Bizonyságaid örökkévaló örökségem--Alfred Christlieb

Irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jószerencséjét. Mígnem bementem az Isten szent helyébe, ott megértettem azoknak sorsát.  (Zsolt. 73,3.17)

Az elégedetlenség minden időben nagy kísértése az embernek. Az a kegyelem, hogy bibliai példán szemlélhetjük, hogyan szabadulhatunk meg az elégedetlenség lelkétől. Aszáf, a 73. zsoltár írója meg tudja ezt mutatni nekünk.

Először lássuk az elégedetlen Aszáfot! Látta a dicsekvőket, a kevélyeket gazdagságukban és jólétükben. Irigykedett és bosszankodott rájuk, kételkedett Isten igazságosságában és hatalmában, s ezek a gondolatok megzavarták lelki békességét.

Ezt mondja: láttam a gonoszok jó szerencséjét. Ha csak bizonyos állapotokat nézünk, eltévedhetünk.

Mit látunk a világban? A hazugság győz az igazság felett. A lelkiismeretlen emberek sokra viszik. A hízelgők haladnak, a becsületeseket elnyomják. Becstelenek óriási bevételükkel dínomdánomban élnek, míg a becsületesek csak a mindennapi kenyerüket keresik meg. Aszáf ezt mondja: "A kövérség miatt kinn ülnek a szemeik, elméjük gondolatai csaponganak".

Aszáf azonban kijött ebből a nehéz kísértésből. "Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben. Mígnem bementem az Isten szent helyébe..."

Ott nyert segítséget! Ott el kellett oszlaniuk az elégedetlenség sötét felhőinek, ott nyert világosságot az önmaga helyzetére, gondolatainak hiábavalóságára, és azoknak szörnyű sorsára nézve, akiket irigyelt.

Miként Aszáf, mi is úgy tudunk kiszabadulni ebből a kísértésből, ha panaszainkkal és kételkedéseinkkel imakamránk szentélyébe vonulunk vissza. Itt elfordul tekintetünk arról, ami idelenn van, s odafordul ahhoz, ami odafönn van.

Átéltük-e ezt már?


 

Isten asztaláról-Varga László

 "Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett." (Jakab 2,10)

 Jézus törvényét sokan tartják alkalmazhatatlannak azért, mert megvalósíthatatlan dolgokat követel. Akik így vélekednek, azok nem tartják számon az emberi természetnek azt a nagy értékét, hogy nem tud megállni egy teljesítménynél, hanem ahogy azt elérte, azonnal többet akar. Jó példa a sport: ahogy valaki beállít egy világcsúcsot, másnap ezren edzenek, hogy meghaladják. Ha betartható lenne a Krisztus törvénye, már régen nem lenne érvényes. De Krisztus a tökéletességet, azt a felülmúlhatatlan eszményt állítja elénk, mely soha el nem évül, melyet a teremtő Isten állított minden korok minden egyes embere elé. Mint világítótornyot, mely minden hajónak jelzi az irányt. Isten törvénye egység. A legkisebb hiány is megbontja ezt az egységet. Egyetlen ember se mondhatja magát tökéletesnek. Mindig tovább kell arra törekedni. Ezért van szükség a megváltásra: Krisztus tökéletesen valósította meg az örök törvényt, ezzel adott példát, eszményt nekünk, és ennek érdemét ajándékozza nekünk, úgy, "mintha én semmi bűnt nem tettem volna, sőt mintha én tanúsítottam volna mindazt az engedelmességet, melyet ő értem tanúsított, de csak úgy, ha én azt hívő szívvel elfogadom." 

Istenem, ítélő bírám, tudom, hogy minden egyes törvényedet meg kellene tartanom, de nem vagyok rá képes. Pedig akarom. Rosszulesik minden bűn, amit elkövetek, minden hanyagság, ha nem teszem meg, amit törvényed előír. Tapasztalom, hogy az mind engem szegényít meg, engem tesz kevésbé emberré, engem távolít el a szeretetedtől. Megköszönöm, hogy belém oltottad az akarást, és ha sikerül elérnem valamit törvényed betöltésében, azt is neked köszönöm. Kérlek, ne hagyd, hogy az akarás meggyengüljön bennem! Segíts, hogy eredménye is legyen! Hadd láthassam, hogy nem hiába éltem, hogy nem volt hiábavaló, hogy nekem életet és rendeltetést adtál, hogy én is tudtam Jézust követve egy kis boldogságot hozni a földre. Ámen. 

Mindennap az Ige fényében- A HALÁL, MELY MEGISMÉTELHETETLEN

Andrew Kuyvenhoven-
A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 9,23-28 

23 Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. 24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. 25 Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, 26 mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 27 És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, 28 úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

"És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye, másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre." (Zsid 9,27-28)

Az író most egy másik illusztrációt alkalmaz, hogy megmutassa Krisztus halálának végleges voltát. Egy olyan szabályra hivatkozik, amelyet mindnyájan ismerünk. Az ember egyszer születik, egyszer él, egyszer hal meg. S azután semmi más nem marad hátra, csak Isten ítélete.
Mi mindannyian alá vagyunk vetve ennek a törvényszerűségnek, mert ez a mi emberi létünk könyörtelen szabálya.
De amikor Isten Fia emberi természetet vett magára, engedelmeskednie kellett ugyanennek a szabálynak. Megszületett, élt és meghalt - egyszer. Halálát nem lehet soha megismételni.
Amikor Krisztus visszajön, eljövetelének semmi köze nem lesz a bűnhöz, már ami a hívőket illeti. Azért jön majd vissza, hogy befogadja övéit az örök életbe. Bűneinket az ő halála távolította el. És amint a mi saját halálunk nem ismételhető meg soha, úgy az ő halála is végleges.
A halál végleges. Legalább is egyféleképpen ez egy szomorú és némiképp rémítő gondolat. A halál nem egy esemény a sok közül, hanem egy végleges esemény. Az ebben a testben eltöltött egész élet véget ér akkor. Mindent, amit csak addig tehetünk meg, amíg az élők között vagyunk, meg kell tennünk akkorra, vagy pedig egyáltalán nem tudjuk megtenni őket.
Amikor azonban a Biblia azt mondja nekünk, hogy a halál végleges, nem az a szándéka, hogy megrémítsen, hanem hogy megvigasztaljon minket. Azt kéri tőlünk, hogy elhiggyük, Jézus halála teljes és végleges fizetség volt minden bűnünkért. Ezért többé semmi félnivalónk nincsen.
Mit várunk, hogyan bánik majd Krisztus velünk, amikor eljön ítélni? Azt gondolod, meg akarja mondani az egész világmindenségnek (és a mi egyházunk népének), hogy milyen szennyes bűnösök vagyunk mi? Nem, természetesen nem, feltéve ha megvallottuk bűneinket amíg az élők között voltunk. Nem a mi bűneink szerint akar bánni velünk. Megtette ezt akkor, amikor először jött el. Az ő halálában foglalkozott bűneinkkel. És a halált nem lehet megismételni. Végleges az. Dicsérd hát az Urat.  

Krisztus mindenek felett- VOLTÁL-E MÁR SZÓTLANUL SZOMORÚ?

   "Az pedig, mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt" (Lk 18,23). 

A gazdag ifjú a bánattól némán ment el: egy szava sem volt. Nem kételkedett abban, amit Jézus mondott, nem vitatkozott vele a szavak jelentéséről; megszomorodott annyira, hogy egyetlen szó sem jött ki a száján. Voltál-e már valaha így? Beszélt-e már veled Isten valamiről, amiben gazdag vagy - vérmérsékleti adottságod, személyes hajlamaid, szíved-lelked kedvesei felől? Ha igen, akkor gyakran lehettél szótlan-szomorú. Az Úr nem megy utánad; nem beszél rá. Valahányszor rád talál ezen a ponton, egyszerűen megismétli: "Ha valóban komolyan gondolod, amit mondasz - ezek a feltételek". "Add el mindenedet, amid van", üresítsd meg magad Isten előtt erkölcsi értelemben mindentől, ami tulajdonod, amíg már nem vagy több egy öntudatos lénynél - aztán ezt is add oda. Itt dől el a harc Isten előtt az akarat területén. Jobban ragaszkodsz ahhoz, ami elképzelésed szerint Jézus akarata, mint Őhozzá magához? Ha így van, valószínűleg hallanod kell majd kemény szavait, amik nagy bánatot okoznak neked. Kemény szó, amit Jézus mond, de könnyű meghallani azoknak, akikben ott van az Ő természete. Ne engedj meg magadnak semmit, ami Jézus Krisztus kemény szavát enyhítené! Olyan gazdag lehetek a szegénységben, olyan gazdag abban a tudatban, hogy semmi vagyok, hogy sohasem lehetek tanítvány. Kész vagyok-e megüresedni attól az érzéstől is, hogy üres vagyok? Ezen a ponton kezdődik a csüggedés. Bátortalanná tesz a kiábrándult önszeretet; és Jézus Krisztus iránti odaadásomat is szerethetem úgy, hogy önszeretet lesz belőle. 

Isten műhelyében- Két ellentétes rendeltetés

 "Aki a testének vet, a testből arat veszedelmet; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat örök életet, "     
(Gal 6, 3)   

Két ellentétes életfelfogás és életmód lehetséges. Az egyik saját érdekeink ápolása, a másik Isten ügyének előbbre vitele. Az első az élet sima élvezete, a második pedig az önmegtagadás. A testnek vetni nem más, mint önző céljainknak mindent alárendelni. Az Ige összefüggése szerint itt éppen a pénz felhasználásáról van szó. Aki ebben az értelemben vet a testnek, az vagy magának halmozza fel a pénzét, vagy mindent arra fordít, hogy önmaga jól éljen. - A Léleknek vetni azt jelenti: arra ügyelek, hogy Isten Lelke nyerjen tért, hatoljon be mind saját életembe, mind mások szívébe. A test vagy a Lélek tehát az a kétféle talaj, amin az ember mozoghat, ahol élete, munkája lejátszódik, de egyben cél is, ami felé irányul. Aki erre az utóbbira, azaz a legmagasabb célra törekszik, az szívesen megadja az árát időben, erőben, pénzben, hogy Isten ügye terjedjen, az evangélium eljusson az emberekhez. Átadja magát ennek a nagy célnak és támogatja mások munkáját. Szívén viseli a misszió és az evangélizáció ügyét.

Az önzés szolgálatába állított élet felemészt mindent. Elveszett élet. Minél inkább táplálja valaki testi ösztöneit, élvezetvágyát és becsvágyát, annál jobban erősödnek és nőnek azok. És a vége? Pusztulás. A test nem adhat nekünk mást. A test semmi; elmúlik, mint a fű és a mező virága. Aki ennek hódol, az romlásra jut. Mennyivel más a Léleknek vető ember! A Lélek örök, elmúlhatatlan. Aki mindent latba vet azért, hogy saját bensejében és másokban is uralomra jusson, azt ez a Lélek örök életre viszi. A menny számára érik az ilyen ember. Így hát valóban igaz, hogy mindenki maga kovácsolja a saját sorsát: örök boldogságát vagy örök boldogtalanságát. Az örök élet ajándék, de jutalom is. Ölébe hullik annak, aki igazán hisz a Megváltóban, de heves harcba is kerül. Ezért mondja az Ige: Ragadd meg az örök életet! - azaz tégy kockára mindent, hogy ezt megtarsd és soha el ne veszítsd!

"Vetés ez a földi élet, követi az aratás. Amit itt lenn szórtam széjjel, azt kapom majd odaát. Ha a testért jártam-keltem, veszedelem a bére. Csak aki megmarad Benne, az megy be az életre!"

Köszöntünk Szent Szellem!-AZ ÉLET KRISZTUSBAN

Garrie F. Williams-

 "Hogyha pedig Krisztus tibennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a Lélek ellenben élet az igazságért." (Római levél 8:10)

Krisztus megígérte, hogy elküldi a Szentlelket az Ő nevében (Jn 14:26), ezért nevezi Pál többek között "Krisztus Lelkének". A Fiú, aki most mennyei Atyjának trónján ül, Szentlelke által van jelen népe között. Minden újjászületett keresztény szívében hit által lakozik ott a Megváltó, vagyis Lelke a "belső emberben" (Efézus 3:16-17).

Most már értjük, miért nem akarja a lelkek ellensége, hogy a keresztények tudják, mit jelent a Szentlélekkel való betöltekezés. A sötétség erői érzik, hogy vereséget szenvednek annak az embernek az életében, aki teljes tudatában van a benne élő Jézusnak. Habár teste "holt a bűn miatt", és arra ítéltetett, hogy visszatérjen a porba, az újjászületett hívőkben azonban ott az élet elve, amit soha semmi nem pusztíthat el. Ha elfogadtad Jézust, a Megváltódat, a lényedben legbelül ott van az élet örökkévaló forrása, nevezetesen a Szentlélek. Ő nem adja vagy alkotja az életet. Ő maga az élet. Akiben ott van a Lélek, az élet is ott van abban, mert "akié a Fiú, azé az élet" (1jn 5:12). Pál szerint "a Lélek... élet az igazságért". Ez nem a mi igazságunk, nem is a törvény igazsága, hanem Jézus Krisztus igazsága, amit megtérésekor tulajdonít Isten még a leggonoszabb bűnösnek is.

A gondolat, hogy a kereszténynek meg kell dolgoznia azért, hogy az örök életet elnyerje, az ellenség legégbekiáltóbb taktikája. Először is miért kell erőlködnie azért, amit már úgyis ajándékba kapott? A Szentlélek a menny legcsodálatosabb ajándéka számunkra (Cselekedetek 2:38; 10:45), és az örök élet is az (Római levél 6:23). Másodszor ha tettekkel akarja kiérdemelni az örök életet, az mindig az ellenség csapdájába vezeti vissza az embert, vagy az elcsüggedés, vagy pedig a büszkeség miatt. Illeszd be nevedet Róma 8:10 versébe, és mondd el: "Dicsőítelek téged, Uram! Krisztus bennem él ma, jóllehet a testem halálra szánt a bűn miatt, ám a Szentlélek betölt örök élettel, mert Jézus igazságát nekem tulajdonítja Isten."

Imádság a mai napra
"Szeretet Ura, add, hogy mindig tiszteljem Krisztus életét bennem, és azért éljek, hogy megdicsőítsem nevét!"
Garrie F. Williams írása alapján

Isten ígéreteinek tárháza-Keressetek és találtok!

Charles H. Spurgeon-

„Ha keresed, megtalálhatod" (1Krón 28,9).

 Szükségünk van Istenre, és neki mindig van ideje a számunkra, ha keressük őt. Senki elől nem rejtőzik el, aki színe elé kívánkozik. De nem lehet ezt a találkozást kiérdemelni, vagy kegyeit megvásárolni, egyszerűen csak „keresni" kell őt. Akik már ismerik az Urat, keressék őt újra és újra imádsággal, hűséges szolgálattal és szent hálaadással: akkor egyre jobban kijelenti nekik szeretetét, és megáldja őket közösségével. Akik pedig még nem ismerik őt úgy, hogy békességük forrása lehetne, induljanak el azonnal, és keressék, amíg meg nem találják őt mint Megváltójukat, barátjukat. Atyjukat és Istenüket.

Milyen erős biztatás ez az Ige minden keresőnek! „Keressetek és találtok!" (Mt 7,7). Igen, ha Istent keresed, te is megtalálod őt. Ha pedig megtaláltad, benne megleled az életet, a bűnbocsánatot, a megszentelődést és az üdvösséget. Keresd, keresd kitartóan, akkor nem hiába fogod keresni. Drága testvérem, keresd őt már most! Ott, ahol vagy, és most, mert most van itt az alkalmas idő. Hajoljon meg merev térded és még merevebb nyakad, és kiálts Istenhez, az élő Úrhoz. Krisztus nevében keresd a megtisztulást és a bűnbocsánatot. Isten nem utasít el. Dávidnak fiához, Salamonhoz intézett fenti biztatása igaz, ezt e könyv szerzője is megtapasztalta. Higgy az Igének, cselekedj aszerint, s találkozásod lesz Istennel!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Dávid ás Góliát

."..az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket. "(1Sám 17,47)

 

 

A filiszteusok állandóan támadták Izraelt, mindig újra védekezésre kényszerítették őket. Egyik alkalommal úgy akarták eldönteni a csatát, hogy egy óriás harcosuk, Góliát, párbajra hívott valakit Saul király seregéből. Naponta kétszer kiállt, szidta a sereget és Istenüket, és dicsekedett. A filiszteusoknak sokkal fejlettebb haditechnikájuk volt. Senki nem merte vállalni, hogy megvív vele.

Akkor ment oda Dávid, aki élelem-utánpótlást vitt a bátyjainak. Hallotta, hogy Góliát káromolja Istent. Csodálkozott, hogy senki nem áll ki ellene, hiszen Dávid hite szerint ez a párbaj már eldőlt: aki Istent káromolja, az vele találja szemben magát, és Isten ellen nem győzhet.

Éppen ezért jelentkezett a viadalra. Túl fiatalnak és gyakorlatlannak találták, de beleegyeztek. Dávid mint pásztorfiú bottal járt és parittyát használt. Góliát gyalázni kezdte őt is, ő azonban kilőtt egy kövecskét, ami a páncélba öltözött óriást ott találta el, ahol a sisakrostély mellett egy kis rés volt a halánték táján. Góliát megszédült, a földre esett, Dávid pedig saját kardjával vágta le a fejét.

A filiszteusok megfutamodtak, s évekig nem támadták meg Izraelt.

A katonák így látták: Góliát olyan nagy, hogy lehetetlen legyőzni. Dávid így: Góliát olyan nagy, hogy lehetetlen nem eltalálni. Ő nemcsak a látható erőviszonyokkal számolt, hanem számolt Isten mindenek feletti erejével, és számított rá. Ezt jelenti hinni. Nem ő akarta legyőzni az óriást, csak azt akarta, hogy derüljön ki: Istent gyalázva nem lehet győztes senki.
Merek én így számolni Istennel?

Isten csodálatos kegyelme- ÁLDÁSOS LÉGKÖR

''Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti miáltalunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között'' 

 (2Korinthusbeliekhez 2:14-15).

Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a földet kegyelmi légkörével, amely oly valóságos, mint az a légkör, ami a Földet övezi. Mindazok, akik ezt az életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek. Semmilyen művészi szépség nem érhet fel azzal a szépséggel, amelynek Krisztus képviselőinek természetében és jellemében meg kell mutatkoznia. A kegyelem légköre, amelyben a hívők élnek, és a Szentlélek munkája, amelyet az értelmükben és szívükben végez, az élet illatává teszi létüket, és Isten megáldhatja munkájukat. Jellemünk átalakulása bizonyítja a világ előtt, hogy Krisztus szeretete él bennünk. Az Úr elvárja népétől, hogy nyilvánvalóvá tegye: a kegyelem megmentő ereje képes a hibás jellem átalakítására, és van hatalma arra, hogy kiegyensúlyozottá és gyümölcsözővé tegye azt...

Amikor Isten kegyelme uralkodik bennünk, a bátorság, hit és krisztusi szeretetet légköre veszi körül lényünket, és ez éltetően hat mindazokra, akik belélegzik azt... Az Úr olyan emberek elérésére használja fel az alázatos szívűeket, akiket a felszentelt lelkészek nem tudnak elérni. Olyan szavak szólására készteti őket, amelyek bemutatják Krisztus megváltó kegyelmét. Amikor ekként áldást hoznak másokra, nekik maguknak is áldásban lesz részük. Isten lehetőséget nyújt arra, hogy másokra is kiterjesszük kegyelmét, hogy még több kegyelmet áraszthasson ránk. Amikor Isten szolgája felhasználja a tőle kapott tálentumait és lehetőségeit, akkor saját hite és reménysége is megerősödik. Isteni követek munkálkodnak együtt vele. Szent befolyásnak kell a világra áradnia azoktól, akik megszentelődtek az igazság által. A földet körül kell öveznie a kegyelem légkörének. A Szentlélek munkálkodni fog az emberek szívén, és megmutatja nekik Isten dolgait.

A forráskönyv: "Isten csodálatos kegyelme" -Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret- A szeretet motivációja

„Örökkévaló, elhatároztam: az én részem, hogy engedelmeskedem beszédednek.”

Zsoltárok könyve 119: 57 (EFO)

Mi alapján engedelmeskedik az ember? Mi motivációjának forrása?

Sok ember azért engedelmeskedik valamilyen felsőbb hatalomnak, mert fél tőle. Tipikus példa erre a katonaság. A parancsmegtagadás hadi törvényszékkel jár, ami háborús helyzetben akár halálbüntetéssel is végződhet. A katonák a legtöbb esetben azért engedelmeskednek, mert félnek a büntetéstől.

Épp ilyenek azok a keresztyének, akik a pokoltól való félelem miatt engedelmeskednek Istennek. Azok a lelki vezetők, akik az utolsó ítélettel és a kárhozattal fenyegetik híveiket, gyors engedelmességre bírják az embereket, ugyanakkor boldogtalanná, sőt depresszióssá teszik őket – ez pedig nem Isten szándéka.

Hatalmas energiákat lehet felszabadítani jutalmazással is. Mindenki ismeri ezt a fajta motivációt, ha már kapott fizetésemelést. Óvodásokat arra kértek, hogy játékos logikai feladatokat oldjanak meg. A gyerekek örömmel belefeledkeztek a feladatokba, és mintegy másfél óra alatt mindegyik meg oldotta azokat. Legközelebb két csoportra osztották őket, és az egyik felének cukorkát ígértek, ha megoldják a feladatokat. A jutalmazott csoport sokkal gyorsabban befejezte, míg a többieknek ismét csak másfél óra alatt sikerült végezniük. A harmadik alkalommal ez a rész megint örömmel nekiállt a játékos feladatoknak, és a maguk tempójában, vidáman haladtak benne. A korábban már cukorkával jutalmazott csapatnak azonban semmi kedve nem volt hozzá, és csak a cukorka kilátásba helyezésével voltak hajlandóak újból nekiállni. Amikor egy bizonyos tevékenység esetén a pénzt használják a külső jutalmazás eszközeként, akkor az alanyok elveszítik belső érdeklődésüket a tevékenység iránt.

Ugyan így járnak el azok a lelki vezetők, akik a mennyország jutalmával akarják Isten iránti engedelmességre bírni híveiket. Ugyan ezen a hamis motiváción alapszik az a teológia, miszerint Isten megáldja és meggazdagítja a hozzá hűségeseket. Ezeknél az érdekből engedelmeskedő keresztyéneknél hiányzik a belső motiváció és az Isten iránt bensőséges kapcsolat igénye. A Mindenható nem kapitalista főnök, aki anyaiakban jutalmazza az üzleti partnereit.

A harmadik lehetőség – és erről beszél a 119. zsoltár szerzője – a szeretet motivációja. Csak az engedelmeskedik belső meggyőződésből Istennek, aki tudja és érzi, hogy a Mindenható feltétel nélkül szereti őt. Nem fél tőle, mint egy villámokat szóró büntető bírótól, nem egy kozmikus üzleti partnert lát benne, akinek érdekből engedelmeskedik, hanem meglátja benne azt a mennyei Apát, aki saját fiát adta az emberekért. Az ilyen nem parancsokat teljesít, nem munkahelyi feladatokat old meg a kecsegtető jutalom reményében, hanem felfedezi, az engedelmesség örömét, felfedezi a hálát.

Te miért vagy keresztyén? Félelemből? Érdekből? Vagy netán szeretetből?

 

szerző: Árvai Tamás

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

   De én mindenkor veled vagyok..., szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó, Isten mindörökké.( Zsolt 73,23. 26)

    

Hofacker Lajosnak, az áldott bizonyságtevőnek egyik diáktársa mondta el, hogy Hofacker mint egyetemista jobb híján egy csűrbe vonult el imádkozni. Ragyogó arccal tért vissza.

Keressük fel gyakran mi is imakamránk szentélyét! A komoly imádság hatása ma is az, mint Hofackernek vagy Aszáfnak az idejében.

Lássuk még egyszer azt a változást, amely Aszáfban történt, mikor bement az Isten szent helyébe (17. v.)! A körülményei ugyanazok maradtak, mint azelőtt. A gonoszok ugyanúgy garázdálkodtak, mint előbb. Aszáf azonban új látást kapott. Helyzetüket már nem az irigység és felháborodás szemével nézte, hanem a mélységes részvétével. Isten megnyitotta szemét az örökkévalóságra, így látta meg, hogy a gonoszok síkos földön járnak, elesnek és soha fel nem kelnek, neki pedig Isten nyújtja a kezét, s Ő soha el nem hagyja azt, akit egyszer megragadott.

Amíg azoknak a szíve evilági mulandó javakon csügg, ő annak adhatta szívét, aki örökre megelégíti.

Azok rövid időre emberektől nyernek dicsőséget, őt örökkévaló dicsőséggel koronázza meg az Úr.

A gonoszok kevélysége mit tehet az ő hite ellen, amellyel diadalmasan vallja: "De én mindenkor Veled vagyok... Kicsodám van az egekben?...Dicsőségedbe fogadsz be engem".

Aki Aszáf titkára rátalált, az megelégedett ember.

Isten asztaláról-Varga László

"Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!"      Jóel 1,3

Ma nem szorulunk arra, hogy nemzedékről nemzedékre élőszóval adjuk tovább az Istenről szóló tanítást. Ott van az Írás, mindenki elolvashatja. És mégis, a mi nemzedékünk látja legjobban, milyen keveset jelent az Írás, ha nem áll mögötte a személyes bizonyságtétel. Egy egész nemzedék nőtt fel úgy, hogy szülei már nagyrészt elfelejtették, vagy meg se ismerték az Istenről szóló Írást. Nem adták át hitüket fiaiknak és leányaiknak, akik most ott tévedeznek a semmi partján, hit nélkül, irányítás nélkül, tájékozatlanul. Nem hiszik a tagadást, és nem ismerik a bizonyosságot. Azért olyan fontos, hogy azok, akiknek Isten megadta azt a különös kegyelmet, hogy a családjukban ismerhették meg a hitet, ne tartsák meg maguknak, adják tovább mindaddig, míg egy újabb nemzedék nem lesz képes arra, hogy a maga akaratából vegye kézbe a Szentírást, és abból merítsen irányítást és erőt minden egyéni és közös nyomorúság leküzdésére. Addig vállaljuk magunkra a feladatot: tanítsuk, mondjuk, hirdessük elsősorban a gyerekeinknek, és tovább, idegenek felé is, a mindent átformáló üzenetet: Isten szeret, s ha megtanulod Őt szeretni, boldog lehet az életed, közösséged, néped élete.
 
Uram, hálát adok neked, hogy engem már a családban a Te ismeretedre és szeretetedre neveltek. Ha nem úgy történt, köszönöm, hogy adtál mellém valakit, aki arra megtanított. De feltétlenül kellett az, hogy valaki az élőszó közvetlenségével felhívja a figyelmemet igédre, mely azután tovább vezessen, megmutassa Krisztus szépségét, tanítása nagyszerűségét, szeretetét, a vágyakozást követésére. Tudom, az emberi szó nem lett volna elég, ha Lelked nem teszi azt élővé és hatóvá számomra. De ha ezt nekem mind megadtad, add, hogy legyek képes továbbadni gyerekeimnek és az új nemzedék fiataljainak! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében- EGY KÉTSÉGBEVONHATATLAN VÉGRENDELET

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 9,15-22

15 Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. 16 Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie;  17 mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. 18 Innen van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. 19 Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet, 20 e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra." 21 Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátort és az istentisztelet minden eszközét is. 22 A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.

"Így tehát egy új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét." (Zsid 9,15)

Tanácsos minden embernek végrendeletet készítenie, még akkor is, ha nem sok mindene van, amit örökségül hagyhat. Az élők pénzsóvárak, és képesek sokat civódni kevés dolog miatt is. A végrendeletben az ember "kijelenti szándékát arra vonatkozóan, hogy miként rendelkezik vagyonáról halála esetén." Ez az utolsó kikötés fontos. A végrendelet végrehajtója nem kezdheti el felnyitni a végrendeletet és szétosztani a vagyont, hacsak nincsen bizonyítéka az örökhagyó halálát illetően. Még a Biblia is ezt mondja: "Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie." (16.v.). Isten "végrendeletet" vagy "testamentumot" vagy "szövetséget" szerzett. Mivel a Biblia íróinak egy szavuk van mindhárom most elhangzott magyar kifejezésre, nem hangzik furcsán: Isten végrendelkezett. Végrendeletében Isten "örökkévaló örökséget" ígért "az elhívottaknak". Most hát nagyon fontossá válik megtudni, hogy vajon benne vagyunk-e Isten végrendeletében. Kik azok az "elhívottak"? Biztosan tudjuk, hogy Ábrahámot említi Isten végrendelete. Először Ábrahámmal beszélt Isten az ő végrendeletéről (vagy szövetségi ígéretéről). És természetesen Mózesről is említés történik. Meg Izráel népéről. De te is benne vagy abban. És én is. Nekünk mondta Jézus: Ez az új szövetség pohara. Ez a bizonyítéka annak, hogy benne van a neved a végrendeletben. Valójában mi sokkal inkább meg vagyunk győződve arról, hogy jogunk van "az örökkévaló örökséghez", mint a Mózes idején élő nép lehetett. Azokban a napokban a végrendelet még kétségbevonható volt. Semmi bizonyíték nem volt arra nézve, hogy a halál bekövetkezett. Isten örököseinek ellenfelei, főnöküknek, a Sátánnak a vezetésével (neve azt jelenti, hogy ellenség) mindig azt mondták, hogy az Istentől elhívottaknak nincs igazán joguk az örökséghez. De most már ez az ügy eldőlt. Isten végrendelete most már kétségbevonhatatlan. Az elhívottak megkapják az örökséget, mivel "a halál bekövetkezett".

Krisztus mindenek felett-ELKEDVETLENEDTÉL

Oswald Chambers-

   "Még egy fogyatkozás van benned; add el mindenedet, amid van... és jöjj, kövess engem" (Lk 18,22). 

"Az pedig ezeket hallván..." Hallottál-e már valaha kemény szót a Mestertől? Ha nem, kérdés, hogy hallottad-e Őt valaha is. Jézus Krisztus sok mindent mond, amit végighallgatunk, de mégsem halljuk meg; ha meghallanánk, szava megdöbbentően kemény lenne. Úgy látszik, Jézust nem nyugtalanította, hogy ez az ember megteszi-e majd, amit mondott neki, meg sem próbálta maga mellett tartani. Egyszerűen ezt mondta neki: "Add el mindenedet és jer, kövess engem!" Urunk nem sorolt fel bizonyítékokat, nem beszélte rá az embereket semmire, nem akarta "megfogni" őket: egyszerűen kimondta a legkönyörtelenebb szavakat, amiket emberi fül valaha is hallott, és annyiban hagyta. Hallottam-e valaha kemény szót Jézus szájából? Mondott-e már valamit személy szerint nekem, amire elgondolkozva odafigyeltem? Nem olyasmit, amit fejtegethetek és amiről beszélni tudok, hanem amit személyesen nekem mondott. Ez az ember megértette, amit Jézus mondott; meghallotta és megértette, mire gondol - és ez összetörte a szívét. Nem dacosan ment el; elment szomorúan, egészen elkedvetlenedve. Jézus nem ment utána, hagyta elmenni. A komoly vágyakozás tüzével jött Jézushoz, de Jézus szava megfagyasztotta. Urunk pontosan tudta, hogyha egyszer meghalljuk a szavát, az előbb-utóbb gyümölcsöt terem. Rettenetes, hogy némelyikünk akadályozza a gyümölcstermést a gyakorlati életben. Szeretném tudni, mit mondanánk, ha megkérdezne, vajon ezen a bizonyos ponton alárendelnénk-e magunkat neki? Egy biztos: Ő soha nem fog a szemünkre vetni semmit.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A súnémi fiú

"Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt..., és imádkozott az Úrhoz. "(2Kir 4,32-33)

 Ez a történet arról szól, hogy Isten emberileg reménytelen helyzetben is tud segíteni. Az, hogy ő mindenható, nem azt jelenti, hogy több lehetősége van, mint nekünk, hanem hogy neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen.

Názáret mellett egy Súném nevű faluban élt egy házaspár, akik mindig nagy szeretettel fogadták Elizeus prófétát. Többször meg is szállt náluk, de soha nem fogadtak el tőle semmit. Amikor Elizeus megtudta milyen nagy bánatuk az, hogy nincs gyermekük, Istentől indíttatva megjövendölte, hogy lesz. Született is egy év múlva egy kisfiúk. Amikor felcseperedett, egyszer rosszul lett és meghalt. Ekkor az édesanya azonnal felkereste Elizeust, és kérte, hogy jöjjön el. Elizeus könyörgött Istenhez, és ő visszaadta a gyermek életét.

Önmagában is tanulságos ez, mert jól szemlélteti Isten mindenek feletti hatalmát és gyengéd szeretetét is. Ugyanakkor a hit erejét, amivel egy ember képes elfogadni Isten nagy tetteit. Ez az anya nem törődött bele gyermeke elvesztésébe. Így gondolkozott: az az Isten, aki tudott nekünk adni gyermeket, vissza is tudja adni őt, ha akarja. Elizeus pedig, életre-halálra tudott imádkozni azért, hogy Isten cselekedjék.

Az egész emberiséggel ez történt: Isten életet adott nekünk, amit aztán elveszítettünk, amikor ellene fellázadtunk. De nem kellene ebbe beletörődnünk, ő szabadítást is ígért. Sokan azonban csak ímmel-ámmal gondolnak erre, nem úgy, mint a súnémi asszony, aki azonnal kérte a segítséget, és jó helyen kérte, és hittel kérte azt Istentől.

Jézus Krisztus hozta el nekünk ezt az életet, aki őbenne hisz, új élete támad. Kérjük ezt ilyen szent komolysággal, mint Elizeus! Ő ma is imádságot meghallgató, mindenható Isten.

Köszöntünk Szent Szellem! -RÁADÁS KIZÁRVA

"De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyanaz az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." (Római levél 8:9)

Pál nagyon határozott a Római levél 8. fejezetének 9. versében. Vagy ott él valakiben a Szentlélek, vagy ő nem is keresztény. Ez nem fenyegetés, hanem realitás. Oka pedig világos: a megtéréskor a Szentlélek már nem vele van, hanem benne. Ez volt az új szövetség ígérete, amelyet az Ószövetség körvonalazott, és az Újban vált valósággá (Ez 36:25-27; Jn 14:16-17; 2Kor 1:21-22).

Néhány évvel ezelőtt vásároltam egy házat a Veterán Szövetségen keresztül. A külső homlokzatát festeni kellett volna, és mert szabadságon voltam, kérvényeztem a hatóságoknál, hogy kifesthetem-e a házat, habár az adásvételi szerződés papírügyei nincsenek készen. Készségesen beleegyeztek, azzal a kitétellel, hogy nem foglalhatom el, míg az összes papír alá nincs írva. Néhány héttel később, amikor minden törvényi követelménynek eleget tettünk, megkaptuk a kulcsot, és beköltöztünk az új otthonunkba.

A Golgotán "áron vétettünk meg", Jézus áldozata által. Ám amikor személyesen elfogadjuk Őt Megváltónknak, és készségesen kezébe tesszük életünket, a Szentlélek megkapja testünk templomához a kulcsot, bejön, és bennünk lakozik. Ma mindenhol ezt a jó hírt osztom meg a keresztényekkel: "Ti már a Szentlélek lakóhelye vagytok. Használjatok fel a lehető legtöbbet az Ő hatalmából, és hívjátok meg Őt, hogy életetek minden területén teljes uralma legyen!"

Imádság a mai napra
"Dicsőítelek téged, Szentlélek, hogy megtérésem pillanatától kezdve beléptél az életembe, és engedélyt adok neked, hogy teljesen betölts

Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme-EGYSÉG A KÜLÖNBÖZŐSÉGBEN

''Kérlek azért titeket... hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, amellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszú
tűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.'' 

(Efézusbeliekhez 4:1-3)

Pál apostol a szeretet és egység megőrzésére biztatja az efézusiakat... A gyülekezeti megoszlások szégyent hoznak Krisztus vallására a világ előtt, és alkalmat adnak az igazság ellenségeinek útjuk igazolására. A hivők Krisztussal való közössége természetszerűleg arra vezet, hogy egymással is egy akaraton lesznek, és ez a legtartósabb egység a Földön. Krisztusban egyek vagyunk, ahogy Krisztus is egy az Atyával. .. Csakis úgy teremthetjük meg a Szentlélek gyümölcseit, ha személyes kapcsolatban állunk Krisztussal, ha napról napra, óráról órára közösségben élünk vele. A kegyelemben, örömben és hasznosságban való növekedésünk a Krisztussal való egységünknek és a benne gyakorolt hitünk mértékének függvénye. Ha a szívünkben él a Szentlélek és az igazság Igéje, akkor az el is különít minket a világtól. Az igazság és a szeretet változhatatlan elvei szívet kapcsolnak szívhez.

Az egység erejének mértéke megegyezik a számunkra kirendelt kegyelemmel és igazsággal. A szőlőnek számos vesszője van, és bár a vesszők különbözők, mégsem civakodnak. Egység él a különbözőségben. Az ágak mind egy forrásból nyerik táplálékukat. Ez a Krisztus-követők egységének ábrázolása. A különféle feladatok ellenére egyetlen fővel rendelkeznek. Ugyanaz a Lélek munkálkodik általuk más-más módon. Ez összecsendülő tevékenység, bár az ajándékok különbözők... Isten mindegyikőjüket felszólítja... kijelölt feladatának elvégzésére a számukra kirendelt képességeknek megfelelően. Jellemet kell formálnunk önmagunkban, mégpedig Krisztus jellemét. Ha Krisztus jellemével bírnánk, összhangban végeznénk Isten munkáját. A bennünk lakozó Krisztus összekapcsol a testvéreinkben élő Krisztussal, és a Szentlélek a szív és tett oly egységét nyújtja, amely bebizonyítja a világnak, hogy Isten gyermekei vagyunk... A világnak arra van szüksége, hogy a szeme előtt menjen végbe a csoda, amely Isten népének szívét keresztény szeretetben köti össze.

A forráskönyv: "Isten csodálatos kegyelme":Ellen White írása alapján

 

GLORIA COPELAND-A szellemed legyen a főnök!

Hasonlatosképpen a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Szellem esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. - Róma 8:26

Amíg ezen a földön élsz, mindig lesz egy gyengeséged. Mi az? A húsvér test, amelyben élsz. A tested ki van téve a halálnak és a körülötted lévő fizikai világnak.

Az újjászületett szellemed nem akar bűnt elkövetni, hanem teljesen engedelmes akar lenni Istennek. De a tested gyengesége miatt engedhetsz a kísértéseknek.
Ez azt jelenti, hogy kudarcra vagy ítélve ebben az életben, amíg Jézus el nem jön, és a tested meg nem dicsőül?
Nem! Azt jelenti, hogy fel kell építened, meg kell erősítened a szellemedet, amíg át nem veszi az uralmat a tested fölött. Az Ige azt mondja, hogy feszítsük meg a testet, és a szellemi emberünk uralkodjon fölötte. A Szellemben való ima által a szellemed felemelkedik, és átveszi az irányítást. Ahogy a súlyzóval erősíted a karodat, úgy erősíted a szellemedet, ha nyelveken imádkozol. Tudod, a szellemed erősebb a testednél, és ahogy utat adsz neki, a testednek egyszerűen engedelmeskednie kell. A legtöbb hívő nem érti ezt. Elborítja őket valamilyen bűn, és ahelyett, hogy legyőznék azt az Úr dolgai által, mint például a Szellemben való ima segítségével, egyszerűen tovább küszködnek, és próbálnak természetes szinten győzedelmeskedni. Így végül újra és újra elbuknak.
Ha ebben a körforgásban találod magad, ne csüggedj el! Isten nem parancsolta, hogy szellemibb legyél, mint amilyen lehetsz. Ismeri a gyengeségedet, és megmutatta, hogyan győzheted le azt. Megadta neked a képességet, hogy nyelveken imádkozz. Tudsz értelemmel is imádkozni – ekkor a Szellem kardját forgathatod, ami Isten Igéje. És nem számít, hogy minden más területen milyen csúnya vereséget szenvedtél, ezt a kettőt meg tudod tenni!
Figyelmeztetlek azonban, hogy a sátán megpróbál majd lebeszélni erről. Tudja, hogy ha egyszer megtanulod, hogyan fegyelmezd meg a testedet, akkor nem marad egy talpalatnyi helye sem az életedben. Rá fogod csukni az ajtót, és nem tud majd bejutni.
Ma kötelezd el magad újra, hogy imádkozni fogsz Szellemben. Hozz egy minőségi döntést, hogy követed Isten utasítását, amelyet a Júdás 20-ban ír az Ige: „Építsd fel magad a te szentséges hitedben – haladj előre, emelkedj egyre magasabbra, mint egy épület – imádkozván a Szent Szellemben! ¹”
Igei olvasmány: Róma 8:14-32

Derek Prince - Leplezetlenül..

“A hűségeshez hűséges vagy; a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztával tiszta vagy; de a csalárd előtt ravasznak mutatkozol.” (Zsoltárok 18:27)

Dávid itt Isten velünk való bánásmódjának mély és megingathatatlan törvényét tárja fel: A mód, ahogy viszonyulunk Istenhez, meghatározza Isten viszonyulását hozzánk. Dávid négy jellegzetes jellemvonást tár elénk: hűséges, feddhetetlen, tiszta és csalárd. E jellemvonások bármelyikével viszonyulunk is felé, ez Isten természetéből egy ennek megfelelő választ vált ki.
Vágyunk Isten hűségéről megbizonyosodni? Ennek módja, hogy hűséget gyakoroljunk Isten felé. Ha hűségesek vagyunk hozzá, Ő több, mint hűséges lesz hozzánk. Az Írás és a tapasztalat egyaránt megerősítik: Isten hűséges. Az őszinte hit minden cselekedetére válaszol függetlenül attól, hogy az milyen kicsi vagy egyszerű.
A hitnek vagy hűségnek alapzatára kell felépítenünk két további jellemvonást, amelyet Dávid említ: tökéletességet és tisztaságot. A “tökéletes” más fordításban “feddhetetlen” vagy “teljes” vagy “őszinte”. Őszintének és tisztának kell lenni Istennel való kapcsolatunkban, azt jelenti, hogy semmit nem rejtünk el Előle, semmit nem tartunk vissza Tőle, és megtagadunk mindent, ami Neki nem tetszik vagy sérti Őt. Amilyen mértékben megnyitjuk magunkat Istennek, olyan mértékben válik számunkra elérhetővé teljessége. Ha a mi részünkről nincs fenntartás, nem lesz Isten részéről sem.
De a sor intéssel záródik: “De a csalárd előtt ravasznak mutatkozol.” Találkoztam emberekkel, akik meg voltak győződve, hogy Istent valamiképpen partnerként kezelhetik tisztességtelen terveikhez. Ez soha nem működött! Isten sokkal ravaszabbnak bizonyul, mint ők.
“Ne legyetek megcsalva, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is.“ (Galata 6:7)
A hit megvallása:
Megnyitom az életemet és szívemet Istennek, olyan mértékben, ahogy azt Tőle várom.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

Joel Osteen-Békességben élni

„Add át az Örökkévalónak, ami túl nehéz, majd ő gondodat viseli! Nem engedi, hogy az igaz vereséget szenvedjen.” (Zsoltárok 55:22, EF)

 
Ha békességben élünk, akkor az nem a véletlen műve. Minden nap adódik valami, ami miatt bosszankodhatunk, megsértődhetünk, vagy aggódhatunk. Az élet mindig hoz dolgokat. Bizonyos emberek az idegeidre mennek. Váratlan számlák jönnek. Egy családtag bekerül a kórházba.
Ha arra vársz, hogy minden körülményed megoldódjon, mielőtt abbahagyod az aggódást, hogy végre békességed legyen, akkor életed végéig várhatsz. Isten soha nem ígérte, hogy meg fog őrizni minket minden nehézségtől. Nem mondta, hogy nem lesznek viharok az életünkben. Azt azonban megígérte, hogy a viharok közepette békességet fog adni nekünk. Ő ezt „minden értelmet meghaladó békesség”-nek hívja. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, ami körülöttünk zajlik, nekünk mégis békességünk van. „Az orvos diagnózisa nem túl kecsegtető, de nem aggódom. Tudom, hogy Isten a tenyerébe vésett.” „Nem kaptam meg az előléptetést, amiért annyit dolgoztam, de nem vagyok ideges. Tudom, hogy Isten valami jobbat tartogat a számomra.” A kollégám bántó dolgokat mondott nekem, de nem fogok megsértődni. Isten az én szószólóm és védelmezőm. Ő vívja a csatáimat.”
Meg kell védenünk a békességünket. Nem arra lettünk teremtve, hogy folyamatos aggódásban, ingerültségben, állandó feszültségben éljünk. Pont erre megy rá sokaknak az egészsége. Nem tudnak éjszaka aludni, nem tudják megemészteni a táplálékot, gyomorfekélyt kapnak. Az elméjük soha nem tud megpihenni. Mindent próbálnak megoldani, aggódnak az egészségük miatt, idegesek a munkájuk miatt, vagy a forgalom miatt stresszelnek. Az elménknek szüksége van arra, hogy néha kikapcsoljon és megpihenjen.
Azt mondja a Biblia, hogy „minden gondotokat Őreá vessétek”. Meg kell tanulnod Istennek átadni minden problémát. Nem arra lettél tervezve, hogy nehéz terhet cipe
Frusztrálni fog. Itt a kulcs: amikor nyugszol, Isten munkálkodik, de amikor te munkálkodsz, Isten nyugszik. Ha megpróbálsz Istent játszani, akkor Isten félreáll és így szól: „Oké, akkor te oldod meg ezt a problémát. Amíg te a kezedben tartod a dolgokat, én pihenek egyet.” De ha visszatérsz a békesség helyére és ezt mondod: „Istenem, bízom Benned. Az életem a Te kezedben van. Nem fogok aggodalmaskodni. Nem fogok stresszelni. Nálad már készen van a megoldás. Elcsendesedek és elismerem, hogy Te vagy az Isten” (Zsoltárok 46:11), akkor Isten elkezd munkálkodni, te pedig élvezheted a békességet!
„Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsoltárok 55:22)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb-

Trónol az Úr mint király, mindörökké. Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.                  (Zsolt. 29,10-11)

Ezek az igék a 29. zsoltár befejező mondatai. Ebben a zsoltárban az író Isten dicsőségét egy hatalmas vihar vonulásában szemlélteti. Zivataros időkben élünk, amikor Isten nagy országok dicsőségét úgy összetöri, mint vihar a tölgyet.

Ilyen időkben is nagy vigasztalást nyújt a fenti Ige: "Trónol az Úr mint király mindörökké"!

Emberi királyi trónok meginognak és összeomlanak. Láttunk már néhányat lehanyatlani. Csak egy Király van, aki örökké megmarad: az egyedül hatalmas Isten. Ez a hívők legnagyobb vigasztalása.

Egyesek azt mondják: ha csakugyan Isten uralkodik a mennyben, miért enged meg ilyen borzalmakat? Ez éppen olyan balga beszéd, mint ha valaki a szép tavaszi időben hinne Istenben, de a pusztító viharban már nem. Nem. Az Úr király marad mindörökké, s Övé a győzelem.

A másik vigasztalás így hangzik: "Az Úr erőt ad népének". Hogy elcsügged némely lélek! A vihar talán a legkedvesebbet ragadja el tőle. Egyesek azt mondják: Ez már sok, nem bírom elviselni.

Nos, ma is él az az Isten, Aki Illésnek olyan eledelt adott, hogy negyven nap és negyven éjjel tudott vándorolni annak az erejével.

Él még, aki Dávidot megerősítette Góliát ellen, Aki Istvánnak erőt adott arra, hogy gyilkos ellenségei előtt bizonyságot tegyen a Megváltóról, Aki ad népének erőt a végső nyomorúságaiban való megállásra.

Az utolsó vigasztalás ez: "Az Úr megáldja népét békességgel".

Egy haldokló százados, akinek az állcsontja és nyelve ki volt szakadva, ezt írta le saját vérével: "Békességem olyan, mint egy folyam". Ismerjük ezt a békességet?

Isten asztaláról-Varga László

   "Miután [Jézust] kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, ...és kivitték, hogy megfeszítsék őt. Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet." (Márk 15,20-21)

 Jézus soha nem marad egyedül a kereszthordozásban. Segítségre van szüksége, akik áldozatosan vállalják azt, amire Ő példát adott, s aminek eredményét rajtunk, megváltottain át akarja véghezvinni. De mindig megmarad a különbség: Ő előre tudta, elkerülhette volna, de önként vállalta azt, egyedül. Mi pedig legtöbbször rákényszerülünk, mint ez a Simon, de ha önként vállaljuk, akkor sem egyedül, hanem azt tudva, hogy csak egyik ága a mi terhünk, a másikat Krisztus maga hordozza velünk együtt. Simon a mezőről jött, saját dolgát intézte, talán nem is tudta, mi történik a városban. De rátették a keresztet, s vinnie kellett. Így lett minden kereszthordozónak elődje és előképe. Így sem vitte hiába. Jézus testvérévé lett a szenvedésben. Fiainak nevét Márk azért írhatta meg, mert ők is tagjai lettek az egyháznak. Megvolt tehát az eredménye annak, hogy rákényszerítették a keresztet. Akkor lesz értelme kereszthordozásodnak, akkor viselted eredménnyel életed minden keresztjét, ha gyermekeid ezt látva önként veszik magukra egyik ágát Jézusért, az Ő követéséért, az Ő szolgálatában.



 Uram Jézus, biztos, hogy a kereszthordozást Simon nem örömmel vállalta melletted. Ne vedd rossz néven, ha én is szívesen kibújnék alóla. De ha úgy látod, hogy éppen ilyen nehéz szolgálatra, és éppen az enyémre van szükséged, ragadj meg, mint Simont a katonák, és tedd rám egyik ágát! Tudom, nem közvetlenül Te, hanem emberek, talán emberi rosszakarat fogja a vállamra tenni. Add, hogy akkor is higgyem, a Te akaratod áll mögötte, hiszen anélkül semmi sem történhet velem. Segíts, hogy bírjam hordozni, tudva, hogy a másik ágát Te hozod velem. Segíts, hogy szépen hordozhassam, hogy mások is kedvet kapjanak hozzá! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-VÉR ÉS LÉLEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 8,8-13

8 Mert hibáztatja őket, amikor így szól: "Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9 nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr. 10 De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. 12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." 13 Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

Ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr, törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat ... és bűneikről nem emlékezem meg többé." (Zsid 8,10-12)

 Most hát eljött az új szövetség, Isten ígérete szerint, ahogy arra hivatkozás történik a Jer 31,31-34-ből. Abban az időben Isten azt mondta, hogy nagy változást idéz majd elő népe életében. Unos-untalanul engedetlenek és makacsok voltak. Isten azonban azt mondta, hogy lesz egy új szövetség, és akkor majd, úgymond, nemcsak azért cselekszik az én akaratomat, mert mondják nekik, hanem belső meggyőződésből: "Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat."
Ennek a nagy változásnak az a titka, hogy eljön a Szentlélek. Az új szövetségben Krisztus lelke lakozik Isten népének a szívében és elméjében.
De hogyan lakozhat a Szentlélek bűnös emberekben? Ez azért lehetséges, mert Isten előbb megtisztítja népét: "Bűneikről nem emlékezem meg többé." Jézus Krisztus áldozata minden bűnük tökéletes bocsánatára szolgált. És mindazokban, akik a vér által megtisztultak, ott van a bennük lakozó Szentlélek. Az Újszövetség népe bocsánatot nyert és megújult.
Mi hát az új az Újszövetségben? És mi a végső szó a végső napokban? Ez: tökéletes bűnbocsánat Jézus Krisztus vére által és a Szentlélek ajándéka.
Bűnbocsánat és megújulás. Hit által meg kell ragadnunk az Újszövetség teljes gazdagságát. A Biblia egésze a szövetségi életről szól, mert az élet egésze arra való, hogy megtanuljunk Istennel élni. És a Bibliában előrelépés van. Mi a felé a nap felé haladunk, amikor majd minden gondunk véget ér, amikor majd töretlen egység lesz Isten és mi közöttünk. Az Ószövetséghez mérten már hosszú utat tettünk meg. Nem függünk sok pap naponkénti áldozataitól és munkájától. A mi egyetlen papunk egyetlen áldozata örökre elég. És Isten akarata többé már nem "idegen" parancs számunkra, egy olyan törvény az, melyet ő a szívünkbe írt be.

---

 

Krisztus mindenek felett-ISMER Ő ENGEM?

   "...nevükön szólítja..." (Jn 10,3). 

Amikor teljesen félreértettem Őt? (Jn 20,14-16).

 Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fű a talpa alatt. Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetően, de egy ponton nem lehetett volna őt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle: mégis áldásai semmik voltak Ő magához képest. Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!" Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26).
Kételkedtem-e valamiben Jézust illetőleg, valamilyen megtapasztalásban, amiről mások tanúskodnak, de én nem éltem át?
A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" - de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem". Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére.
Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága. "Én Uram és én Istenem!" Amikor önző módon megtagadtam? (Jn 21,15-17). Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után.
Először magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek előtt. "Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged".
Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem? A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele. Hadd érinthessem meg újra! Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban. 

Isten műhelyében- Cselekvő hit I.- II.

   Cselekvő hit (II.) 

  "Aki hallja tőlem e beszédeket és cselekszi azokat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. " (Máté 7, 24)  

 
Isten szava nem csupán olvasásra van, hanem élő, azaz megélésre való Ige - mondja Luther. Az Ige mindig gyakorlati útmutatást ad, magatartásunkat irányítja.

Jézus cselekedetekre vonatkozó szavát mindenesetre helyesen kell megértenünk. Nem külső, hanem elsősorban belső cselekvés ez. A szív először odahajol az Igéhez, majd elhatározások születnek benne, amelyek az ember akaratát érintik. A hívő keresztyén engedi, hogy az Ige beléhatoljon, majd ő is rááll az Igére. Belső szobájában (Isten előtti csendességében) imádkozik felette, igyekszik komolyan venni, tetté formálni azt. Mit ér, ha az alvó felretten ugyan az ébresztő szóra, de megint elalszik, ahelyett hogy felkelne? Ha az Ige valamire rámutat, ami Isten ellen van, szakíts a gonosszal, távolítsd el a régi romokat, ne nyugodj, míg határozottan állást nem foglaltál a bűn ellen és Isten mellett!

Az ilyen magatartás nincs ellentétben a hittel, mert az igazi hit nem puszta gondolat, nem hittételek ismerete. Ezt reformátoraink is fáradhatatlanul hangsúlyozták. Az élő hit cselekedet; megragadja a bűnösök Megváltóját, él az isteni kegyelemmel, felhasználja szabadulására, tisztulására. Az apostolok a hitet többször engedelmességnek is mondják. Aki hisz, alárendeli magát a mentő szeretet üzenetének és dacos, csüggedő szívével kiszolgáltatja magát az evangéliumnak.

Aki így komolyan veszi az Igét, az kősziklára épít. Számíthat Istenére, ha a nyomorúság vizei áradnak és vihar tombol körülötte. Isten megtartja azt, aki teljes szívvel ragaszkodik hozzá. Az ember nem látja az alapot, de érzi annak szilárdságát és tartósságát. Így a legjobb cselekedetünk, tettünk, vagyis az Úrnak való tiszta és teljes átadásunk is rejtett. A nyomorúság napjai és mindenekelőtt majd az Úrnak az az utolsó nagy napja bizonyítja meg, hogy valóban kősziklára építettünk-e.

Áll a szikla mindörökké, Melyet Isten épített. Fáradt szívem menhelyévé Zúgó hullámok felett.

Ó, én szirtem, sziklaváram! Otthonom, mely oltalom! Menhelyem a pusztaságban, Én Megváltó Jézusom! 


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. " (János 13, 17)   

A tudást nagy lépés választja el a tettől. Tudásban lehet jó előmenetelünk, elménkkel gyorsan megragadjuk a dolgokat, különösen ha jó a felfogóképességünk. De a cselekedet gyakran csak mögötte sántikál, mint a koldus, vagy teljesen el is marad. A keresztyénség azonban nem tanítások és igazságok halmaza, amit az ember az iskolában magába szed. Az igazi keresztyénség lélek, élet és erő. Sajnos az élő lelki embereket lámpással kell keresnünk. A Megváltó az utolsó vacsoránál példát adott tanítványainak, hogyan előzzék meg egymást a szeretetben. Ne akarjanak elsők lenni, ne irigyekedjenek, ki-ki közülük tekintse magát a legkisebbnek. A szolga nem lehet nagyobb az ő uránál. Ha az Úr megalázza magát, akkor a szolga ne uraskodjék. Mindezt gyorsan felfogjuk értelmünkkel, de ki cselekszik e szerint? Isten igazsága elsősorban életünket akarja átformálni. Jó a tudás, de csak azért, hogy tettre késztessen. Ne feledjük el, hogy aki ismeri az ő Urának akaratát és nem aszerint cselekszik, azt sokkal büntetik. Amit tudunk, az megsokszorozza felelősségünket is, vétkünket is (Luk 12, 47-48).

Tudod, hogy Isten mindentudó és mindenütt jelen van? Akkor mintegy az Ő jelenlétében járj! Tudod, hogy Jézus vére érted hullott? Akkor keresd a bocsánatot és a megtisztulást benne! Tudod, hogy Isten Fia megszabadít minden bűntől? Akkor ne nyugodj, amíg a te bűneid láncát is le nem törte! Tudod, hogy Jézus visszajön és ítéletre von? Akkor készülj fel arra a napra! Jézus boldognak mondja azokat, akik a cselekvésben, engedelmességben haladást mutatnak. Boldogok, mert nem ámítanak másokat és ők sem fognak csalódni.

Aki nem cselekszi Isten Igéjét, az minden tudása mellett üres marad. Csak ha komolyan vesszük áz Igét, akkor lesz igazán a mienk. "Feledékeny hallgató" az, aki csak felszínes benyomásokat kapott, az Igének nincs benne gyökere. A valódi, igazi keresztyének benne élnek Isten Igéjében, ezért bizonyosságuk van és nem gyötri őket állandóan a kétség. Ezek boldogok az ő cselekedetükben. Az Úr már itt vallást tesz róluk, hát még majd ott, azon a nagy napon - ellentétben azokkal, akik "Uram, Uram"-oznak, de akiket el kell majd utasítania magától.

Isten ígéreteinek tárháza- Tárd fel és valld meg bűneidet!

Charles H. Spurgeon-

"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer"                     (Péld 28,13) 

Íme, ez az irgalom útja a megtérő bűnösnek. Fel kell hagynia bűnei takargatásával. Ne próbálja kicsinyíteni bűnét, és ezzel letagadni azt, vagy képmutatóan elpalástolni tettét. Ne is dicsekedjék bűnével, hogy ezáltal igazolja hamisságát, de ne is tegyen feltűnően bűnvallomást csak azért, hogy ebben másokkal versenyezzen.

Ha valamiben bűnösnek érzem magam, valljam meg és hagyjam el bűneimet. E kettőnek együtt kell megtörténnie. A bűnvallást becsületesen kell végeznem, magának az Úrnak kell vallanom. Ismerjem el bűneim gonosz voltát és azt, hogy mennyire undorodom tőlük. Ne okoljak a hibáimért másokat, ne a körülményeimet kárhoztassam, se ne panaszkodjam természettől való gyöngeségemre. Akarjak tiszta vizet önteni a pohárba, nevezzem bűnnek a bűnt. Nem nyerek irgalmat addig, amíg ezt meg nem tettem.

Azután fel kell hagynom a gonoszsággal: a bűn beismerését követően egyszer s mindenkorra meg kell tagadnom a felismert bűnt. Nem hódolhat a Király előtt az, aki megmarad lázadónak. Nemcsak a bűnös szokásokat kell elhagynunk, hanem kerülnünk kell ezután minden olyan helyet, társaságot, foglalkozást és könyvet, amely erre a bűnre csábíthat minket. Nem a bűnvallásért, nem is önmagunk megjobbulásáért nyerünk bocsánatot, de ezek segítenek bennünket abban, hogy megértsük, mit is jelent Krisztus vére által bűnbocsánatot nyerni. 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Nem rója fel

"A szeretet... nem rója fel a rosszat. "(1Kor 13,4-5)

 

 

Mindnyájunkat érnek sérelmek. Akarva-akaratlanul bántjuk egymást. Olyan ez, mintha egy kis (néha nagyobb) követ dobnánk egymáshoz. Rosszulesik, fáj, esetleg maradandó sérülést is okoz. Hogyan fogadjuk a sértést, bántást?

Vannak, akik azonnal visszadobják a követ. Ők nem hagynak megtorlás nélkül semmilyen sérelmet. Általában nagyobbat ütnek vissza, mint amekkorát kaptak, nagyobb kő repül, mint ami őket érte el. És így tartják helyesnek, kölcsönkenyér visszajár, ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel - mondogatják. A történelem olyan háborúk sora, amelyek gyakran így robbantak ki.

A félénkebb, csendesebb emberek elteszik emlékbe ezeket a köveket. Egész gyűjteményük van már, és évek, évtizedek múlva is számon tartják, hogy kitől mit szenvedtek el. Ők nem állnak bosszút, de tartják a haragot, és ez sok keserűséget halmoz fel a szívükben. Gondosan felróják, emlékezetbe vésik a sérelmeket.

Mai igénk azt mondja, van egy harmadik lehetőség is: a szeretet nem rója fel a rosszat. Van, aki nem dobja vissza, és nem is tartja számon. Miért? Mert nem ér rá, feladata, küldetése van, és tudja, hogy menet közben kap az ember ütéseket, de azokon túl kell tennie magát, fontosabb dolga van, mint a sérelmeivel foglalkozni.

Sőt: van, akinek arra is van ereje, hogy a gonoszra jóval válaszoljon. Neki is fáj, ha megdobták, de telik arra, hogy jóval viszonozza a rosszat Is. Mentegeti még az ellenségét is. Jézus a kereszten ezt tette. Az tudja az ő példáját követni, aki rádöbbent, hogy ő is megdobálta Jézust, de őérte is imádkozott, amikor haldoklott. S akinek megbocsáttattak a bűnei, az tud megbocsátani másoknak. Ez nem csupán az értelem belátása, végképp nem az érzelmek feladata, mert lehet, hogy így is fáj a sérelem, ez akarat döntése. És nagy felszabaduláshoz és békességhez vezet.

Isten csodálatos kegyelme-JELLEMFORMÁLÁS

''Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek, hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.'' 

(1Péter 1:14-15).

Krisztus kegyelmének átalakító hatalma formálja azt az embert, aki odaszánja magát Isten szolgálatára. A Megváltó Lelkével átitatva az ilyen hívő kész megtagadni énjét, felvenni keresztjét, és bármilyen áldozatot meghozni a Mesterért. Tovább már nem lehet közömbös a körülötte levő veszendő emberek lelke iránt. Önmaga szolgálata fölé emelkedik. Krisztusban új teremtés lett, ezért az önzésnek nincs többé helye az életében. Megérti, hogy lényének minden része Krisztus tulajdona, aki megváltotta őt a bűn fogságából. Isten egyszülött Fiának drága vére megvásárolta jövőjének minden pillanatát. Krisztus a példaképünk. Aki Őt követi, nem jár sötétségben, mert nem a saját örömét keresi. Életének állandó célja Isten dicsőítése lesz. Krisztus bemutatta Isten jellemét a világnak. Az Úr Jézus úgy élte az életét, hogy az emberek kénytelenek voltak felismerni, mindent jól tett.

A világ Megváltója volt a világ világossága, mert jelleme hiba nélküli volt. Noha Ő volt Isten egyszülött Fia, valamint a mennyei és földi dolgok örököse, példája nem a tunyaságról és saját vágyainak kielégítéséről tesz bizonyságot... Krisztus soha nem áltatott senkit. Soha nem hazudott vagy csalt, és soha nem engedett következetes egyenességéből csak azért, hogy megnyerje valakinek a jóindulatát vagy tetszését. Mindig az igazságról beszélt. A kedvesség törvénye volt az ajkain, és szájában nem találtatott álnokság. Az ember hasonlítsa össze az életét Krisztuséval, és az által a kegyelem által, amelyet Krisztus mindazoknak megad, akik személyes Megváltójuknak fogadják el Őt, érje el a szentség mértékét... Krisztus követői szüntelenül a szabadság tökéletes törvényének tükrébe néznek, és a Krisztustól kapott kegyelem által az Isteni rendelések szerint alakítják jellemüket.

Reggeli dicséret-Nincs olyan senki...

„Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”

Sámuel első könyve 2. fejezet 2. verse

Nem is kérdés az, hogy ezek a szavak csak egy hálával telt ember ajkait hagyhatják el. Aki nem tud hálával lenni az Isten nagy tetteiért, az nem képes ezeket a szavakat kimondani. Egy kérés, ami olyan rég az imalistánk tetején foglal helyet. Egy kérés, amire nem kapunk választ, egy vágy, ami beteljesületlen marad. Az életed tele van ilyen kérdésekkel. Nem tudod, miért történnek veled a rossz dolgok, folytan csak azt kérdezed miért Uram? Ha látod ezt, miért nem teszel semmit? Lehet, hogy éppen a gyermeked a olyan ösvényeket tapos, amelyet te nem kívánsz neki, lehet, hogy épp a szüleid vannak ezen az úton, és te nap-nap után Isten eléd tárod legbensőbb vágyaidat, kéréseidet. Nem kapsz választ?

Isten soha nem hagy válaszok nélkül!

A várakozás közben nagyon lassan telik az idő, és sokszor hitet megpróbáló ez. Nem olyan régen éppen fejest ugrottunk az ismeretlenbe. Mostmár minden rendben van, de az ezt megelőző időszak számunkra hihetetlen volt. Sok ima fogalmazódott meg a szívünkben és hagyta el a szánkat, és látszólag nem hallgatta meg az Úr. De amikor eljött az ideje, sorra kaptuk a válaszokat a Mennyből. Lehet, hogy most valaki bolondnak néz, de kértem az Urat, hogy hagyjon most egy kis időt, hogy feldogozhassam mindazt, ami történik velünk. Ne adjon most többet, mert úgy érzem, nem tudok érte megfelelően hálát adni. De az Úr nem várt és jött az újabb csoda. Nem várja hogy hálálkodjak, csak azt várja, hogy bízzak benne. Mert aki bízik és hisz benne, az jutalmat kap és így kiált fel a hálával telt szív: Szent az Úr! 

 

  szerző: Laszlo Osvald

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

   Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő.  Jób 1,8

Ha szemünk előtt elvonul Jób egész életének története, három fontos figyelmeztetést tanulhatunk meg belőle.

Először: Sohase építsünk földi szerencsénkre úgy, mintha az minden időben állandó lenne!

Jób mai fogalmaink szerint milliomos volt. A 3. vers ezt mondja: nagyobb volt Keletnek minden fiánál. De jött egy nap, amikor ezrekre menő juhait, szarvasmarháit, tevéit és szamarait elrabolták, és elvesztette még tíz szeretett gyermekét is. Aki idáig dicsőségesebb volt Kelet minden fiánál, most mindenkinél nyomorultabb lett.

Így volt ez Nabukodonozor királlyal is, aki reggel még arany trónján ült dicsőségesen, ezrektől irigyelve, estére pedig szerencsétlen elmebeteggé lett, tízezrektől sajnálva.

Akinek a szíve a múló szerencséhez ragaszkodik, az bolond!

Aztán: ne siessünk soha senkiről ítéletet mondani.

Jób barátai vétkeztek, mert mindjárt azt gondolták, hogy Jób valami nagy bűnt követett el, s ezért van átok alatt. Ezt a véleményüket kemény, otromba szavakkal ki is fejezték, s ezáltal Jób szenvedését igen megsokasították.

Nem hasonlítunk-e hozzájuk egy-egy barátunkról alkotott véleményünkben, s ezáltal még mi is fájdalmat okozunk neki?

S végül: sohase essünk abba a tévedésbe, hogy ha a jó napokban kegyesek lehetünk, akkor már szívünk mélyéig tiszták vagyunk Isten előtt.

Isten szerint Jób a legkegyesebb ember volt az egész földön. De amikor egyik csapás a másik után érte, amikor beteg lett, és barátai is ellene fordultak, akkor napvilágra jött türelmetlensége és csüggedése, mely szívében elrejtve lakozott.

Sohase bízzunk saját szívünkben!