„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” Máté evangéliuma 25. fejezet 35-36. vers
Jézus a tanítványainak mondott búcsúbeszédeiben világossá tette, min múlik az, hogy ki „melyik oldalra” kerül, amikor visszatér másodszor, immár isteni hatalmának teljes dicsőségében.
A juhok és kecskék szétválasztásának példázatából az derül ki, hogy nem azon múlik a jobb oldalra kerülés, hogy ki volt vallásos, vagy ki tartozott a megfelelő felekezethez, esetleg ki hallgatta a helyes tanítást, hanem azon, hogy ki értette meg, és alkalmazta a gyakorlatban a szeretetről szóló tanítását.
A szeretet egy furcsa tartozásunk. Isten szeretete irántunk megnyilvánul abban, hogy nem bűneink, „érdemeink” szerint bánik velünk, hanem kegyelme szerint.
Elküldte szeretett Fiát, hogy ő magára vegye a bűneinket és elszenvedje jogos büntetésüket helyettünk (vö. Ján. 1.29, 3.16).
Az igazi szeretetet ebből a bánásmódból ismerhetjük meg. Teljesen logikus lenne a felhívás: ha így szeretett minket Isten, akkor mi is szeressük őt! Isten igéje azonban így szól: „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” 1János 4.11
Ha értékeled Isten irántad való szeretetét, akkor Jézus arra emlékeztet, hogy van egy tartozásod: szeresd Őt, aki azonosul az éhezővel, szomjazóval, menekülttel, rongyokba öltözött szerencsétlennel, beteggel, bűnben megkötözöttel, üldözöttel. Szeresd Őt a rászorulók iránti szereteteddel!
Ne azt nézd, hogy megérdemli-e, mert ő sem azt nézte, hogy megérdemled-e a kegyelmét, csupán arra tekintett, hogy szükséged van rá. Isten nem kér tőlünk mást, minthogy szeressük Őt, és szeressük a körülöttünk élőket (vö. Hóseás 6.6, Máté 22.36-40), felebarátainkat, akik karnyújtásnyira, elérhető távolságra vannak tőlünk. Lehet, hogy ez nem túl látványos, vagy izgalmas, Isten figyelmét azonban nem kerüli el, még egy pohár víz sem…
Legyen áldott a napod és irgalmas a szemed!
(Hites Gábor)