1Kor 7,2–5
A paráznaság elleni küzdelem nem a testi vágyak elfojtásában keresendő, hanem az egészséges házasságok megélésében.
„A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”
Magyarázat
A paráznaság az ember egyik legnagyobb ellensége. Serdülőkortól kezdve egész életében végigkísér(t)i az embert nemre, korra, fajra és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül. A paráznaság élősködő módjára rátelepszik az ember Istentől ajándékba kapott nemi vágyaira.
Egyesek egyedülállóként a nemi vágyakat bűnös érzésként fogják fel. A Biblia bátorít az önmegtartóztató és a tiszta életre. De figyelmeztet arra is, hogy akik nem lettek cölibátusságra elhívva, azoknak szenvedésük lesz a testben. Ezért javasolja, hogy jobb házasságban élni, mint égni!
Mások viszont meg sem próbálnak ellenállni ennek a kísértésnek. Önmegtartóztatás helyett inkább az erkölcsi törvényeiket változtatják meg. Ezt nevezi a Biblia paráznaságnak.
A paráznaság elleni küzdelem nem a testi vágyak elfojtásában keresendő, hanem az egészséges házasságok megélésében. Sokkal jobb egy idejében megkötött házasság, mint egy elnyújtott, bűnös párkapcsolat. A házastársak a tudatos nemi élet megélésével védelmet jelentenek egymásnak a vágyakozás idején. Vegyük fel a harcot úgy, hogy hűségesen szeretjük házastársunka
(Nagy Ferencz (Szilágycseh))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése