Napi áhítat-A menny kapuja

Hét témája: Kapuk

Olvasmány: 1Móz 28,10–22

Amikor megsejted Isten valóságát, állj meg, és ragadd meg a pillanatot, míg teljesen nem lesz ő a tiéd!

„Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annynnyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.”

Magyarázat

Jákob félrevezeti apját, csalással meglopja bátyját, majd menekülni kényszerül a családi háztól. 

Egyik éjjel mégis maga Isten látogatja meg, s álom által szól hozzá. Csodálatos képe ez az isteni kegyelemnek, amely váratlan, meg nem érdemelt és ajándékozó. 

Bennünket most mégis az érdekel, hogy milyen hatással volt az álom a „csalóra” (Jákob nevének jelentése). Vajon milyen érzések és gondolatok kavarognak benne az istenélmény után? 

Egyfelől tudja, hogy megkapta az Úr áldását, és az örökség is az övé, viszont öröme és békessége nem felhőtlen, hisz épp menekül bizonytalan utakon. Megdöbben, amikor feleszmél álmából, hogy az Úr mégis ott van, vele: „...az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam”. 

Ez vegyes érzelmeket vált ki benne: egyfelől rettegést, mert van takargatnivalója, de hódolatot is, mert hirtelen Isten házává, és a menny kapujává alakul át nemcsak a hely, hanem a szíve is. 

Mit jelent hát a menny kapuja szókép? 

Amikor dicsőítjük őt itt a földön, ,,elrepülünk a mennyország kapujába”, de várjuk azt a napot is, amikor majd Megváltónk fogja megnyitni nekünk a kaput, hogy színről színre láthassuk őt.
(Boros Róbert (Erdély))

Az én életem ma-A dicsőség országa- FELKÉSZÜLÉS AZ ANGYALOK TÁRSASÁGÁRA

„Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti kos tiszteleteteket.” (Róm 12:1)

Nem kételkedünk abban… hogy évek óta vallott tanításaink a jelenvaló igazság részei, és abban sem, hogy az ítélet egyre közeleg. Azzal készülünk találkozni, aki a szent angyalok seregével jelenik meg majd az ég felhőiben, hogy megadja a hűségeseknek és igazaknak a halhatatlanság ajándékát…
Isten igazságát minden ember különböző módon ragadja meg, de amint annak befolyása alá kerülünk, az elvégzi bennünk a szükséges munkát. Erkölcsileg alkalmassá tesz minket a dicsőség országára és a mennyei angyalok társaságára. Most az Isten műhelyében élünk. Sokan vannak közöttünk, akik meglehetősen durva és csiszolatlan kövek. De amint megragadjuk Isten igazságát, annak befolyása hatással lesz ránk. Felemel minket, és eltávolít belőlünk mindennemű tökéletlenséget és bűnt, bármilyen természetű legyen is az. Így készít föl arra, hogy szépségében lássuk meg a királyt, végül pedig a dicsőség országában csatlakozzunk a tiszta és szent angyalok társaságához. Ennek a folyamatnak itt, e Földön kell végbemennie rajtunk. Itt kell alkalmassá válnia testünknek és lelkünknek a halhatatlanságra.
Olyan világban élünk, amelyik ellenkezik a tiszta és igaz jellemmel és a kegyelemben való növekedéssel. Bárhová is tekintünk, csupa romlást, tisztátalanságot és bűnt látunk. A halhatatlanság elnyerése előtt eleget kell tennünk kötelességünknek. Tisztán és szentként kell megőriznünk testünket és lelkünket attól a romlottságtól, ami ezekben az utolsó napokban burjánzik körülöttünk.

A fény világosan ragyog, senkinek sem kell tudatlanságban maradnia, mert maga a mindenható Isten az ember tanítója… Az a terve, hogy az egészségügyi megújulás nagyszerű üzenetét mindenütt hirdessék, és ezáltal az embereket kutatásra indítsák. A bűnös, egészségromboló és agyat kimerítő szokásaik miatt az emberek nem képesek felismerni azt a szent igazságot, amely megszentelhetné, csiszolhatná, felemelhetné, és alkalmassá tehetné őket a mennyei angyalok társaságára.




Ellen Gould White Az én életem ma című könyvéből-

Az én életem ma- A dicsőség országa- KIK ALKALMASAK A MENNYRE?

„A bölcsek tisztességet örökölnek.” (Péld 3:35)

Isten a törvényével összhangban levő jellemet választja, és aki eléri kívánalmainak normáját, beléphet a dicsőség országába.
Krisztus ezt mondta: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet” (Jn 3:36).
 „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21).

A Jelenések könyvében pedig kijelenti: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14).

Ami pedig az ember üdvösségét illeti, Isten Igéjében a kiválasztásnak ez az egyetlen módja szerepel.
Minden olyan ember az örök élet jelöltje, aki félelemmel és Isten iránti imádattal munkálkodik az üdvösségén. Kiválasztott az, aki felveszi a fegyverzetet, és megharcolja a hit szép harcát. Kiválasztott az, aki vigyáz és imádkozik, aki kutatja a Szentírást, és nem teszi ki magát kísértésnek. Kiválasztott az, akinek a hite állandó, és aki engedelmeskedik az Isten szájából származó minden igének. A megváltás lehetősége mindenki számára készen áll. De a megváltás áldásait csak azok fogják élvezni, akik eleget tettek a feltételeknek.

Sátán mindig munkában van, és igyekszik elferdíteni azt, amit Isten mondott; elvakítani az elmét és elhomályosítani az értelmet, hogy ezáltal az embert bűnre vigye.
Az Úr nyílt követelményei oly nagyon egyszerűek, hogy senkinek sem kell tévelyegnie. Isten állandóan keresi a lehetőséget, hogy az embert a védelme alá vonja, hogy Sátán ne gyakorolhassa gonosz, megtévesztő hatalmát. Az Úr leereszkedett, hogy saját szavaival beszéljen hozzájuk, és saját kezével írja az élő igéket. És ez áldott igéket élettel áthatva és igazságtól ragyogtatva, tökéletes vezetőként adta át az embernek…

A Biblia minden fejezete, minden verse és minden szava Isten üzenete az emberhez.
Kössük szabályait jegyül a kezünkre és a homlokunkra! Ha tanulmányozzuk és követjük e szabályokat, akkor Isten úgy vezeti mai népét, mint hajdan Izráelt, nappal felhő, éjjel tűzoszlop által.

Az én életem ma:A dicsőség országa-TEKINTSÜNK FEL A MENNYRE!

„Amikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságtok.” (Lk 21:28)

Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá. Az Istentől nyert ígéretek örök időkre szólnak, örök gyönyörre, örök örömre. Az igazság elhalad azok mellett, akik megvetik és elutasítják, de végül diadalt arat. Ha időnként látszólag feltartóztatták is, de haladását nem akadályozhatták meg. Ha Isten üzenete ellenállásba ütközik, fokozott erővel ruházza fel, hogy a befolyás annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki, amely a legerősebb korlátokat is ledönti, és minden akadályon át diadalmaskodik.
Mi volt az, ami Isten Fiát fáradságos és áldozatos életén át támogatta? Látta Lelke munkájának gyümölcseit, és megelégült. Az örökkévalóságba pillantva, látta azok boldogságát, akik az Ő megalázkodása folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta a megváltottak ujjongását, énekelni a vére árán megváltottakat; Mózes és a Bárány énekét zengték.
Mi is vethetünk egy pillantást a jövőbe, szemlélhetjük a Menny boldogságát.
A Biblia feltárja előttünk a jövő dicsőségét. Engedi látnunk az Isten keze által festett képeket, amelyek nagyon becsesek a gyülekezetének. Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a kegyes üdvözlést, amely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai, s kitüntetésnek veszik, ha érte szenvedhetnek. Amikor elhangzanak e szavak: „Jertek, én Atyámnak áldottai”, leteszik koronájukat a Megváltó lábaihoz, és így kiáltanak fel: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat...
A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Mt 25:34; Jel 5:12–13).
Ott a megváltottak üdvözlik azokat, akik fáradozásaik árán a Megváltóhoz vezették őket, és valamennyien egyesülnek Krisztus dicsőítésében, aki meghalt, hogy az emberi lények az Isten életéhez hasonló, magasabb rendű életet elnyerhessék.
A küzdelem befejeződött. A nyomorúság, viszontagság és harc véget ért.
Az egész Menny visszhangzik a megváltottak győzelmi énekétől,
midőn örömmel zengik: „Méltó, méltó a Bárány, amely megöletett, és él a diadalmas győző!”

Ellen Gould White Az én életem ma című könyvéből-

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

"Hit által keltek át a Veres-tengeren, mint valami szárazföldön, amit mikor az egyiptomiak megpróbáltak, elnyelte őket a tenger.      Zsid. 11,29

Isten Igéje olyan néha, mint a csiszolt drágakő, amely a napfényben felragyog. Ilyen ez a vers is. Látjuk benne a hit útját és a hitetlenség útját... A hitnek ott is nyit Isten utat, ahol minden út eltorlaszolva látszik, a hitetlenség előtt pedig elzárja Isten az olyan utat is, amelyen minden simán halad. Milyen rettenetes volt Izrael helyzete a Veres-tengernél: előttük a víz, mögöttük a Fáraó. A pusztulás elkerülhetetlen. Isten azonban szelet támasztott. A vizek kettéváltak. Út lett a tengeren. Az Úr ma is jár a félelmek tengerén, hogy kiszárassza azt (Zak. 10,11). A hitetlenség a fordítottját tapasztalta. Egyiptom biztos volt az olcsó győzelemben. A harci szekerek le fogják mészárolni a menekülőket. Az Isten keze azonban elzárta a biztos utat. Az egyiptomi csapat elmerült. Aztán: a hit védtelenül áll és megmenekül. A hitetlenség állig fel van fegyverkezve, s úgy elmerül a vízben, mint az ólom. Izrael semmit sem tudott az egyiptomiak gyilkos fegyvereivel szembeállítani. A kihajszolt csapat úgy megriadt, mint a juhok a farkastól. Mégis hogy megőrizte őket Isten! Egynek sem görbült meg a haja szála sem. Nem így az egyiptomiak! Harckocsik és paripák, kardok és dárdák jobbra-balra. A hullámok rájuk törtek, és a vasfegyverek csak gyorsították pusztulásukat. S végül: a hit győzedelmeskedik, ha nehézségeken és félelmeken át is. Izrael győzelmesen felkiáltott, amikor a Fáraót megpillantotta. Isten örömre fordította félelmüket, s ennek az örömnek hangja máig hallható. Nem úgy az egyiptomiak! Örültek a katonák a biztos zsákmánynak, s az örömük halálsikollyá változott, amikor a vizek elborították őket. A nagy világítélet elé megyünk, de melyik úton? A hitetlenség útján, vagy a hit útján?

Varga László: Isten asztaláról

"[Jézus követei] betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be. ...Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!? De Jézus feléjük fordult és megdorgálta őket, és ezt mondta: ...az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Aztán elmentek egy másik faluba."      Lukács 9,51-56

Jakab és János Jézus legkedvesebb tanítványai voltak. Nagyon szerették Mesterüket. Ökölbe szorult a kezük, amikor az idegen falu a megszokott nemzetiségi civódás miatt nem adott neki szállást. Pusztuljanak, ha Isten Fiát nem fogadják be! Mi maradna a világból, ha Isten ezt megengedné kemény, bigott szolgáinak, akik erre ma is képesek lennének. Jézus csak mosolyog rajtuk. Ő csak azért is szereti ellenségeit, azt a szerencsétlen falut is, mely lehet, hogy később az elsők közt fogadta be ugyanazon apostolok igehirdetését. Nyugodtan átgyalogolt egy másik faluba, ahol szívesen fogadták. Ma is ezt teszi, ugyanazzal a nyugalommal. Nem szükséges, hogy tűz szálljon le az égből, magamagát semmisíti meg az emberiség, mert nem akarja, nem képes befogadni Krisztus békességét. Krisztus pedig ráér. Boldogságot, jólétet, békességet visz oda, ahol befogadják. A többire vár. Ismeri az övéit, azokat is, akik Őt még nem ismerik, de Ő már számon tartja őket. Bármilyen nehéz, le kell mondanunk az igazságszolgáltatásról. Az az Istené.

Istenem, nekem is gyakran szorul ökölbe a kezem, mikor az önző, tudatlan vagy elbutított aljasság és gyűlölet tombolását látom. Talán kevésbé a magam sérelmei miatt, mint amikor tehetetlen emberek, saját népem vagy éppen egyházad ellen támad a sokszor teljesen értelmetlen gyűlölet. Te, Uram, ráérsz, de én nagyon vágyom a békés, szép életre, még inkább utódaim számára. Kérlek, Uram, ne várj sokáig! Hallgasd meg talán legnagyobb kérésünket földi életünkre, add, hogy úgy élhessünk, hogy ne gyűlöljünk senkit, és minket se gyűlöljön senki. Tudjuk, ehhez csodára van szükség. A hit csodáját ültesd be a gyűlölködő lelkekbe, hogy szereteted uralja életünket! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A VIGASZTALÓ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 40,1-5 1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. 2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. 3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! 4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 5 Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt.  "Vígasztaljatok, vígasztaljátok népemet! - mondja Istenetek." (Ézs 40,1) Az egyházban, ahol engem felszenteltek, szokás, hogy az első hivatalos igehirdetés számos presbiter és lelkipásztor jelenlétében hangzik el. Első prédikációmban néhány kemény dolgot kellett elmondanom (legalábbis így gondoltam) a keresztyén egyház bizonyos gyengeségeiről: irgalmatlanul lerántottam róluk a leplet. Egy idősebb lelkipásztor megpróbált vitába szállni a magyarázatommal, de elvesztette a vitát. Aztán - végső intésül - csak rám nézett, és ennyit mondott: "Ha nem tudnád, nekünk vígasztalást kell prédikálnunk." Szavait soha nem felejtettem el. Ő nyerte meg a vitát. A Biblia és a keresztyén hitvallás gazdagabb jelentést tulajdonít a vigasztalás szónak, mint ahogy azt a mindennapi szóhasználat teszi. Mi természetesen ismerjük az emberi összetartozás vigasztaló erejét. Nagyra értékeljük, ha csendesen megszorítják a kezünket, és ha erős karok ölelnek át bennünket, midőn a bánat túl mély ahhoz, hogy a szó elég legyen. Legalábbis úgy véljük, hogy vannak olyanak, akik nem keresztyének, mégis megtapasztalják az emberi együttérzés ezt a vigaszát. Számunkra a vigasztalás egy olyan bizonyosság, amelyet magától Istentől kapunk. Egy olyan szívbéli meggyőződés, amely Istentől származik, meggyőződés, mely megerősít bennünket, hogy legyen erőnk elviselni a legnyomorúságosabb körülményeket is. Megszoktuk, hogy ezt a mi "egyetlenegy" vigasztalásunknak nevezzük. Nem arról van szó, hogy nem becsüljük meg az életnek azokat az apró hasznos dolgait, amelyek ellensúlyozhatják a szenvedést, vagy csökkenthetik a fájdalmunkat. De azért mégiscsak egyetlen meggyőződés van, amely átsegít minket minden nehézségen: "Az, hogy testestől-lelkestől ... nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok" (Heid. Káté 1. A ford. megj.). Mindenkinek vigasztalásra van szüksége, és ez az, ami a keresztyén embernek rendelkezésére áll. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki felismeri, hogy erre a vigasztalásra van szüksége. Amíg csak felületesen ismerjük szükségleteinket, be kell érnünk azzal a fajta vigasztalással, amelyet az emberi bölcsesség és együttérzés tud nyújtani, vagyis azzal a talmi okoskodással, hogy "nincsen olyan rossz, amiben ne lenne valami jó is", meg a csendes kézfogással. A Biblia és a Hitvallásunk azonban az egyetlenegy vigasztalásról beszél. Arról a vigasztalásról, amely legmélyebb szükségleteinket elégíti ki.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ IGAZI ÉLET

"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27).

Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk, hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk - Istennek mindig igaza van. Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni. Mindaddig, amíg a két végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk. Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk. Amikor ide eljutunk, mi sem könnyebb, mint szent életet élni. A nehézségek akkor támadnak, amikor bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében. Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan békessége mint pecsét tanúskodik róla. Ez nem természetes béke, hanem Jézus Krisztus békessége. Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd fel az okát, miért nem jön. Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél, Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot. Nincs benned az egyszerűség és a bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik, nem a mi elhatározásainkból. Minden saját elhatározásom ellenkezik az egyszerűséggel. Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az engedelmeskedést. Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem tolakodnak oda Isten és közém, hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett. Az Isten és közém ékelődő összes nehézség engedetlenségből származik. Minden olyan kérdés - és ilyen sok van -, amely engedelmességem nyomán támad, csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud. Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Jézus példás halála

"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, hűséges Isten. "

(Zsoltár 31, 6)

Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. De nemcsak halálakor tette ezt. Egész földi életében Atyja megőrzése és befolyása alatt állt a lelke. Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág). "Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bizzál Istenben!" - így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel. Ha Jézus Atyjának ajánlotta lelkét, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tenni! Jézus nem rendelkezett önmaga fölött. Atyjának adta át a rendelkezési jogot, vezérelje Ő a lelkét és őrizze meg szentségben azt. - Ami lelkünk könnyen ferde vágányra jut és egész életünket magával ragadja. Fogságba ejtik a kívánságok, ösztönök, szenvedélyek és magukkal ragadják, ahelyett hogy az parancsolna nekik. Jézus az Atya kezébe adta lelkét; mi ajánljuk oda a Megváltónak. Ő váltott meg minket, jogos tulajdonai vagyunk. Így lelkünket is megtartja erős, hűséges kezében. Oyan időket élünk, amikor a tévtanok egyre jobban terjednek. A hazugság és az ámítás igazságnak mutatja magát. Az idők végén súlyos tévelygések következnek be. Most van csak igazán szükség arra, hogy lelkünket naponta Jézusnak ajánljuk. Csak Ő őrizhet meg minket, hogy a tévtanok áldozatai ne legyünk. - Két veszély ólálkodik lelkünk körül. Az egyik, hogy könnyen elbizakodik és hamis magaslatra jut; a másik pedig, hogy hamar letörik és fáradtan, csüggedten elhagyja magát. Csak Jézus kezében van biztos helyünk. Ő egyensúlyban tart minket. Vannak ugyan ingadozások, de ezek nem zavarhatnak meg. - Külső, testi életünk feltámadó izgalmai és hullámzásai észrevétlenül megrázzák a lelket is és beteggé teszik. Egyszer gondok, aggodalmak ostorozzák, máskor a féktelen élvezetvágy és kívánság ragadja magával. Csak Jézus kezében lesz sziklává. Tombolhatnak körülötte a kedély hullámai, de nem dönthetik meg. Ha napról napra a Megváltóra bízzuk lelkünket, akkor ezt az utolsó óránkban is megtehetjük. Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya, Nem találhat készületlen halálomnak órája. Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem? Bízva te szent sebeidben győzve távozhatom innen.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Semmi régi nem marad

"A királyi széken ülő ezt mondta: 'Íme, újjáteremtek mindent'" (Jel 21,5)

Dicsőség legyen nevének! Valóban mindennek meg kell újulnia, mert a bűn miatt minden siralmasan megromlott, megkopott és elcsépelt lett. Itt az ideje, hogy a teremtett világ levesse régi ruháját, és vasárnapi ünneplőjét öltse fel. De senki más nem teheti újjá a dolgokat, csak az Úr, aki teremtette azokat, mert megromlottból újat teremteni éppúgy isteni hatalmat igényel, mint a semmiből való teremtés. Jézus Krisztus vállalta ezt a feladatot, és egyedül Ő méltó arra, hogy ezt el is végezze. Már régen elkezdte ezt a munkát, évszázadok óta teremti újjá az embereket és az emberi közösségeket. Lassan újjáteremt mindent, amit az emberek - ostobaságukban - olyan kitűnőnek ítéltek. Az emberi természet is megújul az Ő kegyelméből. Aztán egyszer eljön a nap, amikor földi testünk is megújul, és dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz.

Milyen nagy öröm olyan országban állampolgárnak lenni, amelyben mindent megújít a Király hatalma. A halállal nincs vége életünknek, hanem egy dicsőségesebb élet felé mehetünk. Hiábavaló a gonosz hatalmak ellenállása, győzedelmes Krisztusunk eléri célját, megújít minket és körülöttünk is mindent. Így minden olyan tökéletesen szép lesz, ahogy azt Isten megteremtette.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Életünk kapui

"...tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál." (ApCsel 22,15)

Azt szokták mondani, hogy egy ember életén a kapuk szerepét az értelem, a szem, a fül és a száj tölti be. Ezeken keresztül jön be és megy ki információ. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi jön be és mi megy ki. Amikor Jézus Krisztus elhívta szolgájának Saul-Pált, ezekre a kapukra nézve adott neki ígéreteket.

1. „...hogy megismerd az ő akaratát..." Mi Isten akarata? „...hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében..." Hogy hagyjuk abba a kételkedést, okoskodást, hiszékenységet, és vegyük komolyan, amit ő mondott magáról. S őt megismerve felismerjük majd Isten akaratát életünk konkrét vonatkozásaiban is.

2. „...meglásd az Igazat..." Ő, milyen sok szennyes és felesleges dolog jön be a szemünkön! Az első kísértés is ezen a kapun érkezett az emberhez, amikor nézte a tiltott gyümölcsöt. Ez az ígéret arra vonatkozik, hogy felismerhetjük a názáreti Jézus személyében az Isten Fiát, személyes Megváltónkat.

3. „...hangot hallj az ő ajkáról." Külön kegyelem, hogy Jézus kijelenti magát, szól ahhoz, aki felismerte és hitt benne, „...igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt" - vallja Jeremiás próféta (Jer 15,16).

4. „Mert az ő tanúja leszel" - hangzik tovább az ígéret. Arról tud tanúskodni valaki, amit maga is látott és hallott. S végül is ez Jézus célja Pállal és minden benne hívővel, hogy ami bejött a fülünkön (a tőle hallott ige), az átalakítson minket, és továbbmenjen a szánkon. Így nem a magunkét fogjuk mondani, hanem olyan igét adhatunk tovább, ami tőle származik. Ennek az igének ereje van, ezen keresztül maga az élő Jézus Krisztus munkálkodik. Ő legyen őrizője, megszentelője életünk kapuinak!

Napi áhítat-A szoros kapu

Hét témája: Kapuk

Olvasmány: Lk 13,22–30                        

Versenyezz, küzdj, gyötrődj azért, hogy mindenképp megismerd Jézus Krisztust! 
Az üdvösséges élet így kezdődik.

„Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: 
„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Erre ő így felelt nekik: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. 
Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál. Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan. Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. 
És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

Magyarázat

A kapu gyakran használt szókép a Szentírásban. Maga Jézus is használta példázataiban, hogy szemléltesse az Isten országába való bemenetel módját. Foglalkozzunk először a felszólítással: „igyekezzetek bemenni a szoros kapun!” Jézus tanításai kapcsán hallgatói közül egyesek jogosan arra a következtetésre jutottak, hogy egyetlen izraelita sem fog könnyedén, automatikusan üdvözülni, csupán származása alapján. A Messiás által meghatározott mód „megnehezítette” az üdvözülést. Ezért teszi fel valaki a kérdést: Uram, kevesen fognak-e megmenekülni? 
Erre jön válaszként a meghökkentő felszólítás: ti igyekezzetek! Az itt használt nyelvtani ige gazdag jelentéssel bír. Jelenthet versenyzést, küzdést, törtetést vagy akár gyötrődést is. 
Jézus tehát azt állítja, hogy bemenni Isten országába csak az fog, aki küzd és tüzetesen igyekszik. Harcol az akadályokkal, vagyis bűneivel. Ugyanis bűneink és a hit hiánya jelentik a legnagyobb veszélyt, melyek kirekeszthetnek minket Isten országából. A szoros kapu szóképe szintén az üdvözülés áráról beszél. Aki ugyanis azt gondolja, hogy neki nem kerül semmibe üdvössége – nem kell érte semmitől megválnia, hogy a szűk kapun átjusson, az nem tudja értékelni, és szenvedni sem lesz érte képes. Törődjünk hát üdvösségünkkel

Ima:Könyörögjünk Isten országának terjedéséért! (Dán 2,44)

(Boros Róbert (Erdély))

Kenneth E. Hagin - Engedelmesség pénzügyekben 5.rész.

Részek:
1. http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/12/kenneth-e-hagin-engedelmesseg.html
2. http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/03/kenneth-e-hagin-engedelmesseg.html
3. http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/12/kenneth-e-hagin-engedelmesseg_43.html
4. http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/12/kenneth-e-hagin-engedelmesseg_18.html

Hasonló dolog történt több évvel később.

 Egyik vasárnap este kezet ráztam az emberekkel, ahogy beléptek a templomba. Az épület pont a főútvonalon volt azokban a napokban, mielőtt a főútvonalak átmentek volna a városon. Egy Creyhound-i busz gördült templomunk elé és megállt. Leszállt egy testvér egy aktatáskával. Felismertem, szolgálóként láttam őt gyülekezetekben. Eljött az Istentisztelet megkezdésének ideje.

Üdvözöltem őt és bemutatkozott nekem. Azt mondtam: „Igen, tudom, ki ön. Biztosan velünk marad ma este." „Igen" - felelte. „Nos" - mondtam - „prédikáljon nekünk". Míg a férfi prédikált azon az estén, az Úr szólt hozzám: „Azt akarom, hogy 12,50 dollárt adj neki a zsebedből." Ez most nem hangzik olyan soknak, de egy heti keresetemnél több volt ez akkor.
-„Uram" - mondtam - „még a feleségemnek nem vettem meg a karácsonyi ajándékot!"

„Azt akarom, hogy 10 dollárt adj neki" - mondta az Úr. Míg ott álltam és kezet ráztam az emberekkel és mosolyogtam, fejem és szívem tudom, hogy miről prédikált az a testvér, pedig jó az emlékezetem! Ezen szentbeszéd alatt fejem és szívem vitatkozott. A prédikátor éppúgy gondolhatta, hogy figyelek, mert időnként felkiáltottam: „Ámen!" De nem tudom, mit mondott. Egész idő alatt, amíg prédikált, ezt a harcot vívtam. Azt mondtam: „Uram, nem tudok neki semmiféle 12,50 dollárt adni. Egyszerűen nem tudom megtenni! Nem engedhetem meg magamnak."

Ezt az utat jártam az egész szolgálat alatt és nem tudtam zöld ágra vergődni agyamban mégsem, amíg át nem jutottunk a paplakba. Meghívtam, hogy töltse ott az éjjelt és Ő elfogadta ezt. A hátsó hálószobába ment és a feleségem a konyhába, hogy egy kis harapnivalót készítsen nekünk. Kiszámoltam a pénzt, hogy odaadjam a prédikátornak. Volt néhány dolláros bankjegyem, de a 12,50 nagy része apróban állt össze, 5,10 centesek és még fillérek is. (Azokban a napokban így kaptuk a felajánlásokat.)

Míg ott álltam, az Úr olyan egyszerűen szólt bennem belül: „Most ő azért szállt le a buszról, mert elfogyott a pénze. Csak eddig tudott elutazni. Felesége Kelet-Texas-ban, ilyen és ilyen városban van a szüleinél. Következő szombaton a férfi megpróbál bejutni egy gyülekezetbe egy bizonyos helyen és meg fogják Őt választani pásztornak."

A prédikátor visszajött abba a szobába, ahol voltam. Azt mondtam: „Nyújtsa ki a kezét." Csészét kellett csinálnia a kezéből, hogy megtartsa a 12,50 dollárt a bankjegyeket és az érméket. A kabátzsebébe tette. Aztán az ördög szólt az eszemhez: „Fiú, ezt elrontottad. Bolondot csináltál magadból. Odaadtad a heti fizetésed." (Egy kicsit jobban sikerült az a hetem. 

Összesen 17,50 dollárt kaptam.)

Azt mondtam a fiatal szolgálónak: „Egy kérdést szeretnék feltenni önnek: Hova megy?"
-„Hagin testvér" -felelte - „lemegyek a feleségem családjához. Nejem és két gyerek lent van apósom házánál ebben és ebben a városban, Texasban. Épp arra volt pénzem, hogy ideutazzam. Valójában elmentem a buszmegállóhoz, pénzemet a pultra tettem és azt mondtam: Ennyi pénzem van. Meddig juthatok el?"
Elmondta: „Idehoztak engem az ön városába. Rendes körülmények között leszálltam volna a buszmegállóban, de amikor az ön gyülekezetét említettem, a sofőr azt mondta: „Épp azelőtt a templom előtt megyek el. Nem kellene ezt tennem, de megállok ott és ön leszállhat."

A prédikátor azt mondta: „Egy tízcentesem sem maradt. Csak eddig tudtam utazni. Azt terveztem, hogy autó stoppolok holnap a feleségem családjáig. Most ezen a pénzen vehetek buszjegyet. A következő vasárnap egy bizonyos helyen kellene prédikálnom (meg is nevezte). Megpróbálom megpályázni ott a pásztori állást."

Azt feleltem: „Testvér, ennyi elég. Mondani akarok önnek valamit. Ön ott a következő pásztor." Egészen biztos pedig, hogy ő lett.

Mintegy hét évvel ezen eset után a feleségemmel szolgálni mentünk egy asszonyhoz, aki halálos ágyán volt. Férje három különböző klinikára vitte őt Texasban. Mindenütt ugyanazt mondták az orvosok: „Semmit sem tehetünk. A hölgy állapota túl előrehaladt. Egyebek között gyógyíthatatlan vérbetegsége volt az utolsó stádiumban, haldoklik, néhány napon belül meg fog halni."

Bementünk a szobájába, hogy szolgáljunk ennek a drága hölgynek. Nem ismertük Őt, de gyülekezetünk egyik tagja igen. Akkor egy régi, kis gyülekezetben pásztoroltunk, Farmersville-ben. Ahogy ennek az asszonynak az ágya mellett térdeltünk, ugyanaz a hang, amelyik azt mondta, hogy adjak az egyik szolgálónak 10 dollárt és a másiknak 12,50-et, a belső hang azt mondta: „Kelj fel, állj lábadra, ne imádkozz." (Már kezem a fején volt és imádkoztam. Feleségem épp mellettem térdelt.) Ne érintsd őt. Kelj fel, állj lábadra és ezt mondd neki: „Az Úr mondta nekem, hogy mondjam azt önnek, hogy meggyógyult, keljen fel."

Csütörtökön felkelt halálos ágyáról és vasárnap ott volt a gyülekezetünkben, táncolt és kikiáltotta a győzelmet!

Amikor hazaértünk végig a jó öreg 24-es főútvonalon, örvendezve, hogy Isten arra használt minket, hogy egy asszony felkeljen a halálos ágyáról épp oly egyszerűen, mintha valaki a hátsó ülésen lett volna, az Úr azt mondta nekem: „Nem tudtalak volna használni ma, ha nem engedelmeskedtél volna Nekem azzal a 10 dollárral, meg a 12,50-nel." Ezt elfelejtettem. Meg kellett állnom és gondolkodnom. Mire gondolsz, melyik 10 és 12,50 dollárra? Az a 10 dollár, amit C. testvérnek adtál és arra a 12,50-re, amit X.Y-nak." „Igen" - feleltem - „emlékszem rá."

„Ha nem engedelmeskedtél volna Nekem ebben, nem tudtalak volna itt használni" - mondta az Úr.

Mindannyian azt akarjuk, hogy Isten használjon minket, ugye? Nem szeretnéd, ha Isten használna téged arra, hogy valakit felkelts a betegágyáról? Honnan fogod tudni, hogy Isten mondja neked, hogy mondd azt nekik: Kelj fel arról a halálos ágyról, ha nem tudod, amikor azt mondja neked, hogy adj 1 dollárt vagy ötöt? Látod, ez az egyik mód arra, hogy megtanuld hallani Isten hangját. Ha Ő nem bízhat benned 5 vagy 10 dollár erejéig, hogyan bízzon benned, hogy megbízásból felkeltesz valakit a halálos ágyáról?

Mi köze mindennek a gyógyuláshoz? ENNEK VAN CSAK KÖZE IGAZÁN!!!!

Kenneth E. Hagin - Engedelmesség pénzügyekben 4.rész

ENGEDELMESSÉG ÉS CSODÁK

Évekkel ezelőtt ismertem egy fiatal evangélistát, aki épp akkor kezdte szolgálatát. Korban idősebb volt nálam, de munkájában fiatalabb. Felesége és öt gyermeke volt. Felesége rokonai gyülekezetem tagjai voltak. Szabad volt Karácsonykor és rokonaival az én gyülekezetemet látogatta. Megpróbáltam rávenni, hogy prédikáljon és tiszteletdíjat is adtam volna neki. Ez 1940-ben történt. Fel kell ismerned, hogy azok a gazdasági világválság évei voltak. Akkoriban egy embernek, aki vasárnap prédikált, 5 dollárt adtunk. Némelyek megdöbbennek ezen, de voltak a gyülekezetben emberek, akiknek havi fizetése nem volt több. Egyik testvér, aki a vasútnál dolgozott, 37,50 dollárt keresett havonta. Házbért fizetett, feleségét és 3 gyermekét eltartotta és autót is tartott havi 37,50 dollárból. Tehát, látod, ezzel összehasonlítva az 5 dollár jó volt. Adtam volna neki, de nem akart prédikálni. Azt mondta: „Hagin testvér, itt kicsit zavarban vagyok a rokonaim előtt." Tehát mentem és én prédikáltam.

Míg a templom hátuljában voltam és kezet fogtam az emberekkel a szolgálat után, az Úr azt mondta nekem: „Azt akarom, hogy 10 dollárt adj neki." „Drága Uram - mondtam - nem tudtam neki 10 dollárt adni. Nem tudod, hogy közel a karácsony?" Visszalapozhatnék a gazdasági könyveimben és megmutathatnám neked. Még mindig megvannak. Az én fizetésem átlagosan 43,15 dollárra jött ki havonta, tehát 10 dollár gyakorlatilag egy heti fizetésem volt.

Végül összeszedtem azt a 10 dollárt. Majdnem mindenki hazaért akkorra, de az ifjú evangélista kívül állt és egy barátjával beszélgetett. Kezet fogtam vele és a pénzt a kezében hagytam. Még egy 10 dolláros bankjegyem sem volt, hogy neki adjam. Egy dolláros érméket adtam neki, meg aprót.
Nem sokkal ezután hallottam, hogy anyósa azt mondja valakinek: „Tudod, C. szabad volt karácsonykor és éppen csak a házbér és a rezsi kifizetésére futotta neki. Egy 10 centese sem maradt, egy 10 centese sem. Semmit sem tudott venni a gyerekeknek Karácsonyra, sőt semmi ünnepi vacsorához valót sem. Valaki adott neki 10 dollárt, így készítettek karácsonyi vacsorát."

Amikor hallottam az asszonyt, nem ugráltam fel-le ujjongva: „Én voltam az! Én tettem!" Nem, csak csendben maradtam és azt mondtam: „Hála Istennek, oly boldog vagyok, hogy engedelmeskedtem Istennek."

Kenneth E. Hagin - Engedelmesség pénzügyekben 3 rész

ENGEDELMESSÉG ÉS GYÓGYULÁS

Évekkel ezelőtt lent, Kelet-Texasban prédikáltam és amikor egy bizonyos férfi beállt a gyógyító sorba, Isten Szelleme hirtelen rám szállt. Addig nem tudtam, hogy a legkisebb felkenetés is lett volna rajtam: csak Isten jelenlétéről tudtam, (A Biblia tanítja, hogy a hívők a betegekre vetik a kezüket és azok meggyógyulnak.) Valójában, ha érzéseim után mentem volna, sose kértem volna senkit, hogy imádkozzon értem! De tudod, nem érzéseink szerint járunk, hanem hit szerint.

Ez a testvér tehát előttem állt és hirtelen az Úr keze rám szállt. Először megkérdeztem, mi a baja. Elmondta, hogy az orvosok szerint gyomrában darázsfészek nagyságú fekélyköteg van, meg akarták műteni. Két éve nem evett mást, csak bébi papit és nagyrészt azt sem tudta megemészteni elmondása szerint.

Amikor az Úr keze rám szállt, szememet tágra nyitottam, ahogy a férfira néztem. Ehelyett azonban, hogy őt láttam volna, azt a házat láttam, ahol élt. Leírtam azt neki.

Azt mondtam: „Tegnapelőtt éjjel ön nem tudott aludni, de nem akarta zavarni a feleségét, tehát éjfélkor felkelt és a ház elülső részéből a hátsó alvó verandára ment." (Az elmúlt években, lent Texasban a légkondicionálás bevezetése előtt azt használtuk, amit alvó verandának hívtunk - rácsozott hátsó veranda volt ez.) Azt mondtam: „Ott volt önnek egy ágya, tehát végigdőlt azon az ágyon és ott volt, fogta a gyomrát és úgy égett, mint a tűz. Nemcsak ez volt a baj, hanem lelkiismerete is zavarta Önt, mert ehhez a gyülekezethez tartozik - ön megváltozott és bemerült Szent Szellembe - de ön sose fizetett tizedet, sosem támogatta a gyülekezetet." Az a testvér nagy szemekkel nézett rám és azt mondta: „Ön vagy jós vagy gondolatolvasó, pontosan ez történt."

Azt feleltem: „Én nem jósolok önnek és gondolatait sem olvasom. Isten Szelleme által szolgálok. Az ön külön esetében, mielőtt szolgálni tudok önnek, el kell határoznia, hogy abban a fényben fog-e járni, amit Isten sugárzott az életében. Mit fog tenni a tizedfizetés és a gyülekezet támogatása ügyében?" Azt mondta: „MEG FOGOM TENNI."

Rátettem a kezemet és amikor ezt tettem, a Szellem újabb megnyilvánulása jött. A Szent Szellem által tudtam, hogy ezt a testet egy szellem szállta meg. (Nos nem mindenki testével van így, de ő így járt.) Megparancsoltam annak a démonnak, hogy hagyja el a testét Jézus nevében.

Nem nyilvánult meg ez a dolog különösebben, de tudtam, hogy elment.Azt mondtam neki: „Nos, ön azt mondta, egy falat kemény eledelt sem evett két éve. Menjen haza és egyen egy kis kenyeret."

Másnap visszament az orvosához, megröntgenezték a gyomrát és egy rossz dolgot sem találtak nála. A hét vége előtt még újra munkába állt.Valaki azt mondta nekem: „Nem értem ezt." „Mit nem ért?" „Nos, ön szolgált ennek a testvérnek és megmondta neki, hogy nem fizeti a tizedet, ő volt a harmadik ember, akinek azon az estén szolgált és a többieknek egy szót sem szólt a tizedfizetésről. Nos, ha Ön tudta ezt Őróla, miért nem tudta ezt a többieknél?" Feleltem: „Nos, látja, ezt az ajándékot nemcsak úgy hurcolássza az ember és működteti tetszése szerint. A Szellem akarata szerint történik minden."

Azt mondta: „Nos, hogyan siklanak el az egyik ember ilyen hiányossága fölött, a másiknál pedig nem nézik el?" Azt mondtam: „Nos, igen, szeretnék kérdezni öntől valamit: „Vannak gyerekei?" „Óh, igen." „Nos" - folytattam - „hogyhogy elnézünk egy 4 éves gyereknek olyasmiket, amiket egy 14 évesnek nem?" így felelt: „Mert a nagyobb többet tud."

Azt mondtam: „Némely keresztény ezért nem tehet dolgokat." Ámen. Isten némelyektől többet vár. Valaki azt mondta nekem egyszer: „Nem sportszerű, hogy Isten némelyektől többet vár. " Válaszoltam: „Na igen, többet vár az a 14 éves gyerekétől, mint a 4 évestől?" „Igen." „Nos" folytattam - „sportszerűtlen ön ezzel?" „Nem." „Az Atya Isten sem sportszerűtlen" - fejeztem be.

Hála Istennek, Szellemének megnyilvánulásáért. Hála Istennek a felkenetésért. Isten az Ő nagy kegyelmében és nagy jóságában leereszkedik, hogy lejöjjön és találkozzon az emberekkel a saját szintjükön.

Reggeli dicséret- Megváltozott élet

„Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolataiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot; élvén él és meg nem hal.”
(Ezékiel könyve 33. fejezet 15. vers)

Állítólag David Livingstone-t, skót missziónárius orvost egy alkalommal közép-afrikai tartózkodása során egy törzsfőnök az alábbi kéréssel kereste fel: - Fehér doktor, adj nekem valami orvosságot, amitől szívemből eltűnik a harag, a gyűlölet, amitől megváltozik az életem!

Livingstone felemelte a Szentírást és már-már elkezdte felolvasni az Isten átformáló erejéről szóló részeket, mikor a törzsfőnök félbeszakította: - Nem! Én olyan gyógyszert akarok, amit egyszerűen megeszek, vagy megiszok és minden aljasság és önzés eltűnik belőlem.

Sokan szeretnék ma is, ha ilyen egyszerű lenne az egész. Csak beveszek egy kapszulát, csak elolvasok egy bibliaverset, csak elmondok egy imát, részt veszek egy csendes héten, egy evangélizációs sorozaton… és meghal bennem az ÉN.

S míg így gondolkodom, azon kapom magam nem haladtam semmit előre, sőt… De akkor mi a változás titka?

Azt hiszem, ezt a legszembetűnőbb változáson átesett apostol, Pál fogalmazta meg a legjobban: „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm.12:1-2)

Azaz sokszor ott hibázzuk el, hogy mi arra koncentrálunk, hogyan feszítsük és öljük meg magunkat, miközben arra kéne inkább törekedni hogyan élhetnénk Jézusért, élő áldozatként azon gondolkodva, ami neki jó.

Így az igazán megváltozott élet nem a bűn legyőzéséről szól, arról, hogy mi a rossz és hogy mit ne tegyek, hanem a krisztusi szeretet folyamatos gyakorlásáról. „a gonoszt jóval győzd meg” (Róm.12:21) gyakorlatáról.

S, ami az ezékieli fejezet jó híre, hogy erre, a jó gyakorlására Isten mindannyiunkat ösztönöz, „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” (Ez.33:11)

Így, pirulák és önsanyargatás helyett ragadjunk meg minden kínálkozó lehetőséget, és „míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.” (Gal.6:10)

Szerző: Szilárd

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által rendelte Mózes a húsvéti bárányt, és a vérrel való meghintést.      Zsid 11,28

Az első páskaünnep Mózes hitből való cselekedete volt. Életes kifejezése volt ez a kétségeskedő lelkek számára annak, hogy ütött Isten szabadításának órája. Az egész nép a páskát úti ruhában, úti cipőben és vándorbottal a kezében ünnepelte, mint akik sietnek. Erőteljesebben ki sem fejezhették volna azt, hogy hittek a közvetlen beálló szabadulásban Egyiptom rabszolgaságából. Isten ajándéka volt ez, mint ahogy az igazi hit mindig Isten ígéretén alapszik, és Isten segítségét megtapasztalja. Mózes megparancsolta a népnek, hogy az ajtófélfákat és a szemöldökfát hintsék meg a páskabárány vérével. Ez is hitből való cselekedet volt. Biztosak voltak abban, hogy eljött Egyiptom megítélésének órája. A pusztító angyal végigment Egyiptomon, és ahol az ajtófélfa és szemöldökfa nem volt meghintve vérrel, ott az elsőszülöttnek meg kellett halnia, az izraelitáknál is. - A vérrel való meghintés által Isten ítéleteinek komolyan vételéről tettek bizonyságot. Számunkra ez példa arra nézve, hogy szükségünk van az Isten Fiának vérével való meghintésre, arra, hogy áldozata minket is legyőzzön, hogy így elkerüljük a Szent Isten ítéletét. Jaj azoknak, akiknek csak nevetség tárgya Isten fenyegető ítélete, mint ahogy Lót vőinek az volt! -A hit megragadja a szabadulás lehetőségét az ítélet elől. Minden izraelita nyugodtan lehetett a házában a bárány vérének oltalma alatt, amíg kinn, az utcán azok sikoltozása hallatszott, akiktől a halál elragadta hozzátartozóikat. A pusztító Izraelt nem is érinthette. - Nekünk is van húsvéti Bárányunk, Krisztus, aki megáldoztatott értünk (l.Kor 5,7). "Ó, légy érette áldott Jézus, Egyetlenem, hogy szörnyű kínhalálod nagy jót akar velem."

Varga László: Isten asztaláról

"Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. ... Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. De mindezt az én nevemért teszik veletek."      János 15,18-21 Milyen különös biztatás! Képzeljünk el egy politikai vezetőt, aki ilyen ígéretekkel csábítja követőit: Jöjjetek velem, és üldözni fognak, gyűlölni, megvetni fognak, esetleg keresztre fognak feszíteni. Nem bolond az, aki erre azt mondja: Jól van, Uram, követlek téged? Nemhiába nevezi Pál apostol bolondoknak a Krisztus követőit (1Kor 1,21). És mégis, minden korban, tömegesen jönnek elszánt emberek az Ő seregébe. Mert megéri. Mert a szenvedés, a gyűlölködés anélkül sem kerülhető el. Hány olyan embert ismersz, testvérem, akinek nincsenek gyűlölői? Talán jobb kölcsönösen, irigységből vagy valódi sérelemből gyűlölködni, mint vállalni Krisztus ellenségeinek ellenszenvét? Ő megengedheti magának, hogy ilyen szavakkal hívja követőit, mert minden gyűlölség ellen védelmet tud nyújtani, mert Övé a hatalom mennyen és földön. Itt a földön jó lelkiismeretet, értékes célokat, igaz emberi életet ad; az örök élet pedig minden földi kínnál vagy nyereségnél százszor többet jelent. Krisztus ma is hív, most éppen téged hív. Mit válaszolsz a hívására? Istenem, köszönöm, hogy megszólítasz, hogy engem is hívsz Krisztus tanítványainak seregébe. Tudom, ott a helyem. Arra rendeltél, azért adtad eddig is ajándékaidat, azért szólítasz meg minden alkalommal. Szeretnék szolgád lenni, de nehezen tudom vállalni mindazt, ami ezzel jár. Vannak dolgok, akaratod ellen való dolgok is, melyek fontosak a számomra, melyekről nehezen tudok lemondani. Nem szeretem, ha megvetnek, ha kinevetnek. Tudom, hiába nem vállalom, annál inkább belegabalyodom a mindennapi harc és gyűlölködés világába, és még többet veszítek. Ha azt akarod, hogy szolgád legyek, adj hozzá erős hitet, elszántságot, hogy minden csábítás ellenére kitarthassak a szolgálatodban! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A SZABADULÁS FORRÁSAI

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 12

1 Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. 2 Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 3 Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. 4 Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! 5 Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az ÚR, tudja meg ezt az egész föld! 6 Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!

"Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásaiból." "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék."

(Ézs 12,3; Jn 7,37)

Majdnem minden évben vannak súlyos aszályok Kanada némely részén. A felperzselt földek és tönkrement termés látványa lesújtó. Semmi sem terem meg ott, ahol nincs csapadék. Az élet mindig a víztől függ. A Bibliában a víz a szabadulást jelképezi. Isten maga a szabadulás forrása. Ahová az ő jósága nem ér el, ott az élet elhervad. Az élet mindig Istentől függ. Jézus Istennek a Fia. Ahogy egy folyó vizet szállíthat városunknak a hegyi forrásokból, úgy hozza Jézus magát az életet Istentől a hívőknek. Csakhogy az még nem elég, ha egy óriási folyó hömpölyög a házunk előtt. Még szomjan veszhetsz, hacsak te magad le nem hajolsz, és ajkaddal nem érinted meg a vizet. Helyetted ezt senki nem teheti meg: neked magadnak kell innod. Csak akkor énekelheted Ézsaiással együtt: "Megszabadított engem." Hogyan ihatunk abból a vízből, amelyről Ézsaiás beszél? A szabadulás forrásaiból inni ugyanaz, mint Jézushoz menni. Krisztus így szólt: "Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék." És ez az összes szó, vagyis "meríteni", "inni" és "jönni", helyettesíthető ezzel az egyszerű szóval: hinni. Jézus maga mondja: "aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." A szabadítást - egyebek között - mint örömöt tapasztalhatja meg az ember. "Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásaiból." Helyesen mutatnak rá, hogy Isten szabadításának a célja több annál, mint hogy boldogok legyünk. Az egyik következménye mégis az öröm. A teljes és maradandó boldogság, látható módon megkülönböztetve őket azoktól, akik nem ismerik Isten kegyelmét. A szabadítás örömet szerez. Az ősi falvakban a forrás a kiegyensúlyozott élet központi helye volt. Ott daloltak mindig a lányok, ott találkoztak egymással, s köszöntötték egymást az emberek. Ugyanígy szüntelenül örülnek és ugyanígy énekelnek naponként azok, akik vizet merítenek Isten forrásaiból.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MIÉRT IMÁDKOZZUNK?

"...mindig imádkozni kell és meg nem restülni" (Lk 18,1).

Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted. A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ezért olyan kevés a közbenjáró. A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni! Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az ő valóságáról, másként csődbe kerülsz. Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked, akkor nem tudsz imádkozni. Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba. A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk. Megtesszük a kimutatható dolgokat, de nem akarunk közbenjárni. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tőrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé. Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk. Át kell jutniuk az Istennel való élő közösségbe. Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott, mi pedig veszni hagytuk őket. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elő a lelkekben, amit másként nem teremthetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Hazaérkezés

"Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. "

(Lukács 2, 29-30)

Simeonnak ezek a szavai Istent dicsőítik. Szíve vágya teljesült. Nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott neki, az most az övé lett. Testi-lelki szemei meglátták Isten ajándékát: a Megváltót. Csak egy kisgyermeket tart karjaiban, de lelki szeme a népek Szabadítóját látja benne. Ő az a világosság, akinek révén a pogányok megismerik az igaz Istent. Most már békességben halhat meg az öreg Simeon. Utolsó nagy kívánsága teljesült: látta a megígért Üdvözítőt. Atélte azt a csodálatos dolgot, amiről Pál Róma 5, 1-ben ír. Az Úr Jézusba vetett hit által megigazult, ezért most igazi szívbeli békessége lett Istennel. Isten megígérte ezt és megtartotta szavát. Aki hitben meglátta a Megváltót és elmondhatja: Jézus az én Szabadítóm, az nyugodtan léphet az örökkévalóság útjára. Mikor van békességünk? Ha semmi sem gyötör és semmi sem hiányzik. Sok minden nyugtalanít és gyötör minket mindaddig, amíg Jézust és benne a bűnbocsánatot hit által meg nem ragadjuk. Isten Fiának értünk kiontott vére azonban minden vádat elhallgattat: Szent vére bűnt befedez, Tisztára mossa ruhám. Bizalmamat ebbe vetem, Reménységem Jézus csupán. Annak van békessége, akinek többé semmi sem hiányzik, akinek nincsenek beteljesületlen vagy nem teljesíthető kívánságai, hanem teljesen megelégedett. Csak annak van ilyen békessége, aki Jézusé. Ő a legnagyobb ajándék, benne Isten önmagát adja: az örök jót. Egy beteg megjegyezte: "Azelőtt olyan sok kínvánságom volt, ezért sohasem voltam igazán megelégedett. Most csak egyetlen kívánságom van: Jézus. Ő pedig az enyém." - Aki Jézusé, azt semmi sem köti a földhöz. Nála kíván lenni, mint az apostol írja: "Kívánnék elköltözni és Krisztusnál lenni." Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem. Nem leltem segítséget, s örömöt semmiben. De hogy Őt megtaláltam, elmúlt minden bajom, Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom! Úgy énekel a szívem, ragyog minden napom, Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fenn megláthatom!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Fény lesz még a sötétségből is

"...világos lesz még este is" (Zak 14,7)

Ez meglepetés lenne, hiszen minden jel arra mutat, hogy este besötétedik. Isten cselekedete olykor azonban annyira meghaladja minden reménységünket és úgy megszégyeníti félelmeinket, hogy ámulva kell dicsérnünk mérhetetlen kegyelmét. Nem, nem úgy lesznek a dolgok, ahogyan szívünk jövendöli: az est homályából nem éjféli sötétség lesz, hanem hirtelen előtörő napvilág. Ezért soha ne essünk kétségbe. A legnehezebb időkben is bízzunk az Úrban, aki a halál árnyékának sötétségét is napvilággá változtathatja. Mikor egyre elviselhetetlenebbé vált a téglavetés munkája, akkor jelent meg Mózes; amikor a legnagyobb a nyomorúságunk, akkor vagyunk a legközelebb a szabaduláshoz.

Erősítse hát ez az ígéret türelmünket, mert csak akkor törhet elő a teljes fény, amikor saját vágyaink és elvárásaink már teljesen szertefoszlottak. A hitetlenek napja lemegy világosban is, az igazak számára azonban felkél a nap, mégha éjszaka is van már. Ezért várjuk türelemmel a mennyei fényt, amely talán késlekedik, de amikor felragyog, megérezzük, hogy érdemes volt rá várnunk.

Jöjj én lelkem, fogadd el ezt az ígéretet, és énekeljed annak dicséretét, aki életedben és halálodban megáld téged, sokkal gazdagabban, mint ahogyan azt mi, emberek valaha is elképzelhetjük.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-„Tiszta" gyilkosok

"...nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát. "(Jn 18,28)

Ez aztán a képmutatás teteje! A nép vezetői évek óta Jézus halálát készítik elő, most csütörtök éjjel végre halálra is ítélték, és szeretnék, ha még pénteken ki is végeznék. Ehhez kell a helytartó hozzájárulása. Ezért mennek reggel mindjárt Pilátushoz. Sürgős a dolog, mert aznap este kezdődik a nagy ünnep, a páska, és ők szeretnének nyugodtan ünnepelni. Ennek érdekében nem lépik át a pogány ember küszöbét, mert akkor vallásilag tisztátalanokká lennének.

Öljük meg minél előbb Jézust, hogy utána áhítatosan ünnepelhessünk! Pusztítsuk el az ártatlan Isten Bárányát, hogy ünnepélyesen megehessük a páskabárányt! Közben pedig ügyeljünk nagyon az előírások megtartására! Erre mondta Jézus: fényesre tisztítjátok a tál külsejét, de belül rothad benne valami.

Nem ismerős ez: a családi összejövetelre szépen felöltözünk, eltüntetjük a gyanús könyveket és üvegeket, kioktatjuk a gyerekeket, szépen mosolygunk, s amikor elmentek a vendégek, gyilkos megjegyzések, gonosz rágalmak hangzanak el.

De vajon nem jobb így kulturáltan leplezni a bennünk levő szennyet? Csak kellemesebb így az együttélés, mintha nyersen az lenne a szánkon is, ami a szívünkben. Kellemesebb, de nem tisztább. Jézus azt akarja, hogy a szívünk tartalma változzék meg, s aztán legyen a szánkon, ami az új szívünkben van. És ne formai előírások megtartásától reméljünk bármi jót, miközben belül tele vagyunk tisztátalan gondolatokkal és vágyakkal, hanem az az indulat legyen bennünk, ami Krisztusban, és ez mutatkozzék meg a külső viselkedésben, beszédben is! Ezt csak ő tudja megvalósítani életünkben, de ő megtudja. Akarjuk-e ezt őszintén?

Napi áhítat-Jézus az ajtó

Hét témája: Ajtók

Olvasmány: Jn 10,1–10                         
Jézus Krisztus az igazi élet kapuja, és ő maga az élet is. Keresd őt, ha még nem ismered!

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

Magyarázat

Itt és most van kegyelem. Jézus Krisztus célja egyszerűen magához gyűjteni mindazokat, akik nem akarnak beletörődni gyarlóságukba, magányukba, kilátástalanságukba és istentelenségükbe. Nincs feltétel, megfelelési határérték, alkalmassági vizsga. Jézus Krisztus mint szabadító a bűnös világba jött, a bűneiben fetrengő embert keresi, és felemelni akarja. Bűneink nem lepik meg, és nem okoznak neki csalódást, hiszen nincs illúziója velünk kapcsolatban.
Krisztus csak azokon lepődött meg, akik nem tartották bűnösnek magukat, és akik elutasították a közeledését. De szerető szíve még a kereszten is könyörgött a gyilkos elutasítókért. Ilyen a Megváltó, ezért megváltó, ezért ajtó, esély.
A legjobb lenne most egyszerűen sírni mindazon, ami és aki vagyok. Mi mást tehetnék? Nem baj, ha nem tudok mást tenni, de ezt, a bűnbánatot teljes lelki megindultságomban meg kell élnem.
Higgyünk abban, hogy aki hittel menekül Jézushoz, bármikor, bármelyik bűne miatt, mindegy, hogy hányadik alkalommal, az legelőt talál, azaz életet talál, és elfogadottságot Istennél!