Jézus szerint láthatatlan keresztény nem létezik.
Ahogyan érezhető a só az ételben, ahogyan jól látható a hegyen épített város, éppen úgy nem lehet a ragyogó világosságot elrejteni a sötétben.
De hogyan lehetünk „ragyogó” keresztények? Csak határozzam el, hogy az leszek, és tartsak ki mellette? Legyen életcélom Krisztus bemutatása?
Nyilván az én döntésem és odaszánásom is kell hozzá, de be kell látnunk, hogy nem mi vagyunk a „fényforrás”.
„A Krisztustól szétáradó fényen kívül nincs más világosság, amely az elesett emberiségen segíthetne.
Jézus, az Üdvözítő, az egyedüli fény, aki a bűnben veszteglő világ homályát elűzheti.
Róla mondja az Írás: „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Jn 1:4).
Ahogyan érezhető a só az ételben, ahogyan jól látható a hegyen épített város, éppen úgy nem lehet a ragyogó világosságot elrejteni a sötétben.
De hogyan lehetünk „ragyogó” keresztények? Csak határozzam el, hogy az leszek, és tartsak ki mellette? Legyen életcélom Krisztus bemutatása?
Nyilván az én döntésem és odaszánásom is kell hozzá, de be kell látnunk, hogy nem mi vagyunk a „fényforrás”.
„A Krisztustól szétáradó fényen kívül nincs más világosság, amely az elesett emberiségen segíthetne.
Jézus, az Üdvözítő, az egyedüli fény, aki a bűnben veszteglő világ homályát elűzheti.
Róla mondja az Írás: „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Jn 1:4).
Ez a fény töltötte be a tanítványokat, s ezért válhattak a világosság hordozóivá. Krisztusnak lelkükben lakozó élete, jellemükben megnyilatkozó szeretete tette őket a világ világosságává.
{MB 39.2}
Önmagunkban nincsen világosságunk. Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint a meg nem gyújtott gyertya, mint a nap nélküli hold; egyetlen fénysugarunk sincs a sötét világ számára.
Ha azonban az igazság napja felé fordulunk és Krisztussal összeköttetésben élünk, akkor egész lelkünk megvilágosodik isteni jelenlétének fényétől. {MB 40.1}
Krisztus követői többet kell, hogy jelentsenek embertársaik számára, mint csupán egyszerű fénysugár; ők legyenek a világ világossága.
Jézus így szól mindazokhoz, akik nevében könyörögnek:
„Ti nékem adtátok át magatokat, én pedig a világnak adtalak benneteket, hogy képviselőim legyetek.”Amint Őt küldte az Atya e világba — mondotta —, „akképpen küldelek benneteket én is a világba” (Jn 17:18).
Miként Krisztus az Atyát nyilatkoztatta ki, úgy mi, keresztények is valljunk Krisztusról!
Ne feledjétek, hogy az Üdvözítő — a világ világosságának egyedüli forrása — emberek által nyilatkozik meg! Isten áldását emberi eszközök közvetítik. Krisztus is, mint embernek Fia jött közénk.
Ha az emberi természet az istenivel egyesül, nem maradhat hatástalan.
Krisztus minden egyes tanítványa eszköze a mennynek, hogy az embereknek kinyilatkoztassa Istent.
A dicsőség angyalai arra várnak, hogy a romlás szélén álló lelkeknek általad nyújtsanak mennyei fényt és erőt.
A kérdés, hogy a küldöttek elvégzik-e a számukra kijelölt feladatot?
Ha nem, akkor a Szentlélek megígért befolyásától fosztjuk meg az embereket! {MB 40.2}
Jézus azonban nem arra buzdít, hogy: erőlködjetek, hogy a ti világosságotok fényt árasszon, hanem azt mondja:
„Úgy fényljék a ti világosságtok!” (hagyjátok, hogy ragyogjon! — a szerk.).
Ha Krisztus szívünkben lakozik, lehetetlen elrejtenünk jelenlétének fényét.
Ha azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, nem szolgálnak a világ világosságául, ennek oka, hogy az élet ereje elhagyta őket.
Ha nem árasztanak világosságot, az azért van, mert nincsenek összeköttetésben a világosság forrásával.” {MB 41.1}
( Gondolatok a hegyibeszédről, „Ti vagytok a világ világossága c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése