Gal 5,1–6
A szabadság nem más, mint képesség és erő a belülről fakadó élet megélésére.
„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani.Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.”
Magyarázat
Van, aki szereti, ha megmondják neki, mit tegyen. Más viszont azt szereti, ha mindent kénye-kedve szerint tehet. Egyiken a mindenkori vezető, a másikon pedig a hangulata uralkodik. De mindkettő rabszolga.
A szabadság lényege abban rejlik, hogy igazi lényem, szívem-lelkem indíttatásainak engedek, és azok megvalósulásáért küzdök. Ezt fogalmazza így az apostol: „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Természetesen a legbelső motivációink is csak akkor tesznek szabaddá, ha azok isteniek. Vagyis igazak, tisztességesek, igazságosak, tiszták, szeretetreméltók, jók, nemesek, dicséretesek. Minden bölcs ember ragaszkodik ehhez a belső mércéhez, minden szabad embert ez a belső vezér, Krisztus irányít. Mert a szabadság nem puszta ellenállás vagy lázadás a lehetséges rabtartóval szemben, hanem képesség és erő a belülről fakadó élet megélésére.
Az ördög rafinált lény, a belső szabadságot jónak tűnő dolgokkal igyekszik elrabolni. Mint ahogy a galaták gyülekezeteiben is elhitette a hívőkkel, hogy ha körülmetélkednek, akkor jobb hívők lesznek. Pedig nem ez számít, hanem csak „a szeretet által munkálkodó hit”.
(Háló Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése