Gyöngyszemek a Jelenések könyvéből: János apostol találkozik Jézussal

Jelenések könyve 1. fejezet

Mintegy hatvan év tellett el Jézus mennybemenetele óta. Sok minden történt ez alatt az idő alatt. János apostol, aki Jézus legfiatalabb tanítványa volt, megöregedett. Közel volt már a 100 évhez. Éppen rabságban volt. Mivel bátran beszélt mindenkinek Jézusról, a római császár el akarta hallgattatni. Pátmosz nevű szigetre száműzte. A szigeten követ fejtettek az építkezéshez. A tenger lehetetlenné tette, hogy János visszamenjen Efézusba, ahol sok-sok keresztény barátja volt.
Egy alkalommal, amikor a tenger felé nézett, arra, amerre kedves gyülekezete volt, egy látomást kapott. A látomás olyasmi, mint egy álom, azzal a különbséggel, hogy az illető nem alszik.
Jánosnak Isten azt mutatta meg látomásban, ami majd be fog következni. Az üzenet az Atyától jött, amit Jézus az angyaloknak adott tovább, ők átadták Jánosnak, aki megírta, és így eljutott hozzánk.
János egyszer egy erős hangot hallott a háta mögött. Megfordult, és Jézust látta, de nem úgy, ahogy utoljára az Olajfák hegyén. Jézus arca ragyogott, mint a nap. Fehér ruhában volt. Derekán arany öv volt. Lába, mint az olvasztott izzó érc, úgy ragyogott. Hangja hasonlított a vízesés zúgására. Hét arany mécses-tartó között járt, és kezében hét csillagot tartott. Nagyon szép kép lehetett. János összeesett a látványtól, de Jézus megérintette és így bátorította: ne félj!
Jánosnak azt is megmondta, hogy mit jelent, amit lát. A mécses-tartók a gyülekezetek, a csillagok a gyülekezetek képviselői. Régen mécsessel világítottak. Nem volt ugyan nagyon erős fénye, de egyértelműen mutatta az utat. Ezek természetesen szimbólumok, vagyis jelképek. Mint például, hogy „Feltámadt a tenger, a népek tengere…” Itt a tenger jelképezi a népeket. Jánosnak is ehhez hasonló jelképekben beszélt Jézus. A mécses-tartóba mécsest tettek, ami világított. Jelképesen így világítanak a gyülekezetek. Mint ahogy a csillagok a tájékozódásban segítenek éjszaka, a hívők feladata az, hogy utat mutassanak környezetükben Isten felé.


És az vajon mit jelent, hogy Jézus jár a hét mécses, illetve gyertyatartó között és tartja a csillagokat? Amikor Jézus elment a mennybe, eltűnt az emberek szeme elől. Senki nem látta. De láthatatlanul itt van és gondoskodik övéiről. Jár az Ő gyermekei között, gondoskodik róluk. Ő vigyáz arra is, hogy senki ne tévedjen el. Te is az Ő gyermeke vagy! Soha ne felejtsd el: Isten veled van és rólad is gondoskodik!


Bejegyezte: Gyürüs Panni

Jelenések könyve: Egy különös esküvő

Jelenések 19. fejezet

Ebben a fejezetben több eseményről is szó esik. A mennyei lények lélegzetvisszafojtva figyelték, hogy mi lesz a Földön. Isten népét fenyegette a gonoszok szövetsége. Amikor elesett Babilon, üdvrivalgás támadt a Mennyben. A mennyei lények elismerték Isten igazságosságát, és dicsérték Őt.. Ezután az esküvő előkészületeiről ad tudósítást a Biblia. Jézus menyasszonya az Ő népe. János korában az esküvő kicsit másként zajlott. A menyasszony ruháját a vőlegénytől kapta. Isten gyermekei a jellemüket jelképező ruhát Jézustól kapják. Ez a fehér és ragyogó gyolcs. A megváltottak jelleme a nehézségek során csiszolódott, szépült, amikor kitartottak Jézus mellett.
Amikor a menyasszony elkészült, megjelent a vőlegény. Jézus fehér lovon és fehér ruhában jelenik meg. Fehér lovakon ülő mennyei seregek követik Őt.
Jézus itt is hasonlóan néz ki, mint az első fejezetben. A különbség az, hogy vérrel hintett ruhában van. Nem csupán a menyasszonyért jön, hanem megbüntetni a gonoszokat. Két osztály lesz a Földön, amikor Jézus megérkezik. Akik azt mondják: Imé a mi Istenünk, örüljünk az Ő szabadításának!” A többiek szeretnének elmenekülni előle. Nem szeretnének a szemébe nézni Annak, Aki szerette volna őket is megváltani, de ellenálltak neki.
Most számukra, mint ítélő jön. Megszabadítja népét azok kezéből, akik szövetségre léptek Isten népe elpusztítására. Megbünteti őket, kihirdeti ítéletét felettük.
Jézus hamar eljön. Melyik oldalon szeretnél lenni? Akik félelemmel és rettegéssel figyelik közeledtét vagy akik számára a szabadulást és az örök életet hozza?

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Jelenések könyve 20. fejezet: Millennium

Ez a szó ezer évet jelent. Egy ezeréves időszakot, amelynek különös jelentősége van az üdvtörténetben.

A Millennium Jézus második eljövetelével veszi kezdetét. Jézus feltámasztja a halott igazakat. Megdicsőült új testben jönnek elő sírjukból – ez az első feltámadás – és felemelkednek Jézushoz a levegőbe. Az élő igazak egy egészséges, új, megdicsőült testet kapnak, és elragadtatnak az Úrhoz. Jézus az igazakkal a Mennybe megy.

A gonosz halottak nem támadnak fel az első feltámadáskor. Az élő gonoszok elpusztulnak a földrengés és a jégeső következtében. Sátán a külső körülmények rabja lesz: A elpusztult, lakatlan földön nem lesz egyetlen ember sem, akit elhitessen. Csupán ő és angyalai lesznek a Földön. Közben a Mennyben ítélet folyik. Nem arról lesz szó, hogy ki üdvözül és ki veszik el. Ez eldőlt korábban, a csapások előtt. Mi történik akkor az ítéletben: Két dolog. Isten igazolja, hogy teljesen igazságosan és méltányosan járt el, ha valakit kizárt az Ő országából. Az igazak elfogadják, hogy jogos Isten döntése. Ezután a kárhozottak büntetésének meghatározására kerül sor.

Ezzel telik el az ezer esztendő.

Az ezer év végén leszáll az Új Jeruzsálem a Földre. A halott gonoszok feltámadnak – ez a második feltámadás. Sátán akcióba lép. Összegyűjti az emberek millióit és elhiteti velük, hogy megszerezhetik a szent várost és az uralmat. Támadásra indulnak a város ellen. De Isten megvédi táborát. Tűz száll le az égből a gonoszokra. Egy égő tüzes tóban megsemmisül Sátán és angyalai, a fenevad, a hamis próféta, és mindenki, aki nem fogadta el Isten kegyelmét. Megsemmisül a halál és a sír is. Ez a tüzes tó a második halál. Itt a végső megsemmisülés vár a bűnösökre. A tűz megtisztítja bolygónkat, amit Isten majd újjáteremt. De erről majd a következő részben lesz szó.

Amikor leszáll az Új Jeruzsálem, lesz, aki a falon belül lesz, és lesz, aki kívül. Ma még eldöntheted, hogy melyik oldalon akarsz állni.

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Reggeli gyöngyszemek: A törvény igazság és igazságosság

„Igazságod örökké igazság, és törvényed igaz.” (Zsolt 119:142)

Isten a tévelygéssel szemben szeplőtlen dicsőségben, szépségben és tökéletességben küldte el a világra az igazságot. Sem emberek, sem ördögök nem ejthettek foltot Krisztus jellemén; de az igazi világosságnak, mely eljött a világba, hogy megvilágosítson minden embert, [olyan ellentétbe állítva a sötétséget] a sötétséget így állítva szembe a világossággal, hogy az emberek nem akarták befogadni azt… Nincs természetes ellenségeskedés a gonosz angyalok és a gonosz emberek között; mindkét csoport egyformán gonosz Isten törvényének áthágása miatt, a gonoszság pedig mindig szövetkezik Isten törvénye ellen. A bukott emberek és a bukott angyalok elkeseredett szövetségben állnak egymással…

Krisztus jellemének tisztasága és szentsége az emberi szív legrosszabb szenvedélyeit kavarta fel. Isten parancsolatai iránti tökéletes engedelmessége folytonos kárhoztatás volt az érzéki és züllött nemzedékre nézve. Szeplőtlen jelleme napvilágra hozta a világ erkölcsi sötétségének mélységét…

Azok, akik Isten fiaivá válnak, nem kerülhetik el a konfliktust a hitehagyás seregeivel… A Megváltó érdemei által Isten elfogadja a bűnös ember erőfeszítéseit, hogy megtartsa a törvényt, mely szent, igaz és jó…

Akik valóban egyesülnek Krisztussal, ugyanabban a munkában találtatnak/foglalatoskodnak majd, mint amit Krisztus végzett a földön: a törvényt naggyá és dicsőségessé teszik… Amikor az igazság hírnökei bemutatják az igazság erejét életükben és jellemükben, Sátán birodalma súlyos csapást szenved. (The Youth’s Instructor, October 11, 1894.)

Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. A zsoltáríró így nyilatkozik: „A Te törvényed igaz”; „minden parancsolatod igaz” (Zsolt. 119:142, 172). Pál apostol pedig kijelenti: „A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó” (Rm. 7:12). Isten törvénye, amely Isten gondolatának és akaratának kifejezése, olyan maradandó, mint a Szerzője. (The Great Controversy, 467.)

Köszöntünk Szent Szellem!-KETTŐS VÁLTOZÁS

"Mikor látták őt a próféták fiai, akik átellenben Jerikónál voltak, mondták:
Az Illés lelke megnyugodott Elizeuson." (2Királyok könyve2:15)

Washington államban élt egy özvegyasszony, akit hatalmasan betöltött a Szentlélek, de nagyon meglepődött azon, hogy néhány keresztény barátja azonnal észrevette, mi történt vele.

 "Megkaptad Isten kenetét! - mondták neki lelkesen, miközben együtt dicsőítették az Urat. Hasonlóképpen Elizeus prófétatanítványai is - nem tudván, hol van mesterük - felismerték, hogy a benne lévő lélek most Elizeuson van, s ez olyan erővel hatott rájuk, hogy Isten hatalmas jelenlétében leestek a földre.

A Biblia tudós kutatói úgy tartják, hogy Elizeus kérését, miszerint Isten adja meg neki az Illésben lévő lélek kettős mértékét, akkor teljesítette az Úr, amikor Elizeus látta mesterét tüzes szekéren felvitetni a mennybe. A jerikói prófétaiskolából való fiatalemberek - aminek egyébként Illés volt az igazgatója - felismerték, hogy valóban a Szentlélek nyugodott meg Elizeuson, mint ahogy a 70 vénen Mózes idejében (Mózes negyedik könyve 11:25) és később Jézuson is (Esa 11:2).
Krisztus megígérte tanítványainak, hogy a Szentlélek rájuk is ki fog áradni (Apostolok cselekedetei 1:8), és hozzájuk intézett szava drámai módon teljesedett be pünkösd napján. 

A Lélek kitöltetését mindig felismerik, akiknek megadatott a lelkek megítélésének ajándéka, mint ahogy ez történt 20 évszázaddal később a washingtoni özveggyel és barátaival. 

Miként Elizeus megdicsőült mesterének köpenyét viselte, úgy borítja be Jézus igazságának palástja ma a Lélekkel telt keresztényeket, akik véghez viszik Mesterük csodatévő tetteit. 

Ezért nem szabad félned attól, hogy ma te is kérd Jézustól az Ő Szentlelkének kettős mértékét!

Imádság a mai napra
"Kegyelmes Atyám, arra kérlek, ajándékozz meg azzal az örömmel, hogy odaviszel egy olyan személyhez, akinek az életében Lelked kettős változást vitt végbe. Lehet, hogy személyesen fogok vele találkozni vagy talán egy könyvön keresztül, esetleg telefonbeszélgetésben vagy a médiában. Hadd dicsérjelek akkor, Uram, azért, amiért milyen hatalmas csodákat vittél végbe az ő életében!"

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KEGYELEMBŐL MEGÚJÍTVA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ef 2,4-10

4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 

5 minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! -
6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, 

7 hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.
8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 

9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. 10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elrendelt az Isten, hogy azok szerint éljünk."- (Ef 2,10)

A haláltól és a pokoltól való megváltás nem végső célja Istennek. Ez túlságosan negatív. Isten szándéka, amikor adta az ő Fiát, az volt, hogy az új életből jó cselekedetek fakadjanak.
Egy város rekonstrukciója a nyomortanyák lerombolásával kezdődik, de a munka célja az, hogy új házakat emeljenek.
A szántóföldeket nem csupán azért szántják fel, hogy a gyomot elpusztítsák. Az új termés betakarítása a gazda célja.
Ugyanígy, amikor Isten megváltó kegyelméről szólunk, nem elég az eltüntetett nyomorúságról beszélnünk. Mondanunk kell valamit arról az újdonságról is, mely megjelent. Isten nem csupán azért végezte el valamennyi megváltó munkáját, hogy kiragadjon minket a tűzből. Meg akar minket változtatni, hogy Krisztus képét viseljük.
Szabad nemcsak azt tudnod, hogy meg vagy váltva, és hogy hogyan váltattál meg, hanem azt is, hogy mi végre vagy megváltva.
Isten szeretete eltakarítja a régi és halálra ítélt város romhalmazát. Ez történt meg a Golgotán. Az ő kegyelmének az ereje azonban valóban úgy válik láthatóvá, hogy Krisztusban egy új emberiséget teremt. A feltámadás mindannak a kezdete volt, ami új és jó.
A kegyelem megváltja és átalakítja az önző emberi lényeket, hogy új emberekké legyenek, akik jó cselekedeteket teremnek. És ez Isten kegyelmének a célja. A gazdának sok és kemény munkájába kerül, hogy eltávolítsa a gyomot. Nem azért dolgozik olyan szorgalmasan, mert gyűlöli a gazt. Minden erőfeszítése azért van, mert szereti a termést.
"Mi az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elrendelt az Isten, hogy azok szerint éljünk." Isten a "szakmunkás", és mi az ő "termékei", az ő alkotása vagyunk. 

És amikor ez a szakértő építészmérnök megkezdte kegyelmes munkáját, egy terv lebegett szemei előtt, amelyet "előre elrendelt". 

Célkitűzése a következő volt: egy új nép jó cselekedetei

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Azért hívják e helyet "segítségül hívás forrásának" Leniben, mind e mai napig ,,.-Bír 15,19

Az ezer filiszteus elleni harc kimerítette Sámson erejét. Égő szomjúság gyötörte. Ekkor felkiáltott az Úrhoz és ezt mondta: "Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, s most szomjan kell meghalnom". Isten pedig forrást fakasztott ott, víz tört elő, Sámson ivott és feléledt.

Segítségül hívás forrásának nevezik ezt a kutat mind a mai napig. Vannak kiaszott helyek, ahol az emberek elepedve fekszenek a földön. Ha valaki itt imádkozóvá válik, akkor az ilyen helyek is válhatnak vízforrásokká.

Oberlin (áldott életű német ev. lelkész 1740-1826), amikor a Kő-völgybe költözött, ott minden siralmasan nézett ki, olyan volt, mint Lehi. Oberlin azonban imádkozó ember volt, és Isten forrásokat fakasztott. A Vas-völgye egyre inkább Isten kertjévé vált. Senki se csüggedjen el, ha árvának és elhagyatottnak érzi magát!

Isten az Ő segítségének a csodáját néha úgy ismerteti meg velünk, hogy nyomorúságokba enged bennünket. Azt akarja, hogy megtanuljunk kiáltani. Égő kívánságod változzék át Isten segítségül hívásává így: "Te adtál győzelmet, s most szomjan kell meghalnom"! S te is megtapasztalod: Isten forrást fakaszt! Egyetlen imádkozó kérheti egész halott vidékek Istentől való megéledését. Majdnem mindig vannak kilátástalan nyomorúságok; de nem lehet kilátástalanabb a helyzetük, mint Sámsonnak Lehiben. De nincs az a helyzet sem, amelyben hálásabb lehetne az ember, mint ott. A város megmenekült, a száraz, kiaszott vidéknek kútja lett: a segítségül hívás forrása.

A Zsolt 84,6-ban ezt olvassuk: "Boldog ember az, akinek Te vagy erőssége, a Te ösvényeid vannak szívében. Átmenvén a siralom völgyén, forrássá teszik azt". Bárcsak sok "segítségül hívás forrása" születne ott, ahol még most pusztaság van!

Varga László: Isten asztaláról

"Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt, de csak titokban, mert félt a zsidóktól -, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét."- János 19,38

Különös személy ez az arimátiai József. Tekintélyes vezetője társadalmának, tagja a zsidó főtanácsnak, a Szanhedrinnek. Titokban hallgatja Jézust és a róla szóló híreket, meggyőződik róla, hogy Ő a Messiás, de nem kívánja kockáztatni a pozícióját. Az evangéliumok nem tudnak róla, hogy Jézus perében egy szót is szólt volna mellette. Típusa tehát a hívő, de megalkuvó, gyáva tanítványnak. És csalódik, mert nem olyan Messiást várt, akit elítélnek és kivégeznek. Az volna a logikus, hogy csalódottan elforduljon tőle. Ő pedig akkor áll elő. Tekintélyét felhasználva kihallgatást kér Pilátustól, és elkéri a Jézus holttestét, majd saját előre elkészített sziklasírboltjába helyezi. Mi történt vele? Talán az, ami igen sok mai keresztyénnel az utóbbi évtizedekben, akik akkor álltak bátran Krisztus és az egyház mellé, amikor a legnehezebb volt a helyzet. Megértette, hogy Jézus érte halt meg. Megértette, hagy halálával tette rá a pecsétet életére és tanítására. Megértett valamit, amit csak a hit tud megérteni. Aki ezt a megértést keresi, találkozni fog a Megváltó Krisztussal.

Jó Istenem, milyen sokszor éreztem, hogy szükséged lenne rám, hogy ki kellene állnom ügyed és egyházad mellett, de úgy gondoltam, mások alkalmasabbak, jobban ráérnek, nem rám tartozik a dolog. Lehet, hogy gyáva voltam, lehet, hogy nem volt elég hitem, lehet, hogy igen lekötöttek a magam dolgai, az eredménye csak az lett, hogy nem vállaltam, amit kellett volna. Bocsásd meg nekem, Istenem! Adj újabb lehetőséget, mikor annyi nyomorúságot látok, és alkalmilag segíteni tudnék, vagy éppen állandó feladatot, melyet képes lennék betölteni! Add, hogy ne legyek gyáva tanítványod, s terhet, kockázatot vállalva is tudjak kiállni melletted! Ámen.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az elvehetetlen öröm

"Örülni fog a szívetek és senki sem veszi el tőletek a ti örömötöket."-(János 16, 22)

Jézus nem csupán valami felszínes örömöt, hanem mély, szívbeli örömöt ad. A világ örömét kívül csillogás, belül romlottság jellemzi. Néhány órára elfeledhetjük belső szorongásainkat, mint ahogy a testi fájdalmat is meg lehet szüntetni rövid időre egy-egy morfium injekcióval. Jézus a nyomorúságoknak legmélyebb okát veszi el: a bűnt. Megkönnyíti szívünket, miután a gonosz lidércnyomást megszüntette. Ő ad derűs lelkiismeretet. Az alvó lelkiismeret, mely az embert nem kínozza közvetlenül, még távolról sem jó lelkiismeret. 

Azt az örömet, melyet Jézus ajándékoz, senki sem tudja tőlünk elrabolni. Ez az "Ő" öröme. János 17, 13 szerint így imádkozott: "... hogy az én örömem teljes legyen őbennük."

Isten Fiának az volt a legnagyobb öröme, hogy az Atya szerette Őt és gyönyörűsége telt benne. Jézus szívét még a legsötétebb órában is áthatotta az a fiúi öröm, melyet az Atya szeretetének és dicsőségének gazdagsága felett érzett. Ez az öröm kell eltöltse a tanítványok szívét is: Istennek kegyelmet nyert és szeretett gyermeke vagyok Krisztus, az én Megváltóm által! - Ez az az öröm, amelyet senki és semmi el nem rabolhat és meg nem zavarhat. Elveszíthetetlen. Csak ha Jézust magát elvehetnék tőlünk, szűnne meg az örömünk, mert Ő örömünknek alapja. Külsőleg megszomorodhat az ember, de belül megelégedett és boldog az Úrban. Ezt az örömet a sokféle fájdalom és noyomorúság sem tudja elfojtani, hanem csak megtisztítja és elmélyíti.

Pál már három esztendeje volt fogságban; minden tevékenységében megakadályozták, és ő, aki csupa tűz és buzgóság volt, mégsem csüggedt el. Amikor a filippibelieknek ír, nem panaszos a levele, hanem az öröm hangja hatja azt át. Még a küszöbönálló halál gondolata sem tudja elnyomni ezt az örömet. "Ha kiontatik is vérem italáldozatként ... örülök" (Fil 2, 17). 

Még arra is gondol, hogy az elcsüggedt és levert filippibelieket a saját örömébe bevonja. - A pizidiai Antiochiában az újonnan hitre jutott keresztyének az üldözés viharába kerültek. Pált, lelkiatyjukat elszakították tőlük és elkergették a város határain kívül. Vajon búskomorságba esnek most?"

A tanítványok megteltek örömmel és Szentlélekkel" (Csel 13, 52). Ilyen a hívő öröme. 

A sötétben világít a legtisztábban és legfényesebben.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Azonnali szabadulás

„Most összetöröm a rád nehezedõ igát, és köteleidet leszaggatom" (Náh 1,13)

Az asszíroknak megengedte Isten, hogy egy idõre elnyomják népét, de eljött az idõ, amikor megtörte hatalmukat. Ugyanígy tart egyeseket közülünk is elnyomva a Sátán, és szenvednek igája alatt. Bárcsak elérkezne most hozzájuk az Úr ígérete: „Összetöröm a rád nehezedõ igát, és köteleidet leszaggatom".

Az Úr azonnali szabadulást ígér: „Most töröm össze..." Higgyél az azonnali szabadulásban, és megkapod azt hited szerint még ebben az órában. Ha Isten így szól: „most", az ember ne mondja rá azt, hogy „inkább holnap".

Nézd, milyen tökéletes a szabadítása: az igát nemcsak leveszi, hanem össze is töri; a bilincseket nemcsak felnyitja, hanem le is szaggatja. Íme, Isten hatalma biztosít róla, hogy az elnyomó nem tér többé vissza. Igája összetörött, nem hajthatja még egyszer alá a fejünket. A bilincsek szétszakadtak, nem kötözhetnek meg újra. Higgy hát az Úr Jézus teljes és végleges szabadításában! „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (Jn 8,36).

Jöjj Uram, és szabadítsd meg a foglyokat ígéreted szerint!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen.” -(Galata 5,17)

Minden hívő ember lelkében szüntelen harc folyik az ó és új ember között. Az óember nagyon mozgékony és minden alkalmat észrevesz, amikor rettentő felszerelésének halálos fegyverével az újjászülő kegyelemmel szemben síkraszállhat, mialatt a másik oldalon pedig az új ember folyton azon van, hogyan fejthetne ki erősebb ellenállást ellenségével szemben és semmisíthetné azt meg. A bennünk levő kegyelem az ima, a hit, a remény, a szeretet fegyverével küzd, hogy a gonoszt leverje. Felölti „az Istennek páncélját” és küzd teljes erővel. Ez a két ellenséges természet nem szűnik meg az egymással való küzdelemtől, míg e világban élünk. A „Keresztyén” zarándok harca „Apollion” óriással három óráig tartott, de a keresztyénnek önmagával való harca zarándoklásának egész idején tart, „a szoros kapu”-tól egész a Jordán folyóig. Az ellenség oly erősen elsáncolta magát bennünk, hogy kiűzése lehetetlen, míg e testben élünk. Habár meg vagyunk szorítva és gyakran heves harc fejlődik ki, azonban van nekünk hatalmas Segítőnk és Megváltónk, Jézus, üdvösségünk Fejedelme, ki mindenkor velünk van és biztosít arról, hogy minden tekintetben diadalmaskodni fogunk Ő érte. Az ilyen szövetségessel az új természet messze felülmúlja ellenségének erejét. Harcolsz ma ellenfeleddel? Ellened van a Sátán, a világ és a test? Ne légy gyenge és félénk! Folytasd a harcot, mert Isten maga van veled! Jehova Nissi a te zászlód és Jehova Rofi, az Úr a te orvosod, sebeid gyógyítója. Ne félj, mert győzni fogsz! Ki volna képes a Mindenhatónak ellenállni? Folytasd a harcot „Jézusra tekintve”, s legyen bár a tusa hosszú és kemény, győzelmed dicső s a megígért jutalom fenséges lesz.




„Társak fel, haladjatok!
Bátran e zord pusztán át,
Ébren imádkozzatok!
Isten segít hatalmával,
Aki mindent megtehet,
Jézusban ad gyötrelmet!”

Köszöntünk Szent Szellem!: KÉTSZERES ÁLDÁS

"Mikor általmentek, mondta Illés Elizeusnak: Kérd tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És mondta Elizeus: Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam." (2Királyok könyve 2:9)

Egy csodatévő próféta, Isten hatalmas embere azt kérdezi, mit tehetne érted, mielőtt átadná neked a helyét, hogy folytasd munkáját. Mit kérnél tőle? Pénzt, természetfeletti hatalmat, népszerűséget? Salamon Isteni bölcsességre vágyott, és meg is kapta egy csomagban mindazzal együtt, amire még ezen kívül szüksége volt. De miért kérte Elizeus annak a léleknek a kettős mértékét, amely Illésen nyugodott? Miért nem inkább a százszorosát?
A kétszeres rész nem azt jelentette, hogy duplán annyit, mintha a Szentlelket valamilyen mértékegységgel mérni lehetne! Nem, ez a kérés azt jelentette, hogy Elizeus az elsőszülött fiú jogát kéri (Mózes ötödik könyve 21:17). 

Annak elismerését óhajtotta, hogy Ő valóban Illés lelki örököse lehessen. Természetesen Illés nem választhatta ki saját utódját. Csak az Örökkévalónak van erre hatalma. Az idős próféta tehát nem tett semmilyen harsány ígéretet, hanem egy olyan megoldást javasolt, miszerint hagyják a végkifejletet az Úrra. Ritka eset az, amikor Isten hatalmas szolgájának a nyomdokaiba egy ugyanolyan kiváló utód lép. Általában az történik, hogy az Atyának egy újabb munkát kell kezdenie más körülmények között.
A chicagói Moody Biblia-intézetben megnéztem Dwight L. Moody, az evangelizátor életnagyságú képét, akit Isten hatalmasan használt fel a szolgálatára, hogy milliók előtt hirdethette a Jézusról szóló örömhírt. Amikor Moody meghalt, mások átvették a prédikációit, és szóról szóra ugyanazt adták elő a közönségüknek. Hozzá hasonló lelkesedéssel beszéltek és imádkoztak azért, hogy éppen úgy töltse be őket a Szentlélek, mint ahogy egykoron Moodyt is. Az eredmény azonban soha nem lett ugyanaz! Istennek viszont volt egy embere, akit ugyan nagy erővel, de teljesen más módon használt fel: Reuben Torreyt, a tudóst, írót és evangelizátort, a Moody Biblia-intézet későbbi alapítóját. 

Az új lelkész nem lehet szeretett elődjének az indigómásolata, de a Szentlélek egy különleges, személyre szabott szolgálatot ad neki, amellyel áldására lehet a gyülekezetének.

Imádság a mai napra
"Mivel tudom, hogy a Te gyermeked vagyok, Uram, és Jézus Krisztus örököstársa, ezért én is most a Te Szentlelked kettős mértékét igénylem! Tölts be úgy, hogy szolgálni tudjak neked azon a személyre szabott területen, amelyre kiválasztottál!"

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli gyöngyszemek:A törvény szent, igaz és jó

„De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó.” (Rm 7:12)

A világegyetem legfőbb irányítójaként Isten nemcsak minden élőlény kormányzására hozott törvényeket, hanem a természet működésére vonatkozóan is. A világon minden, legyen az nagy vagy kicsiny, élő vagy élettelen, meghatározott törvények alatt áll, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez alól a szabály alól nincs kivétel, mert az isteni értelem semmiről sem feledkezik meg, amit isteni keze alkotott… Egyedül az embernek, a teremtés koronájának adott Isten lelkiismeretet, hogy megértse az isteni törvény szent kívánalmait, és szívet, mely képes a törvényt, mint szentet, igazat és jót szeretni; az embertől ezért azonnali és tökéletes engedelmességet kíván. (The Signs of the Times, April 15, 1886.)

Ez a vezetés megtilt minden elnyomást a szülők részéről és minden engedetlenséget a gyermekek részéről. Az Úr telve van szerető gyengédséggel, kegyelemmel és igazsággal. Törvénye szent, igaz és jó, ezért a szülők és a gyermekek engedelmeskedjenek annak. Azok az irányelvek, amelyek a szülők és a gyermekek életét szabályozzák, az örök szeretet szívéből fakadnak, ezért Isten gazdag áldása nyugszik azokon a szülőkön, akik otthonukban törvénye szerint igazgatnak, és azokon a gyermekeken, akik engedelmeskednek e törvénynek. A kegyelem és az igazság együttes hatása érezhetővé válik otthonukban. "Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:11). A fegyelmezés alatt álló családok tagjai az Úr útján fognak járni, hogy igazságot és ítéletet cselekedjenek. (The Adventist Home, 310, 311.)

A fiatalok tekintsenek az isteni mértékre, és sose elégedjenek meg alacsonyrendű célokkal. Ne járjanak tétovázva, hanem szilárdan Jézus Krisztus erejében és kegyelmében. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Menekülj Jézus Krisztushoz, és lépj Vele szilárd szövetségre hit által, hogy szeresd és szolgáld Őt. (The Youth’s Instructor, July 5, 1894.)

Mivel pedig Isten törvénye „szent és igaz és jó”, az isteni tökéletesség másolata, egyenesen következik ebből, hogy szent az a jellem is, amelyet ez iránt a törvény iránt tanúsított engedelmesség formált. Krisztus ennek a jellemnek a tökéletes példája. (The Great Controversy, 469.)

Reggeli gyöngyszemek: Isten törvénye tökéletes

„Az ÚR törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19:7)

Isten régi népének adott törvényei bölcsebbek, jobbak és emberségesebbek voltak a föld legműveltebb nemzeteinek törvényeinél is. A nemzetek törvényei a meg nem újult szív gyarlóságának és szenvedélyeinek nyomait viselik, de Isten törvénye az istenség pecsétjét hordja magán.

A zsoltáros így szól: „Az Úrnak törvénye tökéletes.” Milyen csodálatos Jahve törvénye a maga egyszerűségében, világosságában és tökéletességében! Olyan rövid és tömör, hogy könnyen megjegyezhetjük minden előírását, mégis oly messze ható, hogy képes kifejezni Istennek teljes akaratát, és nem csupán a külső cselekedetekre van tekintettel, hanem a szív gondolataira, szándékaira, vágyaira és érzéseire is. Az emberi törvények nem képesek erre. Azok csak a külső megnyilvánulásokkal képesek foglalkozni. Lehet valaki törvényszegő, mégis elrejtheti gaztetteit az emberi szemek elől; lehet bűnöző – tolvaj, gyilkos vagy házasságtörő -, de amíg bűne ki nem tudódik, a törvény nem ítélheti el mint vétkest…

Isten törvénye egyszerű és könnyen érthető. Ha az emberek fiai legjobb képességük szerint engedelmeskednének ennek a törvénynek, elméjük és értelmi képességeik hatalmasan megerősödnének, és még jobban értenék Isten céljait és terveit. Ez az előrehaladás nemcsak a jelen életben folytatódna, hanem örök korszakokon át; mert bármily messzire jut is valaki Isten bölcsességének és hatalmának ismeretében, mindig végtelen távlatok maradnak előtte.

Mivel „az Úr törvénye tökéletes” (Zsolt 19,8), minden attól való eltérés bűn.

Az engedelmesség volt az egyetlen feltétel, melynek alapján az ókori Izrael elnyerhette volna az ígéreteket, melyek Isten magasan kitüntetett népévé tették őket; a törvény iránti engedelmesség ugyanolyan nagyszerű áldásokat hoz mind egyéneknek, mind nemzeteknek ma is, mint amilyeneket annak idején a zsidóknak hozott volna. 

(The Signs of the Times, January 10, 1911.)

Reggeli dicséret: Jób fájdalma

„És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!”
(Jób könyve 1. fejezet 21. vers)

Jób kétségkívül az egyik legkülönlegesebb a hithősök sorában, aki az őt ért tragédiasorozat ellenére sem átkozta meg az Istent, sőt jellemében megmaradt, mint „feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűn-gyűlölő” (Jób 1:1).

Története bemutatja és leleplezi Sátán gyilkos szándékát, ugyanakkor reményt ad, és megerősít, hogy bár néha úgy tűnhet, hogy erőnket meghaladó próba ér, ám Isten soha nem hagy feljebb kísértetni, mint elszenvedhetjük; sőt a megoldást is mindig megadja. (1Kor.10:13)

S mielőtt hozzá hasonlóan szembenézel ma saját kihívásaiddal, ezek a bátorító sorok ösztönözzenek kitartásra!

„Ádám korától kezdve mindmáig nagy ellenségünk a sanyargatásra és a pusztításra fordítja hatalmát. Most készül az egyház elleni utolsó hadjáratára. Azok, akik Jézust akarják követni, harcba sodródnak ezzel a könyörtelen ellenséggel. A keresztény ember minél inkább követi mennyei Példaképét, annál biztosabb, hogy Sátán támadásainak célpontjává lesz.

Akik tevékenyen részt vesznek Isten ügyében; akik igyekeznek leleplezni a gonosz csalásait, és bemutatni Krisztust az embereknek, mindazok Pállal együtt elmondhatják, hogy az Urat alázatos lélekkel, könnyhullatások és kísértések között szolgálják.

Sátán a legádázabb és legravaszabb kísértéseivel támadta meg Krisztust, de minden összecsapásnál kudarcot vallott. Azok a csaták miértünk folytak; és azok a győzelmek lehetővé teszik számunkra a győzelmet. Krisztus mindenkinek erőt ad, aki kér tőle.

Sátán senkit nem győzhet le saját beleegyezése nélkül. A kísértő nem kapott hatalmat az akarat irányítására, sem pedig a bűn kikényszerítésére. Elcsüggeszthet, de nem szennyezhet be. Meggyötörhet, de nem fertőzhet meg. Az a tény, hogy Krisztus győzött, öntsön bátorságot követőibe, hogy hősiesen küzdjenek a bűn és a Sátán ellen!”

E.G.White, Nagy küzdelem című könyvének (439.o.)

Bejegyezte: Szilárd

Jób könyve 22. rész

1. Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2. Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3. Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4. A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5. Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6. Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8. A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10. Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11. Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12. Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13. És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14. Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15. Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16. A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17. A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18. Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19. Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20. Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21. Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22. Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23. Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24. Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25. És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten sarjasztja a vetést

„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva visszanyered azt!" (Préri 11,1)

Nem szabad elvárnunk, hogy azonnal jutalmat kapunk minden jóért, amit tettünk. Még kevésbé szabad csak ott és olyanokért fáradoznunk, akiknél biztosak lehetünk fáradozásunk jutalmában. Az egyiptomiak a Nílus vizébe vetnek, ami tiszta vetõmagtékozlásnak látszik. Egy idõ után azonbanleapad a víz, a rizs vagy más vetõmag a termékeny iszapba süllyed, és hamarosan kihajt a vetés. Tegyünk ma jót a hálátlanokkal és a gonoszokkal! Tanítsuk a felületeseket és a csökönyöseket! Az állhatatlan külsõ mögött termékeny lehet a talaj. Soha nem hiábavaló a munkánk, ha az Úrban végezzük.
A mi dolgunk csak az, hogy „kenyerünket a vízre vessük", az ígéret beteljesítését bízzuk Istenre: „megtalálod azt". Õ nem engedi, hogy ígéretében csalódjunk. Az evangélium, amelyet hirdettünk, él, és egyszer majd meghozza termését. Talán nem hamarosan, de meglesz az aratása annak, amit elvetettünk. Türelemmel kell lennünk, hiszen az Úr is türelmes. „Sok nap múlva", mondja az Írás, de ha számos esetben hónapok és évek lesznek a napokból, az ígéret akkor is áll. Ez az Ige tehát parancs, amelyhez ígéret is fûzõdik: engedelmeskedjünk a parancsnak, és kapaszkodjunk hittel az ígéretbe.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A MEGDÖBBENTŐ KÉRDÉS

"Embernek fia! Vajon megélednek-e ezek a tetemek?" (Ez 37,3)

Lehet-e szent ebből a bűnösből? Rendbe hozható még ez az elsodort élet? Erre csak egy válasz van: "Uram, Te tudod, én nem." Ne állj elő a vallásos józan ésszel és ne mondd: "Ó igen, egy kicsit több bibliaolvasással, odaadással és imádsággal majd meglátom, hogy lehetne véghezvinni." Sokkal könnyebb valamit tenni, mint Istenben hinni; mi összetévesztjük a félelem hangját az ihletettséggel. Ezért vannak olyan kevesen, akik együtt munkálkodnak Istennel és olyan sokan, akik érte buzgólkodnak. Sokkal szívesebben munkálkodunk érte, mint amennyire hiszünk benne. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Isten majd megteszi azt, amit én nem tudok megtenni? Annyira esem kétségbe az emberek miatt, amennyire nem ismertem fel, hogy mit tett értem Isten. Vajon olyan csodálatosan és valóságosan megtapasztaltam Isten hatalmát és erejét, hogy sohasem esem többé kétségbe senki emberfia miatt? Egyáltalában történt-e már bennem valami szellemi síkon? Személyes megtapasztalásom hiánya egyenes arányban áll félelmemmel. "Íme én megnyitom a ti sírjaitokat" (12). Amikor Isten azt akarja megmutatni neked, hogy milyen a tőle elszakadt emberi természet, azt rajtad mutatja meg. Ha Isten Szelleme adott már neked látást arra vonatkozóan, hogy mi vagy az Ő kegyelme nélkül (- és ezt csak akkor teszi, amikor Szent Szelleme munkálkodik), akkor tudod, hogy nincs gonosztevő, aki csak felényire olyan gonosz a valóságban, mint amilyen te vagy a hajlamokban. Isten megnyitotta "síromat", és "tudom, hogy énbennem (azaz a testemben) nem lakik semmi jó" (Róm 7,18). Isten Szelleme megmutatja, milyen az emberi természet az Ő kegyelme nélkül.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Tiszta és mély öröm

"Azon örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben. "-(Lukács 10, 20) 

Az emberek olyan szívesen örökítenék meg nevüket. Ha már a világtörténelem lapjaira nem is tudják felírni - mert ez csak keveseknek jut osztályrészül -, legalább fába és kőbe vésik be azokat. Végső fokon mégis minden név a feledés homályába süllyed, mely nincs felírva a mennyben. Amikor Isten egy ember nevét felveszi a menny polgárainak listájára, annak örökkévaló érvénye van. A földi polgárok neve a föld porába van írva. "A hamisaknak neve megrothad" (Péld 10, 7). - Minden ok megvan az örömre, amikor Isten egy nevet, melyhez annyi szenny tapad - talán nem is annyira az emberek előtt, mint inkább az örökkévaló világosságában -, arra méltat, hogy könyvébe bejegyezze. Mennyi szenny, gyalázat, bűn és szégyen fedi nevünket! Micsoda meg nem érdemelt irgalmassága az Úrnak, amikor egy ilyen nevet beír az élet könyvébe, a mennyei polgárlistára, és e név hordozóját az ő királyságának polgárává teszi! "Nem vagytok már jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és az Isten házanépe" (Ef 2, 19) - írja az apostol. Tehát mindazzal az előjoggal rendelkeztek, ami a polgárokat és családtagokat megilleti. A Mindenható oltalma alatt állotok, minden időben meneteletek van őhozzá és egykor örököstársak lesztek országában. Mindaz, ami az Úr Jézus ereje által rajtunk keresztül történik, távolról sem olyan értékű, mint ami bennünk és rajtunk megy végbe a kegyelem folytán.

Amikor a 70 tanítvány visszatért első missziói útjáról, különösképpen annak örültek, hogy még a gonosz lelkek is meghátráltak szavuk elől. Jézus azonban egy magasabb rendű és tisztább örömre mutat rá. A gonosz lelkek kiűzésénél könnyen az önelégültség érzése léphetett fel - hogy olyan nagy dolgokat vittek véghez. Ez hamarosan gőggé és becsvággyá fejlődhet. És akkor hangzik majd egyszer: nem ismerlek titeket! Lehet, hogy az én nevemben ördögöket űztetek, mégis idegenek maradtatok a számomra, eltávolodtatok az én gondolkodásmódomtól, távozzatok tőlem ti gonoszok (vö. Máté 7, 23). - Abban az örömben, hogy a nevem fel van írva a mennyben, már nincs meg a becsvágy önző mellékíze. Itt nem én magam cselekszem, hanem megtapasztalom a meg nem érdemelt kegyelmet, amelyért Istennek még az örökkévalóságban sem tudok eléggé hálát adni.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Felindította Sámuelt az Úrnak Lelke.,, -Bír 15,14

Lehi városának lakói egyszer kínos helyzetbe kerültek.

Sámson átmenetileg ott lakott. Amikor a filiszteusok ezt meghallották, elmentek hozzájuk és megfenyegették őket: ha Sámsont ki nem szolgáltatjátok nekünk két új kötéllel megkötözve, felégetjük városotokat. Lehi emberei ekkor elmentek Sámsonhoz, s megkérdezték, mit tegyenek. Sámson ezt mondta: Esküdjetek meg, hogy ti nem rohantok reám! Aztán megkötözték két új kötéllel és elvezették. Amikor a filiszteusok megpillantották az óriási erejű embert megkötözve, hangosan ujjongtak. Ekkor azonban Isten Lelke Sámsonra szállt, és olyanná lettek a karján lévő kötelek, mint a lenszálak, amelyeket megperzsel a tűz, és lemállottak a kötések kezéről. Sámson felvett egy súlyos szamárállcsontot a földről, és agyonütött vele ezer filiszteust.

Ez a történet Isten Lelkének kettős munkáját mutatja meg.

Feloldoz a megkötözöttségekből. Sámsonon kenderkötelek voltak, amiket emberi erő nem tudott volna szétszakítani. A Lélek erejétől azonban úgy leestek, mint a megperzselt fonál.

Rajtunk súlyosabb megkötözöttségek vannak, mint a kenderkötelek: pénzimádat, testi kívánságok, iszákosság stb.; emberi erő nem nyújt szabadulást. Ezeket a köteleket csak Isten Lelkének ereje oldozza fel egyedül.

Másodszor: ez a Lélek Sámsonnak csodálatos győzelmet ad. Sámsonnál semmi fegyver nem volt, egy szamárcsontot kapott fel a földről, s azzal vert agyon ezer filiszteust.

Isten Lelkének ereje nélkül a legjobb fegyverzet sem használ! Isten Lelke azonban emberfeletti erőt ad. Ilyen erőt ma is adhat Isten. Istvánról olvassuk a Csel 6,8-ban: "István teljes volt hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket tett,...és nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt".

Adjon Isten nekünk is ilyen Lélekkel teljes harcosokat!

Varga László: Isten asztaláról

"Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."- Máté7,13-14

Talán soha nem volt időszerűbb ez a figyelmeztetés, mint ma. Akkora a nyüzsgés körülöttünk, megszűntek a hagyományos szokások, a közösségek biztonsága. Politika, média, reklám, minden irányítani akar, hogy ne is legyünk képesek a magunk fejével gondolkozni. Ez így nagyon kényelmes. A propaganda széles útján kábán megyünk a tömeggel. Félünk a döntéstől, félünk attól, nehogy megmosolygott különcökké váljunk. Pedig hit nélkül is minden értelmes ember azt kiáltja, hogy álljunk meg, gondolkozzunk, ne váljunk juhnyájjá, tömegemberekké. Krisztus jó előre figyelmeztet: az életünk és az örökéltünk van a legnagyobb veszedelemben, ha nem gondoljuk meg, hol található az élet, a saját életünk, saját közösségünk, saját, Istentől kapott rendeltetésünk. A keskeny út bizony a kereszt útja, az önként vállalt szolgálat, a tömegélet, a gondolkozás nélküli élet kényelméről való lemondás, a személyes döntés és felelősségvállalás sokszor nehéz útja. Szoros a kapuja, a döntés: én nem megyek a tömeggel, meggondolom, kivel társulok. Még szorosabb: Isten az én Uram, Krisztus megváltott, ha egyedül maradok, akkor is Őt fogom követni.



Uram, Istenem, nehéz ellenállni a minden percben reánk áradó tömegirányítás kényszerének. Én is legtöbbször azt veszem, amit a reklám hirdet. Úgy öltözöm, ahogy a divat kívánja. A véleményeimet a világ dolgaiban keményen befolyásolja a rádió, az újság. Azokban pedig olyan kevés szó van rólad, az is legtöbbször ferdén, kicsavarva, belekeverve a tömegízlésbe. Köszönöm, hogy nekem van egyházam, mely rólad tanít, van családom, melyben együtt imádkozunk, van Bibliám, melyből naponta irányítást nyerek. Aggódom a gyerekeimért. Segíts nekik is: korunk sokféle divatja között tudjanak rád figyelni! Vezesd magad felé ifjainkat, hogy saját életük, örök életük legyen! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KEGYELEMBŐL MEGTARTVA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ef 2,1-7

1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 

2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 

3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek. 

4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 

5 minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - 

6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, 

7 hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.

"Kegyelemből tartattatok meg."- (Ef 2,5 Rev. Károli ford.)

Tudnunk kell, hogy megtartattunk-e (az új ford. biblia szerint: üdvösségünk van-e, a ford. megj.!), és azt is tudnunk kell, hogy hogyan tartattunk meg.
Ha felteszik nekünk a kérdést: "Hogyan tartattunk meg?", nem szabad ilyen lényegtelen válaszokat adnunk, mint: "Úgy, hogy találkoztam egy bizonyos asszonnyal", vagy "Átestem azon a műtéten", vagy hogy "Hallgattam egy bizonyos igehirdető prédikációját". Ezek a részletek fontosak lehetnek közvetlen ismerőseinknek és barátainknak, ilyen válaszok azonban nem szabad hogy igehirdetések, könyvek vagy énekek témái legyenek.
Ha felteszik nekünk a kérdést: "Hogyan tartattunk meg?", mindnyájunknak így kell tudnunk rá válaszolni: "Kegyelemből!" Ez lényeges válasz. És méltó arra, hogy témája legyen egy igehirdetésnek, vagy egy könyvnek, vagy egy halhatatlan éneknek.
A "kegyelemből" azt jelenti, hogy nem mi tartottuk meg magunkat. Isten tartott meg minket Jézus Krisztus által. Krisztussal együtt meghaltam és Krisztussal együtt feltámadtam. Így tartattam meg én, és így tartattál meg te, vagy pedig nem tartattunk meg egyáltalán.
A "kegyelem" Isten meg nem érdemelt jóindulata. Nem azt kaptuk, amit megérdemeltünk. Valójában pontosan az ellenkezőjét kaptuk annak, mint amit megérdemeltünk.
A "kegyelemből" azt jelenti, hogy az üdvösség ingyen van. Nem olcsó persze, de mégis ajándék. Isten üdvözítő módszere tréfát űz minden emberi erőfeszítésből és minden "csináld magad" - vallásosságból. Kegyelemből tartattunk meg a Krisztusban való hit által - vagy pedig elvesztünk.
Ha meg kell magyaráznod bárkinek is, hogy mit értesz azon, "Isten kegyelme", egyszer csak azon kapod rajta magad, hogy Jézusról beszélsz. Nem teheted, hogy ne tedd. Miért? Mert Isten nagy szeretete, mellyel minket szeretett (4. vers), tökéletesen nyilvánvalóvá vált Jézus Krisztus megváltó munkájában.
Megtartattunk, mivel Krisztus képviselt minket halálában és feltámadásában. 

A kegyelem eltörölte bűneinket nagypénteken, és Isten kegyelme "vele együtt feltámasztott" a hét első napján.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Így lett este, és lett reggel: első nap.” -(1 Mózes 1,5)

Már kezdetben is úgy volt? Már az első napon megoszlott a világosság és a sötétség az idő birodalmában? Lelki élményeim terén sem uralkodik mindig a dél vakító fénye, hanem fel kell készülnöm olyan időkre is, amikor gyászolnom kell régebbi örömeim elvesztése fölött és barátomat éjnek idején kell felkeresnem. E tekintetben nem állok egyedül, mert mindazoknak, kik az Urat szerették, énekelniük kellett a törvény és kegyelem, a nyomorúság és a szabadulás, a szomorúság és a gyönyörűség kettős zsoltárát. Az isteni gondviselés vezérletéhez tartozik az, hogy a nappal és éjszaka meg ne szűnjön, úgy a természeti, mint a lelki világban, míg be nem megyünk az ígéret földjére, melyről ez van megírva: „És ott éjszaka nem lesz.” Amit mennyei Atyánk elrendelt, az jól és bölcsen van.
Nos, kedves lélek, mi a legjobb részedre? Mindenek előtt tanuld meg e isteni intézkedést megelégedéssel fogadni, s légy hajlandó Jóbbal, miután a jót elvetted az Úr kezéből, a gonoszt is elfogadni. Az után légy rajta, hogy a nap kezdetét és végét, a reggelt és az estét, saját örömödre használd fel. Magasztald az Urat azért, ha örömének napját felhozta rád, de magasztald akkor is, ha az esti homály beáll. Úgy a nap felkeltében, mint a nap lementében van valami fenséges szépség, énekelj arról és dicsőítsd az Urat. Tégy úgy, mint a fülemüle, mely mindig hallatja énekét. Hidd el, hogy az éjszakának nincs kevesebb áldásos haszna, mint a nappalnak. A kegyelem harmatja dúsan esik a szenvedés éjszakáján. Az ígéret csillagai dicsőn tündökölnek a súlyos szenvedések sötét óráiban. Ne tágíts az Istenben való bizalom mellől a sors változatai között. Nappal ez legyen jelszavad: dolgozni, éjjel pedig ez: vigyázni. Minden órának megvan a maga kötelessége, haladj előre hivatásod teljesítésében, mint az Úrnak szolgája, míg majd megjelenik hírtelen az Ő dicsőségében. Lelkem, közeledik az este: az öregség és a halál, ne félj tőle, mert az is a naphoz tartozik!

Lukács Evangyélioma 14. rész

1. És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
2. És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
3. És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
4. Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
5. És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
6. És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
7. És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
8. Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
9. És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
10. Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
11. Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12. Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
13. Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
14. És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
15. Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
16. Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
17. És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
18. És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
19. És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
20. A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
21. Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
22. És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
23. Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
24. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
25. Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
26. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28. Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29. Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30. Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31. Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
32. Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
33. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34. Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35. Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.

Köszöntünk Szent Szellem!-IGAZSÁGOT SZÓLT

"Mikeás pedig mondta: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mond nékem!,,(1Királyok könyve22:24)

Ugye, milyen könnyű szeretni azokat az embereket, akik mindig azt mondják, amit hallani akarsz? Akhábnak legalább 400 ilyen bólogató Jánosa volt, akiket ő prófétának nevezett. Békét és biztonságot jövendöltek, de hirtelen veszedelem tört rájuk. Mikeás viszont hajlandó volt az igazságot szólni, még ha népszerűtlenség és bebörtönzés is fenyegette. Sedékiás, Akháb egyik prófétája arcul csapta Mikeást, és megkérdőjelezte, milyen lélek van Isten emberében. Sátán annyira becsapta a hamis prófétákat, hogy azt hitték, bennük van az Úr Lelke, és nem jöttek rá, hogy hazug lélek szól rajtuk keresztül.
Jody egyetemi hallgató volt, és eljött az idő, amikor beleszeretett egy helyes fiúba, aki a közeli városban lakott. A fiatalember gyakran kedves ajándékokkal érkezett a lánykollégiumba, és el akarta vinni Jodyt izgalmas, romantikus helyekre. Azonban egy komoly probléma került elő. A lánnyal ellentétben ő nem hitt Istenben. Sőt, nem csak, hogy hitetlen volt, de ráadásul olyan életformát folytatott, ami szöges ellentétben állt a fiatal hölgy neveltetésével. Jody pár barátja arra biztatta a lányt, hogy menjen csak férjhez Dave-hez. Majd biztosan sikerül megváltoztatni a férjét, és nagyon izgalmas lesz a közös életük. Egy-két másik barátnője azonban arra figyelmeztette, hogy ha hozzámegy, annak fájdalmas és kínos következményei lehetnek.
Fiatal lelkész koromban körülbelül négy évvel a házasságkötésük után Jody hívott, hogy látogassam meg. Alig ismertem fel benne azt a lányt, akivel együtt jártunk egyetemre. "Tíz évet öregedtem! - sírta el bánatát. - Dave összeütközésbe került a törvénnyel, és szeretőket tartott. 

Most hagyott el, és alig tudom eltartani a hároméves ikreket. Mit tegyek?" 

Megtehettem volna, hogy emlékeztetem Jodyt azokra a hamis prófétákra, akik biztatták, hogy menjen hozzá Dave-hez, de inkább a Szentlélek gyakorlati segítségére irányítottam a figyelmét. A múltat már Ő sem tudta meg nem történtté tenni, de a jövőre bátorságot és reményt nyújtott ennek a fiatal hölgynek.

Imádság a mai napra
"Atyám, arra kérlek, vezess engem olyan barátokhoz és tanácsadókhoz, akikben a helyes ítélőképességnek a lelke van, és ne hallgassak olyanokra, akik mindig csak azt lesik, hogyan járhatnának a kedvemben a véleményükkel!

Garrie F. Williams írása alapján

REINHARD BONNKE

Ültem már végig olyan igehirdetést, ami leginkább egy gyászbeszédhez hasonlított. És a hallgatóság: szenvtelen arcok, merev tekintetek. Emlékeztet ez bárkit is az Élő Jézusra? Higgyétek el, Jézus vagy az apostolok szolgálata során a hallgatóság nem úgy nézett ki, mint a márványszobrok a múzeumban. Jézus él - és a Szent Szellem itt van! 

Ők ketten csak elegendőek, hogy az alkalmaink izgalmasak legyenek, nem?

 REINHARD BONNKE

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS – A VALÓDI UDVARIASSÁG PÉLDAKÉPE

„Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek” [a KJV fordítás szerint: „kegyesek” = udvariasak] (1Pt 3:8)

Mindnyájan, akik Krisztusért dolgoznak, őszinték, megbízhatók, az alapelvek megtartásában sziklaszilárdak, egyúttal azonban kedvesek és udvariasak legyenek. A szívesség a Szentlélek egyik kegyelmi ajándéka. Emberek lelkével foglalkozni a legnagyobb feladat, amit valaha az emberre bíztak; és aki a szívekhez akarja megtalálni az utat, szívlelje meg ezt a tanácsot: „Legyetek irgalmasak és kegyesek!” (1Pt 3:8) A szeretet elvégzi azt, amit az érvelés nem képes. De egy pillanatnyi ingerültség, egyetlen barátságtalan válasz, a keresztényi udvariasság és szívesség hiánya valami kis apró ügyben barátaink és befolyásunk elvesztését eredményezheti.
Az evangélium szolgája törekedjék azzá lenni, aki Krisztus volt a földön. És ne csak szeplő nélküli tisztasága szolgáljon például nekünk, hanem türelme, szelídsége és szeretetreméltósága is. Élete az igazi szívességet szemlélteti.
A szűkölködőkhöz és elnyomottakhoz mindig volt barátságos pillantása és vigasztaló szava. Jelenléte megtisztította a ház légkörét. Élete kovászként hatott a társadalom különféle csoportjaira. Tisztán és hiba nélkül járt a meggondolatlanok, gorombák és barátságtalanok, a tisztességtelen vámosok, az igazságtalan szamaritánusok, pogány katonák, durva parasztok és a vegyes tömeg között. Itt is, ott is szólt egy-egy részvétteljes szót. Ha súlyos terheket hordozó, megfáradt emberekkel találkozott, osztozott velük terhükben és elmondta nekik azokat a tanulságokat, melyeket a természetből tanult meg Isten szeretetéről, jóindulatáról és jóságáról. A legnyersebb, legdurvább emberben is próbált reményt kelteni. Biztosította őket, hogy olyan jellemet fejleszthetnek ki, amely által Isten gyermekeivé lehetnek.
Jézus vallása meglágyítja mindazt, ami a természetünkben kemény és durva, és elsimít mindent, ami modorunkban érdes és szúrós. 

Ő a szavakat szelíddé és a viselkedést megnyerővé teszi. Tanuljuk meg Krisztustól, hogyan lehet összekapcsolni a magas szintű tisztaságot és feddhetetlenséget a derűs kedélyállapottal. 

A jóságos, barátságos keresztény a leghatalmasabb bizonyíték, amit a kereszténység mellett felhozhatunk.
A barátságos szavak úgy hatnak a lélekre, mint a harmat és a lágy permet. 

Az Írás azt mondja Jézusról, hogy bölcs nyelve volt, amellyel a fáradtat meg tudta erősíteni. (lásd: Ésa. 50:4) Az Úr pedig azt üzeni nekünk:
„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen…, hogy áldásos legyen a hallgatóknak” 

(Kol. 4:6; Ef. 4:29)
(Az evangélium szolgái, 121-122)
A valódi udvariasság lényege az egymás iránt gyakorolt tiszteletben áll.

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Ne rejtőzködj! Vállald az igazságot!

 "Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne és olyan titok, amely ki ne tudódnék. " (Lukács 12, 2)   

Jézus azt akarja, hogy tanítványai nyílt bizonyságtevéssel álljanak elő. Ragyogtassák világosságukat, vallják meg az Ő nevét mindenki előtt. Amit a Megváltó bizalmasan, szinte a fülükbe súgva mondott nekik, azt a háztetőkről hirdessék. Az Úr Jézusnak nincsenek titkos tanai. Ő nem volt zúgprédikátor. Nyíltan beszélt a templomban, tehát a legnagyobb nyilvánosság előtt. Tanítványainak sem kell elrejtőzködni. Persze ez nem könnyű.

Jézus minden igazi tanítványát ősidőktől fogva gúnyolták, megvetették, üldözték, félvállról kezelték; elmaradottnak vagy túlzónak, egyoldalúnak, betegesnek és rajongónak nyilvánították. Ha valaki emberfélelemből megbújik, kockáztatja a felülről kapott lelki javait. Az a legokosabb, ha az ember nyíltan Jézus tanítványának vallja magát, mert az emberek úgyis észreveszik, ha valaki belsőleg, vagyis lelkileg nem egyezik velük. "Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne." Minél óvatosabb, félénkebb és szerényebb valaki, annál merészebben és gonoszabbul fordul ellene a világ. Ezért tegyünk bizonyságot az Úrról és az igazságról, amikor gonosz beszédet, haszontalan fecsegést és rossz vicceket kell hallgatnunk! Ne legyünk néma ebek, hanem emeljük fel szavunkat és védekezzünk - Urunkért! Már az is bizonyságtétel, ha nem tartunk velük és nem nevetünk együtt ízléstelen tréfáikon.

A szóval és cselekedettel való bizonyságtétel összetartoznak. A kegyes szavak, amelyek nem egyeznek meg életünkkel, csak a világ gúnyólódását váltják ki. A nyílt bizonyságtételt a világ is tiszteli. Hamar észreveszik, hogy Jézus bátor tanítványát nem tudják befolyásolni, mert minden fáradozásuk, amivel a hit útjáról le akarják téríteni, hiábavaló.

Szép példa az egyre bátrabb vallástételre Nikodémus. Először éjjel ment Jézushoz. Azután bátorságot vett arra, hogy a tanácsban is mellé álljon. Rátámadtak: "Te is galileai vagy-e?"
De nyílt vallomásával növekedett a bátorsága.
Közvetlenül Jézus halála után a Megváltóhoz tartozónak vallotta magát, akit az ő népe gyűlölt és megvetett, és bebalzsamozta Jézus testét. Ez bátor cselekedet volt, mert az apostolok közül egy sem mert előállni ebben a veszélyes helyzetben.
- Ha bátran Jézus mellé állunk, akkor Ő is egészen mellénk áll.

Reggeli dicséret:Adj esélyt

„Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek Ura! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene!”- Zsoltárok könyve 69:7

Túl könnyen általánosítunk. Te is, én is. Találkozunk egy emberrel, aki egy bizonyos országból jött, egy adott vallási háttérrel és szociális státusszal rendelkezik. Szerzünk vele egy kevésbé jó tapasztalatot, és rögtön levonjuk a tanulságot. Ők ilyenek. A keresztények, a muzulmánok, a szlovákok, a szerbek, az amerikaiak, a homoszexuálisok, a gyesen lévő anyák, kendősök, a babakocsisok, a piaci árusok meg a tescós eladók, a pénzügyi tanácsadók, a lelkészek, a fodrászok, az orvosok és nővérek meg persze a betegek.

Ők. Ők ilyenek. Mind. És a kivétel csak erősíti a szabályt. Elhiszem, hogy az egyik legrosszabb példával találkoztál. De hidd el, én is voltam rossz példa. És szerintem mindannyian. Talán akkor, amikor bele sem gondoltunk, vagy épp utólag vettük észre, hogy ezt aztán nagyon elszúrtuk, és nem lenne jó, ha ez alapján valaki általános következtetéseket vonna le a családunk, közösségünk, országunk irányába.

Ma Isten pont az ellenkezőjét tűzi ki célul eléd. Legyél jó példa! Legyél te a kellemes csalódás, aki által valaki visszanyerheti régen elveszített hitét. Legyél te az, aki jelenléteddel, beszédeddel, tetteiddel fényt és reményt viszel az emberek életébe! Legyél te az, aki miatt jó véleménnyel lesznek arról a csoportról, ahová tartozol!

Legyél minden nap kapcsolatban Istennel, és meglátod, Ő az, aki képes átformálni téged, és akivel az emberiség javára élhetsz. Keresd Őt minden nap! Keresd az üzenetét, a tanácsát, a jelenlétét, a barátságát, és meg fogod tapasztalni a Vele való közösség áldásait! Ő az, akivel jó példa lehetsz, és aki segít, hogy elkerüld te magad is a negatív általánosítást.

Hát tedd ma reggel félre az előítéleteidet mindenkivel szemben! Keresd Isten társaságát, és fordulj bölcsen, bizalommal az emberek felé! Adj egy esélyt ma mindenkinek!

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Reggeli dicséret-Áldó hatalmak oltalmába rejtve

„Mutasd meg nekem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.” -Zsoltárok könyve 86:11

Mit jelent Isten igazságában járni? A szó, amit a legtöbb fordítás itt „igazságnak” ad vissza nem a körülöttünk lévő valós dolgokra utal, mint valamiféle fizikai törvényekben rejlő igazság. De még csak nem is arra a Pál apostol által kidolgozott jogi „igazságra” kell gondolnunk, amiről a Római levélben beszél, miszerint Isten igaznak nyilvánít bennünket, ha elfogadjuk szeretetét. Az itt szereplő héber szó ugyan az, amit minden imádság végén elmondunk – talán a legtöbbször úgy, hogy nem is tudatosodik a fogalom jelentése –, az „ámen”. Ez a szó a „bizonyosság” kifejezése a héber nyelvben, sőt jelenthet „bizalmat, hitet” is, de ebben az esetben én a „biztonság” szóval adnám vissza. Dávid azt kéri Istentől, vezesse azon az úton, ahol biztonságban érzi magát.

Egy több mint 70 éve élt teológus jut eszembe. Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) 1935-ben azért tért vissza hazájába, Németországba, hogy csatlakozzon a nemzetiszocialista ideológiát ellenző Hitvalló Egyház lelkészeihez. Tanított, írt és prédikált a hitleri rendszer kirekesztő politikája ellen. Tevékenysége miatt 1943-ban börtönbe csukták. Folyamatos levelezésben maradt menyasszonyával, akivel azonban soha sem kelhetett egybe. 1944 decemberében a következő – mély belső biztonságérzetről tanúskodó – verset írta neki:

Áldó hatalmak oltalmába rejtve
Csak várjuk békén mindazt, ami jő.
Mert Isten őriz híven reggel, este,
Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

Ha gyötri, bántja szívünket a régi,

És múlt napoknak terhe ránk szakad,
Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,
Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

S ha szenvedések kelyhét adod inni,
Mely színig töltött, keserű s nehéz,
Te segíts békén, hálával elvenni,
Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

És ha az úton örömöt adsz nékünk,
Ha szép napod ragyogva ránk nevet,
Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk,
Hogy életünket szenteljük neked!

A csend köröttünk mélyen szerteárad.
Hadd halljuk azt a tiszta éneket,
Amely betölti rejtett, szép világod,
Hol téged dicsér minden gyermeked!

(Érdemes meghallgatni Bonhoeffer versét megzenésítve is: https://www.youtube.com/watch?v=o3S6EXKsvTY)

Bonhoeffert a háború befejezése előtt néhány héttel végezték ki (1945. április 9.). Ő azonban a halállal szemben is azt érezte, hogy Isten hűséges, „bármit hozzon is a jövő”. 

Ez az a biztonságérzet, amiről Dávid is beszél a 86. zsoltárban: Érezni azt, hogy akár mi is történik velünk, a Mindenható szeretete bizonyosságként, ámmenként övezi földi utunkat.

Istenünk, kérünk vezess minket ma is a te biztonságodban! Ámen!

Mózes V. könyve 30. rész

1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.