“Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...” írja Móra Ferenc A cinege cipője című versében. Előkerülnek a kabátok, a csizmák, a hideg limonádét felváltja a forró csokoládé és a tea.
A naptár rendezgetése már nem a nyári hónapok utazással, családlátogatással, nyaralással és strandolással zsúfolt időszakát, hanem a nyugodtabb, bekuckózós, hétköznapokba visszazökkenős, óvoda- és iskola- és munkakezdős – kinek, mi – heteit veszi számba.
A szeptember már véget is ért, hamarosan az év is.
Nem akarlak elkeseríteni, (vagy éppen felcsigázni, újra kinek, mi) de már csak hetek kérdése, és a bevásárló központokba kikerül az ünnepi dekoráció, és akarva-akaratlanul is elkezdesz gondolkozni a karácsonyi ajándékokon.
Az ünnepekben az a jó, hogy mindig tudjuk, hogy mikor jönnek.
Az ünnepekben az a jó, hogy mindig tudjuk, hogy mikor jönnek.
De mi a helyzet az olyan eseményekkel, amikhez nem tudunk pontos dátumot társítani?
Például egy gyermek születése – a kellő számításokat elvégezve sem tudhatjuk hetekkel, napokkal, sőt, néha még órákkal előre sem, hogy mikor indul be a szülés.
Az utolsó pillanatig készenlétben kell lenni, csomagok összepakolva, hogy mikor indulhatunk a szülőszobára.
Jakab arra bátorít minket, hogy mi is legyünk készen, hiszen nem tudjuk, hogy mikor, de már nagyon hamar eljön az az ünnep, amit régóta várunk. És hogy mit jelent ebben az esetben késznek lenni?
Jakab arra bátorít minket, hogy mi is legyünk készen, hiszen nem tudjuk, hogy mikor, de már nagyon hamar eljön az az ünnep, amit régóta várunk. És hogy mit jelent ebben az esetben késznek lenni?
Úgy, ahogy a karácsony esetében, vagy úgy, ahogy a gyermek születése előtt is: reményteljes várakozást.
Ne veszítsd el az örömöd, ne keseredj el! Már nem kell sokat várni!
(Ömböli Krisztián)
Ne veszítsd el az örömöd, ne keseredj el! Már nem kell sokat várni!
(Ömböli Krisztián)
