Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten sarjasztja a vetést

„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva visszanyered azt!" (Préri 11,1)

Nem szabad elvárnunk, hogy azonnal jutalmat kapunk minden jóért, amit tettünk. Még kevésbé szabad csak ott és olyanokért fáradoznunk, akiknél biztosak lehetünk fáradozásunk jutalmában. Az egyiptomiak a Nílus vizébe vetnek, ami tiszta vetõmagtékozlásnak látszik. Egy idõ után azonbanleapad a víz, a rizs vagy más vetõmag a termékeny iszapba süllyed, és hamarosan kihajt a vetés. Tegyünk ma jót a hálátlanokkal és a gonoszokkal! Tanítsuk a felületeseket és a csökönyöseket! Az állhatatlan külsõ mögött termékeny lehet a talaj. Soha nem hiábavaló a munkánk, ha az Úrban végezzük.
A mi dolgunk csak az, hogy „kenyerünket a vízre vessük", az ígéret beteljesítését bízzuk Istenre: „megtalálod azt". Õ nem engedi, hogy ígéretében csalódjunk. Az evangélium, amelyet hirdettünk, él, és egyszer majd meghozza termését. Talán nem hamarosan, de meglesz az aratása annak, amit elvetettünk. Türelemmel kell lennünk, hiszen az Úr is türelmes. „Sok nap múlva", mondja az Írás, de ha számos esetben hónapok és évek lesznek a napokból, az ígéret akkor is áll. Ez az Ige tehát parancs, amelyhez ígéret is fûzõdik: engedelmeskedjünk a parancsnak, és kapaszkodjunk hittel az ígéretbe.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A MEGDÖBBENTŐ KÉRDÉS

"Embernek fia! Vajon megélednek-e ezek a tetemek?" (Ez 37,3)

Lehet-e szent ebből a bűnösből? Rendbe hozható még ez az elsodort élet? Erre csak egy válasz van: "Uram, Te tudod, én nem." Ne állj elő a vallásos józan ésszel és ne mondd: "Ó igen, egy kicsit több bibliaolvasással, odaadással és imádsággal majd meglátom, hogy lehetne véghezvinni." Sokkal könnyebb valamit tenni, mint Istenben hinni; mi összetévesztjük a félelem hangját az ihletettséggel. Ezért vannak olyan kevesen, akik együtt munkálkodnak Istennel és olyan sokan, akik érte buzgólkodnak. Sokkal szívesebben munkálkodunk érte, mint amennyire hiszünk benne. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Isten majd megteszi azt, amit én nem tudok megtenni? Annyira esem kétségbe az emberek miatt, amennyire nem ismertem fel, hogy mit tett értem Isten. Vajon olyan csodálatosan és valóságosan megtapasztaltam Isten hatalmát és erejét, hogy sohasem esem többé kétségbe senki emberfia miatt? Egyáltalában történt-e már bennem valami szellemi síkon? Személyes megtapasztalásom hiánya egyenes arányban áll félelmemmel. "Íme én megnyitom a ti sírjaitokat" (12). Amikor Isten azt akarja megmutatni neked, hogy milyen a tőle elszakadt emberi természet, azt rajtad mutatja meg. Ha Isten Szelleme adott már neked látást arra vonatkozóan, hogy mi vagy az Ő kegyelme nélkül (- és ezt csak akkor teszi, amikor Szent Szelleme munkálkodik), akkor tudod, hogy nincs gonosztevő, aki csak felényire olyan gonosz a valóságban, mint amilyen te vagy a hajlamokban. Isten megnyitotta "síromat", és "tudom, hogy énbennem (azaz a testemben) nem lakik semmi jó" (Róm 7,18). Isten Szelleme megmutatja, milyen az emberi természet az Ő kegyelme nélkül.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Tiszta és mély öröm

"Azon örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben. "-(Lukács 10, 20) 

Az emberek olyan szívesen örökítenék meg nevüket. Ha már a világtörténelem lapjaira nem is tudják felírni - mert ez csak keveseknek jut osztályrészül -, legalább fába és kőbe vésik be azokat. Végső fokon mégis minden név a feledés homályába süllyed, mely nincs felírva a mennyben. Amikor Isten egy ember nevét felveszi a menny polgárainak listájára, annak örökkévaló érvénye van. A földi polgárok neve a föld porába van írva. "A hamisaknak neve megrothad" (Péld 10, 7). - Minden ok megvan az örömre, amikor Isten egy nevet, melyhez annyi szenny tapad - talán nem is annyira az emberek előtt, mint inkább az örökkévaló világosságában -, arra méltat, hogy könyvébe bejegyezze. Mennyi szenny, gyalázat, bűn és szégyen fedi nevünket! Micsoda meg nem érdemelt irgalmassága az Úrnak, amikor egy ilyen nevet beír az élet könyvébe, a mennyei polgárlistára, és e név hordozóját az ő királyságának polgárává teszi! "Nem vagytok már jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és az Isten házanépe" (Ef 2, 19) - írja az apostol. Tehát mindazzal az előjoggal rendelkeztek, ami a polgárokat és családtagokat megilleti. A Mindenható oltalma alatt állotok, minden időben meneteletek van őhozzá és egykor örököstársak lesztek országában. Mindaz, ami az Úr Jézus ereje által rajtunk keresztül történik, távolról sem olyan értékű, mint ami bennünk és rajtunk megy végbe a kegyelem folytán.

Amikor a 70 tanítvány visszatért első missziói útjáról, különösképpen annak örültek, hogy még a gonosz lelkek is meghátráltak szavuk elől. Jézus azonban egy magasabb rendű és tisztább örömre mutat rá. A gonosz lelkek kiűzésénél könnyen az önelégültség érzése léphetett fel - hogy olyan nagy dolgokat vittek véghez. Ez hamarosan gőggé és becsvággyá fejlődhet. És akkor hangzik majd egyszer: nem ismerlek titeket! Lehet, hogy az én nevemben ördögöket űztetek, mégis idegenek maradtatok a számomra, eltávolodtatok az én gondolkodásmódomtól, távozzatok tőlem ti gonoszok (vö. Máté 7, 23). - Abban az örömben, hogy a nevem fel van írva a mennyben, már nincs meg a becsvágy önző mellékíze. Itt nem én magam cselekszem, hanem megtapasztalom a meg nem érdemelt kegyelmet, amelyért Istennek még az örökkévalóságban sem tudok eléggé hálát adni.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Felindította Sámuelt az Úrnak Lelke.,, -Bír 15,14

Lehi városának lakói egyszer kínos helyzetbe kerültek.

Sámson átmenetileg ott lakott. Amikor a filiszteusok ezt meghallották, elmentek hozzájuk és megfenyegették őket: ha Sámsont ki nem szolgáltatjátok nekünk két új kötéllel megkötözve, felégetjük városotokat. Lehi emberei ekkor elmentek Sámsonhoz, s megkérdezték, mit tegyenek. Sámson ezt mondta: Esküdjetek meg, hogy ti nem rohantok reám! Aztán megkötözték két új kötéllel és elvezették. Amikor a filiszteusok megpillantották az óriási erejű embert megkötözve, hangosan ujjongtak. Ekkor azonban Isten Lelke Sámsonra szállt, és olyanná lettek a karján lévő kötelek, mint a lenszálak, amelyeket megperzsel a tűz, és lemállottak a kötések kezéről. Sámson felvett egy súlyos szamárállcsontot a földről, és agyonütött vele ezer filiszteust.

Ez a történet Isten Lelkének kettős munkáját mutatja meg.

Feloldoz a megkötözöttségekből. Sámsonon kenderkötelek voltak, amiket emberi erő nem tudott volna szétszakítani. A Lélek erejétől azonban úgy leestek, mint a megperzselt fonál.

Rajtunk súlyosabb megkötözöttségek vannak, mint a kenderkötelek: pénzimádat, testi kívánságok, iszákosság stb.; emberi erő nem nyújt szabadulást. Ezeket a köteleket csak Isten Lelkének ereje oldozza fel egyedül.

Másodszor: ez a Lélek Sámsonnak csodálatos győzelmet ad. Sámsonnál semmi fegyver nem volt, egy szamárcsontot kapott fel a földről, s azzal vert agyon ezer filiszteust.

Isten Lelkének ereje nélkül a legjobb fegyverzet sem használ! Isten Lelke azonban emberfeletti erőt ad. Ilyen erőt ma is adhat Isten. Istvánról olvassuk a Csel 6,8-ban: "István teljes volt hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket tett,...és nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt".

Adjon Isten nekünk is ilyen Lélekkel teljes harcosokat!

Varga László: Isten asztaláról

"Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."- Máté7,13-14

Talán soha nem volt időszerűbb ez a figyelmeztetés, mint ma. Akkora a nyüzsgés körülöttünk, megszűntek a hagyományos szokások, a közösségek biztonsága. Politika, média, reklám, minden irányítani akar, hogy ne is legyünk képesek a magunk fejével gondolkozni. Ez így nagyon kényelmes. A propaganda széles útján kábán megyünk a tömeggel. Félünk a döntéstől, félünk attól, nehogy megmosolygott különcökké váljunk. Pedig hit nélkül is minden értelmes ember azt kiáltja, hogy álljunk meg, gondolkozzunk, ne váljunk juhnyájjá, tömegemberekké. Krisztus jó előre figyelmeztet: az életünk és az örökéltünk van a legnagyobb veszedelemben, ha nem gondoljuk meg, hol található az élet, a saját életünk, saját közösségünk, saját, Istentől kapott rendeltetésünk. A keskeny út bizony a kereszt útja, az önként vállalt szolgálat, a tömegélet, a gondolkozás nélküli élet kényelméről való lemondás, a személyes döntés és felelősségvállalás sokszor nehéz útja. Szoros a kapuja, a döntés: én nem megyek a tömeggel, meggondolom, kivel társulok. Még szorosabb: Isten az én Uram, Krisztus megváltott, ha egyedül maradok, akkor is Őt fogom követni.



Uram, Istenem, nehéz ellenállni a minden percben reánk áradó tömegirányítás kényszerének. Én is legtöbbször azt veszem, amit a reklám hirdet. Úgy öltözöm, ahogy a divat kívánja. A véleményeimet a világ dolgaiban keményen befolyásolja a rádió, az újság. Azokban pedig olyan kevés szó van rólad, az is legtöbbször ferdén, kicsavarva, belekeverve a tömegízlésbe. Köszönöm, hogy nekem van egyházam, mely rólad tanít, van családom, melyben együtt imádkozunk, van Bibliám, melyből naponta irányítást nyerek. Aggódom a gyerekeimért. Segíts nekik is: korunk sokféle divatja között tudjanak rád figyelni! Vezesd magad felé ifjainkat, hogy saját életük, örök életük legyen! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KEGYELEMBŐL MEGTARTVA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ef 2,1-7

1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 

2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 

3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek. 

4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 

5 minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - 

6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, 

7 hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.

"Kegyelemből tartattatok meg."- (Ef 2,5 Rev. Károli ford.)

Tudnunk kell, hogy megtartattunk-e (az új ford. biblia szerint: üdvösségünk van-e, a ford. megj.!), és azt is tudnunk kell, hogy hogyan tartattunk meg.
Ha felteszik nekünk a kérdést: "Hogyan tartattunk meg?", nem szabad ilyen lényegtelen válaszokat adnunk, mint: "Úgy, hogy találkoztam egy bizonyos asszonnyal", vagy "Átestem azon a műtéten", vagy hogy "Hallgattam egy bizonyos igehirdető prédikációját". Ezek a részletek fontosak lehetnek közvetlen ismerőseinknek és barátainknak, ilyen válaszok azonban nem szabad hogy igehirdetések, könyvek vagy énekek témái legyenek.
Ha felteszik nekünk a kérdést: "Hogyan tartattunk meg?", mindnyájunknak így kell tudnunk rá válaszolni: "Kegyelemből!" Ez lényeges válasz. És méltó arra, hogy témája legyen egy igehirdetésnek, vagy egy könyvnek, vagy egy halhatatlan éneknek.
A "kegyelemből" azt jelenti, hogy nem mi tartottuk meg magunkat. Isten tartott meg minket Jézus Krisztus által. Krisztussal együtt meghaltam és Krisztussal együtt feltámadtam. Így tartattam meg én, és így tartattál meg te, vagy pedig nem tartattunk meg egyáltalán.
A "kegyelem" Isten meg nem érdemelt jóindulata. Nem azt kaptuk, amit megérdemeltünk. Valójában pontosan az ellenkezőjét kaptuk annak, mint amit megérdemeltünk.
A "kegyelemből" azt jelenti, hogy az üdvösség ingyen van. Nem olcsó persze, de mégis ajándék. Isten üdvözítő módszere tréfát űz minden emberi erőfeszítésből és minden "csináld magad" - vallásosságból. Kegyelemből tartattunk meg a Krisztusban való hit által - vagy pedig elvesztünk.
Ha meg kell magyaráznod bárkinek is, hogy mit értesz azon, "Isten kegyelme", egyszer csak azon kapod rajta magad, hogy Jézusról beszélsz. Nem teheted, hogy ne tedd. Miért? Mert Isten nagy szeretete, mellyel minket szeretett (4. vers), tökéletesen nyilvánvalóvá vált Jézus Krisztus megváltó munkájában.
Megtartattunk, mivel Krisztus képviselt minket halálában és feltámadásában. 

A kegyelem eltörölte bűneinket nagypénteken, és Isten kegyelme "vele együtt feltámasztott" a hét első napján.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Így lett este, és lett reggel: első nap.” -(1 Mózes 1,5)

Már kezdetben is úgy volt? Már az első napon megoszlott a világosság és a sötétség az idő birodalmában? Lelki élményeim terén sem uralkodik mindig a dél vakító fénye, hanem fel kell készülnöm olyan időkre is, amikor gyászolnom kell régebbi örömeim elvesztése fölött és barátomat éjnek idején kell felkeresnem. E tekintetben nem állok egyedül, mert mindazoknak, kik az Urat szerették, énekelniük kellett a törvény és kegyelem, a nyomorúság és a szabadulás, a szomorúság és a gyönyörűség kettős zsoltárát. Az isteni gondviselés vezérletéhez tartozik az, hogy a nappal és éjszaka meg ne szűnjön, úgy a természeti, mint a lelki világban, míg be nem megyünk az ígéret földjére, melyről ez van megírva: „És ott éjszaka nem lesz.” Amit mennyei Atyánk elrendelt, az jól és bölcsen van.
Nos, kedves lélek, mi a legjobb részedre? Mindenek előtt tanuld meg e isteni intézkedést megelégedéssel fogadni, s légy hajlandó Jóbbal, miután a jót elvetted az Úr kezéből, a gonoszt is elfogadni. Az után légy rajta, hogy a nap kezdetét és végét, a reggelt és az estét, saját örömödre használd fel. Magasztald az Urat azért, ha örömének napját felhozta rád, de magasztald akkor is, ha az esti homály beáll. Úgy a nap felkeltében, mint a nap lementében van valami fenséges szépség, énekelj arról és dicsőítsd az Urat. Tégy úgy, mint a fülemüle, mely mindig hallatja énekét. Hidd el, hogy az éjszakának nincs kevesebb áldásos haszna, mint a nappalnak. A kegyelem harmatja dúsan esik a szenvedés éjszakáján. Az ígéret csillagai dicsőn tündökölnek a súlyos szenvedések sötét óráiban. Ne tágíts az Istenben való bizalom mellől a sors változatai között. Nappal ez legyen jelszavad: dolgozni, éjjel pedig ez: vigyázni. Minden órának megvan a maga kötelessége, haladj előre hivatásod teljesítésében, mint az Úrnak szolgája, míg majd megjelenik hírtelen az Ő dicsőségében. Lelkem, közeledik az este: az öregség és a halál, ne félj tőle, mert az is a naphoz tartozik!

Lukács Evangyélioma 14. rész

1. És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
2. És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
3. És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
4. Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
5. És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
6. És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
7. És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
8. Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
9. És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
10. Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
11. Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12. Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
13. Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
14. És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
15. Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
16. Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
17. És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
18. És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
19. És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
20. A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
21. Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
22. És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
23. Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
24. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
25. Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
26. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28. Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29. Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30. Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31. Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
32. Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
33. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34. Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35. Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.

Köszöntünk Szent Szellem!-IGAZSÁGOT SZÓLT

"Mikeás pedig mondta: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mond nékem!,,(1Királyok könyve22:24)

Ugye, milyen könnyű szeretni azokat az embereket, akik mindig azt mondják, amit hallani akarsz? Akhábnak legalább 400 ilyen bólogató Jánosa volt, akiket ő prófétának nevezett. Békét és biztonságot jövendöltek, de hirtelen veszedelem tört rájuk. Mikeás viszont hajlandó volt az igazságot szólni, még ha népszerűtlenség és bebörtönzés is fenyegette. Sedékiás, Akháb egyik prófétája arcul csapta Mikeást, és megkérdőjelezte, milyen lélek van Isten emberében. Sátán annyira becsapta a hamis prófétákat, hogy azt hitték, bennük van az Úr Lelke, és nem jöttek rá, hogy hazug lélek szól rajtuk keresztül.
Jody egyetemi hallgató volt, és eljött az idő, amikor beleszeretett egy helyes fiúba, aki a közeli városban lakott. A fiatalember gyakran kedves ajándékokkal érkezett a lánykollégiumba, és el akarta vinni Jodyt izgalmas, romantikus helyekre. Azonban egy komoly probléma került elő. A lánnyal ellentétben ő nem hitt Istenben. Sőt, nem csak, hogy hitetlen volt, de ráadásul olyan életformát folytatott, ami szöges ellentétben állt a fiatal hölgy neveltetésével. Jody pár barátja arra biztatta a lányt, hogy menjen csak férjhez Dave-hez. Majd biztosan sikerül megváltoztatni a férjét, és nagyon izgalmas lesz a közös életük. Egy-két másik barátnője azonban arra figyelmeztette, hogy ha hozzámegy, annak fájdalmas és kínos következményei lehetnek.
Fiatal lelkész koromban körülbelül négy évvel a házasságkötésük után Jody hívott, hogy látogassam meg. Alig ismertem fel benne azt a lányt, akivel együtt jártunk egyetemre. "Tíz évet öregedtem! - sírta el bánatát. - Dave összeütközésbe került a törvénnyel, és szeretőket tartott. 

Most hagyott el, és alig tudom eltartani a hároméves ikreket. Mit tegyek?" 

Megtehettem volna, hogy emlékeztetem Jodyt azokra a hamis prófétákra, akik biztatták, hogy menjen hozzá Dave-hez, de inkább a Szentlélek gyakorlati segítségére irányítottam a figyelmét. A múltat már Ő sem tudta meg nem történtté tenni, de a jövőre bátorságot és reményt nyújtott ennek a fiatal hölgynek.

Imádság a mai napra
"Atyám, arra kérlek, vezess engem olyan barátokhoz és tanácsadókhoz, akikben a helyes ítélőképességnek a lelke van, és ne hallgassak olyanokra, akik mindig csak azt lesik, hogyan járhatnának a kedvemben a véleményükkel!

Garrie F. Williams írása alapján

REINHARD BONNKE

Ültem már végig olyan igehirdetést, ami leginkább egy gyászbeszédhez hasonlított. És a hallgatóság: szenvtelen arcok, merev tekintetek. Emlékeztet ez bárkit is az Élő Jézusra? Higgyétek el, Jézus vagy az apostolok szolgálata során a hallgatóság nem úgy nézett ki, mint a márványszobrok a múzeumban. Jézus él - és a Szent Szellem itt van! 

Ők ketten csak elegendőek, hogy az alkalmaink izgalmasak legyenek, nem?

 REINHARD BONNKE

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS – A VALÓDI UDVARIASSÁG PÉLDAKÉPE

„Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek” [a KJV fordítás szerint: „kegyesek” = udvariasak] (1Pt 3:8)

Mindnyájan, akik Krisztusért dolgoznak, őszinték, megbízhatók, az alapelvek megtartásában sziklaszilárdak, egyúttal azonban kedvesek és udvariasak legyenek. A szívesség a Szentlélek egyik kegyelmi ajándéka. Emberek lelkével foglalkozni a legnagyobb feladat, amit valaha az emberre bíztak; és aki a szívekhez akarja megtalálni az utat, szívlelje meg ezt a tanácsot: „Legyetek irgalmasak és kegyesek!” (1Pt 3:8) A szeretet elvégzi azt, amit az érvelés nem képes. De egy pillanatnyi ingerültség, egyetlen barátságtalan válasz, a keresztényi udvariasság és szívesség hiánya valami kis apró ügyben barátaink és befolyásunk elvesztését eredményezheti.
Az evangélium szolgája törekedjék azzá lenni, aki Krisztus volt a földön. És ne csak szeplő nélküli tisztasága szolgáljon például nekünk, hanem türelme, szelídsége és szeretetreméltósága is. Élete az igazi szívességet szemlélteti.
A szűkölködőkhöz és elnyomottakhoz mindig volt barátságos pillantása és vigasztaló szava. Jelenléte megtisztította a ház légkörét. Élete kovászként hatott a társadalom különféle csoportjaira. Tisztán és hiba nélkül járt a meggondolatlanok, gorombák és barátságtalanok, a tisztességtelen vámosok, az igazságtalan szamaritánusok, pogány katonák, durva parasztok és a vegyes tömeg között. Itt is, ott is szólt egy-egy részvétteljes szót. Ha súlyos terheket hordozó, megfáradt emberekkel találkozott, osztozott velük terhükben és elmondta nekik azokat a tanulságokat, melyeket a természetből tanult meg Isten szeretetéről, jóindulatáról és jóságáról. A legnyersebb, legdurvább emberben is próbált reményt kelteni. Biztosította őket, hogy olyan jellemet fejleszthetnek ki, amely által Isten gyermekeivé lehetnek.
Jézus vallása meglágyítja mindazt, ami a természetünkben kemény és durva, és elsimít mindent, ami modorunkban érdes és szúrós. 

Ő a szavakat szelíddé és a viselkedést megnyerővé teszi. Tanuljuk meg Krisztustól, hogyan lehet összekapcsolni a magas szintű tisztaságot és feddhetetlenséget a derűs kedélyállapottal. 

A jóságos, barátságos keresztény a leghatalmasabb bizonyíték, amit a kereszténység mellett felhozhatunk.
A barátságos szavak úgy hatnak a lélekre, mint a harmat és a lágy permet. 

Az Írás azt mondja Jézusról, hogy bölcs nyelve volt, amellyel a fáradtat meg tudta erősíteni. (lásd: Ésa. 50:4) Az Úr pedig azt üzeni nekünk:
„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen…, hogy áldásos legyen a hallgatóknak” 

(Kol. 4:6; Ef. 4:29)
(Az evangélium szolgái, 121-122)
A valódi udvariasság lényege az egymás iránt gyakorolt tiszteletben áll.

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Ne rejtőzködj! Vállald az igazságot!

 "Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne és olyan titok, amely ki ne tudódnék. " (Lukács 12, 2)   

Jézus azt akarja, hogy tanítványai nyílt bizonyságtevéssel álljanak elő. Ragyogtassák világosságukat, vallják meg az Ő nevét mindenki előtt. Amit a Megváltó bizalmasan, szinte a fülükbe súgva mondott nekik, azt a háztetőkről hirdessék. Az Úr Jézusnak nincsenek titkos tanai. Ő nem volt zúgprédikátor. Nyíltan beszélt a templomban, tehát a legnagyobb nyilvánosság előtt. Tanítványainak sem kell elrejtőzködni. Persze ez nem könnyű.

Jézus minden igazi tanítványát ősidőktől fogva gúnyolták, megvetették, üldözték, félvállról kezelték; elmaradottnak vagy túlzónak, egyoldalúnak, betegesnek és rajongónak nyilvánították. Ha valaki emberfélelemből megbújik, kockáztatja a felülről kapott lelki javait. Az a legokosabb, ha az ember nyíltan Jézus tanítványának vallja magát, mert az emberek úgyis észreveszik, ha valaki belsőleg, vagyis lelkileg nem egyezik velük. "Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne." Minél óvatosabb, félénkebb és szerényebb valaki, annál merészebben és gonoszabbul fordul ellene a világ. Ezért tegyünk bizonyságot az Úrról és az igazságról, amikor gonosz beszédet, haszontalan fecsegést és rossz vicceket kell hallgatnunk! Ne legyünk néma ebek, hanem emeljük fel szavunkat és védekezzünk - Urunkért! Már az is bizonyságtétel, ha nem tartunk velük és nem nevetünk együtt ízléstelen tréfáikon.

A szóval és cselekedettel való bizonyságtétel összetartoznak. A kegyes szavak, amelyek nem egyeznek meg életünkkel, csak a világ gúnyólódását váltják ki. A nyílt bizonyságtételt a világ is tiszteli. Hamar észreveszik, hogy Jézus bátor tanítványát nem tudják befolyásolni, mert minden fáradozásuk, amivel a hit útjáról le akarják téríteni, hiábavaló.

Szép példa az egyre bátrabb vallástételre Nikodémus. Először éjjel ment Jézushoz. Azután bátorságot vett arra, hogy a tanácsban is mellé álljon. Rátámadtak: "Te is galileai vagy-e?"
De nyílt vallomásával növekedett a bátorsága.
Közvetlenül Jézus halála után a Megváltóhoz tartozónak vallotta magát, akit az ő népe gyűlölt és megvetett, és bebalzsamozta Jézus testét. Ez bátor cselekedet volt, mert az apostolok közül egy sem mert előállni ebben a veszélyes helyzetben.
- Ha bátran Jézus mellé állunk, akkor Ő is egészen mellénk áll.

Reggeli dicséret:Adj esélyt

„Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek Ura! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene!”- Zsoltárok könyve 69:7

Túl könnyen általánosítunk. Te is, én is. Találkozunk egy emberrel, aki egy bizonyos országból jött, egy adott vallási háttérrel és szociális státusszal rendelkezik. Szerzünk vele egy kevésbé jó tapasztalatot, és rögtön levonjuk a tanulságot. Ők ilyenek. A keresztények, a muzulmánok, a szlovákok, a szerbek, az amerikaiak, a homoszexuálisok, a gyesen lévő anyák, kendősök, a babakocsisok, a piaci árusok meg a tescós eladók, a pénzügyi tanácsadók, a lelkészek, a fodrászok, az orvosok és nővérek meg persze a betegek.

Ők. Ők ilyenek. Mind. És a kivétel csak erősíti a szabályt. Elhiszem, hogy az egyik legrosszabb példával találkoztál. De hidd el, én is voltam rossz példa. És szerintem mindannyian. Talán akkor, amikor bele sem gondoltunk, vagy épp utólag vettük észre, hogy ezt aztán nagyon elszúrtuk, és nem lenne jó, ha ez alapján valaki általános következtetéseket vonna le a családunk, közösségünk, országunk irányába.

Ma Isten pont az ellenkezőjét tűzi ki célul eléd. Legyél jó példa! Legyél te a kellemes csalódás, aki által valaki visszanyerheti régen elveszített hitét. Legyél te az, aki jelenléteddel, beszédeddel, tetteiddel fényt és reményt viszel az emberek életébe! Legyél te az, aki miatt jó véleménnyel lesznek arról a csoportról, ahová tartozol!

Legyél minden nap kapcsolatban Istennel, és meglátod, Ő az, aki képes átformálni téged, és akivel az emberiség javára élhetsz. Keresd Őt minden nap! Keresd az üzenetét, a tanácsát, a jelenlétét, a barátságát, és meg fogod tapasztalni a Vele való közösség áldásait! Ő az, akivel jó példa lehetsz, és aki segít, hogy elkerüld te magad is a negatív általánosítást.

Hát tedd ma reggel félre az előítéleteidet mindenkivel szemben! Keresd Isten társaságát, és fordulj bölcsen, bizalommal az emberek felé! Adj egy esélyt ma mindenkinek!

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Reggeli dicséret-Áldó hatalmak oltalmába rejtve

„Mutasd meg nekem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.” -Zsoltárok könyve 86:11

Mit jelent Isten igazságában járni? A szó, amit a legtöbb fordítás itt „igazságnak” ad vissza nem a körülöttünk lévő valós dolgokra utal, mint valamiféle fizikai törvényekben rejlő igazság. De még csak nem is arra a Pál apostol által kidolgozott jogi „igazságra” kell gondolnunk, amiről a Római levélben beszél, miszerint Isten igaznak nyilvánít bennünket, ha elfogadjuk szeretetét. Az itt szereplő héber szó ugyan az, amit minden imádság végén elmondunk – talán a legtöbbször úgy, hogy nem is tudatosodik a fogalom jelentése –, az „ámen”. Ez a szó a „bizonyosság” kifejezése a héber nyelvben, sőt jelenthet „bizalmat, hitet” is, de ebben az esetben én a „biztonság” szóval adnám vissza. Dávid azt kéri Istentől, vezesse azon az úton, ahol biztonságban érzi magát.

Egy több mint 70 éve élt teológus jut eszembe. Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) 1935-ben azért tért vissza hazájába, Németországba, hogy csatlakozzon a nemzetiszocialista ideológiát ellenző Hitvalló Egyház lelkészeihez. Tanított, írt és prédikált a hitleri rendszer kirekesztő politikája ellen. Tevékenysége miatt 1943-ban börtönbe csukták. Folyamatos levelezésben maradt menyasszonyával, akivel azonban soha sem kelhetett egybe. 1944 decemberében a következő – mély belső biztonságérzetről tanúskodó – verset írta neki:

Áldó hatalmak oltalmába rejtve
Csak várjuk békén mindazt, ami jő.
Mert Isten őriz híven reggel, este,
Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

Ha gyötri, bántja szívünket a régi,

És múlt napoknak terhe ránk szakad,
Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,
Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

S ha szenvedések kelyhét adod inni,
Mely színig töltött, keserű s nehéz,
Te segíts békén, hálával elvenni,
Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

És ha az úton örömöt adsz nékünk,
Ha szép napod ragyogva ránk nevet,
Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk,
Hogy életünket szenteljük neked!

A csend köröttünk mélyen szerteárad.
Hadd halljuk azt a tiszta éneket,
Amely betölti rejtett, szép világod,
Hol téged dicsér minden gyermeked!

(Érdemes meghallgatni Bonhoeffer versét megzenésítve is: https://www.youtube.com/watch?v=o3S6EXKsvTY)

Bonhoeffert a háború befejezése előtt néhány héttel végezték ki (1945. április 9.). Ő azonban a halállal szemben is azt érezte, hogy Isten hűséges, „bármit hozzon is a jövő”. 

Ez az a biztonságérzet, amiről Dávid is beszél a 86. zsoltárban: Érezni azt, hogy akár mi is történik velünk, a Mindenható szeretete bizonyosságként, ámmenként övezi földi utunkat.

Istenünk, kérünk vezess minket ma is a te biztonságodban! Ámen!

Mózes V. könyve 30. rész

1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

REINHARD BONNKE

Isten megalkotta az első embert, Ádámot, majd megalkotta az első „civilizált” embert, Ábrahámot, akin keresztül megajándékozott minket minden idők legnagyobb felfedezésével, a HITTEL, amely a kulcs az élet titkainak megértéséhez. Ábrahám volt az első, aki használta ezt a kulcsot, és megnyitotta vele az isteni áldás és gondoskodás kincsestárát. Ezért hívja őt az Ige „a hit atyjának” (Róma 4:11). 

E nélkül a kulcs nélkül nem érthetjük meg a Teremtő gondolatait és terveit. Akkor a Tervező nélkül élünk és építkezünk, és minden, amit építünk, olyan mintha homokra építenénk. 

A zsoltáros azt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon az építők" (127:1). A hit nélküli élet = élet nélküli élet. 

A hit teszi az életet élővé. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1 János 5:12). A hit ad az életnek elevenséget. „Csak higgy!” (Márk 5:36) 

Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,...csak ő kedves a szememnek.,,-Bír 14,3

Fiúk és lányok ezrei vak szenvedélytől vezettetve mennek házasságba, amely azután már e földön egy darab pokol lesz. A nem sikerült házasságok száma egyenes arányban növekszik az erkölcstelenséggel. Sámsonnál láthatjuk, hogy házasságkötésénél semmit sem törődött azzal a kárral, amely abból következett rá. Megvetette a tapasztalt idős emberek tanácsát, az ő esetében saját szüleiét, akik pedig istenfélő, hűséges emberek voltak. Óvva intették fiúkat ettől a kapcsolattól. "Hát nincsen a te atyádfiainak lányai között nő, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen filiszteusok közül"?!

Sámson azonban minden figyelmeztetés ellenére így szólt: "ő kedves a szememnek". Ezeket a szemeket azonban, amiket megmérgezett a testi szépség, később kiszúrták!

Ó, bárcsak hallgatott volna Sámson a szóra! Ő azonban nemcsak kedves szülei tanácsát vetette meg, hanem Isten parancsát is. Mózes törvényében a pogányokkal való házasságot határozottan megtiltotta Isten. (2Móz 34,16)

Az Újszövetségben is ehhez hasonló utasítás van a házastársválasztásra nézve az lKor 7,39-ben: "szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban"! - ami azt jelenti, hogy a választás hívőre essék.

Egy végső, súlyos következményekkel járó tévedést abban követett el Sámson, hogy nem nézte választottjának a jellemét. Később a lány teljesen megbízhatatlannak, nem őszintének és fecsegőnek bizonyult. Ó, bárcsak Sámson jobban megnézte volna a lány szívét és jellemét, mint a szép arcát! Akkor sohasem kérte volna meg a kezét.

Minden párválasztásra is érvényes az Ige, amit Isten Sámuelnek a királyválasztással kapcsolatban mondott: "Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát..., mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van". Mily szívesen óv meg minket Isten a bajtól és szívfájdalmaktól.

Varga László: Isten asztaláról

"Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?! Ne légy fölöttébb bűnös, és ne légy bolond: Miért halnál meg idő előtt?! ...Mert az istenfélő ember minden bajból kikerül."

- Prédikátor 7,16-18

Különös tanítás. Az igazság nem abszolút jellegű? Lehet azt túlhajtani? Nem az igazságról beszél a Prédikátor, hanem a magát igaznak tartó emberről. Elviselhetetlen az az ember, akiből annyira dől az igazság, hogy képtelen megérteni, csak ítélgetni tudja botladozó, gyakran tévedő embertársát. Jobb nekünk, gyarló, közönséges embereknek, ha egymást megbecsülve igazságunkat alá tudjuk vetni Isten igazságának és egymás megértésének. Csak ne legyen ez ürügy arra, hogy tudatos bűneinkre kívánjuk az emberek megértését: nem olyan nagy dolog az, nem lehetünk mindig igazak, nem tudhatjuk mindig megérteni és követni Istennek számunkra túl magas igazságát - ahogy ügyvédek próbálják mentegetni a megrögzött gonosztevőket is. A Prédikátor könyve a gyakorlati, mindennapi életre alkalmazza Isten örök tanítását. Azért óv mindkét szélsőségtől. Mind a kettő magát az életet rombolja. Keresd Isten igazságát, próbálj hozzá józan ésszel alkalmazkodni, s bízd rá magad szerető Istenedre!

Krisztusom, Te maga vagy az igazság és az élet. Tudom, ezt a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Megvallom, nem vagyok igaz, pedig annak kellene lennem. Akaratom ellenére is túl sok bennem a megalkuvás. De keresem a teljes, a valódi, Isten szerinti igazságot, és megpróbálom ahhoz tartani magam. Segíts, hogy eközben ne legyek felfuvalkodott, könnyelműen ítélkező, ne tartsam magam másoknál igazabbnak, tudjam meglátni és megbecsülni mások értékeit! Segíts, hogy ne essem a másik szakadékba se: ne billenjek át a bűn oldalára. Erőd, kegyelmed tartson meg a két szakadék között, hogy az legyek, aki kegyelmedből vagyok: az igazságot éhező és szomjazó, azt benned, szeretetedben és tanításodban megtaláló gyermeked, akinek Te vagy az igazsága, életadó védelmezője mind ebben az életben, mind az örökkévalóságban. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS SZOLGÁLATÁNAK A VÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 15,20-28

20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 

21 Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 

22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 

23 Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. 

24 Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. 

25 Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 

26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 

27 Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. 

28 Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.

"Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét."- (1Kor 15,24-25)

Ebben a hónapban Jézus mennyei szolgálatáról olvastunk és elmélkedtünk. Végül meg akarjuk jegyezni, hogy ennek a mennyei szolgálatnak célja van. Ha ezt a célt eléri, Jézus szolgálata véget ér majd.
Krisztus munkájának a célja Isten országa. Ebből a célból jött a földre, és ezért a célért munkálkodik a mennyből. Amikor Istennek ez a királysága tökéletesen megvalósul, az Atya Istené lesz minden méltóság. Ő lesz "minden mindenekben", vagy "minden mindenkinek". Akkor Krisztus maga befejezi királyi munkáját, mint valami generális, aki visszavonul, miután a hadjáratnak vége van.
Midőn Jézus Krisztus átadja az országot az Atyának, akkorára már eltörölt minden fejedelemséget és minden hatalmat és minden erőt, vagyis akkorára már eltörölt minden tekintélyt, melyek most még ellenállnak a szuverén Istennek. Ezek közül a gonosz erők közül egy név szerint van említve, ti. a halál. Krisztusnak majd gondja lesz erre az ellenségre, mint elintézendő ügyeinek utolsó pontjára.
A Biblia nem magyarázza meg, hogy a különböző erők a mi világunkban hogyan is kerültek gonosz kezekbe, de azt tudjuk, hogy alkalmatlan kezekben vannak, és azt is tudjuk, hogy miként szabadulunk meg a gonosztól. Jézus ezt a szabadítást végezte el földi szolgálata által, és ezt végzi most is, mennyei szolgálata által. Krisztus helyreállítja Istennek az uralmát az egész világmindenségben. Akkor lesz itt a vég, amikor így szól Atyjához: "Most már minden a tiéd. Az egész világmindenség alád van vetve."
Akkor nyugalom lesz - örök nyugalom. Szombat napi nyugalom vég nélkül. Isten jóságának határtalan vagy korlátlan élvezése. Nincs bűn, nincs szenvedés, nincs harc. Végre szabadok leszünk, és megmásíthatatlanul nyugalmunk lesz. Krisztus van a parancsnoki poszton, mígcsak véget nem ér a küzdelem. Legyünk hűségesek hozzá. Már nem tarthat sokáig.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- ADD ISTENNEK AZ ELSŐ HELYET

"Jézus nem bízta magát reájuk, mert magától is tudta, mi volt az emberben" (Jn 2,24-25)

Urunk nem bízott senkiben sem, mégsem volt gyanakvó vagy elkeseredett. Sohasem esett kétségbe senki felől, mert bizalmát Istenbe vetette, teljes bizonyossággal hitt abban, amit Isten kegyelme elvégezhet minden emberben. Ha elsősorban emberekben bízom, végül is kétségbeesve csalódom mindenkiben, megkeseredem, mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet - teljesen igazságos! Soha ne bízz senkiben, egyedül Isten kegyelmében, az Ő benned vagy másokban munkálkodó kegyelmében. Tedd első helyre Isten igényeit! "Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat" (Zsid 10,9). Az ember abban engedelmeskedik, amit szükségesnek lát; Urunk Atyja akarata iránt volt engedelmes. Ma hangzik a hívás: "Valami szolgálatot kell végeznünk! - A pogányok Isten nélkül halnak meg, mennünk kell, hogy beszéljünk nekik Őróla." - Arra legyen gondunk mindenekelőtt, hogy Isten velünk szemben támasztott igényeit személy szerint kielégítsük. "Ha késik is, bízzál benne..." (Hab 2,3). Ezeknek az igehirdetéseknek az a céljuk, hogy helyesen viszonyuljunk Isten igényeihez. Amikor az Ő igényeinek eleget tettünk, akkor Ő megnyitja előttünk az utat arra, hogy másutt is érvényre juttassuk kívánságait. Isten bizalmát tedd az első helyre! "Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be" (Mt 18,5). Isten bizalma irántam abban mutatkozik meg, hogy úgy ajándékozza magát nekem, mint egy kicsi gyermek. Isten azt várja tőlem, hogy életem "Betlehem" legyen. Engedem végbemenni, hogy természeti életem lassan átformálódjék Isten Fiának bennem való élete által? Istennek az a végső célja velem, hogy az Ő Fia ábrázolódjék ki az én halandó testemben.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A hívő ember örömének kiapadhatatlan

"S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből "-(Ézsaiás 12, 3) 

Ez Isten gyermekének legkedvesebb foglalatossága. Az isteni üdvösség kútfői, vagy más szóval forrásai üdítők és kimeríthetetlenek. Milyen üdítő forrássá lett maga az Isten Igéje milliók és milliók számára. Vigasztalás, fény, élet és szeretet árad belőle. Persze vannak olyan kutak is, amelyeket emberek készítenek. Ezek sokszor repedezettek, nem adnak vizet, vagy csak nagyon poshadt, élvezhetetlen vizet nyújtanak. Azt a forrást, amelyből üdvösség és erő árad, Isten nyitja meg. Ebből mindig örömmel meríthetünk.

Üdvösségünk forrása Jézusban van. Belőle árad felénk az élet. Ő mindenre elégséges; hol bűnbocsánatot merítünk belőle, hol bensőséges és hűséges szeretetének bizonyosságát. Egyszer a bajban való csodálatos segítség ígéretét, kegyelme gazdagságának mélységét, máskor az örökkévalóság dicsőségének vagy az ő lényének szépségét tárja fel előttünk egy-egy Ige. Miért fekszel hát eltikkadva az útszélen, Isten gyermeke, mint egykor Illés? Ha angyala révén már akkor erősítést küldött szolgájának, mennyivel több van most itt, mint egy angyal! Hiszen Jézus Krisztus van itt, az élő Istennek Fia, az élet és az öröm forrása.

Milyen sajnálatra méltó az, aki itt lent keresi ezt a forrást. Bár maga a földi élet is sok örömet és felüdülést kínál, de ez a forrás egyszer csak eldugul. Eljönnek a betegségnek, az öregedésnek a napjai, amelyek véget vetnek az élvezeteknek. Akit kielégített a szennyes, tisztátalan szórakozás, annak életében a mámort fájdalmas kijózanodás váltja fel egyszer. A bűnös örömök fájdalommá változnak, bűnbánatban, szégyenkezésben vagy önutálatban végződnek, végül pedig örök kínokban. Az istentelenség, az elszakadottság állapotában az embernek sötét gondolatai támadnak Istenről; komor lénynek tűnik előtte. A lelki életet valamiféle örömtelen tengődésnek látja, pedig éppen az ellenkezője igaz. Isten maga tele van örömmel, aki Jézus Krisztusban úgy mutatta meg magát, mint az élet és öröm forrását. A szerecsenországi komornyik is ebből merített és utána továbbment az útján - örömmel. Ezt találta meg a filippibeli börtönőr is és egész háznépével együtt örült, hogy hitre jutott, miután előzőleg Isten nélkül s ezért vigasztalás nélkül élt ebben a világban.

Napi áhítat: Csináld, amíg nem késő

Péld 13

Neveljük fel Isten bölcs embereit családunkban!

„A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát. A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza. Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. A gonosz követ bajba esik, az igazi küldött pedig gyógyulást hoz. Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad.”

Magyarázat

Ha időben metsszük a fát, jó és sok gyümölcsre számíthatunk. Ha időben műveljük a földet, reménységgel várhatjuk az aratást is. Ilyen gyermekeink nevelése is, amit ha elmulasztunk, mert sajnáljuk vagy megesik rajtuk a szívünk, pont abban akadályozzuk meg őket, hogy idővel sok és jó gyümölcsöt teremjen az életük.
Nem szeretet, hanem kegyetlen felelőtlenség gyermekeinkre hagyni, hogy határok nélkül nőjenek bele az életbe. A fenyítéssel tanítjuk őket arra, hogy tetteiknek következményei vannak, amelyekért nekik kell vállalniuk a felelősséget. A mulasztásuk, engedetlenségük, lustaságuk árát valakinek meg kell fizetnie. Elvadult és elsatnyult, torz életű emberek milliói okoznak fájdalmat maguknak, gyermekeiknek, házastársuknak, szüleiknek, mert vagy nem voltak fegyelmezve, vagy nem fogadták meg az intést. Elkényeztetett és önimádó társadalmunk a kárhozat felé vezető úton saját boldogságáért mindenre képes, mert nem érzi, nem tudja, nem hiszi, nem szólt neki senki, vagy nem vette komolyan, hogy amit vet, azt egyszer le fogja aratni.
Ideje, amíg nem késő, minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy Isten bölcs embereit neveljük fel családunkban. Ha pedig ezt elmulasztottuk valamikor, könyörgéseinkben még mindig zörgethetjük a menny kapuját Istenünk minden emberi ellenállást, büszkeséget és minden ördögi befolyást legyőző kegyelméért.
(Nagy-Kasza Dániel)

Napi áhítat : Így működik az élet…

5Móz 6

Isten szeretetének viszonzása a kulcs a boldog és áldott élethez.

„Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és döntések, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az ÚR, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek. Féld Istenedet, az URat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess. Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az ÚR. Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra! Amikor bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél, minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig, akkor vigyázz: ne feledkezz meg az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Az URat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj! Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! Mert az ÚR, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten. Fölgerjed ellened az ÚRnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről. Ne kísértsétek Isteneteket, az URat, ahogyan kísértettétek Masszában. Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az ÚRnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt. Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az ÚR, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az ÚR, elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte az ÚR. Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az ÚR, akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az ÚR Egyiptomból erős kézzel. Az ÚR nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. Minket pedig kihozott onnan, hogy bevigyen arra a földre, és nekünk adja azt, amelyet esküvel ígért atyáinknak. Az ÚR megparancsolta nekünk, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az URat, a mi Istenünket, akkor jó dolgunk lesz mindenkor, és éltet bennünket az ÚR, ahogyan van ez ma is. És igazak leszünk Istenünk, az ÚR előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.”

Magyarázat

Isten igéje szerint a siker és a boldogság receptje nem úgy kezdődik, hogy álmodj és kívánj egy nagyot. Isten népe világos útmutatást kap arra nézve, hogy hogyan maradhat áldott, és hogyan lehet jó dolga a földön. Megvannak a magunk kis ötletei is az élethez, de ezek sokszor csak önző és szennyes szívünk diktálta vágyak, amelyek ma örömöt és sikert hoznak, de holnap halált teremnek. A mi Urunk pedig ettől akar megóvni minket.
Istenünknek az élethez adott parancsait nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen összetörés, nyomorúság, átok származik engedetlenségünkből. A szabályok és törvények megtartásán túl sokkal fontosabb, hogy megtanítsuk a következő nemzedéket az Isten szeretetére. Félreértjük Isten szándékait, amikor gyermekeinket szabad, nem szabad, illik, nem illik törvényekre tanítjuk, mert így nevelünk belőlük vallásos és képmutató farizeusokat, akik kívülről jól néznek ki, de belül romlottak. Isten szeretetére úgy taníthatjuk őket, ha elmondjuk újra és újra, mit tett velünk az ő kegyelme. Ismételgesd, emlékeztesd, vésd a szívükbe, tartsd a szemük előtt, hogy honnan hozott ki az ő erős keze. Mondd el nekik, milyen reménytelen, sötét és boldogtalan volt az életed, amíg meg nem ragadott az ő szeretete. Hadd lássák, hogy Isten szeretetének viszonzása a kulcs a boldog és áldott élethez.
(Nagy-Kasza Dániel)

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Bízzatok!

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyõztem a világot!" (Jn 16,33)

Igazak Urunk szavai, a világon nyomorúságunk van. Kétségkívül nekem is részem van benne. A cséphadaró még nincs szögre akasztva és nem is lesz, amíg a szérû földjén fekszem. Hogyan is érezhetném otthon magam az ellenség földjén, hogyan örvendezhetnék, amíg számûzött vagyok, hogyan lehetnék kényelemben a pusztaságban? Ez nem az én nyugalmam helye. Ez a tüzes kemence világa, a kohóé és a kalapácsé. Bizony, tapasztalataim megerõsítik az Úr szavának igazságát.

De Õ kér: „Bízzatok!", mert tudja, milyen hajlamos vagyok a levertségre. A megpróbáltatásban szellemem könnyen elcsügged. De nem engedhetem, hogy erõt vegyen rajtam ez az érzés. Ha az Úr arra kér, hogy bízzam, nem szabad levertnek lennem.

Mivel bátorít az én Uram? Gyõzelmével! Azt mondja: „Én legyõztem a világot!" Az Õ harca sokkal keményebb volt, mint az enyém. Én „még nem állottam ellen egészen a vérig" (Zsid 12,4). Miért kételkedem hát a gyõzelemben? Lásd - én lelkem -, az ellenség egyszer már legyõzetett. Legyõzött ellenséggel harcolsz. Ó, te világ, tudd meg, hogy az Úr Jézus legyõzött, és kegyelme segítségével én is legyõzlek. Ezért bízom, és dicséretet énekelek gyõztes Uramnak.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szent előrelátás

"Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben" (Mt 26,60)

Ó Uram, a legnagyobb mélységben voltál, amikor bűnősként álltál vádlóid előtt. Hited szemével mégis túl tudtál tekinteni megalázott állapotodon, és láttad eljövendő dicsőségedet. Micsoda szavak: "sőt... mostantól fogva". Szeretném megtanulni ezt a szent előrelátást, és szegénységemhen, betegségemben vagy megrágalmazva szintén azt tudni mondani: "sőt... mostantól fogva". Gyengeség helyett - tiéd volt minden hatalom; szégyen helyett - minden dicsőség; a csúfolódások között - minden hódolat. Kereszted nem homályosította el koronád fényét, sem a köpés arcod szépségét. Sőt, szenvedésed még inkább méltóvá tett a tiszteletre és a dicsőségre.

Ezért Uram, én is bátorságot szeretnék meríteni abból, hogy "mostantól fogva". El akarom felejteni a jelen nyomorúságát a jövendő diadal látomásában. Segíts eljutnom Atyád szerető közösségébe, hogy olyan béketűrő tudjak lenni, mint Te voltál. Ha csúfolnak a Te nevedért, meg ne tántorodjam, hanem mindinkább a jövendőt lássam, és egyre kevésbé a jelent. Nemsokára veled leszek, és meglátom dicsőségedet. 

Ezért nem szégyenkezem, hanem teljes szívemből mondom: "sőt... mostantól fogva".

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Egymás terhe és a magunk terhe

"Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét... mindenki a maga terhét hordozza. "(Gal 6,2.5)

A felületes bibliaolvasó azt mondja: ez ellentmondás a Bibliában. Először azt írja, hogy egymás terhét hordozzuk, utána meg ezt: ki-ki a maga terhét hordozza.

Csakhogy itt az eredeti szövegben két különböző kifejezés van. Amikor egymás terhét említi az apostol, akkor valami nagyon nehéz, erőnket meghaladó teherre gondol, a hajóteher szót használja. Az utóbbi esetben pedig azt a hátizsákot, személyes poggyászt, amit minden római katonának magának kellett vinnie.

Ha váratlan, nagy terhek zuhannak a vállunkra: betegség, gyász, munkanélküliség, anyagi gondok, megaláztatás, kudarcok, hitbeli kételyek..., olyankor a családban, a gyülekezetben, a hívők közösségében legyen természetes, hogy odaállunk egymás mellé, és segítünk a roskadozónak a terhek cipelésében, és nem mondjuk azt, hogy nekem is megvan a magam baja, vigye mindenki a magáét. Persze tudni kell elfogadni is a testvéri segítséget, le kell vetni minden büszkeséget. És nem szabad visszaélni ezzel, mert a teher attól még az enyém marad, csak most segítségre szorultam.

A személyes, megszokott, mindenkire jellemző terheimet viszont hordjam szép csendesen, zúgolódás és dicsekedés nélkül, nem terhelve meg vele feleslegesen másokat! Kérjek erőt Uramtól, aki megígérte: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi." (Ézs 40,29) Közben pedig legyen nyitva a szemem, és legyen kész a szívem észrevenni, ha valaki mellettem roskadozik! Mert az Isten országában van ilyen különös törvényszerűség is: ha nehéz a magad terhe, vedd fel a másikét is, és könnyebb lesz!

Minden gondom, keservem
Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom...
(Bonar Horatius, ford. Vargha Gyuláné és Vargha Tamás)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Igyekezzetek!

„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?"... „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun..." (Lk 13,23-24)

Mi mindnyájan az Istennel való közösségen, az üdvösségen kívül születünk. Innen lehet bejutni az ő országába. Aki itt Jézust kérdezi, elvileg már érdeklődik, hogy vajon hány embernek sikerül ez. Erre az Úr így válaszolt: ne elmélkedj ezen, hanem lépj be!

Megszólal ebben az örömhír: be lehet lépni. Jézus Krisztus kinyitotta előttünk az üdvösség kapuját, s akik benne hisznek, őt követik, azok vele együtt bemehetnek oda. Már itt, nemcsak a halálunk után.

De megmondja azt is, hogy szoros kapun át lehet oda bejutni. Vagyis nem vihetünk magunkkal semmit. Az érdemeink, teljesítményeink, sérelmeink olyan batyuk, amiket kívül kell hagyni. A bűneink olyan terhek, amelyeket már most le lehet tenni! A belépés az őszinte bűnvallás és a bűnök elhagyása után lehetséges.

Ezt azonban nem érdemes halogatni, mert el lehet késni. Több olyan példát is említ Jézus, amikor emberek tétováztak, és elkéstek ezzel az életmentő lépéssel.

Ugyanilyen veszélyes az is, ha a kapu előtt elmélkedik valaki, hogy milyen jó lenne bemenni. Az ilyen embernek azt mondja: nem vagy messze az Isten országától. De még kívül vagy rajta!

A legfontosabb, hogy igyekezzünk. Ez a szó ezt jelenti: valaki valamit feltétlenül meg akar valósítani, mindenáron és most, kerül, amibe kerül, mert az mindennél fontosabb neki. Míg a másik szó: „sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak", a bizonytalan, tétova, halogató emberi akarás.

Isten igéje figyelmeztet: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid 4,7)

Napi áhítat: Többet adhatsz a kényelemnél

Péld 3,1–12

Ne áldozd fel gyermekeid jövőjét a kényelmükért!

„Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.”

Magyarázat

Lázadó világban élünk, ahol mindenki egyéniség akar lenni, kitűnni a tömegből. Önző és becsvágyó természetünk minket is azzal kísért, hogy tartsuk a tempót a világgal, mutassuk meg magunkat, szelfizzünk, és szabaduljunk meg minden olyan szabálytól, törvénytől, ami akadályoz abban, hogy jól érezzük magunkat.
Mivel valamiből meg kell élni, dolgozunk, karriert, házat építünk, autóért és gyermekeink jövőjéért fáradozunk, a világgal együtt úgy hisszük, hogy mégiscsak az a normális, az a dolgunk, hogy hagyjunk a gyermekeinkre valami kézzel foghatót, hogy megkönnyítsük nekik az életet. Ostoba módon gyermekeink jövőjéért fáradozva mulasztjuk el, hogy a legtöbbet tegyük értük. Az életre nem azzal készítjük fel őket, ha diplomát vagy házat adunk nekik, hanem ha megmutatjuk azokat a határokat, amelyeken belül élet van, és figyelmeztetjük őket arra, hogy azon túl milyen halálos veszedelemre számíthatnak.
Ne áldozd fel gyermekeid jövőjét a kényelmükért! Vállald a nevelés felelősségét a jelenben, és ne engedd, hogy a világ etesse őket az éppen divatos szellemi hulladékával. Hadd tudják meg, hogy mennyei segítségre és tanácsra van szükségük ahhoz, hogy boldoguljanak. 

Ültesd el szívükben Isten igéjének magjait, hogy azok később gyümölcsöt teremhessenek, jólétet és békességet hozva nekik a nehéz időkben.
(Nagy-Kasza Dániel)