mellett...! És a patakból lesz italod, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.,,- l.Kir.17,2-7

Illés olyan ember volt, mint mi. Az első nyilvános bizonyságtétele nagy hatást váltott ki. Fülébe juthatott ilyen dicsérő elismerés: "Ez aztán hatalmas szó volt Akhábhoz! Hála Istennek, hogy a király ilyet is hallhatott már egyszer"! Éppúgy jöhettek hírek a királyi udvarból is, hogy nem kellene neki ilyen szigorúan, ilyen keményen beszélnie. - Istennek sok áldott szolgája van ilyen veszélyben.

A dicséret sokakat kevéllyé tesz, a fenyegetés pedig elveheti bizonyságtételük élét és erejét. Illést mindkét veszélytől megóvta Isten azzal, hogy a Kérith patak melletti csendességbe vezette. Ott biztonságban volt Akháb haragjától éppúgy, mint más káros befolyástól. A Kérith patakja melletti csend még egyéb áldással is járt Illésnek. Nemsokára nagy harc állt előtte a Kármelen, amelyből győztesként kellett kikerülnie. Először azonban a saját szívében kellett két ellenséget legyőznie: az aggodalmaskodást és a türelmetlenséget. A tartós szárazságban a patak vize egyre fogyott, és a hollók általi élelmezés sem volt emberileg a legbiztosítottabb megélhetés. Könnyen beleeshetett volna Illés az aggodalmaskodás ördögének a csapdájába.

És a türelmetlenség?! Illés egy egész népet vissza akart vezetni az Úrhoz, és most napról napra tétlenül kellett lennie. Illés mégis csendben maradt. Ha Istennek van ideje, hát neki is van.

Boldogok vagyunk, ha győzni tudunk ilyen rejtett próbákban!

Varga László: Isten asztaláról

"Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt."- Lukács 22,61-62 

Péter nem hazudott, amikor az utolsó vacsorán azt mondta, meg van győződve arról, hogy ha a többiek mind megszöknek, ő akkor is mindent vállalni fog Jézus mellett. Bízott magában. A kommunista vallatások alatt nem a verés, a kínzás volt a legszörnyűbb, hanem az, amikor az ember rádöbbent, hogy ő maga nem eléggé megbízható. Nem ismeri magát, a maga gyengeségét addig az ember, míg igazi, kemény próba elé nem kerül. Akkor derül ki, mennyire rá vagyunk utalva Isten erejére, az Ő támogatására. Hogy milyen nevetséges minden dicsekedésünk, minden erőfitogtatásunk. Kell ez a megdöbbenés. Kell az, hogy ne magunkban, hanem kizárólag Istenben bízzunk. Akkor tudunk valóban erősek lenni. János nem dicsekedett, de ott állt Jézus keresztjénél (Jn 19,26). Te rájöttél már a saját gyengeségedre? Kérd Istent, aki jobban ismer, és mégis szeret, hogy óvjon meg attól, hogy megtagadjad, és szeressen eléggé ahhoz, hogy mindig visszatalálj hozzá!

Istenem, mosolyogj rajtam, de ne ítélj meg, ha jóhiszeműen igen erősnek, igen jónak, hűséges gyermekednek gondolom magam. Jólesik jó véleménnyel lenni magam felől. Ha lehetséges, ne bocsáss olyan kemény próbába, hogy csúnyán megszégyenüljek! De ne engedd, hogy hamis önbizalmam akadálya legyen szereteted elfogadásának! Ha elbizakodottságom meggátol abban, hogy benned bízzam, inkább bukjak meg, hogy tanulni tudjak! Add meg nekem János csendes, dicsekvés nélküli, hűséges helytállását, hogy kardrántás nélkül szolgáljalak valóban halálig. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-EGY VARRÓNŐ, MINT A KEGYELEM ESZKÖZE

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 9,36-43

36 Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. 

37 Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. 

38 Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!" 

39 Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. 

40 Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: "Tábita, kelj fel!" Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. 

41 Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. 

42 Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43 Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.

"Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát." (ApCsel 9,36)

Krisztus közössége nem nagyon tesz különbséget anyagi és lelki szolgálat között. Mindkettő isteni forrásból ered, és mindkettő Isten dicsőségét tartja szem előtt. Teljesen lelki szolgálatról van szó, mert mindkettőt az egy Lélek használja.
A kölcsönös segítségért érzett felelősség nem korlátozódik az egyház tisztségviselőire. Nem is korlátozódik az egyik nemre. Mindazoknak, akiket Isten kegyelme elért, alkalmasnak kell lenniük arra, hogy Isten kegyelmének folyama általuk tovább áradjon.
Ajándékaink nem egyformák, és nem ugyanarra a munkára vagyunk alkalmasak. Dorkász olyan nő volt, akiben a segítségnyújtás ajándéka volt meg. Mégpedig a lehető legnagyobb mértékig megvolt. "Sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát." Nem olyan valaki volt, aki arra szorítkozott, hogy olykor-olykor egy-két dolgot megcsinált egy szükségben levő emberi lénynek. Nem, számára a jótett életstílus volt. "Gazdag vala jó cselekedetekben" (Rev. Károli ford., a ford. megj.).
Áldott asszony! Ha azokra az özvegyekre gondolunk, akik kiállították Dorkász szeretetének "gyümölcseit" (a kalapokat, kendőket, ruhákat), akkor megjelenik szemünk előtt annak a hálaáldozatnak a képe, amely gazdagabb, mint az ószövetségi szent sátorban Istennek felajánlott szent kenyér. Ezek az új templom szerény és igaz hálaáldozatai.
A keresztyén egyházban az az erős hagyomány él, hogy a hét első napjának néhány óráját az Ige hirdetésének és az imádság szolgálatának szentelik. Miért nem honosítjuk meg azt az ugyanolyan erős szokást, hogy annak a napnak egy részét a "jótettekben és alamizsnálkodásban" kifejeződő szolgálatra szenteljük? Nem szeretnénk vasárnapra korlátozni az ilyen tettek véghezvitelét. A jótékonyság cselekedeteit bármikor végre lehet hajtani. De ha valamit bármikor meg lehet tenni, azzal megeshet, hogy soha nem teszik meg.
Megköszönjük a kegyelem Istenének mindazokat a csendes embereket, akik hűségesen elvégzik a szeretet és könyörület munkáit. Megköszönjük neki azt a kegyelmet, mely kezük tetteiben mutatkozik meg. És hisszük, Isten fel fogja őket támasztani, hogy örökre vele éljenek.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-NYUGODJUNK BELE: VAN BŰN

"Ez a ti órátok és a sötétség hatalma" (Lk 22,53)

Az élet minden baja onnan ered, hogy nem nyugodtunk bele abba, hogy van bűn. Beszélhetsz az emberi természet nemességéről, de az emberi természetet átjárja valami, ami szemébe nevet minden eszményednek. Ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor - ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad - megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. 

Tekintetbe vetted-e a "sötétségnek ezt az óráját és hatalmát", vagy a bűnt önmagadban kizártnak tartod? Testi rokonaidban és barátaidban kibékültél-e már a bűn tényével? Ha nem, már a következő saroknál elejt és te megalkuszol vele. Ha kibékülsz a bűn tényével, egyszerre valóságosan látod a veszélyt. "Látom már, mit jelent ez." A bűn felismerése nem rontja meg a barátságot, inkább kölcsönösen felismerik azt a tényt, hogy az élet alapvetően tragikus. 

Mindig őrizkedj az olyan életfelfogástól, amely nem ismeri el azt a tényt, hogy van bűn. Jézus Krisztus nem bízott az ember természetében, mégsem volt cinikus vagy gyanakvó, mert feltétlenül bízott abban, amit Ő tehet az emberi természetért. Azt a férfit vagy nőt őrizheti meg biztosan, akit megtisztított és nem azt, aki ártatlan. Sohasem az ártatlan ember a megbízható. Nem az a dolgunk, hogy ártatlanok legyünk: Isten azt kívánja, hogy tiszták legyünk. 

Az ártatlanság a gyermekre jellemző. Ne fogadjuk el azt a magatartást, amely nem számol a bűn tényével.

Igei megvallások: Ki vagyok Krisztusban?

Isten gyermeke vagyok, mert romolhatatlan magból születtem, Isten élő és maradandó igéje által.
(1 Péter 1:23)

Megbocsátást nyertem, minden bűnöm le lett mosva a Bárány vérében.
(Efezusi 1:7, Zsidók 9:14, Kolossé 1:14, 1 János 2:12, 1 János 1:9)

Új teremtés vagyok.
(2 Korinthus 5:17)

A Szent Szellem temploma vagyok. (1 Korinthus 6:19)

Megszabadultam a sötétség hatalmából és Isten királyságához tartozom. (Kolossé 1:13)

Megszabadultam a törvény átkától.
(1 Péter 1:18, Galata 3:13)

Szent, azaz Isten számára külön választott vagyok. (Róma 1:7, 1Korinthus 1:2, Filippi 1:1)

Áldott vagyok. (5 Mózes 28:1-14, Galata 3:9)

Fej vagyok és nem a farok. (5 Mózes 28:13)

Szent és feddhetetlen vagyok Őelőtte, szeretetben. (Efezusi 1:4)

Győztes vagyok. (Jelenések 21:7, 2 Korinthus 2:14)

Szabad vagyok. (János 8:31-33)

Erős vagyok az Úrban. (Efezusi 6:10)

Meghaltam a bűn számára. (Róma 6:2, 11, 1 Péter 2:24)

Több vagyok, mint hódító. (Róma 8:37)

Örökös társa vagyok Krisztusnak. (8:17)

Teljes vagyok Őbenne. (Kolossé 2:10)

Megfeszíttettem Krisztussal. (Galata 2:20)

Krisztussal együtt feltámadtam, és mennyei helyekre lettem ültetve. (Kolossé 2:12)

Élek Krisztussal. (Efezusi 2:20)

Isten megbékéltetett magával. (2 Korinthus 5:18)

Szabad vagyok a kárhoztatástól. (Róma 8:1)

Szilárdan meggyökereztem, megalapozódtam, felépültem a hitben, és túlárad bennem a hála. (Kolossé 2:7)

A gonosz nem érinthet, mert Istentől születtem. (1 János 5:18)

Isten igazsága vagyok Krisztusban. (2 Korinthus 5:21, 1 Péter 2:24)

Isten választottja vagyok. (1 Tesszalonika 1:4, Efezusi 1:4, 1 Péter 2:9)

Isten szemefénye vagyok. (5 Mózes 32:10, Zsoltárok 17:8)

Jézus sebei által gyógyultam meg. (1 Péter 2:24, Ézsaiás 53:6)

Az Ő képére változom. (2 Korinthus 3:18, Filippi 1:6)

Isten szeretettje vagyok. (Kolossé 3:12, Róma 1:7, 1 Tesszalonika 1:4)

Örök szeretettel szeret. (Jeremiás 31:3)

Isten alkotása vagyok. (Efezusi 2:10)

Krisztus elméjével rendelkezem. (1 Korinthus 2:16)

Isten békessége az enyém. (Filippi 4:7)

Isten természetének részese vagyok. (2 Péter 1:4)

Nagyobb Az, Aki bennem van, mint az aki a világban van. (1 János 4:4)

Mindenre képes vagyok Krisztuson keresztül, amire Isten elhívott. (Filippi 4:13)

Isten betölti minden szükségemet, az Ő dicsősége gazdagsága szerint. (Filippi 4:19)

Az Úr vezet szüntelen. (Ézsaiás 58:11)

Nem a félelem, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét kaptam. (2 Timóteus 1:7)

Mennyei állampolgár vagyok. (Filippi 3:20)

Jézus Krisztus élete áramlik rajtam keresztül, Isten áldássá tesz mások számára. (János 15:5, Zakariás 8:13)

www.ahitatok.hu -

Jelenések könyve: Jézus levele a nehéz körülmények között élőkhöz

János apostol találkozik Jézussal
Jelenések könyve 1. fejezet

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/search/label/Jelen%C3%A9sek%20k%C3%B6nyve

Jelenések könyve 2:1-7

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/06/jelenesek-konyve-jezus-elso-levele-az.html

Jelenések könyve 2:8-11

Sokszor kívánunk egymásnak boldogságot. Boldog Új Évet, születésnapot, házasságot és egyebet. Szeretnénk, ha mi magunk is meg a szeretteink is úgy élnénk, hogy soha semmilyen bajunk nem lenne, soha nem ejtenénk könnyeket. Ilyen élet csak a mese végén szokott lenni: „Boldogan éltek, míg meg nem haltak”
A valóság más. Szenvedünk, ha betegek vagyunk. Fáj, ha csúfolnak minket. Szomorú a szívünk, ha nem valósul meg valamelyik tervünk, vagy ha elveszítünk valakit vagy valamit. Jézus tudta, hogy az emberi élet sokszor nem könnyű, ezért küldött egy levelet a Szmirnában élő gyülekezetnek. Ez a közösség sokat tűrt, szenvedett, de Jézus megvigasztalta őket.
Miért is engedi Isten, hogy életünk néha nehéz legyen? Több oka is van.
Egyrészt ezzel teszteli, hogy milyenek vagyunk valójában. Ismert mondás, hogy „Bort iszik és vizet prédikál”. Nos, talán veled is előfordul, hogy igyekszel a legjobb arcodat mutatni, közben a valóság meg egészen más. Mi kereszténynek gondoljuk magunkat, de ha nehézségek jönnek, lehet, hogy nem úgy viselkedünk, mint egy igazi keresztény. Ezért van szükségünk arra, hogy egyre inkább hasonlók legyünk Jézushoz. Ezt csak úgy érhetjük el, ha figyeljük Őt, azaz olvassuk a Bibliát és többet imádkozunk. Akkor szép lassan az Ő szelídsége, kedvessége a miénk lesz, tehát átalakulunk. Akkor majd mi is szelíden tudunk reagálni a minket ért bántásra. És nem fordul elő, hogy azt mondják ránk, ezek is olyanok, mint a többiek, bort isznak és vizet prédikálnak!
Máskor magunk szerezzük magunknak a bajt. Előfordul, hogy megígérsz valamit, és nem tartod be, cserbenhagysz valakit, vagy éppen elárulod. Aztán csodálkozol, ha a dolog visszaüt.
Azonban, van olyan is, hogy egyáltalán nem szolgáltunk rá, hogy bántsanak minket, mégis megtörténhet. Ilyenkor megtapasztalhatjuk azt, hogy mit élt át Jézus nap, mint nap, amikor igazságtalanul bántották, megvetették, gúnyolták, sértegették.
Két ígérete van Istennek azokhoz, akik nehézségeken mennek keresztül.
Egyrészt Jézus nem hagyja őket magukra, megvigasztalja őket, együtt érez velük.
Másrészt meg, hogy Isten országában nem lesz fájdalom, könny, bánat.
A szmirnai gyülekezet a kereszténység történelmében a 2.-3. századot mutatja be.

Ekkor ugyanis nagyon sok szenvedésen kellett keresztülmenniük az akkor élt hívőknek. Üldözték, kínozták őket a hitük miatt. Oroszlánok elé vetették, máglyán megégették. Azonban ennek a korszaknak a hűségesei hősiesen viselték a megpróbáltatásokat, a rettentően nehéz körülmények között is kitartottak, helytálltak, ezért Jézus megdicsérte őket.
Bár a 2.-3. századi hithű keresztények közül nagyon sokat megöltek, de Jézus azt ígérte nekik, hogy „Aki győz, annak nem árt a második halál!” 

A második halál, ami a kárhozat halála. Tehát a győzőknek az örök élet ígéretét adta.

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Jelenések könyve: Jézus első levele - az Efézusban élő keresztényeknek

János apostol találkozik Jézussal
Jelenések könyve 1. fejezet
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/search/label/Jelen%C3%A9sek%20k%C3%B6nyve

Jelenések könyve 2:1-7.

Mielőtt ezt a szakaszt jobban megismernénk, szeretném elmondani, hogy a következő két fejezetben – Jelenések könyve 2. és 3. fejezetében – Isten János apostolon keresztül hét akkor ismert gyülekezetnek küldött egy-egy üzenetet. Hét különböző városban levő keresztény gyülekezetnek. Elsősorban nekik szólt az üzenet. Azonban nem CSAK nekik, hanem egy-egy gyülekezet egy keresztény történelmi korszakot is ábrázolt, végül mind a hét gyülekezetnek szóló üzenet nekünk is szól.
Jézus – látomásban – így szólt Jánoshoz; Szeretnék üzenni gyülekezeteimnek. Írd meg, amit mondok. Az első levél az Efézusban élő gyülekezetnek szól. János szíve megdobbant. Jól ismerte ezt a közösséget. Ezt a gyülekezetet Pál apostol alapította. Hosszú ideig, több mint három évig prédikált itt az embereknek. Ez egy nagyváros volt. Abban a korban a világ ötödik legnagyobb városa. Egy pogány istennőnek, Dianának egy óriási templomot építettek itt. Ez is nehezítette a keresztény hit terjedését. Pál apostolnak segített Aquilla és Priscilla, egy keresztény házaspár. Később Timóteus, és ahogy már említettem, János apostol is dolgozott ebben a városban.
Vajon mit mondott Jézus ennek a gyülekezetnek?
Sok szép dolgot! Elismerte, hogy sokat fáradoztak, igyekeztek megőrizni a tanítás tisztaságát, nem engedték, hogy téves tanítások üssék fel fejüket. Ez volt jellemző az efézusi gyülekezetre is és az apostoli korra is, az első század keresztényeire.
Azonban Jézus meglátta a hibát is: kezdték elveszíteni kezdeti lelkesedésüket és az első szeretetet. A keresztények kezdetben nagyon szerették egymást, de idővel elhidegültek egymástól. Erről beszélt Jézus.
Nekünk is szól ez az üzenet. Az Úr azt szeretné, ha szeretetünk nem lanyhulna. Ha szüleinket, testvéreinket, barátainkat egyre jobban szeretnénk. Ezt akkor is szeretné, ha kiderül, hogy ezeknek az embereknek is van hibája, nem tökéletesek.

Te vajon tökéletes vagy? Jézus ennek ellenére szeret. 
Kérd meg Őt, hogy segítsen egyre jobban szeretni az embereket, mindazokat, akik körülötted vannak.

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Victoria Osteen: Kicsinyenként

Olyan az ember természete, hogy tudni szeretné, mi vár rá az életben, mit tartogat a jövő. Szeretnénk tudni, hogy ki lesz a párunk, mikor lesznek gyerekeink, hogy alakul majd a karrierünk, hogyan teljesülnek be az álmaink, és vajon elérjük-e a céljainkat, le tudjuk-e adni a plusz kilókat…

Semmi baj nincs azzal, ha gondolkodunk a jövőnk felől, de ne felejtsük el, hogy az életet mindig csak a mában tudjuk élni – egyszerre csak egy nap áll a rendelkezésünkre, egyszerre csak egy lépést tudunk tenni. Először egy kilót kell fogynod, mielőtt két kilót fogynál. Először két kilót kell fogynod mielőtt öt kilóval kevesebb lennél. Ugyanez igaz az élet mérföldköveire is. Az élet apránként történik.

Ezt látjuk az 5 Mózes 7-ben. Isten azt ígérte a népének, hogy kicsinyenként szabadítja meg őket. Tudta, hogy ha minden egyszerre történt volna, az nem lett volna jó számukra. Egy olyan útra vitte őket, ahol azt akarta, hogy megtanuljanak bízni benne, és ráhagyatkozni az Ő vezetésére.

Hiszem, hogy Isten ugyanezt teszi velünk is. Apránként vezet minket. Megtanít minket kicsinyenként bízni Benne. Ne nézd le a kicsiny kezdetet. Ne érezd magad frusztrálva, ha nem olyan sebességgel történnek a dolgok, mint ahogy azt szeretnéd. Csak adj hálát azért, hogy előre haladsz. Bízz az időzítésében. Bízz benne, hogy Ő a legjobbat akarja számodra. Bízz benne, hogy győzelemre vezet, miközben apránként előre haladsz.

„De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr. Nem semmisítheted meg mindjárt őket, mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra.” (5 Mózes 7:22)

Magyar fordítás: ahitatok.hu-

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Az áldott otthon áldás lesz másoknak is

"Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át"
Zsolt 128,5

Ez az ígéret az istenfélő embernek szól, aki buzgó igyekezettel jár a szentség útján. Az ilyen ember otthonát megáldja az Úr: felesége és gyermekei nagy boldogság forrása. A gyülekezetben is arra törekszik, hogy az Úr ügye ott is virágozzék, mert éppúgy gondja van az Úr házára, mint a magáéra. Ha az Úr építi háznépünket, illő, hogy mi is igyekezzünk az Úr házát építeni. Javaink csak akkor értékesek igazán, ha a kiválasztottak gyülekezetének építését szolgáljuk velük. Áldás lesz életeden, ha felmégy a gyülekezetbe, a Sionra. Ott tanít, megelevenít, megvigasztal az Úr, ott száll fel az imádság és az áldás. Ott hangzik a bizonyságtétel a Nagy Áldozatról. Megáld téged az Úr a Sionról.

De ez nemcsak neked válik hasznodra; maga a gyülekezet is így virágzik. Sokasodnak a hívők, és szent munkájukat siker koronázza. Vannak olyan áldott emberek, akiknek egész élete folyamán megvalósul ez az ígéret. Sajnos, amikor meghalnak, Krisztus ügye gyakran kárt szenved. Igyekezzünk hát, hogy mi is hasznosan munkálkodjunk Isten gyülekezetében, és boldognak láthassuk Jeruzsálemet egész életünkben.

Uram, légy hozzam irgalmas, hogy ilyen áldott ember lehessek.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- A mi harcterünk

„Mert Istenetek, az Úr, veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket" (5Móz 20,4)

Nincs más ellenségünk, csak Isten ellensége. Nem emberek ellen harcolunk, hanem a szellemi romlottság ellen. Az ördög ellen viselünk hadat, az istenkáromlás, a tévelygés és a kétségbeesés ellen, melyeket ő sorakoztat fel ellenünk. A bűn seregei ellen harcolunk, a tisztátalanság, az iszákosság, elnyomás, hűtlenség és az istentelenség ellen. Komolyan küzdünk mindezek ellen, de nem karddal és dárdával, mert hadviselésünk fegyverei nem testi fegyverek.

Az Úr, a mi Istenünk, gyűlöl minden gonosz dolgot, ezért harcol velünk. Meg akar szabadítani minket, ezért segít, hogy nemes harcot tudjunk vívni, és elnyerjük a győzelmet. Bízhatunk, mert ha Isten mellett maradunk, ő is mellettünk marad. Mivel ilyen hatalmas szövetségesünk van, harcunk kimenetele nem lehet kétséges. Nem azért, mivel az igazság végül is győz, hanem azért, mert a mindenató Isten az Atyánk, azért mert Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, és mert a Szent Szellem ellenállhatatlanul munkálkodik az emberek között.

Krisztus harcosai, vegyétek magatokra a szellemi fegyverzetet! Hadakozzatok Isten nevében, és hittel ragadjátok meg a szabadulást! Ne múljon el ez a nap sem a Krisztus ügyéért és a megszentelődésért folytatott küzdelem nélkül.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Az ároni áldás

"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!" (4Móz 6,24)

Isten megparancsolta Áronnak, hogy mint főpap, ezekkel a szavakkal áldja meg a népet. Ez az áldás csaknem minden istentisztelet végén elhangzik, egy-egy sora azonban nehezen érthető.

Mi az áldás? A Biblia szerint minden testi és lelki jónak a foglalata, amit Isten az embernek adhat. Nem azért adja, mert az megérdemli, meghálálja, hanem mert szüksége van rá. Az áldás ajándék, amit Isten szeretetből ad, ha akar.

Tehát nem Áron áldotta meg a népet, hanem Isten. És nem a lelkész áldja meg a gyülekezetet, ő csak hirdeti ennek a lehetőségét, és kívánja, kéri azt az emberek számára. Ugyanígy egy szülő is megáldhatja gyermekét, vagy bárki kívánhatja hittel Isten áldását másokra.

Mit jelent az első mondat: áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged? Ez az áldás először a pusztai vándorlás során hangzott el, ahol ezer veszély leselkedett az emberekre. Isten ezekkel a szavakkal azt ígéri (mert ez a kérés egyben ígéret is), hogy mint jó pásztor őrizni fogja népét.

Amikor a babiloni fogságból hazatért a nép, szintén nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt, Isten ezt ígérte: „Én magam oltalmazom mindenfelől... mint egy tüzes fal" (Zak 2,9). A zsoltáríró ezt a képet használja: szárnyainak árnyékában biztonságban leszünk.

Isten tehát mindenekelőtt biztonságot, védelmet ígér népének. Nagy szükségünk van erre ma is. A romló közbiztonság, a közlekedésben rejlő sok veszély, a különféle fertőzések, de a saját indulataink vagy félelmeink miatt is nagyon rászorulunk Isten védelmére. Bízzuk rá nyugodt hittel szeretteinket, egzisztenciánkat, egyházunk és népünk jövőjét, és kívánjuk egymásnak hittel: az Úr áldjon és őrizzen meg téged!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: "Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!" Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják." ” -(Lukács 11,27,28)

Vannak némelyek, kik nagy előszeretettel dédelgetik magukban azt a képzeletet, hogy Máriára nézve valami nagyon felemelő és boldogító lehetett annak tudata, hogy ő az Úrnak anyja. Ezt feltételezik, mert részesült abban a magasztos előnyben, hogy ő az Úr szívébe olyan bepillantást vethetett, amilyet mi soha nem remélhettünk és nem várhattunk volna. Ebben a feltevésben van valami látszata az igazságnak, de találó alap nélkül. Nem tudunk arról, hogy Mária többet tudott volna, mint mások. Amit tudott, azt „szívében forgatta”. De mindazokból, amiket az Újszövetségből tudunk, legkevésbé sem mutatkozik az, hogy neki mélyebb hitismerete lett volna, mint a Krisztus többi tanítványának. Azokat, amiket tudott, mi is éppen úgy tapasztalhatjuk. Talán csodálkozol, hogy ezeket hallod? Itt van egy idézet, mit bizonyít: „Az Úrnak titka azoknak adatik, akik őt félik, és az Ő frigyét megjelenti nekik”. Emellett jusson eszetekbe a Mester szava: „Nem mondalak titeket többet szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit művel az Ő Ura; titeket pedig barátaimnak nevezlek, mert mindent, amit hallottam az én Atyámtól megjelentettem nektek”. Ez az isteni kinyilatkoztató, oly boldogítóan nyilvánítja előttünk szívének minden titkát, hogy semmit nem tart vissza abból, mi nekünk áldásul szolgálhat. Sőt még tovább is biztosít minket: „ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek”. Avagy nem nyilvánítja-e még ma is nekünk oly módon, ahogyan soha nem fogja magát nyilvánítani a világnak? Éppen így is van, ezért nem kiálltjuk tudatlanságból: „boldog méh, amely téged hordozott”; hanem tiszta öntudattal adjunk hálát Istennek és kérjük, hogy mi, kik az igét hallottuk és értelmes szívvel magunkban megőrizzük, mindenekelőtt olyan benső közösségben legyünk az Üdvözítővel, mint az Ő anyja: Mária volt. Másodszor pedig, oly annyira bizalmas viszonyban álljunk szíve titkaival, amennyire csak lehetséges azt nekünk elérni. Boldog lelkek, kik ilyen előnyben vannak.

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Mária szeretete az Úr iránt (II.)

,,Odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom szelence drága kenet volt és az Õ fejére öntötte, amint az asztalnál ült. És a ház megtelt a kenet illatával.,,

(Máté 26, 7; János 12, 3)

Hogyan tehetnénk meg mi is azt, mint Mária, hogy a legjobbat szenteljük az Úr Jézusnak? Ha megkérdeznénk önmagunkat, vajon az emberi életen belül mi a legjobb, kétségtelenül azt válaszolnánk, hogy az ifjúság. Tehát a Megváltóé kellene legyen az ifjúság ereje, frissesége, tüze. Van valami elszomorító abban, mikor valaki csak öreg napjait szenteli oda a Királynak. Persze, Õ az ilyen áldozatot is kegyelmesen fogadja és nem taszítja el magától az öregeket sem. De mégis leverõ, ha az ember életének csak nyomorúságos kis maradékát adja át az Úrnak. Emlékszem egy idõs asszonyra, aki 80 éves korában fogadta be az Urat és ismételten azt mondogatta: „Úgy fáj nekem, hogy csak olyan késõn találtam hozzá. Vajon még mindig hajlandó elfogadni engem?" Mindig bizonyos nyomasztó érzés marad, ha valaki életének legszebb idejét visszatartotta önmagának.
Aki azonban ifjúságát adja az Úrnak, annak Õ viszonzásul nem egy esetben friss öregséget ad. Ilyenekre vonatkozik, amit a 92. zsoltárban olvasunk: „Még a vén korban is gyümölcsöznek." Ha az ember ifjú erõit átadja, abból Õ valami nagyszerût tud kihozni nevének dicsõségére. Keresztyén jellemmé, igazán áthatott lelki emberré nem egy csapásra lesz valaki. Csak az válhat az Úr kezében sokak áldására jó eszközzé, aki már ifjúságában beiratkozott Jézus iskolájába. Öreg, megtört emberekbõl nem formálhat harcos sereget. Háború esetén sem küldenek ki öregeket és nyomorékokat a frontra. A 110. zsoltár úgy írja le a mennyei Királynak harcos seregét, mint harmatot, mely „a hajnalpír méhébõl támad". Azok a lelkek, akik ifjú éveikben adták át magukat a Megváltónak, sok örömöt árasztanak maguk körül.
Mint a drága illat, olyan egy ifjú élet odaszánása az Úrnak. Különösen amikor mindent átadunk és akaratunkat feltétlen engedelmességben kiszolgáltatjuk neki. És ha az övé az akaratunk, akkor anyagi javaink is az övé. De kényelmünket, egészségünket, sõt életünket is ajánljuk fel az Úrnak. Így minden napunknak a legjavát, a kora reggeli idõt is.
Ha a vele való kapcsolatunk ápolása mindennél fontosabb nekünk, akkor szívesen szakítunk rá idõt. Jó illat lesz ez, ami megörvendezteti Őt.

Köszöntünk Szent Szellem!- ELKÉPZELHETETLEN ERŐ

"Annak pedig, aki verhetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint." (Efézus 3:20)

Keresztény irodalmi körökben nagyon gyakori a csodálatos imameghallgatások összegyűjtése, amelyek bizonyítják, hogy Isten "véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb, hogynem mint kérjük vagy el gondoljuk". Mivel abban az előjogban van részem, hogy láttam, amint az Úr imáinkra megdöbbentő csodákat tesz, most én is kísértést érzek, hogy elmondjam egyik tapasztalatomat annak illusztrálására, hogy hiszek a Szentlélek csodatévő hatalmában. Otthonom, egészségem és szolgálatom mind az ima közvetlen következménye. Egy híres televíziós evangelizátort megkérdezett a média, miért vezet méreg drága Mercedest. Mire így válaszolt: "Azt várják, hogy Hondával járjak?" Ő azt állította, olyan Istent szolgál, aki "mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk" - anyagi értelemben is. Efézus 3:20 népszerű értelmezésével ellentétben Pál itt nem az imára adott válaszokról beszél, legyenek azok anyagi vagy lelki természetűek. Éppen ellenkezőleg: arról biztosít, hogy Isten sokkal többet meg tud tenni, mint amit valaha kérhetünk tőle. Imáinkon túlmutató válaszokat adhat, és olyan lelki áldásokkal lephet meg, amilyeneket ki sem tudnánk gondolni vagy kérni. Sok gyülekezetben töltöttem már napokat, éjszakákat, egész heteket közös imában az emberekkel, és úgy érzem, még csak a peremét sem érintettük annak, amit Isten az Ő Szentlelkének hatalma által tenni tudna értünk. A tudat, hogy a Mindenható csodálatos hatalma messze többet nyújthat, mint amit kérnénk vagy elgondolnánk, nem kell meggátoljon, hogy hittel elé vigyük kéréseinket, bármilyen hétköznapiak is azok. De nagyon fontos, hogy ne korlátozzuk be imáinkkal Isten munkáját az életünkben! Adjunk teret neki, hogy megmutathassa Szentlelkének erejét bennünk és általunk! Például ahelyett, hogy azt kérnénk, tegyen képessé bennünket, hogy hetente egy embert hozzá vezessünk, imádkozzunk így: "Uram, használj munkádban engem lelki, érzelmi, fizikai és intellektuális képességeim teljes mértéke szerint!" Ahelyett, hogy azt kérnénk az Atyától, vegye el indulatosságunkat, imádkozzunk így: "Uram, tégy képessé, hogy teljes mértékig tükrözhessem szeretetteljes jellemedet!" Imádság a mai napra "Atyám, köszönöm, hogy többet teszel értem, mint amennyit valaha is kértem Tőled! Bár soha ne korlátoznám határtalan erődet korlátolt látásom miatt!" Garrie F. Williams írása alapján

Örömteli mindennapok: Ismerd fel az igazi értéket.

,,Mit ér, ha az ember mindent megnyer, amit csak a világ adhat, de a lelkét elveszti? ., -Máté 16,26-
Mi hasonlítható az örök élet értékéhez?                

Nem könnyű keresztényként élni egy olyan világban, amely nagyon nem hasonlít Krisztusra.
Ezért aztán az egyik legfontosabb kérdés, amit meg kell válaszolnod, vajon a kereszténység megéri? Érdemes kereszténynek lenni?

Az életben mindennek van egy árcédulája. Bármikor, ha valamire igent mondasz, azzal más valamire nemet mondasz. Amit nyersz Krisztus követésével, az megéri az árát?
Némely emberek eladják a lelküket világi dolgokért – mint pénz, hírnév, anyagiasság. Lelked azonban sokkal értékesebb.

Pál felismerte ezt és megosztja bizonyságtételét a Filippi 3:7-8-ban, „Mindezeket a dolgokat egykor nagyon értékesnek gondoltam, most azonban értéktelennek tartom az miatt, amit Krisztus tett értem. Igen, minden más értéktelen, összehasonlítva Jézus Krisztusnak, az én Uram ismeretének kifejezhetetlen gazdagságáért. Minden mást félredobok, szemétnek tekintek, hogy Krisztus enyém lehessen.”
Pál megértette, hogy semmi – sem pozíció, sem gazdagság, sem élvezetek – semmi sem értékesebb Jézusnál.

A siker új meghatározására van szükségünk. A valóságos, jelentőségteljes siker nem azon alapul, hogy mit érünk el, milyen a megjelenésünk, vagy hogy „jól érezzük magunkat”.
A valódi siker abból fakad, hogy életünket Isten értékei szerint éljük – és a végső jutalomként élvezzük az örökkévalóságot a Mennyben.
Dönts bölcsen!

Reggeli dicséret: Ígéret, feladat, figyelmeztetés

" Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat"
Jelenések 3,11

Amikor levelet írunk valakinek manapság igyekszünk szűkre szabni a mondandónkat. Az SMS világában, ahol szó szerint fizetünk a megosztott információért, megtanultunk tömören, akár szimbólumokban beszélni. Mindezért talán jobban is érdekel minket a Biblia talán legtömörebb könyve, a Jelenések könyve. Tömör, mert a Szentírás egészének (Ó és Újszövetség) szimbólumrendszerével közöl nagyon fontos dolgokat. Ne csodálkozzunk hát, ha a mai reggeli szöveg, amely innét való, egy mondatba sűrít számunkra több, nagyon fontos mondanivalót.

A 3. fejezet egy fontos látomás része, amelyben János apostol azt a feladatot kapja, hogy továbbítson 7 levelet 7 gyülekezetnek. Olyan levelek ezek, amelynek feladója maga az Isten. Ezekben a levelekben Jézus Krisztus szólítja meg követőit, hogy győzelemre segítse őket hívő életük során az apostolok korától napjainkig. Nézzük, mit is tartalmaz ez a rövid üzenet és milyen tanulságot rejt a számunkra!

Legelőször az Úr ígéretével találkozunk.
Jézus mondja, hamar eljövök. Minden kereszténynek számolnia kell ezekkel a szavakkal. És ami ma talán fenyegetésnek hangzik, az bizony az apostoli korban biztató, szívet melengető ígéretnek számított. Megváltónk tanítványinak bebizonyította végtelen szeretetét akkor, amikor meghalt értük a kereszten. Amikor követői megértették áldozatát szembesültek Isten végtelen szeretetével és egész lényük megtelt örömmel. Isten nem számon kérő bíróként, hanem szerető apaként élt tovább bennük. Így Jézus szavait valódi örömteli ígéretként fogadták. Ma is, ha értjük, kicsoda számunkra Isten, részünk lehet ugyanebben az örömben.

Másodszor feladatot kapunk az Ige által.
Meg kell tartanunk, ami a miénk. Urunk nem hozott sem gazdagságot, sem hatalmat, sem földi jólétet követői számára. Sokkal többet adott ennél: az üdvösségüket. Bár az első keresztényeknek sokat kellett nélkülözni, üldözöttként élni és akár meghalni is; mindezt boldogan vállalták Megváltójukért. Korabeli szemtanúk leírják, hogy a vértanúk sokszor dicsőítő énekeket énekelve várták a halált. Hogyan lehetséges ez? Csak úgy, hogy megértették, amit Jézustól kaptak, az értékesebb minden kincsnél, amit ez a világ adhat. Jézus áldozata, az üdvösség, a hit, a Szentírás Vértanúk megszámlálhatatlan sokaságának jelentett mindennél többet az évszázadok során. Ez az, amit Tőle kaptunk. A hit, az üdvösség, a megváltásunk, Isten szava. Ez az, amit meg kell tartanunk, amit nem szabad soha többé kiengedni a kezünkből, ha már egyszer a miénk lett. Mégis vannak Krisztus mai követői között páran, akik mindezeket nem értékelik valami sokra. Elhanyagolják az Írás kutatását, mert nem értik micsoda kiváltságban van részük, hiszen volt olyan korszak, mikor annak egy lapjának birtoklásáért a fejüket vették volna. A hitet csupán egy elméletnek tartják, amely, ha jelentős is, de nem egész életük meghatározója. Csupán olyan rendszer, amiből kiragadva a nekik tetsző dolgokat, ami nekik beválik, csak azt gyakorolják. Nem látják, hogy életük teljes átadásával milyen nagy kiváltságban és áldásban lehetne részük, amit Uruk kifejezetten az ő számukra készített el. Ehelyett bűneikkel leértékelik üdvösségüket, odaadják azt holmi kis jólétért, befolyásért, élvezetért, ami csak ideig-óráig lehet az övék.

Harmadszor Jézus Urunk figyelmeztet.
Valaki el akarja venni a koronádat. De hát csak az uralkodóknak van ilyen ékszere - mondhatod, és így igaz. Márpedig akkor mi is azok vagyunk, ha van koronánk. Az, Aki sohasem hazudik állítja, hogy minden földi lény birtokában van valaminek, ami jelzi, hogy ő sokkal több annál, mint amit magáról gondol. Mert az ember nem egy szerencsétlen vándor a földön, aki megpróbál túlélni, hanem ő ennek a Földnek a királya. Mert a Biblia szerint Isten ennek teremtett minket Ádámban és Évában. Sőt, mivel a bűnbeeséskor elbuktunk és szinte elveszítettük minden hatalmunkat mára, (Ami van, azt is csak erőszakkal és még rosszabb úton-módon próbáljuk megszerezni, megtartani.) Jézus Krisztus bűn felett aratott diadalával újra visszakerülhetünk a trónszékre, hogy viselhessük Tőle kapott koronánkat. Mert van, koronánk! Mindenkinek van koronája. A teremtés és a megváltás jogán uralkodhatunk Krisztussal, ha hozzá tartozunk. Sátánnak pontosan az a célja, hogy ezt a hatalmat megszerezze tőlünk, hogy jogot formáljon a világunkra. Amíg Jézus áldozata által visszaszerezte, amit elveszítettünk, Sátán mindazt csak önmagának akarja. Tőle származik minden önzés és minden fájdalom, ami az önzésből fakad. Ezért figyelmeztet minket Urunk előre: Ne engedd, hogy elvegye tőled, ami a tiéd! Ne engedd, hogy elvegye emberségedet, Krisztustól tanult szeretetedet, hitedet, eltökélt odaszánásodat, hogy hűséggel fogod szolgálni Istent. 

Mert, ha mindezt mindvégig megtartod, akkor tiéd lehet az egészen az örökkévalóságon át, mert így szeret minket az ÚR!

Bejegyezte: Restás László

MAI IGE - Bob Gass írásaiból: Hegyeket mozdító imák

„… aki azt mondja ennek a hegynek…” (Márk 11:23)

Akkora a problémád, hogy hegyként tornyosul előtted? Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek. És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket.” (Márk 11:23–26 RÚF). Itt Jézus az imameghallgatás három kulcsát adja meg.

1) Mondd ki Isten Igéjét a problémádra! „Az én igém… nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézsaiás 55:11).

2) Tápláld a hitedet, és éheztesd kétségeidet! „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). 3) Bocsáss meg! „És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van” (Márk 11:25). Az életedben lévő hegy nem fog elmozdulni, ha meg nem bocsátás van benned. Isten kész megválaszolni imáidat, de ezt attól teszi függővé, hogy te kész vagy-e megbocsátani annak, aki fájdalmat okozott. Kérdezd hát meg magadtól: Megéri ragaszkodni a nehezteléshez? Bernard Meltzer mondta: „A megbocsátással semmi esetre sem változtatod meg a múltat, de az biztos, hogy megváltoztatod a jövőt!” Akár úgy gondolod, hogy megérdemli a bocsánatot az ártó fél, akár nem, bocsáss meg a saját érdekedben – hogy hegyek mozdulhassanak el!

Zsoltárok könyve 71. rész

Zsoltárok könyve 71. rész

1. Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3. Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6. Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9. Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10. Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11. Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12. Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13. Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14. Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15. Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17. Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20. A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22. Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23. Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.