Zsolt 119,59

Uram, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet. Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint! Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom. Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat.

Isten, ahogy már előző napokban írt áhítatomban is említettem, egy szava hihető személy, aki megtartja ígéretét, ellentétben a bűnös természetű emberrel. Ehhez az Istenhez fohászkodik, könyörög, sőt esedezik a zsoltáros is. Ezért az invokációban, Urának és örökségének nevezi Istent, de ez így is igaz. Ezért ma már ez az örökség nem csak a zsidó népre vonatkozik, hanem Jézus Krisztusban mindenkire, aki Ő hozzá fordul. Ezért fordulok én is napról napra hozzá, esedezem előtte mindenemet őhozzá igazítva, mint igaz mércéhez. Mert, ahogy az építő is mérő zsinórt és vízmértéket használ, úgy használom én is Isten kinyilatkoztatását mérceként. Mert a zsoltáros is azt mondja:

„Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom.”[1]
Így kell hát minden napon az Úr intelmeihez igazítanom magam, sietve, tétovázás nélkül. Ámen!
[1] Magyar Biblia Társulat 2004;