„Az Úr uralkodik, örüljön a föld.” -(Zsoltárok 97,1)
Míg ez a dicső kifejezés igaz marad, nincs ok a nyugtalankodásra. A földön az Úr hatalma éppen olyan gyorsan lecsendesíti az istentelenek gonoszságát, mint a tenger dühöngését. Szeretete éppen oly szívesen felüdíti a nyomorultak lelkét, mint az eső a száraz földet. Magasztosan világítanak alá a borzalmas viharos felhők közül a villám lángjai, s az Úr dicsőségét hirdeti teljes nagyságában a hatalmas birodalmak bukása és a nagy trónok felfordulása. Az isteni király kezeit felismerjük minden küzdelmünkben és nyomorúságunkban.
„Ím, trónodról rendelkezve
Tekintsz az emberekre;
Isten Fia, nézz szeretve
Megváltott testvéridre.”
A pokolban a bukott szellemek komor kedvtelenséggel elismerik az Ő kétségbevonhatatlan fennhatóságát. Bár meg van nekik engedve, hogy szertejárhatnak, de lábaik erősen meg vannak kötözve. Belzebúb szájába zabola van vetve és a fenevad csak bizonyos korlátok között mozoghat. A halál lövege az Úr lakatja által van elzárva és isteni hatalom a sírok tömlöceinek őre. Az egész világ Bírájának rettenetes bosszúja cselekszi azt, hogy az ellenség sír és fogait csikorgatja, mint az az eb, mely a vadász ostorától retteg.
„Erős kezedbe adta át
Isten a kormánypálcát;
Birtoklod az életet, s halált,
A sír, s pokol kapuját.”
A mennyben senki sem kételkedik az örökkévalóság királya hatalmának tökéletességében, hanem mindnyájan lehullnak színe előtt és kifejezik hódolatukat. Angyalok az Ő udvaroncai, a kiválasztottak az Ő kegyeltjei, kik örömmel kívánnak Neki szolgálni éjjel és nappal. Bárcsak már bemehetnénk a nagy király városába!
„Föld, világ s minden fölött
Uralkodsz Isten jobbján,
Birtokolsz hasonló dicsőséget,
Működsz szentjeid javán.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése