Derek Prince: Próbáld meg elképzelni Őt, amint ott függ a kereszten

A Jézusra szálló átkot úgy nevezi az ige, mint a "törvény átka". Az 5Mózes 28-ban Mózes kimerítő felsorolást ad az áldásokról, amelyeket a törvénynek való engedelmesség eredményez, valamint az átkokról, amelyeket a törvény megszegése von maga után. Az átoklistát az 5Mózes 28,15-68-ban a következőképpen foglalhatjuk össze: megalázottság - meddőség, gyümölcstelen élet - értelmi és fizikai betegségek - felbomlott család - szegénység (folyamatos nélkülözés) - vereség - elnyomás - kudarc - Isten jóindulatának hiánya. Van olyan ezek közül a szavak közül, ami az életedben megtalálható? Vannak olyan dolgok, amik sötét árnyékként telepednek rád, elzárva előled Isten áldásainak napfényét, amely után annyira vágyakozol? Ha így áll a dolog, nagyon is elképzelhető, hogy a problémáid gyökere egy átok, amely alól fel kell szabadulnod. Azért, hogy valóságosan értékelni tudd azt, hogy Jézus átokká lett érted, próbáld meg elképzelni Őt, amint ott függ a kereszten. Jézust saját népe elutasította, egyik tanítványa elárulta, a többiek pedig elhagyták (bár némelyikük később visszatért a kereszthez, hogy tanúja legyen végső szenvedésének). Mezítelenül függött ég és föld között. Teste a számtalan sebtől eltorzult, lelkét az egész emberi nem bűne nyomta. A körülötte állók undorodva fordultak el Tőle, a Menny nem válaszolt kiáltására. 
Míg a Nap visszatartotta a fényét és a sötétség körülfogta Őt, éltető vére a poros, köves talajra csepegett el testéből. Mégis! Közvetlenül halála beállta előtt, még egy utolsó, győzelmes kiáltás hallatszott át a sötétségen: "Elvégeztetett!" A görög szövegben, a magyarhoz hasonlóan egyetlen szó szerepel itt, méghozzá egy olyan igének a befejezett igealakja, amelynek a jelentése "valamit teljesen vagy tökéletesen elvégezni". Tehát úgy is fordítható lenne, hogy "Teljesen beteljesített" vagy "tökéletesen tökéletessé tett". Jézus minden rossz következményt, amelyet a lázadás hozott az emberiségre, és minden átkot, amelyet Isten törvényének áthágása vont maga után, magára vállalt a kereszten. Mindezt azért tette, hogy cserébe mi elnyerhessük az Ő engedelmességének minden áldását. Egy ilyen áldozat hatását tekintve beláthatatlanul nagy, mégis egyszerűségében ámulatba ejtő. Ámen!

Joel Osteen-Kegyelem a mai napra

Isten kegyelmet adott neked a mai napra. Nem kaptad meg a holnapi napra szóló kegyelmet. Sok ember éli úgy az életét, hogy azon tűnődik, mi lesz öt év múlva.
Minden „mi lesz ha” lepörög az agyukban. Óvatosnak kell lennünk, mert a „mi lesz ha” mindig lehangol. Ha pedig el is jön a „mi lesz ha”, akkor Isten meg fogja adni a kegyelmet, hogy megbirkózzunk vele. Mi lesz, ha semmi jóval nem kecsegtet az orvos? Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem? Mi lesz, ha elveszítem az állásomat? Akkor ott lesz számodra az a békesség, ami minden értelmet meghalad. Isten megígérte, hogy erővel fog felruházni téged minden csatádra. Lehet, hogy nem tudjuk, mit tartogat számunkra a jövő, de azt tudjuk, hogy ki tartja kezében a jövőt.
Az a fontos, hogy ne mulasszuk el a mát, a holnap fölötti aggódás miatt. A mai nap ajándék. Ez a nap soha nem fog visszatérni. Hiszem, hogy azok a dolgok, amik miatt aggódunk, nagyrészt meg sem fognak történni. Ha mégis, akkor nem lesz olyan nehéz, mint amilyennek gondoltuk. Lehet, hogy ma még nincs meg hozzá az erőnk, de Isten a megfelelő pillanatban meg fogja adni mindazt, amire szükségünk lesz. Természetesen szükséges, hogy legyenek terveink és használjuk a józan eszünket. De egy ponton át kell adnunk Istennek a dolgokat: „Istenem, Te tudod, hogy mi a legjobb számomra. Azt mondtad, hogy minden időben megadod nekem a szükséges kegyelmet. És ahogy a mezők liliomait öltözteted, és az ég madarait eteted, tudhatom, hogy rólam is gondoskodni fogsz.” Nagyon felszabadító, amikor megtanuljuk átadni Istennek a dolgokat és elfogadjuk a mai napra szóló kegyelmét.
„Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

A bűnös gondolatokat csak egy lépés választja el a bűnös cselekedetektől.

Amíg Elizeus kamrácskájába vonul vissza, hogy a hazatérő Naámánért imádkozzék, Géházi titkon kilopakodik a házból és Naámán után siet. Nézzétek, ahogy izzadva odafut: jelképe mindazoknak, akik meg akarnak gazdagodni, és a Mammont kergetik. Kísértésbe, tőrbe és sok esztelen kívánságba esnek, veszedelembe és romlásba jutnak (l.Tim 6,9). S nézzétek, amikor úgy véli, hogy már célnál van, Naámán megpillantja, leugrik a szekeréről és azt kérdezi: "Rendben van minden"?

Most Géházinak azt kell tennie, amit mindenkinek, aki meg akar gazdagodni: hazudni kell! S ő ért is ehhez, túlságosan is.

Két prófétafiúról hazudik, akik váratlanul érkeztek látogatóba, és akiknek a próféta egy talentum ezüstöt és két öltözet ruhát kér. Mikor Naámán két talentumot ajánl, látszólag ellenáll Géházi, de azért elfogadja, és két szolga segítségével hazafelé viszi.

Ó, szegény Géházi, okos vagy, de okosságod ördögi okosság! Most nem a pénz a tied, hanem te vagy a pénzé. Vonásaid elsötétedtek. Sötét hatalom ejtett rabul. Oda van békességed. A Sátán súlyos sebet ejtett lelkiismereteden. "... akik pedig meg akarnak gazdagodni!" - S most Géházi újra otthon van. A legsötétebb, a legeldugottabb sarkot keresi. Oda rejti zsákmányát.

"Akik meg akarnak gazdagodni", azoknak sötét Géházi sarkaik vannak úgy otthon, mint a munkahelyen. Oda senkinek sem szabad betekinteni. Ott a Sátán lakik, és onnan nyugtalanság, félelem és ijedelem árad a házra és az életre.

Isten asztaláról-Varga László

"Salamon király sok idegen asszonyt szeretett... olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket!... Így történt, hogy Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve." (1Királyok 11,1-4)

Érthetetlennek tűnik, hogy az a Salamon, akinek bölcsessége háromezer éve példája a világnak, aki olyan csodálatos műveket hagyott hátra a Bibliában, annyira rabjává váljék ösztöneinek, hogy azt tegye, amiért alattvalóit halállal büntette, és amiről az eszével jól tudta, hogy romlást fog hozni magára és országára. Két olyan súlyos bűne van, melyek ma is romlást hoznak ránk. Az egyik a gátlás nélküli paráznaság. Ő, aki nagyon jól tudta, milyen veszedelmes a testnek odadobott gyeplő, nem tudott annak ellenállni. Azt is jól tudta, milyen veszedelmes a vegyes házasság. Az idegen aszszony babonáinak és könyörgésének sok férfi ma se képes nemet mondani. Pedig ha másról van szó, mindenki bölcsen tudja, hogy nem szabad gyermekeink lelkét odadobni egy szép arc kedvéért. Ne mentsége legyen ez egy kevésbé bölcs embernek, hanem komoly figyelmeztetés: Isten szeretete többet ér a leglángolóbb szerelemnél, meg kell tanulnunk féken tartani lázadó ösztöneinket.

Uram, gyenge vagyok a kísértések között. Csak akkor tudok ellenállni, ha Te úgy megerősíted a hitemet, hogy az fontosabb legyen számomra minden csábításnál. Ma a világ tele van paráznasággal és hitetlenséggel. Ez árad rám, családomra, féltett gyermekeimre, minden irányból. Ne engedd, hogy elragadjon! Ne engedd, hogy gyermekeim mocsokban heverjenek, vagy akár az én hibámból, akár a sajátjukból eltántorodjanak tiszta hitünktől, bármilyen lángoló szerelem kedvéért. Erősítsd meg egyházunkat, hogy képes legyen megtartani fiataljainkat, védd meg nemzetünket, hogy megmaradhasson! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-ISTEN HÁZA

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 3,1-6 

1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra,  
2 aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában  
3 Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.  
4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.   
5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, 6 Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.

"Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, ... Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, akinek a háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mindvégig erősen megtartjuk." (Zsid 3,5-6, Rev. Károli ford.) 

A Zsidókhoz írt levél állandóan összehasonlítja az Ószövetséget az Újszövetséggel, hogy kimutassa: az új jobb, mint a régi.
Ezúttal az összehasonlítás az Ószövetség közbenjárója, Mózes, és Krisztus között történik, aki által részesei lettünk az Újszövetségnek. A lényeg ez: Mózes nagy volt, Krisztus azonban nagyobb.
Mind Mózest, mind Krisztust "hűnek" nevezi a Szentírás. Mózes hű volt, mint szolga, Krisztus pedig mint Fiú. Mózes hű volt Isten házában, Krisztus mint Fiú, hű volt Isten háza felett.
Izraelnek az a neve, hogy Isten háza vagy háznépe, és az Újszövetség egyházának a neve is az, hogy Isten háznépe. A Zsidókhoz írt levél összehasonlítja a kettőt egymással, és arra a következtetésre jut, hogy nagyszerűbb dolog egy olyan egyház tagjának lenni, amely felett a Fiú az úr, mint ahhoz a néphez való tartozás, melyet Mózes, Isten szolgája tanított.
Manapság sok keresztyén hirdeti hangosan a zsidó nép jelentőségét. A Zsidókhoz írt levél szerzője ellenben így szól: Isten újszövetségi háza jobb Isten ószövetségi házánál. Miért? Mert Jézus több, mint Mózes.
A "Héberek" (A nyugat-európai nyelvekben, így az angolban is ez a szó szolgál levelünk jelölésére. A ford. megj.), akikhez a szerző írja levelét, olyan zsidók voltak, akik elfogadták Jézust, mint Messiást. Az író most azt mondja nekik, hogy amikor továbbléptek, és Mózes házanépéből Krisztus egyháza lettek, akkor az alacsonyabb fokról a magasabbra léptek. És csak akkor maradnak meg Isten házanépének, ha megmaradnak abban a szabadságban és reménységben, amelyet Isten most adott nekik Krisztusban.
Így a Biblia azt akarja, hogy méltányoljuk az Újszövetség egyházának gazdagságát, összevetve azt Isten ószövetségi népével. Újból fel kell ismernünk, hogy Krisztus és az ő háznépe összetartozik. Nem lehet a tied az egyik, ha nem tartozol a másikhoz.

---

Krisztus mindenek felett-A KERESZT AZ IMÁDSÁGBAN

Oswald Chambers-

 "Azon a napon az én nevemben kértek majd" (Jn 16,26)

Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk. A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban. "Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8). - Hát akkor miért kérünk? Az imádság eszménye nem az, hogy feleleteket várunk rá Istentől, hanem az imádságban teljesen eggyé leszünk vele. Ha azért imádkozunk csak, hogy feleletet kapjunk, akkor könnyen megsértődünk, ha nem felel. Pedig mindig felel, de nem mindig olyan módon, ahogyan várjuk és szellemi gőgünk visszautasítja, hogy eggyé legyünk Urunkkal az imádságban. Nem azért vagyunk itt, hogy bizonyítsuk: Isten felel az imádságra, hanem azért, hogy élő tanúbizonyságai legyünk Isten kegyelmének. "Nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket" (26-27). Olyan bensőségesen bízol-e benne, hogy imaéleted egyetlen magyarázata az Úr Jézus Krisztus imaélete? Urunk helyettes életét a valóságban is éled-e már? "Azon a napon" olyan tökéletesen eggyé leszel az Úr Jézussal, hogy nem lesz többé semmi, ami téged tőle elválasztana. Amikor úgy látszik, hogy imádságaid nem hallgattatnak meg, őrizkedj attól, hogy más embert okolj. Ez mindig az ördög csapdája. Az igazi okot abban találod meg, hogy téged akar valamire megtanítani, nem más valakit.

---

Isten műhelyében- Fegyverzetünk (III.)

  "Felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának hirdetésére való készséggel. " (Ef 6, 15)   

A fegyverzet harmadik darabja: készség az evangélium hirdetésére. Hát erre nemcsak az igehirdetőknek van elhívásuk? Sajnos, sok gyülekezetben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják a lelkészre az evangélium képviseletét. Jézus és az apostolok véleménye szerint azonban minden keresztyén, aki békességre jutott, elhívatott, hogy a békesség követe legyen; az a feladata, hogy szóljon, bizonyságot téve Jézusról, aki egyedül ad nekünk békességet. Természetesen nem mindenki van elhíva a nyilvános igehirdetésre, de minden hivő keresztyén tegyen vallást Megváltójáról; ez az Ő akarata. Képessége azért van erre, mert maga már békességre jutott Jézusban. A készséget viszont mindig újra felülről kell kapnia. Kegyelem, ha szabadon és bátran tehetünk bizonyságot az evangélium erejéről. Az ilyen tanú bátran és biztosan léphet fel, mint az a harcos, aki jól fel van saruzva. Akinek Isten ajándékba adja, hogy örömmel szóljon, az ne húzódjék zavartan és szégyenlősen félre, hiszen Isten gyermekének van valamije, ami a világnak nincs: a drága békesség.

Bármennyi pénze, hatalma, becsülete van is a világ gyermekeinek, békességük nincs. Olyanok, mint a nyugtalan tenger, amelynek hullámai iszapot és sárt hánynak ki. Igen nagy szüksége lenne a világnak arra, hogy megmutassák neki a békesség útját. "Mily szépek az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond" (Ézs 52, 7). Lépéseik könnyűek és mégis határozottak. Igaz, semmibe veszik őket, lemosolyogják és kigúnyolják őket, de mégsincs okuk rá, hogy félénken visszahúzódjanak a sarokba. Ha megkapták a bizonyságtételhez a bátorságot és határozottságot, akkor még gyenge asszonyok, tanulatlan, egyszerű emberek is olyan bátran szólnak, hogy elképed a világ. Csel 4, 13-ban olvassuk: "Amikor látták az apostolok hitvalló bátorságát és megértették, hogy tanulatlan, egyszerű emberek, csodálkoztak."

Mennyivel gyorsabban száguldaná be a világot az örömhír, ha a keresztyének nem lennének olyan félénkek és némák! Vigyázz, nehogy valaki vádoljon majd, akivel gyakran találkoztál, hogy soha nem beszéltél neki Jézusról! De egész lényünkből a békességnek kell áradni, hogy még szavak nélkül is ezt érezzék meg az emberek. Akkor áldott lesz a bizonyságtételünk.  

Charles H. Spurgeon-Menj, és vedd birtokba, ami a tiéd!

„Lásd, eléd tárta ezt a földet Istened, az Úr. Vonulj ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta az Úr, atyáid Istene! Ne félj, és ne rettegj!" 

(5Móz 1,21)-Charles H. Spurgeon

Van egy örökség, amelyet bátran birtokba vehetünk, ez a kegyelem öröksége. Amit az egyik hívő már megkapott, azt bármelyik másik is elnyerheti. Legyünk azért erősek a hitben, buzgók a szeretetben és szorgosak a munkában, így semmi sem gátolhat meg a birtokbavételben. A vigasztalás és szabadulás megtapasztalásában, vagy a kegyelem csodájának átélésében nekünk is éppúgy részünk lehet, mint bármely testvérünknek. Az Úr „elénk tárta" a kegyelmet, és senki sem vonhatja kétségbe, hogy jogunk van hozzá. Induljunk, és vegyük birtokunkba az ő nevében!

De ugyanígy elénk tárta a világot is, hogy meghódítsuk az ő számára. A világ minden országa, minden zuga meg kell hogy hódoljon neki. Ne bátortalanítson el, ha a szomszédságunkban elesett, zülött emberek élnek, sőt, még inkább ösztönözzön bátorságra, hogy induljunk hozzájuk is. Meglátjuk majd, hogy a sötét otthonok és a kemény szívek megnyílnak Krisztus előtt. Ne engedjük, hogy bárki is azért maradjon a kárhozatban, mert nekünk nincs elég hitünk Krisztusban és az evangéliumban ahhoz, hogy elinduljunk és birtokba vegyük „a földet". Nincs olyan sötét szív, nincs olyan elvetemült ember, akit a kegyelem ereje ne tudna meghódítani. Ezért félre a gyávasággal! Indulj a hit hódító útjára!

Napi áhítat-Róla elmélkedem-VI

Hét témája: Közösség Istennel 

 

Olvasmány: 63. zsoltár

Nézz szét abban a világban, ahová Isten meghívott!

„Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.
Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.”

Magyarázat

Napjaink tudománya a kommunikáció. Nagyon leegyszerűsítve úgy határozhatnánk meg, mint a gondolatközvetítés művészete. Vagyis egy-egy esemény, érzés, gondolat megfogalmazása úgy, hogy az a hallgatót a lehető leghatásosabb módon ragadja meg, esetleg befolyásolja a döntéseiben, vagy változtassa meg szokásait. Éppen ezért egy idő után a befolyásoltságot megtapasztalva kinyílik a szeme az embernek, s elbizonytalanítja, kinek lehet hinni, miben lehet bízni. A dicséretek túlzóak vagy elbizonytalanítók. A kritika kemény. Akkor hogyan lehet viszonyulnunk az életünk dolgaihoz? Mi a garancia arra, ha Istenbe vetem bizalmamat, nem fog csalódás érni? Hát nem ő az, aki leginkább tudja, mikor mit mondjon? Rossz emberi tapasztalataink alapján gondolhatnánk ezt. Egyetlen módja, hogy a végére járjunk ennek a kérdésnek, ha bizalmat szavazunk neki, s megpróbáljuk őt, „hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet”, ahogyan a zsoltáros írja. Nézzünk szét abban a világban, ahová meghív bennünket. Ott találjuk meg azt a legnagyobb kincset, amit olyan lázasan keresünk, kutatunk, amire annyira vágyunk, a szeretetet. Ez az önzetlen, elfogadó, őszinte szeretet az, amit mi emberek nem tudunk egymásnak megadni, de benne meggyökerezve törekedhetünk rá. Ezt megtalálva, dicséretünk őszinte lesz Isten felé, s ahogyan a zsoltáros mondja, „a hazugok szája azonban bezárul”. Véget ér a csalódás, az őszintétlenségtől való félelem. Csak Isten és az ő szeretete lesz az úr minden fölött.

(Újváriné Szabó Anikó)

Nicelife- FÉLELEM ÉS BÁTORSÁG-14.nap

Sok millió ember számára a félelem félelmetes ellenség. Függetlenül attól, hogy valós veszélyből vagy egyszerűen csak egy bénító érzelmi kötelékből ered, a félelem összetörheti a békességet, és foglyává teheti az általa megkínzottakat. 
 

Honnan meríthetnénk bátorságot félelmeink legyőzéséhez? Csakis abból, hogy tudjuk, Isten az ő népe mellett van, és gyermekeit soha nem hagyja el.

A KÖNYVBŐL "Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod, felől, téged, akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításombcín " (Zsolt 91:4-12, 14-16).

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak" (Ésa 41:10).

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét"
(2Tim 1:7).

ISTEN ÍGÉRETE
"Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd, éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel, jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz" (Józs 1:7-9).

CSELEKVÉSI PONT

ÍRD LE A FÉLELEMRŐL ÉS BÁTORSÁGRÓL SZÓLÓ IGEVERSEKET NÉHÁNY KÁRTYÁRA! AKASSZ EGYET A FÜRDŐSZOBAI TÜKÖRRE, TARTS EGYET AZ AUTÓDBAN, HELYEZZ EGYET AZ ASZTALODRA, EGY MÁSIKAT PEDIG A TÁRCÁDBA! OLVASD EL A VERSEKET ÚJRA ÉS ÚJRA! ISTEN AZ Ő IGÉJE ÁLTAL MEGERŐSÍT, ÉS FÉLELMEIDDEL SZEMBEKERÜLVE GYŐZNI FOGSZ.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

  Géházi Naámán után futott. (2.Kir. 5,21)

Ahol Isten megmutatja kegyelmének nagy tettét, ott az ördög mellé állítja a saját gaztettét.

Géházi Elizeus szolgája. Ahogy Júdás a Jézus tanítványai körében az ördög eszközévé lett, úgy lett azzá Géházi is az Elizeus házában. Még öt perce sincs, hogy Naámán elment. Géházi ezt gondolta: hogyan lehet az uram ilyen ostoba, hogy ezt a szíriait a millióival kihasználatlanul elengedi? Utána futok és könnyítek a zsákjain.

A Szentírás megmutatja nekünk Géházi bűnének születését. A 20. versben ezt olvassuk: "Géházi... azt gondolta". A gondolatvilágban kezdődik a bűn.

Elizeus prófétai tekintete leleplezi Géházit. Géházi mint szolga nem volt sorsával megelégedve. Ő azzal a reménységgel szegődött Isten emberéhez, hogy olyan áldott lesz, mint legalábbis Lót Ábrahám mellett. Csalódott. Erről álmodozott: földbirtok olajfákkal és szőlővel, legelő juhnyájakkal, és marhacsordákkal. Szolgák és szolgálók hada, pompás lakás, szép ruha és sok-sok pénz! Most mindezt megszerezheti!

Itt a sorok között felismerem, hogy milyen fájdalmas megaláztatást jelentett mindez Elizeus prófétának. Az egész országot bejárta áldásos tetteinek a híre, s íme, saját házában itt van a meg nem tért szolga. Mennyit imádkozhatott naponként Géháziért! Hiába. Nem nyert meghallgatást.

Magának Istennek kellett Géházit bűnéről meggyőzni félelmetes fegyelmezés által. Különösen figyeljünk arra, hogy Géházi bűne a gondolatainál kezdődött. Sok házasságtörő százszor elköveti tettét gondolatban, mielőtt valóban beleesne.

Mi melyik úton járunk? Naámánnal Isten iskolájában az alázat útján lefelé, vagy Géházival az ördög iskolájában a gőg meredek szirtjére fölfelé?

Isten asztaláról-Varga László

  "Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt... Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek!... menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül..." ( Máté 28,1-7)

Az asszonyokat nem sokra becsülte az a kor. Pedig nagy bajban sokszor jobban helytállnak az asszonyok, mint a férfiak. A mindennapi feladatok, az, hogy bármi történik, ennivalót kell tenni a többiek elé, ruháról és egyébről gondoskodni kell, megtanítja őket a kemény helytállásra. Húsvét reggelén is a tanítványok bezárkózva, tehetetlenül búslakodtak, de az asszonyok nem értek erre rá. Jézus testét nagypéntek este csak nagyjából volt idejük elrendezni. Csak vasárnap reggel engedte meg a szombat törvénye, hogy rendesen eltemethessék. De virradatkor már ott voltak teljesíteni szomorú kötelességüket. És ez adta meg nekik a legnagyobb dicsőséget: ők hirdethették elsőként, a tanítványoknak is, Jézus feltámadását. Ma is övék a dicsőséget jelentő feladat: mikor minden kötél szakad, mikor a férfiak átengedik magukat az elkeseredésnek, a lemondásnak, az asszonyok feladata, hogy erősek maradjanak, és lelket öntsenek beléjük, új feladatokra és új reménységre. 


Uram, hálát adok neked, hogy az első szavad az volt akkor az asszonyokhoz: "ne féljetek!", és ma is ezzel biztatsz minket, akik annyi félelemmel élünk. Félünk a haláltól, de félünk az élettől is, mert sokszor úgy érezzük, hogy túl sok követelményének kell megfelelnünk. Segíts meg minket, Atyánk, hogy férfiak és nők hűek lehessünk abban, amivel megbízol minket. Az asszonyok igazi asszonyként élhessenek, boldogságot nyerve és boldogságot árasztva környezetükre, párjukra, gyerekeikre, és hinni tanítsák őket a Feltámadottban. Gondviselésed segít abban, hogy örömmel végezhessük mindennapi feladatainkat. Ha kétszeres a teher, adj kétszeres erőt, és vedd el aggodalmainkat! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-TEST ÉS VÉR

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 2,14-18  

14 Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt;  
15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.
16 Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel.  
17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.  
18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.

"Miután tehát a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak." (Zsid 2,14-15) 


Mi csak emberek vagyunk. A Biblia test és vér lényeknek hív minket. Ez a kifejezés arra emlékeztet bennünket, hogy erőtlenek és halandók vagyunk.
A test és vér számára semmiféle vágy nem erősebb, mint az életvágy, és semmiféle félelem nem nagyobb, minta a halálfélelem.
Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy elleplezzük félelmeinket, de ez soha sem sikerül egészen. A halál állandó útitársunk. De soha nem szokunk hozzá. Nem tudunk "együtt élni vele". Ahhoz, hogy "normális életet" éljünk, el kell fojtanunk azt a tudatot, hogy a halál csak egy lélegzetelállás. Nem kell annyira igyekeznünk, hogy elleplezzük félelmeinket. Életvágyunk és halálfélelmünk a test és vér voltunk tartozéka. Nem leszünk bűnösök attól, ha nem akarunk meghalni, inkább emberiek leszünk. És Isten nem kér tőlünk többet, mint azt, hogy teljesen emberiek legyünk.
Isten örök Fia Emberfiává lett. Osztozott test és vér voltunkban, részese lett természetünknek. Úgy élt, ahogy mi élünk, életvággyal és halálfélelemmel.
Az ő léte és az ő halála azonban teljesen megváltoztatta a mi létünket és a halálhoz való közeledésünket. Jézus nem vette el a halált. A testnek és vérnek továbbra is meg kell halnia. De a saját eszközévé változtatta a halált. Minden benne bízóra nézve Krisztus megfosztotta a haldoklót a félelemtől.
Mióta végigélte életünket és meghalt a mi halálunkkal, a dolgok megváltoztak. A halál által Krisztus megsemmisítette azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt. Az a diadal megváltoztatta a mi test és vér létmódunkat. A halál nem az a barlang, ahová az ördög foglyai menetelnek. Egy keskeny átjáró az, melyen át a Krisztussal való közösség felé megyünk.
Most hát Jézus elkezdi megszabadítani életünket a félelemtől, és megtölti azt hittel. S amikor jön a végső óra, teljesen bizonyossá tesz afelől, hogy őhozzá közelebb kerülünk.

Krisztus mindenek felett-ISTEN REJTÉLYES HÍVÁSA

Oswald Chambers-

"...és beteljesedik minden, amit megírtak a próféták az ember Fiáról... Ők pedig ezekből semmit sem értettek" (Lk 18,31.34)

Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott. Jézus Krisztus pedig elhívja a tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt. Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontját. De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai. A mi életünkben is felhangzik Istennek ez a rejtélyes hívása. Az Ő hívását nem lehet pontosan meghatározni, mert mindig csendben jelentkezik. Isten hívása olyan, mint a tengeré; senki más nem hallja meg, csak akiben a tenger természete benne van. Nem lehet pontosan meghatározni, mire hív el Isten, mert az az igénye velünk szemben, hogy az Ő rejtett céljai érdekében lépjünk vele munkaközösségbe. A mi próbánk pedig az, vajon valóban hisszük-e, hogy Isten tudja, mit akar elérni. Amik történnek, nem véletlenek, hanem rajtuk át Isten véghezviszi akaratát. Ha közösségben vagyunk Istennel és felismerjük, hogy Ő saját terveibe kapcsol bele minket, akkor már nem próbáljuk kitalálni a célját. A keresztyén életben továbbhaladva az mindig egyszerűbb lesz, mert egyre kevésbé adunk helyet ilyen kérdéseknek: "Miért engedte ezt meg Isten?" Az egész dolog mögött az Ő szuverén akarata van. "Van Isten, aki irányítja dolgaink kimenetelét" (Shakespeare). A keresztyén ember Isten éleslátásában és bölcsességében bízik meg, nem a magáéban. Ha saját célunk van, ezzel megrontjuk azt az egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene hogy legyen.

Isten műhelyében-Fegyverzetünk (II.)

Carl Eichhorn-

  "Álljatok meg tehát ... felöltözve a megigazultság páncéljába! " (Ef 6, 14)   

A fegyverzet második darabja a megigazultság páncélja. Ezt is csak Isten adhatja ajándékba. Imádkozva hozzuk elő ezeket a fegyvereket Istenünk fegyvertárából. Az Ő ajándékait mindig újra kell kapnunk. Nem hasonlítanak földi kincsekhez, amelyek egyszer s mindenkorra megvannak és szépen őrizgetjük őket az ékszerdobozban. Ha egyszer megkaptuk az igazság övét és a megigazultság páncélját, akkor minden nap újra fel kell vennünk őket.

Isten maga készítette el a megigazulást Fia keresztjén! Minden bűntől, hamisságtól megtisztít és megszabadít a Bárány vére. Ezt hasonlítja az Ige a páncélhoz. A páncél befedi a mellkast, ahol a szív dobog. Az az ember, akit Isten megigazít, védett helyzetben van. Bátor lehet akkor is, ha mindenféle vádaskodást és támadást indítanak ellene. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? ... Kicsoda vádolja az Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít" (Róma 8, 31. 33). Akkor is bizakodunk, ha a Sátán, ez a vádló, nyugtalanítani akar. Valóban erősen állhatunk, bukás nélkül. Sokan a saját igazságuk páncéljába öltöznek. Büszkélkednek, hogy ők milyen jók és kötelességtudók, magatartásuk kifogástalan és semmi gonosz nem terheli őket. Úgy vélik, egykor nyugodtan nézhetnek majd a Bíró szemébe. De ez a páncél nagyon törékeny, szúette, korhadt fából készült. Ha valaki egy ilyen erkölcsös, a saját szemében kifogástalan embert kérdőre von, az felháborodik és elveszti önuralmát. Ha azonban Isten kegyelme által bizonyosságra jutottunk, nyugodtak lehetünk. Felindulás és felháborodás azt bizonyítja, hogy mégsem vagyunk olyan biztosak a dolgunkban. Saját igazságunk mindig rossz fedezék. Ha felülről megújult a lelkiismeretünk, minden ilyen bizodalmunk szánalmas véget ér, de ha egyedül arra a megigazultságra hagyatkozunk, amit Isten a hitnek ajándékoz, akkor igazán szilárdan állunk.

Isten megigazított gyermekeinek az életéből valóban nem hiányoznak a támadások, árulások, gyalázások. Mindezek azonban nem verik le őt. Nem találja el az ellenséges fegyver. Szíve sértetlen és erős marad, annál inkább örvendezik Istentől kapott megigazultságának. Akik kifogástalanságukkal büszkélkednek, könnyen elesnek, de aki egyedül a kegyelemből való igazságban bízik, nem szégyenül meg, erősen áll a kísértések között is.  

Isten ígéreteinek tárháza-Szívünkbe írva a törvénye

Charles H. Spurgeon-

„Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei" (Zsolt 37,31)

Ha az ember szívében hordja a törvényt, egész élete igazzá lesz, mert a szívben van a helye a törvénynek. Ha a fejünkben volna, megzavarna, a hátunkon hordva meggörnyednénk, de ha a szívünkben van, megtart és megerősít.

Milyen nagyszerű a Károli fordítás szóhasználata: „Istenének törvénye"! Ha már megtapasztaltuk, hogy az Úr a mi Istenünk, akkor törvénye szabadságot jelent számunkra, mert Isten, aki szövetségben áll velünk, felébreszti bennünk a vágyat, hogy akaratának engedjünk és parancsolatai szerint járjunk. Ha egy parancs az Atyámtól jön, hogyne hajtanám azt örömmel végre.
Isten maga kezeskedik arról, hogy az engedelmes embert megtartja és megerősíti minden lépésében. Az ilyen ember az igazat akarja cselekedni, tehát azt fogja tudni tenni, ami bölcs. A megszentelt cselekedet mindig a legbölcsebb, még akkor is, ha pillanatnyilag nem látszik annak. Isten gondviselésének és kegyelmének biztonságos útján járhatunk, ha megmaradunk a törvény által kiszabott ösvényen. Isten törvénye még soha senkit nem vezetett félre. Útjelzői az alázat, az igazságosság, a szeretet és az Úr félelme, amelyek nemcsak bölcsen irányítanak a bővölködő élet útján, hanem meg is tartanak szentnek és tisztának. Aki az igaz úton jár, biztonságos utat követ.

Derek Prince: Isten igéjének megvallása című könyvéből..

Köszönöm Uram, hogy kiválasztottál szeretetben. Kijelentem, hogy minden sátani kísértéssel és ellenállással Isten igéjével szállok szembe. Isten gyermeke vagyok és Krisztus társörököse. Isten pontosan ugyanúgy szeret engem, mint Jézust, én pedig ugyanúgy szeretem Istent mint Jézus. Az Isten Szellemétől való vezettetés folyamatában érettségre fogok jutni. Az a végső célom, hogy szeretet kapcsolatra jussak Istennel, mint Atyámmal, mert Isten örökbe fogadott gyermeke lettem.
Köszönöm uram, hogy hozzád jöhetek. Kijelentem: teljes mértékben a Szent Szellemtől függök. Aki a Jézus által az Atya elé juttathat engem. A megfeszített Jézus Krisztus és Isten Szent Szelleme által jövök az Atyához. Kijelentem hogy egy út van Jézus és egyetlen Szellem a Szent Szellem aki az Atyához vezet. Kijelentem hogy Isten családtagja lettem. Jézus azon végső célból halt meg hogy Isten vezessen minket. Ahol az Úr szelleme ott a szabadság. Teljes mértékben a Szent Szellemtől függök, ha Fiú és az Atya elé akarok járulni. Szent Szellem által szabad bejáráson van Istenhez.
Köszönöm Uram a bennem végzett munkádat. Kijelentem, hogy Isten "tökéletessé tesz" engem - éretté is teljessé tesz, és beilleszt a nekem rendelt helyre. Megvallom reménységemet, hogy Isten minden akaratában tökéletes és teljes módon megállok, és kijelentem, hogy csak az Ő akaratának végzésében találok beteljesülést. Mindennel kívánok élni, amivel Isten ellátott engem Krisztus által, hogy tökéletesen is teljes módon megállhassak Isten akaratában. Jézus a válasz az Alfa és az Omega a kezdet és a vég, az első és az utolsó, a hit kezdője és bevégzője. Istent keresem, és csakis Őt, Krisztus teljességét. Egyetlen áldozata által Jézus tökéletesé tette azokat, akik megszentelődnek. Én én is közöttük vagyok. Isten azt akarja hogy tökéletes kör legyek és kegyelme által az is leszek, mert Krisztusban Ő tökéletessé tett engem.
Köszönöm Jézus a kereszten történt cserét. Kijelentem hogy a bűnnek való rabszolgaság véget ért az életemben. Az óemberem megfeszítettet Krisztussal, hogy az új emberem megjelenhessen. Hit által befogadom ezt az igazságot a szívembe. Kijelentem, megszületett bennem egy új teremtés egy természet, amely képtelen vétkezni Jézus természete. Megújulok annak képmására, aki teremtett engem. Elköteleztem magam arra, hogy életben maradásom és fejlődésem biztosításához Isten Igéjét tekintsem forrásomnak. Levetkőzöm az óembert és felöltöm az új embert. Az új természetemből jó gyümölcs származik, az óemberem megöletett Krisztusban, hogy új, életre keljen bennem.
Köszönöm Atyám, hogy a gyermeked vagyok. Kijelentem, hogy te kiválasztottál, eleve elrendeltél, örökbe fogadtál és elfogadtál engem. A magány nem szerepel Istennek életemre vonatkozó tervében Ő elhelyezett engem a családjában. Isten családtagja vagyok Isten az atyám és Jézus a bátyjám. Amikor Jézus Krisztushoz jöttem az univerzum legjobb családjába születtem. Isten tárt karokkal fogad engem. Krisztusban örül annak, hogy élek, szeretetéből Atyám eleve elrendelte, hogy fiaként vagy leányaként elfogadjon engem.
Ámen!

Napi áhítat- Vágyódni Krisztushoz-V.

Hét témája: Közösség Istennel 

Olvasmány: Fil 1,18–26

„Küzdő népednek győzelmet te adsz!”

„Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok. Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok.”

Magyarázat

Ragaszkodunk az életünkhöz. Sok nyomorúságot látunk, élünk át. Fájdalmat, bántást, kegyetlenkedést, s mégis ragaszkodunk a földi léthez. Szorongattatott helyzetben beindul az életösztön, a túlélési reflex, s küzdünk, hadakozunk, csak hogy megmaradjunk. Pedig hogy tudunk panaszkodni! Ez is rossz, az is rossz, itt fáj, ott fáj. Lenne már vége... Azután, mikor közeledik a vége, megkapaszkodunk, mert még a rossz is jobb, mint az, ami számunkra a legfélelmetesebb ismeretlen, a halál. Pedig bátran valljuk: „nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség”. Jézus Krisztusban átrendeződnek az élet és halál szavak jelentései. Az életet fölemeli a földi keretek fölé, más idősíkban nyer jelentést a halál fogalma. Jézus Krisztust elfogadva, mint Megváltómat, szembetalálom magam a halállal, mert minden addigi dolgom, ami a bűnhöz kötődik, Jézusban elenyészik, meghalok a régi önmagamnak, s életet nyerek Krisztusban, mely átértékeli az élet határmezsgyéjét, s a földi lezáró állomás után a megnyert üdvösségben folytatódik. Ez a gondolat, ez a folyamat, hogy Krisztusban örök életünk van, bátorrá tesz minden hívőt. A halál, még ha fájdalmas is, de nem kétségbeejtő végállomás, hanem kapu, melyen beléphetünk a Bárány vacsorájára. Akkor miért ragaszkodjunk mégis ehhez a földi léthez? Mert küldetésünk van, s amíg Isten megtart bennünket ebben a létben, addig tehetünk bizonyságot az élő Jézus Krisztusról, a benne megnyerhető életről, a bűnök bocsánatáról, a megváltott élet öröméről. Tegyük ezt Isten dicsőségére!

(Újváriné Szabó Anikó)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

 Eredj el békességgel... (2.Kir. 5,19)

Naámán nehéz kérdést tesz fel Elizeusnak. Otthon hivatali kötelességéhez tartozik, hogy a királyt elkísérje, amikor az a Rimmon bálványisten templomába megy imádkozni. Meg szabad-e a jövőben ezt tennie? Elizeustól 2 zsák izraeli földet kér. Ezen akar térdelni, amikor imádkozik.

Elizeus nem megy bele semmiféle fejtegetésbe, egyszerűen ennyit mond: "Eredj el békességgel". Nem szükséges 2 teli zsák földet innen elvinned, eredj el úgy, hogy a szíved legyen teli békességgel.

Elizeus Istentől ajándékozott lelkigondozója volt Naámánnak. Először segítségére volt abban, hogy megtalálja a megalázkodás útját. Most pedig a békesség útjára vezeti.

Sok felébredt lélek kárt szenved bensőleg azért, mert szorosan kapcsolódik ahhoz az emberhez, akit Isten az életében eszközként használ.

Elizeus Naámánt Istenhez utasítja. Isten békességében térjen haza családjához és királyához. Nem lesz kárára, ha nem jószántából, hanem hivatali kötelességéből belép a bálványtemplomba.

A Rimmon templomában is imádhatja az élő Istent. Csak nagyon komolyan őrizkedjen a bűntől, s akkor minden jól lesz.

Újonnan felébredt lelkek őrizkedjenek attól, hogy azoknál a külsőségeknél állva maradjanak, amelyeknél áldást találtak.

Ha valaki munkaruhában, kinn a mezőn térdel le, vagy otthon a belső szobájában, az mindegy.

Isten előtt sokkal kedvesebb az, ha valaki pogány földön megalázott szívvel borul le, mint valami megszentelt helyen kevély szívvel. Őrizkedj a bűntől, a saját szíved álnokságától, és kerülj minden helyet, ahol a szíved békéjét elvesztheted!

Isten asztaláról-Varga László

  "És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit."     
 ( 2Thesszalonika 3,1-2)

Micsoda hazugság az, hogy a hit magánügy. Mindegy az nekem, hogy a szomszédom ellopja a gyümölcsömet, vagy velem együtt járva a templomba számíthatok a segítségére, ha bajban vagyok? Hogy lehetne jobban megszabadulni az elvetemült és gonosz emberektől, mintha ők is hitre jutnának? Közérdek és minden egyes embernek magánérdeke, hogy minél több hívő és minél kevesebb hitetlen ember legyen köztünk és körülöttünk. De ezt nem elég elképzelni. Tenni is kell érte annak, aki megértette és valóban kívánja. Mivel a hit nem mindenkié, hanem Isten adománya, első feladatunk imádkozni érte. Krisztus minden parancsa gyakorlati értékű: önzésből is imádkozni kell ellenségeinkért, hogy térjenek meg, és többé ne legyenek ellenségeink, hanem váljanak testvéreinkké. Gyermekeink jövő boldogsága függ attól, hogy nemzedékük Istent fogja szolgálni, vagy kikaparja egymás szemét. Imádkozzunk azért egyházunkért, hogy képes legyen Istenhez téríteni népünket és ellenségeinket, hogy békességben, közös boldogságban élhessünk.




Istenem, én is vállalom, hogy imádkozzam azokért is, akik nem tartoznak hozzám. Köszönöm, hogy meg akarod hallgatni az én imádságomat is, azokért is, akiket idegennek tudok. Kérlek, fogadd el és hallgasd meg kérésemet egyházamért és a világ valamennyi egyházáért. Igen erőtlennek látom a munkájukat. Adj erős hitet és tiszta tudományt lelkipásztorainknak, hogy szavuk a lelkekbe hasson, s Lelked tegye azt élővé az emberekben. Keresd meg azokat is, akik Téged nem keresnek, hogy minden ember meghallja hívásodat. Tedd a mi népünket, benne gyermekeinket újra a magad népévé, de kérünk, úgy áldd meg ellenségeinket is, hogy testvérekké válhassunk! Hogy Krisztus szerint ne gyűlöljünk senkit, és minket se gyűlöljön senki. Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS A MI TESTVÉRÜNK

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 2,5-13 

5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk.
6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: "Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?
7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,  
8 mindent lába alá vetettél." Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll,
9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.  
10 Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.  
11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,  
12 amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged."  
13 És ismét: "Én őbenne reménykedem" majd újra: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem."

"Nem szégyelli őket testvérének nevezni." (Zsid 2,11)  

Lehet, hogy egy tisztességes embernek van egy hitvány testvére. Ez a tény nagyon kényelmetlen lehet a tisztességes testvérnek. Soha ne kérdezd tőle: "Hogy van az a testvéred, aki valamikor börtönben volt?" Jóravaló barátunk szégyelli a testvérét és inkább nem beszél róla.
A Zsid 2,11-ben van egy meglepő vigasztalás, amely azt mondja nekünk, hogy az Isten Fia nem szégyell bennünket testvéreinek nevezni.
Isten örök Fia látta a zendülést, mely bolygónkon játszódik le. Látott téged és engem, földig görnyedve és sebesülten. Bűneink börtönében voltunk, semmi tisztelni való nem volt rajtunk. Akkor így szólt Atyjához: "Atyám, azok a te teremtményeid elvesztek és most haldokolnak. El akarok menni, és osztozni akarok sorsukban. Élni akarom az ő életüket, és az ő halálukkal akarok meghalni. Testvérükké akarok válni, azért hogy ők meg a te gyermekeiddé legyenek."
Így lett ő a mi idegenvezetőnk. Előttünk járt, nyomorúságunk dzsungelének kellős közepén, át bűnön és halálon és poklon, és utat nyitott, mely az Atyához vezet. Ujjongva állt meg ismét az Atya előtt, és így szólt: "Íme itt vagyok, én és a gyermekek." (13.v.).
Ő nem szégyell minket. Ha belemélyedünk ebbe az igazságba, s aztán eszünkbe jutnak azok az alkalmak, amikor mi szégyelltük, hogy közösségben vagyunk Jézussal, csak sóhajtozunk bűnünk terhe alatt.
Ha megfontoljuk azt a tényt, hogy Jézus nem szégyellt minket fitestvéreinek és nőtestvéreinek hívni, hogyan részesíthetjük előnyben ismét a gazdagok és a népszerű emberek társaságát? Nem! Minthogy Jézus nem restellte, hogy magához öleljen minket, mi a legnagyobb tisztességnek fogjuk tartani, hogy azonosuljunk legkisebb testvéreivel.
Ha egyszer tudjuk, mennyire érdemtelenek vagyunk szeretetére, soha nem fogjuk szégyellni egymást.

Krisztus mindenek felett-ISTEN BÁTOR HARCOSAI

Oswald Chambers-

 "És maga mellé vette a tizenkettőt..." (Lk 18,31)
 
  Micsoda merészség Istentől, hogy bízik bennünk! Azt mondod: "De azt nem tette bölcsen, hogy engem választott, hiszen nincs bennem semmi, nem érek semmit." Éppen ezért választott. Amíg azt gondolod, hogy van valami benned, nem választhat ki téged, mert saját céljaid vannak és azoknak szolgálsz. Csak ha már elvezethet odáig, hogy önelégültséged végére érsz, akkor választhat ki, hogy vele felmenj Jeruzsálembe, ahol olyan cél betöltéséről van szó, amit nem beszél meg veled. Hajlandók vagyunk kijelenteni, hogyha egy embernek vannak természet adta képességei, akkor az különösen jó keresztyén lesz. Ez nem felkészültség kérdése, hanem szegénységünktől függ. Nem attól, amit magunkkal hozunk, hanem attól, amit Isten ad nekünk. Nem a természetes erények, ismeret és jellem, vagy megtapasztalások kérdése, mindez nem használ semmit. Az egyetlen, ami fontos, hogy Isten nagy kényszerítő hatalma megragadjon és az Ő munkatársává tegyen (1Kor 1,26-30). Isten gyülekezete olyan emberekből áll, akik felismerték szegénységüket. Isten mit sem kezdhet azzal az emberrel, aki azt hiszi, hogy hasznos lehet neki. Mint keresztyének nem a magunk ügyéért vagyunk itt, hanem Isten ügyéért. Nem tudjuk, Isten mit akar kikutatni, de meg kell őriznünk vele a kapcsolatunkat, bármi történjék is. Ne engedd, hogy valami megzavarja ezt, de ha mégis, akkor hozd rendbe a dolgot, szánj rá időt! A keresztyénségben nem az a legfontosabb, amit cselekszünk, hanem a kapcsolat Istennel és az a légkör, amit az teremt. Ez minden, amire törekednünk kell Isten kívánsága szerint, és éppen ez az, amit állandóan támadások érnek.

Isten műhelyében-Harci fegyverzetünk (I.)

Carl Eichhorn-

"Álljatok meg tehát, körülövezve derekatokat igazlelkűséggel! " (Ef 6, 14) 

Ne felejtsük el, hogy minden lelki fegyverzet Istené! Tőle való, nem mi gyártjuk. El kell fogadnunk és kérnünk kell tőle. Az "igazság" tehát nem a mi személyes igazunk, hanem a felülről ajándékozott igazság bennünk. Isten Igéje, mindenekelőtt az evangélium: "az igazság". A Szentlélek árasztja ezt a szívünkbe, így lesz személyes tulajdonunkká. Ez őriz meg a tévedéstől. - A világ tele van csaló nézetekkel, amelyek igazságnak adják ki magukat. Az idők vége felé a Sátán mindent kockára tesz, hogy az embereket elfordítsa az igazságtól és csalóka gondolatainak hálójába vonja őket.

Isten igazsága szabadít meg a tévedésektől, hamis látszatoktól. Ha Isten gazdagsága és teljessége árad reánk, akkor leszünk a legmélyebb értelemben igazzá és lépünk ki a hazug látszatok világából. Amíg ebben mozgunk, szavunk és magatartásunk nem viseli magán a teljes igazság pecsétjét; mindaddig nem Isten előtt állunk, hanem emberek előtt. Gondunk van a szép külső megőrzésére, hogy kellemes benyomást tegyünk. Szerepet játszunk, színészkedünk. A külső nem egyezik meg a belsővel.

Bosszankodunk, de nem akarjuk mutatni. Uralkodunk magunkon, de belül mar és forr bennünk a harag. Lenyeljük azt, de nem győzzük le. Tehát látszat az egész! - Gőgből nem mutatjuk gyengeségünket; összeszedjük magunkat. Erős magatartást mutatunk, míg egyszer törés áll be és megmutatja bensőnk igazi képét.

Isten előtt is valaminek látszani akarunk: jónak, adakozónak, kegyesnek, de szívünket hideg önzés, fösvénység, világi gondolkozás tölti be. Csak ha ezt a látszat-lényünket felismerjük és a kífogásokkal, görbe utakkal, külszínnel palástolt valódi magatartásunkat Isten előtt szégyenkezve elismerjük, jöhet Jézus Szentlelke, aki maga az igazság, hogy magáévá tegyen. Akkor letehetjük végre a hazugságot. Belülről kell igaznak lennünk, mielőtt igazak lennénk magatartásunkban külsőleg is. Az apostol övnek mondja áz igazságot, amivel a hosszú, bő ruhát össze lehet fogni, hogy ne akadályozzon a járásban. Azok, akiket az igazság szabadokká tett, felszabadultan élnek. A nem tiszta, színlelt magatartás gátol a szabad mozgásban. Ha nem vagyunk őszinték, önmagunkat kötözzük meg. Az igazság emberei egyenességben járnak.

---

Alfa-Omega tanítások-Jézus cselekedetei

János evangéliuma 14,1-12
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”

Előzőleg már beszéltünk arról, hogy bár a hívők többsége Jézus cselekedetei alatt a csodákat érti, úgymint halottak feltámasztása, vízen járás, gyógyítás és ehhez hasonlók, ámde Jézus legnagyobb cselekedetei nem a jelekhez és csodákhoz köthetőek! Jézus nem ezekről beszélt, tehát nem jeleiről, csodáiról, hanem a cselekedeteiről!

Először is a következőket nagyon fontos megérteni:

1.)    A jelek és csodák arra adattak, hogy felismerjük, hogy Jézus a Messiás

2.)    A cselekedetei által pedig megismerhetjük Őt!

Azt ugye más sokszor tárgyaltuk, hogy akik csupán felismerik Jézusban a Messiást, azok csupán értelmet nyernek afelől, hogy Jézus az Atya Fia, és Ő küldetett a mi megváltásunkért. Innen kezdődik minden, aki csak a felismerésig jutott el, az még nem tart sehol sem. Jézust ugyanis a cselekedeteiből ismerhetjük meg, a cselekedetei által láthatjuk meg a személyiségét, ezért kell figyelnünk mindarra, amit cselekedett. Jézus keveset beszélt a jeleiről és csodáiról, viszont rengeteget beszélt arról, hogy Ő azért jött, hogy az Atya akaratát cselekedje, és továbbá ugyanezt kérte a hallgatóságától is, hogy amint Ő cselekedte az Atya parancsolatait, akképpen cselekedjék ők is. Így tehát, mikor Jézus a cselekedeteire hivatkozott, de olvassuk el újra:

„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”

Tehát amikor itt a cselekedeteire hivatkozott, akkor nem a jelekre és csodákra kell gondolnunk, hanem elsősorban az engedelmességére! Erről emlékezik meg Pál is:

Filippi levél 2,5-8
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”

Tehát ez az a cselekedet (engedelmesség), amiről beszélt Jézus, hogy a benne hívők is cselekedni fogják! De ezt még fokozta, ekképpen:

„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”

Mire gondolhatott Jézus? Minden bizonnyal egyetérthetünk abban, hogy nem lehet túlszárnyalni Jézus engedelmességét, már csak azért sem, mert Ő tökéletesen teljesítette Isten akaratát, a tökéletességhez pedig nem lehet hozzáadni semmit sem (merthogy tökéletes), viszont erre a szintre el lehet és el kell jutni:

Lukács evangéliuma 6,40
„Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.”

Amúgy itt gyorsan meg is jegyezném, hogy volt egy tanítása Jézusnak, miszerint ne hívassa senki magát Mesternek, mert Ő a mi mesterünk (Mt. 23,8)! Tehát így még inkább egyértelmű Jézus imént olvasott szavai.

Tehát ha ebben nem lehet nagyobb cselekedeteink, akkor mégis mire gondolhatott? Először is értsük meg azt, hogy miért cselekedhetünk ennél nagyobbakat:

„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”

Íme, itt az indok! Tehát ha nem menne az Atyához, akkor megcselekedné Jézus! Egyre érdekesebb a dolog igaz? Testvérek! Jézus még nem töltött be minden próféciát, még vannak hátralevők! A tanítványai is döbbenten álltak a tudat előtt, hogy Jézus meghalt, ugyanis vannak még próféciák, amelyek beteljesedésre várnak. Úgy hitték, hogy Jézus ott akkor megalapítja a királyságát, és az ítéletet elhozza. Nem véletlen, hogy Jézus a zsinagógában tartott felolvasásánál nem olvasta végig az Ézsaiási igerészt:

Lukács evangéliuma 4,16-20
„És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.”

Pedig a folytatás így van:

Ézsaiás könyve 61,2
„Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját;…”

Azért csukta be a könyvtekercset, mert ennek az ideje még nem jött el, sőt, még a mai napon is várat magára. Csak gondoljuk végig Jézus földi pályafutását, hozott ítéletet a földre? Úgy értem, elítélt Ő bárkit egy fügefán kívül?

Lukács evangéliuma 9,51-56
„Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy, És követeket külde az ő orcája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek. De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala. Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.”

Viszont emlékezzünk az apostoli történetekre. Péter szavaira meghalt Annániás és Safira. Pál szavaira a mágus megvakult. Olyan cselekedetek ezek, amelyeket Jézus nem cselekedett meg. Miért? Mert az első eljövetelekor a megtérést hirdette, majd a következő eljövetelekor pedig ítélni fog!

Ézsaiás könyve 63,1-4
„Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.”

Jézus tehát haragjában megtaposta ellenségeit, ez nem volt jellemző rá a földi pályafutása alatt igaz? Nem, mivel ennek az ideje akkor még nem érkezett el. Egyébként ugyanezt olvashatjuk a Jelenések könyvében is:

Jelenések könyve:

Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”

A ruháján nem az Ő vére van, hanem az ellenségeinek vére! A hívők többsége csak úgy ismeri Jézust, hogy kegyelmes, szerető, alázatos, ami igaz is, de hamarosan megfogják ismerni Őt, mint aki igazságos, számon kérő, ítélő és hadakozó.

Jézus miután feltámadt és 40 napig megjelent a tanítványoknak, az Atyához ment. Viszont a tanítványok maradtak, és megadatott nekik, hogy ítéletet hajtsanak végre. Ez az a nagyobb cselekedet, amelyet Jézus ugyancsak gyakorolni fog, de nem csupán néhány ember felett, hanem mindazon lelkek felett, akik nem engedelmeskedtek Neki. Jézus megmondta, hogy ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk el. Ez pedig azért van, mert ha mi ítélünk úgy, hogy közben mi is bűnösök vagyunk, akkor az ítéletünkkel önmagunk ellen is ítéletet hoztunk (Róm. 2,1-3). Viszont aki tiszta, annak Isten megadta az ítélés lehetőségét, amit sokszor olvashatunk akár az Apostolok Cselekedeteiben vagy a Pál leveleiben.

Miért nagyobb cselekedet ez, hiszen ítélni bárki tud!? Akinek Istentől megadatott, hogy ítéljen, az olyat cselekedett, amelyet Jézus még nem. Tehát nem azért nagyobb a cselekedet, mert Jézus nem tudta megcselekedni vagy kifutott az időből, hanem azért nagyobb, mert mielőtt Jézus megtette volna, nekünk már megadatott. Ne felejtsük el, hogy Jézus a földi pályafutása alatt szolga volt, de még nem jött vissza úgy, mint ítélő és uralkodó!

Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Jézus hamarosan be fogja tölteni a hátralevő próféciákat.

Írta: Farkas Antal-

Dicsőítések-Áldom szent neved

Dalszöveg

Áldom szent neved a mézzel folyó földeken
Hol nincs hiányom semmiben, áldom nevedet
Áldom szent neved, ha az út a pusztába vezet
A száraz, kietlen helyen áldom nevedet

Minden áldást dicséretté formál szívem
S ha körülzár a sötétség azt mondom én:

Hogy áldott legyen az Úr neve
Áldom nevedet
Áldott legyen az Úr neve
Áldott legyen hatalmas neved

Áldom szent neved, ha éppen minden rendben megy
Ha napfényes az életem, áldom nevedet
Áldom szent neved a szenvedések útján is
Bár könnyek között áldozom, áldom nevedet

Minden áldást dicséretté formál szívem
S ha körülzár a sötétség azt mondom én:

Hogy áldott legyen az Úr neve
Áldom nevedet
Áldott legyen az Úr neve
Áldott legyen hatalmas neved

Te adsz és elveszel
Te adsz és elveszel
A szívem így felel
Hogy áldott szent neved

Derek Prince: Megvallások - Mit tett értünk a Messiás?

Jézus büntetést kapott, hogy én bűnbocsánatot nyerhessek.
Jézust megsebesítették, hogy én meggyógyulhassak. ·
Jézus bűnné lett az én bűnösségemmel, hogy én megigazulhassak az Ő igazságával. ·
Jézus az én halálommal halt meg, hogy én részesedhessek az Ő életéből. ·
Jézus átokká lett, hogy én megkaphassam az áldást. ·
Jézus elszenvedte szegénységemet, hogy én osztozhassak az Ő bőségéből. ·
Jézus elviselte szégyenemet, hogy én osztozhassak az Ő dicsőségéből. · 
Jézus elszenvedte elutasítottságomat, hogy én élvezhessem az Ő elfogadottságát. · 
A régi énem meghalt Jézusban, hogy az új ember élhessen bennem. 
Úr Jézus Krisztus, hiszem, hogy Te vagy Isten Fia, az egyetlen út az Atya Istenhez. 
Hiszem, hogy meghaltál a kereszten a bűneimért, és feltámadtál a halálból. 
Hiszem, hogy a kereszten bűnné lettél az én bűnösségemmel, hogy én megigazulhassak a te igazságoddal. 
Átokká lettél minden olyan átokkal, amely rám jöhetett volna, hogy az áldás az enyém lehessen. 
Most pedig, Uram, hozzád fordulok szabadulásért minden ilyen átoktól. 
Megtérek minden olyan bűnből, amely ezt előidézte, akár én követtem el, akár a felmenőim. 
Elfogadom a bűnbocsánatot. Most pedig ellene állok az ördögnek és minden nyomásnak, és mindannak, amit ellenem el akar követni. 
Jézus nevében szembefordulok vele. Soha nem fogom többé alárendelni magamat neki. 
Jézus nevében felszabadítom magamat az életemen lévő minden átokból. 
Amiatt, amit Jézus megtett értem a kereszten az ő nevében elszakítom magamat ezektől, és elfogadom a szabadságomat Isten iránti hálával és dicsérettel. 
Uram, köszönöm neked! Dicsérlek téged. 
Hiszem, hogy te hűséges vagy. Hiszek benne, hogy te megteszed, amire kértelek. 
Elkötelezem az életemet melletted, hogy mostantól fogva az áldásod rajtam maradhasson. 
Köszönöm, Úr Jézus! Köszönöm! 

Forrás:Hitre hangolva

Kenneth Hagin : Stoplámpa!

Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, aki hasznosra tanítlak, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell. – ÉSAIÁS 48,17.

 

Egyszer egy pásztor megkérdezte tőlem: „Hagin testvér, el szoktál járni kis gyülekezetekbe is?” „Igen, elmegyek bár hová, ahova mondja az Úr, hogy menjek” – válaszoltam. Beszélt a gyülekezetéről, aztán így szólt: „Ha Isten esetleg szólna neked efelől, mi szeretnénk, ha eljönnél hozzánk.” Akkor mégsem fogadtam el a meghívást. Néhány hónappal később azonban, amikor éppen valami mással kapcsolatban imádkoztam, eszembe jutott ez a beszélgetés. Utána napokig állandóan az eszemben volt. Végül, körülbelül a negyedik napon azt mondtam: „Uram, Te akarod azt, hogy elmenjek abba a gyülekezetbe?” Minél többet imádkoztam efelől, annál inkább éreztem a bensőmben, hogy el kell fogadnom a meg hívást. (Ez nem egy fizikai érzés volt, hanem olyasvalami, amit a szellememben érzékeltem.) Jézus erre utalt, amikor ott ült az ágyam mellett. „Minél többet gondoltál erre, annál jobb érzésed támadt ezzel kapcsolatban – juttatta eszembe. – Volt egy lágyan simogató, bársonyos érzés a szellemedben. Ez a zöld lámpa. Ez az indulj jelzés. Ez a szellem bizonyság tétele, hogy menj. Most látsz engem, és én azt mondom neked, hogy menj el abba a gyülekezetbe. De nem foglak többé így vezetni abban, hogy hova menj el. Mostantól fogva úgy vezetlek téged, ahogy minden más keresztényt is, belső bizonyosság által.”

Megvallás: Az igazság Szelleme eljött, bennem lakik. Ő vezet engem. Ő vezet engem ebben a pillanatban is

Reggeli dicséret-Szálka vagy gerenda?

„Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben?”

Máté 7:3-4

Kedves emlékek ébrednek bennem, mikor gyerekkorom hitközösségére gondolok. Szerettem templomba járni, és erre az sem volt negatív hatással, ha túl hosszúak voltak az imádságok, vagy ha egy-egy idősebb néni szigorúan rám nézett, mikor prédikáció közben nem tudtam nyugodtan ülni. Kedvenc elfoglaltságom a rajzolás volt, melyre legtöbbször édesanyám határidőnaplója tűnt a legalkalmasabbnak (csak reménykedni tudok, így több évtized távlatából, hogy emiatt soha nem késett el egy megbeszélt időpontjáról sem). Így nőttem fel, és váltam már tizenéves korom első felére „érett” keresztyénné. Úgy gondoltam, hogy az egy évtizedes rendszeres templomba járásom olyan ismeretbeli és hitbeli előnyökhöz juttatott, mellyel nem mindenki dicsekedhetett. Ekkor már nem csak rajzolás tehetségével rendelkeztem, hanem bizony a „lelkek megítélésének” lelki ajándékával is. Minden vendéget végigmértem, és hamar megállapítottam, hogy mennyire felel meg a hitközség puritán esztétikájának. Hisz megtanultam, hogy hívő asszonynak nem szabad „hajának fonogatásával” foglalkoznia. Fejcsóválva vettem tudomásul, ha egyesek a „külső díszben” keresték „ékességüket”, vagy ha esetleg nem templomhoz illő, farmer nadrágban jelentek meg az „Úr házában”. Finom megvetéssel viselkedtem a missziómunkában lanyha közösségi tagok irányában, és immáron én ráncoltam össze a homlokom, ha valaki olyan zenei ízléssel rendelkezett, mely – „köztudottan” – nem egyeztethető össze a bibliai alapelvekkel. A hittestvérek közös ünnepi ebédjeiknél figyelni kezdtem az emberek étkezési szokásait, és hamar elkönyveltem, kik küzdenek a falánkság bűnével, illetve kik a finnyásan válogatósak. Röviden, hős gyermekkoromban úgy éreztem, joggal ítélem el a hitközösség bűnben eltévelyedett tagjait.

Csak egy dolgot nem tanultam meg gyermekéveim hőskorában – és valószínűleg azért, mert ez a tanítás akkor hangozhatott el, mikor én éppen rajzoltam, vagy tán másokat kritizáltam –, hogy ne nézzem a szálkát másnál, amíg gerenda van az én szememben. Mert míg én mások felett ítélkező, „érett” keresztyénnek tartottam magam, addig beképzelt, másokat lenéző, pökhendi emberré váltam.

Miután rádöbbentem saját nyomorúságos helyzetemre, miután megláttam a saját szemembe a gerendát, éreztem meg igazán Isten szeretetét. Hiszen megérthettem, a Mindenható engem beképzeltségem ellenére is elfogadott (épp úgy, mint a farmeres barátaimat), megbocsátotta szőrszálhasogató kicsinyességemet, sőt még ezen túl segített is – és segít mind a mai napig – megszabadulni a gerendáimtól.

Te mit látsz? A gerendát, vagy a szálkát?

Közzétéve ennyi ideje: 9 hours ago, szerző: Árvai Tamás