Biztos te is tapasztaltad, hogy az élet nehéz próbái a kételkedést ébreszthetik fel lelkünkben, de ennek ellenére sosem adhatjuk fel a reményt.
Egy idős hajós egy nagy viharban elveszítette mindenét.
Nagy nehezen sikerült megmenekülnie, ennek ellenére mégis boldog volt.
Egy másik ember megkérdezte: Semmid sem maradt, mitől vagy boldog?
Nincs olyan ember, aki ne félne. A zsoltáros sem vetette meg a félelmet, sőt érezte a félelmet:
Az idős halász így válaszolt: Mikor a tenger közepén mindenem odalett, a félelem közepette még jobban belekapaszkodtam a remény sugarába, próbáltam hálát adni azért, amim maradt, az életért.
Nincs olyan ember, aki ne félne. A zsoltáros sem vetette meg a félelmet, sőt érezte a félelmet:
„Ha félek is…” és ebben a mondatban nagyon fontos a „de” szó.
Ha félek is, de elhatározom, hogy teljes erővel bízok Istenemben, és várni fogom az Ő szabadítását.
Végül pedig, ha netán félelem közepette éled az életed, és szeretnél belekapaszkodni valamire, hogy nyugalomra találjon a zaklatott lelked, akkor itt az ideje, hogy elkezdj bízni.
Végül pedig, ha netán félelem közepette éled az életed, és szeretnél belekapaszkodni valamire, hogy nyugalomra találjon a zaklatott lelked, akkor itt az ideje, hogy elkezdj bízni.
Ebben segíthet Dávid példája.
Bár nagyon félt, mert sok veszély leselkedett rá, de mégis hitt Isten szabadításában, az Ő hatalmas erejével, így a félelem barlangjában is reménységgel kapaszkodott Isten ígéreteibe.
Bár nagyon félt, mert sok veszély leselkedett rá, de mégis hitt Isten szabadításában, az Ő hatalmas erejével, így a félelem barlangjában is reménységgel kapaszkodott Isten ígéreteibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése