Régen ez eléggé nagy problémát jelentett.Ha a Biblia első lapjai között kezdünk el keresgélni, akkor láthatjuk, hogy Isten világító tűzoszloppal vezette, védelmezte az ő népét, amikor a pusztában bolyongtak.
Továbbá, Sámuel első könyvében arról olvasunk, hogy a templomban Isten mécsese sokáig égett.
Ez is arra szolgált, hogy a kis fényével Isten állandó, csodálatos jelenlétét hirdesse a körülötte levő embereknek.
Amikor Dávid leírta ezeket a sorokat, akkor már megtett egy bizonyos életutat, de nem egyedül, hanem Istennel közösen. Az évek során megtanulta, hogy harcaiban sose a maga erejében bízzon, hanem Isten jelenlétére támaszkodjon. Így, a biztos győzelem tudatával indult bátran hatalmas seregek ellen, mert a Seregek Istene is vele volt a csatatéren.
Dávid életének alkonyán erről a csodás Istenről tesz bizonyságot:
Amikor Dávid leírta ezeket a sorokat, akkor már megtett egy bizonyos életutat, de nem egyedül, hanem Istennel közösen. Az évek során megtanulta, hogy harcaiban sose a maga erejében bízzon, hanem Isten jelenlétére támaszkodjon. Így, a biztos győzelem tudatával indult bátran hatalmas seregek ellen, mert a Seregek Istene is vele volt a csatatéren.
Dávid életének alkonyán erről a csodás Istenről tesz bizonyságot:
„ Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz.
Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.” (2Sámuel 22,29-33)
Tanuljuk meg, hogy életünk viharaiban mi is Istennel harcoljunk.
Tanuljuk meg, hogy életünk viharaiban mi is Istennel harcoljunk.
Legyen ő a világosság a mi számunkra ma, holnap és minden időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése