Köszöntünk Szent Szellem!: A SZELÍDEN HÍVÓ HANG

"A földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. A tűz után egy szelíd hang hallatszott." (1Királyok könyve19:12)

A Szentlelket néha földrengéssel ábrázolja a Biblia (Apostolok cselekedetei 4:31), időnként pedig tűzzel (2:3); ám mélyen depressziós időszakában Illésnek leginkább arra volt szüksége, hogy finom, suttogó hangon hallja megszólalni a Szentlelket.
A próféta a Kármel-hegyi dicső győzelem után elmenekült, halálos rendeletet adtak ki ellene. 

Ekkor Illés elkeseredve, kimerülten elbujdosott a Sínai-pusztába, és ott vándorolt szomorúan, önsajnálatba burkolózva, öngyilkos gondolatoktól kísértve. Ha valaki ilyen állapotba kerül, annak nem hangos mennydörgésre, égető tűzre vagy erős szélre van szüksége. Illést megbénította az érzelmi fájdalom, ezért csak egy szelíd, kedves hang szólíthatta meg a szívét. Ez a vigasztaló a Szentlélek hangja volt. Ő biztosította barátját, hogy szolgálata folytatódik, s végül győzelmet arat. 

A próféta pedig a gyöngéd, szeretetteljes gondoskodásnak ebben a pillanatában született újjá!

Freeman lelkész éppen befejezett egy nagyon sikeres evangelizációs sorozatot a gyülekezetében. Több mint negyvenen keresztelkedtek meg, sok megtérés történt, többen pedig ismét átadták az életüket Jézusnak. Ott egészen legbelül azonban az igehirdető - Illéshez hasonlóan - súlyos csüggedést érzett. Úgy gondolta, hogy az előadások eredményessége talán elhallgattatja a kritikusait, és elszigeteli azoknak csoportját, akik megpróbálták átvenni az uralmat a gyülekezeti bizottságban. De nem így történt, ezért Freeman prédikátor már a lemondását fontolgatta. 

"Egy kiadós pihenésre van szükséged! — tanácsolta a felesége. - Az elmúlt 6 hétben heti 7 napot dolgoztál, és minden nap 12 órát! Most szakíts időt a pihenésre, a csendes sétákra, az olvasásra, az imára és a családodra! Csak figyeld meg, milyen gyorsan rendbe jössz!
Igaza volt! Isten hatalmasan fel tudta használni a későbbiek során ezt a lelkészt, mert hallgatott a Lélek  szelíd hangjára vagy kedves suttogására.

Imádság a mai napra
"Uram, nyisd meg fülemet, hogy halljam ma a Te szelís hangodat! Köszönöm, hogy Te nem hagyod magukra a megfáradtakat, hanem erős karoddal átöleled, és visszafordítod őket újra a szolgálat és az öröm felé!"

Reggeli gyöngyszemek: A parancsolat biztos

„Kezének cselekedete hűség és igazság, minden döntése helyes. Megingathatatlanok mindörökké, hűségéből és egyenességből származnak.” (Zsolt 111:7-8)

Ádám és Éva teremtésükkor ismerték Isten törvényét. Szívükbe volt írva, és megértették kívánalmait. Isten törvénye már létezett az ember teremtése előtt. Feltételei a szent lényekre voltak alkalmazva; még az angyalokat is ez a törvény kormányozta. A bűneset után az igazságosság elvei változatlanok maradtak. Semmit sem vettek el a törvényből, és egyetlen szent előírásához sem lehetett hozzátenni. A törvény kezdettől fogva létezett és létezni fog az örökkévalóság szüntelen korszakain keresztül. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1104.)

E törvény iránti engedelmességünk kötelezettsége a világnak szóló utolsó kegyelemüzenet középponti része. Isten törvénye nem új dolog. Nem létrehozza a szentséget, hanem megismerteti velünk, hogy mi a szent. Nem más, mint az irgalom, jóság és szeretet elveinek kifejeződése. Bemutatja az elbukott emberiségnek Isten jellemét, és világosan lefekteti az ember kötelességeit. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1104, 1105.)

Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, ezért minden értelmes lény boldogsága az igazság nagy alapelveivel való teljes összhangjától függ. Isten minden teremtményétől szeretetszolgálatot kíván – olyan szolgálatot, amely az Ő jellemének méltánylásából fakad. Nem leli örömét a kikényszerített engedelmességben, hanem mindenkinek szabad választást biztosít, hogy önként ajánlhassa fel szolgálatát. (Patriarchs and Prophets, 34.)

„Minden Ő végzése tökéletes...” Ami emberi tekintélyen alapszik, meghiúsul; de ami Isten változhatatlan szavának sziklájára épül, örökké megáll. (The Great Controversy, 288.)

Reggeli gyöngyszemek: Az angyalok állandóan fel-le járnak a mennyei lajtorján

„És álmot látott: íme, egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és íme, Isten angyalai fel s alá jártak azon.” (1Móz 28:12)

A világ e kicsiny foltja az univerzum legnagyobb érdeklődésének tárgya…Mégis, kapcsolatba kerülünk városaink nyüzsgő tevékenységével, elvegyülünk az átjárók, utcák és vásárcsarnokok zsúfolt forgatagában; az ember úgy él, mintha az életben az üzlet, a sport és a szórakozás lenne minden – mintha csak e világ lenne, aminek le kell kötnie gondolatainkat. Milyen kevesen elmélkednek a láthatatlan dolgok felett!

Az egész menny mély érdeklődéssel figyeli az embereket, akik oly elfoglaltak, és még csak fogalmuk sincs a láthatatlan dolgokról… Időnként a mennyei ügynökök félrevonják a függönyt, mely eltakarja a láthatatlan világot, hogy elménket elvonják a nagy rohanástól, és észrevegyük, hogy tanúi vannak mindannak, amit mondunk és teszünk, amit üzleti ügyeinkben végzünk, vagy amikor egyedül csak önmagunkra gondolunk…

E mennyei lények szolgáló angyalok, akik gyakran emberi formát öltenek, idegenekként társalogva azokkal, akik Isten munkájában foglalatosak. Elhagyatott helyeken a veszélyben lévő utazó mellé szegődnek társul. Vihartól hányt hajókon félelmet elűző és reményt keltő szavakat szólnak a veszedelem idején. Sokan, különféle körülmények között, hallották már más világok lakóinak a hangját. Időről időre hadseregek élére állnak. Volt, amikor járványok és betegségek megszüntetésére küldettek el. Előfordult, hogy családok szerény asztalánál ettek, vagy fáradt utazóként szállást kértek éjszakára....

A mennyei angyalok minden jó dologban együttműködnek velünk, összekötve ezáltal a földet a mennyel. 

(The Review and Herald, November 22, 1898.)

REINHARD BONNKE

A mi titkunk: Isten. 

Ő emeli meg a képességeink küszöbét, hogy meg tudjunk felelni magas elvárásainak. Neki nem az a szándéka, hogy híressé vagy naggyá tegyen minket, hanem az, hogy éppen elég naggyá tegyen minket ahhoz, hogy alkalmasakká váljunk a szolgálatára. Mert a valódi nagyság abban áll, hogy azt teszed, amit Isten mond. Ő soha nem kér tőlünk olyat, amit nélküle megtehetnénk, és vele mindent meg tudunk tenni. Ezt ő maga ígéri. Isten és én, együtt, szó szerint bármit meg tudunk tenni! Az afrikaiaknak van egy példázatuk egy elefántról, amint éppen átmegy egy hídon, füle mögött egy hangyával. Mikor átértek, megszólal a hangya: 

„Hűha..., jól megrengettük a hidat!” Képzeld el: Jézus és TE jól „megrengetitek a hidat”! 

Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Kezdte az Úr Lelke Sámsont indítani...,, -Bír 13,25

Az elpártolt Izrael a filiszteusok hatalma alá került. Sámson személyében támasztott Isten nekik szabadítót. Ígéretteljesen kezdődik története e szavakkal: 

"Felnőtt a gyermek. Megáldotta az Úr. És kezdte az Úrnak Lelke őt indítani". Ez a 13. rész utolsó verse. Meglepő módon a 14. rész azonban így kezdődik: "Lement Sámson Timnáthba és meglátott egy nőt a filiszteusok leányai közül. És mikor hazament..., ezt mondta szüleinek: vegyétek őt nekem feleségül..., mert csak ő kedves a szemem előtt". Az ember azt várta volna, hogy Sámson mindjobban és határozottabban Isten Lelkének fegyelme és vezetése alá kerül. Ő azonban a test uralma alá került. Ó, milyen gyakran ismétlődik ez a szomorú történet! Szép és reményteljes kezdet, Isten Lelkének a munkája az ifjúkorban, aztán világi kapcsolatok, a Sátán hálója és csapdája.

Sámson története figyelmeztesse mindazokat, akik érzik, hogy Isten Lelke munkálkodni kezd bennük! Ne gondolják, hogy ők olyan emberek, akik mindent megengedhetnek maguknak! Sámson elrettentő példa. Kezdetben őt is indította Isten Lelke. Később azonban a világ rabja lett, belsőleg és külsőleg megvakulva gúny tárgyává vált környezetében.

Isten Lelke kezdte indítani, Sámson azonban kivonta magát a Lélek fegyelme alól, testivé lett. Ó, bárcsak megmaradt volna a Lélek vezetése alatt, akkor nem kiszúrt szemmel fejezte volna be életét, s nem kellett volna a filiszteusok malmát hajtania!

Gondoljatok arra, fiatalok, hogy Isten arra hívott el benneteket, hogy az Ő jegyesei legyetek!

Ne engedjétek, hogy behálózzon a testi szépség! Szolgaság rejtőzik mögötte. Gondoljatok erre, ti szülők! Kérjetek az Úrtól szent állhatatosságot, hogy gyermekeitekkel szemben tudjatok szent "nem"-et mondani! Felelősek vagytok gyermekeitekért!

Varga László: Isten asztaláról

"Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született? 

Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei."- János 9,1-3.

Nehéz helyzetekben ösztönösen mindig az okokat kutatjuk. Csapások esetén Isten okait: miért adta vagy engedte a csapást egy-egy emberre. Jézus elégszer megmondja, nem ránk tartozik. Mégis, leghűségesebb tanítványai is mindegyre felteszik neki ezt a kérdést. Nem könnyű kérdés. Miért született vakon egy ember? Mi okból szenved? Ebben az esetben Jézus felel. A szenvedéseknek nem az okát, hanem a célját kell keresnünk. Isten mindig mindennel, ami velünk történik, valamilyen célt akar elérni. Nem feltétlenül szükséges, hogy mi tudjuk ezt a célt, de azt igen, hogy Isten szeret, és a szenvedéssel is szeretetével akar valamit elérni. Rendszerint magával a szenvedővel. Máskor eszközként használja fel egyik gyermeke szenvedését a másik irányítására. Eredménye attól is függ, milyen lélekkel fogadja el az ember a szenvedést. Az a jó, ha eszköznek ajánljuk fel nyomorúságainkat Isten céljai szolgálatára, s ha magunk vállaljuk ezt a szolgálatot. A fenti esetben azért volt szükség erre a vakra, hogy gyógyulásában megmutatkozzék Jézus hatalma a nyomorúság felett. De milyen boldogságot jelentett a vaknak, amikor látott, és amikor felismerte azt, aki meggyógyította!


Uram, Istenem, nem vagyok rá képes, hogy ne tegyem fel a szenvedésben, akár a magaméban, akár másokéban, a kérdést: miért versz engem, vagy azt, akit szeretek? Jó olvasni, hogy Te azt akarod, hogy a szenvedésnek ne az okát, hanem a célját keressük. Ha éppen büntetsz vele, akkor is tudjam a célját: megtérésre, tisztult életre akarsz vezetni. Add, hogy feltörő indulatom ne utasítsa el büntetésedet! Adj hitet, hogy elfogadjam, s próbáljam a magam és a Te céljaid számára hasznossá tenni szenvedésemet! Add meg a gyógyulást is, Atyám, hogy hálát adhassak neked. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-NÁLA VANNAK A KULCSOK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 1,9-18.

9 Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 

10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, 

11 amely ezt mondta: "Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába". 

12 Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 

13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 

14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 

15 lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 

16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. 

17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: 

"Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, 

18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.

"Ő rám tette jobbját és így szólt: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai."

(Jel 1,17-18)

Mi mindannyian meg fogunk halni. Hacsak Krisztus vissza nem jön a következő száz éven belül, e sorok összes olvasója halott lesz már.
Talán rémítőnek tartod ezt a gondolatot. Lehet, hogy szükségtelen ez a figyelmeztetés. Senki nem tagadhatja viszont, hogy a valóságnak megfelelő.
A halál a mi állandó kísérőnk, ámbár soha nem szokjuk meg. Ha egy ember úgy beszél a halálról, mint barátjáról, az az ember már nem egészséges. A halál a mi ellenségünk (1Kor 15,26), bármi más mondanivalónk van is nekünk keresztyéneknek róla. Hála Istennek többet is tudunk mondani.
A halál egy sötét függöny, és senki nem láthat át rajta. Magas fal, és senki nem nézhet át fölötte. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb számban tűnnek el a függöny mögött azok az emberek, akiket valaha ismertünk. Senki nem tért vissza.
Csak egy ember van, aki így ment el és visszatért. A neve: Jézus. Ő az, aki most szembejön velünk, mert "az élők földjének lakója". Hozzánk lép amíg földi utunkat járjuk. Végtelenül gyengéd mozdulattal János fejére tette kezét. "Ne félj, én vagyok az első, én vagyok az utolsó is. Meg kell halnod, de én halott voltam és élek. Amikor át kell menned a kapun, ne félj. Én ott vagyok. És nálam vannak a kulcsok."
Úgy beszél, mint aki a halált a halál saját birodalmában győzte le. És neki minden joga megvan, hogy így beszéljen. Ő maga örökre kikerült a halál uralma alól, de a halál nem került ki Krisztus uralma alól. Erre gondol, amikor így szól: "Nálam vannak a kulcsok." Hatalma a sötét függönyön túlra is kiterjed.
Amennyire látjuk, az igazak és a gonoszok ugyanazon a kapun át hagyják el ezt az életet. Ugyanazon fal mögött tűnnek el. De mi meghallottuk az Igét és megkaptuk Jézus Krisztus lelkét. Ezért bizalommal látjuk utunkat. Még amikor meg kell is tennünk azt az utolsó lépést, halljuk az ő hangját: "Ne félj. Nálam vannak a kulcsok."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-IGEN... DE...

"Követlek téged Uram, de..." (Lk 9,61)

Tegyük fel, hogy Isten olyat kér tőled, ami próbára teszi józan eszedet. Mit tennél akkor? Vonakodnál? Ha a fizikai világ területén megszoktál valamit, azt mindaddig teszed, amíg határozottan nem szakítasz ezzel a szokással. Ez a szellemi élet területén is így van. 

Újra meg újra nekirugaszkodsz, hogy megtedd, amit Jézus Krisztus kíván, de mindig újra visszafordulsz a döntő pontnál - amíg végre eltökélten átadod magad neki. "Igen, de - feltéve, hogy engedek Istennek ebben a dologban - mi lesz akkor? Igen, engedelmeskedni akarok Istennek, ha engedi használni a józan eszemet, de ne kívánja tőlem, hogy a bizonytalanságba lépjek." 

Jézus Krisztus a benne bízóktól ugyanazt a vakmerő lelkületet várja el, amilyet a természeti ember tanúsít. 

Ha valaki olyasmibe kezd bele, amit érdemes megtennie, akkor jön majd az alkalom, amikor mindent kockára kell tennie. Jézus Krisztus szellemi vonalon megkívánja, hogy tégy mindent kockára, amit józan eszed még a markában tart, merj beleugrani abba, amit Ő mond. 

Mihelyt ezt megteszed, úgy találod, hogy amit Ő mond, ugyanolyan szilárdan megáll, akárcsak a józan ész. Lehet, hogy Jézus Krisztus szavai a józan ész ítélőszéke előtt esztelenségnek látszanak; de vidd oda azokat a hit ítélőszéke elé és szellemedben kezded látni, hogy az valóban Isten szava. 

Bízzál Istenben teljesen, és amikor kockázatba visz, vágj neki! A válság idején pogány módra cselekszünk. 

Lehet, hogy a tömegből talán csak egyetlenegy elég bátor arra, hogy hitben Istennel számoljon.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Az istentelenek álboldogsága

"Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek. "(Márk 6, 21) 

Heródes látszólag boldog ember volt. Mindent megkapott, amit szíve megkívánt. Gonosz szenvedélyre lobban saját bátyja felesége iránt. Sötét terve sikerült s az asszony, Heródiás, az övé lett. A nagyszabású születésnapi vacsorán Heródes az egész fényes társaság középpontja. A jókedv magasra csap. Csak aki a dolgok mélyére lát, veszi észre, hogy a fény és a pompa hazug. Az Istentől való elszakadottságban soha nincs igazi boldogság. Lehetséges, hogy sokszor féktelen öröm fogja el őket, lelkük mélyén azonban sötét árnyak vannak. Isznak a mámorító kehelyből, kacagásuk önfeledt, de az öröm látszata alatt egyre sivárabb a lélek. Cifra nyomorúságban élnek. Minden lépés, amit a világ szerint elképzelt boldogság felé tesznek, egy-egy lépés lefelé a romlás és pusztulás útján. Bűnös terveik szerencsés kimenetele egyre jobban Isten haragját halmozza fejükre, s ez egyszer szörnyű módon robban majd ki. "A balgatagok szerencséje elveszti őket" (Péld 1, 32).

A testi vágyak azonban kiölik az emberből mindazt, ami még talán nemes volt benne. Durvává és állatiassá teszik. Heródes egy nép felett uralkodott, csak éppen önmaga felett veszítette el az uralmát. Milyen szánalmasan ingatag az ember Isten nélkül! - Az ünnepi lakoma fénypontja Heródes életében szomorú fordulópontot jelentett. 

Annak előtte mindig volt valamiféle fogékonyság benne a jóra. Félte (tisztelte) Keresztelő Jánost, mert megértett valamit annak tiszta és szent lényéből. Heródiás ugyanakkor gyűlölte őt és boldogságának megzavaróját látta benne. Ebben az asszonyban már régen kialudt minden jóérzés. Most azonban Heródes is fordulóponthoz ért. Azt tette, amiről meg volt győződve, hogy rossz: hozzájárulását adta a szörnyű bűnhöz, Isten szent emberének a kivégzéséhez. Lelkiismeretének figyelmeztető szavát elhallgattatta, mert vendégei előtt nem akart határozatlannak és szószegőnek bizonyulni. De ezzel a paranccsal megpecsételte saját sorsát is. Attól kedzve egyre mélyebbre süllyedt, lelkiismerete mindinkább elnémult. S amikor egyszer Jézussal személyes találkozásra került a sor, nem fogott fel semmit annak hatalmából. Csak a kíváncsiskodás keltette fel érdeklődését a Megváltó iránt, s amikor az nem elégítette ki, gúnyt űz belőle. 

- Ne irigyeljük soha az istentelenek látszólagos boldogságát, inkább sajnáljuk őket!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják.”-(Énekek éneke 2,15)

Egy kis tövis sok fájdalmat okozhat. Egy kis felhő eltakarhatja a napot. A kis rókák elpusztítják a szőlőhegyet, s a kis bűnök szívfájdalmat idéznek elő az érzékeny léleknél. Ezek a kis bűnök garázdálkodnak a szívben és tisztátalanná teszik azt egészen olyan dolgokkal, amit Krisztus gyűlöl, úgy, hogy azután felüdítő társaságát és kedves közösségét nem tarthatja fenn velünk. Valami nagy bűn nem teheti tönkre a keresztyént, de egy kis bűn nyomorulttá teheti. Jézus csak úgy járhat népével, ha azok minden ismert bűnt kiűznek. Ő mondja: „Ha az Én parancsolataimat megtartjátok, az Én szeretetemben maradtok meg, miképpen Én és az Én Atyámnak parancsolatait megtartottam és maradok az Ő szerelmében.” Némely keresztyén nagyon gyéren örvend Megváltója közellétének. Mi okozza azt? Egy érzékeny gyermekre bizonyára nagyon fájdalmas érzés volna, ha azt venné észre, hogy Atyjától el van különülve. Istennek gyermeke vagy és mégis nyugodtan tudsz lenni, Atyád arcának látása nélkül? Hogyan? Krisztus jegyese volnál, és mégis jól érzed magad Tőle távol is? Igazán, te nagyon messzire mentél, mert Krisztus jegyese óhajtozva gyászol, mint a galamb játszótársa után, ha elhagyta őt. Azért tedd fel magadnak ezt a kérdést: „Mi űzte el tőlem Krisztust?” Bűneid kőfala mögé rejtette el arcát. Ez a kőfal lehet, hogy csak apró kavicsokból van összerakva, de az egyre megy. A tenger cseppekből áll; a sziklák apró szemcsékből vannak összetéve; az a tenger is, mely téged Krisztustól elválaszt, lehet, hogy kis bűneid cseppjeivel van tele. S az a szikla, melyen bárkád majdnem ronccsá zúzódik, lehet, hogy kis bűneid piciny korallállatainak naponkénti munkája által keletkezett. Ha Krisztussal akarsz élni, Krisztussal járni, Krisztusra nézni, Krisztussal társalogni, akkor őrizkedj „a rókafiaktól, melyek a szőlőket pusztítják, mert a mi szőlőink virágzásban vannak”. Jézus hív téged, hogy menj Vele azokat megfogni. Ő bizonyosan összefogdossa azokat egykettőre és könnyen, min Sámson. Menj el Vele a vadászatra!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Ruth

"Mert ahová te mégy, odamegyek... Néped az én népem, és Istened az én Istenem... csak a halál választ el engem tőled! "- (Ruth 1,16-17)

Ezt Ruth mondta az anyósának, amikor azt a tanácsot kapta tőle, hogy ne menjen el vele idegenbe. Ruth azonban eldöntötte, hogy vele marad, nem fordult vissza, mint a társa.

Naomi mindenekelőtt Ruth irgalmas szívét említi. Irgalmas volt a férjéhez, míg az élt, és irgalmas idős özvegy anyósához is. Nem a maga boldogulását keresi, hanem neki akar segíteni. A Biblia szerint az irgalmasság nagy érték, az emberi együttélés olaja. Irgalmas az, aki akkor is segít, ha nem fogják megfizetni, elég neki az, hogy szüksége van rá a másiknak. Az irgalmas ember megértő, türelmes, tud elengedni, megbocsátani, áldozatot hozni. Ahonnan kivész az irgalom, ott elviselhetetlen lesz az együttélés.

De Ruth hűséges is. Hű akar maradni az élő Istenhez, akit anyósán keresztül valamennyire már megismert, de a magára maradt idős rokonához is. És ettől nem lehet eltántorítani. Orpá visszafordult, mert csak sodródott. Ruth kitart, mert döntött, és ő tudja, hova akar megérkezni, és miért oda. Nagy erőt ad a hűség: a hitben, házasságban, hivatásban, hazaszeretetben egyaránt.

Hűsége a bizalomból táplálkozott. Bízott Naomiban, és bízott Istenben. A jövőjük teljesen kilátástalan. Mennek a semmire, ő idegenbe, fiatal özvegyként, mi lesz belőle - anyósa betegápolója? De ez nem rettenti, hanem az élő Istenbe vetett bizalom bátorítja.

Megérkezve pedig alázatos, enged mindenben anyósának, tudva, hogy ő ismeri az ottani viszonyokat. Közben pedig keményen dolgozik, kettőjük helyett is.

Isten nem feledkezik el róluk. Ruth csak Istent és anyósát tartotta szem előtt, de kapott társat, otthont, kenyeret, békességet is. Sőt az Úr Jézus egyik ősanyjává vált. Ki sejtette ezt előre?

Isten veled harcol

„Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.” (Lukács 19:13)

Jézus mondta: „Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.” (Lukács 19:12–13). 

Kereskedni azt jelenti, kamatoztatni a ránk bízottakat, nyereséget szerezni. Nem arra hívott Isten, hogy „tartsuk a frontot”, hanem arra, hogy elinduljunk, és új területeket hódítsunk meg. 

Krisztus nem egy legyőzött, hanem egy győzedelmes egyházért jön vissza. „De az esélyek nem tűnnek jónak” – mondod. Akkor szemügyre kell venned Isten esélyeit! 

Az ő stratégiai számításai szerint egy is legyőzhet ezernyi ellenséget, kettő pedig tízezret (ld. 5Mózes 32:30). 

Isten szeret kézbe venni kicsinek és jelentéktelennek tűnő dolgokat, hogy aztán megsokszorozva őket, győzelmet érjen el velük. Amikor Isten azt mondta Gedeonnak, hogy őt és háromszáz katonáját fogja használni arra, hogy megsemmisítsen egy több ezer fős sereget, Gedeon emlékeztette Istent arra, hogy ő a legkisebb törzs legkisebb családjából származik. 

Isten azonban ezt mondta: „Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna” (Bírák 6:16). 

Amikor Isten így biztat valamivel, az elűz minden kétséget és félelmet. Gedeon azt mondta háromszáz emberének: „Ha megfújom a kürtöt… akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!” (Bírák 7:18). 

Ha kivont karddal elindulsz, a vállad mögött hátratekintve láthatod, hogy az Úr is kivonta kardját, és az oldaladon halad. Nem vagy egyedül. Isten melletted harcol, így biztosan győzni fogsz.

velunkazisten.hu

Victoria Osteen: Élj igazán!

Túl sokan úgy élik az életüket, hogy gépiesen végigmennek a különböző mozzanatokon; kipipálják a teendők listáján az elvégzett dolgokat, lélegeznek, de nem élnek igazán. Isten nem akarja, hogy csak végigmenjünk a napjainkon. Ő azt akarja, hogy igazán éljünk!

A János 10:10-ben Jézus azt mondja, Ő azért jött, hogy életet adjon, nem csak valamilyen életet, hanem „teljes és túláradóan bőséges életet” (EF).

Az egyik kulcsa annak, hogy élvezni tudjuk az életet az, hogy a megbocsátás művészetét magas szintre emeljük. Amikor ragaszkodunk a sérelmeinkhez, azokból gyorsan keserűség válik, ami úgy működik, mint egy érzelmi rákbetegség. Azonban, amikor felülkerekedünk a sérelmeinken, akkor a szeretetet választjuk. Ha elengedjük a rossz dolgokat, azzal helyet adunk a jó dolgoknak – annak az életnek, amit Isten tartogat a számunkra.

Arra biztatlak, hogy ha valaki megbántott, és még mindig összeszorul a gyomrod, ha meglátod az illetőt, vagy ha eszedbe jut, vidd a dolgot Isten elé, és engedd meg Neki, hogy meglágyítsa a szívedet. Ne hagyd, hogy a megbocsátatlanság visszatartson, lenyomjon és megakadályozzon abban, hogy igazán élj.

Ez nem könnyű, és rendben van, ha azt mondod: „Istenem, egyáltalán nincs ínyemre, hogy megbocsássak, de kérlek, add nekem a Te kegyelmedet és erődet, hogy képes legyek megtenni. Rád bízom a szívem, ezt az embert és ezt a helyzetet. Te vagy egyedül képes a megbocsátást kimunkálni az életemben.”

Ha meg akarjuk változtatni az életünket, akkor ezt belülről kell elkezdenünk.
A változás mindig a szívből indul ki. Engedd el a sérelmeidet, válaszd a szeretetet, a „teljes és túláradóan bőséges életet”, amit Jézus elkészített számodra.

„A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!” (János 10:10, EF)

Magyar fordítás: ahitatok.hu-

Reggeli dicséret-Csak így, egyszerűen

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”Gal 2:20

Sok ember szeretne egy új életet és ennek számtalan oka van. Egy azonban közös bennük: gondjuk volt a régivel. Akárhogy is, a Biblia felkínál egy lehetőséget az újrakezdésre, egyetlen, valóban lehetséges megoldást. Kérdés, hogy szeretnénk-e?

Az első lépés, meg kell értenünk, hogy ehhez előbb meg kell halnunk. Sokan, akik elégedetlenek a sorsukkal, valójában a körülményeikkel elégedetlenek, vagy az elért eredményeikkel és csak ezt szeretnék megváltoztatni. Az újrakezdésben is csak az új esélyt, a lehetőséget látják csupán és nem értik, ahhoz, hogy minden megváltozzon, hogy jobb legyen nekik kell újjászületniük. Igen újjászületni, nem csupán megváltozni. Mert meg kell értenünk, hogy valami olyannak kell megtörténnie velünk, amire mi képtelenek vagyunk, ami nekünk lehetetlen. Meg kell látnunk, mennyire rá vagyunk utalva Istenre. Pál ezt fejezi ki azzal, hogy keresztre kell kerülnünk Krisztussal.

A második lépés, át kell adni az irányítást. Ez sem egyszerű! Felnőtt emberként megszoktuk, hogy mi döntünk mindenben. Ez ezután is így lesz, de valami más is fontos. Eddig a döntéseinket saját vágyaink, elképzeléseink, érdekeink szerint hoztuk meg. Az Isten adta új élet feltétele, hogy a döntéseinket úgy hozzuk meg, hogy mindent alárendelünk Isten akaratának. Nem mi élünk többé, hanem krisztusi életet élünk. Nem néhány percről, vagy óráról van szó naponta. Nem is heti egy napról, amikor istentiszteletre megyünk. Hanem teljes életünkről, minden időnkről! Az új élet lényege, hogy úgy élünk, mintha mi lennénk Krisztus. Azt tesszük, amit Ő tenne a helyünkben.

A harmadik lépés, hogy hitben élünk, mert ezt az életet nem lehet másként élni. Meg lehet próbálni, de nem fog sikerülni. Miért, mert nem kivitelezhető! Nem vagyunk képesek erre az áldozatra, erre az átadásra csak akkor, ha a Megváltónkra figyelünk, ha meglátjuk megértjük azt, amit Ő tett értünk. Csak akkor, ha megtapasztaljuk azt a szeretetet, melynél nagyobb nem létezik a világmindenségben és ha megragadjuk hittel Isten örökkévalóságba nyúló megoldását.

Bejegyezte: Restás László

Isten csodálatos kegyelme: AKI AZ EGÉSZ VILÁGRÓL GONDOSKODIK

''Kérjed tőlem, és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a Föld határait.'' (Zsoltárok 2:8)

''A szántóföld pedig a világ'' (Máté evangéliuma 13:38).

Mi jobban megértjük ma, hogy ez a kijelentés mit jelent, mint az apostolok, akik megbízatást kaptak az evangélium prédikálására. Az egész világ egy hatalmas misszióterület. A világ jelenlegi rettenetes állapota arra a gondolatra késztethetne bennünket, hogy Krisztus halála majdnem hiábavaló volt, és Sátán diadalmaskodott. Bennünket azonban nem csalt meg. Sátán látszólagos győzelme ellenére Krisztus folytatja munkáját a Menny szentélyében, és a Földön is. Hirdetni kell a komoly, ünnepélyes, intő üzenetet a legnehezebb területeken, a legszentelenebb városokban, minden helységben, ahol a hármas angyali üzenet fénye még nem virradt fel. Minden egyes embernek meg kell hallani a hívást a Bárány menyegzőjére. Hirdetni kell faluról falura, városról városra, országról országra a korszerű igazság üzenetét, nem pompával, hanem a Lélek erejével. Mielőtt az ember Isten országának tagjává válhatna, jellemének meg kell tisztulnia a bűntől. Krisztus kegyelme által meg kell szentelődnie.

Krisztus vágyik arra, hogy megnyilatkoztassa kegyelmét; és jellemének és képmásának pecsétjét a világra helyezze. A Menny lázadója felajánlotta neki a világ országait, hogy ezzel megvásárolja Krisztus elkötelezettségét a gonoszság fejedelme felé. Ő azonban az igazságosság országának megalapítására jött el, és nem azért, hogy megvásárolják. Nem kívánt elállni eredeti szándékától. A Föld Krisztus megvásárolt öröksége. Jézus azt szeretné, ha az emberek szabadok, tiszták és szentek lennének. Noha Sátán emberi eszközökön keresztül igyekszik megakadályozni Krisztus szándékát, a kiontott vér által olyan kivívandó győzelem vár még ránk, amely megdicsőíti Istent és a Bárányt. Jézus országa növekedni fog, és átöleli majd az egész világot. 

Krisztus nem elégszik meg mindaddig, amíg a győzelem teljessé nem válik. ''Lelke szenvedése folytán látni fog.'' ''És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét'' (Ézsaiás könyve53:11; 59:19).

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A MEG NEM KÉRDEZETT KIJELENTÉS

"És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl"-(Jn 16,23)

 

Mikor van "az a nap"? Amikor a mennybe ment Úr eggyé tesz téged az Atyával. Azon a napon ugyanolyan eggyé leszel az Atyával, mint Jézus, és azon a napon - mondja Õ - "nem kérdeztek majd engem semmirõl". Amíg Jézus feltámadott élete nem valóság még benned, folyton kérdezõsködsz errõl is, arról is. De egy idõ múlva úgy találod, hogy minden kérdésed elhallgatott, nincs több kérdeznivalód. Eljutottál már oda, hogy teljesen rábízod magad Jézus feltámadt életére, amely tökéletes kapcsolatba hoz téged Isten szándékaival? Ezt az életet éled-e most? Ha nem, mi az akadálya?

Sok minden homályos lehet még elõtted, de ne engedd ezeket közéd és Isten közé furakodni. "Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl" - nincs rá szükség, mert bizonyos vagy benne, hogy Isten a dolgokat az Õ akarata szerint viszi véghez. János 14,1 szíved szilárd sziklájává lett, nincs már több kérdeznivalód. Ha valami még rejtve van elõtted és ez közéd és Isten közé jut, soha ne próbáld megoldani az értelmeddel; a hajlamaidban van a baj. Amikor egyszer kész vagy hajlamaidat alávetni Jézus életének, az értetlenséged tökéletesen feltisztul. Akkor az Atya és gyermeke között nincs távolság, mert az Úr eggyé tett Atyáddal; "és azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl".

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MEGELEVENÍTÕ ÉLET

"Ti pedig maradjatok Jeruzsálemben, mígnem felruháztattok mennyei erõvel" (Lk 24,49)

Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett a tanítványoknak a pünkösdre várniuk; addig kellett várniuk, amíg az Úr megdicsõülése történelmi ténnyé lett. Mihelyt megdicsõült, mi történt? "Miután Istennek jobbja által felmagasztaltatott és a megígért Szent Szellemet az Atyától elnyerte, kitöltötte azt, amit most láttok és hallotok" (Csel 2,33). A következõ mondat: "mert még nem volt Szent Szellem, mivel Jézus még nem dicsõíttetett meg" (Jn 7,39) - nem mireánk vonatkozik. Ma már a Szent Szellem kitöltetett, az Úr már megdicsõült: most már a várakozás ideje nem Isten gondviselésétõl, hanem a mi készenlétünktõl függ.

A Szent Szellem befolyása és hatalma már pünkösd elõtt is munkálkodott, de Õ maga még nem volt itt. Amint Urunk megdicsõült mennybemenetelekor, a Szent Szellem eljött ebbe a világba és azóta mindig itt van. El kell fogadnunk ezt a kinyilatkoztatást, hogy Õ itt van! A hívõ legyen állandóan nyitott a Szent Szellem befogadására. Amikor befogadjuk a Szent Szellemet, megelevenítõ életet nyerünk a mennybe ment Úrtól.

Nem a Szent Szellem keresztsége változtatja meg az embereket, hanem a mennybe ment Krisztus hatalma, amely a Szent Szellem által az emberek szívébe jut; ez változtatja meg õket. Mi sokszor szétválasztjuk azt, amit az Újszövetség soha nem választ szét. A Szent Szellem keresztsége nem Jézus Krisztustól független megtapasztalás, hanem az Õ mennybemenetelének bizonyítéka.

A Szent Szellem keresztsége sem az idõre, sem az örökkévalóságra nem emlékeztet, hanem az az egyetlen csodálatos, dicsõséges MOST.
"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged" (Jn 17,3).
Kezdd el Õt most megismerni és soha ne hagyd abba!

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-GONDOLKOZZ JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT

"Szüntelen imádkozzatok" (1Tesz 5,17)

Hogy helyesen, vagy helytelenül gondolkozunk az imádságról, az attól függ, milyen az elképzelésünk róla. Ha az imádságot úgy vesszük, mint a tüdõ lélegzését vagy a vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk. A vér szakadatlanul kering, a lélegzés is szakadatlan. Nem vagyunk tudatában ennek, mégis megállás nélkül folyik. Nem mindig vagyunk tudatában annak sem, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; mégis így van, ha engedelmeskedünk neki. Az imádság nem gyakorlás, hanem élet. Õrizkedj mindattól, ami gátolja feltörõ fohászaidat. "Szüntelen imádkozzatok" - azaz mindig õrizd meg a szívedbõl feltörõ fohászkodás gyermeki szokását.

Jézus soha nem tesz említést meg nem hallgatott imádságról: határtalanul bizonyos volt abban, hogy az imádság mindig meghallgatásra talál. Megvan-e bennünk is a Szent Szellem által ez a kimondhatatlan bizonyosság, ami Jézusban volt az imádságról, vagy arra az idõre gondolunk, amikor Isten látszólag nem felelt imádságunkra? "Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). Még ha mondjuk is, hogy "de... nem...", Isten azonban a legeredményesebb módon hallgatja meg az imádságot nemcsak néha, hanem minden idõben. Lehet, hogy a meghallgattatás bizonyítékát nem mindig azon a területen találjuk meg, ahol szeretnénk, vagy várjuk. Várjuk-e, hogy Isten feleljen az imádságra?

A veszély abban van, hogy felhígítjuk a dolgokat, amikrõl Jézus beszélt és úgy értelmezzük, hogy megfeleljenek a józan észnek is, de ha csak józan ész kellene hozzá, akkor neki nem lett volna érdemes kimondania. Mindaz, amit Jézus mond az imádságról, természetfeletti kinyilatkoztatás.

Az ígéret gyermeke (4)

„És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról.” Zsidók 11:32<

Gyermeked talán ma még nagyon messze van a tökéletestől, és az Isten országába való belépése talán egyáltalán nem lesz könnyű.

„Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg.” (Zsidók 11:32–34).

Amikor ezeket a neveket és életük történetét olvasod, rádöbbensz, hogy a Sátán minden erejével támadni fogja ígéretet kapott gyermekedet, születése pillanatától halála napjáig. És ha őt nem sikerül elkapnia, akkor majd a gyermekeivel próbálkozik. Jeftének felül kellett emelkednie a szégyenfolton, hogy anyja egy prostituált, apja pedig tudni sem akar róla. De legyőzte mindezt, győzelemre vezette Izráelt ellenségei fölött, erős vitézként lett ismertté (ld. Bírák 11:1), és végül a neve bekerült a Biblia legnagyobb hősei közé, ott van ő is felsorolva Ábrahám, Mózes, Eszter, Ruth és Dávid mellett.

Elhagyottság, bántalmazás, függőség, távolmaradás, harag és agresszió – ezek közül egyik sem gátolhatja meg Istent abban, hogy használja gyermekedet, ha te „odaállsz a résre”, imádkozol érte, és továbbra is kimondod fölötte Isten Igéjét. Azt kérdezed, mi ez a rés? A rés a különbség aközött, ami van, és aközött, ami lehet; a különbség aközött, amilyen a gyermeked most, és aközött, akivé válni fog a jövőben.

Erős Mónika

Kenneth E. Hagin- Bizonyságot tesz

,,Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei  vagyunk.,,- Róma 8,16.


Isten irányítani fog minket. Isten vezetni fog minket. Van olyan Igénk, amely ezt mondja: „Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai.” (Róm. 8,14)

Hogyan vezet Isten?
A Róma 8,16 adja a kulcsot:
„Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

Nem azért tudod, hogy Isten gyermeke vagy, mert valaki megprófétálta. Nem onnan tudod, hogy valaki azt mondta, őszerinte az vagy.
Nem így tudod meg az ilyen dolgokat. Nem azért vagy Isten gyermeke, mert volt egy látomásod. (Lehet hogy volt, lehet hogy nem, nem ez tesz téged Isten gyermekévé.)
 Honnan tudjuk akkor a Biblia szerint, hogy Isten gyermekei vagyunk?

Isten szelleme „bizonyságot tesz” a mi szellemünkkel együtt. Nem tudod pontosan elmagyarázni, honnan tudod, egyszerűen csak tudod, mélyen a bensődben. Van egy belső bizonyosságod, miszerint Isten gyermeke vagy.
 Ez az elsődleges módja annak, ahogy Isten vezeti a gyermekeit — a belső bizonyosságon keresztül!

Megvallás: Én Isten Szellemétől születtem. Isten Szelleme bizonyságot tesz az én szellememmel együtt, hogy én Isten gyermeke vagyok. Isten Szelleme vezet engem. Ebben a pillanatban is Ő vezet.

Az ígéret gyermeke (3)

„Kerestem köztük valakit, aki… odaállna a résre…” Ezékiel 22:30.

Gyermeked, az ígéret gyermeke talán bajba kerül az iskolában, rossz társaságba keveredik, vagy kipróbálja a kábítószert, alkoholt, bandákat, szexet stb. Talán fellázad minden ellen, amit tanítottál neki. Ez azonban nem jelenti, hogy nem fog végül válaszolni Isten hívására, és nem fogja megtenni Isten akaratát. Mielőtt tarzuszi Saul Pál apostollá lett volna, Istennek le kellett őt löknie a lováról, meg kellett aláznia társai előtt, és egy időre meg kellett vakítania. 

Emlékszel, mit mondott Jézus a tarzuszi Saulnak aznap a damaszkuszi úton? 

„Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod” (ApCsel 9:5 Károli). 

Vannak gyermekek, akiknek az életében az ígéretek könnyen beteljesednek, másoknál ez némi rúgkapálással jár – nem jutnak el odáig egyik napról a másikra! Isten Pált három évre elvitte a sivatagba, hogy detoxikálja őt, hogy megszabadítsa a helytelen gondolkodásmód mérgétől, és újraprogramozza Igéjének igazságával, mert ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy felkészítse őt hivatásának betöltésére. 

Ha tehát úgy tűnik, hogy gyermeked eltévedt a sivatagban, vak arra, hogy meglássa rendeltetését, vagy éppen a porban fetreng, ne ess kétségbe! Isten most is munkálkodik! Mit tehetsz te? Isten azt mondta: „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért…” (Ezékiel 22:30). 

Építs védelmi falat imádságból gyermeked köré!

 „Állj oda a résre”, imádkozz, és mondd ki Isten Igéjét gyermeked felett. Jézus megígérte, hogy ha hittel imádkozunk e földön, ő megmozgatja a mennyet az érdekünkben (ld. Máté 18:19)

Az ígéret gyermeke (2)

„A gileádi Jefte erős vitéz volt, egy parázna nőnek volt a fia.” Bírák 11:1

A gének sok mindent befolyásolnak. Meghatározzák egy gyermek haja színét, szeme színét, mindazokat a hajlamokat, melyek miatt apjára vagy anyjára fog hasonlítani. De ha egy gyermek felnőve is folyamatosan rossz döntéseket hoz, annak már nem biztos, hogy a génekhez van köze; lehet, hogy az ellenség vette célba, mert felismerte rendeltetését. Ilyenkor lép közbe Isten.

Mózest édesanyja beletette egy kosárba, a kosarat pedig elrejtette a Nílus nádasában. Isten azonban úgy intézte, hogy pont a fáraó lánya találjon rá, magával vigye a palotába, és egyiptomi előkelőségként nevelje fel.

Ha te megteszed szülőként a te részedet, akkor Isten is megteszi az övét. Ha megteszel a gyermekedért mindent, ami tőled telik, Isten közbe fog lépni, és megteszi, amire te nem lennél képes.

Pál azt írja: „azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28).

Istennek célja van problémás gyermekeddel, ezért szeresd őt továbbra is, és imádkozz érte továbbra is, bármeddig is tart. A Biblia azt mondja: „a gileádi Jefte erős vitéz volt, egy parázna nőnek volt a fia.” Lehet, hogy gyermeked nem épp ideális körülmények között született, de ez nem akadályozza meg Istent abban, hogy megáldja őt. Éppen ellenkezőleg, ő minden múltbeli körülményt fel tud használni, hogy ezzel adjon a jövőjéhez bölcsességet és erőt, hogy betölthesse azt, amire Isten elhívta őt. 

Ne mondj le hát a gyermekedről, mert az ígéret gyermeke ő! Imádkozz így: „Uram, te megígérted, én elhiszem, és valóra fog válni!”

Andrew Wommack-Ő megosztja veled jutalmát

Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”  (Máté 5:12)

Jézus azt mondta, hogy az üldözések közepette is örvendezhetünk. Az üldözéseknek sok pozitív hatása van, de leginkább azért örvendezhetünk, mert jutalom vár bennünket a mennyben, miután kibírtuk és hitünket megőriztük Benne.
Jézus a szentjeit érő üldözést rendkívül komolyan veszi, amit például Pál damaszkuszi útján megtapasztalt események is mutatnak. Az Úr megkérdezte Pált (akkor még Saulust), “Miért üldözöl engem?” (Apcsel 9:4.) Nem azt kérdezte, “Miért üldözöd a népemet?”, hanem azt, hogy “Miért üldözöl engem?”
Az emberek valójában nem bennünket utasítanak el, hanem azt a személyt, akit képviselünk. Jézus Krisztus teste vagyunk ezen a földön. Amit az emberek nekünk mondanak, vagy velünk tesznek, azt Jézusnak mondják, illetve Vele cselekszik. Jézus tehát megígérte, hogy a jutalmát megosztja velünk. Jézus valamennyi dicsőségét és tiszteletét megosztja azokkal, akik szenvedést álltak ki Jézus nevéért. (Róma 8:17.) Milyen hatalmas jutalom!
A jutalomra való összpontosítás az üldözés helyett örömöt fog okozni, amikor az emberek ellened szólnak és a hited miatt kigúnyolnak. (Apcsel 5:41.) Pál gyakorlatilag kívánta azt a közösséget, amit Jézus azok számára biztosított, akik a nevéért üldözést szenvednek. Pál tudta, hogy nemcsak még bensőségesebb kapcsolatba kerülhet Jézussal, hanem az Ő feltámadásának erejében is járhat. (Fil. 3:10.)
Ma, ha Jézus Krisztusban való hited miatt üldözést tapasztalsz, emeld fel a fejed és örülj! Az Ő jutalma végtelenül nagyobb, mint bármely szenvedés, amit kiállsz.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten gyermekeinek rettenthetetlensége

,,Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.,,
(Lukács 12, 32)

Akinek nagy a befolyása, erõs a hatalma és nagy számban állnak mögötte emberek, annak semmitõl sem kell félnie. Az Úr Jézus nyája azonban befolyásban, hatalomban és számban kicsiny. Leginkább csak a „kisemberek" tartoznak hozzá. És ezt a kicsiny nyájat is annyi farkas veszi körül. Nincs hiány ellenséges támadásokban és ellenállásban. Már Isten ószövetségi népe is felismerte: „Sokan szorongattak engem ifjúságomtól fogva." Ézsaiás pedig ezt mondja Isten népérõl: „Ó, te szegény, szélvésztõl hányt!" (54, 11). Éppen az ellenségeskedés, gúny és megvetés a fõoka, hogy ez a nyáj olyan kicsiny. A megaláztatásnak az útját nem sokan vállalják. - És mégis ennek a kicsiny nyájnak nagy és jó Pásztora van. Egyedül õ a jó Pásztor. Úgy szereti nyáját, mint önmagát; élete árán szerezte meg azt. Ismeri, gondozza és vezeti õket, bármennyi nehézség és veszély támad. Nem béres õ, aki elhagyja juhait, amikor a farkas jön, hiszen a juhok az õ tulajdonát képezik. Élete odaadása árán szállt értük síkra, értük él és senki õket a kezébõl ki nem ragadhatja. Az Úr Jézus mindenre felkészült. Bármilyen nagy az emberi ellenszegülés és tombolás ellene, õ arra is fel van fegyverkezve. Tehát vessünk el minden félelmet, mert többé nincs erre ok. A juhoknak csak egy dologtól kell félniök: hogy el ne kódorogjanak a pásztortól. Minden másról õ gondoskodik.

Kicsiny és gyenge ez a nyáj, de mégis erõs, mert erõs Pásztora van. Kicsiny és mégis nagy, mert a juhok nagy Pásztora vette õt gondjaiba. És egyszer elnyeri a királyságot is, mert az Atyának úgy tetszett, hogy éppen ennek a kicsiny nyájnak adja át majd egykor a királyi uralmat. Amikor ismét megjelenik a Megváltó, õvele együtt fognak uralkodni. Ez az Isten akarata s amit õ akar, annak úgy kell történnie. A kicsiny nyáj ellen minden oldalról vihar tornyosul és még mindig hátra van a legnagyobb vihar: az antikrisztus alatt bekövetkezõ szorongattatás. Úgy tûnik, hogy az majd végez is a nyájjal. De Istennek az az akarata, hogy megmaradjon és megkapja az országot. Egyszer majd felhangzik a kiáltás: „Halleluja! mert uralkodik az Úr, a Mindenható" (Jel 19, 6). Ekkor adja át az uralmat a kicsiny nyájnak. Valóban mindennel felér, hogy e kicsiny nyájhoz tartozzunk és vele együtt végig kitartsunk.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az Istentõl parancsolt félelem

,,Attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.,,
(Máté 10, 28)

A világ könnyelmû gyermekei tréfát ûznek a kárhozatból; az istenfélelem eltûnõben van az emberek között. Ennek egyik elszomorító jele az, hogy a kárhozat sokak elõtt nem létezõnek tûnik fel, másoknak pedig egyenesen nevetség tárgya. Isten gyermekei azonban tudják, hogy van kárhozat és van pokol. Hisznek Isten Fia szavának, aki a láthatatlan világból jött el közénk és pontos betekintése van a menny és pokol dolgaiba. Milyen élesen és nyomatékosan állítja elénk Jézus a kárhozat borzalmait (Márk 9, 43-48)! Isten gyermekei tudják, hogy van pokol, mert aki egyszer komoly bûnbánaton ment át, az szinte maga is alászállt a poklokra. Felismerte az Istentõl való elhagyatottság irtózatos voltát és remeg attól, hogy örök elvettetés lehet része. Az Isten szentségétõl való félelem nehezedett rá, meglátta azt a szörnyû szakadékot, amely a bûnöst Istentõl elválasztja. Ezért tudja, hogy van pokol. - Akit azonban a Megváltó kegyelme megragadott, éppen olyan jól tudja azt is, hogy van mennyország. Tudja abból a békességbõl, amit a bûnbocsánat adott szívébe és abból a bizonyosságból: Isten
engem is szeret, gyermeke vagyok.

Isten gyermekének a szívében minden üdvbizonyosságon túl is kell az az üdvös és hasznos félelem maradjon, amelyrõl Jézus azt mondja: „Attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." Jézus ezt a megdöbbentõ Igét éppen a tanítványoknak mondta el. Tehát nem szabad magunkat hamis bizonyosságba ringatni. Nem árt, ha néha elfogja lelkünket az aggodalom: vajon valóban célba érek-e? Ez annál inkább a Megváltó karjaiba kerget minket. Különösen akkor gondoljunk nyomatékosan az elbukás szörnyû következményeire, amikor a bûn izgat és csábítgat minket. Ha Isten gyermekei ismét a gonosz birtokába kerülnek, kárhozatuk kétszeresen súlyos. Még Pál apostol szívében is feltámadt idõnként az a szorongó érzés, hogy vajon nem kerül-e majd elvettetésre. Mennyivel inkább kell nekünk helyet adnunk e gondolatnak, hogy azután annál jobban óvakodjunk a bûntõl. - Az Isten elõtti félelem azonban jó és hatékony ellenszere az emberektõl való félelemnek is. Ha mi Isten elõtt remegünk, akkor nem remegünk az emberek elõtt.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Vigasztalásunk a szenvedésben

,,Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim, a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet.,, -(Zsolt 94, 19)

A mérleg egyik serpenyõjében vannak a szenvedések és a gondok, de a másik serpenyõben ott vannak a vigasztalások. Lehet, hogy az elsõ igen leterheltnek látszik, mégis a második kerül túlsúlyba és fellendíti azt a serpenyõt, amelyben a szenvedések vannak. „Amint bõven kijutott nekünk Krisztus szenvedéseibõl, úgy bõséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által" (2 Kor 1, 5). Tehát végül is a vigasztalás kerül túlsúlyba. Isten nem rak reánk több terhet, mint amire feltétlenül szükség van. Nem szíve szerint sújt minket, de nem kímélhet meg minket azoktól, mert a szenvedések által kipróbál és megtisztít minket és érettekké tesz. Sok keresztyén megtapasztalta már, hogy bár Isten idõnként a szenvedések tüzében hagy minket, ez nem változtát az õ szeretetén, mert mindennel a javunkat akarja szolgálni. További vigasztalásunk az, amivel a jövõ biztat minket, ha türelmesen kitartunk. A szenvedések könnyûek és rövid ideig tartók az örökkévaló dicsõséghez képest. Az üdvösség gazdagon kárpótolja majd a szenvedõket és Isten minden könnyet letöröl majd. A legnagyobb vigasztalás azonban mégis annak a bizonyossága, hogy Jézus szeret és Isten a mi Atyánk. Ez emel fel igazán, amikor bátorságunk eltûnõben van. Ez üdít fel a megpróbáltatások tüzében. Ez óv meg attól, hogy elsüllyedjünk a hullámok között. Gyakran éppen az a külsõ nyomorúságok, nehézségek célja, hogy a lélek ezt a nagy vigasztalást megtalálja.

Van egy másik - üdvösséges - szomorúság, amelyet akkor érzünk, mikor vétkeinkkel és mulasztásainkkal kerülünk szembe. Ez az Isten szerint való szomorúság egyengeti az igazi vigasztalásnak, a bûnbocsánat felett érzett vigasztalásnak az útját. Ez kárpótol minden szenvedésért. „Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kõsziklája te vagy, ó Isten" (Zsolt 73, 26). De ehhez a vigasztaláshoz csak Isten Igéjén keresztül juthatunk.

A Biblia a vigasztalás nagy könyve. A bibliai szent írók legtöbbször nagy nyomás súlya alatt és nehézségek idején kapták a kijelentést. A világ könnyelmû és élvezeteket hajhászó gyermekei unalmas könyvnek tartják, amely tele van sötét fenyegetésekkel. A kereszthordozók azonban a vigasztalás tiszta forrására bukkannak benne. Ismerkedjünk meg jól az írott Igével s akkor nem lesz majd hiányunk vigasztalásban a nehézségek idején.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Sikem férfiúinak fejére is visszahárított Isten minden rosszat.,, Bírák 9,57.

A Bírák könyve sokszor tesz megrázóan bizonyságot ennek az Igének igazságáról: "A bűn gyalázatára van a népnek". (Péld 14,34)

Ez látható Gedeonnak és háznépének életéből is.

Gedeon Isten eszköze volt Izrael ellenségeinek elpusztításában. Gazdag zsákmány hullt a győztesek ölébe. A zsákmányul ejtett arany fülbevalókat Izrael a szabadsághős Gedeonnak ajándékozta. Ő azonban ezt a gazdagságot nem Isten dicsőségére fordította.

Arannyal átszőtt papi ruhát, efódot készíttetett belőle, s úgy gondolta, hogy ezt áldásul hagyja családjának. A valóságban azonban halvánnyá és átokká lett ez!

Bárcsak minden szülő gondolna arra, hogy az értékes, áldott hagyaték ott található, ahol hűséges és alázatos imádkozók munkálkodnak. - Gedeon elbukása borzalmas dolgokat munkált a családjában. Fia, Abimélek elment szülővárosába, Sikembe, és rábeszélte a város lakóit, hogy tegyék őt királlyá. Segítségükkel megölte 70 testvérét. Ezután a vérfürdő után tették aztán a sikemiek királyukká. A dicsőség azonban csak három évig tartott. Akkor ellenségeskedés támadt Sikem lakói és Abimélek között. Az ellenségeskedés alatt történt Thébes ostroma is, amikor egy asszony malomkődarabot dobott le a torony faláról, s ez szétzúzta Abimélek fejét.

Szó szerint beteljesült az Ige: Isten minden rosszat visszahárított a fejére. A sikemiek sem jártak jobban. Rajtuk is beteljesült Abimélek egyetlen megmaradt testvérének az átka, aki a vérfürdőből elmenekült: "Jöjjön ki tűz Abimélekből, és eméssze meg Sikem férfiait"! (20. v.)

Sikem története ezzel az Igével végződik: "Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat" (57. v.).

Isten malmai lassan őrölnek, de pontosan!

Varga László: Isten asztaláról

"Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!"- Ézsaiás 6,8

Ezt a bátorságot irigylem. Szól az Úr sokszor hozzánk is. Meg is halljuk. Megoldandó feladatokat mutat, szükségeket tár fel előttünk, egyházunk, népünk bajai kiáltanak. Erő, képesség, jó lehetőségek állnak rendelkezésünkre, és lelkiismeretünk biztat: ez a te feladatod. De sokkal kényelmesebb panaszosan mondani: hát senki nem vállalja? Mi lesz így velünk? Irigylésre méltó a próféta bátorsága, lelkesedése: "Itt vagyok, engem küldj!" Testvérem, hozzád is így szól Isten hívása. Pedig a fenti igében még hívás se hangzik. Csak éppen annyit mond a fiatal Ézsaiás füle hallatára: kit küldjek el? Ezt a kérdést teszik fel keserűen egyházunk, népünk vezetői. Szavukon, panaszukon át igen sokszor Isten szava szólít, s mi, keresztyének, ezt így is érezzük. 

Ne várjunk külön parancsot! Jelentkezzünk, és vállaljuk bátran az előttünk álló feladatot, melyről nagyon jól tudjuk, hogy képességeink, lehetőségeink szerint mi oldhatjuk meg a legjobban! Isten ezt várja tőlünk. Minden segítséget megad hozzá. Ne féljünk, aki bátran nekivág, meglátja, önmagának is megéri!

Istenem, Uram, hányszor panaszoltam én is, hogy nincs, aki felvállalja egyházunk, népünk, közösségünk gondjait. Olyan kicsinek érzem magam olyankor, eszembe se jut, hogy én jelentkezzem. Valahol kell lennie nagyobbaknak, okosabbaknak, előkelőbbeknek, azokra vár a feladat. De én?! - Bírálni, az reám tartozik, de vállalni? - Bocsásd meg, Uram, ezt a gyámoltalanságot, melyet Te talán gyávaságnak, lustaságnak, vagy éppen képmutatásnak ítélsz. 

Ha nincs hozzá se szemem, se bátorságom, mutasd meg határozottan a megfelelő pillanatban, hogy tőlem várod a megoldást egy-egy nehéz ügyben, és ne engedd, hogy kibúvókat keressek vállalás helyett. Taníts meg jelentkezni: Itt vagyok, engem küldjetek! Ámen.

Mindennap az Ige fényében: TOTÁLIS HADVISELÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Kor 10,1-6 

1 A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki - némelyek szerint - szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; 

2 kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel merészen akarok fellépni némelyekkel szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. 

3 Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; 

4 hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. 

5 Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, 

6 és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, amikor teljességre jut a ti engedelmességetek.

"Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre." (2Kor 10,4-5)

Itt az igehirdetés természetéről és hatalmáról olvasunk leírást. Az evangélium szava elsősorban felhívás bűnbánatra és a Krisztus által való szabadítás bejelentése. Ennek a szónak van ereje ahhoz, hogy megtérést és szabadítást eredményezzen, mert Isten Igéje.
De az evangélium több mint felhívás megtérésre és hitre. Olyan hatalom is, mellyel ki lehet pukkasztani az emberi okoskodás léggömbjeit, és olyan tüzérség, mellyel meg lehet semmisíteni az emberi gőg erődítményeit. Tulajdonképpen az evangélium nem csupán az emberközpontú gondolkodás leleplezésére szolgál, hanem arra is, hogy ezeket a gondolatokat foglyul ejtse a Krisztus iránti engedelmességre.
A keresztyének nem mindig fordítanak figyelmet az evangélium messzebbre ható következményeire. Túl gyakran olyan üzenetnek tekintik az evangéliumot, amelynek révén az emberi lélek és Isten között áll helyre a békesség. Nem mindig érzik meg azt, hogy az evangéliumnak van ereje befolyásolni azokat a gondolati sémákat is, amelyek uralják az egyetem intézményét és azokat az elgondolásokat, amelyek alakítják a harcot a munkaviszony területén.
Tudatában kell lennünk annak, hogy a mi magatartásunknak, ahogy a nemiség, a pénz, a tudomány és a háború kérdését nézzük, nagyon is sok köze van a Jézus Krisztusban való hitünkhöz, mivel ő a dolgok új rendjének a kezdete. A gondolatok és a magatartás ezen újrarendezését az hozza létre, hogy az evangéliumra hallgatunk.
Amikor a keresztyén harcos ezekre a különböző területekre és tájakra lép, nem szabad neki fegyvert cserélnie. A tudományos életben az lesz a kísértése, hogy a logikában bízzon, a politikában az, hogy az ékesszólásra támaszkodjék, amikor meg üzletről van szó akkor az, hogy a világi hatalom fogalomkörében gondolkodjék. De a mi "hadakozásunk fegyverei nem evilágiak (testiek).Isten Igéje eredményezi azt, hogy a gondolatok és a magatartás újrarendeződjenek.
Ahogy Isten az ő beszédével alkotott meg mindent az eredeti teremtésben, ugyanúgy Krisztus beszédével hozza létre az új teremtést. 

Ezt az evangéliumot hirdetnie kell Isten népének, de nemcsak extenzív módon, vagyis az egész földkerekségen, hanem intenzív módon is, azaz az élet minden részére vonatkoztatva azt.

Oswald Chambers:: Krisztus mindenek felett: ZAVARTALAN KAPCSOLAT

"Azon a napon az én nevemben kértek majd; ...mert maga az Atya szeret titeket..." (Jn 16,26-27)

"Azon a napon az én nevemben kértek", azaz az én természetem szerint. Nem "varázsige lesz a nevem nektek", hanem "olyan bizalmas lesz a kapcsolatunk, hogy egészen eggyé váltok velem". "Az a nap" - nem egy valamikor bekövetkező napot jelent, hanem azt a napot, ami itt van és most van! "Maga az Atya szeret titeket" - az egyesülés teljes és tökéletes. Urunk nem arra gondol itt, hogy életünkben nem lesznek bonyodalmak, hanem éppúgy, mint ahogyan Ő ismerte az Atya szívét és gondolatát, úgy emel fel minket is a Szent Szellem keresztsége által azokra a mennyei helyekre ahol kijelentheti nekünk Isten tanácsait. "Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben..." (23. v.). "Azon a napon" zavartalan lesz a kapcsolat Isten és a szent között. Éppúgy, mint ahogy Jézus tisztán állt az Atya jelenlétében, úgy minket is bele emelhet ebbe a kapcsolatba a Szent Szellem keresztségének hatalmas erejével, "hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11). "Megadja nektek" (23). 

Jézus azt mondja, hogy Isten meghallgatja imádságainkat. Micsoda kihívó felszólítás! Jézus feltámadásának és mennybemenetelének ereje és az elküldött Szent Szellem az Atyával olyan kapcsolatba emelhet, hogy Isten tökéletes, szuverén akaratával egyet akarunk - szabad választásunkból -, mint ahogyan Jézus is egy volt vele. Ebben a csodálatos helyzetben - amelybe Jézus Krisztus helyezett - imádkozhatunk Istenhez az Ő nevében, az Ő természete szerint, amit a Szent Szellem ajándékozott nekünk, és Jézus Krisztus ezt mondja: "Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek". Jézus Krisztus fenséges lényét a saját kijelentésein át lehet kipróbálni.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A kegyelem mindenre elégséges volta

"Elég neked az én kegyelmem! "- (2 Kor 12, 9)

Pál apostolnak az a sürgető könyörgése, melyet az Úr Jézushoz intézett, hogy szabadítsa meg őt egy fájdalmas és terhes szenvedéstől, elutasításra talált. "Elég neked az én kegyelmem"

- még akkor is, ha sok kívánság nem teljesül s ha sok, olyan szívesen melengetett remény hajótörést is szenved. A kegyelem teljes kárpótlást nyújt, mert megnyitja előtted Isten atyai szívét és szabad menetelt biztosít királyi székéhez.

- A kegyelem az eljövendő dicsőséges örökség részesévé is tesz téged; nemcsak összes bűneink megbocsátásának a bizonyosságára nézve ad vigasztalást de arra is ad erőt, hogy legyőzd a bűnt.

- Egész életünket áthatja. Minden vonatkozásban segítségünkre van. Lehetővé teszi, hogy a családi körben is megálljuk a helyünket s mint szülők, jól igazgassuk házunkat; mint élettársak, Isten akaratának rendeljük alá házaséletünket.

- A kegyelem képessé tesz arra, hogy otthonunkon kívül is megfelelő módon viselkedjünk és úgy bánjunk az utunkba kerülő emberekkel, ahogy az Istennek tetsző. - A kegyelem ad megfelelő időben helyes szavakat a szánkba vagy erőt a hallgatásra, mielőtt valami helytelen szó hagyná el ajkainkat.

- A kegyelem képesít arra is, hogy földi hivatásunkat Isten akarata szerint töltsük be, feladatainkat jól oldjuk meg. - A kegyelem ad türelmet a szenvedés elhordozására vagy annak elfogadására, hogy megszokott és kedvelt tevékenységeinket feladjuk. - És a kegyelem segít minket abban is, hogy a halált legyőzzük. Amikor elérkezik az idő, hogy innen távoznunk kell, nem akaratunk ellenére ragad el a halál, hanem megvigasztalódva búcsúzunk, hogy egészen Krisztussal legyünk.

Kimondhatatlanul gazdaggá tesz a kegyelem, mert vele együtt Jézus is a mienk. Ezért ez elválaszthatatlan tőle, csak az ő személyében nyerhető el. Ha tudom, hogy Jézus az enyém, másra már nincs is szükségem többé. Senki és semmi nem pótolhatatlan Jézuson kívül, s ő mindenért kárpótol, amit elveszítünk. Annyival inkább elegendő a kegyelem, mert éppen a gyengeségekben lesz nyilvánvalóvá az ereje. Ahol még tart a saját emberi erő, ott nem is tud még igazán érvényesülni. A teljes tehetetlenség állapotában tapasztaljuk meg igazán, hogy milyen erős Megváltónk van. - A kegyelem boldog részesei naponta térdre roskadnak Uruk előtt s ezért nem roppannak össze a földi élet terhei alatt.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A halászok követték

"És így szólt hozzájuk Jézus: 'Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek benneteket'" (Mk 1,17)

Csak ha az Úr Jézust követjük, teljesülhet szívünk vágya, és lehetünk igazán hasznosak embertársainknak. Mennyire szeretnénk Jézus Krisztus sikeres halászai lenni! Szinte életünket is feláldoznánk a lelkek megnyerése érdekében. Sokszor kísért azonban bennünket az olyan módszerek használata, amilyeneket Jézus Krisztus soha nem alkalmazna. Hallgassunk az ellenség tanácsára és engedjünk neki? Ha igen, akkor csak a vizet fogjuk paskolni, de halat nem fogunk egyet sem. Az Úr Jézust kell követnünk, ha valódi ébredést akarunk. Látványos új módszerek, szórakoztatás és hasonlók - ez lenne Jézus Krisztus követése? Elképzelhető, hogy Jézus Krisztus olyan módszerekkel vonta magához hallgatóit, mint az napjainkban olyan általánosan elterjedt? Mi az ilyen vállalkozások eredménye? Semmi olyan, amit Jézus Krisztus elfogad majd ama nagy napon.

Az Úr Jézushoz hasonlóan kell hirdetnünk az Igét, mert csak így tudunk lelkeket megmenteni. Urunk tanítását kell hirdetnünk, a teljes és tiszta evangéliumot, mert ez az a háló, amelybe beleakadnak a lelkek. Az Ő szelídségével, bátorságával és szeretetével kell szólnunk, mert ebben van az emberi szívek megnyerésének a titka. Isten felkentjeiként kell munkálkodnunk, a Szent Szellemre figyelve. Ha követjük az Úr Jézust, nem pedig előtte futkosunk, vagy mellette kullogunk, akkor leszünk igazán emberhalászokká.