Napi áhítat-Mindig értékes marad a küldő számára

Hét témája: Küldetésben

Olvasmány: Jón 1

 

Ha erős maradsz a nehéz helyzetekben, a nyomorúságokban, másoknak az is segítség.

„Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül - mert Jónás elmondta nekik -, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok. Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! Azzal fogták Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt. Ezért az emberek nagy félelemmel félték az URat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.”

Ha vásárolok egy csokoládét, az elfogyasztása után a csomagolást szemétbe dobom. Sok munkahelyen ez a trend: amíg profitot termelsz, maradhatsz, ha nem termelsz, mehetsz a szemétbe.
Jónás a kikötőig engedelmes küldöttnek látszik, de ott kiderül az ellenkezője, más irányba indul el, a viharban nem imádkozik a többiekkel, aztán inkább a halált választja, mint a küldetést. Kiégett, sértődött próféta.
Vajon az Úr tudta azt, hogy Jónás kiégett? Ha tudta, miért nem gyógyította meg a küldetése előtt? Jónás életében ott ragyog Isten kegyelme, amit ő nem fedezett fel: egyrészt nem lett eldobva, mint egy tartalmát vesztett értéktelen csomagolás, másrészt pont a megújulása és gyógyulása érdekében kapta feladatát! A ninivei emberekkel nem kellett vitatkoznia, meghallották, megértették és befogadták az üzenetet. Minden álomszerűen történt. És a kiégett próféta élete legnagyobb csodájának lehetett a részese, látta megtérni egy város minden lakosát.
Megfáradt és kiégett vagy? És ráadásul pont most bíznak rád feladatot, felelősséget? Vállald fel, lehet, hogy hívő életed legnagyobb csodája van előtted! Beléphetsz egy ajtón, amelyet az Úr nyitott meg előtted!

(Dani Zsolt)