Ma két dologról szeretnék írni. Mivel a mi időnk véges, ezért fontos megtanulnunk a következőket:
Elsőként: Gondolkodjunk el azon, hogy mik azok a dolgok, amivel betöltjük embertársaink életét?
(Én nem találtam olyan sok választ.)
Bizonyára azért, mert csakis Isten tud teljesen betölteni szellemével, szeretetével, erejével.
Tehát, ha ebből a szempontból sokat nem is tudunk tenni, de egyet igen: imádkozni másokért, hogy őket is töltse be Isten az erejével.
Ezért nagyon fontos, hogy imádkozzunk másokért, viszont vigyáznunk kell, hogy amikor cselekednünk kell, akkor cselekedjünk.
Másodszor: Adni. Ha van, amit kaptunk Istentől, azt adjuk tovább.
Egy történet szerint volt egy anya, akinek a férje meghalt, és egyedül maradt a hét gyerekével.
Egy napon ő is lebetegedett, és nem volt mit enni adjon a szeretteinek.
Felhívta a legjobb barátnőjét, és elmondta a problémáját, mert biztos volt benne, hogy segíteni fog.
Erre a „barátnő” ezt válaszolta: Ne aggódj, minden rendben lesz, imádkozom érted!
(Van amikor az ima segít, de van amikor adni kell egy falat kenyeret.)
Ez a történet nagyon sokat elárul a mai emberekről.
Mi ne legyünk ilyenek, akik csak imádkoznak, de nem tesznek.
Ha Isten betölti az életünket, akkor azt, amit tőle kaptunk át kell adnunk, nem pedig megtartanunk magunknak. Isten számon fog kérni, hogy hány embernek mutattuk meg, hogy Ő él!
Másodszor: Adni. Ha van, amit kaptunk Istentől, azt adjuk tovább.
Ha adunk valamit, jó szívvel tegyük, és soha ne nézzük, hogy az illető, mit fog vele tenni.
A mai napon ez legyen a jelmondatunk, és próbáljuk betartani is, hiszen gyógyulás lesz a léleknek, és megújulás testnek.
Ha betölti Isten jelenléte az életed, akkor add tovább, hisz nem kell nagy dolgot tenni, néha egy szeretetből fakadó mosoly is csodákra képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése