Isten csodálatos kegyelme: A dicsőség királya

„Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket, és emelkedjetek fel, ti, örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya. Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” (Zsolt 24:7-8)

Krisztus emberi formát öltött Istenként jött el Földünkre. A szentek királyaként vitetett fel a Mennybe. Ez méltó volt nemes jelleméhez. Győztesként és fenséges harcosként távozott, s közben foglyokat vitt magával. A mennyei sereg kísérete vette körül, dicséret és örömkiáltások közepette.

Azon túl, hogy a tanítványok látták Uruk felemelkedését, az angyaloktól bizonyságot kaptak arról, miszerint Jézus azért ment el, hogy elfoglalja Atyja trónját a Mennyben... Halandó szemek nem láthatták a mennyei kíséret fényességét és Isten dicsőséges kapuinak megnyílását Jézus fogadásakor. A tanítványok nem tudták volna elviselni a látványt, ha Krisztus Mennybe menetelének útja minden dicsőséges részletében eléjük tárulhatott volna...

Érzékeiket nem volt szabad annyira elbűvölni a Menny dicsőségével, hogy szem elől tévesszék Krisztus Földünkön tanúsított jellemét, amelyet nekik is követniük kellett. Világosan maguk előtt kellett tartaniuk Jézus életének szépségét és fenségét, jellemvonásainak tökéletes összhangját, isteni és emberi természetének titokzatos egységét... A földről való felemeltetésének látványa összhangban állt életének szelídségével és csöndességével.

Nagy öröm volt a tanítványok számára annak tudata, hogy ily csodálatos barátjuk van a Mennyben, aki közbenjár értük. Krisztus felemeltetésének látványa után minden, a Mennyről alkotott nézetük és gondolatuk megváltozott. .. Immár jövőbeni otthonukként tekintettek a Mennyre, ahol Jézus helyet készít a számukra. Imájukat új lelkület hatotta át, hiszen az imádságon keresztül Megváltójukkal léphettek kapcsolatba...

Hirdetniük kellett az evangéliumot, beszélniük kellett az emberként köztük járt Krisztusról, a fájdalmak férfijáról, a gonosz kezek által megragadott, megalázott és felfeszített Krisztusról, majd a feltámadottról, aki a Mennybe emelkedett, hogy az Atya jelenlétében az ember közbenjárója legyen. Krisztusról, aki újra el fog jönni hatalommal és dicsőséggel az ég felhőiben.

Napi remény: Ne engedd, hogy a siker tönkretegyen

„Tűzpróbában méretik meg az ezüst és arany tisztasága, ám az embert a dicsérő szó teszi próbára”
(Példabeszédek 27:21, NLT fordítás).

Isten a sikerrel tesz minket próbára. Furcsán hangzik? Talán könnyebben hihető, hogy Isten megpróbáltatással illetve szenvedéssel mér meg. De gondolkozzunk csak el rajta!
Láthattad már, hogy a siker hogyan tesz tönkre embereket. Az ifjú rock sztár elér mindent, amit csak akart, aztán összeroppan és kiég. Az atléta aláír egy ígéretes szerződést, majd elpuskázza a jövőjét. Egy üzlet minden várakozást felülmúlva bejön, aztán a tulajdonost meggondolatlan bővítési tervekbe hajszolja.
Olvastuk ezeket a történeteket.
Több mint 40 évnyi lelkipásztori ténykedésem alapján kijelenthetem, hogy több embert tett tönkre a siker, mint a szenvedés. A szenvedés hajlamos az embereket Isten felé terelni. Ám amikor az emberek sikeresek, akkor gyakran megfeledkeznek Istenről. Minden, fájdalmát kezelni képes emberre csak elenyészően kevés olyan jut, aki képes a hírnevet kezelni. Fejükbe száll a dicsőség, és szétrombolja őket.
A Biblia így emlékeztet minket a Példabeszédek 27:21-es igeversében: „Tűzpróbában méretik meg az ezüst és arany tisztasága, ám az embert a dicsérő szó teszi próbára” (NLT fordítás).
Valójában minden bók egy próbatétel. Az elismerések és kritikák kicsit olyanok, mint a rágógumi. Rágódhatsz rajtuk egy darabig, de nem nyeled le őket. Így csakugyan mindkettő összezavarhat.
Oly könnyű megfeledkezned Istenről, ha siker övezi az utad. Ám ha szem előtt tartod, hogy a sikered Istentől fakad, akkor minden alkalommal ki fogod állni a siker próbáját.

*Daily Hope by Rick Warren (2017.10.22)

E.W. Kenyon: Szellemi kezdeményezőkészségünk az imában 17.rész

Az imában való szellemi kezdeményezőkészségünket akadályozza, ha elhanyagoljuk az Ige olvasását és az Igével való táplálkozást.

Nyilvánvaló, hogy ez egy alacsony szintű szellemi közösséget jelent. 

Amikor elveszítjük szellemi kezdeményezőkészségünket, azt veszítjük el, ami nehéz helyzetekben
győzelemre tudna vezetni bennünket. Ideje lenne már, hogy átadjuk magunkat az Ige tanulmányozásának. Az számít, hogy saját magunk mennyit tanulmányozzuk az Igét.
Amikor a hit elveszíti bátor kezdeményezőkészségét, az érzékek veszik át az irányítást.
Amikor a szellemi dolgok második helyre szorulnak, nyilvánvaló, hogy az isteni dolgok valósága
elhalványul; az érzéki tudás lassan, de biztosan a helyére lép, és átveszi a vezető szerepet. 

Ez lesz a meghatározó erő a „ keresztutakon” , amikor szükségünk lenne a megfelelő szellemi ítélőképességre, hogy jó döntéseket hozzunk.
Nem engedhetjük meg, hogy negatív módon viszonyuljunk az Igéhez.
Ahelyett, hogy az Igét cselekednénk, csupán értelmi egyetértésben vagyunk az Igével.

Ilyenkor a szív már nem mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban ma.”
Amikor a szellemi kezdeményezőkészség leapad, az ember már nem mondja azt:

„Nagyobb Ő, Aki bennem van, mint azok az erők, amik körülvesznek engem.”

Ekkor az Írás hatalmas dolgai csupán tantételekké válnak, és nem élő valóságot jelentenek. 

Ekkor többet adunk az emberek véleményére, mint Isten Igéjére. 

Ebből származik a kisebbségi érzésünk a szellemi birodalomban.
Amikor az ember szíve elveszti a bátorságot az Úr felé, azt a bátorságot, hogy félelmet nem ismerve képes az Ige szerint cselekedni, akkor veszélyben van. 

Az imaélet elveszti valóságosságát, és az érzékek dolgai foglalják el a helyét.
Tudnunk kell, hogy ez már valóságos szellemi betegség. A test most már támogatás nélkül marad. 

Egy külső erő irányítja az elmét, amiben betegség és félelem fejlődött ki, és az ember veszélyes helyzetbe került.

Az egyedüli gyógymód az, hogy visszatérünk az Igéhez, és bátran elfoglaljuk a helyünket. 

Kitartóan ragaszkodunk az Ige megvallásához. Most már te vagy a felelős
Láttuk, milyen csodálatos lehetőségei vannak annak a hívőnek, aki tudja, hogy mekkora hatalom és erő van Jézus nevében. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez a tudás felelősséggel jár. Most már sohasem lehetsz ugyanaz a keresztény, aki a múltban voltál.
Már van fogalmad arról, hogy mit tehetsz meg, ha mered használni azt a hatalmat, ami most már a
sajátod, mivel abban a pillanatban, hogy újjászületsz, a név a tiéd lesz. 

Ez ad neked lehetőséget arra, hogy segíts a körülötted levő embereknek.

Legtöbbünket úgy neveltek, hogy állandóan panaszkodjunk gyengeségeink és kudarcaink miatt, és úgy lássuk magunkat, mint akik képtelenek vagyunk bizonyos dolgok megtételére.
Ezzel a névvel azonban tudnánk segíteni a betegeken és szükségben lévőkön. 

Vannak emberek, akiket bizonyos szokások tartanak megkötözöttségben, a sátán uralkodik felettük irgalmatlan kézzel; ők szabaddá válhatnának, ha elfoglalnánk a helyünket.

Kérlek figyeld meg a különbséget a János 14:13–14, és a János 16:23–24 között.

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőítessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”
Ehhez jön még a Márk 16:17–18,20.

 
„Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik vala.”

Jól figyeljük meg, hogy ezek az igeversek különböznek a János 16:23–24-től, ahol Jézus azt mondja: „És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről [azaz nem hozzám fogtok majd imádkozni]. Bizony,bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. 

Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.”

Ebben az igeversben, te az Atyához imádkozol Jézus nevében. 

Dicséreteiddel és kéréseiddel Jézus nevében járulsz az Atyához.
Abban a másik igeversben nem imádkozol, hanem használod a név hatalmát a betegek gyógyítására,ördögök kiűzésére, férfiak és nők megszabadítására.

Ezt mutatja be az ApCsel. 3:1–10 igerész. Péter nem imádkozott, amikor azt mondta a sánta embernek: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, járj!”
Az Apostolok cselekedeteiben nem találunk feljegyzést arról, hogy imádkoztak volna a betegekért.
Egyszerűen a betegekre tették a kezüket, és megparancsolták az ellenségnek, hogy távozzon, a betegeknek pedig, hogy keljenek fel és járjanak.
A Márk 16-ból láthatjuk, hogy az újjászületés pillanatától kezdődően az embertől elvárják, hogy
kezdje el használni a nevet. 

Tedd a kezedet a betegekre és mondd: „Betegség, hagyd el ezt a testet!”
Egy másik döbbenetes dolog, hogy a nevet főként olyan emberek gyógyítására használták, akik nem voltak keresztények. Nyilvánvalóan Isten ilyen módon hirdette ezt a szolgálatot. 

Így te is ráteheted a kezedet azokra, akik még nem üdvözültek.

Amikor rájövünk arra, hogy ezt a hatalmat Krisztus testének minden tagja személyre szólóan
megkapta, nemcsak azok, akik szolgálatban állnak, ez teljes mértékű felelősséget jelent valamennyi hívő számára. Nem csak tagja vagy a testnek, hanem felelősségteljes tagjává lettél e testnek.

Egy másik fontos tény az, hogy a János evangéliumtól kezdve a hit vagy a hinni szavak nem kerülnek említésre a hatalomról szóló igeversekben. 

Nyilvánvaló, hogy a hívőnek joga volt használni a nevet, és nem a hit kérdése merült fel, hanem az, hogy engedelmesen használja-e azt a képességet, amit Isten adott neki.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert én, az Úr, meg nem változom.” -(Malakiás 3,6)

Milyen jó részünkre, hogy az élet változásai és csalogatásai között van Egy, kit nem érint a változás, és akinek beszéde megáll. Egy, akinek szíve nem lágyul meg és akinek homlokán nem von barázdákat az ingatagság. Minden megváltozott és még mindig változik, mi pedig folyton csalódunk. Maga a nap is sötétséggé változik majd, a világ elmúlik, viselt ruhája foszlányokká válik. Az ég és a föld nemsokára elmúlnak; elenyésznek és megavulnak, mint az öltözet. De van Egy, kinek egyedül van halhatatlansága, kinek évei nem érnek véget és lényében nincs változás, sem átalakulás. Az az öröm, melyet a tengerész érez akkor, miután hosszú, zajos utazás után ismét szilárd talajra léphet, nem nagyobb a keresztyén öröménél, ki e csalóka élet változatosságai között hitének lábát ebben az igazságban veti meg: „Mert én, az Úr, meg nem változom”.
Az a bizodalom, melyet a keresztyén reménysége folytán érez, ha tekintetét e felséges igazságra függeszti, hasonló ahhoz az erősséghez, melyet a horgony nyújt a hajónak, ha az végre szilárd talajba akadt. „Istennél nincs változás vagy változásnak árnyéka.” Ő az még most is, ami Ő az örökkévalóság előtt volt. Hatalma, bölcsessége, igazsága változhatatlan. Ő népének menedéke, bizodalma és vára volt a szorongattatás hevében és még most is Segítője és Megmentője. Változhatatlan szeretetében. Örökkévaló szeretettel szerette az övéit, s még most is úgy szereti őket, mint valaha. Ha minden földi elmúlik, mint a por szétszóródik az utolsó napon, szeretete mindazáltal ifjúi gyöngédségében fog ragyogni. Felséges ez a bizonyság, hogy Ő meg nem változik! S mivel nem változik, soha sem csalódhatunk Benne. 

Igaz, hogy a mindenséget igazgató gondviselés kerekei fordulnak, de tengelye mozdulatlan, mely az örök szeretet.

„Ámen, ámen, mind valóság,
Amit mond Isten szája;
Az Ő neve Igazság.
S azt meg nem változtatja.
Amint szól, Ő úgy is tesz,
Szava „igen”, „ámen” lesz!”

GLORIA COPELAND: Légy hűséges!

… akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.– 1Sámuel 2: 30

Isten megtiszteli azokat, akik tisztelik Őt.

Soha nem felejti el a hűségnek azokat a magjait, amiket elvetettél, megsokszorozza, és az áldás aratásával viszonozza őket. És a Malakiás 3:17 szerint: És az enyémek lesznek, mondja a seregek Ura, azon a napon, amikor felékesítem magamat, és kímélni fogom őket, ahogy az ember kényezteti a saját fiát, aki szolgálja őt.

Örökké. Gondolkodj el ezen egy pillanatra. Azáltal, hogy megtiszteled Istent az életeddel és a szavaiddal, belépsz az áldás birodalmába, aminek a felfedezéséhez szó szerint az örökkévalóság szükséges.

Az örökkévalóság szemszögéből tekintve, nagyon éretlen hozzáállásra vall, mérgelődni Istenre, amiért az átmeneti, látható dolgok nem pontosan az általad elképzelt módon és időzítés szerint alakulnak. Az Isten iránt való hűséged ugyanis mindenek előtt való, és hogy az Ő királyságát kell először keresned – akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a dolgok nem jó irányba haladnak. A Biblia szerint, ha ezt teszed, akkor minden más megadatik neked.

Isten soha nem felejt. Nem felejti el, hogy a harc hevében, amikor mások feladták, mert úgy gondolták, ez a „hit-dolog” nem működik, te megtisztelted Őt azzal, hogy szilárdan álltál, és az Ő ígéreteit szóltad.

Ezért ma tökéld el a szívedben, hogy hűséges leszel Istenhez minden szavaddal. Határozd el egyszer és mindenkorra, hogy semmi nem lehet olyan fontos az életedben, mint az iránta való tiszteleted. Mindig tiszteld Istent, és szóld a hit szavait.

Ez ebben az életedben is szabadulást hoz, és biztos lehetsz benne, hogy az örökkévalóságban is örömödre szolgál majd, hogy megtetted.

Igei olvasmány: Zsoltárok 61

Rómabeliekhez írt levél 12. rész .vers

1. Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
3. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
4. Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
5. Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
6. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;
7. Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
8. Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.
9. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
10. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
11. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
12. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;
13. A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.
14. Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
16. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17. Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
18. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
21. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.

Csendes percek: A HIT ŐRZŐJE

,,Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!

Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.,,
Zsolt 78,1-7.

,,Tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék... és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak.,, (Zsolt 78,5-6)

Az édesapám családjának nagyon sok bútora, ékszerei és értéktárgyai vannak, némelyek az 1700-as évekből valók. A család történetét és származását mindig nagy becsben tartotta mindkét nagyszülőm családja, és eziránti megbecsülésüket tovább örökítették édesapámra és rám is. Gyakran mondogatták nekem, hogy egy nap majd én leszek ezeknek a családi kincseknek az őrzője és gondviselője, míg csak át nem adom egykor az utánam jövő generációnak.
Elgondolkodva ezen az örökségen, összehasonlítottam a kötelességemet, mely e kincsek gondviselőjeként rám hárul, azzal a feladattal, amely szintén rám vár, vagyis hogy az Isten iránti szeretetet belecsepegtessem jövendő gyermekeim lelkébe. Amiképpen nagyszüleim nagy örömet találtak abban, hogy tanítgassák és oktatgassák családunkat a nagyra becsült hagyományaikról, úgy nekünk, hívő embereknek is szeretettel és örömmel kell ápolni Istennel való közösségünket, és továbbadni hitünket az utánunk következő generációnak.

Imádság: Atyánk, tégy alkalmassá a szeretetedről szóló ismeret átadására az utánunk jövő generációnak, hogy megismerhessenek téged. Ámen.

Hogyan hagyhatom hátra a hit örökségét másoknak?
Kristen DiStasio (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A CSALÁDUNK ÚJ GENERÁCIÓÉRT!

Köszöntünk Szent Szellem!: SEMMI KÉTSÉGÜNK NE LEGYEN EFELŐL!

"Én ellenben megteljesedem az Úr Lelkének erejével és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákobnak az ő vétkét és Izraelnek az ő bűnét." (Mik 3:8)

Sok keresztény érzi úgy, hogy a büszkeség szólna belőle, ha elismerné, hogy Jézus vére által üdvössége van, vagy hogy a Szentlélek tölti be őt. Ha erre a kijelentésre csak a fejedet csóválod, próbáld ki, hogy felállsz szombat délelőtt a gyülekezetben, és felteszed a kérdést: "Hányan vannak itt, akik újjászületett keresztények?" vagy "Közületek hányan Szentlélekkel telt hívők?" De álljunk csak meg! Bevallani egy tényt arról, aki vagyok, az nem büszkeség, hanem egyszerűen: realitás.
Egyik Istentisztelet végén megkértem azokat, akik szeretnének bizonyosságot szerezni arról, hogy betölti őket a Szentlélek, maradjanak még ott a teremben. A jelenlévők nagy többsége előre jött, és én kifejtettem nekik, milyen lépések vezethetnek a teljes bizonyossághoz. - "Először kérjétek, hogy a Szentlélek teremtsen bennetek mélységes vágyakozást e tapasztalat után. Azért maradtatok most itt imádkozni, mert ez a szomjúság már ott van bennetek; tehát tekintsétek ezt az első lépésnek. Teljes átadással jöttök hozzá. Ezzel az őszinte vággyal a szívetekben tegyétek meg a második lépést, a hit lépését! Higgyétek, hogy meghallgatta imátokat a betöltésért, kezdjetek hálát adni érte és dicsőíteni Őt, hogy átvette az uralmat teljes lényetek felett! Ezt követően megkapjátok a teljes bizonyosságot, hogy Isten gyermekei vagytok (Róm 8:16)."
Miután énekeltünk és együtt dicsőítettük az Urat, néhányan könnyes szemmel felálltak, és bizonyságot tettek arról, milyen csodálatos ilyen biztosan érezni, ahogyan még sosem tapasztalták meg. Néhány héttel később találkoztam az egyik akkor jelen lévő testvérrel. - "Minden nap megújítom tapasztalatomat a Szentlélekkel! - mondta . - Jézus nagyon közel jött hozzám! Most már tudom, hogy Lélekkel telt keresztény vagyok! Ez egyáltalán nem bűnös önteltség! Sokkal inkább realitás, ami minden nap a miénk lehet!

Imádság a mai napra
"Köszönöm, Uram, hogy ma is teljesíted életemben Lukács 11:13 ígéretét! Bizonyosan tudom, hogy nekem adtad a Szentlélek ajándékát!"

Zsoltárok könyve 138. rész 7.vers

1. Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.
2. Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
3. Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.
4. Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
5. És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!
6. Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
7. Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
8. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És a te házadnál való gyülekezetnek.” - (Filemon 2)

Van ebben a házban gyülekezet? Hozzá tartoznak mindnyájan a szülők, gyermekek, barátok és a háznál levő alkalmazottak, vagy még megtéretlen a család némely tagja? Időzzünk itt egy szempillantásig és fontolja meg mindenki magában ezt a kérdést: „Tagja vagyok én is annak a gyülekezetnek, mely ebben a házban van?” 

Mennyire ugrándozna az apa szíve a gyönyörűségtől és mennyire megtelnének az anya szemei szentséges örömkönnyekkel, ha a legidősebbtől a legifjabbig mindannyian az Úréi lennének, mindnyájan boldogok és megmentettek volnának! 

Mindaddig esedezzünk e nagy kegyelemért, míg az Úr meg nem adja azt nekünk. Valószínűleg az volt Filemon szívének legnagyobb gondja, hogy bár az ő házához tartozók mindnyájan üdvözülnének, de ez a kívánsága nem teljesült először a maga teljességében. Volt egy haszontalan szolgája Onézimus, ki miután neki kárt is okozott, elszökött a szolgálatból. Mesterének imái mindenütt követték őt, végre, mikor Istennek tetszett, úgy vezette, hogy ő Pál apostol prédikálását hallotta. Szíve megilletődött, majd visszatért Filemonhoz, de többé nem mint szolga, ki hű szolgálatában, hanem mint szeretett testvér és mint a Filemon házában levő gyülekezetnek új tagja. Hiányzik-e ma egy megtéretlen szolga vagy gyermek a te házi istentiszteletednél? Kérd komolyan az Urat, hogy az hazatérése alkalmával jó hírrel lepjen meg minden szívet azzal, amit a kegyelem végezett rajta! Ha a jelenlevők valamelyike megtéretlen, óh, hasonló szeretettel foglald azt is esedezésedbe. 

Ha van ilyen gyülekezet házadban, őrködj fölötte és úgy járj el abban, mint Isten színe előtt. Végezzük napi munkáinkat a szentség minden komolyságával, hűséges szorgalommal, szeretettel és őszinteséggel. A házi áhítatosság bensővé és kedvessé teszi a családi életet. A szeretet melegebben és akadálytalanabbul lép fel és az eljárás szentebb és Krisztushoz hasonlóbbá lesz. Ne tartsunk attól, hogy a kicsiny szám kizár a gyülekezetek sorából, mert a Szentlélek itt egy házi kápolnát jegyzett fel az Istentől adatott Szentírásba. 

Fohászkodjunk Őhozzá, hogy adjon nekünk kegyelmet arra, hogy világosságunk ragyogjon az Ő nevének dicsőségére.

Napi Gondolatok: Az Úr megtísztít

Ma mint gondolom már mindenki mosogattam...ami alatt szintén tanultam :)

Van egy régi  öntött vas sütőedényem amit nagyon szeretek, de kívülről- bent felül eléggé elhanyagolt állapotban van, mert fáj a kezem és nem nagyon tudom súrolni.
Gondoltam egyet, hogy én ezt rendbe hozom, most egy kicsit és megint és megint egy kicsit és lassan talán tűrhető lesz....

Míg vártam a pizzára, beáztattam, ráfújtam egy speciális oldószerrel, aztán vártam vele egy kicsit, hogy hasson....
Elkezdtem  fémszálas súrolóval dörzsölni, először rosszabb állapotban volt mint előtte....
Aztán folyékony tisztítóval folytattam..
lemostam tiszta vízzel és kezdtem elölről, újra és újra..

Közben megszólalt bennem a gondolat, hogy: ,,Látod én is így tisztítlak meg bennetek.....
Vannak olyan régi,régi rétegek amiket bizony be kell áztatnom Szent véremmel, ami mindentől megtisztít -Sokszor ezért rosszabbul néz ki a dolgaink mint volt valaha, jön a reménytelen érzés, nekem semmi nem sikerül..., ne add fel, ne ijedj meg,- elindult a folyamat!-  
Van bennünk egy megszokás is és így egy belső ellenállás is, amit lehet észre sem veszünk.
Minden uj kezdetkor észre lehet venni a támadást is, az ellenlábas ellenállását is!
Minél nagyobb dolog vár rád,annál erősebb is az ellenállás!,,Álljatok ellen és elfut tőletek,,-

Mond ezt: Könnyen változom, elengedek minden rosszat ami nem szolgál engem, ami nem az Úr akarata az életem területén takarodjon a Jézus Krisztus nevében, ámen!

...és utána jön a Szent kenet ( mert vérre száll a kenet) amely megtör minden igát, ( megkötözi az Erős embert, ha van valami erősség az életedben) megszabadít minden szennytől, megkötözöttségétől, betegségtől.
Mert akit az Úr megszabadít azt teljesen szabad lesz!
Nem végez félmunkát, mert Ő a TELJESSÉG Istene.

Mindehhez viszont idő kell. 
Nem lehetünk türelmetlenek, mert ugye tudjuk, hogy idő kellett ahhoz is, hogy kialakuljanak a rossz beidegződések, betegségek, így idő kell annak az eltüntetésékez, ledolgozásához is.
Mint például valaki a súlyától akar megszabadulni, az pedig sok idő plusz evés eredményezte, azt nem lehet és nem szabad egyik napról a másikra elvonni, hanem fokozatosan lehet napról, napra kevesebbet enni és szépen átállni egészséges táplálékra, mozgásra.
Közben a gondoltaid folyamatosan arra fókuszálnak, hogy ,,egészséges ételt eszem, kívánok,, egészségesen éljél....!

Így van ez a többi szokásunkkal is, legyen az páldául veszekedős természet, cigaretta, több ivás, paráznaság vagy bármi más amitől megszeretnénk szabadulni..

Engem egyik napi imám alkalmával megszabadított a cigarettától, pedig csak kocadohányos voltam, de mikor megtértem szégyelltem keresztényként cigizni-és sírva kértem az Urat, hogy segítsen ebben. Elszívtam az utolsó szál cigimet, elpöcköltem és többé nem tudtam rágyújtani még társaságban sem, amikor a Malboróval kínáltak meg (akkor még nem átlag ciginek számított). Próbáltam elszívni de már NEM ment!!! Tényleg teljesen megszabadított tőle :)

De itt is egy folyamat volt bennem, először kell egy egy visszatérő gondolat, ami kialakít egy, egy erős vágyat ehhez benned, aztán a hit a szívedben és utána kérni kell!
A Biblia azt mondja, hogy azért nincs valamink, mert nem kérjük. 
Sokszor azért marad el Isten áldása az életünkben, mert nem kérjük tőle. Ne feledd szabad akaratot adott nekünk...csak, ha kéred (sokan ugy gondolják, ooo Ő a Mindenható ISTEN, mindent tud és mindent megtud tenni.EZ IGAZ de mindazonáltal VELED MINDENT, nélküled SEMMIT sem!
Át kell adnod az Ő Szent kezébe mindent, akkor fog CSAK cselekedni!

Nagyon sokat segítenek, sőt nagyon -nagyon SZÜKSÉGESEK ebben a megerősítések! 
Mert a gondolatod a MAG amit ültetsz és amit locsolnod kell, táplálnod kell naponta!

A hitedet erősíteni vele! Ha nem teszel naponta megerősítéseket, magvallásokat, akkor azt veszed észre, hogy a kísértések jönnek és hited is szárnyra kell, elröppen és nem tudsz ellenállni sem és újra és újra vissza esel!!!!

Míg, ha naponta megvallod az Igét, ami által a Szent Szellem tud munkálkodni az megtermi azt a gyümölcsöt amit szeretnél elérni a szívedben! A világunkat is így teremtette az Isten!!!!!!!  SZÓLT, hogy legyen és lett!! 
Nem elég egyszer elolvasni, hanem naponta hangosan ki is kell mondani azt, ki kell hirdetni, hogy hallja a Menny, a Föld és a pokol képviselői is és a Te belsőd is hallja ezt!!
Mert van szellemi fülünk is, ami nagyon hamar, hamarabb meghallja a kísértőt is sajnos,mint a Szent Szellemet!! Ezért kell nap, mint nap megerősíteni magad az Ige által!
Ami még fontos, hogy azért ne mentsd fel magad, harcolj ellen...

Van amitől rögtön megszabadít, meggyógyít az Úr, de van amihez idő kell.
Hallottam olyan bizonyságot, hogy egy Pásztor feleség aki az orvosok szerint halálos beteg volt, két éven keresztül hallgatta folyamatosan a gyógyító Igéket az ágyában, mert már felállni sem tudott és úgy gyógyult meg!
Van akiről lemondtak az orvosok, egy éven keresztül folymatosan mondta a megerősítő Igéket, miközben a betegség tünetei ott voltak, semmi nem változott fizikálisan, mindenki kimosolyogta, maikor megvallotta, h Ő már megygógyult Krisztus sebei álta. Egy év után amikor jött kontrol ideje arra ébredt, h nincs sehol a betegsége, se a tönetei, a vizsgálaton minden lelete negatív lett! Természetes az orvosok nem értettek belőle semmit sem!
Valakinek pl. Bob Gassnak a Mai Ige írójánák a Szent Szellem biztatására el kellet mennie szívével orvosi vizsgálatra, az általáso orvos azt állapította meg, nincs szüksége rá, jól van.
....de Ő magában csak érezte a késztetést, hogy csinálatosson speciális vizsgálatot. Addig keresett orvost aki levégzi, amíg talált! Amikor elvégezték a vizsgálatot, megtalálták az elzáródást, ami bármikor szívunfarktushoz vezetethett volna.
Isten biztos, h egy érintéssel megtudta volna gyógyítani! Miért kellet neki akkor orvos?
Lehet ez bizony HIT próba és HIT erősítés, tanítás általa, hogy orvos által gyógyít meg!
Könnyü hinni Istenben amikor minden jól megy!

1. Megtanulta meghallani Szent Szellem vezetését és megcselekedni azt! Ugye a hit cselkedet nélkül halott!
2. Keress, kutass, zörgess, ne add fel rögtön az első ajtónál. ,,Ha becsukodik egy ajtó, nyilik egy ablak,,
3. Sosem tudta volna meg sem Ő, hogy jól hallotta, tényleg Isten szólt a sízvében, ha nem jár utána. Az orvosok naponta találkoznak csodákkal, ami ráébrezsti őket is bizony, hogy több az éelt mint amit tanÍtanak nekik és alázatra tanítja őket is sok esetben megtérésre. egyre több a keresztény orvos is, hála az Úrnak!
4. Bizonysággal bír az egész emberiségre akiket elér az Ő bizoynsága. Hisz ma híres író! Beépül a hitrendszerébe és így általa még hitelsebb írásai!
Isten útjai csodálatosak még, ha az utjai sokszor rejtve is vannak és nem ismerjük fel a mit, miérteket!
Legyünk ezért mi is alázatosak, amikor nem tudjuk a miért van az életünkben bizonyos dolgok.
Vagy késöbb kiderül vagy ha nem is, tudjuk hogy az ÚR mindig JÓ és Igaz!
ÁMEN!

Vagyis NE ADD fel sosem, harcolj érte és várd ki türelmesen, hittel! 
Megvallani létezőnek, mert 
"A hit bizalom Istenben, mely által gyermeki kapcsolatot teremtünk vele. A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1)

Ámen💖 Úgy legyen Testvérem 

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Az erős lelket újítsd meg bennem.” -(Zsoltárok 51,12)

Az a hűtlen, kiben még maradt csak egyetlen életszikra is, sóvárog és eped az újbóli megújulás után.

E megújuláshoz a kegyelemnek ugyanazon működése és ereje szükséges megtérésünk alkalmával. 

Bűneinket szívből meg kellett bánni. Itt is arra van szükség. Hitre volt szükségünk, hogy azzal Krisztushoz juthattunk: s most is éppen ez a kegyelem vezethet vissza Ő hozzá.
A magasságos biztosítására volt szükségünk, a szerető Isten szájából származó igére, hogy akkor félelmünknek vége szakadjon. 

Hamarosan tapasztaljuk, ha a jelenvaló bűnök nyomása alatt állunk, hogy olyan biztosításra van most is újból szükségünk. Senki sem újulhat meg a Szentlélek hatalmának ugyanolyan igaz és valódi tanúbizonysága nélkül, mint amit először érzett, mert a munka éppen olyan nagy, és a test és vér épp oly nagyon útban van most is, mint valaha. 

Személyes gyengeséged, oh, keresztyén, arra utal téged, hogy teljes komolysággal kiálts a te Istenedhez segítségért. Gondolj arra, hogy Dávid nem tette össze kezeit és nem csukta be száját, mikor magát tehetetlennek érezte, hanem a kegyelem trónjához sietett ezzel a kérelemmel:
„Az erős lelket újítsd meg én bennem”. 

Ne ringasson álomba az a képzelődés, hogy semmit se tehetsz, mert el vagy hagyatva, hanem tövis gyanánt legyen az a te oldaladban, mely félelmetes komolysággal űzzön Izráel hatalmas segítőjéhez. Bár kegyelmet nyernél, s tudnál úgy küzdeni, mintha életedért kellene fohászkodni: „Uram, az erős lelket újítsd meg én bennem”. 

Aki komolyan és őszintén imádkozik Istenéhez, komolyságát azzal bizonyítja be, hogy az Istentől rendelt kegyelmi eszközöket igénybe veszi. Imádkozz sokat! Keresd buzgón Isten igéjében a táplálékot! Öldököld meg a testiséget és kívánságokat, melyek elűzték tőled az Urat! Őrködj gondosan a következő bűnök csírája felett. Az Úr a maga útján jár. 

Ülj le az útfélen, úgy készen vagy, ha az Úr arra megy. Maradj meg az üdvös parancsolatok mellett, melyek elhaló lelki erődet felfrissíthetik és táplálhatják. S mivel tudod, hogy minden erőnek Tőle kell származni, ne szűnj meg kiáltani: „Az erős lelket újítsd meg én bennem. Ne vess el engem a Te arcod elől és a te lelkedet ne vedd el én tőlem”.

Örömteli mindennapok: Szíved Krisztus otthona!

,,Ez a titok pedig az, hogy Krisztus bennetek lakozik! Ő a mi dicsőséges reménységünk!,,Kolosse 1,27

Krisztus nem csupán egy látogató, aki vasárnaponként felbukkan. Állandó rezidenciája a szíved.
A kérdés az, hogy mi átadtuk-e Neki életünk minden területét, hogy kényelmes otthonná tegyük azt számára?
Aki engedelmeskedik Isten parancsainak, az Istenben él, és az Isten is él őbenne. Honnan tudjuk, hogy Isten bennünk él? Onnan, hogy a saját Szellemét adta nekünk! 1Jn.3,24
Isten egy állandó, szoros és bensőséges kapcsolatot szeretne veled.
Krisztus azért jött el, hogy bennünk éljen, mert máskülönben teljesen reménytelen lenne, hogy azt az életet éljük, amit nekünk szánt. Ha nem lenne velünk mindig, nem bátorítana, nem látna el a bölcsességgel, nem tudnánk az isteni élet részesei lenni.
Ha tényleg megérted, hogy az Atya, a Fia, Jézus, és a drága Szent Szellem mindig veled vannak, többé nem leszel ugyanaz!
Bármikor segítségre van szükséged, Isten Szelleme ott van benned, hogy segítsen,nem kell várakoznod Rá.
Ha legközelebb békességre, örömre, erőre lesz szükséged, gondolj arra, hogy mindezeknek a Forrása, a te szívedet választotta lakhelyéül!
Legyen örömteli napod:)

Galátziabeliekhez írt levél 2. rész 20.vers

1. Azután tizennégy esztendő mulva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is.
2. Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjök adtam az evangyéliomot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.
3. De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög vala,
4. Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, melylyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek:
5. Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom igazsága megmaradjon számotokra.
6. A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét: mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek;
7. Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé;
8. (Mert a ki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között).
9. És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:
10. Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.
11. Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.
12. Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.
13. És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésök által.
14. De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
15. Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,
16. Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
17. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen.
18. Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé.
19. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
21. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.

Csendes percek: AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI?

,,Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.,, -Jn 5,1-15.

,,Jézus megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?,, (Jn 5,6)

Néhány évvel ezelőtt a lezuhanó távvezetékek szikrái futótüzet okoztak, amely egy több mint 2000 hektáros ősi bozótos szavannán pusztított. A tűz után úgy nézett ki a terület, akár egy holdbéli táj. A hatalmas kiterjedésű föld fekete és szürke hamuvá vált rengeteg megégett, földből kiálló fatuskóval.
Nemrégiben tett látogatásomkor még látszottak a tűz nyomai, de a közelebbi vizsgálat során már a gyógyulás nyomai is felfedezhetők voltak. Szinte minden megégett fatuskó alján egy-egy kis, új fa hajlékony, zöld hajtásait vettem észre. A szavannán határozottan egy lassú gyógyulási folyamat kezdődött. Az új fák nyomai optimizmusra és megújult reményre adtak okot.
Életünk hasonlíthat erre a leégett tájra, különösen, ha váratlan pusztító események következnek be. Idővel azonban, ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a gyógyulás lehetséges. Körülvehet tragédia és szerencsétlenség, de mi, mint a reménység emberei Istenhez kiálthatunk új hajtásokat és új életet keresve. Amikor életünk bizonytalan és megújulásra van szüksége, Jézus megkérdi tőlünk: "Akarsz-e meggyógyulni?" Hajlandóak vagyunk megkockáztatni, hogy azt válaszoljuk: "Igen!"?

Imádság: Drága Urunk, segíts hozzád fordulni, amikor letörtnek érezzük magunkat a körülményeink miatt! Ámen.

Milyen új utat mutat ma nekem Isten?
Roland Rink (Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT akiknek újra kell kezdeniük!

Kenneth E. Hagin: A megbocsátás!

,,Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.,, — MÁRK 11,26.

— Hagin testvér — szólított meg egy hölgy —, űzd ki ezt a meg nem bocsátó szellemet belőlem. Van egy asszony itt a gyülekezetben, akinek nem tudok megbocsátani. Úgy látszik, nem vagyok képes a megbocsátásra.

Mire én:

— Előfordul, hogy meg kell bocsátanod a férjednek?

— Hogyne, van úgy, hogy meg kell bocsátanom neki, és olykor ő bocsát meg nekem.

— Ha jól értettem, azt mondtad, nem vagy képes a megbocsátásra.

Nevetett:

— Szóval meg tudok bocsátani, igaz?

—Hát persze —mondtam —, ha meg tudsz bocsátani az egyiknek, meg tudsz bocsátani a másiknak is. Megértette, és azt felelte rá:

— Én képes vagyok megbocsátani, és meg is teszem. Ennyi az egész! Ez éppen ilyen egyszerű. Ne tedd bonyolulttá a megbocsátást. Jézus azt mondta: „Mikor imádkozva megállotok, bocsássatok meg.” Ez azt jelenti, hogy meg tudunk bocsátani. Jézus nem kért tőlünk olyasmit, amit ne lennénk képesek megtenni.

Megvallás: Én meg tudok bocsátani. Gyors vagyok a megbocsátásra. És az én Atyám is megbocsát nekem a Mennyben.

Isten csodálatos kegyelme:Isten-fiúság

„...akik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” (Jn 1:12) 

Amikor Ádám bűne reménytelen csüggedésbe hajtotta az emberi fajt, Isten elfordulhatott volna a bukott lényektől. Bánhatott volna velük úgy, mint ahogyan azt, mint bűnösök, megérdemelték. Megparancsolhatta volna a mennyei angyaloknak, hogy öntsék ki a világra haragjának tüzét. Megtehette volna, hogy ezt a sötét foltot eltörli a világ színéről. De nem ezt tette. 

Ahelyett, hogy eltaszított volna bennünket magától, Isten még közelebb jött a bukott emberiséghez. Odaadta Fiát, aki a mi csontunkat és a mi testünket öltötte magára. „Az Ige testté lett, és lakozott közöttünk... igazsággal és kegyelemmel teljesen” (Jn 1:14). 

Az emberekhez való kapcsolódása révén Krisztus közelebb vonta őket Istenhez. Isteni természetére öltötte az emberi természet ruháját, és bemutatta a mennyei világegyetem és az el nem bukott lények előtt, hogy mennyire szereti Isten az emberek fiait.

Isten ajándékának nagysága semmiképpen nem mérhető fel. Isten semmit nem tartott vissza tőlünk. Nem adott arra alkalmat, hogy bárki is azt mondhassa, nagyobb szeretetet is tanúsíthatott volna irántunk. Krisztus ajándékával Isten az egész Mennyet nekünk ajándékozta.

Az Isten-fiúságot nem mi szerezzük meg önmagunknak. Csak azok kapnak hatalmat arra, hogy Isten fiaivá és leányaivá váljanak, akik elfogadják Krisztust Megváltójukként. A bűnösnek önmagában nincs ereje arra, hogy megszabaduljon a bűntől... 

Viszont az Isten-fiúság ígéretét kapják mindazok, akik "hisznek az Ö nevében". 

Mindenki bűnbocsánatot nyerhet, ha hit által Jézushoz jön. 

KENNETH COPELAND: Csoda van benned!

,,Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel! azt mondja a Seregeknek Ura.,, – Zakariás 4:6

Visszaemlékszem, amikor először vettem részt gyógyító alkalmon az Oral Roberts csodahadjáratain szolgáló csapattal. Egyetemi hallgató voltam és a repülőgép legénységének a tagja. Valamivel több, mint négy éve születtem újjá, és nagyon keveset tudtam Isten dolgairól, különösen az ilyen összejövetelekről. Mégis tagja voltam a csapatnak, és vágytam a kijelentésekre.

Követtem a csapatot a hatalmas csarnokba, ami tele volt beteg emberekkel. Büdös volt, annyira tele volt a levegő betegséggel. Már attól, hogy oda bementem, megborzongtam a félelemtől.

Megfordultam, és amilyen gyorsan csak tudtam az oldalajtó felé indultam. Közben félhangosan Istenhez beszéltem. „Figyelj, Uram, nekem itt semmi keresnivalóm,” mondtam. „Felszállok a greyhoundi buszra és most rögtön hazamegyek. A repülőt nélkülem is haza tudják vezetni.”

Amikor már kint voltam, elkezdtem hangosabban beszélni. Aztán hirtelen földbe gyökerezett a lábam. Nem tudtam mozdítani. Tudtam, hogy Isten állított meg, mert belül még mindig a buszpályaudvar felé tartottam. De kívül beleragadtam a járdába.

Felnéztem, és azt üvöltöttem, „Engedj el!” De mozdulni sem bírtam.

Kétségbeesetten imádkoztam, „Kérlek, hadd menjek! Nem tudok semmit adni ezeknek az embereknek.”

Ekkor válaszolt nekem Isten. Minden sejtem hallotta. Azt mondta: „TUDOM, hogy semmit sem tudsz nekik adni. De ÉN IGEN, és ezért kereszteltelek meg a Szellememben.”

A lábam hirtelen megmozdult, és tudtam, hogy választanom kell. Vagy az életet, vagy a halált választom. Ezért megfordultam, és visszamentem.

Én el akartam szaladni, de Isten megállított. Tudta, hogy Ő bennem van, és ha ott maradok, és felgerjesztem, ami bennem van, akkor csodák történnek – és így is lett.

Benned is ugyanez a csodatévő Isten él. Körülötted pedig vannak emberek, akiknek szükségük van Őrá. Ezért ne várj többé arra, hogy azt érezd, van erőd megtenni, amire Isten hív, hanem lépj ki! Ha megteszed, fel fogod fedezni, hogy az erő, amire vártál, egész idő alatt benned volt és rád várt!

Igei olvasmány: 2 Mózes 3:1-14

ISTENNÉL ÚJ ÍGÉRETEK VANNAK! (3)

Szükségünk van ígéretekre életünkben, különben sokszor nem tudnánk tovább haladni azon az úton, amiről meg vagyunk győződve, hogy a mi utunk. Szükségünk van ígéretekre egymástól is, hogy biztosak legyünk a másik cselekedeteiben, gondolkodásában, érzelmeiben.

Ígéretek nélkül nehezebb lenne életünk.
Ígéretek nélkül hamarabb feladnánk, amibe belevágtunk.
Ígéretek nélkül aligha reménykednénk valamiben, ami után annyira vágyakozunk.
Ígéretek nélkül talán el se indulnánk.

Tényleg szükségünk van ígéretekre életünkben! De vajon minden ígéretet komolyan vehetünk, és biztosak lehetünk bennük? Mi a helyzet akkor, amikor valaki ígér valamit, amit nem tart be? Lehet, hogy saját hibájából adódóan, lehet, hogy nem, a végeredmény viszont mindenképp ugyanaz: összetört szív, összetört álom, csalódás, feladás, kétségbeesés, visszafordulás, egy kapcsolat véget érése … Van egyáltalán bármilyen biztos ígéret életünkben? Van-e olyan személy, aki, ha ígéretet tesz, arra érdemes odafigyelni és megbízni benne?

Van! De nem emberi ígéretek ezek,
és nem embertől származóak.

Ugyanis kétféle ígéret létezik az életben. Az egyikről már írtam: az emberektől származó ígéretek, melyeknek egy része törékeny, bizonytalan, hamis, nem a megfelelő úton vezet, a megfelelő irányba vezet. Egyre nehezebb kiszűrni napjainkban, kiben bízhatunk meg igazán, s kiben nem.

De más ígéretekről is írnék. Olyan ígéretekről, melyek Istentől származnak, és személyesen nekünk szólhatnak, HA hittel vesszük őket! Igen, ez a legnagyobb különbség az emberi és Isteni ígéretek között! HA hisszük és vesszük. Mert amíg az emberi ígéreteket az emberek mértéktelenül adják és mértéktelenül veszik, addig az Isteni ígéreteket Isten már földre születésünk előtt adta, de nagyon sok ember nem – még keresztények sem – veszi azokat HITTEL magához, s tartja meg HITTEL – bármi is próbálna meggyőzni az ígéret ellenkezőjéről időközben!

Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell

Miért nincs szükségünk Isten ígéretei életünkben?
Meddig akarunk még csak emberek ígéreteiben bizakodni?
Meddig akarunk reménytelenek maradni egy számunkra
valóban nagyon fontos és hasznos dologgal kapcsolatban?
Meddig akarunk saját erőnkből állandóan küzdeni mindig mindenért?
Miért nem fordulunk egyenesen a Legbiztosabbhoz a legbiztosabb ígéretekért életünkbe?

Bármiben vesztetted el a reményed, bárhol is kavarodtál el, bármennyi emberben csalódtál már, bárhová is fordultál vissza egy újabb megoldásért, TALÁLSZ REMÉNY, TALÁLSZ UTAT, TALÁLSZ BIZTONSÁGOT, TALÁLSZ ÚJAT: ISTEN IGÉJÉBEN! NE ADD FEL!

Fordulj Istenhez!

"… az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek … Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. … Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök."
(Gal 3,22b, 26, 29.)Íme, néhány újszövetségi ígéret Istentől azok számára, akik hisznek Benne:

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak!" (Mt 5,3)

"Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36b)

"Kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek!" (Lk 11,9)

"… az igazság megszabadít titeket…" (Jn 8,32b)

"Az utolsó napokban kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak!" (Apcsel 2,17)

"…segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal." (Róm 8,26)

"Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk." (1Kor 2,12)

"Isten… megvigasztal minket…" (2Kor 7,6)

"[Isten] mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint." (Ef 3,20)

"Ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek." (Fil 2,15b)

"… az Úr fog alászállni a mennyből, és … feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután … akik élnek …"
(1Thessz 4,16-17)

"Nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon [Isten]…" (2Thessz 1,7)

"… talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd …" (Filem 15)

"Minden, ami Istentől született, legyőzi a világot … [és ez] a mi hitünk." (1Jn 5,4)

"Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be ..." (Jel 3,8)Bármilyen ígéretet is tartogat számodra Isten, ne feledd: hittel és bizalommal fogadd be azt!

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsid 11,6)

"Legyen a ti hitetek szerint!" (Mt 9,29)

Istennek milyen személyes ígéretei vannak számodra? Ahhoz, hogy ezt kiderítsd, időt kell szánnod a Biblia olvasására (Isten Igéjének tanulmányozására), imádkozásra (Istennel való kapcsolatos ápolására), mert csak így fog növekedni az Istenben való hited és bizalmad, melyek elengedhetetlenek az ígéretek beteljesüléséhez életedben!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” 
-(Máté 6,9)

Ez az ima azzal kezdődik, amivel minden igaz imának kezdődnie kell, t. i. a fiúság lelkével: „Mi Atyánk”. Az ima nem kedves Isten előtt, ha nem mondhatjuk: „Felkelek és elmegyek az én Atyámhoz”.
Ez a gyermekies lélek gyorsan felfogja a „mennyei” Atya nagyságát és alázatos imádásra buzdul: „Szenteltessék meg a Te neved”. Az a gyermek, ki ezt suttogja: „Abba, azaz szerelmes Atya”, hatalmas kérubbá lesz, ki azt kiáltja: „Szent, szent, szent!” 

Isten elragadó imádásától csak egy lépésnyire van a megtérő szeretet tüzes szelleme, amely kétségtelenül mindig a gyermekies szeretetből és a tiszteletteljes imádásból származik! „Jöjjön el a Te országod: legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is”. 
Erre következik az Istentől való függés és a Belé vetett bizalom kedves kifejezése: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”.
A Szentlélek által jobban megvilágítva, felfedezzük, hogy mi nemcsak Istentől függők, hanem bűnösök is vagyunk. Azért fohászkodunk kegyelemért:
Ha mi megbocsátást nyertünk, ha a Krisztus igazsága nekünk beszámíttatott, ha tudjuk, hogy kedvesekké lettünk ama Szerelmesben, akkor alázattal kérjük a szent megőrzést: „És ne vígy minket a kísértésbe”. 
Az az ember, ki valóban a megbocsátásban részesült, szívén viseli, hogy ismét ne vétkezzen. A megigazulás birtoklása a szentség utáni komoly vágyat hozza magával. „Bocsásd meg a mi vétkeinket”, ez megigazulás. „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól”, ez szentség, előhaladás a jóban, valamint a gonosztól való megóvás. Mindezekből végül következik egy fenséges, diadalmas dicséret: „Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen”.
Örvendünk, hogy a mi Királyunk kormányoz a gondviselés birodalmában, és hogy uralkodni fog kegyelemben egyik tengertől a másikig, a vizektől a világ másik végéig és az Ő uralkodásának nem lesz vége. Így emeli fel e rövid mintaima lelkünket, a mi királyi Urunkkal való közösséghez.
Uram, taníts minket imádkozni!

Zsoltárok könyve 135. rész 5.vers

1. Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
2. A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3. Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!
4. Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
5. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6. Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7. Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.
8. A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig.
9. Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10. A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat:
11. Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12. És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
13. Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.
14. Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt.
15. A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16. Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17. Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18. Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, a kik bíznak bennök.
19. Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20. Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21. Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!

Igei megvallások:

Ezeket vald meg hangosan,ha nem bírsz a kísértővel,ott fog hagyni,nyugodt lehetsz.Ámen Jézus Nevében!

Istentől születtem, és győztes vagyok a Sátán fölött, mert nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van (1 János 4:4).
Nincs mitől félnem, és a rettegés nem közelíthet hozzám (Ézsaiás 54:14).
Krisztus testéhez tartozom, és a Sátánnak nincs hatalma fölöttem, mert a gonoszt a jóval győzöm le (1 Korintus 12:27; Róma 12:21).
Egyetlen ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, mert az én igazságom az Úrtól van. Minden amit teszek, jó szerencsés lesz, mert olyan vagyok, mint a folyó mellé ültetett fa (Ézsaiás 54:17; Zsoltárok 1:3).
Győztes vagyok a Bárány vére és a bizonyságtételem beszéde által (Jelenések 12:11).
Megtartom Isten Igéjét, és áldott vagyok mindenben, amit teszek. Boldog vagyok mindabban, amit teszek, mert Isten Igéjét cselekszem (Jakab 1:22, 25).
Gyönyörködöm az Úrban, és Ő megadja a szívem kéréseit (Zsoltárok 37:4).
Nem ér engem semmilyen veszedelem és csapás sem közelít a lakóhelyemhez, mert az Úr az angyalainak parancsol felőlem, akik megőriznek engem minden utamon, és az én útjaimon élet van, nem pedig halál (Zsoltárok 91:10-11; Példabeszédek 12:27).
Veszem a hit pajzsát és megoltok vele minden tüzes nyílvesszőt, amellyel a gonosz támad engem
(Efézus 6:16).
Krisztus váltott meg engem a törvény átkától, ezért kitiltok minden betegséget a testemből. Minden kórokozó és minden vírus, ami csak érintkezésbe kerül a testemmel, azonnal elhal Jézus nevében. A testem minden szerve és minden szövete olyan tökéletesen működik, ahogy azt Isten eltervezte, és megtiltok minden működési zavart a testemben Jézus nevében (Galata 3:13; Róma 8:11; 1 Mózes 1:31; Máté 16:19).
A gyulekezetemnek nagy békessége van, mert az Úr tanítja őket (Ézsaiás 54:13).

Tibor Makovek-

Biblia-Ige- HÁZASTÁRSAK INTÉSE: Efézus 5,21-33

21 Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; Kol 3:18; 1Pt 3:1
23 mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is.
24 De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.
25 Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, Kol 3:19; 1Pt 3:7
26 hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje,
27 így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.
28 Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.
29 Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat,
30 minthogy tagjai vagyunk testének.
31 „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” 1Móz 2:24
32 Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.
33 De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
Ez egy őszinte, hiteles tanítás a témában, ajánlom mindenkinek:

Varga György: Egy kapcsolat vagy 1 párkapcsolat
https://drive.google.com/file/d/0B799B7hb2XJ6UEE1NDFSVWNaX0k/view

Cseri Kálmán Igehirdetései:NÉZŐPONT

Alapige: 4 Móz 13, válogatott versek

"Az Úr így beszélt Mózeshez: Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert. Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az Úr parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben."

"Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el itt a Délvidéken át, föl a hegyekbe. Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? Milyen az a föld, amelyen lakik, jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek? Milyen a föld: kövér-e vagy sovány? Van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből! Azok a napok éppen az első szőlőfürtök érésének napjai voltak. Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet, a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a hamáti úton."

"Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből. Visszamentek, és megérkeztek Mózehez, Áronhoz és Izráel fiai egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahova küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is. Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk."

---

Imádkozzunk!
Köszönjük, Istenünk, hogy ezen a mostani reggelen is kiálthatunk hozzád, és te nem hagyod el a te kezed alkotásait. Nem hagysz magunkra minket, nem hagysz minket ige nélkül, tanítás, bizonyságtétel nélkül. Legfőképpen hálásan köszönjük azt, hogy nem hagy el minket a te szereteted és irgalmad.
Köszönjük azt is, Urunk, hogy te ismersz minket, minden porcikánkat, testünket, lelkünket. Tudod, hogy csak por és hamu vagyunk, s milyen gyönge a lelkünk, és sokszor milyen erőtlen a testünk.
Köszönjük azt is, hogy pontosan tudod a mi kínzó kérdéseinkre a válaszokat, a mi nehézségeinkre és megakadt életünkre a megoldást. S köszönjük azt is, hogyha megoszthatjuk veled a mi örömeinket, sőt örömmel ajándékozol meg ezen a reggelen is minket. Áldunk és dicsőítünk téged, kegyelmes Istenünket.
Köszönjük, Istenünk, hogy te most is kegyelmezni akarsz, és irgalmazni, s nem a mi vétkeink szerint bánsz velünk, hanem a te irgalmasságod szerint. Köszönjük, hogy elkészítetted a te szavadat, adjál ahhoz igazi, szívbeli vevőkészüléket.

Ámen.

---

Igehirdetés
Bibliaolvasó vezérfonalunk szerint pénteken olvastuk ezt a részt a Szentírásból, Mózes negyedik könyvéből a tizenharmadik fejezetet. Valószínűnek tartom, hogy nemcsak nekem volt benne sokféle üzenet, hanem másoknak is. És még inkább igaz ez, hogyha a másik kikémlelésről szóló, párhuzamos helyet is elolvasta valaki Mózes ötödik könyvéből, az első fejezetből. Ebből is és abból is kiderül, hogy a pusztai vándorlás sok nehézséget hordozott Izráel népe számára. Erről részletesen nem akarok most beszélni, hiszen egy héten át hallottunk erről. De az mégis olyan csodálatos, hogy négyszáz év rabszolgaság után Isten kihozta az Ő népét, és bevitte a megígért földre.
Senki nincs, és nem is volt köztük akkor még, aki látta volna az ígéret földjét. Negyven év pusztai vándorlás után látja meg majd a megmaradt fiatal sereg, a második generáció, akik még nem lázadhattak Isten ellen, mert az idősek, és nem azért, mert öregek voltak, hanem azért, mert föllázadtak Isten és Mózes ellen, végül is az engedetlenségük miatt az idősebb generáció nem mehetett be az ígéret földjére. Pedig, miközben vándoroltak, Isten náluk sokkal erősebb népeket is kezükbe adott, s legyőzhették őket.
Milyen választ adott Isten népe Isten kegyelmére és szeretetére? A nehéz körülmények miatt, a nélkülözések miatt, sok kellemetlenség és kényelmetlenség miatt a nép szíve megtelt sötét indulatokkal, elégedetlenséggel és keserűséggel. Pedig Isten gondoskodott róluk végig. Még Isten gondoskodása is lehet megszokottá a hívők életében? Úgy tűnik, hogy igen. Mintegy kötelező szolgáltatásnak vették azt, hogy Isten szeretettel vette őket körül, hogy Isten felébresztette őket reggelenként, hogy adott mannát és fürjet, hogy megőrizte őket az ellenségeiktől, hogy hordozta őket a pusztában. Szolgáltatássá degrarálódott előttük, ami Isten csodája volt: az Ő szeretete és gondoskodása.
A megkeseredés mindig belülről kezdődik lélekben. Lehet, hogy mindent ugyanúgy csinálunk, mint addig, de van egy pont, amikor úgy elpattan valami, s attól kezdve a szívünk tele lehet keserűséggel, és vádolni kezdünk. Istent, másokat, saját magunkat, a nehézségeket, az egyre nehezebbé váló életet, a sikertelenségeket, a kudarcot, vagy csak egyszerűen a történéseket, amik velünk történnek. Ezért szól a nép is először Mózes ellen, aztán Isten ellen.
Aztán ezt a belső keserűséget nem tudják már magukban tartani, és nyílt lázadássá fajulnak a dolgok. Felnő a keserűség, és a végén lázadás lesz. Azért is tragikus ez ezen a ponton a nép szívében, mert miközben lázadnak és tele vannak keserűséggel, aközben megérkeznek a megígért föld határára. Ott vannak a határon, de a lelkületük olyan, hogy nem képesek komolyan venni Isten ígéretét.
Ezért volt többek között bűn, amit tettek, mert ilyen lelkiállapottal akarták átvenni azt az ajándékot Istentől, amit Ő elkészített nekik. Szívük meghatározó indulata a keserűség volt, és nem a hála Isten felé. Nem ismerős ez nekünk? Amikor a keserűség látószögében látunk mindent, és a keserűség nézőpontján át látjuk a saját életünk történéseit. Keserűség amiatt, hogy korán kell fölkelni, persze nem mindenkinek. Keserűség a közlekedési viszonyok miatt. Keserűség a gazdasági helyzet miatt, és ez sokszor jogos is. Keserűség a közállapotok miatt, ez időnként még jogosabb. Keserűség egy családi helyzet miatt, a gyerekeink lelkiállapota miatt. Keserűség amiatt, hogy sokszor, és ebben is sok igazság van, kevés a bér, kevés a nyugdíj, a lehetőség. Hála helyett zúgolódás, pedig nem kellene ma reggel is hálás szívvel itt lennünk? Azért, hogy egyáltalán föl tudtunk kelni. Olyan természetes ez? Ma is lesz ebédünk. Talán az elmúlt héten is ki tudtuk fizetni a számlákat. Isten megtart, eltart, fönntart minket. Hogy mégis csak be tudtuk osztani azt a több vagy kevesebb nyugdíjat. Hogy most talán viszonylag egészséges a családunkban a legtöbb hozzátartozónk. Hála helyett zúgolódás.
Ilyen zúgolódó és keserű szívvel érkezett meg Izráel népe az ígéret földjének, országának a határára.
Másik helyen: 5Móz 1-ben ezt olvassuk: "Így zúgolódtak sátraikban. Gyűlöl bennünket az Úr, azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon, és elpusztítson bennünket." Nem döbbenetes? Négyszáz év rabszolgaság után Isten kiszabadítja őket, és a szívükben zúgolódnak, és azt mondják, gyűlöl bennünket az Isten, s azért hozott ki minket, hogy az emóriak kezébe adjon, és elpusztítson bennünket. Megáll az ész - ahogy mondják időnként -, nem. Ennyire megvakultak? Ennyire a lázadás lett úrrá a szívükben? Valóban határhoz érkeztek. Nemcsak azért, mert az ígéret földjének a határán álltak, de ahhoz a határoz is elérkeztek lelki értelemben, hogy most akkor hogyan tovább. Hiszünk, vagy látni akarunk? Mert időnként, nem mindig, de időnként egy-egy sarkalatos ponton az életünkben valójában ez a kérdés marad csupán. Elhiszem, amit az Isten mond, vagy mindenképpen látni akarok hit helyett. Látni akartak, vagy ráállnak Isten ígéretére. Annak az Istennek hisznek, aki olyan sok csodát tett velük, vagy annak a tíz kémnek, akinek a nézőpontja az volt, hogy megemészti az ország annak fiait, vagyis olyanok a körülmények, hogy azt nem lehet túlélni, pedig Isten mást mondott. Olyan helyre viszi be őket, ahol úgyis elpusztulnak. Még óriásokat is láttunk ott. Nem mindegy a látószög meg a nézőpont. Mert időnként a nézőpontunk miatt a piciből akkora lesz, hogy az óriássá válik. Olyan a nézőpontunk, hogy a zúgolódás, a keserűség, a lázadás a meghatározó. Ezért a kicsiny nehézségeket óriásnak látjuk, óriássá váltak. Valóban éltek ott szálfa termetű emberek: a kananeusok magas növésűek voltak. Az izráeliták meg alacsony növésűek. Óriásoknak is látták őket fizikai értelemben, de az itt szereplő szöveg szerint sokkal többről van szó. Lelki értelemben rémültek meg tőlük. Ha ilyen a termetük, akkor milyen lehet az erejük, a fegyverzetük és a hadseregük?
Itt a korabeli héber szövegekben olyan nyelvtani alakokat találunk, amellyel azt fejezi ki a nép, hogy Istenben ellenséget látott. Nem elképesztő? A legjobb barátjuk, a gondviselő Isten, aki hordozta őket, akiről azt mondja a Biblia, hogy a mélység színe fölött tartotta őket a karjában, s alattuk a mélység. Azt mondják erre az Istenre, hogy Isten a mi ellenségünk. Megdöbbentő. Hogy süllyedhet ide Isten népe? Hogy válhat ilyen erőssé a keserűség és a lázadás a szívükben?
Elfelejtették, amit a 103. Zsoltárban így olvasunk: "Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledkezzél semmi jótéteményéről." Ők elfeledkeztek. Nem törődtek vele. Mirjám föllázítja Mózes ellen a népet, Áron is társ ebben. Aztán Mirjám emiatt hét napig leprássá válik, míg Isten meg nem könyörül rajta. Mert Isten népe vezetői ellen nem lehet következmények nélkül lázadni és lázítani. És végső soron Isten végrehajtja a tervét, mert mindig végrehajtja. Bejut Izráel népe az ígéret földjére, de akik föllázadnak, azok kívül maradnak. Elhulltak a pusztában, ők nem látják meg Izráel népéből az ígéret földjét.
Elmegy a tizenkét kém, köztük Káléb és Józsué. Feladatuk a következő: kikémlelni a hegyeket és a völgyeket. Jó termő-e a talaj vagy pedig gyenge termést ad? Vannak-e fák, árnyat adó vidékek vagy nincsenek? És milyen a termés? Példának lemetszenek, mintának, bemutatásra egy szőlőfürtöt, amely akkora volt, hogy egy rúdon ketten cipelik vissza a leendő ígéret földjéről. (Ma egy izráeli konzervgyárnak ez a védjegye, hogy két szakállas férfi cipel egy hatalmas szőlőfürtöt egy rúdon. Ez innen való, ebből a bibliai részből.) Ilyen földre viszi be őket az Isten, s ők mégsem hiszik el mindazt, amit a kémek többsége jelent. A tíz kém is azt mondja Káléb és Józsué mellett: igen, igen, úgy van, ahogy azt Isten mondta, na de megemészt a föld, és óriások is vannak. A nép legfőbb baja tehát az volt, hogy látni akart, és nem hinni. Időnként a mi legfőbb bajunk is ez. Isten ígér dolgokat. Talán helyesen értettük a Bibliából, hogy nekünk személyesen is adott üzenetet és ígéretet. Kivárjuk? Elhisszük? Vagy mindenáron látni akarjuk, ezért nem várunk türelmesen annak beteljesedésére.
Ők csak azt látták, amit a kémek jelentettek, de ha komolyan vették volna Isten ígéretét, akkor meglátták volna a szemükkel is, hogy amit Isten ígért, az igaz. Nektek adom azt a földet.
Miért enged meg ilyen helyzeteket Isten? Mert időnként így tesz, hogy megígér valamit, és várakoztat. Mint a felfűtött gőzmozdony volt régen a piros szemafor előtt. Fújt a gőz itt, ott, de még mindig nem indulhatott. Majd szétrobbant már a kazán. Nem volt zöld jelzés. Nem tudom, ti voltatok-e időnként így? Én egyszer, kétszer igen. Mennék már, meg csinálnám, meg tudom, hogy az Istentől van, és mégsem zöld a jelzés. Miért enged ilyen helyzeteket Isten?
Az Újszövetségben olvasunk egy férfiről, egy apáról, akinek a fia halálosan megbetegedett, és egyetlen lehetősége maradt - haldoklott már a fiú -, elment Jézushoz, elég sokat kellett mennie gyalog ahhoz, hogy odaérjen, elmondja neki a bajt, Jézus meg azt válaszolja neki, ha jeleket és csodákat nem láttok, akkor nem hisztek. S az apa azt mondja, hogy most ne erről beszélj, Mi lesz a fiammal? Haldoklik, talán már vége is van. Nem mondasz semmit? És végül azt mondja Jézus ennek az apának, hogy menj haza, a te fiad egészséges.
Azt mondja, hogyha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Elküldi az apát, s a vállára teszi azt a terhet pluszba még, nem elég, ami a fiával van, hogyha elhiszed, hogy igaz, amit mondok, meggyógyul a fiad. És ha nem? Mi már tudjuk, hogy akkor is meggyógyult volna, meg meggyógyult, de ő azt nem tudta. Neki úgy kellett elindulni, hogy azt mondta Jézus, hogy menj haza, a fiad egészséges. És elindult, és ment és ment, és eljutott egy pontig, amikor elfogyott az a kicsiny hite is, ami volt, az is elfogyott. Megrokkant abban is, amit Jézus mondott. Ki tudja, mi lesz, mire hazaérek, és akkor jönnek szembe, és azt mondják, hogy örvendezz, a fiad egészséges. Meggyógyult. S akkor megkérdezi: mikor gyógyult meg. S azt mondják, hogy ekkor és ekkor. Végiggondolja, az pont az az időpont, amikor Jézus nekem azt mondta, hogy menj haza, mert a te fiad egészséges. Megdöbbentő, nem? De értjük ugye talán. Azért tette ezt Jézus, mert ez az apa is látni akart. Meggyógyult vagy nem. Nem kell itt jelről meg csodáról beszélni. Meggyógyult vagy nem, hadd lássam! Jézus meg azt mondja, hogy nem. Ha te hozzám fordulsz, én többet akarok neked adni, mint amit kérsz. Én azt akarom, higgyél látatlanban is. Hidd el, hogyha én mondok valamit, az be fog teljesedni.
Lázár megbetegszik. Márta és Mária hívják Jézust. Lázár egyre betegebb, és meghal. És akkor jön Jézus. Kifutnak eléje, és azt mondják, hogy Uram, ha itt lettél volna. Most jössz? Most már minek. Meghalt. Eltemettük. Oszlik a holttest. Uram, hát már szaga van. Jézus meg azt mondja, hogy nem megmondtam: ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Kimentek a temetőbe, Jézus beszól a sírba, Lázár gyere ki, és kijött a meghalt. Vagyis, ha hiszel, látsz. De fordítva nem megy. Majd hiszek, ha látom - ez nem biblikus gondolkodás. Nem is megy bele Isten a mi érdekünkben. Ő úgy akar hittel megajándékozni, hogy először higgyünk, s aztán majd fogunk látni.
Látni akarsz vagy hinni? Néha nem gondoljuk végig, hogy azért enged meg Isten ilyen helyzeteket, mert többet akar adni, mint amit mi kértünk. Sokszor ide is úgy jövünk, hogy hiába olvasom a Bibliát, hiába imádkoztam, hiába jövök ide, úgyse mond az Isten semmit. De hát itt is megszólal az Isten, nem. S azt mondja, hogy küldjetek ki kémeket.
Hányszor szorítja kételkedés össze a szívünket, mert látszólag nem segít Jézus. Isten azonban pontosan tudja, hogy mikor kell lépni és közbelépni. De ha valaki hit helyett a látást választja, akkor meg kell hogy maradjon a látás szintjén. És akkor a hit nagyon nehezen megy majd a számára.
Második baj az volt emellett, hogy teljesen elcsüggedtek. Hiába ígérte nekik Isten az ígéret földjét, ők nem bíztak Istenben, ezért elcsüggedtek. Nem az ígéreteire néztek, hanem saját magukra. Hova jutunk mi időnként, amikor a saját erőnkre nézünk, amikor a saját tulajdonságainkat vesszük számba, meg a saját elérhető lehetőségeinket. És nem az Isten kegyelmét vesszük számításba, és nem rá számítunk.
A következmény, a bevonulás helyett sokan elhullanak a pusztai nyomorúság során. Előfordul az velünk is, nem, hogy egyre nagyobb a baj, s látszólag Isten nem lép. Egyre jobban összekuszálódik minden, s nem történik semmi változás.
Hadd mondjam azt akár a saját életemből, de más életéből is, hogy tulajdonképpen ez egy fantasztikusan jó dolog, ha így van. Mert minél nehezebbé válik egy helyzet, annál inkább bízhatunk abban, hogy közel van a szabadítás. Minél nyomorultabb állapotba került Lázár, mi már tudjuk, mert olvashatjuk, annál inkább elkészítette Isten a szabadítást. Akik abban a nyomorult helyzetben voltak, a testvérek, ők csak azt látták, hogy belázasodott, egyre nyomorultabbul van. Hívják Jézust. Nem jön. Kilehelte a lelkét, eltemettük, rothadásnak indult. Kész. Itt már az Isten sem segíthet. Nem igaz. Ezt mondja a látás. Jézus meg azt mondta, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Hát akkor most kinek hiszünk? Döntsük el! Magunknak, másnak vagy Isten kijelentésének. Ezen a kérdésen egyszer mindenkinek el kell gondolkodnia.
Milyen a nézőpontunk, és mi fér bele a látószögünkbe? A nézőpontjuk nekik olyan volt, azt látták csupán, amit a tíz hamis kém mondott, s nem merték elhinni, hogy lássák aztán azt, amit az Isten mondott nekik. Elcsüggedtek, és a keserűség és a csüggedés mellett volt egy harmadik, ami úrrá lett rajtuk, ez pedig az, hogy elbizakodott Izráel népe.
Ezt a másik rész írja, hogy mikor kiderül az, hogy Isten azt mondja, hogy most már nem mehettek be, nem hittetek, induljatok, menjetek tovább. Ugye az egyik kémlelés a vándorlás elején, a másik a végén van. Meg kellett fordulniuk. Negyven év ellőttük állt. Nem hittek Istennek. Akkor meg azt mondják, hogy mit nekünk az a pár pogány katona: amálekiták meg emóriak. Bemegyünk, legyőzzük őket, és megverjük őket.
A csüggedés, hitetlenség mellett elbizakodott volt a szívük alázat helyett. Bemennek, és legyőzik őket. Csúfos vereséget szenvednek.
Vagy azt mondja valaki, hogy gyűlöl bennünket az Isten, nem törődik velünk. Elfordult tőlem az Isten. Már az Istennek sem kell az életem. Ez mind ördögi hazugság. Vagy elcsügged az ember. Tényleg néha jogos. Ránézünk a körülményekre, belenézünk a saját szívünkbe, kinyitjuk a pénztárcánkat. Időnként csüggesztő a helyzet. Kivel nem fordult ez elő? Megállunk egy betegágy mellett, s elcsüggedünk. Összeszorul a szívünk, nem biztos hogy túléli. De kinek hiszünk? Annak, amit látunk, a szemünknek, a lelkünknek, a szívünknek vagy Isten szavának?
Pedig Isten csak egy dolgot kér az embertől. Fogadd el Jézust, az Isten egyszülött Fiát. Mert ez azt jelenti, hogy a látás helyett hiszünk. A csüggedés helyett bízunk, s az elbizakodottság helyett alázatosan elismerjük és beismerjük, rászorulunk az Isten kegyelmére, Isten egyszülött Fiára.
A világot, mert a Biblia ezt mondja, a hit legyőzi a világot, annak minden fertelmességét, nyomorúságát, sötétségét. A világot csak a Krisztustól kapott hittel győzheti le a hívő ember. A földi út az a hit útja, és nem a látásé. A látás majd ott lesz a mennyei dicsőségben. Ott, ahol nem lesz többé könny, betegség, gyász, nyomorúság, fájdalom és félelem.
Nyáron a gyerekekkel Írottkőre kirándultunk, nagyon szép, de tulajdonképpen egyhangú út visz fölfelé. Nem is kifejezetten meredek út. Úgy építették meg, tudták azt pontosan, hogy miért csinálták úgy. Mentünk fölfelé, és még mindig nem voltunk fönn. Még mindig nem voltunk fönn. És a gyerekek többször is mondták meg kérdezték, a végén aztán elfogyott a türelmük. Én már láttam a kilátót, ők még nem. Papa, fölérünk mi egyáltalán? S aztán egy szempillantás alatt ott voltunk. S mikor fölmásztunk a kilátóba, ott vannak fényképeken a különböző hegycsúcsok nevei, magassági pontok magassága, sőt még a balatoni medencét is lehet jó időben látni abból a magasságból. S onnan körülnézve, az Alpok vonulatait lehetett kicsit homályosan a ködös idő miatt látni. De megérte a fáradság. Isten népe is kijön valahonnan az istentelenségből. Talán néha hosszú, fáradságos úton menetel, aztán Isten beviszi őt a csodálatos országába.
De azért azt hadd mondjam, hogy ezt csak azok látják ám meg, akik mindvégig kitartanak, azok üdvözülnek. Káléb és Józsué mehettek be a néppel, a fiatal generációval, akik hittek, Isten elkészített országába. Bejutottak az ígéret földjére.
Az a helyzet, hogy a végén mindig kiderül, hogy Isten megtartja a szavát. A végén mindig kiderül. Nem véletlenül választottam ezt az igét, amit elmondtam az elején. Jó várni, és megadással lenni Isten szabadítására. Nekünk szabadító, kegyelmes, irgalmas Urunk van. Nem ítél, nem odavág, nem lesújt, hanem szeret, irgalmas és igazságos. Mivel szerető, irgalmas és igazságos, ezért az övéinek egy csodálatos országot készített el, ahova a benne bízókat beviszi.
Mi vár ránk abban az országban? Isten dicsősége, ez a vele való teljes közösséget jelenti. Aztán ott már nem hitben kell járni, mert ott színről színre látjuk Őt. Visszanézünk, és megértünk majd egy csomó mindent, amit itt most nem értünk. Például a várakoztatás értelmét, vagy egyszerűen nem lesz már kérdés, hogy miért történt, mert nem érdekel. Nem lesz kérdés többet, hogy az miért történt úgy. Örülünk örök örömmel a mennyei dicsőségben, a Báránnyal való örök közösségben, és semmi nem állhat a hívő nép és Isten közé. Nyugalom és békesség, tökéletesség. Nem lesz többé könny, betegség, gyász, fájdalom és halál, mert az elsők elmúltak. Nem lesz többé bűn és nyomorúság, mert a hosszú és fáradságos, és időnként talán szürke úton, bár a hívő élet sosem lehet unalmas, a végén eljut az ember, ha mindvégig megmarad, az Isten országába, a mennyei dicsőségbe.

---

Imádkozzunk!
Köszönjük, Istenünk, hogy időnként várakoztatsz, és a várakoztatásba áldásokat rejtesz el. Segíts megtalálni ezeket! Köszönjük, hogy valójában nem is elrejted, hanem odateszed a mi utunkra, s ha figyelünk rád, akkor megtaláljuk a te áldásaidat. Sőt az egész életünk, hívő életünk áldások sorozata lehet.
Kérünk, segíts nekünk, hogy rád bízzunk mindent: életünket, lelkünket, testünket, gyerekeinket, unokáinkat, magányosságunkat, kereséseinket, üzleti dolgainkat, pénzünket, időbeosztásunkat. Mindazt, ami körülvesz minket. Ennek az országnak a további sorsát és jövőjét, helyzetét, nyomorúságát. Így kérünk arra, Urunk, könyörülj meg rajtunk, s cselekedj velünk irgalmasságod szerint.
Köszönjük a mai csodálatos ígéretet is, hogy a végén beviszed a te népedet a te országodba. Kérünk, segíts nekünk, hogy hitben akarjunk járni, s nem látásban. Köszönjük, hogy azt mondod: boldogok, akik hisznek. Tégy minket ilyen boldog hívőkké, kérünk.

Ámen.