Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által rendelte Mózes a húsvéti bárányt, és a vérrel való meghintést.      Zsid 11,28

Az első páskaünnep Mózes hitből való cselekedete volt. Életes kifejezése volt ez a kétségeskedő lelkek számára annak, hogy ütött Isten szabadításának órája. Az egész nép a páskát úti ruhában, úti cipőben és vándorbottal a kezében ünnepelte, mint akik sietnek. Erőteljesebben ki sem fejezhették volna azt, hogy hittek a közvetlen beálló szabadulásban Egyiptom rabszolgaságából. Isten ajándéka volt ez, mint ahogy az igazi hit mindig Isten ígéretén alapszik, és Isten segítségét megtapasztalja. Mózes megparancsolta a népnek, hogy az ajtófélfákat és a szemöldökfát hintsék meg a páskabárány vérével. Ez is hitből való cselekedet volt. Biztosak voltak abban, hogy eljött Egyiptom megítélésének órája. A pusztító angyal végigment Egyiptomon, és ahol az ajtófélfa és szemöldökfa nem volt meghintve vérrel, ott az elsőszülöttnek meg kellett halnia, az izraelitáknál is. - A vérrel való meghintés által Isten ítéleteinek komolyan vételéről tettek bizonyságot. Számunkra ez példa arra nézve, hogy szükségünk van az Isten Fiának vérével való meghintésre, arra, hogy áldozata minket is legyőzzön, hogy így elkerüljük a Szent Isten ítéletét. Jaj azoknak, akiknek csak nevetség tárgya Isten fenyegető ítélete, mint ahogy Lót vőinek az volt! -A hit megragadja a szabadulás lehetőségét az ítélet elől. Minden izraelita nyugodtan lehetett a házában a bárány vérének oltalma alatt, amíg kinn, az utcán azok sikoltozása hallatszott, akiktől a halál elragadta hozzátartozóikat. A pusztító Izraelt nem is érinthette. - Nekünk is van húsvéti Bárányunk, Krisztus, aki megáldoztatott értünk (l.Kor 5,7). "Ó, légy érette áldott Jézus, Egyetlenem, hogy szörnyű kínhalálod nagy jót akar velem."

Varga László: Isten asztaláról

"Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. ... Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. De mindezt az én nevemért teszik veletek."      János 15,18-21 Milyen különös biztatás! Képzeljünk el egy politikai vezetőt, aki ilyen ígéretekkel csábítja követőit: Jöjjetek velem, és üldözni fognak, gyűlölni, megvetni fognak, esetleg keresztre fognak feszíteni. Nem bolond az, aki erre azt mondja: Jól van, Uram, követlek téged? Nemhiába nevezi Pál apostol bolondoknak a Krisztus követőit (1Kor 1,21). És mégis, minden korban, tömegesen jönnek elszánt emberek az Ő seregébe. Mert megéri. Mert a szenvedés, a gyűlölködés anélkül sem kerülhető el. Hány olyan embert ismersz, testvérem, akinek nincsenek gyűlölői? Talán jobb kölcsönösen, irigységből vagy valódi sérelemből gyűlölködni, mint vállalni Krisztus ellenségeinek ellenszenvét? Ő megengedheti magának, hogy ilyen szavakkal hívja követőit, mert minden gyűlölség ellen védelmet tud nyújtani, mert Övé a hatalom mennyen és földön. Itt a földön jó lelkiismeretet, értékes célokat, igaz emberi életet ad; az örök élet pedig minden földi kínnál vagy nyereségnél százszor többet jelent. Krisztus ma is hív, most éppen téged hív. Mit válaszolsz a hívására? Istenem, köszönöm, hogy megszólítasz, hogy engem is hívsz Krisztus tanítványainak seregébe. Tudom, ott a helyem. Arra rendeltél, azért adtad eddig is ajándékaidat, azért szólítasz meg minden alkalommal. Szeretnék szolgád lenni, de nehezen tudom vállalni mindazt, ami ezzel jár. Vannak dolgok, akaratod ellen való dolgok is, melyek fontosak a számomra, melyekről nehezen tudok lemondani. Nem szeretem, ha megvetnek, ha kinevetnek. Tudom, hiába nem vállalom, annál inkább belegabalyodom a mindennapi harc és gyűlölködés világába, és még többet veszítek. Ha azt akarod, hogy szolgád legyek, adj hozzá erős hitet, elszántságot, hogy minden csábítás ellenére kitarthassak a szolgálatodban! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A SZABADULÁS FORRÁSAI

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 12

1 Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. 2 Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 3 Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. 4 Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! 5 Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az ÚR, tudja meg ezt az egész föld! 6 Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!

"Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásaiból." "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék."

(Ézs 12,3; Jn 7,37)

Majdnem minden évben vannak súlyos aszályok Kanada némely részén. A felperzselt földek és tönkrement termés látványa lesújtó. Semmi sem terem meg ott, ahol nincs csapadék. Az élet mindig a víztől függ. A Bibliában a víz a szabadulást jelképezi. Isten maga a szabadulás forrása. Ahová az ő jósága nem ér el, ott az élet elhervad. Az élet mindig Istentől függ. Jézus Istennek a Fia. Ahogy egy folyó vizet szállíthat városunknak a hegyi forrásokból, úgy hozza Jézus magát az életet Istentől a hívőknek. Csakhogy az még nem elég, ha egy óriási folyó hömpölyög a házunk előtt. Még szomjan veszhetsz, hacsak te magad le nem hajolsz, és ajkaddal nem érinted meg a vizet. Helyetted ezt senki nem teheti meg: neked magadnak kell innod. Csak akkor énekelheted Ézsaiással együtt: "Megszabadított engem." Hogyan ihatunk abból a vízből, amelyről Ézsaiás beszél? A szabadulás forrásaiból inni ugyanaz, mint Jézushoz menni. Krisztus így szólt: "Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék." És ez az összes szó, vagyis "meríteni", "inni" és "jönni", helyettesíthető ezzel az egyszerű szóval: hinni. Jézus maga mondja: "aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." A szabadítást - egyebek között - mint örömöt tapasztalhatja meg az ember. "Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásaiból." Helyesen mutatnak rá, hogy Isten szabadításának a célja több annál, mint hogy boldogok legyünk. Az egyik következménye mégis az öröm. A teljes és maradandó boldogság, látható módon megkülönböztetve őket azoktól, akik nem ismerik Isten kegyelmét. A szabadítás örömet szerez. Az ősi falvakban a forrás a kiegyensúlyozott élet központi helye volt. Ott daloltak mindig a lányok, ott találkoztak egymással, s köszöntötték egymást az emberek. Ugyanígy szüntelenül örülnek és ugyanígy énekelnek naponként azok, akik vizet merítenek Isten forrásaiból.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MIÉRT IMÁDKOZZUNK?

"...mindig imádkozni kell és meg nem restülni" (Lk 18,1).

Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted. A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ezért olyan kevés a közbenjáró. A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni! Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az ő valóságáról, másként csődbe kerülsz. Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked, akkor nem tudsz imádkozni. Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba. A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk. Megtesszük a kimutatható dolgokat, de nem akarunk közbenjárni. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tőrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé. Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk. Át kell jutniuk az Istennel való élő közösségbe. Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott, mi pedig veszni hagytuk őket. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elő a lelkekben, amit másként nem teremthetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Hazaérkezés

"Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. "

(Lukács 2, 29-30)

Simeonnak ezek a szavai Istent dicsőítik. Szíve vágya teljesült. Nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott neki, az most az övé lett. Testi-lelki szemei meglátták Isten ajándékát: a Megváltót. Csak egy kisgyermeket tart karjaiban, de lelki szeme a népek Szabadítóját látja benne. Ő az a világosság, akinek révén a pogányok megismerik az igaz Istent. Most már békességben halhat meg az öreg Simeon. Utolsó nagy kívánsága teljesült: látta a megígért Üdvözítőt. Atélte azt a csodálatos dolgot, amiről Pál Róma 5, 1-ben ír. Az Úr Jézusba vetett hit által megigazult, ezért most igazi szívbeli békessége lett Istennel. Isten megígérte ezt és megtartotta szavát. Aki hitben meglátta a Megváltót és elmondhatja: Jézus az én Szabadítóm, az nyugodtan léphet az örökkévalóság útjára. Mikor van békességünk? Ha semmi sem gyötör és semmi sem hiányzik. Sok minden nyugtalanít és gyötör minket mindaddig, amíg Jézust és benne a bűnbocsánatot hit által meg nem ragadjuk. Isten Fiának értünk kiontott vére azonban minden vádat elhallgattat: Szent vére bűnt befedez, Tisztára mossa ruhám. Bizalmamat ebbe vetem, Reménységem Jézus csupán. Annak van békessége, akinek többé semmi sem hiányzik, akinek nincsenek beteljesületlen vagy nem teljesíthető kívánságai, hanem teljesen megelégedett. Csak annak van ilyen békessége, aki Jézusé. Ő a legnagyobb ajándék, benne Isten önmagát adja: az örök jót. Egy beteg megjegyezte: "Azelőtt olyan sok kínvánságom volt, ezért sohasem voltam igazán megelégedett. Most csak egyetlen kívánságom van: Jézus. Ő pedig az enyém." - Aki Jézusé, azt semmi sem köti a földhöz. Nála kíván lenni, mint az apostol írja: "Kívánnék elköltözni és Krisztusnál lenni." Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem. Nem leltem segítséget, s örömöt semmiben. De hogy Őt megtaláltam, elmúlt minden bajom, Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom! Úgy énekel a szívem, ragyog minden napom, Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fenn megláthatom!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Fény lesz még a sötétségből is

"...világos lesz még este is" (Zak 14,7)

Ez meglepetés lenne, hiszen minden jel arra mutat, hogy este besötétedik. Isten cselekedete olykor azonban annyira meghaladja minden reménységünket és úgy megszégyeníti félelmeinket, hogy ámulva kell dicsérnünk mérhetetlen kegyelmét. Nem, nem úgy lesznek a dolgok, ahogyan szívünk jövendöli: az est homályából nem éjféli sötétség lesz, hanem hirtelen előtörő napvilág. Ezért soha ne essünk kétségbe. A legnehezebb időkben is bízzunk az Úrban, aki a halál árnyékának sötétségét is napvilággá változtathatja. Mikor egyre elviselhetetlenebbé vált a téglavetés munkája, akkor jelent meg Mózes; amikor a legnagyobb a nyomorúságunk, akkor vagyunk a legközelebb a szabaduláshoz.

Erősítse hát ez az ígéret türelmünket, mert csak akkor törhet elő a teljes fény, amikor saját vágyaink és elvárásaink már teljesen szertefoszlottak. A hitetlenek napja lemegy világosban is, az igazak számára azonban felkél a nap, mégha éjszaka is van már. Ezért várjuk türelemmel a mennyei fényt, amely talán késlekedik, de amikor felragyog, megérezzük, hogy érdemes volt rá várnunk.

Jöjj én lelkem, fogadd el ezt az ígéretet, és énekeljed annak dicséretét, aki életedben és halálodban megáld téged, sokkal gazdagabban, mint ahogyan azt mi, emberek valaha is elképzelhetjük.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-„Tiszta" gyilkosok

"...nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát. "(Jn 18,28)

Ez aztán a képmutatás teteje! A nép vezetői évek óta Jézus halálát készítik elő, most csütörtök éjjel végre halálra is ítélték, és szeretnék, ha még pénteken ki is végeznék. Ehhez kell a helytartó hozzájárulása. Ezért mennek reggel mindjárt Pilátushoz. Sürgős a dolog, mert aznap este kezdődik a nagy ünnep, a páska, és ők szeretnének nyugodtan ünnepelni. Ennek érdekében nem lépik át a pogány ember küszöbét, mert akkor vallásilag tisztátalanokká lennének.

Öljük meg minél előbb Jézust, hogy utána áhítatosan ünnepelhessünk! Pusztítsuk el az ártatlan Isten Bárányát, hogy ünnepélyesen megehessük a páskabárányt! Közben pedig ügyeljünk nagyon az előírások megtartására! Erre mondta Jézus: fényesre tisztítjátok a tál külsejét, de belül rothad benne valami.

Nem ismerős ez: a családi összejövetelre szépen felöltözünk, eltüntetjük a gyanús könyveket és üvegeket, kioktatjuk a gyerekeket, szépen mosolygunk, s amikor elmentek a vendégek, gyilkos megjegyzések, gonosz rágalmak hangzanak el.

De vajon nem jobb így kulturáltan leplezni a bennünk levő szennyet? Csak kellemesebb így az együttélés, mintha nyersen az lenne a szánkon is, ami a szívünkben. Kellemesebb, de nem tisztább. Jézus azt akarja, hogy a szívünk tartalma változzék meg, s aztán legyen a szánkon, ami az új szívünkben van. És ne formai előírások megtartásától reméljünk bármi jót, miközben belül tele vagyunk tisztátalan gondolatokkal és vágyakkal, hanem az az indulat legyen bennünk, ami Krisztusban, és ez mutatkozzék meg a külső viselkedésben, beszédben is! Ezt csak ő tudja megvalósítani életünkben, de ő megtudja. Akarjuk-e ezt őszintén?

Napi áhítat-Jézus az ajtó

Hét témája: Ajtók

Olvasmány: Jn 10,1–10                         
Jézus Krisztus az igazi élet kapuja, és ő maga az élet is. Keresd őt, ha még nem ismered!

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

Magyarázat

Itt és most van kegyelem. Jézus Krisztus célja egyszerűen magához gyűjteni mindazokat, akik nem akarnak beletörődni gyarlóságukba, magányukba, kilátástalanságukba és istentelenségükbe. Nincs feltétel, megfelelési határérték, alkalmassági vizsga. Jézus Krisztus mint szabadító a bűnös világba jött, a bűneiben fetrengő embert keresi, és felemelni akarja. Bűneink nem lepik meg, és nem okoznak neki csalódást, hiszen nincs illúziója velünk kapcsolatban.
Krisztus csak azokon lepődött meg, akik nem tartották bűnösnek magukat, és akik elutasították a közeledését. De szerető szíve még a kereszten is könyörgött a gyilkos elutasítókért. Ilyen a Megváltó, ezért megváltó, ezért ajtó, esély.
A legjobb lenne most egyszerűen sírni mindazon, ami és aki vagyok. Mi mást tehetnék? Nem baj, ha nem tudok mást tenni, de ezt, a bűnbánatot teljes lelki megindultságomban meg kell élnem.
Higgyünk abban, hogy aki hittel menekül Jézushoz, bármikor, bármelyik bűne miatt, mindegy, hogy hányadik alkalommal, az legelőt talál, azaz életet talál, és elfogadottságot Istennél!

Az én életem ma: A dicsőség országa-MIÉRT NEM MOST?

„Mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűnüket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jer 31:34)

Jézus így szólt: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég” (Mt 24:14). Isten országa addig nem jön el, amíg Isten kegyelmének örömüzenete el nem jut az egész világra. Ezért, amikor Istennek adjuk át magunkat, és más embereket is megnyerünk Krisztus számára, siettetjük Isten országának eljövetelét. Csakis azok esedeznek szívből Isten országának eljöveteléért, akik Isten szolgálatára szentelik magukat…
Aki azt kéri, hogy „legyen meg a te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is”, azért imádkozik, hogy a Földön érjen véget a gonoszság uralma, Isten örökre törölje el a bűnt, és állítsa fel a szentség országát. Akkor a Föld is, mint a Menny, beteljesedik „a jóban való teljes gyönyörűséggel”
(2Thessz 1:11).

Krisztus nem nyugszik meg addig, amíg győzelme nem lesz teljes, és „lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik” (Ésa 53:11). A Föld minden népe meghallja majd a Krisztus kegyelméről szóló evangéliumot. Ámbár nem mindenki fogadja el Krisztus kegyelmét, de „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak” (Zsolt 22:31). „Az ország pedig, és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének” (Dán 7:27); „...mert teljes lészen a Föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésa 11:9). „És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét” (Ésa 59:19).
„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! [...] Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalá az Úr a népét [...] Feltűrte az Úr szent karját minden népnek szemei előtt, hogy lássa a Föld minden határa Istenünk szabadítását”(Ésa 52:7–10).

Reggeli dicséret- Instant életed

„Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”
Jakab apostol levele 4. fejezet 14-15. verse

Természetesnek veszünk szinte mindent. Egyre többet és többet akarunk. Jobb telefont, jobb autót, jobb házat, sőt még jobb életet is. Nem becsüljük meg kellőképpen azt, amit tulajdonképpen Isten bízott a gondozásunkra, sokszor az életünket sem. Ezzel a nagyra vágyó magatartással gyakorlatilag elértéktelenítjük az életet, és a saját önbecsülésünk is nagyot zuhan. Én szinte biztos vagyok abban, hogy eszünkbe jutott most valaki, hogy: „igen ő tényleg olyan, hogy mindig többet akar...”; „vagy annak a fia mindent megkap, én is meg akarom adni”; „vagy az ő apukája, vagy anyukája sokkal jobb...”. Szintén itt Jakab levélében olvashatunk a nyelv bűnéről, vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy a szavak erejéről.

A mai ember, köztük én is, de legfőképp a fiatalok (elnézést kérek tőlük, ha az önérzetüket megbántom) mindent gyorsan akarnak. Enni, beszélgetni, híreket olvasni vagy meggazdagodni. Csak a lényeg kell, semmi más, instant módon. Ez egy instant társadalom. Annyira sietünk és siet velünk a világ, hogy a hálaadás már nem divat. Ha egy gyerek kap ma egy játékot, játszik vele jobb esetben egy-vagy két hétig, aztán követeli az újat, és meg is kapja. Amikor én voltam gyerek –és azért az nem volt olyan régen-, ha kaptunk egy-egy autót vagy legót vagy bármit a tesómmal, a következő karácsonyig, szülinapig nem kaptunk újat... (én azért néha kisírtam magamnak...

Pedig nem jönnek könnyen. Egyszer kiköveteltem magamnak egy drága távirányítós autót. Azért az autóért édesanyámnak két hétig kellett dolgoznia (más világ volt akkor), és hogy meddig működött? Két hét alatt tönkretettem... Ahhoz, hogy valakinek egy ház legyen a nevén (adósság nélkül) jóllehet egy életet végig kell dolgozni, vagy néha még az is kevés. Micsoda nagy ár igaz? Ahhoz viszont hogy ma reggel felkeltél, az Jézus Krisztus életébe került, ez mekkora ár? Elég nagy?

Ezért nem mindegy hogy ma reggel hogy ébredsz, hálát adsz ezért az új napért, vagy megkevered az instant életed és nem érdekel. Jusson eszedbe, hogy Miatta ébredhettél fel, mert az Úr úgy akarta!

Értékes napot kívánok!

Szerző: Laszlo Osvald

Kenneth & Gloria Copeland- Ki fogsz jönni a nehézségből

,, Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. ...,,Alapige: 34. Zsoltár

Nagyon fontos megérteni, hogy Isten pontosan tudja, hogyan hozzon ki téged egy bizonyos problémából.
Nincs olyan helyzet, amit Isten ne tudna kezelni.

A 34. zsoltár leír 8 lépést, amit ha követsz, ki fogsz jönni a nehézségből.

Imádkozz!
A negyedik vers úgy kezdődik, hogy kiáltottam az Úrhoz.
Hívd Istent az életedbe.



Muszáj bíznod Istenben! 
„Áldott az az ember, aki benne bízik.” (8. vers). Tedd az életed, biztonságod teljesen az Úr kezébe. Isten jellemén, erején és képességén függjön az életed, hogy megszabadítson téged.
A félelem és a hitetlenség, amik az Istenbe vetett bizalom hiányát jelentik, távol tartanak és megállítanak téged abban, hogy el tudd venni Isten segítségét.

Féld az Urat! Ez nem azt jelenti, hogy félj tőle, hanem adj neki minden tiszteletet és hálát. Bármit találsz is az igében leírva, tudd, hogy az igaz, és alkalmazd a saját életedre.
Amikor Isten szól, az gyors változást és intézkedést jelent.

Keresd az Urat teljes szívedből! Figyelj a belső tanúságra. Isten tanácsa ki fog téged vezetni a problémából. Isten megőriz, megtart téged minden sérelemtől, bántalamtól és rombolástól. Megőriz téged azzal, hogy igazgat és tanít téged, de neked kell erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy meghalld őt és tanulj tőle. Az Istenbe vetett bizalom azt jelenti, hogy az Ő kegyelme körül vesz téged.

Ne kritizálj vagy bírálj másokat! Az emberek két esetben szoktak imádkozni: amikor igazuk van és amikor nincs igazuk. Az Úr dolga és nem a miénk, hogy az elrejtett dolgokat napvilágra hozza és leleplezze a szív szándékát. (I. Korintus 4:5) A te dolgod, hogy tartsd távol a nyelved a gonosztól és ajkaidat a csalárd beszédtől. (Zsoltárok 34:13)

Fordulj el a gonosztól! A 14. vers azt mondja: Hagyjátok el a gonoszt és tegyetek jót. Keressétek a békességet és kövessétek azt. Tedd magad halottá a bűnnel szemben és élj az Úrnak. Amikor a bűn a neveden szólít, ne is válaszolj rá. Ha Isten hív a neveden, gyorsan cselekedj.

Kötelezd el magad a jóra! 14 vers. Te olyan vagy, mint Jézus. A Názereti Jézus jó dolgokat cselekedett és mindenkit meggyógyított, aki a gonosz elnyomása alatt volt. (Apcsel 10:38) Legyél elfoglalt a jó cselekvésében és szolgálj másoknak.

Keresd a békességet! Ne legyél az, aki viszálykodik, harcol és verseng. Ehelyett legyél az, aki békét hoz, megnyugvást és harmóniát (14. vers).
Isten hatalmának és szabadításának az elfogadása nem automatikus. A szabadulásod attól függ, mennyire keresed Istent, mennyire élvezed az Ő társaságát, mennyire hallgatsz rá és mennyire engedelmeskedsz neki.

A hitnek egy új helyére kell jönnöd és bíznod kell Istenben. Az értelmeddel soha nem fogsz tudni az Úr tanácsainak a mélyére menni. Az Ő bölcs tanácsa talán úgy jelenik meg előtted, mint egy bolondság. De Ő sokkal okosabb, mint mi.

Amikor keresed Istent, bízzál benne, halld meg a tanácsát és tedd meg, amire kér. 
Ő ki fog hozni téged a nehézségből..

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

"Mózes erős szívű volt, mint aki látja azt, Aki láthatatlan.      Zsid. 11,27

Nagyon sok függ attól, hogy helyes-e a látásunk. Ézsau csak a tál lencsét látta elsőszülöttségi joga helyett, a kémek az Anák-fiakat és az "égig" megerősített falakat látták, Saul az elszökdöső harcosait látta és nem várta meg Sámuelt az áldozáshoz - ezek mind esztelenségek voltak. Mózes nem esett bele ebbe a hibába. Ő erős szívű volt, mint aki látja azt, aki láthatatlan. Elsősorban is Isten vezetésére nézett. Minden kételkedés nélkül tudta: Isten vezet engem lépésről lépésre. Mint ahogy Illés mondta a Kármelen: "Mindezt az Isten akaratából cselekedtem", úgy tudta Mózes is a Fáraóval való minden találkozásánál: ezt az utat nem magam kerestem. Isten parancsából és megbízásából állok itt. Ez a bizonyosság adott neki nagy erőt. S ehhez kapcsolódott a másik: meg volt győződve arról, hogy Isten védelme alatt áll. Amikor a Fáraó dühtől szikrázó szemmel nézett rá, Mózes tudta: ez az ember semmit sem árthat nekem. Egy hajam szálát sem görbítheti meg. Isten, a Mindenható fedez engem. A láthatatlan Istenre való nézés jobban megerősítette őt, mintha hatalmas testőrsereget látott volna maga körül. S végül: Mikor Mózes először a maga erejéből próbálta a népet megmenteni, szégyenletes kudarcot vallott. Most a második vállalkozásnál nem magától ment, hanem Istennek szinte erőltetnie kellett. S mégis ekkor járt Mózes hitben. Isten áldása és segítsége felől olyan bizonyos volt, mint később Jozafát király, aki már a harcmezőre való kivonuláskor hála-és győzelmi éneket énekelt csapatával. - Ismerjük mi a hitnek ezt a látását?

Varga László: Isten asztaláról

"Legyen veled az Úr, ahogyan apámmal volt... Ha életben maradok, bánj velem az Úr szeretetével, de ha meghalok, ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az Úr kiirtja Dávid valamennyi ellenségét..."      1Sámuel 20,13-15

Ebben a hosszú történetben találjuk a Bibliában leírt legszebb barátságot. Jónátán a király fia, trónörökös. Jól tudja, hogy soha nem lesz király, mert a királyságot barátja, Dávid fogja örökölni. A király is tudja ezt, azért részben a fia érdekében akarja megölni Dávidot, és nem érti, fia miért pártolja saját vetélytársát. De éppen Jónátán menti meg, többször is, saját érdeke ellenére, apja haragját is magára vonva, a barátját. Pedig azt is tudja, hogy apja és barátja között elkerülhetetlen a harc, és abban Dávid fog győzni, akkor pedig a kor szabálya szerint a legyőzött király családja is elpusztulhat. De tudja, ha ez az Úr akarata, annak meg kell történnie, és Ő nem fog azzal szembeszállni. Őszintén szereti Dávidot, és többre tartja saját magánál. Ilyen önzetlen barátság mindig érthetetlen a kívülállók előtt. Azért a legszebb emberi viszony, mert érdek nélküli, megmagyarázhatatlan. Ez az érdek feletti szeretet, önzetlen barátság és önkéntes félreállás a magunknál különb elől, ez hiányzik legjobban mai társadalmi életünkből. Nem elég ehhez a becsületesség. A kemény érdek azt könnyen legyőzi döntő pillanatokban. Isten akaratának feltétlen elfogadása, magunk alárendelése és önmagunk hazugság nélkül való őszinte megítélése kell hozzá.

Jó Atyám, nekem is vannak barátaim. Jó velük együtt lenni. Megbízom bennük, igyekszem, hogy nekik is okuk legyen megbízni bennem. De életem legnagyobb gondjait, titkait ritkán beszélem meg velük, nehéz kérdésekben nem is merném az ő segítségüket kérni, ők sem az enyémet. Jó lenne olyan igaz barátot találni, mint Dávid és Jónátán, de nem vagyok biztos benne, én alkalmas lennék-e ilyen kapcsolatra, ekkora áldozatra. Ilyen barátot csak Te rendelhetsz a számomra. Köszönöm, hogy Jézus ilyen barátként jelentkezik (Jn 15,14), róla tudom, hogy igaz barátom, hiszen az életét adta értem. Szeretnék én is igaz barátja lenni. Segíts hozzá, Istenem! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A NAGY HELYREÁLLÍTÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 11,1-9

1 Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2 Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 3 Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4 hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5 Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. 6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7 A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8 A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. 9 Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.

"Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad ki gyökereiről." "Felment József is ... a júdeai Betlehembe, a Dávid városába, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt."

(Ézs 11,1; Lk 2,4)

Isai Dávid apja volt. Amikor Ézsaiás próféta "Isai törzsökéről" beszélt, minden izráelita tudta, hogy miről is beszél. A dávidi birodalom már összeomlott, akárcsak egy tölgyfa, amelyet kivágtak. Csak a törzsöke maradt meg. Hol van már a régi dicsőség?! Most a próféta meghirdeti, hogy a dávidi uralkodóház a helyreállítás után messze dicsőségesebb lesz, mint Dávid vagy Salamon uralma valaha is volt. Mint ahogy a ledőlt tölgyfa gyakran újból kihajt a törzséből kinövő sarjakból vagy gyökérhajtásokból, úgy támad majd Dávidnak is utódja, aki a békesség királyaként fog uralkodni dicsőségesen. A próféta először leírja, hogy milyen is lesz ez a király (2-5.v.). Ezután következik annak az országnak a leírása, amely fölött a király uralkodni fog (6-9.v.). Gyakran mondják, hogy minden bizonnyal ilyen volt a Paradicsom: a farkas és a bárány nem bántják egymást, míg a gyermekek kacagnak és játszadoznak az ártalmatlan kígyók között. Lehet, hogy így volt, azt viszont csakugyan tudjuk, hogy majd így lesz, ha egyszer Jézus befejezi művét. Krisztus születése nemcsak Dávid házát dicsőítette meg újból, hanem kezdete volt a teremtettség helyreállításának is. Munkája az emberi szívekben és az emberek életében kezdődött el. Ha pedig majd ez a munka befejeződik, helyreáll a béke és a harmónia mindenben, amit Isten megalkotott. A leírás lényege a békesség, a "salóm" - a dolgok "egész-séges", sértetlen, tökéletes állapota. Ez a kép villant fel az emberek előtt, amikor hallották, hogy Jézus mondja: a mennyek országa közel van. Ez az ország most sokkal közelebb van. Dávid Fia már Ura életünknek, családi életünknek, gyülekezeti életünknek. Királysága csendesen, de ellenállhatatlan erővel terjeszkedik.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZEMÉLYISÉG

"...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,22).

A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amiről úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtőző nagy mélységekről, ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. Először ugyan azt gondoljuk, hogy igen, később azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki van, aki megért minket, és ez a Teremtőnk. A személyiség a szellemi ember jellemzője, az egyéniség a természeti emberé. Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre jellemző megállapításokkal leírnunk. Őt csak a személyiség vonásaival nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk." A személyiség bele tud merülni a másikba. Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik személyiséggel. Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy valaki "könyököl", nem beszél elszigetelt helyzetéről, hanem a személyiségre jellemző dolgokról: "Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk." Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat, személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel. Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget, így az egyéniség átváltozik. Az átváltoztató erő a szeretet, személyes odaszentelődés Jézusnak. A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Úrnak rossz - szolgának jó

"Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba! " (Lk 16, 9)   A hamis sáfár urának pénzével barátokat szerzett magának. Ti is hasonlóképpen tegyetek az Istentől nektek adott pénzzel! Ez Jézus tanácsa. A pénz, az anyagi javak arra valók, hogy vele barátokat szerezzünk, szeretetet plántáljunk, embereken segítsünk. Tiszta szívből ajánlja ezt Jézus, semmiképpen nem igazolva azt a módot, ahogy önző szívünk próbál magának barátokat szerezni. Azokat a barátokat, akikről Jézus beszél, úgy kell megnyernünk, hogy túléljék a mammont, s akkor is szeretetet tanúsítsanak irányunkban, amikor már nincs földi segítség a számunkra. A sáfár azt akarta ura adósainál elérni, hogy befogadják őt házukba, amikor elveszti tisztét és hatalmát. Ugyanezt ti is megtehetitek, mondja Jézus, de egy sokkal magasabb szinten. Ne földi házba fogadjanak be titeket és csupán egy rövid időre, hanem az örökkévaló hajlékokba. Örök hálát szerezhettek magatoknak; földi javaitok segítségével a szeretet, a jótétemény, a közösség gazdag aratását készíthetitek elő, amely örökké megmarad. Persze Jézus nem úgy beszél az általunk segítségben részesültek örök hálájáról, hogy ezzel elvonja figyelmünket Istenről, és hogy ne Isten kegyelmére támaszkodjunk, hanem az emberek szeretetére. Isten országában valamennyien az Ő kegyelméből élünk, így számunkra semmi sem olyan fontos, mint az, hogy az örök életet adó Istent szerezzük meg barátunknak. Jézus azt mondta, hogy amikor valakivel az Ő kicsinyei közül jót teszünk, vele tesszük azt. Ha éhezőt vendégelünk meg, Őt látjuk vendégül, s amikor okosan bánunk pénzünkkel, Őt tesszük barátunkká. Ezek azok a szeretetszolgálatok, amelyek megnyitják az örök hajlékok kapuját. Nagy dolgokat lehet elvégezni a hamis mammon segítségével. Ettől azonban még hamis marad, mert jogtalanul igényt tart ránk és hamisan úgy tünteti fel magát, mint a boldogság egyedüli forrását. A pénz könnyen megvakíthat, miatta elhagyhatjuk Istent. Önmagában halott, üres, sőt kárhozatos dolog. Add tehát könnyen oda ezt a hamis dolgot, mondja az Úr. De amikor Jézus tanácsa szerint arra használjuk, hogy barátokat nyerjünk meg vele és a szeretet szolgálatába állítjuk, a hamis, csalárd mammonból hűséges szolga lesz és maradandó hasznot biztosít számunkra. Így szolgált a szegény özvegy templomi két fillérje is.

Charles Spurgeon-Békére találni az Úrban

"...a béke és a bizalom erőt adna nektek!" (Ézs 30,15)

Az aggályoskodás és gyötrődés, a kételkedés és bizalmatlanság mindig gyöngeségre vall. Mire megyünk azzal, ha csontig soványodunk a tépelődésben? Visz valamire a sok töprengés? Mindezzel csak alkalmatlanná tesszük magunkat a cselekvésre, és annyira elcsigázzuk lelkünket, hogy végül képtelenek leszünk bölcsen és higgadtan dönteni. Így csak küszködünk és elmerülünk, míg ha hinnénk, a víz színén maradhatnánk.

Ó, bárcsak megnyugodnánk végre! Miért futkosunk házról házra, unalomig ismételgetve szomorú esetünket, és minden elmondásnál egyre jobban gyötrődve? Vagy ha otthon maradunk, miért vagyunk halálos rettegésben olyan bajsejtelmek miatt, amelyek talán soha nem válnak valóra? Jobb lenne, ha békességet találna a szívünk. Ó, bárcsak csendben tudnánk maradni és elismernénk, hogy az Úr az Isten!

Ó, bárcsak bíznánk Istenben! Az Úr, a mi Istenünk, megvédi és megszabadítja az övéit. Nem vonja vissza szent elhatározásait. Biztosak lehetünk abban, hogy minden szava megáll, még ha a hegyek elmúlnak is. Megérdemli, hogy bízzunk Benne, és ha bízunk és békességre találunk Benne, olyan boldogok lehetünk, mint az angyalok Isten trónusa előtt.

Jöjj én lelkem, az Úr van itt, találj újra békességre Benne!

Az én életem ma:A dicsőség országa-MIT HOZ A JÖVŐ?

„Jöjjön el a te országod!” (Mt 6:10)

Krisztus tanítványai a dicsőség országának közeli eljövetelét várták, Ő azonban, amikor ezt az imát adta nekik, arra tanította őket, hogy Isten országát, az új Földet nem akkor alapítja meg, hanem imádkozniuk kell eljöveteléért. A kérés azonban megnyugtatás is volt számukra. Bár a tanítványok nem akkor láthatták meg a dicsőség országának eljövetelét, ez az ima mégis azt bizonyítja, hogy Isten országa a megfelelő időben bizonyosan elérkezik. Isten kegyelmének országa most épül, amint naponként a bűnnel és lázadással teli szívek meghajolnak a szeretet uralkodásának. Ám a dicsőség országának teljes megalapítása csak Krisztus második eljövetelével következik be.

Isten népe csak Krisztus személyes adventjekor kaphatja meg a mennyek országát. A Megváltó így szólt: „Amikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől…
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta…” (Mt 25:31–34) Amikor az ember Fia eljön, a halottak romolhatatlan testben feltámadnak, az élők pedig elváltoznak. Így készülnek fel az ország átvételére… Az ember jelenlegi állapotában halandó, romlandó, Isten országa pedig romolhatatlan lesz, és megmarad örökké. Ezért az ember úgy, ahogy van, nem léphet be Isten országába. De amikor Jézus eljön, halhatatlanságot adományoz népének, és hívja, hogy vegye birtokba azt az országot, amelynek eddig csak örököse volt.

Ha a Krisztuséi vagytok, úgy „minden a tiétek” (1Kor 3:23, 21). Igaz, hogy most még kiskorú gyermekekként élünk, akik még nem rendelkezhetnek örökségük felett. Isten nem bízza ránk ezt az értékes tulajdonjogot, nehogy Sátán megbűvöljön minket, ahogy Édenben is megcsalta az első emberpárt. Krisztus megőrzi örökségünket, hogy a pusztító ne férhessen hozzá.


Ellen Gould White Az én életem ma című könyvéből-

Kenneth E. Hagin - Engedelmesség pénzügyekben 1 rész

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségünket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban."- (Fil. 4:19)

Majdnem 50 éves tapasztalatomból, mióta a hitet prédikálom, azt szűrtem le, hogy többen buknak el, amikor a pénzügyekkel kapcsolatos hitre kerül sor, mint bármi más alkalommal. Ennek oka az, hogy megpróbálják gyakorolni az anyagiakkal kapcsolatos hitet, de nem vetettek semmi magot! Azt akarják, hogy Isten áldja meg a pénzüket még akkor is, ha nem vetettek semmit! (Még így is megdöbbentő, milyen kegyelmes hozzájuk Isten és mennyire segíti őket!)

A Biblia egyszerűen leszögezi: „ADJATOK, NÉKTEK is adatik, jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek." (Luk 6:38)

A Biblia azt is egyszerűen leszögezi: „Aki szűken VET, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9:6)

Ha bő termést akarsz, bőven kell vetned is. Nem arathatsz úgy gabonát, ha magot nem vetsz. Nem mehetsz ki a veteményes kertbe és nem mondhatod: „Szedek néhány paradicsomot", ha a talajt nem készítetted elő és nem vetettél magot.

Anyagiakat két alapvető módszer révén kaphatsz:

1. Ha hiszed a Bibliát.

2. A Szent Szellem természetfölötti megnyilvánulása által.

Ne tegyél valamit csak azért, mert valaki más is tette. Ne művelj valamit egy másik ember tapasztalatai miatt. Cselekedj annak alapján, amiről tudod, hogy a Biblia mondja és annak alapján, amit a Szent Szellem mond neked.

Egyszer, amikor Kenneth Copeland itt volt a Rhema Bibliaoktatási Központban, beszélt arról az időről szolgálata kezdetén, amikor volt egy autója, ami nem volt túl jó, tehát elajándékozta és Isten egy újat adott neki. A RHEMA néhány tanulója, Isten áldja meg őket, azt gondolta, hogy új autót kap, ha ugyanezt teszi, tehát elajándékozta autóját és az év hátralevő részében gyalogolt.

Azt mondták ezek: „Nos Copeland megtette ezt."

„Igen" - mondtam - „de mondta Isten neked, hogy ezt tedd?"
„Nos, nem. Csak azt gondoltam, hogy új autót fogok kapni."
„Nos, ez így nem működik."

Mivel kezünkben a Biblia, hogy kövessük, nincs szükségem semmi vezetésre, ami megmondja, hogy fizessek tizedet és tegyek felajánlásokat. Tudom, hogy ezt kell tennem. A Biblia mondja nekem ezt. Menj hát és fizesd a tizedet és adj áldozatokat. Isten Szelleme gyakran vezet majd téged úgy, hogy adj ezentúl.

Jézus mondta: „Adjatok és adatik néktek," tehát nem kell nekem vezetés ahhoz, hogy vessek. A Biblia mondja: „Aki szűken vet, szűken is arat!" Én egyszerűen teszem ezt. Akkor történnek dolgok, amikor engedelmeskedünk Isten Szellemének.

48. éve szolgálok. Semmi hasznom nem lett volna abból 48 évvel ezelőtt, ha Isten azt mondta volna nekem, hogy adjak oda egy házat. Nem volt házam! Volt aztán egy idő, amikor nem ért volna sokat Isten azzal, ha azt mondta volna nekem, hogy adjam oda az autómat, mert nem volt autóm!

Mind ama napokban - lényegében fél évszázadig - Isten sose mondta nekem, hogy egy autót vagy bármi mást adjak oda. Felajánlásokat tettem. Magot vetettem. Felvirágoztam anyagilag.

1981 őszén Isten feleségemnek és nekem is szólt, hogy adjunk oda egy vadonatúj Cadillac-et. Már eladtam a régebbi Caddilac-ünket, tehát az Úr szólt hozzánk, odaadtam másik autónkat, egy vadonatújat. Nem cselekedtem a feleségemtől függetlenül. Ő azt mondta: „Ugyanezt a vezetést kaptam."

Aztán egy szemináriumon, amit a RHEMA-ban tartottam, Isten azt mondta, hogy adjam oda a repülőgépet, amít Kenneth Copeland adott a szolgálatunknak. (A gép értéke kb. 160-170 ezer dollár.) Jerry Savelle testvérnek adtam. Több héttel ezelőtt egy férfi, akit még nem is ismerek (bár hallottam róla) írt nekünk ezt mondván: „Úgy érezzük, a Szellem vezet minket, hogy küldjük el önöknek ezt az 500 ezer dolláros csekket." Ez fél millió dolláros csekk, dicsőség Istennek.

Meg vagyok győződve, hogyha nem engedelmeskedtem volna Istennek, ez nem történt volna meg, mégsem jutott ez eszembe, mikor engedelmeskedtem Istennek és odaadtam az autót és a repülőt. Valóban nem vártam semmi ellenszolgáltatást.Azt gondolhatod: Szeretném, ha valami ilyesmi történne velem!

Megmondom, hol kell kezdened: a 10,20 és 50 filléresekkel kell kezdened!

Napi áhítat- Bezárt ajtó

Hét témája: Ajtók

Olvasmány: Mt 25,6–13                     
Élj Krisztussal mindennap már most, és akkor sosem kell majd azt tapasztalnod, hogy meg kellene ismerned, de már késő.

„Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”
Magyarázat

Mindig megrendít, amikor az Úr Jézus példázatait olvasom. Tudom, hogy nem szabad a részletek ostoba elemezgetésével és a példázatban megbúvó alternatív fordulatokkal kísérletezni. Tudom, hogy nem szabad okvetetlenkedve a példázat eseményeinek látszólagos igazságtalanságaiból csemegézni. A példázatnak célja van: ilyen lesz az ítélet, ha tetszik, ha nem. Most már tudjuk, hát vigyázz!
Az ítélet pillanatában, legyen az a halálunk órája, vagy épp Krisztus visszajövetele, az lesz a kérdés, hogy kik vagyunk? Megváltottak? Újjászületettek? Isten gyermekei? Vagy csak olyanok, akik nem vitatják a megváltás szükségességét, kívánatosnak nevezik az újjászületést, és hiszik, vallják, hogy van Isten, és az ember élhet Isten gyermekeként.
Mire juttatott el a hitünk? Az Úr Jézus azért mondta el a bezárt ajtó példázatát, hogy a jelen lehetőségeit, a kegyelmet itt és most ragadjuk meg. Nem érünk rá. Most kell újjászületnünk, és most kell elkezdeni a lelki növekedést. A zárt ajtó képe világosan kijózanít, lesz olyan pillanat, amikor már semmit nem lehet korrigálni. Tartsuk hát rettenetesnek mindazt, ami még kiigazításra szorul az életünkben!
(Katona Béla)

Saját bizonyságom

Az Úr megkért osszam meg veletek, mit tett értünk!



Saját bizonyságom:

Felemás igában éltem, több mint tíz év várakozás és imádkozás után, kiment megtérni a párom is és be is merítkezett. De az alkoholizmusát nem tette le. Ellenállt, még a Pásztort is becsapta, aki mindennap elvitte Biblia tanulmányozásra! Nem volt szabadító szolgálaton és nem tért meg teljes szívvel az Úrhoz, nem adta át teljesen az életét az Úr kezébe! Egyik nap arra értem haza, hogy összepakolt és elhagyott minket és kirabolt teljesen, csak az adósságot hagyta hátra...mindent eladtunk amit csak tudtunk, a porszívótól a számítógép zsinórig bezárólag mindent!

Hittem, reméltem az Úrban és állandóan megvallottam, hogy nem vagyok átkozott, Jézus elhordta azt, ELVÉGEZTETETT, ezért ÁLDOTT vagyok!

Közben zsemlét számoltunk ki a pénzünkön, mert kenyérre már nem tellett!

Felmutattam és hálát adtam érte, hogy tudtam adni aznap a három gyerekemnek!

A csekkeket is felmutattam és megköszöntem, hogy van még villanyunk, igaz nagy mínusszal és gázunk is! Megvallottam, hogy hat bajból megszabadított az Úr és a hetedikben sem ér veszedelem! Elmentem és kértem részletfizetést rá. Kértem a hitelem miatt a bankban is haladékot.

Megköszöntem ingatlanközvetítőként a megbízásokból a kiadást-eladást, amit hittem, hogy meg is kapok!

A gyülekezet összegyűjtött nekünk 5000.-Ft-t, hogy addig kibírjuk!

A pásztorunk amikor végig ment a sorokon, nem tudva bajomat, odajött és mikrofonba meg kellett vallanom, hogy áldott vagyok!

Mikor beszéltem vele, azt mondta, hogy tűzben megpróbáltnak kell lennie a hitemnek és bizonyságul leszek majd másoknak!

Nem sokra rá, kaptam egy egyedi megbízást, egy hívő családtól, több lakás kiadását, eladását. Ebből több mint egy millió forint jött be, amiből betudtam fizetni az összes elmaradásomat!

Plusz a hitelemet nem szüntették meg és a kompenzálásánál elengedték a két év tartozásomat is!

Utána azonnal kaptunk egy lehetőséget ettől a családtól Németországba kijönni.

Majd az Úr adott egy részállást is és lakást is hozzá! Egy olyan főnöknőt küldött az Úr, aki mindent segített elintézni!

Itt is voltak akadályok, az ördög megakarta hiúsítani, hogy itt maradjunk, még ilyen nagy ellenállást sosem tapasztaltam! Fűtés-villany-víz-fürdőszoba nélküli, tatarozás alatti lakásban kellett lakunk egy hónapig. de az Úr azt az Igét adta, hogy ,,Én megszabadítalak téged és te dicsőítesz engem,,és így lett :)

Három bőrönddel és három matraccal, három tányérral, bögrével, egy kis grill sütővel és egy kikukázott kis hűtővel költöztünk be egy teljesen üres lakásba.

A három matracunk volt nappal a székünk-asztalunk volt, este pedig az ágyunk!
Nem volt egy szem bútorunk sem, a fürdőben mosogattam!!

Három nap alatt az Úr felbuzdított embereket a szomszédból és a munkahelyemen, akik berendezték az egész nappalit és amire szükségem volt a konyhában!

Fél év után, megnövelték a munkaidőmet is teljes időre, így egy éves részletre megtudtam venni az összes szekrénysort is!

Jó az Úr, végtelen az Ő kegyelme és irgalma!

De nekünk is hozzá kell tennünk a hitünket, imánkat, megvallásunkat és minden pillanatban meg kell maradnunk az Úrban! Egy percet sem kételkedni az úr Igéjében! 

Amit Ő megígér azt be is tartja! Ha lehajolt értünk és kiemelt a bűnből, akkor meg is tart bennünket! Ámen!

Reggeli dicséret- Vagy - Vagy vagy Is - Is? Mikor melyiket?

"Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol."
Máté evangéliuma 12,30.

Jézus két - látszólag - egymásnak ellentmondó kijelentést tett az evangéliumok szerint: "Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." (vö. Luk. 11.23) és "Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van." Márk 9,39

Vajon mikor kell az egyik kijelentését és mikor a másikat alkalmazni? Olvassuk el a szövegkörnyezetet, és gondoljuk át!

Sokszor próbálkozunk a lehetetlennel: szeretnénk követni a saját kívánságainkat, terveinket úgy, hogy közben úgy tűnjön, mi azért önzetlen emberek vagyunk. Keressük a számunkra előnyös kompromisszumokat. Nagyon szeretnénk, ha a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna...

Miközben önmagunkhoz gyakran így viszonyulunk, mások elé szívesen állítjuk - nem feltétlenül kimondva - azt a követelményt, hogy (pontosan) úgy éljék az életüket, (úgy kövessék Krisztust), ahogyan mi helyesnek látjuk, különben ellenségnek tekintjük...

Jézus szava világos: Nem lehet egyszerre két úton járni, két úrnak szolgálni, azaz nem lehetünk egyszerre Isten gyermekei és a magunk urai, vagy másként fogalmazva, önzőek és önzetlenek, bűnt szeretők és bűnt gyűlölők.

Azzal is szembesít Jézus, hogy amikor mégis megtesszük, akkor minden egyes esetben veszteség a következmény. Nem csupán mi veszítünk, de másoknak is kárt okozunk...

Jézus radikálisan közelíti meg a hit és engedelmesség kérdését, de irgalmas és nagylelkű az emberrel. A kettő között pedig semmi ellentmondás nincs!


Legyen áldott a napod!

Szerző: Hiti

Csak Istenben nyugszik meg lelkem.... :)

„Csak Istenben nyugszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom. Csak Ő az én kősziklám és szabadulásom; Ő az én váram, azért nem rendülök meg felettébb. Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem. Csak Ő az én kősziklám és szabadulásom; Ő az én oltalmam váram, azért nem rendülök meg.” 

(Zsoltárok 62:2-3, 6-7)

Van egy nagyon fontos szó, ami egymás után négyszer fordul elő ezekben a versekben – minden versben egyszer. Ez a „csak” szó. A zsoltáros felsorol néhány rendkívül értékes áldást, ami kizárólag Istentől jön. Első és legfontosabb ezek közül a megváltás. A többi szorosan kapcsolódik ehhez: a nyugalom; az erő (a kőszikla); az oltalom (a vár); és a reménység. Bizonyos értelemben az utóbbi négy áldás következménye az elsőnek – a megváltásnak.

A megváltás egyetlen kizárólagos forrása Isten maga. Nehogy azt gondoljuk, hogy Isten nem elégséges, és rajta kívül valami másra is szükség van. A megváltás nem Istentől és a törvénytől, vagy Istentől és az egyháztól, - vagy Istentől és még valamitől függ. Egyedül Istentől függ.

Ésaiás próféta a másik tanúja annak, hogy Isten teljesen egyedülálló és mindenre kiterjedő módon elégséges a megváltáshoz. Saját tapasztalatból mondja: „Ímé, az Isten, az én szabadítóm!... mert erősségem és énekem az Úr, és lőn nékem szabadítóm.” (Ésaiás 12:2.)

Két szélsőséges hibába eshetünk. Egyrészt, ha azt gondoljuk, hogy a megváltás Istenen kívül még valamitől függ; ezzel alulértékeljük Őt, és kétségbe vonjuk mindenhatóságát. Másrészt, ha a megváltást bármi kisebben keressük, mint Isten, hiába keresnénk.

De ha Isten maga lesz a mi szabadításunk, akkor ezt követi a többi áldás is: nyugalom, erő, oltalom és reménység.

A hit megvallása:
Csak Istenben nyugszik meg lelkem; Tőle jön az én szabadulásom.

Mihály Benke‎TÜZES KARIZMATIKUS KERESZTÉNYEK

december 8. · 

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mózes nem félt a király haragjától.      Zsid 11,27

Amikor Péter erősnek képzelte magát, megijedt egy szolgálólánytól és megtagadta Jézust. Mikor Mózes teljesen alkalmatlannak tartotta magát arra, hogy népét megmentse, bátorságot nyert, hogy a Fáraó elé álljon, nem félve annak haragjától. Ez a bátorság még csodálatosabb, ha közelebbről megvizsgáljuk azokat a körülményeket, amelyek között Mózes cselekedett. Mózes elsősorban bűnözőként volt nyilvántartva a királyi udvarban. Mikor 40 évvel ezelőtt agyonütött egy egyiptomit, a Fáraó megharagudott rá, és meg akarta öletni. Ha közben más király került is a trónra, elég sok ember élhetett még, aki tudott a dologról, és Mózest feljelenthette volna. Mózes a Fáraónak különösen érzékeny pontját érintette. Azt a parancsot adta át, hogy engedje el Izraelt. Izrael azonban a Fáraó rabszolganépe volt, gabonatároló városokat épített neki. Az emberek általában méregbe gurulnak, amikor a vagyonuk elvesztéséről van szó. Akkor nem ismernek tréfát. Mit számított ennek a sötét lelkű zsarnoknak egy ember élete! Bizony, Mózesnek lett volna oka a félelemre, de hit által nem félt a király haragjától. Végül Mózes ismerte azt a rettenetes hatalmat, ami a Fáraót körülvette. Tudta, hogy katonai ereje szinte a legnagyobb volt az akkori világban. Aztán ismerte azokat a sötét erőket is, amelyek a varázslók révén a Fáraó rendelkezésére álltak. Hitben azonban legyőzött Mózes minden félelmet. Sem a körülmények, sem a haláltól való félelem, sem a király haragja, sem a trón körüli hatalmas erők nem félemlítették meg. Micsoda bátorságot tud adni a hit!

Varga László: Isten asztaláról

"Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól."      Jakab 1,26-27

Teljes erkölcstan. Ezt kívánja Isten. Sok helyen olvashatjuk a Bibliában. Ami a sajátos üzenete ennek az igének, az a nyelv megfékezése. Erről bőven és színesen szintén Jakab ír levele 3,1-12 részében: "Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét." Tökéletesek nem vagyunk, tehát nagyon kellene vigyáznunk a nyelvünkre. Egy kegyetlenül kimondott szó egy életre megsebezheti testvérünket, azután lehetünk akármilyen kegyesek Isten felé. Ne csaljuk meg magunkat! Pletykás, besúgó, másokat összeugrasztó, hencegő beszédünk mögött nem lehet igazi kegyesség, még igazi emberség sem. Ha istenfélő életre szánjuk magunkat, nélkülözhetetlen az, hogy gondosan vigyázzunk beszédünk "megfékezésére".

Istenem, nagyon bűnös vagyok. A cselekedeteimre vigyázok, és örülök, ha azokat nagyjából rendben találom, amikor számadásra eléd állok, de a beszédem? Tudok én szépen, meggondoltan beszélni, amikor rávisz a szükség, de az fárasztó. Baráti társaságban meg is szólnának, ha nem nevetnék trágár vicceken, olyanokon is, melyek neveddel játszanak. Nem tudom megállni, hogy ne pletykáljam el, ami szégyellnivaló közös ismerőseinkről tudomásomra jutott. És ha haragszom valakire, olyanra is, aki gyenge, ideges, érzékeny természetű, jólesik úgy odavágni, hogy hónapokig elpirul, ha eszébe jut. Nem elég, ha azt kérem, hogy többi bűneim közt ezt is bocsásd meg. Taníts meg a tiszta beszédre! Ámen.