Ézsaiás már azt mondja az Úr nevében:
„..a tulkoknak,bárányoknak és bakoknak vérében nem gyönyörködöm”...
” ne áldozzatok hiábavaló áldozattal; a jóillattétel utálatos Énelőttem”...
"Tanuljatok meg jót cselekedni, igyekezzetek az igazságra,
szabaditsátok meg a nyomorultat, oltalmazzátok az árvát és az özvegynek ügyét karoljátok fel!” / Èzsa 1, 11-17/
Azok a szellemi és lelki princípiumok, amelyek az áldozat igazi lényegét teszik, lassanként meghomályosodtak, és formasággá alacsonyultak; és amikor az áldozat fogalma már teljesen elhomályosult, akkor jött a mi Urunk, Jézus Krisztus, az ember fia, a hibátlan elsőszülött, a hibátlan tökéletes Bárány, aki az ő testét áldozta fel. Ô volt az utolsó véres áldozat. Vele a véres áldozatok kora lezárult.
Szellemi és lelki áldozatával rámutatott az egyetlen igazi áldozati oltárra, amelyen áldozni lehet az Istennek: az emberi szívre.
Az áldozati oltár a te szíved! Mindent, ami téged a földhöz köt, ami a te érzékeidnek kedves, ami a te külső emberedet elvonja Istentöl, tedd arra az áldozati oltárra és égesd el azt örökké
égö áldozattal és gerjessz azzal jó illatot a te Uradnak, Istenednek. Hogy pedig azon az áldozati oltáron, a te szívedben, a tűz soha ki ne aludjék, kapcsold azt össze az Atyával, hogy az
Ô örök tüzébôl állandóan sugározzon alá egyetlen sugár arra a te áldozati oltárodra, a szívedre.
Az egyetlen gondolat, amely a szellembôl ered,az az, aki oda vágyakozik , akihez tartozik: Istenhez! Ez a gondolat az a láthatatlan vezeték, amely a tüzet a mennybôl aláhozza a mi szivünk oltárára.
Mert amikor azokat a haszontalan dudvákat a lélekből kitépjük és arra az örökké égô áldozati oltárra dobjuk, hogy ott elégjenek, akkor mi a saját lelkünk kertjét tisztítjuk ki, és tesszük illatossá,
virágokkal teljessé, kívánatossá, kellemessé mások elött és boldogítóvá önmagunk elött.
Mióta az Úr Jézus Krisztus az áldozatnak ezt a szellemi és lelki formáját megismertette az emberekkel, azóta az áldozat a jóakaratú,jóratörekvô emberek lelkében napról napra folyik, lobognak az áldozati oltárok, pusztul a giz-gaz, amit az “ellenség” vetett.
Miután az áldozásnak az alapja a lemondás, az alázatosság, az önalárendelés és az önzés legyôzése szellemi principiumok, ennek következtében az áldozásnak eredményei is szellemiek.
Az áldozás erôk elvonása a sátántól!!! /Ha pl. böjtölünk, akkor is áldozunk, és a sátánikus erôk megtörnek./
Minden egyes ember, aki megtanul szívbôl áldozni, hatalmas ellenségévé válik a sátánnak és meggyengiti az ô munkáját a földön!! Ezt ne felejtsük soha!
Minden ember, aki igazán áldoz, egy-egy munkása Istennek.
Minden egyes ember — ha még olyan kicsiny is, és ha az ô tevékenységi köre még olyan szük is — óriási munkát végezhet szellemben az áldozás révén, amely munka itt ebben a világban, a szellemi világban viszont olyan boldogitó eredményeket tár eléje,hogy megnémul a gyönyörûségtôl, és az egész lényét átjáró üdvösség elôízétöl, amikor majd ott az áldozásainak következményeit szemléli.
Az áldozás a bûn oldószere.
Még valamit, kedves embertestvéreim. Áldozni meg kell tanulni, mert aki még csak ott tart, hogy a maga elônyeit igyekszik érvényesiteni, aki még csak ott tart, hogy lelki vágyainak kielégülését keresi /és legyenek azok emberileg talán egészen kifogástalanok / az még messze van attól, hogy áldozni tudjon. Pedig áldozni meg kell tanulni egészen addig a határig, hogy amit a földön áldoznia lehet egy jelentéktelen szellemnek, mint amilyenek mi vagyunk, azt úgyszólván fájdalom nélkül tudjuk áldozatul hozni.
Mert Isten céljainak áldozatokra van szüksége.
Akik nem tanulnak meg áldozni, vagyis önmagukat megtagadni a végsôkig, és a szeretetért, az Istenért, Krisztusért, másokért, akiket szeretnek, nem tudják magukat feláldozni, azok nem használhatók Isten kezében, mert azok még puhák, azok még lágyak a kemény munkára, ellenben nehézkesek és érdesek a finom munkára. Csak aki megtanult áldozni, azaz megtanulta önmagát legyôzni anélkül, hogy azt gyôzelemnek tekintené, aki megtanulta, hogy az áldozati oltárt folyton-folyvást táplálja.
Csak az ilyen az, aki ebben a mi világunkban egy magasabb életszintre, egy magasabb tisztább szellemi szférába emelkedhet.
Adja az Úr, hogy ezt szívünkbe fogadjuk és hogy erőnk, bátorságunk és alázatosságunk legyen az áldozás tökéletes megtanulására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése