Bizonyságok: Jézus a szabadító

“Kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.” (Máté 7,7)

Katolikus családban nőttem fel, de otthon sosem imádkoztunk együtt, sosem olvastuk a Bibliát. Valamennyi alapot azért kaptam otthon, mert mindig templomba járó voltam.

Sajnos apukámtól örököltem egy depresszióra való hajlamot, ami felnőtt koromban ki is jött rajtam. Odáig fajult a dolog, hogy pszichiáterhez jártam évekig, s szedtem az antidepresszánst. Ez persze nem segített rajtam. Elkezdtem Istent vádolni bajaim miatt, sőt néha káromkodtam is.

Éreztem mégis, hogy Istennél kell keresnem a megoldást problémáimra.

A fiamnak vettem még gyerekkorában egy könyvet, ami bibliai történeteket tartalmazott. Elkezdtem olvasni, abból ismertem meg az Ószövetséget, ami addig egy fehér folt volt számomra. Egy idő után éreztem, hogy ez a könyv kevés, s elővettem az otthoni Bibliámat. Kerestem az Istent.

Olvastam, s egyre jobban meg akartam ismerni. Vettem bibliamagyarázó segédkönyvet is, mert jobban érteni akartam.

Egy idő után éreztem, hogy a lelkiállapotom javulni kezd. Nem ment egyik napról a másikra, de békességem lett Istennel, aztán magammal, s másokkal is. Ez jelentette gyógyulásom alapját. Már évek óta nem járok pszichiáterhez, s gyógyszerre sincs szükségem. Sokat segítettek a Cseri Kálmán és Böjte Csaba könyvek is.

Azóta is rendszeresen olvasom a Bibliát,s úgy érzem, személyes, élő kapcsolatom lett Istennel, Jézussal, aki a szabadítóm lett.

Magdolna

Forrás: IMÁDKOZZUNK

Jób könyve 36. rész 7.vers

1. És folytatá Elihu, és monda:
2. Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3. Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4. Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5. Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6. Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7. Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8. És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9. Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10. Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11. Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12. Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13. De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14. Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15. A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16. Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17. De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18. Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19. Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20. Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21. Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22. Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23. Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24. Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25. Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26. Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28. A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29. De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30. Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31. Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32. Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33. Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
34. Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

Joel Osteen Pásztor üzenete: Őrizd meg a szívedet!

Amit beengedsz a szívedbe, az beprogramozza a gondolkozásodat és a beszédedet - pontosan úgy, mint a számítógép - ami pedig alapvetően meghatározza majd az életed irányát. A szemed, füled és a szád mind kapuk a szívedhez. Amit nézel, amit hallgatsz, bemegy a szívedbe akár észreveszed akár nem. Meg tudod őrizni a szívedet azáltal, hogy megszűröd, mit nézel és mit hallgatsz meg. Ha nem akarsz olyan ember lenni, mint akiket látsz a TV-ben, akkor ne nézd azt a tévéműsort. Ha nem akarod azt csinálni, amit a rádióban énekelnek, akkor ne hallgasd azt a zenét.

De ezen felül meg kell őrizned a szívedet a keserűségtől és a rossz motívumoktól is. Mikor ezek a negatív érzelmek lerakódnak a szívedben, megakadályoznak az előrejutásban. A Biblia szerint a szív bőségéből szól a száj. Ez azt jelenti, hogy
a szavaid megmutatják, hol van a szíved.

Figyelj arra, hogy miket mondasz, mit nézel és mit hallgatsz. Győződj meg arról, hogy minden tetted dicsőíti az Urat! Ha megőrzöd a szívedet és az elmédet, az élet forrása fog szabadon kiáradni a bensődből és olyan bővölködő életet fogsz élni, amilyent Isten szánt neked.

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”
Példabeszédek 4:23-Károli Gáspár fordítás

Mondd el ezt az imát: Mennyei Atyám, alárendelem ma a szívemet és elmémet neked. Megőrzöm a szívemet és kérlek, vezesd és irányítsd a döntéseimet minden nap. Tisztíts meg engem a Te Szellemeddel, hogy az élet áradjon belőlem minden területen, Jézus nevében. Ámen.

E.W. Kenyon: A név a mindennapi konfliktusokban 11.rész

Ebben a névben található a kereszténység lényege. Ez különbözteti meg minden más vallástól. Ez az a név, aminek leírására nem találunk jelzőket. 

Mialatt itt volt a földön testben, Jézus mindenható Isten volt. Isten mindig meghallgatta az imáit és 

megengedte, hogy használja az Ő mindenható erejét, az Ő tetszése szerint.
Mielőtt elment, megígérte, hogy az embereknek ugyanúgy joguk lesz majd itt a földön használni a
mindenható Isten erejét.
Azt mondta a tanítványoknak, hogy ne menjenek el addig Jeruzsálemből, amíg nem ruháztatnak fel
mennyei erővel. A Szent Szellem fog majd beléjük költözni, és képessé teszi őket arra, hogy
használják az Ő nevét Isten akarata szerint, úgy, mintha Krisztus jött volna vissza ismét testben, használva ezt az isteni erőt, de most már kiterjedtebben, mivel olyan sokan fogják majd használni.
Miután betöltekeztek a Szellemmel, ebben a névben prédikáltak félelmetes erővel.
A betegek meggyógyultak, a démonok kiűzettek, a halottak pedig feltámadtak; ebben a névben
hatástalan volt a kígyócsípés, ami oda vezetett, hogy egy egész sziget lakossága elfogadta Jézus Krisztust megváltójának.
Ebben a névben jött a nyelvek ajándéka, ami lehetővé tette a Pünkösd napján összegyűlt mindenféle nemzetből való embereknek, hogy meghallják a bűnök eltörlésének örömhírét.

Ránk hagyta az Ő nevét
Mindez Jézus azon szavai által teljesedett be, amelyeket mennybemenetele előtt mondott.
„Az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólanak; kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.”
Ez az erő nem a Szent Szellemben volt, hanem abban, hogy a Szellem képessé tette a tanítványokat Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus nevének használatára.
Minden erő annak a feltámadott ember Jézus Krisztusnak a nevében van, aki ott ül az Atya jobbján a mennyekben. Az erő nem a böjtölésben vagy a megszentelődésben van, sem pedig a hosszú imákban, hanem Isten Fiának, a názáreti Jézusnak egyszerű nevében.
Az emberek keresik ezt az erőt — Pünkösd erejének hívják — mindenütt keresik, csak ott nem, ahol van. Ez az erő a névben van — keresd ott az erőt.
Ha megtanulod használni a nevet az Ige szerint, a Szellem erejében, megtalálod azt a titkot, ami az
apostolokon keresztül megrázta a világot.
Hogyan kell használni az Ő nevét?
Az Ige hívőjének kell lenned, Isten gyermekének kell lenned, engedelmes kell hogy légy az Igének.
Istenhez, az Atyához kell járulnod Krisztuson keresztül. Ne Jézushoz imádkozz. Ne a Szent
Szellemhez imádkozz; sohase mondd, hogy Jézus miatt kérsz valamit — hanem mindig az Ő nevében imádkozz.
Legyél határozott; ne sértsd meg azzal az Atyát, hogy csak össze-vissza beszélsz, hanem kérd azt, amit akarsz.
Fiúként járulj az Atya elé — ne úgy, mintha valami cseléd vagy rabszolga lennél; te az Ő saját
gyermeke vagy, Ő pedig a te szerető Atyád. Ő szeret téged, te szereted Őt, ezért szabad és boldog vagy az Ő jelenlétében.
Legfőbb vágyad, hogy Ő dicsőséget vegyen magának, ezért beszélj Vele őszintén, nyisd meg a
szívedet, fedd fel előtte vágyaidat, és világosan fogalmazd meg a kéréseidet. Hadd lássa, hogy ez az Ő dicsőségére és mások javára szolgál.
Adj formát az egésznek azzal, hogy jogos kérésedet az Ő Fiának nevében teszed meg, aki ott ül az Őjobbján, emlékeztesd Őt az ígéretére: „Akármit kértek az Atyától az én nevemben, Ő megadja néktek.”
Az isteni ügyvéd
Most már egyenes az út kérésed előtt. Az Úr Jézus vette át kérésed ügyintézését.
Te az Ő nevében kértél, ezzel Krisztust tetted meg személyes ügyvédeddé, most már Hozzá tartozik az ügyed.
Alázatos és egyszerű imád, amit ily módon az Ige alapján intéztél Hozzá, az Isten jobbján ülő Krisztus imájává lesz; te átadtad ügyedet a hatalmas ügyvédnek, aki átvette ügyed intézését.
Ez jól mutatja, hogy mekkora hatalmunk van odafent és idelent.
Ezután már semmitől ne félj. Szállj szembe a heggyel ebben a mindenható névben; a hegynek el kell mozdulnia.

Bűn, betegség, körülmények, sátán — mindezeknek hódolniuk kell e névre.
Használd ezt a nevet, bár reszketsz, amikor ezt teszed, ez azonban nem te vagy, hanem az erő, ami e név mögött áll. Nem kell érezned e név erejét — elég, ha tudod ezt — és mindennek meg kell futamodnia erre a mindenek felett diadalmas névre.
„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben; kérjetek és megkapjátok, hogy a ti
örömetek teljes legyen.”
Az ima egyszerűsége
Ez az Evangélium egyik legdöbbenetesebb kijelentése: „Akármit kértek az Atyától az én nevemben, én megcselekszem azt.”
Figyeljük meg, hogy mit mond Jézus: „ti kértek — én pedig megcselekszem azt.”
Milyen csodálatos is ez — imánk leegyszerűsödik.
— Ti kértek — mondja Jézus —, én pedig megcselekszem azt.
Jézus azt mondja, hogy minden hatalom neki adatott mennyen és földön.
Jézus ereje korlátlan, és most kihívást intéz hozzánk, hogy korlátlanul kérjünk.
Ő hatalmas arra, hogy bármit megtegyen, amire megkérjük.
Az Ő hatalma elégséges ahhoz, hogy bármit is kérsz, megnyerd.
A még üdvösséget nem nyert barátoddal kapcsolatban azt mondja: Te kérd az üdvösségét, én
megcselekszem azt.
Lehet, hogy a te gyülekezeted hideg és a pásztorod úgy be van bugyolálva a hagyományok halotti
leplének kötelékeibe, mint Lázár, de te ettől függetlenül kérsz, és Jézus azt mondja: Én megcselekszem azt.
Ő fel fogja melegíteni az egyház fagyott hangulatát.
Te ébredésért imádkozol, és Jézus meg fogja cselekedni. Jézus az Atya jobbján ül, és akármit kérsz
az Atyától az Ő mindenható nevében, azt mondja: Én megcselekszem azt.
Ha valaki a szeretteid közül megbetegszik, kérd a gyógyulását, és amilyen biztos az, hogy Isten ott ül a trónján, olyan biztos, hogy Ő meg fogja tenni.
Amikor segítséget kérsz az Úrtól, mert anyagiakra van szükséged egy terved végrehajtásához, a te
dolgod csak annyi hogy kérsz, az Ő dolga pedig hogy mindezt elintézze.
Mind emögött Krisztusnak ezek a szavai állnak: „Én megcselekszem azt.”
Semmi sem indokolja, hogy gyengék legyünk, semmi sem indokolja, hogy betegek legyünk.
Semmi sem indokolja, hogy egy gyülekezet vagy egy szolgálat gyümölcstelen legyen.
Semmi sem indokolja, hogy életünk erőtlen legyen.
Odaszánod életedet az imakérések szolgálatának — bátran segítségül hívod az élő és uralkodó Krisztus mindenhatóságát, neki pedig gondja lesz rá, hogy a szerződésben Őrá eső dolgokat végrehajtsa.

Te az Ő társa vagy most; erre a kapcsolatra nem lehet azt mondani, hogy „korlátozott” , mert az Őközössége nincs korlátok közé szorítva. Ő képes megadni szükségeidet; Ő képes anyagilag támogatni bármely vállalkozást.
A nagy és hatalmas Krisztus azt akarja, hogy kérj, azért hogy Ő adhasson.
A gyengeség most már bűncselekménynek számít, a szegénység szelleme bűn, neked mindössze
annyit kell csak tenned, hogy megkéred Őt, és Ő meg fogja cselekedni.
Hogyan imádkozzunk?
Jézus megmondja nekünk, hogyan imádkozzunk. „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk.”
Nem Jézushoz kell imádkoznunk.
Ez nem zárja ki azt az örömteli kiváltságot, hogy közösségben és bensőséges kapcsolatban legyünk
Vele, sem azt, hogy dicsérjük és imádjuk Őt, de amikor egy konkrét kérésünk van, imánkat az Atyához intézzük, Jézus nevében.
Ne „Jézusért” kérd, mert ez azt jelentené, hogy Jézus érdekében kéred, nem pedig annak érdekében, akinek szüksége van rá.
Az imát egyszerűen a mi Atyánkhoz kell intéznünk, Jézus nevében; ez garantálja az Atya válaszát,
Jézus támogatását és közbenjárását.
Tudom, hogy nagyon elterjedt az a szokás, miszerint Jézushoz imádkozunk, de ha az igazságot akarjuk és úgy szeretnénk imádkozni, hogy biztosak legyünk abban, hogy imáinkra választ is kapunk, akkor
engedelmeskednünk kell az Írásnak, és úgy kell imádkoznunk, ahogy az Ige tanít minket.
Értenünk kell, hogy Jézus neve vette át Jézus helyét. Ami a vessző volt Mózes kezében,
ugyanazt jelenti Jézus neve még Isten leggyengébb gyermekének kezében is.
Nem Mózes volt hatalmas, hanem az a vessző. Nem a hívő hatalmas, hanem Jézus neve.
Ígéretünk van arra, hogy minden hívő használhatja ezt a nevet, és minden hívőnek megvan az a joga, hogy betegekre tegye a kezét ebben a névben.
A hívőnek joga van arra, hogy használja a nevet az élet minden olyan helyzetében, amikor az Atya
jelenlétére és segítségére van szükség.
Tény, hogy Jézus neve minden hívőnek a kezében ugyanaz kellene hogy legyen, mintha maga Jézus lenne jelen és Ő cselekedne.
Jézus adta meg nekünk azt a törvényes jogot, hogy használjuk az Ő nevét.
Jézus adta meg nekünk a meghatalmazást, a meghatalmazás pedig a jog és az üzlet világában azonos annak a személynek a jelenlétével, aki adta azt.
Pontosan úgy van, ahogy Jézus mondta: Amikor ti az én nevemben imádkoztok, ezzel lehetőséget
adtok nekem, hogy elkezdjek munkálkodni, és ily módon megdicsőíthessem az én Atyámat.
Ha nem imádkoztok az én nevemben, akkor nem adtok nekem lehetőséget arra, hogy megmutassam az én erőmet.
Ily módon, mind az Atya, mind a Fiú számára igen fontosak a kéréseink.
Te az Atyához imádkozol az Ő Fiának nevében.

Joel Osteen : A bukásaink nem akadályozzák Isten tervét az életünkben

Ha a bibliai időkben éltünk volna és megkérdeztük volna Jákobtól: "Te ki vagy?", azt válaszolta volna: "Egy hazug csaló vagyok". De valójában ez nem az, aki ő, hanem amit tett. 

Mindannyian tettünk olyan dolgokat, melyekre nem vagyunk büszkék. Mindannyian követtünk el hibákat, és mondtunk olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Jézus vére miatt Isten nem tartogatja ezeket ellenünk. Amikor megbánjuk és megvalljuk a bűneinket, Isten olyan messzire veti el őket, mint amilyen távol van napkelet napnyugattól, és többé nem emlékezik rájuk. Mindig legyen előtted, hogy Isten túlnéz a viselkedéseden, a cselekedeteiden, és annak lát, aki valójában vagy: olyan ember, akit Isten céllal teremtett, hogy betöltse a rendeltetését. Ha szeretnénk mindazzá válni, amire Isten elhívott minket, akkor meg kell tanulnunk elkülöníteni azt, amit teszünk attól, akik vagyunk. Ha bűntudatban és kárhoztatásban élsz, akkor ez megakadályozza, hogy befogadd Isten irgalmát és áldását, és bekorlátozza az életedet. Ezért nagyon fontos, hogy lerázzuk a múltat és azt mondjuk: "Nem az vagyok, amit a múltban tettem. Elszúrtam, de ettől még nem vagyok egy csődtömeg. A Mindenható gyermeke vagyok, és tudom, hogy amire Ő elhívott, sokkal nagyobb, mint a bukásaim. Mindenre képes vagyok Krisztus által, Aki megerősít engem, és győzni fogok!" Gondoljunk most egy kicsit Mózesre. Fiatal korában egy nagy álmot dédelgetett a szívében. Tudta, Isten elhívta őt arra, hogy segítsen megszabadítani Izrael népét. Nagyszerűen kezdte. Lelkes volt és szenvedélyes. De egy nap szemtanúja volt, hogy valaki nagyon csúnyán bánt egy izraelitával. Telve buzgósággal elhívását illetően, odament és megölte a bántalmazót. Nagy hibát követett el. A szíve a helyén volt, azonban a cselekedetei helytelenek voltak. 

Valaki meglátta az esetet, és ezért Mózesnek el kellett menekülnie, hogy mentse az életét. Végül a sivatag félreeső részén kötött ki, ahol eltöltött negyven évet. Úgy is mondhatnánk, hogy tett egy kis kitérőt. Elszúrta az A tervet, de az a jó hír, hogy Istennek volt egy B terve. Isten nem mondta: "Csúnyán elrontottad. Ennyi volt, végeztem veled". Nem mondta ezt Mózesnek, és neked sem mondja! Ha hitben mész tovább, akkor Isten terve felülírja a rossz döntéseket. 

Negyven évvel később, amikor Isten elérkezettnek látta az időt népe megszabadítására, nem indult el, hogy egy fiatalabb embert keressen. Olyasvalakit, aki soha nem hibázott, aki feddhetetlen előélettel rendelkezett. 

Egyenesen Mózeshez ment: "Mózes, nem feledkeztem ám meg rólad. A bukásod nem tette semmissé az elhívásodat. Készen állok számodra. Elérkezett a te időd. Menj, és szabadítsd meg a népemet". Lehet, hogy te is elkövettél hibákat, vagy elszalasztottál jó lehetőségeket. Úgy tűnik az álom már meghalt és az ígéret nem fog beteljesülni. Azonban Isten ezt mondja neked: "Készülj. Ahogy Mózessel is tettem, neked is új ajtót nyitok. Rád árasztom a jóindulatomat, kegyelmemet. 

A bukás, ami le akart rombolni, egy újnak az elindítója. A bukás, ami beárnyékolta a jövődet, nem a történet vége". Ez egy új nap, kelj hát fel, és menj előre a győzelem felé, amit Isten már elkészített számodra.

Ámen!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.” (2 Korintus 5,14)

Mennyit köszönhetsz az én Uramnak? Tett érted valaha valamit? Megbocsátotta bűneidet? Felöltöztetett az igazság ruhájába? Magas sziklára helyezte lábaidat? 

Biztossá tette lábaidon járásodat? Készített számodra lakást a mennyben? Felkészített téged a mennyre? 

Beírta nevedet az élet könyvébe? Elárasztott téged számtalan jótéteményeivel? 

Megőrizte számodra a kegyelem gazdagságát, melyet szem nem látott és fül nem hallott?

Akkor tegyél te is valamit, ami szeretetére méltó. Ne hozd haldokló Megváltódnak csupán ajkad üres áldozatát. Mit kell érezned, ha mestered jön és be kell vallanod, hogy semmit sem tettél érte, hanem magadba tartottad elzárva szeretetét, mint valami álló vizet, úgy hogy az sem szegény testvéreid sem az az Ő munkája részére nem folyt? 

El az ilyen szeretettel! Mit tartanak az emberek az olyan szeretetről, mely sohasem bizonyul és nyilvánul tettekben? Azt mondják: „Jobb a nyilvános fenyítés a titkos szeretetnél”. 

Ki tudhat valamit az oly szeretetről, mely olyan, hogy egyszer sem ösztönöz téged az önmegtagadás, a nagylelkűség, a hősiesség vagy a lelkesedés egyetlen tettére sem! 

Gondold meg, mennyire szeretett Ő téged és odaadta önmagát érted! Ismered e szeretet hatalmát? 

Akkor hadd legyen az a te lelked részére egy hatalmasan zúgó szél, mely világi szereteted felhőit elsöpri és bűneid porát elűzi. „A Krisztusért”, ez legyen az a tüzes nyelv, mely fejedre szálljon.

 „A Krisztusért”, ez legyen az isteni elragadtatás, a mennyei lehelet, mely téged a föld fölé emel. 

Ez legyen az isteni szellem, mely neked oroszlán bátorságot ad és az Úr szolgálatában oly gyorssá tesz, mint a sas repülése. 

A szeretet kell, hogy kölcsönözzön szárnyakat az Istent szolgáló tettek lábainak és erőt a működés karjainak. Istenre tekintve, el vagyunk tökélve Őt tisztelni, még pedig olyan állhatatossággal, melyet semmi nem rendíthet; határozottsággal, mely meg nem tántorítható és sohase lankadó előre törekvő buzgalommal fogjuk Jézus iránti szeretetünket bebizonyítani és megerősíteni. 

Az isteni mérleg súlya emeljen minket a menny felé Jézushoz!

Jelenések könyve: Egy különös könyv

Jelenések könyve 10. fejezet

Mielőtt a Jézus visszajövetelét jelző hetedik trombita megszólalt volna, egy különös jelenetet látott János apostol. Jézus egy nyitott tekercset tartott a kezében. Ez a könyv Dániel próféta könyve volt. Amikor annak idején Isten utasítására megírta Dániel, be kellett zárnia pecsétekkel. Eljött az idő a XVIII. század végén, amikor ez a könyv megnyílt a Bibliát kutatók előtt.

János apostol egy szokatlan feladatot kapott. Jézus kezében tehát ott volt a tekercs, mialatt egyik lábával a tengeren, másikkal meg a szárazföldön állt. El kellett kérnie a tekercset, és meg kellett ennie. Hát ez aztán tényleg különös utasítás volt Isten részéről. Amikor János enni kezdte a tekercset, érdekes módon jó íze volt. Édes volt, mint a méz. Ahogy leért a gyomrába, az íze megváltozott. Keserű lett.

Ez az adventváró nép lelki tapasztalatát mutatja be. Ahogy már szó volt róla, a XVIII. század végén a nagy földrengés és a Nap elsötétedésének hatására elkezdték kutatni a Bibliát. Dániel könyve alapján arra gondoltak, hogy Jézus eljön 1844-ben a földre. Jaj, de boldogok voltak az őszinte keresztények. Nem lesz már semmi rossz, és ott lehetnek Üdvözítőjükkel a Mennyben. Buzgón imádkozva kutatták hívő emberek tucatjai Isten Igéjét, különös tekintette Dániel könyvére. Legnagyobb meglepetésükre felfedezték azt, ami addig nem volt érthető számukra: Valami komoly dolog fog történni pár éven belül. Még komolyabban kutatták az Írást, mire meggyőződtek arról, hogy Jézus Krisztus 1844 őszén fog eljönni. Az igaz hívők nem fojtották magukba ezt az információt. Hátra hagytak mindent, ami egyébként fontos volt nekik és hirdették Jézus második eljövetelét. Erőt, pénzt nem sajnálva, a megpróbáltatásokkal mit sem törődve mentek faluról falura, városról városra, mint annakidején Jézus és tanítványai. Olyan nagy munkát végeztek, hogy a korabeli feljegyzések szerint nagyítóval sem lehetett Észak Amerikában olyan embert találni, aki ne hallott volna a tanításukról, és az Államok lakosságának mintegy 30%-a várta Jézus eljövetelét 1844 októberében. Sokan nem aratták le a gabonát, nem takarították be a burgonyát az utolsó nyáron – mondván; fontosabb még elmondani azoknak a jó hírt, akik nem tudnak róla. Mindezek után a történelem legkeserűbb csalódását élték át, amikor nem jött el Jézus október 23-án. Sokkal nagyobb keserűség volt ez, mint a tanítványok számára Mesterük keresztre feszítése, mert ezt legalább Jézus előre többször is elmondta nekik. 1844-ben a hívők hatalmas krízisen mentek át. Voltak, akik örökre elfordultak Istentől. Voltak, akik támadólag léptek fel azok ellen, akik nekik korábban Jézus eljöveteléről beszéltek. Voltak, akik újabb időpontok után kutattak. Volt viszont egy maroknyi csapat, aki továbbra is hitt Istenben, de a keserűség miatt, amit ekkor éreztek, még nem egészen értették, hogyan kezeljék a történteket. Számukra rettenetes nehéz volt elviselni az emberek gúnyolódását, akik nem hittek a Bibliának, és csak nevettek rajtuk. Hol van Jézus? Miért nem jött elértetek?

Buzgó imában keresték a választ.




Gyűrűs Panni-

KÍGYÓ VAGY BOT....

" Monda pedig az Úr Mózesnek: nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt,és vesszővé lőn az ő kezében."

Testvéreim, a fenti Ige Mózes élhívásának egy pici részlete, annak a Mózesnek, akinek az Isten megjelent az égő csipkebokorban.

Ezt a Mózest most Isten elhívja a maga szolgálatára, munkát akar neki adni, valami egészen speciális feladatot akar rábízni.

Mert testvéreim,nem elegendő az,hogy valaki az Isten gyermeke,hanem Isten szolgájává is kell válnia!
Ahogy a Róma 16:22 -ben mondja az Úr: " Most pedig, minek utána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek.."

Tehát mi nemcsak Isten gyermekei vagyunk, akik élvezik az Ő Atyai szeretetét, jóságát, közelségét és áldásait, hanem szolgáivá is lettünk Ő Neki, akikre Isten feladatokat bíz, hogy világítsunk az embereknek  és sókká legyünk ebben a világban!

Mert minden esemény és minden történés mögött lássuk meg testvéreim Isten küldő szándékat,megbizatását!
Éppen úgy, mint Mózesnek, nekünk is a mindennapi élet nagy, de a jelentéktelen fordulatai mögött is, ott kell éreznünk a küldő Istent! Aki hívott bennünket, Aki belehívott ebbe a munkába, abba a helyzetbe, amelyikben vagyunk, vagy amelyikbe jutni fogunk.
Gyakorlatilag azt jelenti ez testvéreim,hogy úgy nézz például az öreg szüleidre, vagy éppen a nehezen nevelhető gyerekeidre, úgy viszonyulj a boldog vagy talán a terhes családi életedhez, úgy fogadd a mindennapoknak gondjait, bajait, a magányt vagy talán a tömeget magad körül.
Úgy lássad a szeretteidet, a kollégáidat, az ismerőseidet, az ellenségeidet a magad képességeit
vagy a magad tehetetlenségét, erőtlenségét, az egészségedet vagy a betegségedet, hogy mindezek mögött az Isten megbízatása van a te számodra!

De nézzük csak a történetet, Mózes Istentől kapja a parancsot, nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a kígyónak a farkát. Nos, testvéreim én ezt úgy látom, hogy ez a kígyó, mintegy jelképe annak, hogy igenis néha veszélyes, súlyos, nehéz a feladat, amire Isten úgy ahogy Mózest, bennünket is kér.

Az a kígyó megmarhat, árthat, halálos sebet is üthet rajtad! Megértem Mózest, hogy először visszatorpan és nem akarja vállalni a feladatot. Mert nem könnyű testvérek , ebben a világban,Isten küldötteként megállni és vállalni az életnek a problémáit. Könnyebb dolog elfutni.
A kígyótól mindenki fél, de Isten azt mondja: áll meg!  Ne fuss el, ragadd meg azt! És Mózes megfogta! De hogy merte megfogni? Erre igazán csak egyetlenegy magyarázat lehetséges úgy, hogy Isten mondta neki! Bízott Istenben, Aki megjelent neki!

Testvéreim, pontosan azért ragadhatunk meg mi is minden kígyót, mert Isten nekünk is megjelent!
Sokkal, sokkal hatalmasabban és fenségesebben, mint Mózesnek. Nekünk nem egy csipkebokorban jelent meg. Nekünk Isten a Golgotai kereszten jelent meg! Ezért testvéreim,mi bátran megragadhatunk minden kígyót ami felénk sziszeg! Hiszen nézzétek, nincs már többé olyan kígyó, aminek a fejét el ne taposta volna Jézus ott a kereszten!

Ez azt jelenti testvérem, hogy ne félj te azoktól az emberektől akik bántani szoktak, akiket nem bírsz elviselni, akik keseríteni akarják az életedet! Ne félj attól a betegségtől vagy attól a műtéttől, ami előtted áll,Jézus már eltaposta a kígyót belőle!
Ne félj azoktól a feladatoktól,amelyekhez sem erőt, sem kedvet nem érzel! Ne félj a gondtól,amely megüli a lelkedet, hogy ég éjszak sem tudsz aludni! Ne félj a sátántól és annak minden seregétől, amelyik meg fog kisérteni!
Menj elébe Jézus Nevében és mondd magadban többször: Mindenre van erőm a Krisztusban Aki engem megerősít! Ragadd meg a "kígyót" bátran, a hitnek a szorításában bottá,erővé, segítséggé, fegyverré válik a kezedben! 
Ámen!

Ernö Seres-

Filippibeliekhez írt levél 4. rész 19.vers

1. Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!
2. Evódiát intem, Sintikhét is intem, hogy egyenlő indulattal legyenek az Úrban.
3. Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák az életnek könyvében.
4. Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5. A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9. A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
10. Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviseléstekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.
11. Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.
12. Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.
13. Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.
14. Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek.
15. Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül:
16. Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre.
17. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.
18. Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, a mit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek.
19. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.
20. Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen.
21. Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket az atyafiak, a kik velem vannak.
22. Köszöntenek titeket minden szentek, mindeneknek felette pedig a császár udvarából valók.
23. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

Andrew Wommack- Csak az éhes kap enni

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. 
(Máté 5:6)

A természetes világban gyakran étkezünk, sok esetben olyankor is, amikor nem vagyunk éhesek. Csak annyit kell tennünk, hogy belepillantunk a tükörbe és megnézzük magunkat! A szellemi birodalomban viszont éhesnek kell lennünk, hogy enni kapjunk. Az egyik legrosszabb dolog, ami velünk történhet, ha szellemileg közömbössé válunk.

Az egyik legjobb dolog, ha éhezel Isten dolgai után. A legtöbb hívő nem így érez.
A legtöbben a teltség és megelégedettség érzését birtokolják, de Jézus akkor ígért teljességet nekünk, ha előzetesen éhesek voltunk. Azt mondta: “Ha nincs éhség, nincs jóllakottság.” 

Így sokan pontosan a szellemi egészség egyik jelét tartjuk kellemetlen tényezőnek. Amikor többet kívánsz Istenből, az az egészség jele. Sosem magunk miatt éhezünk Istenre. A bukott természet nem így működik. 
Csak újjászületett szellemünk kívánja egyre jobban Istent a Szent Szellem kenete alatt. (János 6:44.) A Szellem bennünk, Aki csillapíthatatlan éhséget adva von Isten felé bennünket.
Az Isten utáni éhségünk nem mozgatja meg Istent az életünkben. Az éhség annak jele, hogy Ő már munkálkodik benned. Ma dicsérd Őt a szellemi éhség miatt, légy bátor, és érezz izgalmat, ha ezt tapasztalod. Ő nem fog éhessé tenni téged, majd hagyni, hogy tovább éhezz.
Azért tesz éhessé, hogy betölthessen a bölcsességével, áldásaival és szeretetével.

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, SZOLGÁK EREJE!

"Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én Lelkemet! (Jóel 2:29)

Péter úgy magyarázta a pünkösd napján történt természetfölötti eseményeket, hogy Jóel próféciáját idézte. Az "azokban a napokban" kifejezést úgy értelmezte: "az utolsó napokban" (Apostolok cselekedetei 2:17); más újtestamentumi írók pedig egyetértenek abban, hogy az üdvtörténet utolsó napjait tulajdonképpen a kereszténység egész kora jelenti. A Szentléleknek ez a korszaka pünkösdkor kezdődött, és Jézus második eljövetelekor éri el csúcspontját, amikor "a nap sötétséggé változik, és a hold vérré" (2:20).
A Szentlélek korszakában és a nagy késői eső idején sem fogja minden ember megkapni a Lélek kitöltetését, mert Ő kizárólag azokra árad ki, akik készek Isten szolgálatára. 

A Lélek gyümölcsei és ajándékai által a menny munkatársai képesek lesznek visszatükrözni Uruk jellemét és neki szolgálni. 

Ezért újra meg újra bátorítalak arra, hogy mondd el a szolga imáját, amellyel teljesen átadod magad az Atyának. Így minden nap megújíthatod Isten hatalmát az életedben. 

"Tégy engem olyan szolgává, amilyen Te voltál, Uram!
- "A Szentlélekről szóló szeminárium csodálatos eredményeket hozott gyülekezetünkben! - mesélte Lilia, amikor telefonon felhívott Floridából. - "

Tegnap a szombatzáró Istentisztelet végén a lelkész megkérdezte, szeretne-e valaki visszamaradni egy személyes imára. Száznál többen jöttek előre, és több mint egy óráig imádkoztunk együtt. Az emberek rátették a kezüket a betegekre, miközben könyörögtek, és több csodálatos gyógyulás történt. Halkan énekeltünk, és a gyülekezet tagjai nagyon hálásak voltak az elnyert áldásokért."
Lilia Beer többek között emlékeztetett engem néhány személyre, akiket olajjal kentünk meg a szeminárium ideje alatt. 

- "Egyik betegem nagyon szenvedett a feldagadt lába miatt, amire én nem találtam gyógymódot. Miután megkentük olajjal ezt a hölgyet, nemsokára teljesen meggyógyult, és a tünetek azóta sem tértek vissza. Mások, akik kételkedtek a Szentlélek munkájában, most szintén hasonló tapasztalatokról számolnak be, milyen hatalmasan munkálkodott ma a Lélek a szolgáin keresztül."
Imádság a mai napra
"Uram, köszönöm, hogy ebben az időszakban élhetek, amikor a Te szolgáid csodálatos mennyei erővel tevékenykedhetnek másokért!"

Rómabeliekhez írt levél 8. rész 28.vers

1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
18. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
21. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
22. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
23. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
24. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
25. Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
26. Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
27. A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
28. Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
29. Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
30. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32. A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
33. Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
34. Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
35. Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
36. A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
37. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
38. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39. Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Csendes percek: BÍZZ ISTEN VEZETÉSÉBEN!

,,Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 
nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.,, Zsolt 91,9-16.
Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. (Zsolt 32,8)

Egyik bibliaórán, beszélgetés közben felelevenedett fiatalságom fontos döntése. Mások bátorítására osztom meg: ha jól akarunk dönteni, figyelnünk kell az Úrra!
Még 20 éves sem voltam, amikor Isten vezetését kerestem a párválasztás kérdésében, csak úgy akartam dönteni, ha tudom, mi az ő akarata. Akkoriban a gyülekezetünkben egy lelki ébredés volt, több új megtérő csatlakozott hozzánk. Jött egy olyan család is, ahol megtértek a szülők, s a korombeli fiuk is. Hamarosan komoly döntés elé állított a fiú azzal, hogy megkért, legyek a felesége. Ő jómódú volt, gazdag családból származott, én szegény lány voltam egy sokgyermekes családból. Ezért kecsegtető lehetőségnek tűnt hozzá férjhez menni. Sokat imádkoztam az Úrhoz, hogy biztos választ kapjak. Úgy éreztem, hogy a fiú megtérése nem volt alapos, tovább iszogatott. Imádságomban egy igeverset kaptam: Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele." (Péld 15,16)
Ezután nemet mondtam a fiúnak, s ő ott hagyott és indult a kocsmába. Sajnos, a további életével csak alátámasztotta azt, amit az Úr megmutatott nekem, hogy nem tettem volna jól, ha bekerülök abba a családba. Hálás vagyok az Úrnak, hogy megóvott a rossz döntéstől, és hogy később adott olyan férjet, aki hozzám illik, akivel már 59 éve élünk boldog házasságban.

Imádság: Atyám, hálát adok, hogy Jézus Krisztus által gyermekeddé fogadtál, és vezetsz Szentlelked által! Ámen!

Mühl Henrikné (Hidas, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK A TÁRSUKAT KERESŐ FIATALOKÉRT!

REINHARD BONNKE

A kereszt két gerendából áll össze. Az a vízszintes gerenda, amit Jézus a hátán cipelt a Golgotáig, mint egy MÍNUSZJEL jelképezi összes bűnünket és kudarcunkat. Kivétel nélkül bűnben születünk, és nem tudunk tőle szabadulni. De a Golgotán egy hatalmas csoda ment végbe: Jézus áthúzta a mínuszunkat - és PLUSSZÁ változtatta át! A kereszt Isten pluszjele számunkra, teljes fordulatot hozva az életünkben. Áldott vagy? 

REINHARD BONNKE

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mint a Krisztusban kisdedeknek.”
 -(1 Korintus 3,1)

Búsulsz, kedves hívő lélek, hogy gyenge vagy az isteni életben? 

Hogy hited oly kicsiny és szereteted oly lehangolt? Légy vidám, mert sok okod van, hogy hálás légy. Gondold meg, hogy több dologban tökéletesen egyenrangú vagy a felnövekedett és érett keresztyénnel. Te éppen úgy véren vásároltattál, mint az. 

Éppen úgy Isten kedves gyermeke vagy, mint minden más hívő. Egy csecsemő éppen úgy valóságos gyermeke az ő szüleinek, mint egy felnőtt ember. 

Te éppen oly teljesen megigazíttattál, mert megigazulásod nem fokozat szerint megy, mert kicsiny hited téged teljességgel megtisztított. Éppen olyan jogod van a testamentum dicső javaihoz, mint a legelőhaladottabb keresztyénnek, mert a szövetséges kegyelemhez való jogod nem fejlődésedtől függ, hanem a szövetségtől és a testamentumtól és nem az Úr Jézusban vetett hited az irányadó, hanem csak az Őhozzá való tulajdonjogod záloga. Éppen oly gazdag vagy, mint a leggazdagabb, ha nem is élvezetben, de valósággal birtoklod. A legkisebb csillag is, mely fent sugárzik, az égen áll. 

A fény leggyöngébb sugara is rokon a nagy nappali csillagzattal. A dicsőség családkönyvébe a nagyok és a kicsinyek egy és ugyanazon tollal lettek bejegyezve. Atyád szíve ép annyira becsül téged, mint a család legidősebb tagját. Az Úr Jézus teljes szeretettel és gyöngédséggel viseltetik irántad. Olyan vagy, mint a füstölgő gyertyabél. Egy gyöngédtelen szív kíméletlenül azt kívánná: „Oltsátok el ezt a füstölgő gyertyabelet, mert csak kellemetlen bűzzel tölti meg a levegőt!” 

De ő a füstölgő gyertyabelet nem oltja el. Olyan vagy, mint a megtört nádszál, s egy durvább kéz, mint a milyen a nagy hárfajátszóé volt, letörne és elvetne téged. De Ő a megtöredezett nádszálat nem töri össze. Ahelyett, hogy szomorkodnál helyzeteden és lehangolt lennél, örvendezned kellene Jézus Krisztusban, a te Üdvözítődben. Legcsekélyebb vagyok Izráelben? Mégis választott vagyok a Krisztusban, hogy a menny térségein trónoljak. Szegény vagyok a hitben? Mégis minden örökséggel bírok a Jézusban. A semminél is kevesebb vagyok, mindamellett dicsekedhetem. 

A jónak csak gyökere van bennem, mégis örülök az Úrban és dicsekedem az én üdvösségemnek Istenében.

MAI IGE: Isten valóban létezik 7.rész

„Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.” (Zsoltárok 104:13)

Elgondolkodtál már valaha azon, miért nem találunk sehol máshol a világegyetemben folyékony halmazállapotú vizet, csak itt, a Földön? Az űrutazók, teleszkópok és űrszondák mind ezt kutatják. A víz, ez a csodálatos oldószer, szinte mindent old, ami a földön található, mégis él benne sokféle élőlény, és nem oldódnak fel. Ez a csodálatos folyadék, melyet olyan természetesnek veszünk, jég formájában is létezik, sziklákat tör össze, és termékeny talajt hoz létre. Hó formájában vizet raktároz a völgyekben. Esőként megöntözi és megtisztítja a földet. Pára formájában harmatot biztosít a termőföldeknek. Felhőként is létezik, és pont elegendő mennyiségben biztosít felhőtakarót. Ha olyan felhők lennének a földi atmoszférában, mint a Vénuszon, akkor a Földön nem maradna meg az élet. Ám mivel a Föld felszínének 50%-át mindig felhő takarja, így a felhők pont a megfelelő mennyiségben tudják megszűrni a napsugárzást. Gőzként évszázadok óta hajt meg hatalmas gépeket. A bizmuton kívül ez az egyetlen anyag, aminek folyadékként (4 C°-on) nagyobb a sűrűsége, mint fagyott állapotában. Ha ez nem így volna, nem lenne élet a bolygónkon. A víz e különös tulajdonságának köszönhető, hogy fagyott állapotban könnyebb, emiatt úszik a jég a víz felszínén. Ha nem így lenne, akkor a tavak és folyók lentről kezdve fagynának meg, és megölnék mind a halakat; az algák elpusztulnának, az oxigénellátás megszűnne, és az emberiség kihalna. Tehát, ha bármikor úgy érzed, Isten nem vesz észre, vagy nem törődik veled, igyál egy pohár vizet, és mondd: „Köszönöm, Uram!”

E.W. Kenyon: Név az apostoli levelekben 10.rész

Nagy világosságot nyerhetünk, ha tanulmányozzuk a név használatát az apostoli levelekben. 

„Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott
szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken.” (I. Kor. 1:2)
Mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják.
Azokban a korai napokban a hívők ismerték ennek a névnek az értékét, helyét és hatalmát, és igen
nagyra becsülték e nevet.
Jézus neve erejének frissessége tudatában jártak és éltek.
Amikor felhívást intéztek testvéreikhez, ilyen fordulatot használtak:
„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen
szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások...”
Felhívásukat Jézus nevében hozták elő.
Az I. Kor. 5:4-ben olvassuk: „...a mi Urunk, Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén.”
Itt a gyülekezetnek éppen egy belső nehézséggel kellett szembenéznie — az egyik fiatalember egy
igen súlyos vétséget követett el.
Pál pedig azt mondja nekik, hogy amikor összejönnek az Úr Jézus Krisztus nevében, adják át az ilyet a sátánnak a test pusztulására, hogy a szelleme üdvözüljön az Úr Jézusnak ama napján.
Abban a névben volt az élet és a halál ereje azokban a napokban.
„Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttatatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által.” (I. Kor. 6:11)
Itt az áll, hogy ők meg vannak mosva, szentelve, igazítva abban a névben.
Minél tovább megyünk az apostoli levelekben, annál mélyebben megérint minket az, hogy milyen erő, méltóság és isteni kegyelem helyeztetett e névbe.
„Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.” (Ef. 5:20)
Még dicséretünk és imádatunk sem mehet közvetlenül Isten elé: az Úr Jézus Krisztus nevében kell
ezeket előhoznunk.
Ez nem akadályoz minket abban, hogy imádjuk és dicsérjük magát Jézust, de amikor az Atyát
dicsérjük, ezt az Úr Jézus Krisztus nevében kell tennünk.
„Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név felett való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil. 2:9–11)
Isten hatalmasan felmagasztalta Jézus nevét mindhárom világban — minden térd meghajol, minden
angyali lény meghajol ennek a csodálatos ember Jézusnak a neve előtt.
Nincs név, ami ilyen hatalmas lenne; nincs név, amihez ilyen hatalmas dicsőség tartozna, mint Jézus
nevéhez.

Jézus neve egyre csak növekedett a földön, attól a naptól fogva, hogy ott feküdt a jászolban, és Mária, ahogy Őt nézte, visszaemlékezett az angyal szavaira: „...és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből. 

A jászolról szóló próféciától a kereszt tragédiáján át végigszáguldván az elmúlt korokon ez a név egyre csak növekedett egészen a mai napig. A zsidók és az egész világ pogányai kénytelenek elismerni ezt a nevet.
A keresztény országokban senki sem írhat meg egy hivatalos okiratot anélkül, hogy meg ne emlékezne Jézus nevéről. A dokumentumon fel kell tüntetni, hogy az Úr hányadik évében íródott.
Az Úr úgy intézte, hogy hitétől függetlenül mindenki ismerje el Krisztus születését, minden egyes
alkalommal, amikor egy levelet keltez.
Ahol csak ez a név ismertté, elismertté és tiszteltté vált, a lakóhely otthonná válik, az anya
rabszolgából az otthon tisztelt királynőjévé lesz, a semmibevett kislánykákat pedig szeretet és tisztelet veszi körül.
Ahol csak tisztelettel illetik ezt a nevet, az oktatási intézmények gomba módra szaporodnak, a
találmányok, a tudományos kutatások és a felfedezések támogatókra lelnek.
Ez a név, amit semmibe vettek és megtapostak a kegyelem korszakában, ez a név félelemmel fogja
eltölteni a gonosz emberek szívét. 

Cselekedj mindent a névben
„És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében cselekedjetek,
hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala.” (Kol. 3:17)
Az Efézusi levél azt mondja, hogy amikor az Atyát imádjuk, e néven keresztül kell tennünk, itt viszont még azt is mondja, hogy: Mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent e névben cselekedjetek.
Ez véget vet annak a vitának, hogy Jézushoz imádkozzunk-e.
Ez adja meg Jézus helyét; ez emeli fel e nevet mindennapi életünkben.
Mindent, amit csak teszünk szóval vagy tettel, ebben a névben kell tennünk, és csakis ebben a névben.
A II. Thessz. 1:11–12-ben erre kapunk egy újabb utalást: „Mivégből imádkozunk is mindenkor
tiérettetek, hogy a mi Istenünk méltónak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával, hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak
neve tibennetek, és ti is Őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.”
Ez az igevers talán még az eddigieknél is világosabban hangsúlyozza a név helyét mindennapi
életünkben és szolgálatunkban. E névnek meg kell dicsőülnie az életünkben, és meg kell dicsőülnie a szolgálatunkon keresztül.
Lehetne-e a nevet annál jobban megdicsőíteni, mint ha úgy használjuk, ahogy a korai egyház
használta?
„A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mitőlünk kapott.” (II. Thessz. 3:6)
Itt Pál apostol utasítja az egyházat az Úr Jézus nevében, hogy a hívők vonják el magukat minden olyan testvértől, aki rendetlenül él.
Milyen hatalmas lehetett az a név a korai egyház szemében!

„Annakokáért Őáltala vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az Ő nevéről vallást tévő ajkaknak gyümölcsét.” (Zsid. 13:15) 

Az ő bizonyságtételük a világ előtt e név megvallása volt.
Most már értem, hogy mit jelent az ApCsel. 8-ban, hogy Fülöp Isten országát és Jézus nevét hirdette.
Prédikálták a nevet; hirdették e név erejét, hatalmát és csodáit.
Nagyra értékelték Jézus ígéretét, amikor azt mondta: „Mostanáig semmit sem kértetek az én
nevemben.”
Elmentek és szenvedtek a névért.
Most már világosabban értem, hogyan érezhették magukat a zsidó papok, amikor megtiltották a
tanítványoknak, hogy többé ne prédikáljanak ebben a névben.
Miután letartóztatták a tanítványokat, azt mondták nekik: „Nem megparancsoltuk-e néktek, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal...”
Ők ismerték, hogy mit ér ez a név, e név erejének a frissességében éltek, és azok a zsidók is tisztában voltak e név erejével.
A Jakab 2:7-ben olvassuk: „Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, amelyről neveztettek?”
Jakab „szép névnek” nevezi, az angol fordítás szerint „tiszteletre méltó név” . Tisztelettel,
megbecsüléssel és szeretettel tekintettek fel arra a névre, ami igen hatalmas dolgokat cselekedett az egész országban.
„Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.” (Jak. 5:14)
A betegeket ebben a névben kenték meg, hogy meggyógyuljanak.
„Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket...” (I. Pét. 4:14)
Boldogan viselték a gyalázatot ezért a névért.
Nagyon világosan láthatjuk, hogy Jézus neve vezető helyet foglal el tanításaikban; amikor pedig egy
pogány faluba vagy városba mentek, ezt a nevet prédikálták az embereknek, ahogy Fülöp is azt prédikálta, amikor lement Samáriába.
Elmondták az embereknek, hogy Jézus nevében van az az erő, ami meggyógyítja a betegeket, kiűzi a démonokat, hatalmas dolgokat és csodákat tesz — hogy az Ő Istenük képviselteti magát ebben a névben.
„Írok néktek gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az Ő nevéért.” (I. Ján. 2:12)
Itt egy másik értelemben használatos a név, viszont igen hatalmas üzenetet közöl velünk. A bűnök az Ő nevéért — az Ő neve miatt — bocsáttatnak meg.
„Ez pedig az Ő parancsolata, hogy higgyünk az Ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében és szeressük egymást...” (I. Ján. 3:23)
Az a parancsolat, hogy higgyünk a névben, az eredeti görög szövegben így áll szó szerint: „higgyük a nevet”.

Akkor nekünk hinnünk kell ezt a nevet — hinnünk kell mindazt, amit képvisel — hinnünk kell
mindazt, amit ez a név jelent az Atya szívének. Nekünk hinnünk kell ezt a nevet!
Kedves olvasó, most tedd fel magadnak őszintén a kérdést: „Én hiszem a Jézus nevét? Mit jelent ez a név az én életemben?”
„Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.” (I. Ján. 5:13)
Hiszünk a névben, hogy üdvözüljünk; hiszünk a névben, hogy legyen erőnk a szolgálatra.
Nekünk hívőknek Krisztusban elfoglalt helyünk miatt törvényes jogunk van arra, hogy Jézus nevében imádkozzunk, és magunkhoz vehetjük e névből mindazt a végtelen szeretetet, gazdagságot, kegyelmet, üdvösséget és szabadulást, ami már hozzánk tartozik.
Látjuk az apostoli levelek tanításaiból, hogy mi volt Jézus szándéka, amikor azt a hatalmas ígéretet
tette nevének használatáról.
Jézus neve lett a középpont, mindent e név köré építettek missziós tevékenységük során.
Ebben a névben éltek, cselekedtek és dicsérték Istent.
Ez a név jelentette a táplálékot és az öltözetet. Ez a név jelentette a megszabadulást ellenségeik kezéből. Ez a név jelentette az erőt a démonok és a betegségek felett. 

Ez a név jelentette Isten imádatát és dicséretét, és e néven keresztül járultak Isten elé.
Jézus Krisztus egyházának láthatatlan ereje és csodatévő hatalma ma is ebben a hatalmas névben található.

Köszöntünk Szent Szellem!: VÖRÖSEN IZZÓ TŰZ

"Lészen azután, hogy kiöntöm Lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak." (Jóel 2:28)

Láttál már égő, forró fémet, amit úgy öntöttek ki, mint a folyékony tüzet? így lehet értelmezni a "kiöntöm" szót Jóel 2:28-ban. Pünkösdkor a Szentlélek valóságosan is izzó tűznyelvek képében jelent meg, és a tanítványok igazán lángoló szolgálatba kezdtek a Lélek erejével.
Dr. Lilia Beer egy Floridában élő orvos, akit Isten Lelke különleges módon használt fel egy jótékonysági egészségügyi szolgálatban Tijuanában. Az általa megtartott Bibliatanulmányok nyomán több mint 50 tagú új gyülekezet alakult meg. Néhány évvel később Liliát arra késztette az Úr, hogy tanulmányozza a Szentlélek személyét, munkáját, és imádkozzon mindezzel kapcsolatban. Ennek eredményeképpen mélységes szomjúság támadt a szívében, hogy a tűz újra fellángolhasson életében és a gyülekezetben is. Liliát egyik barátnője bátorította. - "Hiszem, hogy az adventista egyháznak helyesek a tanításai - mondta Linda Liliának. - De miért van olyan kevés a Szentlélekből?"
Amint ez a két őszinte hölgy hozzáfogott az imához lelkészével és néhány nyitott szívű gyülekezeti taggal, a Lélek látást ültetett elméjükbe, ami vörösen izzó tűzként kezdett égni bennük. "Gyülekezetünkben szemináriumot fogunk tartani a Szentlélekről, és ez lesz az elindulása a Lélek nagy munkájának ezen a területen Floridában" - határozták el.
Az az Isten, aki látomásokat és álmokat küld, tiszteli azok hitét, akik engedelmeskednek utasításainak. Nekem adatott meg az az előjog, hogy vezethettem ezt a szemináriumot, és láthattam a Szentlélek kitöltetését. Egy baptista testvér, akit adventista barátja hozott el a sorozatra, így tett bizonyságot: "A lelkészem is tanított erről a témáról, de ilyen világos és biztos üzenetet még sohasem hallottam, mint ezen a hétvégén. Áldom Istent azért, hogy valóban megtapasztalhattam, mit jelent a Szentlélek tüzével betöltekezni!

Imádság a mai napra
"Adj nekem lángoló látomást arról, Uram, mi történhet, ha a Te Lelked kitöltetik!"

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„A te nyomdokaidon kövérség fakad.” - (Zsoltárok 65,12)

Az „Úrnak ösvényei”, melyekből „kövérség fakad”, számosak, de egy egészen különös ösvény az ima ösvénye. 

Egy hívő keresztyén sem kénytelen azt kiáltani - aki gyakran időzik imakamrájában: „Miért vagyok ilyen sovány? Miért vagyok ilyen sovány? Jaj nekem!” 

Azok a lelkek kénytelenek éhséget szenvedni, akik távol tartják magukat a kegyelem trónjától. Ezek olyanokká lesznek, mint az felperzselt mező az aszály idején. Az Istennel való kitartó küzdés az imában erősíti a hívőt, igen, az boldogítja őt. A menny kapujához legközelebb eső hely az égi kegyelem trónja. Ha sokat vagy a magányban, úgy sok belső bizonyossághoz jutsz. Ha ritkán vagy Jézusoddal egyedül, úgy gyenge lábon áll keresztyénséged. Sokféle kétely és félelem szennyezi azt és nem ragyoghat az Úrnak örömében. De az ima lélekemelő ösvénye a leggyengébb szenteket is előrehaladásra hívogatja, mivel nem kívántatnak kiváló képességek. Neked, mint előrehaladottabb keresztyénnek nem ajánltatik a jövetel, mivel a meghívás nyíltan neked szól, mihelyt magad szívből Jézusénak vallod. 

Ügyelj arra, kedves keresztyén, hogy gyakran járj a csendes önerősödés és magányos ima ösvényén. Hullj gyakran térdeidre, mert azáltal Illés esőt kapott Izrael kiaszott mezőségeire.
Az Úrnak még egy másik ösvényén is kövérség fakad azoknak, akik azon járnak. Ez az Úrral való közösségben elrejtett élet. Óh, milyen gyönyörűséget nyújt Jézus társasága! E földön nincsenek szavak, melyekkel ecsetelni lehetne azon lélek szent nyugalmát, ki Jézus keblén nyugszik. Kevés keresztyén tudja, hogy mi az. Mélyedésben élnek és csak ritkán hágnak fel a Nébó magaslatára. 

A külső tornácban laknak és nem mennek be a szenthelybe, a papi hivatal felséges kiváltságait sem sajátítják el. Távolról nézik az áldozatot, de nem ülnek le a papokkal a szentek lakomájához és nem örülnek az égőáldozat kövérségének. De te, kedves lélek, ülj le Jézus árnyékába. Gyere fel e pálmához és fogd meg annak ágait. 

Olyan barátod legyen neked, mint az almafa a vad fák között, azután megelégedhetsz kövérséggel. Óh, Úr Jézus, látogass meg minket üdvöddel!

Örömteli mindennapok: Bátoríts másokat.

,,Bátorítsátok és erősítsétek egymást...,, Thessz.5,11

Isten azt várja tőled, hogy építs,bátoríts, vigasztalj,erősíts más embereket. Reményt adhatsz az embereknek, segíthetsz másoknak elhagyni a félelmeiket és segíthetsz nekik ledönteni a korlátaikat.
Elmondhatod nekik,hogy te is jártál már azon a helyen,átestél ugyanazokon a dolgokon.
Biztosíthatod őket arról, hogy ők is képesek ezen is túljutni,mert nincs megoldhatatlan a probléma.
Istennel minden lehetséges!
Nagyon inspiráló és motiváló hallani, hogy valaki más már átment azon, amivel te éppen küzdesz
Amikor megosztod a tapasztalataidat másokkal, segítesz nekik megszabadulni a félelmeiktől.
Reményt ad számukra,hogy ők is meg tudják csinálni.

Ésaiás próféta könyve 59. rész 2.vers

1. Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;
2. Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.
3. Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog.
4. Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szűlnek.
5. Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki.
6. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehető; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszak tette van kezeikben.
7. Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken.
8. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet.
9. Ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk!
10. Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint a kiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt.
11. Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jő, a szabadulást és távol van tőlünk.
12. Mert sokak előtted gonoszságaink, és bűneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük:
13. Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket.
14. És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utczán, és az egyenesség nem juthat be.
15. És a hűség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen.
16. És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt.
17. És felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal.
18. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek.
19. És félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az Úr szele hajt.
20. És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.
21. És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!

E.W. Kenyon: Az apostolok cselekedetei 9.rész

ApCsel. 2:38 „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében...” Jézus nevének első használata minden bizonnyal különös erővel hatott a zsidókra. Ötven nappal előtte ők voltak, akik mezítelenül keresztre feszítették Őt. Most pedig közülük háromezren így kiáltanak fel: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” 

Péter azt válaszolja: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek eltörlésére;...”
Ez szakítást jelentett a zsidó vallással, bár ez akkor még nem volt nyilvánvaló előttük. De a névbe való keresztelkedés azt jelentette, hogy felvették ezt a nevet, és ezentúl viselni fogják ennek a névnek a bélyegét honfitársaik között. 

Az első csoda a névben
A 3. fejezetben találjuk a név első nyilvános használatát.
Péter és János felmennek a templomba imádkozni (még nem különültek el a templomi
istentisztelettől), és ahogy odaérnek a templom kapujához, amelyet Ékesnek neveznek, meglátnak ott egy sánta embert rongyokban, mocskosan és magatehetetlenül, amint alamizsnára nyújtja a kezét.
Péter és János, szemeiket rávetve, azt mondják ennek az embernek: „Nézz mireánk!”
Ő pedig remélve, hogy kap valamit, felnéz rájuk.
Majd azt mondja Péter: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked:...”
Szinte látom, ahogy ennek az embernek a szemében a titokzatos várakozást csalódottság váltja fel,
amint ránéz erre a két alázatos halászemberre.
Péter így folytatja: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj föl és járj!”
Hirtelen izgalom járja át a testét. Péter lehajol érte, megfogja a kezét, és felsegíti őt; és azok a bokák, amik csecsemőkora óta erőtelenek voltak, a férfikor erejével telnek meg.
Először életében ugrál, fut és jár ez az ember. 

Kiskorától kezdve csak nézni tudta, ahogy más gyerekek játszottak, nem tudott részt venni a
játékaikban, és most ez a magatehetetlen, a környezete számára haszontalan ember, csak úgy kicsattan az életerőtől és egészségtől.
Szökdelve, ugrálva és Istent hangosan dicsérve befut a templomba, végül visszatér Péterhez és
Jánoshoz, kezüket szorongatja, mialatt az összesereglett tömegnek Péter bejelenti:

 „Izrael férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mireánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy az járjon. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az Ő Fiát Jézust, kit ti elárultatok, és megtagadtátok Pilátus előtt, noha Ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek. Az életnek fejedelmét pedig megöltétek, kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. És az Ő nevében való hit által erősítette meg az Ő neve ezt, akit láttok és ismertek; és a hit, mely Őáltala van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.” (ApCsel. 3:12-16)
Hogyan használta a korai egyház a nevet?
Ez az első feljegyzett csoda Jézus nevében.
Figyeljük meg, mit mond az Írás:
„Az Ő nevében való hit által erősítette meg az Ő neve ezt, akit ti láttok és ismertek; és a hit mely Őáltala van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.” (ApCsel. 3:16)
Itt lépünk először érintkezésbe azzal a különös erővel, amivel Jézus neve felruháztatott.
Ez a csoda szenzációt keltett; a tanítványokat letartóztatták, őrizetbe vették másnapig.
Ennek a csodának a hatására a tanítványok száma mintegy ötezerre nőtt.
„Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűltek azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe. És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és akik csak főpapi nemzetségbeliek valának. És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt? Akkor Péter, Szent Szellemmel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izraelnek vénei! Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez: Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, azáltal áll ez tielőttetek épségben. Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (ApCsel. 4:5–12) 

Megdöbbenés a főtanácsban
Azt akarták tudni, milyen erővel vagy milyen eszközzel, vagy milyen név által vitték végbe e hatalmas cselekedetet.
Péter elmondta nekik, hogy ezt a názáreti Jézus nevében cselekedték, akit ők keresztre feszítettek, akit Isten feltámasztott a halálból — az Ő nevében történt, hogy most itt állhat előttük ez az ember épségben.
Majd a főtanács intézkedett.
Azt mondták: Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általuk,
mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak; tudtukra van, és el nem tagadhatjuk. (ApCsel. 4:16)
Bármennyire is szeretnénk, ezt a tényt nem tagadhatjuk le: egy ember, aki évek óta nyomorék volt,
hirtelen meggyógyult Jézus nevében.

Ilyen csoda ezelőtt még sohasem történt az emberi történelem során. Ez alapjaiban rázta meg a
főtanácsot. A legbölcsebb emberei is zavarban voltak, a tanítványokat kiküldték egy időre, mialatt a főtanács határozott, és végül félelmükben megfenyegették őket:
„De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben. Azért beszólítván őket, megparancsolták nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.” (ApCsel. 4:17–18)
Úgy tűnik, azt nem ellenezték, hogy tanítsák az Ő feltámadását, viszont féltek ennek a névnek az
erejétől, és megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak és ne prédikáljanak ebben a névben, aztán elküldték őket.
Azok pedig visszamentek az övéikhez, és elmondták, hogy mi történt.
Majd egy figyelemreméltó imádságot mondtak el:
„Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a Te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a Te beszédedet. A Te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a Te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.” (ApCsel. 4:29–30)
A tanítványok most már azt várták, hogy jelek és csodák kövessék a Jézus nevében való prédikációt.
„És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek, és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” (ApCsel. 4:31)
„Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának.” (ApCsel. 5:12,16) 

A börtönajtók megnyíltak
Újra letartóztatták és bebörtönözték őket, de az Úr angyala megnyitotta a börtön ajtaját, és azt mondta nekik, hogy menjenek el a templomba és hirdessék a népnek ez életnek minden beszédét.
Reggel a tanács elé állították őket, a főpap pedig ezt kérdezte tőlük:
„Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé
betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mireánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.” (ApCsel. 5:28)
Ekkor történt meg az egyik legdrámaibb esemény a korai egyház életében: mivel a tanács megosztott volt, Isten ereje pedig ilyen hatalmasan megnyilvánult az emberek között — Gamáliel figyelmeztette őket,
hogy ne bántsák a tanítványokat, nehogy esetleg Isten ellen harcoljanak ily módon.
Ennek ellenére megverették a tanítványokat, és megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus
nevében, majd elbocsátották őket.
„Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltónak tétettek arra, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettessenek.” (ApCsel. 5:41)
Senki sem tudja úgy elolvasni az Apostolok cselekedeteinek ezt a részét, hogy ne vegye észre, Jézus neve milyen hatalmas helyet foglalt el a korai egyház életében.
István halálát és Fülöp Samáriában való prédikálását követően eljutunk ehhez a fontos kijelentéshez.
„De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.” (ApCsel. 8:12)

Ő nem csak Isten országát, hanem Jézus nevét is hirdette.
Úgy tűnik, hogy a korai egyház szentelt időt arra, hogy tanítsa az embereket Jézus nevének
használatára. Bizonyára megértették, hogy birtokukban van az, amit ma úgy hívhatnánk: törvényes jog Jézus nevének használatára. 

A név a gyógyulásban
Használták e nevet a betegekkel kapcsolatban is. Úgy tűnik, különösebben nem imádkoztak a
betegekért, hanem csak rájuk tették a kezüket Jézus nevében, vagy mint az Ékes kapunál, azt mondták: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Pál megtérését követően Isten elküldi Ananiást, hogy keresztelje meg Pált. Isten ezt mondja az
ApCsel. 9:15-16-ban:
„Mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Izrael fiai előtt. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.” 

Jézus neve volt a csatabárd Pál szolgálatában.
Pál kezében olyan volt ez a név, mint Mózes kezében a vessző.
Ha az egyiptomiak el tudták volna lopni azt a vesszőt, megfosztották volna Mózest a fegyverétől.
Ugyanígy, ha a pogányok és a zsidók meg tudták volna akadályozni az egyházat Jézus nevének
használatában, megfoszthatták volna az egyházat természetfeletti erejétől, és a hajától megfosztott
Sámsonhoz hasonlóan, csupán közönséges emberek lettek volna.
A modern egyház, miután elveszítette Jézus nevének erejét, a hajától megfosztott Sámson szintjére
süllyedt.
Az ApCsel. 9:27-29-ben olvassuk:
„Barnabás azonban maga mellé vevén őt (Pált), vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében. És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben: és nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében...”
Ez többet jelentett az evangélium egyszerű hirdetésénél, ahogy azt ma elgondoljuk.
Újfent, a jeruzsálemi gyűlésen, az ApCsel. 15:13-14 feljegyzése szerint, Jakab azt mondta:
„Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az Ő nevének.”
A név köré összegyűjtött nép
A pogányokból lett egyház egy olyan nép, amely kijött a világból és Jézus nevéhez jött, mi olyan nép vagyunk, akik a név köré csoportosulunk; amikor gyülekezetként, illetve egyházként összejövünk — Jézus neve köré jövünk össze.
Ez egy természetfeletti test, természetfeletti erővel felruházva, egy természetfeletti névhez
felsorakozva. Az Úr legyen hozzánk irgalmas! Hogyan estünk ki ebből a magas méltóságunkból. 

Amikor az ember elmegy egy átlagos gyülekezeti vagy egyházi alkalomra, csak azt hallja, hogy férfiak és nők Istenhez könyörögnek hitért, panaszkodnak gyengeségeik miatt, megvallják, hogy képtelenek
megállni az élet nehéz helyzeteiben. Ha ismernék az igazságot, felsorakoznának Jézus neve mellett — e magasságos név pedig magában foglalja Isten mindenhatóságát, annak az erejét, aki viselte e nevet, és ők nem tudják ezt!
Bárcsak tudnák, hogyan kell felkapcsolni azt a kapcsolót, hogy fényt, dicsőséget és a Mindenható
erejét megkapják, mindazt ami a rendelkezésükre áll.
Az ApCsel. 16:16-18 nagy erővel mutatja be nekünk a név használatát:
„Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben
jövendőmondásnak szelleme vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával. Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az üdvösség útját hirdetik. Ezt pedig több napon át művelte, Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a szellemnek: Parancsolom néked a Jézus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.”
A lány megszabadult, az apostolokat letartóztatták; ekkor történt az a hatalmas csoda, hogy a
filippibeli börtön ajtaja megnyílt, a börtönőr pedig Pál és Silás lábainál sírva és reszketve azt kérdezte: „Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?”
Ők azt válaszolták: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe.”
Ugyanaz a név, ami délután megszabadította azt a lányt a démon hatalmából, most ezt az embert Isten családjának fiúsági jogon járó kiváltságaiba vezette.
Jézus neve többet jelentett a korai egyház számára, mint ma nekünk, megvolt a helye a szolgálatukban, amit ma már nem mondhatunk el.
Van valami, ami elfoglalta e név helyét?
Mondják, hogy az iskolai oktatás veszi majd át a helyét; hogy az egyháznak már nincs szüksége Isten természetfeletti erejére.
Így okoskodnak: Mi már túljutottunk a Szent Szellem tanításán, és az emberi bölcsesség helyettesíteni tudja Krisztus nevének az erejét; az a név már kiüresedett, nincs ereje; mert főiskoláink, egyetemeink és értelmi képességeink hatalmas fejlődésével már túljutottunk Istenen, és az emberi értelem képes olyan csodákra, hogy Isten fizikai csodái szükségtelenné váltak.
Ez szégyen ránk nézve!
Hitehagyott egyházzá lettünk, hason csúszunk a porban, saját tudatlanságunk tart minket rabságban.
Izrael babiloni fogsága előképe annak, ahogy a világi erőknek sikerült az egyházat egy Babilon-szerűfogságba vinni.
Semmi más, csakis egy természetfeletti Isten fog minket valaha is megszabadítani!
Milyen kevéssé vagyunk tudatában annak, hogy az ellenség egyszerűen csak jókat nevet semmitérő
prédikációinkon és semmitérő irományainkon.
Egy hatalmas csoda Jézus Krisztus nevében többet ér száz modernista prédikációnál, ami a legtöbb
egyházban hallható. Isten elveszítette erejét? 

Jézus talán nyugdíjba ment?
Van feljegyzésünk valahol arról, hogy Isten azt mondta, Jézus nevére nincs többé szükségünk?
Hogy a főiskolák, az egyetemek és az egész oktatási rendszer átveszi majd e név helyét?
Olvassunk el még egy lenyűgöző esetet az ApCsel. 19:11–17-ből:
„És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által: annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz szellemek kimenének belőlük. Elkezdék pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz szellemek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.
Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt művelik vala. És reájuk ugorván az az ember, akiben a gonosz szellem vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból. Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szála mindnyájukra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.” 

Pál szolgálata Jézus nevében olyan nagy hatású volt, a csodák annyira magukért beszéltek, hogy még a gonosz lelkületű emberek, a varázslók is megpróbálkoztak e név használatával; és a név a hatalmas csodák által megdicsőült Efézusban.
Bárcsak a mai gyülekezetekben és egyházakban is megdicsőülne Jézus neve!
Ez meg is történne, ha a hívők ismernék törvényes jogaikat, és tudnák, hogyan éljenek azokkal.
Az ApCsel. 26:9-ben Pál védekezésképpen azt mondja: „Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.”
Figyeljük meg, milyen helyet ad Pál a névnek ebben az igeversben — azelőtt úgy gondolta, hogy Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednie!
Milyen végkövetkeztetést tudnánk levonni az Apostolok cselekedeteiből a név használatával és
helyével kapcsolatban?
Jézus neve valójában átvette helyét a mennybe felemeltetett és felmagasztaltatott Úrnak. Ahol csak
Jézus megdicsőült volna személyes jelenléte által, ott most az Ő neve vette át a helyét.
Nyissa meg az Úr megvakított szemeinket!
Az a név semmit sem veszített hatalmából, sem erejéből; kudarcra van ítélve az a próbálkozás, ami a világkorszak helytelen értelmezésével meg akar fosztani minket az Ige hatékonyságától; hiszen világosan látható Pálnak a pogányok felé való szolgálatából és a pogányoknak írt leveleiből, hogy ő milyen helyet ad Jézus nevének. Ez teljes mértékben cáfolja azoknak a tanítását, akik Jézus nevének erejét áthelyezik az eljövendő ezeréves földi királyság korszakába.
Nem, ez nem így van! Jézus neve hozzánk tartozik most.
Ez a mi törvényes jogunk; ez a név a miénk.
Milyen gazdag lehetne a mai egyház erőben, tapasztalatban és kegyelemben, ha ismerné kiváltságait, felkelne ebben a névben és mindezt magához merné venni!