Örömteli mindennapok: Mai örömteli bátorító Igénk :)

,,Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.,,- Róma 8.38-39

Ez ám a jó hír! Amikor kezed Isten kezébe helyezed, Ő megragadja azt, és nem ereszti el. Isten a maga teljes valójával kitart melletted
Egyetlen fontos igazság felől nyugodt lehetsz: Isten szeretete nem múlik el irántad.
Legyen ez az alapigazság az életed egyik legfontosabb örömforrása!
Az üdvösségedet ingyenes ajándékként kaptad.
Ez egy minden képzeletet felülmúló örömforrás a hívő számára.
Legyen örömteli napod :)

****************************************************

Az angyal pedig ezt mondta nekik:

"Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."

És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."Lukács 2,10-14
Isten a legdrágább ajándékot adta mindannyiunknak
Ő volt az első ajándékozó.
Isten az Ő nagylelkűségét a legcsodálatosabb módon az első karácsonykor fejezte ki irántunk: Jézust adta nekünk.
Jézus az eredeti karácsonyi ajándék.
Mi azért adunk, mert Isten már ezt megelőzően adott nekünk.

Az Ő képmása szerint

„Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.” -(Prédikátor 7,8)

Nézzetek Dávid Urára és Mesterére; lásd az ő kezdetét. Ő volt a legmegvetettebb és a legalábbvalóbb, teljes fájdalmakkal és betegséggel. Oly nagyon megvetett volt, hogy előle elfedezték az arcukat. 

Nos, meg akarjátok látni még miként lett vége? Ott ül ő Atyjának jobbja felől, míg len minden ellensége lába alá tétetik zsámolyul.

„Amilyen Ő, mi is olyanok vagyunk a világon”. 

A keresztet kell hordoznotok, mert különben soha nem fog benneteket díszíteni a korona; át kell gázolnotok a mocsarat, mert különben soha nem járhattok az aranyutcákon; ezért légy víg és örvendezz, te szegény keresztyén ember. „Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.” 

Nézd meg csak a csúszómászó hernyót, milyen szánalomra méltó látvány! Ez kezdete ennek a teremtménynek. Ott látod-e, azt a pillangót gyönyörű, széles és fénylő szárnyakkal? 

Lásd, ott ringatózik a nap sugaraiban és a fakadozó virágok kelyheiből iszik; teljes élettel és boldogsággal; az a vége ennek a teremtménynek. 

Te magad vagy az a csúszó hernyó, míg csak be nem szövődsz a halál gubójába; de majd mikor Krisztus megjelenik, akkor hasonló leszel Őhozzá, mert látni fogod Őt valóságban. 

Örvendj addig is, míg hasonlítanod szabad Őhozzá, te, mint egy féreg, nem ember, hogy azután – mint Ő – elvehessed a teljes jutalmat, mikor majd újra felébredsz az Ő képmása szerint. 

Ez a nyers gyémánt a köszörűs nyikorgó kövére vitetik; Ő leköszörüli minden oldalán. Némi részecskék elpusztulnak, több részei, melyek magának a gyémántnak is értékesnek tűnnek. Íme, a király megkoronáztatik; ez az ékesség a király fejére lesz helyezve, mialatt örömrivalgástól harsognak a trombiták. 

A koronából valami fénylő sugár törtet elő; ez ugyan abból a gyémántból csillámlik, mellyen nemrég a köszörűs olyan kíméletlenül bánt el. Teljes nyugalommal hasonlíthatod magadat ehhez a gyémánthoz, mivel te tagja vagy az Úr népének, ez az élet pedig a köszörülés és fényezés ideje. 

Hagyd csak a hitet és türelmet munkálkodni rajtad, végezzék dolgukat, mert ama napon, mikor majd az örök, halhatatlan és láthatatlan királyi fejére tétetik a korona, belőled is ki fog csillámlani a dicsőség sugara. 

Ezt mondja a seregek Ura: „És lesznek nekem azon a napon, melyen ígéretemet beteljesítem, kiváltképpen való népemmé”. „Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.”

Zsoltárok könyve 70. rész 6.vers

1. Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.
2. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
3. Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.
4. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
5. Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!
6. Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!

Napi áhítat: Jézus első templomi szolgálata

Olvasmány: Lk 2,41–52
A Krisztusra nyitott szív növekszik kedvességben. Az őt kiszorító szív saját önzésébe fullad.

41„Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” 49 Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”

Jézus három napja a templomban. Az engedelmes gyermek, aki még mindig fiatal édesanyját és egyre idősödő apját nem szokta kellemetlen, bánattal teli meglepetések elé állítani. Eltűnésekor szülei jó helyen kezdték keresni: a rokonok közt. Csak arra későn jöttek rá, hogy Jézusnak van egy sokkal közelebbi rokona, és annak a házában talált otthonra. Mint Fiú, azt teszi, amit tennie kell: kérdezgeti a vendégeket, ismerkedik Atyja szolgáival, s hagyja, hogy őt is megismerjék. Anyja értetlenül, a napok óta tartó kereséstől elgyötörten, és anyai szíve rémképeitől üldözötten áll előtte. Akárcsak húsz évvel később a kereszt alatt, amikor az Atya szolgái – „nem tudják, mit cselekszenek” – lerombolják Krisztus testének templomát, megölik az örököst, s az anya rémképei valóra válnak, elveszíti fiát a legborzalmasabb módon, három napra. De most még hallgatják őt, a gyermeket. Még tudnak őszintén csodálkozni rajta, még engedik szívüknek, hogy megkedvelje ezt a fiút. Mert még gyermek. Még nincs hatalma a nép fölött. Még nem féltik tőle a sajátjukat.
Nyitott a szívünk megismerni az isteni Gyermeket? Vagy azt hisszük, van már hatalmunk, amire veszélyt jelent?

(Szommer Hajnalka)

Mindeddig megsegített bennünket az Úr!

„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” -(1Sámuel 7,12)

Ez a szó „mindeddig” egyúttal kéz is, mely visszautal a múltra is. Habár húsz vagy talán már hetven év telt el életünkből, mégis így van: „mindeddig megsegített bennünket az Úr!”

Szegénységen és gazdagságon, betegségen és egészségen át, otthon, az idegenben, szárazon és vízen, tisztességben és gyalázatban, üldözésben és örömben, szomorúságban és győzelemben, imában, kísértésben; mindenütt és mindenkor így áll ez: „mindeddig megsegített bennünket az Úr!” 

Szívesen tekintünk a hosszan nyúló fasorok zöldlombos termeibe. Csodás szép látvány az, a sor egyik végétől a másikig azt a dicső kilátást élvezni, mintha zöld templomot látnánk, mely sugároszlopon nyugszik és a bolthajtásos, egymáson keresztülnyúló ruganyos ágak, melyek a lombtetőt hordozzák; ezekre tekintünk éveinknek hosszú termein keresztül, fölöttünk megpillantjuk a kegyelem zöld lombívét, oldalt pedig Üdvözítőnk hűségének és jóságának erős oszlopait, melyek örömeinket hordozzák. Ezen zöld ágak között nem énekelnek madarak? De igen, itt sokan vannak a kedves énekesek, s valamennyien magasztalják azt a kegyelmet, melyben mi „mindeddig” részesültünk. 

Ez az ige rámutat a jövőre is, mert ha valamely ember egy bizonyos mérföldkőhöz érkezik és feljegyzi „eddig”, akkor még nem áll a végén, hanem van még út előtte egy meghatározott távolságig. Több szomorúság, több öröm; több kísértés, több diadal; több könyörgés, több felmagasztalás; több fáradtság, több erő; több küzdelem, több győzelem; végül elérkezik a betegség, öregség, elgyengülés és a halál. Nos, ekkor vége mindennek? Nem! Ekkor következik a feltámadott testben az ébredés, Jézus tökéletességének képlete szerint, ekkor következnek a trónok, a hárfák, énekek, zsoltárok, fehér ruhák, Jézus meglátása, a szentek közössége, Istennek dicsősége, az örök javaknak özöne, a végtelenül boldog gyönyör. Ó, legyél hát jó bizodalommal és örömmel te hívő keresztyén, s hálával hangoztasd: „Eben Haezer!” 

Ha te a menny világosságánál olvasod: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr” – mily dicső és csoda teljes látvány fog akkor álmélkodó szemeid elé tárulni!

Örömteli mindennapok: Mai bátorító Igénk :)

,,Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.,,Efézus 4,32-

Közeledik az évnek a vége. Sokunk szívében vannak tüskék,kisebb- nagyobb neheztelések mások felé.
Lehetséges a Szeretetet szeretetlenséggel ünnepelni, gondolkodtál ezen?
Azt gondolom, lehetetlen úgy ünnepelni, hogy neheztelés van a szívedben .Szeretet nélkül nem lesz teljes az ünnep.
Isten azt kéri tőlünk,hogy bocsássunk meg,ahogy Ő is megbocsátott nekünk. Ahogy Ő !
Nem mindig könnyü,de ha arra nézel amit Ő megbocsátott neked és el is tudod fogadni ,akkor te is képes leszel erre. Csak abban az esetben nem tudsz megbocsátani,ha még te sem fogadtad el az Ő bocsánatát,kegyelmét .
Dönts úgy ma,hogy elengedsz a szívedből mindent és csak a szeretet fog ott maradni.
Ő már megbocsátott! Te következel!
Bocsáss meg, mert Isten is megbocsátott neked!

Áldott ünnepi készülődést!
Legyen örömteli napod :)

*************************************************************

Mai örömteli bátorító Igénk :)

,,Ami Istentől született, az legyőzi a világot, ami pedig a világot legyőzte, az a hitünk.,, 1 János 5,4

Az Ige azt mondja, már győztes vagy. Ha van hited, legyőzted a világot. Ha újjászülettél ,Ő egy győztes életet adott neked.
Hit által mindenre képes vagy. 

,,Ő mindenkor diadalra vezet Krisztusban.,,(2Kor.2,14)
Mert ugyan ki más győzhetné le a világot, mint az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Azért született a Földre, hogy te egy győztes életet élhess és megkaphasd az örök életet.

Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott bennünket, ami ahhoz szükséges, hogy Isten tetszésére és dicsőségére éljünk — azon keresztül ajándékozott meg, hogy egyre jobban és bensőségesebben megismerjük őt, aki a saját dicsőségébe hív bennünket.
(2 Péter1,3)
Ha még nem igy látod magad, itt az ideje ,hogy így lásd.
Krisztus benned van! Mindenre van erőd Őbenne!

Legyen örömteli napod :)

Csendes percek Istennel:Az Úr édessége

„Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr édességét, hadd látogassam templomát.”
Zsolt 27:4

Az érdes sebhelyet a férjem hátán sokan visszataszítónak tarthatják. Számomra az édesség jegye. Arra a szeretetre emlékeztet, amit azon a napon bizonyított.
Csodálatos emlékű napnak ígérkezett, amit együtt töltünk férjem szüleivel a dél-karolinai hegyek lábánál.

Kirándulásunk fénypontja a Slippery Rock (Csúszós szikla) lesz, egy természetes vízesés a hűvös Pisgah erdőben.

Egy helybéli idegenvezető javaslatára, végül megváltoztattuk a tervet, és egy másik vízeséshez mentünk.

Amikor megérkeztünk, csalódva láttuk, hogy nem egészen olyan ez a vízesés, mint amilyennek mondták.
Kevésbé védett, meredekebb, kisebb vízhozammal. Nem volt korlát, nem voltak lépcsők, kötelek. Csalódottak voltunk, de eldöntöttük, mindent megteszünk, hogy jól érezzük magunkat.
Greg figyelte a gyerekeket, ahogy elindultak lefelé a meredek lejtőn. Érezte, hogy nem lesz zökkenőmentes az ereszkedés, ezért odaszólt kilenc éves kislányunknak: „Várj meg, menjünk együtt.”
A nevetés, a sikongatások örömmel töltötték el a szívemet. Meg akartam örökíteni a pillanatot, ezért lehajtottam a fejem, hogy beállítsam a fényképezőgép objektívjét. Belenézve a gépbe, elkaptam a férjem tekintetét. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Gyorsan levettem a gépet a szemem elől, épp időben, hogy lássam, amint Greg kinyújtja a lábát, hogy a megcsúszott kislányunk alá kerüljön. Madison feje helyett a férjem csupasz háta csattant neki a kőfalnak.
A kirándulás a sürgősségi osztályon végződött. A tíz centis hasadás a hátán jelezte, hogy megmentette a lányunk életét. Mára már csak egy vastag piros sebhely, a családja iránti szeretet bizonyítéka.
Az Első Szerelmem is tele van sebhelyekkel. Bár nem látom őket, tudom, hogy ott vannak. Fiatal voltam, naiv, én is korlát, lépcsők, kötelek nélkül indultam le a lejtőn. Csak egy kicsit „élni” akartam. Épp mielőtt nekicsapódtam volna a sziklának, meghallottam Jézus hívását: „Várj meg, jövök, és kiemellek a bajból, majd én vezetlek.” Kitárt karjába vetettem magam, megmenekültem.
Sokan vannak, akik mint én, a maguk útján akarnak járni. Nem veszik figyelembe a bűn lehúzó erejét, ami hozzácsapja őket a világ kemény falához. Ehhez hasonló gondolatokkal indul az egész: „Csak egy kicsit szemezek a bűnnel, szórakozni akarok!” vagy „Elegem van a felelősségből. Most rajtam a sor. A gyerekek várjanak.” Vagy „Nem akarok mindig alkalmazkodni hozzá. Ez az én életem is.” Óhatatlan a bukás.
És közben Jézus végig ott áll a tetőn, és inti őket: „Várj meg, menjünk együtt, majd én vezetlek.”
Nem törődnek az Emberrel. Nem veszik figyelembe az erejét. Nem veszik észre a sebhelyeket, amik bizonyítják, hogy szeretete odaszögezte az ormótlan keresztre, míg teste-lelke felsikoltott.
Én már látom, mekkora árat fizetett azért, hogy engem kimenekítsen a bajból, s csak azt tudom mondani: „Ó, az Úr édessége”.

Uram, add, hogy minden nap Rád tekintsek. Segíts, hogy betartsam utasításaidat, figyelmeztetéseidet, tudva, hogy te jobban szeretsz, mint én magamat. Szeretlek, Uram. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2009. november 18.Lynn Cowell, www.proverbs31.org, 

fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Példabeszédek 3. rész 3.vers

,,❤Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;,,

1. Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;
2. Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.
3. Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4. Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.
5. Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
7. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
9. Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.
10. Eképen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
11. Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.
12. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.
13. Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
14. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
15. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.
16. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
17. Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség.
18. Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
19. Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.
20. Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,
21. Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!
22. És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
23. Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
24. Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.
25. Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;
26. Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.
27. Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
28. Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.
29. Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.
30. Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.
31. Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
32. Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.
33. Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
34. Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.
35. A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

 

Napi áhítat: Anna üzenete

Olvasmány: Lk 2,36–40

Krisztus személye összeköt. Ő a közös nevező idős és fiatal, férfi és nő közt. Senkit sem zár ki a szolgálatából.

36„Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. 39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.”

Krisztusról beszélni kell. Ezt kapják feladatul azok az egyszerű férfiemberek Betlehem mezején, akik be se léphetnek a templomba, s az az előrehaladott korú asszony, aki el sem távozott onnan már évtizedek óta. Nem az a kérdés, hogy nő vagy sem. Hogy egy nő beszélhet-e a templomban. Hogy aktív korú-e még, akinek tiszta a gondolkodása, vagy elnézik a szegény öregasszonynak, ha időnként összevissza beszél.
Nem húzódik félre tőle a rózsás arcú fiatal anya, hogy védje újszülött gyermekét, a kis negyvennapost, el ne kapjon valami betegséget a százéves öregtől.
Nem. Mind a nép, mind a vallási vezetők, a templomszolgák odafigyelnek Annára. Mert látták, milyen lélek lakik benne.
Ha Isten elhívása egyértelmű valaki szolgálatában, ott nem kérdés az elhívott kora, neme, nemzetisége, családi állapota. Annában megvolt a prófétálás ajándéka: tudta Isten szemszögéből értelmezni a múltat, a jelent s a jövőt. Mikor mit mutatott neki Isten.
S amit most mutatott, az élete betetőzése volt, reménységének – ami egyezett népe sok évezredes reménységével – beteljesedése. És boldogan hirdette mindenkinek.

(Szommer Hajnalka)

Mihelyt a lélek új öntudatra ébred

„Amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” -(Galata 2,20)

Amikor az Úr nagy irgalmasságában itt járt és minket vérünkben fetrengeni látott, mindenekelőtt ezt mondta: „élj!” 

Ezt tette legelőször, mert a szellemi (lelki) életben ez egy elmulaszthatatlan és első követelmény; míg ez nekünk nem adatik, addig nem vagyunk arra alkalmasak, hogy részesedjünk a királyság javaiban. 

De az az élet, melyet a kegyelem a szenteknek abban a pillanatban ajándékul ad, mihelyt a lélek új öntudatra ébred, nem más, mint Krisztus élete, mely felénk belőle ömlik, mint a törzs nedve az ágaknak és lelkünket élő összeköttetésbe hozza a Jézussal való kölcsönös együttérzésben. 

A hit ama kegyelem, mi ezt az egyesülést munkálja, mert Belőle indult ki, mint első zsenge. 

Ő az a nyak, mely a gyülekezet testét a dicsőn sugárzó fővel összeköti.

Ó Irgalom, Dicskoronám,
Kinek menny és föld hódol, -
Tied vagyok, tekints reám
Téríts meg a gonosztól;
Ó, végy szíved irgalmába,
Csak Te moshatsz meg tisztára
És életem megújul.

A hit benső és rettenthetetlen szeretettel ragaszkodik az Úr Jézushoz.

Ő ismeri annak méltóságát és értékét, ennek kiválóságát és dicsőségét; semmiféle megkísértés nem veheti rá, hogy valami egyébbe helyezze bizalmát; az Úr Jézus pedig oly nagyon gyönyörködik ezen a mennyből származott kegyelmen, hogy soha nem szűnik meg ezt erősítgetni és fenntartani az Ő örök karjainak szerető ölelésével és minden tekintetben kielégítő erejével. 

Ezért van meg itt az élő, érezhető és gyönyörteljes egyesülés, mely megajándékoz bőséges szeretettel, bizalommal, részvéttel, jósággal és örömmel, melyekből mindketten: a Vőlegény és a Menyasszony oly örömmel isznak. Mikor a lélek láthatólag ezt a krisztusi jegyet önmagán észreveszi, akkor ugyan az a pulzus, ütőér ver mindkettőjük szívében, s egyféle vér pezseg mindkettőjük ereiben. Akkor a szív olyan közel van a mennyhez, amennyire csak lehetséges e földön és el van készítve a legmagasztosabb és leglelkesebb szeretetbeli közösség élvezetéhez.

János Evangyélioma 1. rész 14.vers

1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
15. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
16. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
17. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
18. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.
19. És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?
20. És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
21. És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.
22. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?
23. Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
24. És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
25. És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
26. Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.
27. Ő az, a ki utánam jő, a ki előttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.
28. Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.
29. Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
30. Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
31. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.
32. És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta.
33. És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
34. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
35. Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;
36. És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
37. És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
38. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
39. Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
40. Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
41. A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
42. Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
43. És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).
44. A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
45. Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
46. Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
47. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
48. Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
49. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
50. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
51. Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
52. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

Napi áhítat: A békés befejezés feltétele

Olvasmány: Lk 2,25–35

Aki életében találkozott Krisztussal mint üdvösséghozóval, békével mehet hozzá, amikor kiszabott ideje lejár.

25„Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”

Simeon szoros kapcsolatban élt Isten Lelkével. Pünkösd előtt. Ígéretet kapott tőle arra, hogy még itt a földön, halandó életében megismerheti a Szentháromság valamennyi személyét. S nem csalódott. Sem az Úristenben, akit gyermekségétől fogva követett; sem a Szentlélekben, mert nemcsak a tőle kapott ígéret bizonyult igaznak, de templomba „indítása” sem volt vaklárma; sem a csodában, ami egy pólya és pár kilónyi emberi sejtcsoport takarásában került a szeme elé, amit nem homályosított el ez a szokatlan rejtekhely: azonnal felismerte a Fiúban a Messiást! S azonnal felismerte az időt is. Az övét. Akárhány éves is volt, elérkezett elbocsáthatósága e földi létből. 

De gondolatai a ténymegállapítás után nem önmaga körül forognak. Adja, osztja, amije még van: áldását, s a jövőképet, amit a Lélek mutat neki a Gyermekről s az anyáról, a népről. Az ő várakozása betelt. 

A szülőké már elkezdődött, s kezdik megérteni, hogy ez a gyermek nem az övék. Sokaké. És hiába ők viselik gondját éjjel-nappal, hiába ők vannak mellette napi 24 órában, megtörténik, hogy valaki, aki életében először pillant rá, többet tud róla náluk. Mert Isten ezúttal nem Máriának üzent, nem is Józseffel beszélt. S a pásztorok is messze tanyáznak innét. Hanem egy jeruzsálemi emberrel, aki épp itt van a templomban, s aki régebb óta várta ezt a gyermeket, mint ahogy Mária kiválasztatott.

(Szommer Hajnalka)

Heti imagondolatok: HOGYAN JÁRT ÉNÓKH ISTENNEL?

"És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé." 
(1Mózes 5:24)

MIT JELENT EZ A MONDAT: "ÉNÓKH ISTENNEL JÁRT"?

Mindennapi munka közbeni csendes könyörgés: "Mindennapi munkánk közben lelkünkben fel kell emelkednünk a mennybe imáink által. Ezek a csendes fohászok jó illatként emelkednek fel a kegyelem trónjához, és az ellenség megremeg. Így járt Énókh Istennel. Isten pedig vele volt és segítséget nyújtott neki a szükség idején. Az ima a lélek lélegzetvétele. A lelki erő titka. A kegyelem más eszközei nem helyettesíthetik, mert a lélek egészsége rajta múlik. Az ima közvetlen kapcsolatba vonja a szívet az élet forrásával, és megerősíti a vallásos tapasztalat izmait."

Szüntelen ima: "Bár kellően meg tudnám értetni Isten művének minden munkásával, hogy milyen nagy szükség van komoly, szüntelen imára. Nem állhatnak szüntelenül térdeiken, de szívüket felemelhetik Istenhez. Így járt Énókh is Istennel." | "Énókh Istennel járása nem valami révület vagy látomás volt, hanem ő naponkénti élete minden feladatában Istennel járt. Nem lett belőle remete, aki teljesen elzárkózik a világtól, mert volt egy feladata, amit el kellett a világban végeznie Istenért. A családban és emberi kapcsolataiban, mint férj és apa, mint barát és polgár az Úr állhatatos, rendíthetetlen szolgája volt."

A maradék előképe: "Ennek az Istenfélő prófétának a jelleme ábrázolja azt a szentséget, amit mindazoknak el kell érniük, akik Krisztus második eljövetelekor 'áron vétetnek meg a földről.' (Jel 14:3). Énókhhoz hasonlóan Isten népe igyekszik szívét megtisztítani, Isten akaratát követni, mígnem visszatükrözik Krisztus képmását. Mint Énókh is tette, figyelmeztetni fogják a világot az Úr második eljövetelére és a törvényszegőket sújtó ítéletre. Miként Énókh mennybeszállt, mielőtt a világ víz által elpusztult, az élő igazak is a földről az égbe ragadtatnak, mielőtt az tűz által elpusztul."

Mennyei helyeken járt: "Énókh szíve örökkévaló kinccsel volt tele. Feltekintett a mennyei városra; látta a dicsőség Királyát a Sionon. Minél jobban vágyott Isten otthonába, annál nagyobb volt érdeklődése. 'Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.' Énókh háromszáz éven át kereste a tiszta szívet, hogy összhangba legyen a mennyel. Három évszázadon átjárt Istennel. Naponta vágyott közelebbi kapcsolatra, a közösségben való növekedésre, míg végül Isten magához emelte. Ott állt az örökkévaló világ küszöbén. Egyetlen lépés választotta el az áldott földtől, és most megnyíltak a kapuk, és az Istennel járás, mely olyan hosszúra nyúlt a földön, befejeződött a kapukon átlépve a Szent Városban. Ilyen közösségre kell törekednünk Istennel nekünk is."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Isten szeretettel, együttérzéssel hív bennünket. Enókhoz hasonlóan feleljünk neki teljes szívből és elméből. Akkor Isten testünket szent templommá, lakhelyévé teszi. Úgy járhatunk Istennel, hogy Ő bennünk fog lakni. Ez lehet örömteli tapasztalatunk mostantól kezdve mindaddig, amíg Jézus el nem jön. Nincs nagyobb öröm és kiváltság, mint az, ha kezünket és szívünket egyesíthetjük azzal, aki szereti lelkünket. Teljes egységben, elveszve az Ő szerető karjaiban, tapintatosan gondoskodik rólunk és végül elvisz bennünket mennyei otthonunkba. Ne engedd, hogy bármi is megfosszon téged ettől a drága tapasztalattól Egyetlen dolog van, amiért érdemes élni.

Szerető Jézus! Segíts nekünk, hogy mindennél nagyobb értéket tulajdonítsunk a Veled való szoros kapcsolatnak és együttjárásnak.

A valódi istenfélelem

„Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül?”
-(Jób 8,11)

A káka szívós és üres; épp olyan a képmutató is; nincsen benne szilárdság és megbízhatóság. Őt minden külső befolyás és a tudománynak bárminemű szele ide-oda hajtogatja, mint a gyenge nádat; ezért nem tűri meg a kákát a szélvihar, de a képmutatók sem szenvedtetnek meg a bajok általi üldöztetésekben.

Éppúgy nem szeretnék csaló, mint megcsalatott lenni; talán arra fog szolgálni e mai lecke, hogy nekem megmutassa, képmutató vagyok-e vagy nem? 

A káka természeténél fogva vízben él és fennállását a nedvességnek és sárnak köszönheti, melyben gyökeret vert, de csak hadd száradjon ki az iszap, azonnal elhervad a káka, gyarapodása teljesen és egészen külső körülményektől függ: a bőséges víz burjánozva neveli, ámde a szárazság rögtön tönkreteszi. 

Vajon így állok én is? Csak akkor szolgálok Istennek, mikor a jámborok között vagyok, vagy mikor az isteni félelem nekem hasznot és nyereséget hajt? Vagy csak akkor szeretem az Urat, mikor kezeiből ideigvaló szerencsét kapok? 

Ha így van, akkor nyomorult képmutató vagyok, s a fonnyadó kákához hasonlóan el kell pusztulnom, ha a halál megfoszt engem a külső örömtől. 

De ha őszintén tanúskodhatom arról, hogy habár testi jólétem csekély, környezetem pedig a kegyelemmel szemben inkább ellenséges, mint reményre buzdító, de én ennek dacára mégis szilárdan megállok jámborságomban, akkor remélhetem, hogy valódi élő istenfélelem lakik bennem. 

A sás nem növekedhet, ha nincsen nedvessége; de azok az ültetvények, melyeket az Úr plántált, még a szárazság idején is virágzanak. 

Némelykor az istenfélő ember akkor gyarapszik legjobban, mikor ideigvaló körülményei és viszonyai rosszabbodnak. Aki Krisztust csak a zsákmányért követi, az iskariótes Júdás; aki csak kenyérért és halért követi, az a hitetlenség fia, de aki Őt személye iránti, mesterkélten szeretetből követi, az a szeretett népéhez tartozik. 

Uram engedd, hogy életemet Benned leljem és ne a nyereség mocsarában vagy e világnak kedvezményeiben.

Segíts engem, hogy a szívem- Tied szerint – tiszta legyen. Változatlan érzelemben.

Ámen!

Napi áhítat: Féleleműző-Engedelmes szülők

Olvasmány: Lk 2,8–14

Nem az a baj, ha félsz Istentől. Inkább az, ha ennek ellenére nem keresed a vele való találkozást. Ha megtörténik, nem érted, mitől is féltél.

8„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet,amely az egész nép öröme lesz: 11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

Adjunk hálát a meggazdagításunkért szegénnyé lett Úr Jézus Krisztusért! (2Kor 8,9)

Egy mező éjszaka, az ördög nélkül. Egy elrejtett hely a földön, ahol a történelem egy rövid idejéig megnyílik a menny a földiek előtt. Félelmet keltő. És csodálatos. Feledhetetlen. És egyértelmű. Hitet ébresztő, és alázatban tartó. Egy szóval: megrendítő. Azóta talán a csillagok fénye nem halványult a fölött a mező fölött, de bombák szaggatták szét földjét, népek vonultak, taposták éjjel és nappal, a fű s az emberi életek megszámlálhatatlan sokasága száradt el rajta, benne. Mert nem a hely a szent. Hanem az Isten jelenléte. A reménység isteni Gyermeke véghez vitte küldetését. Az angyalok által hirdetett nagy örömnek híja nem lett. Miért aktuális mégis ma is az angyal biztatása: „Ne féljetek…” Mert végesként az örökkévalóval találkozni ma sem kevésbé megrendítő. Akik nagy hangon követelik Isten látását („hiszem, ha látom”), nemhogy a mindenség Ura, csupán egyik harcos angyali szolgája, sőt a legkisebb mennyei hírhozó előtt is holtra válnának. Nem húsnak és vérnek való látvány. Mégis magát a mindenség Teremtőjét, a felséges Istent láthatták azok a pásztorok, akik a jászolban fekvő gyermek szemébe néztek. És ott, őelőtte nem volt bennük félelem. Csak csodálat. Érthetetlen szívmelegség, béke, nyugalom, távol a szállásaikat betöltő, zsibongó emberseregtől. Nem mindenki számára volt öröm annak híre, hogy aki született, azért született, hogy üdvözítsen. De az édenkert ősi kígyója kizáratott ebből a találkozásból: mikor ember és Isten újra közel került egymáshoz.

Engedelmes szülők

Olvasmány: Lk 2,21–24

Amikor Isten földi szülőket keresett Fiának, a választás fontos szempontja volt a neki engedelmes lélek. Az ő értékrendjében ez a magatartás ma sem ér kevesebbet. És tanulható.

21„Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;” 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

Adjunk hálát, hogy az Úr Jézus által fölragyogott a halál sötétjét elűző világosság! (Ézs 9,1.5)

Krisztus emberszülei nem voltak bűntelenek. S bár tudták, hogy a fiú, aki a családjukba született, maga Isten, aki bűntelen, nem estek gondolkodóba: vajon mi vonatkozik rá a törvényből, és miből húzhatná ki magát. Például egy ilyen gyermek szüleinek kell-e egyáltalán áldozatot bemutatniuk az elsőszülöttükért? Hiszen valójában nem is az ő elsőszülöttük. Meg egyáltalán, meg kell-e őt váltani az áldozattal (4Móz 18,15), hiszen ő nem az Istené, hanem maga az Isten? Talán megspórolhatnák. Az újabb költséges és fárasztó utat is Jeruzsálembe, az áldozati állat árát is, hisz úgyis szegények (3Móz 12,8). A napkeleti bölcsek még úton voltak feléjük kincseikkel. Vagy tegyék meg a szomszédok miatt? Látszatból? Talán nem volt itt semmi tépelődés. A törvény megtartása annyira szívükbe volt írva, hogy természetesen járták végig az isteni rend útját a Fiúval. Ha csupán a szomszédok miatt tették volna, akkor sem gondolhatnánk róluk rosszat, hiszen a felnőtt Jézus maga is tett dolgokat nem valódi szükségből, hanem mert „így illik”, hogy ne botránkoztasson (gondoljunk bemerítkezésére vagy adófizetésére). Bárhogy is, Mária és József helyesen járt el. Ezt mutatják számukra is az újabb megerősítések, amelyeket átélnek a templomban (Simeon és Anna). Isten törvényének engedelmeskedni mindig nyereséget jelent

(Szommer Hajnalka)

Jézus az Ő választottainak szövetséges fejedelme

„Az utolsó Ádám” (1 Korintus 15,45)

Jézus az Ő választottainak szövetséges fejedelme. Valamint a test és vérnek minden örököse személyesen részese Ádámnak, mint az emberi nemzet szövetséges fejedelmének és helyettesének a törvény cselekedeteihez mért állásához képest, azonképpen minden megváltott lélek a kegyelem törvénye alatt egy az Úrral, ki a mennyországból jött, ki a második Ádám, a választottak szenvedő Helyettese és Szószólója a szeretet újszövetségében. 

Pál apostol fejtegeti, hogy Lévi már Ábrahámban rejtőzött, mikor Melkisédek vele találkozott és ilyen bizonyos értelemben igaz az, hogy minden hívő elrejtett Jézus Krisztusban, a Közbenjáróban, mivel az idők előtt elmúlt örökkévalóságok napjaiban nekik a kegyelmi szövetségnek hagyományai meghatároztattak, jóváhagyattak és mindörökre megerősíttettek. Ezért Krisztus mindent, amit csak tett, gyülekezete egész testülete részére be is fejezett. Megfeszíttettünk és eltemettettünk Ővele, s ami még csodásabb, Vele együtt feltámasztattunk és Vele felemelkedtünk a magasságba, a trónhoz. Így a gyülekezet a törvényt betöltötte és „kedvessé tétetett ama Szerelmesben”. Ezek után tetszéssel le rájuk az igazságos Jehova, mert bennük Jézust látja, s nem tekinti őket másként, mint akik egybe vannak kötve szövetséges Fejedelmükkel. 

Mint az Izráel felkent megváltójának, az Úr Jézus Krisztusnak nincs semmi olyas, mi Őt gyülekezetétől elválasztaná, hanem amivel csak bír, mindazokat egyedül nekik és miattuk bírja. Ádám igazsága minket illetett, amíg ő abban megmaradt; úgyszintén bűnei is, attól a pillanattól kezdve, mikor azt elkövette; hasonlóan miénk mindaz, ami „az utolsó Ádám”-ban rejlik, és amit tesz, mint ahogyan Ő maga is a miénk, mindene egyedül a mi javunkra van, mert látjuk, hogy Ő minket képvisel. Itt van kegyelmi szövetségünknek alapköve. 

Ez a kegyelmes helyettesítés, ami Jusztin vértanút e szavakra fakasztotta: „Ó, boldog átalakulás, ó, boldog megváltozás!” alapja megváltásunk evangéliumának, melyet elfogadunk erős hittel és elragadó szeretettel.

Jézusban a kegy alapja,
Melyben a hit részes;
Üdvözítőm keresztkínja
Nekem üdvösséges.

Lukács Evangyélioma 19. rész 10.vers

ÁLDOTT, szép karácsony másnapját kívánok ezzel az örömhírrel :)

1. És bemenvén, általméne Jerikhón. 
2. És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. 
3. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. 
4. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. 
5. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. 
6. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. 
7. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. 
8. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. 
9. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. 
10. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. 
11. És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 
12. Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. 
13. Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. 
14. Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk. 
15. És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 
16. Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. 
17. Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. 
18. És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. 
19. Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. 
20. És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam; 
21. Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél. 
22. Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem; 
23. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? 
24. És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. 
25. És mondának néki: Uram, tíz gírája van! 
26. És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. 
27. Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! 
28. És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. 
29. És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, 
30. Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. 
31. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. 
32. És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. 
33. És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? 
34. Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. 
35. Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. 
36. És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. 
37. Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; 
38. Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! 
39. És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! 
40. És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. 
41. És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. 
42. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. 
43. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. 
44. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. 
45. És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, 
46. Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. 
47. És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni: 
48. És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.

Csendes percek: VALÓSÁGOS KARÁCSONY

,,A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.
Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.
Mert terhes igáját a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.
Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!,,- Ézs 9,1-6.

,,Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz.,, (Ézs 9,5)

A karácsony, amikor Jézus születését ünnepeljük, mindig is Isten szeretetére emlékeztetett. De amikor első gyermekünk, Péter megszületett, a karácsony is mélyebb értelmet nyert számomra. A feleségem, Rosie, két héttel túlhordta a babát, ezért 1993. december 3-án be kellett feküdnie a kórházba. Miután az orvosok többször is hiába próbálták megindítani a szülést, a császármetszés mellett döntöttek. December 5-én, vasárnap este, végre megszületett a kisfiunk.

Péter első karácsonyát háromhetesen élte át. Karácsony első napján elvittük az istentiszteletre, és miközben a karomban tartottam, és néztem a kis arcát, folyt a könnyem, és arra gondoltam, hogy Jézus is ilyen piciny gyermekként született a világra. Amikor a fiamra néztem, arra gondoltam, mit tett értünk Isten: a világ Megváltója ugyanolyan gyámoltalan és a felnőttekre szoruló kisgyermekként jött el a világba, mint a mi kis Péterünk. A kisbabánk, akit a karjaimban tartottam, a karácsony jelentését egy egészen új megvilágításba helyezte.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy kisgyermekként elküldted a világba a te Fiadat, hogy közöttünk éljen, és üdvösséget szerezzen számunkra. Ámen.

Jézus éppúgy kisgyermekként jött a világba, mint én.

John McWhirter-Whitlock (Dél-Ausztrália, Ausztrália)

IMÁDKOZZUNK AZ ÚJDONSÜLT SZÜLŐKÉRT!

Áldott, Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

EZZEL a szép karácsonyi képpel és gyönyörű énekkel sok sok szeretettel

Szívből kívánok mindenkinek Áldott, Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket !

Ady Endre: Karácsonyi Rege (előadja: Szabó Gyula, zene: Dr. Komáromi István)

https://www.youtube.com/watch?v=3mot9ZamCpA

Zambó Jimmy - Harang szól a kisfaludban -

https://www.youtube.com/watch?v=xP7h5ndp5w0

Dalszöveg:

- Borulj a földre téli álom,

ölelj át minden gyermeket.

És mindenütt a nagyvilágon,

örüljenek az emberek.

Harangok tiszta zengő

hangja kísérjen minden éneket.

Csituljon el a szíved haragja.

S várjuk a legszebb ünnepet.-

Harang szól a kis faludban

szent Karácsony éjjel,

együtt van az egész család,

siess hát, ne késs el!

Havas úton cseng a kis szán,

a kéményekből füst száll,

végre te is megpihenhetsz,

a karácsonyfa ott áll.

Gyújtsál egy gyertyát,

ha leszáll a csendes éj,

mondj el egy imát

a sok szegény emberért!

A szeretet ünnepe,

hidd el, csak így lesz szép!

Áldását szórja rád majd az éj.

Gyújtsál egy gyertyát,

ha leszáll a csendes éj,

mondj el egy imát

a sok szegény emberért!

A szeretet ünnepe,

hidd el, csak így lesz szép!

Béke hull rád Karácsony éjjelén.

Harang szól a kis faludban

szent Karácsony éjjel,

az ablakokban öröm csillan

arany, ezüst fénnyel.

Havas úton cseng a kis szán,

a kéményekből füst száll,

végre te is megpihenhetsz,

a karácsonyfa ott áll.

Gyújtsál egy gyertyát,

ha leszáll a csendes éj,

mondj el egy imát

a sok szegény emberért!

A szeretet ünnepe,

hidd el, csak így lesz szép!

Áldását szórja rád majd az éj.

Gyújtsál egy gyertyát,

ha leszáll a csendes éj,

mondj el egy imát

a sok szegény emberért!

A szeretet ünnepe,

hidd el, csak így lesz szép!

Béke hull rád Karácsony éjjelén.

Karácsonyi énekek:

https://www.youtube.com/watch?v=VHbE4zYvN7A

Legyetek Áldottak az Úr Jézus Krisztus Szent nevében!

és köszönöm hogy mindennap megtiszteltek azzal, hogy itt találkozunk és olvastok, tanultok!

Az Úr azért adta ezeket az oldalakat, hogy megismerjük még jobban Őt és megmaradjunk a keskeny úton! A nevüket is így adta, hogy KINCSEK vannak az Ő Igéjében Tanításaiban.

A Megtérés hozzá az, hogy elfogadjuk ŐT, mint személyes Megváltót! 

Hisszük hogy Ő az Isten Fia, aki azért született közénk, hogy megváltson minket minden bűntől, átoktól, tehertől amit Ő felvitt a Golgotán a keresztfán.

Az Ő Szent vére mossa le a mi bűnökkel terhelt életünket, hogy mire visszajön hófehér ruhát adjon ránk! Ehhez pedig tudás kell, hogy el ne veszünk és megmaradjunk az Ő kegyelmében!

Ezért szomjazzuk az Ő tanítását, Igéjét, nap mint nap! 

Ezért tanuljunk Ő tele és ne csak mi részesüljünk benne, hanem szeretett testvéreink is, ezért kéri osszuk is meg az Igét, evangelizáljunk!

Ezért kérlek hogy légy meghallgatója, megtartója az Ő Igéjének és ha tetszett a tanítás oszd is meg az ismerőseidnek.

Erre kiválóan alkalmas a Facebook idővonalad!

Evangélizáljatok vele ti is alkalmas és alkalmatlan időben is mert nem tudhatod kit mikor ment meg !!

,,Ezután így szólt hozzájuk: 

"Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. .

 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.,, Márk 16:16 ...

,,AKI NEM GYŰJT VELEM, AZ TÉKOZOL. Lk 11,23.

Az Isten Kincsesládája - Közösségi oldal:
https://www.facebook.com/istenkincsesladaja/ 

Csoportjaink:

Mennyei kincsesláda -
https://www.facebook.com/groups/1733125646963418/
Karizmatikus Találkozások- Isten Tanítói-Katonái -
https://www.facebook.com/groups/362722827471711
Igazgyöngyök -
https://www.facebook.com/groups/651172782232920
Közeledjetek Istenhez -
https://www.facebook.com/groups/1841179126047167
Isten kincsesláda közösségi oldala -
https://www.facebook.com/istenkincsesladaja

Szerkesztője: Erős Mónika -

Segítők:

Ferenc Bíró -
Nagy Roland -
Lajos Sipos -
András Beke -
Gyula Füleki -
Barna Fruzsina -
Jakab Péter -
Attila Lakatos -
Ernő Oláh -

Napi áhítat: A gyermekszületés kozmikus hatása

Olvasmány: Jel 12
Isten minden gyermekének személyre szabott küldetése van hatalmas tervében. Neked is. Bízd magad a Mindenhatóra! Az ördög nem az.

1„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. 3 Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém; 4 farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét. 5 Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához, 6 az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig. 7 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, 8 de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. 9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. 10 Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. 11 Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. 12 Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van”. 13 Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; 14 de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és idő feléig a kígyó elől elrejtve. 15 A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. 16 De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. 17 Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele, 18 és odaállt a tenger fövenyére.”

Könyörögjünk, hogy örvendezni tudjunk az Úrban mindenkor! (Zsolt 96,10–13)

Vajon mi történt valójában Jézus Krisztus születése napján? Az embervilág csupán annyit látott aznap, hogy egy igen fiatal kismama az otthonától távol, a napokig tartó hosszú és viszontagságos utazás után elcsigázva, törődötten, nagy nehezen lekászálódva az úti leplek alatt domborodó nagy pocakkal a kis szamár csontos hátáról rémülten tapasztalja, hogy épp itt, az utcákon özönlő tömegben, ismeretlen környezetben, idegen emberek közt érik utol újabb fájások, erősebbek minden korábbinál, és félreérthetetlenül jelzik, hogy sürgősen cselekedni kell. El tudjuk képzelni azt a kétségbeesett tekintetet, amit József láthatott? Melyikünk cserélt volna vele, amikor megértette, hogy amit oly régóta vártak, épp a legalkalmatlanabb időben érkezett el? Mit láthatott a mennyei világ? Hogy a Gyermek az idők kezdete óta neki rendelt úton halad. A földi asszony, az áldott nemsokára odaér a helyre, amit a próféciák megjelöltek. Az idő mindjárt betelik. És elkezdődik a nagy próba, az isteni embermentő terv új szakaszba érkezik, törékeny szakaszba: földi testbe születik az Isten. A világmindenség visszafojtott lélegzettel várta az új időszámítás kezdetét, készen a menekítésre, a harcra és az imádatra. Az ördög lázasan kutatott: talán most, de melyik percben? Valahol Izraelben, de pontosan hol? Érezte, hogy lehetőségei megnőnek: halandó testbe születik az Isten! De nem látta, nem találta, nem érte el azt az asszonyt… Haragja izzott a felismeréstől: elrejtették előle!

(Szommer Hajnalka)

Zsoltárok könyve 40. rész 2.vers

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
3. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
4. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
5. Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
6. Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
7. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
8. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
9. Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
10. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
11. Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
12. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
13. Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
14. Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
15. Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
16. Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
17. Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
18. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!