Dicsérem az Urat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.
Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.
Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei.
Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr.
Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat.
Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.
Mindörökké uralkodik az Úr, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az Urat!” Zsoltárok 146:1-10
💥Van Erőm💥
A történelem során az embernek szüksége volt arra, hogy a reménytelenség idején megszólaljon a remény hangja. Ez a fejezet is így kezdődik: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek.” (Ézsaiás 40,1) Izrael népe fogságban van, ezért nem számíthatnak semmi jóra.
Csodás üzenet van elrejtve ebben a fejezetben: Ígértéhez hűen lejön az Úr! Ez volt az a reménysugár a fogságban lévő embereknek, amely arra indította őket, hogy kitartsanak. Kiáltsanak, mert az Úr meghallgatja könyörgésük szavát. Kiáltsanak, ne féljenek, mert az Úr Szabadítót küld az egész világ számára!
Nem csak Izráel népe volt egykor fogságban, hanem olykor a jelen embere is fogságban él.
Nem csak Izráel népe volt egykor fogságban, hanem olykor a jelen embere is fogságban él.
Rabul ejt a félelem, amely felgerjeszti szívünkben kételkedést, hogy letérjünk a helyes útról.
Fogságban tart az aggodalom, de sokszor megszabadulnánk tőle is. Meg ott van a mindennapi stressz, amely a testi-lelki erőnket veszi el. Közben szerte az egész világon hangzik a vigasztaló szó.
Vajon a mai világban halló fülekre talál?
Nekünk már nem várnunk kell a Szabadítót, hanem teljes erővel kiáltani a Megváltónkhoz.
A karácsony közeledtével egy nagy bevásárlóközpontban egy kisfiú eltévedett, és sehol sem találta édesapját. Kétségbeesetten rohant a sorok között, de nem járt sikerrel.
Nekünk már nem várnunk kell a Szabadítót, hanem teljes erővel kiáltani a Megváltónkhoz.
A karácsony közeledtével egy nagy bevásárlóközpontban egy kisfiú eltévedett, és sehol sem találta édesapját. Kétségbeesetten rohant a sorok között, de nem járt sikerrel.
Magányosan érezte magát, hisz nem ismert senki mást. Ott állt egyedül, védtelenül.
Egyik pillaiban meglátta az édesapja kétségbeesett arcát.
Odaszaladt hozzá, átölelte, már nem engedte el kezét.
Ilyen a mi Atyánk is, kiáltsunk, ne engedjük el kezét!
Odaszaladt hozzá, átölelte, már nem engedte el kezét.
Ilyen a mi Atyánk is, kiáltsunk, ne engedjük el kezét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése