Ez pedig rajtunk keresztül történik, és Isten dicsőségét fogja szolgálni.
Mert Isten az, aki Krisztusban veletek együtt megerősít minket és különleges módon megáldott bennünket.
Meg is jelölt minket a pecsétjével, és szívünkbe adta a Szent Szellemet, aki örökségünk előlege és biztosítéka.”
Pál második levele a korinthusiakhoz 1:20-22 (Egyszerűfordítás)
Pál második levele a korinthusiakhoz 1:20-22 (Egyszerűfordítás)
A világ és a benne zajló események nem tudják, hogy meg kellett volna állniuk.
Pedig hagyhattak volna egy szusszanásnyi időt, hogy utolérje a lelked is a rohanó valóságot, és kipihenten, felfrissülten, megújult erővel és elhatározással érkezhess meg az új évbe.
Ha a világ nem is, de Te állj meg ma reggel, Kedves Olvasó! Csak egy rövid időre tedd félre a rád váró teendőket, és gondolkozz el azon, mit mond neked a fenti ige Istenről! Nem kell sietned.
Ha a világ nem is, de Te állj meg ma reggel, Kedves Olvasó! Csak egy rövid időre tedd félre a rád váró teendőket, és gondolkozz el azon, mit mond neked a fenti ige Istenről! Nem kell sietned.
Amikor ezzel megvagy, engedd meg, hogy megosszam Veled, nekem mit mondott Róla!
Azt, hogy Benne megbízhatok. Hogy Ő nem fog elárulni, és amit megígért, azt be is tartja.
Azt, hogy Benne megbízhatok. Hogy Ő nem fog elárulni, és amit megígért, azt be is tartja.
Lehet, hogy túl közhelyesen hangzik, de nekem ez egy kapaszkodó, hogy ne adjam fel.
Változzon bárhogy a világ, szerezzek bármilyen tapasztalatokat más emberekkel, Ő biztos pont lesz számomra. Nem mond le rólam, és legyek bár a gödör legalján, Ő nem kezdi el betemetni.
Megért, és velem küzdi át magát a hullámzó tengeren. Amit korábban megígért, ahhoz tartja magát: vezet, formál, hasznossá tesz, és ami a legfontosabb, társam lesz egészségben, betegségben, boldog és boldogtalan állapotomban.
Ott a kereszten értem is szenvedett, értem is az életét áldozva felfoghatatlan árat fizetett.
Ott a kereszten értem is szenvedett, értem is az életét áldozva felfoghatatlan árat fizetett.
A mindennapok gyakran nem engedik látni valódi arcát, túl sok a miért, a küzdelem és a szélmalomharc, de Ő ma sem tekint rám másként, mint amikor azt mondta:
„Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
(János evangéliuma 20:17)
Ő nem mond le rólam, és küzd értem akkor is, amikor nekem már nem megy.
Ő nem mond le rólam, és küzd értem akkor is, amikor nekem már nem megy.
Az Ő igenjénél nincs biztosabb. És ha egyszer azt mondta, örök életem van, mert megszerezte, akkor ez így van, akárhogy is érzem most magamat. Hihetek Benne, és abban, amit megígért.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése