BIZALOM ISTENBEN: Ő elégíti meg lelkünket

A LEGKEDVELTEBB BIBLIAI KÖNYVEK

Melyik a legjobb könyv a Bibliában? Talán úgy gondolod, hogy eretnekség egyet kiemelni, és azt állítani, hogy jobb, mint a többi, de mindenkinek megvan a maga kedvence.

Te az Ószövetség drámai történelmi elbeszéléseit részesíted előnyben, vagy az újszövetségi levelekbe szeretsz belefeledkezni? Az evangéliumokat olvasod szívesen vagy nálad a próféták élveznek előnyt?

A Bible Society által nemrégen végzett felmérés némileg megvilágítja, melyek az emberek kedvenc bibliai könyvei. A válaszok talán meglepők lesznek számodra.

1. János evangéliuma
János mindig is kitűnt különbözőségével. Evangéliuma nem hasonlít a szinoptikusokra, a Máté, Márk és Lukács által lejegyzettekre. Talán Jézus híres "én vagyok" mondásai vonzzák az embereket, vagy az ikonikus prológus, mely a Teremtés bevezető szavaival kezdi Jézus pre-egzisztenciájának bemutatását: "Kezdetben volt az Ige…" Másrészt minden bizonnyal a János 3:16 miatt olyan híres ez az evangélium. Hogy is van ez az igevers?

2. A zsoltárok könyve
Mindenki szereti a zsoltárokat, ez a Bibliának az a része, mely szó szerint végigénekelhető. Szavai adják az alapanyagot sok ma is népszerű keresztyén énekhez, sőt, vannak olyan tradicionális gyülekezetek, ahol csak a zsoltárokat éneklik. Néhány zsoltár eléggé nagy kihívást jelent, de gazdag és változatos módon fejezik ki, hogyan dicsőíti az ember Istent az élet megpróbáltatásai közepette is. Nyilván neked is van kedvenc zsoltárod, de a legnépszerűbb a 23. zsoltár:

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért."



3. Lukács evangéliuma
Sajnáljuk Mátét és Márkot, de a szinoptikusok közül csak Lukács került be az öt legnépszerűbb közé. Lukács evangéliuma tele van egyedi, csak nála elhangzó történetekkel. Enélkül az evangélium nélkül nem ismernénk sem az irgalmas samaritánus, sem a tékozló fiú példázatát – pedig ezek Jézus leghíresebb példázatai, és ezek szemléltetik legjobban Isten nagylelkű szeretetét. Lukács evangéliumának leghíresebb verse az, amikor Jézus felolvas az Ézsaiás 61-ből a zsinagógában, kijelentve szolgálatának lényegét:

"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat" (Lukács 4:18).

4. Ruth könyve
Ez talán meglepő tétel. Ruth könyve nagyjelentőségű történet, és nem csupán azért, mert egy nő a főszereplője. Ez egy szerelmi történet, amely arról szól, hogyan lehet felülemelkedni vallási és etnikai határokon, és arról, hogy Isten időnként milyen kifürkészhetetlen módon végzi munkáját. Gyakran olvasnak belőle esküvőkön. Hogy mi a leghíresebb verse?

"Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!" (Ruth 1:16–17).

5. A rómaiakhoz írt levél
Pál apostol sok jó dolgot írt, de a rómaiakhoz írt levele minden bizonnyal a legolvasottabb műve. Ez az egyik legtöbbször idézett könyv, és valószínűleg az evangélium üzenetének legalaposabb teológiai leírása és magyarázata. Beszél a teremtésről, a bűnbeesésről, Izráelről, a megváltásról, melyet Jézus hozott el, a Jézusba vetett hitről, a Szentlélek általi életről, az elrendelésről, a szenvedésről, hogy csak néhány témáját említsük. A rómaiakhoz írt levélben találjuk a reménység és vigasztalás sokat emlegetett igeversét:

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott" (Róma 8:28).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Pál vallomása a bûnrõl és a kegyelemrõl (II.)

De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsõsorban bennem mutassa meg az õ teljes hosszútûrését, hogy példaképe legyek azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre.(1 Tim 1, 16)

Az az isteni irgalom, melyet az apostol megtapasztalt, nemcsak neki vált javára, hanem tanulság és vigasztalás lett mindazoknak, akik õutána hitre jutottak. Pál Jézus nevének gyalázója, gyülekezetének pedig üldözõje volt s az Úr mégis legyõzte õt.

„Tudatlanul cselekedtem, hitetlenségben." Úgy hangzik ez, mint valami mentegetõdzés, pedig ha pontosabban megfigyeljük, nem az. A hitetlenség ugyanis a Szentírás szerint mindig valami kárhozatos dolog. Magva az igazsággal szemben való ellenállás. Amit magyar Bibliánk így fordít le, hogy „tudatlanul", az az egész Újszövetség tanúsága szerint olyasmit jelent, hogy valaki nem is akar valamirõl tudni. Pál tehát nem akarja egykori sötét állapotát szépíteni, mintha valamiképpen kiérdemelte volna Isten könyörületességét. Ezt mi soha nem tudjuk kiérdemelni, legfeljebb eljátszani s ezt is csak akkor, ha valaki, miután hitben állt és megismerte az igazságot, ismét istenkáromlóvá és a hivõk üldözõjévé lesz. - Pálnak bõségesen volt alkalma, hogy megragadja az evangélium igazságát. Akadtak ugyan a kezére került szegény áldozatok között olyanok is, akik hitüket megtagadták (Csel 26, 11), de sokan voltak olyanok is, akik állhatatosak maradtak mindhalálig. Látta és hallotta, mint fejezte be életét István, Jézusnak ez a ragyogó bizonyságtevõje, de behunyta szemét az ott szétáradó fény elõl.

Minden idõkben akadtak emberek, akik harcoltak a keresztyénség ellen, üldözték Isten gyermekeit és elzárkóztak Isten dicsõségének azokból kiáradó ragyogása elõl. De még az ilyeneket sem szabad feladnunk. Az Úr a legerõsebbet is rabjává teheti. Õ tudja egyedül, kik elõl zárja el az utat és kit enged magához. - Pál példája igen nagy vigasztalás lehet azoknak, akik hasonló utakat jártak. Amikor egy megrögzött bûnös megvilágosodik, lehet, hogy elõször azt gondolja: nálam már késõ, túl gonosz voltam. Krisztus kifejezett ellenségei, akik másokat is elfordítottak, könnyen kételkedhetnek saját menekülésükben. De Pál példája számukra is bátorítólag hathat. Bármilyen nagy is a bûn, Isten kegyelme még nagyobb. Senki se kételkedjék a szabadulásban. 

Aki elõtt Isten felfedi elesett voltát, azt át is segíti az örök életre.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Teljes bátorsággal

"Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet... "

(ApCsel 4,29)

Ez az imádság akkor hangzott el, amikor üldözni kezdték a keresztényeket Jeruzsálemben. Nem védelmet kértek Istentől, végképp nem valami rosszat az ellenségre, hanem azt, hogy továbbra is teljes bátorsággal hirdessék az igét. Ebből lesz az ellenségnek is a legnagyobb haszna.

Ez a görög szó az eredeti szövegben nagyon gazdag jelentésű: egyenesen, nyíltan, egyértelműen elmondani valamit, ami a hallgatóknak fontos. Aki így beszél, az nem hallgat el semmit az információból, azt sem, amit esetleg nem szívesen hallgatnak, mert a hallgató érdeke, hogy mindenről értesüljön.

Ma nagy ködösítés folyik. Egyeseknek egyenesen tanítják, hogyan rejthetik el gondolataikat a szavaik mögé. Sok féligazság, kétértelmű beszéd, csúsztatás hangzik el. Az igehirdetés nem lehet soha ilyen, és a keresztény ember beszéde sem. Van, aki tudja, mit beszél, s van, aki beszél, amit tud. Nekünk az előbbiek közé kell tartoznunk.

Az Isten szeretetéről, a Jézus Krisztusban megvalósult váltságról szóló beszéd mindig világos, érthető, és a hallgatók érdekében hangzik. Pál apostol mindig Isten teljes akaratát hirdette, még ha megverték miatta, akkor is. Mert szerette azokat, akiknek mondta.

Bátorság azért kell ehhez, mert a világ egyre messzebb sodródik Isten igéjétől. Tehát az igehirdetés idegen az emberek számára. Aki valami hízelgőt mond, azt szívesebben hallgatják. Az emberek bármit könnyebben elhisznek, mint a Szentírás igaz és életmentő igazságait. A Krisztus által felkínált szabadítás leleplezi tehetetlenségünket, s ez sérti büszkeségünket. Bátorság, teljes meggyőződés és a hallgatók iránti nagy szeretet kell ahhoz, hogy mégis mondjuk és éljük Isten igéjét. Imádkozzunk mi is azért, amiért a jeruzsálemi keresztények annak idején!

Napi áhítat: Elhívatáshoz méltó élet

Ef 4,1–6

Az Istenhez tartozás kiváltságos, magasztos állapot. Csak tartással szabad viselni.

„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.”

Magyarázat

Isten országának egyik paradoxonja: a szentséget bizonyos fokú megközelíthetőséggel kell ötvöznünk a mindennapi életben, hogy hitelesek legyünk és segíteni tudjunk másoknak is. Vannak komoly és szent hívők, akik ugyanakkor semmilyen módon nem tudnak a körülöttük lévőkhöz kapcsolódni, ha egyáltalán törekszenek erre. Talán a személyiségük is zártabb, és a szentségre való felhívást úgy valósítják meg, hogy – a könnyebb ellenállás irányába mozdulva – egyszerűen megszakítanak minden kapcsolatot, amely a földi problémák világába húzná le őket. A másik végletbe tartozók viszont annak érdekében, hogy fenntartsák kapcsolataikat – mivel sok emberrel érzik jól magukat –, esetleg maguk is hívőkhöz méltatlan gyakorlatokba sodródnak.
Jézus valóságos követésével azonban az eredeti adottságaink óhatatlanul is változni kezdenek, mégpedig az ő hasonlatosságára. A hirtelen haragból és túlzott temperamentumosságból így szelídség és türelem alakulhat, az emberkerülő magatartásból pedig az emberek iránti féltő szeretet. Imádkozzunk, hogy ne a beidegződéseinknek vagy óemberi természetünknek megfelelően viselkedjünk ma, hanem az Úr Jézustól kapott új természetben járhassunk – őhozzá méltó módon!
(Nemeshegyi-Horváth Anna)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Légy oltalmam a veszedelem napján!”(Jeremiás 17,17)

A keresztyének útja nem ragyog mindig napfényben. A homálynak és viharnak is megvan a maga ideje. Jóllehet az van megírva Isten igéjében: „Az ő útjuk gyönyörűségnek utjai és az ő ösvényük békességnek ösvényei. Az is nagy igazság, hogy az istenfélelem az embernek itt e földön békességet és nyugalmat, odafenn pedig üdvösséget ígér.”Azonban a tapasztalat arra tanít, hogy habár „az igazaknak útja hasonló a fénylő világossághoz, mely igyekszik világítani annyira, hogy az erejében lévő naphoz legyen hasonló”, ez a világosság némelykor mégis elhomályosodik. Időnként felhők takarják a hit napját, ilyenkor a lélek sötétben jár és nem lát világosságot. Sokan örvendhettek egy ideig Isten jelenlétének, sütkéreztek a napfényben keresztyén vándorútjuk kezdetén, „zöld réteken” haladtak tova és „friss vízzel” frissítették magukat, azonban egyszerre csak azt látták hogyan homályosodik fölöttük a ragyogó égbolt. Gósen földje helyett homokos, égető pusztába kerülnek, üde víz helyett zavaros folyókat találnak, melyeknek vizei keserűek s ilyenkor panaszkodnak: „Ha Isten gyermeke volnék, ennek nem volna szabad így történni”. Ugyan ne beszélj így, hogy most egy kissé homályba jutottál! Isten legkiválóbb szentjeinek is kellett ürmöt inni, leghívebb gyermekeinek is hordozniuk kellett a keresztet. Nincs olyan hívő, ki szakadatlan boldogságot élvezhetett volna. Nem létezik olyan keresztyén, ki képes lenne hárfáját megóvni attól, hogy sohasem kellene azt Babilon folyóvize mellett felfüggeszteni a fűzfákra. Talány gyönyörűséges és felhőtlen életpályát kaptál eleinte az Úrtól, mivel gyenge és félénk voltál. Mérsékelte a szelet a megnyírt bárány kedvéért, de most, miután a lelki életben megerősödtél, részt kell venned Isten felnőtt gyermekeinek érettebb és zordabb tapasztalataiban is. A szélre és viharra szükségünk van hitünk gyakorlása és önigazságunk elkorhadt ágának levágása végett, hogy Krisztusban erősebben meggyökerezzünk. A meglátogatás ideje nyilvánvalóvá teszi előttünk dicső reménységünk értékét.




„Ez időnek, szenvedését
A reménység rövidíti,
Isten kegye édesíti,
Ki majd a mennybe segít!”

Joel Osteen pásztor bátorító üzenete: Te valakinek a csodája vagy!

Sokan várnak csodát, de te magad is lehetsz valakinek az életében csoda. Isten embereket használ, hogy csoda történjen. A hozzáállásunk az legyen, hogy az embereknek tegyünk valami jót: valakit bátorítsunk, a szükségét betöltsük, valakihez ma kedvesek legyünk – hogy valakinek légy a csodája. Az örömünk összefüggésben van azzal, mennyit adunk annyit adunk. Sokan azért boldogtalanok, mert fukarok. Csak a saját szükségeikre fókuszálnak. De ki kell lépnünk magunkból. Amikor kilépsz a lakásod ajtaján, mondd azt: Uram, hadd legyek áldás ma valaki számára. Hozz Uram valakit az utamba, akinek az életében olyat tudok tenni, ami megváltoztatja az életét. És keresd a lehetőséget, hogy jót tégy. Lehet, hogy nem tűnik nagynak, valahol egy mosoly, egy bátorító szó, vagy valakinek a vacsoráját kifizeted. Éljünk azért, hogy adni tudjunk, ne azért hogy kapjunk.

Mindennap az legyen a célod, hogy legalább egy jó dolgot tégy valakiért. A házastársadnak, a szomszédodnak, munkatársadnak vagy egy teljesen idegennek. Nem szükséges külön alkalom ehhez, ne várd meg a születésnapot, a karácsonyt, egy közönséges nap is kiváló alkalom ehhez. Hozz egy csokor virágot a feleségednek, hívd föl a barátodat és mondd neki, mennyire fontos neked, vagy a szomszédodnak kedveskedj valamivel. Vagy adj a pizza futárnak egy extra 100 forintot. Légy valakinek a csodája. Egy egyszerű ajándék, vagy egy telefon a barátodnak szomorúságában, egy bátorító szó – lehet, hogy pont erre van szüksége, hogy tovább tudjon menni. Ez az egyik legcsodálatosabb, és legkifizetődőbb életmód: hogy találj mindennap valakit, akihez jó lehetsz. Határozd el, és keresd az utat, hogyan lehetsz áldás mások számára. Lehet, hogy neked is szükséged van csodára, de légy te a mag mások életében a csodához. Úgy kelj fel: kinek lehetek ma áldás? És ne úgy, hogy szükségem van áldásra! Ez a kulcs az igazi boldogsághoz. Uram segíts, hogy valaki áldásának az eszköze tudjak lenni.

Egy szállodában mellettem állt egy férfi, és épp akkor fogyott ki a mobil telefonja. S úgy nézett ki, mint aki elveszett egy idegen országban. Odaadtam az enyémet. Nem akarta elfogadni: nem, nekem egy messzi országba kell telefonálnom. Nem baj, mondtam. Amikor hallottam, hogy Koreába telefonál, már egy kicsit másképp gondoltam... Amikor végül, úgy öt perces beszélgetés után visszaadta a telefont, nagyon hálásan köszönte meg, mondta: nem is tudod, mit jelentett nekem ez a telefon. Lehet, hogy nekem 20 dolláromba került, de tudod, amikor másokhoz jó vagyok, Isten is jó hozzám. Valakinek a számára csoda voltam aznap. Ábrahámnak azt mondta az Úr: megáldalak, és áldássá teszlek... A kulcs, hogy képes légy másoknak áldás lenni. Soha nem leszünk annyira áldottak, amennyire Isten akarja, ha azt az áldást nem osztjuk meg másokkal. Jézus pontosan így élt: arra törekedett, hogy valakinek csoda legyen: meggyógyította a betegeket, táplálta az éheseket, megáldotta a gyermekeket, megvigasztalta a magányosokat. Apcsel.10,38 Isten felkente Őt, hogy körbejárjon jót tévén. Nem szükséges tudnod, hogy kell prédikálni, vagy nem kell megtanulnod különböző doktrínákat. Amire szükséged van az az, hogy mindennap keresd a lehetőséget, hogyan lehetsz áldás mások életében.
Áruházban voltam, eleredt az eső, és rossz volt látnom, hogy az emberek eláztak. Mindenkinek nem tudtam segíteni, de elővettem az esernyőmet a kocsiból, és két hölgynek odaadtam. Ők nem akarták elhinni, mondták: „ó Istenem, pont Őt kértük, hogy adjon nekünk egy esernyőt.” Mire én: „meghallgatta, és küldött egy angyalt az esernyővel.” Én voltam akkor a csoda az életükben.

Te lehetsz valakinek a csodája!
Ezt az esernyőt ugye odaadtam valakinek, ami 18 dollárt ért. De amikor adsz, neked is adatik. Néhány hónappal később egy hotelben voltam, és szintén eleredt az eső. Az egyik portás egy díszes, drága esernyőt tartott, mintha kettőből gyúrták volna, olyan nagy volt. Mikor kiléptem, kérdezte: „van Önnek esernyője?” Mondtam: „nincs”. Odanyújtotta: „akkor ez legyen az Öné, nekünk van elég.” Az Úr bőségesen megáldotta az én esernyő-ajándékozásomat – duplán adta vissza. Az a portás bearanyozta azt a napomat. Ő volt az én csodám.

Mikor jó vagy az emberekhez, Isten biztosítja, hogy az emberek is jók legyenek hozzád. Gal.6,10: ahogy lehetőség kínálkozik számunkra, tegyünk jó dolgokat az emberekkel. Bármikor, amikor lehetőséged van, hogy áldás légy valaki számára, ne mulaszd el a lehetőséget. Ne mondd: majd legközelebb. Ne mulaszd el, hogy valakinek az életében csoda légy. Ha látod az irodában, hogy valaki kedvetlen, letört, ne sétálj el mellette. Lehet, hogy nehéz napja volt. Kérdezd meg tőle: tudunk együtt imádkozni? Vagy hívd meg ebédre, hogy kibeszélje magából. Nemrég egy kedves barátom volt kórházban, és látta, hogy az egyik nővérke nagyon letört. Kérdezte, mi a baj? Ő azt válaszolta: „a gyerekeim iskoláztatása nagyon sokba kerül, és úgy néz ki, hogy nem tudom fizetni.” Pedig milyen messziről jött ide (nem amerikai volt), és úgy tűnt, hogy mégsem sikerül neki, hogy jobb életük legyen. A barátom azt mondta: „ameddig a gyerekek jó jegyeket hoznak, én fizetem az iskolájukat! Nem csak a középiskolájukat, de az egyetemet is.” (1000-1000 dollár volt a középiskola.) ez a nővérke meg sem tudott szólalni - a barátom lett az ő csodája. Mindannyian valakinek a csodája vagyunk – keresd a személyt, keresd a lehetőségeket. Persze nem mindenki tud olyan módon, oly sok pénzzel segíteni, mint a barátom, de mindenki tud tenni valamit, ami segíthet másokon! Ha egy barátod utazik, vidd ki őt a reptérre, és menj érte. Ha a szomszédod költözik, és készül egy teherautót bérelni, neked pedig van, ajánld föl neki. Egyik barátom épp egy új kocsit vett, ajánlottam egy forgalmazót, akitől 10 ezer dollárral kevesebbért tudta megvenni. Lehet, hogy tudsz segíteni valakinek, hogy olcsóbban vásárolhasson. Hiszem, hogy rendkívül sok lehetőség van a környezetünkben – csak érzékenyebbnek kell lennünk, jobban oda kell figyelnünk.

Nemrég két hölggyel beszéltem, és kérdeztem tőlük: „egy család vagytok?” „Nem – válaszolta az idősebbik hölgy -, de olyan ez a lány, mintha a lányom lenne. Amikor az észak-keleti részről átköltözött a gyülekezetünk, ide a mostani helyünkre, ő volt, aki segített, hogy tudjak járni a gyülekezetbe, mert én már nem tudok autópályán közlekedni.” A fiatal hölgy hozza el minden vasárnap az idősebbet. S ő annyira hálás! Pedig a fiatalabb hölgy majdnem fél órára lakik az idősebbtől, ez idejébe és pénzébe is kerül, de ez nem akadályozza meg abban, hogy segítsen. Ő tudta, hogy azért áldott, hogy áldás legyen másoknak, látta a lehetőséget és ki is használta azt. Két év óta ez az idős hölgy csak egyetlenegy istentiszteletet mulasztott! Amikor ezt elbeszélték, ez a hölgy átölelte a fiatalabbat, és mondta: Joel, ez a lány az én csodám! Pontosan, gondoltam. Isten szívéhez a legközelebb az áll, amikor embereken segítesz. A Prédikátor 11,1 azt mondja: adj bőkezűen, mert a te ajándékaid visszajönnek hozzád. Lehet, hogy ami most valami apró szívességnek tűnik, az végül nagy dologgá nő. Hallottam egy házaspárról, akik gyereket akartak örökbe fogadni. Közben dolgoztak egy szolgálatban, amely szükségben levő gyereknek adott cipőket. A legtöbb gyerek árvagyerek volt. Épp vásároltak egy teniszcipőt egy ismeretlen kisfiúnak, akiről tudták, hogy erre van szüksége, és belerakták a képüket a kis cipődobozba, és ráírták, hogy sok szeretettel, hogy az a fiú, aki ezt megkapja, tudja azonosítani, hogy ki segített neki. És fél évvel később visszakaptak egy levelet, egy 6 éves kisfiú képével, aki a teniszcipőt megkapta, és nagyon hálás volt. Ahogy meglátták a fényképet, tudták: őt kell örökbe fogadniuk. És végül sikerült is. A fiú később mondta: mikor megkapta a teniszcipőt, felemelte a dobozt és mondta: az én szüleim ebben a dobozban vannak!

A te ajándékod vissza fog jönni hozzád. Ez a házaspár 13 dollárt költött egy teniszcipőre, és egy drága gyermeket kapott vissza. Mikor valaki életében áldás vagy, akkor Isten ezt az áldást használja magként arra, hogy te áldást kapj. Ha valamelyikőtöknek szüksége van ma csodára, akkor légy te először csoda mások életben. Mit teszel másokért? Neked Istentől van egy feladatod: hogy mindennap légy jó valakihez! Vannak ötletes módszerek arra, hogy áldás lehess. Nem kell ehhez mindig sok pénz. Lehet, hogy tudsz valaki gyermekére vigyázni. Hallasz egy házaspárt, akik arról beszélnek, hogy mennyire fáradtak már. Ajánld fel, hogy egy nap vigyázol a gyerekekre, hogy ők pihenjenek addig, vagy elmenjenek egyet vacsorázni kettesben. Ez nem kerül pénzedbe, csak idődbe. Persze lehet, hogy az többe kerül, mintha pénzt adnál. Amikor az idődet odaadod, ez valódi befektetés. Vagy légy egy fiatal támogatója. Vagy idős szomszédaidnak gyámolítója. Annyiféle lehetőség van arra, hogy áldás lehess. A kulcs az, hogy legyen egy olyan attitűdöd, hozzáállásod, amely arra vágyakozik mindenkor, hogyan lehetsz valaki számára áldás.

Amikor először találkoztam Viktóriával (felesége), egy idős hölgynek volt a barátnője. Elvitte rendszeresen a gyülekezetbe, és legalább egyszer egy héten vacsorázni. És nem a család barátja volt ez a hölgy, hanem csak egy magányos, idős hölgy volt. Tudod, mennyi ilyen ember él a környezetedben? Miért nem fogadsz „örökbe” egy ilyen embert? Nem a pénzedre van szüksége igazán, hanem az idődre: hogy valakivel beszélgethessen. Légy kész arra, hogy hallgasd őt, s mikor újra és újra ugyanazt a történetet meséli, nevess úgy, mintha először hallanád. Te is leszel idős, és neked is jól esne, ha meglátogatnának.

Vannak, akiknek idős szülei vannak. Lehet, hogy már rég nem láttad őket, annyira elfoglalt vagy – szükséges, hogy a listádon előkelő helyen legyenek! Nemcsak kötelességünk, de felelősségünk is, hogy gondoskodjunk az idősebb családtagjainkról. 5Móz 5,16: tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön. Ez az egyedüli parancs, ami ígérettel együtt van. Ez egy különleges áldás. Nem csak az, hogy gondoskodsz a szüleidről, hanem hogy légy kedves és készséges a környezetedben élő idősekről. S ha meglátogatod a kerületben levő idősek otthonát, tudd, hogy ez Isten előtt nagyon kedves. Ha van ilyen idős ember a közeledben, javítsd meg a légkondicionálóját, mosogass el, takarítsd ki a szobáját, és Isten mosolya lesz rajtad.

Nagyon könnyű olyanoknak jót tenni, akik viszonozni tudják. De igazi együtt érző szívre van szükség ahhoz, hogy olyasvalakinek tégy jót, aki nem tudja ezt viszonozni. A jó hír az: ha az emberek nem tudják visszafizetni – Isten fogja visszafizetni. És az mindig több, mint amire te számítanál. Példabeszéd 19,17: az, aki kedves a szegényekhez, és kölcsönad, az az Úrnak ad kölcsön, és Ő bőségesen visszafizeti. Amikor mi jót teszünk a kevésbé szerencsésekkel, a szükségben levőkkel, akkor Istennek adunk kölcsön. Ha Isten jóindulatát keresed, akkor keress olyat, aki nem tudja visszafizetni a te jótetteidet. Egy gyereket, egy idős szomszédot, segíts egy olyan barátot, aki nem tudja ezt viszonozni. Mit csinálunk mi is akkor, amikor a várakozásaink felett segítenek nekünk? Mindent megteszünk azért az emberért, amit csak tudunk. El tudod képzelni, Isten mit érez hasonló helyzetben? Amikor veszel egy cipőt egy rászoruló gyereknek, vagy segítesz idős szomszédaidon? Te egy jóindulatot szerzel Istennél. Mintha kölcsönadnál neki. Kérdezd meg magadtól: kit ismersz, akivel jót tudnál tenni?

Neked is szükséged van csodára, áttörésre, gyógyulásra. De ez mindig magvetéssel kezdődik: hogy légy te valakinek a csodája! Odaadni egy esernyőt, vásárolni egy cipőt – ez mind csoda. Légy érzékeny a környezetre. Ha tudod, hogy valakinek új ruhára van szüksége, segítsd ki – akár úgy, hogy kölcsönözd neki, amire szüksége van. Rájöttem, hogy a mi gardróbunkban is gyakran van ilyen csoda. Mi a gyerekeink kinőtt ruháját, vagy iskolatáskáját, amik jó állapotban vannak, mindig odaadjuk másoknak. Mid van a régi holmik között, ami másnak a csodája lehet? Ne porosodjon a lakásodban. Azt gondolod: ezt nem adom, ez a kedvenc ruhám volt évekig. De te is tudod, hogy már nincs szükséged rá, és már nem fogod soha hordani. Add oda valakinek! Vagy épp egy barátoddal mégy el egy áruházba, és valamit nagyon szeretne megvenni, de visszateszi, mert drága. Miért nem veszed meg neki? Nem kell hetekig imádkoznod, hogy Isten akaratát megtudd. A szíved tudja, mit tegyen, még ha az elméd tiltakozik is. Hadd adjam most az Úr szavát: légy jó az emberekhez, áldd meg őket, amikor csak tudod! Ha legközelebb helyzetbe kerülsz, és az elméd tiltakozik, emlékezz: tedd meg! Ne gondold, hogy fölösleges nagylelkűsködésről van szó. Soha nem tudsz rosszat tenni, amikor megáldasz embereket – és még ha fölösleges lenne is, Isten akkor is megáldja.

Az embereknek egyébként is legtöbbször nem az ajándékaidra van szükségük, hanem a szeretetedre. Soha ne hallgass azokra a hangokra, amelyek meg akarnak ebben akadályozni. Ha van a szívedben vágy, hogy jót tégy, ez Istentől van. Ne várd, hogy más tegye meg helyetted. Mikor gyerek voltam, gyakran hallottam, hogy anyám mondja apámnak: „tudnál imádkozni ezért, vagy azért, elmennél ide, és segítenél?” 10 év telt el, mire apám mondta: „szívem, a te szívedben van ez a szándék – nem gondolod, hogy neked kellene megtenned?”

Ha látjuk, hogy valaki segítségre szorul, légy te az, aki segítesz rajta, te vagy az, aki tudnál segíteni, ne várd, hogy másvalaki tegye. Isten nem adná a szívedbe a vágyat, ha nem akarná, hogy segíts. Lehet, hogy imádkoznod kell, vagy egy jó szót, vagy ajándékot adnod, de ne mulaszd el a lehetőséget. Ez egy izgalmas életmód. Nagyon unalmas csak magadnak élni. Üres élet az, ha csak a saját vágyaid, céljaid foglalkoztatnak. Az élet sokkal több ennél. Ne azzal kezdd a napot: hogyan lehetnék ma áldott, hanem úgy: hogyan lehetnék áldás valakinek? Valamit mindenkinek az életében meg tudsz tenni. Légy te az a plusz. Emlékezz: az örömöd összefüggésben van a te adásoddal. Ha ezt az adó életstílust kifejleszted, és arra figyelsz, hogyan tudsz valaki életében csoda lenni, akkor nemcsak boldogabb, teljesebb életet tudsz élni, hanem ezt a magot fogja Isten arra használni, hogy gazdagabbá tegye a te életedet is.

Lisa E Szanyel megosztása-

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,, Ákán ezt mondta: Uram - megkívántam - elvettem - elástam. Józsué így szólt: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged az Úr!,, (Józs 7,21. 25.)

Nézzük meg még közelebbről Ákán történetét!

Belép ez az ember egy előkelő házba. Az előszobában fel van akasztva egy értékes köpeny. "Ez neked való lenne" - súgja neki az ördög. Ákán nézegeti a köpenyt, felveszi. Úgy illik rá, mintha ráöntötték volna! És nézd - a sarokban egy pénztárca és egy rúd arany. Mindjárt elvette és a zsebébe dugta, a köpenyt összehajtotta és elvitte. Nyert a Sátán!

Ó, bárcsak hallgatott volna Ákán a lelkiismeret szelíd hangjára! Bárcsak olyan szíve lett volna, amely az odafenn-valókat keresi! Bárcsak a felesége intette volna, hogy ne ássa el a lopott dolgokat! Azonban a feleségének is Safira-lelke volt. Most már van kincse, de mellé rossz lelkiismerete is.

Az egész Izrael telve van örömmel. Ünneplik a nagyszerű győzelmet. Minden arc sugárzik, csak Ákán homlokát borítja árnyék. Nem ízlik neki az ünnepi lakoma arról az asztalról, amely alatt elásva ott a lopott kincs. Más családapák háznépükkel együtt adnak hálát Istennek azért, mert csodásan megsegítette őket.

Ákán nem tud imádkozni. A rossz lelkiismeret azt rabolta el tőle, ami nekünk a menny egy darabja itt e földön: az Istennel való bizalomteljes kapcsolatot. Másnap már utoléri a sorsa. A sorsvetés nemzetségére, családjára, háznépére, s végül az ő nevére esik.

Józsué az Úr nevében megkövezés általi halálra ítéli.

Egész Izraelnek fel kell sorakozni, mindenkinek egy-egy kővel. S nemsokára a gonosztevő felett egy egész halom emelkedik: Ákán szégyenének emléke az Akkor völgyében. Ákán ezt kiáltja nekünk: "Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe és csapdába esnek". Jobb, ha a mennyei Jeruzsálem arany utcái után és Isten igazságának fehér ruhája után vágyunk, mint a babiloni köpeny és az aranyrúd után!

Varga László: Isten asztaláról-Nincs senkiben nagyobb szeretet annál

"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon..."

(János 15,13-16)

A legmagasabb emberi méltóságot adó eleve elrendelésnek talán a legszebb igéje. Nincs a földön nagyobb méltóság, mint Krisztus barátjának lenni. Nincs a földnek olyan kincse, ami ezzel felérne, amiért ezt józan ésszel fel lehetne cserélni. Tudomásunkra hozza céljait, melyekre minket mint barátait munkatársául választott. Megmutatta személyesen a munkamódszerét: az áldozatos szolgálatot. Életét adta a legnagyobb szeretettel, hogy eltörölje terhelő bűneinket, feloldja kínzó bűntudatunkat, hogy szabad lelkiismerettel végezhessük azt a feladatot, melyre Ő választott ki minket, melyet eleve, születésünk előtt elrendelt; és mindent megad ahhoz, hogy képesek legyünk azt megvalósítani. Barátként áll mellettünk egész életünkben, minden kérdésünkben, és örök barátsággal vár bennünket mennyei birodalmába. Kérdése annyi: Hiszed-e, vállalod-e ezt? Barátságot nem lehet, nem is fog rád kényszeríteni.

Uram, nem vagyok méltó erre a barátságra! Nem szerénységből mondom, minden porcikámmal érzem méltatlanságomat. Kissé még félek is tőle. Bár tudom, Te az életemet nem halálra, hanem holtig tartó munkára kéred, és azt már tudnám vállalni, de félek, nemcsak régebbi bűneim akadályoznak, melyeket kész vagy megbocsátani, de ezután sem tudok méltó barátsággal állni eléd. Csak ha Te állsz mellém, ha Te biztatsz naponként, ha Te erősíted meg hitemet, ha Te védsz meg a mindennapok elterelő gondjai között, akkor tudok valamit bizonyítani. Légy barátom, maradj mellettem! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven:Mindennap az Ige fényében-ISTEN SZÖVETSÉGÉBEN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 103,6-18.
6 Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
7 Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izrael fiaival.
8 Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
9 Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
10 Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. 11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
12 Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
13 Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
14 Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
15 Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. 16 Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
17 De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
18 azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.

"Az ember napjai olyanok, mint a fű... De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van ... azokkal, akik megtartják szövetségét."(Zsolt 103,15-18)

Milyen megragadó szóképeket használ a Biblia, hogy körülírja Isten kegyelmét! Kegyelme olyan nagy, amilyen magasan van az ég, olyan messzire veti el bűneinket, amilyen messze van napkelet napnyugattól, Isten irgalmassága olyan gyengéd, mint az apa szeretete tévelygő gyermeke iránt. Miután Isten kegyelme kijelentetett Jézusban és szeretete az ő saját Fiában, arra kapunk utasítást megint, hogy "mérjük meg" Istennek a Krisztus Jézusban megmutatkozott szeretetének "szélességét és hosszúságát, magasságát és mélységét". És egyikünk sem fogja megérteni egymagában annak nagyságát. De meg kell kísérelnünk megérteni "minden szenttel együtt", hogy mi a terjedelme és jellemző vonása "Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetének" (Ef 3,18-19).
Miután a zsoltáros beszélt Istennek a bűnös emberek iránti szeretetéről, változik a kép. Az ember nemcsak bűnös, hanem gyenge is. "Napjai olyanok, mint a fű." Természetesen lehet szépség és kiválóság az emberi életben, de olyan rövid ideig tartó - "mint a mező virága". Az egyes ember élete hamar elmúlik és elfelejtik azt. Az emberi élet nemcsak bűnös, hanem törékeny is. És annyira rövid.
De ebben a fűhöz, virághoz hasonló létben megismertük Isten szövetségi kegyelmét, az ő hűséges szeretetét. A mi rövid és bizonytalan életünket átíveli Isten irgalmának szivárványa. Ez az ív az örökkévalóság két pillére között feszül.
Isten szövetséget kötött velünk és gyermekeinkkel. Ez az örökkévaló Istenhez fűződő viszonyunk, ez a kegyelmi szövetség teszi az életet értelmessé. Nélküle az élet fű és virág. Ma még itt van, holnap már nincs sehol. A szövetségi élet nélkül nincs értelme az emberiség történelmének.
Ezért ha bárki át akarja élni az igazi életet, tartsa meg Isten szövetségét. És ha van csak egyetlen dolog is, amit mindnyájunknak észben kell tartanunk, ez nem más, mint: "teljesíteni rendelkezéseit".

Oswald Chambers.Krisztus mindenek felett-A BIZONYTALANSÁGBAN KEGYELEM VAN

"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk" (1Jn 3,2).

Természetünk hajlamos arra, hogy számítgassunk és mérlegeljünk, ezért a bizonytalanságban rosszat látunk. Úgy képzeljük, hogy valamilyen célra kell törnünk, pedig a szellemi életnek nem ilyen a természete. A szellemi élet természete az, hogy bizonyosságunk van a bizonytalanságban is, ezért sehol sem rakunk fészket. A józan ész azt mondja: "Tegyük fel, hogy ha ilyen helyzetben lennék..." Nem tudjuk belegondolni magunkat olyan helyzetbe, amiben még nem voltunk.

A józan eszünk szerinti élet egyik ismertetőjele a bizonyosság: de a szellemi életben ott van a bizonytalanság kegyelme.

Ha bizonyossággal építünk Istenre, ez azt jelenti, hogy minden utunkban bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk, mit hoz a holnap. Szomorú sóhajtozással szokták ezt így mondogatni, pedig inkább a lélegzetelállító várakozás kifejezése lehetne ez. Bizonytalanok vagyunk következő lépésünk felől, de bizonyosak vagyunk Istenben. Amint Istenre hagyatkozva megtesszük legközelebbi kötelességünket, Ő elhalmozza életünket meglepetésekkel. Ha bizonyos hitbeli irányt akarunk képviselni, valami meghal; már nem Istenben hiszünk, csak a benne való hitben. Jézus mondja: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..."

A szellemi élet a gyermek élete. Nem vagyunk bizonytalanságban Isten felől, de bizonytalanok vagyunk abban, mit tesz Ő legközelebb. Ha csak a hitünkben vagyunk bizonyosak, szigorúak és méltóságteljesek leszünk. Nézeteinken pedig a végérvényesség átka van.

Ha helyes viszonyban vagyunk Istennel, életünk tele van örvendező bizonytalansággal és várakozással. "Higgyetek énbennem" - mondta az Úr Jézus. Nem azt mondta: "Higgyétek el ezt meg ezt felőlem". 
Bízd rá az egész életedet! Dicsőségesen bizonytalan, hogy hogyan, de Ő jönni fog. Maradj hű hozzá!

Reggeli dicséret: Az örökkévaló világ dicsősége

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”- Zsoltár 16,11.

„Az örökkévaló világ dicsősége feltárult előttem. El kell mondanom neked, hogy érdemes elnyerni a mennyet. Életed célja legyen, hogy beilleszkedj a megváltottak, a szent angyalok és a világ Üdvözítőjének közösségébe. Ha csak egyszer is megpillantottuk volna az égi várost, sohasem akarnánk ezen a földön lakozni. Vannak gyönyörű tájak itt is, és élvezzük a természet szépségeinek látványát. Mindezt Isten teremtette. Tudom, hogy ha szeretem Istent, és megtartom a parancsolatait, van egy mindent meghaladó, örök értékű dicsőség, fenntartva számomra a mennyben.”

„A tűzzel megtisztított Föld sokkal szebb lesz. A gyönyörű zöld fű soha nem hervad el. A rózsák, liliomok sokasága, és a számtalan csodálatos virág sohasem szárad el, nem veszíti el szépségét és illatát. Az oroszlán, amelytől itt rettegnünk kellett, ott együtt játszik a báránnyal, s mindenütt béke és harmónia lesz. Az új Föld fiai egyenesek és magasak lesznek, testük nem torzul el.

A szentek fejét a dicsőség koronája ékesíti majd. Aranyhárfákon játszanak, és a megváltás, a szabadulás énekét éneklik, dalt szereznek Istennek. Korábbi megpróbáltatásaik és szenvedéseik elfeledtetnek az új Föld dicsősége közepette.”

„Mindaz, ami földünkön szép, juttassa eszünkbe leendő otthonunk kristálytiszta folyóit, a zöld mezőket, a gyönyörű fákat, a ragyogó, szent várost, a fehér ruhás énekeseket – a szépségnek azt a világát, amelyet egyetlen művész sem tud lefesteni, s nincs olyan halandó nyelv, amely ki tudná fejezni.”

„Gondoljunk az üdvözültek otthonára, de ne felejtsük el, hogy a legragyogóbb elképzeléseinknél is dicsőségesebb lesz.”

„Emberi nyelv nem képes arra, hogy leírja az igazak jutalmát. Csak azok előtt lesz igazán ismert, akik szemlélik majd.” 

(The Story of Redemption [A megváltás története], 430–431. o.)

Bejegyezte: Restás László

Reggeli gyöngyszemek: Megtisztíttatunk, amint Krisztus is tiszta

„És akiben megvan ez a reménység iránta, az mind megtisztítja magát, ahogyan ő is tiszta.” (1Jn 3:3)

Krisztus felemeli és megnemesíti az ember elméjét, megtisztítva azt minden salaktól, hogy az ember megbecsülhesse ezt a példátlan szeretetet.
Bűnbánat, hit és jó cselekedetek által az ember tökéletesítheti az igaz jellemet, és Krisztus érdemei által igényelheti Isten fiinak kiváltságait. Az isteni igazság elvei, melyeket befogadunk és szívünkben ápolunk, az erkölcsi kiválóság olyan magaslataira emelnek minket, melyre nem gondoltuk, hogy valaha is eljuthatunk. „És mindenki, aki Őbenne remél, megtisztítja magát, amint Ő is tiszta.”

A szív szentsége és az élet tisztasága voltak Krisztus tanításainak fő tárgyai. Hegyi beszédében, miután elmondta, mit kell tennünk és mit nem kell tennünk, hogy boldogok legyünk, így szólt: „Legyetek azért tökéletesek, miként mennyei Atyátok tökéletes.” Tökéletesség, szentség – ha ezeknek híjával van, az ember nem lesz képes megvalósítani azokat az elveket, melyek reá bízattak. Szentség nélkül az emberi szív önző, bűnös és gonosz. A szentség teszi gyümölcsözővé és minden jó cselekedetben bővelkedővé az embert. Sosem fárad meg a jó cselekvésében és nem keresi a világi elismerést; ellenben arra az elismerésre vágyakozik, melyben a mennyei Felség fogja őt részesíteni, amikor a megszentelteket trónja elé állítja…A szív szentsége helyes tettekre vezeti az embert.
Amilyen tiszta Isten az Ő életterében, olyan tiszta legyen az ember is a magáéban. Olyanná is lesz, ha Krisztus, a dicsőség reménysége formálódott ki benne; mert Krisztus életét, gondolkodását és jellemét tükrözi vissza.

A keresztény jellem nemes méltósága úgy fog ragyogni, mint a nap, és a Krisztus arcáról ragyogó fény sugarai tükröződni fognak azokon, akik megtisztítják magukat, amint Ő is tiszta.

A szív tisztasága az élet tisztaságához vezet.
(The Signs of the Times, April 21, 1881.)

Zsoltárok könyve 37. rész 39.vers

1. Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13. Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15. De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.

Cseri Kálmán

(Kecskemét, 1939. április 30. – 2017. február 13.) magyar református lelkipásztor.

Kecskeméten érettségizett 1957-ben. Tanulmányait a Károli Gáspár Református Teológián folytatta, ahol 1962-ben végzett. 3 évig Cecén, majd 6 évig Budahegyvidéken szolgált segédlelkészként. Innen hívta meg lelkipásztorának a pasaréti gyülekezet Joó Sándor halála után, 1971-ben. 39 éven keresztül a Pasaréti Református Egyházközség vezető lelkésze, innen vonult nyugdíjba 2010. június 30-án. Utóda Horváth Géza lett, aki 1988-tól a nagyvarsányi református gyülekezet lelkipásztora volt.



Cseri Kálmán hitvallása szerint minden gyakorlati kérdésben is Isten igéje, a Biblia szerint szeretne dönteni és cselekedni. A református lelkipásztori irodalom kiemelkedő művelője, akit nemcsak Magyarországon, hanem a határokon túl is széles körben ismernek. 

Több mint húsz önálló, számos kiadást megért kötete, nagyszámú folyóiratcikke és publikációja jelent meg.

2017. február 13-án hunyt el.

Szellemi Fegyverzet, Igazság Által Vagyok Erős

Mennyei Atyám!
Jézus nevében köszönöm a Szellemi Fegyvereket!    

        

A Jézus Nevében Felveszem Most a Szellemi Fegyvereket a Szent Szellem Által, és Én Megfeszítem Az Én Ó Emberemet Minden Kívánságával és Felgerjedésével Együtt, és Halálra Adom Azt, hogy Krisztus Élete Nyilvánvalóvá Váljon Bennem.
Magamra Öltöm Az Úr Jézus Krisztust, a Testemet Pedig Nem Úgy Gondozom, hogy Bűnös Kívánságok Ébredjenek Bennem!
Felöltözöm Ezért Az Isten Minden Fegyverét, hogy Megállhassak Az Ördögnek Minden Ravaszságával Szemben. Mert Nem Vér és Test Ellen Van Nekem Tusakodásom, Hanem a Fejedelmségek Ellen, a Hatalmasságok Ellen, Ez Élet Sötétségeinek a Világbírói Ellen.
Most Ellene Állok a Gonosznak, hogy Mindent Elvégezvén Megállhassak.
Felveszem Az Igazlelkűség Övét, Mert Igazság Által Vagyok Erős,
Nem Gondolok a Nyomorra,
Nincs Mit Félnem és Rettegnem, Mert Nem Közelít Hozzám!
Megerősítem Magamat Az Úrban,
Megbocsátok Azoknak, Akik Ellenem Vétkeztek, s Te is Megígérted Uram, hogy Megbocsátasz Nekem, Ha Én is Megbocsátok Az Ellenem Vétkezőknek.
Szeretem Az Urat Teljes Szívemből, Teljes Lelkemből, Teljes Elmémből és Minden Erőmből. Szeretem Az Én Testvéreimet is, Mint Önmagamat.
Felveszem Az Igazságnak Mellvasát, Amely a Megigazulásnak a Mellvasa.
Megigazultam Hit Által, Békességem Van Istennel, Szabad Bejárásom Van Az Ő Kegyelméhez.
Nincsen Immár Semmi Kárhoztatásom, Mert Krisztus Jézusban Vagyok, Nem Test Szerint Élek, Hanem Szellem Szerint.
A Jézus Krisztusban Lévő Élet Szellemének a Törvénye Felszabadít Engem a Bűn és a Halál Törvényei Alól, Ezért a Bűn Rajtam Többé Nem Uralkodik.
Hiszek Jézus Föltámadásában, Ezért Üdvözültem és Megigazultam, és Kijelentem, hogy Nem Vagyok Bűnös Ember, Sem Gonosz Ember, Sem Testi Ember, Hanem Megigazult Ember Vagyok, Szent Ember Vagyok, Mert Jézus Vére Megtisztított és Megtisztít Most is Engem.
Én Isten Igazsága Vagyok Jézusban. Az Úr Szemei Rajtam Vannak Mindörökké Ámen!
Forrás: Mindenható Istentől Kérem és Ő Megteremti-

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza: Tanulj megbocsátani és felejteni!

"Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged" (Péld 20,22).

Ne siesd el! Csillapodjék haragod! Ne mondj és ne tégy semmit a sérelem megtorlására! Nem cselekszel bölcsen, ha botot ragadva harcolod meg a magad harcát, és főként nem az Úr Jézus szellemében cselekszel. Nemesebb dolog megbocsátani és elfelejteni a sérelmet. A sérelem tartogatásával és a bosszú fontolgatásával akadályozod a régi sebek gyógyulását, és új sebeket ejtesz. Jobb elfelejteni és megbocsátani.

Ha netán most azt gondolod: tennem kell valamit, különben alul maradok, akkor kövesd e mai ígéret tanácsát: "Reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged". Ez nem kerül pénzbe, de éppen ezért sokkal többet ér. Légy hát csenden és várjad az Urat. Neki mondd el sérelmedet: mint Ezékiás a kincstárnok üzenetét (Ézs 36-37), és ez már önmagában könnyíteni fog megterhelt lelkeden. Ugyanakkor figyelj az ígéretre: "Ő megsegít téged". Isten megtalálja számodra is a szabadulás útját. A hogyant még nem sejted se te, se én, de hogy megszabadít, az biztos. Ha az Úr szabadít meg, az sokszorta jobb neked, mintha kicsinyes vitákba keverednél és beszennyeznéd magad a hitetlenekkel való küzdelemben. Ne légy többé haragos! Hagyjad az ügyedet a Legfőbb Bíróra!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Kitartó futás

"..állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát! "(Zsid 12,1)

Mi kell ahhoz, hogy egy versenyző győztesként fusson be a célba? Mi szükséges ahhoz, hogy egy hívő ember ezt hallja majd Jézustól: aki győz, velem együtt ül az én trónomon?

1. Nem szabad semmi felesleges holmit magunkkal vinni, „...tegyünk le minden ránk nehezedő terhet... és bűnt..." Aki Jézussal jár, annak le kell számolnia mindennel, ami ebben akadályozná. Teli hátizsákkal nem lehet futni. Önmagukban jó dolgokat is el kell vetni, ha nehezítik az előrehaladást. Futás közben például nem célszerű virágot szedegetni.

2. A nehézségek miatt fel ne adjuk a versenyt! Minden pályán vannak nehézségek, de mi kitartással fussuk meg az előttünk levő pályát! Az állóképesség, állhatatosság, kitartás a győzelem elengedhetetlen feltétele, „...aki mindvégig kitart, az üdvözül" - mondta Jézus (Mt 24,13). Vannak, akik egyszer elindultak, azután abbahagyták a versenyt - sose fognak célba érni.

3. Az eredményes versenyhez szükség van jó edzőre is, aki maga is futott, ismeri a buktatókat, és győzelemre segít. Ez nekünk Jézus Krisztus Ezért írja alapigénk: „Nézzünk fel Jézusra", aki mindvégig kitartott, engedelmes volt a kereszthalálig, ismeri gyengéseinket, velünk együtt „fut" ezen a pályán, átsegít a holtpontokon, és célhoz fog segíteni. Csak le ne maradjunk tőle!

Ezért mondta a követőinek: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (Jn 12,26) Ő a biztosíték arra, hogy célba érünk. S lehet-e ennél nagyobb jutalma annak, aki ragaszkodott őhozzá, vállalt vele jót és rosszat, és kitartással futott mindvégig?

Napi áhítat: A visszavonhatatlan elhívás

Róm 11,25–32

Ha Isten magához hívott, megragadott, sosem bánja meg.

„Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.” Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”

Magyarázat

Isten elhívása visszavonhatatlan. Nem vetette el Ábrahámot, amikor „szakértő” módon beleavatkozott a tervébe Hágár felhasználásával, nem vetette el Dávidot, amikor az házasságot tört és gyilkolt, és nem vetette el Izráelt sem, amikor a nép visszautasította a Messiást.
Lehet, hogy a hitéleted éppen mélyrepülésben van. Lehet, hogy elveszítetted az első szereteted, az első tisztaságod, és éppen mindent megkérdőjelezel. Sok hívő átélt hasonlót, és talán nem túlzás azt mondani, hogy Isten minden elhívottjának megvan a maga szégyenletes mélypontja még a megtérés után is. Fontos tudnunk, hogy bár Istennek fáj, ha gyermekei messze vándorolnak tőle, és ugyan van nevelő célú haragja is, mégsem fogja soha elvetni azokat, akiket egyszer gyermekévé fogadott.
Ha az elhívás visszavonhatatlan, akkor ma is van lehetőséged a visszatérésre! Ne keress mentségeket, sem abban, hogy másnak is vannak mélypontjai, sem a körülményeid nehézségében, sem a kísértések, próbák nagyságában! Ahogyan első megtérésedkor tetted, állj oda Isten elé, és mondd: „Légy irgalmas nekem, bűnösnek.” Ne hivatkozz semmi egyébre, csak a Bárány vérére, és a hazudni nem tudó Isten ígéretére, és ha őszintén megbánod, amiket tettél, újra megbocsát és megtisztítja a szíved.
(Nemeshegyi-Horváth Anna)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál.” (Zsoltárok 119,49)

Bármily különös gondjaid és bajaid legyenek, mindig nagyon könnyen találsz arra vonatkozó ígéretet Isten igéjében. Fáradt és gyenge vagy, mivel utad kemény és fárasztó? Akkor itt van egy neked való ígéret: „Erőt ad a megfáradtaknak és az erőtlenek erejét megsokasítja”. Ha egy ilyen ígéret akadsz, vidd azt Ahhoz, aki megígérte és kérd, hogy teljesítse be azt rajtad. Krisztust keresed és epekedsz a vele való közösség után? Akkor csillagként tündököl előtted ez az ígéret: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek”. Hozd újból és újból ezt az ígéretet a kegyelem trónjához; ne fordulj más felé és ne hozz semmi mást elő, hanem lépj Istenhez és hivatkozz erre: „Uram, te ígéreted, tégy úgy, amint szóltál”. Szomorú és levert vagy bűneid miatt és hamisságaid terhe alatt, bágyadtan vagy képes tovább vánszorogni? Akkor halld ezeket a szavakat: „Eltörlöm bűneidet én és nem emlékezem meg hamisságaidról”. Saját érdemeidre nem hivatkozhatsz, hogy azok által a bocsánatra igényt támaszthass, hanem a megírt ígéretekhez kell ragaszkodnod, melyeket Isten be fog váltani. Attól tartasz, hogy nem tudsz végig kitartani és majd végül elvettetsz, holott Isten gyermekének tartottad magad? Ha úgy van, akkor hozd ezt a kegyelmi igét az Úr trónjához, hadd szóljon ez helyetted: „Mert a hegyek megindulhatnak, és a halmok megrendülhetnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és az én békességemnek szövetsége meg nem tántorodik, azt mondja a te könyörülő Urad!” Elvesztetted Megváltód jelenlétének kellemes érzését és most aggódó szívvel keresed Őt, úgy jusson eszedbe az az ígéret: „Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek”. „Egy szempillantásig elhagytalak téged, de nagy irgalmasságomból újból magamhoz fogadlak”. Tartson lakomát hited az Isten igéjének asztalánál, és ha még valamitől félsz vagy valamit kívánsz, menj Atyád kézírásával a hit kincstárába és mond: „Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál”.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Ezt mondta az Úr, Izrael Istene: Istennek szentelt dolog van közted, Izrael! Nem állhatsz meg ellenségeid előtt.,,( Józs 7,13)

Jerikó legyőzve a porban hever. A kémek jelentik, hogy a közelben van egy kis város: Aj. Elfoglalásához nem kell az egész népet fárasztani. 3000 ember untig elég. A hadseregrész győzelme tudatában kivonul - és megverve, csúfosan megfutamodik.

Rettenés szállja meg Izraelt. Mi lesz, ha ez a hír elterjed?! Összefognak a kánaániták ellenük. Izrael bátorsága csüggedéssé lett. És Józsué? Egy világi tábornok ilyenkor a megvert hadsereg tisztjeit hadbíróság elé állítatná, lefokozná, vagy agyonlövetné. És Józsué? Izrael véneivel együtt arcra borul Isten előtt. Így marad a porban estig. Könyörög, hogy fedje fel Isten a vereség okát. Isten válaszol: Vétkezett Izrael! Egy izraelita elvett a teljesen Istennek szentelt dolgokból. Ezért van a baj.

Megerősödve és megvigasztalódva kel fel Józsué a földről. Isten utasítása szerint vezeti a gonosztevő felderítését sorsvetés által. Felfedetik a bűnös nemzetség, család, háznép, s végül ott áll leleplezve Ákán: "Láttam egy jó babiloni köntöst, kétszáz siklus ezüstöt, és egy aranyvesszőt, és megkívántam ezeket és elvettem".

A bűnöst családjával együtt - akik nyilvánvalóan tudtak dolgáról - kivégzik.

Isten haragja elmúlik, és Ő győzelmet ad újra. Tapasztaltatott már veled Isten vereséget és megaláztatást?
Ne a körülményeket szidd, ne is az embereket! Hullj a porba Isten előtt, ne csak 5 percre! Ne, hanem "estig". (6. v.)

Annak a bajnak a felfedezése, amely Isten jó tetszését akadályozza, mindig kegyelem.

Utána pedig győzelem következik.

Varga László: Isten asztaláról

"...Követlek, akárhova mégy. ...A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 

...Kövess engem! ...Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. ...Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! 

...Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. ...Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."(Lukács 9,57-62)

Jézus három találkozása, egy ifjúval, egy középkorúval és egy öreggel. 

-Az ifjú lelkesen, gondolkozás nélkül maga jelentkezik Jézus követésére. Jézus szeretetteli aggodalommal néz rá. Elég komoly ez az elhatározás? Tudod, mire vállalkozol? Nem fogsz csalódni, amikor neked se lesz fejed hová lehajtanod? Gondold meg jól, úgy vállalkozz! 

-A második embernél nem arról van szó, hogy ravatalon volna az apja, hanem neki kell gondoskodnia róla. Majd ha megvalósította saját elképzelése szerinti céljait, akkor, hogyne, akkor majd ráér Jézust követni. Ez a leggyakoribb reakciónk. Jézus szerint ez a lelki halottak, csonkán maradt életek válasza, akik végül mindig, mindenről lemaradnak. 

-A harmadik ember már csak búcsúzni képes, de arról nem tud lemondani. Emlékei lenyűgözik, előrenézni már nincs ereje. Jézus akkor is vállalja, tud neki értékes célt adni, de múltját ott kell hagynia. Az Ő követésében csak előre szabad nézni. 

Mindhármuknak megmarad a lehetősége a követésre. Végül hogyan döntenek? És te?

Uram, tudom, megszólításod, hívásod nekem is szól. 

Figyelmeztetésed óv a jóhiszemű, szalmaláng lelkesedéstől: tudom-e majd vállalni követésed nehézségeit is? Félek, hogy a második meghívottban könnyen magamra ismerhetek. 

Ezernyi feladat áll előttem, halogatom követésedet. 

Ne várj, Uram, lendíts ki tehetetlenségemből, nem szeretnék élve halott maradni. Segítségeddel, remélem, le tudnék számolni múltam bűneivel is. De nehéz elszakadni házam Téged követni nem kívánó népétől. 

Tedd meg, hogy ne kelljen elszakadnom, hívjad őket is, együtt kövessünk Téged! Ámen.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Pál vallomása a bűnről

"De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban bennem mutassa meg az ő teljes hosszú tűrését, hogy példaképe legyek azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre. ,,
(1 Tim 1, 16)

Az az isteni irgalom, melyet az apostol megtapasztalt, nemcsak neki vált javára, hanem tanulság és vigasztalás lett mindazoknak, akik őutána hitre jutottak. Pál Jézus nevének gyalázója, gyülekezetének pedig üldözője volt s az Úr mégis legyőzte őt.

"Tudatlanul cselekedtem, hitetlenségben." Úgy hangzik ez, mint valami mentegetődzés, pedig ha pontosabban megfigyeljük, nem az. A hitetlenség ugyanis a Szentírás szerint mindig valami kárhozatos dolog. Magva az igazsággal szemben való ellenállás. Amit magyar Bibliánk így fordít le, hogy "tudatlanul", az az egész Újszövetség tanúsága szerint olyasmit jelent, hogy valaki nem is akar valamiről tudni. Pál tehát nem akarja egykori sötét állapotát szépíteni, mintha valamiképpen kiérdemelte volna Isten könyörületességét. Ezt mi soha nem tudjuk kiérdemelni, legfeljebb eljátszani s ezt is csak akkor, ha valaki, miután hitben állt és megismerte az igazságot, ismét istenkáromlóvá és a hivők üldözőjévé lesz. - Pálnak bőségesen volt alkalma, hogy megragadja az evangélium igazságát. Akadtak ugyan a kezére került szegény áldozatok között olyanok is, akik hitüket megtagadták (Csel 26, 11), de sokan voltak olyanok is, akik állhatatosak maradtak mindhalálig. Látta és hallotta, mint fejezte be életét István, Jézusnak ez a ragyogó bizonyságtevője, de behunyta szemét az ott szétáradó fény elől.

Minden időkben akadtak emberek, akik harcoltak a keresztyénség ellen, üldözték Isten gyermekeit és elzárkóztak Isten dicsőségének azokból kiáradó ragyogása elől. De még az ilyeneket sem szabad feladnunk. Az Úr a legerősebbet is rabjává teheti. Ő tudja egyedül, kik elől zárja el az utat és kit enged magához. - Pál példája igen nagy vigasztalás lehet azoknak, akik hasonló utakat jártak. Amikor egy megrögzött bűnös megvilágosodik, lehet, hogy először azt gondolja: nálam már késő, túl gonosz voltam. Krisztus kifejezett ellenségei, akik másokat is elfordítottak, könnyen kételkedhetnek saját menekülésükben. De Pál példája számukra is bátorítólag hathat. Bármilyen nagy is a bűn, Isten kegyelme még nagyobb. Senki se kételkedjék a szabadulásban. Aki előtt Isten felfedi elesett voltát, azt át is segíti az örök életre.

Andrew Kuyvenhoven:Mindennap az Ige fényében-DICSÉRJÉTEK AZ URAT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 103,1-5.

1 Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!

2 Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!

3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,

4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.

5 Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.

"Áldjad lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!" (Zsolt 103,1)

Buzdítsuk egymást az Úr dicsőítésére, mert jó kérni, de még jobb dicsőíteni. Különben is, a dicsőítés túléli a kéréseinket. Amikor majd utolsó kérésünk is teljesült, mi még mindig köszönetet mondunk és magasztaljuk Istent.

Magasztaljuk az Urat és menjünk elébe hálaadással. A 103. zsoltár vezetése nyomán meglepődve látjuk, hogy Isten "jelen van". Isten nem hagyott cserben minket, inkább körülveszi életünket szeretetével. Áldjad az Urat, óh én lelkem. Tedd ezt egész személyiségeddel. "Egész bensőm áldja az ő szent nevét!"

Ne feledd el egyetlen jótéteményét sem, hanem idézd fel őket emlékezetedben. Először is gondoljunk kegyelmére. "Ő megbocsátja minden bűnödet." Isten eltávolítja azt, ami közte és köztünk van. Bűneink meg vannak bocsátva, megkezdődött az élet. Dicsérd az Urat, óh én lelkem!

Aztán áldjad őt magáért az életért. Ne vedd azt természetesnek. Köszönd meg Istennek, hogy élsz. Dicsérd őt az egészségért, a megújult erőért, a visszatérő életerő csodájáért. Egészség és gyógyulás nem természeti törvényszerűségek, Isten személyes ajándékai ezek. Köszönd meg most neki, hogy új kezdetet ad, friss erőt egész személyiségednek nap mint nap. A sas tollai újból kinőnek. Az örökkévaló karok hordoznak minket. Dicsérd az Urat, óh én lelkem.

Rájövünk, hogy teljes egészében Istentől függünk. Bevalljuk, hogy semmire nincs jogunk és (mégis) mindent megkapunk. "Normális" sorsunk a bűn, a betegség és a halál. Isten azonban megbocsátja bűnünket, meggyógyítja betegségeinket, és megváltja életünket a sírtól. Hűséges szeretetével és irgalmával koronázza meg életünket. Ahelyett, hogy nyomorúságban hagyna, amelyre rászolgálunk, megváltotta, meggazdagította és megújította életünket. Hűsége minden nap folytatódik, és irgalma új. Dicsérd az Urat, óh én lelkem!

A hálaadás jobb, mint a könyörgés, bár mindkettőnek megvan a maga ideje. A könyörgésben üres kezekkel megyek Istenhez, kérve, hogy töltse meg azokat. 
A hálaadásban viszont viszek valamit Istennek. Azt vihetem, amit előbb kaptam.