A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 24.
1 Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.
2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.
3 Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén?
4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.
5 Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.
6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákob Istenének orcáját keresik. (Szela.)
7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban.
9 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
10 Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)
"Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király." (Zsolt 24,7)
Ennek a zsoltárnak az első részében a föld és annak teljessége (ami betölti, ford. megj.) csendben nyugszik, mintha várna gazdájára. Aztán jön a kérdés: "Ki mehet föl az Úr hegyére?" Hol van olyan tiszta ember, aki beléphet a szentség palotájába, a szuverén Isten városába? És a harmadik részben halljuk, hogy az emberek lelkesen énekelnek, mivel a "Seregek Ura", a "dicső király" belép lakóhelyére.
Nem tudjuk biztosan, hogy milyen alkalommal készült ez az ének (még azt sem tudjuk, hogy miféle ünnepen énekelték), és csak sejthetjük, mire gondoltak azok az emberek, akik ezeket a képeket használták. De ha egy keresztyén olvassa ezt a zsoltárt, önkéntelenül arra gondol, hogy az Úr Jézus mennybemenetelének ünneplésére készült.
Jézus a mennybe ment. Munkájának első szakasza véget ért. "Ártatlan kézzel" és "tiszta szívvel" ment fel Atyjának lakóhelyére. Miértünk tette ezt. Emlékezünk rá és hisszük, hogy diadalt aratott. A bűn nem tehet minket többé rabszolgává. A halál nem árthat nekünk soha többé. Jézusunk Úr. Trónra emeltetett, befogadta az Atya, köszöntötték az angyalok, imádta népe. "Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király."
A 24. zsoltár a mennybemenetel megünneplése. Az, aki szeret minket, uralkodik is rajtunk. Jézus ott ül a trónon. A könyörület és a hatalom most már egy kézben összpontosul. Most már meg tudja tenni azt, amit szerető szíve óhajt. Olyan ez, mintha édesapád lenne az ország vezetője, vagy mintha bátyád milliomos lenne. De az igazság nagyobb és jobb.
Most Jézus munkájának második szakasza, az ő mennyei szolgálata folyik. Most történik a menny és a föld újraegyesítése. Valójában ez a kettő máris egy, Jézus Krisztusban. A mi testünk a mennyben van, az ő Lelke pedig a földön.
Nyissátok ki a kapukat! Nyissátok meg szíveteket! A föld és annak teljessége meglátja majd az Úr dicsőségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése